A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS SZABÁLYOZÁSA ÉS BÍRÓI GYAKORLATA Beszámoló a Magyar Jogász Egylet Biztosításjogi Szekciója 2008. június 6-án tartott ülésérıl
A Magyar Jogász Egylet Biztosításjogi Szekciója 2008. június 6-án tartott ülést, amelynek témája a nem vagyoni kártérítés bírói gyakorlata volt, mégpedig abból a megfontolásból, hogy a lehetséges tényállások köre új esetkörökkel – a nem baleseti eredető esetekkel – bıvült, és a hagyományos tényállások megítélésében mutatkozó jelentıs eltérés is indokolja az áttekintést. Az elsı vitaindító elıadást dr. Bárdos Péter ügyvéd tartotta, aki egy általános megközelítést adott a nem vagyoni kár fogalmáról, jogdogmatikai helyérıl, normatív szabályozásáról, de lege lata és de lege ferenda. Nézete szerint a nem vagyoni kártérítés sérelemdíjjá minısítése segít a tisztánlátásban és egy kiszámíthatóbb bírói gyakorlat megalapozásában. Ehhez definiálni kell a sérelem fogalmát, a sérelemdíj célját és alanyait, és meg kell határozni a sérelemdíj mértékénél irányadó elveket. Álláspontja szerint a sérelem olyan, a személyiség integritását ért trauma (testi – lelki szenvedés, szégyenérzet, megalázottság, rossz fizikai közérzet, a társadalmi – családi kapcsolatok csorbulása), amelynek hatására a sérelmet szenvedett általános életérzése rosszabbá válik és ami vagyoni eszközökkel nem reparálható és nem kompenzálható. Ebbıl következik, hogy - a nem vagyoni kártérítés célja nem lehet sem a reparáció, sem a kompenzáció, kizárólag valamiféle, a jog által kínált és a sérelem társadalmi megítélés szerinti súlyosságával arányos „jóvátétel”, - továbbá, hogy a nem vagyoni kárpótlás alanya kizárólag természetes személy lehet. A sérelemdíj mértékének a sérelem objektív – tehát nem a sérelmet szenvedett által szubjektíve megélt – mértékéhez kell igazodni. Ennek meghatározásánál a fı elv az lehet, hogy a kárpótlás sem a maximumot, sem a minimumot tekintve nem lehet parttalan. A maximumot a társadalom aktuális teherbíró képessége és a társadalom erkölcsi érzéke határozhatja meg, akár abszolút összegben is (erre vannak külföldi példák). Pl. azt lehet mondani, hogy a legsúlyosabb nem vagyoni káresetben, az életminıség gyakorlati megszőnése esetében (pl. éber kóma) a sérelemdíj összege ötvenmillió forint, minden más esetben ennél arányosan kevesebb. Az alsó határt pedig azok a sérelmek, bosszúságok, traumák képezik, amelyek a mindennapi élet szokásos velejárói (hivatalok packázásai, kisebb súlyú becsületsértések, szomszédkonfliktusok, stb.), amelyeknél tehát nem tőnik indokoltnak a sérelemdíj komoly fegyverének bevetése. A sérelemdíj a jövıben is alapvetıen bírói jog marad. Ezért rendkívül nagy jelentısége van a bírói gyakorlat megismerhetıségének és folyamatos, rendszeres feldolgozásának (erre mutattunk be egy számítógépes rendszert, amelynek továbbfejlesztése és reményeink szerint ıszi nyilvánosságra hozatala folyamatban van). A következı vitaindítót Dr. Kiss Ferenc Kálmán, a szekció alelnöke tartotta, A nem baleseti nem vagyoni károk összegszerőségi szempontjai címmel. Az elıadó leszögezte, hogy a nem vagyoni kártérítés egyre univerzálisabb személyiségi jogi védelmi eszköz.
2 Innen a bátorság, hogy az általa inkább ismert baleseti (nem vagyoni) kártérítés nézıpontjából vegye szemügyre a nem baleseti tényállások gyakorlatát. Ismertetett egy 2007-ben született ítélıtáblai határozatot, miszerint tiltott fairtás miatt az ügyészség 200 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított pert. A bíróság határozatában 6 millió forint kártérítést ítélt meg. A határozat indokolása kitért arra, hogy a jogbiztonság megköveteli, hogy a nem vagyoni kártérítés összegszerőségében kirívó aránytalanság ne legyen.: „A nem vagyoni kártérítésre irányuló perek többnyire egyedi tényállásúak és csak kevéssé összehasonlíthatóak. Az ítélkezési gyakorlat kiszámíthatóságának és elıreláthatóságának jogbiztonsági szempontjai azonban megkövetelik, hogy a személyiségi jogok nagy családján belüli sérelmek esetén megállapított nem vagyoni kártérítések összegében kirívó különbségek, aránytalanságok ne forduljanak elı (arányosság elve)”. Szegedi Ítélıtábla Pf. I. 20 187/2006., BDT 2007.1565. Az elıadó felvetette azt a kérdést, hogy hiteles módon fel lehet-e tárni a nem baleseti nem vagyoni kárt, hogy az arányosság követelményének is megfeleljünk a nem vagyoni kártérítés sokféle tényállásának egybevetésekor. Ami a tényállásokat illeti, a bírói gyakorlatot számba véve kiderül, hogy nem vagyoni kártérítés megítélésére kerül sor általában a személyes szabadság korlátozása, kényszervallatás, magánéletbe való beavatkozás, viszonylag gyakran a jó hírnév megsértése, kegyeleti jogok megsértése, szerzıi jogi jogsértések, az egészséges, zavartalan környezethez való jog megsértése, valamint zajártalom miatt is. Nem vagyoni kártérítést nemcsak természetes személy, hanem jogi személy is kapott. Közszereplı esetében mintegy tíz különféle szempontot mérlegelnek a bíróságok a nem vagyoni kártérítés megítélésekor (egyebek közt a jogsértés szándékosságát és tudatosságát, a sértett tiltakozását, azt, hogy egy vagy több személyiségi jog sérült-e, a lejáratást, a bizalom csökkenését és különösen hogy a jogsérelem a károsult pályáját, jövıbeli karrierjét megtörte-e, a bizalom csökkent-e irányába, nem vált-e nevetségessé, milyen kép alakult ki róla stb. Dr. Kiss kifejtette, hogy míg a baleseti nem vagyoni kártérítésnél elsıdleges a biztosítás, a kollektív teherviselés szerepe, addig ez idı szerint nem mondható el a nem baleseti nem vagyoni kártérítés esetében. Itt szinte csak perek vannak és nincs ügyek ezreiben peren kívüli kárrendezés. Éppen azért van szükség az ilyen ügyekben legalább a kártérítésben marasztaló ítéletek rendszerezésére, számbavételére és hozzáférhetıvé tételére, hogy egyáltalán foglalkozni lehessen a biztosíthatóság kérdésével. A biztosítási piacról nincs áttekintés, annyi tény, hogy az osztrák mintafeltételek az egyenlıtlen elbánás, a zaklatás stb. miatti kártérítési követeléseket kifejezetten kizárják. Ugyanakkor Németországban fordított a helyzet, nagy kiadóknak van is ilyesfajta biztosításuk. Nemcsak a biztosítók díjkalkulációjának igénye, hanem a jogkeresı közönség elvárása az összegszerőségek megismerhetısége. Ami errıl elmondható, hogy a nem baleseti nem vagyoni kártérítés összege 50 ezer és néhány millió forint között mozog. Képmással visszaélés miatt általában 3-500 000 forint körüli nem vagyoni kártérítést ítélnek meg a bíróságok, közszereplık általában 100 000 forint és 3 millió forint között kaptak eddig nem vagyoni kártérítést. Szakmai körökben már régebben elégedetlenség tapasztalható az összegek alacsony mivolta miatt, egyes, a témában járatos ügyvédek szerint a több tízmilliós kártérítésekrıl szóló ítéletek nyilván kellı visszatartó erıt jelentenének (Tóth L.: Alacsony kártérítés?, Pesti Ügyvéd 2005/9,8-9-o.) Az elıadó hivatkozott Tattay Levente: A közszereplık személyiségi jogai címő könyvére (Nordex Kft. – Dialóg Campus, 2007), mint olyan forrásra, amelyben számos jogeset részletes bemutatására került sor.
3 Részletes külföldi kitekintésre nem volt mód, mindenesetre a kép igen tarka; így pl. a németországi személyiségi jogi sérelmekkel kapcsolatos bírói gyakorlatot visszafogottnak tartják az angliaihoz képest. A kártérítés összegének a meghatározásánál számos hasonlóságot mutat a baleseti és a nem baleseti eredető nem vagyoni károk megítélése. Nem döntı a károsult kora, neme, a munkaképesség-csökkenés mértéke. Nem játszik szerepet itt sem, hogy deliktuális vagy kontraktuális a felelısség, sıt a felelısségi alakzatnak sincs jelentısége. Mind a baleseti, mind az egyéb nem vagyoni károk további eleme, hogy járadék formájában nem ítélnek meg kártérítést. Közös az is, hogy egy cselekmény kapcsán több károsult különbözı módon és mértékben károsodhat. Ami a károkozókat illeti, mindkét tényálláscsoportban eltérı felelısségi alakzat szerint, egyetemlegesen vagy annak mellızésével is felelhetnek. Közös, az összegszerőséget befolyásoló ismérv továbbá a következmények súlyosságának foka, az életminıség változása, halmozott kivételes többlettényállás fennállta stb. A nem baleseti nem vagyoni károk esetében is ugyanaz lehet az elkövetés ill. az elbírálás idıpontjának hatása a kártérítés összegére ill. a kamatra Ami csak a nem baleseti nem vagyoni károkat jellemzi, az annak kitüntetett jelentısége, hogy a károsult közszereplı–e vagy sem. A tényállás megállapításakor, különösen a jogsértés következményei tekintetében feltőnı továbbá a bizonyításra nem szoruló, köztudomású tények figyelembevétele, a hivatás/karrier, a politikai pálya alakulása, a jogsértéssel érintett nyilvánosság foka, köre s az, vajon a kárt bőncselekménnyel okozták-e. Az elıadó szerint nem szentségtörés a nem baleseti nem vagyoni károk esetében sem az ismert ügyek alapján a döntést összegszerően befolyásoló ismérvek-tényezık-szempontok egybefoglalása, segédletbe, computerprogramba írása, hogy egy napon ezekben az ügyekben is „mankót„ kapjon a jogalkalmazó. Példa a lehetséges osztályozásra: 1. kárösszeg – fizetve: perben/peren kívül, az elkövetés :egyszeri /többszöri/folyamatos/ a károsult: maga közvetlenül/ügyész/hozzátartozók, örökösök 2. Ügyszám, név, forrás 3. A tényállás, a sértett jogtárgy, káridıpont (a jogsértés-károsodás egyszeri, többszörös, folyamatos jellege szerint) 4. Marasztalás idıpontja, kamat, ítéletkori/elkövetéskori értékviszonyok figyelembevétele 5. közszereplı: igen-nem 6. köztudomású tény 7. Megjegyzés, egyedi tényezık Az elıadó rövid összegzésében végül az alábbi eredményekre és következtetésekre jutott: A felületen zajlott elemzés, a múltról való hiányos kép s annak ellenére, hogy a gyakorlat a baleseti nem vagyoni károkhoz képest kb. fele annyi idıre tekinthet vissza valamint, hogy - megint csak a baleseti nem vagyoni károkkal ellentétben - szakosodott ítélet-tényállás győjtemények, táblázatok közzétételére sem került sor, mégis adottak a feltételek olyan, számítástechnikával is támogatott külön keresırendszerek megalkotására, amelyek segítségével kompetens eligazítást kap a szakember, hogy az elıtte levı nem baleseti nem vagyoni kárügyben mekkora összeggel számolhat.Ebben a szerkesztı munkában ma már segítenek az anonimizált ítéletek, a bírósági portálon (www.birosag.hu) található Bírósági Határozatok Győjteménye. Mindennek megvalósulása továbblépést jelentene egy egységes személyiségvédelem bemutatása felé. A harmadik – befejezı – vitaindító elıadást dr. László György, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. jogtanácsosa tartotta „A baleseti eredető nem vagyoni kártérítést bírói gyakorlata” címmel.
4 Az elıadó elsıként a bizonyítás kérdéseit hozta szóba. Errıl megállapította, hogy a bizonyítási eszközök vizsgálatánál el kell különíteni a saját jogú illetve a hozzátartozói nem vagyoni kár eseteket: A sajátjogú kárigényeknél minden esetben a bíróság kirendel orvos-szakértıt (pszichiáter, pszichológus szakértıt), akik véleményt adnak nem csak az elszenvedett sérüléseket, azok mértékét illetıen, de nyilatkoznak a káresemény bekövezése után alkalmazott orvosi beavatkozásokról, azok jellégérıl, eredményérıl, illetve emellett a kár következtében a károsult egészségében, munkaképességében beállott változásról is. Egyszersmind nyilatkoznak a károsult gyógyulási esélyeirıl illetve kialakult vagy várható végállapotáról, a késıbbi élet kilátásáról. Ebben a körben gyakori tapasztalat, hogy a szakértı nem minden kérdésre ad érdemi választ, ugyanakkor az sem ritka, hogy mint „ténybíró”, kompetencia körét meghaladóan nyilatkozik. E körben egy elsı fokú ítéletet is idézet: „A bíróság megállapította, hogy önmagában a személyiségi jogok sérelme nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítést, csupán a Ptk. 84. §-ban foglalt jogkövetkezmények alkalmazását, a kárt azonban bizonyítani kell. A nem vagyoni kártérítéshez azt kellett volna a felperesnek bizonyítania, hogy olyan testi vagy lelki hátrány érte, amely életminıségére, életvitelére negatív kihatással van, tartósan megnehezült korábbi élete. A felperes csak egy olyan orvosszakértıi véleményt csatolt, amely csak a sérülések természetes gyógyulási folyamatát tartalmazza, maradandó fogyatékosságot nem állapít meg. A II. fokú bíróság az ítéletet helybenhagyta, mivel bár a személyiségi jogok sérelme valóban megalapozza a nem vagyoni kártérítés iránti igényt, a kár bekövetkeztét, annak mibenlétét a felperesnek kellett volna bizonyítania. A felperes személyesen egyetlen alkalommal sem jelent meg, tanúkat nem állított, szakértı kirendelését a bíróság felhívására sem kérte, pusztán a jogsérelem tényére hivatkozott, hogy az önmagában megalapozza igényét. Ez azonban nem elegendı a nem vagyoni kártérítés megállapításához.” A hozzátartozói igényeknél felmerült az a kérdés: mennyire kell bizonyítani, hogy az adott káresemény következtében a károsultat, „lelki” károsodás is érte, vagy ezt evidenciaként kezelve a bíróságnak csupán a kár mértékérıl kell döntenie? Szintén a hozzátartozói károk körében merült fel, hogy milyen hozzátartozói kör az, amelyik kellı okkal igényelhet ilyen címen kártérítést? Végül arra is van példa, amikor a bíróság egyáltalán nem folytat le bizonyítási eljárást, hanem a felperes elıadása, valamint az eset összes körülményeibıl von le következtetést: A második kérdéskör, amit az elıadó megvitatásra ajánlott, hogy a bíróság a nem vagyoni kár összegét káridıponti vagy az ítélet meghozatalakor érvényes érték és árviszonyok alapulvételével állapítja meg? Ennek megfelelıen jár-e a káridıponttól kamat, vagy sem? A bírói gyakorlat szinte kivétel nélkül a káridıpontra hivatkozva állapítja meg a nem vagyoni kár összegét, és ítél meg ettıl az idıponttól kamatot. Ugyanakkor arra nincs adat, hogy a bíróság a káridıpontra visszamenıleg valóban beszerzett-e összehasonlításra alkalmas ítéleteket? Ezt követıen rátért a bírói gyakorlat kialakítást álláspontja szerint leginkább hátráltató, és az elıbbiekkel szorosan összefüggı problémára: a bírói gyakorlat megismerhetıségére. A bírói ítéletek közzététele esetleges, ebbıl eredıen az ítélkezési gyakorlat nem megismerhetı, nem áll össze szerves egésszé. Így felmerülhet az aggály, hogy a „bírói gyakorlatra” hivatkozás üres szólam, mert nincs mögötte a számos ügybıl kinyerhetı tapasztalat. Ugyanakkor feltehetı az a kérdés is: összehasonlításon alapuló ítélkezés vagy egyediesítés? Két egymással lényegében konkuráló megközelítés olvasható ki az ítéletekbıl:
5 -
a bíróság a bírói gyakorlatra figyelemmel, azokat egymással összevetve, az adott eset össze körülményeit alapul véve dönt; minden ügy teljesen egyedi, más és más, egymással lényegében nem összevethetık, ezért a bíróság kizárólag az adott ügyben felmerült szempontokat mérlegelheti, és becsléssel állapíthatja meg a nem vagyoni kár összegét.
Szerinte az elsı a helyes álláspont, még akkor is, ha természetesen az egyes ügyek sajátos többlet tényállási elemeit figyelembe kell venni az ítélet meghozatalánál. Minden más esetben a bírói ítélet abszolút kiszámíthatatlan, átlengi a bírói szubjektum, és a károsult jogérvényesítésének az esélyeit, annak mértékét gyakorlatilag az dönti el, hogy annak a bírónak, akihez az ügy kerül, mi a személyes felfogása a nem vagyoni kárról általában, milyen élettapasztalata van, tud-e konzultálni más bírókkal, stb. Az elıadó kísérletet tett arra, - a bíróságok következetes gyakorlatával szembeszállva-, vitássá tegye, hogy a károsult közrehatásán alapuló kármegosztás a nem vagyoni károk esetében nem alkalmazható. Hivatkozott arra, nem ritka, hogy az ítélet megállapítja a közrehatás mértékét, és az összegszerőség pontosan annak az aránynak felel meg, amelyet a kármegosztás aránya tükröz. Dr. László szintén beszélt – dr. Bárdoshoz hasonlóan – az úgynevezett bagatell károkról. İ kérdésként tette fel azt, amit dr. Bárdos inkább állításként fogalmazott meg: a károkozás minden esetben kiválthatja-e a nem vagyoni kártérítési igényt, vagy vannak-e olyan sajátos többlet tényállási elemek, melyek ezek bizonyításához szükségesek? E kérdésen belül vetıdik fel az is, hogy van a károsodásnak egy olyan csekély foka, amely mellett az igény már nem ismerhetı el, illetve ez a határpont hol húzható meg? Ezt követıen azt vizsgálta, hogy az eljáró bíróságok a nem vagyoni károk megállapításánál milyen szempontokat mérlegelnek? Véleménye szerint a bírói ítéletek jelentıs részében homályban maradnak azok a szempontok, amelyekre tekintettel a nem vagyoni kár tényét és a kártérítés összegét a bíróság alapítja, néhány ezek közül mégis általánosítható. okozati összefüggés a kár és a baleset utáni állapot között, melynek különösen a balesetet megelızıen kialakult természetes kor-okú betegségek, korábbi sérülések esetleges állapot súlyosbító hatása szempontjából van jelentısége; a baleset elıtti és utáni állapot, melynek megállapításához a bíróságok többnyire a felperes saját elıadását, esetleg – vita esetén – tanúk vallomásait tekintik irányadónak; (pl. minden károsult egészséges és színes életmódról számol be, esetleg a baleset miatt meghiúsult ígéretes életpályáról, miközben a bíróság nem feltétlenül vizsgálja meg ezeknek az állításoknak a valóság tartalmát.) Ennek bizonyítatlansága eshet a kárért felelı károkozó, biztosító terhére, de eshet a károsult terhére is, ezért lenne fontos, hogy az ítéletek indoklásából kitőnjék, hogy a bíróság ezeket a szempontokat figyelembe vette vagy éppen mellızte. gyógytartam a károsult életkora, baleseti eredető munkaképesség csökkenése, személyi körülmények a mindennapi életvitelben csökkent vagy elveszített önállóság, a baleset miatt szükségessé vált életmód változás, jövıbeli kilátások. Összegezve megállapította, hogy részletes jogi szabályozás hiányában a bírói gyakorlatnak kellene kitöltenie tartalommal a nem vagyoni kár fogalmát és a nem vagyoni kártérítés megállapításának
6 feltételeit, de ennek elıfeltétele lenne, hogy az egységes bírói gyakorlat az egyes esetkörök és az ezen alapuló ítéletek megismerésén nyugodjon.. A vitaindítókat Dr. Bárdos Péterné prezentációja követte. Ebben egy olyan adatbázis modelljét mutatta be, amely a nem vagyoni kártérítésrıl szóló bírói ítéleteket dolgozza fel. Az egyes ítéleteket specifikálva rögzíti az adatbázis, mely 8-10-féle keresési szempont alapján teszi lehetıvé a bírók, ügyvédek, biztosítók és általában a jogkeresı közönség számára az adott ügyben valódi összehasonlításra alkalmas ítélet gyors megkeresését. Ezt követıen az elıadó három mintaeseten mutatta be a program funkcióit. Az elıadó annak a reményének adott hangot, hogy a HVG-ORAC kiadó segítségével az ıszre sikerül létrehozni egy nagy adatbázist. A vitaindítókat és a számítógépes program bemutatóját a hozzászólások követték. Dr. Pataky Csaba ügyvéd felvetette azt, hogy Magyarországon jóval kisebb összegő a nem vagyoni kártérítés, mint tılünk nyugatabbra esı országokban. Amennyiben a szerzıdéses vagy szerzıdésen kívüli kötelmi viszonyokban a magyar jog lenne az alkalmazandó, a külföldi károsult a nem vagyoni kártérítés tekintetében igen rosszul járna Ragályi István a MABISZ GKI ügyvezetı igazgatója reagálva Dr. Pataky Csaba hozzászólására elmondta, hogy úgy néz ki, hogy a lex loci damni elve lesz fıszabályként az alkalmazandó, vagyis annak az országnak a joga, ahol a kár bekövetkezik. Dr. Kovács Zsolt a kártérítési eseteket tartalmazó adatbázissal kapcsolatban felvetette, hogy emiatt nem fog-e egysíkúvá válni a gyakorlat. Mindazonáltal hasznosnak tartotta az adatbázis létrehozását. Dr. Bárdos Péter az elızı kérdésre reflektálva kifejtette, hogy Németországban több ilyen témájú könyv létezik, például az ADAC, vagyis a német autóklub győjteménye. Ott ezek a kiadványok nem sekélyesítették el a kártérítési gyakorlatot. Dr. Bárd Károly felvetette azt, hogy gazdag károsult esetében nagy a keresetveszteség, míg szegény károsultnál pedig kevesebb, akkor náluk hogyan alakul a nem vagyoni kártérítés összege? A másik probléma a nem vagyoni kártérítés összegének az egységesítése. A hozzászóló kifejtette, hogy ez nem egy könnyő feladat. Van olyan ország, pl. ahol a szülık nem kapnak nem vagyoni kártérítést akkor, ha a gyermek meghatározott életkor felett vesztette életét balesetben. Dr. Duda Attila ügyvéd kiemelte hozzászólásában, hogy a munkajogi ügyekben a bíróságok nagyvonalúbbak a nem vagyoni kártérítés összegszerősége tekintetében. Kifogásolta a hozzászóló, hogy sok biztosító még egy éves kárrendezés esetén is azért nem fizet kamatot, mert arra hivatkozik, hogy az elbíráláskori értékviszonyok alapján térítette meg a nem vagyoni kárt. A hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy a nem vagyoni kártérítés elbíráláskori értékviszonyok alapján történı megállapítását arra találták ki, hogyha az ügy elbírálása nagyon elhúzódik. Az adatbázissal kapcsolatban kifejtette a hozzászóló, hogy hasznos lehet, de egy kicsit szkeptikus. Dr. Bárd Károly kiemelte az adatbázissal kapcsolatban, hogy biztosan jó orientáció, ha van egy minta. Mindazonáltal több jogászi munkába telik majd a mintában foglaltaktól való indokolt eltérés elérése.. Dr. Kocsis Kálmán a MABISZ GKI kárfınöke örömét fejezte ki, hogy ebben az adatbázisban a bírósági ügyszám is benne van.
7 Dr. Bárdos Péter szerint alapos jogász nemcsak a fıbb adatokat tartalmazó táblázatot nézi meg az adatbázisban, hanem a bírósági döntéseket is. Dr. László György hangsúlyozta, hogy az az értelme egy ilyen győjteménynek, hogy ne csak az általános bírói gyakorlatra történjék hivatkozás, hanem egyes bírósági döntésekre. Egy ilyen rendszer a hozzászóló szerint sokat segít a tisztánlátásban. Dr. Novák Imre kifejtette, egyetért azzal, hogy az új Ptk.-ban sérelemdíj kerül bevezetésre, ami egy jó 30 éves vita eredménye. Kiemelte a hozzászóló, hogy orvosi mőhibák esetében a nem vagyoni kártérítés összege nagyon elszabadult. (Az összefoglaló ügyvédjelöltnek.)
elkészítésében
való
közremőködésért
külön
köszönet
dr.
Pataky Tibor
