CSALÁDSEGÍTŐ INTÉZET 3300 EGER, KERTÉSZ ÚT 3. TELEFON / FAX: 06-36/784-825 E-mail:
[email protected] Web: csskeger.hu
EGER DEMOGRÁFIAI FOLYAMATAINAK ELEMZÉSE ÉS ELŐREJELZÉSE (összegzés)
1995-2024
„A jelen dokumentum a Központi Statisztikai Hivatal (www.ksh.hu) által megadott Eger_belfoldi_vandorlas, Eger_elveszuletesi_aranyszam, Eger_halalozasi_aranyszam, Eger_lakonepesseg_nem_korev excel fájlok adatállományának felhasználásával készült. A dokumentumban foglalt számítások és az azokból levont következtetések kizárólag a Családsegítő Intézet Eger, mint szerző szellemi termékei.” Szerkesztette: Jékli Sándor Írta: Jékli Sándor, Farkas Attila, Jékli Bence
Összegzés Eger lakónépessége 1870-től 1985-ig, az 1941 – 1949 között bekövetkezett 2.930 fős népesség szám csökkenés kivételével, folyamatosan növekedett. Ennek eredményeként az 1870. évi lakónépesség száma 1985-re megháromszorozódott. Ebben az évben éltek legtöbben a városban: 64.702 fő. 1985-től 2014-ig a lakosságszám alakulásában csökkenő tendencia érvényesült. 1995. évben 59.992 fő jelölte meg állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyeként Egert. 1995 – 2014 között - négy év kivételével – minden évben a népesség fogyása figyelhető meg. (lásd tanulmány 2. ábra) A lakónépesség számának változását az alábbi táblázat tartalmazza:
Lakónépesség száma Népességszám változás Népességszám változás aránya
1995
2000
2004
2009
2014
59992
57289
56458
56429
54527
-2703
-831
-29
-1902
-4,5
-1,5
-0,1
-3,4
A lakosság számának alakulását jogi szabályozási változások és a népességszámlálás módszertani – technika tényezői is befolyásolták. (Lásd tanulmány 3. oldal) Prognózisunk szerint a népesség fogyás 2024-ig folytatódik majd. 2014 Lakónépesség száma Népességszám változás Népességszám változás aránya
2023
2024
54527 54328 54104 53861 53592 53309 53013 52704 52400 52036
51703
-340
2015
-199
2016
2017
-224
-243
2018
-268
2019
-283
-0,6% -0,4% -0,4% -0,5% -0,5% -0,5%
2020
-296
2021
-309
2022
-304
-364
-334
-0,6% -0,6% -0,7% -0,6% 0,6%
A népesség számának változása mellett változtak és a jövőben is változnak majd a fontosabb demográfiai mutatók. 1995
1999
2004
2009
2014
2019
2024
36,1
37,3
38,9
39,9
41,6
42,8
43,8
öregedési index
64,1%
79,0%
106,6%
123,1%
137,5%
164,0%
189,8%
eltartottsági ráta
45,8%
45,3%
40,0%
40,9%
46,7%
52,8%
57,5%
gyermekkorú nép eltartottsági rátája időskorú népesség eltartottsági rátája aktív korúak aránya
27,9%
25,3%
19,4%
18,3%
19,6%
20,0%
19,8%
17,9%
20,0%
20,6%
22,6%
27,0%
32,8%
37,7%
68,6%
68,8%
71,4%
71,0%
68,2%
65,4%
63,5%
31,4%
31,2%
28,6%
29,0%
31,8%
34,6%
36,5%
27,9%
25,3%
19,4%
18,3%
19,6%
13,1%
12,6%
17,9%
20,0%
20,6%
22,6%
27,0%
21,5%
23,9%
átlag éltkor
inaktív korúak aránya 0-14 éves korú inaktívak aránya 65 év felett korú inaktívak aránya
A város lakónépességének kor szerinti összetétele is folyamatosan átalakult. Ez a folyamat a jövőben is folytatódik majd. Egerben is érvényes az az általános tendencia, hogy az idősek száma és aránya folyamatosan növekedik, a fiatalabb korúaké csökken. A folyamatot az alábbi táblázat szemlélteti: 1995
1999
2004
2009
2014
2019
2024
0-18
16103
14383
11540
11108
10639
8899
8521
19-44
22269
20694
21058
21305
18795
18747
16332
45-59
11171
12180
12451
11731
10867
10208
11553
60-x
10449
10634
11409
12285
14226
15454
15297
0-18
26,8%
24,8%
20,4%
19,7%
20%
16,7%
16,5%
19-44
37,1%
35,7%
37,3%
37,8%
34%
35,2%
31,6%
45-59
18,6%
21,0%
22,1%
20,8%
20%
19,1%
22,4%
60-x
17,4%
18,4%
20,2%
21,8%
26,1%
29,0%
29,6%
A lakónépesség változását meghatározó demográfiai tényezők A lakosságszám alakulását a halálozások, a születések száma és az ebből számított természetes szaporodás, illetve fogyás valamint a be-, és elvándorlók száma és az ebből számított vándorlási különbözet befolyásolja. A természetes szaporodás és meghatározó tényezői
1
A teljes termékenységi arányszámot használják a reprodukciós szintű termékenység megadására; a fejlettebb országokban a 2,1-es arányszámot tekintik reprodukciós szintnek”1. Az arányszám 1,3-es szintje alatt a lakosság gyors és jelentős mértékű fogyása prognosztizálható, ha ezt a pozitív vándorlási különbözet nem ellensúlyozza. Egerben a teljes termékenységi arányszám 1995. évben 1,57 volt. Ez az érték 2000-re 1,35-re csökkent, majd 2001-re 1,08-ra mérséklődött. 2001 – 2010 között az 1,06-os átlag körüli értéken stagnált. 2010-től enyhe emelkedésnek indult és 2013-ra elérte az 1,18-dot. Ha ez a trend folytatódna az elkövetkező tíz évben, akkor a lakónépesség csökkenése mérséklődne. A teljes termékenységi arányszám és a születési arány között szoros korreláció mutatható ki, R=0,64. A termékenységi arány a születési arányra gyakorolt hatásával befolyásolja a tényleges születések számát. A mutató értékének 0,1-des változása 1,6-del növeli vagy csökkenti az ezer főre jutó születések számát. Ez átlagosan 5%kal, 24-gyel növeli vagy csökkenti a tényleges születések számát. A szülőképes korú nők száma a vizsgált időszakban jelentős mértékben csökkent. 1995-ben 16.060 szülőképes korú nő élt a városban, 2014-ben 13.084 fő. Számuk 2024-re várhatóan 11.600 főre csökken, 1995-höz viszonyítva 4.460 fővel (27,8%ponttal), 2014-hez hasonlítva 1.484 fővel (11,3%ponttal). A tisztított élveszületési arányszám értéke 2004 – 2013 között átlagosan 31 volt. A 2013-at követő évekre ezzel az aránnyal számoltuk tovább a születések számát. Ebből következik, hogy a prognózis készítésénél a születések számát a szülőképes korú nők száma és korszerinti összetétele határozta meg. Az élveszületések száma a 2005. évi 489-ről 2024-re várhatóan 369-re mérséklődik. 2005 – 2011 között az élvszületések számának csökkenése évente átlagosan 3 volt, 2012 után ez várhatóan 10-re emelkedik. A születések számát a
Forrás: https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdde220.html
szülőképes korú nők számának csökkenése mellett két további tényező befolyásolja:
2
o hosszabb távon érvényesülő tendencia, hogy átalakul a szülőképes korú nők korszerinti összetétele, nő az alacsonyabb születési aránnyal rendelkező 40 felettiek száma és aránya; o folytatódik az a folyamat, hogy a nők később szülik meg első gyermeküket, az ezer főre jutó és a tényleges születések száma a fiatalabb korcsoportokban erőteljesebb csökken, az idősebb korcsoportokban enyhén emelkedik, de ez nem tudja ellensúlyozni a fiatalabb korcsoportokban jelentkező csökkenő születési számot. Az ezer főre eső halálozási arányszámok 1995 – 2013 között kismértékben javultak, a mutató értéke átlagosan 3 tízezreddel csökkent. Ez azt jelenti, hogy a város lakosságszámára vonatkoztatva a mutató változásának következtében, a vizsgált 19 évben 3-mal csökkent a tényleges halálozások száma. Az országos adatokkal összehasonlítva Eger ezer főre jutó halálozási arányszámai kedvezőbbek. A vizsgált időszak minden évében az országos átlag alatt maradtak, átlagosan ezer főre jutó 2,1 halálozási számmal. A mutató országos átlagtól való eltérésének mértéke 1995-ben volt a legmagasabb, akkor 3,1, a legkisebb pedig 2009-ben, amikor 1,2 halálozási számmal volt alacsonyabb az országos átlagnál. A különbségek a vizsgált időszakban csökkenő tendenciát követtek. A tényleges halálozások száma évenként jelentős különbségekkel, tendenciáját tekintve csökkent és ez a tendencia folytatódik majd 2024-ig. A halálozások száma: 1995 – 2004 között 658 főről 618 főre, 2005 – 2014 között 694 főről 603 főre, 2015 – 2024 között 603 főről 572 főre mérséklődött illetve mérséklődik. A várható élettartam: A halálozások számát a lakosság korösszetételének változása, az idősek arányának növekedése kedvezetlenül (körükben magasabb az ezer főre jutó halálozások száma) befolyásolja, a várható élettartam emelkedése pedig mérsékli a mutató értékét. A teljes népességre vonatkozó születéskor várható élettartam2 Egerben 2004ben 70,6 év, 2013-ban 73,9 év volt. A vizsgált tíz évben 3,3 évvel, az országos átlagot 0,6 évvel meghaladó mértében nőtt a mutató értéke a városban. Ennek ellenére 2013-ban még kismértékben (1,3 évvel) az országos átlag (75,2 év) alatt maradt és nagymértékben (6 évvel) alulmúlja az EU-28 átlagát (79,9 év). Áltanos tendencia, hogy a nők várható élettartama magasabb a férfiakénál, de az utóbbi időszakban a különbség mérséklődik, csökkenő trendet követ.
A várható élettartam= az adott év halandósági viszonyai (korspecifikus halálozási valószínűségek) mellett még átlagosan hány évi élettartamra számíthat a vizsgált születési kohorsz.
A születéskor várható élettartamot az alábbi ábra mutatja:
70
79,1 77,2 82,6
80,8 72,2 75,5
77,1
68,7 65,4
72,2 70,4
74,6
75,2 73,9
75
72,5 70,6
80
77,8
85
79,9
90
65 60 55 50 2004
2013
2004
2013
Teljes népesség
Férfi Országos
2004
Eger
2013 Nő
EU-28 átlag
Általános jelenség, hogy akik a 60 éves kort megélik, tovább élnek, mint az a születéskor várható lenne. Egerben a teljes népességre számított adatok szerint 2013-ban a 60 éves korúak átlagosan várható élettartama 17,6 év, azaz 76,6 éves korukig élnek. A férfiak és nők között itt is jelentős különbségek mutathatók ki, a férfiak 74,9 éves korukig, a nők 80 éves korukig élnek. A nemek közötti halálozási különbségek következtében 2013-ban a 60 éves kor feletti lakosságból a férfiak aránya 38,6%, a nőké 61,4% volt. Az adott halálozási arányszámok nem változnak az elkövetkező tíz évben, akkor 2024-re a 60 éven felüli népességből a férfiak aránya 2%ponttal tovább csökken 36,6%-ra. A vizsgált időszakban a 60 éves korban várható élettartam is elmarad, mind az országos, mind az EU-28 átlagától.
A 60 éves korban várható élettartamot az alábbi ábra mutatja: 22,3 20,0 25,6
15
21,1 19,2 24,2
16,2
17,6 14,9
20
21,7
23,8
11,8
20
19 15,8
25
20,2 17,6
22,2
30
2004
2013
10 5 0 2004
2013
2004
Teljes népesség
2013 Férfi
Országos
Eger
Nő EU-28 átlag
A várható élettartamot az általános nyugdíjkorhatárra, a 65 évre is kiszámítottuk. Egerben a teljes népességre számított adatok szerint 2013-ban a 65 éves korúak átlagosan várható élettartama 13,7 év, azaz 78,7 éves korukig élnek. A férfiak és nők között itt is jelentős különbségek mutathatók ki, a férfiak 76,2 éves korukig, a nők
80,7 éves korukig élnek. A nemek közötti halálozási különbségek következtében 2013ban a 65 éves kor feletti lakosságból a férfiak aránya 38,2%, a nőké 61,8% volt. Ha az adott halálozási arányszámok nem változnak az elkövetkező tíz évben, akkor 2024-re a 65 éven felüli népességből a férfiak aránya 3%ponttal tovább csökken 36,6%-ra. A vizsgált időszakban a 65 éves korban várható élettartam is elmarad, mind az országos, mind az EU-28 átlagától. A 65 éves korban várható élettartamot az alábbi ábra mutatja: 17,3 15,0 19,9
18,4 15,7 21,3
2004
2013
8,4
11,2
13,4
14,5
16,3
17,9
19,8 16,8
15,6
13,7
15
11,9
20
18,3
25
10 5 0 2004
2013
2004
Teljes népesség
2013 Férfi
Országos
Eger
Nő EU-28 átlag
Természetes fogyás Egerben 2005 és 2024 között a halálozások száma minden évben meghaladta, illetve meghaladja majd kisebb nagyobb mértékben a születések számát. A természetes fogyás a 2005. évi 160 főről, 2024-re várhatóan 440 főre emelkedik majd. 2005 – 2013 között a természetes fogyás évenként nagy eltérésekkel a 143 fős átlag körül ingadozott. 2014 – 2024 között a születések számának egyenletes csökkenésének és a halálozások számának egyenletes emelkedésének következtében a természetes fogyás növekedni fog és a lakónépesség számának alakulásában meghatározó tényezővé válik. A népességfogyás évente átlagosan 18 fővel emelkedik majd, így a 2014. évi 264 főről 2024. évre 440 főre nő. A vándorlási különbözet meghatározó tényezői A vándorlás – hasonlóan a születésekhez és a halálozásokhoz – növeli vagy csökkenti egy-egy településen a népesség számát, megváltoztathatja a demográfiai összetételét és így közvetett módon a reprodukció mértékére is hatást gyakorol. Az elemzés során vizsgáltuk az állandó-, ideiglenes és a kettő összegét kifejező összes vándorlási különbözet alakulását az 1990 – 2013 közötti időszakban:
Állandó vándorlási különbözet: a vizsgált időszakban az állandó elvándorlók száma négy év kivételével minden évben meghaladt az állandó bevándorlók számát. Egerben az állandó bevándorlók száma 1990 – 2013 között 1.204 fő, ezer főre jutó aránya 20,6 fő volt. Az állandó bevándorlók számát a megyei jogú városok adataival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Eger lakosságvonzó képessége kiemelkedő, az ezer főre jutó bevándorlók száma miden évben
meghaladta a megyei jogú városok átlagát. 1990 – 2004 között a megyei jogú városok rangsorában az első helyre, 1995 – 2004 között a harmadik, 2005 – 2010 között az ötödik helyre került. A vizsgált időszakban Szekszárd és Dunaújváros előzte meg az 1995 utáni években. Az állandó elvándorlók száma 1990 - 2013 között átlagosan 1374 fő, ezer főre jutó aránya 23,6 fő volt. Megállapíthatjuk, hogy az elvándorlók ezer főre jutó aránya (ami a település népességmegtartó képességére utal) minden évben meghaladta a megyei jogú városok átlagát és a megtartó képesség rangsorában a város a 18 – 19-ig helyen szerepelt, Szekszárdot, Dunaújvárost és Veszprémet megelőzve. 2003-tól az állandó bevándorlók száma enyhén emelkedett és az elvándorlóké egy alacsonyabb szinten stabilizálódott. Ez mérsékelte a vándorlási veszteséget és 2012-re kismértékű vándorlási többlet keletkezett.
30,00 19
25,00
10
15,00
15
16
20,00
10,00 0,03
5,00
-1,14
-2,20
-3,84
-5,47
-2,25
-10,00
-5,08
-1,68
-5,00
-1,11
0,00
-15,00 1990-1994
1995-1999
1000 főre jutó vándorlási különbözet
2000-2004 MJ-városok átlaga
2005-2010
2011-2013
Sorrendje az MJ-városok között
Ideiglenes vándorlási különbözet: A vizsgált időszak első 12 évében az ideiglenes bevándorlók száma meghaladta az ideiglenes elvándorlók számát és második 13 évében alatta maradt annak. A megyei jogú városok adataival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Eger lakosság vonzó képessége kiemelkedő, az ezer főre jutó bevándorlók száma miden évben meghaladta a megyei jogú városok átlagát. 1990 – 2004 között a megyei jogú városok rangsorában az első helyre, 2005 – 2010 között a második helyre került, ekkor Veszprém előzte meg. Egerben az ideiglenes elvándorlók száma 1990 – 2013 között átlagosan 1.952 fő, ezer főre jutó átlagos aránya 33,5 fő volt. A megyei jogú városok adataival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Eger lakosság megtartó képessége a leggyengébbek közé tartozik, az ezer főre jutó elvándorlók száma miden évben meghaladta a megyei jogú városok átlagát. 1990 – 2004 között a megyei jogú városok rangsorában az utolsó helyre, 2005 – 2010 között az utolsó előtti helyre került, ekkor Érdet előzte meg. Összességében Egerben 1990-2013 között évente átlagosan 120 fős ideiglenes vándorlási többlet keletkezett, ugyanakkor a vizsgált 24 évben időszakonként eltérő tendenciák érvényesültek: 1990-1994 között növekvő mértékű vándorlási többlet 1995-2000 között egy év kivételével vándorlási veszteség
2003-2008 között egy év kivételéven növekvő mértékű vándorlási többlet 2009-től csökkent a vándorlási többlet 2011-re már vándorlási veszteség mutatható ki
Az ideiglenes vándorlási különbözet összehasonlítását az alábbi ábra mutatja:
megyei
jogú
városokkal
30,00
20,00
17
19
25,00
4
3,20
5,14 0,13
1
5,00
3,60
10,00
7,54
15,00
-3,45
-0,47
-5,00
-0,53
-1,73
0,00
-10,00 1990-1994
1995-1999
1000 főre jutó ideiglenes vándorlási különbözet
2000-2004 MJ-városok átlaga
2005-2010
2011-2013
Sorrendje az MJ-városok között
Összes vándorlási különbözet: A vizsgált időszak első 11 évében az összes bevándorlók száma meghaladta az összes elvándorlók számát és második 14 évében alatta maradt annak. Egerben az összes bevándorlók száma 1990 – 2013 között átlagosan 3.277 fő, ezer főre jutó aránya 56,11 fő volt. A megyei jogú városok adataival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Eger lakosságvonzó képessége kiemelkedő. Az 1990 – 2010 között az ezer főre jutó összes bevándorlók száma miden évben meghaladta a megyei jogú városok átlagát, és a vizsgált időszak évi átlagos 55,69 ezer főre jutó értéke a legmagasabb volt a megyei jogú városok között. 1990 – 2004 között a megyei jogú városok rangsorában az első helyre, 2005 – 2010 között a harmadik helyre került, ekkor Érd és Veszprém előzte meg. Egerben az összes elvándorlók száma 1990 – 2013 között átlagosan 3.329 fő, ezer főre jutó átlagos aránya 57,1 fő volt. A megyei jogú városok adataival összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy Eger lakosságmegtartó képessége a leggyengébbek közé tartozik, az ezer főre jutó összes elvándorlók száma miden évben meghaladta a megyei jogú városok átlagát. 1990 – 2004 között a megyei jogú városok rangsorában az utolsó helyre, 2005 – 2010 között a 21. helyre került, Dunaújváros és Érdet megelőzve. Egerben 1990 – 2013 között évente átlagosan 53 fős összes vándorlási veszteség keletkezett, az 1990. évi 525 fős és az ezer főre jutó 8,5 fős vándorlási többlet, 2013-ra 97 fős, illetve 1,8 fős vándorlási veszteségé alakult át. Ugyanakkor a vizsgált 24 évben időszakonként eltérő tendenciák érvényesültek: o Az 1990 – 1994 év közötti időszakban a bevándorlók száma minden évben meghaladta az elvándorlókét, a bevándorlási többlet átlagos
értéke 405 fő, az ezer főre jutó átlagos vándorlási különbözet 6,5 fő volt évente. o A 1995 – 2004 közötti időszak minden évében átlagosan 371 fős vándorlási veszteség jelentkezett. Az ezer főre jutó vándorlási veszteség évi átlaga 6,4 fő volt és ezt az időszakot az átlagtól való kismértékű eltérések jellemezték. o 2011-re 289 fős vándorlási veszteség alakult ki, amely 2013-ig erőteljesen –minden évben megfeleződve – csökkent. A vándorlási különbözet megyei jogú városokkal való összehasonlítását az alábbi ábra mutatja: 30,00 17
20
25,00 20,00
7 2,06
2,93 1
5,00
1,92
10,00
6,43
15,00
-15,00
-3,42
-3,71
-10,00
-5,95
-6,82
-5,00
-2,78
0,00
-20,00 1990-1994
1995-1999
1000 főre jutó összes vándorlási különbözet
2000-2004 MJ-városok átlaga
2005-2010
2011-2013
Sorrendje az MJ-városok között
A különböző vándorlás típusok összehasonlításából megállapítható, hogy az ideiglenes és állandó vándorlási különbözet időszakonként eltérő módon és mértékben befolyásolta Eger vándorlási különbözetének alakulását: 1990 – 2004 közötti időszak első két évében csökkenő állandó vándorlási többlet keletkezett és az állandó vándorlási különbözet növekvő mértékű állandó vándorlási veszteségé alakult át. Ezt a nagyobb számú és növekvő mértékű ideiglenes vándorlási többlet ellensúlyozni tudta és összességében vándorlási többlet keletkezett a városban. 1995 – 2002 között az állandó és ideiglenes vándorlási különbözet is negatív előjelű volt és egy év kivételével az állandó vándorlási veszteség minden évben meghaladta az ideiglenes vándorlási veszteség mértékét. Megfigyelhető, hogy az időszak első két évében mindkét mutató értéke csökkent, ennek következtében az összes vándorlási veszteség is mérséklődött. Ezt követően az állandó és ideiglenes vándorlási adatok mozgása ellentétes irányú volt és ez mérsékelte az összes vándorlási különbözet változását. 2003 – 2008 között az állandó vándorlási veszteség – a 2007. év kivételével folyamatosan csökkent és – 2007. év kivételével - növekvő mértékű ideiglenes vándorlási többlet mutatható ki, ezért növekedett az összes vándorlási többlet. 2009 után az állandó vándorlási veszteség csökkenése folytatódott és 2012. és 2013. években már állandó vándorlási többlet alakult ki. A lényegesen nagyobb létszámot érintő ideiglenes vándorlási veszteség az állandó vándorlási
veszteségével ellentétes irányba változott, így az összes vándorlási különbözet csökkent és 2011. évtől már negatív előjelű volt. A vándorlási folyamatok korcsoportos elemzéséhez a 2004 – 2013 közötti évek adatai álltak rendelkezésünkre. A vizsgált időszakban összesen 31.813 fő bevándorlási többlet és 31.445 fő vándorlási veszteség keletkezett, így a bevándorlók száma 368 fővel haladta meg az elvándorlókét. A vándorlási különbözet kialakulásához a különböző korcsoportok eltérő mértékben járultak hozzá. Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy az egyes korcsoportok milyen arányban vettek részt az összes bevándorlási többlet, illetve az összes vándorlási veszteség keletkezéséhez.
60,0%
47,8%
45,6%
40,0% 20,0% 5,4%
0,6%
0,6%
0,0% -1,3%
-4,3%
-20,0%
-14,2%
-10,3%
-2,9%
-1,0%
-5,6%
-2,1%
-40,0% -60,0%
-58,3%
-80,0% 0-4
5-9
10-14 15-19 20-24 25-29 30-34 35-39 40-44 45-49 50-54 55-59 60-64 65-X
