A DÉLKELET-ÁZSIAI ORSZÁGOK MAKROGAZDASÁGI FOLYAMATAINAK VIZSGÁLATA
Doktori (Ph.D.) értekezés tézisei
NESZMÉLYI GYÖRGY
GÖDÖLLİ 1997.
-1-
A doktori (Ph.D.) program címe: Agrárökonómia és menedzsment
Tudományága: Közgazdaság-tudomány
Programvezetı: Dr. Ph.D. Lıkös László D.Sc. egyetemi tanár
Témavezetı: Dr. Ph.D. habil. Villányi László C.Sc. egyetemi tanár, tanszékvezetı
I. A KUTATÁS ELİZMÉNYE ÉS CÉLJA Az 1990-es évtized közepére elérkezni látszik az a történeti távlat, amelybıl megbízható elemzésekkel szolgálhat a szaktudomány a világgazdaság korábbi évtizedeinek karakteres jelenségeirıl. Ezek közé tartozik az ún. „tigris jelenség”, azaz Délkelet-Ázsia egyes országainak eredményes modernizációs kísérlete. A világban az elmúlt évtizedekben jelentıs ipari-technikai forradalom ment végbe, ami a gazdaságban és a társadalomban egyaránt új körülményeket teremtett. E változásokkal összefüggésben mindenekelıtt azt kell kiemelni, hogy meghatározó tendenciává vált a világ felgyorsult globalizálódása és a nyolcvanas évek végétıl kézzelfoghatóan felerısödtek az új regionalizmusra utaló jelek. A világ gazdasági aktivitása 1960. elıtt - az ipari termelés és a kereskedelem területén - elsısorban az akkori legfejlettebb ipari régiókban, Észak-Amerikában és Európában összpontosult. Japán dinamikus gazdasági teljesítménye az 1960-as évektıl, a kelet- és délkelet-ázsiai fejlıdı országoké pedig az 1970-es évektıl azonban újraformálta a világgazdaságot. 1960.-óta a reálgazdasági növekedési mutatók a kelet- és délkelet-ázsiai országokban a legmagasabbak között vannak a világon. Az 1980-as évek közepe és az 1990-es évek eleje között mindenekelıtt négy ország, illetve terület - Hongkong, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea), Szingapúr és Tajvan - ért el olyan sikereket mind a gazdasági növekedés, mind a szociális fejlesztések terén, hogy akár a fejlıdés modelljeként is szolgálhatnak a felzárkózásra törekvı többi ország számára. E négy gazdaságot tekinti a közgazdasági szakirodalom szőkebb értelemben ázsiai újonnan iparosodó gazdaságoknak (Asian Newly Industrialising Economies - a továbbiakban: ANIEs), tágabb értelemben azonban az iparosodás és a gazdasági növekedés késıbbi hullámait képviselı délkelet ázsiai államok (pl. ASEAN országok) is ide sorolhatók. A közgazdasági szakirodalom, de fıként a közgazdasági újságírás ezt a példátlanul gyors gazdasági növekedést elıszeretettel illeti "tigris-modell", vagy "tigris-jelenség" elnevezéssel, az érintett országokat pedig "tigrisek", "kis tigrisek", "sárkányok"-nak nevezi. A szakirodalomban azonban ezek az elnevezések nem mindig takarnak egyértelmő fogalmakat, sokszor keverednek is egymással. Annyi azonban bizonyos, hogy a vonatkozó irodalmi munkák mára már többé-kevésbé egységesen behatárolták a fejlıdés két további hullámát: a) Malajzia, Thaiföld, Indonézia és Fülöp Szigetek. b) Vietnam és - perspektivikusan Indokína többi állama, valamint Myanmar. A régiót azonban nemcsak Japán és az újonnan iparosodott országok látványos sikertörténetei jelentik. Felemás lenne a kép két olyan ország nélkül, amelyek ez idı szerint ugyan nem vesznek intenzíven részt az ázsiai-csendes óceáni regionalizációs folyamatban, ám nemcsak a térségben, hanem világviszonylatban is sok szempontból igen jelentıs tényezınek számítanak. Ez a két ország Kína (Kínai Népköztársaság) és India. A világ legnépesebb országa a Kínai Népköztársaság, mely kommunista politikai rendszere ellenére ma a külföldi tıkebefektetık elsı számú célországa és gazdasági növekedési ütemét tekintve is ez idı szerint világelsı. A Kínai Népköztársaság -1-
politikai súlya is rendkívül jelentıs. Hegemonisztikus törekvéseire alapozott sajátos elképzelései révén a délkelet-ázsiai térségben zajló regionalizációs folyamatokat is képes lehet a maga érdekei szerint alakítani, vagy legalábbis befolyásolni. A kínai gazdasági eredmények, az impozáns növekedés, valamint ennek kontrasztjaként a kommunista rendszer és ideológia a korábbi sztereotípiákhoz szokott közgazdasági elemzıknek nem kis problémát okoz. Ezért, bár kutatásaimnak nem a kínai gazdasági fejlıdés volt a szőkebb témája, megkíséreltem Kína helyzetérıl és regionalizációs törekvéseirıl is reális képet adni. A térség további fontos országa a szubkontinensként is gyakran emlegetett India, amely gazdasági fejlıdésének útja szintén teljesen más, mint az újonnan iparosodóké. Fejlıdésének mások a történelmi és társadalmi-kulturális gyökerei, más a természeti erıforrásokkal való ellátottsága, más a külgazdasági orientációja és gazdaságfejlesztési stratégiája (zárt, importhelyettesítı, önellátásra törekvı). Mindezen különbségek ismeretében érthetı, hogy a világgazdaságban, így a Délkelet-Ázsiában is felerısödött regionalizációs törekvésekhez is másképpen (egyelıre igen passzívan) viszonyul, mint az ANIEs különbözı hullámainak képviselıi. A témával kapcsolatos kutatásaimat 1991.-ben kezdtem meg, ehhez indíttatást volt munkaköröm révén kaptam, amikor is az OMFB Nemzetközi Kapcsolatok Fıosztályán mint az ázsiai országokkal folytatott K+F kormányközi együttmőködés referense voltam. Ennek megfelelıen a kelet- és délkelet-ázsiai országok gazdasági és technológiai fejlıdését nemcsak a magyarországi könyvtárakban fellelhetı szakirodalom révén tanulmányozhattam, hanem munkakapcsolataim révén több olyan külföldi irodalmi forráshoz is sikerült hozzájutnom, amely Magyarországon egyébként nehezen lett volna beszerezhetı. Kutatómunkám egyes eredményeit több szakcikk és elıadás keretében publikáltam, ezek mellett fontos állomást jelentett a Külkereskedelmi Fıiskolán 1994.-ben, illetve 1997.-ben a kutatási terület egyes rész-témáiból készített két diplomadolgozatom is. Az esettanulmány-országok kiválasztásában szerepet játszott, hogy 1992.-ben KOICA ösztöndíjjal két hetet töltöttem Dél-Koreában, 1993.-ban 6 hetet JICA ösztöndíjjal Japánban, valamint néhány napot Thaiföldön, így az irodalmi források feldolgozása mellett munkám eredményéhez személyes tapasztalataim és meglátásaim is hozzájárultak. A délkelet-ázsiai országok, különösen Japán és a négy "tigris" legújabb kori kimagasló gazdasági növekedése mindenekelıtt az ipari ágazatok dinamikus fejlıdésének köszönhetı. A világban ezen országokat (fıként Japánt, Dél-Koreát és Tajvant) elsısorban az elektronikai termékeikrıl ismerik és az ipari export eredményei révén ezek az országok valóban látványos sikereket értek el. Más a helyzet Dél-Korea és Tajvan mezıgazdasági szektorával, amelyet mindmáig elaprózott farmok, magas termelési költségszint és gyenge hatékonyság jellemez. (Hongkong és Szingapúr városállamok, így esetükben nem beszélhetünk mezıgazdasági szektorról.) További gond - Japánhoz hasonlóan - ezen országok többségénél a szőkösen -2-
rendelkezésre álló mővelhetı terület, valamint a túlnépesedési problémák. Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok mezıgazdasági szektoráról a hazai és a külföldi közgazdasági szakirodalomban viszonylag kevés tanulmány és elemzés lelhetı fel, sıt ezen országoknak a külföldnek szóló kiadványaiban sem nagyon szerepelnek a mezıgazdaságukra vonatkozó részletes és friss adatok. A délkelet-ázsiai országok élelmiszergazdasági szektorának vizsgálata két ok miatt kap különös fontosságot: 1. Egyrészt rámutat arra, hogy a mégoly fejlett iparral rendelkezı gazdaságnak, mint Japán vagy Dél-Korea megvan a maga "Achilles sarka". Az export-orientált iparfejlesztési stratégiájukban következetesen és alapvetıen helyesen prioritást váltani képes kormányok az évtizedekkel korábban kialakult mezıgazdasági termelıi struktúrát rendkívül magas támogatásokkal és kemény piacvédelemmel szinte változatlan formában megırizték. 2. Az 1990-es évek politikai és gazdasági rendszerváltása Magyarországon az élelmiszergazdasági szektor eredményének drasztikus csökkenését idézte elı, egyrészt a tulajdonviszonyokban beállt strukturális változások miatt, másrészt az addig biztosnak tőnı volt szocialista piacok elvesztése miatt. 1995. óta ugyan némi élénkülés érzékelhetı, ám minden valószínőség szerint a magyar agrárexport az elkövetkezı években továbbra is nyugaton telített, keleten fizetésképtelen piacokkal fog találkozni. Ezért nemcsak elvi jelentısége, hanem - ha szerény mértékben is - de konkrét nemzetgazdasági haszna lehet olyan megállapításoknak, javaslatok kidolgozásának, ami az Európán kívüli fejlett és fizetıképes régiók felé irányuló magyar export bıvítését elısegítheti. Kutatásaim célkitőzései a következı fı kérdésekkel fogalmazhatók meg: 1. Az újonnan iparosodó ázsiai országok fejlıdési útjából leszőrhetı-e olyan általánosítható és közgazdaságilag megalapozott “tigris-modell”, amely más országok számára másolható, vagy adaptálható? 2. Vannak-e a délkelet-ázsiai országokban alkalmazott gazdaságpolitikáknak, az alkalmazott gazdaságfejlesztési stratégiáknak olyan tanulságai, amelyek Magyarország jelenlegi gazdasági problémáira alkalmazhatók? 3. Magyarország külpolitikai és külgazdaság-fejlesztési stratégiájában hosszú távon mekkora lehet a szerepe a délkelet-ázsiai régiónak? 4. Melyek azok a perspektivikus területek amelyeken bıvíthetı a gazdasági együttmőködés ezen országokkal, továbbá: lehetséges-e, s ha igen, milyen termékekkel és milyen módszerekkel, a magyar élelmiszergazdasági exportot növelni a délkelet-ázsiai országokba?
-3-
II. A KUTATÁS MÓDSZERE A vizsgált térség - Délkelet-Ázsia - körülhatárolása: A délkelet-ázsiai régión vizsgálataim során nemcsak a szőkebb, földrajzi értelemben vett területet: Hátsó Indiát, ill. Indokínát értettem,
hanem a kelet-ázsiai országokat is, nevezetesen Japánt, Észak- és Dél-Koreát, valamint Kínát.
India és szomszédai alkotják az ún. dél-ázsiai térséget. Annak ellenére, hogy ez a régió sem tekintendı szőkebb értelemben Délkelet-Ázsia részének, - a gazdaságföldrajzi és kulturális kontinuitás miatt - vizsgálataim egy része a dél-ázsiai régióra is kiterjedt., pl. a dél-ázsiai regionális integrálódási kísérlet bemutatása és értékelése.
Vizsgálataimban a Magyarország és a vizsgált térség államai közötti külkereskedelem, azon
belül az agrár-külkereskedelem számszaki információi az 1990. és 1996. közötti idıszakra
vonatkozóan a magyar vámstatisztikai adatgyőjtésen alapulnak (KOPINT-DATORG adatbázis, illetve ennek alapján az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által publikált "Külkereskedelmi
Termékforgalom" idıszaki kiadványok). Az 1990. elıtti adatok - ahol szerepelnek - más
forrásokból, pl. a relációra vonatkozó hivatalos IKM (NGKM) jelentésekbıl származnak. A vonatkozó adatok célorientált csoportosításával olyan táblázatokat és grafikonokat készítettem,
amely révén szemléletesen érzékeltethetık a térség és Magyarország külkereskedelmének
sajátos tendenciái, pl. Magyarország külkereskedelmi forgalmában a délkelet-ázsiai térség
részaránya, a külkereskedelem Magyarország szempontjából erısen negatív szaldója, mind a vizsgált térség egészére, mind az esettanulmányként választott két országra vonatkozóan.
Kutatómunkámat mindenekelıtt azoknak a konkrét gazdaság- és kereskedelempolitikai tényezık leíró-elemzı feltárására alapoztam, amelyek az adott országok gazdasági növekedésében, valamint a kutatási terület magyar vonatkozású elemei hátterében húzódnak meg.
Kutatási területem makrogazdasági, illetve világgazdasági dimenziót érint, vizsgálataimat a témával
kapcsolatos szekunder információkra alapoztam (magyar és angol nyelvő szakirodalom,
gazdaságstatisztikai adatok). Kutatómunkám során az említett makro-, illetve világgazdasági szintő összefüggéseknek feltárását döntıen bibliografikus feldolgozás révén kíséreltem meg, nemzetközi gazdasági és politikai, valamint történeti kontextusba helyezve. Kutatási munkám
mindazonáltal nem terjedt ki arra, hogy akár a délkelet-ázsiai országok jövıbeli növekedési
ütemének, akár a magyar külkereskedelmi forgalom jövıbeli alakulására vonatkozóan gazdaságmatematikai prognózist készítsek.
-4-
III. AZ ÉRTEKEZÉS FİBB MEGÁLLAPÍTÁSAI, ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
III. 1 Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok fejlıdési útjának különös és általánosítható tényezıi Az ANIEs elsı hulláma (a négy tigris: Dél-Korea, Tajvan, Hongkong és Szingapúr), valamint a második (és harmadik) fejlıdési hullám országai között több ponton olyan lényeges eltérések állnak fenn, amelyek egy általánosítható délkelet-ázsiai fejlıdési modell érvényességét, megfogalmazhatóságát korlátozzák: 1. Az ANIEs elsı fejlıdési hullámába tartozó négy gazdaság területileg sokkal kisebb, és természeti erıforrás-ellátottság szempontjából összehasonlíthatatlanul kedvezıtlenebb helyzetben volt (van), mint a második hullám-béli ASEAN országok. Ez utóbbiak megtehették (elvben megtehetik), hogy nyersanyagexport, vagy saját nyersanyaguk bázisán létrehozott feldolgozóipar révén termeljék ki nemzeti jövedelmük tekintélyes részét. A négy ANIEs-nak erre nem lett volna esélye, a feldolgozóipar döntıen (Hongkong és Szingapúr esetén kizárólag) importált nyersanyagot használ fel, gazdasági kényszerőség volt, hogy a fejlıdés - annak egy magasabb fokán - a lehetı legnagyobb hozzáadottértéket elıállítani képes iparágak felé tolódjon el, azaz a tudás- és technológia-intenzív iparágak felé. 2. Az elsı fejlıdési hullám négy gazdasága tehát - induláskor - egyetlen komparatív elınyére, az olcsó, fegyelmezett és képzett humán erıforrásra tudott támaszkodni, az erre alapozott, helyesen alkalmazott és kellı idıben prioritást váltó gazdaságfejlesztési stratégia volt az egyetlen esélyük a kitörésre. A szők belsı felvevıpiac miatt az export-orientált iparfejlesztésnek nemigen lett volna más alternatívája, ezért az importhelyettesítı fejlesztési stratégiát már az 1960-as évek során feladták, míg a második hullám nagyobb lélekszámú országaiban hosszú ideig - gyakorlatilag az 1980-as évekig - importhelyettesítı iparfejlesztést folytattak, s (Malajzia kivételével) csak ekkor, az 1980-as évek derekán - Japán és az ANIEs elsı hullámának sikereit látva - fogtak hozzá az export-orientált gazdaságfejlesztéshez. 3. A négy elsı hullám-béli ANIEs, mint önálló gazdaságok (közigazgatási egységek) minden esetben államok közötti erıszakos konfliktus következtében létrejött mesterséges képzıdmények: Szingapúr önálló államisága - brit nyomásra - 1965. óta létezik (Korábban a Maláj Szövetség része volt Malajzia Maláj-félszigeti és borneói területeivel együtt), Hongkong és Tajvan szintén erıszakos események miatt különültek el Kínától (Ópiumháború, ill. 1949. évi KKP-Kuomintang polgárháború), és hasonlóképpen az évszázadokig egységes Korea szintén háborús események miatt vált ketté szovjet és amerikai érdekszférára. A második fejlıdési hullám országai területi és gazdasági egységességét nem érintették évszázadok óta ehhez hasonló változások, annak ellenére hogy többségük európai hatalmak gyarmata volt, és a második világháborús japán invázió ıket is sújtotta. Nagyjából mindegyikük megırizte a korábban kialakult határait, azaz többé-kevésbé természetesnek tekinthetı nemzetállamokról beszélhetünk. -5-
4. Az elıbbi gondolathoz kapcsolódik az a körülmény, hogy, bár a második hullám-béli ASEAN országok közötti viszony sem mindig problémamentes, a négy elsı hullám-béli gazdaságnak létrejöttük pillanatától kezdve nemzetközi konfliktushelyzetben, ellenséges szomszéd(ok)kal körülvéve, háborús fenyegetés árnyékában kellett talpra állniuk, így az ostromlott erıd pszichózis keltette sokkhatásnak is minden bizonnyal akceleráló szerepe volt. 5. Fontos arra a körülményre is figyelmet fordítani, hogy addig, amíg Japán gazdasági növekedésének legdinamikusabb szakasza (kb. 1949.- 1970.), és hasonlóképpen az ANIEs elsı hulláma esetében is a gyors növekedést megalapozó szakasznak legnagyobb része olyan idıszakra esett, amikor a világgazdasági feltételek lényegesen kedvezıbbek voltak, mint a második hullám számára az 1980-as, 90-es évek. Az energiahordozókban szegény Japán és ANIEs elsı hulláma számára kulcsfontosságú volt a fejlıdés adott szakaszában az olcsó olajár és az alacsony hitelkamatok. A második hullám esetében kedvezıtlenebbek a pénzforrásokhoz való hozzájutás feltételei (szigorúbb szabályozók, magasabb kamatok). A magasabb olajárak megítélése nem egyértelmő, mivel a második hullám országai között vannak olajexportırök (Indonézia, Brunei), amelyeknek kedvez a magas olajár, míg az olajimportıröket (pl. Thaiföld) ugyanez kedvezıtlenül érinti. 6. Az elıbbiekbıl következik, hogy Japán és az ANIEs elsı hullámának látványos és hosszú idın át töretlen növekedéséhez egy kedvezı világgazdasági korszak adott hátszelet. Ez a korszak az elsı, ill. második olajárrobbanással véget ért, és az azt követı elhúzódó recesszió okát elemzı, több elméleti megközelítés is azt jósolja, hogy az 1973. elıtti “aranykor” soha nem tér vissza. Éppen ezért valószínő, hogy az ANIEs második hulláma nem lesz képes megismételni az elsı hullám gyors és látványos sikereit. A fejlıdés perspektívái természetesen így is nagyok, a célba érés, azaz a fejlett országok szintjéhez való felzárkózás azonban minden bizonnyal lényegesen hosszabb idıt fog igénybe venni. 7. A szakirodalomban többször felbukkan a redeployment kifejezés, amely a komparatív elınyeiket elvesztı iparágak továbbadását jelenti a késıbbi fejlıdési hullámokhoz tartozó országoknak. Mindez magában foglalja azt a gondolatot, hogy Japán és az ANIEs elsı hullámának gazdasági eredményeihez a technológia-exporttal együttjáró profilváltás nagymértékben hozzájárult. Kérdés, hogy a második hullám országai kinek tudják továbbadni túlhaladottá vált technológiáikat, ha majd egyszer gazdasági fejlıdésük érettebb szakaszába érkeznek. Feltételezhetı, hogy a második hullám már nem nagyon fog pótlólagos jövedelemhez jutni a számára korszerőtlenné vált technológiák továbbértékesítése révén. Mindebbıl az is kiviláglik, hogy az ANIEs elsı és második hulláma - Japán fejlıdésének mintájára - hosszú idın keresztül következetesen követı jellegő stratégiát alkalmazott (technológia-átvétel és adaptáció). Ma, amikor a legfejlettebb technológiákhoz való hozzájutás egyre nagyobb nehézségekbe ütközik (az USA - és Japán - tartva a konkurenciától, erısen akadályozza azt) ezen országok komoly, és egyelıre nem megoldott dilemmával, a stratégiaváltás kényszerével kénytelenek szembesülni. A térségben a közelmúltban jelentkezett recessziós jelenségek is arra utalnak, hogy ezen gazdaságoknak igazából még nem sikerült stratégiát váltaniuk. -6-
Az ANIEs elsı hullámához tartozó négy gazdaság sajátos adottságai és fejlıdési útja több, lényeges ponton eltér a második hullám-béli országokétól. Termelésitényezı-ellátottságuk, területük, népességük (belsı piacuk) erısen különbözik, emellett egy - az ANIEs elsı hullámához hasonló hosszantartó és dinamikus növekedési folyamathoz a mai világgazdasági feltételek kevésbé kedvezıek. Ezért nincs realitása egy olyan, általánosítható és megismételhetı “tigris modell” megfogalmazásának, amely a gyorsan fejlıdı délkelet-ázsiai országok elsı és második (vagy harmadik) hullámára, esetleg más országokra egyaránt kiterjeszthetı és alkalmazható lenne. Természetesen vannak hasonlóságok és olyan tényezık, amelyek a térség országainak többségére jellemzık - jóllehet intenzitásuk sokszor lényegesen eltérı. Ezek közül a következık emelhetık ki: • • • • • • • • •
képzett, fegyelmezett és olcsó munkaerı; külföldi mőködı tıke és hitelek szerepe; akadálytalan technológiai transzfer;
exportorientált gazdaságpolitika, külgazdasági nyitottság és alkalmazkodóképesség;
az állami szerepvállalás jelentısége - hatékony központi gazdaságpolitika (a laissezfaire elvre épülı Hongkong kivételével); tudatos kapcsolódás Japán szerkezetátalakításához az olcsó tengeri szállítás elınyeinek kihasználása;
a tudás- és technológia-intenzív iparágakra koncentráló szelektív iparfejlesztési politika, beruházási politika - magas felhalmozási ráta.
III. 2
A délkelet-ázsiai újonnan iparosodó gazdaságok sajátos fejlıdési útjából a magyar gazdasági fejlıdés számára leszőrhetı tanulságok és megállapítások Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok sajátos fejlıdési útjából több olyan következtetés vonható le, amely valamilyen módon összefüggésbe hozható a magyarországi gazdasági kilábalás, fejlıdési útkeresés dilemmáival. A következtetések mindenekelıtt Dél-Korea fejlıdési tapasztalatain alapulnak. A négy tigris közül egyedül Dél-Korea az, amely egyaránt teljes gazdaságnak és önálló nemzetközi jogalanynak tekinthetı. Hongkong és Szingapúr városállamok, esetükben pl. valódi mezıgazdasági szektorról nem beszélhetünk, jóllehet Hongkongban és Szingapúrban egyaránt folyik kis mennyiségben zöldségtermesztés és baromfitenyésztés. Esetükben leginkább az a figyelemre méltó tanulság, hogy egy ország - geostratégiai helyzetét kihasználva - gyakorlatilag természeti erıforrások nélkül is képes volt a nemzetközi munkamegosztásban helyét megtalálni és kedvezı pozíciót elérni. Tajvan nemzetközi jogi státusza rendezetlen, a világ legtöbb országa nem ismeri el önálló államiságát. Tajvanon - Dél-Koreához képest - lényegesen nagyobb a szerepe a kis- és -7-
középvállatoknak, amelyek - szemben Dél-Koreával és bizonyos fokig Magyarországgal nemcsak a legnagyobb városokban koncentrálódnak. A jelentıs vidéki kisvállalati szektor következtében a mezıgazdasági dolgozóknak lehetıségük van arra, hogy mezıgazdaságon kívüli tevékenységgel egészítsék ki jövedelmüket. Így a mezıgazdaságiként nyilvántartott népesség valójában csak "félállásban” foglalkozik mezıgazdasági termeléssel, jövedelmének egyre nagyobb százaléka származik nem mezıgazdasági munkából. (Tajvan mezıgazdasági termelıi szektorát Japánhoz és Dél-Koreához hasonlóan a kicsiny birtokméret és hatékonysági problémák jellemzik). Ennek behatóbb tanulmányozása a magyar vidékfejlesztési stratégia és a struktúrapolitika kidolgozói számára kínálhat figyelemre méltó tanulságot. Tajvan ipari fejlıdésének példája emellett azt a tanulságot nyújtja, hogy a nagyszériás termelés, az "economy of scale" helyett, a kereslethez rugalmasan alkalmazkodni képes termelıi struktúra, az "economy of scope" szintén nagy elınyökkel járhat. Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok második-harmadik fejlıdési hulláma esetében a gazdasági fejlıdés tapasztalatai máig kevésbé kristályosodtak ki, mint az elsı hullám esetében, esetükben tehát kevesebb adaptálható tanulság kínálkozik. Igaz ez a disszertáció második esettanulmány országára, Thaiföldre is, ahol figyelemre méltó a magántıkebefektetések ösztönzése, valamint a regionális integrálódás iránti törekvés (ld. ASEAN, AFTA). A négy elsı hullám-béli tigris gazdasági eredményeiben mindeddig nem volt komolyabb szerepe a regionális integrálódásnak (Hongkong és Szingapúr közvetítıi szerepe nem tekinthetı annak), sıt - politikai okok miatt különösen Dél-Korea és Tajvan esetében szóba sem jöhetett formális integrálódás lehetısége a szomszédokkal. A második fejlıdési hullám országai között formálisan régóta létezı ASEAN sokáig szintén nem hozott olyan lényeges gazdasági eredményt tagjainak, amely egyértelmően az integrálódásnak lett volna köszönhetı, a közelmúltban azonban az ASEAN-on belüli együttmőködés elmélyülni és kibıvülni látszik (Vietnam tagsága 1995.-tıl, új tagjelöltek). Esetükben tehát a regionális integrálódás hozhat konkrét gazdasági elınyöket, illetve a régión kívül esı országokkal folyatott egyeztetett, esetleg közös fellépésük jobb alkupozíciót jelenthet. Ez Magyarország, illetve a CEFTA tagországok számára szintén követendı tanulság. A magyar gazdasági fejlıdés számára - mindenekelıtt Dél-Korea tapasztalataira alapozva - a további általános következtetések fogalmazhatók meg: 1. Az erıs, és az ország gazdasági és társadalmi érdekeit felismerı és képviselı kormány profitálhat az ország kiélezett geostratégiai helyzetébıl. A gazdasági fejlıdés döntı feltétele a politikai és társadalmi stabilitás. Ez csak a fejlıdés iránt szilárdan elkötelezett, hatékony politikai vezetés mellett képzelhetı el. Stabilitás nélkül a vállalkozók képtelenek elıre tervezni és jövıorientált beruházásokat eszközölni. 2. A kifelé tekintı, export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia számos elınyt kínál. Támaszkodni lehet az ország komparatív elınyeire, javul a termelés és az export méretgazdaságossága, alkalom adódik a külföldi tıke és technológiák felhasználására, -8-
3.
4.
5.
6.
nagyobb kényszer érvényesül az innovációra, felgyorsul a mőszaki fejlıdés, a vállalkozók nem csupán több üzleti információhoz, hanem ezen üzleti lehetıségek kihasználását lehetıvé tévı know-how-hoz is hozzájutnak, a gazdaság alkalmazkodóbbá válik a külsı változásokhoz. Meg kell erısíteni a piac szerepét. A hitelkamatlábak a piaci egyensúlyi viszonyok által megkívántnál alacsonyabbra helyezése nem teszi lehetıvé a beruházások helyes allokációját és krónikus inflációhoz vezet. (Ugyanakkor a túl magas kamatlábak sem ösztönzik, hanem visszafogják a beruházásokat). Ezek az anomáliák gátolják a pénzügyi szektor normális fejlıdését. Egy ország gazdasági fejlıdése végül is a megtakarítások mértékétıl és attól függ, hogy milyen hatékonyan használják fel a megtakarításokat beruházásokra. Korea példája világosan bizonyítja, hogy amikor a pénzügyi intézmények a funkcióikat szabadon, minimális kormányzati beavatkozással gyakorolhatták, a gyors növekedés és az árstabilitás megvalósulhatott. Makrogazdasági egyensúllyal kell fenntartani az árak stabilitását. Ha az árstruktúra eltorzul, az árak már nem képesek helyes "jelzıként" mőködni az erıforrások allokációját illetıen. Az infláció és a torz árstruktúra következtében romlik a jövedelemelosztás mutatója, ennek nyomán viszont csökken a társadalmi és politikai stabilitás, csökken a külföldi tıke és technológia beáramlása is. Végül lehetetlenné válik a világgazdaságba való integrálódás. A humán tıkébe történı beruházás, az oktatás fontossága. Hosszú távon egy gazdaság növekedési potenciálja döntıen az új technológiákat abszorbeáló és továbbfejlesztıképességétıl, vagyis az oktatás színvonalától függ. Korea a 60-as évek eleji take-off idején is magasabb oktatási színvonalat képviselt, mint a hozzá hasonló fejlettségi szinten álló országok, de mára - GNP-jének 8-9%-át ilyen célokra fordítva - már kimagasló az elınye. Az új jelszó a kreativitás növelése lett. Magyarországon - hasonlóan a "tigrisekhez" a legfontosabb erıforrás a humán erıforrás, a képzett szakemberek, azonban ezzel az erıforrással demoralizálóan rossz gazdálkodás folyik, a magasan képzett szakemberek tudása elpocsékolódik és devalválódik. Magyarországon a tanulásba befektetett idı és pénz elvész a társadalom számára. Tipikus pályamódosítás - többek között - az agrárvégzettségő szakemberek részére az ügynökké válás. Az ilyen területen eltöltött néhány év után e szakemberek tudása teljesen elavul. Sokan, akik nem akarják elhagyni az értelmiségi pályát, a külföldön való boldogulást választják, és ez a tendencia jelenleg inkább erısödik, mint csökken. Az emberi erıforrások, a munkaerı hasznosítása. A munkaerı piacán is érvényesített verseny-körülmények teszik lehetıvé a munkaerı maximális foglalkoztatását és a munkások magas fokú mobilitását. Amikor a 70-es évek elején a dél-koreai kormány lehetıvé tette a szakképzetlen munkások bérszínvonalának jelentıs fejlesztését, nagymértékben csökkent az ország nemzetközi versenyképessége. Ebbıl azt a következtetést tartom levonhatónak, hogy valóban óvakodni kell a teljesítmény-fedezet -9-
nélküli bér-kiáramlástól - de az ellenkezıjétıl is. Magyarországon a szocializmus évei alatti nivellálás örökségeként ma is nyomottak az alkalmazotti munkabérek, a közalkalmazotti szférában különösen. A magyar munkások és értelmiségiek legnagyobb része nem kap akkora hozzáadottérték-hányadot munkájáért, mint amit pl. a nyugateurópai versenytársaknál. A világpiacon a verseny természete az utóbbi két évtized alatt radikálisan megváltozott. A korábbi, költségminimalizálásra, tömegtermelésre épülı stratégiákat felváltják minıségre, a szolgáltatások magas színvonalára épülık, amely megvalósítása csak egyféleképpen történhet: az általános tudásszint állandó emelésébe való állami beruházással, ahogy ez Nyugat-Európában, Japánban és a "tigriseknél" történik, valamint tudás- és teljesítmény-orientált bérezéssel. Ennek elmulasztása azzal fog járni, hogy hazánk világpiaci lehetıségeit a jövıben is az olcsó munkaerı és az azzal elıállítható, a világpiaci szinttıl messze elmaradó színvonalú termékek adta piaci lehetıségek fogják kijelölni. 7. A délkelet-ázsiai gazdaságok fejlıdésének tartós dinamizmusát tehát nem elsısorban az olcsó munkaerı tette lehetıvé. Az olcsó munkaerı kezdetben ugyan kétségtelen versenyelınyöket biztosított ezeknek az országoknak, fıként a take off fejlıdési szakaszban, hosszabb távon azonban az olcsó munkaerı önmagában nem dinamizáló, hanem inkább visszahúzó erıvé válik. (Például Latin-Amerikában, vagy FeketeAfrikában is olcsó a munkaerı, mégsem találni egy olyan országot közülük, ahol a délkelet-ázsiaiakhoz hasonló fejlıdési dinamizmus lenne megfigyelhetı.) "Az olcsó munkaerıre - legyen az fizikai vagy szellemi - építı országok útja csak egyirányú lehet: a fokozatos kiszorulás a gazdasági versenybıl, az ezzel járó gyenge gazdasági eredmények, és ennek következményeként, a többség számára, a fejlıdı világ szintjén beálló életszínvonal útja". Ez könnyen vezethet további munkanélküliséghez, gazdasági függıséghez, társadalmi polarizálódáshoz és hosszú távon állandó feszültségforráshoz. 8. Az újonnan iparosodó gazdaságok gyors mőszaki fejlıdésében fontos szerepe volt a K+F politikának és a folyamatos technológia beáramlásnak, valamint az oktatási rendszernek. Magyarország nincs híján a tudományos gondolkodás, az innováció hagyományainak, azonban az ún. létezı szocializmus több évtizedes idıszakában elıször teljes majd részleges elzárkózás révén elszakadtunk a fejlett világ technológiai fejlıdésétıl. Az oktatási rendszer elégtelen fejlesztése ellenére sok tehetséges szakemberrel rendelkezik az ország. A lemaradások felszámolásának igénye azonban még sok tennivalót jelent a kutatás-fejlesztés területén az állam számára is. Az exportösztönzı politikát szorosan össze kell hangolni az ipari és a mőszaki fejlesztési politikával. Ez utóbbinak, és különösen a technológiák importjának kiemelkedı jelentısége van a "késın jövı" országokban. A kis- és középvállalati szektor fontos szerepet játszik az ipar "szélességben" történı terjedésében, a hazai megtakarítások magas rátájában, a jövedelemelosztás javításában. - 10 -
9. Külön érdemes kiemelni a külföldi mőködıtıke-beáramlás szabályozását. Dél-Koreában ez szelektíven, az ország mindenkori gazdaságfejlesztési prioritásainak alárendelve történt. Preferálták a termelı szférába való beruházást, különösen azokban az esetekben, amikor az technológiai transzferrel járt Dél-Korea javára, ám hosszú ideig korlátozták a nem-termelıi szektorba való beruházást. Ennek megfelelıen a TNC-k jelentıs értékő csúcstechnológiát hoztak Dél-Koreába. A külföldi tıke beengedésénél Magyarországon is hasonló, szelektív elbírálás lenne szükséges, és nem a feltétel nélküli beengedés, sokszor ellenszolgáltatás nélküli, egyoldalú elınyök juttatásával tetézve. 10. Néhány tanulságot nyújt a dél-koreai agrárfejlıdés és agrárpolitika is. A II. világháború után földreformot és földosztást valósítottak meg, azaz lényeges változást a földtulajdoni viszonyokban. A kialakított kis birtok-méret akkor objektív szükségszerőség volt. A gazdaság fejlıdésével azonban kialakult egy olyan helyzet, a kis birtokméretbıl adódó kevéssé hatékony mezıgazdaság drágán, jelentıs állami támogatással termel. A termelıi szektor - állami beavatkozás nélkül - nem lenne képes jelentısebb modernizálódásra. A föld - mint erıforrás - magántulajdona önmagában nem garancia annak hatékony mőködtetésére és a mezıgazdaság fejlesztésére. A központi agrárfejlesztési programok és a fokozatos, az érzékeny termékeket rövid távon nem érintı import-liberalizálás együttes alkalmazásával kívánják a dél-koreai mezıgazdaság modernizációját elérni. III. 3. Magyarország és a délkelet-ázsiai régió gazdasági kapcsolatai, agrárkülkereskedelem Magyarország külgazdasági kapcsolatai a régió országainak egy részével már az 1950-es, illetve 60-as években megindultak: Indonézia, India, Japán, valamint az ázsiai szocialista országok - Kína, Vietnam, Észak-Korea, míg a térség más gazdaságaival pl. Dél-Korea, Tajvan, csak az 1980-as évek végén, a rendszerváltást közvetlenül megelızıen indulhattak fejlıdésnek Magyar oldalról a térséghez főzıdı gazdasági érdekek felismerése megkésett, politikai megközelítést pedig többnyire a szocialista világrendszer politikai céljainak támogatása jellemezte, anélkül, hogy megfogalmazásra kerültek volna a magyar nemzeti érdekek és az elérhetı célok. Az 1980-as években történt döntı változás a régióval kapcsolatos magyar külpolitikában. Magyarországot földrajzi helyzete, nagysága és gazdasági ereje nem teszi képessé arra, hogy itt politikai ambíciói lehessenek, egyértelmő, hogy ehhez a térséghez Magyarországnak gazdasági és nem politikai érdekei főzıdnek. A magyar vámstatisztikai adatgyőjtésen alapuló, IKM által publikált külkereskedelmi áruforgalmi adatokra alapozott vizsgálatomban arra kerestem választ, hogy hazánk átalakuló külpiaci struktúrájában - mekkora a délkelet-ázsiai térség részaránya. Ehhez kiindulási alapul a teljes magyar külkereskedelmi forgalom (az export és az import volumene) szolgált. A vizsgált adatok alapján a délkelet-ázsiai relációnak igen kicsi a részaránya a teljes magyar külkereskedelmi forgalmon belül. A magyar import az 1990-es években erısen növekvı tendenciát mutat, míg a magyar exportra inkább a stagnálás jellemzı. 1990-es évek - 11 -
külkereskedelmi forgalomban erıs a magyar passzívum, az import mintegy 2,5-3 szorosan haladja meg az export értékét. Mindez világosan látszik az egész régió szintjén a 3. sz. táblázat adataiból, de Dél-Korea és Thaiföld konkrét példája is igazolja (ld. 1. és 2. sz. Ábrákon. (Dél-Koreával mindig is jellemzı volt a magyar passzívum, míg a Thaifölddel szembeni korábbi magyar aktívum 1992. után megszőnt, és passzívumba ment át. A magyar export gyenge teljesítményének oka többek között a magyar gazdaság struktúraváltásából következik: a korábban jelentıs szerepet játszó termékek (vegyipari, kohászati, alumíniumipari cikkek) gyártása csökkent, vagy meg is szőnt. A magyar külkereskedelem vállalati szerkezetének átalakulása is negatív hatással járt, mert a korábbi szak-külkereskedelmi vállalatok megszőnése nyomán létrejött sok ezer kis cégnek a földrajzi rádiusza beszőkült. Ám Magyarország szabadkereskedelmi megállapodásai is ebbıl a szempontból negatívak voltak: a hazai vállalatok elıtt (az ipari termékekre) megszőntek a kereskedelmi akadályok, így egyre kevesebb olyan termék van, amely esetében érdemesnek tőnik, jelentıs erıfeszítések és költségek árán exportálni a távoli és igényes délkelet-ázsiai piacokra. Legnagyobb szállítónk a térségbıl Japán, ahonnan a magyar import bı egyharmada - közel a fele származik. Jelentıs a négy (elsı hullám-béli) újonnan iparosodott gazdaság is, összesen mintegy 30%-kal. (3. Ábra; 2. Táblázat). Összes importunk kétharmada - háromnegyede származik a régió öt legfejlettebb gazdaságából (Japán, Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Hongkong). A térségbe irányuló magyar össz-export arányait tartalmazó 1. Táblázat és a 3. Ábra adatai szerint a délkelet-ázsiai térségben szintén Japán a legfontosabb partnerünk, 3040% közötti részesedéssel, a régión belül jelentısnek mondható még a négy ANIEs (együttesen kb. 20%), a Kínai Népköztársaság, India és az ASEAN országok, Brunei kivételével. A 3. Táblázatban szereplı áruforgalmi adatok arról tanúskodnak, hogy a délkelet-ázsiai országokkal folytatott külkereskedelemi forgalmunk volumene - elsısorban az import oldalán - dinamikusan növekszik, ám a teljes magyar külkereskedelmi forgalomban marginális a jelentısége. (Összehasonlításul: a Németországba irányuló magyar áruexport, és azon belül az agrárexport értéke 10 - 15-ször akkora, mint ami a vizsgált térség teljes egészébe irányul.) Az agrár-külkereskedelem helyzete Vizsgálataimban megállapítottam, hogy a délkelet-ázsiai térségnek a teljes magyar importban 5,9 - 6,5%-os volt a részesedése 1993.-1996. között, míg ugyanebben az idıszakban a teljes magyar exportnak csak 1,8 - 3,2%-át vette fel ez a reláció. (3. Táblázat). Ha ugyanezt külön megvizsgáljuk az élelmiszergazdasági termékcsoportra, akkor az adatokból az látszik (3. Táblázat), hogy import oldalon a régió részaránya hasonló, bár némileg kisebb: 4,1 - 5,3%os. A magyar export esetében Délkelet-Ázsia részesedése szintén az átlagosnál kisebb, mintegy 1,2 - 1,7%-os. Ennek megfelelı a jelentısége, bár érdemes megemlíteni: az agrárkülkereskedelem “mérlege“ magyar szempontból 1993. óta javult: az 1993. és 1994. évi 16 - 12 -
17 millió USD-nyi magyar deficit 1995.-re megszőnt, 1995.-ben és 1996. elsı öt hónapjában az agrárexport és -import nagyságrendje nagyjából megegyezett. A délkelet-ázsiai térséggel folytatott magyar agrár-külkereskedelem jellemzı vonása a viszonylati aszimmetria, azaz agrár-kivitelünk döntı része más országokba irányul (Japán, ANIEs), mint ahonnan agrárimportunk legnagyobb része származik (ASEAN), ld. a 4. Ábra adatait. Magyarország külkereskedelemében a délkelet-ázsiai térség csekély részarányt képvisel. A régió gyors gazdasági növekedése, valamint a térségbıl még mindig viszonylag olcsón beszerezhetı, fejlett technológiát megtestesítı áruk egyre növekvı importja miatt azonban Délkelet-Ázsia szükségszerően felértékelıdik. Kutatómunkám során megkíséreltem a tágabban értelmezett délkelet-ázsiai régió gazdasági növekedésének makrogazdasági és világgazdasági összefüggéseit feltárni és bemutatni. Munkám teoretikus elemzéseit kiegészítettem olyan, - a magyar kapcsolatokat érintı helyzetelemzéssel, amely alapján megfogalmazhatók külgazdasági kapcsolataink (így az élelmiszergazdasági export) bıvítése, fejlesztése területén a gyakorlatban is hasznosítható alábbi javaslatok és feladatok: 1. Délkelet-Ázsia importpiacain erıs a nemzetközi verseny, és a nagy távolságból adódó magas szállítási költségek európai exportıröknek nem kedveznek. A magyar agrártermékek közül ezért leginkább a nagy fajlagos értéket képviselı, feldolgozott cikkek és a magyar specialitások jöhetnek számításba, pl. japán relációban a magyar paprika, a libamáj, a vágott csirke, bor méz, stb. Hasonló termékek, jóllehet kisebb mennyiségben elhelyezhetık más országokban is, pl. a Koreai Köztársaságban. 2. A magyar exportpiacok diverzifikálása érdekében, valamint a délkelet-ázsiai országokkal folytatott külkereskedelmünk negatív szaldóját ellensúlyozandó, központi stratégia kidolgozására lenne szükség az Európán kívüli, fejlett és fizetıképes gazdaságok piacain történı eredményesebb fellépéshez. Ennek része lehetne egy kollektív kereskedelemfejlesztési intézményrendszer felállítása, ilyen intézmény a délkelet-ázsiai országokban eredményesen mőködik (pl. Korea Trade Promotion Corporation, Japan External Trade Office, stb.) A magyar vállalatok nagy része ma nem lenne képes a piacra való belépés költségeit fedezni, holott nemcsak a hazaitól hanem sokszor a régió országai között is nagymértékben eltérı üzleti magatartás és fogyasztói szokások alapos megismerése elengedhetetlen. 3. Mindezek mellett a magyar - délkelet-ázsiai gazdasági kapcsolatokban jövıje van olyan, a közvetlen árucsere-forgalmon túlmutató új formáknak: pl. újabb vegyes vállalatok létrehozása, K+F együttmőködés, mőködıtıke-befektetés ösztönzése elsısorban Japán és a négy tigris vonatkozásában. A néhány közismert, pozitív példa (pl. Samsung, Suzuki, Pannonlucky, Hanwha Foods, stb.) ellenére bizonyos, hogy ezen a téren nincsenek a lehetıségek kellıen kihasználva. Ugyanez vonatkozik a tıkeexportır ázsiai országok - 13 -
némelyike által felkínált kedvezményes hitelcsomagokra is, Dél-Korea például több száz millió USD nagyságrendben projekt hitelt ajánlott fel Magyarország számára, a Magyarországra irányuló dél-koreai befektetések támogatására. Ez a lehetıség jórészt kihasználatlan. 4. A kelet- és délkelet-ázsiai országokból származó magyarországi mőködıtıke-befektetések ösztönzése - fıként ha az Magyarország számára technológiai transzferrel is együtt jár fontos és kívánatos. Ennek eredményessége érdekében azonban fel kell hagyni bizonyos korábbi sztereotípiákkal:
• E relációban például felesleges, sıt káros lehet az olcsó magyar munkaerıre, mint országunk egyik fı komparatív elınyére hivatkozni. A japán, dél-koreai, stb. tıkebefektetı számára a magyar munkaerı egyáltalán nem olcsó, mivel saját régiójában (Délkelet-Ázsia kevésbé fejlett országaiban) bıségesen talál a magyarnál sokkal olcsóbb munkaerıt. Sokkal célszerőbb lenne a magyar szellemi tıkére, a kreativitásra, a jól képzett (és csak a nyugat-európai szinthez mérve olcsó) munkaerıre, a nagy múltra visszatekintı tudományos eredményeinkre (fıleg alapkutatásokban) alapozni ország image-ünket.
• A másik megszokott érv: Magyarország hídfıállás szerepe az EU-felé. Ezzel az érvvel óvatosan kell bánni. Addig ugyanis, amíg a magyar háttéripar (beszállítók) nem képes elfogadható módon és minıségben alkatrészeket szállítani a Magyarországon megtelepülni szándékozó ázsiai cégeknek, a késztermék aligha éri el meghatározott %-ban a magyar eredető hányadot, így azt az EU nem fogadja el “származónak”. Természetesen a hiányzó magyar hányadot pótolni lehet EU importtal, ez azonban nem indokolja a magyarországi befektetést. 5. Végül fontos ráirányítani a figyelmet arra, hogy Délkelet-Ázsia országaiban az állam gazdaságirányító szerepe általában rendkívül erıs, ezért - az európaitól lényegesen eltérı módon - még egy egyszerő üzlet megkötése is sokszor állami szereplık bevonását (és meggyızését) kívánja meg. Ezért az ebben a régióban történı eredményes magyar fellépéshez az üzleti szereplık és diplomáciai képviselet összehangolt, egymást támogató együttmőködésére van szükség.
Az értekezés két esettanulmány-országa, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) és Thaiföld esetében a következı konkrét feladatok, javaslatok fogalmazhatók meg: Javaslatok dél-koreai relációban: Célszerő lenne - központi támogatással - fokozni a magyar vállalatok részvételét a kinti tendereken, ez a magyar szellemitıke-export mellett az lehetıvé tenné a magyar árukivitel növelését is. Érdemes figyelemmel kísérni az OSROK (Office of Supply of the Republic of - 14 -
Korea) szervezet által kiírt tendereket, valamint a mezıgazdasági tárgyú tendereket, amelyeket az Agricultural Fishery Marketing Corporation vagy a National Livestock Cooperative Federation bocsát ki. Fontos a külgazdasági kapcsolatok jogi keretfeltételeit is erısíteni, e tekintetében releváns példa az aláírásra váró állategészségügyi egyezmény, amely révén lehetıvé válhat a magyar fagyasztott sertéshús dél-koreai exportja. A marketing politika kidolgozása, valamint a piaci bevezetés során fel kell készülni arra, hogy a volt szocialista országokból érkezı termékekkel szemben a dél-koreai importırök egy része elıítélettel viseltetik, s tapasztalat nélkül is eleve alacsonyabb minıséget feltételez. Ezért intenzívebb kinti piackutatás és promóciós tevékenységre lenne szükség, ezt azonban Dél-Korea esetében megnehezíti, hogy Szöulban nem mőködnek magyar vállalati képviseletek, így emiatt is indokolt lehet koreai partner bevonása. A kapcsolatok bıvítése szempontjából kiemelt szerepe van a szöuli magyar Kereskedelmi Kirendeltségnek, valamint a Korea Trade Promotion Corporation (KOTRA) budapesti irodájának, bár ez utóbbi elsısorban a dél-koreai exportırök érdekeit képviseli, és perspektivikusan fontos szerepük lehet az újjáalakult ágazati kamaráknak is. Javaslatok thai relációban: Szorgalmazni kell az államközi kapcsolatok további erısítését, mindamellett fokozottan figyelemmel kell lenni arra, hogy a thaiföldi gazdaságpolitikában a korábbinál nagyobb hangsúllyal szerepelnek a magánszektor beruházásai. Emiatt a magyar vállalatokat aktívabb piaci tevékenység kifejtésére szükséges ösztönözni a magánszektor irányába is. Tovább kell erısíteni a kamarák és más - üzletembereket tömörítı - szervezetek közötti együttmőködést. Mindezek mellett ösztönözni kell a thaiföldi befektetıi körök magyarországi beruházásait, mindenekelıtt a thai BOI (Board of Investment) együttmőködésével. Thaiföldi relációban a elsısorban a magyar gépipari exportnak jók az esélyei, (pl. Ikarus autóbuszok). Az elkövetkezı években a telekommunikáció, energiaipar, közlekedési eszközök, építıipari, környezetvédelmi technológia, jármőgyártás, elektronika, mőanyagok, egészségügyi termékek terén van exportlehetıség a thai piacon. Thaiföld, mint agrárexportır ország nem jelent komoly perspektívát a magyar agrárcikkeknek. A magyar élelmiszergazdasági szféra e relációban csak közvetett úton érintett, pl.: Thaiföldön kereslet van mezıgazdasági és élelmiszer-feldolgozó gépek iránt.
- 15 -
IV. AZ ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÉS AZOK HASZNOSÍTÁSA
IV. 1. Új elemek az értekezés Délkelet-Ázsia regionalizációs folyamatait elemzı részében Vizsgálataimat kiterjesztve az Ázsiai - Csendes-óceáni térségre, valamint az újabban DélÁzsia régióként nevezett területre (India és szomszédai) részletesen bemutattam a legfontosabb integrálódási folyamatokat. Disszertációm e fejezete két új elemet tartalmaz:
• Dél-Ázsia regionális integrálódási folyamatát, valamint annak intézményesülését (SAARC) angol nyelvő szakirodalom fordítása és szintetizálása révén mutattam be. Ismereteim szerint errıl a témáról magyar nyelven még nem jelent meg publikáció. • Kína szerepét megkíséreltem újszerő megvilágításba helyezni a délkelet-ázsiai regionalizációs folyamatokban. A Kínai Közös Piac - már több helyen publikált - teóriája alapján megállapítottam, hogy a korábbi kétpólusú világrend sztereotípiái alapján nem lehet értelmezni Kína (KNK) sajátos fejlıdési folyamatát. Kína nem sorolható a tigrisek harmadik-negyedik hullámához, jövıbeli fejlıdése, integrációs szerepe csak más megvilágításban értelmezhetı. Kína saját integrációs törekvései nem illeszkednek sem az USA által életre hívott integrációs szervezetekhez, sem a japán fejlıdési utat sok tekintetben követı tigrisek különbözı hullámaihoz. Kína törekvéseit az elıbbiekkel szemben sajátos válaszreakciónak tekintem (össz-kínai nemzeti piac Hongkong és Makaó annektálása, majd Tajvannal és esetleg Szingapúrral történı szorosabb együttmőködés révén - az USA és Japán nélkül).
IV. 2. Az újonnan iparosodó ázsiai országok fejlıdési útjának modell-értéke és adaptálhatósága Vizsgálataim során arra a következtetésre jutottam, hogy az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok elsı hulláma (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr és Hongkong) olyan fejlıdési utat járt végig, amely egyszeri és megismételhetetlen. Ezen gazdaságok sikeréhez ugyanis a belsı tényezıkön túlmenıen nagymértékben hozzájárultak olyan külsı - világgazdasági és világpolitikai - tényezık, amelyek a maitól lényegesen eltérnek. A kétpólusú világrendszer frontországaiként ezen gazdaságok jelentıs mértékő USA segélyeket kaptak, emellett kevésbé telített és kevésbé protekcionista piacokon tudtak értékesíteni. Az energiahordozókban szegény négy tigris számára (hasonlóan Japánhoz) kulcsfontosságú volt fejlıdésük take off szakaszában a mai árszínvonalhoz képest igen olcsó kıolaj. Ezt a fejlıdési utat az újonnan iparosodó országok következı hulláma (Thaiföld, Malajzia, Indonézia és a Fülöp Szigetek) nem képes megismételni, ezen országok fejlıdési útja több ponton lényegesen eltér a négy tigrisétıl, valamint a mai világgazdasági helyzet, (pl. telített és protekcionista piacok) kevésbé kedvezı a látványos export-expanzióhoz. Így nem beszélhetünk közgazdaságilag megalapozott “tigris modellrıl”, annak ellenére, hogy e - 16 -
gazdaságok növekedésében néhány olyan általánosítható tényezı valóban közrejátszott, amely más országok - így az ANIEs második hulláma - esetében is kedvezıen hathat a gazdasági fejlıdésre. IV. 3. A “tigrisek” fejlıdési útjának tapasztalataiból a Magyarország számára levonható tanulságok Vizsgálataim során - több szakmai véleményt ütköztetve - megállapítottam, hogy ezen gazdaságok fejlıdési útja számos olyan üzenetet, tanulságot hordoz, amelyek a magyar gazdasági fejlıdés szempontjából jelzés-értékőek. Ezek közül a legfontosabbak: • Egy erıs és az ország gazdasági és társadalmi érdekeit képviselı kormány profitálhat az ország geostratégiai helyzetébıl, továbbá a politikai és társadalmi stabilitás, valamint a társadalom pozitív jövıképe kedvezı környezetet teremt;
• Az export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia számos elınyt kínál, azonban megköveteli a gyors mőszaki fejlesztést. Az iparfejlesztési politikával összehangolt K+F stratégia révén ez a folyamat felgyorsítható. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy a követı jellegő stratégia hosszú távon - a fejlıdés érettebb szakaszában - erısen behatárolja a gazdasági növekedés perspektíváit.
• A Magyarország “komparatív elınyeként” megfogalmazott alacsony bérszínvonal önmagában csak rövid távon jelent igazi versenyelınyt, hosszú távon - ha nem párosul az oktatás, képzés állandó fejlesztésével és megfelelı humán-erıforrással való gazdálkodással az ország gazdasági fejlıdésének kerékkötıjévé válik. IV. 4. A délkelet-ázsiai térség helye Magyarország külgazdaság-fejlesztési stratégiájában Magyarország biztonságpolitikai és külgazdasági törekvéseiben az euro-atlanti integrálódás folyamata jelenti hosszú távon a prioritást. Ennek jelentıségét nem alábecsülve megítélésem az, hogy a jelenleginél nagyobb figyelmet kellene fordítani az Európán kívüli fejlett gazdaságok felé. Egyrészt Nyugat-Európa a csúcstechnológiai fejlesztések terén mára már egyértelmően lemaradt az USA és Japán mögött, gazdasági és technológiai lemaradásunkat az éllovasokkal kialakított közvetlen kapcsolat révén csökkenthetjük leginkább. A Délkelet-Ázsiából érkezı, fejlett technológiát megtestesítı termékek egyre növekvı volumene miatt jelentıs e relációval szemben a magyar külkereskedelmi passzívum. Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy érdemes kereskedni e régióval, a külkereskedelem negatív szaldóját azonban a magyar export dinamizálása révén mérsékelni célszerő, jóllehet a magyar áruexport nem növelhetı korlátlan mértékben e régióba. A fejlett délkelet-ázsiai országok Magyarország számára elsısorban mint potenciális mőködıtıke-exportırök jöhetnek számításba, valamint perspektívát jelent a gazdasági kapcsolatokat is élénkíteni képes mőszaki-tudományos területeken való együttmőködés is. - 17 -
IV. 5.
A gazdasági együttmőködés és a magyar agrárexport perspektívái
Magyarországot sebezhetıvé teszi erısen koncentrált külpiaci struktúrája, ezért a külkereskedelmi tevékenység diverzifikálása kívánatos. A disszertációban részletes esettanulmányként bemutatott Koreai Köztársaság mezıgazdasága gyenge, ám a külföldi áruk behozatalát erısen korlátozzák a piacvédelmi intézkedések, Thaiföld pedig maga is jelentıs agrár-exportır. (Thaiföld mezıgazdasága ismertetésénél disszertációmban újszerő elem az 1850.-1950. közötti thai agrárszféra fejlıdésének magyar nyelvő interpretációja). Magyarország külkereskedelmében a délkelet-ázsiai térség csekély részarányt képvisel, ez az arány lényegesen nem növelhetı. Különösen igaz ez az élelmiszergazdasági cikkek kereskedelmére, mindazonáltal a GATT/WTO piacliberalizálási folyamat révén néhány agrártermék exportjának (pl. feldolgozott húsfélék, méz, baromfi, paprika) jók az esélyei a délkelet-ázsiai piacokon. IV.6. Az eredmények hasznosítása • Az értekezésben feltárt összefüggések, eredmények felhasználhatóak az agrár-, illetve a közgazdasági felsıoktatásban - többek között - a világgazdaságtan, a nemzetközi agrárintegrációk, illetve az egyetemes agrártörténet tantárgyak keretében. • Az értekezés eredményei és megállapításai hasznosíthatók a nemzetközi gazdasági és mőszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztése területén, például hozzájárulhatnak egy, a vizsgált térség irányában kimunkálandó részletes külgazdasági stratégia megszületéséhez. • Az értekezés széleskörő, rendszerezett információs bázisánál fogva forrásként hasznosítható a délkelet-ázsiai régió országaival kapcsolatos közgazdasági tárgyú további vizsgálatokhoz, kutatásokhoz, különös tekintettel arra, hogy az értekezés tárgykörébıl viszonylag kevés tanulmány látott napvilágot magyar nyelven.
- 18 -
V. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁBAN MEGJELENT (ILL. MEGJELENÉS ALATT LÉVİ) PUBLIKÁCIÓK:
1. Neszmélyi Gy.: A magyar külkereskedelem Délkelet-Ázsiában Gazdálkodás 1996. (XL. évf.) 6. sz., 1996. december, 55. - 60. pp. (6 p.) 2. Neszmélyi Gy.: Magyar - dél-koreai gazdasági kapcsolatok (különös tekintettel az agrárkülkereskedelem perspektíváira) Gazdaság és Társadalom 1996.1.-2. szám 1996. júl., 306.- 313. pp. (8 p.) 3. Neszmélyi Gy.: A Koreai Köztársaság modernizációjának sajátosságai (Recenzió Mayer László: A Koreai Köztársaság (Dél Korea) gazdasága és gazdaságpolitikája, JatePress, Szeged, 1994.) c. könyvérıl; Gazdaság és Társadalom 1994./6. sz., 1994. dec., 169.-180. pp. (12 p.) 4. Neszmélyi Gy.: Mi tette a Koreai Köztársaságot "kis tigrissé"? Gazdaság és Társadalom 1994./4.sz.1994. aug., 139.-160. pp. (22 p.) 5. Dr. Villányi László - Neszmélyi Gy.: Az élelmiszer-termelés integrációjának néhány sajátossága a Koreai Köztársaságban (elıadás) 38. Georgikon Napok, - Integráció a Mezıgazdaságban, PATE, Keszthely, 1996. szept. 12.-13. 6. Neszmélyi Gy.: Agrár-külkereskedelmünk helyzete és távlatai a délkelet-ázsiai térség országaival (poszter, 11 p) 38. Georgikon Napok, - Integráció a Mezıgazdaságban -PATE, Keszthely, 1996. szept. 12.-13. 7. Neszmélyi Gy.: Agrár-exportunk perspektívái a Koreai Köztársaságba (elıadás) V. Agrárökonómiai Tudományos Napok (Gazdálkodás - Piaci Verseny a Mezıgazdaságban) Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Mg Fıiskolai Kar, Gyöngyös 1996. márc. 26. 8. Neszmélyi Gy.: A gazdasági együttmőködés perspektívái és a magyar gazdaság-diplomácia aktuális feladatai a délkelet-ázsiai országok viszonylatában Külkereskedelmi Fıiskola, Budapest, 1997. - diplomadolgozat, 102 p. 9. Neszmélyi Gy.: Magyar - dél-koreai gazdasági kapcsolatok (az agrár-külkereskedelem perspektívái) - GTK Szakmai Nap, Agrártudományi Egyetem, Gödöllı, 1995. dec. 12. (poszter, 3 p.) 10.Neszmélyi Gy.: A fejlıdı országok gazdasági modernizációjának kérdései - a kitörés egy modellje - Koreai Köztársaság (esettanulmány) Külkereskedelmi Fıiskola, Budapest, 1994. - diplomadolgozat, 85 p. 11.Dr. Villányi László - Neszmélyi Gy.: Agricultural Trade between Hungary and APEC (poszter); XXIII. International Conference of Agricultural Economists, Sacramento, USA, 1997. augusztus 10. - 16. (elfogadás alatt) 12.Neszmélyi Gy.: Hungaro-Japanese Technical Cooperation In Agriculture The 8th International Conference of the European Association for Japanese Studies (EAJS), Budapest, 1997. augusztus 27.-30. (elfogadott elıadás) 13.Dr. Villányi László - Neszmélyi Gy.: A Koreai Köztársaság élelmiszergazdasága Gazdálkodás, megjelenés alatt (kb. 7 p.) 14.Neszmélyi Gy. - Dr. Szretykó György: A személyzeti menedzsment rendszere néhány délkeletázsiai és afrikai fejlıdı ország köztisztviselıi szférájában Humánpolitikai Szemle, megjelenés alatt (kb. 20 p.) 15.Laczkó András - Neszmélyi György: Globalizálódás és Regionalizmus, a délkelet-ázsiai országok élelmiszergazdasága Gödöllıi Agrártudományi Egyetem Tudományos Továbbképzési Intézet Közgazdasági Szakbizottsága, 1997. (megjelenés alatt) - 19 -
1.Ábra:
A magyar - dél-koreai külkereskedelem volumene (millió USD-ban) 148.90
160.00 146.40
140.00 120.00 100.00 80.00
72.90
60.00
53.40
40.00
3.90 11.20 0.90 2.80
20.00 0.00
98.80
95.30
1986
1987
35.90
20.50 5.00
1988
18.30
1989
1990
17.60
32.10
67.10
19.90
14.60
9.30 12.30
1993
1994
1995
16.20
1991
1992
Magyar import
1996
Magyar export
Forrás: 1990.-96:IKM (KOPINT DATORG vámstatisztikai adatok) nyomán 1986.-89:NGKM relációs tájékoztató nyomán
2.Ábra: 40,00
35,20
35,00
32,50
30,00 25,00
27,30 19,78
20,00 15,00 10,00
A magyar - thaiföldi külkereskedelem volumene (millió USD-ban)
10,70
14,00
15,20
20,80
16,13
22,50 13,73
9,33
5,00 0,00 1990
23,90
1991
1992
Magyar import
1993
1994
1995
Magyar export
Forrás: IKM (KOPINT DATORG vámstatisztikai adatok) nyomán
- 20 -
11,30
1996
3. Ábra: Magyarország délkelet-ázsiai külkereskedelmi áruforgalmának megoszlása A délkelet-ázsiai térségbe irányuló teljes magyar export megoszlása
1993. Indonézia egyéb Malaysia 2% orsz.5% 2%
Tajvan 3% Vietnam 4% Szingapúr 5% Hongkong 5%
Thaiföld 6% Dél-Korea 7%
1994. egyéb orsz. Indonézia 4% Malaysia 6% 5% Japán Tajvan 31% 3% Vietnam 4% Szingapúr 4%
Kínai Népközt. 16%
India 14%
Hongkong 6% Thaiföld 6% Dél-Korea 6%
Thaiföld 3% Hongkong 3% India 5% Szingapúr 6%
egyéb orsz. Indonézia 7% 4% Malaysia 4% Tajvan 4%
Japán 32%
Szingapúr 4% Hongkong 9% Thaiföld Dél-Korea 4% 4%
Kínai Népközt. 5%
Szingapúr 6%
India 10%
Hongkong 7% Thaiföld 5% Dél-Korea India 4% 5%
Kínai Népközt. 10%
1995.
1994.
Malaysia Indonézia 3% egyéb orsz. 3% 3% Thaiföld 3%
Japán 45%
Szingapúr Japán 5% 47% Dél-Korea 11%
Tajvan 10%
Forrás: IKM adatok alapján saját számítás
Kínai Népközt. 12%
Malaysia Indonézia 4% egyéb orsz. 3% 2% Thaiföld 3% Hongkong 5% India 4%
Japán 36%
Szingapúr 4%
Kínai Népközt.
- 21 -
Kínai Népközt. 9%
1996. I. - V. hó
Indonézia Malaysia 4% 3% Thaiföld 2% Hongkong 6% India 5%
egyéb orsz. 2%
Japán 38%
Szingapúr 4%
Dél-Korea 15%
Tajvan 9%
Japán 40%
Vietnam 5%
Vietnam 4%
Hongkong 3% India 3%
Dél-Korea 9% Kínai Népközt. 10%
Japán 40%
egyéb orsz. 4% Indonézia 10% Malaysia 5% Tajvan 4%
A délkelet-ázsiai térségbıl származó teljes magyar import megoszlása
1993. Malaysia Indonézia 2%egyéb orsz. 3% 2%
India 11%
1996. I. - V. hó
1995.
Tajvan 10%
Dél-Korea 12%
Kínai Népközt. 16%
Tajvan 8%
4. Ábra: Magyarország agrár-külkereskedelme Délkelet-Ázsiával
A délkelet-ázsiai térségbe irányuló magyar agrárexport megoszlása
1993.
1994.
1995.
Malaysia Kínai Népk.1% egyéb orsz. Vietnam 1% Tajvan 3% 1% 1% Dél-Korea 0,5%
Malaysia Tajvan 0,3% egyéb orsz. Dél-Korea 2% 2% 1%
Dél-Korea Kínai Népk. 0,5% egyéb orsz. 2% 1% Vietnam 3% Hongkong 10%
Hongkong 11%
India 31%
1995.
1994.
Malaysia 21%
Vietnam 12%
egyéb orsz. 7%
Malaysia 23%
egyéb orsz. 3% Malaysia 30%
India 10%
Thaiföld 21% Sri Lanka
India 9%
Forrás: IKM adatok alapján saját számítás
Indonézia 16%
Indonézia 12%
- 22 -
1996. I. - V. hó Vietnam 7%
egyéb orsz. 8%
Malaysia 14%
Kínai Népközt. 10%
Thaiföld 21%
Sri Lanka 12%
Thaiföld 17%
5%
Indonézia 10%
Kínai Népközt. 6%
Vietnam 6%
Sri Lanka 8%
Kínai Népközt. 11%
India 8%
Japán 83%
A délkelet-ázsiai térségbıl származó magyar agrárimport megoszlása
1993.
Sri Lanka 5%
Hongkong 9%
Indonézia 28%
Indonézia 11%
Kínai Népközt. 18%
1%
Japán 54%
Japán 64%
Vietnam 12%
Tajvan Malaysia Kínai Népk. 1% 1% egyéb orsz. 3% Dél-Korea 1% 1% Vietnam
Japán 43%
India 13%
India 17%
egyéb orsz. 5%
1996. I. - V. hó
Thaiföld 25%
India 17%
Indonézia 11%
1. Táblázat: A Délkelet Ázsiába irányuló magyar export volumene országonként (millió USD-ban) Ország Bangladesh Bhutan Brunei Fülöp Szigetek Hong Kong * India Indonézia Japán Kambodzsa Kínai Népköztársaság Koreai Köztársaság (Dél-Korea) * Koreai NDK (Észak-Korea) Laosz Macao Malajzia Myanmar (Burma) Nepál Sri Lanka Szingapúr * Tajvan * Thaiföld Vietnam DÉLKELET-ÁZSIA ÖSSZESEN: Japán részesedése a régióból ANIEs (4) * részesedése a régióból Japán + ANIEs (4) összesen:
1993. Összes Élelmiszerexport gazdasági export2,909 0,000 n.a. n.a. 0,000 0,000 1,804 n.a. 13,273 2,401 38,258 6,161 5,077 0,026 85,861 12,944 5,840 0,0001 53,078 0,042 19,930 0,160 0,616 0,110 0,068 0,052 0,136 0,078 6,652 0,060 0,193 0,012 0,084 0,012 2,005 0,095 12,538 0,015 9,004 0,322 16,126 0,020 9,788 0,011 283,239 22,520 30,31% 57,48% 19,33% 12,87% 49,64% 70,35%
1994. Összes Élelmiszerexport gazdasági export2,947 0,443 0,000 0,000 0,001 0,000 2,500 0,0001 14,729 3,298 26,280 5,303 13,096 3,402 91,917 16,829 0,233 0,099 11,720 0,261 14,642 0,150 0,187 0,0002 0,021 0,015 0,278 0,032 11,654 0,288 0,571 0,083 0,257 0,185 1,937 0,002 10,346 0,077 8,047 0,161 13,734 0,024 9,715 0,238 234,811 30,889 39,14% 54,48% 20,34% 11,93% 59,49% 66,41%
Forrás: IKM adatok alapján saját számítás - 23 -
1995. Összes Élelmiszerexport gazdasági export4,051 0,006 0,002 0,000 0,000 0,000 2,387 0,000 20,042 4,674 23,223 5,964 23,835 13,352 77,057 20,671 0,055 0,033 22,360 0,884 9,306 0,224 0,227 0,0001 0,003 0,000 0,266 0,002 12,833 0,142 0,023 0,000 0,407 0,010 1,610 0,000 9,392 0,139 8,234 0,160 9,330 0,042 8,838 1,259 233,479 47,561 33,00% 43,46% 20,12% 10,93% 53,12% 54,39%
1996. I. - V. Összes Élelmiszerexport gazdasági export1,337 0,021 0,001 0,000 n.a. n.a. 3,688 0,000 6,048 1,029 4,760 0,000 3,937 0,000 34,406 9,487 0,155 0,006 7,777 0,331 3,502 0,113 0,125 0,004 0,000 0,000 0,128 0,038 3,799 0,172 n.a. n.a. 0,141 0,010 0,398 0,000 5,548 0,009 3,917 0,163 4,878 0,035 4,650 0,113 89,195 11,531 38,57% 82,28% 21,32% 11,40% 59,89% 93,68%
2. Táblázat: A Délkelet Ázsiából származó magyar import volumene országonként (millió USD-ban) Ország
Bangladesh Bhutan Brunei Fülöp Szigetek Hong Kong * India Indonézia Japán Kambodzsa Kínai Népköztársaság Koreai Köztársaság (Dél-Korea) * Koreai NDK (Észak-Korea) Laosz Macao Malajzia Myanmar (Burma) Nepál Sri Lanka Szingapúr * Tajvan * Thaiföld Vietnam DÉLKELET-ÁZSIA ÖSSZESEN: Japán részesedése a régióból ANIEs (4) * részesedése a régióból Japán + ANIEs (4) összesen:
Összes import
1993.
0,656 0,017 n.a. 2,550 21,473 33,735 18,912 345,105 0,402 71,311 67,140 0,953 0,130 0,085 16,308 0,186 0,040 2,189 45,111 76,455 20,799 8,949 732,503 47,11% 28,69% 75,81%
Élelmiszergazdasági import 0,000 0,000 n.a. 0,686 0,011 3,221 3,990 0,176 0,000 6,908 0,041 0,010 0,058 0,000 8,194 0,059 0,000 1,868 0,998 0,071 8,137 4,554 38,983 0,45% 2,88% 3,33%
Összes import
1994.
0,798 0,084 0,000 3,496 27,246 25,536 24,121 392,939 0,083 99,175 98,857 0,151 1,627 0,251 24,108 0,100 0,072 3,264 42,118 78,426 22,476 15,886 860,812 45,65% 28,65% 74,30%
Forrás: IKM adatok alapján saját számítás - 24 -
Élelmiszergazdasági import 0,000 0,000 0,000 0,510 0,024 4,225 7,597 0,100 0,000 5,105 0,176 0,000 1,568 0,000 11,384 0,000 0,000 2,621 0,703 0,330 8,352 5,898 48,594 0,21% 2,54% 2,75%
Összes import
1995.
0,960 0,014 0,102 4,255 46,648 32,520 26,558 339,244 0,016 126,321 146,392 0,331 0,130 0,346 33,693 0,008 0,211 4,333 34,998 91,844 27,336 10,813 927,072 36,59% 34,50% 71,10%
Élelmiszergazdasági import 0,072 0,000 0,102 0,607 0,082 4,480 5,617 0,025 0,000 2,920 0,039 0,000 0,000 0,002 14,364 0,008 0,001 3,569 0,284 0,041 11,596 2,678 46,487 0,05% 0,96% 1,01%
1996. I. - V. hónap
Összes import
0,587 n.a. 0,002 0,974 25,658 18,186 12,457 153,395 0,057 65,744 47,815 0,089 0,064 0,170 17,028 n.a. 0,072 1,975 14,695 31,189 8,175 5,192 403,524 38,01% 29,58% 67,59%
Élelmiszergazdasági import 0,019 n.a. 0,000 0,120 0,079 2,107 1,430 0,005 0,000 1,198 0,000 0,000 0,000 0,000 1,706 n.a. 0,000 1,497 0,771 0,0001 2,792 0,834 12,558 0,04% 6,77% 6,81%
3. Táblázat: A magyar külkereskedelmi forgalom relációs megoszlása (millió USD) Teljes magyar import Délkelet-Ázsia Európai Unió (15) országai - ebbıl Németország: Egyéb relációk Teljes magyar import Délkelet-Ázsia részaránya a teljes importból
Délkelet-Ázsia Európai Unió (15) országai - ebbıl Németország: Egyéb reláció Teljes magyar export Délkelet-Ázsia részaránya a teljes exportból A teljes külker. forgalom egyenlege A délkelet-ázsiai reláció egyenlege
Élelmiszergazdasági import
1993. 1994. 1995. 1996. I. - V. 732,50 860,81 927,07 403,52 6.840,58 8.888,07 9.514,41 3.742,20 2.713,06 3.402,87 3.402,66 1.437,84 4.957,24 4.804,87 5.024,94 2.077,81 12.530,33 14.553,75 15.466,42 6.223,54 5,85% 5,91% 5,99% 6,48% Teljes magyar export
1993. 1994. 1995. 1996. I. - V. 38,98 48,59 46,49 12,56 373,64 505,47 406,88 123,39 107,71 141,26 141,26 28,38 326,82 437,70 463,24 171,34 739,45 991,77 916,61 307,29 5,27% 4,90% 5,07% 4,09% Élelmiszergazdasági export
1993. 1994. 1995. 1996. I. - V. 283,24 234,81 233,48 89,20 5.185,98 6.818,20 8.077,48 3,231,84 2.376,04 3.018,22 3.686,50 1.484,10 3.437,68 3.534,58 4.550,41 1.661,86 8.906,90 10.587,59 12.861,37 4.982,90 3,18% 2,22% 1,82% 1,79% -3.623,43 -3.966,16 -2.605,05 -1.240,64 -449,26 -626,00 -693,59 -314,33
1993. 22,52 993,44 402,62 868,45 1.884,41 1,20% 1.144,96 -16,46
Forrás: IKM adatok alapján saját számítás
- 25 -
1994. 30,89 1.106,63 465,77 1.052,80 2.190,32 1,41% 1.198,55 -17,71
1995. 1996. I. - V. 47,56 11,53 1.185,04 365,35 502,62 131,37 1.569,55 422,49 2.802,15 799,37 1,70% 1,44% 1.885,53 492,08 1,07 -1,03
