A NAGYFUVAROS UTCAI TEMPLOMKÖRZET HETILAPJA IX. évfolyam 16. szám január svát 14. HETISZAKASZ

‫ב״ה‬

A NAGYFUVAROS UTCAI TEMPLOMKÖRZET HETILAPJA IX. évfolyam 16. szám 2013. január 25. - 5773. svát 14.

HETISZAKASZ MÓZES II. BÖSÁLÁCH (‫)בשלח‬ Mit keres Isten az üres hűtőben? Gyerekkoromban, a házban ahol éltünk, lakott egy idős asszony, a neve Vera. Az egész házban tudták, hogy ha elfogy a kenyér, és kéne még egy szelet a sok gyerek miatt, nem kellett a boltba futni, mert nála mindig volt kenyér. Egyszer Édesanyám szalasztott hozzá, kérjek egy kis kenyeret tőle. Vera bevezetett a konyhába, és láttam, ahogy kinyitja a mélyhűtőt, hogy adjon nekem, hát az egész fagyasztó tele volt kenyérrel, 20-30 kg is volt benne. Elképedtem rajta, és megkérdeztem, mondd csak, Vera, miért van neked a mélyhűtőd így tele kenyérrel, hiszen itt a bolt közel, minden nap friss kenyeret lehet kapni, miért kell neked ez a raktár? Vera kedvesen válaszolt, harag nélkül. Tudod, fiam, én megjártam Auswitz-t, és tudom, mit jelent az embernek a kenyér. A bolt bezárhat holnap, bármi történhet, és én nyugodt vagyok, ha van itthon kenyér. A biztonság kedvéért… Amikor a zsidó nép a sivatagban vándorolt 40 éven át, ahol nem volt mező, nem volt termény, nem volt a mindennapi kenyér, manna hullott nekik az égből minden nap. A Jóisten adta nekik, hogy legyen mit enni. Ugyanakkor meghagyta, hogy mindenkinek egy ómer manna van naponta, kicsinek, nagynak, kövérnek, soványnak, felnőttnek, gyereknek egyformán. „Midőn látták Izrael fiai, mondták egymásnak: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. És mondta nekik Mózes: Ez a kenyér, melyet az Örökkévaló adott nektek eledelül. Ez az a dolog, amit parancsolt az Örökkévaló: Szedjetek belőle, kiki étke szerint, egy ómert fejenként, lelkeitek száma szerint, kiki a sátrában levők számára vegyetek.” Miért nem szükségleteik szerint osztotta szét? Mi volt a célja? Hiszen mindenkinek más és más az igénye, testfelépítése, munka és teherbírása… A zsidóságban minden ember földi életének célja van, mindenkinek más és más a feladata, amiért itt kell lennie, mások a próbák, a kihívások. Ugyanakkor mindenkiben van egy közös: Az Isteni lélek. Ez az összes emberben ott van, egyformán, a lélek nem tesz különbséget kövér és sovány, kicsi és nagy között. A manna szellemi táplálék volt, a célja nem az, hogy jóllakassa a népet, és tele legyen a hasuk. Ez a különleges eledel a léleknek volt táplálék, azt erősítette. Nem volt szabad másnapra eltenni belőle, és aki megpróbált raktározni, az is rosszul járt, hiszen megposhadt, tönkrement. Mindannyian nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha van egy kis raktárunk: ha tele a hűtőnk, ha van bankszámlánk elég pénzzel, ha útra készülünk, vizet és élelmet teszünk a táskánkba, és az úton ilyenkor kevésbé érezzük magunkat éhesnek és szomjasnak. Amikor mindezek a biztonsági tartalékok nem állnak rendelkezésünkre, mindjárt erősebben érezzük a szükséget. Őseink a sivatagban minden reggel az égre néztek, és imádkoztak, hogy legyen táplálékuk, nem tudhatták biztosan, lesz e vagy sem, csak bíztak az Örökkévalóban, és imádkoztak. A manna pedig 40 éven át becsülettel hullott ez égből, nap nap után ellátva a népet a szükséges étellel. A manna csodája egyben a hit próbája is volt. A manna csodája óta mind a mai napig a zsidó ember tudja, hogy tartalékoktól, bankszámlától, kenyértől, tele hűtőtől függetlenül az Örökkévaló mellette áll, s a szívében hozzá fordulva minden nap ajándékot, táplálékot kap tőle, bárhova vesse is a sorsa. Glitsenstein Smuel rabbi Ez a kiadvány Szent szövegek idézeteit és azok magyarázatait tartalmazza. Kérjük ne dobja ki!

JEGYZŐKÖNYV: 985 Név: T. A. Neme: nő Születési hely: Eger Születési idő: 1910 Utolsó lakóhely: Budapest Foglalkozás: varrónő Koncentració: csillagos ház Táborok: Mauthausen, Gunskircen Fent nevezett előadja a következőket: Férjem, aki őskereszténynek született és az én kedvemért lett zsidó - a zsidótörvények következtében öngyilkos lett. Én, mint varrónő dolgoztam egészen a végéig. Amikor jöttek a németek, csillagot hordtam, csillagos házba költöztem, és innen a csillagos házból 1944. november 10.-én a nyilasok elvittek. Hajnalban jöttek értünk, 10 percet adtak a pakolásra, úgy, hogy a kisfiamat kénytelen voltam otthon hagyni. Őt azután bevitték fiúárvaházba, onnan mint keresztényt átvitték a Munkácsi Mihály védett házba. A nyilasok megtudták, hogy ezek a gyerekek zsidók, egy alkalommal értük mentek, kivitték őket a Duna-partra mezítláb, és kezdték őket lelőni. Négy gyereket lelőttek, mire a többiek nagyon sírtak és kiabáltak, erre elengedték őket. Ekkor a kisfiam lába megfagyott és mind az 5 ujját levágták. Engem a nyilasok elvittek az óbudai téglagyárba, majd jött Pilisvörösvár és a többi állomás egészen Hegyeshalomig. Voltak faluk, ahol adtak 1-1 darab kenyeret, vagy levest. Nem bántak velünk kesztyűs kézzel, épp eléggé bántalmaztak. Sok haláleset volt az úton, voltak akik mérget vettek be, volt olyan, akire úgy ütöttek rá, hogy képtelen volt tovább menni és úgy pusztult el. Hegyeshalomnál átvittek Németországba és Zurndorfban szálltunk vonatra. Itt a németek adtak egy csajka levest és kenyeret. Vonatra ültettek, és egész éjjel utaztunk. Másnap reggel Sopronban ébredtünk fel. Sopronból Kópházára vittek, ott voltunk egészen március 27.-ig. Sáncot ástunk, és a konyhán dolgoztunk. Rettenetes bánásmódban volt részünk a nyilasok felügyelete alatt. Ezen kívül még sárga ruhás németek, azt hiszem Politischer Leiterek voltak. Nagyon ütöttek vertek minket, lövöldözés is volt. Reggel 6-tól este 6-ig dolgoztunk. Reggel feketekávét, délben bablevest, ezt 4-5 órakor kaptuk és még egy kis kenyeret. Decemberben 1500 nőt vittek el Németországba és mi 120-an ottmaradtunk a konyhán. Sok volt az öngyilkos. Sokan eltetvesedtek és úgy pusztultak el. A férfiak közül sokat lelőttek, egyetlen nőt lőttek le, azt is azért, mert állítólag egy német katonától sok mindent megtudott. Innen elmentünk március 27.-én Németországba. Gyalog mentünk kb. 10 napig, amíg Mauthausenbe nem értünk. Az út rettenetes volt. Elsősorban keresztülmentünk egy hegyen, mocsáron, azt hittük ez már a vég, innen nincsen kiút. SS-ek támadtak meg a hegy végén, San Margaretánál, kiszakították a nőket a sorból. Keresztülmentünk Loretton, ott 360 nőt és férfit lőttek ki tőlünk az SS-ek. Ez éjjel volt. Elszedtek tőlünk mindent, egy száll ruhában maradtunk. Az egész falun végig kellett rohanni, zavartak át minket. Itt aztán vonatra ültünk és úgy mentünk tovább. 10 napot tartott az út étlen, szomjan. Füvet, repcét főztünk és lóherét, marharépát ettünk. Más élelmet nem kaptunk. Nekik volt a zsákjukba és a házaktól szereztek. Megérkeztünk Mauthausenba, ahol celtlagerbe helyeztek el, ami tele volt tetűvel és halottakkal. A halottakat azután kihordták. Itt rettenetes élet volt. Naponta 120-200 halott az éhségtől, végelgyengüléstől. 12-16-an kaptunk egy kilós kenyeret, az is csupa penész volt. 1 deci kávé reggel és 1 1/2 deci főzelék délben, ez volt az egész napi koszt. Azt a kijelentést tette az őrmester, hogy neki nem fontos, hogy a zsidók életben maradjanak, ha akar, beszámol, ha akar, nem számol be rólunk. Innen aztán gyalog vittek Gunskirchenbe. 3 napig tartott az út. Ennivalót nem kaptunk, csak Gunskirchen előtt egy kis kenyeret és margarint az utolsó este. Gunskirckenbe fabarakkokba helyeztek el. A barakk közelében nem volt víz, csak egy patak a közelben, ott aztán ihattunk vizet. Egy nő este kiment a latrinára és az SS lelőtte a nőt. Itt is a koszt nagyon kevés volt. Halálozás naponta 250 körül mozgott. Ezek a halottak kinn feküdtek napokon át, azután a zsidókkal elásatták. Jött egy borzalmas flekktífusz. Láttam, amikor az egyik halottnak a combjából vágott ki az egyik fiú húst, azt megfőzték és eladták. A nők külön barakkokban laktak, de a láger területén együtt voltunk a férfiakkal. 1945. május 4.-én szabadítottak fel az amerikaiak. Jó dolgunk volt ezután. A fentieket saját tapasztalataim alapján tudom. http://www.degob.hu/index.php?showjk_img=985

SÁBÁT SÍRÁ BŐSÁLÁCH A mostani szombatot az „ének szombatjának” nevezik, mert; hetiszakasz tartalmazza a Tenger Énekét. Ezt az éneket Mózes és Izrael fiai énekelték az, egyiptomi hadseregnek a tengerbe veszése alkalmából. A hetiszakasz azzal kezdődik, hogy Isten nem akarta, hogy Izrael fiai a tengerparthoz a filiszteusok földjén keresztül vonuljanak. Mert ha a felszabadult rabszolgák háborúba keverednének, esetleg visszatérnének Egyiptomba. A nép így a pusztaságon át eljutott a Vörös-tengerhez. Itt részesült Izrael történelmének legnagyobb csodájában. Mikor a héberek a tengerhez értek; ijedten látták, hogy közeledik az őket üldöző egyiptomi hadsereg. Ijedtükben nekitámadtak Mózesnek, miért vezette ki őket Egyiptomból. Mózes megnyugtatta őket: „Isten harcol majd értetek, ti csak hallgassatok.” (Ex. 14/13) Isten ekkor kettéválasztotta a Vörös-tengert és Izrael fiai száraz lábbal mentek át a tenger medrének közepén. De mikor az egyiptomiak utánuk eredtek, a víz visszatért medrébe és elborította az egyiptomi sereget. E kettős csoda láttán Mózes is Izrael fiai elénekelték a Tenger Énekét. A Tenger Éneke Istent dicsőíti, aki „lovat és 1ovasát a tengerbe vetette.” (Ex. 15/1) A népet meg sem említi az ének, mert teljesen passzív volt. Isten egyedül harcolt az ellenséggel, aki gőgjében már előre elosztotta a képzelt zsákmányt Az ének leírja, hogy a tenger vize, mint két fal vette körül a szárazon vonuló Izraelt. A szomszédos népek, a filiszteusok, az edomiták, a moabiták és kánaániták, mind megrémültek az egyiptomi kivonulás hallatára. Az ének azzal fejeződik be, hogy Isten elviszi népét a hegyen lévő szentélybe. A Vörös-tengeren való átkelés után elkezdődött a zúgolódások sorozata. Először vízhiányra panaszkodott a nép, majd az ételhiányra. Egyiptomra úgy emlékeztek, mint a húsos fazék hazájára. Miután Mózes megoldotta a vízproblémát - a keserű vizet édessé változtatta - Isten megígérte, hogy az égből fogja hullajtani a mannának nevezett eledelt. Isten három feltételt szabott a manna-hullajtáshoz. Mindenki annyit szedjen, amennyit elfogyaszt, ne tegyenek el másnapra, és szombaton ne szedjenek. A nép egyik feltételt sem tartotta be. Isten megrótta a népet, ezúttal a vezetőket is (miniszteri felelőség?). „Még meddig vonakodtok megőrizni parancsolataimat?” (Ex. 16/29) A hetiszakasz bőven foglalkozik a szombattal. A szombat törvényei megelőzték a Tízparancsolatot. Ezt bizonyítja a szombat jelentőségét. Pénteken dupla adag manna hullott (lechem misne), ezért szünetelt szombaton a manna-hullás. A továbbiakban azt jelöli meg az Írás, hogy a szombati nyugalom azt jelenti, hogy ki-ki maradjon otthonában, és ne gyalogoljon sokat. A nép újból a vízhiányra panaszkodott. A zúgolódás olyan erős volt, hogy Mózes felkiáltott: „Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híján megköveznek!” (Ex. 17/4) Isten utasítására Mózes ráütött botjával egy sziklára és a sziklából víz fakadt. A hetiszakasz befejezésül elbeszéli Izrael első háborúját pusztai vándorlása során. Egy Ámálék nevű nomád nép rátámadt az izraeli sereg hátsó soraira zsákmányszerzés céljából. Asszonyokat, gyermekeket és málhahordókat támadtak. Mózes égnek emelte mindkét kezét, és akkor az izraeliek győztek. A kézfelemelés az Isten felé való fordulást jelezte. Isten örök harcban áll Amálékkal, és esküvel fogadta, hogy kiirtja Amálék emlékét is. Amálék emléke a rablás, a háború, az erőszak és a kegyetlenség. Idővel az Amálék szó a zsidógyűlölettel azonosult. A prófétai szakasz (Háftárá) is egy ének, Debóra éneke. Ez az ének a Tenger Énekétől eltérően, dicséri azokat, akik harcoltak az ellenséggel és megrója, a harctól távol maradó törzseket. A Tenger Enekében a nép passzív volt, csodára várt, hogy Isten harcoljon helyette. A Talmud döntvénye, hogy nem szabad csodára várni. Meg kell tennünk a magunkét, utána várhatjuk az égi segítséget. Menáchem Meron

HETI HÁFTÁRÁ BÖSÁLÁCH UD'vorá isá n'viá... Debóra győzelmi éneke „Királyok jöttek, harcoltak, ugyancsak harcoltak Kánaán királyai Táánáknál, Megiddo vizénél, de egy darab ezüstöt sem vehettek el. Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával. A Kison patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kison patakja. ... Így vesszen el, Örökkévaló, minden ellenséged! De akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében.” (Bírák 5:19 21., 31.) Az idő: Erec Jiszráél hőskora. Mózes meghalt, Józsué elfoglalta az Ígéret Földjét, és felosztotta a héber törzsek között, majd ő is megtért őseihez. Király nincs, központi hatalom nincs: minden törzs „külön csinál szombatot”. „Mindenki azt csinálta, amit jónak látott” jegyzi meg keserűen A bírák könyvé nek szerzője, a hagyomány szerint Sámuel, a próféta. Izrael törzsei csak akkor egyesülnek egy-egy bíró vezetése alatt, amikor nagy külső veszély fenyeget azután egyhamar minden visszazökken a régi kerékvágásba. A külső veszély hatására a sínai hagyományok is felélednek azután újra és újra a környezet bálványimádó kultúrája veszi át az uralmat az asszimilációra hajlamos héberség tudata fölött. Amikor történetünk elkezdődik, Debóra, Lápidot felesége, már a prófétanői „tisztséget” viseli. A szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy inkább bírónő lehetett, karizmatikus személyiség, akinek tekintélye elengedhetetlenül szükséges volt a nemzeti összefogáshoz és a győzelemhez. *** Az előzmények megértéséhez el kell olvasnunk azt a négy mondatot, amely nem szerepel a háftárában: „Izrael fiai Éhud halála után ismét azt tették, amit rossznak lát az Örökkévaló. Ezért odaadta őket az Örökkévaló Jávinnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácorban uralkodott. Hadseregparancsnoka Sisera volt, aki Chároset Gojimban lakott. Ekkor segítségért kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz, mert Jávinnak kilencszáz vas harci kocsija volt, és húsz esztendeig keményen sanyargatta Izrael fiait.” (Bírák 4:1 3.) Éhud ben Gérá, Binjámin törzséből, volt az előző „ad hoc” bíró, aki egy huszárcsínnyel felszabadította a népet a moábita elnyomás alól. Utána nyolcvan esztendeig csönd volt, majd Éhud halála után rövid ideig Sámgár ben Ánát bíráskodott. Ezután újfent „rossz fát tettek a tűzre” vagyis megpróbálták a politikai szélcsendet asszimilálódásra felhasználni , és ezzel azonnal elvesztették az Erec Jiszráélhoz való jogot: bekövetkezett a kánaánita elnyomás. *** Mint az Írás szövegéből kiderül, a felszabadító háború kezdeményezője és értelmi szerzője Debóra volt. A bíró-próféta asszony Bárákot, az újsütetű népfelkelő vezért, aki a Midrás szerint a férje volt Isten nevében elküldte, hogy Náftáli és Zvulun törzséből gyűjtsön össze tízezer harcost a Tábor-hegynél. Debóra ekkor prófétál is: isteni ígéretet közvetít Báráknak, hogy az Örökkévaló elébe tereli Kison patakjához Siserát, harci kocsijaival és seregével együtt, és kezére adja. Bárák ben Ávinoám egy feltétellel hajlandó kötélnek állni: ha Debóra vele megy. Jehudá Elizur Dáát Mikrájában ezt úgy értelmezi: Bárák a prófétanő jelenlétében bizonyítékot látott arra, hogy a jóslat valóban isteni sugallatra történt, és a kezdeményezést biztos siker követi, hiszen az egyszerű izraeli parasztoknak a jól kiképzett kánaáni hadsereg és harci kocsijai ellen kell majd harcolniuk. Debóra hajlandó hadba szállni Bárákkal együtt, de előbb szarkasztikusan megjegyzi: „Jó, megyek. De nem fog dicsőségedre szolgálni, ha az Örökkévaló egy nő kezére adja Sziszrát...” *** A harc amelyről csak később derült ki, hogy sorsdöntő volt, és a zsidó honfoglalás befejező akkordja lett eldőlt, még mielőtt elkezdődött volna. Az Írás szűkszavú „hadijelentése” szerint „Az Örökkévaló pedig megzavarta Siserát összes harci kocsijával és egész táborával együtt Bárák fegyvere előtt annyira, hogy Sisera leugrott hadi szekeréről, és gyalog futott el.” (Bírák 4:15.) A Midrás szerint amit a klasszikus kommentátorok is idéznek a kánaánita vezér furcsa hangokat hallott, mintha egy nagy sereg jönne szembe vele; hatalmas forróság öntötte el a páncélba öltözött harcosokat. „A csillagok fénye-melege fűtötte föl a páncélt és a harci szekereket, s amikor a kánaáni harcosok bementek a Kison-patakba, hogy lehűtsék magukat, a

felduzzadt patak elsodorta őket” írja Mecudát Dávid, és ez elég volt ahhoz, hogy megfutamodjanak. A modernebb kommentátorok Josephus Flaviust idézik, aki a zsidó szájhagyományra hivatkozva azt mondja, hogy hirtelen szélvihar és záporeső duzzasztotta föl a Kison-patakot, és sártengerré változtatta a környékét. Ez halálos csapdát jelentett a nehéz páncélt viselő kánaániaknak, akik a visszavonulásban kerestek menedéket, de a könnyűlábú zsidó parasztok üldözőbe vették és megsemmisítették őket. Jusson eszünkbe, hogy Zvulun és Náftáli törzse vett részt az ütközetben: azé a Náftálié, akit apja, Jákob, szarvashoz hasonlított... (Jehudá Elizur: Dáát Mikrá és Dr. J. H. Hertz. *** A győzelem befejező jelenete egy asszony lélekjelenlétéről tanúskodik. Sisera a közelben táborozó kénita Chever sátrába menekült. Chever felesége, Jáél, barátságosan fogadta, megitatta, betakargatta majd megölte. Amikor az ellenséget üldöző Bárák odaért, Jáél beinvitálta, mondván: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel!” A háftárá második részében szereplő győzelmi énekben Debóra dicséri Jáélt „legáldottabb a sátorlakó asszonyok közt” (Bírák 5:24.) , amiért eltette láb alól az ellenséges hadvezért. Abarbanel megkérdőjelezi Jáél cselekedetének erkölcsi alapját, és semmitmondó érvekkel próbálja azt megmagyarázni. Jellemző zsidó apologetika J. H. Hertzé, aki „találékony és ügyes pogány kénita asszonynak” nevezi Jáélt, akinek tette "a békeidők mértéke szerint... kegyetlen árulásnak lenne minősíthető". Málbim elhatárolja magát Abarbanel erkölcsi fenntartásaitól, mondván, hogy a kéniták törzse amelynek tagjai Jitrótól, Mózes apósától származtatták magukat zsidónak számított, és „hogyne vett volna részt népe és Istene harcában!” (Málbim: Bírák 4:17.) Bölcseink szerint Jáél istenfélő nő volt, akit az ősanyákhoz hasonlítanak. Rási a győzelmi ének egyik versét úgy értelmezi, hogy Jáél is bíráskodott Sámgár ben Ánát idejében. Több Midrás arra utal, hogy Sziszrá erőszakoskodni próbált, és Jáél ezért ölte meg (Midrás HáGádol, B'résit 23.). Ezt a háftárát B'sálách szombatján olvassuk, mert Mózesnak az egyiptomi kivonulás után zengett győzelmi énekével párhuzamos. (Részlet Naftali Kraus AZ ŐSI FORRÁS (2) Próféták Népe c, könyvéből, Budapest, 1992)

NYOLCVAN ÉV UTÁN ELŐSZÖR: ZSINAGÓGA ÉPÜL BUDAPESTEN A magyarországi zsidóság történelmi eseményre készül. Január 27-én, vasárnap, délután 2 órakor, a csepeli Főtér sarkán lévő, egyelőre üres telken új zsinagóga alapkő-letételére kerül sor. Az esemény jelentős: nyolcvan év óta ez lesz az első új zsinagóga-épület Budapesten, ami a magyarországi zsidóság életképességét bizonyítja. A száz-egynéhány fős Dél-Pesti közösség [www.del-pest.com] jelenleg Pesterzsébeten tartja szombati és ünnepi istentiszteleteit, ahová messze környékről – Dunaharasztiból, Csepelről, Soroksárról, de még a főváros belső kerületeiből is eljönnek a hívek. Az építők úgy számítják, hogy a zsinagóga átadására másfél év múlva, 2014 nyarán, legkésőbben az őszi ünnepekig kerül sor. Az alapkő-letételen jelen lesz Tarlós István úr, Budapest főpolgármestere, Balogh Zoltán úr, az emberi erőforrások minisztere, Ilán Mor úr, Izrael Állam magyarországi nagykövete, Zoltai Gusztáv úr, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója és számos jeles közéleti személyiség. A telket Csepel önkormányzata ingyen bocsátotta a közösség rendelkezésére, zsinagógaépítés céljára. Az építkezés költségei javát magánszemély hagyatékából, a BZsH hathatós anyagi támogatásából, saját gyűjtésből, valamint kibocsájtandó téglajegyekből finanszírozzák, „egy forint / dollár / euró / sékel is számít” alapon. A SIMON-STEINER ALAPÍTVÁNY OTP SZÁMLASZÁMA: 11708001-20567204

TU BISVÁT – A FA ÚJÉVE Talán vannak, akik meglepődve olvassák, hogy a cím nem „a fák újéve”, hanem „a Fa újéve”. Az általunk megszokott szóhasználatban mindig többes számban szoktunk beszélni a fák újévéről. Pedig ha a Ros Hásáná traktátus első misnáját figyelmesen elolvassuk, a következőt látjuk: „Négy újév van [a zsidó naptárban]. Niszán hónap első napja a királyok és ünnepek újéve. Elul hónap első napja az állatok után fizetett tized újéve; (Rabbi Eliézer és Rabbi Simon szerint Tisré hónap elsején). Tisré hónap első napja, az évek, a smitá-évek, a jóvelévek, az ültetés és a zöldségek újéve. Sevát hónap első napja a Fa újéve, Sámmáj tanháza szerint; Hillél tanháza szerint [Sevát hónap] tizenötödik napja [a Fa újéve].” „A Fa újéve” (vagy ahogyan az eredeti héber hangzik: ros hásáná láilán) kifejezésben a „Fa” egyes számban szerepel, ellentétben a többi újév vonatkozó dolgaival. Melyik az a Fa, amelyikről a misna beszél? A fa, mint allegória, rendkívül gyakran szerepel a tórai és a rabbinikus irodalomban. A Talmud (Táánit 7a) idézi a tórai verset (Dvárim 20:19), amiben az embert a Tóra a fához hasonlítja. A Tóra maga is Éc Chájim, „az élet fája, azok számára, akik megragadják azt” – írja Salamon király a Példabeszédekben (Mislé 3:18). Mikor Mózes kémeket küld az Ígéret Földjére, utasítja őket, hogy nézzék meg, hogy van-e ott fa, vagy sem. Rási kommentárjában olvashatjuk, hogy az utasítás nem a „valódi” fákra vonatkozik, hanem arra, hogy él-e ott olyan igaz ember, akinek érdemei megakadályozhatnák a honfoglalást. Amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, egyetlen parancsolatot adott neki, mely egy fával volt kapcsolatos: a jó és rossz tudásának fájáról nem szabad ennie. Az Éden kertjében az ember csak a fa gyümölcsével táplálkozott, csak az onnan való kiűzetés után evett „a mező füvéből”. Az első ember hozott egy rossz döntést: nem az élet fájáról akart enni, hanem a jó és rossz tudásának fájáról. Amikor evett a fáról, elvágta magát az élet forrásától. Tu Bisvát ünnepe a visszakapcsolódás az élet forrásához, a Tórához, mely a világmindenség tervrajza. Tu Bisvát lényege megérteni az élet allegóriáját nagyobb mélységben, megérteni a fizikai lét alapján a mi valódi, spirituális természetünket, valamin megtanulni vigyázni a fizikai világ értékeire, mely tanít bennünket arra, milyenek is vagyunk mi magunk. A Fa újéve ez alapján a Tóra újéve. De ez még csak a tervezés időszaka, amihez mi még nem tudunk viszonyulni. Ezért is a zsidó liturgiában az egyetlen megemlékezés az, hogy Tu Bisvát-kor nem mondunk Táchánunt, könyörgő imát. Érdemes megvizsgálni, mi az oka, hogy Sámmáj és Hillél tanháza között vita van arról, hogy a hónap melyik napján van a Fa újéve. A kérdésre a választ a Babilóniai Talmud (Ros Hásáná 14a), illetve Toszafot hozzáfűzött kommentárja szerint mindkét tanház bölcsei egyetértenek abban, hogy az újév akkor van, amikor az éves csapadék nagyobbik része már leesett, csak abban nem értenek egyet, hogy pontosan a hónap melyik napja ez az időpont. A berdicseveri rebbe, Ráv Lévi Jichák Kedusát Lévi című könyvében érdekes párhuzamot von Tu Bisvát és Tu Beáv között, mely talán arra is választ ad, miért Hillél tanházának véleménye vált a vitában mérvadóvá. A Kedusát Lévi először ismerteti a híres talmudi vitát Rabbi Eliézer és Rabbi Jehosúá között (Ros Hásáná 10b-11a) arról, hogy melyik hónapban teremtetett a világ. Rabbi Eliézer szerint Tisré, Rabbi Jehosúá szerint Niszán hónapban, pontosabban e hónapok első napja volt a teremtés hatodik napja; azaz Rabbi Eliézer szerint a teremtés első napja Elul hónap huszonötödike, még Rabbi Jehosúá szerint Ádár hónap huszonötödike volt. Pont negyven nappal Elul 25. előtt Tu Beáv van, Ádár 25. előtt pedig Tu Bisvát. Ahogyan a Talmud tanítja több helyen (pl. Szóta 2a), hogy negyven nappal egy ember, vagy akármely dolog születése előtt sok minden eldől az adott teremtmény jövőjére vonatkozóan − ekkor körvonalazódik az alkotói tervezés. Ugyanígy volt ez a világ teremtésénél. Tu Bisvát jelöli a negyvenedik napot Niszán hónap elseje előtt, mely a misztikusok szerint a világ könyörületes oldalának (héberül midát háráchámim) teremtésének ideje. Mindennek fényében a Sámmáj és Hillél tanházai közti vitát a következők szerint lehet értelmezni. Sámmáj tanházának szemszögéből a fák újéve egy kizárólag technikai dátum, a gyümölcsfák terményei után befizetett adó számításának időpontja. Hillél tanháza szerint ez az ünnep egyben az „Élet Fája” teremtésének emléknapja. Szerző: Balla Zsolt rabbi Megjelent: Forrás - 2011. január

Morvay Péter

Likud, Bibi - Politikai patthelyzet Izraelben Politikatörténelmet írtak az izraeli választók, amikor az utóbbi évtizedek legmagasabb szavazói részvételével megtartott parlamenti választáson generációváltásról döntöttek. Az eredmények azt jelzik, hogy az elmúlt időszak meghatározó pártjai iránt megrendült a bizalom. A választók olyan új politikusokat és formációkat emeltek fel, akik a nagy, alapvető kihívások – az állam biztonsága és fennmaradása – mellett érzékenyek a szociális igazságtalanságok tompítására és a mindennapok élhetőbbé tételére. Ez, a sokarcú cionizmus iránti igény vezette sikerre a választás két fiatal, politikai újoncát, Jáír Lapidot és Naftali Bennettet. Az eredmény patthelyzet: a jobb- és a baloldali blokk egyaránt 60 mandátumot szerzett, miközben a képviselők közel fele kicserélődött. Benjamin Netanjahu tavaly ősszel, a költségvetés elfogadása után kezdeményezte, hogy az eredetileg 2013 októberére kiírt választásokat kilenc hónappal korábban rendezzék meg. A miniszterelnök nem volt kényszerhelyzetben: bár a koalíciós partnerek többször is változtak, az elmúlt szűk négy évben a kormány stabil maradt. Ráadásul „Bibi” Netanjahunak sem saját pártján belül, sem kívülről nem volt igazi kihívója. Tavaly tavasszal a Time magazin nem véletlenül nevezte címlapján a kormányfőt „Izrael királyának”: úgy tűnt, hogy a megosztott ellenzék nem képes alternatívát állítani a vitathatatlanul legtapasztaltabb és a személyét övező nemzetközi viták ellenére legtekintélyesebb izraeli vezetővel szemben. Az elemzők többsége szerint Netanjahu alaptézise megalapozott volt: joggal számíthatott arra, hogy megerősödve kerül ki az előrehozott választásokból. A kommentárok azonban abban is egybehangzóak, hogy a miniszterelnök ettől kezdve hibát hibára halmozott. „Az is jobb lett volna, ha Bibit októberben felültetjük egy repülőgépre, és kirakjuk Izlandon a kampány idejére, hogy ne szúrjon el itt mindent, akkor nem veszítünk 11 helyet” – panaszkodott egy Likud-képviselő a Jerusalem Postnak. A kezdeti kalkuláció ugyanis nagyon nem jött be. A választások kiírása után Netanjahu szövetséget kötött Avigdor Liberman pártjával, abban bízva, hogy januárban egy mamutfrakcióval a háta mögött gyorsan fel tud állítani egy olyan kormányt, amelyet tetszése szerint alakíthat. A két frakció együtt 42 mandátummal rendelkezett a 120 tagú Kneszetben, és a várakozások szerint ez a szám a közös pártlistával tovább növekedhetett volna. Ehhez képest a megszerzett 31 képviselői hely bukásnak számít, különösen, hogy 2009-ben a Likud egyedül indulva 27 mandátumot szerzett. A Jiszrael Beitenu 15 hellyel rendelkezett az előző Kneszetben, és ezt a pozíciót most megőrizte, mert a megállapodás értelmében a lista minden második helyére Liberman jelölhetett képviselőt. Ez azt jelenti, hogy a 11 mandátumos visszaesés teljes mértékben a Likudot sújtotta. Nem meglepő, hogy a párton belül azonnal megkezdődött a bűnbakkeresés. A parlamentből kiszorult képviselők most Netanjahut hibáztatják. A legtöbb kritika a Libermannal való összefogás miatt éri a miniszterelnököt, mert sokan úgy vélik, Netanjahunak számolnia kellett volna azzal, hogy a volt külügyminiszter ellen vádat emelnek hivatali visszaélés miatt. „A miniszterelnöknek inkább meg kellett volna várnia, amíg a Beitenu magától szétesik, és akkor a Likud egyedül erősödhetett volna” – idéz egy másik képviselőt a Jediót Ahronót című lap. A rosszul elsült pártszövetséget némelyek a kormányfő önbizalomhiányával és félelmével igyekeznek megmagyarázni. Bár eddig már kétszer alakíthatott kormányt, Netanjahu listavezetőként eddig egyetlen választáson sem szerzett többséget. Az 1996-os választáson a Likud két kisebb párttal szövetségben két hellyel lemaradt a Munkapárt mögött, 2009-ben pedig a Kadima előzte meg egy mandátummal a Likud-listát. Az államelnök hagyományosan a legtöbb mandátumot szerzett pártot kéri fel először a kormányalakításra, és Netanjahu most biztosra akart menni, hogy elkerülje a négy évvel ezelőtti kínos alkudozást Simon Peresz államelnökkel.

TEMPLOMI IMAIDŐK 2013. jan. 25. – febr. 1. között:

Reggel Este 25. péntek 7,00 16,30 26. szombat 8,00 16,15 27. vasárnap 8,00 16,30 7,00 16,30 28. hétfő 29. kedd 7,00 16,30 30. szerda 7,00 16,30 31. csütörtök 7,00 16,30 01. péntek 7,00 16,30 Jan. 26. szombat: Tu BiSvát

Gyertyagyújtás legkésőbbi időpontja BP.-en: jan. 25. péntek febr. 1. péntek

Szombat kimenetele: jan. 26. szombat 17,25 febr. 2. szombat 17,35

ESEMÉNYEK Január 17-én, pénteken Zilber József elöljáró úr Jahrzeit-ot tartott anyai nagyanyja, néhai Hollander Éva után. A reggeli imádkozás befejeztével tikunt adott az eltávozott emlékére. *** Péntek este Dr. Grósz Tamás úr adta a kiddust, mert szülei után tartott Jahrzeit-ot. Az elnök úr visszaemlékezett az eltávozottakra és jó egészséget kívánt a Grósz családnak. *** Szombaton Streit Sándor elnök úr volt a máftír. Bár micvós Háftáráját olvasta fel hagyományos dallammal. Az imádkozás után Mester György alelnök úr üdvözölte az elnök urat születésnapja alkalmából. Bis Hundert und Zwanzig! MÁZÁL TOV elnök úr! *** Szombat délelőtt Klein Miklós és felesége, Zsuzsa adták a Kiddust. Majerovics Jakabra és feleségére Manci nénire emlékeztünk. Lányuk, Éva, aki külföldön él, kérte fel a Klein házaspárt, hogy tartsák meg a Jahrzeitot. A Kiddus végén Streit Sándor elnök úr emlékezett meg Majerovics házaspárról. Kérte, tolmácsolják köszönetünket a kiddusért, majd jó egészséget kívánt, s hogy még sokáig tudjanak emlékezni eltávozott szeretteikre. *** Szerdán tartottunk Jahrzeitot Ádám Emil karnagy emlékére. A Goldmark kórus alapító karnagyáról az egykori tanítvány Darvas György samesz úr emlékezett meg. *** Streit Sándor elnök úr betegsége miatt nem tud résztvenni az imádkozásokon. Mielőbbi gyógyulást kívánunk neki! RÖFUÁ SÖLÉMÓ! Kiadja: Nagyfuvaros utcai Templomkörzet. Budapest. 1084 Nagyfuvaros utca 4. ℡ 334 27 31 [email protected] Felelős kiadó: Streit Sándor Szerkesztő: Andrássy Béla

16,17 16,27

Talmud-Tóra oktatás Január 27. vasárnap: 900 - 945 Hitéleti oktatás 1000 -1045 Héber nyelvoktatás kezdő és haladó fokon. Gyermek oktatás: 900- 1100

TU BISVÁT ÜNNEPSÉG Január 26-án, szombaton, a délelőtti imádkozást követő kiddus keretében Tu BiSvát ünnepséget tartunk, melyet a Körzet, a Nőcsoport, az Idősek Klubja és a TalmudTóra hallgatói közösen rendeznek. Mindenkit szeretettel várunk a szombati imádkozásra és a Tu BiSvát széderre, melyen sok gyümölcs és sólet ebéd is lesz!

Emberbarát klub A minden korosztály részére foglakozásokat biztosító klubdélután hétfőnként délután folyamatosan „üzemel” a félemeleti Díszteremben. Minden érdeklődőt, hittestvérünket szeretettel várjuk! A következő klubdélutánt január 28-án hétfőn délután 17,00 órától tartjuk! Bösálách szakaszában (2Mózes 14–17.) tetőződik be az egyiptomi kivonulás a Sástenger kettéválásával, mikor is a héber törzsek száraz lábbal kerültek ki a tengerből, míg az üldöző egyiptomi sereg belefulladt. Ennek tiszteletére énekelte Mózes és Izrael a Tenger Dalát, minden idők egyik legszebb és legfennköltebb hálaénekét. Innen kezdődik Izrael negyven éves vándorlása a pusztaságban, ami sok megpróbáltatással járt. Egyszer nincs ivóvíz, másszor nincs mit enni. Ebben a szakaszban kezd hullani a manna, az isteni kenyér, ami a sivatagi vándorlás során táplálta a népet. A szakasz végén történik Ámálék orvtámadása, amit Józsué, Mózes adjutánsa ver le. www.zsido.com