Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Kar Sopron, Erzsébet u. 9.
A magyar-osztrák határtérség munkaerő-piaci folyamatainak alakulása az elmúlt 10 évben Az osztrák-magyar határtérség EU-csatlakozás óta eltelt tíz évének munkaerő-piaci folyamatai, annak gazdasági és társadalmi háttérfolyamatai, illetve ajánlások a jövőre nézve.
Kutatásvezető: Dr. Pogátsa Zoltán egyetemi docens Nemzetközi és Regionális Gazdaságtan Intézet
A kutatás és a kiadvány az „Osztrák-Magyar Szakértői Akadémia 2008-2013.” ETE-projekt keretében készült, a Vas megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja megbízásából. A projekt az Ausztria-Magyarország határon Átnyúló Együttműködési Programban az Európai Unió és Magyarország társfinanszírozásával valósul meg.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés – a kutatásról............................................................................................................5 1.1. A kutatás célja....................................................................................................................5 1.2. A kutatás módszertana.......................................................................................................5 2. A gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok alakulása a határ két oldalán..................................7 2.1. A munkaerőpiacra ható demográfiai folyamatok áttekintése ...............................................7 2.1.1. Népességszám: természetes népmozgalom és vándorlás ......................................7 2.1.2. Korszerkezet ......................................................................................................... 15 2.1.3. Iskolai végzettség alakulása.................................................................................. 20 2.1.4. Belső vándorlás..................................................................................................... 22 2.2. A munkaerő-piacot megatározó gazdasági folyamatok alakulása ..................................... 22 2.2.1. A két nemzetgazdaság alapfolyamatai .................................................................. 22 2.2.2. A nemzetgazdasági folyamatok hatása a régióra .................................................. 24 2.2.3. A GDP és a gazdaságszerkezet alakulása ............................................................ 35 2.2.4. A termelékenység és a munkabérek alakulása...................................................... 37 2.3. A népesség humán tőkéjének változása........................................................................... 38 2.3.1. Az oktatási rendszerek összehasonlítása, kihívásai .............................................. 38 2.3.2. Iskolai végzettség és tudás alakulása.................................................................... 40 2.3.3. A nyelvtudás alakulása.......................................................................................... 43 2.4. A munkaerő-piaci folyamatok változása............................................................................ 43 2.4.1. Aktivitás................................................................................................................. 43 2.4.2. Foglalkoztatás ....................................................................................................... 45 2.4.3. Munkanélküliség ................................................................................................... 46 2.4.4. Jövedelmi szerkezet alakulása .............................................................................. 49 2.4.5. Vállalkozások határon átnyúló aktivitása ............................................................... 50 2.4.6. Uniós nemzeti vándorlási tendenciák a két országban........................................... 51 3. Az ingázói egyezmény alakulása és jelenre kiterjedő hatása ................................................... 55 3.1. Az ingázói egyezmény létrejöttének okai, történeti háttere, az egyezmény tartalmának változása az évek során ................................................................................................... 55 3.2. Az érintettek számának alakulása, változása.................................................................... 57 3.3. Egyéni tapasztalatok, életutak (Interjúk) ........................................................................... 59 3.4. Az egyezmény hatása az átmeneti időszakban, illetve a megszűnését követően ............. 64 4. Munkaerő-áramlás a két ország között: várakozások és tények............................................... 67 4.1. Várakozások a határ két oldalán a magyar csatlakozás előtt (sajtóelemzés) .................... 67 4.1.1. Politikai aggályok Ausztriában ............................................................................... 67 4.1.2. Az osztrák sajtó várakozásai ................................................................................. 69 4.1.3. Cikkek, tanulmányok a témában Ausztriában ........................................................ 70 4.1.4. Magyar politikai aggályok és tények a csatlakozás utáni külföldi munkavállalás lehetőségeiről........................................................................................................ 71 4.1.5. A magyar sajtó visszhangja................................................................................... 72 4.2. Külföldi munkavállalók az adott országban, azon belül az érintett ország munkavállalói ... 74 4.3. A másik ország munkavállalóinak megoszlása ágazatonként, nemenként, képzettség és bérezés szerint ................................................................................................................. 77 4.4. Egyes határszakaszok, területek közötti eltérések............................................................ 79 4.5. A mobilitást akadályozó tényezők..................................................................................... 79 5. Az EU csatlakozás hatása az oktatásra ................................................................................... 81 5.1. Átjárás volumene és területi jellegzetességei az oktatási rendszer három szintjén ........... 81 5.2. Az oktatási átjárás indokai. Tapasztalatok, következmények, hatás a továbbtanulásra, későbbi munkavállalásra (Interjúk) ................................................................................... 84 5.2.1. Előzetes elvárások, motivációk.............................................................................. 85 5.2.2. Ingázó életmód...................................................................................................... 86 5.2.3. Oktatási intézménnyel kapcsolatos tapasztalatok.................................................. 86 5.3. Az oktatási átjárás jövője .................................................................................................. 86
3
6. A közlekedési összeköttetések alakulása, azok hatása a munkaerőpiacra ...............................87 6.1. A regionális és lokális hatású határ menti átjárást biztosító közlekedési összeköttetések alakulása, azok munkaerő-piaci hatásai, térségi kiterjedése .............................................87 6.2. Az összeköttetések munkaerő-piaci hatásai, azok térségi kiterjedése...............................91 6.3. További szükségletek, hiányok a határon átnyúló közlekedési infrastruktúrában ..............92 7. Összefoglalás, trendek, tanulságok, következtetések, lehetőségek, szükségletek....................95 7.1. A határrégió alapadottságainak hatása a munkaerőpiacra................................................95 7.2. A határrégió munkaerőpiaca.............................................................................................96 7.3. A munkaerő-piaci folyamatok jövője..................................................................................96 8. Mellékletek ...............................................................................................................................99 8.1. Összesítő táblázatok az interjús kutatásba bevont személyekről ......................................99 8.1.1. Munkavállalók........................................................................................................99 8.1.2. Tanulók .................................................................................................................99 8.1.3. A munkavállalók kérdőívei .....................................................................................99 8.1.4. A tanulók kérdőívei ..............................................................................................116 8.2. A sajtóelemzésben felhasznált cikkek, folyóiratok, tanulmányok .....................................130 8.3. Forrásjegyzék .................................................................................................................132 8.4. Ábra- és táblázatjegyzék .................................................................................................133 8.4.1. Ábrajegyzék.........................................................................................................133 8.4.2. Táblázatjegyzék ..................................................................................................134
4
1. Bevezetés – a kutatásról 1.1. A kutatás célja A kutatás célja egy olyan komplex, folyamatokat, eredményeket és következményeket bemutató, elemző célzatú, jövőbe mutató javaslatokat megfogalmazó tanulmány elkészítése, amely elemzi a határ menti térség gazdasági, társadalmi és mindenek előtt munkaerő-piaci folyamatait, azok változásait, a magyar csatlakozás óta eltelt egy évtizedre visszatekintve.
1.2. A kutatás módszertana • •
•
• •
A kutatás alapmódszertana kvantitatív, elsődleges adatelemzésre épül. Az adatok forrásait feltüntettük az egyes fejezeteknél. Figyelembe veszi a régióval kapcsolatban már elkészült elemzéseket, amelyeket kutatóintézetek, önkormányzatok készítettek, illetve határ menti együttműködési projektekben valósultak meg (EXPAK Integrációs Monitor, NetLab jelentések, IGR stb.). A kutatási jelentés az idézett és elemzett adatokat nemzetközileg öszszehasonlító kontextusba helyezi. A kutatásban idézett adatok, ha egyéb időmutató nincs feltüntetve, a legfrissebb elérhető adatok. A kvantitatív elemzést a megfelelő helyeken interjúkra és sajtóelemzésre építő kvalitatív elemzés egészíti ki. Az elemzés során kiemelten kitértünk arra, hogy a regionális folyamatokra milyen mértékben képesek hatni a helyi szereplők, illetve azok mennyiben globális, összeurópai, illetve nemzeti szintű folyamatok eredményei.
5
6
2. A gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok alakulása a határ két oldalán Ebben a bevezető fejezetben áttekintjük az osztrák-magyar határtérség munkapiacát megalapozó olyan demográfiai, gazdasági és munkapiaci folyamatokat, amelyek hatással voltak és vannak a térség munkaerő-piaci helyzetének alakulására. Az egyes fejezetekben kifejtjük, hogy a különböző input tényezőknek milyen mértékű hatása lehet a tényleges output folyamatok alakulására.
2.1. A munkaerőpiacra ható demográfiai folyamatok áttekintése A demográfiai folyamatok több szempontból is összefüggnek egy térség munkapiaci folyamataival. Egyrészt a helyben élő népesség a munkapiac input tényezője. Másrészt pedig maga a munkapiac is visszahat a népesedésre, hiszen a potenciális munkavállalókat vonzzák a munkalehetőségeket kínáló települések, illetve elvándorolni kényszerülnek onnan, ahol nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű munka. Az elmúlt évtizedekben a két tényező közötti összefüggésnek egyre inkább ez az utóbbi dimenziója erősödött fel: a polgárok egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a dinamikus gazdasági térségekbe történő elvándorlásra. A gazdasági helyzet javulásával nem kecsegtető térségek, települések inkább csak a zsákutcába jutott egzisztenciák menekülőhelyei, különösen a fiatalok elvándorlása erős ilyen területekről. A népesség általános növekedését általában dinamikus régióra utaló jelnek szoktuk értékelni, míg a teljes népesség csökkenése ellentétes irányú folyamatokra utal. A természetes szaporulat emelkedése a helyben lakók pozitív várakozásaira, a gyermekvállalási kedv növekedésére utal, és középtávon a dinamikus, tanulásra nyitott potenciális fiatal munkavállalók számának növekedését vetíti elő. Az időskorúak számának növekedése ezzel ellentétes folyamatot sejtet, ám a várható életkor növekedése az életszínvonal emelkedésére utal. Fontos indikátor a vándorlás. Értelemszerűen a térségből történő elvándorlás a térséggel kapcsolatos negatív várakozásokat, míg az odavándorlás pozitív várakozásokat tükröz. A térségen belüli belső vándorlási folyamatok szintén tükrözik a térség belső gazdasági dinamikájának változását, az urbanizációt, a szuburbanizációt, a térségi infrastruktúra és gazdaságszerkezet változásait. 2.1.1. Népességszám: természetes népmozgalom és vándorlás Először az osztrák–magyar térség nagytérségi demográfiai elemzését végeztük el. A határtérség alapvetően növekedő népességű terület, ez mind tágabb időperspektívában, mind az utóbbi két népszámlálás (2001 és 2011) közötti időszakra érvényes. Utóbbi évtizedet tekintve leszögezhető, hogy ennek oka a munkahely-orientált vándorlás, amely elsősorban a Bécs világvárosi vonzásának, illetve a magyar térségre vonatkozóan az osztrák munkaerőpiac felszívó hatásának tulajdonítható.
7
1. táblázat:
Népességváltozás és összetevői a tágabb osztrák–magyar határtérségben Népesség 2001
Népesség 2011
Vándorlási Természetes szaporodás/fogyás különbözet
Győr-Moson-Sopron megye
438 773
447 985
-13 245
Vas megye
268 123
256 629
-14 440
2 946
Burgenland
277 558
285 685
-8 530
16 646
Alsó-Ausztria
1 545 804
1 614 693
-16 634
85 523
Stájerország
1 183 303
1 208 575
-13 594
38 866
Bécs
1 550 123
1 714 227
8 581
155 523
22 457
(Forrás: Statistisches Jahrbuch Österreich 2014; KSH Népszámlálás 2011)
A vizsgált határ szűkebb térségében Győr-Moson-Sopron megye és Burgenland tartomány növekvő népességet mutatott 2001 és 2011 között, ellenben Vas megye szerényebb vándorlási pozitívuma miatt mintegy 11,5 ezer fővel fogyott. Ha tágabb körben vizsgálódunk, Alsó-Ausztria és Stájerország szintén természetes fogyással jellemezhető. Az 1. táblázatban lévő tartományok mellett csak Karintia tartozik még ebbe a kategóriába, Bécs és a nyugati tartományok pozitív természetes szaporodásnak örvendhetnek, s mindent egybevetve Ausztria népessége is növekedett az elmúlt tíz évben – ellentétben Magyarországgal. Bécs növekedése igen dinamikussá vált – elsősorban a külföldi bevándorlásnak köszönhetően –, igaz az első világháború előestéjének 2 milliós Bécséhez még negyedmillió fő hiányzik. Az 1. ábra jelzi, hogy Burgenlandban a legrosszabb a születésszám mutatója, ugyanakkor a vándorlási együttható Bécs után a második a sorban. 1. ábra:
A népességváltozás tényezői az osztrák tartományokban 2001 és 2011 között (%)
Jelmagyarázat: a: Népességváltozás összesen ▪ b: Természetes szaporodás/fogyás ▪ c: Vándorlási mérleg
(Forrás: Census 2011 Burgenland)
Az osztrák statisztikai hivatal előrejelzései (egy ún. középső variáns) szerint az ország népessége folyamatosan növekszik 2060-ig, Burgenland pl. 2025-re éri el a 300 ezres lakosságszámot. Ugyanakkor hasonló modellszámítások ered-
8
ményeként 2025-30 környékén a természetes szaporodás negatívba fordulását várják, stagnáló születési mutató, ám jelentősen megnövekvő halálozás miatt az országban. Az országba történő bevándorlás az egyik bizonytalan tényezője a jövőbeli folyamatoknak. Mindenesetre a külföldi gyerekek aránya az élveszületettek körében folyamatosan növekszik, amely a munkaerőpiacra is kihat: 100 élveszületettből Bécsben már 30 nem osztrák állampolgárként jött a világra 2012-ben, ugyanez a szám Burgenlandban a 9-et, Alsó-Ausztriában a 11-et, Stájerországban a 12-t, haladta meg. Az országos átlag e mutató vonatkozásában 16,5 fő, míg az összlakosságon belül a külföldiek aránya 11%, a külföldön születetteké pedig 16%. Ezek a számok tehát magyarázzák a jelenlegi pozitív természetes szaporodást az országban, illetve az egyes tartományokban. Burgenland kapcsán meg kell jegyezni azt is, hogy bár a külföldiek aránya növekszik, a legalacsonyabb mutatókkal rendelkezik országos összevetésben. 2001 óta kb. ötezer fő nem osztrák állampolgárral bővült a tartomány lakossága, azaz összesen ma 18 ezren vannak. A külföldiek ma legnépesebb forrását a magyarok, a németek, a románok, illetve Pozsony osztrák vonzáskörében a szlovák „kiköltözők” adják, de meg kell említeni a harmadik világot is. Tehát már nem Nyugat-Európa, illetve a hagyományos „Gastarbeiter”-országok: a volt jugoszláv köztársaságok vagy Törökország fontosak. A legnépesebb nem történeti kisebbséget, tehát a külföldi állampolgárság alapján ma már a magyarok teszik ki (majdnem 4000 fő). Magyarországon a megyei helyzet ezzel szemben egyszerűen vázolható. Pest megye, illetve a 2000-es évek derekától fogva Budapest is népességnövekedést mutatott fel, ezek mellett egyedül Győr-Moson-Sopron az, ahol összességében nő a népesség. A születési arányszám 2001-óta mindenhol minden évben negatív. A szűkebb térség népességmaximuma 1980-ban volt, 2011-ben ettől már csak 2 ezer fővel maradt el, megközelítve az 1 millió főt. Burgenlandban ugyanakkor 1934-ben volt a legmagasabb a népességszám; a jelenlegi tendenciákkal számolva még 10 év múlva sem fogja elérni a 299 ezres populációt. Ezek után a térség kistérségi és településszintű demográfiai elemzését végeztük el. Kistérségi (LAU1 szint) szinten a vizsgált határtérségben a népességátrendeződés főbb vonalai az alábbiak. Győr-Moson-Sopron megyében a bevándorlási pozitívum miatt a három nagyobb város járása növekedett. A Kapuvári járást kivéve máshol is pozitív a vándorlási egyenleg, ez ugyanakkor nem tudta sehol sem elfedni a természetes fogyást. Vas megyében az átrendeződés elenyésző, mivel minden járásban csökken a népesség, negatív a vándorlási egyenleg; e trendek mellett relatíve Kőszeg és a megyeszékhely tudta növelni népességi súlyát a megyében, vagyis a városi térségek dinamikája itt is megfigyelhető (2. táblázat).
9
Csornai
9 212
Népességarány 2011 (%)
447 985
Népességarány 2001 (%)
438 773
Népességváltozás (%)
Győr-Moson-Sopron
Népességváltozás (fő)
Járás/LAU1
Népesség 2011 (fő)
A határtérség járásainak népesedési tendenciája 2001 és 2011 között Népesség 2001 (fő)
2. táblázat:
102,1
100,0
100,0
34 445
32 970
-1 475
95,7
7,9
7,4
184 406
190 146
5 740
103,1
42,0
42,4
Kapuvári
25 042
23 778
-1 264
95,0
5,7
5,3
Mosonmagyaróvári
70 018
72 609
2 591
103,7
16,0
16,2
Pannonhalmi
15 665
15 227
-438
97,2
3,6
3,4
Soproni
94 355
98 841
4 486
104,8
21,5
22,1
Győri
Téti
14 842
14 414
-428
97,1
3,4
3,2
268 123
256 629
-11 494
95,7
100,0
100,0
Celldömölki
26 782
24 630
-2 152
92,0
10,0
9,6
Körmendi
29 267
27 177
-2 090
92,9
10,9
10,6
Kőszegi
25 381
25 090
-291
98,9
9,5
9,8
Sárvári
40 987
38 684
-2 303
94,4
15,3
15,1
Vas
Szentgotthárdi
16 063
14 961
-1 102
93,1
6,0
5,8
Szombathelyi
114 335
112 320
-2 015
98,2
42,6
43,8
Vasvári
15 308
13 767
-1 541
89,9
5,7
5,4
Burgenland
277 558
285 685
8 127
102,9
100,0
100,0
11 332
13 101
1 769
115,6
4,1
4,6
1 714
1 896
182
110,6
0,6
0,7
Eisenstadt (Stadt) Rust (Stadt) Eisenstadt-Umgebung
38 751
40 936
2 185
105,6
14,0
14,3
Mattersburg
37 445
39 050
1 605
104,3
13,5
13,7
Neusiedl am See
51 726
55 337
3 611
107,0
18,6
19,4
Oberpullendorf
38092
37583
-509
98,7
13,7
13,2
Güssing
27 193
26 624
-569
97,9
9,8
9,3
Jennersdorf
17 934
17 573
-361
98,0
6,5
6,2
Oberwart
53 371
53 585
214
100,4
19,2
18,8
(Forrás: Census 2011 Burgenland; KSH Népszámlálás, 2011)
Burgenlandban az észak-déli átrendeződés folytatódott az utóbbi évtizedben is. Az észak-burgenlandi városok és járások növelték népességszámukat és népességarányukat a tartományon belül, a déli járásoké viszont csökkent. (Felsőőrnek [Oberwart] az igen mérsékelt népességnövekedés miatt a relatív súlya szintén csökkent.)
10
Településszinten folytatva a vizsgálatokat a térség belső területi feszültségei, né1 pességátrendeződési súlypontjai még jobban láthatók. A 2. ábrán azon évcsoportok láthatók, amelyek népszámlálásai során mutatta az adott település a legmagasabb populációt a népszámlálások majd’ 150 éves történetében. A térkép alapján jól láthatók azok a zónák, amelyek népessége az utóbbi évtizedben érte el maximumát: Győr tágabb, Sopron szűkebb agglomerációja, Szombathely körüli településgyűrű, Mosonmagyaróvár és a Szigetköz számos települése, a Fertő északi partja, Kismarton [Eisenstadt], Nagymarton [Mattersburg] tágabb környezete a Pinkafő–Felsőőr [Pinkafeld, Oberwart] tengely néhány települése. Burgenland déli fele és középső részének déli harmada jellemzően az 1910-es népszámlálásig bezáró időszakban érte el népességmaximumát, míg Közép-Burgenland nagyobbik része, illetve a magyar megyék jelentősebb, összefüggő területei a két világháború közötti időszakban érték el jelenlegi népességcsúcsukat. A magyarországi államszocializmus időszakában Szombathely és környezetének legtöbb települése, illetve a ma is dinamikusan növekvő térségek közötti települések voltak népességmaximumukon. 2. ábra:
A települések maximális népességének népszámlálási évcsoportja az osztrák–magyar határtérségben
a b c d Jelmagyarázat: a:1869(Au)/1970(Hu)–1910 • b:1920–1939/1941 • c:1951/1950–1991/1990 • d: 2001–2011
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
1
Megjegyzés: a térképek a 2001-es településszerkezetben készültek. Azóta, 2002-ben két nagyobbacska (Bakonyszentlászló és Veszprémvarsány) és négy Veszprém megyei aprófalu (Bakonygyirót, Fenyőfő, Románd, Sikátor) kérte Győr-Moson-Sopron megyéhez csatolását. Emellett 2010-ben Kimle községből Károlyháza, Mosonmagyaróvárból pedig Mosonudvar vált ki, új községet alakítván.
11
A 3. ábra azonban jelzi, hogy a fogyó népességű területeken eltérő ütemben zajlott a népességerózió. Míg Magyarországon a Kemenesalja–Rába-mente, illetve a Győr-Moson-Sopron megyei ún. Cser települései nem ritkán az egykori méretük harmadára zsugorodtak össze, addig Burgenland tartományban csupán a déli határszakasz mente és a felsőpulyai járás néhány települése szenvedett el jelentősebb népességcsökkenést, amelynek egyik oka a térség méltányolhatóan sikeres modernizációja lehet, amelynek nyomán a tartomány dolgozóinak mára háromnegyede ingázóvá vált – de legalábbis nem költözött el. 3. ábra:
A települések 2011. évi népessége a népszámlálási maximum százalékában
0 - 35 35 - 50 50 - 70 70 - 90 90 - 99, 99 100 (Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
Igaz, ehhez tudni kell azt is, hogy Burgenlandban 1971-ben jelentősebb közigazgatási rendezés keretében az aprófalvak többségét statisztikailag megszüntették, hozzácsapva egy-egy nagyobb faluhoz. Magyarországon viszont egy nagyon gyors és nagyarányú népességvesztésről beszélhetünk a szocializmus évtizedeitől kezdve sok falu esetében. Mindezt a népesség abszolút szám-kategóriáit mutató térkép is jól illusztrálja (4. ábra).
12
4. ábra:
A települések 2011. évi népessége
17 - 500 501 - 1000 1001 - 5000 5001 - 10000 10001 - 25000 25001 - 129527
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
Az 5. ábrán települési szinten látható, hogy Vas megyében szinte csak a megyeszékhely körül találhatunk olyan települést, amely növelte népességét az ezredforduló utáni évtizedben. A települési vándorlási egyenleg adatok, az eddigieket húzzák alá: a térség periférikus területeinek (ország, vagy megyehatár menti területek, kivéve a Fertő tó környékét) zsugorodik a lakosságszáma, 2 míg a városok és környékük rendszerint növekedőben van (6. ábra).
2
Az ausztriai 2011-es cenzus során települési szinten a korábbiakhoz képest szűkebb mutatókat publikáltak, ezért féloldalasak némely esetben térképeink. A 2001-es népszámlálásig tartó időszakot felölelő térképek első megjelenési helye: Jankó–Tóth, 2008.
13
5. ábra:
Népességváltozás az osztrák–magyar térség településeiben, 1990–2001 és 2001–2011 között, a kezdő év százalékában
53.441 - 85 85 - 92 92 - 100 100 - 108 108 - 122 122 - 152.39
0 - 90 90 - 95 95 - 100 100 - 105 105 - 115 115 - 154.26
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
6. ábra:
Vándorlási különbözet 100 főre a határtérségben 1990–2001, illetve annak magyar részén 2001–2011 között
-56.818 - -9 -9 - -3 -3 - 0 0- 6 6 - 12 12 - 103.825
-27.687 - -4 -4 - -2 -2 - 0 0-4 4-8 8 - 62.13
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
A 7. ábra a vándorlási különbözetet abszolút számként mutatja, amelyen érzékelhető, hogy tömegében és mérlegszerűen mennyi ember érkezett vagy hagyta el a magyar településeket a vizsgált évtizedben. A jelentősebb mágnesek Nyugat-Magyarországon a következők: Sopron (5639 fő vándorlási nyereség 10 év alatt), Mosonmagyaróvár (2275), Győr (2096), Győrújbarát (1718), Győrzámoly (778), Töltéstava (646), Táplánszentkereszt (567), Győrújfalu (528). Tehát az északi megye három legnagyobb városa emelhető ki, illetve Győr négy és Szombathely egy szuburbán települése. Vas megyében a
14
3
városok között Kőszeg (425), Szentgotthárd (303) és Bük (287) említhető érdemi pozitív mérleggel, amely alapján kijelenthető, hogy a határszéli városok – mint afféle ugródeszkák az osztrák munkahelyekhez – és a szuburbán települések a legjelentősebb népességvonzók. Hangsúlyozni kell – amit az említett jelenség is aláhúz –, hogy a vándorlási nyereség a települések esetében tehát részben a térségen belülről, részben pedig kívülről származik. E két folyamat mérlegét adatok hiányában azonban megvonni nem lehetséges, feltehető azonban, hogy a szuburbán települések nagyobb részben a központi városból szerzik vándorlási nyereségüket, viszont a termálfürdője miatt a „rezidenciaturistákat”, legújabban az oroszokat vonzó Bük esetében bevándorlók jórészt távolabbról, megyén kívülről érkeznek. A határszéli városok, vagy az ipara miatt is erős munkaerővonzó Győr vonzásköre szintén országos lehet. 7. ábra:
Vándorlási különbözet Győr-Moson-Sopron és Vas megye településein, 2001–2011 (fő)
-701 - -350 -350 - -100 -100 - -25 -25 - 0 0 - 25 25 - 50 50 - 150 150 - 500 500 - 1000 1000 - 5639 (Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
2.1.2. Korszerkezet A kormegoszlás alapján potenciálisan munkaképes korúnak (aktív korú) tekinthető lakosság területi különbségeit a tágabb határtérségben a 3. táblázat illusztrálja. Ennek alapján megállapítható, hogy a magyarországi megyékben arányaiban, ám minimális mértékben még mindig több a gyermekkorú. Egy nagyobb 3
Szentgotthárd viszont a rendszerváltozás utáni évtizedben emelkedett ki több mint ezer fős vándorlási nyereségével, amely ekkor inkább az Opel gyár vonzóhatásának tudható be, mint az osztrák munkahelyek közelségének. Ahogy a vándorlási pozitívum harmadjára esett vissza, nem is tudta elkendőzni a majd’ hétszáz fős természetes fogyást.
15
arányú előny esetén ez hatással lehetne a potenciális munkaerő-utánpótlásra, de ilyen kis különbség esetén ez nem számottevő. Jelentősebb a különbség az időskorúak esetében, amit viszont részben Ausztria jobb, azaz alacsonyabb halálozási mutatói magyarázhatnak. Mindezekből következően az aktív korúak esetében – különösen Győr-Moson-Sopron esetében – magasabb arányszámok figyelhetők meg. Másfelől közelítve: a legfiatalosabb Győr-MosonSopron, viszont a fiatalabb munkaképes korosztályt tekintve Bécs mutatója egy tizeddel magasabb. A középkorúak életkorcsoportjában is a magyar megye adata a legmagasabb, a leginkább elöregedő szerkezetű viszont Burgenland (3. táblázat). Meg kell jegyezni, hogy e mutatók tekintetében megint a magyar nyugat találkozik az osztrák kelettel: Ausztria nyugati tartományai rendre fiatalosabb korszerkezetűek. 3. táblázat:
A népesség megoszlása összevont korcsoportok szerint, 2011 1-14
15-29
30-44
45-64
65-
Győr-Moson-Sopron megye
15,2
19,7
25,8
26,6
12,6
Vas megye
14,3
18,5
24,8
29,0
13,3
Burgenland
13,3
16,2
20,5
30,5
19,5
Alsó-Ausztria
14,7
17,4
20,6
28,6
18,7
Stájerország
13,6
18,6
20,8
28,1
18,9
14,4
19,8
22,8
26,2
16,8
Bécs
(Forrás: Statistisches Jahrbuch 2014, KSH Népszámlálás 2011)
A térség korfáit szemügyre véve (8. ábra) elsősorban az országok közötti különbségek rajzolódnak ki. Magyarországon mindkét megyében jól látszik az ún. Ratkó-korszak (mai 55-60 évesek) és az ún. OTP-gyerekek (mai 35-40 évesek) korosztályainak kiugrása. Utóbbiak viszont a gyermekvállalási kedv lanyhulása és a gyermekvállalás időbeli kitolása miatt már igen gyenge hullámot produkáltak. Győr-Moson-Sopronban emellett egy negyedik hullám is kirajzolódik az 5 éves kohorsz környékén. Ausztriában egy rövid, háborút követő születés-boom után hirtelen visszaesés történt, majd csak a szovjetek kivonulása után, az ország tényleges függetlenedésekor, ill. a semlegesség deklarálása után alakult ki egy igazi születésszám hullámhegy, amely hosszan eltartott. Ennek a széles korosztálynak (mai 40-60 évesek) a gyermekei Burgenlandban már szinte nem is produkáltak újabb hullámhegyet a születésekben (mai 20-30 évesek). A leginkább ez Bécsben és Stájerországban látható, előbbinél továbbá markánsan mutatkozik a nagyrészt a bevándorlóknak tulajdonítható jelenleg növekedő születésszám.
16
8. ábra:
A határtérség megyéinek, tartományainak korfája
Győr-Moson-Sopron megye
Vas megye
Burgenland
Alsó-Ausztria
Stájerország
Bécs
(Forrás: Census 2011 Österreich, KSH Népszámlálás 2011)
17
Települési szinten a magasabb gyermekkorú aránnyal rendelkező települések nagyjából ugyan azokat a tereket rajzolják ki, mint a népességnövekedés, a bevándorlási pozitívum terei. 2011-re még élesebben látszódnak ezek a települések. Ennek egyszerű oka, hogy az emberek leginkább családalapítás előtt, fiatal felnőtt korban költöznek, családalapítás után viszont már kevésbé (9. ábra). Az időskorúakat térkép-párja nagyjából az előző térképeknek az inverzét mutatják. Burgenland általánosan magasabb fokú elöregedése – ahogy már fentebb is láthattuk – mellett jól kitapinthatóak az elöregedő falusi terek a Vas megyei Rába-mentén, vagy a Rábaközben (10. ábra). 9. ábra:
Gyermekkorúak (0-14) aránya a határtérségben, 2001–2011
3.54 - 11 11 - 14 14 - 16 16 - 18 18 - 25 25 - 42.857
0 - 11 11 - 12.5 12.5 - 13.5 13.5 - 14.5 14.5 - 15.5 15.5 - 22.467
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
10. ábra: Időskorúak (65-) aránya a határtérségben, 2001–2011
9.524 - 19 19 - 23 23 - 27 27 - 33 33 - 41 41 - 53.982
5.882 - 15 15 - 16.5 16.5 - 18 18 - 20.5 20.5 - 22.5 22.5 - 49.333
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
Ha az előző két térkép jelmagyarázatát összevetjük, akkor is láthatóak a nagy különbségek az arányszámok között. Kérdésként merült fel, egyáltalán van-e olyan település, ahol a gyermekkorúak többen vannak az időseknél. Mivel az
18
osztrák statisztikai publikációkban települési szinten csak relatív arányszámot találtunk, nem a hagyományos 100 időskorúra jutó gyermekkorú arányszámot számoltuk ki, hanem a két mutató különbségét vittük térképre (11. ábra). Itt is jól látható, az, hogy hol vannak többségben a gyermekek (piros szín): főként néhány szuburbanizációs településeken, Győr, Szigetköz, Mosonmagyaróvár, Sopron, Szombathely környéke, Kőszeg, illetve az észak Fertő-parton, köztük Nezsider városával [Neusiedl am See]. Köztudomású, hogy a nemek megoszlásában születéskor férfitöbblet tapasztalható. Ez a többlet a férfiak magasabb halandósága miatt később elveszik, s nőtöbblet alakul ki, emellett a migrációs hatás befolyásolhatja a számokat, mert bizonyos korcsoportokban a férfiak nagyobb arányban vesznek részt a vándorlásban. Ausztriában a nőtöbblet 2012-ben a 36. évtől, Magyarországon 2011ben a 43. korévtől alakult ki. Ausztriában 1050, Magyarországon 1106 nő jutott ezer férfira. Megyei szinten és ötéves korcsoportok esetében vizsgálva ugyanezt, a kép némileg bonyolódik. Burgenland esetében 30 és 39 év között nőtöbblet látszik a korábbi férfitöbblet után, viszont 40 és 59 között megint férfitöbblet van, majd immár végig nőtöbblet. Győr-Moson-Sopron és Vas megyében egészen a 4549-es korcsoportig férfitöbblet mutatkozik, majd innen már végig nőtöbblet. 11. ábra: A gyermek- (0-14) és időskorúak (65-) arányszámának különbsége a határtérség településeiben, 2001–2011
-44.286 - -10.5 -10.5 - -8 -8 - -4.5 -4.5 - 0 0-6 6 - 12.567
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
A nők munkaerő-piaci szerep vállalását nemek közötti arányuk mellett az életkor ún. propagatív korszakában a gyermekvállalás határozza meg leginkább, ami azonban ágazatoktól, akár egyénektől függő is lehet, továbbá függ az adott ország népesedéspolitikájától, a gyermekvállalási támogatások nagyságától és időbeli ütemezésétől. (Amellett, hogy természetesen a gyermekvállalás intenzitása kihat a jövőbeli generációk összetételére is.) Ha a 100 nőre jutó élveszületett gyermekek számát vizsgáljuk látható, hogy az index mindkét országban csökkent az utóbbi évtizedekben. Ausztriában utoljára az 1971-es népszámlálás idején, Magyarországon 1960-ban volt 200 felett a mutató, ami a népesség
19
reprodukciójához elméletben szükséges volna. (Sőt, a valós reprodukcióhoz, utódláshoz kb. 2,3-2,4 gyermek lenne szükséges páronként az idő előtti halálozás és a meddő párok miatt.) Ausztriában a 2001-es mélypont (133) után viszont némi növekedés indult be (lásd a bevándorlókról korábban írtakat), 2011ben 143-ra emelkedett az index. Magyarországon e reprodukciós index lassabb ütemben, de folyamatosan csökkent, így 2011-ben is kevesebb volt értéke a korábbihoz képest (147). Ezeket a trendeket megfontolva, és némileg kivetítve az osztrák munkaerő belső utánpótlásának javulása várható. A magyarországi népességpolitikai intézkedések kedvező hatásait még nem lehet látni, kevés is rá az időperspektíva. Az is ide tartozik, hogy a nők egyre jobban kitolják a gyermekvállalás időpontját, vagyis általában máshogy ütemezik a munkaerőpiacról való „kimaradásukat”: Ausztriára és Magyarországra egyaránt igaz, hogy 2010 óta az élveszületett gyermekek több mint a felét 30 feletti nők hozzák világra. A korszerkezetet vizsgálva elmondhatjuk tehát, hogy igazán drámai megállapítást, amely meghatározó hatással lenne a munkaerőpiacra, nem tehetünk. Nemzetközi összehasonlításban, különösen a dinamikus régiókhoz viszonyítva az osztrák-magyar határtérség egésze elöregedő. 2.1.3. Iskolai végzettség alakulása Az iskolai végzettség tekintetében nem egyszerű az osztrák és a magyar képzési rendszer összevetése. Ausztriában a Plichtschule a magyar 8 általánosnak feleltethető meg. Középfokú képzésnek számítanak az általános vagy szakképesítést adó nem alapfokú iskolák [allgemeinen ill. berufsbildenden höheren Schulen], ugyanilyen középfokú iskolák [berufsbildenden mittleren Schulen, ill. Lehre]. A felsőfokú végzettség kategóriába az egyetem, a szakfőiskola [Fachhochschule], a pedagógia főiskola, az „akadémia” [Akademie] és a „kollégium” [Kolleg] számít. Az adatokat közös nevezőre hozva a magyar oktatással, a 4. táblázat adatai adódnak. A legfontosabb jellegzetesség, hogy a magyar megyék jellemzően az országos átlag feletti középfokú, míg átlag alatti felsőfokú értékeket mutatnak. Vas és Győr-Moson-Sopron adatait összevetve utóbbié minden esetben jobbak. Az osztrák tartományokat összehasonlítva Bécs erősen elkülönül, a felsőfokú végzettségűek aránya az országos átlagnál 6,2%-kal magasabb, míg a többi tartományban átlag alatti értékeket találni. Természetesen a középfokú végzettség terén fordított a helyzet. 4. táblázat:
A népesség megoszlása iskolai végzettség szerint a 14 évesnél idősebb népesség körében, 2011 Középfokú Összesen
Férfi
Felsőfokú Nő
Összesen
Férfi
Nő
Győr-Moson-Sopron megye
56,0
61,2
51,1
15,6
14,4
16,6
Vas megye
54,3
60,3
48,8
13,8
12,6
14,8
Burgenland
60,0
71,5
49,1
8,2
8,0
8,4
Alsó-Ausztria
63,2
70,8
56,1
9,8
9,5
10,0
Stájerország
62,1
68,8
58,8
10,5
10,5
10,6
Bécs
54,4
57,1
51,8
17,9
18,0
17,7
(Forrás: Statistisches Jahrbuch 2014, KSH Népszámlálás 2011)
20
A nemek közötti különbség minden térségben egyrészt a sztereotípiákat hozza, ugyanis a nők nagyobb arányban végeznek felsőfokú képzésben, mint a férfiak, akik viszont a középfokú képzésben erősebbek. Magyarországon és Ausztriában is a nők alapfokú képzésben maradása jóval meghaladja a férfiakét (vélhetően az idősebb korosztályokban tapasztalható múltbeli trendek miatt). Érdekesség, hogy Burgenlandban 42,5% az általános iskolát (vagy azt sem – Pflichtschule) végzettek aránya. Összehasonlításképpen a magyar megyékben 32-36% (a magyar átlag a 36%-ot, az osztrák a 34%-ot közelíti). Települési szinten is igen érdekes különbségek rajzolódnak ki. Ha a középfokú végzettségűek (érettségivel vagy anélkül) arányát tekintjük a 15 éves és idősebb korosztály arányában a 10. ábrán látható az, hogy Burgenland településeiben – a legdélibb járásokat kivéve – a határtérség átlagánál magasabb értékek jellemzőek (12. ábra). 12. ábra: Középfokú végzettségűek aránya a határtérség településeiben a 14 évnél idősebb népesség arányában, 2011
19.403 - 50 50 - 54 54 - 56 56 - 58 58 - 60 60 - 71.429
(Szerk.: Jankó F. Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
A felsőfokú végzettségűek hasonló aránya esetében viszont nagyjából fordított a kép. A városrégiók, nagyobb városok és településegyüttesei átlagosnál magasabb arányú felsőfokú népességet mutatnak – ami jelzi, hogy e mutató összefüggésben van az általános társadalmi-gazdasági fejlettséggel. Ugyanígy, a magyar vidék térségen belüli összehasonlításban jobbára átlagos értékeket mutat, viszont a már említett, ún. belső perifériák települései (Sopron megyei Cser, Rábaköz, Kemenesalja) átlag alatti értékeket vesznek fel. Burgenland tartományban szintén megmutatkozik az észak-dél fejlettségi lejtő. Délen csak a néhány nagyobb város emelkedik ki az átlag alatti falvak sokaságából, viszont északon már több átlagos települést is találunk (13. ábra).
21
13. ábra: Felsőfokú végzettségűek aránya a határtérség településeiben a 14 évnél idősebb népesség arányában, 2011
0 - 5.4 5.4 - 6.4 6.4 - 7.6 7.6 - 9.4 9.4 - 12.1 12.1 - 29.762
(Szerk.: Jankó F. • Forrás: Statistik Austria, KSH Népszámlálás)
A települési és térségi adatokat fontolóra véve egyrészt megmutatkoznak a két térség között az oktatási rendszer különbségei is. Az adatok alapján ugyanis feltételezhető, hogy az oktatási rendszer máshogy „irányítja” Ausztriában a tanulókat; a középfokú végzettség megszerzése preferáltabb, jobban motivált a népesség körében az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor Burgenland igen különböző jellemzőket mutat a képzettség terén: a férfiaknál magasan átlag feletti a középfokú végzettség, míg a nőknél az alapfokú végzettség. E jelenség mögött a történeti Burgenland erős agrárjellege mutatkozhat meg. 2.1.4. Belső vándorlás Ausztriában az észak-burgenlandi térségnek volt a legnagyobb vándorlási kü4 lönbözete 2012-ben , mégpedig pozitív, 6,9 ezrelék. Ugyanez a helyzet Magyarországon, ahol 4,1 ezrelékes növekedéssel Győr-Moson-Sopon megye vezette a belső vándorlási táblázatot.
2.2. A munkaerő-piacot megatározó gazdasági folyamatok alakulása 2.2.1. A két nemzetgazdaság alapfolyamatai A két nemzetgazdaság között történelmileg erős kapcsolatok állnak fenn. A kevésbé fejlett magyar gazdaság számára az osztrák fejlettségi szint hagyományos viszonyítási pontként és utolérési szintként adódik. Mivel a GDP mutatót csak a huszadik században alkotta meg Simon Kuznets amerikai közgazdász, az ennél korábbi korszakok kibocsátási mutatóira csak becsült adataink vannak. Ebben a kutatási irányban kiemelkedő szerepet játszik Angus Madisson projektje a Groningeni Egyetmen, az ő adataik az általánosan elfogadott hivatkozási alap nemzetközileg. Hangsúlyozni kell természetesen – ahogy azt 4
Eurostat Regional Yearbook 2013 adatai.
22
maga Kuznets is megtette –, hogy a gazdasági kibocsátás nem tekinthető szigorúan véve fejlettségi mutatónak, annak csak egyfajta közelítése. Az osztrák és a magyar gazdaság kibocsátásának arányát tekintve meglehetősen nagy ingadozást tapasztalunk a visszatekintő adatok tanúbizonysága szerint. Adatbázisukban Magyarországra vonatkozóan az első adatot 1870-re találjuk. Ekkor Magyarország egy főre jutó kibocsátási aránya az osztrák mutató 59%-át éri el. (A két ország területe természetesen jelentősen nagyobb volt a mainál.) Ez az arány az első világháború elejéig nem változik jelentősen, hiszen mind a két országban ez idő tájt jelentős gazdasági robbanás van, az egy főre jutó kibocsátás megduplázódik. A közös birodalom felbomlása utáni kisebb területi egységeknél azt látjuk, hogy a magyar adat kétharmados kibocsátási szint környékére áll be. A nagy gazdasági világválság azonban Ausztriában sokkal nagyobb összeomlást okoz, a magyar adat ezekben az években nem változik jelentősen. Ennek eredményeképpen a magyar adat 1936-ban 87%-on éri el csúcspontját, majd a második világháború elejére ismét visszaáll a kétharmados arány. A második világháború ismét Ausztriában hoz nagyobb pusztulást, itt a felére esik vissza az egy főre jutó kibocsátás, Magyarországon csak harmadával csökken. Így közvetlenül a háború után a magyar adat ismét az osztrák mutató 88%-án áll. Az osztrák újjáépítés azonban a magyarnál sokkal dinamikusabb, így 1956ban már 53%-on áll a mutató. 1967-re már-már visszaállni látszik a kétharmados arány (59% a mutató), ehelyett azonban 1989-re, a rendszerváltás évére 42%-ra csökken a mutató, ami a magyar transzformációs válsággal még tovább is zuhan az egyharmadig (1992–1996:32%). Ezek után ismét egyfajta lassú felzárkózás indul meg, és 2006-ra ismét a rendszerváltás-kori 41% az arány. 14. ábra: Az osztrák és a magyar gazdaság aktivitási rátája az ezredforduló után
(Forrás: Eurostat)
A gazdasági kibocsátás mellett fontos fejlettségi mutatók a foglalkoztatás és a bérszínvonal. Foglalkoztatási potenciál tekintetében folyamatos eltávolodás
23
tapasztalható a két nemzetgazdaság között. A nyugat-európai foglalkoztatási szint végig 73-74% körüli volt az ezredforduló utáni időszakban. Az osztrák foglalkoztatás az ennél némileg alacsonyabb szintről az ezt meghaladó szintre emelkedett ebben a periódusban, azaz Ausztria az Európai Unió egyik legkedvezőbb foglalkoztatási helyzetű országa. A magyar aktivitási potenciál ebben az időszakban nem csak közép-kelet-európai térségben, hanem az apró Málta kivételével az egész Európai Unióban is sereghajtónak számított a maga 60 és 62 százalék között ingadozó mutatójával. A keleti tagállamok közül egy ideig még a bolgár és a román adat volt a magyar alatt, 2007 után azonban abszolút utolsó lett Magyarország ebben a térségben, ahol a legmagasabb adat, az észt és a cseh 72% is alatta marad a nyugat-európai átlagnak. Az aktivitási ráta továbbra is alacsony, ám a foglalkoztatási ráta némileg javult. 2013 végére elsősorban a széles közfoglalkoztatási programok bevezetésével a Magyarországinál jelentősen alacsonyabb a foglalkoztatás Görögországban, Spanyolországban, a frissen belépett Horvátországban, 5 illetve hasonló a helyzet Bulgáriában és Romániában . 15. ábra: A foglalkoztatási ráta Ausztriában és Magyarországon
(Forrás: Euostat lfsq_ergan)
Érdemes végiggondolni, hogy az uniós összehasonlításban is kedvező foglalkoztatású Ausztria és a sereghajtó Magyarország munkapiacai tehát a legdrámaibb különbséget produkálják az egész Európai Unión belül két szomszédos tagállam vonatkozásában! A tíz százalékpontos aktivitási különbség a magyar uniós csatlakozás után nem szűkült, hanem még bővült is 3-4 százalékponttal. A foglalkoztatási aránykülönbség szintén jelentősen nőtt. 2.2.2. A nemzetgazdasági folyamatok hatása a régióra Az osztrák-magyar határrégió általános gazdasági helyzete, illetve ebből levezethetően a konkrét munkaerő-piaci folyamatai nagy általánosságban két külön5
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=lfsq_ergan&lang=en
24
böző szintű meghátorozottság eredőjeként alakulhat: az egyik ilyen szint a nemzetgazdasági szint, a másik a regionális. Az európai határok nyitottsága, a belső piaci kiépültsége ellenére is döntően meghatározó jelentősége van még a tagállami szintnek. A tőke, a munkaerő, a termékek és szolgáltatások szabad áramlása ellenére a gazdasági döntések még mindig jelentős mértékben a nemzetgazdaságot tekintik az európai gazdasági folyamatok alapegységének. Különösen igaz ez az egykori vasfüggöny két oldalán, ahol több tényező is kemény határvonalat mutat. Az első ezek közül a kamatkülönbség. Magyarország az eurozónán kívüli (és historikusan magas adósságállományú) országként magasabb kamatszinten működik, mint a szomszédos Ausztria, ahol az eurozóna alacsonyabb kamatszintje van érvényben. Itt a vállalati kamatszintek alacsony, egyszámjegyű szintűek voltak az elmúlt évtizedben, míg Magyarországon 8-18% között voltak, a vállalat egyéni kockázatától függően. Ez olyan óriási különbség, amelynek kitermelésére profitban a magyar gazdaság egyik iparága sem képes. A tőke szabad áramlása a kamatkülönbség kiegyenlítődésének irányába hat, elsősorban azon keresztül, hogy a hozamvadászat az állampapírok vásárlásán keresztül lefelé hajtja a vállalati kamatszintet is, mivel az állampapír a bankok hitelezésében kvázi kockázatmentes benchmarkká válik. Ezzel együtt az országkockázat és a hitelt felvevő vállalatok saját kockázata miatt az eurozónához képest a forint alapú vállalati hitel tartósan magasabb marad. Ez szinte kizárólagosan a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások számára jelent hátrányt, hiszen a Győr-Moson-Sopron és Vas megyében megtelepült transznacionális cégek finanszírozását anyacégük biztosítja alacsony eurós kamatkörnyezetből. A magyar tulajdonú vállalatok elvileg felvehetnek devizahitelt is, mivel azonban az árfolyamkockázat kezeléséhez túlságosan kicsik, jelentősebb mértékű devizahitel akkumulálódása a háztartások devizahitel-terhéhez hasonló problémákhoz vezethetne. A kamatterheknél is jelentősebb hatással van a régió gazdaságára a két oldal gazdaságfejlesztési paradigmája. A Vas és Győr-Moson-Sopron megyei gazdaságot a rendszerváltás óta meghatározza a transznacionális befektetésekre alapuló gazdaságfejlesztési paradigma. A transznacionális cégek jelenléte egyrészt a Budapesten kívüli országos szintnél kedvezőbb foglalkoztatási és jövedelemhelyzetet teremt, másrészt azonban olyannyira meghatározza a régió fejlődését, hogy gyakorlatilag egyeduralkodóan rányomja a bélyegét a térség gazdaságára. Ez nem is elsősorban a transznacionális cégek esetleges kivonulásán keresztüli teszi veszélyeztetetté a térséget, hiszen annak gazdaságszerkezete az elmúlt évtizedekben meglehetősen nagy stabilitást mutatott, az esetlegesen kivonuló vagy technológiát váltó cégeket általában valamelyest fejlettebb technológia váltotta fel. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nyugat-magyarországi térség gazdasági fejlettsége transznacionális cégek globális stratégiájától függ. A térség foglalkoztatási és bérszínvonala, illetve az azt meghatározó technológiai és termelékenységi szint alapvetően és döntően az itt megtelepedett transznacionális cégek döntéseitől függ. A térség hazai piacra termelő vállalkozásai az úgynevezett Balassa-Samuelson hatáson keresztül „öröklik” a transznacionális szektor bérszínvonalát. Mivel azoknál csak valamivel alacsonyabb béreket képesek garantálni, ezért a munkaerőpiacnak is csak a kevésbé dinamikus részét képesek vonzani.
25
16. ábra: Az egy főre jutó tényleges fogyasztás alakulása Ausztriában és Magyarországon euróban 2000 után
(Forrás: Eurostat nama_co3_c)
Az ábrán világosan látszik, hogy az euróban kifejezett nominálbérek tekintetében Magyarországon gyakorlatilag az uniós tagság kezdete óta stagnálás tapasztalható, míg Ausztria esetében egy folyamatos emelkedés látható az ezredforduló utáni időszakban. Mindebből világosan következik, hogy konvergencia helyett divergencia tapasztalható a két ország között. Természetesen a bérek alakulásánál figyelembe kell venni, hogy a két ország árszínvonala is eltérő, ezért ugyanannak a jövedelemnek más és más lehet a vásárlóereje. 17. ábra: Az egy főre jutó tényleges fogyasztás árindexe 2000 után (E27=100%)
(Forrás: prc_ppp_ind)
26
Az egy főre jutó fogyasztás hivatalos árindexe alapján az látszik, hogy a két ország relatív árszínvonala a magyar uniós csatlakozás környékén beáll egy bizonyos szintre, majd apró mozgások mellett gyakorlatilag ezen a relatív szinten állandósul. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szétnyíló nominális bérolló stagnáló relatív árszint mellett a(z immáron vásárlóerő paritáson mért) reálbérek divergenciáját is bizonyítják a két ország között. Meg kell jegyezzük, hogy ráadásul erősen módszertani kétségeink vannak az Eurostat fogyasztói árszínvonalának számítását illetően. A súlyozott átlaggal számolt fogyasztói árszínvonal-becslés megítélésünk szerint alulbecsüli a hazai árszínvonalat. (Lásd erről alábbi keretes kifejtésünk.) Az Eurostat fogyasztói árindexének módszertani problémái A lakosság életét nem elsősorban az határozza meg, hogy mennyire közelítette meg a bruttó hazai termék (GDP) az Európai Unió országaiét tagságunk egy évtizede alatt. A fogyasztási adataink arra utalnak, hogy nem közelítettük meg a nyugat-európai szintet, sőt, még nőtt is a különbség. Míg a fogyasztási szintünk jóval elmarad az nyugati országok átlagától, addig árszínvonalban már megközelítettük azt. Az uniós tagság tíz évére visszatekintve sokszor jelenik meg a GDP-felzárkózás, mint a tagság sikerének mérőszáma. A hétköznapi ember számára azonban sokkal többet jelent a saját végső személyes fogyasztásának alakulása. Ez a foglalkoztatási ráta mellett a másik legtestközelibb felzárkózási mutató. Szerencsére az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala erről is közöl 6 adatokat . 2004-ben egy magyar átlagpolgár folyó áron 4500 eurónyit fogyasztott el, egy tipikus nyugat-európai (belga, dán, német, ír, francia, holland, osztrák, finn, svéd, brit, izlandi és norvég súlyozatlan átlaga) 11633 euróval többet. 2012-re, az utolsó adat évére a magyar fogyasztás 5500 euróra nőtt ugyan, ám ugyanezen idő alatt a Nyugat-Európához képesti különbség 13 741 euróra emelkedett! Ezen elszomorító folyamat láttán nyilván sokakban azonnal megfogalmazódik az ellenvetés: a személyenkénti fogyasztást vásárlóerő paritáson kell nézni, hiszen eltérő ezekben az országokban az árszínvonal. Ez így igaz, forduljunk te7 hát ismét az Eurostathoz, méghozzá az egyéni fogyasztás árindexeihez . Első látásra azt tapasztaljuk, hogy a tényleges személyenkénti fogyasztás általános árindexe Magyarország esetében minimálisan, az uniós átlag 57 százalékáról 55 százalékra csökkent az előbb említett periódusban, míg a nyugat-európaiaké 119 százalékról szintén minimálisan, 122 százalékra nőtt. Ez áll szemben az uniós átlaghoz képesti 37 százalékos fogyasztási szintünkkel. Az alacsony árszínvonalnak meg kellene nyugtatnia minket. Ezek szerint a fenti magyar fogyasztási adat sokkal többet ér, hiszen a nyugati árszínvonal felénél is olcsóbb idehaza a megélhetés. De valóban így van-e ez? Nos, szerencsére az Eurostat részletesen lebontja az egyes fogyasztási kategóriákat, megnézhetjük tehát a saját fogyasztási kosarunkat. Mire költ egy tipikus magyar család? Nyilván vesz ételt, italt, ez az 6 7
http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=nama_co3_c&lang=en http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do
27
európai statisztikai hivatal szerint 2012-ben az uniós átlag 81 százalékába került, azaz messze drágább volt, mint az egyéni fogyasztás átlagos árindexe (ami, mint írtuk, elméletileg 55 százalék). Fizetjük aztán az elektromos áramot, gázt és egyéb tüzelőanyagokat, ez az Eurostat tanulsága szerint szintén 81 százalék volt, azaz ismét csak sokkal magasabb. Közlekedünk is, ami ugyancsak 65 százalék volt, de még ez is sokkal magasabb volt, mint az átlagos mutató értéke. A kommunikációs kiadásaink egyenesen 112 százaléka volt az uniós átlagnak, a cipő és a ruha 79 százalék. De ugyanígy drágább berendezni és karbantartani a lakásunkat, elektronikai készülékeket venni és még folytathatnánk a sort. Hogy jön ki mindebből az 55 százalékos átlag fogyasztói árszint? Az Eurostat belekeveri a szállodák és éttermek árát, ami az uniós szintnek csak 50 százaléka nálunk. Ugyan a magyarok többsége nem engedheti meg magának, hogy idehaza étterembe és szállodába járjon, azaz a valósághoz képest elképesztően felül kellene súlyozni az átlagban ezt a kategóriát, hogy az előzőeket lehúzza. Nehéz nem látni, hogy valami komoly konfúzió van a fogyasztói árszínvonal számításában. Ahogy láttuk, a fogyasztói kosár meghatározó elemei ugyanis gyakorlatilag kivétel nélkül meghaladják a teljes fogyasztói árszintmutatót. Ami elvileg lehúzhatja az átlagot, az a lakásvásárlás/bérlés komponense, erre azonban az Eurostat megdöbbentő módon nem hoz önálló indexet. Illetve létezik a némileg értelmezhetetlen „lakóépületek” komponens. (Ez vásárlás? Bérlés? Mi a súlya az átlagban?) Készséggel elismerjük, hogy a lakásvásárlási és bérleti árak volatilisek és óriási szórást mutatnak, de mégis, ezek árának becslése nélkül elég nehéz árszínvonal-becslést adni, a megélhetési költségeket szembeállítani a jövedelmekkel, a fogyasztással. Van ugyan az adatbázisban egy meglehetősen fura kategória („lakhatás, víz, áram, gáz és egyéb tüzelőanyagok”, 44 százalék, így, egyben), amivel elég nehezen tudunk mit kezdeni. Egyrészt ha már volt egy olyan kategóriánk, hogy „elektromosság, gáz és egyéb tüzelőanyagok”, 81 százalékon, akkor minek mindezt még egyszer, öszszevonva a lakhatással? Mit takar a lakhatás fogalma, és miért nincs külön kategóriája? Hogy jöhet ki 41 százalékos kategóriaátlag?! Ameddig ezek a módszertani rejtelmek nincsenek tisztázva, addig a fogyasztók számára releváns részkategóriák árszínvonala alapján joggal feltételezhető, hogy az uniós átlag 37 százaléka körüli magyar nominálbérhez sokkal inkább 80 százalék körüli árszínvonal társul, mint ötvenöt. Azaz míg a fogyasztási szintünk nagyjából az uniós átlag kétötödét éri el, és abszolút értelemben távolodik Nyugat-Európától, addig az árszínvonalunk már négyötödnyire felzárkózott az uniós átlaghoz. Meglehetősen bonyolult mindezt kisilabizálni, de nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem érdektelen. Ezen múlik ugyanis, hogy a magyar (és általában a kelet-európai) életszínvonal valóban felzárkózóban van-e az uniós csatlakozás óta. A fenti elemzésből az látszik, hogy nincs. Az átlagbérek problémáján kívül a bérskála szélessége, illetve a jövedelmek eloszlása is problémát jelent. Ahogy az adatokból látható, a keleti tagállamok bérskálái sokkal koncentráltabbak, mint a nyugatiaké.
28
18. ábra: Uniós országok jövedelem eloszlásai a hivatalos Eurostat vásárlóerő standardján, 2010 (€)
(Forrás: EU-SILC8)
2010-ben az átlag magyar jövedelemmel valaki Magyarországon alulról a hetedik jövedelmi tizedbe tartozott. A fenti ábrából is látszik, hogy egy ilyen átlagbérrel olyan jövedelmi szinten élhetett valaki, mint az osztrák jövedelmi skála alsó egy-két tizedében. Ausztriában gyakorlatilag senki nem él fizikai nyomorban, miközben Magyarországon a társadalom majd harmada.
8
http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1050&intPageId=1926&langId=en
29
19. ábra: Komoly fizikai deprivációban élők aránya Európában
(Forrás: Eurostat9)
Mi okozza ezeket a rendkívül alacsony béreket Kelet-Európa és így Magyarország esetében is? Létezik egy erős összefüggés az országok (egy munkaórára jutó) átlagtermelékenysége és (egy munkaórára jutó) bérszintje között. Ez az összefüggés logikus, hiszen az egy munkaórára jutó bér nem lehet nagyobb ezen idő alatt megtermelt hozzáadott értéknél.
9
Interaktív térkép: http://www.europarl.europa.eu/news/en/news-room/content/ 20140226STO37004/html/Poverty-in-Europe-helping-those-who-most-need-it
30
20. ábra: A munkaórára jutó termelékenység divergenciája Ausztria és Magyarország viszonylatában, 2000–2012 (€)
(Forrás: Eurostat nama_aux_lp)
21. ábra: Lineáris regressziós trendvonal az egy órára jutó termelékenység (EU27=100%) és nominális munkabér (€) között, 2010
(Forrás: saját számítás Eurostat alapján)
Látható, hogy az összefüggés az EU országok egészét nézve rendkívül erős. Az ábra azt mutatja, hogy a keleti tagállamok mindegyike a termelékenység tekintetében 40% és 70% között van, az egy órára jutó munkabérben pedig €15 alatt. A román és bolgár adat mélyebben fekszik, a visegrádi és balti csoport adataiban viszont nincs jelentős különbség. (Szlovénia egészen más gazdaság-
31
szerkezettel rendelkezik, ott az átmenet nem transznacionális tőkére, hanem saját tulajdonú, teljes hozzáadott érték vertikummal rendelkező cégekre épült.) Az osztrák adat egy sokkal szélesebben szóródó nyugat-európai csoport közepén fekszik, termelékenységben a magyar adat kétszeresénél, munkabérben a négyszeresénél. A fenti ábra egyfajta modellt képez, hiszen ismert módon a termelékenység korlátozza a bérszínvonalat. Amennyiben egy országban a termelékenység növekedéséhez képest tartósan és jelentősen elszaladnak a bérek, az az ország veszít versenyképességéből, kiárazódik a piacról és csökkeni fog a munkahelyek száma. Más szempontból megfogalmazva: egy adott gazdaságban csak akkor emelkedhetnek tartósan és fenntarthatóan a munkabérek, ha emelkedik a termelékenység is. Kulcsfontosságú tehát a termelékenység alakulása, de azonnal felmerül a kérdés, hogy mi határozza azt meg? A termelékenység nyilvánvalóan nem olyan mutató, amelyre egy kormányzat közvetlenül hatással tud lenni. Ez nem jelenti azt azonban, hogy közvetett módon nem képes azt befolyásolni. A termelékenységet leginkább befolyásoló tényezők a munkaerő képzettsége, illetve a munkaadók által alkalmazott technológia színvonala. A magyar munkavállalók képzettségére nemzetközi összehasonlításban holisztikus mutatókkal nem rendelkezünk. Magyarország sajnos nem vesz részt az 10 OECD-nek felnőttek képességeit vizsgáló PIACC nevű kutatásában. Egy lehetséges közelítést adhat a PISA jelentések eredménye. (Illetve kisebb részben a magyarok katasztrofálisan gyenge nyelvtudásáról szóló jelentések, melyekről ebben a kutatásban is említést teszünk.) A magyar PISA eredmények sokat romlottak az elmúlt években, ám még így sem indokolják az Ausztria és Magyarország között meglévő termelékenységi különbséget. 5. táblázat:
Ausztria és Magyarország PISA eredményei a listavezetőhöz képest, 2012
Ország
Matematika
Olvasás
Tudomány
#1 Shanghai Kína
613
570
580
#18 Ausztria
506
490
506
#39 Magyarország
477
488
494
(Forrás: OECD PISA 2012 adatbázis)
A táblázatból világosan látszik, hogy jelentős lemaradás van Ausztria és Magyarország között a népesség képzettségét illetően. Ebből a szempontból egy a felzárkózást elősegítő kormányzati politika erőteljesen invesztálna az oktatási rendszerbe és a felnőttképzésbe mind anyagi erőforrások, mind pedig oktatáspolitikai módszertan szempontjából. Ezzel szemben sajnos Magyarországon ellentétes tendenciák érvényesülnek, a 2002-es, 6%-ot meghaladó GDP-arányos magyar oktatási költségvetés 2013-ra 4% alá süllyedt. A jelentős képzettségbeli eltérések mindazonáltal nem magyarázzák meg teljesen az ennél lényegesen nagyobb termelékenységbeli eltéréseket. Itt sokkal inkább a technológiai döntések lehetnek irányadóak. Ismert módon a keleti tagál10
Ez az ismertebb PISA kutatáshoz hasonít, ám felnőttekre. http://www.oecd.org/site/piaac/
32
lamok gazdasági átalakulásában a transznacionális vállalatok, ezen belül is elsősorban a feldolgozóipar volt a meghatározó. (Ez Nyugat-Dunántúlra fokozottan igaz.) Ez azt is jelenti, hogy a technológiai színvonal tekintetében az egyes termelési helyek közti telepítési döntéseket a transznacionális cég központja hozza. A transznacionális cégek termelési láncai azonban nem egyforma magas termelési fázisokat tartalmaznak. A különböző termelési helyek egy láncon belül egészen eltérő hozzáadott értéket termelnek. 22. ábra: Transznacionális cégek hozzáadott érték fázisai a termelési láncon belül
A transznacionális cég lokációs döntéseit egy rendkívül összetett kiértékelés alapján hozza meg. Szerepet játszanak benne olyan tényezők, mint a földrajzi távolság, a helyi munkaerő piac, az adók, az állami támogatások, az energiaárak, a környezetvédelmi szabályozás és még számos egyéb tényező. Ráadásul természetesen minden egyes iparágban más és más tényezőket, más súlylyal kell figyelembe venniük. Egy valamit azonban biztosan tudhatunk az Európai Unió vonatkozásában. A havi minimálbér statisztikák [Eurostat tps_00155] és a ledolgozott átlagos munkaróák [Eurostat lfsa_ewhuis] alapján kiszámítható az egyes európai országok egy órára vetített minimálbérei. Ezek a legjelentősebb, Kelet-Európába befektető országok esetében az alábbiak.
33
6. táblázat:
Európai uniós országok egy órára jutó minimálbérei, 2013 (€) Havi minimálbér (€)
Átlagos munkaóra/hó (h)
Egy órára eső minimálbér (€)
Nyugat-európai befektető országok Franciaország
1430
150
9,53
Belgium
1502
149
10,08
Hollandia
1478
120
12,32
Egyesült Királyság
1264
146
8,66
Kelet-európai befektetési célországok Magyarország
335
158
2,12
Szlovákia
338
163
2,07
Csehország
312
162
1,93
Lengyelország
393
163
2,4
(Forrás: saját számítás Eurostat tps00155 és lfsa_ewhuis alapján)
Több nyugat-európai országban (Ausztria, Németország, skandinávok országok) nem volt hivatalos minimálbér (egyes helyeken most kerül bevezetésre). Ezek az országok azonban jóléti államok, ahol ágazati bérpadló van érvényben, melyet a munkaadók és a munkavállalók közösen állapítanak meg. Ez a bérpadló még a fenti táblázatban szereplő €9-12-os határnál is magasabb. Mi következik az európai minimálbértrendekből a transznacionális cégek befektetéseire nézve? Egyértelműen kijelenthető, hogy a nyugat- és észak-európai országokban a €9-14 körüli óránkénti minimálbér/bérpadló miatt semmilyen termelési fázis nem éri meg, melynek az óránkénti termelékenysége nem haladja meg ezeket a szinteket. Kelet-Európában viszont ezek a termelési fázisok jövedelmezően telepíthetők, hiszen a minimálbérek csak €2 környékén jelentenek alsó korlátot. Ebből szinte automatikusan következik, hogy a tőke szabad áramlása miatt az alacsony hozzáadott értékű termelés Kelet-Európába áramlik, míg Nyugatés Észak-Európában csak a magas hozzáadott értékű termelés marad. Mindez azt is okozza, hogy a keletiek egy órára jutó termelékenysége és emiatt relatív bérei tartósan alacsonyak maradnak, miközben a nyugatiak termelékenysége és ebből következően a bérei is nőnek. A passzívan a transznacionális cégekre építő gazdasági modell tehát divergenciához és nem konvergenciához vezet. Mindez azt is bizonyítja, hogy ha csupán a nyugat- és észak-európai országokat nézzük, sokkal gyengébb összefüggést találunk a termelékenység és a bérek között!
34
23. ábra: Lineáris regressziós trendvonal az egy órára jutó termelékenység (EU27=100%) és nominális munkabér (€) között Nyugat- és Észak-Európában, 2010
(Forrás: saját számítás Eurostat alapján)
Ahogy már említettük, a hazai szektor bérei is az exportáló cégek béreihez konvergál (ez az úgynevezett Ballassa-Samuelson hatás). A fennmaradó, sőt, növekvő bérkülönbség miatt pedig egyre nagyobb a munkaerő-piaci elvándorlási és ingázási hajlandóság. A vázolt nemzetgazdasági meghatározottságot elvileg mitigálni lenne képes a decentralizált regionális gazdaságfejlesztés. Burgenland esetében ez meg is valósul, hiszen Ausztria egy decentralizált, föderális államszerkezetű ország, ahol a tartományi szint érdemi gazdaság és társadalompolitikai eszközökkel rendelkezik. Magyarország azonban európai összehasonlításban is a legcentralizáltabb államszerkezetű uniós tagállamok közé tartozik, ahol a NUTS2-es régiók funkciója statisztikai, a megyei intézmények pedig a központi kormányzat dekoncentrált szerveiként működnek. A nyugat-magyarországi régió gazdaságszerkezete és munkapiaca tehát alapvetően a magyar kormány és a transznacionális cégek interakciójának függvénye. Ahogy az alábbiakban látni fogjuk, mindez azt eredményezi, hogy bár a GyőrMoson-Sopron és Vas megyei térség országos viszonylatban a legkedvezőbb helyzetű megyék közé tartozik, ez nem jelenti azt, hogy érdemben le tudna válni az országos trendektől, maximum azok éllovasává képes válni. Az ország többi része azonban nincs kiemelkedően fejlett szomszédos régiók földrajzi közelségében. (Érdemileg magasabb bérek a szlovén és a horvát határtérségben adódnak még.) A nyugat-dunántúli megyék munkapiaca számára tehát az ország többi részénél is nagyobb jelentőséggel bír a nemzeti szintű munkapiaci és bérpolitikai folyamatok alakulása. 2.2.3. A GDP és a gazdaságszerkezet alakulása Vas megyét egy lakosra jutó termelése (793e Ft) alapján az országban a főváros mellett három másik megye előzi meg (Komárom-Esztergom, Győr-MosonSopron és Fejér).
35
A gazdaságszerkezetet tekintve a magyar megyékben az ipar óriási túlsúlya a jellemző, ezen belül is az autógyártás a kiemelkedő ágazat, Burgenlandban viszont a tercializáció, ezen belül is a fenntartható energia és a magas hozzáadott értékű rekreációs és borturizmus alkotja. Győr-Moson-Sopron megye gazdaságszerkezetét közismert módon az autóipar határozza meg. Az ipari termelés 97%-át a feldolgozóipar adja, és ezen belül is a járműgyártás adja a 80%-ot. Az ipar rendkívül exportorientált, a termékek 89%-a exportra megy és az egyes ágazatok exportaránya még ennél is magasabb (a villamos-berendezéseké kizárólagosan, de a számítógép-, elektronika-, optika- és a járműgyártás termékei is az átlagnál magasabb arányban kerülnek külföldre). Az 537 milliárd forintnyi export a következőképpen oszlott meg ágazatok között. 7. táblázat:
Győr-Moson-Sopron megye ipari termelésének abszolút meghatározó eleme a járműgyártás Ipari termelés %-a
Járműgyártás
85,0
Gumi, műanyag, építőanyag
3,6
Egyéb feldolgozóipar és javítás
2,4
Kohászat és fémfeldolgozás
2,2 (Forrás: KSH, 2013)
Mindehhez képest mindösszesen 68 milliárd volt a Győr-Moson-Sopron megyei cégek belső értékesítése. Ennek négytizede az energiaellátáshoz kapcsolódott, 21% pedig az autóipari beszállító cégekhez. Jelentős volt még az élelmiszeripar, 17%-al. Győr-Moson-Sopron megye turizmusa az országos forgalom 5,4%-át jelentette és ennek felét a külföldiek adták (33% németek, 22% osztrákok, 20 romániaiak). Vas megye turizmus az országos forgalom 7,3%-át, ennek 56%-át külföldiek adták (44% osztrákok, 23% csehek, 16% németek). Vas megye szintén rendkívül ipar orientált. A kibocsátás 71%-át gépipari cégek adják. Mindenekelőtt itt is a jármű(alkatrész)gyártás a meghatározó, ám itt nincs olyan kiemelkedő ipari óriás, mint Győr-Moson-Sopron megyében az Audi. A termelés egy tizedét a villamos berendezés gyártása adja. Mindkét meghatározó szektor túlnyomó részt export orientált. Burgenland gazdaságszerkezetét az határozza meg, hogy a tartományban nem található igazán nagyobb város. Ebből adódóan az északi térségben hagyományosan jelentős volt az ingázás a közel fekvő Bécs irányába. (1971: 47ezer, 1981: 63ezer, 1991: 74ezer ingázó.) Az északi térségben, a Fertő tó környékén jelentős a rekreációs turizmus, illetve a bortermelés. Ez adja a tartományi gazdaság egyik markáns jellegzetességét. Burgenland gazdaságszerkezetének azonban legunikálisabb jellemzője az utóbbi években a fenntartható energiára való átállás stratégiája adta. A tartomány 2013 végére elérte Európa első energia-autarch régiójának státuszát. Az energia elsődleges forrása az a mintegy 286 db szélturbina, amely mintegy 2 481 MW áramot termel. (Ez nagyjából 615 ezer autóval kevesebb CO emissziónak felel meg.) A tartományi energiacég, az Energie Burgenland további €450
36
millió befektetésével el kívánja érni az 1 GW termelési szintet, amellyel a tartomány immáron masszívan energiaexportőrré válna. Mindez hozzájárul Ausztria célkitűzéséhez, mely szerint 2050-re nemzeti szinten is energia-önellátóvá kíván válni. (Jelenleg 31-en tart.) 2.2.4. A termelékenység és a munkabérek alakulása A termelékenységet és a munkabéreket alapvetően a nemzeti szintű folyamatok határozzák meg. Ennek dinamikájáról az 2.2.2. fejezetben írtunk. Bár részletes megyénkénti bérstatisztika nem áll rendelkezésre, a jövedelmek nemzeti szintű eloszlása (erről a 2.4.4. fejezetben írunk részletesen) azt sugallja, hogy a megyei/tartományi szint nem képes érdemben csökkenteni a nemzeti szintű folyamatokat. Míg Burgenland esetében a nemzeti átlagnál enyhén kedvezőbb a helyzet, addig a nyugat-magyarországi megyék esetén a fizikai férfi foglalkoztatottak kivételével (náluk is csak enyhén) mindenhol nemzeti átlag alatti. A termelékenység tekintetében Budapest messze magasan kiemelkedik a megyék fölé. Az általában nagyon fejlettnek hitt nyugati két megye az egy főre jutó kibocsátásban messze nem tér el ennyire jelentősen a nemzeti átlagtól (Győr-Moson-Sopron megye kicsit felfelé, Vas kicsit lefelé van attól). 24. ábra: Az egy főre jutó hozzáadott érték Budapesten, Győr-MosonSopron megyében és Vas megyében az országos átlag százalékában, 2000–2011
(Forrás: KSH Területi statisztikák)
Az egy alkalmazottra jutó termelés Győr-Moson-Sopron megyében a járműgyártásban volt a legmagasabb (24,3 millió forint), illetve a vegyianyag-gyártásban (18,2 millió), textiliparban pedig a legalacsonyabb (2,3 millió forint). A megyei termelékenységi mutató csak a járműipar vonatkozásában haladja meg a megyei átlagot, azaz ez a húzóágazat. Az egy alkalmazottra jutó termelés tekintetében Vas megye mutatója (9,2 mFt) az országos átlag alatt van, és a főváros illetve a megyék sorrendjében is csak a tizenkettedik értéket éri el. Ez azt jelenti, hogy Vas megye még magyar vi-
37
szonylatban is relatív alacsony hozzáadott értékű termelékenységű termelési fázisokra szakosodott. Nemzetközi összehasonlításban még kritikusabb ez a mutató. (Az átlag persze hétszeres különbséget takar a legmagasabb járműgyártás és a legalacsonyabb textilipar között.)
2.3. A népesség humán tőkéjének változása 2.3.1. Az oktatási rendszerek összehasonlítása, kihívásai Különböző elemzéseket, értékeléseket olvasva levonhatjuk azt a következtetést, hogy az osztrák képzési rendszert a világ legjobbjai között tartják számon. Működését egy 1962-ben hozott alaptörvény biztosítja, az iskolák 1975 óta koedukáltak és látogatásuk ingyenes. Szembetűnő különbség a magyar rendszerhez képest, hogy a népiskolának nevezett általános iskola, amely az óvodát, az ún. előiskolát követi, Ausztriában csak négy évig tart. A népiskola elvégzése után két lehetőség közül választhatnak a tanulók, vagy polgári iskolában töltik a következő négy évüket, amelyet aztán egy politechnikai képzéssel zárnak teljesítve ezzel a kilenc éves tankötelezettséget vagy egy általánosan képző felsőbb iskola felső tagozatán folytatják tanulmányaikat, esetleg szakképző iskolába mennek. Akik a polgári iskola helyett az általánosan képző felsőbb iskolának hívott gimnáziumot választják, nyolc évet töltenek ott. Itt a negyedik osztálytól három irányba szakosodhatnak a tanulók: gimnázium, reálgimnázium és gazdasági reálgimnázium. Az egyetemek minden tanulni vágyó előtt nyitottak, akik rendelkeznek az egyetemi tanulmányok legfontosabb előfeltételével, az érettségivel. Szintén fontos különbség a magyar rendszertől, hogy az egyetemre jutás normál menete mellett az intézmények azok előtt is nyitva állnak, akik érettségivel ugyan nem rendelkeznek, de teljesítik a tanulmányokra bocsátási vizsga vagy szakmai érettségi vizsga követelményeit. A tanulni vágyók 21 főiskola, 22 állami és 13 magánegyetem közül választhatnak. Ausztria az európai unióban az oktatás területén olyan szempontból is követendő példa lehet, hogy a mesterképzésekre való jelentkezést nem köti BSC diploma meglétéhez. Elégséges, ha a hallgató meghatározott idejű szakmai tapasztalattal rendelkezik, így a gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal kiváltja az alapképzésben szerzett diplomát. A bolognai nyilatkozat tartalmazza a képzések közötti átjárhatóságot, azaz, hogy BSC nélkül is lehessen továbbtanulni, Ausztria ezt a gyakorlatban is sikerrel alkalmazza. A jelen kutatáshoz készült interjúkban is sok utalást, pozitív visszacsatolást találunk az osztrák oktatási rendszer egyik erősségére, a gazdaság és a szakemberképzés szoros összefonódása. Ebből a gyakorlatorientált képzésből nemcsak a szakmunkástanulók, hanem a magasabb szakmai képzést adó oktatási intézmények, főiskolák és egyetemek végzősei is profitálnak. Az oktatási terveket vagy képzési súlypontokat a gazdaság követelményeihez igazítják, az üzemekben a gyakornokok szakmai képzést kapnak vagy gyakorlatot végeznek. A tanintézmények és a gazdaság közötti közös projektekben, mint például a vállalatnál végzett gyakorlati munka keretében végzett diplomadolgozat írása, vagy projektekben való részvétel során, a kutatás és fejlesztés eredményeit a gyakorlatnak megfelelően alkalmazzák. Egy interjúalany visszajelzéséből látható, hogy az ausztriai szakmunkásképzésben elsajátított ismeretek után sokkal
38
könnyebben boldogult első magyarországi munkahelyén pályakezdőkét, mint magyar társai. Ez a trend a felsőoktatásban is szembetűnő, a közel 400 szakirányt kínáló főiskolai rendszer kifejezetten a vállalatok igényeihez igazodik, és intenzív kapcsolatot tart fenn az iparral. A főiskolai szakirányok közel felét is gyakorlatorientáltan szervezik. Az osztrák oktatási rendszer további erőssége a kiváló színvonal mellett a rugalmasság: bátorítást és támogatást kapnak azok, akik átképzik magukat, felnőttkorban tanulnak, pályát módosítanak vagy továbbképzésre vállalkoznak. A pályamódosításokra, továbbképzésekre a munkaügyi központok, tanácsadó szervezetek igyekeznek úgy orientálni az embereket, hogy az a gazdasági szükségletekhez igazodjon. Egy megkérdezett munkavállaló a kérdésekre adott válaszokon túl megemlítette az ausztriai munkaügyi központok hatékony működését. Vannak úgynevezett klaszterek, ahová az Osztrák Munkaügyi Központ az elmúlt években cégeket, illetve képző intézeteket hívott meg azzal a céllal, hogy megbeszéljék, mely területeken mutatkozik igény képzések indítására. Téma volt még, hogy a képző intézeteknek a jövőben mely területeken kellene alkalmazkodniuk, illetve a cégeknek milyen speciális igényei vannak és az eddigi alkalmazottakkal milyen tapasztalataik voltak, hol léptek fel problémák és ezeket hogyan lehetne megoldani. Tehát a Munkaügyi Központ is aktív részese, közvetítője a munkavállalók-munkáltatók kölcsönhatásának. A felsőoktatásról elmondható, hogy annak különböző szereplői lefedik a régiót. Az alábbi ábra bemutatja, hogy a térségen belül tizenkét településen működik valamifajta felsőoktatási intézmény, ebből 7 magyar, 5 osztrák oldalon. Ezen kívül még a bécsi egyetemek vonzerejét érdemes megemlíteni. 25. ábra: Felsőoktatási intézmények a régióban
(Forrás: Empirica)
39
Az osztrák intézmények inkább gyakorlatorientált felsőfokú szakképzésre kon11 centrálnak, a magyar intézmények széles spektrumon működnek . 2.3.2. Iskolai végzettség és tudás alakulása A határtérség két oldalának iskolai végzettség szerinti szerkezetét az 2.1.3. fejezetben foglaltuk össze. A humántőke alakulásának érdemi mutatója lenne az OECD felnőtt lakosság tudását és képességeit vizsgáló PIACC nevű kutatása, ám ennek Magyarország nem tagja. Az iskolarendszer által adott tudás vizsgálatára rendelkezésünkre áll a szintén az OECD által koordinált PISA felmérés. A PISA 2012 tanúsága szerint a magyar 15 éves tanulók teljesítménye mindhárom kompetenciaterületen romlott, de nem azonos mértékben. A szövegértés teljesítmények 6 ponttal lettek gyengébbek, de ez nem emésztette fel teljesen a 2009-es teljesítményjavulást. Ennél lényegesen nagyobb, 13 pontos teljesítményromlás következett be matematikából, ami jelentősen megnövelte az OECD átlagtól való lemaradásunkat. A természettudományos kompetenciák 9 pontos romlása ugyan ennél kevesebb, de ennek hatására a 2009-ben még az OECD átlagánál jobb eredményünk az átlag alá esett. 26. ábra: Ausztria és Magyarország, illetve a szomszédos országok PISA eredményeinek változása az egyes kompetenciaterületek tekintetében
11
Lásd 7. és 8. táblázat, Eures megvalósíthatósági tanulmány.
40
(Forrás: PISA2009 és PISA2012)
Az adatokból látszik, hogy míg Magyarországon romlik az oktatási rendszer output minősége, addig Ausztriában javul. A foglalkoztatott lakosság további képzésének alapvető eleme a felnőttképzés. Bár külön nyugat-dunántúli adatok nem állnak rendelkezésre, a nemzeti szintű adatokból azonban világosan látszik, hogy drámai különbség van a foglalkoztatottaiknak képzést nyújtó vállalkozások arányában és ráadásul az álláskeresők államilag támogatott képzésének aránya is csökkent az elmúlt években.
41
27. ábra: Az alkalmazottaiknak képzéseket nyújtó magyarországi cégek aránya
(Forrás: Eurostat 2008)
Az alkalmazottaiknak képzéseket nyújtó magyarországi cégek aránya elmarad az uniós átlagtól és kritikusan alacsonynak mondható a szinte teljes lefedettséget mutató Északi Modell országokhoz és a magas arányt mutató Ausztriához képest. A felnőttképzés tétje az alacsony végzettségűek elhelyezkedési esélyeinek növelése. E tekintetben Magyarország komoly kihívásokkal küszködik. 28. ábra: Az alapfokon végzettek munkaerő-piaci részvételi esélye
(Forrás: Hámori Szilvia: A felnőttképzés Magyarországon és nemzetközi összehasonlításban. 2007)
Ahol többen vesznek részt a felnőttképzésben, ott kisebb az alacsony végzettségűek munkaerő-piaci részvételi hátránya. Magyarországon a helyzet rendkívül kedvezőtlen.
42
2.3.3. A nyelvtudás alakulása Az utolsó Eurobarotometer uniós nyelvtudás felmérés (2012/386.) szerint az egész Európai Unióban a magyarok beszélnek a legkevésbé nyelveket és ráadásul még romlik is a helyzet. Míg az EU átlagában az emberek több mint fele (54%) beszél az anyanyelvén kívül még legalább egy nyelvet és tíz tagállamban is 4/5 felet van az arányuk, addig Magyarország a maga 35%-ával az abszolút utolsó helyen végzett. Ráadásul még 7 százalékponttal csökkent is az arányuk a legutolsó felmérés óta. Két nyelven 13% beszél Magyarországon (-14 százalékpont az utolsó felmérés óta), ami az uniós átlag (25%) fele. Három nyelven pedig a magyarok 4%-a beszél, ami az uniós átlag (10%) kevesebb mint fele (16 százalékpontos csökkenés!). Érdemes megnézni, mi a helyzet konkrétan az osztrák munkaerőpiacon releváns német nyelvvel hazánkban. Ugyanezen felmérés szerint az angol (20%) után a németet beszélik a legtöbben (18%), amit messze lemaradva a francia (3%) követ. Joggal gondolhatjuk, hogy Nyugat-Magyarországon az emberek a magyar átlagnál nagyobb arányban beszélik a németet, bár pontos adatunk nincs rá. Használjunk egy optimista megközelítést és becsüljük az itteni nyelvtudást az országos átlag másfélszeresének. Ez esetben sem mondható el, hogy a Nyugat-Magyarországon élők német nyelvtudása elérné az egyharmados arányt. Ráadásul tudjuk, hogy Burgenlandba nem szigorúan a régióban felnőttek ingáznak dolgozni. Érdekes megjegyezni, hogy a német nyelvtudás a burgenlandi és bécsi munkaerőpiacon „versenytárs” országok polgárai (szlovákok 22%, csehek 15%) számára sem megy könnyebben. Maguknak az osztrákoknak 73%-a beszéli a mai világban globális nyelvnek számító angolt!
2.4. A munkaerő-piaci folyamatok változása 2.4.1. Aktivitás Győr-Moson-Sopron megye aktivitási rátája az uniós csatlakozás után 66% körüli szinten stabilizálódott és a 2008 utáni recessziót sem sínylette meg. A Vas megyei adaton azonban látszik, hogy a válságot erősen megérezte, bár 2010-től már újra emelkedő tendenciát mutatott. A magyar aktivitási átlagnál mindkét megye aktivitása végig magasabb volt, ám ez az előny csökkenő tendenciát mutatott. A Győr-Moson-Sopron megyei aktivitás az országos átlaghoz képest kedvező 12 képet mutat. 2013. január elején a KSH adatai alapján a 15-74 évesek aktivitási rátája 59,1% volt. A Vas megyei arány 57,5%-al szintén az országos átlag feletti.
12
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/131/gyor131.pdf
43
29. ábra: Vas és Győr-Moson-Sopron megye aktivitási rátája, 2001–2012
[15-64 éves munkaképes korú lakosságra vetítve, az országos átlaghoz viszonyítva] (Forrás: KSH)
Az osztrák aktivitási ráta 2011 és 2013 között nőtt: 75,3%; 75,9%; 76,1%. 30. ábra: Ausztria és tartományai aktivitási rátája 2012-ben nemek szerinti bontásban
(Forrás: Statistik Burgenland13)
Bár Burgenland mindkét nem tekintetében az osztrák átlag alatt volt 2012ben, ám attól nem tért el jelentősen. Az viszont világosan látható, hogy a határrégió két oldala között drámai, körülbelül 15 százalékpontnyi különbség tapasztalható az aktivitási rátában. Ilyen mértékű különbséget két szomszédos régió között sehol az Európai 13
http://www.burgenland.at/media/file/2205_G1_Erwerbsquote.pdf
44
Unió területén nem mérhetünk és jelentős push faktort jelent a határon átnyúló migrációban. Világosan látható, hogy a nyugat-dunántúli megyék relatíve kedvező gazdasági helyzete nem képes kiemelkedő mértékben enyhíteni a nemzeti szintű gazdaságszerkezet miatt létrejövő aktivitási helyzetet. 2.4.2. Foglalkoztatás A két nyugat-dunántúli megye foglalkoztatási rátája az egész periódusban magasan meghaladja az országos foglalkoztatási átlagot. Világosan látszik, hogy mindkét megye foglalkoztatása erősen megsínyli a 2008 utáni válságot. Vas megye foglalkoztatása 2010-től, Győr-Moson-Sopron megyéé pedig 2012-től már fokozatosan magához tér. 31. ábra: Vas és Győr-Moson-Sopron megye foglalkoztatási rátái (a 15-64 éves munkaképes korú népességre vetítve), az országos átlaggal összevetve
(Forrás: KSH) 14
A Győr-Moson-Sopron megyei foglalkoztatás az országos átlaghoz képest kedvező képet mutat. A foglalkoztatási arány 66,3%-os 2014. februári mutatója 6,6% százalékponttal jobb az országosnál, amely 59,7%. A Vas megyei munkaerőpiac így nagyságrendileg egy 57,2 ezres sokaságot jelent. A burgenlandi foglalkoztatási arány igen kedvező. 2009 végén 72,5%-os mutatójával a tartomány valamivel az osztrák átlag felett volt. A szolgáltató szektor kedvezően hatott a női foglalkoztatásra, azonban elsősorban részmunkaidőben. 2009 végén az alkalmazásban lévő nők 41,9%-a volt így foglalkoztatva. Az osztrák foglalkoztatási ráta 2011-ben 72,1% volt, 2012-ben 72,5%, 2013-ban pedig 72,3%.
14
Az adatok forrása: a Gy-M-S és Vas megyei Kormányhivatalok Munkaügyi Központjainak munkaerő-piaci helyzetkép jelentései
45
2.4.3. Munkanélküliség 15 2014 februárjában a regisztrált álláskeresők létszáma 443 558 fő volt Magyarországon, ami 232 958 fővel kevesebb az egy évvel korábbi létszámhoz képest és 10,1%-os rátát eredményezett. Így a teljes megfigyelt népességre vonatkozó ráta is 5,1 százalékponttal alacsonyabb az előző év azonos időszakához viszonyítva. Győr-Moson-Sopron megyét illetően az álláskeresők száma 2014 februárjában 6655 fő, az álláskeresési ráta februárban 3,2%, mely 3,2%-ponttal alacsonyabb az előző év február havi adatánál. A megyék viszonylatában is GyőrMoson-Sopron megye álláskeresési rátája a legalacsonyabb. A Vas megyében regisztrált álláskeresők jelentős mértékű csökkenése következtében a megyei munkanélküliségi ráta értéke 2013. decemberben 5,4% volt, a novemberinél 0,4%-ponttal, a 2012. decemberinél 1,9%-ponttal alacsonyabb. Az év utolsó hónapját jellemző álláskeresési ráta az országosnál 4,2%ponttal alacsonyabb, a megyék közti sorrendben pedig Győr-Moson-Sopron megye (3,2%) és a főváros (4,8%) után a harmadik legalacsonyabb. Az álláskeresők nemek szerinti megoszlásában nincs egyértelmű trend egyik irányba sem. A Vas megyei adatok enyhén férfi, a Győr-Moson-Sopron megyeiek enyhén női túlsúlyt mutatnak, de egyik esetben sem figyelhetjük meg a munkaerőpiac erőteljes torzulását. 32. ábra: Álláskereső férfiak eloszlása Vas és Győr-Moson-Sopron megyében
(Forrás: Megyei munkaügyi adatbázis)
Igazán markáns jellegzetességeket a korösszetétel szempontjából sem tapasztalhatunk. A határon átnyúló munkaerő-piaci folyamatok szempontjából a 15
Az adatok forrása: a Gy-M-S és Vas megyei Kormányhivatalok Munkaügyi Központjainak munkaerő-piaci helyzetkép jelentései
46
középkorú és még inkább a fiatal generációknak van jelentőségük, ám a két megye álláskeresőinek csoportjában egyik életkori kohorsz sincs sem felül-, sem alulreprezentálva. (A középkorú álláskeresők arányában nagyon enyhe csökkenés figyelhető meg.) 33. ábra: Fiatal (< 25) és középkorú (=> 25 & < 50) álláskeresők aránya a két nyugat-dunántúli megyében
(Forrás: Megyei munkaügyi adatbázis)
Abszolút számosságát tekintve egy időben a két megyében nagyságrendileg 2500 fiatal és 10 ezer középkorú álláskereső van jelen. Ez azonban csak felső korlátot jelent, ugyanis határon átnyúló mobilitásra a szubjektív (elszántság, kitartás stb.) és objektív (képzettség, nyelvismeret, kapcsolatrendszer stb.) felkészültsége csak kis részüknek van meg. Iskolai végzettség tekintetében a pályakezdő álláskeresők eloszlása egyenletes, ám ismert módon a felsőfokú végzettségűek aránya minden valószínűség szerint alulreprezentált, hiszen ők a formális állami foglalkoztatási rendszeren kívül is könnyebben és nagyobb valószínűséggel találnak munkát. (Ahogy jelen tanulmányban bemutatjuk, a Burgenlandban dolgozó magyarok között azonban a felsőfokú végzettségűek aránya alacsony.) Összességében elmondható, hogy a két nyugat-magyarországi megye munkanélküliségi helyzete uniós viszonylatban is kedvezőnek mondható. A dél-európai tagállamok akár harminc százalékot elérő munkanélküliségéhez és 50-66%ot elérő ifjúsági munkanélküliségéhez képest a magyar megyék helyzete nem jelez krízishelyzetet. Ugyanakkor meg kell jegyezzük, hogy ezekben az adatokban már benne foglaltatik a Budapest és a külföld felé irányuló elvándorlás, a (főleg a téli hónapokban) jelentős mértékű közfoglalkoztatás, illetve a határon átnyúló ingázás mitigáló hatása.
47
34. ábra: A támogatott és nem támogatott új munkahelyek alakulása Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben, 2008–2013
[Megjegyzés: A munkába járás támogatása és a munkahelyteremtéshez kapcsolódó támogatások számossága alacsony mind a két megyében.] (Forrás: Megyei Kormányhivatal Vas Megyei Munkaügyi Központ)
Ennek ellenére az osztrák-magyar határrégió magyar oldalán tapasztalható alacsony munkanélküliség nem nevezhető push faktornak a határon átnyúló munkaerő-piaci dinamika tekintetében. A Burgenlandi munkanélküliségi ráta a legfrissebben nyilvánosan elérhető 16 2012-es adatok szerint 7,8% volt (a 2011-es 7,5% után), ami alig tért el az Ausztria egészére jellemző 7%-os aránynál. (A férfi munkanélküliség hosszú évek óta tartósan ~1 százalékponttal magasabb volt a nőinél.) Ez a szám azon17 ban csak az úgynevezett nemzeti definíció szerinti munkanélküliség , amely Ausztria egészét tekintve 2011-ben 6%, 2012-ben 7%, 2013-ban pedig 7,6% volt, azaz növekvő tendenciát mutatott. A nemzetközi (ILO) standard szerinti osztrák munkanélküliség 2011-ben 4,2%, 2012-ben 4,3%, 2013-ban pedig 4,9% volt, azaz növekvő tendenciát mutatott, de nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony szinten. 16 17
Arbeitsmarktprofile 2012 Burgenland http://www.statistik.at/web_de/statistiken/arbeitsmarkt/index.html
48
35. ábra: Az ILO szemléletű munkanélküliségi ráta Ausztriában és tartományaiban nemek szerinti bontásban, 2012
(Forrás: Statistik Burgenland18)
A táblázatból látszik, hogy Burgenlandban a munkanélküliségi helyzet a férfiak esetében az osztrák átlagnál némileg jobb, a női viszont némileg kedvezőtlenebb, ám a tartomány jelentősen nem tér el a nemzeti átlagtól és nem is a legkedvezőtlenebb helyzetű Land. A határ két oldalán nagyjából hasonló, az Európai Uniós átlagnál jóval kedvezőbb a munkanélküliségi ráta, azaz ez a tényező még akkor sem jelent jelentős push faktort a határon átnyúló munkaerő-piaci mobilitás szempontjából, ha a magyar oldal adatait jelentősen javítja is maga a határon átnyúló mobilitás, illetve a közmunkaprogramok. 2.4.4. Jövedelmi szerkezet alakulása A nyugat-magyarországi jövedelmek elemzése azt mutatja, hogy azok még a magyar átlaghoz képest is jelentősen lemaradnak, azaz a térség országon belüli relatíve kedvező gazdasági helyzete nem tompítja a Burgenlandhoz képesti bérhátrányt, hanem még erősíti is. 8. táblázat:
Győr-Moson-Sopron és a Vas megye teljes kereseti viszonyai, 2004, 2011 és 2012
Megye
Nem
Típus
2004
2011
2012
Vas megye
Férfi
Fizikai
113 (46)
108 (44)
105 (41)
Szellemi
91 (77)
89 (98)
87 (86)
Nő
Fizikai
93 (37)
86 (31)
84 (31)
Férfi
Fizikai Szellemi
98 (97)
89 (86)
89 (78)
Nő
Fizikai
93 (35)
86 (30)
85 (28)
Szellemi Győr-Moson-Sopron megye
75 (59)
65 (66)
64 (63)
117 (47)
110 (43)
107 (44)
Szellemi 78 (56) 67 (61) 67 (66) [Az ország egészéhez képest, nemek és fizikai/szellemi bontásban, az országos átlaghoz (=100) képest. Zárójelben az érték relatív szórása.] (Forrás: NFSZ Tarifa felmérése) 18
http://www.burgenland.at/media/file/2205_G1_Erwerbsquote.pdf
49
A táblázatból világosan látszik, hogy a régió jövedelmeinek relatív helyzete az ország egészéhez képest relatíve stabil, még ha lassú erózió is tapasztalható. Csak a fizikai foglalkozású férfiaknál kompenzál valamennyit a régió relatíve kedvező gazdasági helyzete, de ott sem markánsan. Minden más kategóriában az országos átlag alatti a bérezés. Ez azt jelenti, hogy a Burgenlandhoz mért bérkülönbség a nemzeti szintű meghatározottság miatt drámaian erős push faktor a határon át történő munkaerő áramlásban, amit a régió bérpolitikai sajátosságai nem tompítanak, csak az egyéb szubjektív tényezők (nyelvismeret hiánya, kapcsolatok és helyismeret hiánya, képzettségbeli hiányosságok, ingázási távolság, anyagi helyzet, egyéb szubjektív tényezők). Mindez azt is jelenti, hogy a régió gazdasági helyzetének meghatározottsága tekintetében a régión belül gazdaságpolitikai és munkaerő-politikai lépések csak igen korlátozott hatással lehetnek az alapfolyamatokra: a helyzet kulcsa nemzeti szinten van. 36. ábra: Osztrák és tartományi nettó éves jövedelmek, nemek szerinti bontásban, 2011
(Forrás: Statistik Burgenland19)
Az osztrák jövedelmi adatok bontása azt mutatja, hogy a burgenlandi női nettó bérek megegyeznek a nemzeti átlaggal, a férfi nettó bérek meghaladják azt, egészében pedig Burgenland osztrák összehasonlításban a kedvező bérezésű tartományok közé számít. 2.4.5. Vállalkozások határon átnyúló aktivitása Az Európai Unió vállalkozásai a közösség területén belül rendelkeznek a szolgáltatások nyújtásának szabadságával (EK szerződés 49. cikke a szolgáltatások szabad áramlásáról). Ezzel a joggal természetesen a 2004-ben csatlakozott tagállamok is rendelkeznek. Hasonlóan, mint a munkaerő szabad áramlásának kérdésében, a csatlakozási folyamat során a „régi” (EU 15) tagállamok közül Németország és Ausztria aggodalmát fejezte ki, hogy az új tagállamok szolgáltatói veszélyeztetik piacukat, ezért egyes szolgáltatásokat illetően – hasonlóan 19
http://www.burgenland.at/media/file/2210_G6_Nettojahreseinkommen_Unselbstaendige.pdf
50
a munkaerő szabad áramlása esetében – átmeneti korlátozást vezettek be. Ausztria esetében ezek a következők voltak: • kertészeti szolgáltatások; • kőmegmunkálás; • fémszerkezetek és szerkezeti elemek gyártása; • építőipar és kapcsolódó tevékenységei; • biztonsági tevékenységek; • ipari takarítás, tisztítás; • házi betegápolás; • szociális ellátás elhelyezés nélkül. Hasonlóan a munkaerő szabad áramlásához, a szolgáltatások esetében szintén legkésőbb 2011. április 30-ig voltak meghosszabbíthatók az átmeneti szabályozások. Az érintett ágazatokban a korlátozások feloldásáig a magyar székhelyű vállalkozások alkalmazottai csak egyes megbízásokra vonatkozó megegyezések alapján teljesíthettek megbízásokat Ausztriában. Ausztria és Magyarország között létezett ilyen egyezmény. Eszerint a magyarországi munkavállalókra vonatkozó kontingens keretében magyarországi vállalkozás munkavállalója munkáltatója és a megbízó ausztriai vállalkozás megbízási szerződése alapján meghatározott ideig dolgozhatott Ausztriában. Az összes többi ágazatban tevékeny magyarországi székhelyű vállalkozás mindenféle korlátozás nélkül, szabadon nyújthatott szolgáltatásokat Ausztriában. Munkavállalóikat a megbízási szerződés idejére, meghatározott munka elvégzése céljából mindenféle munkavállalási korlátozás nélkül küldhették Ausztriába, ahogy ezt az óta is teszik. Kutatásunk során adatigénylési kérelemmel fordultunk a releváns intézményekhez (Magyar Nagykövetség, Burgenlandi Gazdasági Kamara) akik azt közölték velünk, hogy nem rendelkeznek releváns adattal a vállalkozások határon átnyúló aktivitása tekintetében. A Burgenlandi Gazdasági Kamara szerint a legtöbben a következő területeken kérik a vállalkozói engedély kiváltását: • építőipar; • festő/mázoló; • építőipari segédmunkák; • pedikűrös/kozmetika/masszázs; • ipari takarítás/műemlékvédelmi-, homlokzati-, és épülettakarítás; • kereskedelem; • szállítmányozás • és vendéglátás. Ezek számosságáról azonban sajnos nincs információjuk. 2.4.6. Uniós nemzeti vándorlási tendenciák a két országban A magyar foglalkoztatási és jövedelmi adatok alapján magas migrációs potenciál lenne valószínűsíthető. A valóságban azonban nem ezt tapasztalhatjuk. Magyarország 2004-es uniós csatlakozása után csak csekély mértékű emelkedés volt tapasztalható a kifelé irányuló migrációban, annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság, Írország és Svédország azonnal, több másik ország pedig fokozatosan megnyitotta munkaerőpiacát. 2006-ban kevesebb, mint 30 000 főt regisztráltak az Európai Gazdasági Térség országaiban. Határozott növekedést a kétezres évek vége, a gazdasági válság hozott. 2011-re a szám elérte a 60 000 főt. 2011-ben, a
51
derogációk lejártával az osztrák és a német munkaerőpiac megnyitása is megtörtént és immáron a teljes uniós munkaerőpiac szabaddá vált. 2012-re a már említett mutató 80 ezer környékére emelkedett. (A 2013-as adat idén májusra várható.) Ezek az adatok csak a célországokban állandóan és hivatalosan regisztráltak számát jelentik. A rövid ideig külföldön dolgozók illetve a határ menti átmeneti ingázók minden valószínűség szerint nincsenek benne. A kiáramlás felgyorsulása a hagyományos célországok – Ausztria és Németor20 szág – irányába történt. A Német Szövetségi Statisztikai hivatal adatai szerint Németország 2007 után minden évben több mint 20 ezer magyar munkavállalót regisztrált, majd 2011-ben számuk meghaladta a 40 ezret, 201221 ben pedig megközelítette az 54 ezret. Az Ausztriában újonnan regisztrált magyarok 9 ezres száma 2011-ben másfélszerese volt az egy évvel korábbinak és megkétszereződött 2010 és 2012 között, amikor is elérte a 13 ezres számot. Az osztrák társadalombiztosításnál regisztrált munkavállalók számának növekedése még gyorsabb: míg 2010-ben átlagosan 26 ezren voltak, 2012-re, a piacnyitás utáni évre számuk elérte a 48 ezret. 2013-ra pedig meghaladta az 58 ezret. Ezzel egy időben az Egyesült Királyság és Írország is fontos munkavállalói célországokká váltak a magyarok számára. Összesen körülbelül 55 ezer magyar munkavállalót regisztráltak az Egyesült Királyságban 2004 és 2011 között, 24 ezret pedig Írországban. A fenti, kifelé irányuló migráció mellett visszatérőkkel is számolnunk kell, ezek száma azonban ismeretlen. Mindenesetre a külföldön élő magyarok száma növekvő tendenciát mutat. Az Eurostat a bevándorlókról (érkezőkről), illetve az egyes országokban bevándorlóként élőkről (stock) közöl adatokat egy megadott kritérium szerint, amit az egyes országok nem mindig pontosan ugyanúgy alkalmaznak a saját nyilvántartásaikban, ezért vannak korrekciók, nem közölt adatok stb. Az EU-s munkavállalókat szintén nem mindenhol tartják nyilván. Például Magyarország sem tud róluk adatot közölni, amióta (2009-ben) megszűnt számukra a munkavállalási engedély. Az Eurostat adatai szerint 2012-ben összesen 239 ezer hivatalosan regisztrált magyar munkavállaló volt az EGT országokban: ebből 37% Németországban, ötödük az Egyesült Királyságban, 13%-uk pedig Ausztriában. Növekvő tendenciát mutat a Spanyolországban, Olaszországban és Hollandiában élő magyar migránsok száma is. Ezek az adatok nem tartalmazzák a nem regisztrált és az állampolgárságot kapott migránsokat. 22 A Világbank becslései szerint 2010-ben 462 ezer Magyarországon született személy élt világszerte. Ez 4,6%-os arányt jelent a teljes népességhez képest, ami nemzetközi összehasonlításban alacsony arányt jelent. Regionális összehasonlításban a Cseh Köztársaság mutat alacsonyabb rátát 3,6%-al. Bulgária (15,4%), Észtország (13%), Románia (12,8%), Litvánia (12,6%) és Lettország (12%) mind-mind nagyobb emigráns népességgel rendelkezik, ahogy Szlovákia (9,6%) és a negyvenmilliós Lengyelország is (8,3%).
20
21 22
https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/MigrationIntegration/ MigrationIntegration.html http://www.statistik.at/web_en/statistics/population/migration/index.html http://econ.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/EXTDEC/EXTDECPROSPECTS/ 0,,contentMDK:22803131~pagePK:64165401~piPK:64165026~theSitePK:476883,00.html
52
Szintén léteznek adatok a migrációs potenciálra vonatkozóan. A Demográfiai Kutatóintézet adatai szerint a migrációt tervezők aránya 2013-ben elérte a 18-40 évesek 33%-át, illetve a 18-24 évesek 47%-át. Természetesen a migrációs hajlandóság és a tényleges migráció között jelentős különbség van, hiszen a potenciális migránsok egy része megtalálja a számítását Magyarországon, mások pedig objektív és szubjektív okokból képtelenek a migráció megvalósítására. Osztrák irányból nem tapasztalható érdemi munkaerő-áramlás Magyarország irányába. Ennek nyilvánvaló oka, hogy Ausztria munkapiaci helyzete jelentősen kedvezőbb, a bérek pedig nagyságrendileg magasabbak. A nyugati magyar megyékben dolgozó elhanyagolgató számú osztrák állampolgárságú munkavállaló tipikusan az itt megtelepedett vállalatok irányító személyzete és nem elsősorban a határ menti térségből származik.
53
54
3. Az ingázói egyezmény alakulása és jelenre kiterjedő hatása 3.1. Az ingázói egyezmény létrejöttének okai, történeti háttere, az egyezmény tartalmának változása az évek során 2004. május 1-je óta Magyarország tagja az Európai Uniónak. Az Európai Közösség szerződésének 18./1. bekezdése alapján minden uniós állampolgárra érvényes a személyek szabad mozgásához, ezen belül a szabad munkavállaláshoz való jog az Európai Uniót teljes területét tekintve. A csatlakozási tárgyalások folyamán viszont a „régi” tagállamok – főleg Ausztria és Németország – tartva attól, hogy az újonnan csatlakozó országokból érkező munkaerő tömegesen jelenik majd meg munkaerőpiacukon, elérték, hogy a munkavállalás szabad áramlására vonatkozóan átmeneti korlátozásokat tarthassanak fent. Az átmeneti időszak legfeljebb hét évig tarthatott, amelyet 2011. május 1-jén Ausztria és Németország is feloldott. A 2004-es évet követő első két évben valamennyi régi tagállam a saját nemzeti jogszabályai szerint engedélyezte a csatlakozó országok állampolgárainak munkavállalását. Ausztria nemzeti jogszabályai keretében saját döntése szerint akár engedélymentessé is tehette volna a munkavállalást, hasonlóan a közösségi jog szabályaihoz, vagy – ahogy azt tette is – akár korlátozásokat is fenntarthat még három évig. Az ötödik év végét követően (2+3 év) a hetedik év végéig a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat csak akkor alkalmazhatták a tizenötök, ill. azok a tagállamok, amelyek még fenntartják a korlátozásokat, ha igazolható, hogy a közösségi jog alkalmazása, azaz az új tagállamokból érkező munkavállalók korlátozásmentes beáramlása, munkaerő-piaci zavarokat okozna. A viszonosság keretében a Magyarországgal azonos időpontban csatlakozó államok állampolgárai – Málta és Ciprus kivételével –, illetve ezen állampolgárok hozzátartozói engedély nélkül voltak foglalkoztathatók egymás országaiban. Ezzel szemben azokból a régi tagállamokból érkező munkavállalóknak, amelyek korlátozásokat tartottak fenn Magyarországgal szemben – így Ausztria esetében is – munkavállalási engedélyt kellett beszerezniük. Nem volt szükségük engedélyre az egyébként engedélyköteles államok állampolgárainak a további foglalkoztatáshoz, ha az érintett személyt akár engedély alapján vagy engedélymentesen, • de legalább 12 hónap időtartamú jogviszonyban; • jogszerűen, megszakítás nélkül foglalkoztatták a csatlakozás időpontjában, vagy azt követően. A két ország között államközi megállapodás volt érvényben a szakemberek (gyakornokok) foglalkoztatására, a befogadó ország a munkaerő-piaci helyzet aktuális helyzetétől függetlenül megadta a munkavállalási engedélyt (természetesen, ha a kérelem és a kérelmező megfelelt az egyezményben foglalt feltételeknek). Minden egyezmény csereegyezmény volt, ami azt jelentette, hogy a bennük foglalt feltételek nemcsak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárokra, hanem az egyezményben részes államok polgárainak magyarországi
55
munkavállalására is vonatkoztak. Ilyen államközi egyezménye volt Magyarországnak többek között a régebbi uniós országok közül Németországgal és Ausztriával is. Az ausztriai egyéni munkavállalásra két államközi megállapodás alapján volt lehetőség, mindkettőt 1998-ban kötötték a partnerek. Az egyik egyezmény a „munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében” volt, amelynek keretében 18-35 éves, szakképesítéssel rendelkező, büntetlen előéletű magyar fiatalok vállalhattak gyakornokként egy évig (hat hónappal meghosszabbítható) munkát Ausztriában. A másik egyezmény a „határ menti térségekben történő foglalkoztatásról” szóló megállapodás volt. Az egyezmény csak három magyar megye – Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron – Ausztria Burgenland tartományába, illetve Bruck/Leitha körzetbe naponta ingázó munkavállalóira vonatkozott. Egy-egy munkavállalási engedély hat hónapig volt érvényes, de ugyanennyi idővel egyszer meghoszszabbítható volt. Voltak olyan szakmák, amelyekre az osztrákok nem fogadtak magyar munkavállalókat (például kőművesek és építőipari segédmunkások, textilipari szak- és betanított szakmunkások), viszont szívesen látták az ingázókat a mezőgazdaságban (pl. szezonális engedéllyel) és az idegenforgalomban. Az átmeneti időben érvényben lévő különböző engedélyekről részletesen Foglalkoztatási engedély (Beschäftigungsbewilligung) Külföldi munkavállalók csak a munkaügyi központ (Arbeitsmarktservice – AMS) által a „Külföldiek foglalkoztatásáról szóló” törvény alapján kiállított megfelelő engedély birtokában kezdhettek dolgozni Ausztriában. Így például foglalkoztatási engedély, a 2004-ben (újonnan) csatlakozott országok állampolgárainak szóló szakmunkás-engedély, határ menti ingázói és gyakornoki engedély, Európai kiküldetési igazolás, ill. engedély, engedélymentességi igazolás és más egyéb engedélyek voltak kiadhatók külföldi munkavállalók számára. Foglalkoztatási engedély (melyet a köznyelvben gyakran munkavállalási engedélynek hívtak) csak megfelelő tartózkodási jogcímmel vagy a szabad letelepedés jogával (új uniós polgárok) rendelkező külföldieknek voltak kiadhatók, általánosságban 1 éves időtartamra. Ezen túlmenően határozott idejű foglalkoztatási engedély, szezonális vagy kontingens-engedély az idegenforgalomban vagy a mező- és erdőgazdaságban dolgozóknak, valamint a szüretkor segédkezőknek. Mindkét engedély feltétele többek között az Ausztriában érvényes bér- és munkaügyi feltételek betartása, beleértve a társadalombiztosítási szabályokat, valamint a munkaerő-piaci helyzet ellenőrzése az érintett szakmacsoportban. Az engedély csak akkor volt kiadható, ha a munkaügyi központ (AMS) nem tudott megfelelő belföldi vagy kedvezményezett külföldi munkaerőt (ellátásban részesülő igényjogosultat, integrált külföldit) közvetíteni az állásra. Szezonális engedély Az osztrák munkaügyi, szociális és fogyasztóvédelmi miniszter egy adott gazdasági ágazatban, szakmacsoportban vagy régióban felmerülő átmeneti többletmunkaerő-igény fedezésére rendelettel engedélyezhette a külföldi munkaerő igénybe vételét. A kontingensengedély maximum 6 hónapra szólt, azonban további hat hónapra kiváltható volt. Itt is érvényes volt azonban a „belföldiek
56
előnyben” elv, vagyis az AMS a törvény alapján köteles volt ellenőrizni, hogy a konkrét munkahelyre vonatkozólag a végzettsége vagy korábbi foglalkoztatása alapján lehetett-e közvetíteni belföldi vagy Ausztriában már letelepedett külföldi munkavállalót. A kontingensengedély csak akkor volt kiadható, ha megállapítást nyert, hogy ilyen munkavállaló nem áll rendelkezésre. Ezen kívül a mezőgazdaságban volt még lehetőség foglalkoztatási engedély kiadására a szüreti segítőknek (Erntehelferbewilligung), amely maximum 6 hétig volt érvényes.
3.2. Az érintettek számának alakulása, változása Az ingázói egyezmény kontingensének, valamint a benyújtott kérelmek, a kiadott engedélyek és az engedélymentességi igazolások számának alakulását az alábbi táblázat mutatja. 37. ábra: Az ingázói egyezmény kontingensének alakulása, 1998–2007 1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
Keretszám
550
650
900
1200
1400
1700
1900
2050
2200
2350
Kérelmek
1 365
673
1 126 1 163
825
934
852
431
372
349
Első engedély
585
300
274
414
360
160
154
174
Meghosszabbítás
197
884
1 349 1 954 2 329 2898
1057
168
174
148
-
-
1401
1687
1857
1976
Engedélymentességigazolás
404
-
409
-
-
-
(Forrás: Megyei Kormányhivatalok Munkaügyi Központjai)
Az ingázói kérelmek megoszlása a következőket mutatta: a kérelmek 69%-át Győr-Moson-Sopron megyei, 29%-át Vas megyei és 2%-át Zala megyei munkavállalók nyújtották be. Ugyanilyen arányok jellemezték a kiadott ingázói engedélyek megyék szerinti megbontását is. A kategóriák közül továbbra is az egyéb szektorban jelentkeztek a legtöbben (66%), ezt követi a vendéglátás (30%); a mezőgazdaság (4%). Bár a 2007-ben benyújtott kérelmek száma elmaradt az előző évitől, a munkáltatói ígérvényt tartalmazó kérelmek száma és a burgenlandi munkáltatók megkeresései változatlanul azt mutatták, hogy az igények mindkét oldalon jelentkeztek és évről évre nagyobbak voltak a mindenkori kontingensnél. Magyar oldalról ezért minden évben olyan mértékű – kb. 200-300 hellyel történő – emelést javasoltak a szakemberek, amely a nyugat-magyarországi megyék és Burgenland munkaerőpiacán nem okozott különösebb problémát. Az engedéllyel rendelkező és így a hivatalos statisztikákban megjelenő, a szomszédos államban munkát vállalók pontos elemzésével számos tanulmány foglalkozott az adott időszakban. Azt, hogy pontosan hányan vállaltak ebben az időszakban munkát – hivatalosan és nem-hivatalosan összesen – a határon át ingázva, már sokkal nehezebb megbecsülni. A kilencvenes évek végén a naponta ingázók számát mintegy 10-15 ezer fő közé becsülték a szakemberek, amely leginkább egyoldalú, tehát a magyar munkavállalók Ausztriába történő ingázását jelentette és jelenti is mind a mai napig. Ausztriából zömében a vállalkozások tulajdonosai és a menedzser réteg járt/jár át Magyarországra dolgozni,
57
számuk 3-500 fő között ingadozik. Ebben az esetben a munkavállalók bérezése Ausztriában történik, és jellemző, hogy több külföldi tulajdonú vállalat menedzser rétege ahelyett, hogy Magyarországra költözzön, inkább Ausztriában él, s onnan naponta jár át a magyarországi telephelyre. A szomszédos államba ingázó magyar munkavállalókról számos tanulmány, 23 elemzés, felmérés készült az utóbbi időben. Hardi Tamás (MTA Regionális 24 Kutatások Központja) 2005-ös tanulmányában egy lakossági, valamint egy speciális munkavállalói kérdőív segítségével kísérli meg bemutatni az Ausztriában dolgozó magyar legális és illegális munkavállalók csoportját, megbecsülni létszámukat, körülírni jellemzőiket, motivációikat, nehézségeiket. Felmérésének eredményei szerint, ha az eredményeket kivetítjük az egész népességre, akkor elmondható, hogy a három határ menti megye népességéből mintegy 60–70 ezer ember járt már Ausztriában munkavállalóként a rendszerváltás óta. Napjainkban – ezt a megközelítést alkalmazva – a leginkább érintett 30 kilométeres sávból 10-12 ezer fő, a három megyéből mintegy 15-17 ezer fő jár át dolgozni. Azok között, akik dolgoztak már Ausztriában, a többség (57,7%) engedély nélkül tette ezt, míg a többiek munkavállalási engedéllyel. A válaszok tanulsága szerint az ausztriai munkavállalás leginkább a fiatal felnőttekre, illetve az 50–59 éves korosztályra jellemző, s inkább a férfiakra, mint a nőkre. Az illegális munkavállalás ezen belül elsősorban a fiatal felnőtt népességet (30–39 év) érintette/érinti. Közelítő becslései szerint 10 ezer fő fölé tehető azok száma, akik főleg mezőgazdasági idénymunkák idején naponta átjárnak Ausztriába dolgozni. Ezeket a számításokat számos szakértő is alátámasztotta. 2008-ban a bécsi székhelyű Planungsgemeinschaft Ost felmérése szerint – amelyet a CENTROPE régió megbízásából végeztek és csak a Győr-MosonSopron megyei adatokat tartalmazta – a Nickelsdorf-Hegyeshalom és a soproni térség határátkelőinek teljes forgalmából több mint 6000 munkavállaló lépte át a határt ingázó munkavállalóként egyénileg, és kb. 600-an vasúton vagy buszon. Ha összevetjük a kapott adatokat azzal az értékkel, hogy a vizsgált terület magyar ingázói közül 65-70% Győr-Moson-Sopron megyéből ingázik, akkor a teljes magyar határ menti területek ingázóinak száma ténylegesen 9400-10 100 fő körüli lehetett ebben az időben. Ez az érték azóta megduplázódott, de erre csak becslések vannak. Ebből a létszámból mintegy 60-70%-ra volt becsülhető azoknak a száma (Hardi, 2005), akik engedély nélkül végezték a munkájukat, ez az érték jelentősen csak akkor változott meg, amikor a munkaerő-piaci megszorításokat feloldották és a bejelentés már nem jelentett különösebb akadályt a munkaadóknak. Az engedély nélkül munkát vállalók általában a mezőgazdaság/faipar területén, a háztartásoknál illetve más ágazatokban, leginkább az alacsonyabban kvalifikált munkakörökben dolgoznak, a mai számukat megbecsülni rendkívül nehéz. De elmondható, hogy egyértelmű összefüggés áll fenn a kvalifikáció és a munkavállalási engedélyek beszerzése között, mivel az alkalmi, kiszámíthatatlan
23
24
Az egyik legalaposabb elemzést a WIFO készítette „Labour Market Monitoring II. – Veränderungen auf dem Arbeitsmarkt im Zuge der EU-Erweiterung” címmel (Bécs, 2007) Hardi Tamás: Határon átnyúló ingázás, munkavállalás az osztrák-magyar határtérségben. (Tér és Társadalom XIX. évf. 2005/2: 65–81 old.)
58
időtartamú munkák esetében nem indítja el a munkavállaló az engedélyeztetési eljárást és ezt maga a munkaadó sem szorgalmazza. Az ingázók motivációit vizsgálva egyértelműen kiemelkedik a magasabb jövedelem, illetve a kiegészítő jellegű jövedelem megszerzése. Emellett további tényezők is szerepet játszhatnak, ilyenek lehetnek: • a hazainál jobb munkakörülmények; • a szakmai szempontok, szakmai fejlődés lehetősége; • az osztrák szociális ellátás igénybevételének lehetősége (ez csak az engedéllyel rendelkező foglalkoztatottak esetében értelmezhető); • a nyelvtanulás lehetősége (különösen a fiatalok esetében). Ami a munkakeresést illeti, legtöbben az egyéni munkakeresést és a baráti, rokoni ismeretségi kör információit részesítik előnyben. Szembetűnő ugyanakkor, hogy elenyésző volt a csatlakozást követő években azok száma, akik hivatalos szerveken, munkaügyi hivatalon vagy önkormányzaton keresztül jutottak ausztriai munkahelyhez, ez azóta nagymértékben megváltozott, habár még mindig sok az informális csatornákon próbálkozók száma. Jellemző volt, hogy a munkakeresők először csak az adminisztratív ügyeik intézésekor és nem az előzetes információgyűjtés, munkakeresés fázisában léptek kapcsolatba a hivatalos szervekkel. A mobilitást akadályozó tényezők elemzésekor kiderült, hogy a legnagyobb problémát a hiányos nyelvtudás és az ebből adódó negatív diszkrimináció jelentette és jelenti ma is. Emellett az eltérő kulturális szokások, a munkakultúra eltérései ennél már jóval kisebb gondot okoznak a munkavállalóknak a magyarosztrák határrégióban. A legkisebb nehézséget – meglepő módon – ugyanakkor a jogi keretekbe, a mindennapi életbe való beilleszkedés okozza. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az ingázás évekre visszatekintő tapasztalatai, a szűkebb és tágabb környezet információi megfelelő támpontot jelentenek a vállalkozó kedvűeknek. Összefoglalóan elmondható, hogy az ingázás jelensége az osztrák-magyar határvidéken egy hagyományosan összetartozó gazdasági térség szükségszerű és mindennapos jelensége volt és lesz is a jövőben egyaránt. Az elmúlt évek változásai – a szabad munkaerő-áramlás bevezetése, az életszínvonalbeli eltérések kiegyenlítődése/közelítése, a jogi akadályok megszüntetése – mind hozzájárulnak a munkaerőpiac kifehérítéséhez és egy egységes régió kialakításához.
3.3. Egyéni tapasztalatok, életutak (Interjúk) Magyarország 2004. május 1-jén lett hivatalosan is az Európai Unió tagja, majd 2007. december 21-én csatlakozott a személyek valódi mozgásszabadságát biztosító schengeni térséghez. Jelen tanulmány és a teljes jogú tagságunk elérésének szempontjából is fontos állomás az Európai Unióba 2004-ben felvett tagállamok munkavállalóival szemben a régi tagállamok többségében bevezetett átmeneti korlátozó intézkedések megszüntetése volt, így 2011. május 1-jétől a teljes európai munkaerőpiac megnyílt Magyarország lakosai előtt is. Ugyan az új tagállamok munkavállalóinak tömeges nyugatra vándorlásától való félelmek eddig indokolatlannak bizonyultak, a legújabb statisztikai kimutatásokat olvasva kiderül, a jóval magasabb ottani bérek miatt vonzó ausztriai munka-
59
vállalás mellett az ausztriai középiskolai és felsőfokú oktatás is egyre népszerűbb a magyar fiatalok között. Kutatásunk ezen csoport motivációját, elvárásait és tapasztalatait kívánta öszszegyűjteni és feltárni: az Ausztriában dolgozó, és oda napi vagy heti rendszerességgel ingázó munkavállalókét. Az interjúk elkészítése előzetesen meghatározott kérdéssor mentén zajlott mindkét csoport esetében, és – tekintettel arra, hogy az interjúalanyok nem egy helyen laknak – több módon, köztük személyes, telefonos és e-mailes formában is folytattunk le interjúkat. Az előzetesen rendelkezésre bocsátott kérdéssor megismerése után az interjú tervezetten átlagosan 30 percet vett igénybe, szigorúan az előzetes kérdések mentén haladva, kerülve a spontán kérdéseket, felvetéseket. Az interjút a kijelölt mederben tartottuk, a témától eltávolodó válaszokat kiszűrtük, a kérdések az ingázással töltött időszakra vonatkoztak, vagy ahhoz szorosan kapcsolódtak. A munkavállalók esetében előfordult a nem releváns kérdések szelektálása, illetve egyes kérdések átalakítása, korábbi tapasztalatokhoz történő igazítása. Az Európai Unióba 2004-ben felvett tagállamok munkavállalóival szemben a régi tagállamok többségében bevezetett átmeneti korlátozó intézkedések 2011. évi megszüntetése után Ausztriában is sokkal egyszerűbbé vált a munkavállalás. Kutatásunk során olyan ingázó munkavállalókkal készítettünk interjúkat, akik a Nyugat-Dunántúlon élnek és huzamosabb ideje vállalnak munkát a szomszédos Ausztria valamely településén. Az interjúkészítés célja az volt, hogy felmérjük a munkavállalók előzetes motivációit, a választásuk okait, az előzetesen megfogalmazott elvárásokat, majd a szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat az ingázó életmódról, körülményeikről, és külföldi munkavállalásuk családjukra gyakorolt hatásairól. Fontos kritérium volt, hogy bár Ausztriában dolgoznak, de lakóhelyük Magyarország maradt és naponta vagy hetente ingáznak otthonuk és munkahelyük között. Lakóhelyüket tekintve az interjúalanyok között találunk Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyeieket. Feltett kérdések • Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik? • Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát?
60
Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Gondoltak-e arra, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? A kutatás tapasztalatit az alábbiakban összegeztük. Előzetes elvárások, motivációk Az interjúk értékelésekor szembetűnő volt, hogy a kutatás alanyai a külföldi munkavállalással kapcsolatos információikat túlnyomórészt személyes kapcsolataik során szerezték. Ismerősöktől és olyan kollégáktól tudakozódtak, akik azonos szektorban dolgoznak. Azok a munkavállalók, akik csupán rövid ideje dolgoznak Ausztriában, az interneten található, speciálisan az adott témakörrel foglalkozó weboldalakon szereztek információkat. A válaszokból kiderült, hogy a munkavállalók nem bizonytalan környezetbe mentek dolgozni, hanem előzetesen érdeklődtek és olyan lehetőségeket ragadtak meg, amelyek biztosnak tűntek. Általánosságban elmondható, hogy a határhoz közeli munkahelyeket keresték, a munkahely lakóhelytől számított távolsága meghatározó szempont volt. Az interjúalanyok jellemzően rendelkeztek alapvető nyelvtudással, ami megkönnyítette, illetve lehetővé tette számukra a külföldi munkavállalást. Egy válaszadó említette, hogy nem rendelkezett alapszintű nyelvtudással sem, de az iparágának (építőipar) szakkifejezéseit értette, ezáltal tudott boldogulni és kollégáival is megértette magát. A megkérdezettek többségének – elmondása szerint – idegennyelv-tudása általánosságban fejlődött az ausztriai munkavállalásuk alatt. Úgy vélik, hogy a nyelveket anyanyelvi környezetben lehet igazán megtanulni. Azok a válaszadók, akik magasabb szinten beszéltek nyelveket, arról számoltak be, hogy a munkavállalás során az adott helyre jellemző tájszólást, szókincset, kifejezéseket elsajátították, hiszen a munkájuk során kénytelenek voltak használni is ezt a tudást. A munkavállalók hosszú távra, évekre, évtizedekre terveztek, amikor felmerült a váltás lehetősége. Kezdetben anyagi helyzetük rendezése, úgy, mint hiteltörlesztés, megtakarítások felhalmozása a jellemző motivációs tényező, majd később a megteremtett életszínvonal fenntartása. A válaszadók elmondása szerint addig dolgoznának kint, amíg ezt egészségi állapotuk és körülményeik megengedik. •
61
Az ingázó életmód Az osztrák-magyar határ menti megyékben élők olyan munkahelyet kerestek maguknak, amelyet lakóhelyükről viszonylag gyorsan el tudnak érni. Természetesen a távolság egyéni preferencia kérdése, hiszen a válaszadók között akadt, aki gyorsabban érte el ausztriai munkahelyét, mint a korábbi, magyarországi munkahelyét. Arra a kérdésre, miszerint a külföldi munkahely mellett miért nem választottak maguknak, illetve családjuknak ausztriai lakóhelyet is, a válaszadók az alacsonyabb lakhatási költségeket jelölték meg. Az ingázók véleménye alapján a magyarországinál magasabb ausztriai ingatlanárak és az osztrák fizetésből Magyarországon elérhető átlagos életszínvonal szintén visszatartja őket a költözéstől. A tágabb család és a barátok közelsége sem elhanyagolható tényező, főképp azoknál a munkavállalóknál, akik gyermekei már óvodába, iskolába járnak. Az ő életük Magyarországhoz köti őket, és szabadidős tevékenységeik – lovaglás, úszás, egyéb sporttevékenységek – anyagi vonzata alacsonyabb számukra hazánkban, mint Ausztriában. Az anyanyelvi környezet biztosítása a gyermekek számára úgyszintén fontos érv az itthon maradás mellett. Közlekedés szempontjából az ingázók egyaránt választják a tömegközlekedést és a személygépkocsit is. A tapasztalatok szerint egyedül utaznak a munkavállalók, de ha ugyanabban a városban többen is dolgoznak, akkor a kisebb közösség csoportosan közlekedik. Munkahelyi tapasztalatok Az interjúalanyokat megkérdeztük arról, hogy a most ellátott munkakör illeszkedik-e iskolai végzettségükhöz. A kérdésre kapott válaszok árnyalt képet festenek. A megkérdezett munkavállalók hasonló feladatkört látnak el, mint amilyen végzettségük van, de találunk köztük olyanokat is, akik teljesen mással foglalkoznak. Akadnak olyan Ausztriában dolgozók, akiknek nem elsődleges szempont, hogy a szakmájukban helyezkedjenek el. A munkalehetőség és a magasabb kereseti lehetőség vonzóbb számukra. A válaszadók tapasztalatai alapján egyaránt megfigyelhető pozitív és negatív változás is a hétköznapjaik alakulásában. Akik hosszabb távolságot kénytelenek megtenni lakóhelyüktől a munkahelyükig, arról számoltak be, hogy hétköznapjaik drasztikusan megváltoztak, kevesebb lett a szabadidejük, mint korábban volt. Akadt olyan interjúalany is azonban, akinek több lett a családjára, hobbijára fordítható idő, mivel ausztriai munkahelyére kevesebbet szükséges utazni, mint mikor Magyarországon dolgozott. Hasonló tendencia észlelhető az ingázásnak az itthoni kapcsolataik, ismeretségeik változásában. Akinek több szabadideje lett a külföldi munkavállalás után, pozitív irányú változást tapasztaltak, hiszen több lett a minőségi idő, amit családjukkal és barátaikkal tölthetnek. Külföldi munkatársaikkal rendezett kapcsolatokat tudtak kialakítani, ellenben szintén külföldön dolgozó magyar munkatársaikkal nem mindig tudtak együtt dolgozni. A válaszadók szerint általános probléma az összetartás hiánya a kint dolgozó magyar munkavállalók között. Szociális, egészségügyi ellátások terén pozitívak a tapasztalatok. A gyermekes munkavállalók igénybe veszik a családi pótlékot, illetve családipótlék-különbözetet. Egészségügyi ellátás alatt háziorvosi szolgálatot, illetve kórházi ellátást vettek igénybe a megkérdezettek, amelyekkel messzemenőkig meg voltak elégedve.
62
Interjúalanyaink megkeresésünkre elmondták, hogy szoktak tanácsot adni a hozzájuk fordulókhoz a külföldi munkavállalással kapcsolatban. Tapasztalataik megosztásával, információtovábbítással segítenek magyar társaiknak. Elmondásuk szerint, aki komoly szándékkal indul Ausztriába munkát keresni, annak tudnak segíteni. Ha a munkakörülményeikről kérdezik őket, készségesen válaszolnak, felkészítik munkavállalás iránt érdeklődőket a várható élethelyzetekre. A nyitottság, a stressztűrő-képesség és a jó konfliktuskezelés könnyebbé teheti a mindennapokat. Magyarországi vállalkozás létrehozására kevés megkérdezett gondolt, ők is elvetették az ötletet addig, amíg azt számukra nem megfelelő viszonyok között tudják megtenni. Ilyen irányú elképzeléseik megvalósításához elmondásuk szerint stabil gazdasági környezetet szeretnének, számukra megfelelő adózási kötelezettségekkel. Aki nem rendelkezik ehhez elegendő megtakarítással vagy anyagi helyzetét szeretné rendezni azzal, hogy Ausztriában vállal munkát, nem is tervez vállalkozni. A gyermekes külföldön munkavállalók elsődleges célja a gyermek továbbtanulásának biztosítása. Arra a kérdésre, hogy milyen összegű munkabérért térnének haza munkavállalóként Magyarországra, nem lehet röviden válaszolni. Egy megkérdezett tanár bruttó hatszázezer-, egy gépkezelő nettó háromszáz ezer forintos munkabérért gondolkodna el azon, hogy hazatérjen dolgozni. Mások, ha azt a bért, amit jelenleg keresnek, megkapnák itthon, akkor sem feltétlenül térnének haza, hiszen sok múlik a munkáltató-munkavállaló kapcsolaton, az ottani légkörön is. Ausztria az Európai Unió leggazdagabb és legjobban fejlődő országai közé tartozik. A kivételesen magas életszínvonal hátterében a helyi vállalkozásoknak és a több mint háromszáz nemzetközi vállalatnak köszönhető gazdasági jólét, a jól kidolgozott egészségügyi rendszer, valamint a tanulmány korábbi részében bemutatott, nemzetközileg is elismert oktatási rendszer áll elsősorban. Az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók is említették az osztrák egészségügyben megtapasztalt magas színvonalú körülményeket, a munkavállalókat védő biztosítási rendszereket, amelynek a magyar munkavállalók tekintetében főként az építőiparban van szerepe. Minden kivitelezéssel foglalkozó vállalkozásnak kötelező magas összegű biztosítást kötni, amely bejelentett csőd esetén gondoskodik az alkalmazottak elmaradt béreinek kifizetéséről. Mind a munkavállalói, mind a munkáltatói érdekvédelmet nagy múltú szakszervezetek látják el, amelyek többnyire remekül működnek, szociális partnerségben az állammal. Az elmúlt évtizedben ugyan néhány sztrájkra, tömegtüntetésre sor került, ami korábban nem volt jellemző Ausztriában, ennek hátterében főként a nyugdíjrendszer körüli viták álltak, amely minden elöregedő ország sajátja. Szintén kedvező adat, és a megkérdezettek pozitívumként említették, hogy Ausztriában a heti munkaidő 38,5 óra szemben a magyarországi 40-el. A részfoglalkoztatottak száma folyamatosan növekszik, főként a nők körében. Erre kaptunk visszacsatolásokat a kérdőívekből is, többen főként a szállás, vendéglátás iparág területén 4, illetve 6 órában dolgoznak. A munkanélküliség alacsony, így ha valaki dolgozni szeretne, biztosan talál munkát, még ha először nem is a végzettségének megfelelőt. A munkakörülményekhez szorosan kapcsolódnak az elérhető életfeltételek, amelyeket megkérdezett alanyaink szintén nagyon kedvezőnek találtak. Az or-
63
szág földrajzi helyzetéből adódóan kellemes mérsékelt a klíma, amely magával hozza a szabadidős tevékenységek (főként szabadtéri) rendezvények sokszínű kínálatát. Mind a kultúra, művészet, mind pedig a sport területén Ausztria élen jár az európai országok között, amit több kinti munkavállaló is pozitívumként jelölt meg a munkavállalás mellett. Igaz, ezek többségének anyagi vonzata jóval magasabb, mint Magyarországon. Fontos még leszögezni, hogy az osztrák gazdaság rá van szorulva a külföldi munkavállalókra, ezt tudják az osztrákok is, és a megkérdezettek mind arról számoltak be, hogy – bár az osztrákok alapvetőbben természetüktől fogva távolságtartóbb nép, mint a magyar – tisztelettel és megbecsüléssel kezelték őket munkahelyükön. Ezt azért tartották fontosnak megjegyezni, hiszen többüket a pénz mellett pont a magyarországi munkahelyükön megtapasztalt megbecsülés hiánya és a munkavállalói érdekek semmibe vétele motivált a külföldi munkavállalásra.
3.4. Az egyezmény hatása az átmeneti időszakban, illetve a megszűnését követően Az ausztriai egyéni munkavállalásra két államközi megállapodás alapján volt a kilencvenes évek végén lehetőség, mindkettőt 1998-ban kötötte Magyarország és Ausztria. Az egyik egyezmény a „munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében”, amelynek keretében 18-35 éves, szakképesítéssel rendelkező, büntetlen előéletű magyar fiatalok vállalhattak gyakornokként egy évig (hat hónappal meghosszabbítható) munkát Ausztriában. A másik egyezmény a „határ menti térségekben történő foglalkoztatásról” szóló megállapodás volt, amely keretében három magyar megye: Vas, Zala és GyőrMoson-Sopron naponta Ausztria Burgenland tartományába, illetve Bruck/Leitha körzetbe ingázó munkavállalóira vonatkozott. Egy-egy munkavállalási engedély hat hónapig volt érvényes, de ugyanennyi idővel többször is meghosszabbítható volt. Voltak olyan szakmák, amelyekre az osztrákok nem fogadtak magyar munkavállalókat (például kőművesek és építőipari segédmunkások, textilipari szak- és betanított szakmunkások), várták viszont az ingázókat a mezőgazdaságban (pl. szezonális engedéllyel) és az idegenforgalomban is. Mindkét egyezmény kontingense évről évre emelkedett. Míg 2000-ben ez a szám mindössze 900 fő volt, addig 2010-re, tehát a teljes munkaerő-piaci nyitás előtti utolsó évben 2880 főre emelkedett. Meg kell viszont említeni, hogy Ausztria – gondolva a húzóágazatai által támasztott igényekre – a hiányszakmákban fokozatosan feloldotta a korlátozásokat a 2011-es határidő előtt is. Ez az utolsó évben 52 hiányszakmát jelentett, ahol egyáltalán nem volt szükség a szokásos engedélyeztetési eljárás lefolytatására. Ezt természetesen az érintett régióban tevékenykedő munkáltatók, cégek a lehetőségeikhez mérten ki is használták. Ennek oka, hogy a kilencvenes évek elejétől, a keleti nyitás miatt, és a felzárkózó, korábban az átlagos osztrák gazdasági teljesítménytől elmaradó kelet-ausztriai tartományok erős növekedést mutattak, amely magasabb beruházási kedvet és ezáltal magasabb munkaerő igényt is magával hozott. A 2004-es adatok azt mutatják, hogy az akkori kb. 10 ezer fős munkavállalói létszámból 19% a fent említett két államközi megállapodás keretében
64
talált munkát Ausztriában. Az éves kontingens minden évben kihasználásra került, sőt, legtöbbször már az év első hónapjaiban kimerült, így a két megállapodás sikeressége nem volt megkérdőjelezhető. Ez a siker egyrészt azzal magyarázható, hogy a két keretegyezmény aktívan hozzájárult ahhoz, hogy a migrációs nyomás csökkenjen a térségben, főleg azokban az években, amikor a teljes munkaerő-piaci nyitás még csak távoli célként létezett, de az EU csatlakozás is sok évre állt Magyarországtól. Másrészt a keretegyezmények által meghatározott kontingens átlátható, jól kezelhető, irányítható és időben korlátozott eszközt jelentett a döntéshozók kezében, amellyel a mindenkori osztrák húzóágazatok igényeinek megfelelően, a munkaerő-igényes szektorokat kiszolgálva határozták meg a létszámot (turizmus, agrárium, feldolgozóipar). A magyar munkavállalók szempontjából is kiemelt jelentőséget kapott az ingázói egyezmény keretében megkapott munkavállalási engedély, hiszen ezáltal lehetőséget kaptak arra, hogy az akkoriban szabad munkavállalási engedélyt jelentő 12 hónapos munkavállalási időt átlépve, hosszabb ideig maradjanak az osztrák piacon. Ez megfelelt az ingázók elvárásainak, hiszen a legtöbben nem tudtak, de nem is igazán akartak a határ közeli régióból (Burgenland, KeletStájerország, Alsó-Ausztria keleti része, Bécs) elmenni, és máshol munkát vállalni. Sok felmérés mutatta ki, hogy a magyar munkavállalók elsősorban a könynyen megközelíthető, jó közlekedési infrastruktúrával rendelkező, egy irányban maximum 90 perces ingázással elérhető munkahelyeket részesítik előnyben, hiszen lakhelyüket azután sem helyezték át Ausztriába, miután egy év után megkapták a szabad munkavállalás jogát igazoló engedélymentességi igazolást. Ehhez adott jó kiindulási pontot az egyezmények keretében megkapott első engedély, amellyel a magyarok is szívesen éltek.
65
66
4. Munkaerő-áramlás a két ország között: várakozások és tények 4.1. Várakozások a határ két oldalán a magyar csatlakozás előtt (sajtóelemzés) A két szomszédos ország eltérően tekintett Magyarország európai integrációjára. Ausztriában egyes politikai körökben egyfajta keleti bővítés-ellenesség bontakozott ki a csatlakozásunk előtti években, aminek jelentékeny befolyása volt az osztrák közvélemény alakulására. A történelmi és kulturális kötődés mellett a gazdasági és biztonságpolitikai várakozások sok esetben pozití25 van hatottak az osztrák megítélésre . Magyarországon, bár politikai ellenvélemény itt is megformálódott, a tiltakozás kevésbé volt erős, amit a csatlakozást megelőző népszavazás 83,76%-os 26 pozitív kimenete is mutat . A megítélésre nyilvánvalóan erősen hatottak a gazdasági várakozások, a munkavállalók és vállalkozók előtt megnyíló lehetőségek, melyeket a napi és szaksajtó igyekezett többé-kevésbé objektíven kommunikálni. A fejezetben igyekszünk keresztmetszetet adni a két ország várakozásairól, félelmeiről Magyarország csatlakozásával és elsősorban az ezzel kapcsolatos munkaerő-piaci változásokkal kapcsolatban. 4.1.1. Politikai aggályok Ausztriában Az EU bővítés alkalmával a „régi” uniós tagországok, köztük Ausztria félelmei fokozottan jelentkeztek, hiszen a 2004-ben csatlakozott közép-, ill. kelet-európai államok fejlettsége jócskán elmaradt a nyugat-európai országokhoz képest. A tíz közép-európai állam 2004-es csatlakozása az Európai Unió eddigi legnagyobb bővítését jelentette: a népesség kb. 74 millió fővel nőtt, s ez a munkaerőállomány nagymértékű gyarapodását jelentette. A bővítés előtti időszakban általános jelenséggé vált a régi tagországok körében a tízek országaiból érkező munkaerő áradattól való aggály. Attól tartottak elsősorban, hogy a magasabb nyugati bérszintek munkavállalók tömegeit vonzzák majd országaikba, jelentős munkaerő-piaci gondokat okozva ezáltal. Fenntartásaikat annak ellenére is hangoztatták, hogy a mobilitás robbanásszerű növekedése valójában nem volt alátámasztható közgazdasági érvekkel és a korábbi tapasztalatok sem indokolták. Az aggodalom inkább társadalmi-politikai eredetű volt, a társadalmi előítéletesség pedig valószínűleg a térség országainak történelmére vezethető vissza. A „volt szocialista ország” jelzővel járó kissé negatív jelentést máig nem sikerült kitörölni a nyugati elmékből, és a közép- illetve kelet-európai államokról alkotott vélemények most is ezen alapulnak. Az emberek többsége az utóbb csatlakozott országok gazdasági-társadalmi viszonyait túlságosan elmaradottnak ítéli, és meglehetősen tájékozatlanok a valós helyzettel kapcsolatban. A 2004-es bő25 26
Paulics 2006, Online: http://elib.kkf.hu/edip/D_12038.pdf http://www.valasztas.hu/nepszav03/hu/index.html
67
vítés körüli munkaerő-piaci döntések így valójában inkább politikailag voltak indokoltak, semmint gazdaságilag. Több politikai párt hangsúlyozta, hogy hamis lenne azt az érzetet kelteni a lakosság felé, hogy a bővítés munkahelyteremtéssel jár együtt, épp ellenkezőleg, egy a szomszéd országokból érkező 150 000-200 000 migránsból álló tömegre lehet számítani, amely el fogja árasztani Ausztria munkaerő-piacát. Ezen kívül kiemelték azt a tényt, hogy nem várható mindenhol egy egységes migrációs hullám, az áramlás külön régiókat és iparágakat fog érinteni, így a megoldásokat is területekre és ágazatokra szabva kell majd keresni. Azonban a Munkáskamara felhívta a figyelmet arra, hogy az EU bővítését Ausztria ne csak defenzíven kezelje, hanem aktívan működjön közre a fejlődési folyamatban és lehetőségeihez mérten a legjobban készítse fel a határ menti régiókat a csatlakozó országokra. A Munkáskamara álláspontja nem sok változáson ment keresztül a csatlakozási folyamat során, hiszen lényegéből és célkitűzéseiből adódóan elsődlegesen az osztrák munkavállalók érdekei sérülésének lehetősége határozta meg a bővítéshez való hozzáállásukat. Az SPÖ elnöke elhatárolódva a Munkáskamara véleményétől, mely szerint az olcsó munkaerő a bérkülönbségek miatt érkezik az országba, kijelentette, hogy a migrációs hullám oka nem feltétlenül a bérkülönbség, hiszen Ausztria tartományait tekintve is hatalmas bérkülönbségeket tapasztalhatunk. Jörg Haider, a Szabadságpárt elnöke 2000 februárjában hangsúlyozta, hogy nézetei szerint új tagok csak akkor léphetnek be az EU-ba, ha elérték a tizenötök átlagbér-színvonalát. Válaszként azonban a külügyminiszter asszony, Benita Ferrero-Waldner magyar újságírók jelenlétében úgy nyilatkozott, bármit mond is Jörg Haider, a jövedelmek színvonalának kérdése nem lehet feltétele a felvételnek, és Ausztria nem fogja ettől függővé tenni a bővítéshez való hozzájárulását. Az Osztrák Szakszervezetek Szövetségének hozzáállását mindvégig erőteljes szkepticizmus jellemezte, azt szerették volna elérni, hogy csak akkor történjen meg a bővítés, ha a csatlakozni kívánók bérszínvonala már elérte az EU-átlag 80 százalékát. Az Iparszövetség elnöke szerint egész Európát tekintve általánosan elmondható, hogy hiány mutatkozik szakemberekből, így tanácsos lenne bizonyos uniós munkaerő-piacokat azonnal megnyitni, ezzel együtt Ausztria számára hátrányos lenne, ha nem tenné le egyértelműen voksát a keleti bővítés mellet, hiszen már most megtapasztalható Európa különböző területei között az a drasztikus verseny, mely a Közép- és Kelet Európai országok kvalifikált munkaerőinek megnyerésére irányul. Ezen kívül fontos kiemelni a Gazdasági Kamara véleményét, mely szerint 2005-ig Ausztriában 165 000 fős nagyságrendű munkaerő-hiány lesz, melyet részben a Kelet-és Közép Európából érkező munkásokkal lehetne fedezni. Az osztrák szövetségi kormány, Németországgal együtt egy hét éves átmeneti időszak bevezetését javasolta, melyet először két év után vizsgálnak felül, s mely a hét év lejárta után automatikusan hatályát veszti. A Zöldek elutasították az egyoldalú átmeneti idő bevezetését, sőt felhívták a figyelmet az előkészületek megkezdésére, határon átívelő foglalkoztatási egyezmények létrehozását javasolták például Pozsonnyal és Sopronnal. A munkaerő szabad áramlását illetően amúgy is a Zöldpárt igen sajátosan értékelte a témát érintően fel-
68
lépő alternatívákat. A gyakran emlegetett bevándorlás kérdésével kapcsolatban úgy érezte, az csak előnyére válhat Ausztriának, tekintettel arra, hogy leginkább a fiatal nyelveket beszélő, képzett munkaerő beáramlásától kell „tartani”, ami nem az osztrákok, hanem a kelet-közép-európai országok problémája. 4.1.2. Az osztrák sajtó várakozásai A rendszerváltás óta tartó migráció növekvő trendje 2000 és 2007 között felgyorsult, az Ausztriában dolgozó magyar munkavállalók száma megduplázódott, több mint 16 000-re becsülik őket Ausztriában. Ausztria egyik legerősebb félelmének, mely szerint az olcsó kelet-európai munkaerő elárasztja a nyugati piacot, ami által a hazai munkaerő hátrányba kerül, az alapja az volt, hogy a bérköltségek a csatlakozó országokban a töredékei Ausztriáénak. A Der Standard tanulmányt készíttetett a munkaerő szabad vándorlásával járó várható következményekről, ami az EU bővítése körüli ausztriai vitában központi kérdés. A szakértők nem is annyira a bevándorlók áradatától, mint inkább a napi ingázók tömegétől, s ezzel a határ menti térségek bérszínvonalának csökkenésétől tartottak. A magyar csatlakozás dátuma előtt nem sokkal a Kurier című lapban napvilágot látott egy közvélemény-kutatás eredménye, melyben az osztrákokat arról kérdezték, hogy mit gondolnak a szomszédos államok lakóiról. Ennek keretében fény derült arra, hogy az osztrákok úgy érzik, a magyarokkal kapcsolatosan rendelkeznek a legmélyebb ismeretekkel, és különösen szimpatikusnak tartották a magyarokat. Azok a fogalmak, amiket spontán módon aszszociáltak a magyarokkal, a következők voltak: őszinteség, bensőséges kapcsolat, turizmus. Ahogy a fentiekből is kitűnik, nyilvánvaló volt, hogy jókora társadalmi feszültségekhez vezetne, ha a félelmek valóra válnának; a WKÖ (Gazdasági Kamara) a csatlakozási tárgyalások során képes volt elérni, hogy a munkavállalók szabad áramlása csak egy hét éves átmeneti időszak után valósulhasson meg. Ily módon fokozatosan Ausztria is előkészíti munkaerőpiacát a liberalizációra. Mindezek mellett látni kell azonban azt is, hogy Ausztria kis ország, melynek elöregedő a társadalma. Vannak olyan foglalkozások, mint például a borászati és turisztikai ágazatok, melyeknél a szezonális munkaerő bevonása elengedhetetlen. A kételkedők megnyugtatására azt is felvetette a Kurier című napilap, hogy a közép-kelet-európai államok lakosainak mobilitása különösen csekély mértékű, főleg annak köszönhetően, hogy a családhoz, illetve a megszokott környezethez való kötődés ezekben az államokban jóval erőteljesebb, mint az nyugatabb27 ra megszokott . Arról nem is beszélve, hogy a magas létfenntartási költségek Ausztriában igencsak csökkentik a magasabb munkabér attraktivitását. A WKÖ arra is felhívja a figyelmet, hogy természetesen nem csak a magyar (és többi közép-kelet-európai) állampolgár fejtheti ki profitorientált tevékenységét Ausztriában, hanem osztrák állampolgárok is azonos feltételekkel vállalhatnak majd 28 munkát az új tagállamok területén.
27 28
Paulics 2006, idézi WKÖ, 2005 Paulics 2006, idézi Kőrösi, 2003
69
4.1.3. Cikkek, tanulmányok a témában Ausztriában Számos sajtócikk és tanulmány született Ausztria munkaerő-piaci várakozásait illetően, melyeknél azonban fontos megjegyeznünk, hogy a felmérések az aktuális időszak gazdasági és politikai helyzetét tükrözik és az évek folyamán bizonyára ezen tanulmányok más eredményre is vezethettek volna, attól függően, hogy az adott, csatlakozott Közép-Európai ország gazdasági helyzete melyik irányba változott. Hiszen ha egy nemzet gazdaságilag erősödik, valószínűsíthető, hogy több állampolgár marad lakóhelyén, ha ott biztos és számára kielégítő munkahellyel rendelkezik. Éppen ezért a legjobb politikai döntés a bevándorlók által az fogadó országra gyakorolt nyomás enyhítésére az, ha a befogadó nemzet az adott országok gazdasági fellendülését támogatja. Számos tanulmány leszögezi, hogy a munkaerő-vándorlást nemcsak Ausztria és a szomszédos államok között fennálló bérkülönbség ösztönzi, de a nyelvi és lakhatási problémákat, illetve az anyaországhoz fűződő pozitív beállítottságot is figyelembe kell venni, melyek negatívan hathatnak a kivándorlási kedvre. Magától értetődő, hogy Ausztria érdeke abban állt, hogy a bérszínvonal ne csökkenjen a bevándorlás hatására. A témában készült tanulmányok különböző eredményre vezettek: az Akademie der Wissenschaften által publikált tanulmány szerint 700 000 potenciális vándorlóra számítottak az egész EU-t tekintve, ebből pedig 150 000 migránsról gondolták, hogy Ausztriát fogja megcélozni. A Munkáskamara megbízásából készült WIFO-tanulmány évenkénti 26 000, szomszédos országokból érkező ingázóval és 21 000 potenciális, Ausztriát célországnak választó kivándorlóval számolt. A Höhere Studien intézete által készített tanulmány hasonló eredményre jutott, mint a WIFO tanulmány: az EU keleti bővítésével, átmeneti időszak nélkül az első évben mintegy 47 000 munkavállaló jelenne meg az osztrák munkaerőpiacon, ebből 26 000 az ingázó és 21 000 a bevándorló, azonban a keresőképes osztrák lakosság jelentős visszaesése a 2015 és 2030 között tartó időszakban lehetővé tenné a plusz munkaerő felvételét. Egy német gazdasági kutatóintézet által prezentált tanulmány szerint az EU keleti bővítése után következendő 5 évben 100 000 bevándorló fog Ausztriába érkezni akkor, ha semmiféle átmeneti időszakkal nem számolunk. A Cséfalvay és Fassman által készített tanulmány pedig kijelenti, hogy a magyar munkaerő-kínálat az alkalmi munka tekintetében a Magyarország és Ausztria között középtávon fennálló bérkülönbségek ellenére csökkenni fog. Ezzel párhuzamosan várható növekedés azon fiatal, magyar, Ausztriában dolgozni szándékozó munkavállalók számának tekintetében, akik magasabb végzettséggel és nyelvismerettel rendelkeznek. A tanulmányok eredményei alapján Ausztria félelmei a szomszédos országból érkező munkaerő áramlást illetően a alábbiak voltak: • az EU keleti bővülése egy nagy tömeget jelentő migrációs hullámot von maga után Ausztria számára; • a bővítés következménye az ingázók számának drasztikus növekedése; • az osztrák munkaerő-piacot elárasztja a keleti olcsó munka, ezáltal • Ausztriában nő a munkanélküliség; • a nyitás következményeként csökken Ausztriában a bérszínvonal.
70
Ausztria esélyei a szomszédos országból érkező munkaerő áramlást illetően: • Európa sohasem volt a nagy migrációk kontinense; • az EU déli bővítése sem jelentette Ausztria számára a munkaerő-piac megrohamozását; • a munkahelyek terén Ausztria már korábban is profitált a keleti nyitás kapcsán: 1989 és 1994 között 56 000 új munkahelyet teremtettek; • az EU keleti bővítése a WIFO tanulmánya szerint 2010-ig 27 500 új munkahelyet jelent; • 7 éves átmeneti időszak bevezetése, ezáltal jut idő a felkészülésre; • 2003-ig az egész EU-t tekintve plusz 3,8 millió plusz munkavállalóra lesz szükség; • a migrációval enyhíteni lehetne a társadalom elöregedésén; • a legjobb politikai döntés, amit Ausztria követhet a bevándorlási nyomás enyhítésére, hogy segíti a csatlakozni kívánó országok gazdasági növekedését; • a nyelvi akadályok és lakhatási problémák hozzájárulnak a migráció korlátozódásához; • WIFO évenkénti 26.000 ingázóra számít a határ menti területekről és 21 000 Ausztriába kivándorlóra; • az illegális foglalkoztatottság Ausztriában már fennálló probléma, mely 29 a bővítés nélkül is jelentkezne. A különböző kutatási modellek természetesen különböző eredményekkel is záródtak, hiszen nem ugyanazon tényezőket vették figyelembe, így egy tudományosan alátámasztott, egységes kijelentést Ausztria munkaerő-piaci várakozásaira vonatkozóan lehetetlen tenni. 1995-ben 9,3% volt a külföldi munkavállalók aránya Burgenlandban, 2008-ra ez a szám 14,1%-ra emelkedett, s így 1,4%-kal az osztrák átlag felett volt. A növekedés hátterében természetesen a tartomány geográfiai elhelyezkedése is szerepet játszott, nem véletlen, hogy ebben a térségben különösen nagy volt a magyar munkavállalók aránya. 4.1.4. Magyar politikai aggályok és tények a csatlakozás utáni külföldi munkavállalás lehetőségeiről Magyarországon egyértelműen a pozitív várakozások jellemezték a társadalmat és a sajtót. Nyilvánvalóan erős befolyásoló hatással volt a baloldali kormány ismeretterjesztő médiakampánya, ami a munkavállalás és vállalkozás szabadságát hirdette az Európai Unió határain belül, sokszor olyan módon megjelenítve a lehetőségeket, mintha korlátozások nem is érintenék a munkaerőpiacot. Az EU-ellenes magyarországi politikai erők közül a MIÉP fellépése volt a legmarkánsabb 2003-2004-ben, mellette a Szabad Magyarországért Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom fejtett ki ellenpropagandát. Ezek a vélemények a függetlenség feladásának, az ország gyarmatosításának tekintették az Európai Unióhoz történő csatlakozást. Munkaerő-piaci vonatkozásokra ez a propagandairány nem tért ki, mivel ez volt az egyik olyan terület, ahol negatív hatást nehéz volt előre jelezni. A 2004-es keleti bővítést követően az unió „régi” tagállamainak jogában állt az új tagállamok munkavállalói számára korlátozni a munkavállalást, összesen hét esztendeig. Magyarország irányában az Egyesült Királyság, Írország és 29
IDM,2001., online: www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc
71
Svédország nem élt a lehetőséggel és már a csatlakozás pillanatától kezdve alkalmazta a szabad munkavállalást biztosító uniós jogot. A korlátozások országonként fokozatosan szűntek meg: 2006-ban Görögország, Spanyolország, Portugália, Finnország és Olaszország; 2007-ben Hollandia és Luxemburg; 2008-ban Franciaország; 2009-ben pedig Belgium és Dánia búcsúzott el a munkavállalási engedélyek megkövetelésétől. A magyar munkavállalók fő célországai, Ausztria és Németország azonban a legutolsó időpontig, 2011. május 1-ig fenntartották a korlátozásokat. Nem volt azért ebben a két országban sem lehetetlen magyar munkavállalónak elhelyezkedni, a munkavállalási engedélyek kiadásának azonban feltétele volt, hogy az adott helyre ne legyen német/osztrák jelentkező. Ausztriában és Németországban is évről évre bővült a kiadható munkavállalási engedélyek száma. Emellett fokozatosan bővült azoknak a hiányszakmáknak a köre, amelyeknél a munkavállalási engedélyt automatikusan, a munkaerőpiac vizsgálata nélkül kiadták. 4.1.5. A magyar sajtó visszhangja Általánosságban a sajtó – mind a szaksajtó, mind a mértékadó napilapok és internetes portálok – realistán tekintett az ország uniós csatlakozására és kisebb eltérésekkel, de korrekt tájékoztatást és elemzéseket lehetett olvasni, alaptalan feltételezések és túlzó optimizmus helyett. A közgazdasági szakma visszafogott optimizmussal tekintett a csatlakozásra. A GKI, KOPINT-DATORG és TÁRKI közös 2003-as kutatása a munkaerő-piaci átalakulásokkal kapcsolatban leszögezi, hogy a hazai piaci folyamatokra is hatással lesz a magyar munkavállalók előtt megnyíló külföldi munkavállalás lehetősége, bár a külföldön munkát vállalók száma lassan fog csak nőni a derogáció miatt. A magyar migrációs potenciál amúgy is alacsonyabb, mint a 2004ben csatlakozó országok átlaga, még úgy is, hogy a csatlakozáshoz időben közeledve a migrációs hajlandóság mérhetően nőtt, a cél egyértelműen Ausztria és (Dél-)Németország. Bár az említett kutatás a fiatal szakértelmiségi réteget nevezi meg a migrációt leginkább választó társadalmi rétegként, más kutatások, mit például Hárs–Si30 monovits–Sík árnyaltabban, de néha egymásnak is ellentmondva írják le a mígrációt választók rétegét. (Az ellentmondás főleg a szakképzettséggel, sőt általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők mért migrációs hajlandóságában jelentkezik.) A tények alapján Burgenlandban a tipikus magyar munkavállaló középfokú végzettséggel és szakképesítéssel rendelkező 30 év alatti nyugat-dunántúli férfi. Szakképesítés nélküliek és diplomások, valamint a régión kívüliek alig érdeklődnek a tartomány iránt. A csatlakozást követő évekkel, és a külföldi munkavállalás lehetőségeivel, a magyar munkavállalók attitűdjével kapcsolatban Hárs–Simonovits–Sík három szcenáriót vázol fel:
30
Hárs–Simonovits–Sík (2004): Munkaerőpiac és migráció: fenyegetés vagy lehetőség? In: Társadalmi riport 2004, Budapest, TÁRKI
72
1. A munkaerő szabad áramlása nem valósul meg. Ez esetben a migrációt a régi tagállamok preferenciái és derogációs döntései határozzák meg. Csak szűk, szelektív, a fogadó ország munkaerő-piaca által meghatározott kereslet jelentkezik, ami a fiatal diplomásokat és a non-tradable szolgáltatásokat végzőket érintheti. 2. A munkaerő szabad áramlása nem valósul meg, de szelektív migrációs politika nem érvényesül. A migráció rövid idővel a csatlakozás után megtörténik, ekkor átmeneti növekedés várható a trendjében. A növekedés attól függ, hogy a migráció szerkezete mennyire hasonlít a fogadó országok szükségleteihez. 3. A munkaerő szabad áramlása 7 év után megvalósul. A várakozási idő alatt végbemenő gazdasági felzárkózás és a kialakult, terelt munkavállalási csatornák a migrációs hajlandóságot 2011-re lecsökkentik. Összességében ez a kutatás is azt állapítja meg, hogy bármely szcenárió megvalósulása esetén alacsony lesz a magyar munkavállalók migrációs hajlandósága. Hárs Ágnes a csatlakozást megelőző évek migrációs adatai alapján a magyar társadalom migrációs halandóságáról megcáfolt néhány közkeletű véleményt. A tények alapján: • a munkanélküliek nem választják a migrációt, és • a külföldön munkát vállalók nem a fejletlenebb régiókból kerülnek ki (ehhez nyilvánvalóan az is hozzájárul, hogy a fejlettebb régiók földrajzilag közelebb esnek főleg Ausztriához). Megállapítja emellett azt is, hogy a külföldre ingázás azon településeken jellemző, ahol amúgy is jellemző az ingázás, és az ingázással töltött idő nem, vagy alig több mint a belföldön ingázók esetében. Emellett feltűnő a német nemzetiségűek közötti magas külföldi munkavállalói hajlandóság. A felmérések alapján a szakirodalom alacsony szintű, lassan növekvő arányú migrációt jelzett előre, amit több gazdasági tényező – hazai gazdasági fellendülés vagy visszaesés, ezzel szoros összefüggésben a hazai munkaerőpiaci helyzet, a fogadó ország gazdasági és szektorális szükségletei, a derogá31 ció ezzel kapcsolatos fenntartása – befolyásol. Az általános tájékoztatást nyújtó sajtó (vizsgált médiumok: Magyar Hírlap, Népszava, HVG, hrportal.hu, origo.hu, index.hu, Figyelő, Népszabadság, Vas Népe) a csatlakozást megelőző időszakban korrekt információkat adott arról, hogy a régi tagállamok a szabad munkaerő-áramlást akadályozó lépésekre készülnek. Az indokok között jelezték, hogy elsősorban a saját állampolgáraik félelmei miatt dönthetnek úgy a tagállamok, hogy korlátozzák az új tagállamok állampolgárainak munkavállalását. A HVG egy 2002-es Eurobarometer-felmérés alapján írta, hogy a régi uniós országokban elterjedt az a meggyőződés, hogy a bevándorló munkavállalók rendszerint munkanélküli vagy alacsony iskolázottságú férfiak, akik egy darabig otthon maradt családjukat segítik jövedelmük megtakarított részével, hamarosan azonban a családok követi őket, jelentős terhet okozva a szociális ellátó rendszernek. Sem a gazdasági adatok, sem EU-s vagy az új tagállamok kutatásai valójában nem támasztják 31
Hárs (2004): A magyar munkaerő-migráció regionális sajátosságairól. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, 2004.
73
alá ezeket a félelmeket. Sőt: a Magyar Hírlap felhívta a figyelmet arra, hogy nyugat-európai tanulmányok is arra a következtetésre jutottak, hogy a „fiatal, dinamikus munkavállalók beáramlása a Nyugat gyarapodásához ve32 zethet” . Ennek érdekében javasolta a Nemzetközi Migrációs Szervezet is azt, hogy a korlátozásokat el kell törölni, s így megoldás születhet az öregedő nyugati társadalom több problémájára. Ausztria és Magyarország viszonyában a félelmeknek még kevésbé volt alapjuk, mint EU 15+10 szinten. Minden kutatás azt mutatta ki, hogy a magyar munkaerő sok tényező eredőjeként kevéssé mobil. A Magyar Hírlap szerint a csatlakozás előtti időszak kb. 10 000 ausztriai magyar munkavállalójának maximum a duplájára lehet számítani, elsősorban ingázóként, nem letelepedő33 ként . Országos szinten kb. 2%-nyi reális migrációs hajlandóságot mértek a csatlakozás előtti egy-két éves időszakban a kutatások. A szabad(abb) külföldi munkavállalás hazai munkaerő-piaci következményei közül a Népszava az egészségügyet vizsgálva a hazai fogászati ellátás valószínű drágulására hívja fel a figyelmet, mivel a személyek szabad áramlása megnöveli a magyar fogorvosi rendelőkbe érkező külföldi, fizetőképesebb páciensek számát. Nem kell ugyanakkor tartani a fogorvosok külföldi munkavállalásától, mert a hazai jól kialakított, bejáratott praxist nemigen fogják a fogorvosok külföldi munkahelyre cserélni. Ugyanakkor más, kevésbé személyes klientúrához kötött szakorvosi területen várható az orvosok külföldre áramlása, akár 10-15%-os arányban is, ezzel jelentős hiányokat okozva a hazai 34 egészségügyi ellátásban .
4.2. Külföldi munkavállalók az adott országban, azon belül az érintett ország munkavállalói Ausztriában az elmúlt évtizedekben a külföldi munkavállalók aránya a munkaerőpiac tizedéről nőtt pár százalékponttal. Ez európai összehasonlításban magas számnak számít, és ismert módon társadalmi feszültségekhez is vezetett. Magyarországon régiós összehasonlításban enyhén magasabb a külföldiek aránya, ám összeurópai összehasonlításban alacsony. A Burgenlandban dolgozó külföldiek aránya nem tért el radikálisan az osztrák átlagtól. Érdemes megemlíteni, hogy a két szomszédos, a magyarok szempontjából még érdekes tartományban, Stájerországban és Bécsben egészen eltérő tendenciák érvényesültek. Míg Bécsben ismert módon az osztrák átlagot messze meghaladó arányban vállaltak munkát külföldiek, addig a stájer arányszám messze a nemzeti átlag alatt volt.
32 33 34
http://www.magyarhirlap.hu/kelle_felni_a_keleteuropai_munkaerotol.html http://www.magyarhirlap.hu/kulfold/ a_magyar_munkavallalok_nem_jelentenek_veszelyt_ausztriara.html http://nepszava.hu/cikk/16321-dragulhat-a-fogaszati-ellatas
74
38. ábra: Külföldiek aránya az Európai Gazdasági Térség országaiban, 2012
(Az adatok forrása: Eurostat)
75
39. ábra: A külföldi munkavállalók aránya az egyes osztrák tartományokban, illetve Ausztria egészében
(Forrás: HV, WIFO35)
A külföldieken belül az osztrák munkaerőpiac egészét tekintve a magyar munkaerő nem számít jelentősnek, itt inkább a németek, a törökök és az unión kívüli munkavállalók voltak nagy számban. Burgenlandban azonban – nyilvánvalóan elsősorban a földrajzi és történelmi közelség okán – messze a magyarok a legdominánsabb külföldi munkavállaló csoport. Rajtuk kívül igazán csak az unión kívüliek csoportja mondható még számottevőnek. 40. ábra: Külföldi munkavállalók megoszlása Burgenland tartományban és Ausztria egészében, 2008
(Forrás: AMS, WIFO36)
35
2.6. ábra (Bock-Schappelwein és mtsai. 2009)
76
A Burgenlandi Munkaügyi Hivatal szerint 2011-ben, a munkaerőpiac megnyitásának évében 9626 magyart foglalkoztattak Burgenlandban, ami a 2007-es adathoz képest 34%-os emelkedés. 2012-ben ez a szám először haladta meg a 10 000es küszöböt. Mindez egy 94 276 munkavállalót foglalkoztató munkaerőpiacon, azaz a 10%-ot éppen meghaladó arányában, mint beáramló munkaerő, ez már jelentősnek mondható. A burgenlandi munkaerőpiac a magyar rendszerváltás (1990) és a magyar EU csatlakozás (2004) között a legdinamikusabban bővülő osztrák tartományi munkaerőpiac volt, azóta azonban ez a bővülés 37 megállt. A nyugat-dunántúli munkaerőpiac azonban négyszer akkora, ezért az Ausztriában dolgozók a nyugat-dunántúli munkaerőpiac arányában, mint kiáramló munkaerő még nem számít jelentősnek. 38 Az Osztrák Munkaügyi Szolgálatok jelentése szerint a 2011-es munkaerőpiaci nyitás a magyar munkavállalókat mobilizálta a legjobban. Az első évben mintegy 16 ezres új munkavállalói csoportjukkal messze a legnagyobb növekedést mutatták Ausztria egészének területén, mögöttük 9,5 ezres csoporttal messze lemaradva a szlovákok, illetve 6,5 ezerrel a lengyelek. A szlovének csak háromezer, a csehek két és fél ezer új munkavállalóval jelentek meg az osztrák piacon, igaz ezekben az országokban a hazai foglalkoztatási helyzet is kedvező. 2997 magyar munkavállaló, a legnagyobb csoport munkaerő-piaci nyitás utáni növekedésből Burgenlandot választotta, de hasonlóan nagy csoportok preferálták Bécset (2961) és Alsó-Ausztriát (2963), illetve kisebb arányban Stájerországot (1758) és Felső-Ausztriát (1554). Az utóbbi két év dinamikáját az alábbi táblázat szemlélteti. 9. táblázat: Időpont
Regisztrált nem önálló magyar munkavállalók száma Burgenland tartományban Magyar munkavállalók száma Burgenlandban
2013 februárja
10278
2014 februárja
11306 (Forrás: AMS Burgenlandban)
Amint az adatokból látható, a burgenlandi magyar munkavállalók számának folyamatos emelkedése tapasztalható, drámai robbanás nem történt számukban. Az osztrák munkavállalók részaránya a nyugat-dunántúli munkaerőpiacon olyan alacsony (0,5% alatti), hogy azt a Magyar Foglalkoztatási szolgálatok nem teszik közzé.
4.3. A másik ország munkavállalóinak megoszlása ágazatonként, nemenként, képzettség és bérezés szerint 39
A Burgenlandban dolgozó magyarok részaránya 2011-ben a mezőgazdaság és erdészet kategóriában a legmagasabb, 63%. Burgenland mezőgazdasági 36 37 38 39
2.7. ábra (Bock-Schappelwein és mtsai. 2009) 2.1 ábra, (Bock-Schappelwein és mtsai. 2009) 7. táblázat (Huber és mtsai. 2013) Burgenlandi Munkaügyi Hivatal, IWI
77
jellege erősebb a többi tartományhoz képest, ezt az is mutatja, hogy az itteni munkanélküliségi mutató sokkal nagyobb szezonalitást mutat, mint az osztrák 40 átlag. A vendéglátás és gasztronómia kategóriában dolgozók majd egyharmada (30,43%) szintén magyar. Ezt követik a magánháztartások és háztartási alkalmazottak (17,41%), a szórakoztatóipar (17,57%) és az építőipar (17,41%). Szinte minden foglalkoztatási kategóriában folyamatos növekedés volt tapasztalható. 2014 februárjában az alábbi területeken voltak aktívak a Burgenlandban dolgozó magyarok. 10. táblázat: A Burgenlandban regisztráltan dolgozó, nem önálló magyarok ágazatok szerint, 2014 februárja Fő
Ebből férfi
Hol tipikus?
Termékgyártás
2185
1621
Neusiedl am See (593) Oberwart (388)
Gépjárművek eladása és szervírozása
2060
1114
Neusiedl am See (862) Eisenstadt (579)
Vendéglátás és gasztronómia
1969
920
Eisenstadt (468) Neusiedl am See (472)
Építőipar
1372
1336
Mezőgazdaság és erdészet
1026
733
Mattersburg (329) Oberpullendorf (314) Neusiedl am see (679) Eisenstadt (143) (Forrás: AMS)
A fent listázottakon kívül a többi gazdasági kategóriában foglalkoztatottak csoportlétszáma nem éri el az ezer főt. A Burgenlandban dolgozó női magyar munkavállalók aránya a munkaerőpi41 ac megnyitása előtt az egynegyed környékén ingadozott , szemben a teljes Burgenlandi nem önállóan foglalkoztatottak között tapasztalható 45% körüli értékkel. A határnyitás után ez egyharmadra nőtt, 2013-ban és 2014-ben is 34% volt. A fiatal munkavállalók (25-44) aránya viszont magasabb (kéthar42 mad körüli) mint a burgenlandi átlag (55-60%) . Az ingázók képzettségére nézve létezik egy becslés az 1998 és 2008 közötti időszakra az Európai Unió Munkaerő-piaci felmérése szempontjából. Ennek tapasztalatai szerint a burgenlandi magyar ingázók között 3-4-szerese az alapfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint akár a nyugat-dunántúli, akár a burgenlandi munkaerőpiacon belül. A középfokú végzettségűek 1520 százalékponttal alulreprezentáltak mindkét oldal teljes népességéhez képest, míg a felsőfokú végzettségűek gyakorlatilag nem vesznek részt ebben a társadalmi folyamatban. Mindez egyébként egybecseng azzal a tapasztalattal, hogy Magyarországon az egyre magasabb végzettséggel történő elhelyezkedés esélyei jelentős mértékben nőnek. A HV/WIFO-INDIDV adatai alapján az első határon átjáró dolgozók 1998 környékén átlagosan €1000 euró körüli alapfizetést kaptak kiegészítő juttatások 40 41 42
2.4 ábra (Bock-Schappelwein, és mtsai. 2009) AMS AMS
78
és borravalók nélkül, 2008 környékére ez €1200-1500-ra emelkedett. Ez azóta minden valószínűség szerint emelkedett, de már akkor is a duplája volt a jelenlegi magyar átlagfizetésnek és akár négyszerese is lehetett azon alacsony és közepes végzettségű csoport jelenlegi magyarországi fizetésének, amely a határon túli munkában érintett.
4.4. Egyes határszakaszok, területek közötti eltérések A Neusiedl am See-i körzet az elmúlt húsz évben folyamatosan kiemelkedett a burgenlandi körzetek közül a külföldi munkavállalók 30%-ot meghaladó, azaz igen magas aránya miatt. 2007-re szintén kiemelkedő értéket mutatott Mattersburg körzete (18,3%). Messze átlagon aluli arányt mutatott Oberwart körzete (6,7%). Az összes többi burgenlandi körzet a tartományi átlag (1314%) környékén mozog. Burgenland tartomány egészét nézve egyértelműen megállapítható ismét csak az észak-déli lejtő: a fejlettebb, szolgáltató szektorban gazdagabb északi rész nagyobb arányban nyújt külföldieknek is munkalehetőséget. A magyar munkavállalók tekintetében ismét csak az észak-burgenlandi térség (Eisenstadt, Mattersburg, Neusiedl am See) emelkedik ki. 11. táblázat: Magyar munkavállalók Burgenlandban, 2014 februárjában Nők Eisenstadt
Férfiak
1 045
1 657
312
1 069
1 300
2 264
Oberpullendorf
470
963
Oberwart
439
867
Stegersbach
164
302
Jennersdorf
126
262
35
31
Mattersburg Neusiedl am See
Egyéb Burgenland Burgenland összesen
3 891
7 415 (Forrás: AMS Burgenland)
4.5. A mobilitást akadályozó tényezők A mobilitást akadályozó tényezők közül egy sor megszűnt az elmúlt évtized során. Magyarország schengeni övezetbe lépésével radikálisan egyszerűbbé vált a határon átnyúló ingázás. Az osztrák munkaerőpiac teljes megnyitásával elhárult minden jogi akadály a munkavállalás elől. A térség északi részében a közeledési kapcsolatok kitűnőek, Vas megyéből azonban még mindig meglehetősen nehéz ésszerű ingázási időn belül eljutni a munkahelyeket nagyobb számban kínáló észak-burgenlandi térségbe. A diplomák és végzettségek kölcsönös elismertetése nem jelent kiemelkedő nehézséget, még ha egyes esetekben nem is zökkenőmentes. Ami a magyarok esetében a mobilitást mindenek előtt korlátozza, az a gyenge általános idegennyelv-ismeret. Ahogy a fentiekben beszámoltunk róla, a fiatalabb generációknál ez egyre kisebb mértékű problémát fog jelenteni, azaz az ingázási hajlandóság nőni fog, a társadalom egészét nézve azonban még mindig
79
komoly hátrányt jelent. Az utolsó Eurobarotometer uniós nyelvtudás felmérés (2012/386.) szerint az egész Európai Unióban a magyarok beszélnek a legkevésbé nyelveket és ráadásul még romlik is a helyzet. Míg az EU átlagában az emberek több mint fele (54%) beszél az anyanyelvén kívül még legalább egy nyelvet, és tíz tagállamban is 4/5 felet van az arányuk, addig Magyarország a maga 35%-ával az abszolút utolsó helyen végzett. Ráadásul még 7 százalékponttal csökkent is az arányuk a legutolsó felmérés óta. Két nyelven 13% beszél Magyarországon (-14! százalékpont az utolsó felmérés óta), ami az uniós átlag (25%) fele. Három nyelven pedig a magyarok 4%-a beszél, ami az uniós átlag (10%) kevesebb mint fele (16 százalékpontos csökkenés!). Érdemes megnézni, mi a helyzet konkrétan az osztrák munkaerőpiacon releváns német nyelvvel hazánkban. Ugyanezen felmérés szerint az angol (20%) után a németet beszélik a legtöbben (18%), amit messze lemaradva a francia (3%) követ. Joggal gondolhatjuk, hogy Nyugat-Magyarországon az emberek a magyar átlagnál nagyobb arányban beszélik a németet, bár pontos adatunk nincs rá. Használjunk egy optimista megközelítést, és becsüljük az itteni nyelvtudást az országos átlag másfélszeresének. Ez esetben sem mondható el, hogy a Nyugat-Magyarországon élők német nyelvtudása elérné az egyharmados arányt. Ráadásul tudjuk, hogy Burgenlandba nem szigorúan a régióban felnőttek ingáznak dolgozni. Érdekes megjegyezni, hogy a német nyelvtudás a burgenlandi és bécsi munkaerőpiacon „versenytárs” országok polgárai (szlovákok 22%, csehek 15%) számára sem megy könnyebben. Maguknak az osztrákoknak a 73%-a beszéli a mai világban globális nyelvnek számító angolt!
80
5. Az EU csatlakozás hatása az oktatásra 5.1. Átjárás volumene és területi jellegzetességei az oktatási rendszer három szintjén A 2010/2011-es iskolai évben összesen 1 166 525 diák iratkozott be Ausztriában az iskolarendszerbe. Közülük 90,3 százaléknak osztrák állampolgársága volt. Ez alapján 113 153 ausztriai diáknak volt külföldi állampolgársága. Magyar állampolgársággal mindösszesen a külföldi diákok 1,3%-a rendelkezett. Mindez az összes Ausztriában tanuló diák 0,13%-a. Ezt az arányt még az Oszt43 rák Integrációs Alap munkatársai is rendkívül alacsonynak tartják. Az osztrák statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint 2012-ben 1 108 417 diák iratkozott be az osztrák iskolarendszerbe. Ebből 112 714 diák volt külföldi állampolgárságú. Magyar állampolgárságú diák mindösszesen 3213 diák iratkozott be ebben az évben az osztrák iskolarendszerbe. Ebből 1636 diáklány. Ez rendkívül kevés, a török, volt jugoszláv utódállamokbeli, lengyel, német és egyéb diákok sorra meghaladják. Ráadásul ez az alacsony adat is eloszlik Ausztria különböző tartományai közt. Ilyen alacsony magyar diákszám mellett nem érdemes trendvonalakat elemezni, mert az alacsony bázishatás miatt az adat magas volatilitást produkálna. 41. ábra: Az osztrák, külföldi és az utóbbin belül a magyar diákok aránya a teljes osztrák diáknépességen belül, 2012/2013-as tanév
(Forrás: Statistik Austria Bildung in Zahlen 2012-2013, 1.4.7. táblázat)
A magyar diákok Ausztrián belüli földrajzi szóródásáról nem sokat tudunk, bár érdemes megjegyezni, hogy Burgenland egészében a 2012/13-as tanévben 43
13. old. (Gruber, 2013)
81
44
2594 külföldi diák tanult , azaz az itt tanuló magyarok száma minden valószínűség szerint kétezer diák alatt van. 45 Az Ausztriában tanuló magyar diákok iskolai szintbeli eloszlására Gruber közöl eloszlást a 2010/11-es tanévre: 42. ábra: Az Ausztriában tanuló magyar diákok eloszlása iskolai szint szerint, 2010/11-es tanév
(Forrás: Statistik Austria, 2012)
Ez alapján az eloszlásuk valahol az osztrák és az egyéb külföldi diákok között van, ám semmilyen igen radikális eltérés nem figyelhető meg. (Figyelmeztetnünk kell azonban, hogy már az egész magyar populáció elemszáma és ezen belül az egyes kategóriák elemszáma még inkább rendkívül alacsony, ezért ilyen típusú következtetések levonása statisztikai értelemben is problémás lenne.) Ausztriából Magyarországra nincs érdemi iskolai átjárás. Az osztrák felsőoktatásban a 2011-es téli szemeszterben összesen mintegy háromszázezer hallgató tanult, ebből 23,4 százalék volt külföldi állampolgárságú. Itt már árnyalatnyival jelentősebb a magyar hallgatók száma: 1833 fő. Közülük nagyjából 6:4 arányban nők. Az állami egyetemeken a magyarok aránya a külföldieken belül 2,4% volt ebben az évben. Közülük 34,7% a Bécsi Egyetemre járt, 17,9% pedig a Bécsi Közgazdasági Egyetemre. A 2000/2001-es tanévhez képest a magyar hallgatók aránya az osztrák egyetemeken 28,5%-kal nőtt, míg a teljes diáklétszám csupán 6,2%-kal. Mindebből azonban nem érdemes lineáris trendeket levonni. Amennyiben Ausztria nem vezet be valamifajta korlátozást, a magyar hallgatók száma a magyar felsőoktatása alulfinanszírozása és a bevezetésre került hallgatói hozzájárulás miatt minden valószínűség szerint gyorsuló tendenciában fog nőni. A magyar hallgatók 12,8%-a a Fachhochschulékat választja, ahol arányuk 2011/2012-ben már a külföldiek 4,5%-át tette ki. A felsőoktatás tekintetében elmondható, hogy a magyarok aránya itt árnyalatnyival jelentősebb, mint az alacsonyabb szinteken, de még mindig rendkívül alacsonynak mondható. Ráadásul tudjuk, hogy mivel a Burgenlandban dolgozó magyarok tipikus foglalkoztatási profilja szinte egyáltalán nem a felsőfokú végzettség, és mivel az osztrák felsőfokú végzettségű, német (és valószínűleg ezen felül egyéb) nyelvtudással rendelkező végzettek elhelyezkedési esélyei 44 45
1.4.8.1. táblázat, Bildung in Zahlen, 2012-2013. 9. táblázat (Gruber, 2013)
82
gyakorlatilag világszerte, illetve Budapest irányában is nyitottak, valószínűsíthető, hogy ez az alapvetően Bécsben tanuló szűk hallgatói populáció sem lesz drámai hatással az osztrák-magyar határrégió munkaerő-piacára. Az oktatási átjáráson kívül érdemes még megemlíteni a burgenlandi magyar nyelvű oktatási intézményeket. 2011-ben Burgenlandban 149 óvoda műkö46 dött, amelyben 7374 kisgyermeket gondoztak . Ebből 905 gyermeket vegyes tannyelvű óvodában, magyarul tanítottak. Azt is tudjuk, hogy 2010-ben 139 kis47 gyermek magyar állampolgársággal is rendelkezett . A Nyugat-Dunántúlon 2011-ben 492 óvodában 32129 kisgyermeket neveltek, ebből 994-en tiszta német nyelvű, 430-an pedig német-magyar kéttannyelvű óvodába jártak. A két 48 intézményben tehát együttesen a gyerekek 4,3%-a tanult németül . Az általános iskola szintjén a magyar szülőket a nyelvtanulás előnye vonzza leginkább. Érdekes módon az átjáró diákok a burgenlandi falusi iskoláknak is sokszor előnyt jelentenek, mert nélkülük az alacsony diákszám miatt számos kistelepülési iskolát be kellett volna már zárni. Ezért az átjáró diákokat nem ellenszenvvel, hanem szívesen fogadják. 2011-ben összesen 298 iskola működött Burgenlandban. A legtöbb iskola Oberwart (68), Oberpullendorf (55) és Neusiedl am See (44) körzetében volt található. A középfokú oktatás szintjén leggyakoribbak a szakiskolák (21), melyeket a szakközépiskolák (15) és a gimnáziumok (11) követnek. Oberwartban két német-magyar kéttannyelvű elemi iskola is működik, ezen kívül 16 másik iskolában (13 elemi és 3 szakközépiskolában) a magyar nyelvet kötelező tantárgyként oktatják. Nagyjából a burgenlandi iskolák harmadában választható nyelv a magyar. Azt is tudjuk, hogy 2010/11-ben 3218 diák (9%) tanult magyarul Burgenlandban, 2681 a kötelező általános iskolákban, 253 szakmát adó közép és felső szintű iskolákban. Legtöbbjük számára azonban a német nyelv ismerete a későbbiekben elengedhetetlen lesz, nem igazán létezik magyar egynyelvű közeg Burgenlandban. Ebben az értelemben nincs olyan munkaerő fogadópiac Burgenlandban, ahol magyarországi magyarok pusztán magyar nyelvtudással érvényesülhetnének. Nyugat-Dunántúlon a németet nagyon sokan választják idegen nyelvként, de pontos adatunk nincs rá, hogy hányan. Alapvetően Magyarországon az angol az első idegen nyelv, de a német rögtön a második, Nyugat-Dunántúlon ráadásul nagyobb arányban. 22 német-magyar kéttannyelvű iskola található a régióban, ebből 14 Győr-Moson-Sopron megyében, 7 pedig Vas megyében. Ezen kívül Győr-Moson-Sopron megyében két tisztán német tannyelvű is49 kola is működik . Mindebből látszik, hogy a régión belül a német nyelvtudás erősödésére számíthatunk, különösen annak északi térségében. Ez a nagyobb munkaerő-mobilitást jelentősen segíti.
46 47 48 49
Amt der Burgenländischen Landesregierung, Abteilung Gemeinden und Schulen Statistik Austria Forrás: NEFMI Forrás: NEFMI
83
5.2. Az oktatási átjárás indokai. Tapasztalatok, következmények, hatás a továbbtanulásra, későbbi munkavállalásra (Interjúk) Az európai uniós csatlakozásnak köszönhetően kinyílt határok miatt sokkal könnyebbé vált az út az Ausztriában történő tanulmányok folytatására mind közép, mind felsőfokú szinten. Kutatásunk során olyan ingázó tanulókkal illetve szüleikkel készítettünk interjúkat, akik a Nyugat-Dunántúlon élnek és a szomszédos Ausztria valamely oktatási intézményében tanulnak. Az interjúkészítés célja az volt, hogy felmérjük a tanulók illetve szüleik motivációit, a választásuk okait, az előzetesen megfogalmazott elvárásokat, majd a szerzett pozitív és negatív tapasztalatokat, a családra gyakorolt hatásukat. Fontos kritérium volt, hogy bár a tanulók kinti iskolába járnak, de lakóhelyük Magyarország maradt. Naponta vagy hetente ingáznak otthonuk és iskolájuk között. Lakóhelyüket tekintve az interjúalanyok között találunk Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyeieket is azzal a szándékkal, hogy minél szélesebb területről gyűjtsünk információkat. Feltett kérdések • Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választották? • Milyen nyelvtudással rendelkezett a tanuló a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Hatott-e a tanuló javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Mennyi ideje ingázik a tanuló, és milyen távolságra? • Hogyan oldják meg a közlekedést? • Előzetesen mit gondoltak, mennyi ideig folytatja majd a tanuló külföldön a tanulmányait? Most mit gondol, még mennyi ideig tanul Ausztriában? • Milyen életutat tervez a tanuló a továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Mit gondol, milyen előnyei, illetve hátrányai lesznek később annak, hogy a tanuló osztrák iskolában tanult? • Hogyan változtak meg a hétköznapjaik? • Hogyan alakultak a tanuló itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Gondoltak-e arra, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban?
84
Azon tanulóknál, akik iskolai éveik alatt ausztriai oktatási intézményt választottak tanulmányaik helyszínéül, egyéni motiváció illetve szülői támogatás is indokolhatta a döntést. A kérdőívre válaszokat adók között egyaránt található osztrák iskolába járó diák, hallgató, tanulmányaikat befejezett egykori tanuló és a gyermekét bátorító, támogató szülő is. A kutatás tapasztalatait az alábbiakban összegeztük. 5.2.1. Előzetes elvárások, motivációk Az eredmények értékelésekor itt is szembetűnő volt, hogy a külföldi tanulási lehetőségek felől elsődleges információikat ismerősöktől és barátoktól szerzik az érdeklődők. Személyes kapcsolatok révén tájékozódnak arról, hogy továbbtanulás esetén melyik intézményt válasszák majd. A jelenleg Ausztriában tanuló válaszadók a lehetőségekről interneten keresztül is jelentős mennyiségű információt érhetnek el. Különböző motivációk figyelhetők meg az adott oktatási hely választásával összefüggésben is. A személyes benyomások mellett céltudatosság is észlelhető, hiszen sokan az előzetes képzettségüknek megfelelő felsőoktatási intézményt választottak. A lakóhelyhez számított földrajzi közelség szintén fontos szempont, ugyanis nyelvtanulás tekintetében a se túl közeli, se túl távoli helyszíneket keresik a szülők gyermekeik számára. Az interjúalanyok közlése szerint előzetes információik helytállónak bizonyultak, elvárásaik igazolódtak az idegen nyelvi környezettel kapcsolatban is. Példának okáért minél magasabb szintű oktatási intézményről beszélünk, annál fejlettebb nyelvtudás volt szükséges a gördülékeny tanulni tudáshoz. A megkérdezettek elmondása szerint a nyelvtudás nem marginális kérdés, nem mindegyikük rendelkezett előzetes tudással, mielőtt külföldre mentek tanulni. Aki nem tudott célországa nyelvén a továbbtanulás előtt, magántanár segítségét vette igénybe ahhoz, hogy a kezdetekben szükséges tudásszintet biztosítsa. Természetesen a válaszadók egy része rendelkezett legalább alapfokú nyelvtudással, de volt, aki nyelvvizsgával igazolt ismereteket birtokolt. Egy Ausztriában dolgozó oktató véleménye szerint a gyermekek saját érdeke is, hogy megbízhatóan ismerjék az oktatás nyelvét, mert ha nem alaposak nyelvi ismereteik, a tanulás egész folyamata sokkal nehezebb. Válaszadóink közlésének értelmében nyelvi ismereteik javultak a külföldi tanulás során, de ez a fejlődés nem feltétlenül fejtett ki közvetlen hatást családtagjaik nyelvtudására. Azon interjúalanyok, akiknek fiatalabb testvérük volt tanulmányaik idején arról számoltak be, hogy saját tudásuk pozitív befolyással volt a testvér nyelvtudására, mert nagy valószínűséggel ők is külföldi iskolát választottak későbbi tanulmányaik helyszínéül. Tapasztalataik szerint idegen nyelvet helyesen elsajátítani kizárólag anyanyelvi környezetben lehet. A tanulók előzetesen nem határozott időtartamra tervezik tanulmányaikat. Személyes tapasztalatoktól és életkortól függően tervezik jövőjüket. Először a megkezdett tanulmányok befejezése a cél, de utána választhatnak szintén külföldi iskolát képzésük folytatására. A külföldi iskolába járás nem zárja ki a később hazai oktatási intézménybe járás lehetőségét, az átjárhatóságot. A fiatalabb tanulók esetében mindenképp fontos szempont a kinti közösségbe történő beilleszkedés, a megfelelő iskola kiválasztása. Amennyiben ez sikerül, a későbbi tanulmányaikat, munkavállalásukat is többen tervezik külföldön.
85
5.2.2. Ingázó életmód A kutatás alanyai Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyéből ingáztak illetve ingáznak tanulmányaik helyszínére. Általánosságban megjegyezhető, hogy fiatalabb diákok kisebb távolságot tettek meg az iskoláig. Ennek egyik oka, hogy általános-, és középiskola több településen található, mint felsőoktatási intézmény. Az ingázó fiatalok jellemzően 30 kilométert tesznek, tettek meg az iskoláig. Ez az a távolság, ami időben értve sem túl megterhelő a tanulók számára. A kérdésekre adott válaszok alapján az ingázó tanulók változatos módon közelítik meg oktatásuk helyszínét, vannak, akiket autóval visznek az iskoláig, mások tömegközlekedési eszközt vesznek igénybe. Iskolabusz is közlekedik bizonyos települések és iskolák között. Egy oktató elmondása szerint találkozott olyan tanulóval is, aki kerékpárral közlekedett egy határ menti osztrák településig, majd onnan busszal utazott az iskoláig. A költözés lehetősége a válaszadók véleménye szerint ritkán merült fel. Ennek oka a megszokott, magyarországi környezet, a család és a barátok. A gyerekek tanulmányai alatt akkor költöztek Ausztriába a szülők, ha kint találtak maguknak munkát. Egyetemi hallgatók esetén a család költözése nem merült fel, ők a hosszabb külföldi tanulmányok alatt inkább albérletbe költöznek. 5.2.3. Oktatási intézménnyel kapcsolatos tapasztalatok Az Ausztriában tanult vagy tanuló diákok közül kevesen számolnak be a hétköznapok jelentős változásáról. Az ausztriai oktatásban való részvétel előnyének tartják a válaszadók a nyelvtanulást, amely anyanyelvi környezetben gyorsabban elsajátítható. Pozitívumként értékelik az életszemlélet magyarországitól való különbözőségét, más kulturális közeg megismerését és a külföldi társak pozitív hozzáállását. Egy megkérdezett egyetemista szerint vonzó szempont volt számára az osztrák egyetemek gyakorlatorientáltabb képzése, a kis létszámú csoportok valamint a professzorokat folyamatosan segítő, úgynevezett mentorok bevonása az órákba, akik a tanulók egyéni kéréseivel foglalkoznak (pl. számítások, magyarázatok) és kiegészítik a professzorok, oktatók előadásait. Ellentétes véleményt is hallhatunk azonban. Van, aki szerint az osztrák oktatási rendszer nem jobb, sőt véleménye szerint a magyar pedagógusok szakmai képzettsége és diákokhoz való hozzáállása jobb ausztriai kollégáiénál. Hátrányként jelölték meg az otthoni barátokkal való nehezebb személyes kapcsolattartást, de az internet világában a hetente ingázók is át tudják hidalni a földrajzi távolságokat.
5.3. Az oktatási átjárás jövője Az oktatási átjárás jelenlegi alacsony szintje miatt hosszabb távú trendeket nem lehet extrapolálni, kiváltképp mivel a populáció szegmensekre bontva rendkívül alacsony elemszámokat eredményezne. A felsőoktatási átjárás trendjei valószínűleg sokkal jobban modellezhetőek és nyomon követhetőek lesznek majd, érdemes lenne erre egy külön kutatásban visszatérni.
86
6. A közlekedési összeköttetések alakulása, azok hatása a munkaerőpiacra 6.1. A regionális és lokális hatású határ menti átjárást biztosító közlekedési összeköttetések alakulása, azok munkaerő-piaci hatásai, térségi kiterjedése Az osztrák-magyar határvidék közlekedési infrastruktúrája európai összehasonlításban viszonylag jól kiépítettnek nevezhető, de számos hiányosságot mutat annak tükrében, hogy mekkora teher- és személyforgalmat kell lebonyolítania. Az utóbbi évek és valószínűleg a következő évek legfontosabb fejlesztési témája lesz mind a tömegközlekedést, mind pedig az úthálózatokat vagy pedig a határátkelők állapotát érintő fejlesztések összehangolása, a közös határon átnyúló fejlesztések kivitelezése. A régió egyes területei közlekedési szempontból eltérő szintet mutatnak. Amíg a Bécs–Észak-Burgenland–Győr-Moson-Sopron tengely nagy kapacitású és magas színvonalú úrhálózattal rendelkezik (A2, A3, A4, S4, S31 és M1), addig a déli területeken elérhetőségi nehézségek mutatkoznak. Ezek felszámolására törekvések mutatkoznak, melynek eredménye lehet a B63 vagy fürstenfeldi gyorsforgalmi út kiépítése, az A3 meghosszabbítása Sopronig, illetve az E84 Sárvárig, valamint az E65 Hegyeshalomtól Csornán keresztül Szombathelyig. A B65 a tervek szerint négysávosra szélesedik majd és a budapesti autópályában (M8) végződik. A jelenlegi határ menti közlekedésfejlesztési egyeztetések a következő úthálózatot érintő prioritásokat emelik ki osztrák oldalon, amelyek mind a politika, mind pedig a gazdasági szereplők támogatását élvezik szomszédunknál: • az A4-es autópálya háromsávossá történő bővítése (itt 2020-ig napi 70 ezer gépkocsival számolnak a mai 50 ezerhez képest); • az A3-as Wulkaprodersdorf-Sopron közötti összekötése; • S7: az A2-es összekötése a magyar határig, itt bekapcsolása az M8 autópályába; • S31-es határig történő meghosszabbítása. Fontos, hogy a magyar – fent említett – fejlesztések párhuzamosan elinduljanak, a kivitelezések a lehető leggördülékenyebben megtörténjenek, hiszen a munkaerő-mobilitást legnagyobb mértékben a közlekedési infrastruktúra fejlettsége befolyásolja. Nem véletlen, hogy a magyar ingázók kétharmada Győr-Moson-Sopron megyéből ingázik, osztrák oldalon pedig leszakadó térségként tekintenek Dél-Burgenlandra. Fontos megemlíteni emellett, hogy míg az osztrák útépítések legnagyobb része tartományi és szövetségi forrásból valósul meg, nálunk ilyen volumenű beruházásokat csak EU-s források felhasználásával tudunk megvalósítani.
87
2007. december 22-től – amikor Magyarország csatlakozott a Schengeni rendszerhez – megszűnt az ellenőrzés a határátkelőhelyeken. Ez gyakorlatilag lehetővé teszi a rendszeres ingázást. A közúti határátkelőhelyek közül hat kifejezetten ajánlott, három pedig korlátozottan alkalmas erre a célra. A két ország között ingázók majd kétharmada Győr-Moson-Sopron megyéből ingázik és a nickelsdorf–hegyeshalmi, illetve a klingenbach–soproni átkelőhelyet veszi igénybe. 43. ábra: Személygépkocsival igénybe vehető határátkelők az osztrákmagyar határon
(Forrás: GreMo Pannonia)
88
44. ábra: Ingázó munkavállalók forgalma Nyugat-Magyarországról burgenlandi települések felé
(Forrás: AMS 2009 és GreMoPannonia)
89
A legforgalmasabb határátkelő – mint ahogy az az IGR projekt keretében, a határ menti ingázók számát évente mérő, nem reprezentatív felmérésből kiderül – a soproni, ahol a legutóbbi mérés szerint 3561 gépkocsi és közel hatezer ingázó (5878) lépte át a határt feltehetően munka céljából. Az ingázási adatok elemzése azt mutatja, hogy a szerkezetileg erősebb észak-burgenlandi régiót és az osztrák főváros vonzáskörzetét választja a legtöbb ingázó, akik részben szezonális munkákat vállalnak a mezőgazdaságban vagy az idegenforgalomban. Ez az érték 2008-hoz képest majdnem megduplázódott a soproni határátkelőn, hasonlóan a többi átkelő forgalmához, ahol is jelentős változás volt tapasztalható a gépkocsit választók körében. A 2008-as 10 152 főhöz képest 2013 októberében már 17 491 fő ingázott napi rendszerességgel, a heti ingázókról és a tömegközlekedést választókról nem is beszélve. Jelentősen megnőtt az ismert nagy átkelők mellett a kisebb bucsui, kőszegi, jánossomorjai, rábafüzesi és a sopronpusztai átkelők forgalma is. Az ingázók a nagyobb torlódásokat elkerülendő a kisebb átkelőket választják, tovább terhelve az egyébként is szegényes infrastruktúrát. Magyarország jelenleg közel 8000 kilométer hosszú vasúthálózattal rendelkezik, ami igen magasnak számít az ország területéhez viszonyítva. (2009-es adatok.) Ennek fényében Magyarország a világ tíz legsűrűbb vasúthálózattal rendelkező országainak egyike, az egy négyzetkilométerre jutó pályahossz nagyjából Németországéval egyezik meg. A vasúti hálózat minősége azonban messze elmarad a világ élvonalától. A régiót jelenleg több nemzetközi törzshálózati vasúti fővonal érinti, amelyek biztosítják a kapcsolatot a magyar főváros és a szomszédos országok között Hegyeshalom, Rajka, Sopron, Szentgotthárd, Bajánsenye, Murakeresztúr határátkelőkön keresztül. Az észak-déli vasúti összeköttetésben nagy szerepe van a Győr–Celldömölk–Szombathely, Sopron–Szombathely, Szombathely–Nagykanizsa vonalaknak. Vasúti átkelőhelyből hat áll rendelkezésre a térségben. A közúthoz hasonlóan itt is az északi túlsúly a jellemző. Sopron a gyakorlatban is részét képezi az osztrák keleti vasúti hálózatnak, innen viszonylag könnyű a bejárás az észak-burgenlandi és a bécsi térségbe. A határrégió többi részén a vasúti összeköttetés jelentősen nehézkesebb. A transzeurópai közlekedési hálózat három fő ága áthalad Magyarországon: • a mediterrán folyosó Dél-Európát köti össze Horvátországon és hazánkon keresztül az EU keleti, ukrán határával; • a keleti/kelet-mediterrán folyosó Észak-Németország és Délkelet-Európa kikötőit köti össze Ausztrián és Magyarországon keresztül • és a Rajna-Duna folyosó. Viszont annak ellenére, hogy nagy potenciál rejlik a jó vasúti kiépítettség mögött, a hálózatra költött fejlesztési források elmaradnak az elvárható európai szinttől, így elsősorban a szolgáltatás minősége és a biztonság kerül veszélybe. A nyugat-dunántúli terület országos viszonylatban jobban áll. A régióban jelenlévő két vasúttársaság közül a GYSEV az utóbbi időben jelentős infrastrukturális fejlesztést valósított meg közel 46 milliárd forintos költségvetésből, amelynek köszönhetően jelentősen javult a vasúti közlekedés minősége, komfortja, de az utazási idő csökkentése által lassan az autós utazás konkurenciájává is válhat a nagyobb városok között, ami érinti természetesen az osztrákmagyar határ menti szakaszt, így a munkába ingázókat is.
90
6.2. Az összeköttetések munkaerő-piaci hatásai, azok térségi kiterjedése Az ingázás szempontjából meghatározó jelentőssége van a közlekedési kapcsolatoknak. Térképen is ábrázolható az egyes városokból az ausztriai térségek elérhetősége. Maximum napi másfél óra egy irányú ingázással számolni a jelenlegi technológiai színvonalon reális feltételezés. Igazából az ennél rövidebb ingázási idő a tipikus, az ezen felüli időtáv nagyon ritka, az ilyen ingázásokat általában csak extrém kényszerhelyzet szüli és nem is tartósak, vagy pedig a munkavállalók ilyen esetekben a kiköltözést, vagy pedig a heti ingázást választják, ami jelentős plusz költségekkel jár, hiszen állandó szállást, bérlakást kell találni. Az ilyen jellegű döntések mögött általában a munkahely megbízhatósága, a hosszú távú tervezhetőség nagy jelentőséggel bír. Egyes felmérések eredménye és a megkérdezett osztrák munkaadók válaszai azt mutatják, hogy a magyar munkavállalók – más nemzetiségű társaikkal ellentétben – még a gazdasági válság nehezebb éveiben is hajlandók voltak komoly kompromiszszumokra annak érdekében, hogy megtartsák munkahelyeiket, hiszen befektetésnek tekintik a már egyszer megszerzett állást. A kilencven perces maximális utazási idővel az alábbi kép rajzolódik ki. 45. ábra: Osztrák térségek elérhetősége a környező országok városi centrumainak környezetéből
(Forrás: Statistik Austria, ÖIR Informationsdienste GMBH)
91
Kitűnő elérhetőséget biztosít Magyarországról a soproni térség mint lakóbázis. Innen gyakorlatilag az egész észak-burgenlandi térség elérhető, illetve Bécs is. Ezen a területen a soproniak a Pozsonyban lakókkal vannak erős versenyhelyzetben osztrák munkahelyekért, ahonnan szintén kitűnő az elérhetőség, illetve Bécs vonatkozásában még a dél-cseh területekkel is. Jól mutatja ezt a Sopronban állandó, vagy ideiglenes lakóhellyel rendelkezők magas, és folyamatosan emelkedő száma: 2002-ben 55 ezer fő volt bejelentve, míg 2014ben ez a szám közel 72-75 ezerre becsülhető, ami jelentősen megterheli a város infrastruktúráját. Győr környékéről már sokkal kevésbé megoldható a napi szintű ingázás Ausztriába. A Fertő tó természetes záróvonalat képez és a Sopron felé tartó közúti és vasúti közlekedés is lassú. Győrből gyakorlatilag csak a Hegyeshalomhoz közeli osztrák kistérségek érhetők el napi szinten. Szombathely térségéből Burgenland középső része jól elérhető, de a munkahelyekben gazdag észak-burgenlandi, illetve bécsi térség már nem, így érthető, hogy a napi ingázók csak 20-25%-a jön ebből a térségből.
6.3. További szükségletek, hiányok a határon átnyúló közlekedési infrastruktúrában Ha az ingázás szempontjából elemezzük a határ menti közlekedési infrastruktúra szükségleteit, akkor nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a magyarországi sűrűn lakott területeket kell összekötnünk ésszerű ingázási viszonylattal az olyan osztrák területekkel, amelyek jelentős munkaerő-piaci potenciállal rendelkeznek. Meg kell jegyezzük, hogy a sok tíz milliárd forintba kerülő közlekedési összeköttetések tervezésénél természetesen számos sokkal fontosabb szempont is megjelenik, mint egy pár ezres ingázói népesség kiszolgálása. A magyar oldalon a jelentős népességgel rendelkező területek alapvetően a városias központok. Az ezen központokon kívüli térségek összekötése nem indokolt. Osztrák oldalon jelentős munkaerő potenciállal rendelkezik Bécs, az észak-burgenlandi térség, illetve Graz. A dél-burgenlandi térség nem rendelkezik ilyen potenciállal és a javuló osztrák közlekedési hálózat eredményeképpen onnan is egyre inkább kifelé ingáznak. A fentiek alapján érdemes kiértékelni az ezen végpontok közti meglévő távolságokat.
92
12. táblázat: Egyes fontosabb végpontok közötti távolság és utazási idő (személygépkocsi és vasút) Személygépkocsi Távolság/km
Vonat
Utazási idő/min. Utazási idő/min.
Győr–Wiener Neustadt
134
93
140
Győr–Eisenstadt
105
77
x
Győr–Schwechat
111
66
x
Mosonmagyaróvár–Schwechat
75
49
x
Mosonmagyaróvár–Wiener Neustadt
98
75
180
Mosonmagyaróvár–Eisenstadt
70
59
x
Mosonmagyaróvár–Bruck
46
35
40
Sopron–Mödling
59
42
x
Sopron–Wiener Neustadt
42
35
40
Sopron–Eisenstadt
23
22
x
Sopron–Mattersburg
32
28
15
Szombathely–Oberwart
36
40
x
Szombathely–Güssing
52
61
x
Szombathely–Oberpullendorf
37
47
x
Szombathely–Wiener Neustadt
88
82
130
Szombathely–Graz
129
88
240
Szombathely–Bécs
132
100
146
Szentgotthárd–Fürstenfeld
23
24
x
Szentgotthárd–Feldbach
44
43
35
Szentgotthárd–Hartberg
60
48
x
(Forrás: Saját számítások, Google Maps)
A táblázatból látható, hogy Győr és Mosonmagyaróvár esetében a személygépkocsival történő ingázás Észak-Burgenlandba már ma is megoldott, az infrastruktúra optimális. A vasúti összeköttetés a két végpont között azonban vagy drámaian lassú vagy, nem létező. Sopron esetében már ma is gyakorlatilag biztosított az ésszerű ingázási idő mind személygépkocsival, mint vasúton. Szombathely esetében Dél-Burgenlandba biztosított az ésszerű elérési idő személygépkocsival, itt azonban gyérebb a munkahelyek száma. Az úthálózat javítása esetén Graz és Bécs is az ésszerű ingázási időn belül kerülhetne, ezért ennek forgalomtechnikai vizsgálata indokolt. Vasúton Szombathelytől ÉszakBurgenland és Bécs az ésszerű idő kétszerese-másfélszerese, ekkora csökkentés vizsgálata indokolt forgalomtechnikailag. Szombathely-Graz viszonylatban a vasúti távolság a maximális ingázási idő majdnem háromszorosa, egy ekkora csökkentés nem valószínűsíthető.
93
7. Összefoglalás, trendek, tanulságok, következtetések, lehetőségek, szükségletek A kutatás során feltárt trendekre, tanulságokra az összefoglaló alfejezeteiben is kitértünk, most azonban ismét összefoglaljuk azokat közös narratívába rendezve, amely alapján levonhatók a szakpolitika-alkotás számára legfontosabb következtetések.
7.1. A határrégió alapadottságainak hatása a munkaerőpiacra A munkaerő-piaci folyamatokat megalapozó demográfiai elemzés azt mutatta ki, hogy világosan kirajzolódnak a térség vonatkozásában olyan népesedési folyamatok, amelyek a munkaerőpiac szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezek közül a legdinamikusabb Bécs vonzerejének erőteljes növekedése, amely pedig hatással van a Burgenlandi régió észak felé történő erősödésére és déli oldali gyengülésére. A magyar oldalon a demográfiai folyamatok alapvetően az északi városok (Sopron, Mosonmagyaróvár, Győr) irányába történő urbanizációt mutatnak, egyben a falvak gyengülésével, illetve a nagyvárosok (Győr, Szombathely) körüli szuburbanizációt. A korszerkezetet vizsgálva azt látjuk, hogy igazán drámai megállapítást, amely meghatározó hatással lenne a munkaerőpiacra, nem tehetünk. Nemzetközi összehasonlításban, különösen a dinamikus régiókhoz viszonyítva az osztrákmagyar határtérség egésze elöregedő. A térség képzettségi szerkezetét vizsgálva az a fő trend körvonalazódik, hogy mind az osztrák, mind a magyar oldal a saját nemzeti átlagához képest alacsonyabb képzettségi képzettséget mutat. Térségen belül a magyar megyék képzettségi szintje magasabb az osztrák oldalénál. A határság szempontjából fontos német nyelvtudás a magyar oldalon magasabb a magyar nemzeti átlagnál, ám mivel a magyarok nyelvtudása az Unió egészét tekintve gyenge, ezért a térség humánerőforrásait jelentősen gazdagítani a nyelvtudásba történő befektetés. A humántőkéhez kapcsolódó szakpolitika alkotás és monitoring szempontjából szintén hasznos lenne, ha Magyarország részt venne az OECD felnőtt lakosság munkaerő-piaci tudását és képességeit felmérő PIACC vizsgálatában. Bár az osztrák iskolarendszer jelentősen jobb a magyarnál, az ottani iskolába járást a szülők inkább a nyelvtanulás miatt választják gyermekeiknek. Az átjárás mértéke azonban összességében alacsony. A közlekedési viszonyokat tekintve azt látjuk, hogy Sopronból a munkahelyekben gazdag észak-burgenlandi és bécsi térségbe is jó a bejárás, Szombathelyről a munkahelyben szegényebb közép-burgenlandi térség érhető el ésszerű időn belül, Győrből pedig szinte már megoldhatatlan a napi szintű ingázás.
95
7.2. A határrégió munkaerőpiaca 2011-ben, az osztrák munkaerőpiac megnyitásának évében 9626 magyart foglalkoztattak Burgenlandban, 2012-ben ez a szám először haladta meg a 10000-es küszöböt, amely a 10%-ot éppen meghaladó arányában, mint beáramló munkaerő, már jelentősnek volt mondható. A burgenlandi munkaerőpiac a magyar rendszerváltás (1990) és a magyar EU csatlakozás (2004) között a legdinamikusabban bővülő osztrák tartományi munkaerőpiac volt, azóta azonban ez a bővülés megállt. A nyugat-dunántúli munkaerőpiac azonban négyszer akkora, ezért az Ausztriában dolgozók a nyugat-dunántúli munkaerőpiac arányában, mint kiáramló munkaerő még nem számít jelentősnek. Az osztrák munkavállalók részaránya a nyugat-dunántúli munkaerőpiacon elhanyagolható. A 2011-es munkaerő-piaci nyitás a magyar munkavállalókat mobilizálta a legjobban. Az első évben mintegy 16 ezres új munkavállalói csoportjukkal messze a legnagyobb növekedést mutatták Ausztria egészének területén. 2997 magyar munkavállaló, a legnagyobb csoport munkaerő-piaci nyitás utáni növekedésből Burgenlandot választotta, de hasonlóan nagy csoportok preferálták Bécset (2961) és Alsó-Ausztriát (2963). A tipikus burgenlandi magyar munkavállaló inkább • fiatal; • 3:1 arányban férfi; • felülreprezentáltan alacsony, alulreprezentáltan közép és szinte egyáltalán nem felsőfokú végzettségű; • a potenciális hazai bérének többszörösét keresi; • tipikusan a mezőgazdaságban, a vendéglátásban, a szórakoztató szektorban dolgozik, illetve • háztartásoknál segítő munkát végez, vélelmezhetően többségében alacsony hozzáadott értékben. A jól képzettek elvándorlása tehát az osztrák-magyar határrégió tekintetében nem jelent jelentős veszélyt. (Természetesen a Nyugat-Dunántúlról a jól képzettek Budapestre, vagy az Unió távolabbi területeire is pályázhatnak!)
7.3. A munkaerő-piaci folyamatok jövője Bár nem mindig állnak rendelkezésre a legfrissebb adatok, ám az osztrák-magyar határrégió alapjellegzetességei így is többségében feltártak. Ismert módon megszűnt a munkaerő mobilitás útjában álló legtöbb korlát: • Schengennel megszűnt a határellenőrzés; • az osztrák munkaerő-piaci derogáció lejárt; • a végzettségek kölcsönös elismerése immáron nem jelent számottevő akadályt. Interjúink alapján a kinti munkákról a magyarok tájékozottak, elsősorban ismerőseik, a már kint dolgozók révén. Elvileg minden nyitva áll tehát a mobilitás növelésére. Több régión belüli tényező azonban korlátozza a folyamat dinamizálódását. Ezek közül kiemelendő, hogy megállt magának a burgenlandi munkaerőpiacnak a növekedése és annak belső szerkezete sem látszik dinamizálódni.
96
Elöregedő társadalomról van szó, melynek legdinamikusabb része maga is Bécs felé mobil. Másodsorban a magyarok idegennyelv-tudása rendkívül alacsony, ami becslésünk szerint az itt élők számára lehetetlenné teszi a német nyelvterületre történő orientálódást, kivéve talán a német nyelvet egyáltalán nem igénylő, igen alacsony hozzáadott értékű munkákat. Ezen burgenlandi munkahelyek viszont igen fontos kiegészítő lehetőséget adnak pontosan azoknak, akik számára a legnehezebb Magyarországon a munkahelykeresés. A határrégió munkaerő piacára elviekben hatással lehetne a határon átnyúló iskolai ingázás. Ezzel szemben azt találtunk, hogy a legfrissebb (2012/3) adatok szerint egész Ausztriában mindösszesen 3200 körüli magyar diák tanul az iskolarendszer minden szintjén és ebből kevesebb mint kétezer Burgenlandban. Ez rendkívül alacsony, egy ilyen mértékű iskolai ingázásnak nem lesz igazán drámai hatása a két ország munkapiacára, főleg tekintetbe véve, hogy a német nyelvtudással és osztrák iskolai végzettséggel rendelkező magyar diákok akár Ausztria többi részén, akár más európai országokban vagy Magyarország egyéb területein (elsősorban Budapesten) is érvényesülhetnek. Az osztrák felsőoktatásban tanuló magyar hallgatók aránya árnyalatnyival jelentősebb és minden valószínűleg növekvő tendenciát mutat majd a magyar felsőoktatás alapfolyamatainak eredményeképpen. Ám a határrégió munkaerőpiacának jellegzetességei alapján nem valószínűsíthető, hogy ezek a felsőoktatásban végzettek tömegesen az osztrák-magyar határrégióban helyezkednének el. Legfontosabb megállapításunkként meg kell azonban jegyezzük, hogy a régió munkaerőpiacára várhatóan a jövőben sem régión belüli alapfolyamatok lesznek a legnagyobb hatással, mint ahogy eddig sem ez volt a jellemző. Az egész Európai Unió területén nincs még két olyan régió, melynek foglalkoztatási és bérszínvonalában akkor különbség mutatkozna, mint éppen az osztrák-magyar határszakaszon. Ez pedig a két ország alapfolyamataiból következik. Ausztria az Unió egyik legfejlettebb, legmagasabb foglalkoztatású és bérezésű országa, melynek gazdasága mindenekelőtt a magas hozzáadott értéket kis és középvállalatokra épül. Emellett fejlett jóléti transzferekkel rendelkezik. Nem utolsó sorban emiatt is az elöregedő Burgenland a nemzeti szintű foglalkoztatási és bérszínvonaltól nem tér el jelentősen. Magyarország az Unió legalacsonyabb foglalkoztatási szintű országai közé tartozik, amely elsősorban transznacionális vállalatok termelési láncainak alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkafázisaira specializálódott. Emellett az Unió egyik legvisszaszorultabb jóléti rendszerét működteti. A nyugat-magyarországi térség ugyan Budapest után az ország második gazdaságilag legdinamikusabb területe, de ezzel együtt ez a régió sem tér el drámaian az országos átlagtól. Ráadásul erre e régióra még inkább jellemző a transznacionális tőkére építő gazdaságszerkezet, igen koncentrált formában. Az összképet tekintve tehát azt mondhatjuk, hogy a határrégió két felét léptékekkel nagyobb mértékben határozzák meg a nemzeti, mint a határrégión belüli folyamatok. Mindennek eredménye a drámai különbség a két oldal között. A hatalmas foglalkoztatási és bérkülönbségek az elmúlt bő évtizedben még tovább nőttek, amely növekvő motivációt jelent a határon átnyúló mobilitásra. Amenynyiben a magyar oldalon élők az osztrák oldalhoz történő gazdasági és társa-
97
dalmi felzárkózás megindulását kívánják megcélozni, a gazdaságszerkezet megváltoztatását kell kieszközölniük a központi kormányzatnál. Magyarország Ausztriával szemben extrém módon centralizált állam, ezért a központi kormányzat kezében vannak azok az eszközök, mellyel elérhető a gazdasági szerkezetváltás, a magasabb hozzáadott értékre, a magasabb bérekre és foglalkoztatásra történő áttérés. Ennek elsődleges eszköze a nemzetközi összehasonlításban gyengén teljesítő oktatási rendszer minőségének (lásd PISA teszteredmények, egyetemi rangsorok, nyelvtudás) és finanszírozásának (Magyarország a GDP kevesebb mint négy százalékával az oktatásra legkevesebbet költő uniós tagállamok között van) emelése.
98
8. Mellékletek 8.1. Összesítő táblázatok az interjús kutatásba bevont személyekről 8.1.1. Munkavállalók Ssz. Nem
Munkahely/Gazdasági ágazat
Munkakör
1. Férfi
41 éves Szombathely
gépipar/építőipar
gépkezelő
2. Férfi
46 éves Szombathely
vendéglátás
recepciós
3. Férfi
42 éves Szombathely
vendéglátás
felszolgáló
4. Férfi
41 éves Sopron
bankszektor
banki tisztségviselő
5. Nő
37 éves Nem publikus
gazdaság
projektmenedzser
6. Férfi
33 éves Nem publikus
vendéglátás
bármixer
7. Férfi
53 éves Nem publikus
építőipar
építőmunkás
8. Férfi
52 éves Nem publikus
termelő vállalat
alkalmazott
9. Férfi
41 éves Nem publikus
Oktatás/képzés
tanár
38 éves Nem publikus
vendéglátás
takarítónő
10. Nő
Életkor
Lakóhely
8.1.2. Tanulók Ssz. Nem
Életkor
Iskolatípus
Iskola címe
1.
Férfi
17 éves Szombathely
Lakóhely
Idegenforgalmi és Gazdasági Szakközépiskola
Oberwart
2.
Nő
39 éves Szombathely
Vendéglátó szakközépiskola, egyetem
Eisenstadt, Bécs
3.
Férfi
Nem Nem publikus publikus
kereskedelmi szakközépiskola, tanár
Léka
4.
Férfi
36 éves Sopron
gimnázium
Unterwalterdorf
5.
Nő
37 éves Nem publikus
vendéglátó szakközépiskola, egyetem
Eisenstadt
6.
Férfi
33 éves Fertőszéplak
középiskola
Boldogasszony
7.
Nő
23 éves Győr
egyetem-mesterképzés
Bécs
8.
Férfi
21 éves Győr
Műszaki egyetem
Bécs
8.1.3. A munkavállalók kérdőívei 1. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/ munkakörben dolgozik és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 41 éves, 7 éve (2007 óta) dolgozik Ausztriában, Pieschelsdorf, Steiermark, Ausztria. Szektor: gépipar-építőipar, munkakör: gépkezelő. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Igen, ennek keretében dolgoztam kint korábban. Már azelőtt munkaviszonyban álltam az osztrák munkáltatómmal, hogy a szabad munkaerő-áramlás megindulhatott a két ország
99
között, ezért eleinte munkavállalási engedélyre volt szükségem. Amint Magyarországról is szabaddá vált az út a munkavállalóknak, ez a kötelezettség megszűnt. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • Ismerősöktől, barátoktól már nagyon régen hallottam arról, hogy lehetőség van külföldön dolgozni. Közel húsz éve ausztriai egyesület keretein belül futballozom, így a kinti kapcsolataim révén, csapattársaktól is információkhoz jutottam erről. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • A jelenlegi munkáltatómról az ausztriai egyesületi futballedzőmtől hallottam először. Ő ugyanitt, ebben az üveggyárban dolgozott 2007-ben, és tudta, hogy a terveim között szerepel az ausztriai munkavállalás. Rákérdezett a lehetőségre a cégnél, kvázi beajánlott, és így kerültem kapcsolatba ezzel a munkáltatóval. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Alapfokú nyelvtudásom volt akkor, tehát minimálisan kommunikálni tudtam az osztrák munkáltatóval. Azóta legalább középfokú szintre jutott el a nyelvtudásom. Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • 2007 óta, tehát a munkavállalásom kezdete óta naponta ingázom a szombathelyi lakóhelyem és az osztrák munkahelyem között. A két település között 75 km a távolság. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval teszem meg ezt az utat naponta kétszer, de nem egyedül. Ugyanennél az üveggyárnál dolgozik még két szombathelyi társam, akikkel összefogtam ez ügyben. Így csak háromhetente kerül rám a sor a vezetésben, és a benzinköltség is harmadolódik. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Egyáltalán nem illeszkedik a végzettségemhez. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Csak itt adódott akkor lehetőségem elhelyezkedni, nem válogathattam. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Amikor elhelyezkedtem, abban biztos voltam, hogy nem egy-két hónapig tart majd ez az életforma. Ha már egyszer belevágtam, akkor közép- vagy hosszú távra kellett terveznem, években gondolkodtam. Úgy látom most is, hogy még marad a jelenlegi helyzet, és ingázok tovább, de közben várok egy jobb lehetőségre is. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Előzetesen tartottam tőle egy kicsit, hogy új nyelvi környezetbe kerülök. Úgy gondoltam, még akkor is adódhatnak nehézségeim, ha ismerem valamilyen szinten az adott nyelvet. További félelmem volt azzal kapcsolatban, hogy ez a munkakör távol állt az általam korábban betöltött munkaköröktől. Ausztriai munkám előtt autóértékesítő voltam egy szalonban, így teljesen más környezetbe kerültem az üveggyári gépsoron. Barátaim, ismerőseim már előzetesen beszámoltak a tapasztalataikról, és azt hallottam tőlük, hogy megkülönböztetik a magyar munkavállalókat Ausztriában, tehát erre is fel kellett készülnöm. Mindezekre a saját tapasztalatom részben rácáfolt. Azért részben, mert úgy vettem észre: ha valaki lelkiismeretes, rendesen elvégzi a munkáját, és lelkiekben is erős, akkor a sérelmek leperegnek róla. Nem tulajdonítok annak nagy jelentőséget, hogy ki mit gondol a magyar munkavállalókról. Igyekszem elkerülni, hogy táppénzre kelljen jönnöm, próbálok maximális teljesítményt nyújtani, nem iszom és nem dohányzom, nem alszom el munka közben, tehát nem adok támadási felületet sem. Sajnos, aki mentálisan gyenge, annak rosszabb a helyzete, akár ki is tudják készíteni. Általánosítani sem szabad, mert vannak olyan osztrák kollégáim, akik nem törődnek azzal, ki milyen nemzetiségű, de vannak olyanok is, akik nagyon komolyan gondolják, hogy a külföldi munkavállalókat haza kellene küldeni. Fontosnak tartom, hogy tudjak reagálni a vélt vagy valós vádakra. Ezért nagyon fontos a nyelvismeret, meg kell tudni védeni magunkat. Nem teljesen alaptalan az osztrákok „idegenkedése”, mert vannak magyarok, akik tényleg csak könnyen akarnak
100
boldogulni, ezért mennek ki dolgozni. Miattuk kell a tisztességeseknek is felkészülni arra, hogy reagálni tudjanak mindenre az adott nyelven. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Az utazással most sokkal több idő elmegy, mint amikor Szombathelyen dolgoztam, napi két óra. A munkaidőm napi 8 óra, túlóra esetén 10 óra. Nem kérdés, sokkal több szabadidőm volt, amíg itthon dolgoztam. Az utazás miatt ezt a pihenéstől, a családtól, a szabadidőből kell elvenni. Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Változtak az itthoni kapcsolataim, épp a szabadidő csökkenése miatt, kisebb tehát az a baráti-ismerősi kör, akikkel tartom itthon a kapcsolatot. Ez az ára annak, hogy kint vállalok munkát. Más árat is fizetek érte: például el kell fogadnom, hogy egy unalmas, nem szívesen végzett, nem kreatív tevékenység a munkám. Igazságtalan lennék, ha ezt kihangsúlyoznám, hiszen megvan a lehetőségem mást csinálni, de így alakult. A család anyagi biztonsága érdekében ezt vállaltam. Ez most mindennél többet jelent számomra. Ami a kapcsolatokat illeti, ugyanakkor nem lett több osztrák barátom. Munkahelyi kapcsolatokat építettem ki, semmi többet. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Volt róla szó, még a gyermekeim születése előtt, de a feleségemmel mégis a maradás mellett döntöttünk. Az okok: a tágabb család közelsége fontos volt. A baráti kapcsolatok is ide kötnek bennünket. De ami a legfontosabb volt: amióta a gyerekek megszülettek, az ő életük, az óvodán kívüli tevékenységeik is ide kötnek bennünket. Ugyanezt – a lovaglást, úszást stb. –, ha Ausztriában kellene biztosítanom számukra, magasabb költsége lenne, ráadásul a munkáltatóm kis településén nem is lenne rá lehetőség. Ha pedig nagyobb városba, mondjuk Grazba költöznénk, az életfenntartás is drágább lenne, tehát a többletbevételt fel is élnénk. További érv, hogy a gyermekeim tanulásában nem tudnék segíteni megfelelően, a nyelv miatt. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Sokan fordultak már hozzám, hogy adjak tanácsot. Nekik azt szoktam mondani, hogy én azt tapasztaltam: egy jó nyelvtudással, motiváltan kiérkező magyar mindig talál Ausztriában valamilyen munkát. A legalapvetőbb követelmény a némettudás, ez az első szűrő, amin át kell menni. Ha ez megvan, és a szorgalom, bárki ki tud menni. Természetesen nem a vezetői szférába – arra inkább a kint felsőfokú végzettséget szerző honfitársaimnak van lehetősége –, de festő, felszolgáló, pék, szakács és gyári dolgozó munkakörökbe igen. Aki könnyű munkát keres, ahol keveset kell dolgozni, az ne induljon el, mert az vagy szezonmunka, tehát nem tartós munkahely, vagy nagyon keveset fizetnek, és nem éri meg az ingázás. Be kell vállalni a nehezebb munkát, a túlórát annak, aki a magasabb jövedelem reményében kimegy. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Igen, ég és föld a magyar és az osztrák szociális ellátás. Gyest vett igénybe a feleségem mindkét gyerek után, 2 és fél éves korukig. Családi pótlékot is Ausztriából kapunk. Van üzemorvosunk a gyárban, de a háziorvosom is kint van, Rohoncon. Egyszer voltam nála a 7 év alatt. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Nem gondoltam rá, mert Magyarországon nem látom biztosnak a vállalkozói létet. Nagy lenne a kockázat. A jelenlegi munkahelyem biztosabb, és ezt nem teszem kockára. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Mondhatnám, hogy nettó 300 ezer forintért hazajönnék, de ez nem minden. Emellett ugyanilyen fontos lenne a biztos, hosszú távú munkahely. Tehát csak a kettő együtt lenne elég vonzó. A mostani munkahelyem jól megy, prémiumokat is szoktunk kapni. A mi telephelyünkön 200 fő dolgozik, és ezen kívül még Szlovéniában és Csehországban is van
101
gyára a tulajdonosnak, több lábon áll, úgy érzem, komoly, kiszámítható és biztos munkahelyem van. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Mindent elmondtam, amit fontosnak találtam.
2. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 46 éves. Niederösterreich (Wienerneustadt közelében), Ausztria. Szektor: vendéglátás, munkakör: szállodai recepciós. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Nem az egyezmény keretében mentem ki dolgozni. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • A magyar csatlakozás előtt nem dolgoztam Ausztriában, és nem is terveztem akkor még. Csak három évvel ezelőtt, 2011-ben kezdtem kint dolgozni, akkor pedig már sokaktól hallottam a lehetőségekről. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Ismerősöktől érdeklődtem három évvel ezelőtt, mert mindenképpen ki akartam menni Ausztriába dolgozni. Az itthoni jövedelmi viszonyaim nem tették lehetővé, hogy a családfenntartás mellett a házépítésre felvett hitelt is törlesszem. Kifejezetten kerestem, érdeklődtem. Egy barátom már egy éve dolgozott ugyanebben a szállodában, tőle kérdeztem meg, van-e lehetőség odamenni. Az ő tapasztalatait meghallgattam, mondhatni: tutira mentem, mert jól ismerte a helyet, a viszonyokat. A szálloda egyébként is keresett embert, amikor véletlenül, hosszú idő után összefutottam itthon ezzel a barátommal. Kikérdeztem a feltételekről, elvárásokról, és szerencsém volt. Beadtam az önéletrajzomat, és két nap múlva már mehettem elbeszélgetésre. Következő napon felhívtak telefonon, hogy mehetek dolgozni. Konkrétan a szállodai recepciós állásra jelentkeztem, máshoz nem értek. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Német középfokú nyelvvizsgám volt már a kinti munkavállalás előtt is, azóta pedig ez tovább fejlődött. Ami az itthoni, húszéves szállodai tapasztalatom alatt elég volt, az kint már kevésnek bizonyult. Eleinte furcsán néztek rám, ha megszólaltam, ma viszont ezt már nincs így, nyilván a szókincsem, kiejtésem is javult. Angolul alapfokon beszélek. Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • Három és fél éve ingázom. A távolság, Bucsu, a lakhelyem, és a szálloda között 90 km. Naponta kétszer teszem meg ezt. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval járok dolgozni. Egyedül utazom, mert bár az említett barátom továbbra is ugyanott dolgozik, olyan a munkabeosztásunk, hogy nem tudunk együtt menni autóval. Három és fél év alatt összesen ötször tudtunk együtt menni. Hozzátenném, hogy ez plusz pénzbe nekem nem kerül, mert megtérítik a benzinköltségemet, és nem is akárhogyan, nem úgy, ahogy itthon szokás. Csak az időráfordítás sok. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Igen, illeszkedik. Gimnáziumi érettségi után szakközépiskolában – kétéves képzés keretében – szereztem felszolgáló, szakács, cukrász, szállodai recepciós képesítést. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Menekülni akartam, mert az itthoni fizetésemet teljes egészében a bankba fizettem minden hónapban, úgy elszabadult a törlesztő részletünk. Amikor kimentem, csak arra gondoltam, hogy a fizetésem jóval több lesz, mint itthon, a többit pedig majd meglátjuk. Nem
102
terveztem különösebben. Hamarosan konszolidálódott az anyagi helyzetünk, és most már félre is tudunk tenni. A munkahelyemen elfogadtak, jól érzem magam, tehát úgy gondolom, hogy jó pár évig még ingázni fogok, bár sosem tudhatjuk, mit hoz az élet. Ha rajtam múlik, még maradok. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Bennem volt egy jó nagy adag előítélet, mert sok barátom volt itthon, akik már kint dolgoztak a 90-es évektől kezdődően, ráadásul a vendéglátásban. Sok rosszat meséltek, de úgy voltam vele, hogy az ilyen emlékek mindig könnyebben megmaradnak, mint a jók, tehát ezért hangsúlyozzák ők ki a dolgok negatív oldalát. Meséltek róla, hogy úgy érezték, nem egyenrangú félként kezelték kint őket, vagy éppen nem adták oda a fizetésüket, és hasonlók. Az élet úgy alakult, hogy én is kimentem, és ezek az előítéletek bennem voltak. Én viszont bekerültem egy olyan környezetbe, ahol mindenki végtelenül toleráns. A munkatársaim között vannak osztrákok, románok, albánok, filippínók és más nemzetiségűek, széles a paletta. Mégsincs megkülönböztetés, a bérezésben sem. Türelmesek voltak velem, főleg a német nyelvhasználatban, de én is ugyanígy türelmes vagyok, ha itthon valaki nem ért engem. Összességében pozitív a tapasztalatom. Megjegyezném viszont, hogy a munkához való hozzáállás teljesen más Ausztriában, mint itthon. Ott azért mennek be az emberek a munkahelyükre, hogy dolgozzanak! Itthon nem mindig, az emberek az üresjáratokat keresik, ez magyar mentalitás. Kint nemcsak az elvárásokat fogalmazzák meg az emberrel szemben, hanem példát is mutatnak. A közvetlen vezetőm is úgy áll a munkához, hogy nekem is fel kell vennem azt a tempót. Vannak magyarok, akik ilyenkor megjegyzik, hogy jaj, kint többet kell dolgozni. Erre én azt mondom, hogy igen, többet kell dolgozni, de meg is fizetik. Tudom, hogy mit miért kapok. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Heti 40 órát dolgozom (5 nap munka, 2 nap szabad). A fél óra ebédidőt is le kell dolgozni, tehát 8 és fél óra munka naponta, és ehhez jön hozzá a napi 2 óra autózás. Ezzel el is telik a nap nagy része. Drasztikusan megváltoztak a hétköznapjaim. Van, hogy reggel 8ra, 9-re, 10-re, vagy du. 14 órára, esetleg este 22 órára megyek dolgozni, és az a nehéz ebben, hogy szinte mindennap máskor csörög az óra, ez öli a szervezetet. Hasonló volt az itthoni munkahelyemen is a munkabeosztás, de most még a hosszabb utazás is fárasztó. És már nem vagyok tinédzser… Eljárok futni, biciklizni, hogy karban tartsam magam. Próbálok ezzel foglalkozni, bár nem könnyű, mert az időm meg kevesebb lett, többek közt erre is kevesebb jut. Viszont tudom, hogy erre a munkahelyre nekem szükségem van, tehát csinálom. Nem siránkozni kell, hanem az életünket jól alakítani. Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Egyértelműen kevesebb az időm a barátokra, és a családra is sajnos. Ebből kifolyólag türelmetlenebb is vagyok velük, hiszen abból a kevés szabadidőből rájuk is, és magamra is szeretnék elég időt fordítani, de nem mindig sikerül. A barátokkal ritkult a kapcsolattartás, de ennek más oka is van. Bucsuban lakunk, a barátaink többsége pedig szombathelyi, és én szeretek otthon lenni. Tehát nem kizárólag az ausztriai munkavállalás miatt alakult így. Ausztriában csak munkakapcsolataim vannak, a kollégákkal jó a viszonyom, ezzel elégedett vagyok, de más korosztály. Ők huszonévesek, más az érdeklődési körünk, nem járunk össze. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Nem akartunk sosem kimenni. A kiskamasz gyermekeinknek arra van szükségük, hogy kiszámítható hétköznapjaik legyenek, az itthoni barátaikkal építsék a kapcsolataikat, ők már kötődnek a kortársaikhoz itt. Kint, egy idegen nyelven ez nem menne most nekik. Vannak ismerőseim, akik azért hozták haza kinti iskolából a gyereküket, mert nem tudott beilleszkedni, barátokat szerezni. Ez nagyon fontos egy gyereknek, emiatt maradtunk. Németül itthon is meg tudnak tanulni. Nekik a közeg, a család a fontos most. A másik: ha kiszámolom, hogy odakint mennyibe kerülne egy akkora lakás kibérelni, amelyben négyen elférünk, már nem is érné meg kint dolgozni. Ráadásul a feleségem Szombathelyen
103
dolgozik, ez is a maradás mellett szól. Inkább ingázom, a saját lakásomban lakom, nem fizetek bérleti díjat. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • A megkeresésekben mindig azt érzem, hogy nem komoly az elhatározás. Aki hozzám fordult, mind elégedetlen volt a munkahelyével, a körülményeivel, de nem éreztem, hogy komolyan és keményen dolgozni szeretnének. Csak változtatnának, de maguk sem tudják, mit. Aki kérdezett, annak mindig elmondtam a tapasztalataimat, de segíteni senkinek nem tudok elhelyezkedni. Volt egy itthoni régi kolléganőm, aki sokat hezitált, hogy menjen-e, vagy sem. Egy másik városba, másik szállodába készült, de nem volt biztos magában. Őt bátorítottam, és utóbb meg is köszönte. Már több mint három hónapja kint dolgozik, és ez nagy szó. Nálam is a három hónap volt a vízválasztó, ennyi idő alatt tudatosul, hogy milyenek az elvárások, hogy tudok helytállni, és ha valaki ezután kint marad, akkor már megállja a helyét. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • A gyerekek utáni családi pótlék különbözetét veszem igénybe, mert a magyar családi pótlékot itthon a Magyar Kincstártól kapjuk. Ez a különbözet is a többszöröse annak, ami itthon a teljes családi pótlék összege. Egészségügyi biztosításom természetesen van kint, de csak egyszer kellett orvoshoz mennem Ausztriában, amikor egy kétnapos táppénzigazolást kellett kérnem, azt kint intéztem. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Eleinte a hiteltartozásaim kiegyenlítése miatt kerestem jobban fizető állást, csak mostanában tudok félretenni a jövedelmemből. Nem tervezem, hogy vállalkozni fogok, mert ez nem az én világom, távol állt tőlem mindig. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • A kint szokásos fizetésekért. Bár hozzáteszem, hogy talán ez nem elég. Kint más a miliő, korrektebb a munkavállaló-munkáltató viszonya. Ott vannak jogaim, itthon nem minden munkahelyen mondható ez el. Tiszteletben tartják a munkaidő végét, megfizetnek, 14 havi fizetés és családi pótlék van. Ha ezt összeadom, komoly összeg lenne, amiért ezt feladnám. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Előrelépési lehetőség az én recepciós munkámban nincsen, de más szállodában, vagy nálunk, más területen ez másképp van. Magyaroknak is van előrejutási lehetőségük, ismerek olyat, aki magyarként szállodavezető lett.
3. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 42 éves, 14 éve dolgozik Ausztriában, több munkahelye volt, a jelenlegi kint a 6. munkahely. Ez Pollersdorfban van, egy vendéglátóegység. Szektor: vendéglátás munkakör: felszolgáló. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Igen, az ingázói egyezménnyel voltam kint, hiszen 2000 óta dolgozom Ausztriában, a csatlakozásig ennek keretében dolgoztam. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • Ismerősöktől, és korábbi munkahelyemen kollégáimtól hallottam róla. Magyarországon is a vendéglátásban dolgoztam, és ebből a szektorból már többen megjárták Ausztriát, tőlük tájékozódtam.
104
Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Ugyanígy, a már kint dolgozó kollégáktól. Mivel többször váltottam már munkahelyet Ausztriában is, általában a magyar, kint dolgozó kollégáktól hallottam mindig az új helyekről, így léptem tovább. Az első helyről 4 hónap után eljöttem, mert nagyon messze volt. Elsősorban a távolság miatt kerestem egy határhoz közelebbi munkahelyet, és azóta a közelben dolgozom. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Nagyon jó nyelvtudásom volt kimenetelemkor is, hiszen már általános iskolás koromban megszereztem a középfokú nyelvvizsgát. Amióta kint dolgozom, természetesen tovább fejlődtem, a burgenlandi tájszólást, helyi kötőszavakat, kifejezéseket például kénytelen voltam tökéletesen elsajátítani, de a Hochdeutsch-ot már kevesebbet használom. Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • 14 éve ingázom, most jelenleg 50 km-re a szombathelyi otthonomtól. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval közlekedem, mindig egyedül. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Van vendéglátói végzettségem, tehát igazodik hozzá. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Csak felszolgálóként dolgoztam, tehát a munkakör adott volt, amit kerestem. Az adott munkáltató már más kérdés. Hat munkahelyem volt kint eddig. Legutóbb három hely közül választhattam, ez a hely volt a legkonszolidáltabb, és itt volt a tulajdonos a legszimpatikusabb. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Nem terveztem semmit, úgy gondoltam, ha bejön, maradok, ha nem, hazajövök. Most sem tervezek konkrét időt, amíg bírom, addig csinálom. Sajnos nem látok jobb lehetőséget ennél. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Voltak félelmeim, munkahelye válogatja, hogy hol milyenek az emberek. Hozzá kell tennem, hogy minden munkahelyemen legfeljebb 2 kollégám volt, tehát mindenhol kevesen voltunk, és mind magyar kolléga volt. Ez sem mindegy. Vendégekkel keveredtem nézeteltérésbe már sokszor, megkülönböztetést is tapasztaltam a nemzetiségem miatt, de azt megtanultam kezelni. Ezekből a diskurzusokból én jövök ki győztesen. Ezek a félelmeim voltak kimenetelem előtt is, és beigazolódtak. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Úgy tudnám összefoglalni, hogy kicsit jobban élek, mintha itthon lenne a munkahelyem, de sokkal többet dolgozom. A munkabeosztásom olyan, hogy hétvégén mindig dolgoznom kell. Jelenleg heti három napot megyek, de ez nem mindig volt így, és nem is marad így, heti több nap lesz a jövőben. Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Ritkult az itthoni kapcsolattartás, de nem a kinti munka miatt, szerintem akkor is így lenne, ha itthon maradtam volna. Most három napot dolgozom, tehát viszonylag sok szabadidőm van, de jövő hónaptól heti négy napot fogok dolgozni. Ez mondhatom, hogy így megéri, de nem én döntök erről. Úgy érzem, a munkáltató mindent eldönthet a munkavállaló feje fölött, főleg, ha magyar. Még a hivatalos bejelentésre sem mindig hajlandóak. Kihasználják, hogy ha nem tetszik a helyzet, jön az ember helyére húsz másik jelentkező. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, amióta nyitott minden határ, és bárki jöhet dolgozni. Ami a kapcsolatokat illeti, sok jó ismerősöm, haverom van, de barátságot nem alakítottam ki kint. A szabadidőmet nem töltöm Ausztriában.
105
Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Soha nem merült fel, és ennek az az oka, hogy magyar vagyok, és Magyarországon szeretnék élni. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Tanácsot is, segítséget is szoktak kérni. Komoly szándékkal fordultak hozzám többen, de nem vagyok olyan pozícióban, hogy segíteni tudjak elhelyezkedni. Akik kint dolgoznak, nagyrészt ismerjük is egymást a környéken, és ha valakinek éppen munkahely kell, körbemegy az sms és a hívás, és aki tud valamit, továbbadja az információt is. Nekem is segítettek már így. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Családi pótlékot igénybe veszem. Háziorvosom van kint, de nem járok hozzá, tíz éve láttam utoljára. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Nem, nincs is megtakarításom. Annyit azért nem keresek, hogy megtakarításaim legyenek. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • A kinti munkabéremért jönnék haza. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • A kint dolgozó magyarokra sajnos nem jellemző az összetartás (kivéve az információátadásban). Egymást fúrják, főleg a női munkavállalók. Először Bécsben dolgoztam, aztán Fürstenfeldben, mindkettő messze volt, azért jöttem el. Később az egyik megszűnt, de olyan is volt, hogy egy baleset miatt hosszú táppénzre kellett mennem, azért jöttem el egy helyről. Oda ugyan visszavettek volna, de közben hallottam a mostani helyemről, így ezt választottam, több mint 5 éve vagyok itt. Nem keresek jobbat, itt megbecsülnek, én vagyok a falu csaposa. Aki velem rosszban van, az nem kap fröccsöt! ☺ Egyedül vagyok pincér ezen a helyen. Volt egy peres ügyem is 2004-ben. A fizetésemnek és a külön juttatásaimnak csak egy részét kaptam meg, a szabadságomat pedig nem adták ki, és nem fizették ki. Négy év után elég tájékozott voltam ahhoz, hogy ezt ne hagyjam annyiban. Felkerestem a megfelelő hivatalt (Arbeiter Kammer), én szinte nem is csináltam semmit, csak bejelentettem, meghallgattak, majd 14 ezer eurót kaptam egy évvel később. Ez kint jól működik, hogy a csaló munkáltatóval szemben megvédik a munkavállalót. Sajnos a vendéglátásban sok csaló van. Még mindig jobb így is, mint itthon.
4. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • 41 éves férfi, három éve dolgozik Oberpullendorfban, bankszektorban tevékenykedik, soproni lakos. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Nem. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen külföldi munkáltatókról? • Előzetesen nem szereztem információkat. Korábban egy magyarországi bankban dolgoztam, mindenképpen váltani akartam, ilyenkor az ember az önéletrajzát meg a papírjait mindenhová elküldi. Osztrákok hívtak fel először, nem akartam feltétlenül Ausztriában dolgozni, így alakult, ez volt az első szembejövő lehetőségem. Nem érdeklődtem előzetesen, hogy ez milyen előnyökkel járhat. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Középfokú német és középfokú angol nyelvtudásom van. Mióta kint dolgozom, a nyelvtudásom fejlődött, de nem mentem el újabb nyelvvizsgára, úgyhogy nincs jelentős nyoma a fejlődésnek.
106
Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval utazok, egyedül. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Igen, illeszkedik. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Mint már mondtam, az előző munkahelyemről mindenképp váltani akartam, és ők voltak az elsők, akik ajánlatot adtak. Nem előzte ezt meg előzetes tájékozódás. Nekem igazából mindegy volt, hogy hol dolgozzak, az volt a lényeg, hogy ahonnan el akartam jönni, onnan ez minél előbb sikerüljön. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Nem gondoltam bele. Azt remélem, hogy minél hosszabb ideig, legalább egy 10-15 évet szeretnék itt eltölteni. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Ez nehéz kérdés, mert nekem nem voltak előzetes információim, elvárásaim. Magyarországban is bankban dolgoztam, fiókvezetőként. Azt tapasztaltam, hogy az osztrákok más munkavégzést, más munkamorált követelnek Magyarországon, mint az ő saját anyabankjukban. Ez a prekoncepció beigazolódott. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Korábban hazaérek innen, Oberpullendorfból, ami fél órányi útra van Soprontól, a lakóhelyemtől, mint a korábbi soproni munkahelyemről, ez benne a különösen vonzó. Mennyiben változtak meg az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • A baráti, családi kapcsolatok nem változtak egyáltalán, sőt mióta fizikailag többet tudok otthon lenni, mint a korábbi magyarországi munkavállalásom alatt, ezért pozitív változások vannak mindenképpen. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült ez valaha? • Felmerült a lehetőség, főleg mikor olyasmiről hallani, hogy a kormányzat extra adókat akar kivetni a külföldön dolgozókra. Az itteni ingatlanárakat nézve még mindig anyagilag jobban megéri nekünk a határ közelében, Magyarországon lakni, úgy fizetni a megélhetési költségeket, mint Ausztriában. Az ingatlanárak Ausztriában magasabbak. Azt az életszínvonalat, ahol most élünk osztrák fizetésből Magyarországon, nem biztos, hogy tudnánk teljesíteni Ausztriában. Azért a pénzért, amit kapnék a magyarországi házunkért, azért nem kapnék egy ugyanolyan színvonalú házat vagy lakást Ausztriában. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Aki tud, az jöjjön ki, ajánlani tudom. Én nem csalódtam, hanem pozitív irányban csalódtam ezzel. Én mindenkit bátorítok. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Egészségügyi ellátást nem veszek igénybe. A családi pótlék különbözetet szoktam igényelni. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Nem. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Én nem a pénz miatt jöttem ki. Ha ugyanazt a munkabért megkaptam volna Magyarországon, ahonnan el akartam jönni, akkor lehet, hogy maradtam volna. Az ausztriai munkának vannak más előnyei is, például a nyelvtanulás. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Az a pozitív tapasztalatom, hogy igazából nincs negatív tapasztalatom. Amit szoktam hallani, vagy mondtak már, hogy a magyar munkatársakat lenéznék vagy nem értékelnék annyira a munkájukat vagy a személyüket, azt én egyáltalán nem tapasztaltam a kollé-
107
gáim részéről. Olyat is hallottam, hogy egy esetleges leépítésnél a magyarokat küldenék el előbb, de én ilyet nem tapasztaltam eddig.
5. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • 37 éves, nő, 22 éve tanul, illetve dolgozik Ausztriában. Gazdasági szektorban tevékenykedik, munkahelye Oberwartban (Felsőőr) van. Beosztása nemzetközi projektmenedzser, munkahelye a BFI Burgenland. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Nem ingázói egyezmény keretében dolgozom. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • Ismerősöktől hallottam a lehetőségről. Már a középiskolát is Ausztriában végeztem. Érettségi után hazajöttem, egy magyar főiskolán tanultam, majd néhány év múlva újra Ausztriába mentem tanulni, egy gazdasági egyetemre. Mindeközben, az új ismeretségek révén sok információhoz jutottam a kinti lehetőségekről. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Önállóan nem informálódtam a munkáltatókról, csak az ismerősök láttak el információkkal. Ismerős révén jutottam ki a jelenlegi munkahelyemre is. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Erős alapfokú nyelvtudásom volt, mielőtt 14 évesen kimentem tanulni egy vendéglátói középiskolába. Ezalatt, valamint későbbi egyetemi tanulmányaim és osztrák munkahelyeken töltött időm révén tolmács szintű nyelvtudásra tettem szert azóta. Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • Az elmúlt 22 évben, amikor kint tanultam és dolgoztam, nem mindig éltem ingázó életmódot. Hosszabb ideig kint is éltem. Jelenleg a Szombathelytől 35 km-re lévő Oberwartba, illetve a 90 km-re lévő Eisenstadtba ingázom naponta. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval utazom, egyedül. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Igen, a végzettségemnek megfelelő munkakört találtam. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Abban, hogy a jelenlegi munkáltatómnál dolgozom, nagy szerepe volt az ismerősi ajánlásnak. Mint említettem, nem tájékozódtam önállóan, mások ajánlására, véleményére hagyatkoztam. Azért döntöttem úgy, hogy ide jelentkezem, mert az iskolai végzettségemnek megfelel a munkakör, ilyen állást kerestem, és nagyon jók a munkakörülmények, ami nem mellékes. Korrekt a munkaadóm is. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • 14 évesen, amikor a középiskolát kezdtem Ausztriában, úgy gondoltam, hogy 4-5 évet töltök kint. Ez így is lett, de utána később újra visszatértem az egyetemre. Amikor munkát vállaltam, nem gondolkodtam rajta, hogy mennyi időre készülök. Éltem a lehetőséggel és így alakult. Jelenleg azt gondolom, hogy továbbra is itt fogok dolgozni, folytatom ezt az életmódot, illetve ahogy korábban is, elképzelhető, hogy fogok még kint élni, és nem ingázom majd mindig. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Nem voltak előzetes elvárásaim. Kinti tanulmányaim során megismertem annyira az országot, a helyiek gondolkodásmódját, az ottani viszonyokat, hogy nem ért meglepetés,
108
tudtam, hogy hová megyek. Nem volt ismeretlen a környezet sem, a nyelv sem. A munkahelyemen szerzett tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • A viszonylag kis távolság miatt, amit naponta megteszek, nem változtak meg jelentősen a hétköznapjaim. Nem telik el túlságosan sok időm az utazással. Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Az itthoni ismeretségeim, kapcsolataim természetesen lazultak azóta, hogy Ausztriába járok iskolába vagy dolgozni. Ugyanakkor kinti kapcsolataim erősödnek, barátságok szövődnek, némelyek – iskolaiak is – tartósnak bizonyultak. Kinti munkahelyi kapcsolataim is értelemszerűen erősek. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Az elmúlt 22 évben nem mindig ingáztam. Volt, hogy életvitelszerűen éltem Ausztriában, tehát lakhelyem is volt ez az ország. A jövőben is elképzelhető, hogy fogok még ott élni. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, többen megkérdezték már, mi kell ahhoz, hogy kint vállaljon valaki munkát, mi lehet a sikeres helytállás titka. Azt szoktam tanácsolni, hogy rendelkezzenek már előzetesen is megfelelő nyelvtudással, legyenek nyitottak, dolgozzanak szorgalmasan, és kellő szakértelemmel is bírjanak azon a területen, ahová készülnek. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Egészségügyi ellátást igénybe veszek, és vettem korábban is. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Nem tartom kizártnak a jövőben, de ez a döntés az adott élet- és gazdasági körülmények függvénye. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Nem tudok összegszerű választ adni erre a kérdésre, mert nem csupán a munkabér összege lenne az egyetlen döntő szempont. Más tényezők is szerepet játszanának, ilyenek a munkakörülmények, az előrejutási lehetőségek, az, hogy az adott munkahely hosszú távú-e, vagy csak egy rövid projektmegbízásról van szó, és a munkahelyi légkör, a munkáltató korrektsége is fontos.
6. Alapadatok felvétele név nélkül: kora neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • 33 éves férfi, szakmája szerint asztalos, de bármixerként tevékenykedik. Eisenstadt Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Ingázóival dolgoztam kint. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Az információkat internetről szereztem, onnan tájékozódtam. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Rendelkeztem nyelvtudással, valahol alap és középfok között. Alapfoknál azért többet tudtam, de középfokon még nem voltam. Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • Hat éve ingázom, Eisenstadtba. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval oldom meg az utazást, de nem másokkal, egyedül. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Nem illeszkedik. Nem felsőfokú a végzettségem, igazából a lehetőség jött.
109
Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Mint az előbb említettem, adódott a lehetőség, hogy itt dolgozzak, emiatt választottam. Előzetesen mit gondolt, menny ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Előzetesen azt gondoltam, addig csinálom, amíg bírom. Szerintem még legalább tíz évig vállalok itt munkát, de itt is azt tudom mondani, hogy ameddig bírom. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Az előzetes elvárásaim igazolódtak a munkavállalással kapcsolatban. Az elvárásaimra nem cáfolt rá a tapasztalat. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Talán annyiban változtak meg, hogy az anyagi lehetőségeim jelentősen változtak. Ha az ismeretségeimre gondol, azok nem változtak meg, ahogy az itthoni kapcsolataim sem. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • A lehetőség felmerült, gondolkoztunk is rajta, de úgy számoltam, hogy így is kijövök. De itthon jobban szeretek lakni, emiatt nem költöztem ki. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Napi szinten keresnek információkkal kapcsolatban. A tapasztalatokra kíváncsiak és néha tippet is kérnek, hogy hol kellene megpróbálni. Ha az ember tud, akkor személyesen is segít. Aki akar, az gyorsan talál munkát, ha a nyelvtudás is megvan hozzá. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? • Egészségügyit már vettem igénybe, háziorvosnál már voltam többször is. Kórházban is voltam, de szerencsére nem volt komoly. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Igen, gondoltam rá, de a jelenlegi helyzet nem olyan, hogy belevágnék, hogy bele mernék vágni, egyelőre most jobb így, hogy alkalmazotti státuszban vagyok. Ez a biztos. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Igazából nem tudom, ez szituációfüggő, de ha valaki azt mondaná, hogy négyszáz-ezer forintot adna, akkor azért hazajönnék. Alatta nem. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Az ingázás fárasztó, éjszaka főleg. Ha nagy a távolság, akkor még fárasztóbb.
7. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 53 éves, már nem dolgozik, rokkantnyugdíjas. Az építőiparban dolgozott többek között Wiener Neustadtban és Bécsben is. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Igen, az osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgoztam, de előtte voltam vállalkozó is, mert előtte úgy tudtak papírt csinálni. Én megjártam a hadak útját. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan magnyíló munkavállalói lehetőségekről? • A kollégáim szóltak a lehetőségekről nekem. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Ismerőseim mondták, hogy menjek ki dolgozni, mert kint jobbak a lehetőségek és többet lehet keresni. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Nem rendelkeztem nyelvtudással, de építőipari szinten ment, megértettem magam.
110
Hogyan oldotta meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazott-e? • Autóval közlekedtem, egyedül. Illeszkedett-e iskolai végzettségéhez az ellátott munkakör? • A szakmám ács-állványozó, tehát illeszkedett a munkakör. Utoljára már bádogosként dolgoztam, úgyhogy én mindent csináltam. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • jánlották is, illetve a munkatársam hívott, hogy menjek oda. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? • A tervem az volt, hogy a kint keresett pénzből a kölcsöneimet kifizessem, aztán abbahagyom, de közben meg jött a balesetem 2003-ban. Volt egy célom, építkeztem, és sok kölcsönöm volt. A nyugdíjamból ezeket fizettem volna, csak ezért mentem ki. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Az elvárások vegyesen igazolódtak, voltak, amik úgy alakultak, ahogy terveztem, de olyan előzetes információk is, amelyek nem bizonyultak megalapozottnak. Munkakapcsolatok alakultak csak ki. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Hogyan változtak meg a hétköznapjaim? Nem voltak hétköznapjaim, munkanapok voltak, minden reggel hat órától egészen este ötig. Csak aludni jártam haza. Mennyiben változtak meg az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • A reggeltől estig tartó munka biztosan kihatással volt az itthoni kapcsolataimra. Nem jó az úgy, hogy az ember csak dolgozik és alszik, és csak dolgozik, csak szombaton meg vasárnap van itthon. A munkakapcsolatokkal kapcsolatban elmondhatom, hogy amikor osztrákokkal dolgoztam együtt, az igen jó volt, de ha magyarokkal kellett együtt dolgoznom, az katasztrófa volt. A magyar a magyart „megöli”. Amikor osztrákokkal dolgoztam együtt, úri világ volt. Amikor külföldieket engedtek össze, akkor baj volt, mindig csak egymásra morgás, egymás szidása, káromkodás. Még most is szívesen dolgoznék külföldön osztrákokkal akár rokkantnyugdíj mellett is. De magyarokkal és más külföldiekkel nem dolgoznék együtt, mert mint mondtam, katasztrófa. Mindenki ezt mondja. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült ez valaha? • Az ingázásnál sokkal drágább lett volna, ha kiköltöztem volna. Drágább az élet. Csak az albérlet 600 euró lett volna. Ez nagyon sok lett volna, így sokkal több megmaradt, hogy ingáztam. A munkahelyemen elszámolták az utazást, mindig kaptam vissza kilométerpénzt. Ez a távolságtól függött. Az igazolást le kellett adni az adóhivatalban, és térítették. Kértek Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Nem kértek tőlem tanácsot. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Igen, vettem igénybe. Volt egy balesetem, utána negyven napig kórházban voltam. Ott mindennel meg voltam elégedve maximálisan. 2003. december 13-án volt egy balesetem, nyolc métert zuhantam tetőről, negyven napig kellett feküdnöm, ahhoz képest elég jól összeraktak. A bal felemen minden összetörött, combnyakműtét, a gerincem megrepedt, bordáim törtek, minden. De ha huszonéves lennék, újra kimennék. Milyen munkabérért tért volna haza Magyarországra? • Magyarországon nem dolgoztam egy percet sem, nem is lett volna olyan munkabér amiért hazajöttem volna, az építőiparban nem lehet négyszáz-ezer forintot keresni. Gondolt-e arra, hogy megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Nem nagyon voltak megtakarításaim, amikor a kölcsöneim letellettek, tudtam venni egy autót azért, de vállalkozást biztosan nem hoztam volna létre.
111
Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Amikor kórházban voltam, igen jó ellátást kaptam, arra panaszkodni nem lehet. Utána voltam rehabilitációs centrumban, nagyon profi volt minden. Magyarországon igen el vagyunk maradva ettől, szerintem soha nem is érjük el őket. Hat hónapig jártam fizikoterápiára Oberwart-ba, minden bért kifizettek, le a kalappal. Nekem csak az nem tetszett, amikor külföldi külföldivel dolgozott. Az osztrákokkal maximálisan meg voltam elégedve, ők nem csalnak, nem szemetelnek, nem lopnak, ez az, amit soha nem érünk el Magyarországon. Előbb a fejekben kellene rendet tenni. Már elvesztettem a rokkantnyugdíjat, biztosítási ellátást kapok, de azzal is maximálisan meg vagyok elégedve. Azt kapom az életem végéig, emellett nem kell itthon dolgoznom Magyarországon. Magyarországon is kapok rokkantnyugdíjat, mert megvannak az éveim. Az a szerencsém, hogy be voltam jelentve a balesetem idején, ha egy héttel később történt volna a baj, az probléma lett volna. Az is szerencse, hogy nem kell tolókocsiban lennem, ennél rosszabbul is történhettek volna a dolgok.
8. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 52 éves, 21 éve dolgozik kint, termelő vállalatnál tevékenykedik, inkább műszaki vonalon, munkahelye Neudörflben van. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • Ismerősöktől kaptam információkat. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Ennek még nem is gondoltam így utána. Nem is informálódtam nagyon, azoktól az ismerőseimtől tájékozódtam, inkább barátokon keresztül. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Nem rendelkezem nyelvvizsgával, de alapszinten beszéltem, mert nemzetiségi általános iskolába jártam, ott tudtam tanulni. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Vonattal utazok. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Igen, illeszkedik, mert középfokon gépész vagyok. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Itthon nincs igazán lehetőségem a szakmámban elhelyezkedni, megszűntek a lehetőségek, bezártak a nagynevű cégek, mint a Sotex. A söriparban nagyon szívesen elhelyezkednék. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • A fiam még egyetemre, felsőoktatási intézménybe jár, amíg végez, mindenképpen. A tanulmányaiból még egy éve van hátra. Ez az egészségemtől is függ, szerencsére most nincsen semmi bajom. A fizetés ugyan nem közelíti a jogszabályban előírtakat, de nem is kell, a vendégmunkások tudják, hogy nem irodai munkára alkalmaznak minket. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Ez egy jó kérdés. Én nem a bizonytalanba vágtam bele. Amit elvártam magamtól, illetve a cégtől, az bejött. Negatív tapasztalataim nincsenek. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Én azt mondhatnám, hogy annyiból könnyebb, hogy most is kint vagyok a kertben, tehát ilyenekre is tudok időt szakítani, nem kell itthon plusz mellékállást vagy másodállást vál-
112
lalni. Ha nem is nagyon nagy jólétben, de egy középszintű polgári életszintet el tudok érni. Annyiban változott meg talán, hogy nem ér meglepetés. Mennyiben változtak meg az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Ausztriai kapcsolataim voltak már előtte is, egy művészeti együttes tagja is vagyok, ráadásul annak a vezetője is, és úgy sikerült a munkaidőmet is elintézni, hogy legyen arra is időm. Ez azt jelenti, hogy korán kelek, de délután fél háromkor én itthon is vagyok. A művészeti együttesen keresztül is voltak kapcsolataim, ezeket is tudtam használni, de azóta ezek fejlődtek is. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Végül is a szociális körülményekkel kapcsolatban tudtam segíteni az ismerőseimnek. Gondoltak-e arra, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem, semmiképp sem. Egyrészt Magyarországon élnénk, másrészt nincs akkora távolság a munkahely és a lakóhelyünk közt, ami indokolttá tenné a költözést. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • A családi pótlék különbözetet szoktuk igénybe venni. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Gondoltam rá, igen, de aztán elvetettük az ötletet, mert egyelőre még bizonytalannak érezzük a hazai lehetőségeket, és mint ahogy említettem, fontosabbnak tartom a gyerekemnek az iskolai tanulmányait. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Úgy gondolom, nettó 250 ezer forintért már hazatérnék.
9. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • 41 éves férfi, kicsit több mint egy éve dolgozik Ausztriában, oktatással foglalkozik, Wiener Neustadt, a lakóhelyétől 35 kilométerre jár dolgozni. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Információkat internetről szereztem. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Munkavállalás előtt elég magas szinten álltam, s mivel naponta használom a nyelvet, ezért azóta is fejlődött. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Vonattal közlekedem, most már egy kis közösséggel, akikkel naponta találkozom. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Igen. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • A jó fizetés miatt választottam. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • Ezen nem gondolkoztam, de amíg megfelelőnek látom, határozatlan ideig. Amíg jók a körülmények, és elfogadják a munkámat, addig mindenképpen. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Nyilván az embernek vannak elvárásai a munkakörülményekről, de ezek mind teljesültek. Jó körülmények között dolgozom, meg vagyok elégedve a kollégáimmal, akik normálisan állnak hozzám. Igazából elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel. Minden előzetes elvárásom, reményem teljesült.
113
Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • Nem igazán változtak az itthoni kapcsolataim. Nyilván kevesebbet találkozunk a régi kollégáimmal, de ha találkozunk, akkor jó a helyzet, ugyanott folytattuk. Mint már említettem, a kinti kollégáim kedvesek, normálisan állnak hozzám. Nyilván van egy kis különbség a két ország vérmérséklete között, tehát egy kicsit távolságtartóbbak az osztrákok, mint a magyarok, legalábbis így egy éves tapasztalattal ezt mondhatom. Mi az oka annak, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült ez valaha? • Nem, eszembe sem jutott kiköltözni. Olcsóbb itthon lakni, és ez a harmincöt kilométer fél óra vonatozást jelent, ami nem megerőltető egyáltalán. Gyerekeim vannak, akik itt járnak iskolába, és ezt az életmódomat nem éri meg felborítani. Kértek-e Öntől tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Volt rá példa, ketten vagy hárman is kértek már tanácsot. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • A gyerekek után járó ilyen-olyan kedvezményeket próbálom igénybe venni, de egyelőre még nem kaptam, de elvileg jár, valamikor azért meg fog érkezni állítólag. Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Gondoltam, de ez nem a közeljövőben lesz. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Ha ez lehetséges volna, akkor egy olyan 600 ezer forintért havonta.
10. Alapadatok felvétele név nélkül: kora, neme, hány éve dolgozik kint, milyen szektorban/munkakörben dolgozik, és a munkahely melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Nő, 38 éves. Az elmúlt 17 évben többször kiment dolgozni 1-2 éves időtartamokra, nem egybefüggően. Jelenleg másfél éve dolgozik Ausztriában mint ingázó. Turizmus-vendéglátás szektorban, munkaköre: takarítónő. Helye: egy burgenlandi település. Osztrák-magyar ingázói egyezmény keretében dolgozott kint korábban vagy más jogi háttérrel? • Igen, az ingázói egyezmény keretében is vállaltam munkát Ausztriában. Később rendes munkavállalói engedéllyel helyezkedtem el, de egy ideig vállalkozói engedélyem is volt, így tevékenykedtem. Utóbbi édességboltra vonatkozott, üzletet működtettem, de sok volt a kiadásom ebben a formában. Végül az alkalmazotti formát választottam, jelenleg is így dolgozom egy fürdőben/szállodában. Honnan tájékozódott az EU-s csatlakozás előtt a várhatóan megnyíló munkavállalói lehetőségekről? • 21 éves voltam, amikor először kimentem dolgozni. Hétvégi állást kerestem, az ismerősök szóltak, ha hallottak valamit. Így tudtam meg, hogy helyen diszkóst (dj-t) keresnek. Jó pár lemezt megírtam, és ezzel dolgoztam kint. Hétvégén kiugrottam Ausztriába, 6 óra alatt annyit kerestem, amennyit itthon egy hét alatt tudtam volna. Jó volt ez az időbeosztás nekem akkor, mert tanulni is tudtam mellette. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen a külföldi munkáltatókról? • Mindenképpen 40 órás munkahelyet kerestem a közelmúltban, így kerültem a mostani helyemre. Nagyon ritka a teljes munkaidő, leginkább a 20 órás állásra keresnek embert, de nekem teljes fizetésre volt szükségem. Tudtam, hogy ezen a helyen az első naptól fogva bejelentik a munkavállalót, ha megfelelsz, akkor hosszú távra tervezhetsz. Milyen nyelvtudással rendelkezett a munkavállalás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Alapszinten beszéltem németül. Ez kellett is, mert a munkáltatók mindenhol kérdeztek, felmérik, hogy tud-e az ember kommunikálni, és válaszolni tudni kell. Most 95 százalékban megértem őket, társalgási szinten beszélek. Valahol az alap- és a középfok között lehet a tudásom. A dialektust kell nagyon megtanulni, mert nagy az eltérés.
114
Mennyi ideje ingázik, milyen távolságra? • Jelenlegi helyemre másfél éve ingázom, ez a lakhelyemtől 40 km-re van. Hogyan oldja meg a közlekedést? Egyedül vagy más ingázókkal utazik-e? • Autóval utazom. Változó, hogy egyedül-e vagy kollégákkal. Szombathelyről többen járunk ugyanide dolgozni, előfordul, hogy együtt tudunk menni. Illeszkedik-e iskolai végzettségéhez a most ellátott munkakör? • Nem illeszkedik. Miért választotta az adott munkáltatót, munkakört? • Itt lehetett 40 órában elhelyezkedni, tudtam, hogy korrektek. Olyan figyelmesek, hogy akinek születésnapja van, virágot, pezsgőt, tortát kap, megünnepelnek. Kifejezetten jó helyen és jó társaságban vagyok. Bár itt is vannak magyarok… a mentalitás ellen nem lehet sokat tenni, kell idő, amíg összecsiszolódunk. El kell fogadni egymást. Hogy miért a takarítónői munkakörben helyezkedtem el, egyszerű: 40 órában csak ide kerestek embert. Egy célom volt, hogy a gyerekemet, akit egyedül nevelek, eltartsam. Pár év múlva egyetemre megy, készülnöm kell erre valamennyi tartalékkal. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytat majd ingázó életmódot? Most mit gondol, még mennyi ideig vállal Ausztriában munkát? • A fiam jövője miatt hosszú távra terveztem, még jó pár évig úgy gondolom, hogy ezt fogom csinálni. Tartalékot szeretnék képezni. Mely elvárásai, előzetes információi bizonyultak megalapozottnak, illetve melyekre cáfolt rá a tapasztalat? • Nem volt egyszerű az első egy hónap. Erősnek kell lenni. Tartottam tőle, hogy meg tudok-e felelni, el tudom-e végezni, amit elvárnak… Jók a tapasztalataim. Nem volt gond, hogy magyar vagyok, mert a munkavállalók zöme magyar ott, ahol dolgozom. Hogyan változtak meg a hétköznapjai? • Teljesen megváltoztak. Délután és éjszaka dolgozom állandóan, tehát reggeltől vagyok otthon, amikor a fiam iskolába megy. Vannak viszont szabadnapok, heti 2 vagy 4 egyben, de nem szeretek panaszkodni, ezekre besűrítem a tennivalóimat. Aki elszánja magát erre, az tudja, hogy valamit valamiért. Nem osztogatják csak úgy a 40 órás állásokat, megbecsülöm. Mennyiben változtak az itthoni kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert ausztriai munkahelyén, vagy annak környezetében? • A barátaim alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, maguk is sokat dolgoznak. Nem napi szinten tartjuk a kapcsolatot itthon, tehát ebben nemigen van változás. Nincs gond, mindig össze tudjuk hozni a találkozókat. A fiamra viszont kevesebb az időm, kevés időt tudunk együtt tölteni. Ausztriában nem barátságok épülnek, csak munkahelyi kapcsolatok. Mi az oka, hogy nem választotta lakóhelyéül is Ausztriát? Felmerült-e ez valaha? • Felmerült, egyszer gondolkodtam rajta, de nem a munka miatt. Végül nem mentem ki lakni. Szüleim Magyarországon élnek, nagymamám is él, amíg ők vannak, közel szeretnék lenni hozzájuk. A fiam ide jár iskolába, és úgy gondolom, hogy a középiskolát is itthon kellene kijárnia. Aztán persze majd ő eldönti… Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai munkavállalással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, szoktak tanácsot kérni. Meg szoktam mondani, mindenki fogja meg az önéletrajzát, és vigye ki. Adja be több helyre, mert az osztrákok nem dobják ki az önéletrajzokat, ha úgy van, később előveszik. Fontos a személyes kontaktus! Főleg Burgenlandban. Van rossz tapasztalatuk magyar munkavállalókkal, ezért nehéz bizalmat szerezni. Jobb a személyes találkozó, könnyebb így elhelyezkedni. Tudni kell németül valamennyire, mert kommunikálni tudni kell. Igénybe vesz-e Ausztriában szociális, egészségügyi ellátást? Mit? • Teljes munkaidős lévén az egészségügyi ellátást kint kell igénybe vennem, és a családi pótlékot is ott igénylem.
115
Gondolt-e arra, hogy a megtakarításaiból vállalkozást hozzon létre Magyarországon? • Most nem aktuális, nem tervezek ilyet. Milyen összegű munkabérért térne haza munkavállalóként Magyarországra? • Ugyanannyiért, amennyit most keresek. Nem törik le a körmöm semmitől, bármit elvállalnék itthon is, csak egy irodába bezárva nem szeretnék lenni. Még kamiont is vezetnék. De nem mindegy, hogy minden hónap elsején ott van a számlán a fizetésem, biztos lehetek benne. Kiszámítható, biztos. Olyan a helyzetem, mint itthon a közszférában dolgozóknak. Kint ez alap. Az itthoni családi pótlék nem emelkedik, kint van 13. és 14. havi fizetés is. Nem mindegy.
8.1.4. A tanulók kérdőívei 1. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Fiú, 17 éves. Jelenleg Idegenforgalmi és Gazdasági Szakközépiskolába jár Ausztriában, Felsőőrött. Annak idején, 7 és fél évvel ezelőtt, 10 évesen egy sima osztrák általános iskolába – nem két tannyelvű –, annak is a felső tagozatára ment tanulni, szintén Felsőőrre, Oberwartba. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • Legelőször egy baráttól hallottunk a lehetőségről. Ő egy szombathelyi némettanár volt, aki Ausztriában szeretett volna elhelyezkedni. Emiatt végigjárta a kinti iskolákat, tájékozott volt. Tőle tudtuk, hogy Szombathelyről is mennek ki tanulni gyerekek, és nem csak a kéttannyelvű iskolába, sima osztrák általános iskolába is. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választották? • Miután a lehetőségről hallottam, a konkrét iskola kiválasztásával kapcsolatban egyetlen szempontom volt: minél kevesebbet legyen magyar anyanyelvi környezetben a fiam. Úgy gondoltam, jobb a nyelvtanulás szempontjából, ha nem két tannyelvű iskolába jár, hanem csak német nyelvi környezetben tanul. Amikor ezt eldöntöttük, még meg kellett keresnünk a megfelelő települést is. Úgy keresgéltünk, hogy se túl messze, se túl közel ne legyen. Ha messze van a határtól, nehézkes a napi bejárás. Ha pedig túl közel, akkor nagyobb az esélye, hogy magyar szót hall. Így esett a választás Felsőőrre. Hogy egy példát mondjak, Rohoncon a település lakóinak több mint fele beszél magyarul, így az iskolába járó gyerekek is, tehát ott nem tudtam volna ugyanezt a nyelvi környezetet biztosítani számára. S hogy miért akartam német nyelvi környezetbe vinni őt? Azért mert egyöntetűen minden nyelvtanártól azt hallottam itthon, hogy a megszerzett nyelvtudást nem tudják használni a gyerekek. Csak az tesz szert jó nyelvtudásra, aki az adott nyelvi környezetben tanul, él. Munkám során is sok olyan tárgyalópartnerrel találkoztam, akik olyan munkaerőt kerestek folyamatosan, akik használni tudják az idegen nyelveket. Nem nyelvvizsga papírokat kértek, mert rájöttek, hogy az nem sokat jelent, hanem olyan tudást, amit alkalmazni képes az illető. Ilyen nyelvtudást szerettem volna a fiamnak, ezért vittük ki tanulni. Milyen nyelvtudással rendelkezett gyermeke a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Semmilyen nyelvtudása nem volt. Az itthoni iskolában alsó tagozaton, és iskolán kívül is, csak angolul tanult. Németül nem tudott, ezért az iskolaváltás előtt egy hónapig a már említett némettanár segített neki alapszinten felkészülni annyira, hogy kint majd köszönni tudjon, vagy az osztálytársaival pár szót váltani tudjon, mondjuk egy radírt kölcsön tudjon kérni. Nem voltak ezzel kapcsolatban félelmeim, mert az iskolában is azt mondták, előzetes nyelvtudás nélkül is működni fog. Hogy a kinti tanulmányok óta mennyit fejlődött a fiam nyelvtudása? Hamarosan részt vesz középfokú nyelvvizsgán. Erre ugyan nincs
116
szüksége, hiszen nem szeretne hazajönni, de mégis próbára teszi a tudását. Úgy gondolom, a középfokú szintnél feljebb jár már. Hatott-e a gyermek javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Igen, ösztönzött bennünket. Eleinte ugyanúgy értetlenkedtem a tankönyveit látva, mint ő maga, tudtam, hogy így nem lehet segíteni a leckékben. Elmentem németet tanulni, már csak azért is, hogy egy szülői értekezleten részt tudjak venni. Körülbelül alapfokú szinten beszélek. Az édesapja is elkezdte a nyelvet tanulni. Kamionos múltjából adódóan rendelkezett egy alappal, és erre remekül tudott építkezni. Az első években többnyire ő vitte a fiunkat az osztrák iskolába, mert épp akkor született nálunk a kistestvér, így én, az édesanyja inkább otthon voltam. Férjem ez alatt a szülőkkel sokat beszélgetett, gyarapította a nyelvtudását ily módon is. Mennyi ideje ingázik a gyermek, és milyen távolságra? • Ez már a 8. év, hogy a fiam ingázik. Háztól házig 31 km a távolság. Hogyan oldják meg a közlekedést? • Jelenleg úgy, hogy reggel a határra viszem autóval a fiamat, és onnan egy menetrend szerinti busszal, egy iskolajárattal megy Felsőőrre. Ez az iskola előtt teszi le. Ez nem volt mindig így. 8 évvel ezelőtt 14-en kezdték Szombathelyről ott az iskolát, és még túl kicsik voltak ezek a gyerekek. Az első év első két hónapjában személyautóval vitte mindenki a saját gyermekét, majd egy vállalkozóval szerződtünk, aki egy kis busszal szállította őket. Következő évben már úgy megugrott az ingázó gyerekek száma, hogy egy teljes nagy buszt megtöltöttek, ekkor a Vasi Volánnal kötöttünk szerződést egy iskolabusz használatára. Ez ugyan még most is jár – úgy tudom, 16 ezer forint rá a havi bérlet –, de mi már nem vesszük igénybe. Ennek részben az az oka, hogy a fiam egy osztrák egyesületben futballozik, délután nem tud iskola után hazajönni. Bizonyos napokon este 9-ig kint van. Ő egy osztrák kombinált bérletet használ, aminek teljes tanévre 60 euró az ára. Így reggel a határig kell eljuttatnunk, hazafelé pedig oda kell érte mennünk. Összefogtunk egy másik családdal, akiknél szintén ebbe az iskolába jár a gyermek. Így egyik héten mi visszük a fiúkat a határra, másik héten a másik család. Előzetesen mit gondoltak, mennyi ideig folytatja majd a gyermek külföldön a tanulmányait? Most mit gondol, még mennyi ideig tanul Ausztriában? • Nem tudtuk, hogy mennyi ideig fog kint tanulni a fiúnk. Úgy terveztük, hogy egyelőre az általános iskolát próbáljuk meg kint, és utána meglátjuk. A későbbi döntést kicsit leegyszerűsítette, hogy a fiúnk két hét kinntartózkodás után, 10 évesen határozottan közölte, hogy ő már nem fog hazajönni. Ő tehát soha nem gondolkodott azon, hogy mi legyen. Most úgy látom egyértelműen, hogy a tanulmányait Ausztriában fogja befejezni. Még három év van hátra a középiskolából, de idegenforgalmi szakon kívánja a felsőfokú tanulmányait is folytatni, szintén Ausztriában. Milyen életutat terveznek gyermeküknek továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Azt gondolom, hogy ő már nem fog visszajönni Magyarországra, az életét is ott képzeli el. Nem hiszem, hogy esélyt adna magának itthon. Lassan tényleg minden odaköti őt, valószínű, hogy Ausztriában fog dolgozni és élni. Mit gondol, milyen előnyei, illetve hátrányai lesznek később annak, hogy gyermeke osztrák iskolában tanult? • Talán van hátránya. Úgy látom, hogy az Ausztriában tanult gyerekek lexikális tudása kisebb az itthon tanuló gyerekekénél. Nem vagyok azonban benne biztos, hogy valóban hátrányt fog szenvedni emiatt, elképzelhető, hogy egyszerűen csak furcsa számunkra. Megemlíteném a kinti tanulmányok előnyét is: egyértelműen nagyobb a gyakorlati tudása. Hogyan változtak meg a hétköznapjaik? • Reggel fél 7-kor indul el itthonról a fiam. Délután két napon 2-kor ér haza, másik két napon este 6-kor, és egy-két napon pedig este 10-kor jön csak meg. Eddig nemigen tűnt fel ennek a hátránya, de most, hogy a bulizós korba lépett, már szembetűnő, hogy nem tud az itthoni barátokkal eljárni szórakozni. Az osztrák barátokkal szintén nem tud elmen-
117
ni, mert a hazajutásra kell mindig gondolnia. Igaz, többen felajánlották már neki, hogy ilyen alkalmakkor kint aludhat valakinél, de a fiam maga ragaszkodik ahhoz a kevés alkalomhoz, amikor velünk, a családjával találkozni tud. Szülőként ezt úgy is tudom nézni, hogy legalább a balhékból kimarad. Még hozzátenném, hogy a hétköznapi ügyintézésekben, Ausztriában legalábbis, nagyon talpraesett és önálló a fiam. Ugyanezt az itthoni ügyekről már nem mondhatom el, Magyarországon inkább elesett, ha intézkedni kell. Hogyan alakultak a gyermek itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • A sok kintartózkodás miatt nagyon leépültek az itthoni baráti kapcsolatai, ez az életmód hátránya. A kinti gyerekekkel jó kapcsolatot ápol, időnként velük tölti a szabadidejét, de az estéit vagy hétvégéit kevésbé, erről az előző válaszban meséltem. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, nagyon sokan kértek tanácsot. Eleinte szenzációszámba ment, hogy a gyerek kint tanul, még egy tévécsatorna is kért nyilatkozatot. Miután azt a televízióban leadták, egy nagyáruházban volt, aki utánam futott, és ismeretlenül kért tanácsot. Akkor azt mondtam neki, ha újrakezdeném, akkor sem vinném ki 6 évesen a gyermekemet, hanem ugyanezt az utat választanám, és csak felső tagozatra vinném ki. Azt vallom, hogy tanulja meg az anyanyelvét rendesen. Most, hogy van egy közel 4 éves gyermekem is, újra elgondolkodtam ezen, és már nem vagyok ebben annyira biztos, mint korábban. Tény, hogy másoktól hallott tapasztalat alapján elmondhatom: az első osztályt kint járók nagyobb eséllyel kezdik jó tanulóként az iskolát Ausztriában. Az én fiam, és a hasonló utat járók tapasztalata pedig inkább az, hogy az itthoni jó jegyekből a váltáskor rontottak a gyerekek a tanulmányi eredményeiken, azaz a kitűnők is visszaestek. Éppen ezek miatt nem merek már egyértelműen tanácsot adni. Gondoltak-e arra, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem merült fel, de ennek csak egy oka van: családi házban élünk, amit nem szeretnénk itt hagyni, nagyon kötődünk hozzá. Ha lakótelepen élnénk – ahogy régebben –, azt az otthont könnyebben itt hagynánk, de így nem kérdés, hogy maradunk. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Azt gondolom, hogy több előnye van ennek az ingázó tanulói létnek, mint hátránya, mégis ki merem jelenteni, hogy gyerekfüggő egy ilyen döntés. Ismerek olyat, aki visszahozta a gyermekét Szombathelyre.
2. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Nő, 39 éves, vendéglátói középiskolába járt, helye: Eisenstadt, egyetemet végzett Bécsben. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • 1990-ben, rögtön a határnyitás után mentem ki Ausztriába, az elsők között voltam. A középiskolai lehetőségről egy ismerős ismerősétől hallottam, ő keresett meg, és én igent mondtam. Ekkor már az Orlay Szakközépiskolába jártam Szombathelyen, ezt folytattam Ausztriában egy ottani vendéglátói középiskolában. Az egyetemi lehetőségről már középiskolás koromban tájékozódtam, kintlétem alatt, de ismerősök, tanárok, és az internet is segítségemre volt. Középiskolai tanulmányaimból (vendéglátói) adódott, hogy ezen a vonalon tanulok tovább (idegenforgalom). Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választotta? • A konkrét információimat az iskola nyílt napján, internetről, ismerősöktől szereztem. Fő motivációm kezdetben a német nyelvtudásom megerősítése volt, később a szakma ma-
118
gas szintű elsajátítása. Eszerint választottam iskolát. Meghallgatás is volt az iskolában, felmérték a nyelvtudásomat, de én is érdeklődtem. Kollégiumban laktam, ezt automatikusan megkaptam. Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Erős alapfokú német nyelvtudásom volt már kiérkezésemkor, ezt fel is mérték, szükség is volt rá. Jelenleg tolmács szintű német nyelvtudásom van. Hatott-e a javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Igen, mindenki beszél a családban németül. Édesapám már korábban is tudott, de a testvérem jött utánam, ő azután kezdett el németül tanulni, hogy én kimentem Ausztriába. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Nem ingáztam. Életvitelszerűen éltem Ausztriában, de hetente-kéthetente hazajöttem Szombathelyre. Hogyan oldotta meg a közlekedést? • Autóval, busszal, vonattal. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • A továbbtanulást is Ausztriában terveztem. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Ausztriában képzeltem el a továbbtanulást és a szakmai karrieremet. Felmerült az is, hogy kint maradok, egy ideig éltem is ott, de 2002-ben hazajöttem mégis. A jövőre nézve nem zárok ki semmilyen lehetőséget, de nem tudom, fogok-e ott élni. Bécs nagyon közel van hozzánk, közelebb, mint Budapest. Az életem része maradt ez, tolmácsolok, sokat utazom. Számomra optimális helyzet az, hogy kint szereztem a tudásomat, de itthon is tudom kamatoztatni. Milyen előnyei, illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • Nem volt hátránya, mivel az általános iskolát Magyarországon végeztem. Előnye volt a gyakorlatorientált oktatás, amivel az életre készítenek fel, és nagyfokú önállóságra nevelnek. A nyelvtudásom megerősödött. Hogyan változtak meg a hétköznapjai az ingázás idején? • Nem ingáztam. Hogyan alakultak az itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Mivel Ausztriában éltem, ezért ott kötöttem elsősorban baráti és munkakapcsolatokat, melyek egy része ma is fennáll. Munkakapcsolataimból és iskolai kapcsolataimból is kitűnő baráti kapcsolatok maradtak. A középiskolás kapcsolataim megszakadtak, amikor félbehagytam a szombathelyi iskolát, és kimentem. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, azt, hogy tájékozódjanak körültekintően. A német nyelvtudás, illetve nyelvi felkészítés, valamint az önállóság a kinti tanuláshoz szerintem elengedhetetlen. Volt még egy fiú osztálytársam Szombathelyről, aki kiment Ausztriába tanulni, mások viszont nem. Akkor még nem kerestek, nem kértek információt tőlem az itthoniak. Inkább csak később. Gondoltak-e arra az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem ingáztam.
3. Milyen típusú intézmény(ek)ben tanít, és az iskola melyik városban van? • A törzsiskolám egy Stammschule, egy kereskedelmi szakiskolának megfelelő intézmény. Ehhez az iskolához „hozzárendeltek” Neuemittelschule-kat (nem valódi középiskolák, csak kapcsolódnak hozzá), amelyekben az itteni felső tagozatnak megfelelő korosztály tanul. Őket tanítom. Helye: Léka, Steinberg. Jelenleg csak angolt tanítok, korábban történelmet és magyart is tanítottam osztrák iskolában. Járnak magyar tanulók is ide, de nincs
119
tömeges kijárás. Lékán nincs Magyarországról átjáró diák, csak kint élő, magyar származású, Ausztriában letelepedett diák van. Steinbergben van Kőszegről ingázó tanuló, de nem tisztán magyar család gyermeke. A fő törzsiskolában van magyar (bár nem ott tanítok) több is. Tapasztalatai alapján hogyan látja: a gyermeküket Magyarországról Ausztriába járató szülők honnan tájékozódnak általában az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől szerzik az információkat, illetve mennyiben hagyatkoznak ismerősök, családtagok információira? • Decemberben tartott egy nyílt napot a törzsiskolám, ez a legfontosabb fórum. Ide több helyről érkeztek magyar diákok is mint érdeklődők, döntően Nyugat-Magyarországról. Kb. egy 30 km-es vonzáskörzetről beszélhetünk, messzebbről nem érdeklődtek. Tőlem is érdeklődtek az iskoláról, és szórólapunk is van. Előfordult, hogy szülők felhívtak, és kérdezgettek. Nekik mindig azt tanácsolom, hogy látogassanak ki mindenképpen. A legtöbb információ magában az iskolában kérhető. A nyílt nap nagyon hasznos. Van még egy olyan lehetőség is, hogy előzetes bejelentés alapján be lehet ülni egy órára, és megnézni. Hogyan látja, mik azok az alapinformációk, amelyeket a szülők előzetesen tudni szeretnének az adott iskoláról? Mik a szempontjaik, amelyek alapján kiválasztják a konkrét iskolát? • Nem is tudom, akarnak-e egyáltalán tudni valamit… Egy motiváció van: megtanulni németül. Ezzel viszont nagy baj van: a szülők nem nyelvtanárok, ők azt gondolják, hogy a gyerek automatikusan meg fog tanulni németül. Ez visszaüt: látok „elvérezni” gyerekeket, nem bírják, a szülők pedig erőltetik, hogy maradjon… Van egy magyar lány, aki három tárgyból bukott meg most félévkor, mivel nem elég a nyelvtudása ahhoz, hogy németül tanuljon. Az a tapasztalatom, hogy a szülők csak németet tanulni küldik ki a gyereket. S ha már kint vannak, tanuljanak meg egy szakmát is, hátha jobban el tudnak így helyezkedni. Van, aki gimnáziumba és szakközépiskolába is kiküldte már a gyermekét, és így választott. Az egyiknek ez tetszik, a másiknak az. Milyen nyelvtudással rendelkeznek általában a kiérkező gyerekek? Milyen nyelvtudásra tesznek szert tanulmányaik alatt? • Találkoztam már olyannal, hogy egy szót sem tudott németül a gyerek, de nem ez a jellemző. Valamennyire tudnak, de tény, hogy nem eléggé. Nehéz a szülőkre hatni, nemrég egy kislány szüleinek tanácsoltam, hogy vigyék át a szakközépiskolából szakiskolába a gyereküket, mert itt meg sem tud szólalni, lemarad, de nagyon makacs módon álltak a dologhoz, nem vitték el. Nem értem, miért kell kitenni ilyesminek egy gyereket… A szülő rendelkezik a gyermeke felett, ezzel nem lehet mit tenni. Érdekes eset: egy szülő azt mondta, egy évig szeretné kintre járatni a gyerekét, hogy megtanuljon németül, és aztán hazahozza. Olyan is volt, hogy pár hónapra beült egy gyerek órát hallgatni, hátha ragad rá valami. Hat-e a kint tanuló gyerek javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönzi-e őket nyelvtanulásra? • Az a meglátásom, hogy a szülők nemigen tanulnak németül ilyen esetben. A gyereknek talán jobb jövője lesz – ez a motiváció. Maguk a szülők már nem akarnak lépést tartani vele. Ha Ausztriában tanul a gyerek, az sikk is manapság. Mi a jellemző: mekkora távolságról ingáznak általában a gyerekek? • Kb. 30 km-ről járnak ki, úgy látom. Messzebbről nemigen. Hogyan oldják meg a közlekedést? • Van, aki nap mint nap autóval hordja a gyereket. Olyat is láttam, hogy az első osztrák faluig biciklivel ment ki mindennap egy kislány (hóban, fagyban is), ott felszállt egy buszra, és az vitte Felsőpulyára.
120
Kiérkezésükkor mit terveznek általában a szülők és a gyerekek, mennyi ideig folytatja majd a gyermek külföldön a tanulmányait? Rövid vagy hosszú távra terveznek? Az adott iskola elvégzése után milyen arányban maradnak kint további tanulmányok céljából a gyerekek, és mennyien folytatják Magyarországon az iskoláikat? • A végcél mindig az, hogy szerezzen valamilyen papírt a gyerek, és aztán kezdjen is vele valamit. Úgy látom, a kijáróknak kb. fele végzi el sikeresen az iskolát Ausztriában. Nem gondolom, hogy túl sokan megmaradnak Ausztriában. Találkoztam olyannal, hogy magyar szülők gyermekei (akik már pár éve kint élnek), mindkét nyelvet jól beszélik, de katasztrofálisan írnak. Milyen életutat terveznek a szülők gyermeküknek továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Szerintem, akik sikeresen elvégzik az iskolát Ausztriában, közülük is a szakközépiskolában végzetteket keresik mint munkavállalót. Nekik van jövőjük kint. Úgy tapasztalom, a munkaerőpiacon a szakiskolát végzetteket már nem is nagyon keresik. Azokat az állásokat, amelyeket eddig ilyen végzettségűek töltöttek be, azokra manapság inkább szakközépiskolát végzetteket vesznek föl. Szerintem többnyire kint akarnak maradni dolgozni, akik kimennek tanulni. Mit gondol, milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek később annak, ha egy magyar gyermek osztrák iskolában tanult? • Feltételezem, hogy egy fiatal egy osztrák iskola utána hazatérve – munkavállalóként – hirtelen nagyobb nyomás alatt érezheti magát, mint ha magyar iskolában tanult volna. Kint a számonkérés nem olyan magas szintű, mint Magyarországon. Angolból évente 2 dolgozatot írathatok, és azt is jó előre be kell jelentenem. Nincs akkora stressz, ebből kifolyólag nem is tanulnak folyamatosan, mert elég arra készülniük. Ez talán hátrány. Előny viszont, hogy szimulálnak az osztrák iskolában sokféle élethelyzetet, ez viszont Magyarországon hiányzik. Hogyan változnak meg az ingázó gyerekek hétköznapjai? • Biztosan nem könnyű, mert korán kell kelniük, nehézkes a közlekedés. Nem látom, hogy fáradtabbak lennének… Az ő esetükben sok az üresjárat, amikor várnak valamire. Ezalatt készülhetnének. Hogyan alakulnak a gyermek magyarországi baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tesznek szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Ha több magyar gyerek van egy osztályban, akkor döntően együtt vannak. Ha egyedül van valaki magyar, neki jobb eséllyel alakul ki osztrák baráti kapcsolata. Ha tanácsot kérnek Öntől itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban, akkor mit tanácsol nekik? • Nagyon őszinte szoktam lenni azokkal, akik tanácsot kérnek. Megkérdezem mindig, mi a motiváció, erre azt felelik általában, hogy tanuljon meg németül. Én mindenkinek javaslom, hogy egy erős középfokú nyelvvizsgája legyen, mielőtt kimegy tanulni, mert különben nem fog menni. A kinti iskolám tanáraként persze abban vagyok érdekelt, hogy végül minél többen jöjjenek, de becsapni sem lehet őket, ezért mondom el őszintén nekik, amit gondolok. Úgy látom, az iskola várja is a magyar gyerekeket, bár egyelőre nem történik előrelépés abban, hogy nulladik évfolyamot indítsanak (itt csak németet tanulnának, év végére pedig kiderülne, nekik való-e az iskola). Én javasoltam az intézménynek ennek elindítását, de még nem történt meg. Hogyan látja, felmerül-e az ingázós családokon belül, hogy kiköltöznek Ausztriába a gyerek kinti tanulmányai miatt? • Találkoztam olyanokkal, akik a gyerek tanulmányai alatt költöztek ki Ausztriába, de ott a szülők is kint találtak munkát. Ilyenkor a környéken telepednek le, hogy ne kelljen sokat ingázni. A másik indok, hogy több szociális juttatáshoz fér hozzá az, aki kinti lakcímmel rendelkezik.
121
Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Ami a tanári kart illeti, nagy szerencsém volt, hogy bekerültem ebbe a kinti csapatba. Egyedüli magyar tanár vagyok az iskolában. Van ugyan egy több mint 20 éve kint élő, magyar származású kolléganőm, de ő kint ment férjhez, letelepedett. Tudok róla, hogy egyre több magyar tanár szeretne kimenni dolgozni, de válaszra sem méltatják őket többnyire. Rámenősnek kell lenni, én a legmagasabb szintű körökkel vettem fel a kapcsolatot, csak így lehet. Aki ki akar menni, jól kell tudni németül, természetesen. Hozzáteszem, a magyar kollégák képzettségével nincsen gond. Ám hogy ezt érvényesíteni tudja, nagyon a sarkára kell állnia az embernek.
4. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 36 éves, Sopronban él. Egy osztrák 8 osztályos katolikus gimnáziumba járt (a 8 osztályból 6-ot), ott érettségizett 20 évesen. Helye: Bécs és Sopron között félúton, Unterwalterdorf, Don Bosco Gimnázium. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • Édesapámnak Eisenstadtban van egy kint élő magyar ismerőse (egy véletlen folytán édesanyámnak is ismerőse, más vonalról), ő ajánlotta ezt az iskolát. Ő ismerte az akkori iskolaigazgatót, felhívta, és kért nekünk egy időpontot. A családdal kimentünk, egyórás beszélgetés volt, készségesen bemutatták az iskolát. Végül a szülők rábeszéltek, hogy kezdjem el ezt az iskolát. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választotta? • 1992-98-ig jártam az osztrák gimnáziumba. Ott érettségiztem, 20 évesen. Amikor 14 évesen, az általános iskola 8. osztálya után választás előtt álltam, hogy a soproni Széchenyi gimnáziumba vagy Ausztriába menjek, ahol nyelvet tudok tanulni, utóbbi mellett döntöttünk. A szüleim elváltak, és édesapám erőltette – jó értelemben – ezt a nyelvtanulási vonalat. A 8 osztályos gimnázium 3. osztályába mentem ki. Németül, angolul különórákon tanultam már korábban, ugyancsak apám unszolására, de kellett is a felkészültség… A katolikus gimnáziumba nem tudtam úgy kimenni, hogy a saját korcsoportom osztályába járjak, mert ők 14 évesen már több évnyi angoltanuláson voltak túl, hogy a németről ne is beszéljünk. Az én angoltudásom nem volt túl magas szinten, csak 2-3 éve tanultam ekkor. Egyedül voltam magyar az iskolában, amely egy tandíjas magániskola volt. Hozzáteszem, megfizethető volt a tandíj. Ha logikusan a kinti 5. gimnáziumi osztályba mentem volna ki, nem bírtam volna. A szüleim nem akartak leterhelni, ezért mentem ki a 2 évvel fiatalabbak közé, a 3. osztályba, s ezért érettségiztem 20 évesen. Úgy látom, jól tették a szüleim, hogy így döntöttek. Nem kellett amiatt izgulnom, hogy nem jók a jegyeim, a nyelvtanulásra tudtam jobban figyelni. Az első fél évben semmit nem értettem a társaim beszédéből, más az osztrák német, és más az a német német, amit itthon tanultam előtte. A fő szempont az iskolaválasztásnál az volt, hogy németül jól tanuljak meg, és valamennyire angolt is. Ebben az iskolában voltak kapcsolataink, emiatt választottuk ezt. Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Az előbbi kérdésnél említettem, hogy pár évig jártam magántanárhoz itthon általános iskolás koromban, de a tudásom kevés volt. Angolból is, németből is. Ezért mentem ki tanulni. A 6 évnyi gimnázium után automatikusan megkaptam a német felsőfokú C típusú nyelvvizsgát. Angolból hazajövetelem után középfokút tettem le, nem okozott problémát. Tanultunk 3 évig még franciát is kint, de azt nem gyakoroltam soha, sőt, latin is a tananyag része volt, ami jó alapokat adott.
122
Hatott-e a javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Szüleim nem nagyon beszéltek nyelveket, és különösebben nem ösztönözte őket az én tanulmányom. Nem volt rá szükség, hogy belenézzenek a leckébe, kint laktam. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Hetente utaztam haza. Soprontól 40 km-re volt az iskola. Hogyan oldotta meg a közlekedést? • Hétfőtől szombatig volt tanítás. Szombaton délben kijött értem az édesanyám, hazahozott Sopronba, és vasárnap délután visszavitt autóval. Este 8-kor esti ima volt, arra vissza kellett érnem. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • Úgy terveztem, hogy egy évre megyek csak ki ebbe a gimnáziumba, hogy megtanuljam jól a németet. Kiutazásom előtt felvettek a soproni Széchenyi gimnáziumba, ahol halasztást kértem az osztrák tanulmányok miatt. Úgy terveztem, hazajövök, és a sopronit folytatom majd. Eltelt az első év, és édesapám azt mondta, akkor már járjam ki a következő évet is. Ő előrelátó volt, nem akarta, hogy hazajöjjek, inkább végezzem el azt az iskolát. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Semmiképpen nem akartam ott letelepedni, bár 20 évesen azt sem tudtam megmondani, hogy mi lesz velem. Édesapám mindig szerette volna, hogy a vállalkozását (dísznövénykertészet) vegyem át, de én annyira nem nőttem ebbe bele, nem volt egyértelmű, hogy azt folytatom. Más érdeklődésem, ami erős lett volna, nem volt, így elvégeztem a kertészeti főiskolát Magyarországon. Nem húzott haza a szívem, de mivel nem zártam ki, hogy apám vállalkozását folytatom, jobbnak láttam, hogy a hazai viszonyok között tanuljam meg kertészmérnök szakmát, magyar növénynevek, kapcsolatok stb. miatt. Milyen előnyei, illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • Előnye a nyelvtudás, és az, hogy egy másik országot, kultúrát ismertem meg. Volt hasonlóság a miénkkel, de mégis más. Gazdagodtam kulturális stb. szempontból, megismertem azt a gondolkodásmódot. Gazdagodtam a szalézi rend által is, évente utakat szerveztünk, moziztunk, segítettem a munkában az iskolában, kis csapat voltunk, együtt utaztunk európai nagyvárosokba. Az igaz, hogy kimaradtam a magyar gimis évekből, és ezt sajnálom. 14-20 éves koromig kint voltam, alig beszéltem magyarul, itthon később keresnem kellett a magyar szavakat sajnos. Kimaradt a magyar irodalom, történelem, igaz, be lehetne pótolni, tehát nem katasztrófa… Hogyan alakultak az itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Itthon is ápoltam baráti kapcsolatokat, mert az általános iskolából vannak megmaradt barátságok. Az ausztriai kapcsolatok közül 2 nagyon jó barátom lett, máig összejárunk, mostanában is meg fog látogatni Sopronban, elmegyünk vacsorázni. Nem sok barátság maradt meg, de az a kevés az igaz. 4-5 ember biztosan van, akikkel néhanapján beszélek, tartjuk a kapcsolatot. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Nem volt jellemző, hogy kimenetelemkor megkerestek volna bennünket tanácsért. Nem volt jellemző az ingázás sem még. Gondoltak-e arra az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem, Sopronban élünk, éltünk, a határ közel van, nem vágyakoztunk át a határ túloldalára, hogy ott éljünk. Szeretek itt élni. Lehetne mondani, hogy az anyagiak miatt érdemes kimenni élni, de kit mi tesz boldoggá…. Van még valami, amit elmondana a témával kapcsolatban? • Igen. Amikor a kecskeméti főiskolát elvégeztem, utána 10 évig dolgoztam Budapesten. Sopronba csak 4 éve jöttem haza. Nemrég pedig, 2 éve, úgy gondoltam, hogy még egy iskolát elkezdek Ausztriában, Eisenstadtban. Egy közgazdasági főiskolát, levelezőn. Gondoltam, hogy egy kicsit visszajárok a szomszédba, és új embereket szerettem volna meg-
123
ismerni. Nem a végzettség motivált, inkább az ismerkedés, és az, hogy kicsit újra kint legyek. Már több magyar is jár oda, ez is tetszett. Egyelőre csak 1 évet végeztem el, a mostani tanév lett volna a második, de halasztottam, mert közbejött egy munkalehetőség itthon. Ide teljes ember kell, addig félbehagytam. Elképzelhető, hogy folytatom még, bár nem valószínű. Egy jó tapasztalás, ismeretségek, ennyi volt.
5. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Nő, 37 éves, vendéglátói középiskola, Eisenstadt, egyetem: gazdasági egyetem, nemzetközi üzemgazdasági szak, Eisenstadt. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • A középiskolai lehetőségekről ismerősöktől hallottam, még mielőtt a testvérem az én kiutazásom előtt egy évvel kiment volna tanulni. Utána pedig tőle tájékozódtam a hétköznapokról, az iskoláról, ez sokat segített. Érettségi után hazajöttem, itthon dolgoztam, és mellette esti tagozaton elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát. Diplomázás után nem találtam megfelelő állást, így újra Ausztria felé vettem az irányt. Az Eisenstadti Egyetemre mentem ki nappali tagozatra, nemzetközi üzemgazdász szakra. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választotta? • Előző válaszomból kiderül, hogy a középiskolai lehetőségekről szülők munkatársaitól, ismerősöktől, illetve legfőképpen családon belül – saját testvéremtől – szereztem az információimat. Legfőképp a tanrend, a tanmenet érdekelt. A vendéglátói középiskolába járt a nővérem is Eisenstadtban, és ahogy ő is, én is a szombathelyi Orlay szakközépiskolából mentem át oda. Az első osztály első heteit itthon töltöttem, felkészülve rá, hogy ha bármi közbejön, vissza tudjak jönni, és folytathassam a tanévet. Erre nem volt szükség. Egyébként az első heteket leszámítva 14 évesen, az általános iskola után mentem ki tanulni. A vendéglátói szaknak nincs különösebb jelentősége, nem volt tudatos a jövő szempontjából, inkább csak a nyelvismeret elmélyítése volt a célom, illetve a szüleink emiatt küldtek ki minket. Később, amikor a magyarországi egyetemi éveim után újra kimentem, az egyetemet az interneten fellelhető információk alapján választottam, és a nyílt napra is elmentem. Itt is a tanrend, a tanmenet érdekelt, és az, hogy mik a felvételi és a bentmaradás követelményei. Tudni szerettem volna, hogyan és hol lehet elhelyezkedni később az itt szerezhető papírral, és nem volt mellékes az sem, hogy mik a tanulmányok pénzügyi vonzatai. Ezt mind megkérdeztem előre. Végül azért választottam ezt az egyetemet, mert vonzónak találtam a szakterületet, jó elhelyezkedési lehetőségekről hallottam. Kifejezetten kelet-európai irányultságú volt ez az egyetem, angol és német tanítási nyelvvel, közben horvátul is tanultam. Ez volt a célom, hogy kelet-európai irányultságú gazdasági területen helyezkedjek el. Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Középiskolában, a beiratkozás előtt alapfokú német nyelvtudásom volt, az iskola végére pedig felsőfokú szintre jutottam. Az egyetemi beiratkozás előtt felsőfokú nyelvtudásom volt, az iskola elvégzése után pedig tolmács szintű nyelvtudásra tettem szert. Hatott-e a javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Igen, mindenki beszél a családban németül. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Nem ingáztam. Életvitelszerűen éltem Ausztriában, de hétvégenként hazajöttem. Eleinte a szüleim jöttek értem autóval, és vittek is. 17 évesen jogosítványt szereztem, onnantól kezdve saját autóval utaztam hetente.
124
Hogyan oldotta meg a közlekedést? • Autó, busz, vonat. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • 4-5 évig terveztem, tehát csak a középiskolás éveimet terveztem Ausztriában tölteni. Érettségi után haza is jöttem, itthon – mint mondtam – elvégeztem egy főiskolát esti tagozaton, majd nem tudtam megfelelően elhelyezkedni. Emiatt kerestem valami mást, és mentem ki újra Ausztriába tanulni. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Magyarországon szerettem volna továbbtanulni és elhelyezkedni. A két iskola között haza is jöttem, a magyar főiskola ideje alatt dolgoztam, egy ideig ingáztam Ausztriába egy munkahelyre. Milyen előnyei, illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • Előnyök: magas szintű nyelvtudás szereztem, jó elhelyezkedési lehetőségek nyíltak meg előttem iskola után, önállóságra nevelt a kintlét. Hátrányok: családi és baráti kapcsolataim lazábbak lette Magyarországon, a klasszikus diákévek pedig teljesen kimaradtak. Hogyan változtak meg a hétköznapjai az ingázás idején? • Nem ingáztam. Életvitelszerűen éltem Ausztriában. Középiskolás éveimben a hétköznapokra a tanulás volt a jellemző, az egyetem alatt pedig még inkább. Ott kimondottan nem a laza diákévekről szólt az élet, kemény tanulásról. Hogyan alakultak az itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Családi és baráti kapcsolatok lazultak itthon, az általános iskolai kapcsolatok elmaradtak. Most Szombathelyen élek, ingázom Oberwartba a munkahelyemre, mostanában kezdenek a hazai kapcsolatok újraéledni, erősödni. Baráti és munkakapcsolatok erősek voltak Ausztriában, egy-kettő szorosabb barátság megmaradt az iskolai évekből Ausztriában, de a többség külföldre ment egyetem után, a legtöbbjükkel nem tartom a kapcsolatot. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen. Nyelvtudás fontos szerepe, átjárhatóság biztosítása, visszatérés lehetőségének fenntartása – ezek a legfontosabbak, amiket szem előtt kell tartani, ha valaki kimegy tanulni. Gondoltak-e arra az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem ingáztam. Életvitelszerűen éltem Ausztriában. Nem akartunk kiköltözni véglegesen.
6. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intéz-mény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező meg-adni, önkéntes a válaszadás! • Férfi, 33 éves, fertőszéplaki lakos, Boldogasszonyba járt át iskolába. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségekről? • Fertődi középiskolába jártam, ott volt egy osztrák-magyar közös kooperációs iskola, és miután én fertőszéplaki vagyok, én tudtam erről. Hetedik-nyolcadkban, amikor a továbbtanulási döntést kellett meghozni, akkor egyrészt kaptunk információt az iskolától, másrészt mivel helyi lakos vagyok, benne volt a köztudatban ez a lehetőség. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen erről az iskoláról? • Semmi különös információt nem szereztem, azok az infóim voltak, amiket az általános iskolától kaptam, gyakorlatilag azt tudtam, hogy ez egy két nyelvű képzés és gazdasági irányú, ezek alapján én úgy döntöttem, hogy ez engem érdekel, ami még ehhez hozzátartozik, hogy ott annak idején volt egy nulladik felvételi lehetőség, gyakorlatilag korábban lehetett felvételizni, mint más középiskolába. Ez jó volt amiatt, hogy gyakorlatilag korábban volt döntés, és amire akkor az én akkori oktatási felvételit tettem, nekem már megvolt a a visszaigazolt felvételim.
125
Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Nem rendelkeztem, csak négy évig tanultam az általános iskolában, de gyakorlatilag az nem számított tudásnak. Utána az osztrákoktól megtanultam németül, mondhatom azt, hogy elég megbízhatóan, most nem nagyon használom a napi munkámban, de akkor sikerült minden további megerőltetés nélkül egy felsőfokú nyelvvizsgát tennem, illetve a középiskolában kezdtem el angolul tanulni, és most a mindennapi munkámban az angol az, amit nagyon frekventáltan használok. Hatott-e javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte őket nyelvtanulásra? • Összességében nem nagyon. A szülein nem foglalkoztak ezzel akkor, illetve egy öcsém van, aki inkább műszaki beállítottságú, műszaki irányba is ment el továbbtanulni. Mondhatom, hogy egy kicsit pozitívan motiválta, de használható tudást nem adott neki. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Ez először úgy valósult meg, hogy az osztrák tanárok jártak át Magyarországra, illetve egy héten egy-kettő-három alkalommal, attól függ, hogy hányadikosok voltunk, mi mentünk ki Boldogasszonyba. A korai években, amikor még nem volt iskolabusz, ami szállította volna a különböző évfolyamokat, egész nap egy inga valósult meg a két település között. Időben ez olyan harminc kilométer távolságra van, tehát egy húsz perc talán. Hogyan oldotta meg a közlekedést? • A közlekedés iskolabusszal volt megoldva. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • Alapvetően és nem gondolkodtam soha olyanban, hogy felsőoktatásba menjek tovább Ausztriába vagy esetleg más európai vagy nem európai országba, mindig Magyarországon akartam továbbtanulni, előzetesen nem gondolkoztam ezen. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Mindenféleképpen a gazdasági vonalon terveztem, már a középiskolában megtaláltam, amit kerestem. Később ezen a vonalon is maradtam, a felsőoktatás kicsit humán volt, amit elkezdtem csinálni, politikai, jogi, történelemtudományok miatt. Onnantól kezdődően próbáltam máris a versenyszférában dolgozni, és a mai napig is itt vagyok. Milyen előnyei illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • Előnynek számít az a fajta beállítottság, az a nyugalom, ami általánosnak számít, az a létbiztonság, ami volt, aztán az idegen nyelv. Amiben az ember nap mint nap részt vesz, az előbb-utóbb természetessé válik. Ezen keresztül az embernek megváltozik a gondolkodásmódja is, mondhatni, kinyílik a világ. Ausztriához sokkal közelebb van Németország, abban az időben sokkal frekventáltabb volt a mozgás, az osztrákoknak a mozgása Európa és a Nyugat-Európai országok felé. Anglia, Franciaország és a Benelux államok felé az utazás nem volt szokatlan ott, azon körülmények közt amiben én akkor éltem ez egy teljesen új valami volt. Pozitív gondolkodás szempontjában is nagyon sokat ad. Az a fajta megközelítés, ami a magyar gimnáziumokat jellemezte akkor, az talán a második osztálytól kezdődött, tehát a versenyfutás a pontokért, hogy kit hova vesznek fel egyetemre. Nem hiszem, hogy az oktatási rendszerük jobb lenne, nem mondhatom, hogy jobban, hatékonyabban oktatnának. Szerintem a magyar pedagógusok jobbak, Ausztriában nagyon sok múlik a tanár jóindulatán, nem ellenőrzik őket, nem tudom, most másképp van-e. Felszereltség szempontjából annyira sokat nem jelentett, hogy tisztábbak voltak a termek, de például nekik volt írásvetítőjük. Nekik modernebb számítógépeik voltak, de nekem ez nem volt motivációs tényező. Hogyan változtak meg a hétköznapjai az ingázás idején? • Nem változtak meg, és nem voltak kihatással a kapcsolataimra sem. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, kértek, sokan. Egyetem mellett én dolgoztam, főleg hétvégenként, és nagyon sok olyan fiatallal találkoztam, akik ezzel kapcsolatban kérdéseket tettek fel.
126
Gondoltak-e arra, az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem, nem soha. Nem éltem kint, de ha kint éltem volna sem merült volna fel a lehetőség, hogy kiköltözzünk. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Aki érdeklődik más nyelvet tanulni, egy más kultúrát szeretne megismerni, illetve aki nem találja a helyét a magyar vonalon, azoknak mindenképp ajánlom, hogy próbálják ki. Nagyon sok tapasztalatot, jó életszemléletet ad. Nyelvtudást ad, sok ismerősöm van, akik Ausztriában élnek, nagyon sokan közülük abból élnek, hogy jól megtanulták a nyelvet. Idegen nyelvet csak környezetben lehet megtanulni, hiszen az akcentusból kiderül, hogy ki, hogyan beszéli a nyelvet.
7. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • Nő, 23, egyetem, Bécs. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • Ismerősök illetve internet segítségével. Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választotta? • Ismerős által hallottam az iskoláról, ő is ebbe az intézménybe jár. Azért választottam ezt az iskolát, mert gyakorlatorientált a képzés, ellenőrzött professzorok oktatnak, kis létszámú csoportok vannak Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Az oktatási nyelv angol az intézményben, nekem már sok évvel korábbról van felsőfokú nyelvvizsgám, illetve más angol nyelvű képzést is elvégeztem már. A szaknyelvem jelentősen fejlődik. Hatott-e a javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Nem. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Hetente 1-2x ingázok Bécs-győr útvonalon. Hogyan oldotta meg a közlekedést? • Vonattal járok ki, városon belül a Winier Linien szolgáltatásait veszem igénybe Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • Mesterképzés befejezéséig, vagyis a 2 évig. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Elsősorban külföldön szeretnék elhelyezkedni. Milyen előnyei, illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • 1 hónapja kezdtem a mesterképzést, még nem tapasztaltam semmilyen negatív illetve pozitív hatást. Hogyan változtak meg a hétköznapjai az ingázás idején? • A hétfők és péntekek egy része utazással telik, a többi napon élem az egyetemisták jellemző életmódját. Hogyan alakultak az itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Az otthoni barátokkal az internet világában úgy gondolom nagyon egyszerű tartani a kapcsolatot. Mivel Bécsben tanulok, az időeltolódás problémája sem nehezíti a kapcsolattartást. Mint ahogy fent említettem, még csak 1 hónapja tanulok kint, így lényegében csak a csoporttársaimat ismerem, illetve néhány ismerősöm él kint
127
Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Nem. Gondoltak-e arra az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Nem. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Úgy gondolom a külföldi egyetemek sokkal gyakorlatorientáltabbak, illetve tényleg próbálnak minket felkészíteni a jövőbeli munkahelyünkre, ezzel szemben Magyarországon sajnos ez nem minden esetben valósul meg.
8. Alapadatok felvétele név nélkül: neme, kora, milyen típusú intézmény(ek)be jár(t), és az iskola melyik városban van? Nem kötelező megadni, önkéntes a válaszadás! • 21 éves, férfi, Győr, Technische Univesitat, Bécs. Honnan tájékozódott az ausztriai tanulási lehetőségek felől? Mely szervezetektől, intézményektől, médiumokból szerzett információkat, illetve az információi mennyiben érkeztek ismerősöktől, családtagoktól? • Amikor a nővérem leérettségizett, kijött Bécsbe jogot (Uni Wien) valamint közgazdaságot (Wirtschaft Uni) tanulni. 2013 januárjában egy szemináriumon vettünk részt barátnőmmel (AT4HU szervezése alatt) ami után eldöntöttük, hogy ide jövünk tovább tanulni. (Én legalább is folytatom, amit otthon elkezdtem). Honnan és milyen információkat szerzett előzetesen az adott iskoláról? Miért ezt az iskolát választotta? • Az iskoláról a szemináriumon hallottam és mivel otthon műszaki szakot kezdtem el és szerettem, ezért Bécsben is ezt szerettem volna folytatni a Technische Uni-n. Milyen nyelvtudással rendelkezett a beiratkozás előtt? Milyen nyelvtudásra tett szert azóta? • Kiérkezésem, költözésem előtt egy szimpla ÖSD B2 középfokúm volt, eleinte elégnek is bizonyult.(hétköznapi élet, egyetem stb…). Majd beiratkoztam egy C1-s kurzusra ahol rengeteg újat és érdekes dolgot megtanítottak. Az emberre csak ragad a nyelv és kényszerítve van arra, hogy csiszolja, javítsa, fejlessze magát. Hatott-e a javuló nyelvtudása a többi családtag nyelvtudására? Ösztönözte-e őket nyelvtanulásra? • Szerintem hatott. Kishúgom kéttannyelvű iskolába iratkozott gimnáziumi éveire, német szakon. Én úgy gondolom, hogy hiába az ösztönzés, ha otthon nincs esélye gyakorolni és ez alatt nem a temérdek pénzt felemésztő nyelvkurzusokra gondolok. Ott csak helyesen tanítják meg az embert írni „beszélni” de amint kikerül a tanult nyelv területére már is bajban van, mert nincs hozzá szokva egyszerűen idegen. Nyelvet helyesen és tartós sikerekkel CSAK!!! annak környezetében lehet tanulni. Mennyi ideig ingázott, és milyen távolságra? • Csak párszor ingáztunk naponta, aztán lakást béreltünk és most már csak hetente jövünk-megyünk. Hogyan oldotta meg a közlekedést? • A közlekedés Bécsbe roppant egyszerű. Minden eszközzel elérhető Bécs, legalább is Győrből ahol laktam és éltem 20 éves koromig. Én vonattal oldottam meg. De van, aki Telekocsival, Személyautóval, Busszal, repülővel jár ide. Előzetesen mit gondolt, mennyi ideig folytatja majd külföldön a tanulmányait? • Reménykedek, reménykedtem a 3,5 évben, de egyetemen ez sajnos elég kiszámíthatatlan. Személy szerint 4 évre tippeltem és szerintem tartani is tudom majd a tervezetet. Milyen életutat tervezett továbbtanulás, későbbi munkavállalás szempontjából? • Az én esetemben a tovább tanulás lényegében egy alibi. Szeretném elvégezni ezt a szakot, de már kiskorom óta a repülés világa felé húz a szívem. A választott közlekedésmérnöki szak csupán egy előny a későbbiekre, és egy biztonsági tényező, bármi is történne.
128
Milyen előnyei, illetve hátrányai voltak később annak, hogy osztrák iskolában tanult? • Előnyt abban látom, hogy az ember plusz nyelvismerettel gazdagodik, nemzetközi kapcsolatokba csöppen bele, ezért sok lehetősége nyílik más országokba való kijutásra. Szerintem az is egy nagy előny, hogy az osztrák iskoláztatás, oktatási forma teljesen máshogy épül fel, mint az otthoni. Általános iskolában, általános dolgokkal foglalkoznak a gyerekek, gimnáziumban gimnáziumi tananyagot kapnak, egyetemen egyetemre való órákat adnak. Messze nincsenek leterhelve a gyerekek, diákok itt, mint odahaza, és ez által, szeretnek is tanulni. Otthon örültünk, ha nem volt házink. ☺ Hátrány… lehet, hogy elvakultnak tűnök de, szerintem nincs hátránya. Jól döntöttem azzal, hogy kijöttem. Hogyan változtak meg a hétköznapjai az ingázás idején? • A heti ingázás nem terhelő. Hogyan alakultak az itthoni baráti kapcsolatai, ismeretségei, illetve milyen kapcsolatokra tett szert az osztrák iskolában, vagy annak környezetében? • Családommal heti, kétheti szinten tartom a kapcsolatot: (skype, viber, facetime, facebook, E-mail).Otthoni barátaimmal heti szinten tartom a kapcsolatot, és amikor hazamegyek, akkor mindig egy baráti sörözés veszi kezdetét. Nem éreztem negatív változást kapcsolataim terén. Itt Bécsben azt tudni kell, hogy az osztrákok szerintem egy picit ridegebbek és távolságtartóbbak, mint mi magyarok, de zöld ágra lehet vergődni velük is. Más külföldiekkel való kapcsolat kialakítás viszont szinte azonnal lehetséges. Kértek-e Öntől már tanácsot itthoni ismerősei ausztriai tanulással kapcsolatban? Mit tanácsolt nekik? • Igen, nem is egy ember. Csak is bíztatni tudtam őket arra, hogy próbálják ki magukat nézzenek meg egy roppant élhető, biztonságos és igazán fiatal,dinamikus nagyvárost, ami mondhatni a diákságért él és a diákokat élteti. Természetesen azt is hozzátettem, hogy jobb mindenre felkészülni és előbb otthon felvételt nyerni, utána passziváltatni majd szerencsét próbálni. Gondoltak-e arra az ingázás idején, hogy a család kiköltözik Ausztriába? • Édes szüleim nem apróznák el Béccsel, ők Ausztráliában gondolkodtak. De csak az én szempontomból meg sem fordult a fejükben. Van-e bármi egyéb, amit még el szeretne mondani a témával kapcsolatban? • Igen van. Amikor elgondolkodtam azon, hogy gyakorlatilag más államban más emberek között fogok tanulni, élni, eszembe jutott az hogy otthon miért nem tehetem ezt meg? Erről lehetne órákat vitázni, hogy otthonmaradási szerződés, ki marad otthon dolgozni, ha mindenki kimegy stb. Problémák voltak vannak és lesznek is. De az hogy otthon semmit nem tesznek azért, hogy saját honfitársaik, gyermekeik hazavágyjanak tanulni, dolgozni, és ami a legfontosabb élni, szerintem ez egy kicsit dühítő és sajnálatra méltó. Sajnálom azokat az embereket, akik a jobb megélhetésért elhagyják családjukat, otthonukat és kiköltöznek egy vadidegen országba, mert a saját országa nem adja meg neki azt a lehetőséget, hogy biztos anyagi háttérben éljék le életüket neveljék fel gyerekeiket. Ez mind vonatkozik a diákokra is. Sok otthoni tanár is mondja, hogy leterheltek a gyerekek. Ami szintén vitát vetne fel. Összességében azt szeretném mondani, hogy jó döntést hoztam, amikor ide jöttem, és egy cseppet sem bántam meg amit tettem. Én kicsinek éreztem Magyarországot és innen már csak tovább megyek. Köszönöm!
129
8.2. A sajtóelemzésben felhasznált cikkek, folyóiratok, tanulmányok Burgenland és Nyugat-Dunántúl – a határ két oldala. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2012. GKI–KOPINT-DATORG–TÁRKI (2003): Az EU-csatlakozás középtávú gazdasági-társadalmi hatásai Magyarországra. Budapest, 2003. Hárs Ágnes (2004): A magyar munkaerő-migráció regionális sajátosságairól. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest, 2004. Hárs–Simonovits–Sík (2004): Munkaerőpiac és migráció: fenyegetés vagy lehetőség? In: Társadalmi riport. TÁRKI, Budapest, 2004. Institut für den Donauraum und Mitteleuropa, IDM (2001): Österreich und die Osterweiterung der Europäischen Union – Argumente und Fakten. Online: www.idm.at/publikationen/argumentarium.doc, 2014.02.23. Institut für Stadtplanung und Regionalentwicklung der Österreichischen Akademie der Wissenschaften ISR (2009): Ungarn auf dem österreichischen Arbeitsmarkt: Pendler, Einwanderer oder Arbeitsmigranten? Onlie:http://expak.at/expak/img/uploads/expak1017.pdf, 2014.02.19.) Kaszás Zsófia (2007): Magyarország mint kibocsátó és befogadó ország – a munkaerőáramlás kettősirányának bemutatása Győr-Moson-Sopron megye példáján keresztül. Online: http://elib.kkf.hu/edip/D_13321.pdf Kiss Péter (2007): Külföldiek Magyarországon történő foglalkoztatásának rövid elemzése. Nyugat-Dunántúli Munkaügyi Központ, Szombathely, 2007. Kőrösi István (2003): Ausztria az Európai Unióban – Érdekeltsége a kibővítésben – Az osztrák gazdaság helyzete a XXI. század elején. Kihívások, 170. szám. In: Paulics E. (2006), 15. o. Schmidt, Paul – Schachinger, Georg (2012): Umfrage: Gelebte Nachbarnschaft in der Grenzregion Burgenland Ungarn. Online: http://www.oegfe.at/cms/uploads/media/Presseaussendung_final_01.pdf, 2014.02.18. Paulics Enikő (2006): Magyarország EU csatlakozása osztrák szemmel, Aggályok és remények Ausztria közéletében. Online: http://elib.kkf.hu/edip/D_12038.pdf, 2014.02.20. Szatmári József (2007): Tájékoztató a magyar-osztrák határ menti ingázói egyezmény végrehajtásáról. Vas megyei Munkaügyi Központ, Szombathely, 2007. Wirtschaftskammer Österreich, Stabsabteilung EU-Koordination (2005): 1 Jahr EUErweiterung – Zwischenbilanz aus Sicht der österreichischen Wirtschaft.EU Aktuell, Nr. 04/2005.5-16. o., In. Paulics (2006) Wirtschaftskammer Österreich, Stabsabteilung EU-Koordination (é.n.): EU-Erweiterung – Chancen und Risiken. 6. kiadás.3-24.o., In: Paulics (2006) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, és az Euroinformációs és Dokumentációs Szolgáltató Központ közös kiadványa (é.n.): Irány az EU, 6. szám. – Osztrák érdekképviseletek álláspontja az EU keleti kibővítéséről. 24.o, In: Paulics (2006) Österreichisches Institut für Wirtschaftsforschung (2009): Auswirkungen des Grenzgängerabkommens und des Praktikantenabkommens auf den burgenländischen Arbeitsmarkt, Wien
130
Internet Das Außenministerium (2003) Presse, Archiv. Online: http://www.bmeia.gv.at/index.php?id=63975&L=0, 2014.02.23.) Index (2000). Online: http://index.hu/politika/kulfold/kulugymin/, 2014.02.22. Ökonetzwerk Austria (é.n.) Online: www.oekomanagement-club.at/newsletter6/chancen-im-osten.pdf, 2014.02.17. Sulinet hírmagazin (2001). Online: http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/magyarorszag-es-az-eucsatlakozas-16, 2014.02.16. http://www.hrportal.hu/hr/munkaugyi-valtozasok-a-csatlakozas-utan-20040422.html http://www.origo.hu/nagyvilag/20030413euegy.html http://www.magyarhirlap.hu/belfold/ami_valtozik_es_ami_nem.html http://nepszava.hu/cikk/16321-dragulhat-a-fogaszati-ellatas http://nepszava.hu/cikk/15738-csak-nagy-britanniaban-es-irorszagban-varjak-a-magyarmunkavallalokat http://hvg.hu/karrier/0000000000547A94 http://hvg.hu/gazdasag/20050429eutapasztalat/print http://www.hrportal.hu/c/munkavallalas-a-csatlakozas-utan-20040906.html http://www.magyarhirlap.hu/kulfold/a_magyar_munkavallalok_nem_jelentenek_veszelyt_ ausztriara.html http://www.magyarhirlap.hu/kelle_felni_a_keleteuropai_munkaerotol.html
131
8.3. Forrásjegyzék Bevölkerung. Statistisches Jahrbuch, 2014. Statistik Austria, Wien, 2014. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Bildung. Statistisches Jahrbuch, 2014. Statistik Austria, Wien, 2014. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Census 2011 Burgenland. Ergebnisse zur Bevölkerung aus der Registerzählung. Statistik Austria, Wien, 2013. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Census 2011 Niederösterreich. Ergebnisse zur Bevölkerung aus der Registerzählung. Statistik Austria, Wien, 2013. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Census 2011 Österreich. Ergebnisse zur Bevölkerung aus der Registerzählung. Statistik Austria, Wien, 2013. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Census 2011 Steiermark. Ergebnisse zur Bevölkerung aus der Registerzählung. Statistik Austria, Wien, 2013. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Census 2011 Wien. Ergebnisse zur Bevölkerung aus der Registerzählung. Statistik Austria, Wien, 2013. Forrás: www.statistik.at Letöltve: 2014. február 6. Élveszületések és termékenység 2012. Statisztikai tükör 7. 13. KSH, Budapest, 2013. Jankó F.–Tóth I. 2008: Változó erővonalak Nyugat-Pannóniában. Történelmi és földrajzi esszé. Savaria University Press–Nyme KTK, Szombathely–Sopron Népszámlálás 2011. – Területi adatok 3.8. Győr-Moson-Sopron megye. KSH, Győr, 2013. Forrás: www.nepszamlalas.hu Népszámlálás 2011. – Területi adatok 3.18. Vas megye. KSH, Győr, 2013. Forrás: www.nepszamlalas.hu
132
8.4. Ábra- és táblázatjegyzék 8.4.1. Ábrajegyzék 1. ábra: 2. ábra: 3. ábra: 4. ábra: 5. ábra: 6. ábra: 7. ábra: 8. ábra: 9. ábra: 10. ábra: 11. ábra: 12. ábra: 13. ábra: 14. ábra: 15. ábra: 16. ábra: 17. ábra: 18. ábra: 19. ábra: 20. ábra: 21. ábra: 22. ábra: 23. ábra: 24. ábra: 25. ábra: 26. ábra: 27. ábra: 28. ábra: 29. ábra: 30. ábra: 31. ábra: 32. ábra: 33. ábra: 34. ábra: 35. ábra: 36. ábra: 37. ábra: 38. ábra:
A népességváltozás tényezői az osztrák tartományokban 2001 és 2011 között (%) ......... 8 A települések maximális népességének népszámlálási évcsoportja az osztrák–magyar határtérségben ............................................................................................................... 11 A települések 2011. évi népessége a népszámlálási maximum százalékában................ 12 A települések 2011. évi népessége ................................................................................ 13 Népességváltozás az osztrák–magyar térség településeiben, 1990–2001 és 2001– 2011 között, a kezdő év százalékában ........................................................................... 14 Vándorlási különbözet 100 főre a határtérségben 1990–2001, illetve annak magyar részén 2001–2011 között ............................................................................................... 14 Vándorlási különbözet Győr-Moson-Sopron és Vas megye településein, 2001–2011 (fő).................................................................................................................................. 15 A határtérség megyéinek, tartományainak korfája .......................................................... 17 Gyermekkorúak (0-14) aránya a határtérségben, 2001–2011 ......................................... 18 Időskorúak (65-) aránya a határtérségben, 2001–2011................................................... 18 A gyermek- (0-14) és időskorúak (65-) arányszámának különbsége a határtérség településeiben, 2001–2011............................................................................................. 19 Középfokú végzettségűek aránya a határtérség településeiben a 14 évnél idősebb népesség arányában, 2011 ............................................................................................ 21 Felsőfokú végzettségűek aránya a határtérség településeiben a 14 évnél idősebb népesség arányában, 2011 ............................................................................................ 22 Az osztrák és a magyar gazdaság aktivitási rátája az ezredforduló után ......................... 23 A foglalkoztatási ráta Ausztriában és Magyarországon ................................................... 24 Az egy főre jutó tényleges fogyasztás alakulása Ausztriában és Magyarországon euróban 2000 után ......................................................................................................... 26 Az egy főre jutó tényleges fogyasztás árindexe 2000 után (E27=100%) ......................... 26 Uniós országok jövedelem eloszlásai a hivatalos Eurostat vásárlóerő standardján, 2010 (€).......................................................................................................................... 29 Komoly fizikai deprivációban élők aránya Európában ..................................................... 30 A munkaórára jutó termelékenység divergenciája Ausztria és Magyarország viszonylatában, 2000–2012 (€) ....................................................................................... 31 Lineáris regressziós trendvonal az egy órára jutó termelékenység (EU27=100%) és nominális munkabér (€) között, 2010 .............................................................................. 31 Transznacionális cégek hozzáadott érték fázisai a termelési láncon belül....................... 33 Lineáris regressziós trendvonal az egy órára jutó termelékenység (EU27=100%) és nominális munkabér (€) között Nyugat- és Észak-Európában, 2010 ............................... 35 Az egy főre jutó hozzáadott érték Budapesten, Győr-Moson-Sopron megyében és Vas megyében az országos átlag százalékában, 2000–2011 ................................................ 37 Felsőoktatási intézmények a régióban ............................................................................ 39 Ausztria és Magyarország, illetve a szomszédos országok PISA eredményeinek változása az egyes kompetenciaterületek tekintetében................................................... 40 Az alkalmazottaiknak képzéseket nyújtó magyarországi cégek aránya........................... 42 Az alapfokon végzettek munkaerő-piaci részvételi esélye............................................... 42 Vas és Győr-Moson-Sopron megye aktivitási rátája, 2001–2012 .................................... 44 Ausztria és tartományai aktivitási rátája 2012-ben nemek szerinti bontásban ................. 44 Vas és Győr-Moson-Sopron megye foglalkoztatási rátái (a 15-64 éves munkaképes korú népességre vetítve), az országos átlaggal összevetve............................................ 45 Álláskereső férfiak eloszlása Vas és Győr-Moson-Sopron megyében............................. 46 Fiatal (< 25) és középkorú (=> 25 & < 50) álláskeresők aránya a két nyugat-dunántúli megyében....................................................................................................................... 47 A támogatott és nem támogatott új munkahelyek alakulása Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben, 2008–2013 .......................................................................................... 48 Az ILO szemléletű munkanélküliségi ráta Ausztriában és tartományaiban nemek szerinti bontásban, 2012................................................................................................. 49 Osztrák és tartományi nettó éves jövedelmek, nemek szerinti bontásban, 2011 ............. 50 Az ingázói egyezmény kontingensének alakulása, 1998–2007 ....................................... 57 Külföldiek aránya az Európai Gazdasági Térség országaiban, 2012 .................................... 75
133
39. ábra: A külföldi munkavállalók aránya az egyes osztrák tartományokban, illetve Ausztria egészében ......................................................................................................................76 40. ábra: Külföldi munkavállalók megoszlása Burgenland tartományban és Ausztria egészében, 2008 ...............................................................................................................................76 41. ábra: Az osztrák, külföldi és az utóbbin belül a magyar diákok aránya a teljes osztrák diáknépességen belül, 2012/2013-as tanév ....................................................................81 42. ábra: Az Ausztriában tanuló magyar diákok eloszlása iskolai szint szerint, 2010/11-es tanév ..82 43. ábra: Személygépkocsival igénybe vehető határátkelők az osztrák-magyar határon................88 44. ábra: Ingázó munkavállalók forgalma Nyugat-Magyarországról burgenlandi települések felé...89 45. ábra: Osztrák térségek elérhetősége a környező országok városi centrumainak környezetéből .................................................................................................................91
8.4.2. Táblázatjegyzék 1. táblázat: 2. táblázat: 3. táblázat: 4. táblázat:
Népességváltozás és összetevői a tágabb osztrák–magyar határtérségben ...............8 A határtérség járásainak népesedési tendenciája 2001 és 2011 között ....................10 A népesség megoszlása összevont korcsoportok szerint, 2011................................16 A népesség megoszlása iskolai végzettség szerint a 14 évesnél idősebb népesség körében, 2011 ..........................................................................................20 5. táblázat: Ausztria és Magyarország PISA eredményei a listavezetőhöz képest, 2012 .............32 6. táblázat: Európai uniós országok egy órára jutó minimálbérei, 2013 (€) ..................................34 7. táblázat: Győr-Moson-Sopron megye ipari termelésének abszolút meghatározó eleme a járműgyártás.............................................................................................................36 8. táblázat: Győr-Moson-Sopron és a Vas megye teljes kereseti viszonyai, 2004, 2011 és 2012 .........................................................................................................................49 9. táblázat: Regisztrált nem önálló magyar munkavállalók száma Burgenland tartományban......77 10. táblázat: A Burgenlandban regisztráltan dolgozó, nem önálló magyarok ágazatok szerint, 2014 februárja ..........................................................................................................78 11. táblázat: Magyar munkavállalók Burgenlandban, 2014 februárjában.......................................79 12. táblázat: Egyes fontosabb végpontok közötti távolság és utazási idő (személygépkocsi és vasút) .......................................................................................................................93
134
