A megjelent tanulmány filológiai adatai: TÓTH T. 2007: Érvek és ellenérvek a szélerőművek környezetre gyakorolt hatásaihoz. – In: Tóth T.–Bíróné Kircsi A. (szerk.), Kedvező széllel Kunhegyestől Debrecenig. Tiszteletkötet Dr. Tar Károly 60. születésnapjára. Debrecen. pp. 315– 323.
ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK A SZÉLERŐMŰVEK KÖRNYEZETRE GYAKOROLT HATÁSAIHOZ Tóth Tamás Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszék, Debrecen e-mail:
[email protected]
Abstract Utilization of wind energy for electric power production in Hungary began only in the last decade. The unfamiliar and strange looking instruments have triggered fierce debates among citizens of settlements involved in wind energy projects. Main issues are the effects of wind turbines on birds, landscape and noise pollution. In some cases (for instance noise emission) measurements can help decision making, but emotional approach of people remain a fundamental issue.
Bevezetés A megújuló energiaforrásokat felhasználó berendezések, műszaki létesítmények − így a szélerőművek is − egyre fontosabb szerepet játszanak az energiagazdálkodásban. A szélparkok száma az elmúlt tíz évben megtöbbszöröződött az Európai Unió országaiban. Az, hogy a szélenergia felhasználásának népszerűsége egyre inkább növekszik, kimeríthetetlen és tiszta voltának, valamint könnyű kitermelhetőségének köszönhető. Ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a szélenergia hasznosítása valóban a leginkább környezetbarátnak mondható energiatermelési eljárások egyike, valamennyi olyan tényezőt tanulmányoznunk kell, ami az erőműveknek az élő és az élettelen környezetre kifejtett hatása szempontjából lényeges lehet. Ezúttal csak azokat a hatásokat kívánom bemutatni, amelyek megítélésében jelentős nézetkülönbség mutatkozik a lakosság, valamint az egyes szakmai és civil szervezetek körében.
A szélerőművek legismertebb és legvitatottabb esetleges hatásai Mielőtt a szélerőművekkel kapcsolatos (mind a szakmai, mind a közvéleményt megosztó) gondolatokat sorra vennénk, meg kell említeni azokat a tulajdonságokat, amelyeket a társadalom tényként kezel. A fosszilis vagy a bioenergia-hordozókkal szemben a szél energiájának hasznosítása során a légkörbe semmilyen gáz vagy szilárd eredetű szennyeződés nem kerül, ily módon az hozzájárul a CO2-emisszió csökkentéséhez és a globális klímaváltozás „mérsékléséhez”. Kedvezőtlen azonban, hogy a szél energetikai hasznosításának lehetősége a felszín eltérő érdessége, a domborzat áramlásmódosító hatása, valamint a szél irányának és sebességének változása miatt nem mindenhol egyforma.
A szélerőművek környezetre gyakorolt hatásai közül azok vezetnek a lakosságon, a civil (természetvédelmi) egyesületeken, valamint a különböző szakmai (környezetvédelmi, gazdasági) szervezeteken belül is eltérő álláspontok kialakulásához, amelyek megítélése részben vagy egészben szubjektív jellegű. Magyarországon a szél energetikai hasznosítása ebben az évtizedben indult meg, és jelentős fejlődést mutat. Eleinte gyakorlati tapasztalatok hiányában a lakosság véleményének kialakításában a rendelkezésre álló, főként a médián keresztül érkező információknak volt döntő szerepe. Kérdőíves felmérések és személyes interjúk is alátámasztották, hogy a televízió, a rádió és az írott sajtó elsődleges és sok esetben kizárólagos információforrásnak minősül (TÓTH T. 2007). A médiában azonban gyakran empirikusan egyáltalán nem igazolható hipotéziseken alapuló „szakvélemények” és negatív kampányok is megjelennek, amelyeket azonban a lakosság egy része (mivel a médiából érkezik) sajnos hiteles információként fogad el. Az objektív adatokra építő valós kritika azonban rendkívül hasznos lehet a félreértések és a vitás kérdések tisztázásában, valamint a felmerülő problémák megoldásában. A szélparkok telepítése ellen tiltakozók az erőműveknek a madarakra és a tájképre gyakorolt hatását, valamint a turbinák által keltett zajt kritizálják a leginkább.
Az élővilágra gyakorolt hatás A szélerőmű vagy a szélparkok (több szélturbinából és kiszolgáló berendezésekből álló létesítmény) tervezése előtt a telepítés pontos helyének kijelölésekor a helyszín alapos felmérésére van szükség. A szélerőmű-telepítésre nem javasolt területek körét a hazai és a nemzetközi törvények, illetőleg egyezmények alapján jelölték ki. Nem létesíthetők szélerőművek többek között az ökológiai hálózatok területein, a vadon élő állatfajok élő-, táplálkozó- és fészkelőhelyein, vonulási útvonalain és ezek közelében, a védett növényfajok, növénytársulások élőhelyein, valamint a nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó területeken (FEGYVERNEKY 2004). Az erőmű alapozásának helyén a talaj eltávolítását követően vasbeton szerkezet kerül a földbe, így a korábbi talajfauna megszűnik. Az építkezés területén a munkálatok során a műveleti területen a növényzet elpusztul. Mivel az onshore erőművek jelentős hányada intenzív mezőgazdasági tevékenységgel jellemezhető területen létesült, amely alacsony biodiverzitással rendelkezik, ezen szempontok nem szokták vita tárgyát képezni a szélerőműveket ellenzők és támogatók között. Az állatvilágra gyakorolt hatást elsősorban a levegőben élő állatok (rovarok, denevérek, madarak) szempontjából érdemes vizsgálni. A szélerőműveket bírálók egyik legfontosabb érve a madárvilágra gyakorolt hatás. Az ellenzők álláspontja, hogy a (jelentős) madárpusztulás azért következik be, mert az erőművek forgó lapátjait a madarak nehezen veszik észre (TÉTÉNYI 2005). A szélerőműveket támogatók épp az ellenkezőjére hivatkoznak, miszerint a nagyobb teljesítményű, nagy forgórész-átmérőjű szélturbinák lapátjainak mozgása
lassú, a lapátok mozgás közben is láthatók, és a madarakkal kapcsolatos veszélyeztetésük jelentéktelen (IMRE 2003, KORÉNYI 2002). A madárpusztulás tényét nem cáfolják, azonban (dán és holland) vizsgálati eredményekre utalva hangsúlyozzák, hogy a turbinák okozta madárelhullás csekély mértékű a járműforgalom, a távvezetékek vagy akár a vadászat okozta pusztuláshoz képest (TÓTH G.– SCHREMPF–TÓTH L. 2004, TÓTH P. 2003,). Jóllehet mind az ellenzők, mind a támogatók nemzetközi adatokra és tanulmányokra alapozzák állításaikat, felmerül a kérdés, hogy mely írásokat lehet tényként elfogadni. A megoldásra részben MUNKÁCSY (2004) mutatott rá, miszerint a madárpusztulással kapcsolatban a vizsgálati módszerek tekintetében nincs egységes gyakorlat, továbbá minden terület más és más madárfaunával jellemezhető, így a kapott eredmények nem összevethetők. A különféle tanulmányok vizsgálati területei a hazai madárfaunához képest jelentős különbségeket mutatnak, ezért nem tanácsos kizárólag a nemzetközi adatokra építeni és esetleg ezekből következtetni a magyarországi helyzetre. A tervezett helyszín kiválasztásakor mindenképpen figyelembe kell venni és be kell tartani a fent részletezett elhelyezést kizáró okokat. A szélerőművek ellenzői (akik leginkább a hivatásos és hobbimadarászok, a környezetvédelmi apparátusban dolgozók és a civil szervezetek egy részéből kerülnek ki) a telepítési tilalom alá nem eső területeken sem szeretnének erőműveket, vagy legalábbis jelentősen korlátoznák azokat a „madarak védelmében”. Állításaikat azonban külföldi esetekkel próbálják alátámasztani, annak ellenére, hogy Magyarországon már 2001 óta működnek szélerőművek. Igazuk vagy tévedésük bizonyítása érdekében a legkézenfekvőbb lenne az erőművek körzetében rendszeres madártani megfigyeléseket végezni. Mind a befektetők, mind a tiltakozók részéről a legkorrektebb megoldás, ha együttműködve a telepítést megelőző és az azt követő egy évben rendszeres és folyamatos megfigyeléseket végeznének. Azért, hogy a befektetők érdekei se sérüljenek, a(z első) vizsgálatokat ott kellene elvégezni, ahol már amúgy is minden engedély rendelkezésre áll, tehát a létesítmény mindenképpen felépül. Véleményem szerint egy ilyen jellegű vizsgálat arra világíthatna rá, hogy – milyen a terület madárfaunájának jellege és esetleges veszélyeztetettsége, – a berendezés üzembe helyezését követő egy évben történik-e madárpusztulás, és ha igen, milyen mértékű és milyen fajokat érint, – a műtárgy hatására mely madarak változtatják meg a repülési útvonalukat és melyek hagyják el végérvényesen a területet, – a Magyarországon megforduló ragadozó madarak hasznosítják-e valamilyen módon (pihenés, fészkelés céljából) a turbinák gondoláját, – a madarakra nézve van-e különbség a magányosan és a parkban telepített turbinák között, továbbá a szélparkokban a négyzetesen vagy a sorban elhelyezett berendezések zavarják-e kevésbé őket.
A szélerőművek által keltett zajok
A szélerőművek által keltett hangok mechanikai és áramlási eredetű komponensekből tevődnek össze. A mechanikus részek okozta zajok a modern erőművekben már minimálisnak tekinthetők. A meghatározó aerodinamikai zajokat a hajtómű és a szárnyakról leváló légáramlatok okozzák. A zajhatás kérdéskörénél meg kell még különböztetnünk a fül számára hallható (20–20 000 Hz) és a nem észlelhető (2–20 Hz) infra-, illetve (20 000 Hz feletti) ultrahangokat. Az, hogy az érzékelhető hullámhossztartományban mennyire zavaró, illetve érzékelhető egy hang, függ annak intenzitásától. A létesítmények zajosságának vizsgálata során a hangok hangnyomásszintjeit, illetve frekvenciáját együttesen elemzik. A hallható hangok tartományában a szélerőművekre is szigorú előírások vonatkoznak (HORVÁTH 2005). A szélerőművek zajkibocsátásával és a zaj terjedésével kapcsolatos adatokat számos szerzőnél (többek között HORVÁTH 2005, KALMÁR–WANTUCHNÉ 2002, TÓTH G.–SCHREMPF–TÓTH L. 2004, TÓTH P. 2003) olvashatunk. A zajhatást elsősorban a 8 m/s-nál erősebb szél kelti. Természetesen ennél nagyobb sebességnél már az erőmű is bocsát ki zajt, melynek mértéke a szélerőművek típusától függően 95–105 dB(A)-t között változik. A torony lábától 50 m-re a zajimisszió már csak 50–60 dB(A). Ez megfelel a beszélgetésnek vagy az irodai zajnak. 300–600 m távolságra a legrosszabb esetben talajszinten 35 dB(A) a zaj értéke. Egy tíz szélerőműből álló szélfarmtól 500 méterre ugyanolyan körülmények között kb. 45 dB(A) a mért zaj (mint például egy csendes hivatalban). Az erőművek zajkibocsátására vonatkozó adatokkal kapcsolatban nemcsak külföldi forrásokra támaszkodhatunk, hanem a hazai erőművek esetében elvégzett hivatalos eredményeket is alapul vehetjük. Ezekből kitűnik, hogy a megengedett zajkibocsátási határérték, amely a terület jellegétől és a védendő létesítmények helyzetétől függetlenül nem lehet nagyobb mint 70 dB(A), minden esetben teljesül, sőt a kibocsátás messze alatta marad. Szép számmal olvashatunk azonban olyan cikkeket is (CZELNAI 2006, PEKAREK 2001, SKRABSKI 2001, SR 2006), amelyben maguk a szerzők vagy a rajtuk keresztül megszólaló „civilek” a fent leírtak ellenére a szélerőművek által kibocsátott érzékelhető zajokat mégis zavarónak, sőt néhány esetben elviselhetetlennek tartják. A fenti gondolatok között feszülő ellentét feloldását IMRE (2003) megállapításában látom, miszerint a zaj pszichikai hatást gyakorol az emberekre. Annak ellenére, hogy a zajterhelés a megengedett határértéken belül mozog és a kibocsátás mértéke konkrétan mérhető, a zaj megítélése mégis szubjektív. A szélturbinák okozta zaj hazánkban még szokatlannak tekinthető; az ellenzők egy része a turbinák működése során keletkező hallható hangok zavaró hatását annak ritmikusságában és monotonságában látja, míg mások a zaj erősségét nem tudják elviselni. Mivel az egyes emberek szervezete az azonos hatásokra is eltérően reagálhat, előfordulhat, hogy az erőműtől azonos távolságra lévő személyek egyikét az ugyanannyi ideig fennálló és azonos erősségű zaj meglehetősen zavarja, vagy már
esetleg idegi megterhelést okoz számára, míg a másik személy nem érez semmilyen változást. Az ellenzőktől származó írások is valójában a szerzők véleményét tükrözik, akik valószínűleg saját és ismerőseik tapasztalataiból merítettek. Magyarországon ez idáig 17 településen 42 szélerőmű létesült (BÍRÓNÉ 2007). A működő szélerőművek közül mindössze egynél történt, hogy a lakosság egy része panasszal élt a szélerőművek által keltett zajok miatt. Ez az eset Magyarország első szélerőművénél még 2001-ben Kulcs településen fordult elő. A telepítés a 12/1983-as zaj- és rezgésvédelemi rendeletnek megfelelően történt a lakott területektől szükséges távolság betartásával. Azonban ez utóbbi nem volt elegendő ahhoz, hogy – a fent tárgyalt okok miatt – a műtárgy közelében lakó családok egy részét ne zavarná. Bár a törvényi előírásokat betartotta, az üzemeltetőt a bíróság mégis a műtárgy 800 méteres körzetében élő kilenc családnak kifizetendő kártérítésre kötelezte (ACZÉL 2004). A többi erőmű esetében a telepítés helyének kiválasztása a lakott területek figyelembevételével történt. Ennek megfelelően a turbinák által keltett hangok zavaró hatásával kapcsolatban eddig még sem az érintett települések önkormányzatai, sem a lakosok nem éltek panasszal. Több szerző is említést tesz a szélerőművek működése során keletkező infrahangok mért és megengedett határértékéről (HORVÁTH 2005., KAJOR 2002, KISS 2001, TÓTH P. 2003). Elsősorban a lapátokon létrejövő légáramlatok keltette turbulencia hozza létre az emberi fül számára érzékelhetetlen infrahangokat. Az infrahangok vizsgálata azért kiemelt jelentőségű, mert azok hatást gyakorolhatnak az emberi szervezetre. A szélerőművek infrahang-kibocsátásának mértéke jóval alatta marad annak az egészségügyi határértéknek, amit a turbinák teljesítményére és típusára vonatkozóan megadnak, illetve amit objektíven mérni is lehet. Az eredmények azt mutatják, hogy nem kell tartani a szélerőművektől mint infrahangforrásoktól, ugyanis néhány száz méter távolságban már garantáltan gyengébb az infrahang annál, ami közlekedés vagy számítógép-használat közben ér minket (FARKAS 2003). A szélerőművek által keltett infrahangokkal kapcsolatos félelmek és rémhírek még 2001 környékén láttak napvilágot, amikor még csak az első tervek, illetve az első erőmű épült fel. Jellemző, hogy a problémát felvető cikk is általában az infrahang emberre gyakorolt hatásával foglalkozott (SKRABSKI 2001), azonban nem vette figyelembe, hogy az erőművek infratartományban keltett zaja pontosan milyen mértékű és ez hogyan viszonyul az egészségügyi előírásokhoz. Az objektív mérési eredmények azonban egyértelműen cáfolták a negatívkampány-hadjáratot folytatók sok esetben valós alapokat is nélkülöző állításait. A szélerőművek közelében eddig elvégzett infrahangvizsgálatok során kapott zajszintértékek olyan alacsonyak, hogy az emberi szervezetre a mai ismeretek alapján nem hatnak károsan. Természetesen az építéskor végzett földmunkák, a megfelelő minőségű út kiépítése, a szállítás, valamint az összeszerelés is zajkibocsátással jár. Ezt a fajta
zajszennyezést sem a lakosság, sem a civil szervezetek nem szokták problémaként felemlegetni. Ez valószínűleg az építkezés, szállítás és az összeszerelés viszonylag rövid időtartamára vezethető vissza, ami még nem zavaró a helyi lakosság számára.
A szélerőművek tájba illeszthetősége Noha a szélerőműveknek a madárvilágra gyakorolt hatásai és a turbinák működése során keletkező (hallható és infra)hangok élénken foglalkoztatják a közvéleményt, a legtöbb kifogás mégis a szélerőművek tájba illeszthetőségével kapcsolatban jelentkezik. A szélturbinákat olyan pontokon helyezik el, ahol nagy a szélpotenciál, kedvezőek az áramlást módosító hatások (síkságok, hegytetők). A műtárgyak méretéből következik, hogy jól kitűnnek a tájképből, hiszen általában 65–105 méteres magasságukkal és 44–90 méteres rotor átmérőjükkel jelentős távolságból is látszanak. Szélerőművek telepítése az egyedi tájértékekhez tartozó területeken, a Balaton Törvény hatálya alá tartozó tájképvédelmi területek övezetében, a világörökségmagterületeken, valamint a turisták által sűrűn látogatott területeken nem javasolt. Az elhelyezést korlátozzák a tájképvédelmi területeken, a kiemelkedő jelentőségű tájképi értékekkel rendelkező területeken, valamint a világörökség védőterületein (FEGYVERNEKY 2004). A tilalom és a korlátozás alá nem eső, energetikai szempontból alkalmas területen megvalósulhat a beruházás, azonban ahol a tájat (akárcsak helyi jelentőségű) természeti vagy épített örökség uralja, a szélturbina elhelyezése zavaró lehet. A szélerőművek nagy méretük miatt zöld növényzettel nem takarhatók el, ezért a gyártók a formatervezés és kivitelezés során törekednek a műtárgyak természetközelibb és esztétikusabb megjelenítésére. A szélturbinák látványának megítélése meglehetősen szubjektív. Egyeseknek a megújuló energiaforrások szimbóluma, másoknak (zavaró) tájidegen elem, néhányan pedig teljesen közömbösen tekintenek rá. A szélerőművek tájképre gyakorolt hatásával kapcsolatban a továbbiakban a teljesség igénye nélkül a lakosság, valamint a természetvédelmet hivatalosan képviselők hozzáállását, szerepét mutatom be. A szakmai érvek mellett lényeges, hogy azok az emberek, akiket a lehetséges szélerőmű-telepítések közvetlenül érintenek, hogyan vélekednek a szélturbinákról, mennyire tudják elfogadni a környező táj arculatának megváltozását. A lakosság véleményét a szélerőművek és a táj kapcsolatáról legjobban kérdőíves attitűdvizsgálattal tárhatjuk fel. Jóllehet a kérdőíves felmérések – csakúgy, mint a modellek általában – a mintavételi eszközök és korlátok miatt nem 100%-os pontosságúak, a reprezentatív mintaszám figyelembevételével mégis reális képet adnak. A Magyarországon működő nagyobb teljesítményű szélerőműveknek a lakosság életkörülményeire, mindennapi komfortérzetére gyakorolt hatását vizsgálta kérdőíves felmérés segítségével egy 2003-as tanulmány (BAROS–PATKÓS–TÓTH
T.). A kutatás időszakában még csak három ilyen berendezés működött: Kulcs (1 db) és Mosonszolnok (2 db) településeken. A megkérdezettek 76,19, illetve 83,81%-a tartotta elfogadhatónak a szélturbinák és a szélerőgépek lakóhely közelébe történő telepítését. A lakosságot a szélerőmű látványa és a kivilágításból származó fényhatások nem zavarták. A megkérdezettek általában csak olyan létesítmények ellen emeltek kifogást, amelynek működése jelentősebb zaj- vagy füstkibocsátással jár, illetve kéményei zavarnák a jelenlegi tájképet. A működő erőművek irritáló fényhatással lényegében nem járnak, Kulcson mindössze 1-2 személy tartotta zavarónak az erőmű kivilágítását. A megkérdezettek 90,48%-a nappal, 92,12%-a pedig éjszaka szépnek, illetve látványosnak tartja. Mosonszolnokon ez az arány valamivel alacsonyabb – a településtől való nagyobb távolság miatt sokak számára közömbös a létesítmény látványa. Magyarországon a napjainkban működő és a tervezett erőművek egyikére sem jellemző, hogy tájesztétikai okokból a helyi (érintett) lakosság kifogást emelt volna velük szemben. Ez azonban nem mondható el a turbinák engedélyeztetésében közvetve vagy közvetlenül érintett hivatalos természetvédelmi szervekről. Néhány, sem oltalom, sem telepítési tilalom alá nem eső területre tervezett erőmű sokak által vitatott indokok miatt nem felelt meg a környezetvédelmi engedélyezési eljáráson (ACZÉL 2004, BÍRÓ 2004). Miután elkészült és hozzáférhetővé vált a telepítésre alkalmas helyeket ábrázoló térkép, valamint a táj- és természetvédelmi szempontrendszert tartalmazó összeállítás, a szélerőművek engedélyezésével foglalkozó hivatalok logisztikai-kooperációs tevékenysége jelentősen javult, ennek következtében pedig az eljárás is egységesebbé vált. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy a „Szélenergia és természetvédelem” című, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala által kiadott 2005-ös tájékoztató a nagy számú (29) internetes hivatkozás mellett csak kevés (13) hagyományos keretek között publikált szakirodalmat használt fel (FISKUS–DUHAY–CSŐSZI, 2005). Ez meglepő, hiszen számos ismert nemzetközi és hazai tudományos folyóiratban és szakkönyvben fellelhetők a témában jártas és elismert szakemberek, kutatók írásai. Egyetértek azzal, hogy akkor keletkezik a legkevesebb kár a természetben és a tájban, ha a megújuló energiaforrások alkalmazását ésszerűen, körültekintően és tervszerűen valósítjuk meg. Ezért tartom néhol túlzottnak, hogy a szélerőművek környezetre gyakorolt feltételezett (káros) hatásait számos esetben úgy hangsúlyozzák, hogy konkrét magyarországi méréseket és vizsgálatokat nem végeztek.
Konklúzió Magyarországon a szél energetikai hasznosítása a közelmúltban kezdődött el. A lakosság az ismeretlen, szokatlan berendezéseket és hatásaikat eltérően ítélte meg. A vita tárgyát leginkább a madarakra és a tájképre gyakorolt hatás, valamint a turbinák által keltett zaj képezi. A három kérdéskör vizsgálata kapcsán az egyes
esetekben objektív mérések is végezhetők (például zajkibocsátás- és terjedés meghatározása), azonban döntő fontosságú az egyén saját (érzelmi alapú) benyomása. A turbinák madarakra gyakorolt hatásának (zavarás, pusztulás) mértéke erősen vitatott. Az ellenzők és a támogatók egyaránt külföldi vizsgálatokra és tanulmányokra hivatkoznak, hazánkban erre vonatkozó mélyreható vizsgálatok még nem történtek, noha szükséges és időszerű lenne. A szélerőművek által létrehozott érzékelhető és infrahangok a modern turbinák esetében nem okoznak problémát, amennyiben azokat a lakott területtől megfelelő távolságra telepítik. A műtárgyak esztétikai megítélése, a tájképre gyakorolt hatása meglehetősen szubjektív, nagy mértékben függ az egyén habitusától. A lakosság a kérdőíves felmérésünk eredményei szerint azonban általában nem ítéli zavarónak az ilyen létesítményeket. Irodalomjegyzék ACZÉL G. (2004): Tési szelek. Önkormányzat 14/7: 15–18. BAROS Z.–PATKÓS CS.–TÓTH T. (2004): A szélenergia hasznosításának társadalmi vonatkozásai Magyarországon. Légkör 49/1: 14–18. BÍRÓ D. (2004): Csépának szabad, amit Csongrádnak nem. Internet: http://www.delmagyar.hu/ cikkonlv.php?action=nyomtat&cid=77557 BÍRÓNÉ KIRCSI A. (2007): Magyarországi szélerőművek. Internet: http://www.mszet.hu/index. php?mid=53 CZELNAI R. (2006): Szélparkok és légköri akusztika. Magyar Tudomány 167/4: 492–494. FARKAS Z. (2003): A szélenergia. Napóra magazin 1/2: 8–11. FEGYVERNEKY S. (2004): A szélerőművek telepíthetőségéről. Mérnök Újság 11/8–9: 15–16. FISKUS O.–DUHAY G.–CSŐSZI M. (2005): Szélenergia és természetvédelem. Budapest. HORVÁTH G. (2005): Szélparkok tervezése környezetvédelmi szempontok alapján. Magyar Tudomány 2005/11: 1406–1414. IMRE L. (2003): A szélenergia-hasznosítás újabb eredményei. Magyar Energetika 11/1: 13–15. KAJOR B. (2002): Hasznosítható-e a szélenergia Magyarországon? Fűtéstechnika, megújuló energiaforrások 5/78: 53–56. KALMÁR GY.–WANTUCHNÉ DOBI I. (2002): A szélenergia. Élet és Tudomány 57/40: 1254–1259. KISS E. (2001): Szélerőművet avattak Kulcson. Heti Válasz 1/26: 41 KORÉNYI Z. (2002): Egy éve üzemel a Kulcsi Szélerőmű. Magyar Energetika 10/4: 31–34. MUNKÁCSY B. (2004): Adalékok a szélturbinák természet- és tájvédelmi vonatkozásaihoz. Alternatív energiák 12/5: 28–29. PEKAREK J. (2001): Kulcs: a szélkerék forog, a lakók tiltakoznak. Internet: http://nol.hu/cikk/29974/ SKRABSKI F. (2001) New York épülne a Bakony-fennsíkon. Internet: http://www.szuleteshete.hu/cikk. php?id=&cid=40335 SR (2006): Szélmalomharc. Szőgyéni Dobra 1/4: 1–2. TÉTÉNYI É. (2005): Honnan fúj a szél. Magyar építéstechnika 43/4: 14–15. TÓTH G.–SCHREMPF N.–TÓTH L. (2004): A szélerőművek környezeti hatásai. Áram és technológia 3/7–8: 23–27. TÓTH P. (2003): A szélenergia hasznosítás új tendenciái Európában. Energia fogyasztók Lapja 8/2: 20–22. TÓTH T. (2007) Social Support of Renewable Energy Sources in Hungary. In: Maghiar, Teodor– Bondor, Károly–Vladu, Ecaterina (szerk.) Colaborări didactice şi ştiinţifice în domeniul surselor de energie regenerabile între Universitatea din Oradea şiUniversitatea din Debrecen. Nagyvárad. 93–97.
