A méhnyakrák A méhnyakrák I. - A méhnyakrák epidemiológiája A méhnyakrák a világ egyik súlyos egészségügyi problémája, kb. 500000 új esetet fedeznek fel évente. A méhnyakrák a második leggyakoribb rosszindulatú daganat, és a harmadik helyen áll a nők daganatos halálozásában a világon. Hazánkban 2004-ben 1250 új cervixcarcinomás esetet fedeztek fel. A korszerű kezelések hatására a mortalitási mutatók az elmúlt három évben ugyan javultak, ennek ellenére még napjainkban is évi 450 körüli halálesettel kell számolnunk. Magyarországon a betegség incidenciája és mortalitása is jóval magasabb, mint az európai átlag. A méhnyakrák elsősorban a fiatal, 30-45 éves nők betegsége, a megbetegedés másik csúcsa 60 év körül van. A méhnyakrák kórokozója Zur Hausen és munkatársai1983-ban közölt felismerése volt, hogy a méhnyakrák a humán papillomavírus (HPV)- fertőzéssel hozható összefüggésbe. A felfedezés fontosságát mutatja, hogy zur Hausent a HPV-vel kapcsolatos kutatásaiért 2008-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. A vírus csak a hámszövettel borított felszínekhez képes kapcsolódni (bőr, nyálkahártya), és ezeken a helyeken okoz különböző megbetegedéseket. Leggyakrabban a bőrön, az anogenitális régióban, a szájüregben, a gégén és a nyelőcsőben. Az elváltozások az apró, alig észrevehető szemölcsöktől az invazív, rosszindulatú daganatokig terjednek. Eddig több mint 120 fajta HPV-t azonosítottak. A gyakorlatban kis és nagy kockázatú HPV-ket szokás elkülöníteni. A nagy kockázatú HPV-ket onkogén HPV-nek is nevezik, közülük a 16, 18, 31, 33 és a 45 a legismertebbek, melyeknek meghatározó szerepük van a méhnyakrákok keletkezésében. Ezek közül a HPV 16 és 18 típusok a legelterjedtebbek, amelyek együttesen a méhnyakrákok kialakulásának 72%-áért tehetők felelőssé. Fontos hangsúlyozni, hogy a citológiai szűrővizsgálatokkal nehezen diagnosztizálható adenocarcinomák esetében a HPV 18 és 45 típusai kiemelkedő szerepet játszanak, ráadásul ezek viselkedése a legagresszívabb. A méhnyakrák kialakulásának pathomechanizmusa A hengerhám-laphám átmenetnél (transzformációs zóna-squamocolumnáris junkció), illetve szexuális együttlét során fellépő hámsérüléseken keresztül a vírus bejut a bazálsejtekbe. Ezt követően integrálódik a gazdasejt genomjába. Az integrálódott vírus DNS korai génszakaszainak átíródása a vírus replikációs képességeinek elvesztésével és a gazdasejt karcinogenezisével jár együtt. A HPV-fertőzés nem minden esetben vezet méhnyakrák kialakulásához, a fertőzés az esetek 80%-ában átmeneti, mert az immunrendszer a fertőzött sejteket eliminálja. 20%-ban azonban a fertőzés tartóssá válik, és daganat fejlődik ki. A normál epitheliumból a preacancerosus állapot hónapok, az invazív daganat évek-évtizedek alatt fejlődik ki.
A méhnyakrák II. - A humán papillomavírus-fertőzés mikrobiológiai háttere A humán papillomavírus-fertőzés nem jár együtt viraemiával, nincs citolízis, nincs szisztémás fertőzésre utaló jel, ezért a humán papillomavírus-infekció az immunrendszert gyengén aktiválja. A természetes fertőzés által indukált B-sejt-aktiváció nem biztosítja azt az immunglobulinszintet, amely képes lenne ugyanazon vírustörzzsel való reinfekciót megakadályozni, vagyis azok a nők sincsenek biztonságban, akiknél a vírus spontán eliminációja megtörtént. A humán papillomavírus-fertőzés kockázati tényezői A humán papillomavírus-fertőzés a leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség, leginkább a 25 év alatti, szexuálisan aktív nők körében fordul elő. Az óvszer használata ugyan csökkenti a fertőzés kockázatát, de nem ad teljes védelmet, mivel a vírus a fertőzött bőrfelületről is átkerülhet a partnerre. Minden szexuálisan aktív nőnél fennáll a rizikója annak, hogy olyan onkogén humán papillomavírussall fertőződik, amely a későbbiekben méhnyakrákot okozhat. A korán elkezdett nemi élet szintén fokozza a méhnyakrák incidenciáját a perzisztáló humán papillomavírus -fertőzés révén. A méhnyakrák kialakulásában kofaktorként a dohányzásnak és az immunrendszer átmeneti gyengeségének is fontos szerepe lehet. A humán papillomavírus-fertőzés módjai A fertőzés elsősorban szexuális érintkezéssel terjed, bár egyéb fertőződési utak is lehetségesek. A fertőzést terjeszthetik fertőzött használati tárgyak és a szülés közben a fertőzött anyáról az újszülöttre is átkerülhet a vírus, ami laryngeális papillomatosis (általában 2-3 éves kor körül jelentkezik), illetve genitoanalis léziók kialakulását eredményezheti gyermekekben. Az anyáról-gyermekre történő fertőződés elsősorban a 6,11,16,18-as HPV típusok pre- illetve perinatalis átadását jelenti. Gyermekekben emellett az is előfordulhat bár nem túl gyakran-, hogy az egyébként verruca vulgarist okozó 1 vagy 2 típusok idéznek elő genitalis condylomatosist, autoinoculatio révén. Gyermekek anogenitalis condylomatosisa szexuális inzultus következménye is lehet, ennek jelentőségét azonban nehéz megbecsülni, ugyanis az idevonatkozó közlemények adatai jelentős szórást (4-91%) mutatnak. A méhnyakrák III. - A humán papillomavírus (HPV)-fertőzés diagnózisa 1. - A vírusfertőzés tünetei, a klinikai diagnosztika problémái A humán papillomavírussal való fertőzöttség nem feltétlenül jelent egyet klinikai tünetek jelentkezésével: a fertőzés látens, szubklinikus és klinikus lehet. A látens fertőzöttséget csupán humán papilloma vírus DNS tesztek bizonyítják, klinikai tünetek nem észlelhetőek, és számos esetben a szövettani vizsgálat sem jelzi.
A szubklinikus fertőzés szabad szemmel nem látható, szövettani képe azonban típusos. A klinikus fertőzés többféle, a nőgyógyászatban jól ismert kórkép formájában jelentkezhet a genitoanalis regióban. A condyloma acuminatum (hegyes függöly, cimbalomszeg, kakastaréj) klasszikus képe változó számú és méretű, szemölcsös, bőrszínű növedékek megjelenését jelenti a nemi szervek, a végbélnyílás, a gát, a lágyékhajlat, a szeméremdomb területén. Valamivel ritkábban találkozunk a lapos (flat) condylomákkal, melyek kevésbé exophytikusan növekednek, inkább papulosus külleműek, és felszínük szemölcsössége sem annyira kifejezett, míg bowenoid papulosis esetén multiplex, többnyire pigmentált, papulosus léziókat észlelünk. Szokatlan klinikai manifesztációk a diagnózist megnehezíthetik, ezekben az esetekben segítséget nyújthat az ecetsav próba. A gyanús lézió 5%-os ecetsavval történő beecsetelésekor az elváltozás elfehéredik. A próba segítségével szubklinikus eltérések is "előhívhatók", azonban a tesztet kritikával kell értékelni, mivel az anogenitalis regio egyéb, gyulladásos eredetű elváltozásai is pozitív eredményt adhatnak. A méhnyak elváltozásai ecetsav ecsetelés mellett kolposzkóppal, ami a preneoplasztikus, illetve neoplasztikus elváltozások felismerésében is fontos diagnosztikus lépés. A humán papillomavírus okozta morfológai eltérések kolposzkóppal vizsgálva lehetnek típusosak, azaz enyhén előemelkedő szélű, jól körülhatárolt léziók, pontszerű kapillárisok, gyanúsak - ld. mint előbb, de pontszerű kapillárisok nélkül -, illetve nem típusosak, azaz egyenetlen szélű léziók, pontszerű kapillárisok nélkül. A kolposzkópos nagyítás mellett biopsziás anyagvétel is biztonságosabban végezhető, lokális terápia alkalmazása esetén a beavatkozás végzésekor az elváltozás kiterjedése is sokkal pontosabban megítélhető. A méhnyakrák IV. - A humán papillomavírus (HPV)-fertőzés diagnózisa 2. - A laboratóriumi diagnosztika lehetőségei A korrekt diagnózis felállításához kenet, illetve biopsziás anyag vétele szükséges lehet citológiai, hisztológiai vizsgálat illetve HPV DNS tesztek elvégzése céljából. Citológiai vizsgálattal csak az esetek töredéke ismerhető fel - ennek oka az, hogy a vírussal fertőzött hámban csak az esetek egy részénél alakulnak ki citomorfológiai elváltozások, vagy rendkívül diszkrét formában jelennek meg. A két legtipikusabb eltérés a koilocyták illetve a dyskeratocyták jelenléte. A koilocytákban (ballon sejtek) a mag körül mindig szabálytalan, éles szélű, világos udvar látható. A mag úgy helyezkedik el a sejtben, mintha egy nagy üregben lenne (koilos = üreg). A dyskeratocyta citoplazmája kisebb a superficiális sejtnél, és elszarusodást mutat. A magok nagyobbak, hiperkrómabbak, a kromatinstruktúra nehezen ismerhető fel. A szövettani diagnosztikus ismérvek - hyperplasia, acanthosis, hyper/para/ dyskeratosis mellett pathognosticus a koilocyták jelenléte. A szövettani vizsgálat diagnosztikus értékét egyes szerzők nagyra értékelik, míg mások vitatják, de egyre inkább uralkodóvá válik az a nézet, hogy a HPV fertőzés hisztopathológiai jelei semmiképpen sem tekinthetők diagnosztikus értékűnek, s mint minden fertőző betegség esetén csak a kórokozó kimutatása lehet a diagnosztika "arany standard"-ja.
A HPV DNS diagnosztika laboratóriumi módszerei - aszerint, hogy a mintában lévő DNS-t a kimutatás előtt sokszorosítják-e vagy sem - „nem amplifikációs" illetve „amplifikációs" eljárások lehetnek. A „nem amplifikációs" eljárások közül a klasszikus Southern blot, a dot blot, az in situ hybridizáció, illetve a filter in situ hybridizáció a rutin diagnosztikában különféle metodikai problémák miatt nem terjedtek el. A rutin diagnosztikában napjainkban világszerte az oldatban történő hybridizálást (hybrid capture test) illetve az amplifikációs technikát, a polimeráz láncreakciót (PCR) alkalmazzák. A hybrid capture módszer a vizsgált mintában „alacsony" illetve „magas onkogén kockázatú" víruscsoport jelenlétét mutatja ki (A illetve B csoport), míg a PCR a vizsgált mintában lévő vírus pontos típusát is képes azonosítani. Ez lehetőséget nyújt a kezelés sikerességének megítélésére, illetve a vírus perzisztálásának igazolására (a malignus transzformáció valószínűségét ugyanazon onkogén vírustípus hosszú ideig való perzisztálása növeli). Az „amplifikációs" módszer emellett, mivel első lépésben a mintában lévő DNS-t megsokszorozza, és ezt a megsokszorozott nukleinsavat detektálja, jelentősen nagyobb érzékenységű kimutatást tesz lehetővé, mint az amplifikációt nem alkalmazó technikák. A méhnyakrák V. - A méhnyakrák elsődleges prevenciója vakcinációval - 1. rész A prevenciós szemlélet egyre nagyobb teret nyer a korszerű orvostudományban. Ma már húsznál több fertőző betegséget előzhetünk meg modern technológiával előállított vakcinákkal. Új védőoltások kifejlesztésével lehetőség nyílt nagy népegészségügyi jelentőségű daganatos betegségek primer prevenciójára is. Ennek első példája a hepatitis Bfertőzés következményeként kialakuló primer hepatocelluláris carcinoma megelőzése volt a vírus elleni rekombináns vakcina használatával. Az utóbbi évek fejlesztéseinek eredményeként forgalomba kerültek immár hazánkban is olyan új, géntechnológiai módszerekkel előállított védőoltások, amelyek lehetővé teszik, hogy a méhnyakrák elsődleges prevenciója is megvalósulhasson. A védőoltások a HPV16 és HPV18, valamint a HPV6 és a HPV11 capsid proteinjét alkotó L1 fehérje részecskét alkalmazzák antigénként, mely intramuscularisan adva, a három adagból álló oltási sor alkalmazása után erős immunválaszt generál a HPV-fertőzéssel szemben. Egyik védőoltás sem tartalmazza a vírus E génjei által kódolt fehérjét, ezzel biztosítva azt, hogy az oltott egyénnél az oltóanyag karcinogenezist biztosan nem indíthat meg. A profilaktikus vakcinák széles körű alkalmazása vélhetőleg új érát teremt a HPV indukálta daganatok elleni küzdelemben. Klinikai vizsgálatok eredményei Ma már van olyan klinikai vizsgálat, amely 6,4 éves időtartamú utánkövetéssel bizonyította a védőoltás 100%-os hatékonyságát a 14-26 éves korú nők körében az oltóanyagban lévő vírustörzsek által generált perzisztáló fertőzés megelőzésében. Az is igazolást nyert, hogy a 9-14 éves kor között a védőoltások immunológiai adatai-ugyanazon antigénre adott IgGimmunválasz - legalább kétszeresen meghaladták a 14-26 éves korúak között észlelt
ellenanyag-szintek mértékét. A védőoltások 100%-os hatékonysága az oltóanyagban lévő HPV-törzsek által generált perzisztáló infekciók és cervicalis intraepithelialis neoplasia 2+ (CIN2+) ellen azon csoportokban bizonyított, ahol az oltás beadásának időpontjában az oltóanyagban lévő törzsekkel az oltott egyén nem volt fertőzve. Ez is bizonyítja, hogy a szexuális élet megkezdése előtt a védőoltások prevenciós hatékonysága kiváló. A szexuális életet rendszeresen élők között végzett vizsgálatok a következő eredményeket hozták. Azon csoportban, ahol az oltáskor az egyik törzzsel szemben DNS-pozitív volt az oltott egyén, a vakcina hatékonysága 89%-os volt. Az ismert, hogy a HPV16 és HPV18 koinfekció lehetősége minden korosztályban kevesebb, mint 3%. 25 évnél idősebb nőknél csak 0,2% a fertőzöttség aránya a vakcinában lévő mindkét (HPV16, 18) típusra nézve, míg a 25 év alattiaknál ez az arány 1,5%. Mivel a fertőzés során a memóriasejtek aktivációja nem tökéletes, ezért a szeronegativitás nem jelenti azt, hogy a beteg korábban nem hordozta azt a HPV-törzset, amellyel szemben negatív eredményt kaptunk. ez alapján megállapítható, hogy nem érdemes HPV-tesztet és szerológiai vizsgálatot végezni az oltás beadása előtt. A klinikai vizsgálatok nem igazolták a védőoltás terápiás hatékonyságát, azaz a már meglévő citológiai abnormalitások és/vagy a már meglévő dysplasiák spontán regressziós készségének fokozódását. Az ESGO 2007. augusztus 28-án kiadott állásfoglalásában a védőoltást ajánlja minden szexuális életet még nem kezdett nő számára, valamint a 13 és 26 éves kor között lévő nők részére, függetlenül a HPV-statuszuktól. A 26 éves kor felett lévő nőknél meggyőzőnek tartja az immunológiai adatokat. A profilaktikus vakcina a citológiailag negatív nők esetében alkalmazható. Méhnyakrák VI. - Onkogén HPV-fertőzés elleni vakcinák (2. rész) A HPV-vakcinák gyakorlati alkalmazása tekintetében az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett alkalmazási előiratokban foglaltak az irányadóak. A HPV elleni védőoltások kizárólag a megelőzésre használhatóak, a már kialakult fertőzésre kifejtett hatásuk nem bizonyított. Hazánkban jelenleg két készítmény van törzskönyvezve és kapható patikai forgalomban. Az onkogén HPV-törzsek elleni védelem, azaz a méhnyakrák megelőzése szempontjából a két készítmény antigén összetétele nem különbözik, mindkettő a HPV 16 és 18 törzsek ellen biztosít elsősorban védelmet. Bivalens Vakcina HPV 16/18 ellen védettséget biztosító vakcina. Kiváló immunogenitását az ASO4 adjuváns alkalmazása biztosítja, amely tartós és erős immunválaszt eredményez. Az oltóanyag 0,5 ml intramuscularis injekció formájában érhető el. A 6,4 éves multicentrikus nyomonkövetés
alapján a védőhatás mindvégig fennállt, és a vakcina 100 %-os védettséget biztosított a perzisztáló HPV 16/18 fertőzés, valamint a típus specifikus cin-ék ellen. Quadrivalens vakcina A méhnyakrákot okozó HPV 16/18 mellett a genitális szemölcsök kialakulásáért 90 %-ban felelős HPV6/11 ellen is védő oltóanyag. Az oltási protokoll ugyancsak a 0,5 ml oltóanyag háromszori intramuscularis beadásából áll. A vizsgálat kezdetén HPV16/18 negatív, védőoltásban részesült nők 3 éves nyomon követése során 99 %-os védettséget találtak. HPV 16/18-hoz kötődő CIN 2/3, valamint adenocarcinoma in situ ellen. Keresztvédettség Keresztvédettségen azt értjük, hogy a védőoltás a specifikus HPV-típusok mellett ugyanabba a törzsbe tartozó, hasonló szerkezetű HPV törzsek ellen is védettséget adhat. Érthetően annál nagyobb a keresztvédettség esélye, minél inkább hasonló a két HPV-típus szerkezete. A vakcinák más oltással egy időben vagy bármilyen időközzel adhatóak. Mint minden vakcinációnál, így a HPV-védőoltás után is 30 perc megfigyelési idő szükséges. Ellenjavallatok A készítmény hatóanyagaival vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység. A védőoltások beadását el kell halasztani, ha az oltandó akut, magas lázzal járó betegségben szenved. Enyhe fertőzések esetén az immunizáció nem kontraindikált. A vakcináció nyújtotta védettség időtartama jelenleg nem teljesen ismert. Az emlékeztető oltás(ok) szükségessége, illetve időzítésére vonatkozó vizsgálatok jelenleg is folyamatban vannak. A méhnyakrák VII. - A humán papilommavírus-fertőzés kezelése I. A humán papillomavírus fertőzés jelenlegi terápiás lehetőségek birtokában sajnos nem gyógyítható. A kezelés célja a fertőzés okozta elváltozásoknak az eltüntetése, amire számos módszer használatos: lokálisan alkalmazott citosztatikumok, például podofillin, podofillotoxin, 5fluorouracil, bleomycin, különféle műszeres beavatkozások, úgymint cryoterápia, diatermiás koaguláció, széndioxid lézerkezelés, sebészi kimetszés, illetve az aspecifikus immunstimuláció, lokálisan az interferon, imiquimod terápia, szisztémásan az interferon, inosiplex, levamisol kezelés. Az irodalomban közölt adatok szerint a módszerek hatékonysága között jelentős különbség nincs, és a recidíva előfordulásának gyakorisága sajnálatosan magas minden módszer alkalmazása esetén. A kezelés sikeresebb a kisebb kiterjedésű condylomák esetében, amelyek kevesebb, mint egy éve állnak fenn. A szakemberek többsége egyetért abban, hogy a recidíva általában a
szubklinikus fertőzés reaktivációja miatt, és nem a fertőzött partnertől való reinfekció miatt alakul ki. Közlemények szólnak férfiakban az urethralis, nőkben az endocervicalis rezervoár szerepe mellett. Kezelés nélkül a condyloma spontán eltűnhet, stagnálhat, illetve növekedhet. Placebo kontrollos vizsgálatok tanúsága szerint a condylomák spontán, kezelés nélkül is eltűntek a betegek mintegy 20-30%-ában három hónapon belül. A terápia megválasztásának szempontjai: az anatómiai lokalizáció, a léziók mérete, a kiterjedtség mértéke, a kezelési költségek, a hatékonyság és a mellékhatások kockázata. A széndioxid lézerkezelés és a sebészi beavatkozás más kezelésre refrakter, kiterjedt elváltozások esetén javasolt. Az interferon-kezelés igen költséges, gyakoriak a mellékhatások, és nem hatékonyabb a többi terápiánál. Az inosin pranobex-szel végzett aspecifikus imunstimulációról szóló adatok ellentmondásosak. Az 5-fluorouracil (pyrimidin antagonista, az RNS/DNS szintézis gátlásán keresztül hat) tartalmú krém condylomák kezelésére szintén használható. Mellékhatása fájdalmas ulcerációk kialakulása. Profilaktikusan is használatos, a condylomák egyéb módszerekkel történő eltávolítása után a recidíva kivédésére. A méhnyakrák VIII. - A humán papillomavírus-fertőzés kezelése II. Cikksorozatunk következő részében a HPV-vírusfertőzés kezelésének lehetőségeit ismertetjük a Centers for Disease Control ajánlása szerint. A külső nemiszervek-perianalis regio condylomái esetén: 1. cryoterápia - nem túlzottan költséges, nem szükséges érzéstelenítés, megfelelő alkalmazás esetén hegesedés nem lép fel. Műszerigényes, a kezelés után mérsékelt fájdalom jelentkezik. Hatékonysága: 63-88%, recidíva ráta: 21-39%. 2. 0.5% podofilox oldat - önkezelésként alkalmazható. Naponta 2-szer alkalmazandó 3 napig, majd 4 nap szünetet kell tartani. A ciklus maximum 4-szer ismételhető. 10 cm2-nél nem lehet nagyobb a kezelt terület, és az összdózis nem haladhatja meg a 0.5 ml/die adagot. Terhességben embryotoxicitása miatt kontraindikált! Nem túlzottan költséges, egyszerűen alkalmazható, biztonságos. Tiszta vegyület, nem bomlik le, és nem kell lemosni. Csupán enyhe vagy mérsékelt irritáció fordul elő. A keratotikusabb elváltozások kevésbé reagálnak, mint a nedves felszíneken lévők. Csak ott alkalmazható, ahol a beteg hozzáfér a kezelendő területhez. Hatékonyság: 45-88%, recidíva ráta: 33-60%. Magyarországon nem kapható. 3. podophyillin 10-25% oldat. A podophyllin a Podophyllum emodi illetve a Podophyllum peltatum növények alkoholos kivonata, amit 1944 óta alkalmaznak condyloma acuminatum kezelésére. A biológiailag legaktívabb összetevője a podofillitoxin, amely antimitotikus hatását a sejtosztódás metafázisában fejti ki, így a condyloma necrotizálását idézi elő. Néhány esetben súlyos szisztémás mellékhatásokról számoltak be, ami a szer neurotixicitásával függ össze (gyengeség, polyneuritis, paralyticus ileus, coma, exitus).
Hetente ismételhető. Ha az elváltozás 6 kezelés után nem reagál, váltani kell a terápiát. A maximális mennyiség alkalmanként ld. mint a podofillotoxin esetében. Terhességben embryotoxicitása miatt kontraindikált! Olcsó, egyszerűen használható. Gyakori a lokális irritatív dermatitis, ezért nem célszerű a beteg kezébe adni, a kezelést az orvosnak kell végeznie. Néhány óra múlva le kell mosni. A keratotikus elváltozások kevésbé reagálnak, mint a nedves nyálkahártya felszíneken lévők. Hatékonysága: 32-79%, recidíva ráta: 27-65%. 4. triklórecetsav 80-90%. Csak a condylomára alkalmazandó, talkummal vagy nátriumbikarbonáttal a nem reagáló savat közömbösíteni kell. Hetente ismételhető. Ha 6 kezelésre nem reagál, váltani kell a terápiát. Kevés adat áll rendelkezésre. Hatékonyság 81%, recidíva ráta 36%. 5. elektrokauteres kezelés. Kontraindikált pacemakeres betegekben és az analis szfinkterhez közel eső elváltozásokban. Hatékonyság 94%, recidíva ráta 22%. Helyi érzéstelenítést igényel. Speciális lokalizációk, illetve betegcsoportok kezelésének szempontjai, javaslatok: Cervicalis condyloma: a kezelés megkezdése előtt a dysplasiát minden esetben ki kell zárni. A cryoterápia CIN és terhesek elváltozásainak kezelésére is alkalmas lehet. Intravaginális condyloma: 1. cryotherápia (a kontaktkezelés a vaginában perforáció, illetve fistulaképződés veszélye miatt kontraindikált) 2. TCA 3. podophyllin alkalmanként maximum 2 cm2 területen. A potenciális szisztémás mellékhatások (abszorpció!) miatt fokozott elővigyázatosság indokolt. Terhesek anogenitalis condylomatosisa: császármetszés akkor indikált, ha szülési akadályt képez a condyloma, vagy ha a szüléskor excesszív vérzés várható. A méhnyakrák IX. Cikksorozatunk következő részében a HPV-s betegek tájékoztatásáról, a fertőzés terjedése megelőzésének lehetőségeiről és a HPV vírus onkogenitásáról lesz szó. A beteg tájékoztatása, a terjedés megelőzésének lehetőségei A szexuális partner vizsgálata és kezelése ajánlatos. Az exophytikus anogenitalis condyloma acuminatumban szenvedő beteget fel kell világosítani arról, hogy betegsége fertőző. A partnerek többsége azonban már valószínűleg szubklinikusan fertőzött, még akkor is, ha látható eltérései nincsenek. Szűrővizsgálatok céljára alkalmazható teszt egyelőre nem áll rendelkezésre. Emellett a beteg a condyloma eltávolítása után sem tekinthető fertőzésmentesnek, hiszen a környező, épnek tűnő szövetekben a vírus jelen lehet, mint ahogy látszólag tünetmentes személyek is hordozhatják a vírust. A condom használata megakadályozhatja a fertőzés terjedését a nem fertőzött partnerre, valamint az új partnerekre, de mint ahogy korábban írtuk, nem ad teljes védelmet. Valójában nem tudható biztosan, hogy a condyloma acuminatumban szenvedő beteg fertőzőképessége egyáltalában nagyobb-e, mint a látensen vagy szubklinikusan fertőzött személyeké. Onkogenitás
A cervix carcinomát már több mint 40 évvel ezelőtt szexuális úton terjedő betegségként értelmezték, sőt, már 1842-ben leírták, hogy szexuálisan nem aktív nők körében extrém ritkán fordul elő. A szexuális magatartással összefüggésben számos rizikófaktort feltételeztek a cervix carcinoma kialakulása szempontjából, melyek között szerepelt az életkor az első közösüléskor, a szexuális partnerek összes száma, valamint különféle genitalis infekciók ún. Chlamydia trachomatis, cytomegalovírus, herpes simplex vírus-fertőzés. Mint cikksorozatunk előző részeiben már emlíytettük, főként epidemiológiai vizsgálatok kapcsán rizikófaktorként felmerült még a dohányzás, a többszöri gyermekszülés, orális fogamzásgátlók szedése, táplálkozási szokások, illetve az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzet szerepe is. Ami a szexuális magatartásra vonatkozó tényezőket illeti, ezek a HPV infekció akvirálásában is ismert rizikófaktorok. Több mint 10 éve merült fel, hogy a HPV fontos szerepet játszhat a carcinogenesisben. A "magas rizikójú" víruscsoport genomjait a tumoros minták csaknem 100%-ában kimutatták. Az összesített HPV prevalencia növekvő tendenciát mutat a dysplasia mértékének függvényében; PCR-ral az enyhe dysplasiás elváltozásokban 71%-os gyakorisággal, míg in situ carcinomás mintákban 100%-os gyakorisággal fordult elő. Tekintve, hogy a vulvát és a cervixet azonos külső behatások érik, beleértve a HPV fertőzést is, felmerült a kérdés, hogy a HPV fertőzésnek a vulva carcinoma kialakulásában is lehet-e szerepe. Vulva carcinomás mintákban az irodalmi adatok szerint 0-80% között találtak HPV DNS-t, összesítve 52%-ban. A vulva carcinomák 3-féle típusba sorolhatók: elszarusodó laphámrák, szemölcsös forma, illetve basaloid carcinoma. Az első típus a leggyakoribb, főleg idős nőkben fordul elő, és ritkán jár együtt VIN III-mal. Ezzel szemben a két utóbbi típusban szenvedő betegek fiatalabbak, a környező területeken 78%-ban fordul elő dysplasia, és a léziók 75%-ban HPV pozitívak. Bár - elsősorban oncogén - HPV genomot penis carcinomában is kimutattak, az infekció etiológiai szerepe kellőképpen nem megalapozott, ugyanis penis carcinomában sokkal alacsonyabb a HPV kimutathatósága, mint a súlyos PIN-ben. A szexuális transmissiót alátámasztó adat lehet, hogy a penis carcinomában szenvedő férfiak feleségei között igen magas számban fordulnak elő cervix carcinoma miatt exitált nők. A HPV fertőzés analis laphámrák kialakulásában játszott esetleges szerepe mellett is szólnak közlemények. Az analis carcinomában szenvedő betegek 55%-ában találtak HPV 16 kapszid antigénnel szemben szeropozitivitást, szemben az egészséges kontrollcsoporttal, ahol csupán 4%-ban. In situ hibridizációval vizsgálva analis carcinomás szövetmintákat, a minták 34%-ában találtak HPV genomot, többnyire 16-os illetve 18-as típust. Elvétve oropharyngealis laphámrákokban is kimutattak HPV DNS-t, de ennek kóroki szerepe nem tisztázott. Összefüggés észlehető ezzel szemben az orális koilocytotikus dysplasia esetében, ahol ISHval 80%-os előfordulást regisztráltak.
Oesophagus laphámrákra, hólyagcarcinomára illetve prostata carcinomára vonatkozó vizsgálatokban eddig szintén nem találtak összefüggést. Bizonyos ismeretlen etiológiájú benignus betegségek hátterében is felmerült a HPV fertőzés etiológiai szerepe, de ezt sem sikerült alátámasztani (balanitis plasmocellularis Zoon, vulvaris vestibulitis, prostata hyperplasia). A méhnyakrák X. Cikksorozatunk következő részében a humán papilloma vírus elleni védőoltásokkal kapcsolatos ajánlásokat ismertetjük. Védőoltás a szexuális élet megkezdése előtt A profilaktikus védőoltás hatékonysága szempontjából azok a legalkalmasabbak, akik még nem élnek szexuális életet. A védőoltás leghamarabb 9-10 éves kortól adható. A praeadolescens és serdülő lányok rutinszerű vakcinációját több ország védőoltási programja is ajánlja. Védőoltás szexuálisan aktív nők számára A vakcináció minden szexuálisan aktív nőnek ajánlott, mivel minden nemi életet élő nő ki van téve az onkogén HPV-vel történő fertőzés és újrafertőzés veszélyének, és az onkogén HPVfertőzés perzisztálásának veszélye az életkor előrehaladtával nő. A korábban HPV-fertőzést átvészelt nőknél is van értelme a vakcinációnak, hiszen az ilyen vizsgálati eredmények (citológiai eltérés, HPV-DNS pozitivitás, rendellenes kolposzkópos lelet az anamnézisben) a HPV-fertőzéssel szembeni fokozott fogékonyságot jelezhetnek. Ezen nők figyelmét fel kell hívni, hogy a jövőben rendszeresen vegyenek részt szűrővizsgálatokon. A HPV DNS- pozitív, de citológiailag negatív nők is részesülhetnek védőoltásban, mert a HPV6 és 18 törzsekkel való együttes fertőzöttség valószínűsége igen kicsi Ezeknél a nőknél a vakcina teljes védelmet nyújt az ellen a vírustörzs ellen, amivel az oltás beadásakor nem fertőzöttek, és részleges védőhatást válthat ki a fertőzést okozó törzs ellen is. Azon nők részére is megadható a védőoltás, akiknél korábban CIN-t igazoltak, amennyiben az oltás időpontjában citológiailag negatívak. A 26 év feletti nőkön végzett klinikai vizsgálatok eredményei alapján az onkogén HPVfertőzés elleni vakcináció ebben a korosztályban is nagy fokban hatékony és biztonságos. Védőoltás immunszupprimált betegek részére Az immunszupprimált állapot nem jelent ellenjavallatot, különösen mivel inaktív vakcinációról van szó. Ugyanakkor előfordulhat, hogy egyes személyeknél nem alakul ki immunválasz. Védőoltás terhesek és szoptatós anyák részére
Terhességben a védőoltás alkalmazása nem ajánlott. Klinikai vizsgálatok szerint a véletlenszerű vakcináció hatása a terhesség kimenetelére nem különbözött a placebot kapott nőkhöz viszonyítva. Ha az oltási sort elkezdtük, azt a terhesség idejére fel kell függeszteni, és a terhesség lezajlása után kell befejezni, és azzal az adaggal kell folytatni, amelyik az eredeti oltási sémában következett volna. Szoptató anya részesülhet védőoltásban, a vakcinák nem veszélyeztetik a szoptató anya és gyermeke biztonságát. Nincsenek arra vonatkozóan adatok, hogy a vakcinában található antigének, illetve az ellenük termelt ellenanyagok kiválasztódnak-e az anyatejben.
Forrás Irányelvek a méhnyakrák primer prevenciójára Dr. Tisza Tímea: Humán papillomavírus fertőzés -
Dr. Boros Miklós szülész-nőgyógyász -
