A MUS-E programról röviden (azok számára, akik a projekt lényegét szeretnék megismerni)

A MUS-E program

OKI

A MUS-E program A MUS-E programról röviden (azok számára, akik a projekt lényegét szeretnék megismerni) A program koncepciója a neves hegedûmûvész és humanista géniusz: Lord Menuhin nevéhez fûzõdik. Õ indította útjára 1993-ban az Európai Unió égisze alatt, „A világ kulturális fejlõdésének évtizede” elnevezésû UNESCO projekthez kapcsolódva, a MUS-E (Music-Europe) multikulturális mintaprogramot. Ennek lényege: toleranciára nevelés a mûvészetek segítségével. A MUS-E program alapgondolata az, hogy a mûvészet és az iskola – összekapcsolva, de sajátosságaikat tiszteletben tartva – egymás kölcsönös gazdagításának az eszköze lehet.. Menuhin elgondolása szerint az iskolákba mûvészeket (animátorokat) kell meghívni, akik autentikus módon közvetítik azokat az ismereteket, melyek segítségével a gyerekek betekintést nyernek egy tágabb világba. Olyan eszközökhöz jutnak, melyek segítik tevékenységük kiszélesítését, aktív részvételüket a közösségi munkában, kreativitásuk kibontakozását; szabadidejük hasznos eltöltését, életminõségük javítását. A nemzeti mûvészeti örökség megismerésén túl a szomszéd- és távolabbi országok mûvészetének megismerése is ráébreszt a különbözõségekre, megtanít azok értékelésére és toleranciára nevel. Menuhin új módszerét elsõsorban hátrányos helyzetû gyermekekkel foglalkozó iskoláknak ajánlotta és bevezetését az általános iskola elsõ osztályában javasolta. Az egyes országok MUS-E tevékenységét nemzeti koordinátor irányítja, aki állandó kapcsolatot tart fenn az iskola vezetõségével, a tanárokkal, mûvészekkel és a nemzetközi központtal. A jelenleg 12 európai országban, 18 régióban, 80 iskolában, 10 000 gyerekkel, 150 mûvésszel folyó program nemzeti koordinátorai és résztvevõi (mûvészek, tanítók, igazgatók) kapcsolatban állnak egymással és a brüsszeli központú – a programot irányító – Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvánnyal, hálózatot alkotnak, és évente továbbképzéseken vesznek részt. A programot az Európai Unió Bizottsága támogatja.

A MUS-E program bevezetésének indítékai. 1993-ban a svájci Gstaad kisvárosban Yehudi Menuhin tájékoztatót tartott, amin a különbözõ európai országok – köztük Magyarország – képviselõi elõtt ismertette elképzeléseit. Úgy látta, hogy az iskolák – különösen Nyugat-Európában és Amerikában – mind kevésbé felelnek meg eredeti küldetésüknek, nem tudnak az ifjúságnak értékes programot adni és nem tudják kezelni azt a multikulturális közösséget, amit egy-egy iskola helyenként soknemzetiségû tanulói alkotnak. A gyermekek nem találják meg energiájuk levezetésének azt az útját, ami megfelel fantáziájuk, kalandvágyuk igényeinek, a TV-bõl szerzett minták alapján élik ki agresszivitásukat és válnak a legrosszabb esetben akár bûnözõkké is. Izolált csoportokat alkotnak, nem tisztelik annak a kölcsönösségen alapuló társadalomnak a követelményeit, amelyhez tartoznak. Lord Menuhin felvetette a természettõl való eltávolodás problémáját is. A gyermekek – fõleg a városban élõk – mind valóságos módon, mind szimbolikus értelemben, teljesen el vannak vágva a természettõl. Nem alakul ki bennük a rájuk bízott állatért, növényért vagy a földért való felelõsség. Ehhez pedig a folytonosság érzése is szükséges, és ez az, ami a mai emberbõl leginkább hiányzik. A mai emberek azonnali sikerekre vágynak, azonnali eredményekre, a problémák gyors megoldási módszerét szeretnék megtudni, pedig az igazán nagy problémák fokozatosan, mintegy kényszerpályán és ellenállhatatlan módon alakulnak ki. Lord Menuhin a majákat említette, akik hétezer éves ciklusokban számoltak, ezt a maja festmények is ábrázolják és azok jellege hétezer évet egy-egy ciklusként fogja fel. Mindez az égbolt évezredeken át való megfigyelésébõl ered, és abból, ahogyan a szabadban élõ pásztorok az égitestek mozgását észlelték. A természeti emberek öröklött kíváncsisága, tanulási vágya, a körülöttük lévõ világ megismerése egyre elõbbre vitte õket. A természettõl való távolság miatt nem alakul

A MUS-E program

OKI

hat ki a mai emberben az alázat, az örökség tisztelete és védelme. Felsõbbrendûnek érzi magát, másképp nem mûködik az élete. Az a szánandó igény, hogy felsõbbrendûségét hangoztassa, hogy fehér vagy fekete, hogy keresztény-e vagy zsidó, esetleg mohamedán, vagy bármi más, tulajdonképpen nem jelent egyebet, mint a megkülönböztetés hasznosításáért érzett aggodalmat. Lord Menuhin azokról a gyerekekrõl is beszélt, akik közül sokan soha nem tapasztalták meg, hogy mi a szeretet, soha nem kaptak támogatást, úgy nõttek fel, hogy nem vette körül õket más, mint elõítéletek, félelem és önzõ erõszak. Olyan terv kidolgozását szorgalmazta, amely különbözõ országokban válhat hatékonnyá, hozzáigazítva azt az adott ország sajátos követelményeihez. A mûvészet az önbecsülés és a mások iránti tisztelet kialakításának egyik eszköze.

A MUS-E program célja • A fajgyûlölet és a társadalmi kirekesztés megelõzése, • A bármilyen kényszerre való pozitív és kreatív reagálás képességének a megteremtése, • Bizalmon és tiszteleten alapuló társadalmi dinamika létrejöttének az elõsegítése, • A fiatalokat fenyegetõ kockázatok (erõszak, antiszociális viselkedés, kábítószer-szenvedély, stb.) megelõzése, • Egy új, az ember számára ismét ember mivoltot adni tudó mentalitás kialakítása, • A találkozók, cserék, közös tevékenységek fejlesztése révén kapcsolatok kialakítása a projektben résztvevõ különbözõ országok tanárai, mûvészei között. A MUS-E programban való részvétel által képessé kell tenni a gyermeket: • Saját kreativitásának a felébresztésére, • Érzelmeinek a kifejezésére és azok harmonikus társítására mások érzelmeivel, • A többiekkel való kommunikációra, • A hallgatás, a csend megismerésére, • Az önbecsülés és a mások iránti (fizikai és szellemi értelemben vett) tisztelet elsajátítására, • Az önbizalom kialakítására, • Az önfegyelem és a felelõsségérzet kialakítására, • Saját kultúrájának, a lakókörnyezet kultúrájának (bevándorló gyermekek esetében), valamint más országok kultúrájának a megismerésére, • Új gondolatokkal és eltérõ szokásokkal szembeni nyitottá válásra, megértésre • Önállóságra, hogy a projekt végeztével saját maguk igyekezzenek megtalálni a mûvészeti képzésük egyéb forrásait.

A MUS-E programhoz ajánlott foglalkozások. Menuhin Kodály koncepciójára épít, de példának hozza fel az 1988 és 1991 között 50 svájci iskolában végzett kísérletet is. (Ernst Waldemar Weber, Maria Spychiger, Jean-Luc Patry: Musik macht Schule. Biografie und Ergebnisse eines Schulversuchs mit erweitertem Musikunterricht. Essen, 1993.) Elsõsorban azt kell szem elõtt tartani, hogy a projekt a mûvészet élményével nevel, de nem célja a mûvészetoktatás. Tapasztalatokat kell szerezni a mûvészetrõl, tapasztalatba ágyazott ismereteknek kell kialakulnia, és ennek a tapasztalatnak fel kell ébresztenie a felfedezés, a kíváncsiság, az érdeklõdés és a másfajta ismeretekhez való hozzájutás örömét. A kreatív képzés segít az egyénnek a saját, vele született, és idõnként elfeledett kultúrájának a megtalálásában, de ez mások kultúrájának a megismeréséhez, elismeréséhez, és az abban rejlõ eltérések tiszteletben tartásához is elvezethet. A gyermek és a külsõ világ közötti elsõ kapcsolatot az érzékelés jelenti. Már megszületése elõtt hallja a hangokat és érzékeli a ritmust. A mûvészetekkel való ismerkedés során is – Menuhin tanítása szerint – az érzékszervekbõl kell kiindulni. Fontos a hallás utáni tanulás.

A MUS-E program

OKI

A csendnek a menuhini oktatásban nagy jelentõsége van, mint a meghallgatás alapjának, nem csak a zenében, hanem a természetben is. Ennek az elemnek – a csendnek – minden MUS-E foglalkozásban jelen kell lennie. A hallgatás azt jelenti, hogy nem tehetjük meg azonnal, amit tenni szeretnénk. Nem engedünk utat a haragunknak vagy türelmetlenségünknek. Menuhin rendelkezett saját listával azokról az értékekrõl, melyek szerinte fontosak lehetnek. Ezek között a zenét tartotta az egyik leginkább lényegesnek, mindenekelõtt az éneket, az együtt éneklést. Menuhin Kodállyal vallotta, hogy a zene az egyén fejlõdésének és az emberek közötti baráti viszony kialakulásának egyaránt fontos eszköze. A zene segít a konfliktusok megelõzésében és a különbözõ kultúrkörök békés együttélésének a kialakulásában. Az éneklés erõsíti a koncentráló- és emlékezõképességet, továbbá kapcsolatot teremt az értelem és az érzelmek között. Ugyancsak jelentõsen járul hozzá az általános és szóbeli kifejezõkészség javításához. Az ének (szóló és kórusének, népdalok és egyházi énekek) mellett fontos a hangszerek felfedezése, ritmusjáték (tapsolás, asztalon dobolás, stb.), furulya, vagy a gyermekek által készített hangszerek, késõbb a vonós hangszerek. A MUS-E programban mindenféle zenének helye van, de egyiknek sem kizárólagosan. Menuhin azonban nem csak a zenemûvészek meghívását ajánlotta az iskolába. A tánc, mivel az is a zenéhez kapcsolódik, ugyancsak fontos tevékenység. (Ez lehet mozgás: állatok-, egymás-, a tanár utánzása, ritmikus lépdelés, tapsolás, játék; társastánc, történelmi táncok, késõbb táncimprovizáció). A néptánc (gyermekjátékok, a saját nemzet vagy más nemzetek táncai) egyszerre lát el testedzõ és esztétikai szerepet. Egyaránt fejleszti a vizuális térérzékelést, a hallást, valamint az izom- és testérzés irányította mozgáskoordinációt. A néptánc funkcióinál említésre méltó a nemek közötti természetes kapcsolat kialakulása, ösztönzés az udvarias magatartásra. A vizuális mûvészeteknek is helye van a MUS-E programban. A mûvész által közvetített ismeretek kiegészíthetõk saját alkotásokkal, múzeum- és mûhelylátogatásokkal. Menuhin a pantomimet is azok közé a mûvészetek közé sorolja, amik a toleranciára nevelésben hasznosak lehetnek. A középkor óta Európában általános, ma a nyugat-európai országokban elterjedt, nálunk ismét terjedõ „dráma” oktatás is a toleranciára nevelés eszköze lehet. Szakavatott mûvész (színész, elõadómûvész) foglalkozásai segíthetik a gátlások, „görcsök” oldását és egyben a tananyag elmélyítését is (történelem, magyar). Menuhin fontosnak tartotta a harcmûvészeteket is, mivel azok bevezetése az iskolákba olyan eszköz lehet, ami megfelelõ szabályok között biztosítja az agresszivitás kiélésének lehetõségét. Menuhin szerint „Az ének, a tánc, a mimikai és a harcmûvészetek a szellem szintjéhez alakítják a testet, a szellemet pedig a testéhez, az érzelmeket az értelméhez, az értelmet pedig az érzelmekéhez.” A mûvészetek segítenek mederbe terelni az energiákat, fõként pedig kreatívvá változtatni a destruktív energiát. „Az önkifejezésre alapozott mûvészet hozzájárul az egyén arra való képességének a kialakításához, hogy meg tudjon birkózni a nehézségekkel, valamint ahhoz, hogy új készségek megszerzésével kialakulhasson rugalmas, adaptív életviteli stratégiája”. (Gstaad-i beszédébõl idézve.) A foglalkozásokon a tanárnak is jelen kell lennie, mivel a gyermek számára a tanár a hivatkozási alapul szolgáló felnõtt. Központi szerepet játszik a gyermek egyéni és társadalmi identitásának a létrehozásában. A gyermek számára az iskola az elsõ szociális közeg, a tanár pedig a társadalom képviselõje. A vendég mûvész arra ösztönzi a tanárt, hogy a MUS-E tevékenységeket, technikákat a saját óráin is hasznosítsa és alkalmazza. Menuhin ajánlása szerint lehetõvé kell tenni a MUS-E tevékenységek pontos tartalmi azonosítását az órarenden belül. A MUS-E foglalkozásoknak legalább a heti óraszám 10 %-át el kell érniük. Az egyes országokban folytatott gyakorlat azt bizonyította, hogy a meghívott mûvészek foglalkozásai tartalomban, idõben és elosztásban is nagyban különböznek egymástól. Függnek az adott iskola lehetõségeitõl, a nemzeti tradícióktól és szabályozástól, az igazgató és a nemzeti koordinátor koncepciójától, a meghívott mûvészek idõbeosztásától, mentalitásától és még számos, itt fel nem sorolt feltételtõl.

!

A MUS-E program

OKI

A MUS-E program magyarországi adaptációja Magyarország 1994-ben indította nemzeti programját a Magyar Zenei Tanács égisze alatt. A budapesti Erkel Ferenc Általános Iskola egy hátrányos helyzetû gyermekeket magában foglaló osztályában folyt a kísérlet (1994-1998) neves mûvészek részvételével. A 4 animátor (zeneszerzõ, fõiskolai énektanár, néptáncos, koreográfus - késõbb egy színmûvész, egy évig harcmûvészet tanár) heti egy-egy órában foglalkozott a gyerekekkel. Az éneket is karvezetõ-szaktanár tanította heti két órában. A mûvészek minden bírálat és osztályozás nélkül végezték tevékenységüket, azoknak az értékeknek az ösztönzésével és hangsúlyozásával törõdve, amelyeket minden egyes gyermek hozhat a közös munkába. Ez olyan eszköz, ami segíthet annak a megértésében, hogy a különbözõség nem jelent alsóbbrendûséget. A tanítók – Menuhin instrukcióit követve – mindig részt vettek a mûvészeti órákon, a tapasztaltakat közismereti óráikon felhasználták, a gyerekeket hangversenyekre, színházba, kiállításokra vitték. A kapott minták alapján kialakult a gyermekek improvizációs készsége, mely életvitelükben is megmutatkozott. Mind az iskolai szünetben, mind otthoni szabadidõs tevékenységükben szignifikánsan különböztek a programban részt nem vett társaiktól. A kísérleti fázis eredményességét, kontroll osztályok beiktatásával, pszichológiai hatásvizsgálat is bizonyította. 1996-ban Budapest volt a nemzetközi tréning szeminárium helyszíne, amit az Európa Tanács támogatásával rendeztek meg. Az itt bemutatott eredmények nemzetközi szinten elismertséget biztosítottak a magyar program számára. Ezért a tréning szemináriumokon rendszeresen magyar mûhely-munkára („workshopokra”), elõadásokra kerülhetett sor; legutoljára 1998 õszén Brüsszelben, még Lord Menuhin vezetésével. A fórum egyben a nemzetközi kísérlet záró rendezvénye is volt, az Európai Unió kompetens bizottsági vezetõinek, az Európa Tanács szakértõinek és a résztvevõ országok illetékes minisztereinek meghívásával. A kísérleti periódus sikerén és tapasztalatain okulva a program az Erkel iskolában folytatódott, a martonvásári Beethoven Iskola (rövid idõre), majd a baracskai Kozma Ferenc Általános Iskola és legújabban az érdi Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola kapcsolódott a programba.

A MUS-E program magyar módszere Meg kell ismételni a korábban már említett tényt, hogy a program nem mûvészeti oktatást jelent. Egyértelmûen szociális célja van, melyhez a mûvészetek emberformáló erejét, elsõsorban a zene sok egyéb mûvészeti ágat és tantárgyat is érintõ hatását használja fel. A magyar adaptációban koncepcióként fogalmaztuk meg, hogy megtartva a kodályi alapelvekre épülõ, tudományos mérések alapján is bizonyított hatásfokú hazai zenei nevelési módszert, teret engedünk olyan ismeretek átadásának, melyek az elõbbi hatását erõsítik, szélesítik ill. kiegészítik. Európai környezetbe illesztve, a projektben résztvevõ országok tapasztatait is figyelembe véve, – a mai élet követelményeinek és igényeinek megfelelõ – továbbfejlesztett iskolai zenei nevelést kívántunk megalapozni. Sokféle hatással szeretnénk a zene megismerésére és szeretetére, segítségével közösségi tevékenységekre és egyéni aktivitásra nevelni. A módszer a zenei elemek egymást kiegészítõ sorozatának összekapcsolásán kívül lényegének tekinti, hogy miközben az iskola nevelõi az otthonosság és védettség légkörét biztosítják, a tanulók az „animátorokon” keresztül olyan impulzusokat kapnak, melyek érzékennyé teszik õket a külsõ világ különbözõ jelenségeinek befogadására. A kísérleti periódusban alkalmazott órarend iskolaotthonos rendszerben készült. Itt lehetõség volt a nagyobb koncentrációt igénylõ és „lazító” foglalkozások váltogatására. Az énekórát fõiskolai tanár, karvezetõ; a „zenekészítés”-t zeneszerzõ; a mozgáskultúrát koreográfus; a néptáncot is táncos szakember vezette. A tánctanítás (mozgáskultúra) élõzenei (zongora) kísérettel folyt. A mûvészek különbözõ napokon egy-egy órában foglalkoztak a gyerekekkel. Mint ahogy az egyes országokban folyó program is különbözik egymástól, a hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy az iskola maga határozta meg a felkért mûvészek számát, foglalkozásának idõtartamát és rendjét. "

A MUS-E program

OKI

Ezért például a baracskai iskola a mûvészek kérésére egy teljes délelõttöt biztosított az animáció számára, mikor is minden mûvész jelenlétében, teljes összhang és kapcsolat alakulhatott ki az egyes foglalkozások között. A magyar program – eltérõen a legtöbb külfölditõl – elsõrendû fontosságú elemnek tartja a zenét, mint a többi mûvészeti ágat és a közismereti tárgyakat is átható animációt, valamint az összes foglalkozás közötti kapcsolattartást. Ennek érdekében a kísérleti – leginkább ellenõrzött és figyelemmel kísért – periódusban a mûvészek, osztálytanítók, igazgató, koordinátor, tanácsadók havonta találkoztak, videó-felvételek alapján elemezték a foglalkozásokat, a mûvészek pedig megismerkedtek a közismereti tárgyak következõ havi anyagával. Ha nem is ilyen intenzitással, de a kapcsolattartás, témaegyeztetés továbbra is ajánlatos, mivel az ismeretek elmélyítése más és más megközelítésben hatásosabbá válik. A magyar program egyik szintén jellemzõen kialakult módszere: az improvizáció. Ez alatt nem zenei improvizációt, hanem az oktatási-nevelési folyamatban spontán felhasznált eszközöket kell érteni. Tapasztalatunk szerint a mûvészek hatására a tanítókban is növekedett a kreativitás, és örömüket lelték újabb és újabb megoldások kitalálásában. A MUS-E program minden résztvevõje számára továbbképzéseket szerveztünk és lehetõvé tettünk számukra külföldi elõadók kurzusain való részvételt. Az elmondottakból kiderül, hogy egyértelmûen ajánlott módszer nem létezik, az nagyban függ a mûvészek és tanítók személyiségétõl, nem utolsó sorban pedig a gyerekek érdeklõdésétõl. Az elõírt tananyag elvégzésén túl énekben – és egyéb tantárgyakban is – magasabb szintre lehetett jutni, nem feltétlenül akkor ismertetve a „kötelezõ penzumot”, amikor az soron következett volna, hanem elõbb, vagy utóbb, más ismeretekhez, vagy a gyerekek spontán érdeklõdéséhez kötve. Azáltal, hogy az énekórákon tanult elemek a mozgáskultúra, néptánc, zenekészítés és egyéb órákon is megerõsítést nyertek, a tananyagban késõbbre tett tudnivalók is könnyen elsajátíthatókká váltak, és mélyebben rögzõdtek. A kísérleti periódusban rövid ideig a dráma és a harcmûvészet is szerepet játszott. Mindkét foglalkozással kapcsolatban igen pozitív tapasztalatokat szereztünk. A harcmûvészetekben a „harcot” az ember fõleg önmaga ellen vívja. E sport önfegyelemre, kitartásra, koncentrációra nevel. Nem lehet egyszerre több dologgal foglalkozni, a figyelmet nem szabad megosztani. A mozdulatoknak pedig szépeknek kellett lenniük. A gyerekek itt szabályokhoz is alkalmazkodtak és tiszteletet tanultak egymás iránt. Ha csend kellett a zenehallgatáshoz, már nem kellett magyarázkodni, a szünetnek is értéke lett. A Menuhin által elképzelt zeneoktatás némileg eltér arról, amit mi itthon megszoktunk. Nagyobb teret kap benne a spontaneitás és – mint már említettük – az érzékszervek használata. Ezért a hallás utáni daltanulás fontosabb a tudatos írás-olvasásnál, a „konzerv” zenére pedig Menuhin a „tilos” jelzõt használta. Ebben a tekintetben is eltértünk a kívánalmaktól, mivel a tudatosítás az iskolai énektanításban az egyik feladat, az élõzene pedig korlátozott mértékben volt rendelkezésre állítható. Mindezek ellenére erõfeszítéseket tettünk élõzenei élmények szerzésére: a már említett élõzenei tánckíséret mellett több ízben táncházat szerveztünk magyar, román és német zenét játszó gyermek-együttesekkel; népi énekest hívtunk meg, aki cigány, szlovák és magyar népdalokat adott elõ. Ez nagy hatással volt a gyerekekre. Ez után az élmény után Bartók „Négy szlovák népdal”-ából hallgattak részleteket. Fiatal mûvészek meghívásával hangszerbemutatókat tartottunk, ezt hangverseny-látogatás követte, majd az énekórán lejátszott mûben a már ismert hangszerhangzások felismerése okozott örömet. Az ének órákon a reprint kiadású Kodály-Ádám énekkönyv dalanyaga mellett a gyerekek pl. cigány, szlovák, francia (Forrai Katalin Európai Gyermekdalok gyûjteménye), valamint több tengeren túli dalt is megtanultak. A menuhini elvet követve, hogy a zenei anyanyelven kívül a gyermekek a más népek (a táguló világ miatt távoli országok) dalaival is ismerkedjenek, az élményszerzést tartva elsõsorban szem elõtt, a sok országból érkezett vendégek együttmûködését kértük. Így ismerkedtek meg a gyerekek holland, japán, angol, svájci, belgiumi, argentin és amerikai dalokkal. A japán látogatók olyan mély hatást gyakoroltak a gyerekekre (miért néznek ki másképp, mint mi?), #

A MUS-E program

OKI

hogy ez alkalmat adott a japán kultúrával való mélyebb ismerkedésre. Itt lépett be a már említett „improvizáció”, – vagy mondjuk spontaneitásnak – amit már említettünk. A gyerekek szivacsként szívták magukba a japán zenét, öltözködési kultúrát, szokásokat, játékokat. Ebben természetesen partner volt a kreatív tanító, aki papírhajtogatással, múzeumlátogatással mélyítette az ismereteket. A tanítás folyamata lazábbá vált, a gyerekek zenehallgatás közben akár táncra is perdülhettek, vagy mozdulatokkal fejezhették ki érzéseiket, közismereti óra közben is énekelhettek pihenésképpen, mégis fogékonyabbakká váltak kifejezések és formák, ritmusok és hangzatok megtanulására. A tapasztalat az, hogy a tudatosítás nemhogy terhelte volna a gyerekeket, hanem bizonyos új ismeretek és felismerések elõbbre kerülhettek a szokásos idõpontnál. Az egyenletes mérõütés könnyen rögzült egyenletes járással gyakorolva (mozgáskultúra). A szinkópa pl. kedvelt mozgással és szöveggel elõállított ritmusa fénypontja volt a mozgáskultúra órának, oly mértékben uralták, hogy felkérés nélkül csoportokba összeszervezõdve improvizáltak rá mozgás-taps „alkotásokat”. Ezek után az ének órán nem volt nehéz a ritmust nevesíteni. Az 5/4-es és 5/8-os ritmusgyakorlatokat könnyen oldották meg a zeneszerzõt egy évig helyettesítõ színmûvész animátorunk különleges „sántítva járás” módszerével. A mozgáskultúra órán a háromnegyedes és kétnegyedes ritmusú tánclépések kombinálása egyáltalán nem jelentett problémát. Kapcsolat alakult ki a mozgás és zene intenzitása és tempója között is (pl. piano–forte, legato–staccato mozgásban kifejezve). Az oktáv hangköz tudatosítása is könnyen ment Liszt Mazeppája indulójában lévõ „do-mi-szofelsõ do”, valamint az iskola elõtt közlekedõ kis földalatti „ajtók záródnak” szignáljának segítségével. A l-s-m hangközöket a gyerekek Bartók: Este a székelyeknél c. mûvében, de egy buddhista szertartás zenéjében is felismerték. A többszólamúság bevezetését is alátámasztották a „felelgetõs” mozgásgyakorlatok. A memorizálási képesség javítását és a mozgás-improvizáció bevezetését szolgálta az a mozdulatsorozat, amit a gyerekek székeken ülve hajtottak végre. A tetszés szerint választott négyféle testhelyzetet (1. 2. 3. 4. formáció) az animátor kérésére váltogatták. Ezt is – mint minden egyéb mozgást – zongora-improvizáció kísért. A belsõ hallás fejlesztéséhez is segítséget nyújtották a mozgás- és táncgyakorlatok.

Arc nélkül is legyen „arcod” Király Csaba felvételei

A gyerekeknek rendkívül nagy örömet jelentett partitúrák nézése egy-egy kamara, zenekari, vagy énekkari mû meghallgatásakor. Természetesen a feladat – önkéntes alapon – csupán a szólamok mozgásának figyelemmel kísérése volt. A partitúra „olvasás” kortárs zene esetében is érdeklõdésre tartott számot, a szokatlan notációt kifeje-zetten érdekesnek és szórakoztató-nak találták. Magát a kortárs zenét is élvezettel fogadták be, különféle események, természeti jelenségek vagy állatokkal kapcsolatos kép-zettársításaik támadtak. A zenével kapcsolatos gondolataikat mindig elmondhatták. $

A MUS-E program

OKI

A program az érzékszervi nevelés hangsúlyozásával, a sokféle stílusú zene ajánlásával teret adott a gyerekeknek az érzelmi kinyílásra. Ezt mélyítette a néptánc foglalkozásokon használt dalanyag, a néphagyományokhoz kapcsolódó énekes játékok, népszokások és a mozgáskultúra „tantárgy”-ban használt, a toleranciára nevelést célzó mozgások (képzeletbeli madár simogatása, egymásnak átadása, stb.). A népszokásokon keresztül a család fontosságára, az anya és gyermek kapcsolatára és az ünnepek jelentõségére (karácsony, pünkösd) hívtuk fel a figyelmet. A népi játékok, népszokások eljátszása a mozgáskészség javítását, szórakozást, hangulatkeltést, de a közösségi érzés tudatos erõsítését is szolgálta. A népdal és néptánc eredeti funkcióját – öröm, bánat, félelem kifejezése – igyekeztünk minél inkább érzékeltetni. (Ezeket az érzelmeket a mozgáskultúra órán mozgásban, mimikával gesztusokkal is megjelenítették.) A közösségi táncok alkalmasak voltak arra, hogy a gyerekek megérezzék a közös táncolás élményét, a térforma: lánc és kör, motívum-kincse mindenki számára könnyen elsajátítható volt. A gyerekek a tanult táncokkal párhuzamosan és azokkal kapcsolatban szemléltetõ videó-felvételeken és hangzó anyagon keresztül ír, spanyol, orosz, amerikai táncokkal is ismerkedtek. Zenehallgatás Király Csaba felvétele

A „zenekészítés” foglalkozások a ritmus- és koncentráció-nevelésben játszottak nagy szerepet. Sáry László „Kreatív zenei gyakorlatok” c. gyûjteménye volt a foglalkozások alapja, mely az új zenei gondolkodásmód néhány alapkérdésével foglalkozik. Útbaigazítást ad bizonyos zeneszerzõi törekvések és módszerek megismeréséhez, segítséget nyújt a memória és rögtönzési készség fejlesztéséhez, a figyelem összpontosításához és a társas zenélés gyakorlásához.

Király Csaba felvételei

%

A MUS-E program

OKI

A módszer célja: zeneileg olyan elemeket felhasználni, amelyek könnyen felfoghatók, nyitottak, de ugyanakkor pontosan körülhatárolt formaviláguk van és zenei iskolázottság nélkül is követhetõ zenei anyagból épülnek fel. A gyakorlatokban rejlõ konstruktivitást mindig más-más ötletekkel bontakoztatja ki a zeneszerzõ, a minden emberben meglévõ kreatív fantáziát, azaz a teremtõ képzeletet próbálja felszínre hozni és azt kimunkálni. A gyerekek ezeken a foglalkozásokon is intenzíven találkoztak azzal, hogy a hang szükségszerû velejárója a csend. A hang és csend viszonyára két gyakorlat: 1. Játssz/énekelj egy hosszú hangot, majd tarts ugyanannyi szünetet, mint amilyen hosszan játszottál. Ezt ismételd meg párszor újabb és újabb hangzót és hangmagasságot választva. 2. Légy állandó készenlétben. Azonnal kezdj egy hangot játszani/énekelni, ha csend van. Ha valahonnan hangot hallasz, azonnal hagyd abba. A hang – csend ellentétet a mozgáskultúra foglalkozás során mozgás – nyugalom formára alakították át, míg a harcmûvészet óra mindig csenddel indult, a gyerekek képesek voltak hosszú némasággal és mozdulatlansággal várni a mozdulásra. A zene és mozgás a közoktatási tantárgyakat is áthatotta. Például környezetismeret órán a forrás, patak, folyó folyam tanulásánál Smetana: Moldva c. szimfonikus költeményét hallgatták meg hangulatkeltésnek, vagy bármilyen eszközzel megszólaltatott zaj, hang – csukott szemmel hallgatva – alkalmas volt asszociációk képzésére, értékelésre (kellemes, kelle-metlen, érdekes, szép). A vizuális foglalkozásoknál a gyerekek zenéket kezdtek keresni a látottakhoz és színekben fejezték ki a hallottakat (pl. dongó=sárga, vagy a Ravel Bolero szürkébõl indulva a pi-roson keresztül a tûzvörösig jutott el néhány gyerek fantá-ziájában). Horváthné Juhász Éva felvétele

Szép példája volt a kooperációnak, amikor a gyerekek minden animátor együttmûködésével Yehudi Menuhin 1998-ban nálunk is megjelent mesekönyvének (fordító: Göncz Árpád) történetét játszották el. Magyar órán a szöveggel, énekórán a könyvhöz mellékelt kotta felvételének meghallgatásával, technika órán kartonpapírból hegedûkészítéssel, tornaórán a Menuhin által ajánlott hegedülést elõkészítõ gyakorlatokkal, mozgáskultúra órán a szereplõk mozgásával, néptánc órán a történetet záró örömteli tánccal foglalkoztak, míg végén az egész zenés színházzá állt össze.

Lord Menuhin és Csébfalvi Éva

&

A MUS-E program

OKI

A program eredményeinek értékelése. A MUS-E foglalkozásokban való részvételnek nem volt tétje. A gyerekeknek nem kellett leckét tanulniuk, nem kaptak osztályzatot (az ének kivételével), nem kellett normát teljesíteniük. Emiatt mind a vendégmûvészek, mind a gyerekek oldottan, élvezettel vettek részt az órákon. A gyermekek megnyíltak és tudatosult bennük, hogy a többiek kiegészítik õket és egymást, megértették a különbségek pozitív aspektusait, és megnõtt a szemükben a társaik rangja. A tevékenységek növelték a gyermekek képességét a saját testük ellenõrzésére és irányítására, az egymás iránti nagyobb figyelemre, mások testének a tiszteletére, és ennél fogva a saját agresszivitásuk féken tartására. Saját alkotásaik iskolai környezetüket barátságossá tették. A különféle mûvészeti foglalkozások révén az osztályközösségben minden gyermek megtalálta a saját helyét, amivel kitûnhetett, valamiben õ a lehetett a legjobb, vagy a legjobbak közé tartozott. Ez növelte önbizalmát és ezáltal tanulmányi eredményét is. A toleranciára nevelést tartva szem elõtt, az elsõsorban ezt a célt megvalósító tevékenységekkel valódi, jó, egymás munkáját értékelõ közösséget sikerült létrehozni. A kreativitást elõsegítõ sokféle foglalkozás eredményeképpen a gyerekek minden tanári vezetés nélkül improvizáltak zenét, mozgásokat, táncokat, kézmûves munkákat, de szabadidejüket is ezzel töltötték. A meglehetõsen szabadon beáramoltatott ismeretek – azok élményszerû interpretálása miatt – könnyen rögzültek és így a pszichológiai hatásvizsgálat szerint a MUS-E osztály intelligencia-hányadosa a kontroll osztályokhoz képest nagyobb mértékben növekedett. Egyértelmûen a zenekészítés foglalkozásoknak köszönhetõen, a gyerekek koncentrációképessége szignifikánsan megnõtt, ez mind az egymás iránti figyelemre, mind a tanulmányi eredményre hatással volt. Zenei szakmai szempontból a ritmuskészség fejlõdése volt szembetûnõ. Nemcsak a gyerekeknél elért eredményeket, de a nevelõk körében tapasztalt fejlõdést is értékelnünk kell. Mivel a program során egy nemzetközi hálózat részeseivé váltak, ráébredtek a nyelvtudás szükségességére, és az angol nyelvben (volt aki a franciában is) jelentõs haladást értek el. A nemzetközi tréning szemináriumon való részvételük során olyan új módszerekkel ismerkedtek meg, amelyek nemcsak a MUS-E foglalkozások megértésében, de saját közismereti tantárgyaik oktatásában is segítséget nyújtottak. A toleranciára való nevelés során maguk is toleránsabbakká váltak egymás, a kollegák, a mûvészek és a gyerekek iránt.

A program bevezetésének nehézségei és lehetõségei Valójában nem létezik egy biztos vezérfonal (leírt tanterv), amelyet követni lehet. A MUS-E tevékenységek sokfélesége és kötetlensége éppen ezért nagy felelõsséget ró mind az iskola igazgatójára, mind a tanárokra és a mûvészeket felkérõ koordinátorra. Ha nem sikerül a megfelelõ animátorokat, a velük szimpatizáló és együttmûködõ tanárokat, a programot támogató igazgatót megtalálni, a program máris eredménytelenségre van ítélve. A Menuhin által ajánlott „sokféle zene” is magában rejt veszélyforrásokat, a nem megfelelõ ízléssel és felkészültséggel rendelkezõ tanítók a mûvészek által közvetített ismereteket helytelenül is értelmezhetik, rossz irányba fejleszthetik a saját munkájukban történõ adaptációnál, esetleg nem képesek kilépni a berögzõdött teljesítményigénybõl. Óvakodni kell attól, hogy a program hosszabb mûködése során az elsajátított ismeretek miatt a tanítók úgy gondolják, hogy már maguk is helyettesíteni tudják a mûvészeket. Ezért a program bevezetésénél és folytatásánál állandó ellenõrzésre van szükség. Az anyagi terhekrõl is szót kell ejteni. A mûvészek rendszeres munkáját meg kell fizetni. Meglehet, foglalkozásaikhoz további kiadásokra van szükség (a-nyagköltség, könyv-, kottavásárlás, stb.). Ha egy iskola csatlakozik a prog-ramhoz, alá kell vetnie magát a nemzetközi követelményeknek. A brüsszeli központ idõrõl-idõre jelentéseket, statisztikákat, fénykép- és videófelvételeket, felmérési eredményeket vár. A tréning szemináriumokon való részvétel helyettesítési és egyéb – sokszor anyagi jellegû – problémákat is felvethet. A nemzetközi program európai uniós támogatottsága miatt a nem uniós országok nem mindig részesülhetnek azonos elbírálásban a költségek fedezését illetõen. '

A MUS-E program

OKI

Mindezen nehézségek felsorolása mellett ne feledkezzünk el mindazokról az elõnyökrõl, amit a MUS-E program bevezetése jelent. Kísérletünket iskolaotthonos rendszerben végeztük, ami lehetõséget adott a nehezebb és könnyebb feladatok vegyítésére. Ez nem jelenti azt, hogy más módon nem alkalmazhatjuk a programot. Például iskolán kívüli foglalkozások formájában. Gondoljunk azonban mindig az alapkoncepcióra: a módszer toleranciára nevel és hátrányos helyzetû gyermekek nevelését szolgálja. Helye volna például mozgássérültek, egyéb egészségügyi problémával küszködõ gyermekek közösségében. Szerencsés lenne az az általános iskola, ami megnyerné egy kerületébe tartozó zeneiskola/mûvészeti iskola támogatását. Tapasztalataink szerint a gyermekekre nagy hatással van kortársaik mûvészeti produkciója. Példának hoznám fel a Martonvásári Mûvészeti Iskolát, melynek mûvész-tanárai átjárnak a baracskai MUS-E osztályba és növendékeiket is inspirálják arra, hogy játszanak a gyerekeknek és beszélgessenek is velük. Ebbõl a kapcsolatból mindkét fél profitál, hiszen a jövendõ mûvészeknek is más módszerekkel kell majd megnyerniük közönségüket, mint a régieknek és nem árt, ha e készségek már korán kialakulnak. Szólni kell arról a nemzetközi hálózatról, amelynek része lesz a mindenkori MUS-E iskola vagy osztály. A tréning szemináriumok továbbképzései, a külföldi kollegákkal való tapasztalatcsere egyedülálló lehetõségek.

Belga mûvész animációja a budapesti tréning szemináriumon (1996). Felvégi Andrea felvétele

Nemcsak a tanítók és animátorok részesei a nemzetközi „családnak”, a gyerekek munkáit is számon tartják. Így történt, hogy 1999-ben az UNESCO által Párizsban rendezett mûvészeti nevelési csúcsértekezlet kiadványába 4 magyar gyerek rajza is bekerült. (Tanáruk: Horváthné Juhász Éva)



A MUS-E program

NEMZETKÖZI

OKI

TALÁLKOZÓK

Gstaad (Svájc) – 1995 Budapest – 1996 Perpignan (Franciaország) – 1997 Brüsszel (Belgium) – 1998 Altea (Spanyolország) – 2000 A KÍSÉRLETI

FÁZIS

(1994-98) RÉSZTVEVÕI

Csébfalvi Éva zenetanár, a Magyar Zenei Tanács fõtitkára (koordinátor) Fehér Adrienne, az Erkel Ferenc Általános Iskola és gimnázium igazgatója Horváthné Juhász Éva osztálytanító Dr. Kalmár Magda pszichológus (hatásvizsgálat) Kismartony Katalin (ének-zene) a Budapesti Tanítóképzõ Intézet docense Ligeti Mary (mozgáskultúra) koreográfus, táncpedagógus Márkus Tibor (zongorakíséret) jazz elõadómûvész, zongoratanár Sáry László (zenekészítés) zeneszerzõ Salamon Ferencné (néptánc 1994-97) néptánc-pedagógus, a Martonvásári Mûvészeti Iskola igazgatója Vajda Levente (néptánc 1997-98) táncmester Tamás Klára és Benkõ László (harcmûvészet 1995/96) Tímár Andor (1995-96) színmûvész

A gyerekek

A nevelõk Király Csaba felvételei

FORRÁSMUNKÁK A hét zenemûve (sorozat 1974-1985) Zenemûkiadó, Budapest Campbell, Patricia Shehan; McCullough-Bramson, Ellen; Cook Tucker, Judith: Boots & Branches. A Legacy of Multicultural Music for Children. World Music Press, 1994. Din don deine, Lieder der Völker Europas WEB Deutscher Verlag für Musik, Leipzig, 1979. Faria, Regina: MUS-E: Source d’equilibre et de tolerance. Projet pédagogique multiculturel de la Fondation Internationale Yehudi Menuhin. Evaluation globale. (Brussels - 1997) Forrai Katalin: Európai gyermekdalok, Editio Musica, Budapest, 1966 Kiegészítõ alsó tagozatos zenei példatár tanítóképzõs hallgatók számára (Szerkesztette: Détári Ferencné, Réti Anna). Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola, Budapest, 1994. Kis Jenõné (Kenesei Éva): Alternatív lehetõségek a zenepedagógiában. Tárogató kiadó, Budapest, 1994 

A MUS-E program

OKI

Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyûjtemény, Könyvértékesítõ Vállalat, Budapest, 1984 Kodály Zoltán, Ádám Jenõ: Énekes könyv, Az 1948. évi elsõ kiadás reprint kiadása, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. Matare, Joseph: Tawanda, Hug Musikverlage, Zürich, 1992. Menuhin, Yehudi – Hope, Christopher: A király, a macska és a hegedû. (The King, the Cat and the Fiddle) Göncz Árpád fordítása. Abovo, Budapest, 1988. Mozart, W. A.: A varázsfuvola (Képeskönyv zenével, Robin Richmond illusztrációival) Editio Musica, Budapest, 1991. Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok, Jelenkor, Pécs, 1999 Szemelvények a zenehallgatáshoz (Tanári kézikonyv, Szerkesztette: Kovács Sándor) Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. Traditional Songs of Singing Cultures: A World Sampler by Patricia Shehan Campbell, Sue Williamson, Pierre Perron. Warner Bros. Publications, 1996. Weber, Ernst Waldemar, Spychiger, Maria, Patry, Jean-Luc: Musik macht Schule. Biografie und Ergebnisse eines Schulversuchs mit erweitertem Musikunterricht. Essen, 1993. PUBLIKÁCIÓK Csébfalvi Éva: MUS-E. A zene, mint az egyensúly és tolerancia forrása. (Tanulmány, Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány, Budapest, 1998) Csébfalvi Éva: Toleranciára nevelés – Menuhinnal (Ének Zene 1996/4) Csébfalvi, Éva: An International Project and the Hungarian experience deriving from it. (ISME 23. Világkonferenciája. Pretoria – 1988) Csébfalvi, Éva: Hungarian Experiment of the MUS-E Project. (Észt MUS-E program konferenciája. Tallin – 1998) Csébfalvi, Éva: MUS-E. Source of Balance and Tolerance. A multicultural pedagogic project in underprivileged primary schools, supported by the European Commission. (Európai Zenei Tanács konferenciája. 1998 – Bécs) Csébfalvi, Éva: The Hungarian Experiment of the MUS-E Project. (Nemzetközi MUS-E Szeminárium. Brüsszel – 1998) Csébfalvi, Éva: The MUS-E Project in Hungary. (Elõadás az EAS Nemzetközi Konferenciáján. Budapest – 2000) Devich Márton: A zene erejével. Budapesti MUS-E szeminárium Yehudi Menuhinnal. (Muzsika, 1996/7) Gál Andrea: Lord Menuhin pedagógiai koncepciója. (EPTA 22. Nemzetközi Konferencia. Budapest – 2000) Hertelendy Csilla: Az alsó tagozatos zenei nevelésben a mozgás fontossága és jelentõsége. (Szakdolgozat, Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola, 1997.) Horváthné Juhász Éva: MUS-E. Lord Menuhin európai zenei nevelési programja és annak magyar kísérlete. (Szakdolgozat, Budapest, 2000) Horváthné Juhász Éva: Ügyes kezek 2000. (Kiadvány a MUS-E gyerekek munkáiból) Dr. Kalmár, Magda: Assessing the Effects of the MUS-E Project. (Nemzetközi MUS-E Szeminárium. Brüsszel – 1998) Kismartony Katalin: A zene, mint az egyensúly és tolerancia forrása (Európai multikulturális mintaprogram. (A Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola Tudományos Közleményei. Gyermek - Nevelés Pedagógusképzés kötet. Trezor kiadó. Budapest – 1999) Sindler Krisztina: Mûvészetekkel a toleranciáért a rasszizmus ellen. (tudományos diákköri dolgozat, ELTE TÓFK, 2000) Solymosi Tari Emõke: Budapesti beszélgetés Yehudi Menuhinnal. (Parlando, 1996/5-6.) Továbbképzések zenetanároknak, interjúk a rádióban és sajtóban. Közreadja: Csébfalvi Éva 

A MUS-E program

TOVÁBBI

OKI

INFORMÁCIÓK:

ELTE Tanító- és Óvóképzõ Fõiskolai Kar Ének-zenei Tanszék, Tel.: 487-8123 MUS-E Magyarország egyesület. Döbrössy János elnök Tel.: 487-8123 E-mail: [email protected] Tímár Andor fõtitkár, Tel.: 06-30/9245-625 E-mail: [email protected] MUS-E honlap: http://www.menuhin-foundation.com

Tartalom A MUS-E program A MUS-E programról röviden (azok számára, akik a projekt lényegét szeretnék megismerni) A MUS-E program bevezetésének indítékai. A MUS-E program célja A MUS-E programhoz ajánlott foglalkozások. A MUS-E program magyarországi adaptációja A MUS-E program magyar módszere A program eredményeinek értékelése. A program bevezetésének nehézségei és lehetõségei Nemzetközi találkozók A kísérleti fázis (1994-98) résztvevõi Forrásmunkák Publikációk További információk

!