A médiadíva: Zaha Mohammad Hadid sztárépítész

A médiadíva: Zaha Mohammad Hadid sztárépítész

A Ringier-csoport magazinja

2011 december

26. oldal

Tartalom 4 Média: Milyen a jó újságírás? 8 Tanulmány: Kurt Imhof

szociológus a média minőségi különbségeiről

csoport magazinja

10

16

10 Facebook: Számos cég csak a pénzét pazarolja a közösségi oldalakon

12 Közösségi média: Mi történik 60 másodperc alatt?

13 Együtt a liftben …

... Christian Unger elnök-vezérigazgatóval

14 Interjú: A stílus királya, Wolf

Schneider a média nyelvhasználatáról

16 Ringier nézőpont: Három hónap legjobb sajtófotói a világ négy sarkából

18 Amerikai elnökök:

A média szerepe az amerikai választási kampányban

26

24 Jubileum: Az «L’Illustre» és

az «L’Hebdo» kerek évfordulót ünnepel

26 A Ringier és a sztárok: Mit

kellett megélnie Stephanie Ringelnek Zaha Hadid építésznővel

4

24

28 Michael Ringier: Kiadónk

tulajdonosa a csúcsborokról, melyeket sosem isznak meg

29 Válaszok: Munkatársaink kérdezték vezetőinktől

30 Magunk között: Szolgálati jubileumok / Kolumna

Feedback: [email protected] Link: domo.ringier.com

14

18

Impresszum

Kiadó: Ringier AG, Corporate Communications. Osztályvezető: Matthias Graf, CCO, Dufourstrasse 23, 8008 Zürich, Telefon +41 44 259 62 25. Főszerkesztő: Andi Kämmerling, Telefon +41 44 259 68 64, Fax +41 44 259 86 35, [email protected]. Szerkesztőségi munkatársak: Hannes Britschgi, Stephanie Ringel, Edi Estermann, Ulli Glantz (vizuális kivitelezés), Helmut-Maria Glogger, Peter Hossli. Fordítók: Xavier Pellegrini/Textes.ch, (Genève), Claudia Bodmer (Zürich), Hadzsi Imre/Word by Word (Budapest), Giorgiana Bodea (Bukarest), Yuan Pei Translation (Peking). Grafikai koncepció: Stéphane Carpentier. Layout/ gyártás: Nadine Zuberbühler, Adligenswil (Svájc), Jinrong Zheng (Kína). A kép szerkesztése: Ringier Redaktions Services Zürich. Nyomtatás: Ringier Print Ostrava és SNP Leefung Printers. Utánnyomás (még kivonatosan is) csak a szerkesztőség engedélyével lehetséges. Kiadás: 12 400 példányban. A DOMO a következő nyelveken hozzáférhető: német, angol, francia, román, magyar és kínai.

8 DOMO – 2011 december

| 3

Ú medien

Talán mindannyian egyetértünk abban, n, h hogy milyen a rossz újságírás. De milyen a jó újságírás? Egyszerű kérdésnek tűnik, de nagyon bele be lehet bonyolódni a válaszba. Egy szociológus, Kurt Imhof ében megpróbált válaszolni a kérdésre. Méghozzá szigorúan «Minőség a médiában» című évkönyvéb ltala adott válasz a gyakorlatban azonban nem mindig működik. • tudományos kritériumok alapján. Az által

jságír írás és minőség mi

4 |

DOMO – 2011 december


| 5

Újságírás és minÕség M

ilyen a jó újságírás? Próbáljuk maghatározni néhány állítással: A jó újságírás felnyitja szemünket. Örömmel és elégedettséggel tölt el egy alapos kutatást követő cikk, tele új tényekkel. Rácsodálkozunk a világra, mikor tehetséges újságírók statisztikák alapos elemzésével bővítik tudásunkat. Szinte faljuk a cikket, mikor új összefüggéseket feltáró sajtómunkatársak társadalmi változásokat vetítenek előre. És lenyűgöző, mikor ismertnek hitt témákat új nézőpontból ismerhetünk meg. De egy magasröptű elemzés is csodálattal tölthet el. Aztán ott van az a pillanat, mikor hirtelen feltör belőlünk, hogy «óriási!», pedig csak egyedül ülünk a nappaliban. Vagy mikor egy kreatív és egyedülálló címet olvasva (például a legendás «Pápa lettünk!» kétsorost a Bild-ben) kacagunk egyet. Ilyenkor még az introvertáltak is mosolyognak. De egy maróan gúnyos és csípős publicisztika is beindíthatja agytekervényeinket.

Elmélyült olvasásra való csábítás

Annak a kevés, igazán írástudónak csodálatos nyelvezete – neveket most tudatosan nem említek, mert a többiek még megsértődnek – elmélyült olvasásra csábít, pedig időnk az már nincs. Írásaik mellett megáll az idő, és szívesen időzünk. Finom cizellált portrékba mélyülünk, és gyermekien örülünk egy-egy új szóösszetételnek. (Az ilyen cikkek alatt persze nem az eredeti hangvételű, de gyenge lábakon álló írásokat értjük.) De olyan is van, hogy keményen kérdező újságírókkal empatizálva együtt ekézzük a világ hatalmasságainak vékonyka kérgét. Míg fel nem «szántjuk» őket, és ki nem derül mennyire perspektívátlanok és szerencsétlenek is ők. Vagy engedjük, hogy elvarázsoljanak bennünket részletes és aprólékos leírásaikkal, melyekben minden mondat, minden vessző a helyén van. Általuk szárnyra kelünk. Szárnyalunk messzire, mert a szerző minőségi újságírással kényeztet bennünket.

• Az újságírás hősei

6 |


2

3

1: A német újságírónő, Souad Mekhennet volt az egyik első külföldi riporter, akit az egyiptomi felkelések során letartóztattak. Miután szabadon engedték – de még mindig Egyiptomban volt – a börtönben tapasztalt állapotokról és kínzásokról írt. 2: Donald Woods újságíró az apartheid rendszer ellen emelte fel szavát, saját és családja életét kockáztatta. Megrázó cikkei és «Kiálts szabadságért» című könyve mérföldkövet jelentettek a szabad Dél-Afrikáért vívott küzdelem során. 3: Olfa Riahi, az Express FM rádióadó riportere és műsorvezetője úgy tudósított a tunéziai forradalomról, hogy felvételek készítése után, még a helyszínen, a földön térdelve írt posztokat az eseményekről a Facebookra. Előzőleg az ország belsejébe utazott, hogy olyan családokkal beszéljen, akik a forradalomban elveszítették fiaikat.

«Az újságírók hősök»

Ezen a helyen lép be Kurt Imhof professzor, a «Minőség a médiában» évkönyv szerzője és spiritus rectora: «A kérdés valójában az: Mit fizetünk érte?» És ki akarna neki ellentmondani? Hát persze, pénzt akarunk, és ha lehet, sokat. De megfelelő szerzők is kellenek. Minden jól sikerült cikk mögött ott az újságíró. A maga kíváncsiságával.

1

* Hannes Britschgi (56) ... publicista és a Ringier Újságíróiskola vezetője

És érzékenységével. Van egy ember, aki szeretné jobban megérteni a világot. Aki elkötelezi magát valami mellett, és nem ijed meg, sőt, ha kell, halálmegvető bátorságot tanúsít. Aki hisz a nyilvánosság erejében. Egy szabad szellem, aki ügyesen formálja az érveket, aki hisz a nyelv és a képek erejében. Éhes szellem ő, aki folyamatosan képzi magát, hogy a megfelelő pillanatban még többet értsen a világból. «Az újságírók hősök» - fogalmaz provokatív stílusban az Axel Springer Akadémia, jelezve a felnövekvő újságírók generációjának, mit vár el tőlük. Természetesen nem mindenki hős közülünk. Hiszen sokan a szerkesztőség langymelegében szeretnek ücsörögni. De odakint azért még léteznek ők, a hősök. Akik a megtorlások ellenére végigviszik a sztorit, a kutatást és megírják a riportot, legrosszabb esetben az életükkel fizetve érte. Abban gyorsan megegyezhetünk, mi a rossz újságírás. A büntetőjogi kategóriába tartozó Murdoch-botrány, a hamis tények állítása, a manipulált képek megjelentetése, a plagiátumok közlése, a copy-paste szerkesztés és a csordaújságírás, illetve a kritikus megközelítést mellőző, ideologikus indíttatású újságírás. Valójában az az érdekes, ahol nem értünk rögtön mindenben egyet. Vajon az ingyenes tartalom önmagában rossz, pusztán azért mert ingyenes? És igaz, hogy az ingyenes lapok és portálok az ingyenesség kultúráját terjesztik, ami alapján az emberek

elfeledkeznek arról, hogy a minőségi újságírás pénzbe kerül? Vajon a bulvár attól rossz, mert bulvár? Vagy a blogok pusztán amiatt, mert sok blogger képtelen leállítani magát és folyamatosan önti magából a szavakat? Mit jelent a minőség az újságírás vonatkozásában? Ki ül elég magas lovon ahhoz, hogy erre válaszoljon? Az olvasók, az internetes felhasználók? A hirdetők? A koncessziókat osztogató hatóságok? A kiadók? Az újságírók? A szakma rendelkezik elvárásokat rögzítő elvekkel, ilyen például az etikai kódex.

Etikai kódex

A Ringier Kiadó minden újságírójától elvárja, hogy az igazat írja, kiegyensúlyozott legyen, és legyen tisztában felelősségével a nyilvánosság, a függetlenség és a források megjelölése vonatkozásában. Svájcban a Sajtótanács által megfogalmazott irányelvek rögzítik az újságírók jogait és kötelességeit, melyek egyben a minőségi újságírás benchmarkjaként is működnek. Ez a deklaráció az emberi jogokra hivatkozik, «az információhoz, szabad véleménynyilvánításhoz és kritika megfogalmazásához való jog» gyakorlására. Itt található az is, ami a legfontosabb a munkánkban: «Az újságírók biztosítják a társadalmi élet szempontjából fontos és szükséges vita menetét.» És pontosan erre a kötelességre alapozza a tudomány kiinduló tézisét, mikor megpróbálja tudományos módszerekkel meghatározni az

újságírás minőségének mibenlétét. Az évkönyv szerzőinek központi kérdése: Vajon a vizsgált sajtótermékek valóban értékes szempontokkal járulnak hozzá a politikai vélemény kialakításának folyamatához? Vizsgálatuk során a következő minőségi jegyeket emelték ki: «releváns sokszínűség, nem epizodikus, hanem tematikus aktualitás, professzionalitás, tehát forrásmegjelölés, önálló munka, mértéktartó megjelenítési mód, kognitív-normatív tudósítási stílus a morálisemocionális stílus helyett és fontosság.» Azonban amit a kutatók találtak, riasztó: Sztársztorik szorítják ki a politikai szempontból fontos anyagokat, a források megjelölésénél pedig nagyon rossz a helyzet. A PR- és ügynökségi anyagok többnyire nincsenek megjelölve, a híreket pedig igen sokszor epizodikusan közlik. Az «elkövetők» főként ingyenes lapoknál és online oldalaknál ülnek. A rossz osztályzatok persze zúgolódást keltettek a szakmában. Kurt Imhof professzor a kutatás eredményeit a lapunkban található interjúban védi meg a 8-9. oldalon. Hogy mennyire nehéz az újságírás minőségének meghatározása, azt mutatja egy újságírói díjakkal kapcsolatos tapasztalat. Számos díjazottnak valójában vissza kellett volna adnia díját, mert hónapokkal vagy évekkel később kiderült: elemzése téves. A hősök is emberek.  Szöveg: Hannes Britschgi * Fotó: Sander / Keystone, Corbis (2), Keystone, Johann Rousselot/laif

• A George Clooney amerikai színészről és új barátnőjéről, Stacy Keiblerről tudósító sztársztorik szorítják ki a közbeszédből a politikailag fontos anyagokat. Erre a megállapításra jutott Kurt Imhof a «Minőség a médiában» évkönyv szerzője. DOMO – 2011 december

| 7

Újságírás és minÕség Kurt Imhof

«Kellenek a hősök az újságírás terén» «Minőség a médiában» című évkönyvével Kurt Imhof szociológus és médiakutató az újságírók jelentős részét felületességgel vádolja. A DOMO-nak arról beszél, mi a különbség a jó és rossz újságírás között.

8 |


magánéletben fontos, szintén fontosabb helyen szerepel. A magánélet nyilvánossá vált. A közéletiség viszont magánügy lett. Elfeledkezünk egy nagyon fontos civilizációs vívmányunkról: a közéletiség és a magánélet különválasztásáról. Valójában így mindkettőt elveszítjük: eltűnik a nyilvános vitákból a racionalitás, párhuzamosan viszont megszűnik a magánélet szentsége. Hiszen ezt is tálalják a nyilvánosságnak. Elveszítjük azt, amit privát életnek nevezhetünk, viszont egyre több a morális kampány körülöttünk. A jó újságírás drága. Az ingyenesség kultúrájának az ellentéte. De mindenki olvas ingyenes lapokat. Ezek részét képezik a kínálatnak. Ingázás szempontjából Svájc rendelkezik a legjobb közlekedési hálózattal, az országot szinte teljesen «belaktuk». Ez teszi lehetővé az ingyenes, ingázóknak készülő lapok készítését. A gyorsan fogyasztható cikkek miatt azonban az olvasók elhanyagolják az elmélyült tájékozódást. Ez kiolvasható a csökkenő előfizetési számokból. Ha azonban Svájcon kívülre tekintünk, azt látjuk, hogy ott is egyre kevesebb lap fogy, ahol nincs ingyenes kiadvány. Egyetértek. A napilapok válságáról nem csak az ingyenes lapok tehetnek. A hirdetési bevételek nagyon masszívan az internet felé vándorolnak. A nyilvánosság és a hirdetés közötti ősrégi házasságot megviseli, hogy a hirdetők

időnként félrelépnek. Ahol még az ingyenes lapok is hozzájönnek, ott még drámaibb ez a folyamat. Az ingyenes napilapok és hírportálok nem viszik közelebb a fiatalokat a hagyományos médiához? Az ingyenes lapok politikai tartalma marginálisnak tekinthető. Egy picike, 20 százalékos ablak a világra. Ön arról panaszkodik, hogy sok a gyorsan fogyasztható tartalom. Sokan azonban már reggel rádióznak, majd a vonaton ingyenes lapot olvasnak, az irodában interneteznek, délben fizetős lapot olvasnak, este pedig tévéznek. Ez így van, ez a tartalomgyártók álma. (nevet) De a választék sajnos

nem ilyen széles. Azt látjuk, hogy a szórakozásnak egyre nagyobb a jelentősége. A fizetős lapok jelentősen veszítenek olvasottságukból. A fiatalokat az ingyenesség kultúrájára kondicionálják, de az, információs tartalmát tekintve gyengébb. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy ingyenes lap csak rossz lehet. Lehet ilyen lapot jól is készíteni. Nekem nagyon tetszik, mikor egy jó cikk kapcsán új szemszögből látom a világot, a nyelvi megoldások pedig elkápráztatnak. Szerintem ezt jelenti a minőség. Ezzel egyetértek, főként ami az új szemszöget illeti. Az újságírás ráhangol bennünket saját világunkra, és segít abban, hogy jobban lássuk a

dolgokat. Egy jó cikk valóban örömmel tölt el, és a minőségi újságírást erősíti. Egyben olyan cikk, melyet értelmes cikkek írására képes újságíró készített. Imádom ezt a fajta újságírást. Kérem, figyeljen oda, mert kezd áthajózni az érzelmek birodalmába! Végső soron ezt a célt szolgálja az évkönyv. A minőségi, információkon alapuló újságírást szeretném dicsőíteni. Ez egyben azt a kérdést veti fel az olvasóknak: Mennyit hajlandóak érte fizetni? A jó cikkeket olyan újságírók írják, akik kíváncsiak, érzékenyek, elkötelezettek, bátrak, néha halálmegvetően bátrak. Az újságírók hősök. Attól függően, hogy milyen

•

Imhof úr, Ön mit ért az újságírás minősége alatt? Kurt Imhof: Ez jó, ráadásul fajsúlyos kérdés. A legfontosabb az, hogy a tartalmak legyenek sokszínűek és relevánsak. A médiában az szerepeljen, ami mindenkit érint és fontos. Ezen kívül persze a szakmaiság is lényeges, ez olyan fogalmakkal írható le, mint a kiegyensúlyozottság, fair bánásmód és a források megjelölése. Ön az egyik legfontosabb szempontot nem említette: a függetlenséget. A politikától való régi függőség helyébe az új, gazdasági érdekektől való függőség lépett. Már Marx is megmondta: A legrosszabb az, ha az újságírás üzleti tevékenységként zajlik. Milyen folyamat zajlik most a médiában? A médiában jelenleg kemény gazdasági küzdelem folyik. A tartalmak megváltoztak. A 80-as évek óta figyeljük, hogy elárasztanak bennünket a sztársztorik. Ezzel szemben a klasszikus tudósítás a kultúráról visszaszorult. A művelt polgárságot célzó publicisztika történelem. Az elemzés és a magyarázat szintén lecsökkent. A rövid, tömör «tartalomfalatkákat» jobban el lehet adni. Ön szerint miért rossz, hogy «elárasztanak bennünket a sztársztorik»? Az újságírás egyre inkább a privát, hétköznapi dolgokkal foglalkozik. A magánélet nyilvános lett. És így az emocionális tartalom, mely a

Kurt Imhof szenvedélyes motoros, egy fekete Ducati büszke tulajdonosa. A DOMO kedvéért a zürichi Ringier Sajtóházba is eljött, hogy elkészíthessük róla ezt a fotót. A mögötte álló motoros hölgy nem más, mint Brooke Shields, aki Richard Prince amerikai művész «Spiritual America» műalkotásán pózol.

országban élnek vagy milyen válságövezetbe mennek, gyakran még az életüket is kockáztatják. Igen, ebben igaza van. A hős kategóriája nagyszerű kategória. Az újságírásnak szüksége van erre a kategóriára. Ehhez azonban megfelelő közeg kell. És a közegnek erőforrásokra van szüksége, ami viszont csak az olvasóktól jöhet. Fontos, hogy az olvasók akarjanak érte fizetni. Ma azonban a falkaújságírás korát éljük. Olyan tempóban zajlanak a dolgok, hogy egymás tartalmának másolása fő tevékenységgé lépett elő. Interjú: Hannes Britschgi Fotó: Thomas Buchwalder


| 9

facebook Abraham Seidmann

Megjelenés a Facebookon = pénzkidobás Abraham Seidmann közgazdász professzor megvizsgálta, mit csinálnak valójában a felhasználók a Facebookon. És, hogy miért dobják ki a cégek többnyire a nehezen megkeresett pénzüket a közösségi oldalakon való megjelenéssel.

10 |


barátaik képeit és profilját böngészik. További 40 százalék arra megy el, hogy olyan emberek képeit és profilját nézegetik, akiket nem ismernek, ezek a barátaik barátai, de néha a barátaik barátainak a

«A digitális stratégiát nem lehet összeegyeztetni a közösségi médiabeli szokásokkal» barátai. Vagy akár teljesen idegenek. Ez meglepett bennünket. Idejük fennmaradó részét azzal töltik, hogy frissítik profiljukat és üzeneteket küldenek vagy olvasnak. Ebből végső soron arra következtethetünk, hogy idejük 80 százalékát mások életének követésével töltik. A fennmaradó 20 százalékot pedig azzal töltik, hogy saját magukat előnyös színben tüntessék fel. Ön tehát azt tanácsolja cégeknek, hogy inkább ne legyenek jelen a közösségi oldalakon? Nem, nem erről van szó, a jelenléthez azonban megalapozott közösségi média stratégia kell. Például az ügyfelekkel való párbeszéd fenntartása kellő indok lehet cégek számára, hogy ott legyenek. De a párbeszédhez két fél kell, és erre erőforrásokat kell biztosítani. A legfontosabb ok azonban az, hogy összehozzuk ügyfeleinket, egyfajta modern fan klubot hozzunk létre, és foglalkoz-

Abraham Seidmann profeszszor meggyőződése szerint a multimédiás tartalmak a jövőben a mobilok kijelzőjén lesznek fontosak.

magánéletét mindenki számára hozzáférhetővé teszi. Ugyanez vonatkozik persze a Google-re is. A Google kínálja a legmegbízhatóbb ingyenes e-mail szolgáltatást.

platformok egyre fontosabbak lesznek. Sok filmproducer már most nagyon intenzíven foglalkozik azzal, hogyan fog majd kinézni a filmje egy iPhone-on. A jövőben csak a nagy 3D-tévék és a mobilok lesznek fontosak. Ami e között van, tehát a PC vagy laptop, veszíteni fog jelentőségéből. Öt év múlva vajon több közösségi oldal is fog létezni egymás mellett? Nem. Egy nagy közösségi oldal lesz, a Facebook, és mellette még néhány kisebb. Seidmann úr, Önt milyen közösségi oldalon lehet megtalálni? Magánemberként a Facebookot, Google+-t és Myspace-t használom, szakmailag pedig a LinkedIn-t. A Twittert nem használom. Leginkább a Facebookot kedvelem, mert lehetőséget kínál, hogy a világ minden tájára szétszórt családommal szorosan tartsam a kapcsolatot. Méghozzá bármely napszakban. 

«A Facebook pontosan figyeli, mit nyújt a Google+, és rögtön beépíti» Ennek fejében viszont elolvassák a leveleinket, hogy célirányos reklámmal bombázzanak. Ez hátborzongató. A Facebooknak és a Google-nek azonban ezek a problémák szinte még soha nem okoztak kárt. Ön szerint mi a legnagyobb kihívás a Facebook számára: Hogy elmegy az emberek kedve, vagy hogy jön az új konkurencia? Egyik sem. A legnagyobb kihívás számára, hogy a mobil megoldásoknál is jelen legyen, tehát ott legyen az okostelefonokon és táblagépeken. Az Adroidot a Google ellenőrzi, és az Apple sem szereti különösebben a Facebookot. De a mobil

Interjú: Andi Kämmerling Fotó: Abraham Seidmann

•

Seidmann úr, egyre több cég használja a közösségi oldalakat, főként a Facebookot. Milyen előnyökkel jár a Facebook-megjelenés a cégek számára? Abraham Seidmann: Attól függ. Számos cég azt gondolja manapság, trendi, ha ott vagyunk a közösségi oldalakon. A cégek így saját honlapjuk és blogjuk mellett még egy Facebook-profilt is létrehoznak, de abba már túl kevés időt fektetnek, hogy megértsék és elemezzék ennek a közegnek a működését. Ezért a legtöbb céges megjelenést a Facebookon pénzkidobásnak tartom. El tudná ezt magyarázni részletesebben? Miért tartja pénzkidobásnak? Mert a Facebookon semmi mást nem tesznek, minthogy világgá kürtölik céges híreiket. Befektetett energiáik nagy része így a semmiben landol. A cégek egyszerűen nem értik, hogy az emberek miért látogatják a Facebookot, mit csinálnak ott szívesen, és mit nem. Pontosan ez az a terület, amit mi kutatunk. Világszerte több mint 600.000 felhasználó viselkedését elemeztük, úgy gondolom, ez elég magas szám, hogy megbízható értékeket kapjunk. És mi derült ki a felmérésből? A Facebook-felhasználók idejük kb. 40 százalékát azzal töltik, hogy

zunk azokkal az emberekkel, akik aztán bennünket barátaiknak is ajánlanak. Végső soron ezért mennek a felhasználók a Facebookra, hogy másokkal kapcsolatba lépjenek. Tehát nem a céges hírek érdeklik őket. Ezt egy cég nem tudja megoldani a Facebook nélkül? Nem. Hiszen csak a Facebook ismeri az emberek egymás közötti kapcsolatait, nincs olyan cég, amely önerőből fel tudná építeni ezt a hálózatot. Médiavállalkozások számára vajon alapvetően nehezebb a megjelenés a Facebookon? A médiacégek digitális stratégiája nem összeegyeztethető a felhasználók közösségi oldalakon tanúsított magatartásával. Ez tény. Az Facebookon az emberek új barátokra akarnak lelni, és régi barátságokat akarnak elmélyíteni. A cégek számára az a kihívás, hogy a termékeikről szóló információkat adekvát módón, tehát célcsoportorientáltan és izgalmasan csomagolják. Így tudják fokozni a rajongók érdeklődését. És így működik a reklám is. Mitől olyan sikeres a Facebook? Egyszerűen a Facebook volt az első. Ki akarna végső soron új hálózatra áttérni, mikor a baráti kör felépítésébe már annyi időt fektetett? Ráadásul a Facebookon többnyire nincsenek technikai jellegű problémák, és az oldalt sem hekkelték még meg eddig. És pontosan figyelik, mit nyújt a Google+, és rögtön beépítik, hogy senkinek ne legyen oka átmenni. Ráadásul egyszerű és ingyenes. Így megmarad az «ingyenes szolgáltatás magánéletembe való betekintésért» modell. Persze, ha jobban megnézzük, ezek a dolgok végül is nem ingyenesek, a magánéletünk közzétételével fizetünk érte. Ez így van. Érdekes azonban, hogy egyre több felhasználó dönt úgy,

Mikor Seidmann professzor előadást tart informatikáról és közösségi médiáról a Rochesteri (USA) vagy Berni (Svájc) Egyetemen, mindig tele van az előadó.

NÉVJEGY Seidmann, a Facebook-szakértő Abraham Seidmann professzor 1986 óta tanít informatikát és üzleti stratégiát a Rochesteri Egyetemen (NY, USA). Mellette a Rochester-Bern Executive MBA szak kurzusain is oktat. Ezeken a kurzusokon a professzor bemutatja a közösségi oldalak és okostelefonok üzleti alkalmazásaival kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket, illetve kitér a közösségi hálózatokra épülő kampányok hatékonyságára is. Előadásaival és tanulmányaival több alkalommal is kiérdemelte a Superior MBA Teaching Award-díjat. Az interjúban említett Facebookfelhasználásról szóló tanulmány készítése során Seidmann szorosan együttműködött a Harvard Business School-on oktató Mikolaj Jan Piskorskíval, illetve hasznosította a Tel-Avivi Egyetem kapacitásait. http://www.simon.rochester.edu/ fac/Seidmannav/ DOMO – 2011 december

| 11

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

EGYÜTT A LIFTBEN …

70

... Christian Unger

Az internet 1991-től vált a nagyközönség számára is elérhetővé. 20 évvel később a világháló nélküli élet szinte elképzelhetetlennek tűnik. Arra voltunk kíváncsiak, mi történik ma 60 másodperc alatt az interneten? új internetes címet jegyeznek be

50 alkalommal töltik le a Wordpress blog szoftver telepítőjét

100 új profilt hoznak létre a LinkedIn (szakmai közösségi) oldalon videót töltenek fel a YouTube-ra, ezek teljes 600 újjátékideje 25 óra

695 000

12 |

370 000

Firefox böngésző telepítőt töltenek le a felhasználók

státuszjelentés és 510.040 kommentár jelenik meg a Facebookon

6600

keresés zajlik szavakra és képekre a Google-en

694 445

tweetet (üzenetet) küldenek ki Twitter-felhasználók, 320-an regisztrálják magukat újonnan

13 000 hívást bonyolítanak le Skype-on keresztül

percnyi zene fut egymással párhuzamosan a Pandora internetes rádión


új képet töltenek fel a Flickr fotós oldalra

1700

app alkalmazást töltenek le iPhone-ra

98 000

e-mailt küldenek nekünk, ennek 90 százaléka spam (reklám)

Vajon 2011 is sikeres lesz? És mik a kilátások 2012-re? Christian Unger, a Ringier elnök-vezérigazgatója a jelenlegi és jövőbeni helyzetről beszél.

13 000

új apróhirdetés jelenik meg a Craigslist hirde1200 tési oldalon

168 000 000

Kemény munka eredménye

Unger úr, egy ideje már szeretném megkérdezni: Mennyire volt sikeres a 2011-es év a Ringier szempontjából? 2011 kemény munka eredménye. A gazdasági környezet jelentős kihívásokat állított elénk, az erős svájci frank lenyomja külföldi leányvállalataink eredményét, nyomdai üzletágunk egy részének alapvető változásokon kell keresztülmennie. De a körülményekhez képest jól dolgoztunk. Persze azt is hozzá kell tenni: 2011 nem lesz a rekordok éve. Jobb lesz a helyzet 2012-ben? Vagy még nagyobb változások jönnek? A Ringier 2009 óta, mikor elfogadtuk az új cégstratégiát, jelentős átalakuláson megy keresztül. Azonban látni kell, hogy még nagyobb sebességre kell kapcsolnunk a szükséges fejlesztéseket illetően. Három lényeges pontot említenék: Először is erősíteni és fejleszteni kell fő tevékenységünket, a kiadói üzletágat, ebbe beleértem a print és online területet is. Másodszor, jelentősen növelnünk kell tevékenységünk digitalizáltságát, tehát az

Christian Unger szerint nagyon fontos, hogy a Ringier ismerje felhasználóit, és keresse velük a párbeszédet.

üzleti tevékenységen belül nagyobb kell hogy legyen az ebből származó bevétel. És harmadszor pedig: következetesen folytatnunk kell diverzifikációs stratégiánkat, hogy újabb bevételi lehetőségeket tárjunk fel. Ezek azok a területek, melyeket egy modern médiavállakozásnak le kell fednie, vagy a Ringier már több mint egy médiavállalkozás? Minden intézkedés, amit hozunk, alaptevékenységünkkel függ össze: mindig is médiavállalkozás voltunk, és az is a maradunk. De egy médiavállalkozásnak kötelessége hasznosítani a kínálkozó lehetőségeket. Az új csatornák digitálisak, olvasóink és felhasználóink is egyre inkább ezen a csatornán érkeznek hozzánk, ezt nem lehet megkerülni. És valóban kemény változásokkal és problémákkal állunk szemben. A jelenlegi gazdasági válság és a technológia fejlődése nagyon erősen hat a szakmánkra. De a médiaipar néhány központi problémája, ez szilárd meggyőződésem, belülről fakad! Túl sok

médiavállalkozásra jellemző, hogy kevéssé használja ki a benne rejlő lehetőségeket, túl sokáig várt és túlságosan is alacsony szinten alkalmazkodott az új viszonyokhoz. Ön szerint hol adódnak ezek a lehetőségek? Minden tevékenységünkkel ugyanazt a végfelhasználót akarjuk elérni. Az a fontos, hogy mi mint médiavállalkozás legyünk médiafogyasztásának középpontjában, és mindegy, hogy milyen csatornán és üzleti modellen keresztül érvényesül ez. Márkáinknak teljes körűen ki kell szolgálniuk a felhasználót, közben nekünk pedig tudnunk kell, hogy mit, mikor és hol használ, hogy aztán abszolút célzottan kiszolgálhassuk. Ezért fontos, hogy pontosan ismerjük az olvasóinkat és felhasználóinkat, egyben pedig párbeszédet is folytassunk velük. Ezt mi felismertük, és most jelentős lépésekkel haladunk az általunk választott úton. Jó irányba haladunk, és ez a fontos.  Fotó: Thomas Buchwalder


| 13

STILISZTIKA Wolf Schneider

Elveszítjük a nyelvünket? E

14 |


Ennek ellenére Wolf Schneider olyan könyveket írt, melyek egyetlen újságíró polcáról sem hiányozhatnak: Például ott a «Német nyelv fiatal profiknak» vagy «Az ember és karrierje». A Neue Züricher Zeitung szerint az utóbbi «grandiózus mű, hihetetlen tudás- anyaggal, ráadásul profin

Wolf Schneider a feleségével, Lilóval. Az ismert újságírónak és nyelvésznek idén ítélték oda a híres Henri Nannendíjat.

Schneider úr, mi újságírók lassan elveszítjük a nyelvet? Wolf Schneider: Igen, számos újságíró elveszíti. Riasztó jel, hogy vannak olyanok, akik nem ismerik fel a különbséget két szó között. Egy példa: «alig 100» annyit tesz, hogy szerintem kevés («alig van pénze»). A «szinte 100» viszont már azt jelenti, hogy szerintem sok! Az, hogy «majdnem 100» viszont már szinte kihalt. Kínának vajon «alig» 1,3 milliárd lakosa van? Még egy példa: a német «wähnen» (magyarul képzelni) szónak az a jelentése, hogy tévesen gondolni valamit («A Titanic utasai azt képzelték, biztonságban vannak»). De manapság egyre gyakrabban olvasni olyanokat, ahol a «wähnen» a «glauben» (magyarul «hinni») szinonimájaként szerepel. Korábban voltak olvasószerkesztők a nagy magazinoknál és napilapoknál. Azonban a költséglefaragás miatt be kellett áldozni őket. Nem lehet, hogy a nyelvhelyességi szempontok mellőzése rossz fényt vet a szakmánkra? A lányom az «SZ-Magazin» nevű lapnál olvasószerkesztő, a «Spiegel» pedig állítólag az egy évvel ezelőtt írt lapkritikám miatt vett fel újra olvasószerkesztőket. Egyre többen olvasnak cikket az interneten. Mi különbözteti meg az egérrel kattintókat az újságolvasóktól? A kattintók türelmetlenebbek. Ritka kivételnek számít, hogy képernyőn valaki egy szöveg minden szavát elolvassa. Minden újságírónak, aki szeretné, hogy olvassák, időt és energiát kell áldoznia a cikkeire. A német politikus és újságíró, Paul Sethe azt állította 1965-ben: «A sajtószabadság néhány milliomos szabadsága». Nem lehet, hogy ez a mondat manapság érvényesebb, mint valaha? Egészen pontosan Paul Sethe a következőket mondta: «A sajtószabadság nem más, mint 200 gazdag ember szabadsága, hogy elmondja saját véleményét.» Egyfelől, ez még ma is megállja a helyét. Másfelől azonban ezt nem látom katasztrófának. 200 vélemény még mindig százszor jobb, mint egy vélemény, amit egy diktátor terjeszt.

Ön gyakran tartott előadásokat a Ringier újságíró-iskolájában. Ott az újságírók jelentős részének anyanyelve a svájci német volt. Milyen szerepet játszik ma a dialektus az újságírás szempontjából? Egyetlen dialektus sem annyira egyeduralkodó a saját régiójában, mint a svájci német, és egyetlen dialektus sincs annyira távol az un. Hochdeutschtól, azaz irodalmi német nyelvtől. Ez felveti azt a gyanút, hogy a svájci újságírók komoly problémákkal küszködnek, mikor németül írnak. De ez nem így van. Gratulálok hozzá! Néhány tájjellegű szót kivéve – például ott van a «Verunfallte» (magyarul kb. balesetes [személy]) – azok a fiatal újságírók, akikkel az első évfolyamok során megismerkedtem, semmiben sem különböztek német kollégáiktól, sem a szokásaikat, sem szörnyűségeiket illetően. Egy olyan dialektus esetében, mely szinte már

önálló nyelv, azzal az előnnyel is számolhatunk, ami a kétnyelvű környezetben felnövő gyerekeket éri: az agyuk többet dolgozik, és ez minimum az egyik nyelv esetében komoly előnyökkel jár. Nyelvészprofesszorok tíz éven át csiszolták az új német helyesírást. Mi a helyzet ma? Mit adott nekünk az átfogó nyelvi újítás? Leginkább problémákat. Senki sem bízta meg ezeket a professzorokat: sem a tanárok, sem az újságírók, sem az írók, a nép aztán meg pláne nem. Az «NZZ», a «Frankfurter Allgemeine» és a dpa német hírügynökség maguktól ugyan nem mennek bele a legértelmetlenebb újításokba, de azért van, amit elkövetnek. Hagyják békén a nyelvünket! Mert a házasított borokat ugyan tudatosan keverik, de eredmény ettől még nem mindig lesz finom. Interjú: Helmut-Maria Glogger Fotó: W. Schneider, Kay Kirchwitz /Star Press

•

lőször is: Gratulálunk! Wolf Schneider idén megkapta a nagy elismerésnek számító Henri Nannen díjat újságírói életművéért. Ezt a díjat a német «Stern» magazin egykori híres kiadója alapította. Nannen rámenős újságíró volt. Egy lapkészítő, aki hallgatott az ösztönösen feltörő megérzésekre. Ő volt a «Stern», ő volt az aki, befolyásos lappá tette a «Stern-t». Annak idején a «Stern» Németország vezető magazinja volt. A «Spiegel-lel» együtt. De térjünk vissza Wolf Schneiderhez. Aki Schneidert az általa tartott előadásokon ismeri meg, gyorsan megérti, milyen emberrel áll szemben: észak-német hűvösség, abszolút precizitás, kiegészülve némi arroganciával, amihez egyedülálló cinizmus társul, mikor stílus és nyelvhelyesség tárgyában okítja a hallgatókat. Nyelv szempontjából kiemelkedően tehetséges volt, de intrikákra képtelen. Nem is lett híres főszerkesztő. A Nannen idejében a «Stern-nél» töltött évek után 1973-tól Schneider a «Die Welt» napilap főszerkesztője lett. De nem sokáig. Volt hozzá bátorsága, hogy kritikus hangvételű publicisztikát írjon Pinochetről, a chilei diktátorról. Márpedig ez nem tetszett a lap kiadójának, Axel Springernek. És aztán? Mit tehet ilyen helyzetben egy művelt újságíró? Könyveket ír! Schneider mindig is a mainstream ellenében írt könyveket. Tudom, az a mondat, hogy «Micsoda? Neked még van időd könyvet olvasni?» manapság önmagában is elég, hogy mélyenszántó gondolatokat indítson el az «újságíróról mint költségtényezőről».

•

86 éves, de még mindig égnek áll a haja, mikor napilapokat és magazinokat vesz kézbe. Wolf Schneider, a német nyelv és stílus koronázatlan királya.

megírva, valódi történelmi panoráma» (alkalmas tehát, hogy alapos tudással vértezze fel olvasóját). A harmadik könyv, amit ráadásul Schneider maga is ajánl: Franz Kafka «Levelek Milenának» – teljesen letisztult stílus, gyönyörű német nyelv. De vissza a könyvek témájától, foglalkozzunk inkább a médiával és az újságíróval.

A gondolkodó: Wolf Schneider nem csak német nyelvet oktat, könyveket is ír. Ezekből sokat tanulhatnak a mai és leendő újságírók.

NÉVJEGY Nagyszerű tanítómester Kortalan újságíró, újságírók tanára, az érthető német nyelv védelmezője a gazdaságtól kezdve a média világán át, egészen a hatósági nyelvhasználatig, a Salzburgi Egyetem tiszteletbeli professzora, szakkönyvek szerzője, a jó német stílusról író legolvasottabb szerző. Schneider egy időben Mallorcán élt, ma viszont már Németországban lakik a Starnberger-tónál. Schneider két fontos tanácsa németül íróknak: Soha ne dugjuk el az igét! A cselekvést kifejező szavakat a mondat elejére kell tenni. Összegezve: sosem volt egyszerű tanítómester. De ezért a mai napig hálásak neki egykori újságíró tanítványai. DOMO – 2011 december

| 15

RINGIER NÉZÕPONT

RINGIER NÉZÕPONT

3

Mostantól a DOMO külön rovatot indít, ahol közzéteszi minden egyes negyedév legjobb Ringier fotóit 1

Három hónap legjobb képei

K

A negyedév legjobb Ringier fotója válogatásba öt ország 113 képe került be. A beküldött fotókat az alábbi címen lehet megtekinteni: http://domo. ringier.com

Ez alkalommal négy fotósnak sikerült elnyernie a zsűri tetszését: Vlad Chireának Romániából, Tyukodi Lászlónak Magyarországról és két fotósnak – Fred Merznek és Magali Girardinnak – Nyugat-Svájcból. VlaD ChiRea

lászló TyukODi

Magali giRaRDin

Fotós

képszerkesztő

képszerkesztő

képszerkesztő

képszerkesztő

1

2

3

4

anDReea elisei CaRMen BaDan Október 25-én nagyszabású fogadást tartott I. Mihály, Románia egykori királya a bukaresti parlamentben. Az esemény apropóját nem csupán 90. születésnapja adta. Az egykori uralkodó történelmi jelentőségű beszédet mondott, melyben arra szólította fel honfitársait, hogy «legyen nagyobb a demokráciába és az ország intézményeibe vetett bizalom». «Természetesen nagyon izgatott voltam, hogy személyesen is láthatom majd a királyt» - vallja meg Vlad Chirea, aki a Libertatea napilapnak tudósított az eseményről. A volt király ezt követő fogadására, amit aznap este a bukaresti operában tartottak, számos politikai, egyházi és közéleti személyiség hivatalos volt. «A bejáratnál azonnal feltűnt egy személy, akinek szinte repült a palástja, úgy viharzott felfelé a vörös szőnyeges lépcsőn» - meséli a fotós. «Ez a valaki Francesco Javier Lozano érsek volt, aki a Vatikánt képviseli Romániában.» Vlad Chirea gyorsan megörökítette a pápai nunciust, és mind színvilág, mind mozgás szempontjából bámulatos képeket készített az egyházi méltóságról.

16 |


zOlTán eszenyi

A magyar Blikk Nők magazin számára készült riport a budapesti Noé Állathon életét mutatja be. A MiniMenhely arra specializálódott, hogy sintértelepekről fogadjon be sérült kutyákat, melyek más menhelyre nem mehetnek. «Az állatmenhely adományokból tartja fenn magát» - magyarázza Tyukodi László, «a célunk az volt, hogy bemutassuk olvasóinknak ezeknek a szegény állatoknak a sorsát.» Egy kolléganőjével a menhely munkatársainak egy napját kísérte végig. «Ismert menhelyről van szó» - mondja Tyukodi, «sok érdeklődő néz be örökbefogadási szándékkal, mások csak nézelődni, simogatni jönnek, és van, aki elvisz sétálni egy-egy kutyust.» A végén egy nagyon megkapó riport született, mely megmutatta, mennyit tesznek a gondozók az állatokért és mennyit dolgoznak nap mint nap. Tyukodi László ehhez még mosolyogva hozzáteszi: «Én is szeretem a kutyákat. De azért a kamerával mindvégig megtartottam a három lépés távolságot. Aranyosak ugyan, de sosem lehet tudni ...»

Fotós

FReD MeRz/RezO.Ch

Fotós

PaTRiCia aeBeRhaRD

A 30 éves, Nyugat-Svájci L’Hebdo hírmagazin jubileumi kiadásának elkészítéséhez Alain Jeannet főszerkesztő felkérte a lap újságíróit és fotósait, hogy a világ 30 helyszínéről készítsenek izgalmas fotóriportokat. A képen látható újszülöttet Magali Girardin fotós a Genfi Egyetemi Klinikán örökítette meg. A riport azzal a céllal készült, hogy megörökítse egy újszülött világrajövetelét. Magali Girardin a lényeges pillanatokra összpontosított, mikor a baba kikerül az anyja hasából és elkezd lélegezni. Jelentős előny volt a riportkészítés során, hogy ebben a L’Hebdo csapatban csak női tagok voltak, így a leendő anyák jobban le tudták vetkőzni gátlásaikat ezekben az intim pillanatokban. Három napon át tartózkodott a csapat a szülőszobában. Külön lámpákat nem használhattak, az egyetlen fényforrás a műtőasztal feletti vakító lámpa volt. «Időnként a szülés előkészítése akár 24 órát is igénybe vett, mi pedig folyamatos készenlétben voltunk, hogy megörökítsük a döntő pillanatokat» - mondja Magali Girardin.

Fotograf

PaTRiCia aeBeRhaRD

Ugyanebben az L’Hebdo számára készülő riportsorozatban jelent meg egy riport Brazíliáról, ahol Fred Merz fotós nagyszerű képeket készített Rio de Janeiro egyik szegénynegyedében. «Nem a szokásos látnivalókat akartuk fotózni, melyek rendszeresen felbukkannak a városról készült riportokban» mondja Merz, «nekünk különleges helyszín kellett.» Merz jó kapcsolatokkal rendelkezett az ebben a favellában szolgáló rendőri egységeknél, így a L’Hebdo csapata rövid időre bemehetett a Rio déli részén fekvő «Dona Marta» szegénynegyedbe, ahol 8.000 ember él. Andrada ezredes, az itteni rendőri egységek parancsnoka, három főből álló testőrséget biztosított erre az időre a svájci csapatnak, és úgy döntött, hogy ő maga is szeretne szerepelni a képeken. Fred Merz három lámpát állított fel, ezek segítségével nagyon hatásos képeket készített. Az utolsó képen, mely egyben Merz díjnyertes képe, a fotós a fények nagyszerű játéka mellett a házak között a háttérben látható híres, Rio szimbólumaként ismert Corcovado-hegyet is megörökítette, melyen az óriási Krisztusszobor áll.

2


| 17

Mostantól a DOMO külön rovatot indít, ahol közzéteszi minden egyes negyedév legjobb Ringier fotóit 4

AMERIKAI VÁLASZTÁSI KÜZDELEM

Egy rosszul válas asztott öltöny 1 1960. szeptember 26-án Richard Nixon (jobbra) rossz ölt tönyt választott a John F. Kennedy-vel vívott tévés párbajhhoz, ezért elveszítette az elnökválasztást. Az amerikai válalasztási küzdelmet, hasonlóan a mai helyzethez, már akkor isisaammédiában vívták meg. Gyakorlatilag az a jelölt nyer, aki a lelegjobban képes hasznosítani az új technológiákat.• Szöveg: Peter Hossli Fotó: RDB,Ullstein Bild (2), RDB/Corbis, Zuberbühler Img, Charles Ommanney / Getty Images és White House Press Címlapfotó: Ben Baker/redux/laif

«Kaméleon»: Szürke öltönyében Richard Nixon szinte eltűnt a fekete-fehér tévéképernyőkön. John F. Kennedy ezzel szemben tévébarát módon szerepelt, meg is nyerte a választásokat.

18 |



| 19

AMERIKAI VÁLASZTÁSI KÜZDELEM A

legsúlyosabb öltözködéssel kapcsolatos tévedésre 1960. szeptember 26-án került sor: Richard Nixon, akkori alelnök és a Fehér Ház várományosa, aznap egy szürke öltönyt vett ki a szekrényéből. Az élő tévéadás során is azt viselte, mikor a másik jelölttel, John F. Kennedy-vel vitázott az elnöki székért. Annak idején még fekete-fehérben villogott a tévé képernyője az amerikai otthonokban. A chicagói stúdióban Nixon szürke zakója gyakorlatilag eggyé vált a háttérrel. Kennedy ezzel szemben sötétkék zakót viselt. Jól látszódott a tévék képernyőjén. Nixon viszont kaméleonként rejtőzködött a nézők előtt. De nem csak ezen múlott. Nixon nem ment bele abba, hogy arcát sminkeljék. Így aztán izzadtságcseppek lepték el arcát, sápadtnak és borotválatlannak tűnt. Kennedy ezzel szemben hagyta, hogy bepúderezzék, fiatalos és kiegyensúlyozott benyomást tett a tévék előtt ülő 70 millió nézőre. Ez a november elején esedékes elnökválasztáson szavazó amerikaiak körülbelül kétharmadának felelt meg. A megkérdezettek többsége később úgy nyilatkozott, hogy Kennedy volt a jobb a világ első élőben közvetített

vitájában, melyet elnökjelöltek folytattak. És nem azért, mert okosabb dolgokat mondott. Akik rádión követték a vitát, Nixont nyilvánították győztesnek. Kennedy azonban jobban nézett ki. Egyszerűen jobban mutatott a képernyőn. Nixon ugyan javított a helyzetén a következő vitákban, de az első benyomás árnyékától nem tudott szabadulni. November elején 120.000 szavazattal kapott kevesebbet Kennedy-nél. A választás szempontjából az első televíziós vita volt a döntő, állítják egybehangzóan történészek. Kennedy megértette a televíziózás lényegét. Akkoriban tíz amerikai háztartásból kilencben már ott állt a készülék. Tíz évvel korábban ez az arány még csak 11 százalék volt. Ez a történet is jelzi, mennyire a médiára van kihegyezve az amerikai elnökválasztás. És tudni kell, hogy nem mindig az nyer, aki az összes médiumban jól szerepel. Az a győztes, aki az éppen feltörekvő technológiát uralja. Így sikerült Barack Obamának a közösségi hálózatok segítségével 2008ban bejutnia a Fehér Házba. Vagy Bill Clintonnak, aki 1992-ben a kábeltévékre épített. Vagy Franklin D.

Mobil eszközökre épít a 2012es választási küzdelem A médiafogyasztás mobilabb lett. Több mint százmillió amerikai immár útközben tájékozódik okostelefonjáról vagy táblagépéról, így például iPad-jéről. Így még gyorsabban jutnak el a hírek, a Facebook- és Twitter-üzenetek a választókhoz. Már tévézni is lehet mobil eszközökről. Ezért a «New York Times» már 2011 tavaszán a «mobil média eseményévé» nyilvánította a 2012-es választásokat. Az lesz az elnök, aki a legjobban tudja hasznosítani ezt a trendet. Az elnökjelöltek ezért weboldalaikat mobil eszközökre is optimalizálják. Közülük többen is saját app alkalmazással rendelkeznek. Csak az iTunes-nál több tucat olyan app található, ami a választásokkal foglalkozik. Néhányat ezek közül hagyományos kiadók indítottak. A legtöbb app azonban független újságírók műve.

Bill Clinton 1992-ben már látta, mennyire fontosak az amerikai talkshow-k: a CNN legendás műsorvezetőjénél, Larry Kingnél tett kijelentései máshol is hatottak.

Amerikai elnökök által választott médium a választási küzdelemben:

Theodore Roosevelt elnöki ideje: 1901–1909 fotók nagyvadakról

20 |

William Howard Taft elnöki ideje: 1909-1913 gramofon


Woodrow Wilson elnöki ideje: 1913-1921 heti mozihíradó

Warren G. Harding elnöki ideje: 1921-1923 rádió

Calvin Coolidge elnöki ideje: 1923-1929 rádió

azt a rádióstúdióban megszokta, riválisához intézte szavait, így a nézők úgy érezhették, nem nekik szól a mondandója. A XIX. század elején a képregény került be így a mainstreambe, aztán később a szórólap, majd a napilap. 1897-ben jelent meg először fotó amerikai lapban, a képek azóta fontos elemei a sajtótermékeknek. Nagyon nyomatékosan bizonyította egy évvel korábban a képek erejét William McKinley republikánus elnökjelölt. Végigutazta az országot, és minden alkalommal fotóztatta magát. Néha egyedül, néha hatalmas tömeggel körülötte. Aztán több mint 100 millió röplapot nyomtatott belőlük. Erre hatmillió dollárt szánt,

Herbert Hoover Franklin D. Roosevelt elnöki ideje: 1929-1933 elnöki ideje: 1933-1945 hangosfilm rádió és heti híradó

húszszor többet, mint demokrata ellenfele. A röplapokat azonban a kampánystáb tagjai nem összevissza osztogatták. McKinley politikai stratégája, Mark Hanna elemezte, melyek azok a választási körzetek, ahol szavazatokat kell gyűjtenie. Ezzel olyan technikát vetett be, melyet aztán más stratégák évtizedeken át finomítottak: célzottan kampányolt a választók körében. A második világháborút követően az amerikai cégek egyre nagyobb figyelmet szenteltek a tévéreklámnak. De a várt áttörést a televíziós reklámok számára csak az 1952-es elnökválasztás hozta meg. Dwight Eisenhower tábornok több tucat kampányfilmet

Harry S. Truman elnöki ideje: 1945-1953 televízió

Rooseveltnek, aki a harmincas években rádión keresztül szólította meg a választókat, ezzel leplezve azt, hogy deréktól lefelé megbénult. John F. Kennedy 1960-ban, 43 évesen javasolta Nixonnak, hogy rendezzenek televíziós vitát. Nixont ugyan – roszszat sejtve – figyelmeztették tanácsadói, de az elnökjelölt nem törődött a negatív hangokkal. Úgy gondolta, rádiós tapasztalata elegendő lesz. Kennedy viszont már látta, hogy a tévé más, mint a rádió. A vita előtti napon bement a stúdióba, megnézte a közvetítő kamerákat és a díszletet. Nixon inkább otthon maradt. Másnap Kennedy a kamerába beszélt, közvetlenül megszólította a nézőket. Ezzel szemben Nixon, mint

Barack Obama «Twitter-elnök» 2008-ban számos közösségi hálózatot hasznosított, hogy üzenetei célba érjenek. A Facebookon ötször több barátja volt, mint ellenfelének, John McCainnek.

Dwight D. Eisenhower elnöki ideje: 1953-1961 tévéreklám

forgatott, ezek közül egyik sem volt hosszabb 30 másodpercnél. Ezek töltötték meg a népszerű esti sorozatok közötti reklámidőt. Kivitelezésük erősen hajazott a mosóporreklámokra. A szigorú katonából barátságos és közvetlen politikust faragtak. Ellenfele ezzel szemben úgy gondolta, a tévéreklám túl banális. Az egyébként nagyon intelligens Adlai Stevenson nem szerepelt a képernyőn, el is vesztette a választásokat. Lyndon B. Johnson Kennedy 1963-as meggyilkolása után örökölte meg az elnöki hivatalt. A Fehér Házba való visszatérését egy új taktikával erősítette: negatív kampányba kezdett. Az azóta legendás «Daisy Girl»-szpotban kötekedő fráternek állította be a republikánus Barry Goldwatert, aki a hidegháború közepette Amerika ép világát veszélyezteti, mert regnálása alatt nukleáris tél fenyeget. Johnson egyébként csak egyetlen egyszer adta le ezt a politikai hirdetést. Ennyi is elég volt, hogy országos botrány törjön ki. Szakértők beszélték meg az eseményeket hírműsorokban, vitáztak a kampányfilmről, mely attól kezdve egyre gyakrabban bukkant fel a tévék hírműsoraiban. A végén Johnson a virágos kislányról készült reklámfilmmel határolódott el a politikai szpottól, ami viszont tovább szította a vitát. Ezt a taktikát a DOMO – 2011 december

| 21

AMERIKAI VÁLASZTÁSI KÜZDELEM «A tévében fontosabb lehet a karizmatikus kisugárzás a tartalomnál»

Richard Berke

•

a azóta is előszeretettel alkalmazzák amerikai cégek és politikai jelöltek. Az amerikaiak évtizedeken át szinte csak földfelszíni sugárzású adókat néztek. Olyan országos hálózatok közvetítették a sorozatokat, sporteseményeket és híreket, mint az ABC, CBS és NBC. A kábeltévé sokáig csak mellékszereplő volt. Egészen addig, míg egy fiatal arkansasi kormányzó színre nem lépett. A drága országos hálózatokon való kampányolás helyett Bill Clinton 1992-ben a kábeltévékre koncentrált. Akkor már olyan szinten volt a technológia, hogy jelentős költséghatékonyság mellett földrajzilag célzottabban juttatta el az üzenetet a választási körzetekbe. Így Clinton jelentősen csökkentette a célzottság hiányából fakadó reklámpénzszórást. Ezzel egyidőben tanácsadói felismer-

A demokrata Franklin D. Roosevelt a harmincas években választási küzdelmei során csak a rádióban szerepelt. Így jobban leplezni tudta, hogy deréktól lefelé lebénult.

ték az akkor még új, 24-órás CNNhírcsatorna multiplikátor jellegét. Míg konkurensei, George Bush és Ross Perot az alacsony nézettség miatt panaszkodtak, Clinton többször is szerepelt Larry King műsorában. Amit a CNN műsorvezetőjének mesélt, azt máshol is visszhangozták. És Clinton volt az, aki 1996-ban, a választási év kellős közepén weblappal indított az interneten. Ellenfelének, Bob Dole-nak ez nem jutott eszébe. Clinton meg is nyerte a választásokat, immár másodszorra. Négy évvel később már minden elnökjelöltnek volt saját weboldala. Online gyűjtötték a kampánypénzt, és közvetlen párbeszédet folytattak a választókkal. Ez volt az első olyan választási év, mikor a hagyományos médiától függetlenül is kampányolni tudtak.

A választás szempontjából döntő szerepe azonban csak 2004-ben lett az internetnek. George W. Bush republikánus stratégái milliókat fektettek abba, hogy használható e-mail címlistáik legyenek. Célzottan bombázták a demokrata körzetekben a választásokon addig nem aktív szavazókat Bushról szóló üzenetekkel. Ezen kívül több millió úgynevezett keresztszavazót is megszólítottak, ők azok, akik egyszer a demokratákra, másszor a republikánusokra szavaznak. Ez különösen jól működött Ohio afro-amerikai lakosainál, márpedig Ohio fontos volt, mert többször is volt rá példa, hogy itt dőlt el a választás. Míg országosan az afro-amerikai szavazók csupán nyolc százaléka szavazott Bushra, addig Ohióban 16 százalékot ért el. És ez pont elég volt, hogy kiüsse John Kerry-t a nyeregből.

A «Twitter-elnök» becenevet Barack Obama viseli. És nem is alaptalanul. Mesterien használta a 2008-as választási év során a közösségi médiát. Tudta, hogy a fiatal választók leginkább online kommunikálnak. Obama az üzeneteit a Youtube-on közvetítette, a személyes képeit a választási küzdelemről a Flickr-re tette fel, és rajongóit a Twitteren lelkesítette rövid üzenetekkel. A Facebookon ötször több barátja volt, mint ellenfelének, John McCainnek. 2008-ban fordult elő először, hogy egy elnökjelölt a hagyományos média szinte teljes mellőzésével tudott választást nyerni. Obama megértette a technológia fontosságát. És megnyerte a választást. A hagyományos média viszont a választástok szempontjából egzisztenciális válságba került. 

•

a New York Times főszerkesztőhelyettese négy amerikai választást kísért végig

A republikánus Theodore Roosevelt szenvedélyes vadászként szerzett pontokat választói körében. Róla nevezték el a híres teddy mackót.

Berke úr, miért segíti az amerikai elnökválasztás az új típusú médiát az áttörésben? Richard Berke: A választások során annyira összetett erőtér hat, hogy az új típusú média felcseperedése normálisnak tekinthető ebben a folyamatban. Melyik volt az amerikai elnökválasztások során a legfontosabb médiatörténeti pillanat? A John F. Kennedy és Richard Nixon között lezajló vita 1960-ban nagyon fontos volt. Nixon mondanivalóját tekintve jól szerepelt, de egyébként rosszul festett. Borostás volt, és izzadt. Kennedy lazább és barátságosabb volt, ez segített neki, hogy megnyerje a nézőket. A tanulság: a tévében fontosabb lehet a karizmatikus kisugárzás a tartalomnál. Általában hogyan befolyásolja az elnökválasztás a médiacégeket? A választási kampány alatt a médiacégek jelentős mennyiségű pénzt és energiát fektetnek be. Emellett viszont más, szintén fontos témákat elhanyagolnak. A médiacégek viszonyát kíméletlen versengés jellemzi a választásokról való tudósítás ideje alatt. Ezt viszont kihasználják a kampányfőnökök. Ráveszik a médiát, hogy jelöltjük legkisebb rezdüléséről is tudósítsanak. Hogyan befolyásolja a média a választási küzdelmet? Olyan dolgokról számolnak be, melyek egy jelöltet jó vagy rossz fényben tüntetnek fel. A média a jelöltek körmére

néz, például, hogy betartják-e ígéreteiket vagy sem. Rákérdeznek a jelöltek álláspontjára, véleményére, és rákényszerítik őket, hogy olyasmiről is beszéljenek, amiről nem szerettek volna. Mi lesz a legfontosabb médiatípus a 2012-es választások során? Az internet fontosabb, mint valaha. Egyre több ember tájékozódik weboldalakról, illetve közösségi hálózatokról. És a jelöltek természetesen kihasználják ezt. A közösségi oldalak megjelenésével a hagyományos médiacégek számítanak még egyáltalán? Nehéz a kettőt különválasztani. Számos médiacég használ közösségi oldalakat. Mennyire számított a 2008-as választásokon, hogy Barack Obama megértette, hogyan működik a közösségi média? Hívei nagyon intenzíven használták a közösségi oldalakat. Sokkal intenzívebben, mint a republikánusok. Ez minden bizonnyal segített Obamának, hogy meggyőzze és motiválja választóit, akár még arra is, hogy munkájukkal kapcsolódjanak be a kampányba. És persze elmenjenek szavazni. De a közösségi média önmagában azért nem tudta eldönteni a választások kimenetelét. Önről egykoron azt írták: a «legbefolyásosabb politikai újságíró». Mekkora befolyással rendelkeznek egyes újságírók? Fontos lehet a szerepük, ha exkluzív történeteik vannak egyes jelöltekről. A «New York Times» hogyan fogja kezelni a 2012-es választásokat? Növelni fogjuk aktivitásunkat az internet, közösségi oldalak, interaktív grafikák és blogok terén. Fontos, hogy az olvasók különböző csatornákon érjék el tartalmainkat. És minden bizonnyal külön politikai app alkalmazást is fogunk készíteni iPhone-ra. Interjú: Peter Hossli

Amerikai elnökök által választott médium a választási küzdelemben:

John F. Kennedy elnöki ideje: 1961-1963 tévépárbaj

22 |


Lyndon B. Johnson elnöki ideje: 1963-1969 negatív tévékampány

Richard M. Nixon elnöki ideje: 1969-1974 Vietnámról készült dokumentumfilmek

Gerald R. Ford elnöki ideje: 1974-1977 televízió

Jimmy Carter elnöki ideje: 1977-1981 talkshow-k, Playboy-interjú

R Ronald Reagan elnöki ideje: 198 1981-1989 kkarizmatikus tévéfellépés

George Bush elnöki ideje: 1989-1993 negatív tévékampány

William J. Clinton elnöki ideje: 1993-2001 kábeltévé

George W. Bush elnöki ideje: 2001-2009 e-mail és direktmarketing

Barack Obama elnöki ideje: 2009közösségi média DOMO – 2011 december

| 23

JUBILEUM

A «L’illustré» története

Ünnepel a L′Illustréé és a L′Hebdo A Ringier két nyugat-svájci zászlóshajója idén fontos dátumokról emlékezik meg. Ez jó alkalom, hogy újra emlékeztessünk rá, mennyire fontos ez a két lap a régió médiakínálatában. És ez már régen is így volt. Gratulálunk!

biciózus hazai és nemzetközi riport elkészítésébe fektettük, ezek kerültek bele a jubileumi számba.» A «L'Hebdo» munkatársai a világ számos pontjára ellátogattak, Brazíliától Grönlandig, a Szilikon-völgytől Isztanbulon át egészen Berlinig és az Afrikában található Kinshasáig, hogy megírják riportjaikat. Ebből aztán egyedülálló sorozat kerekedett izgalmas történetekkel és különleges képekkel (ld. a Három hónap legjobb képei rovat két nyertesét a 16-18. oldalon.).

Szöveg: Patrick Morier-Genoud; Fotó: L’illustré és L’Hebdo

Nyugat-Svájc hangja

A «L'Hebdo» egy olvasói nemzedék alatt vált Nyugat-Svájc egyik legfontosabb hangjává, mondja Pillard. «Kritikus, konstruktív, de egyben szemtelen és szuggesztív is ez a hang. Meggyőződésem szerint, ha ez a két lap továbbra is a minőségi út mellett

24 |


kötelezi el magát, akkor a jövőben is sikeresek lesznek az olvasóknál.» Idén a «L'illustré» és a «L'Hebdo» tehát valójában a múltját és jelenét ünnepli. A «L'illustré» már áprilisban megjelentette jubileumi különszámát: 212 oldal nagy méretben, középen pedig egy poszter, melyen az ország 80 legfontosabb személyisége látható. Ha a jövő generáció tagjai majd megnézik ezt a lapszámot, illetve a hozzá kapcsolódó posztert, bizonyára izgalmas képet kapnak majd arról, hogy kik voltak az ezredfordulón az ország legfontosabb emberei.

A világ képekben

A «L'illustré» első száma 1921. szeptember 10-én jelent meg. «Azóta a lap azt tekinti feladatának, hogy a világot képekben írja le» - mondja a főszerkesztő, Michel Jeanneret. 90 évvel később a világ jelentősen megváltozott, az újdonságok iránti igény a multimédia hatására erősödött, de a «L'illustré» még mindig a

A «L’illustré» jubileumi kiadása 1987-re tekint vissza, mikor a szerkesztőség fele elutazott Moszkvába, hogy elkészítse a «Gorbacsov hazájában» című külön kiadást.

képek nyelvén beszél, és ebben a műfajban piacvezető Svájc nyugati részén. Az elmúlt 90 év során a «L'illustré» sok mindent megélt, és rengeteg eseményről be is számolt. Minden nagy történelmi pillanat és tragédia, a második világháborútól egészen a 2001. szeptember 11-i merényletig bekerült a lapba.

Svájc egyetlen hírmagazinja, a «L'Hebdo» is külön lapszámmal jelent meg 30 éves jubileuma alkalmából. «Legszívesebben csaptunk volna egy nagy jubileumi bulit, ahol több száz vendég issza a pezsgőt» mondja mosolyogva Alain Jeannet, a lap főszerkesztője. «Az erre szánt pénzt azonban inkább 30 új és am-

•

mpozáns számokról beszélünk, a «L'illustré» 90, a «L'Hebdo» pedig 30 éves: «A Ringier nyugat-svájci érdekeltségeinek igazgatójaként nagyon büszke vagyok arra, hogy két ilyen komoly születésnapot is ünnepelhetünk» - mondja Daniel Pillard. «Végső soron mindkét lapról elmondható, hogy nagyon sajátos és egyedi módon kapcsolódik kultúránkhoz. A «L'illustré» majdnem egy évszázada tájékoztatja olvasóit Svájc nyugati részén, méghozzá nagyon szórakoztató módon.» Az elmúlt évtizedek során a magazinnak érdekes és látványos képekkel sikerült megörökítenie a politikai és társadalmi életet.

•

I

«Szükség van a vitára»

30 éves jubileumi számában a «L’Hebdo» 30 izgalmas riportot kínál olvasóinak a világ minden sarkából. A «L’Hebdo» jelenleg Svájc egyetlen hírmagazinja.

«30 év sok idő, büszkék vagyunk arra, hogy hétről hétre olyan magazint készítünk, mely pusztán gazdasági megfontolásból nem is létezhetne» - írja Jeannet a jubileumi szám szerkesztői levelében. A főszerkesztő olyan levelet írt, mely az 1981. szeptember 11-i szerkesztői levélre reflektál. A «L'Hebdo» akkori főszerkesztője, Jacques Pilet annak idején így fogalmazott: «Először is az a fontos, hogy ez a hetente megjelenő magazin egyáltalán létezik. Újságírói hitvallásunk egyértelmű: Az alaposan megírt riportokra építünk. Az olyan tényekre, melyek önmagukért beszélnek. De olyan szerzőknek is teret kínálunk, akik megalapozott és határozott véleménnyel rendelkeznek egy-egy témában. Szükség van a vitára. És azt végig kell vinni. Akkor hát lássunk neki!» Ez az igényesség még ma is sikeres. Mind a «L'illustré», mind a «L'Hebdo» esetében. 

Az első kiadás címlapja: Tell Vilmos, a svájci legenda. A «L'illustré» első száma 1921. szeptember 10-én jelent meg. A címlapon egy mítosz, Tell Vilmos volt látható: a lap célkitűzése az volt, hogy a magazin legalább olyan hírnévre tegyen szert, mint a svájci szabadságharcos. A későbbiekben sokan felkerültek a címlapra, egyszerű munkásoktól kezdve egészen olyan személyiségekig, mint a két színész, Mary Pickford és Douglas Fairbanks, de az indiai függetlenségi mozgalom vezetője, Mahatma Gandhi is szerepelt az első oldalon. A «L’illustré» jubileumi lapszáma még egyszer visszatekint történetének 90 évére: az angol királyi családtól kezdve egészen Charlie Chaplinig számos történetet elevenít fel. PMG

A «L’Hebdo» története 1981. szeptember 11-én jelent meg a «L’Hebdo» első száma. A szerkesztőség nem sokkal később már multimédiás szellemiségről tett tanúbizonyságot, 1995-ben már jelen volt az akkor még nem igazán elterjedt interneten. 2005-ben, mikor az egész világ a párizsi zavargásokat figyelte, a «L’Hebdo» jelentős nemzetközi figyelemre tett szert az általa indított Bondy bloggal. A lap eddigi főszerkesztői: Jacques Pilet (1981-1991), Jean-Claude Peclet (19911996), Eric Hoesli (1996-1997), Ariane Dayer (1997-2002) és Alain Jeannet (2003 óta). PMG

Az első lapszám a nukleáris energiával foglalkozott.

A RINGIER ÉS A SZTÁROK

Fekete ruha almazöld kabát alatt Zaha Mohammad Hadid a világ legfelkapottabb és legismertebb építésznője. Stephanie Ringel, a Ringier újságírója saját bőrén tapasztalta meg Bázelben, milyen szélsőséges tud lenni az Irakban született sztárépítész az interjúk során. Szöveg: Stephanie Ringel Fotó: Marco Grob

Ő

a legjobb. Az általa tervezett házak néha felrobbantott fa építőjátékra emlékeztetnek. Újabban pedig a szilveszteri ólomöntés után kialakuló formákra hajaznak épületei. 1950-ben született Bagdadban, egy nő az Ezeregyéjszakából, aki modern meséket alkot. Engem nem érdekelt, mikor mondták, hogy Zaha Mohammad Hadid valóban «nehéz» személyiség. Az, hogy ilyen «excentrikus», csak még kíváncsibbá tett. Aztán eljött 2005. szeptember 9-e, és én délelőtt elmentem a Bázeli Építészeti Múzeumba. Felmegyek a lépcsőn, majd miután megérkezem, a szűk folyosón legalább két tucat szék állja utamat, át kell verekednem magam rajtuk, majd leülök egy kemény kanapéra. Az éppen Londonból érkező Zaha Mohammad Hadid ezen a napon tervezi bemutatni 100 milliós, «Új Bázeli Kaszinó» néven futó projektét. Aztán jövök én, egy interjú erejéig. Várok. Ringatom a lábam. Vajon mikor jön? Jön egyáltalán? Odakint egy villamos robog el, a fémes csikorgás ide is behallatszik. És egy kicsit bezavar Zaha Hadid fellépésébe, aki épp most jön be a terembe. Fekete ruha almazöld kabát alatt, almazöld magassarkú cipő és néhány izzadtságcsepp a homlokán. Mire beküzdi magát az asztal és a szék közé, a rosszkedvet jelképező ráncok olyan mélyek a szemöldöke között, mint a Grand Canyon. Szerintem soha nem volt könnyű dolga. Elhagyta a hazáját, mert nem akart élete végéig csadorban járni. Matematikát tanult, majd Londonban építészetet. Aztán kiemelkedő tehetségének köszönhetően Rem Kolhaas építészstúdiójának tagja lett. Majd önállósította magát. A derékszöget ellenségének kiálltja ki, és már csak olyan térformákat tervez, melyek kőbe öntött villámokra hasonlítanak. 16 éven át töpreng, rajzol, készít modelleket, de egyetlen meg-

26 |


bízót sem talál. Míg 1993-ban Rolf Fehlbaum, a svájci Vitra bútorgyártó elnök-vezérigazgatója fel nem kéri, hogy tervezzen a cég telephelyére egy tűzoltóépületet. Ez lett aztán a nagy áttörés. Általában a férfiak, közülük is Herzog de Meuron, Sir Norman Foster vagy Tadao Ando határozzák meg, milyenek legyenek a világszínvonalú modern építészet legfontosabb épületei. Ebbe az elit körbe eddig egyetlen nőnek, a Pritzker-díjjal, Praemium Imperiale-díjjal és Stirling-díjjal kitüntetett Zaha Hadidnak sikerült beküzdenie magát. Vajon hogyan gondolkodik Hadid? Hogy érzi magát nőként ezen a férfiak által dominált területen? Magányosan? «Nőként nem nyílik meg előtted minden kapu» - mondja a «Guardiannek». «Nem mondom azt, hogy feltétlenül a körön kívül akarok maradni. De ha kint hagynak, akkor onnan csinálom, amit kell. Végső soron az is jó hely.»

«Atyaúristen. Ez olyan, mintha azt kérdezné, milyen volt, mikor elvesztettem a szüzességemet!» Zaha Mohammad Hadid Aztán véget ér a sajtótájékoztató. Zaha Hadid szeretne bekapni néhány falatot, aztán kezdhetjük az interjút. Odaülök az egyik szomszéd asztalhoz, így a rizzsel tálalt közönséges nyelvhal elfogyasztása közben is nézhetem, mit csinál. Már nagyon várom, hogy feltehessem neki kérdéseimet, de aztán odajön a sajtófőnöke, és a fülembe súgja: «Ma egész nap lelket kellett belé öntenem ...». Aha. De már itt is van. Mosolygok. Ő a tá-

• Újságírók azt tartják róla, nehéz eset: Zaha Mohammad Hadid interjúk helyett inkább extravagáns épületeket tervez. Ezt Stephanie Ringel is megtapasztalta a saját bőrén.

volba tekint. Leteszi a retiküljét sajtósa, Roger Howie ölébe, és odaveti: «El kell mennem kezet mosni». Öt perccel később szuszogva jön fel a lépcsőn a mellékhelyiségből. Magához ragadja a retiküljét, mielőtt fejét lehajtva, szúrós tekintettel odanyújtja bal kezének kisujját, hogy üdvözöljön. Aztán átsietünk a múzeum könyvtárának egyik helyiségébe, ott nyugodtabban tudunk beszélgetni. Vagy mégsem? Kívülről behallatszik a forgalom, belül pedig a kiállítási installációt készítő munkások kopácsolnak. Keresztbe teszi a lábát, előrehajol, rákönyököl a térdére, és felveszi az egyik dohányzóasztalon heverő művészeti magazint. Lapoz, közben szuszog. Elkezdem az interjút: «Elkeseredett, mikor látta, hogy terveit – bár nagyra tartják – nem akarják megépíteni?» «Nem. Nekem volt egy vízióm. Az álmaimat akartam megvalósítani. Most érett meg erre az idő. Egy egész nemzedéknyi építészt, főként nőket képeztem saját szellemiségem jegyében. Így egyre több megértésre találok.» «Első megbízása egy tűzoltóépület volt ...» «...Atyaúristen. Erről akar velem beszélgetni? Ez olyan, mintha azt kérdezné, milyen volt, mikor elvesztettem a szüzességemet!» Micsoda? Szünet. Segítség. Nem. Ezt nem akarom tudni. Általában sem, de részletekbe menően aztán pláne nem! A beszélgetést nem folytattuk. Ha valami nem megy, azt nem kell erőltetni. Sem Zaha Hadidnak, sem nekem nem volt kedvem hozzá. Roger Howie azóta is rendszeresen ír. 950 projektjük fut. 44 országban 900 építész alakítja Hadid szellemiségének jegyében az épületeket. Építészeti megoldásokkal változtatja meg a világot. Szabályokat nem követ, illetve pontosabban: csak a saját szabályait követi. Bármikor szívesen találkoznék vele újra. 

Michael ringier

VÁLASZOK

Munkatársaink kérdezték vezetőinktől

Munkatársak kérdezték … Rajz: Igor Kravarik

M

ajdnem úgy kezdődik, mint egy karácsonyi történet, mert az érintetteket úgy hívják: Angel di Maria és Espirito Santo. Angel di Maria egy argentin labdarúgó, aki 2007 és 2010 között a Benfica Lissabon játékosa volt, és mivel sikeres volt, ezért tavaly a Tagesanzeiger egyik cikke szerint a Real Madrid 36 millió euróért megvette. Az összeg jelentős részét, 64 százalékos hozam mellett az Espirito Santo kapta. Az Espirito Santo azonban nem a Vatikáni Bank egyik leányvállalata, hanem egy hedge fund típusú befektetési alap, mely milliós összegeket invesztál labdarúgókba. A következő név már bizonyára Önöknek is ismerős lesz: a Mouton Rothschildről van szó, mely a bordeaux-i régió egyik világklasszis bora, azon belül is a 2005-ös évjáratra gondolok. Ezt a bort ajánlja nekem nagyon melegen az angol borkereskedőm. De nem meginni, hanem befektetési portfóliómat gyarapító vagyontárgyként. Több mint négy oldalon mutatja nekem táblázatokkal és grafikonokkal, miért értékesebb ez a bor befektetési szempontból, mint egy Latour vagy Mouton 2000-ből. Olyan teljesítménymutatókat is bedob, mint a «future upgrade», «performance» vagy «price ratio». Arról, hogy ezt a bort akár meg is lehetne inni, szó sincs. Hedge fundok tulajdonában lévő labdarúgók és ár/érték alapján értékesített borok? A világ megőrült! És spekulál! Semmi sem szent már, ha gyorsan pénzt lehet keresni. Én mindig úgy gondoltam, hogy a nyereséghez először valamilyen értéktöbbletet kell teremteni. De ez a hozzáállásom legalább annyira ódivatúnak tűnik, mint a karácsony. Ezért aztán december 25-én a családommal meg fogok inni egy üveg 2000-es évjáratú Mouton Rothschildot. Tíz évvel ezelőtt, mai szemmel nézve nagyon olcsón, úgyszólván «en primeur» vettem. Ezzel fogunk Önökre koccintani. Önökre, akik minden évben azon dolgoznak, hogy cégünk értéktöbbletet hozzon létre. Ezért már most köszönetet mondok Önöknek, és kívánok egyben boldog, értéktöbbletgazdag új évet!

A Ringier rövid időn belül több nyomdájától is megvált St. Gallenben, Zürichben és Hongkongban. Ez annak az előjele, hogy hamarosan további Ringier nyomdák zárnak majd be bel- és külföldön? Christian Unger, elnök-vezérigazgató: Először is kiemelném, hogy a Swissprinters és a Ringier Print Hong Kong esete nagyon eltérő. Persze van bennük közös, a nyomdaipar helyzete világszerte megváltozott. Egyre kisebb az árrés, egyre nagyobb a konkurencia. A Ringier egy ideje a svájci nyomdai üzletág és egyes külföldi napilapnyomdákban meglévő érdekeltségeink fokozatos konszolidálására összpontosít. A Ringier Print Hong Kong eladása következetes lépésnek tekinthető ezen az úton, világosan mutatja, hogy folyamatosan megvalósítjuk konszern szintű stratégiánkat. A Swissprinters esetében azonban nem kevesebbről van szó, mint a cég túléléséről. Ehhez szükség van arra, hogy alapvető átalakításokat hajtsunk végre. Nehéz lépés, de sajnos elkerülhetetlen. A

Swissprinters-nek megint rentábilissá kell válnia, hogy hosszú távon megmaradjon. A Ringier azonban továbbra is őrzi nyomdaipari gyökereit, különböző országokban folytatjuk sikeres nyomdai tevékenységünket. Ha piac ezt lehetővé teszi, ezek a jövőben is megmaradnak. Tobias Schulz-Isenbeck úr, Ön két hónapja dolgozik a Ringier-nél: Mi a két legfontosabb konkrét feladat az Ön listáján? Tobias Schulz-Isenbeck: Jelenleg a Ringier Csoporttal és a leányvállalatok, illetve a holding társaság bonyolult szerkezetével ismerkedek. Számomra, mint CFO a pénz-

«A Ringier nagyon izgalmas cég» Tobias SchulzIsenbeck Ringier AG, CFO

ügyi területhez tartozó témák és számadatok a fontosak. Ezen felül a szokásos őszi menetnek megfelelően nekiálltunk a Ringier-nél, hogy elkészítsük a 2012-es költségvetést, ami egyébként komoly segítség, mert így jobban el tudok mélyülni az egyes üzletágakban. Az első hónapok után kialakult benyomásom: a Ringier nagyon izgalmas cég, rengeteg lehetőség rejlik benne. 2012 elején a Ringier számos helyen PC-ről Mac-re vált. Mi lesz a leselejtezett PC-kel és laptopokkal? Akár magánemberként is megvehetjük majd őket? Roland Kühne, a Szolgáltatások és IT terület vezetője: A bejelentett átállás összességében nagyjából 18 hónapba fog telni. Az eddigi eszközök egy részét tovább tudjuk hasznosítani, a régebbi típusokat azonban le fogjuk selejtezni, így a munkatársak is megvehetik őket, nagyjából a felmerült költségeket fedező összegért. Hogy mikor lesznek majd ilyen értékesítések, azt a munkatársak a Helpdesken érdeklődhetik meg. 


| 29

MAGUNK KÖZÖTT 10 ÉV: Baumgartner Viktor, Ringier AG; Zemp Pascal, Ringier AG; Breisch Thomas, Ringier AG; Osman Regula, Ringier AG; Rovnan Vratko, Ringier AG; Schenker Esther, Ringier AG; Nopper Georg, Ringier AG; Fontana Simone, Ringier AG; Rub Ruth, Ringier AG; Schlegel Ricky, Ringier Print; Voigt Mario, Ringier Print; Müller Tatjana, Scout24 Schweiz AG; Mevio Maria Bruna, media swiss ag; Bettaïeb Tarek, Ringier Romandie; Chelu Gheorghe, Ringier Rumänien; Czövek Hajnalka, Ringier Magyarország; Nép Henrietta, Ringier Magyarország; Jelen Veronika, Ringier Magyarország 20 ÉV: Hösli Niklaus, Ringier AG; Walder Marc, Ringier AG; Brügger Stephan, Ringier Print; Haas Monika, Ringier Print; Schmidiger Edwin, Ringier Print; Furrer Walter, Ringier Print; Bavarel Gervaise, Ringier Romandie 25 ÉV: Morger Erich, Ringier AG; Notari Isabel, Ringier AG; Akhtar Adeel Ringier Print 30 ÉV: Merlotti Tony, Ringier AG; Gautschi Marlene, Ringier AG; Siegrist Irene, Ringier Print; Schilliger Anton, Ringier Print 35 ÉV: Brunner Peter, Ringier AG; Aeberli Gustav, Ringier AG 40 ÉV: Mösch René, Ringier AG NYUGDÍJBA MENNEK: Savanovic Vojislav, Ringier Print; Gollin Günter, Ringier Print; Grossen Pierre, Ringier Romandie; Schaffter Isolde, Ringier AG ELTÁVOZTAK: Grob Bernard, 7.6.; Hänggi Margrith, 23.8; Tschamper Kurt, 2.9.; Brosi Hugo, 2.10.; Toma Giuseppe, 4.10.; Schwendener Hans, 12.10.; Suter Kurt, 12.10.; Leuenberger Hans, 15.10.; Uebersax Peter, 20.10.; Müller Ernst, 30.10.

Kitüntetést kapott a DOMO A Svájci Belső Kommunikációs Szövetség az Arany Toll 2004-es és 2005-ös odaítélése után újra két kategóriában részesítette kitüntetésben a Ringeir vállalati magazinját, a DOMO-t: Arany Tollat kaptunk a «legjobb cikkek», illetve Bronz Tollat a «legjobb munkatársaknak szóló magazin» kategóriában. Összesen 28 Svájci lap volt még versenyben rajtunk kívül. Ezen kívül a DOMO-t az European Excellence Award díjra is jelölték «vállalati magazin» kategóriájában, ezzel bekerültünk a hat legjobb európai magazin közé. A zsűri döntése december közepén várható.

30 |


KOLUMNA

A szerkesztőség a «második otthona» Simon József sportriporter 25 éve dolgozik a Ringier Magyarországnál.

1987-ben Simon József kíváncsian várta, mit hoz a jövő a Ringier-nél.

S

imon József a Magyar Újságíró-szövetség sportújságírói iskoláját befejezve 1987. június 15-én lett a «Népsport» újságírója. Már 33 éves volt, de a tapasztalt újságírók csak ettől kezdve hívták kollégának, amire nagyon büszke volt, hiszen immár közéjük tartozott. A szakosodás gyorsan ment, a kézilabda került hozzá. És mivel munkáját jól végezte, 1992-ben elutazhatott Barcelonába, hogy onnan az olimpiáról tudósítson kézilabdát, tornát, sportlövészetet, röplabdát az időközben «Nemzeti Sportra» átkeresztelt lapnak. 24 éve van a Ringier-nél, erről eleinte álmodni sem mert. «Nem udvariasságból mondom, de a

Ringier csodát tett Magyarországon - mondja Simon -, munkatársként, majd rovatvezetőként, olvasószerkesztőként és szerkesztőként láttam az utóbbi negyedszázad során, honnan indult, milyen úton jár, és hogyan fejlődik a Nemzeti Sport. A Ringier európai színvonalú, elegáns tartalmában és tördelésében is színes sportnapilappá alakította a hajdani szegényes kiállítású, fekete-fehér újságot.» A szerkesztőség, mondja, a második családja és otthona: «A Ringier nélkül talán már nem is létezne ez a 108 éves újság.» Simon József 57 éves, és ugyanúgy szereti munkáját, mint első nap, amikor elkezdett dolgozni a lapnál. A. K.

1983-ban mint kezdő...

...és ma mint szakember

Bruno köztársasága Emlékeznek még az előző DOMO-ra, kedves Olvasók? A «Ringier és a sztárok» rovatra? Kollégánk, Helmut-Maria Glogger kicsit kotorászott az emlékei között, majd kellő iróniával papírra vetette, milyen szánalmasan kudarcot vallott kísérlete, hogy interjút készítsen Rod Stewarttal Kanadában. Csak pár napja jelent meg új lapszámunk, mikor Helmut-Maria e-mailt kapott. A feladó: Bruno Torricelli, a hosszú ideje nálunk dolgozó fotós. Szétröhögte magát Glogger cikkén, írta. És rögtön mellékelt is egy Rod Stewarttal kapcsolatos anekdotát a mailjéhez. Az következőket írta: «Van már pár éve, akkoriban talán 25 lehettem, mikor Phillip Löpfével, az akkor frissen a Ringier újságíróiskolájában végzett, későbbi SonntagsBlick főszerkesztővel elrepültünk Skóciába, hogy interjút készítsünk Rod Stewarttal. Bár mostanra már haloványak az emlékeim az esettel kapcsolatban, egyvalami határozottan megmaradt: Míg mi, svájciak, két férfit küldtünk a helyszínre – egy újságíró, egy fotós –, és ezzel gyakorlatilag lenulláztuk az esélyeinket, addig a rafkós német kollégák fiatal, szőke, hosszú hajú vampeket küldtek. A Bravo, a Stern és még ki tudja melyik lap, mind tudta, mire bukik Rod Stewart. De azért kaptunk egy tízperces interjút, amihez három perc fotózás is társult. A semminél azért több volt! A németek bezzeg a szőke bombázók miatt roskadásig kapták a válaszokat, és még azt is lekaphatták, ahogy Rod búcsút int. Na, így emlékszem én Rod Stewartra, a szupersztárra sok-sok évvel ezelőtt Skóciában. Szemben veled, nekünk nem kellett a kinttartózkodásunkat meghosszabbítanunk, még aznap este visszarepültünk Svájcba.» ANDI KÄMMERLING

A médiadíva: Zaha Mohammad Hadid sztárépítész

Recommend Documents