A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS MEGÍTÉLÉSÉNEK ÚJ IRÁNYAI

A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS MEGÍTÉLÉSÉNEK ÚJ IRÁNYAI - tansegédlet a nappali és levelező tagozat számára –

Készítette: Dr. Fézer Tamás, egyetemi adjunktus

Debrecen, 2009.

A SZEMÉLYISÉGI JOGOK TERMÉSZETE, A SZEMÉLYISÉGVÉDELEM FUNKCIÓJA, ESZKÖZEI

Személyiség "A személyiség, a test és a szellem elválaszthatatlan egysége, amely kifejezésre juttatja az egyén viselkedését és gondolkodását, ez a viselkedés és gondolkodás jelenti a személyiség értékminőségét, azt, amiben a személyiség különbözik mástól és ami lehetővé teszi, hogy más legyen, mint a többi. A személyiségi jog az általánosan jellemző értékminőséget védi. A személyiségi jogok ennek érdekében - egyfelől megteremtik az ember önmegvalósításának feltételeit (elsősorban az egyén autonóm szférájának körülhatárolásával), - másfelől biztosítják, hogy e feltételeket - a magánszférát - senki jogtalan külső beavatkozással meg ne sérthesse" (Petrik Ferenc). Személyiségi jogok Az ember testi és szellemi működését, az ember egységét és szabadságát biztosító jogok a személyiségi jogok. Összetettek, mert kétirányú védelmet nyújtanak: 1. védik az ember szellemi értékét, szubjektumát (személyiségi jogok), 2. az emberi személynek az anyagi világban megjelenő testi lényegét (személyi jogok). A személyiségi jogok értelmezése A jog a személyiséget valamennyi ember vonatkozásában elismeri. A védendő jogok egyenlők, de a védelem foka egyénenként eltérő lehet. Alanyai A természetes személyek mellett a jogi személyeket is megilletik a személyiségi jogok a természetszerű kivételekkel. Ptk. 75. § (2) értelmében a jogi személyekre is kiterjeszti a védelmet, de a bírói gyakorlat ezt kitágította: valamennyi jogalany védelemben részesül, amely – bár jogi személyisége nincsen – de önálló jogalanyaként vesz részt a társadalmi életben (pl. bt, kkt.). Emberi jogok – személyiségi jogok Emberi jogok a nemzetközi egyezményekben az államok többsége által védelemben részesített, részben személyiségi jogok, melyek az emberiség által elfogadottak. Személyiségi jogok az emberi jogok polgári jogi vetületei. Az emberi jogok köre tágabb és szűkebb is a személyiségi jogok körénél: ­ Tágabb, mert magában foglal politikai, gazdasági és szociális jogokat is, melyek nem az ember személyiségéből, hanem társadalmában elfoglalt pozíciójából következnek (választójog, TB-hez való jog, stb.). ­ Szűkebb, mert nem alkalmaznak a nemzetközi egyezmények olyan generálklauzulát, mely szubszidiárius normaként bármely személyiséget alkotó jogosultság védelmére felhívható lenne. Alkotmány – Ptk. A Ptk. személyiségi jogi rendelkezéseinek 3 kútfője található: 1. nemzetközi egyezmények 2. Alkotmány XII. fejezete

1

3. Ptk. alapelvei, melyek között az emberi személyiség védelme önállóan is megjelenik (autonóm mozgástér védelme) Különbség az Alkotmány és a Ptk személyiségi jogai között: ­ Az Alkotmányban deklarált jogok az egész állami szervezetrendszer működését át kell, hogy hassák. ­ A Ptk-ban részletezett jogok a polgári jog alanyai közötti jogviszonyokat rendezik. Párhuzamos jogok: ­ élet, emberi méltóság; ­ jó hírnév, magánlakás sérthetetlensége, magántitok, személyes adatok védelméhez való jog; ­ megkülönböztetés tilalma. Személyiségi jogok korlátozhatósága - alapjogok korlátozhatósága Alapjogok: ­ Vannak abszolút, korlátozhatatlan jogok (élethez, emberi méltósághoz) – anyajogok; ­ Más alapjogok csak a következő feltételekkel korlátozhatók: o másik alapjog védelme indokolja a korlátozást, o arányosság követelménye; o alkalmasság kritériuma. Személyiségi jogok: ­ Jogosult nem korlátozhatja és nem zárhatja őket ki – semmisség. ­ Sértett beleegyezése lehetséges, de társadalmi érdeket nem sérthet és nem veszélyeztethet. Védelem sajátosságai a Ptk-ban Nem alkalmazhatóak a személyiségi jogok körében a klasszikus polgári jogi szankciók – eredeti állapot helyreállítás, teljes reparáció – ezért két irányban új szankciótípusok: ­ erkölcsi jellegű szankciók ­ vagyoni jellegű (nem vagyoni kártérítés) Ptk. generálklauzula Ptk. 75. § (1) A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. Abszolút szerkezetű a jogviszony. A generálklauzula szubszidiárius norma: ez biztosítja a taxatíve meghatározhatatlanság ellenére a teljes körű védelmet a személyiség számára. Ha a bíróság nem talál az adott esetben jogszabály által meghatározott személyiségi jogot, de a jogsérelmet a személyiség elleni támadásnak ismeri el, akkor a 75. §-ra hivatkozva részesítheti a felperest jogvédelemben. Maga az AB is felhatalmazta erre a bíróságokat (8/1990. AB határozat). Személyiségvédelem Jellemzők: ­ vegyes eszközrendszer: erkölcsi és vagyoni jellegű szankciók együttélése; ­ együttesen is alkalmazható a két szankciótípus, amennyiben a jogsértő felróhatósága megállapítható;

2

­ büntető és polgári jogi szankciók megférnek egymás mellett, mert eltérő az irányultságuk (büntetőjog az elkövetőt megbünteti, polgári jog az elveszett életörömöket pótolja a sérelmet szenvedett vonatkozásában); ­ objektív és szubjektív jellegű szankciók léte (a személyiség teljes körű és abszolút védelméből következik, hogy akár felróhatóság hiányában is fellép a jog); ­ elsődleges a megközelítő helyreállító funkció, csak másodlagos a prevenció. Objektív védelmi eszközök 1. Jogsértés tényének bírói megállapítása:  legenyhébb, csupán erkölcsi elégtétel;  nagy nyilvánosság körében nem észlelhető személyiségsértések esetén. 2. Jogsértés abbahagyására és jogsértéstől való eltiltásra kötelezés:  folyamatos vagy ismétlődő jogsértés esetén (pl. személyi szabadság megsértése, hangfelvétellel visszaélés). 3. Elégtétel adására kötelezés:  jogsértés elismerése megfelelő nyilvánosság előtt (önkormányzat – elesett idős hölgy tanúi);  nyilatkozattal is történhet, amit akár sajtótermékben tesznek közzé (sajtó helyreigazítás). 4. Sérelmes helyzet megszüntetése, jogsértő tárgy megsemmisítése:  folyamatos jogsértés esetén (név jogtalan használata);  megsemmisítés főként szellemi alkotások esetén (jogbitorlás – kalózmásolatok). Szubjektív védelmi eszköz: 1. Nem vagyoni kártérítés 2. Közérdekű célra fordítandó bírság: a. ha a kártérítésként megállapítható összeg nem áll összhangban a felróhatóság fokával b. mérlegelési jogkört a bíróságnak c. anakronisztikus jogintézmény azonban, mert burkoltan arra enged következtetni, hogy kártérítés során be van határolva a megítélhető összeg.

A FELELŐSSÉGTAN ALAPJAI EURÓPÁBAN ÉS HAZÁNKBAN Polgári jogi felelősség jellemzői ­ célja a sérelem kiküszöbölése; ­ megbomlott egyensúly helyreállítása ­ funkciója a jogellenes magatartás által okozott hátrányok kiegyenlítéséről való gondoskodás. A polgári jogi felelősség funkciói 1. jóvátétel, reparáció – teljes kártérítés elve 2. prevenció, megelőzés (speciális és generális értelemben) – kvázi büntetőjogi elem (polgári jog büntetőjoga a felelősségtan)

3

A funkciók előtérbe helyezése felelősségi alakzatonként eltérő: ­ reparáció túlsúlya az objektív felelősségi alakzatoknál (pl. veszélyes üzem); ­ prevenció a szubjektivizált felelősség esetében (általános felelősségi alakzat) – itt sem a károkozó személyének a vizsgálata a döntő azonban, hanem a kár kiegyenlítése. Kárkötelem szerkezete 1. Alanyok: a. károsult – polgári jog bármely alanya; b. károkozó – vétőképesség feltétel; c. több károkozó esetén főszabályként egyetemleges a felelősség. 2. Tárgya: a. közvetlen tárgy: a kár megtérítése; b. közvetett tárgy: ebben az esetben nincsen. 3. Tartalom: a. Károsult jogai: i. teljes reparáció követelése (kártérítés) b. Károsult kötelezettségei: i. kármegelőzés; ii. kárenyhítés; iii. kár bekövetkeztének, mértékének, jogellenességnek (?) és az okozati összefüggésnek a bizonyítása; iv. káronszerzés tilalma – residuum kiszolgáltatása, surrogatum levonása. c. Károkozó jogai: i. residuum követelése; ii. hivatkozhat a károsulti közrehatásra (kármegosztást követelhet); d. Károkozó kötelezettségei: i. teljes kár megtérítése; ii. bizonyítani, hogy magatartása nem volt jogellenes és felróható.

Felelősségtani premisszák (előfeltételek) ­ jogellenes magatartás; ­ felróhatóság; ­ negatív eredmény - következmény (kár); ­ okozati összefüggés. Jogellenes magatartás ­ objektív előfeltétele a felelősségre vonásnak; ­ bizonyítása: o károsult pozitív oldalról; o károkozó negatív oldalról; o köztudomású esetén a bíróság hivatalból veszi figyelembe. ­ felfogása: valamennyi károkozás, amelyet a polgári jog szabályai nem engednek meg kifejezetten → jogellenes (↔ büntetőjog: minden esetben a jogellenes magatartásokat a tényállásokon keresztül nevesíti); ­ a magatartást minősíti, mely sérthet vagyoni és nem vagyoni jogokat egyaránt;

4

­ akkor jogellenes egy magatartás, ha o más személy alanyi (vagyoni vagy személyi) jogosultságát sérti, o az alanyi jog sérelme károsodásban nyilvánul meg, o jogszabály nem nyilvánítja jogszerűnek (nem engedi meg kifejezetten: pl. kisajátítás) ­ mulasztás és tevőleges magatartás egyaránt megalapozza. Jogellenességet kizáró okok rendszere 1. Jogos védelem: a. jogtalan a támadás, b. jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében cselekszik, c. arányosság követelményének eleget tesz. Az így okozott kárt nem kell megtéríteni!!! 2. Szükséghelyzet: a. más életét, testi épségét, vagyonát, b. közvetlenül fenyegető, c. más módon el nem hárítható veszélyhelyzet. A kárt ebben az esetben meg kell téríteni! DE! Nem a szükséghelyzetben jogszerűen cselekvőt, hanem azt terheli, aki szükséghelyzetbe került. 3. Károsult beleegyezése: a. szerződéssel előre lehet korlátozni vagy kizárni a felelősséget, kivéve: i. szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozások; ii. életben, testi épségben, egészségben okozott károk; iii. bűncselekmény következményeiért való felelősség; iv. társadalmi érdeket sért vagy veszélyeztet. 4. Rendeltetésszerű joggyakorlás: pl. kisajátítás Jogellenesség értelmezése a nem vagyoni kártérítés esetében ­ központi elem a bizonyításban (hiszen nincsen kár, a jogellenes magatartáson van a hangsúly) ­ főszabály: a károsult bizonyítja a jogellenességet ­ a személyiség általános védelméből következően VALAMENNYI SZEMÉLYISÉGET ÉRT TÁMADÁS JOGELLENES!!! ­ Bizonyítás nehézsége: o ha nem kodifikált, bírói gyakorlat által korábban nem elismert személyiségi jog sérelmére hivatkozik a károsult:  meg kell vizsgálni, hogy valóban a személyiség részének tekinthető e a jogosultság;  meg kell vizsgálni, hogy a károsult relációjában milyen jelentőséggel bír (különleges helyzetben lévő károsult: pl. félszeműnek lövik ki az egyik szemét). o pszichés sérelmek, melyek nem manifesztálódnak a külvilágban (holland felfogás – komoly jogsértés klauzulája):

5

 

meg kell vizsgálni, hogy a károkozó cselekménye objektíve alkalmas volt-e az emberi személyiség megsértésére; az adott károsult személyiségével összefüggésben értelmezhető e jogsértésként (pl. magántitok megsértése – titok volt-e egyáltalán).

A magyar bírói gyakorlat a fenti megállapításokat nem fogadja el általánosan. A jogellenesség központi vizsgálata nem automatikus, sok esetben a hátrány megjelenése továbbra is követelmény marad! A holland komoly jogsértés klauzuláját kívánatos lenne a magyar jogalkalmazásba is beépíteni. Kár Minden olyan hátrány, amely valakit valamely károsító esemény következtében személyében vagy vagyonában ér.

KÁR

VAGYONI KÁROK (vagyoni jogok sérelme) felmerült kár

elmaradt haszon

NEM VAGYONI KÁR (személyiségi jogok sérelme) indokolt költségek

A nem vagyoni kár 1. Személyiségi jogok megsértéséből ered. 2. Összegszerűségében nem kifejezhető. 3. Nem mindig jelenik meg a külvilágban (pl. pszichés sérelmek). 4. Nem taxálható értéke még típusesetekben sem (pl. eltört láb egy sportoló esetében nagyobb hátrány, mint egy ülő foglalkozást végző esetében) 5. Dogmatikailag a magyar Ptk. bizonyítását kötelezővé teszi, a károsult kötelezettségévé, de ez LEHETETLEN! 6. Nem szükséges a kár bizonyítása. 7. KÁR=SZEMÉLYISÉGI JOGOT SÉRTŐ MAGATARTÁS (JOGELLENESSÉG)

6

Okozati összefüggés ­ A kárt és a jogellenes magatartást köti össze. ­ Kártérítés mértékének kalkulálása során is kiemelt jelentősége van (károsulti közrehatás értékelése, mint kárcsökkentő tényező) ­ Itt kerül értékelésre a károsult kárenyhítő és kárcsökkentő kötelezettsége. ­ Melyek minősülnek releváns oknak? (okozatossági elméletek): i. conditio sine qua non: minden előzmény, amely elengedhetetlenül szükséges az eredmény bekövetkezéséhez – nem különböztet súlyuk és jelentőségük tekintetében; ii. okkiválasztó elméletek: bár a feltételek egyenértékűsége a kiindulás, de a bíró szubjektív megítélésére bízzák, hogy melyeket választják ki; iii. adekvát okozatosság: minden előfeltétel az olyan ok, amely az emberi tapasztalat szerint általában ezt az eredményt ki szokta váltani; iv. mai polgári jogi felfogás: az történések közül azok a láncszemek relevánsak, amelyek a megelőzés és elhárítás szempontjából lényegesek, és a jog eszközeivel, a kártérítéssel – mint szankcióval – hatni lehet rájuk. Okozati összefüggés a nem vagyoni kártérítésnél 1. A legkevésbé problémás premissza. 2. Általános dogmatika érvényesül (hiszen teljesen megegyezik a büntetőjog elméletével is – kis polgári büntetőjog). 3. A kérdés csak az: mivel köti össze a jogellenességet, ha a kár fogalma nem értelmezhető a nem vagyoni kártérítés esetében. 4. A lényeg: az okozati összefüggés annak az eldöntésénél irányadó, hogy valóban az alperes tehető e felelőssé a károkozásért. Felróhatóság ­ Nem minden jogellenes cselekmény felróható, de minden felróható cselekmény jogellenes. ­ Az objektivizált felróhatóságnak csupán része a vétkesség (szándékosság, gondatlanság), de nem esik vele egybe. ­ A felróhatóság premisszája bizonyítási lehetőség a károkozónak, hogy mentesüljön a felelősség alól. Felróhatóság a nem vagyoni kártérítés esetében ­ Ez adja a személyiségi jogsértések jogkövetkezményeinek megalapozását (objektív és szubjektív jogvédelmi eszközök). ­ Az objektív és szubjektív szankciók együttesen is alkalmazhatóak, ha a magatartás felróható volt. ­ Közérdekű célra fordítandó bírság problematikája: o a bírság akkor alkalmazható, ha a megítélt kártérítés összege nem áll arányban a felróhatósággal. Bírói gyakorlat: csak megítélt kártérítés mellett alkalmazható a bírság, önállóan nem. Azt sejteti ez a megfogalmazás, mintha a kártérítés összege be lenne határolva. Általános kártérítés és nem vagyoni kártérítés különbsége Ha a kár összege az igényérvényesítés időpontjában pontosan nem számolható ki: méltányos összeg, mely a teljes anyagi kárpótlásra alkalmas. CSAK VAGYONI KÁROK ESETÉN BÍRHAT JELENTŐSÉGGEL. Nem tartozik a nem vagyoni kártérítés körébe.

7

A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS JOGINTÉZMÉNYÉNEK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE EURÓPÁBAN

Államok kialakulása előtti idők Sérelmeket a sértett fél önmaga torolta meg, majd a közösség egésze, melyből származott. MAGÁNBOSSZÚ Államok létrejötte ­ Cél: MEGTORLÁS, nem kiküszöbölés ­ korai törvénykönyvekben megjelenő gyakori tényállások o élet elvétele o testi épség megsértése o házasságtörés o nyilvános becsületcsorbítás ­ kezdeti szankciók: o sértett maga alkalmazhatta állami felügyelettel o fontos tényező volt a nyilvánosság biztosítása o lex talio elvét követték, majd testi fenyítések váltak általánossá o sértettnek semmi nem jutott, a megtorláson volt a hangsúly nem a kompenzáción o a sértettnek maximum morális diadalt jelenthetett, hogy elismerték a jogsértő cselekményének jogellenes voltát o becsületcsorbítások esetén már megjelennek a mai objektív alapú szankciókhoz hasonló nyilvános elégtételadások, bocsánatkérések vásárok alkalmával Kártérítés kialakulása ­ kereskedelem fellendülése közvetlen előzmény ­ kártérítés kezdetben kizárólag természetbeni kompenzációt jelentett: termékeket kellett kiszolgáltatnia a jogsértőnek ­ pénz általános egyenértékessé válásával a kártérítés elsősorban pénzbeli elégtételt jelentett, és kompenzációról a kompozíció felé tolódott a hangsúly Görögország ­ Socrates: bár a cél a megtorlás és elrettentés, de úgy gondolta, hogy a testi büntetéseken túl a sértettnek típussérelmekhez rendelt átalányösszegeket is meg kell kapnia. ­ Isocrates: klasszifikációt állított fel a sérelmek fajtájához igazodóan. ­ Platón: bírói mérlegelés szabadságát hirdette, mivel a sérelmek tipizálhatatlanok, a tarifarendszert tól-ig határok között képzelte el. Római jog ­ Praetori edictumok: kiszélesítették a tényállások körét: o 1. edictum: generális személyiségsértésre nyújtott védelmet:  testi és lelki sérelmek;  kizárólag pénzösszeget lehetett megítélni;  megszűnt a klasszifikáció – bírói szabad mérlegelés lépett a helyébe;  rekuperátorok becsülték meg az összegeket;  sérelmet szenvedett fél javaslatát figyelembe kellett venni az összeg meghatározásánál;  100.000 Sestertius lehettet a maximum;

8

 

közvetlenül a sértett kapta az összeget; egy mellette megítélt összeg továbbra is az államkasszába vándorolt büntetés címén. o 2. edictum: becsületsértés:  nyilvános megszégyenítés  lármás közbotrányokozás  infámiák  itt már nem volt államnak megítélt rész o 3. edictum: szeméremsértés o 4. edictum: jó hírnév megsértése:  feltétel volt a nagy nyilvánosság előtti elkövetés o később az 2. edictum hatálya alá vonták:  bizalmas iratok (tipikusan végrendeletek) jogtalan nyilvánosságra hozatala  rosszindulatú perbehívás  közhasznú tárgyak élvezetét korlátozó magatartások  női tisztességet sértő cselekmények ­ Lex Cornelia: Sulla törvényműve: visszalépés: o Romában megnövekedett a bűnözés a sötét korban o ismét büntetés jelleget öltött o sértett fél keresetére indult az eljárás, de közjogi jellegű volt o közbűntett lett sok magánjogi delictumból ­ Iustinianus: o változások nem történtek o magándelictum – közbűntett erőviszonyok változtak időről időre az aktuális politikai hatalom függvényében Középkori jogfejlődés ­ Petri Exceptiones: o károsultnak esküvel kellett bizonyítania, hogy az általa követelt összeget szívesebben elveszítette volna, mint az őt ért sérelmet elszenvedje; o ez már különbségtételt enged feltételezni vagyoni és nem vagyoni károk között. ­ Brachylogus: o bíró szabad belátásnak joga, minden körülmény mérlegelésének kötelezettsége; o eskü csak egy volt a bizonyítási eszközök közül; o előszereteti értéket elismerték:  vagyoni sérelmek értéknövelő tényezője, majd  önálló kártérítési igény megalapozója ­ Lex Visigothorum: o becsületsértés kibontása (gyalázás, szidalmazás, sértegetés) o generális jog: házibéke:  magánlakás sérthetetlensége  magánélet védelme  családfőt saját háza népe körében megillető tisztelet o visszalépés: határozott összegű pénzbüntetést említ megint, kizárja a bírói mérlegelést o magánbosszúra is lehetőséget biztosít szűk körben: sértett választott a kártérítés vagy a magánbosszú között becsületsértések esetén ­ Lex Alamannorum: pszichés sérelemokozások esetén is elismerte a kártérítést.

9

­ Expositio Legis Longobardorum: 2 csoportja az injúriáknak: o reál jogsértések: büntetés o verbál jogsértések: kártérítés o még az örökösökkel szemben is lehetett igényt érvényesíteni!

A NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS JOGINTÉZMÉNYÉNEK KIALAKULÁSA HAZÁNKBAN

Szent István dekrétumai ­ testi sérelmek szankcionálása; ­ elsősorban közrendű bűncselekményekként; ­ három esetben áttörés: o emberölés történetből (felindulásból): 12 arany pénzfizetés + böjtölés a kanonok rendelése szerint; o szabad ember más szolgáját öli meg: más szolgát ad érte vagy böjtöl; o lány elrablása (lányszöktetés): lány visszaadása, szülőkkel való megbékélés mellett 10 tinó fizetése. Feudalizmus ­ rendi állás szerinti más és más személyiségi jogok ­ kiváltságlevelek tartalmazták az egyes csoportok személyiségi jogait és társadalmi jogosítványaikat ­ magánjogi jellege a kártérítésnek az eljárásban érhető tetten: o sértett kérelmére indul, nem hivatalból o bírságos bántalmakként nem vagyoni hátrányokat is mérlegeltek a pénzfizetési kötelezettség kirovása esetén o hamis vád, becsületsértés, névbitorlás is megjelenik a XVII. századtól ­ 1852-ben az OPTK hatályba lépésével megjelent a fájdalomdíj Mo-n: hátrány bizonyítása követelmény volt. ­ 1861 Országbírói Értekezlet visszaállította a régi magyar jogot, de a fejlődés nem engedte meg a bírságos bántalmak felfogásának újra térhódítását: o egy részük bűncselekménnyé lett (pl. hamis vád) o más részük vagyoni kártérítés maradt (testi sértés) INDOK: modernizáció korában a magyar magánjog tisztán a vagyoni viszonyok védelmét kívánta biztosítani. Meszlényi kritikája: „pénz beszél, kutya ugat, a vagyonin túl más komoly érdeket nem látunk”. XIX. sz - XX. sz. ­ külön törvények biztosították a személyiségi jogokat (pl. elvert csőszök, szerzői jog) ­ vagyoni viszonyok primátusa, az amerikai bírói önkénytől való félelem. Magánjogi kodifikáció ­ Ptk. tervezete zászlajára tűzte a személyiségi jogok védelmét, mint a szociális jellegű magánjog többletét a liberalizmus szabad folyásával szemben ­ Áptk: o felsorolást alkalmaz: csak azon jogokat kell külön nevesíteni, amelyek nem járnak együtt szükségképpen vagyoni károsodással:

10

   

testi épséghez egészség becsület névmás, képmás bizalmas okiratokhoz való jog (ez furcsa, mert a vagyoni károsodás itt könnyen kimutatható, pl végrendelet!) o szankciók: elsődleges az objektív jellegűek alkalmazása  jogsértés abbahagyására kötelezés  jogsértéstől eltiltás  ítélet közzététele ­ Áptk. második tervezete: francia példa: rugalmas generálklauzula bevezetése. ­ Magánjogi Törvényjavaslat 1928: o alapvetően kártérítési jogintézmény a nem vagyoni o svájci mintára általános személyiségi jogot ismert el („mindenkinek joga van arra, hogy a törvények és mások jogának korlátai között személyiségét szabadon érvényesíthesse, és ebben őt senki se háborítsa. A személyiségi jogról lemondani, vagy gyakorlását a jó erkölcsbe ütköző módon korlátozni nem lehet”) o hozzátartozói igényeket külön nevesíti o 5 kategória:  halált, testi sértést okozó sérelmek,  személyes szabadság megsértését eredményező jogtalanságok,  jó hírnév és köztisztelet megsértése,  becsületsértés, rágalmazás,  névjog megsértése. Nem vagyoni kártérítés tetszhalála 1952-ben NET megszüntette a nem vagyoni kártérítés jogintézményét. Indokok: ­ személyiség áruvá silányításának kapitalista ideológiáját látta benne; ­ jogbiztonság kijátszásának lehetőségét ismerte fel a jogintézményben. 1953-ban III. számú PED: ­ általános kártérítést vezette be ­ ennek körében nem vagyoni károkat lehetett értékelni, de vagyonival együtt kizárólag ­ kár összege az igényérvényesítés időszakában nem számolható ki → ez egyértelműen vagyoni károkra vonatkozik, mert nem vagyoni sosem számolható ki pontosan. Ptk. megszületése ­ Megalkotás körül heves viták: személyiségi jogok vagy felelősségtan, generális vagy speciális szabály? ­ Végül a Ptk. csak az általános kártérítést tartalmazta, nem vagyonit nem. ­ Joggyakorlat bizonytalanságára példa: o 1962. hozzátartozói igény: elhalt családjának úgy ítélt meg pénzt, hogy gyászruha, cipő költségeit térítette meg a jogsértővel, de levonta belőle azt az értéket, hogy még máskor is felhasználhatják ezeket a tárgyakat – káron szerzés tilalma miatt.

11

1977. évi IV. novella ­ Ptk. 354. § „A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja.” ­ Problémák: o Társadalmi élet – élet megkettőződése: ­ életben benne van a társadalmi élet ­ fogalmi kettősség szükségtelen jogalkotói bőbeszédűség ­ magyarázat: társadalmi élet jogalapot ad a nem testi sérülések értékelésére is (ez nagy jóindulattal olvasható ki a normaszövegből) o Természetes személy és jogi személy megkülönböztetése: ­ természetes és jogi személy személyiségi jogai megegyeznek a természetszerű különbségekkel; ­ nem jogi személyekről nem szól. o Jogi személyekkel kapcsolatos fordulat vagyoni károkat rejt – üres tényállás, nem személyiségi jogokat véd. o Súlyosság és tartósság definiálatlansága: ­ súlyosság egyik megnyilvánulása lehet a tartósság ­ miniszteri indoklás konjunkciót (súlyosság és tartósság egyszerre!) kívánt meg, de nem ez a szigorú értelmezés nem került át a joggyakorlatba. ­ Joggyakorlatra gyakorolt hatása:  bármely személyiségi jogsértés szankciójául megítélte a nem vagyoni kártérítést,  jogellenes károkozást kívánt meg minden esetben,  a tartósság és súlyosság kritériumát elkülönítve kezelte,  különböztetett pszichés és testi károkkal járó sérelmek között,  elsősorban egyösszegű marasztalásokra került sor, járadék megítélését csak fiatalkorúak esetén tartotta indokoltnak. 16. számú irányelv (1981) LB egy őt jogilag nem megillető megoldással összekapcsolta a súlyosságot és tartósságot. Cél: PARTTALAN JOGÉRVÉNYESÍTÉSEK MEGAKADÁLYOZÁSA!!! 1. Konjunkciót kötelezővé tette a bíróságok számára (súlyos és tartós legyen a hátrány!). 2. Mértéktartásra intett a kárösszegek meghatározásánál (’90-es évek elejéig max. 500.000 Ft). 3. Hozzátartozói igényeket elismeri, de csak közeli hozzátartozóknak. 4. Általános kártérítés és vagyoni kártérítés egyidejűleg is megítélhető (ez ma sem ártana, hiszen 2 külön kárfajta, de a bíróságok nem alkalmazzák, pedig pl. csonttörés kórházi kezelés sokáig tart). 5. Járadékot nevesíti és ajánlja. 6. Személyes igényérvényesítésre figyelmeztet (ez azt engedi sejtetni burkoltan, hogy hozzátartozó saját jogán érvényesít igényt). Jogalkalmazás:  a nem vagyoni kártérítés megítélése a testi sérülésekre korlátozódott, mert a súlyosság és tartósság együttessége csak itt vált bizonyíthatóvá,

12

 az értékelhetetlen pszichikai sérülések csak „színező elemként” jelentek meg az ítéletek indoklásában,  hozzátartozói igények esetén többlettényállásra volt szükség, hiszen a hozzátartozó elvesztése miatt érzett fájdalom kevés volt a súlyosság és tartósság kritériumának alátámasztására, rendszerint kóros elmeállapot kialakulását is bizonyítani kellett,  kiskorú személy részére nem ítéltek meg nem vagyoni kártérítést azzal az indoklással, hogy azt maga a kiskorú nem képes felhasználni, hiszen szülői gondozás alatt áll. 21. számú irányelv Hatályon kívül helyezte a 16. sz. irányelvet, mert 1990-ben a Ptk. felülvizsgálata előtt már a személyiség teljes körű védelmét igyekezett biztosítani, jogfejlesztő bírói gyakorlatot kialakítani e téren:  alig éreztette hatását a jogalkalmazásban;  bíróságok sokszor még másodfokon is a 16. irányelvre hivatkoztak, holott ez nem jogszabály, tehát nem lehet hivatkozni arra, hogy a sérelem idején még alkalmazták;  hozzátartozói igényeknél viszont már nem volt kötelező kóros elmeállapot bizonyítása a gyász következtében;  továbbra is a testi sérüléses primátusa figyelhető meg. 34/1992. AB határozat 354. §-et megsemmisítette, mert alkotmányellenes. Önkényes határvonalak és alkalmatlan kritériumok és szükségtelen korlátok a feltételek.  diszkrimináció természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküliek között;  jogi személyeknek nincs garanciájuk személyiségi jogaik védelmére.

BÍRÓI GYAKORLAT AZ AB HATÁROZAT MEGSZÜLETÉSE UTÁN MAGYARORSZÁGON

Összegszerűség Kiindulópont ­ Nincs konkrétan mérhető kár. ­ Típusesetek vonatkozásában is eltérő jellegű a sérelem a személyiségi jogok egyénfüggősége miatt. ­ Felperes ennek kalkulálásával állíthatná össze a kereseti kérelmet (illeték fizetés szempontjából a legkevesebb legyen). ­ Alperes tudná, hogy érdemes e egyezséget kötni a károsulttal, vagy mennyi perköltséget felemésztő bizonyításig mehet el. Szemléletmódok ­ Kompenzációs eszme: elveszett életörömök megközelítő pótlása (mintha egy helyettesíthetetlen dolog károsodna). ­ Elégtétel eszme: a kár csak vagyoni kárt jelent, nem vagyoni kártérítés esetén helyrehozhatatlan sérelem éri a károsultat: erkölcsi jellegű a reparáció azzal, hogy „pénzbüntetésre” ítéljük! (lelki megnyugvást adunk a sérelmet szenvedett félnek) ­ A két funkció külön-külön és együttesen sem alkalmazható minden esetben: pl. ha a jogsértés következtében a „károsult” a külvilágot érzékelni nem képes emberi ronccsá válik. 13

Szempontok 1977. óta:  a károsultat ért jogsérelem súlya,  hány személyiségi jog szenvedett sérelmet,  károsulti közrehatás, mint az összegszerűséget csökkentő tényező. Elvileg ezek a szempontok csak a jogosultság megalapozására szolgáltak, nem az összegszerűség kérdésében adtak iránymutatást. 16. számú irányelv: A bíróságok az eset során „valamennyi tényező együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell, hogy a kártérítés összegét meghatározzák”. Új szempontok: ­ nem vagyoni sérelem jelleg, mértéke; ­ társadalmi életben való részvétel; ­ élet tartós és súlyos megnehezülésének megnyilvánulási módjai. TESTI SÉRTÉSEK preferálása tűnik ebből ki. Törvényi rendelkezések az összegszerűségre Pp. 1952. évi III. tv. ­ bírák szabad mérlegelési jogköre; ­ kötelező valamennyi körülmény mérlegelése; ­ nincs kötött bizonyítás, nincsenek meghatározott bizonyítékok; ­ Károsultakat bátorító szabály az összegszerűség megfogalmazása során: o a perköltség egésze a vesztes fél számlájára írható, ha ugyan a felperes keresetéhez képest kevesebbet ítélt a bíróság, de a keresetben megjelölt összeg nem volt nyilvánvalóan túlzott. PROBLÉMÁK: ­ ösztönzés lenne a cél, hogy ne a perköltség és illeték domináljon az összegek kalkulálása során, DE ­ GYAKORLAT: bíróságok nehezen alkalmazzák, mert ezzel támadást hagynak maguk után (másodfok: miért csak ennyit ítélt meg a bíró, ha ő maga ismerte el, hogy az eredetileg követelt összeg nem volt nyilvánvalóan túlzott?) Ptk. szempontjai a vagyoni kártérítésekből analóg módon ­ káronszerzés tilalma (gyakorlatilag alkalmazhatatlan, hiszen a nem vagyoni kár sosem számolható ki objektíven); ­ surrogatum (ez keresetkieséshez kapcsolódik, ami vagyoni kár; esetleg balesetbiztosítások esetén lehet relevanciája!); ­ residuum (ilyen sosenem fordul elő). Gyakorlat szempontjai ­ végtagcsonkolások ­ érzékszervek romlása ­ bénulást előidéző sérelmek ­ mozgáskorlátozottságot eredményező jogsértések

14

Ezek azonban testi sérüléseknél lehetségesek, és a hátrány megkövetelésének problematikáját vetik fel. Károsult személyéhez tapadó, szubjektív szempontok mérlegelése ­ fiatalkor ­ sokgyermekes családi állapot ­ válás miatti egyedülálló állapot ­ társadalomban elfoglalt helyzet ­ káresemény károsult személyével összefüggő szempontjait ­ munkaképesség csökkenésével összefüggő hátrányok LB érvelés: ­ Ha a károsult fiatalkorú, akkor olyan összegű kártérítést kell megállapítani akár egyösszegben, akár járadékban, amely alkalmas annak biztosítására, hogy a fiatalkorú kiegyensúlyozott, teljes értékű felnőtté váljon, többi társával egyenlő esélyekkel tudjon munkaképességének megfelelő pályát választani. ­ Ha a károsodás tartós mozgáskorlátozottságot idéz elő a felperesnél, akkor az általában mérlegelendő körülmények mellet fokozottan tekintettel kell arra is lenni, hogy a károkozás hátrányos következményei nem egyszeriek, hanem azok tartósan fennmaradnak, ezek a mindennapi életet folyamatosan megnehezítik, élettevékenységét jelentősen korlátozzák. PROBLÉMÁK: ­ kívül maradnak a károkozó akaratán jellemzően a károsult személyi körülményei ­ azért fontos azonban ezek vizsgálata, hiszen a polgári jog elsődlegesen a károsult szemszögéből kell, hogy pótolja az elveszett életörömöket, nem a károkozó „szándékát” vizsgálja főszabályként. Károsulti közrehatás Vagyoni kártérítésnél fő szabály, hogy a károsult viseli a kár azon részét, ami felróható közrehatása következtében állott be – KÁRMEGOSZTÁS. Nem vagyoni kártérítés esetében azonban ez alkalmazhatatlan, hiszen a meg nem határozható kárt nem lehet megosztani sem. Így kármegosztás helyett a károsulti közrehatás a kártérítési összeg csökkentését indukálhatja csak! Károkozó személyi körülményei Figyelembe vehető-e, hogy tőkeerős cég vagy magánszemély az alperes, biztosított vagy sem? Azt ezt figyelembe vevő jogalkalmazás hivatkozása, hogy a megítélt összegek behajthatósága generálja a károkozó személyi körülményeinek figyelembe vételét. Semmiképpen sem kaphat azonban ez a megközelítés elsődleges szerepet a jogalkalmazásban. Kártérítés módja Egyösszegű marasztalás ­ leggyakoribb forma ­ inkább elégtétel vonásokat mutat – nem rugalmas. Járadék Vagyoni kártérítésnél utal rá a Ptk.

15

16. számú irányelv szerint a kártérítés módjának meghatározásánál vizsgálandó körülmények: ­ károsult személyes és családi körülményei ­ károsult életkora ­ egészségi állapot ­ súlyos és folyamatos, állandó jelleggel jelentkező nem vagyoni hátrány ­ minden olyan körülmény, mely az elnehezült életvitel körében az említett szempontból értékelhető Gyakorlat szempontjai a járadék megítélésénél ­ fiatalkor ­ sérelem következtében elszenvedett hátrány nem tekinthető véglegesen kialakultnak ­ károsult még kiforratlan személyiség ­ mindennapi életben, társadalmi életbe való beilleszkedésnél döntő hátrányok ­ megváltozott sportolási és játéklehetőségek ­ idős kor: azért járadék, mert nem célja a nem vagyoni kártérítésnek, hogy az örökösöket gazdagítsa – LB Főbb szempontok a járadék esetében ­ Későbbi időpontra tehető a véglegessé válás: EZ NEM JELENT IDŐ ELŐTTI KERESETET, mert nem feltétel a hátrány ­ lehetőség a változásokhoz való igazodásra (fiatalkor, kialakulatlan személyiség) ­ káresemény egész életében végigkíséri a károsultat (Legfelsőbb Bíróság az anya számára, akinek gyermeke császármetszés során a méhben fellépő oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedett) ­ kárnak az életre való kihatása pontosan nem állapítható meg (pl. hosszabb fogva tartás miatti lelki sérülések) A járadék és az egyösszegű kártérítés viszonya Egyösszeg többet nem tehető vitássá – res iudicata Járadék rugalmas: clausula rebus sic stantibus esetén akár időtartam, akár összeg változtatható!!! – végső korlát: károkozó halála után megszűnik ez a kötelezettség! LB:  

Nem lehet ugyanazon a jogcímen egyösszeget és járadékot is megítélni. Kötelezett által önként teljesített nem vagyoni kártérítés mellett a bíróság megállapíthat járadékot, ha úgy gondolja, hogy az önként teljesített összeg nem áll arányban a jogsértéssel! HOZZÁTARTOZÓI IGÉNYEK

Hozzátartozói igények esetében nem az a személy érvényesít kártérítési igényt, aki ellen a jogsértés közvetlenül irányult. Követelmény azonban, hogy az igényérvényesítő valamely személyiségi joga sérüljön a nem közvetlenül ellene irányuló jogsértő magatartás következtében. Kiindulópont A személyiségi jogok személyhez kötöttek – csak személyesen lehet érvényesíteni őket!

16

Kivételek: Ptk. 85. § ­ korlátozottan cselekvőképes maga védelmében felléphet, ­ cselekvőképtelen helyett törvényes képviselője, ­ ismeretlen helyen lévő vagy távollévő személy esetén a hozzátartozó vagy gondnok léphet fel, ­ meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat: o hozzátartozó, o az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített, o ha az elhunyt jó hírnevét sértő magatartás egyben közérdekbe is ütközik, a személyhez fűződő jogok érvényesítésére az ügyész is jogosult (pl. történelmi személyek). Probléma ­ ha meghal a jogsértés következtében a sérelmet szenvedett fél, érvényesíthetnek e igényt hozzátartozói? o a Ptk. elhunyt esetében csak kegyeleti jog sérelmére hivatkozva enged meg igényérvényesítést (sírrongálás, jó hírnév, becsület megsértése) o mi a helyzet a testi sértéssel, élethez való jog megsértésével → fordított a helyzet, mint általában a nem vagyoni kártérítésnél: itt a klasszikus jogok sérelme maradna szankció nélkül. ­ nem hal meg a jogsértés következtében a közvetlen érintett, de a hozzátartozó akar igényt érvényesíteni? Általános kijelentések ­ ez nem perbeli jogutódlás, mert ott egy már megindult perbe lép be az eredeti fél helyett a hozzátartozó (Pp. sem ad megoldást tehát), ­ egyértelmű sérelmekről van szó, ahol még a külvilági manifesztálódás is megvan → magánjog hagyja szankció nélkül, és legyen tisztán büntetőjogi jogkövetkezmény? → Hogyan érvényesül ekkor az élet védelme, amit a Ptk. is kimond???? Megoldást kell tehát a kérdésre találni! Magyarország, a kezdetek ­ 1962. gyászruha és cipő értéke – vagyoni károsodás – levonva azt az értéket, hogy lehet még máskor is használni ­ BH 1980. 243.: o „Olyan esetekben, amikor a baleset folytán életét vesztett személy hozzátartozójának az élete és a társadalmi életben való részvétele tartósan vagy súlyosan megnehezül, a változott körülményekre tekintettel részére nem vagyoni hátrányok csökkentése, illetőleg kiküszöbölése végett kárpótlás megítélése is indokolt lehet” ­ 16. számú irányelv 1981: rögzíti a hozzátartozói igényeket, de csak megszorítással: közeli hozzátartozók: o többlettényállási elemet megkívántak: rendszerint kóros elmeállapot ­ Esetjog-némi elmozdulás a hátrányszemlélettől: A 32 évesen özvegyen maradt felperes, aki három kisgyermeket nevelt, azért kapott nem vagyoni kártérítést, mert a bíróság szerint házasságkötési esélyei 3 gyerekkel szinte kilátástalanok, valamint a halál hatására gyakori idegösszeroppanások gyötrik. Fő motívum a halál volt!

17

Áttörés ­ 21. számú irányelv: modern ítélkezés lényege a hátránytól való elszakadás ­ ESETJOG: szülőjét elvesztő kiskorú gyermek javára már modern szellemben ítélt meg kártérítést. A bíróság indoklásában kifejtette, hogy a hozzátartozói igények megállapításának nem előfeltétele a kóros elmeállapot. Azt kell vizsgálni, hogy o a káresemény milyen társadalmi hatást gyakorolt a hozzátartozóra, o hogyan befolyásolta annak életét, o kiskorú gyermek esetén a szülők elvesztése pótolhatatlan veszteség, mely minden további hátrány igazolása nélkül kártérítési kötelezettséget keletkeztet. AB határozat óta elvileg szabad út az igényérvényesítések előtt!!! Nem csak halál szolgálhat alapul a hozzátartozói igények esetében 1986: A férj baleset következtében előállt súlyos sérülése következtében nyújtott be a feleség kártérítési igényt a házastársi kapcsolat elnehezedésére hivatkozással. A bíróság ítéletében a házasság örömszerző funkciójának csorbulását állapította meg. LB: o a közvetlen és a közvetett károsodás megkülönböztetésének nincsen elvi jelentősége, o az egyetlen vizsgálandó szempont az, hogy a házastársak közti nemi kapcsolat lényegesen hátrányos megváltozása a házaséletet tartósan és súlyosan megnehezíti. 1990-es évek Elismert hozzátartozói igények: o családban való nevelkedéshez, családi együttéléshez való jog, o harmonikus, kiegyensúlyozott családi élethez való jog, o egészséges személyiségfejlődéshez való jog. Kusza esetjog o Egyetemi tanulmányainak abbahagyására kényszerült, terhesen özveggyé lett asszony számára nem biztosította a nem vagyoni kártérítés lehetőségét. o Arra hivatkozással utasította el a hozzátartozó igényét, hogy a társadalmi életben hátrányt nem szenvedett el, mivel korábban nem élt társadalmi életet. o 2001. LB: A közeli hozzátartozó elvesztése miatt a nem vagyoni kár megítélése nem kizárt, szükséges azonban a hátrány bizonyítása. Elméleti kiindulópont 1. Okozati összefüggés jelentése a nem vagyoni kártérítésnél:  a felek személye megfelelő-e? (károsult a felperes, károkozó az alperes)  alperes-e a jogsértő?  felperes e a sérelmet szenvedett fél? 2. Közvetett összefüggés:  sérti a személyiségi jogát a jogellenes cselekmény az igényérvényesítőnek, de nem közvetlenül őt éri a támadás;  sui generis igények ezek: saját jogon pereljenek! 3. Vizsgálat lényege:  sérült e hozzátartozó személyiségi joga?  a jogsértés közvetlen áldozata és az igényérvényesítő közötti viszony jellege indokolja e személyiségi jog sérelmét? (Mo-n ez a viszony jelenleg a hozzátartozói minőségben merül ki. Angolszász jogokban az emocionális kapcsolat vizsgálata a döntő)

18

AZ ÚJ PTK. KONCEPCIÓJA

A koncepció kezdetben a dualista megoldás talaján állt. Két jogintézményt szabályozott volna:  nem vagyoni kártérítés hátrány megkövetelésével a felelősségtan körében;  sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének szankciójaként (akkor is, ha hátrány nem igazolható). A koncepció és a tematika megjelenésével a helyzet megváltozik. Monista koncepció: a nem vagyoni kártérítés megszüntetése, kizárólag sérelemdíj bevezetése. A T/5949 törvénytervezet alapján a tervezett normaszöveg a következő:  A személyhez fűződő jogok megsértése esetén a megsértett személyt az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíj illeti meg.  A sérelemdíjra a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultság megállapításához a személyhez fűződő jog megsértésének tényén túl további hátrány vagy kár bizonyítására a sérelmet szenvedett személy nem kötelezhető.  A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására - tekintettel állapítja meg. A tervezet szerint a sérelemdíj és a kártérítés iránti igény egymástól független, így a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatban keletkezett vagyoni hátrányok kártérítéssel orvosolhatók.

KÜLFÖLDI MODELLEK

Németország A hatályos német jog a nem vagyoni kártérítés körében két jogintézményt ismer, melyek mindegyike immateriális javak sérelme esetén nyújt jogvédelmet a sérelmet szenvedett félnek. A BGB kezdetben nem ismerte az általános magánjogi kárfelelősség tényállását, ezért jól körülhatárolt tényállási elemek fennforgása esetén adott lehetőséget a jogérvényesítésre. Mára mind a törvény, mind a bírói gyakorlat sokkal rugalmasabb elvek mentén alakítja a nem vagyoni kártérítés két formáját: 1. Immaterialer Schaden: nem vagyoni kártérítés o a személyiségi jogsértésekkel összefüggésben jelentkező vagyoni károk - mint következményi károk megtérítésére szolgál (pl. kórházi kezelés költségei, tolószék, stb.); o a magyar jog fogalmai szerint nem minősül nem vagyoni (erkölcsi, immateriális) kártérítésnek, hiszen ezek tisztán vagyoni károk; o különlegességét és a vagyoni kártérítéstől való elválasztását az indokolja, hogy a személyiségi jogok megsértésével előálló vagyoni károkról van szó; o lehetőséget ad arra is, hogy fájdalomdíj hiányában is megtérüljenek a sérelmet szenvedett fél vagyoni kárai.

19

2. Schmerzensgeld: fájdalomdíj o személyiségi jogok megsértésének klasszikus szankciója; o előfeltétele, hogy olyan személyiségi jogsértés következzen be, amely valamilyen fájdalmat, betegséget idéz elő, vagy legalább a károsultat tartósan vagy időlegesen akadályozza életmódjának szabad megválasztásában; o a törvényhozó ennek megfelelően a testi sérelmeket, az egészségkárosodást, valamint az indokolatlan szabadságelvonást nevesíti különösen; o általános tilalomként érvényesül, hogy a károsult anyagi körülményeit figyelembe venni nem lehet; o károsult oldaláról nézve a személyi körülményeknek azonban nagy relevanciája van; o a kártérítés módja az egyösszeg és a járadék változatain túlmenően a következő formákban jelenhet meg:  csak egyösszeg (tőkeösszeg),  csak járadék,  járadék és egyösszeg,  a tőkeösszeg százalékához igazított járadék  tőkeösszeg és határozott időig tartó járadék. A BGH (Német Szövetségi Felsőbíróság) felállít bizonyos korlátokat a bíróságok számára, melyeket kötelesek szem előtt tartani a fájdalomdíj összegének megállapítása során:  A bíró szabad mérlegelésének gátat szab az az előírás, hogy a Felsőbíróság indokolási kötelezettséget ír elő abból a célból, hogy a bíró adjon számot arról, hogy a káreseményhez képest miért igazságos az általa megítélt összeg. Az indokolás azonban kizárólag jogszabályon, valamint a józan ész és a tapasztalati tények figyelembe vételén alapulhat.  A fájdalomdíjat úgy kell megállapítani, hogy az a sérülés jellegével, tartósságával arányban álljon. Ennek során nem szükséges a bírónak ragaszkodnia a hasonló sérülésekkel járó típusesetek kapcsán már korábban megítélt összegekhez, de az eltérését minden esetben indokolnia kell.  A bíró a kártérítési kötelezettség gazdasági vonatkozásairól is számot kell, hogy adjon. Ez azt jelenti, hogy ítélete indoklásában meg kell említenie a károsult biztosítotti minőségét, vagy ennek hiányát, valamint azt is, hogy ítéletét megfontolta e abból a szempontból, hogy a későbbiekben ez a hasonló körben biztosítottakra nézve is kihatással lehet.  A BGH felállítja az ellentmondás tilalmának szabályát is, mely azt jelenti, hogy a bírói ítéletnek olyan egységes értékítéletet kell kifejeznie, amely nem tartalmaz semmilyen ellentmondást sem a jogszabályokkal, sem saját megállapításaival szemben.  Végül az egyenlő elbánás elvének, valamint az esetek egyéniesítésének megfelelő összhangját kell a bírónak megtalálnia. Ez azt jelenti, hogy az általános személyiségi jogok kapcsán nem tehető különbségtétel a jogalanyok között, ez a tényező az egyéniesítésre a konkrét személy személyiségi jegyein, érzelmi állapotán keresztül adhat okot. Egy példával megvilágítva: egy hívő embernek nem lehet kevesebb fájdalomdíjat megítélni, mint egy ateistának azon az alapon, hogy a hívő toleránsabb a külvilág felé, nagyobb nyugalommal képes elviselni a jogsértést.

20

Franciaország A Code Civil megalkotásakor nem került a figyelem középpontjába az erkölcsi kártérítés intézménye, ezért a kódex minden felelősségre nézve egyetlen generálklauzulát fogalmazott meg. Ennek alapján a vétkes károkozót terheli kártérítési felelősséggel, anélkül, hogy a törvény definiálná a jogellenesség, vétkesség, valamint a kár fogalmát. A kár meghatározásának mellőzése azonban nem jelentette, hogy csupán a vagyoni sérelmeket foglalná magában. A Court de Cassation 1833-as ítélete a két kárfajtát egyesítette, és azt egy bontás nélküli formában kiszabott kárösszegben fejezte ki. Az indoklásban megfogalmazódott, hogy a törvénykönyv kár fogalma a definiálatlanság következtében egyaránt kell, hogy vonatkozzon vagyoni és nem vagyoni károkra. Amennyiben a Code Civil a különbségnek kártérítési szempontból nem tulajdonít jelentőséget, úgy a két kártípus egyösszegben elbírálható. A Code Civil nem sorolja fel a személyiségi jogokat. A bírói gyakorlatra bízta ezek kimunkálást. Az a furcsa helyzet állt tehát elő, hogy a bíróságok a deliktuális tényállás generálklauzuláján keresztül esetről esetre munkálták ki a védelemben részesíthető személyiségi jogok körét. A kártérítés a mai napig magán visel egy sajátságos, büntető jelleget. Mivel a károkozói pozícióban a vétkesség a generálklauzulából következően előfeltétele a kártérítési igény érvényesíthetőségének, ezért az elégtétel eszméje mindig megjelenik az ítéletekben. A kompenzáció marad azonban elsődleges, hiszen a károk összevontan történő értékelése során a bíró feladata annak meghatározása, hogy a jogsérelem következtében előállt összes vagyoni és nem vagyoni hátrányt mekkora összeg tudja kiegyenlíteni, orvosolni. Az elégtétel eszme kifejeződésre jut ott is, hogy a francia bíróságok akkor is megítélnek egy szimbolikus összegű, igen kis mértékű kártérítést, ha – bár a károkozó vétkessége bizonyítást nyer – a kár nem bizonyítható. Ez a szimbolikus kártérítés egyfajta rosszallást fejez ki a bírón keresztül a társadalom részéről. Az immateriális károk körébe a joggyakorlat különösen a következő elemeket vonta:  a testi integritáshoz, egészséghez való jog megsértése  a fizikai fájdalmak mellett jelentkező pszichés fájdalmak, lelki szenvedés  az ember emocionális világában való sérelemokozás fizikai behatás nélkül  a szeretett lény elvesztésével járó fájdalom  hozzátartozó elvesztése generálta pszichés sérelem Anglia 1) A vagyoni károkat a bírói gyakorlat részletesen definiálja: a) minden olyan kár, amely egy személyt vagyonában ér; b) lehet pénzben okozott kár (beleértve az elmaradt hasznot is), valamint immateriális javakban okozott kár (értékpapírok, szerzői jogok); c) más dolgokban okozott károk (ingóban és ingatlanban). 2) Nem vagyoni károk: a) minden más nem vagyoni kár; b) fájdalom és szenvedés, kellemességérzet elvesztése személyiségi jogsértés következtében, becsület sérelme, jó hírnév sérelme, társadalmi intézményekbe vetett bizalom elvesztése rosszhiszemű perbefogás vagy eljárás esetén, mentális sérelmek, fizikai hátrány.

21

3) Nem vagyoni károkhoz kapcsolódó kiegészítő kárfajták, melyek a vétkességhez kapcsolódnak: a) olyan károk, melyeket a jogsértő fél vétkességének magas foka generál: pl. hamis vád vagy becsületsértés: i) a károk megtérítése ez esetben azt a célt szolgálja, hogy a sérelmet szenvedett félnek megközelítőleg kompenzálja azt a pszichés hátrányt, amit a jogsértő vétkességének magas foka okozott b) „büntető, példastatuáló” kártérítés: exemplary damages i) elnyomó, alkotmányellenes, zsarnoki magatartások ellentételezésére az állam valamely szerve vagy alkalmazottja részéről (rendőrségi visszaélések is itt!) ii) azokban az esetekben, amikor a jogsértő fél olyan szándékkal cselekedett, hogy ebből hasznot húzzon (pl. sajtótermékben megjelenő rágalmazás a forgalom növelése szempontjából) – „megtanítani a jogsértővel, hogy a személyiségi jogsértés nem kifizetődő!” iii) olyan esetekben, amikor nem vagyoni károk nem állapíthatók meg (pl. jogellenes lefoglalása valamely vagyontárgynak) 4) A nem vagyoni károk típusai: a) Test elleni támadásokból keletkezett fizikai sérelem: közömbös, hogy milyen cselekmény váltotta ki (itt akár szerződésszegő magatartás is lehet); csak azokban az esetekben kizárt, amikor bizonyos jogsértések eleve nem járhatnak ilyen eredménnyel (pl. szerzői jogok megsértése). b) Pszichikai sérelmek, melyek orvosilag felismerhetők, bizonyíthatók: i) ha fizikai sérelemmel párosul: bármilyen felismerhető fájdalom, gyötrelem értékelésre kerül a kártérítési összegben (Rourke v. Barton ügy: derékfájdalom folytán nem tudott gondoskodni a rákos beteg férjéről) ii) fizikai sérelem nélküli pszichikai sérülések: ­ felismerhető pszichikai betegség kell (aggódás, idegesség nem elég); ­ olyan pszichikai traumákért kérhet kártérítést, amelyek olyan helyzetből fakadnak, ahol fizikai veszélyben volt a sérelmet szenvedett fél (akkor is, ha az ilyen helyzet normál esetben nem generál ilyen pszichés sérelmeket) ­ Secondary victim koncepció: valamilyen más személy ellen irányuló jogsértés tanúja volt az igényérvényesítő fél. Feltételek: (a) az igényérvényesítőt közeli (nem feltétlenül jogi vagy rokoni) kapcsolat fűzte az áldozathoz; (b) a közvetlen közelében történt a jogsértő esemény; (c) saját maga érzékelte a jogsértést (mások elmondása alapján bekövetkező sérelem nem lehet alapja!!!) iii) olyan fizikai sérelem nélküli jogsértések, amelyek következtében aggódás, idegesség, kényelmetlenségérzet, érzelmi zavar keletkezik: ­ a joggyakorlat a szabadság és jó hírnév, becsület megsértésével összefüggésben liberális az ilyen károk megtérítésénél ­ ha léteznek más nem vagyoni károk, akkor ezek körében értékelhetők ezek a körülmények összegnövelőként ­ a szerződésszegő magatartások következtében kialakult ilyen érzetek azonban nem lehetnek (pl. valamely áru késedelmes szállítása következtében kialakult idegeskedés)

22

A hozzátartozói igények esetében különlegesség, hogy nem a hozzátartozói minőségből indulnak ki a bíróságok, hanem megkövetelik valamilyen érzelmi kapcsolat bizonyítását a jogsértés közvetlen „áldozata” és az igényt érvényesítő felperes között. Ez alapján kapcsolatot nem tartó rokonok kiszorulnak a kártérítésből, míg pl. eltartók, szomszédok, jó barátok igényelhetik azt. Hollandia „Komoly jogsértés” követelménye. A bírónak meg kell vizsgálnia a jogellenes magatartást. Két szűrőn kell ezt átengednie:  Objektív szűrő: a magatartás alkalmas-e a közfelfogás szerint valamely személyiségi jog sérelmére?  Szubjektív szűrő: ha az előző szűrőn elbukott a vizsgálat tárgyává tett cselekmény, akkor meg kell vizsgálni, hogy az adott igényérvényesítő fél (felperes) személyi körülményeit figyelembe véve alkalmas volt-e a cselekmény a felperes valamely személyiségi jogának sérelmére. A rendelkezés célja, hogy az olyan személyiségi jogok is védelemben részesüljenek, amelyek nem feltétlenül generálnak külvilágban is megnyilvánuló hátrányokat.

23

ÖNELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

1) Melyik két polgári jogi részterület tekinthető a nem vagyoni kártérítés kiindulópontjának? (személyiségi jogok és kártérítés) 2) Mi a különbség a személyiségi jogok és az emberi jogok között? 3) Korlátozhatók-e a személyiségi jogok? 4) Jellemezze a személyiségvédelem polgári jogi szankciórendszerét, határozza meg a szankciócsoportokat, és sorolja fel a szankciófajtákat! 5) A közérdekű célra fordítandó bírság megítélésének feltételei, kritikája. 6) A polgári jogi felelősség funkciói. 7) A károkozó és a károsult jogállása (jogai, kötelezettségei). 8) A jogellenesség és a kár problematikája a nem vagyoni kártérítés szemszögéből. 9) Okozatossági elméletek. 10) A nem vagyoni kártérítés és az általános kártérítés különbsége. 11) A praetori edictumok jelentősége a személyiségvédelem kialakításában. 12) A III. számú PED újításai. 13) A Ptk. 1977-es módosítása során kialakult nem vagyoni kártérítés fogalom és annak kritikája. 14) A 16. számú irányelv főbb megállapításai. 15) Az összegszerűséget meghatározó szemléletmódok, teóriák. 16) Az összegszerűség kalkulálása során figyelembe vett főbb tényezők (károkozó, károsult személyi körülményei, objektív tényezők). 17) Lehetséges-e kármegosztás a nem vagyoni kártérítés iránti igények esetében? Miért? 18) A kártérítés módjai. 19) A járadék alkalmazásának előnyei. 20) A járadék megítélésénél figyelembe vehető tényezők. 21) A járadék és egyösszegű kártérítés egymáshoz való viszonya Magyarországon és a német fájdalomdíj esetében. 22) A hozzátartozói igények meghatározása, elméleti háttere. 23) A személyiségi jogok személyes érvényesíthetősége alóli kivételek. 24) Miben különbözik a magyar és az angolszász hozzátartozói igény felfogás? 25) Sérelemdíj az új Ptk. tervezetében. 26) A személyiségvédelem német módozatai. 27) A BGH előírásai a fájdalomdíj megítélése során Németországban. 28) Tipikus nem vagyoni károk a francia felfogás alapján. 29) A nem vagyoni károk angol fogalma és a kiegészítő kárfajták. 30) A pszichés sérelmek fajtái és megítélése az angol jogban. 31) A secondary victim koncepció. 32) A holland „komoly jogsértés” klauzula.

24