A mediáció a társadalom választása Konferencia Aix-en-Provence-ban (2013.07.02.-2013.07.06.) Az Európai Bírák Mediációs Egyesülete (GEMME) az idén negyedik alkalommal rendezte meg a bírósági mediációról szóló nemzetközi konferenciáját most „A mediáció a társadalom választása” címmel. A konferenciára – az előző évhez hasonlóan – a Marseille-től 30 km-re fekvő Aix-en-Provence-ben, a festői szépségű (Cézanne-t, Van Gogh-ot, Gauguin-t, Renoir-t egyaránt megihlető) délfranciaországi kisvárosban került sor július 2-tól 6-ig. Az idén három nagy témát dolgozott fel az ülés, elsődlegesen átfogó képet kaptak a résztvevők a közvetítői eljárás helyzetéről Európában és a világ más tájain (pl. Kína, Ausztrália, Kanada, az Afrikai kontinens, Szingapúr, Malajzia), az előadók beszámoltak az elmúlt évben bekövetkezett változásokról is. A második nagyobb témakört „a cégek társadalmi felelőssége” címmel a belföldi és a nemzetközi kereskedelmi mediáció alkotta. Végül „a konfliktusos helyzetből kikerülés” címmel elnevezett tárgyban hallhattunk előadásokat és vehettünk részt az ezzel összefüggő szituációs gyakorlatokon. A konferencia első két napján mediátorképzés zajlott, az ülés tényleges megnyitójára július 4. napján került sor M. Eric Maitrepierre, az Európai és Nemzetközi Ügyek Hivatalának vezetője, Mme Chaterine Husson-Trochain, az Aix-en Provence-i Fellebbviteli Bíróság elnöke, M. Jamie Cardona Ferreira, a portugál Legfelsőbb Bíróság korábbi és a GEMME jelenlegi elnöke, valamint Mme Béatrice Blohorn-Brenneur, a GEMME francia szekciója és a CIMJ-ICOME elnöke, tiszteletbeli tanácselnök részvételével.
Az első témakörben Jean Mirimanoff svájci tiszteletbeli bíró, hivatásos mediátor „a közvetítői eljárás és az ifjúság” című előadásában kifejtette, hogy a svájci nemzeti hatóságok felelőssége is a közvetítői eljárás igénybevételének elősegítése, a mediációt az előadó szerint nem lehet kizárólag a magánszektorra hagyni. Ha ez a következtetés egy ilyen fejlett gazdasággal és jogi kultúrával rendelkező ország kapcsán is igaz, akkor valószínűleg nem légből kapottak a kelet-közép-európai ezzel összhangban lévő törekvések sem. Ahhoz, hogy a törvényhozás az állampolgárok mindennapi életét hatékonyan rendezni tudja, egész Európában változtatni kell a konfliktuskezelés módszerein. Ezen szándéktól vezérelve az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért Küzdő Európai Bizottság, a CEPEJ 2007-ben új az Európa Tanács büntetőügyi, a családügyi és a közigazgatási mediációs
ajánlásainak hatékonyabb alkalmazásáról szóló CEPEJ – irányelveket adott ki (Cepej (2007)13, Cepej2007(14) és a Cepej2007(15)-ös sz. irányelvei). Ezen irányelvek (https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id=1223865&Site=COE és http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/family/7th%20conference_en_files/CEPEJ-200714%20E%20%20guidelines%20family%20mediation%20and%20mediation%20in%20civil%20matters.pdf és http://www.seemf.eu/files/pages/CEPEJ%20Guidelines%20for%20Alternatives%20to%20Litigatio n.2007.pdf ) három területen szólítják fel cselekvésre a tagállamokat: 1.) a társadalom tájékoztatása a közvetítői eljárás lehetőségéről, annak mibenlétéről, 2.) a konfliktuskezelés mint önálló tantárgy bevezetése a jogászképzésben, 3.) a mediáció és más alternatív konfliktuskezelési módszerek inkorporációja a nemzeti oktatásba. Az előadó rámutatott arra, hogy a kérdés két nézőpontból ragadható meg: a mediáció a fiatalokért és a mediáció a fiatalok által címszavakkal. Az előbbit a fiatalkorúak eljárásbeli jogairól szóló belföldi jogszabályi rendelkezések mint az ENSZ Gyermekek Jogairól Szóló Egyezményével együtt – egyben természetesen az utóbbinak alárendelten - alkalmazandó normák jó színvonalon szabályozzák. Aláhúzandó a meghallgatáshoz való jog bármilyen típusú családjogi mediációban, az iskolai élet konfliktusaiban, vagy a fiatalkorú által elkövetett bűncselekmények esetén is. A mediáció a fiatalok által pedig nem jelent kevesebbet, mint a gyermekek hajlandóságának növelése az iskolai konfliktusok kezelésére a gyermekkortól a nagykorúságig. Az előadó szerint az iskolai mediáció bevezetése három síkon is jótékony hatást eredményez: az érintett fiatalok részére nagyobb magabiztosságot ad, az ifjak képesek lesznek megkülönböztetni a konfliktust és az erőszakot, és megtanulnak ítéletek és előítéletek nélkül meghallgatni másokat, az iskolai közeg és a fiatalok környezetét érő pozitív hatás, hogy javul az együttműködési képesség, megerősödnek a társadalmi kapcsolatok, enyhülnek a kulturális feszültségek, a tágabb társadalom szempontjából keletkező előnyök: a mediáció az erőszakkal szemben megtanítja a konfliktuskezelés nem erőszakos, hatékonyabb formáját, a toleranciát a mássággal, a felelősség és szabadság kultúráját a konfliktusokkal szemben.
A Kínai Népköztársaság-beli mediáció és a bíróságok kapcsolatát Xiao-Lin Fu Bourgne ügyvéd, mediátor mutatta be. Tavaly ugyanő a közvetítés 2009 óta létező kínai szervezetrendszerét ismertette, most vázlatos áttekintést adott a közvetítés fejlődési folyamatáról és a közvetítés igazságügyi intézményekkel (pl.: a pekingi Mediációs Központ) fennálló kapcsolatáról. Kínában sem más az ADR bevezetésével összefüggő lépések fő céljai, mint a bíróhiánnyal küzdő bíróságok ügyterhének csökkentése, az ugrásszerű gazdasági fejlődés okozta különbségek növekedése ellenére a társadalmi béke megőrzése a kínai filozófiai-vallási hagyományoktól nem idegen mediációs hagyományok felélesztésével. A reformok első szakaszában létrejött egy megállapodás egy bíróság és egy mediációs központ között, miszerint a bíróság helyiségeiben elhelyezésre kerül egy mediációs „hivatal”. A folyamat első lépcsőjén a bíró utasítja a feleket mediációra, ez előzetes kötelezés, az ügy a mediációs „hivatalhoz” kerül. Ha a feleknek a közvetítői eljárás során sikerül megállapodást kötniük, ezt a megállapodást a felek vagy önként végrehajtják, vagy kérésükre a bíróság jóváhagyja azt. Ha a mediáció eredménytelen marad, az ügy visszakerül a bírósághoz. Még ezt követően is lehet esély mediációra, mert létezik a bírósági eljárást megelőző mediáción kívül a bírósági eljárás során alkalmazott mediáció is, ha a bíró vagy az ügyvédek az eljárás folyamán szükségét látják, ilyenkor a bíró a felek közös kérelmére a mediációs hivatalhoz küldi vissza az ügyet. A mediációs hivatal sikerekről, eredményekről számolt be, az ügyfelek hatékonynak, rugalmasnak találják a közvetítést. Egy esetben a Chaoyang-i Bíróság 2013 júniusában a CCPPIT Mediációs Központhoz
utalt egy 46 fél részvételével zajló, személyi kölcsön iránti bírósági ügyet. Két kijelölt mediátor folytatta le az eljárást. A közvetítői eljárás előtt a mediátorok észlelték, hogy egyes döntő tényállási elemek feltáratlanok, mert ezen részleteket a felek a bíróság előtt rejtve akarták tartani. A mediátorok felhívására a felek a meghallgatásukon kiegészítették a tényállást, s a konfliktus mibenléte teljes körű megértése lehetővé tette, hogy egyetlen nap alatt megegyezésre jussanak. Még ugyanezen a napon a bíróság jóváhagyta az egyezséget. A példátlan siker aztán a két intézmény közötti kapcsolat véglegesítéséhez vezetett. A mediáció Kanadában egészen sajátos, a miénktől, de az európai gyakorlatok többségétől is jelentős eltérést mutat. L'Honorable Suzanne Handman, aki jelenleg Montréal-ban a Québec-i bíróság bírája és bírósági mediátora, s mediátorképzést is folytat Kanadában és Európában, korábban pedig a Montréal-i Munkaügyi Bíróság bírója és mediátora volt, interaktív előadásában hangsúlyozta, hogy Kanadában nem létezik egységes mediációs rendszer. Kanada 10 közigazgatási tartományra oszlik és az alkalmazott közvetítői eljárás minden tartományban eltér egymástól. Egyes tartományokban a közvetítői eljárást bíró folytatja le, ugyanakkor másokban magánmediátorok végzik e tevékenységet. Egyes tartományokban a mediáció kötelező, míg másokban önkéntes. Bizonyos helyeken a bíró facilitátorként (facilitateur) jár el, míg máshol az eljárás végén a bíró „döntést” hoz. Az eltéréseknek köszönhetően Mme Handman nem vállalkozott egy bizonyos „helyes, abszolút érvényű” modell bemutatására, hanem saját gyakorlatából merített példákon keresztül mutatta be az általa alkalmazott eljárásbeli technikákat, melyek mindegyike nélkülözi a felek mediátor által történő enyhébb befolyásolását is. A mediátor nem saját „bírói” elképzelését, akaratát vetíti a felekre, hanem feltárja azok tényleges érdekeit, és hagyja, hogy a felek maguk jussanak el a megoldáshoz. Handman kiemelte, hogy a mediáció alapelvei értelmében a mediátor nem avatkozhat be sem a döntés meghozatalába, sem annak tartalmába, ugyanis mindkettő a felekre tartozik. A mediátor feladata, hogy elősegítse a felek közötti egyetértést, javaslatokat, ötleteket ad, esetleg biztosítja a felek fizikai jelenlétét.
Különös figyelmet szentelt a konferencia az önkéntes, kötelező, illetve a kötelezően választható mediáció témájának. A kötelező mediáció bevezetése elősegíti annak társadalmi elterjedését, a peres ügyek számának (nem ismert, de feltételezhetően kis mértékű) csökkenését. Ugyanakkor kötelező jellegénél fogva veszít is hatékonyságából, a felek részéről elvész az egyezségkötési hajlandóság, a nyitottság. Az ülés ezen dilemmák feloldására kereste a választ. Európában sajátos álláspontot képvisel az olaszországi modell, a jogszabályi változásokat Chiarra Giovannucci Orlandi, a Bologna-i Egyetem Professzora mutatta be. Olaszországban először bevezették, majd eltörölték, aztán módosult tartalommal újból elfogadták a kötelező mediációt. Az olasz kormány 2010-ben 28 4/3/2010 számú, mediációs eljárást szabályozó jogszabályt „mediazione finalizzata alla conciliazione delle controversie civil e commerciali” címmel szavazta meg. Ez a jogszabály előírta a bizonyos területeken kötelező és minden bírósági eljárást megelőző
mediációt. Múlt év decemberében azonban az Alkotmánybíróság a jogszabály előzetes, kötelező mediációval összefüggő rendelkezéseit alkotmányellenesnek nyilvánította, mert az olasz kormány túlterjeszkedett hatáskörén, a kérdésben ugyanis a parlament volt jogosult dönteni. Az ennek megfelelően újraindult törvényalkotási folyamatban az olasz kormány 2013. június 15-én ismételten kinyilvánította a pert megelőző kötelező mediáció általános alapelvét az olasz polgári jogi igazságszolgáltatás hatékonyabbá tétele érdekében. A parlament által az ezen előterjesztésben foglalt cél tiszteletben tartásával kialakított új törvény szövege alapján ezen alapelvek jelenleg is hatályban vannak. Az olasz modell – nem meglepő módon – kételyeket keltett a témában elismert francia szaktekintélyben, Stephen Bensimonban, aki veszélyesnek tartotta a mediáció kényszerű, kötelező jellegű alkalmazását, álláspontja szerint a kötelező mediáció a módszer halálához vezet. Ugyanakkor a kanadai példa (az elismerésre méltó statisztikai eredmények) mégis azt igazolja, hogy a közvetítés egyaránt működőképes azon tartományokban ahol önkéntes, és ott is ahol az kötelező jellegű. A magyar önkéntes, kötelezően választható és kötelező mediációról én tartottam előadást. A nemzeti szabályozás az Európai Parlament és Európai Tanács 2008/52/CE Irányelvének (2008. május 21.) egyre inkább megfelel, az év folyamán számos területen jelentős változásnak lehetünk tanúi. A polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazandó közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény amely 2003. március 17. napján lépett hatályba, meghatározza a közvetítői eljárás általános szabályait, körülírja a szolgáltatásokat, a feltételeket, a polgári és kereskedelmi mediációs eljárásokat, melyek megelőzhetik, vagy felválthatják a peres eljárást. Ez a törvény kizárólag az önkéntes mediáció fogalmát ismeri. Az eljárások többségében (polgári jog, munkaügyi viták) kizárólag önkéntes mediációról beszélhetünk. A gazdasági ügyekben azonban megjelenik a kötelezően választható mediáció, ez esetben ugyanis a peres eljárás kezdeményezése előtt a gazdasági társaságoknak meg kell kísérelniük a konfliktus alternatív vitarendezési eszközzel (ADR) történő rendezését, közvetítői eljárást, választott bírósági eljárást, etc. vehetnek igénybe. A szabályt azonban jelentősen felhigítja, hogy lehetőségük van arra is, hogy a vita rendezésének megkísérlését a felek által felvett jegyzőkönyvvel igazolják. Sajnálatos módon mind a bírók, mind a felek figyelmen kívül hagyják a Pp. 121/A. § (2) bekezdését, ami egyébként a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának oka lenne, e körben azonban a bírók mégsem élnek a törvény által teremtett lehetőségükkel, pedig ezzel elősegítenék a mediáció elterjesztését és a bírósági ügyek számának csökkentését. 2013-ban a parlament megszavazta az új Polgári Törvénykönyvet, a kódex 2014. március 15. napján lép majd hatályba. A családjog területén következik be jelentős változás, mert a házasság felbontása iránti perben a bíró javasolhatja a feleknek a mediációt (önkéntes mediáció), a szülői felügyelet gyakorlása és a kapcsolattartás iránti perekben pedig kötelezővé teheti a feleknek a mediációban való részvételt a felek gyermekkel (pl. szülői felügyeleti jog gyakorlásával) összefüggő együttműködése érdekében. Az új Polgári Törvénykönyv tehát bevezette a kötelező mediációt. A mediációs eljárás kötelezővé tétele esetén a bíró felfüggeszti a peres eljárást, és a feleknek 2 hónapon belül igazolniuk kell, hogy a mediátor előtt megjelentek, és a közvetítői eljárást megkísérelték. A Polgári Perrendtartás ugyanakkor jelenleg még nem alkalmazkodik az anyagi jogi szabályok változásaihoz, nem tartalmaz szankciót arra nézve, ha a felek nem teljesítik a bíró által előírt kötelezettségüket, a jogalkotás e vonatkozásban is folyamatban van. Szankció nélküli kötelezettség esetén aligha beszélhetünk kötelező mediációról. Érdemes lenne megfontolni az ügyvédek ösztönzését is e kérdésben, erre számos eszköz állhat a bíróság rendelkezésére, az ügyvédi költségek megítélésétől a pénzbírságig.
Romániában kizárólag önkéntes mediáció létezik, Dragos Calin, a Bukarest-i Fellebbviteli Bíróság bírója elmondta, hogy a 2012. december 12. napján kelt 90/2012 rendelet rendelkezik arról, hogy a felperesnek – bizonyos esetekben - kötelező részt venni olyan ülésen, melyen tájékoztatást kapnak a közvetítői eljárásról, de ez nem több mint tájékoztatás. A mediáció soha nem kötelező, ahhoz ma is a felek beleegyezésére van szükség. A rendelet előírja, hogy amennyiben a bíró által javasolt közvetítői eljáráson való részvételt a kérelmező (felperes) elutasítja, akkor részt kell vennie egy közvetítői eljárásról szóló tájékoztató ülésen. A román törvényhozás tervei között szerepel, hogy sikeres mediációs vitarendezés esetén a teljes peres eljárás költsége visszatérítésre kerül a felek részére. A hazai illetékbeszámításos rendszerhez hasonló logikájú eljárás magyarországi adaptációja vizsgálandó lehet. A kiemelkedő eredmények Románia-szerte bebizonyították, hogy a mediáció lehetővé tesz egy gazdaságilag előnyös, és gyors, bíróságon kívüli vitarendezést, ami annak is köszönhető, hogy a szabályozott mediációs eljárások a felek szükségleteihez illeszkednek. A fenti rendelet csak polgári ügyekben alkalmazandó, 2013. augusztus 1. napján lépett hatályba. Az bíróság, az igazságszolgáltatási rendszer költségeinek csökkentése érdekében egy ún. Mediációs Tanács is felállításra került Romániában, melynek feladata a mediációs eljárás népszerűsítése, elterjesztése, a mediátorképzés szabályainak kidolgozása, az oktatók felkészítése, a hivatásos mediátor képzettségét tanúsító dokumentumok kiadása, etikai kódex elfogadása, a törvényhozás számára javaslatok kidolgozása. A nap végén levezetésként mediátorok és ügyvédek részvételével felejthetetlen „szín”előadás keretében ismerhettük meg a közvetítői eljárás menetét, a közvetítő eszközeit, az eljárás etikai szabályait, a konfliktuskezelés módszereit. Az előadást kísérő irónia – így pl. a a mediátor nyitottságát szimbolizáló hatalmas műanyag fül, vagy a mediátor feladatát jelző (kép)keret, amivel keretet ad az eljárásnak - a lényeglátást, a szemléletességet szolgálta (lásd fotók).
2013. július 5. napján a nemzetközi kereskedelmi mediációról hallgattunk meg beszámolókat. Simon Wesley ügyvéd az angolszász rendszert mutatta be, a mediáció fejlődését és a polgári eljárásjogi törvény („Woolf”) reformját ismertette. Megtudtuk, hogy 40 évre visszamenőleg állnak rendelkezésre statisztikai adatok az Egyesült Királyságban folytatott közvetítéssel kapcsolatosan. A kereskedelmi ügyekben a peres eljárást minden esetben megelőzi a felek közötti egyeztetés, „protokoll-csere”. A mediáció fejlődésének egyik indoka gyors, könnyen hozzáférhető, a gazdasági élet ilyen tendenciáihoz alkalmazkodó sajátossága, a kisebb jelentőségű ügyekben lehetőség van telefonos közvetítésre is. Rámutatott arra, hogy a hagyományos értelemben vett igazságszolgáltatás súlya jelentős mértékben csökkent, a bírósági költségvetést és az igazságszolgáltatási támogatásokat megnyirbálták, és a Minisztérium a mediációnak adott prioritást, az igazságszolgáltatásból elvont anyagi eszközöket a mediáció előnyeit bemutató tájékoztatásra, a mediátorok, valamint a jogi hivatást végző személyek képzésére csoportosítják át. Wesley megemlített néhány terelési technikát, melynek köszönhetően a mediáció alkalmazása elsődleges szerephez jut a bírósági igazságszolgáltatással szemben. Elmondta, hogy Ausztráliában személyesen az ügyvédet bünteti a törvény, ha visszautasítja a mediációt, Szingapúrban pedig az az ügyvéd, amelyik nem tájékoztatja a közvetítői eljárás előnyeiről, és nem ajánlja fel számukra annak igénybevételét, pénzbírsággal sújtandó. Az angolszász országokban mindenhol alkalmazandó az a rendelkezés, mely szerint ha a fél visszautasítja a mediációt, akkor is viseli a teljes peres eljárás költségét, ha egyébként pernyertes lett. A sikeres mediációs eljárás költségeit egyébként a felek közösen viselik. Az Európa Tanácson belüli mediációról tartott rövid beszámolót Béatrice Blohorn-Brenneur, tiszteletbeli tanácselnök, az Európa Tanács mediátora. Elmondta, hogy az Európai Tanács keretén belül két mediátort választanak (egy „anglofont” és egy „frankofont”) 2 éves időszakra, a megbízás két alkalommal megújítható. Az Európa Tanács nevezi ki ugyan őket, de eljárásuk során függetlenek. A mediátorok küldetése, hogy a hierarchia csúcsán lévők és a többi ügyvivő (tisztviselő) közötti, valamint az ügyvivők egymás közötti esetleges nézeteltéréseket rendezzék, és ezzel megfelelő légkört teremtsenek az ET hivatali szervezetén belül. Az előadó gondolatai alapján felvetődött bennem, hogy ilyen célból talán minden nagyobb szervezet esetében indokolt lenne mediátorok alkalmazása.
A mediáció a kereskedelmi igazságszolgáltatás előtt: A Párizsi Kereskedelmi Bíróság mediációs és egyeztetési (conciliation) gyakorlatát mutatta be Xavier Peyrou, a Párizsi Kereskedelmi Bíróság bírája. A Párizsi Kereskedelmi Bíróságon 172 bíróra 69.200 ügy jutott 2012-ben. A kereskedelmi bíróságon minden egyes ügyben minden alkalommal, amikor a mediáció sikere valószínűnek mutatkozik, tájékoztatják a feleket a közvetítés igénybevételének lehetőségéről, és minden egyes egyszerűbb ügyben tájékoztatják a feleket az egyeztetés, a „conciliation” lehetőségéről. Elmondta, hogy erőszakos eszközökkel nem lehet az alternatív vitarendezési eszközöket terjeszteni. A bíró igazságszolgáltatási gyakorlatának átalakítása - a mediáció erőszakos alkalmazása – kényes feladat, ami magában hordozza annak veszélyét, hogy szinte minden ügy a mediáció vagy a conciliation próbababájává váljon. Érdekesség, hogy a kereskedelmi bíróságon vannak olyan valóságos, hétköznapi, gyakorlati megfontolások, melyre tekintettel a bírók előnyben részesítik az egyeztetést (conciliation) a mediációval szemben. Éles vita alakult ki az előadó és a Pau-i Fellebbviteli Bíróság bírája, Philippe-Roland Bertrand között, aki szerint a mediáció pontosan azért hatékonyabb, mert nem ingyenes, így magasabb színvonalon gyakorolható, és a felek – belső pszichológiai kényszertől indítottan is – biztosabban jutnak el a konfliktus megoldásához. A kereskedelmi bírósági bíró – szemben a nem bírói hivatást gyakorló mediátorral – eredendően sokkal érzékenyebb a gazdasági társaságok közötti kapcsolatok védelme iránt, mert a kereskedelmi bíróság bírái cégek alkalmazásában álló szakemberek, esetleg cégvezetők soraiból kerülnek ki, akik különös szakértelemmel rendelkeznek a társaságok működése tekintetében. A conciliation a kisebb cégek konfliktusainak megoldására szolgál, olyanokénak akik nem képesek megfizetni a mediációs eljárást, vagy azt a megoldandó vita súlyához képest túl drágának tartják. A conciliation – figyelemmel arra, hogy ez a szolgáltatás ingyenes – megfelelő eszközül szolgál ahhoz, hogy a kisebb társaságok is érvényesíteni tudják jogaikat. A Pau-i Fellebbviteli Bíróság Kereskedelmi Tanácsának elnöke, Philippe-Roland Bertrand, a kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos mediáció Pau-i Fellebbviteli Bíróságon folytatott kísérleti
program vezetésével szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal. A program 2011 óta zajlik, a tanács a mindennapi működése során mérleget készít a mediációval érintett ügyeket illetően. Az eljárás hatékonyságának és tartósságának feltétele a program támogatása és következetes működtetése, a választható ügyek válogatási szempontjainak meghatározása, gyakorlott és képzett mediátorokat magába foglaló intézmény közreműködése. A kísérleti program során a bíró meghatározott szempontok alapján kiválogatja a mediációra alkalmas ügyeket, ezekben felajánlja a felek számára a közvetítői eljárást. A kiválogatott ügyek alakulását aztán a későbbiekben is figyelemmel kísérik, statisztikai nyilvántartást vezetnek róluk. A kísérleti program szükséges kelléke a mediációs kultúra terjesztése, tájékoztatás nyújtása. Álláspontja szerint ha a bíró nem ajánlja fel a felek számára a mediációt, a mediáció nem működne, tehát e kérdésben a bírónak jelentős szerepe van. Kiemelte, hogy az eljárás minél korábbi szakaszában meg kell kezdeni a mediációt, ugyanis az eljárás pozitív hatásai (gyorsaság, költségkímélés, stb.) ekkor tudnak a leginkább érvényesülni. A nehézségekkel küzdő vállalatok új garanciális védelméről beszélt Gabrielle Planes, mediátor, a Frankofon Térség Mediációs Intézetének (IMEF) alelnöke és a Mediátorok Nemzeti Egyesületének (ANM) elnöke. A mediáció egyaránt fontos eszköze a bírói szervezetnek és a cégvezetőknek. Az eljárás bizalmi jellege, gyorsasága, és kevésbé költséges mivolta mellett fontos az a körülmény is, hogy az ügyekre egyéniesítve, esetspecifikusan jól alkalmazható. Akkor igazán eredményes, ha a társaság legfőbb nehézségeit emberi problémák okozzák. Ha a cég életében pusztán technikai probléma merült fel, nincs szükség mediációra. A valóságos kockázatok áttekintésével a mediáció feltárja a rejtett, vagy fel nem ismert érdekeket is.
Francois Colonna d'Istria, egyetemi tanár (Franche-Comté Egyetem) a mediációs egyezség kötelező erejéről az aláírt egyezség végre nem hajtható mivoltának gyakorlati következményéről beszélt. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon milyen jogilag kötelező ereje van egy jóvá nem hagyott mediációs megállapodásnak, ha a jóváhagyás az egyik fél akaratából hiúsul meg. A kérdésre két válasz adható, de egyik sem kielégítő. Az egyik szerint a nem jóváhagyott egyezségnek annyi a kötelező ereje, mint egy sima peren kívüli
szerződésnek. A jóváhagyás iránti kérelem hiánya, a jóváhagyás ellenzése nem más mint annak elutasítása, hogy az egyezség a végrehajthatóság erejét megszerezze, ami pedig a szerződés kellékhiányának is tekinthető. Mivel a polgári eljárásjogi törvény a jóváhagyáshoz mindkét fél egyhangú kérelmét írja elő, ezáltal lehetővé teszi az egyik fél számára, hogy akadályt gördítsen a bírói jóváhagyás elé. A másik elmélet szerint a nem jóváhagyott egyezségnek semmiféle kötelező ereje nincs, hiszen a polgári eljárásjogi törvény lehetővé teszi a fél számára, hogy visszautasítsa a bírói jóváhagyást. Jogosan vetődhet fel azonban az a kérdés, hogy miért is fosztanánk meg ezen egyezséget a kötelező erejétől, ha a jogtudósok is elismerik az egyszerű (nem mediációs peren kívüli) megállapodások érvényességét. A konferencia zárásaként Jacques Salzer és Steve Goldberg lebilincselő (és mulatságos) összefoglalója után olyan szituációs játékokon vehettünk részt, melyek során feldolgozásra került néhány a mediátor számára is „megoldhatatlannak tűnő” élethelyzet.
A rendezvény megerősítette bennem, hogy a közvetítői eljárás szerte a világon sikerrel működik vagy legalábbis működhet, és szempontokat adott ahhoz is, hogy a mindennapi ítélkezés során a peres ügyeket olyan szemmel is megnézzem, hogy a felek közötti jogvita valóban alkalmas-e bírósági keretek közötti tényleges rendezésre, vagy a jogi nyelvre lefordított per mögött olyan személyes konfliktusok állnak, melyek megoldását – amennyiben azt a felek vállalják – célszerűbb más, alternatív vitarendezés útjára terelni, különben az ítélethozatalt csak újabb peres eljárás kezdeményezése követné.
Dr. Tóth Katalin budapesti IV. és XV. kerületi bírósági bíró, a GEMME Magyarországi Szekciója, a „Bírók a Mediációért” Egyesület tagja
