A magyar lakosság eladósodásának folyamata a rendszerváltástól napjainkig

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kara Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nemzetközi gazdaságelemző szakirány

A magyar lakosság eladósodásának folyamata a rendszerváltástól napjainkig

Készítette: Tóth Zsuzsanna

Budapest 2008 
 


1

Tartalomjegyzék 1. A lakosság helyzetének alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig...........................................................................................4 1.1. A rendszerváltás és annak előzményei, a lakosság eladósodási folyamatának első mérföldköve ...................................................................................................................... 6 1.1.1. A rendszerváltáshoz vezető folyamat és annak hatásai ........................................... 6 1.1.1.1. A privatizáció és annak hatása a lakosság helyzetére ......................................... 7 1.2. A magyar társadalom szerkezeti átalakulása................................................................... 10 1.3. A jövedelemelosztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig......................... 13 1.3.1. Szegénység alakulása ............................................................................................. 15 1.4. A munkaerő piaci folyamatok a rendszerváltástól a 21. század elejéig foglalkoztatás és munkanélküliség.................................................................................. 17 1.4.1. Munkanélküliség alakulása .................................................................................... 17 1.4.1.1. Munkanélküliség és iskolázottság .................................................................. 18 1.4.2. Foglalkoztatottság alakulása ................................................................................... 18 1.4.2.1. A foglalkoztatottság alakulása szektoronként ................................................ 19 1.5. A fogyasztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig ..................................... 20 1.5.1. A reálbér alakulása ................................................................................................. 20 1.5.2. A fogyasztás alakulása a GDP és a reálbér tükrében adott időszakban ................. 21

2. Külfödi bankok megjelenésének következményei a magyar piacon.........23 2.1. Előzmények .................................................................................................................... 23 2.1.1. Külföldi bankok megjelenésének formái ................................................................ 23 2.2. Megtakarítások, hitelek és pénzhasználati módok .......................................................... 25 2.2.1. A hitelpiac fejlődése a rendszerváltást követően .................................................... 25 2.2.1.1. A háztartások kötelezettségei és a hitelpiac fejlõdése .................................... 26 2.2.1.2. A lakossági hitelezés bővülése az ezredforduló óta ........................................ 26 2.2.1.3. A lakáshitel-rendszer fejlődése........................................................................ 27 2.4. Megtakarítások alakulása .............................................................................................. 28 2.4.1. A lakossági megtakarítások állománya................................................................... 29 2.4.1.1. Az infláció és a kamatszint hatása a lakossági megtakarításokra ................... 30 2.5. Pénzhasználati módok alakulása a rendszerváltást követően.......................................... 31 2.6. A lakosság eladósodását mérséklő intézkedések ............................................................ 33 
 


2

3. A lakosság pénzügyi helyzete 2007-től napjainkig .....................................37 3.1. Mi történt eddig? ............................................................................................................. 37 3.2. Globális és hazai gazdaságpolitikai háttér napjainkban.................................................. 38 3.2.1. A jelzálogpiaci válság kialakulása és átterjedése a pénzpiacokra........................... 38 3.2.2. A válság magyar vonatkozásai................................................................................ 39 3.2.2.1. A BAR listáról ................................................................................................. 40 3.2.3.A 2006-os év reformprogramja és annak hatásai a lakosságra ................................ 41 3.3. A bankok és hitelek egyre növekvő szerepe ................................................................... 42 3.3.1.Bankok stratégiái...................................................................................................... 43 3.3.2.Hitelek...................................................................................................................... 44 3.3.2.1.Hiteltípusok....................................................................................................... 45 3.3.2.2. Devizahitelek elterjedése és azok alakulása .................................................... 46 3.3.2.3.A hitelek buktatói ............................................................................................. 48 3.3.2.4.Hitelből fizetett hitelek ..................................................................................... 50 3.4. A lakosság eladósodottsága............................................................................................. 50 3.4.1.Meddig növekedhet a magyar lakosság hitelállománya és eladósodása? ................ 53 3.4.2. Hitelcélok napjainkban ........................................................................................... 54 3.4.3.Hitelkockázati tényezők........................................................................................... 55

4. Következtetések .............................................................................................57 Források.................................................................................................................................... 59 Függelék ................................................................................................................................... 62


 


3

1. A lakosság helyzetének alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig Világgazdasági helyzet áttekintése Szakdolgozatomban a magyar lakosság eladósodásának folyamatát mutatom be a rendszerváltástól egészen napjainkig. A téma aktualitásához jelenlegi világgazdasági helyzetben nem férhet kétség: a legnagyobb külföldi hitelintézetek és biztosítók sorra csődöt jelentenek, a tőzsdén napról napra hatalmas árfolyameséseket tapasztalnak, tehát a helyzet egyre inkább aggasztó. Ezen válság alapvető tanulsága, hogy a szabályozás és a felügyeleti rendszer nem volt elég hatékony ahhoz, hogy időben feltárja a felelőtlen kockázat-vállalást. És habár a pénzügyi válság közvetlen hatása a magyar gazdaságra és bankrendszerre elenyésző, azonban magyar pénzügyi szektor forrásainak jelentős része külföldről, a bankközi piacról származik. A külföldi szerepvállalás elengedhetetlen a fedezeti műveletek végrehajtásához is. A válság következtében azonban a bankok közötti bizalom szétfoszlott, a piac likviditása a súlyos veszteségek következtében rendkívül beszűkült.(Nyers; 2008) Magyarországi helyzetkép Magyarországon a lakosság eladósodási folyamata a 80-as évek végén kezdődött, mikor a háztartások bevételi-kiadási szerkezete módosult. A munkanélküliség növelte az inaktívak arányát a családokban. A háztartásokban magasabbak lettek a lakással kapcsolatos kiadások, az állami dotáció folyamatosan csökkent. A 90-es évek közepére nyilvánvalóvá vált, hogy az államnak, illetve a helyi önkormányzatoknak szerepet kell vállalniuk a lakossági hátralékok kezelésében. Tehát fontosnak tartom azt, hogy nem csak a lakosság jelenlegi helyzetével foglalkozzak, hanem a teljes folyamattal, melynek első mérföldköve a rendszerváltás idejére tehető. Azon rendszerváltás idejére, mely nem csak a politikai rezsim átalakulását vonta maga után, hanem olyan társadalmi átrendeződést és rétegződést is elindított, mely alapjául szolgálhatott egy újfajta szemléletmód kialakulásának is. Egy olyan szemléletmódban, mely tőlünk nyugatra már elterjedt, azonban Magyarország lakossága, ahogyan a többi rendszerváltó ország lakossága is, ezen változásokkal hirtelen szembesült, olyan döntések meghozására kényszerült, melyekben eddig még nem volt jártas. A lakosság helyzete nagyban megváltozott. Némi túlzással ugyan, de mondhatjuk azt, hogy korábban az állami irányítás miatt 
 


4

„nehezebb”volt a szó mai értelmében eladósodni. Azonban még a szocializmusban mindenkinek volt munkahelye és a jóléti intézkedések révén, valamint a rezsim fenntartása érdekében az állam saját magának halmozott fel különböző külföldi hitelek igénybevételével egyre nagyobb adósságot, a lakosság eladósodáshoz vezető tendenciák alapjai mindenképpen azok a társadalomban bekövetkezett anyagi és morális változások, melyek a rendszerváltást követően indultak el. A társadalmi szerkezet átalakulásához tartozik a jövedelemi viszonyok átrendeződése, a munkaerő piaci folyamatok, valamint a fogyasztás alakulása is. Szintén nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdaságpolitikai intézkedések hatásai sem, melyek közvetlenül befolyásolták a lakossági pénzügyek alakulását is. Azonban hatalmas szerepet kapnak ebben a kérdésben a külföldi bankok, melyek megjelenését követően megállíthatatlan hitelezési hullám vette kezdetét. Az addig kialakult megtakarítási szokások megváltoztak, azok nagysága az idő múlásával egyre inkább csökkent. Érdekes azonban, hogy az adósság nagysága viszont ezzel egy időben folyamatosan nőtt. A hiteligénylések száma rohamosan bővül, egyre többen fordulnak legkisebb anyagi problémájukkal is bankjukhoz, mivel a kitartó és intenzív reklám-hadjárat természetesen megtette a hatását. Hogy mire gondolok? Arra, hogy legtöbbünk már képtelen arra, hogy fogyasztását elhalassza. Tehát bármilyen kis összegű kéréssel is gondolkodás nélkül pénzintézetünkhöz fordulunk. És mivel egy ismert definíció alapján a fogyasztás elhalasztásának bére (tehát annak bére, hogy a bank késlelteti a hitelezett pénzösszeg felhasználását) a kamat, így ezen összeget az „azonnal fogyasztó” lakosság keményen megfizeti. Szakdolgozatomban bemutatom mind a rendszerváltást követően zajló átalakulást, a külföldi bankok megjelenésének hatását, mind a ma is megfigyelhető piaci és pénzügyi trendeket, melyek hatására országunkat is elérte, nem is csekély mértékben a pénzügyi válság, melynek fontos eleme a lakosság adósságállománya is. Azért is elemzem aprólékosan a lakosság munkaerő piaci helyzetét, jövedelemszerkezetét, a különböző gazdaságpolitikai intézkedéseket és azok hatásait, valamint a hitelek különböző formáit és azok elterjedését, hogy végül egy olyan képet adhassak a magyar lakosság jelenlegi pénzügyi helyzetéről, mely nemcsak a napjainkban kialakult krízist mutatja be, hanem segít az ahhoz vezető út megértésében is.


 


5

1.1. A rendszerváltás és annak előzményei, a lakosság eladósodási folyamatának első mérföldköve

1.1.1. A rendszerváltáshoz vezető folyamat és annak hatásai A szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton következett be és játszódott le a különböző szocialista országokban. Az 1970-es és 1980-as években egyre inkább felszínre kerültek ezen országokban a gazdasági nehézségek, melynek hatására az állami szektor fokozatos leépítését kezdeményezték, elsősorban az ipari, valamint a tercier szektorban. Az egyes szocialista társadalmak összeomlása mellett, azzal egy időben példa nélküli gyorsasággal omlott össze a "szocialista világbirodalom" Európában. A diktatórikus, kizsákmányoló szocializmus lebontását és a pluralista demokrácia megteremtését 1987 és 1990 között Magyarországon egyfajta sajátos "magyar útnak" tekinthetjük. A forradalmi jelentőségű változások békésen, rendezetten, tárgyalásos formában, az ország kormányozhatóságát és a központi hatalom kormányzóképességét megőrizve, alkotmányos-jogi keretek között zajlottak le. Azonban ezen kezdeti események egy olyan folyamatot indítottak be mind gazdasági, mind pénzügyi, valamint szociális szempontból, mely napjainkban is érezteti hatását, újabb és újabb kérdéseket vet fel, melyek megoldása még várat magára. Ezen komplex folyamat a rendszerváltást követően éreztette hatását a legintenzívebben. Sokak hittek abban az illúzióban, hogy ha a gazdaság zömében magántulajdonba kerül és működését az állam politikavezérelt beavatkozásai helyett a piacgazdasági szabályok bástyázzák körül, akkor hamar beköszönt országunkban a jólét, a gazdasági prosperitás. Azonban a kapitalizmus újjáépítése nagyobb áldozatokkal járt, mint azt remélni lehetett és ennek hatását a lakosság is nagyban megszenvedte. A nagyszabású átalakulást súlyos válság kísérte, mely főleg a kilencvenes évek első felét jellemezte. A régi vállalati és termelési struktúrák, valamint kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok folyamatosan megszűntek, átalakultak, mely többször is válaszút elé állította az országot és gyakran komoly veszteségek követték a kezdeti változtatásokat. Azonban nem szabad elfeledkezni az addig felhalmozott adósságok mértékéről sem, melyek szintén 1989 végén kerültek a felszínre, amikor is Németh Miklós kormányfő bejelentette az ország teljes adósságállományát. Tehát az adósság- törlesztés egy olyan árnyként lebegett a magyar gazdaság felett, melynek a fogyasztói jólét látta kárát. 
 


6

1989-ben az ország nettó külső adóssága 15 milliárd dollárra, az éves hazai termék bő felére rúgott, és csak 2001-re sikerült 10 százalék alá csökkenteni. (KSH; 1995; Csaba László;2000) (1.Ábra) A bruttó hazai termék (GDP) volumene 1990-2004 1990 1991

-4

1992

-12 -3

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

-1

2,9

1,5

1,3

4,6

4,8

5,2

5,4 4,1

2002

2003

2004

2005

2006

2007 2008

4,1

4,2

4,8

4,1

3,9

1,1

1,9

Forrás: KSH; 2008 A GDP drámai csökkenéséért az volt a felelős, hogy kiestek a tervgazdaság idején csak papíron létező jövedelmek. Ugyanígy „tűnt el” több nagyvállalat papíron tekintélyes vagyona, a nemzeti vagyon jelentős része is. Biztosan okozott veszteséget a vállalatok „széthordása" is, de a vagyonvesztés zöme már jóval korábban bekövetkezett: akkor, amikor még KGSTzsetonnal és állami támogatásokkal tartották fenn a rentabilitás látszatát. A magyar társadalmat érő súlyos veszteségek ellenben nem akkor keletkeztek, amikor azt megtapasztalta, hanem már sokkal korábban. ( Antal László; 2000)

1.1.1.1. A privatizáció és annak hatása a lakosság helyzetére A privatizáció Kelet- Közép –Európában, így Magyarországon is úgymond beismerése annak, hogy az állami tulajdonban lévő termelési erőforrások hatékony allokációjára, működésben tartására a központi állam a szervezetei, bürokráciája által nem volt képes. Azonban itt már felmerül az a kérdés, mely kimagasló szerepet játszik a lakosság eladósodásának folyamatában: ki fizeti (meg) a privatizációt? Az új hatalmi éra a középosztály kezébe kívánta helyezni az állami vagyon egy részét, melyet különböző kedvezményekkel támogatott. Azonban a megvalósítást csak néhány esetben sikerült véghezvinni és a társadalom döntő többsége a magánosítási folyamatok kárvallottja, csupán csak egy igazán csekély társadalmi csoport (a magyar lakosság 1-2%-a) lépett a kedvezményezett szerepkörbe. Azonban még ezen haszonélvezők számát is erősen csökkentette az a tény, hogy a megszerzett vagyon működéséhez szükséges tőkének sok esetben híján voltak.


 


7

A politikai motiváltságú liberális gazdaságpolitika a tulajdon megszerzéséhez forrásokat biztosított, azonban ez a vagyontömeg az előző termelési viszonyok között teljesen működésképtelen volt, vagy legalábbis nagyon gyenge teljesítőképességű. Tehát az új piacgazdasági viszonyok között ha az új tulajdonost ezen forrásokkal magára hagyják, nem kapott a folyamatos üzemviteléhez forgótőkét, és elmaradt fejlesztéseinek pótlólagos beruházását nem finanszírozta senki, akkor ezen vagyontömeg ismét csődbe jutott és az újdonsült tulajdonosi réteget is magával rántotta számos esetben a hirtelen jött egzisztenciájával egyetemben. Ezen folyamatot tette még intenzívebbé az importliberalizáció is, mivel a nyugati termelők jó minőségű termékei egyre nagyobb mennyiségben áramlottak be az országba, a magyar termelők áruit pedig feleslegessé tette az állami piacvédelmi beavatkozások hiánya. (Vígvári; 1992) A privatizáció elemei 1992-1996 2.Ábra

1992

1993

1994

1995

1996

14060

8229

5900

6461

7477

csődeljárások

1302

1650

1241

2276

3007

~átszervezések

740

510

90

21

9

~felszámolások

562

1140

1151

2255

2998

Kezdeményezett csődeljárások Lefolyatatott

Forrás: EBRD Transition Report 1997

A hazaiak magánosítását segítette ugyanakkor az egzisztenciahitel - a központi gazdaságpolitikai céloknak alárendelten, néhány kampányelemmel bővítve. Ilyen volt például az alacsony hitelkamat, a kedvező, akár 15 évig is terjedő törlesztési futamidő, a részletfizetési kedvezmény és nem utolsósorban a nagyon alacsony sajáterőigény. Azonban a konstrukció gyenge pontja az volt, hogy a hitel csupán a tulajdon megszerzésére szolgált, a működtetés feltételeit – például a forgóeszközök, vagy az elmaradt fejlesztések finanszírozását – már nem segítette elő. A kivásárolt cégek folyamatos működését nagymértékben nehezítette még az adózás, a járulék magas szintje és gyakori kiszámíthatatlan ingadozása is. Ez nemcsak a megtermelt jövedelem feletti rendelkezést szorította szűk keretek közé, hanem a felvevőpiacot 
 


8

is behatárolta. Így egy ördögi kör alakult ki, mert amit az állam az egyik oldalon adott, azt visszavette a működés során Mivel számos logikai ellentmondás épült be ebbe a konstrukcióba, ez egyre inkább társadalmi feszültségekhez vezetett. Ugyanis a központi gazdaságpolitika célja az volt, hogy a hazai polgári középréteg érdekében jöjjön létre a tulajdonosváltás, azonban ez csak jelentős pénzügyi kedvezmények biztosításával jöhetett léte, melynek forrásait, fedezetét a gazdaságból kellett előteremteni, elsősorban a társadalmi és gazdasági csoportok terhére. A pótlólagos fejlesztések finanszírozása viszont elmaradt, így ezen vállalkozások sorra csődbementek. ennek eredményeképpen nőtt a költségvetési hiány, újabb adóemelésre volt szükség, mely piacszűkítést eredményezett és láncreakciószerűen még több vállalkozó jutott csődbe, a lakosság adósságállománya pedig fokozatosan növekedni kezdett. Súlyos anyagi terheket rótt a költségvetésre az a körülmény is, hogy a hazai befektetők részére folyósított hiteleket a magyar bankrendszer sok esetben gyenge színvonalú hitelezési gyakorlata biztosította. A banki hitelezési körülményeket jól tükrözi, hogy az 1993. év végén az Állami Bankfelügyelet statisztikája szerint a magyar állami nagybankok kihelyezett hitelállományának mintegy 50%-a volt kétes vagy behajthatatlan, azaz minimum 60 napot késett, vagy megtérülés szempontjából kétségessé vált. A kisbankok hitelállomány pedig még ennél is kedvezőtlenebb volt. A behajthatatlan hitelállomány körében a privatizációs hitelek is számottevő részarányt képviseltek. (Lenthner; 2006) A privatizáció társadalmi terheit tovább növeli, hogy az egzisztencia hiteleken túl a magánosítási folyamat elősegítésére más jelentős kötelezettségvállalások és hitelfolyósítások is történtek. Ilyen volt például 1991-ben a Deutsche Ausgleichsbank és a Magyar Nemzeti Bank között létrejött 100 millió DEM összegű kölcsönszerződés is, mely a Magyarországon induló vállalkozások számára biztosított tartós finanszírozását segítet, melyből az úgynevezett START- hitelek kerültek folyósításra. Azonban még az „E” hitel esetében, ha egy vállalkozó nem fizette vissza tartozását, a magyar belső államadósság nem csökkent, addig a STARThitelnél az MNB-nek fizetnie kellett a Deutsche Ausgleichsbanknak, ami már a központi költségvetést és a nemzeti deviza mérleget terhelte, melynek kárát közvetve szintén a magyar lakosság szenvedte el.


 


9

Magyarországi privatizáció-összefoglalás

Elsődleges privatizációs technika

Tulajdon-jog tipikus gyakorlója a privatizált vállalatoknál

Országspecifikus jellemzők

Előnyök

Hátrányok

Piaci értékesítés

Külföldi befektetők

Bankrendszer korai privatizációja, régió legszigorúbb csődtörvénye, privatizációs bevételek jelentős szerepe a makrostabilizációban

Jelentős priv. Bevételek, döntően outsider értékesítés, gyors struktúraváltás

Bizonytalan társadalmi támogatottság, korrupciós gyanúk, fejlesztések hiánya, fedezetlen hitelek

Forrás: Tóth; Baksay; Bilek; Czakó; Gáspár; Orbán; 2003

1.2. A magyar társadalom szerkezeti átalakulása A rendszerváltást követően a társadalmi szerkezet erőteljes átalakulásba kezdett, új társadalmi rétegek alakultak ki, illetve egy erőteljes rétegződés vette kezdetét. Még a szocialista társadalomban a hatalom egy szűk elit kezében volt, addig a társadalom összes többi rétege hátrányos helyzetű volt. A rendszerváltást követően azonban a jóléti olló szétnyílt a legfelső és a középréteg között, melynek vesztese a középréteg lett és ennek következtében az egyenlőtlenségek nagymértékben megnőttek. Azonban ahhoz nem férhet kétség, hogy a rendszerváltás nyertesei az elit tagjai lettek. Hátrányos helyzetbe kerültek, illetve voltak az alacsony jövedelműek, az alacsony iskolai végzettségűek, a munkások, közülük is a szakképzetlen munkások, míg a magas jövedelműek, magas iskolai végzettségűek, nagyvállalkozók, vezetők és értelmiségiek között a szokásosnál is többen voltak a nyertesek. Kialakult a nyertesekből a jómódú „felső rész”, a nagy vesztesekből a leszakadó „alsó rész” és egy veszélyeztetett „középső rész”. Ez arra engedett következtetni, hogy nem a nyugati-európai típusú modern társadalmi szerkezet felé indult el a társadalmi átalakulás. Kialakult egy új elit, ahová elsősorban üzleti élet, azon belül is a pénzügyi világ, a bankok vezetői tartoztak. Az 1990 után kormányra került politikai elit, mely hatalmát és presztízsét már a rendszerváltást megelőzően megszerezte, először megkísérelte a főhatalmat megragadni, azonban be kellett látnia, hogy ehhez ki kell egyeznie a gazdasági élet vezető pozícióit elfoglaló technokrata 
 


10

elittel. Ezt követően 1994. után ezek hatalma tovább nőtt és egyre inkább főhatalomra jutott a vele fokozatosan összefonódó politikai elittel szemben is.(Andorka; 2006) Azonban még az elit tagjait nem veszélyeztette a későbbi eladósodás lehetősége, addig a korábban említett leszakadó társadalmi osztályok egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek. Az alábbi ábrán is jól látható az iskolázottság alacsony aránya: tehát az, hogy nagyon magas azok száma, akik még középfokú iskolázottsággal sem rendelkeznek. Pedig már 2001-ben járunk, több, mint tíz évvel a rendszerváltás után. Innen is látszik, hogy nagyon nehézkes a felzárkózás a fejlettebb országok színvonalához. Szintén sajnálatos az a tény is, hogy a felsőoktatásban tanulók aránya viszont jóval az Uniós átlag alatt van. Hogy mi lehet, illetve lehetett ennek az oka? 3.Ábra: Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon

A rendszerváltást követően a lakosság egyre romló gazdasági, pénzügyi és szociális helyzetét nagyban nehezítette, rontotta az a tény, hogy a magyar társadalom az emberi erőforrás területén is egyre inkább elszakadt a nálunk fejlettebb országoktól. Azoknak a száma, akik a főiskoláig is eljutottak, nagyon csekély, mivel nem volt egy kidolgozott hitelrendszer a főiskolai, egyetemi hallgatóknak, hogy fizetni tudják a tandíjukat. Továbbá nehezítette a helyzetet az is, hogy a kisebb települések nem tudtak iskolákat fenntartani, a vidéki családoknak pedig nem volt elég 
 


11

pénzük, hogy gyermekeiket támogassák, hogy egy másik, távolabbi városban tanulhassanak. Az életszínvonal emelkedése és a szegénység csökkentése érdekében arra is szükség volt, hogy a társadalomban egy modernebb mentalitás és modernebb értékek rögzüljenek. Azonban ez a rendszerváltást követő években „hiánycikk” volt és csak az ezredforduló tájékán kezdett enyhülni az addig berögzült szellem, azonban kijelenthetjük, hogy a folyamat még nem ért véget és további változásra is szüksége van a társadalomnak. A magyar társadalomban kisebb fontosságot tulajdonítottak a szabadságnak, felelősségvállalásnak és az egyéni kezdeményezésnek, amelyek a modern gazdaság és társadalom sikeres működéséhez szükségesek. Az emberek kiszolgáltatottnak és tehetetlennek érezték magukat. Szükséges az állampolgárok kölcsönös bizalma, szolidaritása, az üzleti élet szereplőinek bízniuk kell abban, hogy üzletfelük megtartja a szerződéseket, a politikai élet szereplőinek nem kell a politikai ellenfelektől tartaniuk. Tehát a magyar társadalom tagjain múlott és múlik, hogyan alakul a gazdaság,

az

életszínvonal,

a

társadalmi

szerkezet,

az

oktatás,

az

egészségügyi

ellátás….gondolkodásmód és mentalitás. A társadalmi szerkezet átalakulása kapcsán nagyon fontos megemlíteni azon szerkezeti változásokat is, melyek azt mutatják, hogy az aktív keresők között folyamatosan tovább csökkent a mezőgazdasági munkások, a parasztok hányada és általában csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Csökkent az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak aránya is. Ugyanakkor jelentős ütemben nőtt a vezetők, az értelmiségiek, az önálló iparosok, kereskedők és vállalkozók aránya. Mindez a polgárosodási folyamatok szempontjából igen kedvező volt, még akkor is, ha egyelőre a fluktuáció is nagy volt. Ezek a jelenségek egyébként sok tekintetben megváltoztatták az addig kialakult társadalmi rétegszerkezetet is. A kedvező makrogazdasági folyamatok a mikro- és a lakossági szférában alig voltak érezhetők, következésképpen a különböző társadalmi jelenségekre és folyamatokra gyakorolt hatásaik is csak alig észlelhetők. Ezt részben az okozta, hogy az 1995-ös sokszor túlzott megszorítások a lakosság jelentős részének életszínvonalbeli viszonyait nem várt mértékben rontották. Egyik hatása a megindult növekedésnek mindenesetre a lassan fokozódó munkaerő iránti kereslet, amely a jövőben tovább növekedett.(Kolosi; Tóth; Vukovich;1998)


 


12

1.3. A jövedelemelosztás alakulása a rendszerváltástól a huszonegyedik század elejéig A

magyar

lakosság

eladósodásának

egyik

lényegi

eleme

a

jövedelmi

egyenlőtlenségekben keresendő. Akár szociálpszichológiai szempontból is vizsgálhattam volna ezt a kérdést, mivel az egyre nagyobb egyenlőtlenségek is (melyek főként a rendszerváltást követően kerültek felszínre és váltak egyre szembetűnőbbé és gyakoribbá) nagyban sarkallták arra a kevésbé tehetős réteget, hogy úgymond lépést tartsanak azokkal, akik jobb anyagi háttérrel magasabb életszínvonalat is el tudtak érni.

A szociális háló gyengülése, valamint a demokratikus átmenet és a gazdasági rendszerváltozás a jövedelmi egyenlőtlenségek jelentős növekedésével járt. A folyamat már korábban elkezdődött, azonban a rendszerváltást követő gazdasági sokk idején érte el tetőpontját, majd ezt követően stagnált. Mint a korábbiakban már többször is előtérbe került, ebben a kérdésben is kiemelendő, hogy a jövedelemelosztás belső szerkezetének változását kezdetben a középosztály jövedelmének erőteljes süllyedése jellemezte, ezáltal pedig egyre inkább eltávolodott a felső osztálytól. Azonban nem csak a közép- és felsőréteg közötti különbség nőtt, hanem a közép- és alsóréteg közötti távolság is. Az egyenlőtlenségek kialakulására azonban több tényező is hatott, mely lehetővé tette, hogy az osztályok között átmenet jöhessen létre. Ide tartozott például a privatizáció, foglalkoztatottság esése, infláció, kereskedelmi átrendeződés mellett a társadalmi és egyéni meghatározottságok (kor, nem, lakhely, etnikum stb.) valamint egyéni erőforrások és erőfeszítések (iskolázottság, egészség, társadalmi tőke, kapcsolati tőke stb.) is befolyásolták. (Tóth; 1996) Tehát megállapíthatjuk azt, hogy 1990 óta a gazdagok jövedelme nőtt, a szegényebbeké pedig még tovább csökkent. A jövedelmi egyenlőtlenségek 1989 és 1993 között nőttek a legjobban, 1997-ig pedig lassulva ugyan, de továbbra is emelkedő tendenciát mutattak. A KSH adatai szerint 1987-ben a népesség legfelső tizedének jövedelme a legalsó tizedének 4,6szerese volt, és 9,2-szerese lett 1997-re. Nemzetközi összehasonlításban ez radikális egyenlőtlenségnövekedésnek számít. (Kovács; 2008)


 


13

4.Ábra Év

1987

1992

Decilis Alsó decilis

2000

2003

2005

Az egyes decilisek átlagjövedelmei (HUF) 2 352

3 653

5 707

10 668

17 149

20 803

2.

3 161

5 612

8 751

16 278

26 177

31 108

3.

3 621

6 556

10 986

19 830

32 247

38 335

4.

4 043

7 293

12 855

23 210

38 097

44 948

5.

4 479

7 994

14 602

26 425

43 417

51 408

6.

4 944

8 711

16 325

29 712

48 441

57 260

7.

5 499

9 715

18 134

33 318

54 778

64 300

8.

6 208

11 112

20 737

38 276

63 190

73 726

9.

7 301

13 440

25 352

46 741

76 771

91 070

21 776

42 835

80 752

138 885

158 497

9 587

17 627

32 517

53 900

63 117

Felső decilis 11 014 Átlag

1996

5 262

Forrás: Tóth; 2006

A 4. Ábra alapján is jól látható, hogy az alsó decilis jövedelme már 1987-ben is jóval alacsonyabb volt a felső decilis jövedelméhez viszonyítva. Azonban ha az arányokat évről évre megvizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy a jövedelmi különbségek egyre magasabbal lettek: még 1987-ben az felső decilis jövedelme 4,6 szorosa volt az alsóénak, addig ez a szám 1992-re már 5,9-re emelkedett, tehát 5 év leforgása alatt csaknem másfél százalékkal nőtt. Az idősort tovább vizsgálva az előző arány 1996-ben már 7,5 volt, majd tovább nőtt és 2000-ben a felső decilis jövedelme már elérte az alsóhoz viszonyított 7,6-es arányt. Azonban jól látható, hogy 1996-ot követően a jövedelem különbségek növekedése némileg lassult, de nem állt meg. 2003-ra már 8-szor nagyobb volt a felső decilis jövedelme a legalsóhoz képest, majd 2006-ban eddig példátlan módon egy tizeddel csökkent, azaz 7,9-re esett vissza. Ez azonban 
 


14

még koránt sem akad okot a túlzott elbizakodásnak, mivel még mindig nem közelíti meg a szocialista rezsim idejében mért szintet, de mindenesetre pozitívumként értékelendő. A középső (4;5;6,) decilisek vizsgálatánál is hasonló a helyzet. Még az 1980-as évek végén ezen decilisek nagysága körülbelül a duplája volt az alsó és fele a felső decilisének, addig az évek múlásával napjainkra már csaknem háromszorosa az alsó és harmada a felső decilisének. (Havasi;2002) Ebből következik, hogy országunk GINI-együtthatója1 szintén növekvő tendenciát mutat, tehát a jövedelem-eloszlásban az egyenlőtlenségek nőnek. (5.Ábra) (5. Ábra) Jövedelem-eloszlási egyenlőtlenségek Magyarországon

(Tárki; 2006)

1.3.1. Szegénység alakulása

A szegénység alakulásának vizsgálata mindenképpen fontos ahhoz, hogy megértsük a későbbiekben azt a folyamatot, mely a lakosság eladósodáshoz vezet. És a szegénység nem más, mint ezen folyamat kezdete, mivel ezen csoport az, melynek rendelkezésre álló jövedelme nem elegendő a létfenntartásra, tehát további anyagi forrásra szorul. De tulajdonképpen mit is jelent az, hogy valaki szegény? A szegénység az anyagi javaktól való megfosztottság pedig. Megkülönböztetünk abszolút szegénységet, ami alapvető létfenntartási bizonytalansággal jár és relatív szegénységet, ami az adott társadalomban létminimum szűkösebb anyagi helyzetet jelöli. (Ferge; Tausz;Darvas;2002) Az alábbi táblázat remekül szemlélteti a szegénységhez vezető folyamatok a jövedelmi egyenlőtlenségek vonatkozásában. A munkaerőpiac kapcsán a foglalkoztatási esélyek polarizációja valamint a bérkülönbségek növekedése járult hozzá ahhoz, hogy a szegény réteg összetétele megváltozott, valamint erőteljesen növekedett. 




























































 1 
A Gini-együttható a jövedelem-eloszlás egyenlőtlenségének fokát méri. A jövedelmek teljes egyezősége esetén nullával egyenlő, a teljes egyenlőtlenség (amikor minden jövedelem egy kézben összpontosul) esetén pedig egy az értéke


 


15

TÉNYEZŐ

FOLYAMAT

HATÁSOK

SZEGÉNYSÉG: NÖVEKEDÉS ÉS MUNKAERŐPIAC

ÖSSZETÉTELVÁLTOZÁS

A BÉRKÜLÖNBSÉGEK NÖVEKEDÉSE

Azonban kik azok, akik a leginkább veszélyeztetettek, akik leginkább esnek áldozatául a szegénységnek? A gyermeküket egyedül nevelő szülők háztartásai – amely háztartástípusban sokkal nagyobb a nők aránya– az átlagosnál sokkal magasabb szegénységkockázattal rendelkeznek. A másik háztartástípus az idős egyedül élők. Ha egy egyedülálló nő 70 év feletti, nagy az esély rá, hogy a szegényke közé tartozik. (Hegedűs; Spéder; 2000) Az alábbi (6.) táblázat is mutatja, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan kiegyenlített volt a férfiak és nők jelenléte a szegénységben. A különbségek alapja az, hogy a szegények nagy része a munkaerő piacon kívül áll, és a foglalkoztatáson kívül állóknak különböző szerepek állnak rendelkezésre.

(6.Ábra) A szegény személyek részaránya a felnőtt (16+) népességben, és a foglalkoztatottak között, nemek szerint 1992 és 1998 között 1992

1994

1996

1998

Férfiak

9,2

10,7

11,4

9,1

Nők

11,4

10,4

10,9

10

Férfiak

4

5,6

5,6

3,5

Nők

2,5

3,2

3,2

4,5

Teljes népesség

11,6

12

12,9

11,2

Felnőtt népesség

Foglalkoztatottak

Forrás:KSH 
 


16

1.4. A munkaerő piaci folyamatok a rendszerváltástól a 21. század elejéig – foglalkoztatás és munkanélküliség 1.4.1. Munkanélküliség alakulása A rendszerváltást követően a lakosságra a legnagyobb sokként a munkanélküliség drasztikus emelkedése hatott. Ám mivel a munkanélküliség a rendszerváltást megelőzően ugyan létezett, de ez „rejtett munkanélküliség” volt, tabunak számított, ezért a rendszerváltást követően olyan társadalmi és gazdasági nehézségek kerültek a felszínre, melyek már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Azonban a munkahely elvesztése és az újra munkába állás lehetősége különböző mértékben érintette az egyes korcsoportba tartozókat. A gazdaságilag aktív népességen belül 1990-1994 között 60 %-kal csökkent a részmunkaidőben vagy teljes mértékben foglalkoztatott nyugdíjasok száma. Azonban szintén nehézzé, vagy csaknem lehetetlenné vált az 50 évnél idősebb nők vagy 55 évnél idősebb férfiak újra-elhelyezkedése is.

(7. Ábra)

Forrás: OECD

A legkorább adat 1992-ből áll rendelkezésre, de érdekes megjegyezni azt is, hogy a rendszerváltás előtt, ahogy azt korábban is említettem, a munkanélküliségi rátát 0%-ra határozták meg. Ehhez képest valóban hatalmas emelkedést jelentett az 1992-es 11%-os, majd a csaknem 14%-os munkanélküliség. A tendencia egészen 2004-ig csökkent, majd azóta ismét emelkedni kezdett, 2006-ban csaknem 7 % volt. Fontos megemlíteni azt is, hogy tanulmányok alapján a pályakezdő, valamint az idősebb korosztályban volt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta a legmagasabb. Érdekes az a tény is, hogy a passzív munkanélküliek, 
 


17

tehát azok, akik lemondtak arról, hogy munkát találjanak, vagy kikerültek a regisztrált munkanélküliek közül, elég nagy arányban tartoztak a gazdaságilag legaktívabbnak tekinthető 40-50 éves korosztályba (Forrás: KSH), számuk csaknem 30 ezerre volt tehető 1995 tájékán. Természetesen az országot régiónként is megviszgálhatnánk, mivel a piacgazdaságba történő átmenet és szerkezet váltás nagy hatással volt például a mezőgazdaságban dolgozók nagyszámú munkahelyvesztésére is, mely tekintetben kiemelendő Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.

1.4.1.1. Munkanélküliség és iskolázottság A megjelenõ társadalmi változások különösen sújtották a gyermek- és ifjúsági korosztályokat, melyek speciális helyzetükbõl adódóan kiszolgáltatottak és védtelenek voltak a változások negatív hatásaival szemben. Ezen korosztály pedig már a nyugat-európai fogyasztási szokásokat próbálta, azaz igyekezett követni, ami pénzügyi helyzeténél fogva nagyban befolyásolta az eladósodási folyamat elindulását. A rendszerváltást követően és napjainkban is az ifjúsági korosztály számára a legégetőbb probléma a munkanélküliség, melyet nagyban befolyásolt az iskolázottság mértéke. A munkanélküliség leginkább azokat a rétegeket veszélyezteti (Lásd 8. Ábra), melyek nem rendelkeznek a továbbtanuláshoz elõírt iskolai bizonyítvánnyal, a szakképzõ intézményekbõl lemorzsolódtak szakképesítés nélkül, vagy akik a képzési szükségleteket meghaladó szakmákban szereztek szakmunkás-bizonyítványt. A táblázat alapján, azok, akik még befejezett általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek, nagyon nagy arányban válnak többször is munkanélkülivé. De szintén magas ez a szám a csak befejezett általános, illetve némileg csekélyebb a szakmunkás végzettségűeknél. kijelenthetjük, hogy azok vannak a legkedvezőbb helyzetben, akik főiskolát vagy egyetemet végeztek. (Kertesi; Varga;2005)

1.4.2. Foglalkoztatottság alakulása A foglalkoztatottság mértéke sajnálatos a rendszerváltást követően nagyban visszaesett. közvetlenül a rendszerváltás után a csökkenés még nem volt olyan drasztikus mértékű, mint amennyire a gazdaság teljesítménye visszaesett. Azonban az ezt kövező években, 1993-tól viszont az erőteljesen meginduló létszámleépítéseknek köszönhetően a foglalkoztatottság mértéke nagyban visszaesett, a mélypontot pedig 1996-1997 tájékán érte el, csaknem 52 %-kal. Ha a rendszerváltást követő öt évet tekintjük át, mintegy 1,4 millió fővel csökkent a 
 


18

foglalkoztatottak száma, ami a társadalomra sokként hatott, hiszen itt nem csupán erről a 1,3 millió emberről volt szó, hanem a családjaikról is, akik anyagilag nehéz helyzetbe kerültek és sokak a szegénység áldozataivá váltak. A foglalkoztatottsági ráta az 1997-es mélypont után lassú növekedésnek indult és 2000-ben elérte az 56 százalékot, majd 2006-ban az 57 százalékot. Azonban még ekkor sem sikerült megközelíteni az kilencvenes évek szintjét. (9.Ábra) 9. Ábra

Forrás: OECD

1.4.2.1. A foglalkoztatottság alakulása szektoronként A foglalkoztatás csökkenése azonban már korábban is elkezdődött, a rendszerváltás csupán felgyorsította ezen folyamatokat. A ’80-as években kibontakozó gazdasági válság hatására az alacsony hatékonysággal működő üzemeket bezárták és csökkentették a foglalkoztatottak számát is, főleg a mezőgazdaságban és a nehéziparban. A 10. táblázatban is látható, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya drasztikusan csökkent már az ’50-es évek végétől, majd 2001-re csaknem a tizedére esett vissza. Ezzel egy időben a tercierizálódás folyamatosan erősödött. A ’90-es évek második felétől pedig elsősorban az anyagi szolgáltatások súlya nőtt a legszembetűnőbben. A foglalkozási átrétegződés folyamata is új szakaszba lépett, azaz 2001-re már az ország teljes területén a szolgáltató szektor vált abszolút domináns ágazattá.(KSH; Mayer; 2002)


 


19

(10.Ábra)A foglalkoztatottak megoszlása az összevont nemzetgazdasági ágak között

Magyarország

Fő-nemzetgazdasági ág

1949

1960

1970

1980

1990

2001

Mezőgazdaság

53,80

38,50

24,7

18,9

15,5

5,5

Ipar

21,6

33

43,8

41,9

37,9

32,9

szolgáltatások

24,6

28,5

31,5

39,1

46,7

61,6

Forrás: Népszámlálás 2001; KSH

Nem szabad megfeledkezni a regionális különbségekről sem melynek alapja a főváros és a vidék közötti dualitás: Budapesten már egy évtizeddel korábban a szolgáltató szektor tömörítette a legtöbb foglalkoztatottat. A leginkább előnyös helyzetben a fejlett struktúrájú és jó helyi adottságokkal rendelkező északnyugat-dunántúli megyék állnak, ezekkel szemben pedig azon megyék állnak, ahol a meghatározó a mezőgazdasági jelleg volt, még annak ellenére is, hogy ezen karakterüket már erőteljesen leépítették. (Lőcsei; 2001)

1.5. A fogyasztás alakulása a rendszerváltástól a 21. század elejéig Amikor a fogyasztás alakulását vizsgáltam, már egyre inkább előtérbe került a kezdeti célkitűzés, azaz a lakossági eladósodás kérdése. Érdekes tendenciák és változások világítottak rá a lakosság helyzetének alakulására. A tanulmányokból az is kiderült, hogy a rendszerváltás után csaknem 12 év kellett ahhoz, hogy elérje az ország az 1989-es év életszínvonalát. Azonban a fogyasztás vizsgálatánál mindenképpen át kell tekinteni a reálbérek alakulását annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk.

1.5.1. A reálbér alakulása Az 1994-s választási emelkedéstől eltekintve a reálbér-index mindig messze elmaradt a GDP szintjétől és ezt 2003-2004-ben sem hozta be. A 11. ábrán is jól látható, hogy 1997 óta folyamatosan emelkednek a reálbérek, azaz a keresetek értéke. Azonban az 1989-es reálbérekhez képest a 2004-es reálbérek csupán 10%-kal érnek többet és csak 2002-ben sikerült elérni a rendszerváltás előtti reálbérszintet, vagyis életszínvonalat, tehát több, mint 10 éven keresztül ez akkori színvonal alatt állt a reálbér. 
 


20

(11. Ábra) GDP-Reálbér; KSH adatok; relatív index 1989=100%

Másik fontos adat, hogy az elmúlt negyed évszázadban hatalmas volt az infláció is, csaknem 2100 százalékos, az új rendszerben ebből 704 százalék. Ebből következik, hogy egy forint megközelítőleg a nyolcadát éri, mint 1990-ben, míg a nettó átlagbér 9,27-szeresére nőtt, tehát egy átlagos magyar kilencszer annyi pénze van, ami azonban nyolcad annyit ér, mint 1990-ben. Azonban 2002 előtt ez az arány jóval kisebb volt, tehát kevesebb pénz állt a fogyasztó rendelkezésére, mint a rendszerváltás előtt.(Dudás;Kékesi;2005) Habár a reálbér színvonala napjainkban magasabbnak mondható az 1989-es évhez viszonyítva, azonban nem szabad megfeletkeznünk arról sem, hogy a megelőző években mivel sikerült fenntartani a fogyasztás színvonalát: természetesen a megtakarítások felélése, valamint a bővülő hiteligénylés jelentette a megoldást. 2000-ig elsősorban a megtakarítások csökkenése, azaz a lakossági követelések bővülésének visszaesése volt a jellemző, majd az ezredfordulót követően egyre inkább a hiteligényléssel kompenzálták a reálbér színvonalát.

1.5.2. A fogyasztás alakulása a GDP és a reálbér tükrében adott időszakban A rendszerváltást követően a fogyasztás folyamatosan csökkent, mely mélypontját 1996 tájékán érte el. Hogy mi volt ennek az oka? Erre az időszakra tehető az úgynevezett Bokros-csomag, melynek hatása alacsony, vagy legalábbis csökkenő termelékenység növekedés volt, mely csökkenő reálbéreket is vonzott maga után.(Répássy,2002)


 


21

A

transzformációs

válság

első

éveiben a GDP lecsökken és ezt a fogyasztás kezdetben csak lassan követi, egy kisebb növekedés után 1995-től a fogyasztás mélyrepülése következik és még 2000-re sem áll be az 1989-s fogyasztási szint. Azonban meg kell említeni, hogy 1998 és 2000 között egy viszonylag emelkedést

dinamikusabb láthatunk

a

fogyasztásban és a GDP is nagy ütemben emelkedett. A 2000-es éveket követően a stabilizáció megtorpant, és új egyensúlytalanságok jelentek meg a magyar gazdaságban. Ez erőteljesen kihatott a reálbér alakulására és a fogyasztásra is. A gazdasági visszaesés okai a következők voltak: 1. a világgazdasági recesszió és elsősorban a legfontosabb kereskedelmi partnerek gyenge gazdasági teljesítménye; 2. az exportorientált gazdaságpolitika helyett egy inkább belső kereslet vezérelt modell felé való elmozdulás; 3. a rendkívül magas, a gazdaság teljesítőképességét meghaladó bérnövekedési ütem, amelynek legfontosabb kiváltó oka a 2002. évi közalkalmazotti béremelés, részben és a minimálbér-emelés volt. Ennek következtében a GDP növekedése visszaesett és 2004-ben a reálbér emelkedés is alig 1 százalék volt és a termelékenység is visszaesett. A GDP és a reálbérek növekedése között rendkívül alacsony a korreláció Magyarországon, amelynek egyik oka kétségkívül az, hogy a közszféra részesedése a munkaerőpiacból viszonylag magas (Lásd 13. Ábra). A 2000. január – 2005. március közötti periódusban a köz- és a magánszférában bekövetkező reálbér változását mutatja. A két szektor közötti korreláció nagyon erős: tehát a közszférában bekövetkezett béremelést követi a magánszféra is. 2004-ben azonban a szigorúbb bérpolitika hatására csökkentek a reálbérek, még a magánszektorban összességében egy nagyon gyenge reálbér emelkedés következett be. (Horváth; Hudomeit; 2004) Érdekes azonban megfigyelni azt, hogy a fogyasztás alakulása napjainkban azt mutatja, hogy a háztartások kiadási képessége akár egyharmaddal is nagyobb lehet, mint arra a hivatalos kereseti adatokból következtetni lehetne. Itt említeném meg a fogyasztássímítás jelenségét: amikor a fogyasztás visszaesése elmarad a jövedelmek 
 


22

visszaesésének mértékétől. Ennek több oka is van: részben a szürke-gazdaság illetve a feketemunka. Azonban egyre inkább elterjednek a fogyasztási hitelek, melyek igaz elősegítik az életszínvonal emelkedését, azonban nagyban hozzájárulnak a lakosság eladósodásához is.

2. Külfödi bankok megjelenésének következményei a magyar piacon 2.1. Előzmények Szakdolgozatom eddigi pontjaiban igyekeztem egy átfogó képet nyújtani a magyar lakosság helyzetéről a rendszerváltást követően. Fontosnak tartottam, hogy bemutassam azokat a folyamatokat, melyek teljes mértékben átrendezték a korábbi pénzügyi, gazdasági és szociális helyzetet, mivel ezáltal tisztább képet kaphatunk arról a szituációról, melyben a külföldi bankok megjelentek és tevékenységüket megkezdték.

2.1.1. Külföldi bankok megjelenésének formái Ahogy a legtöbb kelet- és közép-európai országban, úgy Magyarországon is végbement a bankkonszolidáció2.(Vígvári; 2002) Ezt követte a bankrendszer privatizációja, mely több elemből épült fel. Egyik oldalról a már létező bankok eladása állt, még a másikról a külföldi bankok megjelenése. Azonban majd a későbbiekben is jól megfigyelhető, hogy a mérleg nyelve egyértelműen a külföldi bankok irányába billen, tehát erős külföldi dominanciát érzékelhetünk a magyar bankszektorban (Lásd 14. Ábra). Ezen bankok megjelenésének országunkban két fő formája volt: az egyik a vegyes bankok, melyek tulajdonképpen az országban működő külföldi bankokat jelentette, a másik formája pedig a külföldi bankok részvétele nagy, magyar állami tulajdonú kereskedelmi bankok privatizációjában. (Ószabó; Vajda;1998; Wachtel;1997) Először a nagy állami bankok privatizációja vette kezdetét, elsőként a Budapest Bank, azután a MHB és a K&H következett, valamint az OTP. Ez utóbbi egy olyan privatizációs technikát választott, melynek köszönhetően a későbbiekben lényegében ugyanúgy a korábbi menedzsment hozhatta a döntéseket, mivel a tulajdonosok a kisebb befektetők közé tartoztak. A Postabank is speciális privatizációs utat választott, de ma már tudjuk, hogy kihelyezéseiben 




























































 2

Bankkonszolidáció: E folyamat a bankok feltőkésítését jelentette oly módon, hogy a bankok által kibocsátott új részvényeket az állam államkötvényekért jegyezte le. E technika a bankok rossz portfóliójának kockázati céltartalék igényét fedezte és a portfólió kezelését a bankokra bízta. A tőkeemelést a kormányzat feltételekhez kötötte. E feltételek a menedzsment leváltását és/vagy új banki stratégiák kidolgozását jelentették.


 


23

az átlagosnál nagyobb kockázatokat vállalt, nem beszélve a kétes belső ügyletekről, majd 1996 végére tőkevesztett állapotba került, melyen még az állam sem tudott segíteni. Ez vezetett a későbbi csődhöz, mely megrengette a magyar pénzügyi szektort, nem kis veszteséget jelentve lakossági ügyfelei részére is. A külföldi bankok közül a Citibank jelent meg elsőként még 1987-ben. Őt számos más bank is követte, mivel az bankszektor szabályai és lehetőségei kedvezőek voltak a piacra lépéshez. Közvetett formában, az MKB privatizációjában való részvétel révén megjelent országunkban a EBRD és egy nagy német bank, a Bayerische Landesbank, a Budapest Bankban pedig a GE-nek van számottevő részesedése és ezáltal teljes ellenőrzést gyakorol. 1996 végére pedig az ING megszerezte a Dunabankot, a Creditanstalt tovább bõvítette a fiókhálózatát, a Magyar Hitel Bank részvénycsomagját pedig a holland ABN Amro vette meg. 1997 végére egyre nagyobb és élesebb lett a verseny a hazai és külföldi bakok között. Főleg azok a bakok tudtak gyorsan fejlődni, akik multinacionális ügyfeleket szereztek, mint például a Raiffeisen Bank. És általánosan elmondható erről az időszakról, hogy mivel a vállalati bankpiac felosztása befejeződött, ezért a külföldi bankok agresszív terjeszkedést valósítottak meg a lakossági piacon is. 2002-re a vállalati piac mind a hitel, mind a betéti oldalon versenyzővé vált, a korábban monopoljellegű lakossági piac pedig a hitelezési oldalon mérsékelt, a betéti oldalon erőteljes koncentrációt mutatott. A két részpiac közötti eltérés oka az, hogy a belföldi bankok között 2002 végén már csak két betétgyűjtő intézmény volt, a többi bank közül három jelzálog-hitelintézet és egy gépjárműhitelekre specializálódott bank volt, amelyik elhanyagolható mértékű lakossági betéttel rendelkezik. Ezt követően 1998-tól a külföldi bankok portfóliója minden minősítési kategóriában jobb volt, mint a belföldi bankoké. Az átlag alatti, kétes vagy rossz állományokat tekintve a teljes portfólión belül a két csoport nem különbözik lényegesen. Azt is megállapíthatjuk, hogy a külföldi bankok jóval nagyobb a jövedelmezőségük a hazai bankokhoz képest, melyet elsősorban a szolgáltatások széles választékának és a jobb minőségű hitelportfólióknak lehet betudni. Kijelenthetjük, hogy a 21. század elejére Magyarország elfogadható mértékben stabil és egészséges bankrendszerrel rendelkezett, melyet nagyban köszönhet a külföldi tőke szerepvállalásának és a vele érkezett szaktudásnak.(Gelegonya;2003) Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a bankok megjelenése olyan folyamatokat indított el, mint az egyre elterjedő hiteligénylési láz, egyre kedvezőbb feltételek, egyre nagyobb kockázatvállalás, mely erőteljesen hozzájárult a lakossági eladósodáshoz. 
 


24

2.2. Megtakarítások, hitelek és pénzhasználati módok 2.2.1. A hitelpiac fejlődése a rendszerváltást követően A rendszerváltás előtt országunkban még ismeretlen volt a hitelezés amerikai vagy akár nyugat-európai változata és gyakorlata, azonban a rendszerváltást követően a hitelek Magyarországon is egyre nagyobb teret nyertek és kiemelt szerephez jutottak a hétköznapi élettől kezdve a makrogazdaságig. Tehát kijelenthetjük, hogy a hitelpiac fejlődése a rendszerváltás óta töretlen. Kezdetben a lakásvásárlási hitel és az ingatlanvásárlási hitel lett egyre gyakoribb, mivel ezek voltak a lakosság számára a legelérhetőbbek. Majd az ingatlanfedezetű szabad felhasználású hitel épült be a köztudatba. A folyamat következő elemei a személyi hitel, személyi kölcsön és a folyószámlahitel termékek. Azonban egyre nagyobb lett az igény az áruvásárlási hitel, a gyorshitel és a gyorskölcsön konstrukciók után is, melyek rövid időn belül szintén a lakosság rendelkezésére álltak. (BB Credit Center) Mint már azt dolgozatomban korábban is említettem, országunkban egyre nagyobb számban jelenlévő külföldi és hazai bankok között egyre élesebb lett a verseny, melynek következtében egyre

kedvezőbb

hiteleket

biztosítottak,

különböző

előnyöket

és

kedvezményes

hitelkonstrukciókat kínáltak vállalati és privát ügyfeleik részére egyaránt. Egyre inkább csökkent a szigor az életkor és a jövedelem vizsgálatánál is. A vállalati hitelpiac is nagy ütemben fejlődött: a rendszerváltást megelőzően nagyon nehézkes, vagy szinte lehetetlen volt hitelhez jutni, azonban az utóbbi években egy jól működő cég fedezettel vagy fedezet nélkül is könnyen juthat tőkéhez hitel vagy lízing formájában.

2.2.1.1. A háztartások kötelezettségei és a hitelpiac fejlõdése A szocialista rendszerben a lakosság eladósodása jövedelem-arányosnak mondható, elsősorban a magas állami támogatással rendelkező lakáshiteleken, illetve a különböző államilag szabályozott fogyasztási hiteleken keresztül. Mint arról korábban is írtam, az 1990-es évek végéig a hazánkban tevékenykedő bankok elsősorban a nagyvállalati hitelezésre koncentráltak, majd csak ezután alakult ki a verseny a háztartási-hitelpiacon is. A verseny késői kibontakozásáért nagyban felelős volt az OTP melynek dominanciájából következően a takarékszövetkezetek súlya egyre inkább csökkent. Ezzel szemben a vállalati-hitelpiacon oligopol struktúra uralkodott, azaz három állami bank mellett a külföldi bankok is megjelentek. A háztartási piacon az 1998-1999-es évig egy úgynevezett negatív trendet figyelhettünk meg, 
 


25

melyet főleg a piac szigorú belépési korlátainak tulajdoníthatunk, illetve az intézményi hiányosságoknak. Mindemellett a termékválaszték igen szerény volt. Ez a trend azonban 19981999 táján igen nagy fordulatot vett, melyet gyors eladósodás követett. A lakosság helyzete természetesen addig is rosszabb volt a nyugat-európai átlagnál, azonban ezt az időszakot követően nálunk is kezdetét vette az úgynevezett „hitelinvázió”. Mivel a nagyvállalati piac telítődött, a bankok a háztartási hitelezés felé fordultak és egyre kockázatosabb, egyre nagyobb tőkeigényű ügyletekbe kezdtek. A lakosság is nyitott volt a növekvő hitelkínálatra, melynek oka többek között a makrogazdasági helyzet stabilizálódása, a kiszámíthatóbb árfolyampolitika és a csökkenő kamatszint lehetett az ezredforduló tájékán. Ekkor először a fogyasztási hitelek száma indultak növekedésnek, majd a lakáshitelek igénylése is emelkedni kezdett.(Bethlendi; 2007)

2.2.1.2. A lakossági hitelezés bővülése az ezredforduló óta Az ezredfordulót követően még nagyobb lendülettel kezdett emelkedni a lakosság eladósodottságának mértéke, mint a szocialista rendszert követő években. Az alábbi (15.) ábrán is látható, hogy az emelkedés meghaladta a GDP növekedés mértékét, mégpedig egyre gyorsuló ütemben. Még 2000-ben 5 százalékkal volt nagyobb a lakossági hitelállomány növekedési üteme a GDP bővüléséhez képest, ez az arány 2002-ről 2003-ra 4 százalékkal nőt, majd 2005-re már elérte a 17 százalékot. Mint azt a későbbiekben részletesen is be fogom mutatni, Magyarországon a támogatott lakáshitelezés elindulása eredményezte a lakossági hitelállomány más országokban tapasztaltat meghaladó ütemű növekedését. A lakossági hitelezés mára a magyarországi bankok egyik legfontosabb üzletága lett. Becslések szerint a bankszektor mérlegfőösszegének kb. 20%-a kapcsolódik lakossági hitelekhez, míg a bankoknak az ebből a szegmensből származó bevétele az összes bevétel harmada körüli érték lehet. A jelentős bevételi súly és a nagy növekedési potenciál biztosítja a szegmensnek a banki menedzsmentek folyamatos figyelmét és az egy szűkebb termékköre fókuszáló specialisták növekvő érdeklődését. A figyelem megjelenik a termékfejlesztés gyorsaságában, a kiszolgálási színvonal javulásában, például az átfutási idők és a hitelbírálati idők csökkenésében. (Holló; 2007)


 


26

15. Ábra

Forrás: MNB

2.2.1.3. A lakáshitel-rendszer fejlődése A lakossági eladósodás egyik meghatározó elemeként tekinthetjük a lakáshitelezést. Az elmúlt években a lakosság számára egyre nagyobb összegű hitelek álltak rendelkezésre, nem is beszélve a devizahitelek elterjedéséről. Mivel a rendszerváltást követően, ahogy azt az első fejezetben is bemutattam, kedvezőtlenül alakultak a jövedelmek, a gazdasági kilátások romlottak, nőtt az infláció, ahogy a hitelkamatok is emelkedtek, ennek következtében a lakásépítés és a lakáshitelezés területén nyújtott állami támogatások nagysága is jelentősen visszaesett. Kiemelkedő a lakáshitelezés tekintetében a 2003-as év, amikor is az előző évhez képest megduplázódott a lakáscélú hitelfelvételek nagysága: 992 milliárd forintról 1437 milliárdra nőtt. Kijelenthetjük, hogy ez hatalmas változásnak számít egy év leforgása alatt. Hogy mi lehetett ennek az oka? Az állami kamattámogatást emelném ki, mivel, miután ezt a 2004-es évben megszigorították, ezért jelentősen visszaesett a hitel felvétek növekedési üteme. A devizaalapú lakáshitelek is ebben az időszakban fejlődtek a leggyorsabban. Ezen hiteleknek köszönhetően az állami támogatású hitelek felvétele fokozatosan csökkent. Az is egyértelmű tendencia, hogy a hitelfelvevők egyre nagyobb összeget igényelnek, mely összeg tavaly átlagosan 6,2 millió forint volt adósonként. Fontos kiemelni azt a tényt is, hogy a bankok kamateredménye folyamatosan csökken, ezért a profitemelést (kamatemelést) könnyített 
 


27

kondíciókkal próbálták ellensúlyozni, azaz könnyebben lehetett hitelhez jutni, mint korábban, azonban némileg magasabb kamatokkal, a fedezetet pedig a lakás árának 70 százalékára állapítják meg általában. (Daczi; 2008) 

A jelzálog-hitelek növekedési aránya (Lásd 16. Ábra) a GDP-hez viszonyítva egyre már a

2000-es évtől kezdve egyre nagyobb, és 2006-ban csaknem elérte már a 12 százalékot is, még a reál ingatlanárak csupán 1,2 százalékkal növekedtek a GDP-hez viszonyítva a 2000-2006 közötti időintervallumban. Ez alapján is kijelenthetjük, hogy a hitelfelvétel egyre inkább teret hódít országunkban.



2.4. Megtakarítások alakulása A rendszerváltást követően a pénzügyi kultúra kapitalista típusú átalakulása egyre népszerűbb lett a lakosság körében, elsősorban a hitelezés terén, azonban ez a folyamat nem igazán vette kezdetét a megtakarításokat illetően. A megtakarítási kultúra színvonala rendkívül alacsony még így lassan két évtizeddel a rendszerváltás után is, nem is beszélve a kilencvenes évekről, amikor a néhány elérhető pénzintézet inkább csak mennyiségi, mint minőségi szolgáltatást nyújtott. A rendszerváltást követően pedig azon bankok, akik jelen voltak a magyar bankszektorban, kihasználták a lakosság tudatlanságát, tapasztalatlanságát és saját érdekeiknek megfelelően motiválták, terelték a lakossági befektetések áramlását. (Profit és Piac; 2008)

Mivel megfigyelhető volt az elmúlt négy évtizedben, azaz a háztartások hosszú távú viselkedését is jellemzi, hogy a lakosság megtakarítási szokásai nem javultak, sőt sok tekintetben még romlottak is a rendszerváltás óta, illetve az az előtti időszakhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a lakosság pénzügyi megtakarításaival szemben erőteljesen előnyben részesíti a fogyasztást (mely szintén az eladósodási folyamat egyik kiemelkedő eleme) és a lakásberuházást, ami annyiban nehezíti a megtakarítások mérését, hogy nehéz számszerűsíteni az ingatlanok értékét és az abba fektetett tőkét. Fontos az egyre növekvő hitelkínálat szerepe is, tehát a háztartások nem csak megtakarításaik rovására növelik fogyasztásukat, hanem egyre gyakrabban folyamodnak hitelhez is. Tehát erős hitelkínálat mellett tartósan alacsony pénzügyi megtakarítási ráta3 alakul ki. Valamint, ahogy az a 17. ábrán is jól látható, elsősorban a 




























































 3 Megtakarítási ráta: a jövedelem fogyasztásra el nem költött részének GDP-hez viszonyított aránya 
 


28

lakosság eladósodási üteme határozza meg a megtakarítás nagyságát. Jól látható, hogy a kilencvenes években, leszámítva az 1998-as évet, erősen csökkent a nettó pénzügyi megtakarítások nagysága, még vele egy időben a tartozások folyamatosan nőttek, egyedül 2004 első negyedévében látható némi csökkenés. Azonban ez a helyzet korántsem bíztató és komoly makrogazdasági problémákhoz vezethet. 17. Ábra

(Ecostat; 2003)

2.4.1. A lakossági megtakarítások állománya Az MNB adatai szerint 2002 végén a magyarországi háztartások nettó pénzügyi vagyona elérte a 8520 milliárd forintot. A lakosság megtakarításának több, mint 60 százalékát hagyományos, alacsony kockázatú eszközökben tartja (készpénz, bankbetét, takarékbetét). Azonban a pénzügyi megtakarítások mellett a lakásoknak és a tartós fogyasztási cikkeknek is nagy szerep jut a háztartások portfóliójában. Az ingatlanpiaci szereplők nagy része ugyanis arra számított, 
































































































































































































 
 


29

hogy Magyarország uniós csatlakozása után megnő a kereslet az új építésű fővárosi és vidéki ingatlanok iránt. Azonban az ingatlanár növekedése már a kilencvenes éveket követően jelentkezett (Vadas; 2007). Eme befektetési forma többek között azért örvendett és örvend ma is hatalmas népszerűségnek, mivel a reál javak egy biztosabb menedéket jelentenek az inflációval szemben, mint a többi befektetési forma. Azonban az ingatlan befektetések is visszaestek az 1990-es években, mivel csökkent az állami támogatások nagysága, az energia árak miatt a panellakások ára is visszaesett, valamint drágultak a lakáshitelek is. Azonban még mindig vetekedett az ingatlan befektetések aránya a pénzügyi megtakarításokkal. A részvénybefektetések voltak a legkevésbé népszerűek, mivel a hazai befektetők még mindig bizalmatlanok ezzel szemben. (BÉT elemzések; 2003)

2.4.1.1. Az infláció és a kamatszint hatása a lakossági megtakarításokra Mivel a szocializmus 40 éve a piacgazdaságtól elszigetelten telt, a magyar valuta nem volt konvertibilis és az árakat is hatóságilag szabályozták, mesterségesen alacsonyan tartották. Azonban

a

rendszerváltást

követően

országunk

megkezdte

demokratikus

intézményrendszerének kiépítését, valamint a piacgazdaság bevezetését a szabadáras rendszer révén. A szabadáras rendszer bevezetésének köszönhetően az árak hirtelen alkalmazkodtak a piaci viszonyokhoz, melynek következtében a relatív árak eltolódtak és megjelent az infláció4 is. Az infláció megfékezése és kezelése nagyon fontos gazdaságpolitikai cél, mivel alakulása nagyon sok tényezőre kihatással van, így a lakossági megtakarítások alakulására is. (Cseh; 2005) Az infláció elsősorban a lakosság likvid eszközeinek (készpénz és látraszóló betét) állományát befolyásolja. Ezen eszközök részaránya 2001 óta stabilnak mondható, az egyetlen markáns trend csupán a nyugdíjpénztári és biztosítói megtakarítások részarányának növekedése, mely főleg az utóbbi években vált egyre intenzívebbé és tart napjainkban is. A likvid eszközöket tekintve a lakosság nagyon érzékenyen reagál az infláció emelkedésére és csökkenésére is. (Lásd 18. Ábra) Ez azt jelenti, hogy ha az infláció nő, a készpénz állomány csökkenő mértékben nő, mivel tartanak a készpénz elértéktelenedésétől. Ellenben ha az infláció lassuló ütemben nő, akkor a készpénz állomány pontosan gyorsuló ütemben fog emelkedni.






























































 4

Infláció: Pénzromlás, az árak tartós növekedése. Kiszámításának módja, egy kupacba gyűjtött, megfelelően súlyozott termékek és szolgáltatások árának figyelése, és az árváltozások átlaga maga az infláció.


 


30

A kamatpolitika pedig tökéletes gazdaságpolitikai eszköz az infláció ellensúlyozására. Még az infláció feletti kamatszint növeli a betételhelyezési hajlandóságot, mivel a pénz értéke így nemhogy nem csökken, de még jövedelmet is hoz, azaz növekvő kamatbevételt jelent, addig az infláció alatti kamatszint éppen ellenkezőleg fog hatni. (Lásd 19. Ábra) Azonban itt fontos megjegyezni, hogy a magas kamatszint bizonytalan gazdasági helyzetet tükröz, és a befektetők ekkor gyakran kevésbé kockázatos, némileg alacsonyabb haszonnal kecsegtető megtakarítási formák felé fordulnak. (Barabás; 2008)

2.5. Pénzhasználati módok alakulása a rendszerváltást követően A pénzhasználati módok áttekintése fontos abban a tekintetben, hogy megfigyelhessük, hogyan járulnak hozzá a likvid eszközökhöz való egyre könnyebb hozzáférés és pénzhasználati szokások a lakosság eladósodásához, felelőtlenebb költekezéséhez. A pénzhasználat a lakosság különböző csoportjainak pénzhez való viszonyát és pénzzel kapcsolatos értelmezéseit jelenti. Másrészt érinti az olyan, még néhány éve újdonságnak számító új jelenségek elterjedését is, mint például a bankkártya, vagy a hitelkártya. Ez utóbbi forma azonban (sajnos) magában hordozza a korlátlan pénzköltés lehetőségét is és nagyban hozzájárul a takarékoskodási hajlam hanyatlásához. Amerikában ez a jelenség már a második világháborút követően megmutatkozott, azonban nálunk csak jóval később, a rendszerváltást követően kezdett elterjedni. 1995-ben a lakosság csupán 6 százaléka rendelkezett bakkártyával. Természetesen az ország területi megosztását tekintve ez az arány a fővárosban volt a legmagasabb (15 %), azonban a községekben élők csupán 2 százaléka rendelkezett bankkártyával abban az időben. Ez az arány azonban nagyon gyorsan megváltozott és dinamikus növekedést mutatott. Két év alatt a duplájára nőtt a bankkártyák száma, elsősorban a huszonéves korosztály körében. Még napjainkban is ez a korosztály az, amelyben a legtöbb a bankkártya tulajdonos, a legritkábban pedig az idősebb, 65 éven felüliek használják azt a fizetési módot. Az is elmondható erről a korosztályról, hogy szintén ők tartoznak a legkevésbé eladósodott réteghez. Mint korábban is említettem a bankkártya használata erősen település-specifikus; tehát a fővárosiak körében jóval nagyobb volt a bankkártya-használók száma a rendszerváltást követő években, mint a vidéken élők körében. Ez a különbség az ezredfordulót követően némileg csökkent, azonban még mindig felfedezhető. A bankkártya használatot a társadalmi tényezők is nagyban befolyásolják, így az iskolai végzettség is hozzájárul. 
 


31

(20. Ábra) Van-e bankkártyája; Iskolai végzettség szerint; 1997 Iskolai végzettség

nincs

van

összesen

N

–8 általános

100

0

100

238

8 általános

93,9

6,1

100

809

szakmunkásképző

90,3

9,7

100

711

középfokú

72,4

25,8

100

685

felsőfokú

68

32

100

31

Forrás: Lengyel György: Megtakarítási normák, gazdasági attitűdök, pénzhasználati módok (1998)

1997-ben a felsőfokú végzettségűek közül is csupán a lakosság 32 százaléka élt ezzel a pénzhasználati móddal, nem is beszélve azok arányáról, akik általános iskolás végzettséggel, vagy még azzal sem rendelkeztek. (20.Ábra) Természetesen fontos megemlíteni azt is, hogy főleg a szellemi munkát végzők, adminisztratív dolgozók körében volt jellemző a bankkártya használat és ez jellemző napjainkban is. A munkahely jellege sok tekintetben befolyásolja a bankkártyahasználat elterjedtségét. A kártyatulajdonosok az átlagnál jóval kevésbé fordultak elő a kis létszámú munkahelyeken. Érdekes az is, hogy azokon a munkahelyeken jóval hamarabb elterjedt a bankkártya használat, melyek külföldi tulajdonban voltak. Ugyanúgy fontos az ágazat is. Főleg a pénzügyek és a közszolgálat területén dolgozók körében örvendett a bankkártya a legnagyobb népszerűségnek, az ipari dolgozók között átlagos, a mezőgazdaságban átlag alatti a bankkártyák száma. Elsősorban készpénzfelvételre használják, de gyakori az áruvásárlás és a külföldi pénzfelvétel is az igénybevett szolgáltatások sorában. Napjainkban azonban már más a helyzet. A rendszerváltást követően végbemenő folyamatok eredményeképpen egyre több fajta bankkártya terjedt el. A hazai bankkártyákhoz tartoznak a betéti kártyák, melyek használata csak fedezet segítségével lehetséges. A már említett hitelkártyák nagyban elősegítették az eladósodási folyamatot, mivel ezen kártyák igényléséhez és használatához nem kell betétet elhelyezni, a fizetések hitelből történnek. És ide tartoznak még a terhelési kártyák is, melyek abban térnek el a hitelkártyáktól, hogy a 
 


32

felhasznált pénz teljes egészét a számlakivonat kézhez vétele után teljes egészében vissza kell fizetni. A bankkártyák használhatósága szerint pedig megkülönböztetünk ATM, elektronikus és dombornyomású kártyát. Ez utóbbi nagy pénzügyi szabadságot enged használójának, könnyedén túlléphető limittel, mely szintén hozzájárulhat a túlköltekezéshez. Azonban ez utóbbi típussal, azaz a hitelkártyával 2002 végén még csak három szereplő foglalkozott: a CIB, a Citibank és a Raiffeisen. A piac egyre nagyobb érdeklődése folytán azonban a többi szereplő is sorra dobta a piacra hitelkártyáit, bár igen furcsa, hogy a lakossági téren különösen piacvezető OTP mindössze egy éve, 2007-ben hozta ki ezen termékét. Mára már összesen tizenegy bank és hitelintézet foglalkozik hitelkártyákkal, és a kártyák számának növekedése folytán egyre nagyobb szerephez jut a kártyapiacon a hitelkártyákkal foglalkozó üzletág. A lendületet önmagában is jól jelzi, hogy 2003-ban az újonnan kibocsátott 265 ezer debitkártyával szemben csaknem 300 ezren választották a hitelkártyát, vagyis a kibocsátások száma meghaladta a debitkártyákét. A hitelkártyák ezzel 15%-os részesedést értek el a kártyapiacon, 2004-ben pedig az egymillió fölé emelkedett a hitelkártyát használók száma. (Somogyiné; 2007)

2.6. A lakosság eladósodását mérséklő intézkedések A rendszerváltást követően egyre inkább romlott a szociális helyzet, mely nagyban veszélyeztette a lakhatást is. Mint az korábban is bemutattam 1989-1993 között a munkajövedelmek reálértéke átlagosan 30,5%-kal csökkent, azonban nagyban visszaesett az állami támogatások nagysága is. Az egy felnőttből és egy gyermekből álló család társadalmi juttatásból származó háztartási jövedelmének reálértéke 31 százalékkal csökkent az említett időszakban (Világbank, 1996). 1994-től 1999-ig a reáljövedelmek kisebb mértékben csökkentek a megelőző időszakhoz viszonyítva, ugyanakkor a rendszerváltás utáni első évtizedben összességében hatalmas mértékben csökkent a magyar lakosság reáljövedelme, melyet többek között különböző hitelek felvételével próbált orvosolni. 2000-től napjainkig a reáljövedelmek ismételten emelkedtek, a jövedelmi egyenlőtlenségek némileg mérséklődtek elsősorban az alacsony jövedelműeknek az átlagostól magasabb jövedelemdinamikája miatt. (Vitál; 2007) Azonban a helyzet még mindig kritikus volt, melynek orvoslása érdekében lépéseket kellett tenni. Ennek érdekében dolgozta ki a Kormány 2004-ben adósság-kezelő 
 


33

programját. A helyzet súlyosságát támasztotta alá az önkormányzati bérlakások hiánya, a közüzemi díjak emelkedése és a magas rezsiköltségek is, melyek egyre több embert hajtottak adósságba és a megélhetési minimum alá. Ennek kezelésére indult el egy program, melyet az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium dolgozott ki, mégpedig úgy, hogy korábbi adósságkezelési támogatási rendszerek tapasztalatait használta fel. A program egyik alapelve az volt, hogy ne gyengüljön a fizetési morál és valóban csak azok juthassanak támogatáshoz, akik a legjobban rászorulnak, ezért szigorú feltételrendszert határoztak meg. A másik alapelv mindenképpen a prevenció volt. Ennek lényege, hogy olyan lépéseket tegyenek, melyek nem a már létrejött adósság enyhítését szolgálják, hanem megelőzik az annak kialakulását. A program a lakhatással összefüggő adósságállomány két legfőbb csoportjára irányul, a lakáshiteltartozások egy meghatározott részére, valamint a közüzemi díjtartozásokra. Azonban ahhoz, hogy a program sikeres legyen és hatékony, előzetes felméréseket végeztek, hogy felbecsülhessék annak az adósságállománynak a nagyságát, mellyel a lakosság rendelkezett. Csak ezáltal lehetett bebizonyítani hogy a programra valóban szükség van és elengedhetetlenek a további intézkedések az adósságkezelés kapcsán. A felmérések alapján kimutatták, hogy ma az országunkban több, mint 500 000 háztartás eladósodott, ami az összes háztartás 13 %-a. Ami még rosszabb, hogy csaknem egy ötöde ezek közül már bírósági szakaszban tart és már a kilakoltatás veszélye is fennáll.(Kormányszóvivői Iroda jelentése szerint).(Azonban napjainkban is kritikus a helyzet és további lépéseket kellene tenni ebben az ügyben és mindent elkövetni, hogy a prevenció hatékonyabb legyen) A vizsgálatok során két típusú adósságállományt különböztettek meg egymástól. A két típusú adósságállomány belső szerkezete és nagyságrendje nagyban különbözik egymástól: a közüzemi díjtartozásnál az egy főre jutó átlagos tartozás összege 18.500 Ft, a lakáscélú hitelhátralékok esetében ez az összeg már 440.000 Ft. Mivel ilyen hatalmas volt az eltérés a két hátralék esetében, ezért eltérő típusú támogatási rendszert kellett kidolgozniuk. A lakáshitel adósságok esetében az intézkedések egyike egy olyan konszolidációs program volt, amely az 1988. december 31-ét megelőzően felvett hiteltartozások egy meghatározott körére terjedt ki. Ezen program keretében azoknál a családoknál, melyek szociális helyzetük miatt képtelenek voltak a törlesztőrészleteket fizetni, és a tartozásoknak nem volt elegendő fedezete, a fizetési kötelezettség felfüggesztésére került sor. Abban az


 


34

esetben, ha a család életkörülményeiben, szociális helyzetében kedvező változás következett volna be a felfüggesztés időtartama alatt, ismét életbe lépett a fizetési kötelezettség. Létezett és létezik a lakáscélú hitelhátralékoknak egy olyan csoportja is, ahol a szociális helyzete miatt törlesztési kötelezettségének eleget tenni nem tudó családok számára a fizetési kötelezettség részbeni átvállalásával is már hathatós segítséget lehetett nyújtani. Esetükben a Szociális törvény által szabályozott adósságkezelési szolgáltatás célirányos módosítása is jelentős előrelépést jelentett. Figyelembe véve azt, hogy ezen családok körében a tartozások összege jelentős mértékben meghaladja a 2004-ben érvényben lévő szabályozás alapján nyújtott adósságkezelési támogatás felső értékhatárát, a törvény módosítása a támogatás összegének megemelésére valamint a törlesztési futamidő meghosszabbítására irányult. A hitelhátralékok kezelések harmadik csoportját alkotta a magánszemélyek speciális fizetésképtelenségi eljárása. Ennek a program az volt a lényege, hogy a hitelező, valamint az adós lehetőséget kapott arra, hogy egy egyeztető eljárást lefolytató szerv előtt a törlesztés feltételeit illetően megállapodjon, illetve ha a megegyezés nem teljesen vagy csak részben jött létre, az eljárást lefolytató hatóság is megállapíthatta meghatározott időre a reálisan teljesíthető törlesztési feltételeket. A közüzemi díjhátralékok esetében is változás következett be. A Szociális törvény korábban már említett erre az esetre vonatkozó rendelkezéseinek módosítása jelentett érdemi segítséget abban a tekintetben, hogy az együttműködésen alapuló adósságkezelés során előírt önrész mértéke a legszegényebb családok számára csökkent. A tartozás fennmaradó részének elengedésére azonban csak akkor kerülhetett sor, ha az adósságkezelés után egy minimálisan meghatározott időtartamig a családnak nem keletkezett újabb hátraléka. Ez motiváló erőként hathatott a háztartások pénzügyeinek felelősségteljesebb kezelésére és a költekezés visszafogására. Megjelent a jelenlegi adósságkezelési szolgáltatás körében a kártyás gáz- és áramfogyasztás mérő készülékek elterjedésének elősegítésére irányuló intézkedés. Ennek keretében közel 2000 háztartásban mérőkészülékek központi támogatással történő felszerelésére nyílt meg lehetőség. Ezzel elkerülhetővé vált a szolgáltatás kikapcsolása a család teherbíró képességét meghaladó fizetési kötelezettség miatt, nem keletkezett újabb költség a szolgáltatás visszakapcsolásával összefüggésben, és elkerülhetővé vált a nem fizetett számlák kamatai következtében elinduló adósságspirál. 
 


35

Az adósság felhalmozódásának megelőzése érdekében tett intézkedések fontos eleme, hogy a Kormány döntése értelmében egy olyan jelzőrendszer működtetési feltételeit sikerült megteremteni, mellyel a szolgáltatónak alkalma volt a területileg illetékes adósságkezeléssel megbízott szervezetet tájékoztatni azon fogyasztókról, akik meghatározott időszakon túli tartozással rendelkeztek. A jelzés arra irányult, hogy az adósságkezeléssel foglalkozó szervezet ne csak akkor szerezzen tudomást az eladósodott családról, amikor a szolgáltatás kikapcsolásának veszélye közvetlenül fennáll, illetve amikor a szolgáltatást már kikapcsolták. A több mint 4 milliárd forintos költségvetési forrást igénylő programok nem akciószerűen, hanem rendszerbe illesztve teremtettek lehetőséget a közüzemi díjhátralékot, illetve lakáshitel hátralékot felhalmozó több tízezer szociális szempontból hátrányos helyzetben élő család lakhatásának megőrzésére és támogatására. (Kormányszóvivői Iroda Jelentése; 2004)


 


36

3. A lakosság pénzügyi helyzete 2007-től napjainkig 3.1. Mi történt eddig? Az előző fejezetekben bemutattam azokat a rendszerváltást követően jelentkező változásokat, melyek hatására nemcsak az ország gazdasága rendeződött át, hanem a lakosság pénzügyi helyzete, megtakarításainak és hiteleinek állománya is nagyban átalakult: A privatizáció nyertesei nem a középosztályhoz tartozók lettek (pedig ők voltak az eredetileg megcélzott társadalmi réteg), sokan közülük csődbe mentek, melyen az egzisztenciahitel, vagyis az úgynevezett “E” hitel sem tudott segíteni. Szintén hátrányos helyzetbe kerültek további társadalmi rétegek is, így az alacsonyan iskolázottak, akik közül azoknak, akik szerényebb körülmények között vidéken éltek, még a lehetőségük sem volt arra, hogy tovább képezhessék magukat. Szintén rossz helyzetben voltak a mezőgazdasági munkások, miután a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a külföldi privatizáció és a verseny erősödésének hatására nagyban visszaesett.

Ezt a helyzetet súlyosbította továbbá a jövedelmi

egyenlőtlenségek növekedése, a szociális háló gyengülése, melynek hatására nőtt a szegények száma, akik az egyik legveszélyeztetettebb réteget képezik eladósodási szempontból. Hatalmas sokkot jelentett a korábbi tervutasításos rendszerben ”nem létező” munkanélküliséghez képest a rendszerváltást követő hatalmas változás is, amikoris egyik évről a másikra csaknem 10 százalékkal nőtt a munkanélküliek aránya, még ezzel egyidőben a foglalkoztatás drasztikusan visszaesett. 2002-ben sikerült elérni a korábbi, rendszerváltást megelőző színvonalat, az azt megelőző csaknem 12 évben pedig kevesebbet jóval kevesebbet értek a keresetek, mint az 1989-es és az azt megelőző években. Azonban, ennek ellenére, a háztartások igyekeztek kiadási képességüket fenntartani, vagy még inkább növelni. Erre szolgáltattak tökéletes alapot az egyre népszerűbbé váló fogyasztási hitelek, melyek azóta virág-korukat élik és a lakosságot pedig elindították az eladósodáshoz vezető úton. Azonban nem szabad megfeledkezni a gazdaságpolitikai háttérről sem, mely közvetve, de érintette és egyre inkább érinti napjainkban a lakosság pénzügyi helyzetét is: még az 1991-es évet követően egy visszafogott, de kiegyensúlyozott gazdasági növekedést tapasztalhattunk, mely azonban a 2007-es évben jelentősen visszaesett, részben a Kormány által bevezetésre került reform-program hatására, részben pedig az akkor még csak kibontakozó félben lévő másodlagos jelzáloghitel-piaci válságnak köszönhetően, melynek hatására egyre inkább gazdasági recesszióval kell szembenézni mind Magyarországnak, mind a világ többi országának. 
 


37

3.2. Globális és hazai gazdaságpolitikai háttér napjainkban 3.2.1. A jelzálogpiaci válság kialakulása és átterjedése a pénzpiacokra A jelzálogpiaci válság kiindulópontja Amerika volt, ahol 2001-2002 tájékán olyan alacsony hitelkamatokat vezettek be, melynek hatására a lakosság nagy része minden vagyonát ingatlanba fektette be. Az ingatlanárak dinamikus, 10-15 százalékos évi növekedést produkáltak melynek hatására a bankok is egyre inkább felbátorodtak és egyre kedvezőbb hitellehetőségekkel kecsegtették és próbálták magukhoz csábítani az újdonsült befektetőket. Ennek eredménye az lett, hogy a piacon egyre gyakoribbá váltak azok a sub-prime jelzálog hitelek, melyek nem tükröztek megfelelő ár-kockázat értéket, gyakran önerőt sem igényeltek és mindemellett nem volt ritka az sem, hogy egyáltalán nem vizsgálták meg az adós fizetőképességét. Továbbá erősítette a jelzáloghitelek népszerűségét az is, hogy a lakosság próbálta drága fogyasztási hiteleit erre a hitelformára cserélni. Az ingatlanhitelezés a lakáspiaccal együtt dinamikusan növekedett, azonban ekkorra már elszakadtak az ingatlanok valódi, piaci értékétől és a hitelezés is egyre könnyelműbbé vált, már-már minden korábban szigorúan betartott szabályt figyelmen kívül hagyva. A jelzálogbankok hitelköveteléseiket a befektetési piacokon terítették, elsősorban kötvények formájában, melyeket európai és amerikai befektetési alapok jegyeztek le, majd ezen alapok befektetési jegyeinek vásárlásával a jelzáloghitelek nagy részének kockázata, hozama visszakerült a lakossághoz. Azonban 2006-tól az alapkamat elkezdett emelkedni, melynek hatására a hitelek drágulni kezdtek. Ezt követően lankadt az ingatlanbefektetési kedv, zuhantak az ingatlanárak és a lakások egyre inkább eladhatatlanná váltak. Egyre többen váltak fizetésképtelenné, mely számos hitelnyújtót is azzá tett. Ekkor ismerték fel, hogy korrekcióra van szükség, azaz emelni kell a piaci kamatlábat, mivel a hitelek árazása nem tükrözte a magas kockázatot. Ennek eredményeképpen a befektetők megrohamozták a leértékelődő kötvényeket vásárló befektetési alapokat, melyek likviditásukat nem, vagy csak a banki tulajdonosok intervenciója segítségével tudták megőrizni. (Szegő; 2008) A Bear Stearns befektetési bank két befektetési alapja ment először csődbe, majd fény derült arra is, hogy szinte az összes amerikai bank is befektetett olyan értékpapírokba, melyek rossz besorolású subprime jelzálogadósokhoz kötődött. Ezt követően elindult a lavina: 2008 szeptemberében csődöt jelentett a Lehman Brothers, hatalmas adósságot hagyva maga után, 
 


38

mely a gazdaságtörténet egyik legnagyobb bukását eredményezte. Az AIG-t, a világ legnagyobb biztosítóját pedig csak az amerikai kormány segélyhitele tudta megmenteni. Az amerikai kincstár szintén kénytelen volt egy 100 milliárd dolláros mentő csomagot bocsátani a Freddie Mac és a Fannie Mae részére, azért, hogy elkerüljék a csődöt. Meginogtak a kötvénybiztosítók (Ambac és MBIA) is, melyek szintén erősen kötődtek a rossz besorolású jelzálogadósokhoz. De mindemellett még számos pénzintézet sodródott a csőd szélére, ahogyan a Bear Stears is, és egy megállíthatatlan folyamat vette kezdetét, mely az egész világ pénzügyi rendszerét alapjaiban rengette meg. Ez alól Magyarország sem volt kivétel. (Takács; 2008)

3.2.2. A válság magyar vonatkozásai A másodlagos jelzáloghitel-piaci válság, habár Amerikából indult, azonban szép lassan Európába és országunkba is begyűrűzött. Már 2007-től folytak a találgatások, hogy vajon mennyire lesz ez hatással a magyar gazdaságra, és hogy nálunk is bekövetkezhet-e egy ilyenfajta csőd. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy mindenképpen lesznek az amerikai válságnak hazai következményei is, mivel a pénzintézetek legnagyobb része külföldi kézben van. Emellett fennállt annak a veszélye is, hogy a forint leértékelődése révén azon lakosok törlesztőrészletei, akik devizában vettek fel hitelt, drasztikusan megemelkedhetnek. Ez fokozatosan be is következett, így 2008 október végén a devizahitellel rendelkezők már állami segítségre szorultak. A gazdasági recesszió is nagyban érezteti hatását. Igaz, még csak a kezdeti stádiumban tartott ez a folyamat a gazdaságban 2008 őszén, mégis egyre nehezebbé válik a lakosság számára a hitelek törlesztése. Például a svájci frankban felvett hiteleknél az átlagos költségmutató 2008 júliusában 10,7 százalék volt, még az előző évben 9,57 százalék. (MNB) A lakáscélú svájcifrank-hiteleknél pedig a hitelköltség mutató 5,91-ről 7,05 százalékra ugrott ezalatt az egy év alatt, ami elég nagy növekedésnek mondható. A folyószámlahitelek kamatlába is emelkedett csaknem 2 százalékkal 22,28-ra, mely szintén növeli a lakosság adósságállományát és nehezíti a törlesztést. Azonban további megszorításokra is van kilátás, tehát nagy esély van arra, hogy e hitelezési feltételek tovább szigorodnak a források drágulása és a megtakarítások visszaesése miatt. Ebben a tekintetben a nyugdíjalapok hozamai is folyamatosan csökkennek. A GDP növekedés is nagy valószínűséggel megtorpan. Ez azonban egész Európában nagy valószínűséggel így fog történni, a különbség a visszaesés mértékében lesz. Magyar 
 


39

tekintetben a helyzet nem túl bíztató. A kormányzati előrejelzés szerint 2009-ben nemhogy növekedésre, hanem visszaesésre kell számítani, mely megközelítőleg 0,7 százalékos lesz. Brüsszelben ezzel szemben egy százalékos növekedést jósoltak. Ennek oka többek között a pénzügyi válság, a recesszió, melynek hatására a termelés hatalmas mértékben visszaesett és a tömeges elbocsátások miatt a fogyasztás is csökken és csökkeni is fog, melyet további hitelfelvételekkel sem tudnak kompenzálni.

Legnagyobb külkereskedelmi partnerünket,

Németországot sem kerülte el a recesszió, így az exportnövekedés is megtorpan, mely szintén kihat a termelés és fogyasztás alakulására. Azonban pozitívumként említhetjük meg a magyar hitelezési gyakorlattal kapcsolatban (az amerikaival szemben), hogy a magyar ingatlanpiacon tapasztalható általános felértékelődés egyelőre még reális alapokon nyugszik, azaz mozgatórúgóját a nem befektetési célú lakásvásárlás képezi, ezért nem fenyegeti az országot egy amerikai típusú krízis közvetlen kialakulása. Továbbá fontos az is, hogy a ténylegesen rossz adósoknak tekinthető aktív BARlistán szereplőknek a bankok nem nyújtanak hitelt.

3.2.2.1. A BAR listáról Napjainkban, részben a hitelpiaci válságnak köszönhetően is, egyre nagyobb szerephez jut a BAR lista, mely a Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer rövidítése. Az adatbázis jelenlegi neve azonban már a KHR, melynek jelentése: Központi Hitelinformációs Rendszer. A rendszer nagyon kiterjedt, mivel minden olyan pénzügyi intézmény a tagja, mely Magyarországon hitelezéssel és/vagy készpénz helyettesítő termékek forgalmazásával foglalkozik. (barlista.com) A rendszer részeit a lakossági és vállalkozók adatbázisa alkotja. Az előbbiben találhatóak azok személyes adatai, akik bizonyos formában megszegték a pénzintézetükkel kötött hitel- vagy hiteljellegű szerződést. Létezik egy Mulasztás nyilvántartó alrendszer is, melynek azok a hiteladósok a tagjai, akik a pénzügyi intézményekkel kötött hitel- vagy hiteljellegű szerződésben vállalt kötelezettségeiknek 90 napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tettek eleget. A pénzügyi intézmények nagy számmal vesznek részt ezen adóslista működtetésében, mivel az ő érdekük, hogy adatot kaphassanak a leendő ügyfél fizetőképességéről és megbízhatóságáról. Így a rendszer működtetésében részt vesznek a kereskedelmi bankok, hitelintézetek, lízingcégek és minden pénzügyi kötelezettséget vállaló 
 


40

szervezet. Érdekes, hogy nem csak az adós, hanem a kezes is felkerülhet a listára. Szintén bekerül a nyilvántartásba az is, aki a hitel igénylésekor hamis okiratot használt, vagy esetleg bankkártya visszaélést követett el. Jelenleg Magyarországon megközelítőleg 500.000 tagja van a BAR listának és csaknem tízezernél is több lekérés naponta. Annak ellenére, hogy a mindenkori minimálbér alatti összeggel elméletileg nem kerülhetnek fel a listára, megeshet, hogy akár néhány ezer forint miatt is nyilvántartásba kerülnek, a gyorshitelek esetében pedig akár három hét után meg van erre az esély.

3.2.3. A 2006-os év reformprogramja és annak hatásai a lakosságra A kormány reformprogramját 2006 júniusában dolgozta ki. A megszorító intézkedések nagy része, melyek célja a költségvetési hiány, valamint a külső- és belső államadósság csökkentése, jelentős mértékben érintették a lakosságot is. A 2007-es év első 10 hónapjában az átlagkereset 166 600, azaz nettó 109 100 forint volt (KSH). Ez nem változik hónapról hónapra, azonban érdekes, hogy az októberi 106 252 forintos átlag 2600 forinttal kevesebb volt az augusztusi 108 874 forintnál, valószínű a szeptemberi adó- és járulékemelések miatt. Tehát csökkent a háztartások rendelkezésre álló jövedelme, azonban fontos megjegyezni, hogy a hitel törlesztőrészletei nem változnak, tehát ez is egy fontos eleme az eladósodásnak. A

létfenntartáshoz

szükséges

alapvető

cikkek

ára

(mint

élelmiszerek

és

tisztálkodószerek) is megnövekedett ezzel egyidőben, mely szintén negatívan érinti a lakosság pénzügyi helyzetét. Ez annak köszönhető, hogy kétkulcsossá tették az áfát, vagyis a középső áfa kulcsot 15-ről 20 százalékra emelték. Mivel az élelmiszerek többsége ebben az áfa kulcsban van, így emelkedett az élelmiszerek ára is. Ezen kívül drágult a gyógyászati segédeszközök, a szállodai és éttermi szolgáltatások, a mozijegyek, színházjegyek, valamint a közlekedés is. 2007 januárjától lényegesen emelkedtek a lakhatás költségei is, melyek hatása igazán csak februárban érződhetett, mivel januárban igaz már a drágább gázzal fűtöttek, az árnövekedés csak a februári számlákon jelent meg. Egy átlagos keresetű egyedülállónak például 70 százalékkal többet kellett fizetnie a gázért. A háromfős család csak 2,7 fogyasztási egységnek számít, így ezzel kell osztani 229 200 forintnyi átlagjövedelmüket. Ennek alapján jogosultak a gázár-támogatás első fokozatára, az igénylés után nekik "csak" 41 százalékkal kell 
 


41

majd többet fizetni egy köbméter gázért. Emelkedett továbbá a víz- és csatornadíj is, csaknem 10 százalékkal, valamint a szemétszállítás és a kéményseprés díja is. Szintén szeptembertől megemelték a munkáltatói járulékot 1 százalékról 1,5 százalékra, az egészségbiztosítási járulékot 4-ről 6 százalékra. Szeptembertől a megtakarítások után is adózni kell, nem is keveset. Bevezették ugyanis a 20 százalékos kamatadót. Emellett bevezettek egy 20 százalékos árfolyamnyereség-adót is, ez alól azonban mentesültek például a hosszú távú állampapírban és befektetési jegyben lévő megtakarítások. Egy olyan intézkedés is bevezetésre került, amelynek alapján azok, akik jövedelmük alapján megtehetik ezt, nem a minimálbér, hanem annak legalább kétszerese után fizetnek járulékokat. Októbertől 15-ről 25 százalékra emelték az eva kulcsát. Vagyis jelentősen növelték az evázó kisvállalkozások, egyéni vállalkozók adóterheit is. (HVG; 2006.06.14.) Mindezek tükrében kijelenthetjük, hogy a lakosság terhei nagymértékben nőttek a bevezetett intézkedéseknek köszönhetően, azonban, mivel a rendelkezésre álló jövedelem nem nőtt, hanem inkább negatív tendenciát mutatott, ezért a lakosság adósságállománya is tovább bővült. Ehhez járult még hozzá a megváltozott fogyasztói értékrend, valamint a bankok egyre intenzívebbé váló versenye miatt kialakult hitelezési hadjárat is.

3.3. A bankok és hitelek egyre növekvő szerepe A bankrendszer a szocialista rendszer bukását követően dinamikus fejlődésbe kezdett. Ahogy azt korábban is bemutattam, megjelentek a külföldi bankok, aminek legfontosabb eredménye a verseny kibontakozása volt, amely a kilencvenes évek végére erőteljesen csökkentette a bankpiac koncentrációját. Egyre inkább kezdett elterjedni az értékpapírosítás, valamint csökkent a bankok megtakarítást gyűjtő szerepe, a közvetítési lánc meghosszabbodott. Ezzel szemben azonban a kockázatkezelés és a kockázatvállalás révén nőtt a jutalékos tevékenységek súlya. Elsősorban arra fektetném a hangsúlyt, hogy hogyan nyertek egyre nagyobb teret ezen pénzügyi intézmények és hogy hogyan hódították meg egyre kedvezőbb hitelfeltételeikkel a lakossági piacot is az élesedő verseny következményeként.


 


42

Egy erősen bíráló nézőpont szerint azonban nem csak arról van szó, hogy hogyan csábították hiteligénylésre a lakosságot. Valaki szerint a „bankok kedvenc vadászterülete már évek óta az elszegényített magyar vidék, ahol a lakosság és a termelők saját túlélésük érdekében már folyamatosan hitelekre szorulnak, és a bankok gátlástalanul kihasználják a lakosság és a termelők kényszerhelyzetét”. (Dr. Plenter; 2008) Természetesen országunkban nagyon sokan szorultak és szorulnak a rendszerváltást követően pénzügyi segítségre, mivel a piacgazdaság megmutatkozásával egyre élesedő verseny vette kezdetét, melyben a magyar termelők elavult berendezéseik, eszközeik révén nem tudtak igazán versenyképesnek maradni. Ehhez valóban szükségük volt hitelre, azonban napjainkban már bíztató jel, hogy egyre több olyan uniós pályázatot írnak ki, melyek célja a vidék felzárkóztatása és fejlesztése. Azonban ezen pályázati pénzek lehívásához szintén kell önerő, melyet vagy állami támogatással, vagy újabb hitel révén igényelhetnek, mely által egy újabb ördögi kör alakul ki az adósságspirálban. A lakosság és a bankok között egyre nagyobb függőség alakul ki. Ezt egy 2005-ös adat is tökéletesen alátámasztja: ebben az évben a bankokban elhelyezett megtakarítások összege 5300 milliárd forint volt, ezzel szemben az egyéni tartozások összértéke már meghaladta az 5600 milliárd forintot. Érdekes az adósságállomány növekedési üteme is: a 2000-es év adósságállományához képest a jelenlegi csaknem ötször nagyobb. Tehát egyre jobban nő a lakosság bankokkal szembeni közvetlen függősége, azaz a lakossági és vállalati hitelek állománya. De vajon milyen eszközzel sikerült elérni a bankoknak ezt a hatalmas függőséget, milyen eszközzel generálták azt a vágyat, hogy a lakosság ne halassza el fogyasztását és azonnal a hitel által kínált megoldáshoz forduljon? Természetesen ebben is nagy szerepe van különböző taktikáknak, ahogyan a marketingnek is.

3.3.1. Bankok stratégiái Napjainkban szinte mindenhol találkozhatunk olyan reklámmal, amely hiteligénylésre buzdít. Ezen hiteltermékek médiabeli megjelenési gyakorisága is ugrásszerűen nőtt. A Médiagnózis adatai szerint a 2005. 1. félévi fogyasztási hitelekre költött reklámköltség kétszerese a 2003. évinek. A tömegmédiabeli kampányokat ráadásul nagyszámú célzott megkeresés is kíséri. Az értékesítési csatornák köre is bővült. A bankfiókokon és az értékesítési helyeken, például 
 


43

autószalonokon túl egyre több ügynök foglalkozik fogyasztási hitelek közvetítésével. A kockázatkezelési módszerek fejlődése pedig lehetővé teszi, hogy alacsonyabb jövedelmű ügyfélszegmenseket is megcélozzanak az értékajánlatok. Ennek eredményeképpen még tovább erősödött a verseny és egyre inkább elérhetővé váltak a hitelek mindenki számára. Ennek köszönhetően az utóbbi években számos esetben vesznek fel az emberek felelőtlenül hitelt. Végigböngészve a különböző bankok oldalait számos megdöbbentő eredménnyel találkoztam. Egyikük például azzal bíztatja ügyfeleit, hogy ne várjon addig, amíg megérkezik fizetése, azonnal vásárolja meg elromlott elektronikai berendezéseit, majd (természetesen erről már a reklámban nem számolnak be) fizesse vissza szinte a felvett érték dupláját. Szintén csábító a szabad felhasználású jelzáloghitel is akár 100 millió forintig, melyhez a magánszemélynek nem szükséges jövedelemigazolást bemutatnia. De találkoztam szabad felhasználású jelzáloghitellel is minimálbérre, kezes nélkül, valamint BAR listán lévők részére ajánlott szabad-felhasználású jelzáloghitel konstrukcióval is. A

stratégia

másik

része

a

befektetésekkel

kapcsolatos:

napjainkban

a

bankok

marketingstratégiája a betéti kamatoknál, illetve a jegybanki alapkamatnál egy-két százalékponttal magasabb kamat realizálásával kecsegtető befektetési formák reklámozása felé tolódott el. Ezek a befektetések a hagyományos bankbetétekéhez hasonló alacsony kockázatot igyekeznek ötvözni a korábban megszokott és jelenleg is elvárt magasabb hozammal. Ezek egy része színtiszta - általában likviditási - befektetési alap, de léteznek befektetési alap jegyeinek vásárlásához kötött, hagyományos lekötött betéti konstrukciók és áttételesen befektetési alapba fektető, látra szóló számlák is.

3.3.2. Hitelek Napjainkban egyre több és egyre kedvezőbb feltételekkel jelennek meg újabb és újabb hiteltermékek. A bankok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek ezen profiljuk erőteljes reklámozására is, ezáltal még inkább arra buzdítják a lakosságot, hogy nyugodt szívvel igényeljenek akár szabad-felhasználású kölcsönt is bankjuktól. Az utóbbi időben már annyi hiteltípus létezik, hogy a teljesség igénye nélkül csak a főbb és leggyakoribb hiteltermékeket mutatom be a következőkben:


 


44

3.3.2.1. Hiteltípusok A hitelek két fő kategóriába sorolhatók be: a lakossági és vállalati hitelek csoportjába. Az előbbihez tartozik a szabad-felhasználású jelzáloghitel, az ingatlanlízing, a hitelkiváltás, a lakáshitel, valamint a befektetéssel kombinált jelzáloghitel. De a későbbiekben még további hitelekkel is foglalkozom. A szabad-felhasználású jelzáloghitel egy olyan ingatlanfedezetű kölcsön, mely bármely célra igénybe vehető, például gépkocsi vásárlásra, utazásra, drágább hitel kiváltására. Az ingatlanfedezet előnye, hogy jövedelemigazolás nélkül is hitelhez juthat. Azonban ez csak a hitelfelvétel szempontjából számít előnynek, mivel ezzel egy időben az eladósodást is megkönnyíti. A szabad-felhasználású jelzáloghitelt forint és deviza alapon is igényelhetik. A hitel fedezete lehet: saját tulajdonú, vagy bármely családtag, rokon ingatlana, amennyiben tulajdonosi hozzájárulást adott az ingatlan fedezetként való megterhelésére. A hitelkiváltás az adósságrendező hitellel lehetséges, mely által a korábbi hitelt ezen kedvezőbb feltételű hitel révén visszafizethetik. Ez elsősorban azok számára előnyös, akiknek túl magas a törlesztőrészlete és hosszabb futamidő alatt szeretnék törleszteni hitelüket, ezáltal a havi törlesztőrészlet kisebb lesz. Az ingatlanlízing során a vevő előre meghatározott futamidő alatt fizeti ki a lakás vételárát és a lízingszerződés teljesítésével, a futamidő végén szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A lízing fedezete maga a megvásárolt ingatlan, így a futamidő végéig a lízingbevevő lényegében „bérlőként” fizet. Ha a részleteket nem tudja törleszteni, ki kell költöznie, és az addig kifizetett pénzét elveszíti, ami tulajdonképpen használati díjnak minősül. A lakásvásárlási kölcsönöket két kategóriába lehet sorolni: lehetnek piaci kamatozású hitelek vagy állami kamattámogatású hitelek. Ez előbbit igényelhetik forint, illetve deviza (svájci frank, euró, jen) alapon is. Az államilag támogatott kölcsönök esetén létezik jelzáloglevél és kiegészítő kamattámogatású. A jelzálogleveles kamattámogatású kölcsönre a kiegészítővel szemben egy széles ügyfélkör jogosult, azonban a kiegészítő kamattámogatást csupán házaspár, vagy gyermekét egyedül nevelő szülő veheti igénybe és csak új lakásra igényelhető. Természetesen a kölcsönigénylési feltételeknek (melyekből számos létezik) mindkét esetben meg kell felelni. A befektetéssel kombinált hitelek jellemzője, hogy a hitelt felvevő a futamidő alatt a banknak csak a hitel kamatát és a kezelési költséget fizeti, a tőke nagyságával megegyező életbiztosítás díját pedig a biztosítónak fizeti, aki az ügyfél elhatározása alapján ezt az összeget befekteti a 
 


45

kiválasztott eszköz alapba/alapokba. A tőketörlesztéseket a hitelszerződésben meghatározott időpontokban a biztosító fizeti a bank részére, a biztosítási számlán felhalmozott összegből, jellemzően a biztosítás tartamának 10.; 15. és 20. évében. A vállalati hitelek közül a legelterjedtebbnek a faktorálás, a projekt hitel és a szabad felhasználású vállalkozói hitel számít. A faktoring egy megállapodás egy cég/pénzintézet (faktor) és egy szolgáltató (igénylő) közt a szolgáltató követeléseinek folyamatos kezelésére. A faktor a fizetőképesnek minősített vevő esetén megelőlegezi a vevő felé kibocsátott számla összegét a számla kiállítójának. Ez történhet egyszeri esetben, vagy folyamatosan is. A faktorcég biztosítékként a vevővel szembeni követelések engedményezését kéri, ingó- vagy ingatlan jelzálog nem szükséges. A project hitelek olyan nagyobb összegű hitelek, amelyek egy társaság által meghatározott projekt megvalósítását finanszírozzák. Ezen hitelek alapvető tulajdonsága, hogy a hitelbírálatkor az elsődleges szempont nem a projektet megvalósító társaság hitelképessége, hanem a majdani projekt profit-képessége, jövőbeni megtérülése. Ezek a hitelek általában nagy összegű befektetéshez nyújtanak segítséget, futamidejük pedig közép-, illetve hosszútávúak (általában 1-8 év). A projekt hitelhez a megvalósító társaságnak rendelkeznie kell egy bizonyos önerővel, ez általában 20-30% között mozog. A szabad felhasználású vállalkozói hitel előnye, hogy nagyon egyszerűen elérhető és bármely gazdasági célra felhasználható. Ez a hitelforma egy olyan, ingatlan fedezete mellett nyújtott, szabad-felhasználású konstrukció, amelyben a hitelintézet - akár a vállalkozás pénzügyi minősítésétől függetlenül is - finanszírozási támogatást nyújt. A szabad felhasználású vállalkozói hitelek futamideje általában rugalmas és választható, a maximális futamidő rendszerint 15 év. (bankárnet.hu)

3.3.2.2. Devizahitelek elterjedése és azok alakulása Az utóbbi években virágkorukat élik a deviza hitelek. Egyre többen és többen választják a hitelfelvétel

ezen

formáját,

mivel

még

a

nem

támogatott

szabad-felhasználású

forinthiteleknek 12-16 százalékos kamata van, addig a devizahitelek 3-6 százalékos kamatszintje sokkal inkább vonzó a lakosság számára. A devizakölcsönök lényege, hogy az összeget nem forintban, hanem más pénznemben határozzák meg és tartják nyilván. Korábban jellemző volt a dollár hitel, ezt követte az euró, de a svájci frank alacsony 
 


46

kamatával lassan már az eurót is kezdi kiszorítani. Létezik olyan bank ahol kizárólag svájci frank-alapú devizahitelt lehet igényelni. A devizahitelek elterjedését tökéletesen mutatja az is, hogy még 2007 végén ezen hitelállomány nagysága 3188,88 milliárd forint volt, addig ez az összeg 2008 április végén 3669,06 milliárd forintra rúgott. 2007 áprilisában pedig a lakosság devizahiteleinek összege 2221,40 milliárd forint volt, vagyis egy év alatt több, mint 50 százalékkal emelkedett. Egy még frissebb adat szerint pedig a hitelfelvétel havi lebontását tekintve 2008 szeptemberében a háztartások nettó hitelfelvételének nagyobb részét kitevő devizahitel-tranzakciók nettó összege új történelmi csúcsra: 131,1 milliárd forintra ugrott a megelőző havi 105 milliárd forint körüli összegről és a forinthitelezést is magába foglaló összegző statisztika is történelmi csúcsközeli hitelezési aktivitást mutat. (MNB) Azonban ezen dinamikus deviza hitelállomány növekedésnek a hitelválság némileg gátat szabhat, mivel októberben már több nagy magyar kereskedelmi bank is jelezte, hogy a likviditáshiány miatt visszafogja, illetve leállítja devizaalapú kölcsönök folyósítását, valamint a magasabb külföldi forrásköltségek miatt emeli a kamatkondíciókat. A devizahitelek azért tűntek és tűnnek kedvezőbbnek, mert azok kamatlába az adott deviza pénzpiaci kamatszintjének megfelelően alacsonyabb, mint a forinthiteleké. Azonban a probléma az, hogy a lakosság forintban kapja a fizetését, hitele viszont devizában van nyilvántartva. Ezért a hitel összege, és a törlesztőrészlet az adott deviza és a forint árfolyamától függően minden hónapban változik, tehát az egyik többletköltség a vételi és eladási árfolyam közötti különbség. Devizahitel esetében a kamat- és árfolyamkockázattal is számolni kell, melynek sok igénylő nem tulajdonít kellő jelentőséget, ami miatt később nehéz anyagi helyzetbe kerülhet a törlesztés során. Mivel a devizahitelek egytől egyig változó kamatozásúak, ezért a kamatperiódus lejártát követően a banknak jogában áll megváltoztatni a hitel kamatát. A külföldi kamatszintek növekedésének hatására pedig a belföldi devizahitelek kamatai is emelkedhetnek. És mivel jelenleg a külföldi pénzpiacok kamatszintje igen alacsony, ezért valószínűbb a kamatok növekedése a csökkenéssel szemben. Ez elsősorban hosszabb futamidős kölcsönöknél jelenthet igen nagy problémát. A kamat változásán kívül az árfolyam is növelheti és gyakran növeli is a terheket. A THM (teljes hiteldíj mutató) például nem tartalmazza az árfolyamkockázatot, a közjegyzői munkadíjat, a késedelmi kamatot és a szerződésszegés esetén felszámított költségeket sem. Napjainkban pedig egyre többen szembesülnek ezen veszélyek hatásával. Olyannyira, hogy a gyengülő forint kapcsán előtérbe kerülő árfolyamkockázat hatása miatt már a kormány és a 
 


47

bankok között egy megállapodás jött létre a devizahitelesek segítése érdekében 2008. november 6-án. A megállapodás lényege az, hogy a forint jelentős gyengülése esetén külön díj felszámítása nélkül meghosszabbítható a futamidő, ebből kifolyólag pedig nem nő a törlesztőrészlet. Továbbá az év végéig díjmentesen át lehet váltani a devizahiteleket forint hitelre. A bankok pedig saját döntésük alapján mérsékelhetik a terheket olyan adósoknál, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Ezen megállapodást összesen kilenc kereskedelmi bank (OTP, Erste, CIB, Raiffeisen, UniCredit, K&H, FHB, MKB, TakarékBank) képviselői írták alá. Célja pedig az, hogy csökkenjen a devizahiteles lakossági ügyfelek kockázata abban az esetben, ha a forint árfolyama erőteljesen gyengülne. (Menedzsment Fórum; 2008)

3.3.2.3. A hitelek buktatói A bankok az erősödő verseny során gyakran olyan eszközökhöz folyamodnak, melyek megtévesztőek lehetnek a hozzánemértők számára. Így ide tartozik például az úgynevezett apró betűs rész, amely az emberek figyelmetlenségére alapoz. Az áruhitel is csapdákat tartogathat. A fogyasztási hitelek közül ez a legszélesebb körben hozzáférhető és már a vásárlás helyszínén igényelni lehet. Vonzóvá igazán az teszi, hogy egyszerű, könnyen hozzáférhető és a törlesztő idő és részlet pontosan ki van jelölve. Azonban ez az egyik legdrágább fogyasztási hitel. A fogyasztási hitelek költségeit a legkönnyebben a teljes hiteldíjmutató alapján lehet összemérni, de ez sem tartalmaz minden költséget, ráadásul az egy évnél rövidebb hiteleknél problémát jelenthet az összehasonlítás. A személyi kölcsönt is gyakran úgy tűntetik fel, hogy azonnal kézhez lehet kapni, pedig ez nem teljesen így van. Ez egy olyan szabad-felhasználású hitel, amelynek hitelösszege magasabb, költsége alacsonyabb az áruhitelekhez viszonyítva, de a felvételt jövedelemhez kötik, igénylése körülményesebb és napokba telhet, tehát nem áll azonnal az ügyfél rendelkezésére. Ez a reklám szempontjából átverés, ám a lakossági eladósodás szempontjából nem jelent negatívumot, ha nehezebben férnek a hitelhez. Ám mégis csábító, mivel készpénzben kapják meg, ott költhetik el, ahol csak akarják, ám amellett, hogy igencsak kedvezőnek tűnik, számos csapdát is rejthet - esetleges kezelési költséget, késedelem esetén felszámolt díjakat.


 


48

A folyószámlahitel esetében a hitelkeretet személyre szabottan állapítják meg, azonban a leggyakoribb a jövedelem kétszeres összegével megegyező hitelkeret, amely a törlesztéssel újra meg újra feltöltődik. Rugalmas hiteltípus és bármire felhasználható, tehát könnyen költekezésre csábíthat és mindemellett hatalmas hátránya, hogy viszonylag magas költségeket számolnak fel, ha egyszer is túllépik a folyószámla kereteit. A hitelkártyák hirdetései, melyek szerint kamatmentes hitelt nyújtanak 45 napig, sem felelnek meg teljesen a valóságnak: a hitelkártyák használata során a 45 nap kamatmentesség csak abban az esetben valósul meg (kizárólag vásárlási tranzakciók esetén, készpénzfelvételnél már nem), ha a teljes igénybe vett hitelt visszafizetjük a megadott határidőre! Ha a teljes hitelösszeg csak egy bizonyos része kerül törlesztésre, abban az esetben a teljes összeg után kamatot számolnak fel, a tranzakció(k) kezdeményezésének napjától a befizetés(ek) napjáig. Egy másik jelenség, mely szintén a hiteligénylő megtévesztésére irányulhat: a hitelkalkulátor. Különböző hitelintézetek, bankok a régóta alkalmazott, honlapjukon található törlesztési táblázatokat erre a bizonyos hitelkalkulátorra cserélték ki. Használatuk valóban egyszerűbbnek tűnik, a szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy kevésbé alkalmasak a fogyasztó megfelelő tájékoztatására. Bár a kalkulátor a felvenni kívánt hitel összege, futamideje és devizaneme alapján gyorsan kiszámolja a törlesztőrészletet, az általában csak az első hat hónapra érvényes. A kamatok a futamidő lejártának hosszú évei alatt a kalkulátor által számított százaléknál jóval magasabbak is lehetnek. Így előfordul, hogy a kezdeti akciós törlesztőrészlet több ezer forinttal alacsonyabb az akár évtizedeken át is fizetendő részletnél. A lakásvásárlásnál is nagyon sokan igényelnek hitelt, mely szintén tartogat buktatókat. Ha például 20 év helyett 30 éves futamidőt választanak, csak minimális mértékben fog csökkeni a havi törlesztőrészlet, viszont a visszafizetendő összeg sokkal jobban megnő a kamatokkal együtt. A hitel előtörlesztésénél pedig akár 6 % előtörlesztési díjat is felszámolhat a bank.(Femina; 2008) A fentiek alapján jól látható, hogy a lakosság számára a könnyen hozzáférhető hitelek, a megtévesztő és csábító reklámok csak még inkább hozzájárultak ahhoz, hogy a háztartások adósságállománya tovább növekedjen.


 


49

3.3.2.4. Hitelből fizetett hitelek A hitelek felvételének gyakorisága egyre nagyobb, mint azt később statisztikai céllal készített primer kutatásomban is ábrázolni fogom. Azonban ma már nem csak elhalaszthatatlan fogyasztásaink céljából igénylünk hitelt, hanem egyre gyakoribb az úgynevezett hitelkiváltó hitel is. Eme típusú hitel sok esetben valódi segítséget nyújthat, azonban gyakori az is, amikor csak egy újabb csepp a pohárban és az adósnak csak a hiteleinek számát sikerül ezáltal gyarapítania. Sokan arra gondolnak, hogy egy ilyen típusú hitel korábbi problémáikra és fizetésképtelenségükre egy csapásra megoldást fog nyújtani és nagyban meg fogja könnyíteni anyagi helyzetüket. Azonban erre nem szabad építeni. A jelentősége abban van, hogy a korábbi hiteleknél kedvezőbb kamatot vagy fizetési feltételt (mint hosszabb futamidő, alacsonyabb törlesztőrészlet) biztosíthat, esetleg több hitel összevonása lehetséges egy efféle hitelkiváltó vagy más néven adósságrendező hitel révén. Azonban fontos megjegyezni, hogy például napjainkban például egy devizahitel kiváltása természetesen a bankok számára is jövedelmező a gyenge forint miatt, tehát az adós számára ez sem jelent túl kedvező megoldást. Ezen típusú hitel népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy korábban a jelzáloghitelek felvétele mögött kilencven százalékban ingatlanvásárlás vagy szabad felhasználás állt, ma viszont ez igénylők 30-40 százaléka a korábbi hiteleiket cserélik le alacsonyabb törlesztőrészletű hitelekre. A magyar bankokat tekintve az OTP Bank szintén alátámasztotta, hogy a hitelkiváltás egyre nagyobb érdeklődésnek örvend, a Citibank adatai szerint pedig ügyfeleik a hitelek mintegy 50 százalékát hitelkiváltásra igényelték. A Budapest Bank szintén arról számolt be, hogy az új hitelfelvevők mintegy fele igényli adósságrendező hitelüket. (Gizci; 2008)

3.4. A lakosság eladósodottsága Az előzőekben bemutattam azokat a változásokat, folyamatokat és trendeket az 1989-es év óta, melyek hozzájárultak a lakossági eladósodottság megnövekedéséhez. Ebben a fejezetben a konkrét tényeket mutatom be, azaz azt a helyzetet, melyben az egyre inkább elterjedő hiteleknek és újdonsült fogyasztói szokásoknak köszönhetően kerültünk. Fontos megvizsgálni 
 


50

azt is, hogy melyek azok a hitelkockázati tényezők, melyek a leginkább hozzájárulnak és járultak a lakosság eladósodásához, tehát kik azok, akik a előző fejezetekben bemutatottak alapján a leginkább ki vannak téve az eladósodás veszélyének és melyek azok a tényezők, melyek ebben a legnagyobb szerepet játszák. Az utóbbi években a magyar lakosság eladósodottsága évről évre egyenletesen növekedett. (MNB) A teljes adósságállomány 1999-ben még 516 milliárd forint volt, azonban ez az összeg 2007-ben már 6 074 milliárd forintra nőtt. Ennek megfelelően az adósság aránya a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva 8 százalékról 39 százalékra nőtt, ami az jelenti, hogy csaknem megötszöröződött 8 év leforgása alatt. Ehhez mind a keresleti és mind a kínálati oldal tényezői hozzájárultak. A keresleti oldalon a kedvező makrogazdasági tényezők okozták az adósságnövekedést, amelyek egészen a 2006-os évig pozitívan hatottak a fogyasztásra. Így például a csökkenő infláció és a stabil gazdasági növekedés voltak a fő hajtóerők. 2006-ot követően pedig sem a reform program, majd a pénzügyi válság sem tudták annyira visszavetni a fogyasztást, a keresletet, mint az indokolt lett volna. És itt újra felmerül az a kérdés, hogy vajon miből lehet és lehetett finanszírozni, vagyis szinten tartani a keresletet, az életszínvonalat, amennyire csak lehet? Természetesen a hitel az elsőszámú mentőöv ebben a tekintetben. Tehát kijelenthetjük, hogy mind a gazdasági stabilitás, mind a recesszió ideje alatt bővült és bővül hitelállományunk, mely hátterében a megváltozott fogyasztói értékrend és életszínvonallal szembeni elvárás áll. A másik oldalról viszont a kínálati oldal is hozzájárult az adósságállomány növekedéséhez. 2000-ben a kormány egy olyan kamattámogatási rendszert dolgozott ki a forint alapú jelzálog kölcsönökre, mely az eladósodási folyamat egyik főszereplőjévé vált. Ezt a programot csak tovább fokozta a bankok aggresszív marketing politikája és hitelinváziója, melynek célja az volt, hogy meghódítsák az eddig még kiaknázatlan lakossági hitelpiacot, melynek elsőszámú eszköze a hitelezési feltételek enyhítése volt. Az egyre kedvezőbb feltételek pedig egyre több embert csábítottak hiteligénylésre és sodortak ezáltal az eladósodás peremére. Egyre nagyobb azon háztartások száma, amelyek kedvezőtlen helyzetbe kerültek, amit a napjainkban kialakuló gazdasági recesszió, hitelpiaci válság és az előbbieknek köszönhető tömeges elbocsátások okoznak. Ezen háztartásokon belül létezik egy olyan csoport is, melynek az adósságaránya az éves rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva 94 százalék. Az eladósodott háztartások átlagosan jövedelmük 18 százalékát költik adósságszolálatra és adósságállományuk 7,5-ször nagyobb, mint a megtakarításaik. Ez a jelenség igen kedvezőtlen a pénzügyi stabilitás szempontjából, 
 


51

mivel a lakosság pénzügyi forrása egyre inkább beszűkülhet, arról nem is beszélve, hogy a napjainkban egyre jobban elhatalmasodó válság hatására ezen háztartásoknak nagy esélye van arra, hogy fizetésképtelenné váljanak. Az alábbi (21.) ábrán az is jól látszik, hogy milyen nagy azoknak az aránya, akik egyáltalán nem tudnak megtakarítani arról nem is beszélve, hogy a lakosság 16 százaléka az eddig félretett pénzét éli fel. Azok közül pedig, akik már minimális megtakarítással sem rendelkeznek, amit felélhetnének, már sokan tartoznak az eladósodottak közé, akik aránya már elérte a 8 százalékot is. (21. Ábra)

Ecostat; 2008; Konjunktúra indexek Az eddigi adatok alátámasztása végett egy primer kutatást végeztem 20 magyar háztartásban. A célom az volt, hogy bebizonyítsam saját gyűjtőmunkával is, illetve alátámasszam a korábban leírtakat. Az eredmény tökéletesen megfelelt szakdolgozatom eddigi vonalvezetésének. A lakosság eladósodottságát, illetve hitelfelvételi hajlandóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a háztartások átlagosan 2.56 darab hitellel rendelkeznek és átlagosan 60 000 forintnyi törlesztőrészletet fizetnek havonta. A jövedelmi csoportokat vizsgálva az is kiderült, hogy sokszor a kisebb jövedelmű háztartások nagyobb összegű törlesztést fizetnek szemben a magasabb jövedelmű háztartásokkal, mely szintén alátámasztja a változó és egyre magasabb fogyasztói

igényeket,

melyek

a

magasabb

életszínvonal

elérésére

törekednek.

A

megtakarításokat tekintve a 20 százalékos eredmény szintén közel áll az Ecostat által publikáltakkal. A megkérdezettek továbbá azt is elmondták, hogy átlagosan havi 45 ezer forintot tesznek félre, kamatozó bankbetét vagy életbiztosítás formájában és elsődleges céljuk tartalék képzése váratlan eseményekre, de gyakori indok volt a későbbi lakásvásárlás vagy felújítás is. 
 


52

3.4.1. Meddig növekedhet a magyar lakosság hitelállománya és eladósodása? A napjainkban kibontakozó folyamatok egyre inkább azt sugallják hogy a hitelpiaci növekedésnek egyszer vége lehet és egyre növekvő aggodalom övezi azon hitelek kérdését is, melyeket nem tudnak visszafizetni. Ezeket az aggályokat csak tovább növeli a hitelpiaci válság és a gazdasági recesszió kibontakozása is. Habár a háztartási szektorban az eladósodottság aránya még nem érte el a fejlett gazdaságok szintjét (22.Ábra), azonban az adósságszolgálati teher nagysága (részlet- és kamatfizetés nagysága) a rendelkezésre álló jövedelem 10 százalékát teszi ki, amely már nagyon közel áll a nyugati országok színvonalához. Ez részben annak köszönhető, hogy a legtöbb hitel rövid lejáratú, másrészt pedig annak, hogy egyre inkább nő a devizában eladósodottak száma, valamint arról sem szabad megfeledkezni, hogy az adósságállomány nagysága a pénzügyi eszközökhöz viszonyítva 6 százalékról 26 százalékra emelkedett 1999 és 2007 között. Mindezen tényezőket figyelembe véve nehéz időszak köszönt az eladósodott háztartásokra. A 23. ábrán jól megfigyelhető az adósság folyamatos bővülése a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyítva. A prognózisok szerint a következő két évben tovább emelkedik az adósságállomány a magyar háztartások körében és 2010-re már elérheti a 13 százalékot is a rendelkezésre álló jövedelem tükrében. A növekedés dinamikája a későbbiekben is az alábbi tényezők függvénye lesz, melyet napjainkban a kínálati oldal vethet némileg vissza a szigorodó hitelfeltételeknek köszönhetően (például egyre kevesebb bank biztosít devizahiteleket), azonban kérdéses, hogy meddig tart a gazdasági recesszió és az is, hogy a lakosság meddig folytathatja az eddig kialakult fogyasztási szokásait és tarthatja fent életszínvonalát. Eddigi tapasztalatok alapján még akadnak lehetőségek a magyar hitelpiacon a bankok számára, de a hitelfelvét dinamikája a távolabbi jövőben mindenesetre enyhülni látszik. 23.Ábra

Forrás:MNB;KSH 
 


53

3.4.2. Hitelcélok napjainkban A 2008-as évben is az érintett házratások 21 százaléka tervezett és tervez hitelfelvételt a nagyobb kiadással járó elképzelések megvalósításához. (Ecostat) A lakosság adósságállománya már 2007-ben több, mint 13 százalékkal emelkedett és a helyzet 2008-ban sem változott, tehát a háztartások korábbi fogyasztási színvonalukat is hitellel tartják fenn. A fogyasztási hitelek állománya is drasztikus mértékben, csaknem 35 százalékkal emelkedett 2007-ben. A személyi hitel nagysága is folyamatosan emelkedik és intenzív növekedést mutat a szabad felhasználású jelzáloghitelek állománya is. Ez viszont arra utal, hogy a lakosság egy része adósságspirálba került, és a korábbi túlköltekezéseket már csak egy újabb hitel segítségével képesek rendezni. Szintén nagy mértékben nőttek a devizaadósságok is (a deviza alapú fogyasztási és ingatlanhitelek 33, illetve 31 százalékkal növekedtek), mely magában hordozza az árfolyamkockázat veszélyét. Primer kutatásom is alátámasztja, hogy a hitelfelvevők elsősorban ingatlannal kapcsolatos céljaikhoz vettek fel kölcsönt, melynek aránya csaknem 70 százalékra tehető a megkérdezettek közül. Az áruhitel igénylők száma szintén nagy, megközelíti a 60 százalékot. De magas (25%) azok aránya is, akik személygépkocsi vásárlás céljából igényeltek hitelt és jelentős a személyi hitel állomány nagysága is. A potenciális hitelfelvevőket tekintve 36 százaléka ház- vagy lakásfelújítás céljából szeretne kölcsönhöz jutni.(Holló; Papp, 2008) 22 százalékuk venne hitelből személygépkocsit, 18 százaléka önálló házat, 14 százaléka lakást vásárolna hitel igénybevételével. A potenciális hitelfelvevők 5 százaléka gyermeke iskoláztatását oldaná meg kölcsönből. A hitelfelvétel gondolatával foglalkozók 11 százaléka tartós fogyasztási cikket vásárolna, míg 7 százalékuk már meglévő vállalkozását fejlesztené a kölcsön segítségével, 2 százalékuk pedig saját vállalkozást indítana. Annak tekintetében, hogy egyes célok megvalósításához mennyire szükséges hitelt igényelni, akkor a lakosság leginkább ház vagy lakásvásárlás esetén szorul kölcsönre. Arra is van esély, hogy a jövőben az életszínvonal csökkenés megállásával és a lakossági jövedelmek stabilizálódásával az autóvásárlási kedv is nőni fog. A személygépjárműhitelek állományának mérsékelt emelkedése a megszorítások és recesszió idején arra is utal, hogy a lakosság már óvatosabban vállal fel adósságot autóvásárláshoz. De a bankok politikája is óvatosabb lett a korábbi hitel-visszafizetési problémák miatt. 
 


54

A potenciális vállalkozók egy része is kölcsönhöz folyamodna egy önálló vállalkozás beindítása esetén, csakúgy, mint azok, akik vállalkozásukat fejlesztenék. De akadnak olyanok is, akik utazáshoz vennék igénybe a hitel nyújtotta lehetőségeke, habár számuk viszonylag csekély (1%). (Holló; Papp; 2008)

3.4.3. A hitelkockázati tényezők Amikor hitelekről beszélünk, mindig az eladósodáshoz vezetős folyamat kerül előtérbe. Azonban fontos megvizsgálni, hogy melyek azon tényezők, melyek a leginkább befolyásolják és intenzívebbé teszik annak veszélyét, hogy valaki fizetésképtelenné váljon. Az előzőekben részletesen bemutattam az korábbi években végbement társadalmi változásokat, a jövedelem, a fogyasztás, a munkanélküliség és foglalkoztatottság, valamint a reálbér alakulását. Azonban melyek ezen tényezők közül azok, amelyek változása a legnagyobb kockázatot jelenti napjainkban? Az utóbbi években olyan gazdasági folyamatok mentek végbe, melyek megkérdőjelezik a háztartások fizetőképességét. Az is fontos tényező, hogy a 2006 nyarán bevezetett fiskális kiigazító program ellenére a hitelállomány tovább bővült, azonban a reálbérek csökkentek. Ennek eredményeképpen a fizetőképesség fenntartása egyre nehezebb, nem is beszélve azokról a váratlan gazdasági, pénzügyi eseményekről, melyek tovább nehezítik a helyzetet. A fő egyéni kockázati tényezők a háztartások rendelkezésre álló jövedelme, a háztartás lakóhelye, a jövedelemarányos törleszési teher, az eltartottak száma, valamint a családfő munkaerő-piaci pozíciója. (Holló; 2007. nov.) Tovább rontja a helyzetet az is, hogy a hitelállomány jelentős része olyan háztartások birtokában van, akik kedvezőtlen pénzügyi, illetve jövedelmi helyzetben vannak, mivel a jövedelem növekedésével a nemteljesítés valószínűsége egyenes arányban csökken. (24.ábra) Tehát azon háztartásoknak, ahol az egy főre jutó jövedelem még a 37 ezer forintot sem éri el, 8 százalék esélyük van arra, hogy nem lesznek képesek az hiteltörleszésre. Ellenben a 81 ezer forint feletti egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartásoknak csupán 1,8 százalék esélyük van erre, azaz, hogy később fizetésképtelenné váljanak. Mivel azonban a kockáztatos hitelállomány nagy részben jelzálog-hitel, mely fedezetet nyújthat a bankok számára nemteljesítés esetén, ezért némileg csökken a veszély. 
 


55

(24.Ábra)

Forrás: Holló; 2007

A hitelkockázati tényezőket makro megközelítésből is vizsgálhatjuk. Ennek lényege, hogy a kockázatokat és ennek megfelelően a bankrendszer portfólió-minőségének alakulását aggregát adatok alapján szemléli, melyek befolyásolhatják a háztartások jövedelmi helyzetét, valamint törlesztéseik nagyságát. Azonban ezen adatok félrevezetőek lehetnek, mivel az eladósodás szerkezetét, azaz a háztartások egyéni adatait figyelmen kívül hagyják, így jelentősen alulbecsülhetik, mivel a pénzügyi szektorban a hitelkockázatok következtében kialakuló lehetséges veszteség nagysága attól függ, hogy az adósságállomány milyen mértékben van a kedvezőtlenebb, azaz kifeszített jövedelmi helyzetű háztartások kezében.


 


56

4. Következtetések Szakdolgozatom kidolgozása és kutatómunkám során számos folyamatot, azok alakulását és tényezőit megvizsgáltam, így a rendszerváltást követő számos olyan változást, mely befolyásolhatta a lakosság pénzügyi helyzetének alakulását és fogyasztási szokásainak megváltozását, mint a privatizáció és annak hatásai, a magyar társadalom szerkezetének átalakulása, a foglalkoztatottság és iskolázottság alakulása, a jövedelemelosztás, a szegénység, a reálbér, valamint a fogyasztás alakulása, a munkaerő-piaci folyamatok, valamint a külföldi bankok megjelenése és annak következményei.

Mindezek áttekintését és tanulmányozását követően arra a megállapításra jutottam, hogy a magyar lakosság pénzügyi helyzete korántsem mondható bíztatónak, még annak tükrében sem, hogy az adósság mértékét tekintve megközelítjük a nyugati országok színvonalát. Hogy mi vezetett eme hatalmas mértékű adóssághoz?

Elsőként a reálbér értékének rendszerváltást követő visszaesését emelném ki, ami direkt módon hatott a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének nagyságára. Emellett a növekvő inflációval, emelkedő munkanélküliséggel és az alacsony fogyasztással is számolni kellett, tehát több olyan sokk is érte a magyar lakosságot, melyeket az 1989-es évet követően úgy kellett feldolgoznia, hogy legalább megközelítse a korábbi életszínvonalát. Ehhez pedig a legkézenfekvőbb megoldást a bankok növekvő és egyre kedvezőbbé váló hitelkínálata jelentette. Itt felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon miért jelent problémát a hiteligénylés, miben rejlik a veszélye, hiszen azonnali anyagi forrást jelent a hiteligénylő számára, melyet befektethet vagy kedvére felhasználhat?

Először is a tájékoztatás hiányát említeném meg. Primer kutatásom során több olyan hiteligénylő akadt, aki nem volt tisztában a THM (teljes hiteldíj-mutató) fogalmával sem. Sokak estek és esnek a devizahitelek csapdájába is, mivel nincsenek tisztában a kockázatokkal, csupán az alacsony és kedvező kamatokra hívják fel a figyelmüket.

A másik fő probléma pedig a fogyasztói mentalitás, mely egy olyan életszínvonal megtartására vagy éppen elérésére törekszik, melyet a média is erőteljesen sugároz felénk, így a luxus iránti 
 


57

vágy és igény egyre inkább erősebbé válik az emberekben és egyre nagyobb áldozatot is hajlandóak érte hozni. Azonban ezen életszínvonal biztosítására nem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségű források. Itt jelenik és jelent meg az úgynevezett fogyasztás-símítás is, amelynek lényege, hogy a lakosság fogyasztása nem csökkent reál jövedelmének, forrásinak és a gazdasági növekedés visszaesésének arányában és pontosan ezen okból is növekedett meg napjainkban a lakossági hitelezés jelentősége is. Az egyre manipulatívabbá váló hirdetések is egyre jobban buzdítják a lakosságot arra, hogy bármilyen problémát orvosolni lehet kölcsön segítségével. Ebben pedig a legfőbb gond a célközönség, mivel általában olyanok igényelnek ezen reklámok hatására hitelt, akik anyagi helyzetét később nagyban rontja a magas törlesztőrészlet, sőt, akár fizetésképtelenné is válhatnak. És a helyzet a gazdasági trendeket figyelembe véve a jövőben sem lesz kedvező: egy olyan gazdasági válság alakult ki a világ pénzügyi szektorában, mely alapjaiban mozgatta meg a háztartások jövedelmi helyzetét is. Az eddig felhalmozott adósságállomány még tovább duzzadhat, az adósságspirálba került háztartásokon pedig csak külső (állami) támogatás segíthet. Azonban fontosnak tartanám a megelőzésre irányuló programok szerepének növelését, hogy a jövőben csökkenjen az eladósodás dinamikája és a megtakarítások aránya pedig nőjön. A jövőben egy tudatosabb fogyasztói réteg nevelése talán segítene abban, hogy takarékosabban éljünk, tudatosan, megfontoltan és pénzügyi helyzetünknek megfelelően igényeljünk hitelt, mivel igazán csak így lehetne változtatni és javítani a napjainkban egyre csak súlyosabbá váló helyzeten. Összességében a hitelek szerepe természetesen szükséges és indokolt a gazdaságban, mivel különböző gazdasági sokkok esetén egy folyamatos fogyasztást és életszínvonalat biztosítanak és a fejlesztésekhez is egyre inkább elengedhetetlenné válnak. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy mekkora pénzügyi keretünk és csak indokolt esetben folyamodjunk hiteligénylésre.


 


58

Források Könyvek: • • • •

Vígvári András: Rendszerváltás és privatizáció (1992) Lentner Csaba: Rendszerváltás és pénzügypolitika (2005) Andorka Rudolf : Bevezetés a szociológiába (2006) Kolosi Tamás - Tóth István György - Vukovich György: Társadalmi Riport 1998

Cikkek: • • • • • • •

Nyers Rezső: A pénzügyi válság tanulságai, HVG 2008.09.30 Antal László: Túl az első évtizeden. Mozgó Világ, 2000. február Ószabó Attila-Vajda Éva: Posta(va)bank ,Élet és Irodalom, 1998. 15. szám, április 10. Gelegonya Judit: A külföldi tulajdonú bankok szerepe, VG; 2003.10.20 Daczi Dóra: Lakáshitelezés 10 éve és ma; Ingatlanmagazin,2008.05. Piac és Profit: Tanulópénz 2006/1 HVG: Alaposan megdrágul az élet a Gyurcsány-csomag miatt, 2006 jún. 14.

Elektronikus források: Csaba László: A második reformtól a rendszerváltozáson át a szociális piacgazdaságba http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b59/ch02.html Tóth Máté (szerk.)- Baksay Gergely - Bilek Péter- Czakó Veronika- Gáspár Pál - Orbán Gábor: A privatizáció összehasonlító elemzése csatlakozó és egyes átalakuló gazdaságokban; Budapest; 2003 szeptember http:www.icegec.hu/hun/kutatasi_projektek/privatization.pdf Tóth István György: Az oktatás társadalmi-gazdasági környezetének alakulása a kilencvenes évek Magyarországán (2000) http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=konf2001-Toth Kovács Ilona: Kinek kedvez az adócsökkentés (2008) http://beszelo.c3.hu/03/11/08kovacs.htm Havasi Éva:Szegénység és társadalmi kirekesztettség a mai Magyarországon (2002) http://www.mtapti.hu/mszt/20024/havasi.htm Hegedűs Rita – Spéder Zsolt: Szegénység: jólét és keresetek (TÁRKI;2000) http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a573.pdf Ferge Zsuzsa; Tausz Katalin, Darvas Ágnes: Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen 1. kötet; Esettanulmány Magyarországról http://www.ilo.org/public/english/region/eurpro/budapest/download/combating_poverty_vol1_hu.pdf 
 


59

Lőcsei Hajnalka: A foglalkoztatás ágazati és regionális dimenzióinak kapcsolata az ezredvégi Magyarországon http://geogr.elte.hu/old/REF/RTT-9hu/PDF/RTT-9/rtt9cikk2lh.pdf Kertesi Gábor-Varga Júlia: Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. július–augusztus (633–662. o.) Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00117/pdf/01kertesivarga.pdf Mayer József: A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok kialakulása, a felzárkóztatás lehetőségei http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=oek2002-Mayer-Hatranyos Dudás Gergely; Kéki Balázs: Jobban élünk vagy rosszabbul? http://www.index.hu/gazdasag/magyar/eletsz050722.hu Répássy Balázs:Bokros-csomag: tények a mítoszok mögött (2002. április 18) http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/hazaihirek/20020418bokroscsomag.html Horváth Hedvig és Hudomiet Péter: MUNKAPIACI TRENDEK MAGYARORSZÁGON, 2004 http://econ.core.hu/doc/mt/2005/hun/handh.pdf Paul Wachtel: A külföldi bankok szerepe a közép-európai átmeneti gazdaságokban II http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00024/pdf/wachtel2.pdf Dr. Vigvári András – kézirat: A magyar bankrendszer; A banküzem jogi környezete kialakulása, fejlődése http://lucifer.kgt.bme.hu/pub/penzugytan/KG4_kontrolling/torolt/BanktanI.doc Holló Dániel: Háztartási eladósodottság és pénzügyi stabilitás, félnünk kellene?(2007;MNB-Szemle) http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=hollo Bethlendi András: A hitelpiac szerepe a hazai háztartások fogyasztási és megtakarítási döntéseiben http://www.epa.oszk.hu/00000/00017/00143/pdf/01bethlendi.pdf Elemzés a lakossági megtakarítások szerkezetéről Magyarországon és az Európai Unióban; BÉT Elemzések, 2003. március http://turul.banki.hu/~ricsi/T%F5zsde/Elemz%E9sek_01/Elemzes_a_lakossagi_megtakaritasok_szerk rol.pdf Ecostat: Lakossági megtakarítások az EU-ban és hazánkban ;2003 http://www.ecostat.hu/kiadvanyok/mikroszkop/61.html

Takács Hunor: Légvár hitelből: Magyarország is borulhat? 2007.11.22. http://vallalkozas.network.hu/blog/vallalkozas_klub_hirei/legvar_hitelbol_magyarorszag_is_borulhat 
 


60

Barabás Gyula: Lakossági eladósodási és magtakarítási trendek; 2004 (MNB) http://www.bet.hu/data/cms90046/BarabasGy_ongond_20041125.ppt Cseh Ágnes: Infláció a rendszerváltás után Magyarországon; 2005 http://elib.kkf.hu/edip/D_11694.pdf Lengyel György: Megtakarítási normák, gazdasági attitűdök, pénzhasználati módok (1998) http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-130/publikaciok/tpubl_a_130.pdf Somogyiné Kiss Andrea: Családi pénzügyek (2007) http://www.pszaf.hu/resource.aspx?ResourceID=fv_tanul_csaladi Kormányszóvivői Iroda: A lakosság eladósodást mérséklő intézkedések (2004) www.meh.hu/kormany/kormanyulesek/prez/elad20040505.html Vitál Attila: Lakhatási gondokkal küzdők szociális szolgáltatásainak irányelvei (2007) www.strobeth.hu/bethel/pdf1/LGK.pdf Szegő Iván Miklós: A válság és ami utána jön (2008) www.origo.hu/.../20080918-penzpiaci-valsag-dragulo-lakossagi-hitelek-lassulo-novekedes-es-abukas.htm... http://bar-lista.com/index.php/Mi-is-az-a-BAR-lista.bar Dr. Plenter János: A bankok és a pénzügyi gépezet önkényuralma a magyar gazdaságban (2008) http://members.chello.hu/kapu/gazdasag/plenter.htm http://www.bankarnet.hu/hiteltermekek Menedzsment Fórum: Forint- vagy devizahitel? (2008) www.mfor.hu/hasznos_percek/Forint__vagy_devizahitel_.htm Femina.hu: A hitelek legnagyobb csapdái http://www.femina.hu/otthon/hitel_csapdak Dániel Holló; Mónika Papp: Assessing household credit risk: evidence from a household survey (2008) www.ideas.repec.org/p/mnb/opaper/2008-70.html Giczi József: A hitelkiváltó hiteleké a jelen (2008.09.30.) www.klikkbank.hu/bankihirek/20080930-a-hitelkivalto-tartozasrendezo-jelzaloghiteleke-a-jelen.html Ecostat: Konjunktúra indexek; A lakosság gazdasági várakozásai 2008. www.ecostat.hu/kiadvanyok/konjunktura/ecostat/2008_01.html


 


61

Függelék 1.Melléklet: Kérdőív Kérdőív szaldolgozathoz (az adatokat szigorúan magán célra használom) I. Foglalkozás: _______________________________ Nem:

□Férfi

□Nő

Kor: _____________________________________ Családi állapot: _____________________________ Eltartottak száma: ______________________ Legmagasabb iskolai végzettség: □8 általános □Érettségi □Főiskolai/ Egyetemi diploma 1 főre jutó jövedelem a háztartásban: □<60.000 □60.000-120.000 □120.000-240.000 □ >240.000 Havi kiadások: -

Megtakarítás nagysága:___________________________________________________

-

Havi törlesztőrészlet:_______________________________________________

Mire költi egy hónap folyamán a legtöbb pénzt? ____________________________________________________________________________ II. Igényelt valaha hitelt?

□Igen

□Nem

Ha igen: - Miért igényelt hitelt? ____________________________________________________________________________ __________________________________________________________________________ - Összesen hány hitelt igényelt? ____________ 
 


62

- Milyen hiteleket vett fel? 1._______________________________ 2._______________________________ 3._______________________________ 4._______________________________ 5._______________________________ Hitelenként a: - Lejárat időpontja: 1._______________________ 2._______________________ 3._______________________ 4._______________________ 5._______________________ - Havi törlesztőrészlet: 1.________________________ 2.________________________ 3.________________________ 4.________________________ 5.________________________ - Hitel teljes összege: 1.________________________ 2.________________________ 3.________________________ 4.________________________ 5._______________________ -THM: (Teljes hiteldíj mutató: kamat + banki kezelési költség) 1.________________________ 2.________________________ 3.________________________ 4.________________________ 
 


63

5.________________________ III. Rendelkezik megtakarítással?:

□Igen

□Nem

Ha igen: -

Milyen típusú megtakarítása van? _____________________________________________________

-

Mennyit takarít meg havonta? _____________________________________________________

-

Mi a célja a jövőben ezen megtakarítással? _____________________________________________________ _____________________________________________________

Köszönöm a segítséget!

2. Melléklet: Kérdőív alapján készült statisztika Kérdőíves felmérésem alapján készült kimutatás Változó Adósság Lakáshitel Áruhitel Személyihitel Szabad felhasználású jelzálog hitel Autóhitel Hitelek száma átlagosan (db) Átlagos havi törlesztőrészlet (HUF) Eltartottak száma átlagosan Családfő átlagos életkora Megtakarítás gyakorisága (%) Megtakarítások átlagos nagysága(HUF)

Átlagos nagyság

HUF CHF Lejárat(hónap) THM Gyakoriság

7 000 000 65% 35% 400 000 90% 10% 200 000 90% 10%

240 8% 24 20% 12 18%

70% 60% 25%

1 500 000 40% 60% 1 614 000 31% 69%

120 13% 72 15%

5% 25%

2.56 60 000 1,6 40 20 45 000 





64

3.Melléklet: Kiegészítő táblázatok

(8. Ábra) Iskolázottság és munkanélküliség kapcsolata Háromszor Legmagasabb Egyszer volt Kétszer volt vagy többször iskolai végzettség munkanélküli munkanélküli volt munkanélküli

Ismeretlen Összesen %

Forrás: Munkaerő-piaci Tükör 2001. Szerk.: Frey Mária. Bp., 2001. 43 Befejezetlen általános 63 Befejezett általános Szakmunkásképző 70

27

25

5

100

18

13

5

100

21

8

1

100

Gimnázium

77

18

4

2

100

Szakközépiskola

80

17

3

1

100

Technikum

82

14

4

1

100

Főiskola, egyetem 81

15

1

3

100

Összesen

19

8

2

100

72

13. Ábra


 


65

(14. Ábra) A magyar bankrendszer szerkezete (1996. június) Megnevezés Szám Mérlegfőösszeg Nagybank 7 (milliárd forint) 2835,1 állami tulajdonban 2 591,9 magántulajdonban 5 2243,2 ebből legalább 50 százalékos külföldi részesedésű 3 783,4 Középbank 10 779,1 állami tulajdonban 3 213,5 magántulajdonban 7 565,6 ebből legalább 50 százalékos külföldi részesedésű 7 565,6 Kisbank 22 377 állami tulajdonban 7 87,6 magántulajdonban 15 289,5 ebből legalább 50 százalékos külföldi részesedésű 14 272,7 Bankszektor összesen 39 3991,2 állami tulajdonban 12 893 magántulajdonban 27 3098,2 ebből legalább 50 százalékos külföldi részesedésű 24 1621,6 Takarékszövetkezetek összesen 256 202,9 Pénzintézetek összesen 295 4194,1

(16. Ábra) A jelzálog hitelek és a reál ingatlan árak növekedési üteme Magyarországon 


Jelzálog-hitel aránya a GDP-hez (2000=1)

A bruttó ingatlanár változása (2000=1, jobb oldal)

Forrás: MNB, Financial Stability Report, 2007 
 


66

(18. Ábra) A készpénz és a látraszóló betét állománya érzékenyen reagál az inflációra

(19. Ábra) Banki betétek: a kamatszint és a betétállomány növekedése összefügg

Forrás: MNB

(22. Ábra)

Forrás: MNB


 


67