Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Kereskedelmi Jogi Tanszék
A lízingszerződés alanyainak fizetésképtelensége következtében felmerülő jogkérdések
Szakdolgozat
Szerző:
Konzulens:
Berzsenyi Nóra
Dr. Barta Judit egyetemi docens
joghallgató
Dr. Fazekas Zoltán József ügyvéd,
FD92P2
óraadó egyetemi oktató Miskolc 2015
University of Miskolc Faculty of Law Civil Law Institution Department of Commercial Law
Issues of law revealed due to the insolvency of parties of the lease agreement Thesis
Author:
Consultants:
Nóra Berzsenyi
Dr. Judit Barta associate professor
law student
Dr. Zoltán József Fazekas lawyer,
FD92P2
lecturer professor Miskolc 2015
TARTALOMJEGYZÉK
I.
Bevezető gondolatok
2
II.
A felszámolási eljárás főbb jellemzői
3
III.
A lízingszerződés szabályozása
17
IV.
A lízingszerződés és a felszámolási eljárás kapcsolata
35
V.
Záró gondolatok
46
VI.
Felhasznált irodalom
48
1
I.
Bevezető gondolatok
Témaválasztásom során törekedtem arra, hogy olyan kérdéskörrel foglalkozzak, mely a jelenlegi gazdasági helyzetben aktuális és jelentős relevanciával bír. A gazdasági társaságok megszűnésével így vagy úgy, minden gyakorló jogász találkozik és az erre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásához elengedhetetlen a szabályozás pontos ismerete. A jogász társadalom találkozási pontjain túl a kérdés értelemszerűen hat ki a gazdasági életben részt vevők körére, továbbá munkavállalókra, természetes személy hitelezőkre, így megállapíthatjuk, hogy a kérdéskör vizsgálata különös jelentőséggel bír. Fontosnak találtam kiemelni továbbá egy olyan szerződéstípust, amellyel kapcsolatban ebben a körben is sok jogvita merül fel, társadalmi és gazdasági elterjedtsége okán megkerülhetetlenné válik, így esett a választásom a lízingügyletre. A jelenlegi hazai gazdasági helyzetből kifolyólag – gondolok itt a devizahitelesekre és a tőkehiányra, akár magánszemélyeknél, akár a vállalkozások körében a hitelezési nehézségekre – a lízing egy rendkívül népszerű szerződéstípus. Ennek a tőkehiányt áthidaló megoldáson kívül, a vállalkozáson belüli elszámolhatóság, illetve az ahhoz kapcsolódó adójogi szabályozás is oka. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának köszönhetően atipikus szerződésből nevesített szerződéssé vált, ami igazolja létjogosultságát, egyediségét, ugyanakkor nem oldja meg az ismert jogi problémák többségét. E szerződés kapcsán a legtöbb problémát a tulajdonosi pozíció kérdésköre veti fel, mely kérdés a felszámolási eljárások körben exponálódik igazán. Kinek a vagyonához tartozik a lízingelt vagyontárgy, ha a lízingbevevőt, vagy ha a lízingbeadót számolják fel? Hogyan viselkedik a szerződés egy felszámolási helyzetben? Kiterjed-e rá a felszámoló különös felmondási joga, ha az adós gazdálkodó szervezet a lízingelő, illetve milyen hitelezői pozícióban van a lízingbeadó? Mindezen kérdések megválaszolása indított a dolgozat megírására, mely a 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) és a 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) szabályainak érvényesülését, egymásra hatását is vizsgálja. A dolgozat a szükséges mértékben leíró, amennyiben a lízing és felszámolás
jogi
szabályozását
bemutatja,
mely
nélkülözhetetlen
a
téma
feldolgozásához, megítéléséhez, de azon túl elemző, összevető, szintetizáló.
2
II.
A felszámolási eljárás főbb jellemzői
A felszámolási eljárás mind hazai, mind Európai Uniós szinten szabályozott azon jogutód nélküli megszűnési esetkört1 tárgyalja, melynek célja a gazdasági életből az arra 1
A jogi személyről a dolgozatban nem dogmatikai megállapítások nyomán, hanem a Ptk.-ban
meghatározottak figyelembevételével, továbbá a bírói gyakorlat alapján kapunk képet és emelem vizsgálatom középpontjába. Mint minden fogalmi vizsgálódás, ehhez is olyan feltételeket kell alátámasztani, melyek állandósultak, és az alanyi kör mindegyikét valamilyen szinten jellemzik. Ezen általános feltételek mellett azonban lehetnek olyan speciális feltételek, melyeket az egyes formációk előírnak. A bírói gyakorlat alapján a jogi személy az a jogalany, amelynek társadalmi szinten elismert célja; e cél megvalósításhoz szükséges és arra alkalmas szervezete, valamint a szervezetet külső jogviszonyban megjelenítő képviselete; a cél megvalósításához szükséges vagyona és a vagyonhoz mérten önálló, teljes anyagi helytállási kötelezettsége van, ám csak akkor; ha fentiek fennállása esetén az állam vagy általa feljogosított szervezet a jogalanyt jogi személyként nyilvántartásba veszi. A jogi személy jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek és jogképessége kiterjed mindarra, mely jellegénél fogva nem csak emberhez fűződhet. A törvény által meghatározott típusban és a törvény által nem tiltott tevékenység folytatására alapítható. A jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve az alapítójától elkülönült vagyonnal kell rendelkeznie. A dolgozat szempontjából jelentőséggel a gazdasági társaságok bírnak. Mint ilyen jogi személyek, típusuknak megfelelő létesítő okirat bírósági nyilvántartásba vételével jönnek létre, azonban a bejegyzési kérelem benyújtásától a tényleges bejegyzésig előtársaságként működnek. Ebben a létszakaszban a jogi személy korlátozottan jogképes, de üzletszerű tevékenységet csak a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően folytathatnak. A szabályosan megállapított és nyilvántartásba vett jogi személyek, jelen esetben a gazdasági társaságok tehát funkciójukat betöltik, működnek, „élnek”. A funkcióból, működésből fakadó sajátos organizmusok magukban hordozzák a kihívásokat, azokra adandó válaszokat és értelemszerűen a megszűnésük lehetőségét is. A megszűnési módozatok között két nagy csoportot különíthetünk el. Az egyik a jogutódlással történő megszűnés, mely magában foglalja az átalakulást, az egyesülést és a szétválást. Ilyenkor a jogi személy jogai és kötelezettségei átszállnak a jogutódra. Jogutód nélkül a következő esetekben szűnhet meg: ha határozott időre jött létre és ez a meghatározott idő eltelt; megszűnése meghatározott feltételhez kötődik és ez a feltétel bekövetkezik; tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; illetve ha az arra jogosult szerv megszünteti. A dolgozat tárgya tekintetében ez utóbbi megszűnési mód, azaz a működés valamely diszfunkciójából fakadó, külső szerv által eszközölt megszüntetés képezi a vizsgálat tárgyát. Ha a hitelezők kielégítése után a jogi személynek marad fenn vagyona, akkor az a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyenben ők vagy jogelődjük vagyoni hozzájárulást teljesítettek. Azonban ha a hitelezői követelések kielégítetlenül maradtak, a fizetésképtelenségi eljárások kerülnek előtérbe. A jogutód nélküli megszűnés esetén a következő eljárásokról beszélhetünk: végelszámolás, csődeljárás és a felszámolási eljárás. Jelen dolgozat témája azonban csak a gyakorlatban is leginkább túlnyomó többségben folyamatban lévő felszámolási eljárás.
3
alkalmatlan, fizetésképtelen gazdasági társaságok kiiktatása. Ennek megfelelően vizsgálat tárgyává teszem mindkét szabályozást.
1. A Tanács 1346/2000/EK rendelete Az Európai Unió Tanácsának 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról (továbbiakban: a Rendelet) szabályozza uniós szinten a felszámolási eljárást. Célja, annak megakadályozása, hogy az adósok a hitelezők rovására kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a „forum shopping” által egy másik tagállamba helyezzék. A rendeletet „a fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, melyek az adós részleges vagy teljes vagyonlefoglalását és a felszámoló kijelölését foglalják magukban”.2 E rendelet alkalmazásában a felszámolási eljárás „olyan fizetésképtelenségi eljárás, amely az adós vagyonának értékesítését foglalja magában, beleértve az olyan eljárást is, amely egyezséggel vagy a fizetésképtelenséget lezáró egyéb intézkedéssel zárult, vagy amelyet a vagyon hiányos volta miatt zártak le”. 3 Az eljárások tételes felsorolását a rendelet melléklete tartalmazza. A tagállamok bíróságai hatáskörrel rendelkeznek a fizetésképtelenségi eljárás megindítására azokon a területeken, ahol az adós fő érdekeltségi központja található. Fő érdekeltségi központnak ellenkező bizonyításig a létesítő okirat szerinti székhelyet kell tekinteni. Ha az adós fő érdekeltségének központja egy tagállam területén belül van, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik hatáskörrel a fizetésképtelenségi eljárás megindításának tekintetében, ha az adós telephellyel rendelkezik ezen állam területén belül. Ha a fizetésképtelenségi eljárást megindították a fő érdekeltségi központ szerinti tagállamban, akkor minden további más államban indított eljárás másodlagos eljárás.4 A Rendelet által meghatározott kivételektől eltekintve a fizetésképtelenségi eljárásokra főszabályként az eljárást megindító tagállam jogát kell alkalmazni. 5 A Rendelet 5. cikke kimondja, hogy az eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira, melynek tekintetében az eljárás megindításának 2
1346/2000/EK rendelet I. fejezet 1. cikk 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 2. cikk 4 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 3. cikk 5 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 4. cikk 3
4
időpontjában egy másik tagállam területén belül található. Továbbá nincs hatással a hitelezőknek azon jogukra sem, hogy követeléseik beszámítását kérjék az adós követeléseivel szemben. 6 A fizetésképtelenségi eljárásnak a felek fizetési vagy elszámolási rendszerekkel vagy pénzügyi piaccal kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatásait kizárólag a tagállamnak a rendszerre vagy piacra alkalmazandó jogszabályai szabályozzák.7 A Rendelet alapján illetékes bíróság jelöli ki a felszámolót, aki gyakorolhatja az eljárást megindító állam jogszabályai által felruházott összes hatáskört egy másik tagállamban, amennyiben ott nem indítottak másik fizetésképtelenségi eljárást. A jogkörére való tekintettel a felszámoló elmozdíthatja az adós más tagállamban található vagyontárgyait is.
8
A felszámoló és bármely tagállam, amelynek területén a
fizetésképtelenségi eljárás indult, kérheti az őt kijelölő határozat közzétételét az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően. 9 Mindezeken túl a felszámoló kérheti, hogy az eljárást megindító határozatot jegyezzék be más tagállamokban vezetett közhitelű nyilvántartásokba.10 Ha egy tagállam fizetésképtelenségi eljárást indít, melyet egy másik tagállam elismer, a telephellyel rendelkező állam bírósága másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat, anélkül, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálnák.
11
A
másodlagos eljárást a főeljárás felszámolója, illetve bármely más személy vagy hatóság kérheti, aki jogosult a másodlagos eljárás tagállama szerinti jogszabályok alapján. 12 Bármely hitelező bejelentheti követelését mind a fő-, illetve másodlagos eljárásban,13 beleértve az államok adó- és társadalombiztosítási hatóságait is.14 Amikor egy államban fizetésképtelenségi eljárást indítanak, annak az államnak az illetékes bírósága vagy az általa kijelölt felszámoló köteles haladéktalanul
6
1346/2000/EK rendelet I. fejezet 6. cikk 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 9. cikk 8 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 18. cikk 9 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 21. cikk 10 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 22. cikk 11 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 28. cikk 12 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 29. cikk 13 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 32. cikk 14 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 39. cikk 7
5
tájékoztatni azokat az ismert hitelezőket, akiknek szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van. 15 A Rendelet biztosítja a hitelezőnek azt a jogot, hogy ha szokásos tartózkodási helye, állandó lakóhelye vagy székhelye más tagállamban van, mint az eljárást megindító állam, követelését ennek a másik államnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is bejelentheti. 16 Dolgozatomban a felszámolási eljárásban a lízinggel - mint később látni fogjuk a speciális hitelezői igényhelyzetek elbírálásának színtereként – foglalkozom a későbbiekben részletesen.
2. A felszámolási eljárás történeti fejlődése hazánkban Annak okáért, hogy a hazai szabályozás rendszerét megismerjük, elengedhetetlen annak történeti szempontú vizsgálata. Hazánkban az 1875. évi XXXVII. tc., az úgynevezett kereskedelmi törvény (továbbiakban Kt.) Apáthy István tervezete alapján az 1861-es német kereskedelmi törvény mintájára készült. A Kt. alapvetően négy társasági
formát
ismert:
a
közkereseti
társaságot,
a
betéti
társaságot,
a
részvénytársaságot és a szövetkezetet. A kereskedelmi cégjegyzéket Magyarországon kezdettől fogva bíróságok vezették, mégpedig területileg decentralizáltan. A bíróságon belül az ügyiratok a cégjegyzékvezető kezelésére voltak bízva és az ügykezelést külön rendelet szabályozta. A bejegyzések ellenőrzését és közzétételét azonban a Kereskedelmi Minisztériumban tevékenykedő cégbiztos végezte. A Kt. eredeti rendszerét elemezve megállapítható, hogy a társaságok belső jogviszonyait fő szabályként diszpozitív, a társaságok harmadik személlyel szembeni külső jogviszonyait kogens alapon szabályozta. A Kt. fejlődése 1945-ig három vonalon haladt, mégpedig a bírói jogfejlesztés, a speciális külön törvények létrehozása, végül a jogi elmélet. A bírói jogfejlesztés alapvetően a hitelező- és közérdekvédelem irányába haladt. A bírói gyakorlat a Ptk. hiányában a polgári jog általános elveit is jórészt a Kt. általános szabályainak értelmezése kapcsán alakította ki. A speciális törvények megalkotásával kapcsolatban megemlítendő az 1884. évi XVII. ipartörvény és novellái, a tisztességtelen versenyt és kartellt tiltó 1923. évi V. és 15 16
1346/2000/EK rendelet I. fejezet 40. cikk 1346/2000/EK rendelet I. fejezet 42. cikk
6
1931. évi XX. törvény és a mérlegvalódiság visszaállítását szolgáló 7000/1925 PM. számú rendelet. A magyar társasági jog fejlődésében jelentős szerepet töltött be az elméleti irodalom két szálon is. Az egyik a kereskedelmi jogi irodalom, melynek nagy alakjai közé tartozik Kuncz Ödön, Bozóky Géza, Nizsalovszky Endre és Beck Salamon. A másik vonal az általános polgári jogi irodalom jogi személyiséggel foglalkozó része volt, hiszen a jogi személy tanát jelentős mértékben a társaságok sajátosságaira építették.
17
A felszámolási eljárást is ez a törvény szabályozta, amely a cég
megszüntetésének azon formája volt, amikor a társaság elegendő vagyonnal rendelkezett a hitelezők kielégítésére. A szabályozás a mai végelszámolás szabályainak megfelelő rendelkezéseket tartalmazott. Itt a felszámoló kinevezése a társasági tagok indítványa alapján történt, azonban a bíróság kívülálló személyeket is megbízhatott ezzel a feladattal.18 Az 1950-1960 közötti időszak a „klasszikus” direkt szocialista tervgazdálkodás kora, melynek jogilag különleges része a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény elfogadása. Az 1959-es Ptk. előkészítése során felmerült, hogy lényegében csak állampolgárok által köthető társasági szerződést nem szabad „elismerni”, mivel alkalmas arra, hogy erősítse a magántulajdoni viszonyokat. A többségi álláspont azonban az volt, hogy olyan szabályozásra kell törekedni, amely a kapitalista tendenciák megvalósulását gátolja, egyben nem akadályozza a fejlettebb gazdaságszervezeti formák kialakítását. Az alapvető változás az 1960-as években, az ún. szocialista gazdasági reformokkal következett be, ugyanis lazult annyira a tervlebontás, hogy a társulás gondolata felmerülhetett. A társasági szerződés az állami vállalatok kapcsolataiból eredetileg ki volt tiltva: minden vállalat köteles a profitjába tartozó tervszámok által kiszabott feladatokat önállóan teljesíteni és ezt külön elszámolni. A tervgazdálkodás centralizálttervlebontás rendszere a népgazdaság szintjén törekedett arra, hogy a részleteket is pontosan kifejezze és összhangba hozza, a tervlebontás során viszont az így összehangolni vélt vállalati feladatokat egymástól elkülönítette.19
17
SÁRKÖZY Tamás i.m. 187-197. p. JUHÁSZ László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve, szerk.: Szabó Tünde, Novotni Alapítvány, 2006. 11-25. p. (a továbbiakban: JUHÁSZ 1) 19 SÁRKÖZY Tamás: i.m. 195-196. p. 18
7
Az 1968-as év az új gazdasági mechanizmusnak köszönhetően több jogszabály megjelenését
hozta
magával.
Itt
kell
megemlítenünk
az
állami
vállalatok
veszteségrendezéséről szóló 3/1968 (01.20.) PM rendeletet, illetve a szövetkezetekre érvényes 25/1978 és a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó 32/1972 PM rendeletet, melyek közös jellemzője, hogy a gazdasági társaságok felszámolását megelőzi a szanálás, a pénzügyi-gazdasági talpra állítási kísérlet. Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) jelentős változást hozott, mivel a felszámolási eljárás lefolytatását a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe utalta. Felszámolóként kezdetben csak a Pénzintézeti Központ, majd később több hazai szervezet járhatott el. Az adósok köre is a mai eljáráshoz képest viszonylag szűken volt meghatározva. A gazdálkodó szervezet felszámolását akkor lehetett elrendelni, ha tartósan fizetésképtelennek minősült. Tartósan fizetésképtelennek akkor minősült, ha hosszabb időn át a tartozásai meghaladták a vagyonát, vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt. Az Ftvr. 1990. májusi módosítását követően már akkor is fizetésképtelennek minősült a gazdálkodó szervezet, ha a fizetéseit megszüntette. Az eljárás jellemzője volt, hogy a követelések után kamatot nem lehetett érvényesíteni. 20 A még szocialista piacgazdaságban kialakult társulási jog lehetővé tette, hogy már 1988-ban létrejöjjön a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény, mely többékevésbé nyíltan túllépett a szocialista gazdásági rendszeren és irreverzibilis folyamatokat indított el a polgári piacgazdaság és magántulajdon intézményesítése irányában. A Gt. jóvoltából a gazdasági rendszerváltozás mintegy két évvel előzte meg a politikai rendszerváltozást.21 Ennek, továbbá az új piaci, gazdasági és jogi környezet változásának köszönhetően megalkották a jelenleg is hatályos Cstv.-t, mely egy eljárásban szabályozza az újonnan bevezetett csődeljárást és a felszámolási eljárást. A Csődtörvényt természetesen hatálybalépése óta többször módosították, közülük is azonban az 1993. évi LXXXI. törvény (Cstv. I. Novella) és az 1997. évi XXVII. törvény (Cstv. II. Novella) a kiemelendő.22
20
JUHÁSZ 1: i.m. 11-25. p. SÁRKÖZY Tamás: i.m. 210-211. p. 22 JUHÁSZ László: Csődjog, Dialóg Campus Kiadó, 2003. 20. p. (a továbbiakban JUHÁSZ 2) 21
8
Magyarország 2004. május 1.-én csatlakozott az Európai Unióhoz, melyet jogharmonizációs
tevékenység
előzött
meg.
Az
EK
rendeletek
közül
a
fizetésképtelenségi jogot a fentebb leírt 1346/2000/EK Rendelet érinti. Az EK rendelet fő szabályként kimondja, hogy a fizetésképtelen vállalkozások vagy más jogi személyek felszámolására, bírósági megállapodásokra, egyezségekre és hasonló eljárásokra vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások nem tartoznak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezmény hatálya alá. A Brüsszel-1 rendelet is azt tartalmazza, hogy a csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra nem terjed ki a hatálya. A rendeletet csak azokra az eljárásokra kell alkalmazni, amelyek esetében az adós fő érdekeltségeinek központja a Közösségben található. 23
3. A hatályos szabályozás A Cstv. szerint, összhangban a bevezetőben is rögzítettekre és a működésben jelentkező diszfunkciók megfelelő kezelésének igényére „a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.”24 A hitelezőt ugyanezen törvény a következőképpen definiálja: „Hitelező a felszámolás kezdő időpontjáig az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton vagy más végrehajtható okiraton alapuló, nem vitatott vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, továbbá a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.”25 A vagyon „mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít”. 26 A Cstv. a 4.§-ban deklarálja, hogy „a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez”. 27 Ugyanezen szakasz harmadik bekezdése felsorolja, hogy 23
JUHÁSZ 1: i.m. 11-25. p. Cstv. 1.§ (3) bek. 25 Cstv. 3.§ (1) bek. C) pont 26 Cstv. 3.§ (1) bek. E) pont 27 Cstv. 4.§ (1) bek. 24
9
melyek azok a vagyontárgyak, amik nem tartoznak a gazdálkodó szervezet vagyonába. A 2011. évi CXCVII. törvény, mely 2012. január 1.-jén lépett hatályba módosította a Cstv.-t. A 4.§ módosítása a csődvagyon fogalmával függ össze, így változatlan maradt az a rendelkezés, hogy a „vagyon” alatt a számviteli törvény szerinti befektetett vagy forgóeszközt kell érteni, a kivételek tekintetében azonban pontosítás szükséges. Ilyen például, a számunkra releváns rendelkezés, mely szerint nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonába, amely az adós birtokában van, de az eladó a tulajdonjogot fenntartotta a vételár kiegyenlítéséig.28 A felszámolási eljárást az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező, a végelszámoló vagy a cégbíróság kezdeményezheti. Ha az eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat időpontját, továbbá röviden ismertetnie kell, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. Mindezeken felül a bizonyításhoz szükséges okiratokat is csatolnia kell. A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság az adós fizetésképtelenségét a következő esetekben állapíthatja meg: ·
„ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette, vagy
·
az adós a jogerős bírósági határozatban, fizetési meghagyásban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki, vagy
·
az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy
·
az adós a fizetési kötelezettségét csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette, vagy
·
a korábbi csődeljárást megszüntette, vagy
·
az adós, illetve a végelszámoló által indított eljárásban az adós tartozásai meghaladják a vagyonát, illetőleg az adós a tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kielégíteni, és a végelszámoló által indított eljárásban az adós gazdálkodó szervezet tagjai (tulajdonosai) felhívás ellenére sem nyilatkoznak arról, hogy kötelezettséget
28
2011. évi CXCVII. tv 3.§ (3) bek. H) pont
10
vállalnak a tartozások esedékességkor történő kifizetéséhez szükséges források biztosítására.”29 A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A felszámolás megindulásának a Cégközlönyben közzétételt követő 40 napon belül bejelentett hitelezői igények minősülnek határidőben bejelentettnek. Akik ezen határidőn belül bejelentkeznek, a felszámoló nyilvántartásba veszi őket és rangsorolva lesznek. Azokat a követeléseket, melyeket 40 napon túl, de 180 napon belül jelentenek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, és az egyezségkötést kivéve akkor elégíti ki, ha a később ismertetett sorrend után van rá fedezet, tehát nem lesznek rangsorolva. A 180 napos határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ha a zálogjogosult igényét 40 napon belül nem jelenti be, ez nem akadálya a zálogtárgy értékesítésének, de a vételárat elkülönítetten kell kezelni és a zálogjogosultat az egyezségkötést kivéve akkor elégítik ki, ha a később említett sorrend után van rá fedezet.30 A követelések felszámoló általi nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a hitelező követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizessen és ezt a felszámolónak igazolja.31 Abban az esetben, ha a felszámoló a követelést vitatja, nem adhatja ki az igazolást és ilyenkor a kérelmező kifogást sem nyújthat be. 32 Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult a felszámoló ellen az általános határkörű bíróság előtt indítható perben a Ptk. 1:5.§ (2) bekezdése alapján (jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása) a felszámolói nyilatkozat ítélettel való pótlását kérje.33 A felszámolás kezdő időpontját követően a vagyonnal kapcsolatosan csak a felszámoló tehet nyilatkozatot. Az ezzel ellentétesen, a korábban képviseletre jogosult személy által megtett szerződési nyilatkozat tekintetében az álképviselet szabályait kell
29
Cstv. 27.§ (2) bek. Cstv. 37.§ 31 Cstv. 46.§ (7) bek. 32 JUHÁSZ 2: i.m. 201. p. 33 Ptk.:1:5.§ (2) bek.: Ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a nyilatkozatot ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. 30
11
alkalmazni – a cégnyilvántartási szabályok szerint jóhiszemű, ellenérték fejében szerző harmadik személlyel szemben is. A felszámolás kezdő időpontját követően az adós részéről történő teljesítés – még ha valós követelés kielégítését célozta is – annak jogszerűtlensége, az adott hitelezőnél kimutatható előny és a többi hitelezőt ért hátrány miatt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelhetőek vissza.34 „Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában, a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Ha a visszavásárlási vagy a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja, az adóssal szemben beszámítással nem élhet. A szükségessé vált törlést az ingatlan-nyilvántartásban - a felszámoló megkeresésére az értékesítési jegyzőkönyv vagy adásvételi szerződés alapján - az ingatlanügyi hatóság, illetve a jelzálogjogot nyilvántartó más szervezet végzi.”35 „A hitelezők érdekeik védelmére és képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak, mely a felszámoló és bíróság előtt képviseli őket.” 36 A választmány megalakításának a feltétele, hogy azt a határidőben bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a felszámolási eljárásban egyezségkötésre
jogosult
hitelezői
követelések
legalább
egyharmadával.
A
választmány legalább három - de legfeljebb héttagú - lehet és a választmányt működtető hitelezők elnököt is választhatnak. A választmány jogosultságait, a választmányt működtető hitelezők képviseletét, működtetése forrásainak biztosítását, a költségek előlegezésének és elszámolásának szabályait a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. „A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel 34
A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006. (XII.1.) számú kollégiumi véleménye „A felszámolás kezdő időpontja után, képviseletre jogosultság hiányában kötött, illetve teljesített ügyletek megítélésének néhány kérdése” tárgyában 35 Cstv. 38.§ (4) bek. 36 Cstv. 5/A. §
12
érvényesíthető.”37 „A lízingszerződés felmondása esetén a lízingtárgy visszaadásakor a lízingbe adóval el kell számolni. A pénzügyi lízing szerződés felmondása esetén a lízingbe adó által visszavett lízingtárgy visszaadáskori piaci értéke beszámításra kerül az adós gazdálkodó szervezet még meg nem fizetett tőke- és kamatfizetési kötelezettségébe.” 38 Ez a szabály mind a felszámoló, mind pedig a lízingcég felmondása esetén alkalmazandó, 39 melyet a 2011. évi CXCVII. törvény 44.§-a iktatott be és 2012. január 1.-jén lépett hatályba. Módosításának indoka az, hogy ha a lízingszerződés felmondására kerül sor a felszámolási eljárás alatt, akkor a szerződéses partnereknek el kell számolniuk. A módosítás a számviteli törvénnyel (2000. évi C. törvény), illetve a kialakult gyakorlattal összhangban tartalmazza a pénzügyi lízing esetén alkalmazandó sajátos szabályokat.
A tartozások kielégítési sorrendje a következőképpen alakul. I.
Elsősorban a felszámolás költségeit kell elszámolni, melybe beletartozik az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások; a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá
vagyonának
megőrzésével
kapcsolatos
költségek;
a
vagyon
értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek; az adóst terhelő, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás; a felszámolással kapcsolatos bírósági és hatósági eljárások során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek; az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek; a felszámoló díja; a vagyonfelügyelő (ideiglenes vagyonfelügyelő) ki nem fizetett és a kezesektől meg nem térült költségei és díja, ha a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg; az ideiglenes vagyonfelügyelő díja. II.
Másodsorban a felszámolás kezdő időpontja előtt körülírással meghatározott zálogtárggyal
biztosított
követelések
a
zálogtárgy értékének
erejéig,
figyelembe véve azzal a szabállyal, hogy ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásban a zálogtárgy körülírással oly módon van meghatározva, hogy a zálogjog a zálogkötelezett
hitelbiztosítéki
nyilvántartásba
bejegyezhető
összes
vagyontárgyára kiterjed, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és 37
Cstv. 47.§ (1) bek. Cstv. 47.§ (1a) bek. 39 www.foe.hu DR CSŐKE Andrea – DR JUHÁSZ László: A 2014. évi XV. tv. és az új Ptk. hatása a Csődtörvényre és egyéb aktuális kérdések, FOE, 2014. 05.28. letöltve: 2014. október 19. 38
13
az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az ilyen módon meghatározott és értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések (tőke, szerződéses kamat, költségek) kielégítésére fordíthatja a biztosított követelés erejéig feltéve, hogy a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. III.
Ez után következik a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, sérelemdíj, bányászati kereset kiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti;
IV.
majd a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, a mezőgazdasági őstermelő követelése, valamint a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja azon követelései, amelyek azon alapulnak, hogy a Szövetkezeti Hitelintézetek Tőkefedezeti Közös Alapja a biztosított betéttel rendelkező betétesek jogutódjává, illetve követeléseik jogosultjává vált.
V.
Ezek után a társadalombiztosítási alapok javára fennálló tartozások, az adók és adók módjára behajtható köztartozások.
VI. VII.
Ezeket követik az egyéb követelések, majd a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás;
VIII.
majd a bérjellegű követelések, melyek jogosultja a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, a vezető állású munkavállaló, ezen személyek közeli hozzátartozója, az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, az adós ingyenes szerződései alapján kedvezményezett szervezet (személy).40
Amennyiben a zálogjogosult követelése tőkeösszegének legalább 1 %-át, minimum 5000 forintot, maximum 200000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által
40
Cstv. 57.§ (1) bek.
14
kezelt elkülönített számlára befizet és ezt a felszámolónak igazolja, 41 továbbá követelése nem függő követelés, akkor, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit, valamint a nettó vételár 5%-ának megfelelő értékű felszámolói díjat vonhat le, a megmaradt összeget pedig kizárólag a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani. 42 „Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba a zálogtárgy körülírással 43 oly módon van meghatározva, hogy a zálogjog a zálogkötelezett hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezhető összes vagyontárgyára kiterjed, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételár 50%-át kizárólag az így meghatározott és értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére fordíthatja feltéve, hogy a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.”44
4. Az eljárás befejezése „A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és
költségek
alakulásáról
kimutatást,
záró
adóbevallást,
zárójelentést
és
vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő napon az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni.”45
A bíróság megküldi a hitelezőknek a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. A vagyonfelosztási javaslatból tájékozódik a hitelező, hogy a felszámoló melyik kategóriába sorolta a kielégítési sorrendet illetően. Ez ellen a javaslat ellen a hitelező 30 napos jogvesztő határidővel kifogással élhet. Azonban lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a felszámoló által benyújtott zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat 41
Cstv. 46.§ (7) bek. Cstv. 49/D.§ (1) bek. 43 Ptk. 5:102.§ Ha a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyzett zálogjog tárgyát körülírással határozták meg, a zálogjog tárgyát mindenkor azok a körülírásnak megfelelő dolgok, jogok, követelések alkotják, amelyek felett a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír. A rendelkezési jog megszűnése ellenére fennmarad a zálogjog, ha a zálogtárgy elidegenítésére kereskedelmi forgalmon kívül vagy nem jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző részére került sor. 44 Cstv. 49/D.§ (2) bek. 45 Cstv. 52.§ (1) bek. 42
15
tartalmát megváltoztatva dönt érdemben a hitelezők kielégítéséről.46 Az azonban nincs kizárva, hogy ha a bíróság helyt ad a kifogásnak, utasítsa a felszámolót a vagyonfelosztási javaslat kijavítására. A felszámoló által készített zárómérleggel, záró egyszerűsített mérleggel vagy vagyonfelosztási javaslattal kapcsolatos hitelezői kifogást elbíráló határozat csak a felszámolási eljárás befejezéséről hozott határozat elleni fellebbezésben támadható. Az ennek során hozott jogerős határozat ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye.47
Miután a felszámoló az előbb említett dokumentumokat átadta a bíróságnak és az jóváhagyta, végzéssel dönt költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről és a központi értéktár megkeresésével az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére.
Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről, továbbá rendelkezik az adós leányvállalatának, illetve tröszt esetén a tröszti vállalatnak a megszüntetéséről is. Ha a felek egyezséget kötöttek, a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésben dönt a felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló díjazásáról, a költségek viseléséről és az egyezségi megállapodásból kizárt hitelezők követeléseinek kielégítéséről.48
A kiegyenlítetlen tartozásokért való felelősség a következőképpen alakul. Az állam nem felel érte, azonban felelősséggel tartozik a járadékjellegű követelésekért, továbbá minden követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet vagyonának erejéig, melyek nem képezik a gazdálkodó szervezet vagyonát, vagy jogszabály alapján forgalomképtelenek, állami tulajdonban vannak. Ha az állam az imént meghatározott járadékjellegű
követelést
teljesít,
akkor
felszámolási
költségként
kell
hitelnyilvántartásba venni és ez alapján kielégíteni. 49
46
BH 1999.422. BH 1998.446. 48 Cstv. 60.§ (1) és (2) bek. 49 Cstv. 62.§ 47
16
III.
A lízingszerződés szabályozása
A fentebb leírtakat figyelembe véve láthattuk, hogy a hitelezői követelés gyakorlatilag
bármilyen
jogviszonyon
alapulhat,
de
ezek
közül gazdasági
elterjedtsége, finanszírozó és eszköz jellege okán kiemelt jelentőségű a lízing, amely a rendszerváltást követően a nagymértékű magántulajdonon alapuló külkereskedelmi beruházásoknak, a kapitalista világ felé való gazdasági és politikai nyitásnak, ezáltal a tőke beáramlásának köszönhető. Elsősorban azonban ahhoz, hogy a lízing és felszámolás
specialitásait
megérthessük,
általánosságban
kell
ismertetni
a
lízingügyletet.
1. A lízing történeti fejlődése
A lízing a XX. század második felében jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. Megjelenésének okaként megjelölhető az, hogy a beruházások tőkeszükséglete gyakran meghaladta a rendelkezésre álló forrásokat. A hitelezők számára biztonságot nyújtott ez a koncepció, mivel a dolog tulajdonjogát megtarthatták, de a tulajdonost terhelő károkat nem viselték. A lízingelő számára nem is a tulajdonjog a fontos, hanem az, hogy a lízingtárgy használatával profitra tehessen szert.50
A lízing legismertebb korai megjelenése a Bell Telefon Társasághoz köthető, mely lehetővé tette a készülékek használatát díj ellenében a tulajdonjog megszerzése nélkül. 51 A világon az első lízingtársaság az 1952-ben megalakult United States Leasing Corporation volt, melynek tevékenysége a Ford személygépkocsik lízingbeadásához kötődik. 52 Ezt követően létrejöttek azok a pénzügyi vállalkozások, amik átvállalták a finanszírozással és bérbeadással járó kockázatot a gyártótól. Ennek következtében a lízing háromoldalú jogügyletté vált.
50
www.vallalkozas-online.hu/jog_lizing letöltve: 2014. október 20. TAMÁS Lajos i.m. 69. p. 52 LUKÁCS Mónika – SÁNDOR István – SZŰCS Brigitta: i.m. 85. p. 51
17
Az 1970-es években Európa-szerte is megjelentek a lízingcégek, ugyanazon okok miatt (tőkehiány, kedvező adójogi megítélés), melyek korábban az Amerikai Egyesült Államokban is ösztönzőleg hatottak elterjedésére.53
2. Az Ottawai Egyezmény
A határon átívelő, globális gazdasági érdekek, illetve a nemzetközi jogegységesítés kívánalmai okán szót kell ejtenünk az 1997. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawaban 1998. május 28.-án kelt UNIDROIT Egyezményről (továbbiakban: Egyezmény).
Az Egyezmény személyi hatálya arra az esetekre terjed ki, amikor a lízingbeadó és lízingbevevő telephelye eltérő államban van. 54 Az Egyezmény értelmében pénzügyi lízingszerződés az az ügylet, melynek során a lízingbeadó a lízingbevevő részletes leírása alapján szerződést köt egy harmadik féllel (szállító) berendezések adásvételére vonatkozóan a lízingbevevő által jóváhagyott feltételekkel. Ezt követően kerül sor a lízingbeadó és lízingbevevő közötti szerződéskötésre, mely alapján a lízingbevevő bér ellenében jogosult a berendezés használatára.55
Az Egyezmény mindenféle berendezésre alkalmazandó, kivéve arra, ami elsősorban a lízingbevevő személyes, családi vagy háztartási használatára szolgál. 56 A lízingbeadónak a berendezésen fennálló dologi jogai a lízingbevevő felszámolójával, valamint hitelezőivel szemben is érvényesíthetők.57
A lízingbeadót a berendezés tekintetében nem terheli felelősség a lízingbevevővel szemben, kivéve ha a lízingbevevő kárát az okozta, hogy bízott a lízingbeadó szakértelmében, aki közreműködött a berendezés kiválasztásában.58 Mindezeken túl a lízingbeadó jog- és kellékszavatossággal tartozik a lízingbevevő irányában. 59 53
DR VARGA Nelli: A fogyasztói pénzügyi lízing (PhD értekezés) Deák Ferenc Doktori Iskola, Miskolc, 2009. 15. p. (a továbbiakban: VARGA 1) 54 Egyezmény 3. cikk, 1. pont 55 Egyezmény 1. cikk, 1. pont 56 Egyezmény 1. cikk, 4. pont 57 Egyezmény 7. cikk, 1. pont 58 Egyezmény 8. cikk, 1. pont 59 Egyezmény 8. cikk, 2. pont
18
A lízingbevevő a berendezést használja, karbantartja és ezért díjat köteles fizetni. A lízingszerződés megszűnésekor, amennyiben a lízingbevevő nem gyakorolja a vételi jogát a berendezést köteles visszaszolgáltatni átvételkori állapotban, figyelembe véve az elhasználódást és a berendezésen végrehajtott változtatásokat. 60 A lízingbevevő ugyanúgy hivatkozhat a szállító adásvételi szerződésen alapuló kötelezettségeire, mintha ő is részese lenne a szerződésnek és mintha a berendezést közvetlenül neki adnák el, azonban a lízingbeadó beleegyezése nélkül a szerződést nem mondhatja fel. 61
Az Egyezmény lehetőséget ad a lízingbevevőnek az átvétel megtagadására vagy a szerződés felmondására, ha a berendezést nem szállítják le, a szállító késedelembe esik, vagy a berendezés nem felel meg az adásvételi szerződésben leírtaknak. Mindezek ellenére lízingbeadó jogosult a hibás teljesítés orvoslására és a szerződésnek megfelelő berendezés felajánlására úgy, mintha a lízingbevevő a berendezést a lízingbeadótól az adásvételi szerződésben foglalt feltételek szerint vásárolta volna meg.62
A lízingbevevő jogosult a lízingszerződés alapján járó bért visszatartani, amíg a lízingbeadó a mulasztást vagy a hibát nem orvosolja.63
Az Egyezmény rendelkezik a lízingbevevő szerződésszegése esetén alkalmazandó elszámolási helyzetről, mely szerint a lízingbevevő mulasztása esetén a lízingbeadó követelheti a hátralékos bért, annak kamatait és kártérítésre tarthat igényt. Ha a lízingbevevő mulasztása súlyos szerződésszegésnek minősül, a lízingbeadó a jövőben esedékessé váló részleteket is lejárttá teheti, illetve elállhat a szerződéstől és az elállást követően ismét birtokba veheti a berendezést.64
Ezzel ellentétben, ha a lízingbeadó áll el a szerződéstől a jövőben fizetendő bért nem teheti lejárttá, de ezt a bérhátralékot figyelembe veheti a kártérítés összegének számításakor. A lízingbeadó a jövőben fizetendő bért csak akkor teheti lejárttá vagy 60
Egyezmény 9. cikk Egyezmény 10. cikk 62 Egyezmény 12. cikk, 1. pont 63 Egyezmény 12. cikk, 3. pont 64 Egyezmény, 13. cikk 1. és 2. pont 61
19
elállási jogát csak akkor gyakorolhatja, ha a lízingbevevőt előzőleg felszólította és lehetőséget kínált neki a mulasztás pótlására, amennyiben ez lehetséges.65
Az Egyezmény rendelkezik a szerződésen alapuló jogok átruházásáról, mely szerint a lízingbeadó a lízingszerződésen alapuló minden jogát vagy azok bármelyikét átruházhatja, illetve azokról egyéb módon rendelkezhet, azzal a kikötéssel, hogy ez nem mentesítheti a szerződésen alapuló kötelezettségei alól, nem módosíthatja a szerződés jellegét, illetve ezen Egyezmény hatálya alól sem vonhatja ki.
A lízingbevevő csak akkor ruházhatja át a berendezés használatához vagy bármely egyéb lízingszerződésen alapuló jogát, ha a lízingbeadó ehhez hozzájárult és harmadik személy jogait nem sérti. 66
3. A lízing történeti fejlődése hazánkban
Magyarországon, ahogyan már fentebb jelzésre került, a rendszerváltást követően jöttek létre azok a gazdasági és politikai feltételek, melyeknek köszönhetően a gazdasági élet nélkülözhetetlen részéve vált a lízingszerződés. Elterjedése elsősorban hitelezésre való alkalmasságának köszönhető, mivel úgy segíti elő a beruházások finanszírozását, hogy kedvező biztosítékot nyújt a hitelező számára.
Hazánkban kezdetben nem a legkorszerűbb technika gyors megszerzése, hanem a már meglévő, de nem kellően kihasznált gépek más vállalatnál történő hatékonyabb üzemeltetése volt a jogintézmény célja. A 66/1970. (X II.31.) PM rendelet a lízing alapvető pénzügyi és számviteli szabályait tartalmazta. A jogi szabályozás ellenére azonban a lízingügyletek nehezen terjedtek el, mivel az alacsony kamatterhekhez képest a lízingdíjak magasak voltak.
A 8/1982. (III. 9.) PM rendelet bővítette a lízing alanyi körét és pénzügyileg kedvezővé tette az ügyletet. Ezt követően többször módosították a szabályozást. A 36/ 1985. (X.31.) PM sz. rendelet a gépek és berendezések bérbeadásáról rögzítette a felek széleskörű szabadságát a díjmegállapítás tekintetében és a szerződés megszűnését 65 66
Egyezmény 13. cikk 4. és 5. pont Egyezmény 14. cikk
20
követő választási lehetősége között. A lízingbevevő a lízingelt vagyontárgyat megvásárolhatta, sőt a lízingbeadó az addig fizetett díj ellenében külön térítés nélkül is a lízingbe vevő tulajdonába adhatta azokat. A lízingbe vevőre kedvező szabályt tartalmazott a rendelet, miszerint a díjat költségként kellett elszámolni. A szabályozás jellemzője, hogy végig pénzügyi számviteli szempontok domináltak.
1990-ben a deregulációs kampány során a lízingjogszabályt hatályon kívül helyezték. A gyakorlatban azonban a lízing továbbra is népszerű ügylettípus maradt.67 A pénzügyi lízinget a jogirodalom klasszikusan atipikus, vagyis jogszabályban nem nevesített szerződésnek minősítette.
A polgári jog újrakodifikálása során fókuszba került több atipikus jogviszony, így a lízing törvényi szintű anyagi jogi normáinak megalkotása is. Az új Ptk. a pénzügyi lízingszerződést típusszerződésként szabályozza. Az elmúlt években több bírálat érte a lízing szabályozási kísérletét. A kritikák hatására az Új Polgári Törvénykönyv megalkotására vonatkozó Javaslat tartalmához képest a T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről újraszabályozáson esett át a pénzügyi lízing tekintetében, sőt a parlamenti vita is hozott módosításokat, amelyek összességében a szabályozás előnyére váltak. A kérdés azonban az, hogy a változások után alkalmas-e az új Ptk.beli lízingfogalom a gyakorlatba való átültetésre.68
4. A lízingről általában
Bár a lízingről elsősorban nem fogyasztói lízingként beszélünk, meg kell jegyezni, hogy a fogyasztói lízing is létező jogintézmény. A fogyasztók védelmének érdekében szükséges lenne szétválasztásuk és a fogyasztók számára többletjogok biztosítása, azonban a szakirodalomban nem válik el élesen fogalmuk. A fogyasztó fogalmát több törvény is definiálja és ez alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fogyasztót a jogalkotók a természetes személyekre kívánták korlátozni.69
67
BARTA – FAZEKAS – HARSÁNYI – KOVÁCS – MISKOLCZI – UJVÁRINÉ: i.m. 181-182. p. BARTAL Tamás: i.m. 19. p. 69 VARGA 1: i.m. 94. p. 68
21
A 2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről szól részletesen a fogyasztói lízingszerződésről. A törvény kimondja, hogy e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a fogyasztónak nyújtott pénzügyi lízingre azzal, hogy ahol e törvény hitelt említ, ott pénzügyi lízinget, ahol törlesztőrészletet említ, ott a lízingdíjat kell érteni.70 A törvény főként a fogyasztó jogait ismerteti, de dolgozatomban a hitelező oldaláról vizsgálom a jogintézményt, így csak a hitelező jogaira vonatkozó rendelkezések kerülnek bemutatásra. A törvény alapján hitelező az „olyan jogalany, aki vagy amely önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében hitelt nyújt”.71 Ha a hitelező a fogyasztóval szembeni követelését harmadik személyre ruházza át, nem köteles erről tájékoztatni a fogyasztót, ha a harmadik személlyel kötött megállapodás alapján a fogyasztó felé a követelés átruházását követően is hitelezőként jár el. 72
A lízingügylet előnyeit és hátrányait háromféle szempontból vizsgálhatjuk. A lízingbeadó előnyei közé tartozik, hogy a lízingdíjba beépíti a nyereséget is, így profitot termel, továbbá az, hogy csökken a kockázat, mivel a lízingtárgy számára biztosítékot jelent. Pénzeszközeit a lízingügylettel forgathatja, lehetősége van modern berendezések megszerzésére, sőt ügyfélkörét is bővítheti. A folyószámla hitelek kamatainál jobb feltételekkel helyezheti el pénzeszközeit és mivel tulajdonosi jogosítványait, kötelezettségeit a lízingbevevőnek átengedi, a kárveszély is a lízingbevevőt terheli.
A lízingbevevő előnyei között tartható számon az, hogy a lízingdíjat a termelés eredményéből rendszeresen fizetheti, továbbá lehetősége van mindig a legmodernebb technikát alkalmazni. A futamidő letelte után általában élhet opciós jogával és nem szükséges számára egyszerre nagy tőke gépek, berendezések megvételéhez, ezáltal nem kell pénzeszközeit lekötnie.
A szállító előnyei közé tartozik, hogy a lízingbeadó finanszírozása következtében egy összegben hozzájut a vételárhoz, ezáltal az ügylet kockázatmentessé válik a
70
2009. évi CLXII. tv. 1.§ (3) bek. 2009. évi CLXII. tv. 3.§ 5. pont 72 2009. évi CLXII. tv. 28.§ (2) bek. 71
22
vételár kifizetésének tekintetében. Mindezeken túl tőkehiányos gazdasági helyzetben is képes profitot termelni. 73
A lízing ügylet alatt a szerződések komplex rendszerét értjük. A folyamat négy fő szakaszra tagolódik. Elsősorban a felek előszerződést kötnek, melyben vállalják, hogy a meghatározott vagyontárgy, vagyoni értékű jog tekintetében lízingszerződést fognak kötni. A lízingbeadó által harmadik személlyel kötött adásvételi szerződések teljesítése után kialakul a szűkebb értelemben vett lízingszerződés, a lízingbe adó tulajdonosi pozíciója, majd sor kerül a lízingtárgy használatára. Végül lehetőség nyílik újabb
szerződések
megkötésére,
melyek
többnyire
tulajdonjogi
változást
eredményeznek.
A lízingnek két főbb alfaját ismerjük: operatív lízing és pénzügyi lízing. Operatív lízing esetén csak a használati kötelmek jellemzői fedezhetőek fel. A lízingbevevő megszerzi a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát. A lízingszerződés alapján felhatalmazást kap arra, hogy elsajátíthassa a gépek, berendezések működtetésével elérhető nyereséget és ezért használati díjat fizet. A haszonbérlettel mutat hasonlóságot, ám jelentős eltérésként mutatkozik az, hogy míg az előbbi esetén utólag, lízing esetén mindig előre meghatározott időpontokban esedékes a díjfizetési kötelezettség.74
Arra a kérdésre a válasz, hogy vajon miért nem szabályozta a jogalkotó sokáig ezen típust, abban foglalható össze, hogy nagyon nehezen határolható el a bérlettől, így arra a bérlet szabályai megfelelően alkalmazandóak.
75
Általánosságban
elmondható, hogy az operatív lízing és a pénzügyi lízing között jelentős különbség pénzügyi, számviteli szempontból az általános forgalmi adó elszámolása, a költségelszámolás, az amortizáció.
73
DR LUKÁCS Mónika- -DR SÁNDOR István – DR SZŰCS Brigitta: i.m. 143-144. p. BARTA-FAZEKAS-HARSÁNYI-KOVÁCS-MISKOLCZI-UJVÁRINÉ: i.m. 183. p. 75 GÁRDOS Péter: i.m. 873. p. 74
23
Operatív lízing esetén a lízingtárgy a lízingbeadó könyveiben kerül kimutatásra, míg pénzügyi lízing során a lízingbevevőnél és a lízingdíjak nem minősülnek költségnek, így az előbbivel ellentétben nem számolhatja el azt a jogosult.76
Az összes többi lízingfajta ebből a két altípusból vezethető le. A leggyakrabban előforduló allízing típusok: allízing, visszlízing, cross border lízing, vendor lízing, captive lízing, full service lízing, ingatlanlízing, műalkotáslízing, szoftverlízing. Allízingről akkor beszélünk, ha a lízingbevevő a lízing tárgyát, nem saját maga kívánja közvetlenül használni, hanem tovább szeretné lízingelni, ám ilyenkor a lízingbeadó hozzájárulása szükséges. A lízingbevevő és az allízingelő között jön létre az allízing szerződés.77
Visszlízing esetén sor kerül tulajdoni változásra még a lízingszerződés megkötése előtt, ugyanis a dolog tulajdonosa eladja vagyontárgyát annak érdekében, hogy pénzhez jusson, de egyidejűleg lízingbe is veszi azt, mivel szüksége van rá.78
5. A 2014. évi XXXVIII. törvény A devizahitelesek érdekében létrejött 2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi
intézmények
fogyasztói
kölcsönszerződéseire
vonatkozó
határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezésről is
fókuszba
jogegységi állítja a
lízingügyletet. Kimondja, hogy a szerződésben semmis az a kikötés, mely szerint a pénzügyi intézmény a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósítástól eltérő árfolyamot határozott meg. Helyette az MNB hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.79 Továbbá kimondja azt is, hogy ha a pénzügyi intézmény felszámolási eljárás alatt áll, a törvény szerinti kötelezettségek a felszámolót terhelik és a felszámolási zárómérleg elkészítésére akkor kerülhet sor, ha az e törvény szerinti kötelezettségek
76
MISKOLCZI Bodnár Péter: i.m. 15. p. DR LUKÁCS Mónika – DR SÁNDOR István – DR SZŰCS Brigitta: i.m. 136. p., 141.p. 78 BARTA-FAZEKAS-HARSÁNYI-KOVÁCS-MISKOLCZI-UJVÁRINÉ: i.m. 182. p. 79 2014. évi XXXVIII. tv. 3.§ (1) és (2) bek. 77
24
teljesítése megtörtént, ideértve a külön törvény szerinti elszámolási kötelezettségek teljesítését is.80 Létrejöttének célja a Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása, mely a devizalapú fogyasztói kölcsönszerződések tisztességtelenségét vizsgálja, továbbá útmutatót ad a bankokkal való elszámolásra.
6. A pénzügyi lízing az új Ptk. tükrében Dolgozatomban a pénzügyi lízing szabályozására fektetek hangsúlyt, mivel a felszámolási eljárás során is ennek az alfajnak van jelentősége és az új Ptk. is ezt nevesíti. A Polgári Törvénykönyv Hatodik könyvének „A Hitel és Számlaszerződések”-en belül a 409. §-ban definiálja a pontos fogalmat.” Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.”81
A jogalkotó a fogalomnál abból az alapgondolatból indul ki, hogy a lízingtárgy már a lízingbeadó tulajdona, így a lízingszerződésre, mint kétoldalú kontraktusra tekint, amit azzal indokol, hogy a tulajdonszerzés indítéka nem olyan elhatárolható ismérve a lízingszerződésnek, amely alkalmassá tenné más szerződésektől való elhatárolásra. Ennek azonban ellentmond az a gyakorlat, mely alapján a lízingbeadó meg sem köti a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződést, amíg a lízingbevevővel meg nem kötötte a szűkebb értelemben vett lízingszerződést. 82 A normaszöveg 80
2014. évi XXXVIII. tv. 1.§ (4) bek. Ptk.: 6:409.§ 82 VARGA Nelli: A pénzügyi lízingszerződés az új Ptk.-ban (GJ, 2013/10.) 21-26. p. (a továbbiakban: VARGA 2) 81
25
meglehetősen összetett, így nehéz értelmezni, továbbá olyan fogalmat is használ, melyet máshol nem határoz meg „gazdasági élettartam”.
A lízingbevevőt megilleti a használat joga, a használat átengedésének joga a lízingbeadó hozzájárulásával, a hasznok szedésének joga, továbbá a vételi jog. Az azonban nem világos, hogy a vételi jogot milyen értéken gyakorolhatja.
Az eddig kialakult gyakorlat alapján, ha van maradványérték, akkor azon összeg ellenében, ha nincs, akkor pedig az utolsó lízingdíj megfizetésével nyílik meg a tulajdonszerzés lehetősége. A lízingbevevő viseli a lízingtárgy terheit, a kárveszélyt, továbbá fizeti a lízingdíjat. A Ptk. 6:414.§ (2) bekezdése kimondja, hogy a lízingbevevő nem köteles a díjat fizetni, amennyiben „saját érdekkörén kívül felmerült okból” nem használhatja a lízingtárgyat, ez azonban elég tág megfogalmazás. Ennek ellentmond az a kialakult gyakorlat, mely szerint a lízingdíj fizetése csak akkor szüneteltethető, ha a lízingcég jogellenesen akadályozza ügyfelét a lízingtárgy birtoklásában és használatában.
Új kötelezettségként jelentkezik, hogy a lízingszerződést ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba,
ingó
esetén
a
hitelbiztosítéki
nyilvántartásba
kell
bejegyeztetni. 83 Ha a dolog vagy jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba kell bejegyeztetni. Ha ennek a kötelezettségének a lízingbeadó nem tesz eleget, akkor a jóhiszeműen ellenérték fejében szerző harmadik személy átruházással megszerzi az ingó tulajdonjogát, továbbá a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon a javára alapított zálogjogot.84
Ennek a szabályozásnak az az indoka, hogy a lízingbevevővel szerződő harmadik felek tisztában legyenek azzal, hogy a lízingbevevő használatában levő tárgy nem képezi a tulajdonát.85
83
BARTAL Tamás: i.m. 19-20. p. Ptk.: 6:410.§ 85 VARGA 2: i.m. 21-26. p. 84
26
A bejegyzést ingatlan esetében a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg rendeli a szabályozás, mely kötelezettség a lízingbeadót terheli. Amennyiben a lízingszerződés megkötésekor az ingatlan a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön. Ingó dolog esetén a bejegyzés a lízingbeadót terheli, hiszen az ő érdekében áll jogának biztosítása.86
A szavatosság kérdésében meg kell jegyezni, hogy jelentősége van annak, hogy a lízingbeadó közreműködött- e a lízingtárgy kiválasztásában vagy sem. Ha igen, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő
hozzájárulása
nélkül
lemondott,
a
jogszavatosságon
felül
kellékszavatossággal is tartozik, azonban elállás helyett a felmondás joga illeti meg a lízingbevevőt és a kicseréléssel, mint szavatossági joggal nem élhet.
Itt a gyakorlatban problémát jelenthet az, hogy a jogalkotó nem határozza meg, mit ért „közreműködés” alatt. Továbbá az is jogvitákhoz vezethet, hogy ez a rendelkezés, mely szerint a lízingbeadóra telepíti a kellékszavatosságot - ellentmond a lízing alapvető jellemvonásának, ami alapján ez egy finanszírozási jellegű ügylet és az ügyfél pont azért fordul a lízingcéghez, mert nincs elegendő forrása a dolog megszerzéséhez, így a lízingbeadó kifejezetten a lízingbevevő „kérésére” szerzi meg az adott tárgyat.87
A bírói gyakorlat fogja vélhetően kialakítani, hogy mi minősül a lízingtárgy kiválasztásában való olyan közreműködésnek, amely megalapozza a lízingbeadó kellékszavatossági kötelezettségét.88
Ha a lízingbeadó nem működött közre a lízingtárgy kiválasztásában, a lízingbeadót kellékszavatosság nem terheli. Ebben az esetben a kijavításra és kicserélésre vonatkozó szavatossági igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként, míg az árleszállításra, és elállásra vonatkozó szavatossági igényt kizárólag a lízingbeadó köteles érvényesíteni. 86
BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 297298. p. 87 BARTAL Tamás: i.m. 19-20. p. 88 VARGA 2: i.m. 21-26. p.
27
Ezen felül a lízingbevevő köteles értesíteni a lízingbeadót, ha a kellékszavatosság kötelezettje (például a gyártó) a kijavításra, kicserélésre való kötelezettségének nem tesz eleget, vagy ha a hiba miatt árleszállításnak vagy elállásnak van helye.89
Mindezeket figyelembe véve véleményem szerint a gyártó
90
nem minősül
közreműködőnek, azonban azt, hogy mi minősül közreműködésnek és az ebből eredő szavatossági igények érvényesíthetőségét vélhetően a gyakorlat fogja kimunkálni.
Mivel a Ptk. a hibás teljesítés objektív jogkövetkezményeit részletesen szabályozza, de a szubjektív jogkövetkezményként jelentkező kártérítési igényről nem rendelkezik, így ez azzal a következménnyel jár, hogy a lízingbevevő elvileg a lízingbeadóval szemben léphet fel majd hibás teljesítés miatti kártérítési igényével. Várhatóan a lízingbeadók ezzel nem fognak egyetérteni, pedig kimentési lehetőségük a Ptk. kontraktuális felelősségi szabályai alapján megmarad.
A gyakorlat valószínűleg továbbra is fenntartja majd a lízingszerződések körében kialakult engedményezést és a felelősségkizáró klauzula alkalmazását.
91
Az
engedményezési gyakorlat alatt azt értjük, hogy eddig a lízingszerződés a hibás teljesítés tekintetében kétféle kikötést tartalmazott. Az egyik alapján a lízingbeadó kizárja a hibás teljesítésért való helytállást, de az ebből eredő igények érvényesíthetőségét engedményezi a lízingbevevőre, aki ezáltal közvetlenül léphet fel a gyártóval szemben. A másik kikötés alapján a lízingbeadó kizárja a hibás teljesítésből eredő felelősségét és az igényérvényesítést sem engedményezi a lízingbevevőre. Az 1959. évi IV. törvény 314.§ (2) bekezdése kimondta, hogy „A szerződésszegésért való felelősséget nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti”.92 Ez alapján az első megoldást a joggyakorlat aszerint minősítette, hogy az engedményezés megfelelően kompenzálja a felelősség kizárásából eredő hátrányt, de csak akkor, ha a lízingbevevő szerződésszegési érdeksérelmének teljes körű 89
Ptk. 6:411.§ (2), (3) és (4) bek. Ptk.: 6:553.§ (1) bek. Gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel. Ptk. 6:557.§ A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis. 91 VARGA 2: i.m. 21-26. p. 92 1959. évi IV. tv. 314.§ (2) bek. 90
28
orvoslására alkalmas. A második megoldás, mely szerint a lízingbeadó nem engedményezi az igényérvényesítést a lízingbevevőre, saját felelősségét pedig kizárja semmisnek minősül. 93 A jelenleg hatályos Ptk. ezt a rendelkezést nem tartalmazza, csupán a szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget károsító
károkozásért
semmisnek.
való
felelősség
korlátozását
vagy kizárását
minősíti
94
Mindezeken túl az is elképzelhető, hogy a lízingbe adók csak a hibás teljesítés miatti kártérítési igények tekintetében tartják fenn a korábbi gyakorlatot, és a szavatossági igények körében a Ptk. rendelkezéseit fogják alkalmazni. 95
A lízingtárgy használata és átruházása körében a törvény visszautal a bérleti szerződés általános szabályainak használatára. Mivel a lízingbeadó számára bizalmi jellegű kérdés is, hogy a lízingtárgy kinek a használatában áll, így a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a lízingbevevő csak a lízingbeadó hozzájárulásával adhatja át harmadik személynek a lízingtárgyat.
A lízingbevevő felelőssége e tekintetben a következők szerint alakulhat. Ha a lízingbeadó hozzájárulásával adta harmadik személy használatába a dolgot, a használó magatartásáért úgy felel, mintha a tárgyat maga használta volna, azaz felelőssége nem terjed tovább, mint ameddig úgy is helytállni tartozott.
Ha a lízingbeadó hozzájárulása nélkül tette mindezt, felel mindazon kárért is, ami e nélkül nem következett volna be. A gyakorlatban széles körben elterjedt az ún. „vevőkijelölési jog”, azaz hogy a lízingbevevő jogosult a vételi jogának gyakorlására harmadik személyt kijelölni.
93
PAPP Tekla: i.m. 47-48. p. Ptk. 6:152.§ 95 VARGA 2: i.m. 21-26. p. 94
29
Mivel a Ptk. általános jelleggel biztosítja a jogok átruházhatóságát,96 így ezen eset szabályozása külön a lízingnél szükségtelen, 97 azonban mivel a vevőkijelölési jogot konkrétan nem nevesíti, így arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az új szabályozás a nyílt végű98 és zárt végű99 lízinget nem különbözteti meg.100
A lízingdíjat a lízingbevevő mindig meghatározott időszakonként fizeti, a lízingbevevővel való közös megegyezés alapján. A díj alapját mindig a lízingtárgy szerződéskötéskori értéke határozza meg (ez lesz a lízingdíj tőke része), illetőleg a pénzügyi finanszírozási jellegre figyelemmel a futamidőre számított finanszírozási ellenérték (ez lesz a lízingdíj kamat része). Ezen túlmenően tartalmazhat más elemeket is,
mint
például
a
lízinghez
kapcsolódó
költségeket
(kezelési
költség,
szerződésmódosítási költség), illetve olyan hatóság vagy más jogszabályi előírások folytán felmerülő költséget, melyek a feleket terhelik (adó, illeték).101
Az előbb említett szerződésmódosítással kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy a Ptk. megengedi, hogy a felek közös megegyezéssel módosítsák a szerződést. A lízingszerződés vonatkozásában azonban nagy jelentősége van az egyoldalú szerződésmódosításnak is, amely jelenleg aktuális probléma, hiszen a pénzügyi intézmények igen gyakran, egyoldalúan, a szerződést kötő fél hátrányára módosítják a szerződéseket.
96
Ptk. 6:202.§ A jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép. A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. 97 BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 300. p. 98 Nyílt végű pénzügyi lízing esetén a lízingbevevő a futamidő végén eldönti, hogy maradványértéken megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát, vagy visszaadja a lízingtárgyat. 99 Zárt végű pénzügyi lízing esetén a lízingbevevő a lízingdíj kifizetésével automatikusan tulajdonjogot szerez a lízingtárgyon. 100 BARTAL Tamás: i.m. 19-20. p. 101 BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 301. p.
30
A kódex nem tiltja az egyoldalú szerződésmódosításhoz való jogot, ha a felek azt a szerződésben kikötötték102. Tehát ha a pénzügyi intézmény ÁSZF-et használ és ezt a jogot ott kikötötte, így az az ÁSZF elfogadásával automatikusan a szerződés részéve válik. Az, hogy a Ptk. ezt nem tartja jogellenesnek, még nem jelenti azt, hogy a kikötést tisztességtelenségre hivatkozással ne lehetne megtámadni.
103
Mivel a
lízingszerződés határozott idejű szerződés, így a rendes felmondás jogát a Ptk. egyik fél számára sem biztosítja, ellenben az azonnali hatályú felmondással, melyre a másik fél súlyos szerződésszegése esetén kerülhet sor.104
A kódex külön nevesíti ezeket az eseteket: „a lízingbeadó jogosult felmondani, ha a lízingbevevő: ·
a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;
·
ha vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;
·
ha a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot;
·
ha szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget;
·
illetve ha az őt terhelő lízingdíj, költség vagy teher megfizetését elmulasztotta, és a lízingbeadó a lízingbevevőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a fizetésre felszólította, és a lízingbevevő e határidő elteltéig sem fizetett.”105
A Ptk. bár magát a lízingszerződést a finanszírozási jellegű szerződések között helyezi el, mégis a bérlet és kölcsön szabályaival is összhangban szabályozza a felmondási eseteket.106
102
Ptk. 6:191. § (4) bek. KEMENES István: i.m. 3-12. p. 104 BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 302. p. 105 Ptk. 6:415. § (1) bek. 106 BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 302. p. 103
31
Mindezen túl meg kell jegyeznünk, hogy a későbbiekben részletezett Hpt. is tartalmaz felmondási jogot a lízingbevevő számára, még pedig akkor, ha a lízingbe adó a kamat, díj, költség és egyéb feltétel107 vonatkozásában a lízingbe vevő számára kedvezőtlenül egyoldalúan módosítja a szerződést. Mitöbb, a Hpt. kimondja, hogy a fogyasztóval kötött lízingszerződés esetén a felmondást követő kilencvenedik napot követően a pénzügyi intézmény a fogyasztó nem teljesítése miatt a felmondást megelőző napon érvényes ügyleti kamatot és kezelési költséget meghaladó mértékű késedelmi kamatot, költséget, díjat vagy jutalékot nem követelhet.108
Erre tekintettel célszerű lett volna a két törvényt összhangban megalkotni. Az előző felsoroláson túlmenően a lízingbeadók ÁSZF-je tartalmazhat további felmondási okokat. 109 A lízingbevevő jogosult a szerződést felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget.110
Pozitívumként értékelendő, hogy a jogalkotó a lízingbeadó felmondása esetén az elszámolási rendet megszabja. Ez alapján a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, 111 tehát a lízingbeadó köteles a lízingtárgyat értékesíteni, majd az abból befolyó vételárral elszámolni. Az elszámolás ezen formája magában foglalja a lízingtárgy visszaszolgáltatásának kötelezettségét is, hiszen ez a lízingbeadó követeléseinek biztosítására szolgál, továbbá a futamidő végéig meghatározott lízingdíj is, ami a lízingbeadó felek által meghatározott hasznát is tartalmazza.
Mindezeken túl a hasznosításából
származó
lízingbeadó
köteles a
bevételekkel
csökkenteni
lízingtárgy értékesítéséből, a
lízingbevevő
fizetési
kötelezettségét és a futamidő rövidülése miatti megtakarított költségeket is le kell vonni. 112
107
Hpt. 279.§ (4) bek. Hpt. 284. § (1) bek. 109 VARGA 2: i.m. 21-26. p. 110 Ptk. 6:415. § (3) bek. 111 VARGA 2: i.m. 21-26. p. 112 BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András - SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: i.m. 303. p. 108
32
Kérdéses azonban, hogy az elszámolási rendet, miért csak a lízingbeadó felmondása során szabályozza. A kódex továbbra sem tartalmaz szabályozást arra, hogy mi történik akkor, ha a lízingtárgy elpusztul, megrongálódik, ergo ezekre az esetekre a bírói gyakorlat és a lízingbeadók által kidolgozott ÁSZF lesz az irányadó.113
7. A lízingszerződés szabályozása a Hpt.-ben A 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi szolgáltatásokról (továbbiakban Hpt.) is tartalmaz rendelkezéseket a lízingről, azaz az ügyletet teljes egészében csak akkor ismerhetjük meg, ha ezen jogszabályt is vizsgálat tárgyává tesszük. Ez a törvény határozza meg, hogy mi minősül pénzügyi szolgáltatásnak, melyet üzletszerűen kizárólag pénzügyi intézmények (hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások) végezhetnek. A lízingcégek jellemzően pénzügyi vállalkozásként működnek. A lízingszakmában a „félelem” 2013 folyamán érezhető volt abban a tekintetben, hogy a Hpt. is átveszi majd a Ptk. szabályozását, ám erre nem került sor és a következőképp definiál: 114 „Pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy a használatba adással a lízingbevevő viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, a hasznok szedésére jogosulttá válik, viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is), jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába. A felek a szerződésben kötik ki a lízingdíj tőkerészét – amely a lízingbe adott vagyontárgy, vagyoni értékű jog szerződés szerinti árával azonos –, valamint kamatrészét és a törlesztésének ütemezését.”115 Ez a fogalom tartalmaz minden olyan lényeges pontot, melyet a hazai és a nemzetközi gyakorlat a lízing alapelemének tekint (határozott idejű jogügylet,
113
VARGA 2: i.m. 21-26. p. BARTAL Tamás: i.m. 20. p. 115 Hpt. 6.§ (1) bek. 89. pont 114
33
használat, hasznok szedésének joga, kárveszély, költségek viselése, lízingdíj fizetése, vételi és vevőkijelölési jog). Mindazonáltal a Hpt. két új rendelkezést hozott a 2014. január 1.-je előtti szabályozáshoz képest. Kikerült a fogalomból az, hogy a lízingbeadó a lízingtárgyat a lízingbevevő megbízása szerint azért szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő használatába adja. A változás indoka, hogy az allízing és a visszlízing is pénzügyi szolgáltatásként való törvényi elismerést nyerhet. Kimaradt az a rendelkezés is, mely szerint a lízingtárgy a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra. Ennek indoka, hogy a lízing könyvelése rendkívül bonyolult folyamat, melyet a 2000. évi C. törvény részletesen szabályoz, mind a lízingbeadóra, mind a lízingbevevőre vonatkozóan. 116 A Hpt. szerint „nem minősül lízingügyletnek az anyavállalat és leányvállalat közti lízing, kivéve a pénzügyi intézmény által kötött ilyen jogügylet”.117 A fentiekből megállapítható, hogy a Ptk. és a Hpt. szabályozása meglehetősen eltérnek egymástól és a lízingcégek az utóbbit fogják követni, mivel ez határozza meg a mindenkori pénzügyi szolgáltatás kereteit és a Ptk. nem ír elő számukra típuskényszert. Valószínűleg a lízingbeadók az ÁSZF-jeik között nem a Ptk-beli pénzügyi lízinget fogják követni, hanem annak atipikus változatait (lényegében a Ptk. hatálybalépése előtti szerződési kikötéseiket) fogják alkalmazni. 118
116
BARTAL Tamás: i.m. 21. p. Hpt. 6.§ (6) bek. 118 BARTAL Tamás: i.m. 21. p. 117
34
IV.
A lízingszerződés és a felszámolási eljárás kapcsolata
A fentiekben már ismertettem a felszámolási eljárást, majd azt követően a lízingszerződést, most pedig a két jogintézmény kapcsolódási pontjainak vizsgálata következik, mely azért szükséges, hogy megértsük miből adódnak a jogviták és ezeknek mik lehetnek a megoldásaik. A lízingszerződések tekintetében másként hat ki a felszámolás arra tekintettel, hogy a lízingbeadót vagy a lízingbevevőt számolják fel.
1. A lízingbeadó felszámolása A lízingtárgy csődvagyonba tartozásának kérdésköre
Mint ahogy az már fentebb kifejtésre került, a Cstv. 4.§-a alapján „a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, mellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, illetve amit a felszámolási eljárás alatt szerez.” 119 Tehát a lízingbeadó felszámolása esetén a lízingtárgy mindaddig a felszámolási vagyon körébe tartozik, amíg a lízingbeadó tulajdonában van. 120 Felperes (lízingbevevő) és alperes (lízingbeadó) írásbeli lízingszerződést kötöttek, mely alapján alperes a felperes használatába adott egy házasingatlant. A szerződéskötéssel egyidejűleg felperes 1600000 forintot, majd ezt követően hét évig havi 100000 forintot volt köteles fizetni. A futamidő lejártakor 10000 forint maradványértéken a szerződés alapján megvehette, vagy maga helyett más vevőt volt jogosult kijelölni. Az erről szóló értesítést a lejáratot megelőző 8. munkanapon volt köteles közölni. A lejáratot megelőző pár hónappal jelezte az alperes felé, hogy az ingatlant meg akarja vásárolni, azonban az alperes megállapította, hogy a felperesnek tartozása áll fenn és az adásvételi szerződés megkötését a fennálló tartozás kiegyenlítéséhez kötötte. Az augusztusban lejárt lízingszerződéshez képest a felperes a tartozását decemberig teljesítette, mitöbb a maradványértéket is megfizette. A következő év január 12. napján a felperes kérte az adásvételi szerződés megküldését a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásbeli bejegyzéséhez. A bíróság októberben megállapította az alperes fizetésképtelenségét és elrendelte a 119 120
Cstv. 4.§ (1) bek. PAPP Tekla: i.m. 58. p.
35
felszámolását. Az alperes felszámolója januárban a felperes felé közölt levelével a lízingszerződést felmondta. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felek között január 12.-én kelt vételi jogot gyakorló nyilatkozatával az adásvételi szerződés létrejött. Az alperes arra hivatkozott, hogy a Cstv. 4.§-a alapján a felszámolás kezdő időpontját követően az ingatlan a felszámolási vagyon körébe tartozik és a Cstv. 49.§ (1) alapján lehetősége van értékesítésre, ezért a szerződéskötési kötelezettsége nem teljesíthető. Az elsőfokú bíróság ítéletében az adásvételi szerződést 10000 forint maradványértéken létrehozta és indoklásában arra tért ki, hogy az alperes az adásvételi szerződés megkötésére a felszámolási eljárás elrendelését követően is köteles, a szerződéskötési kötelezettség bekövetkezését követően tett felszámolói nyilatkozatnak a már lejárt lízingszerződés tekintetében megszüntető jogi hatálya nincs. Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be, melyben arra hivatkozott, hogy a lízingszerződés írásbeli formát írt elő a vételi szándékról történő értékesítésre, továbbá, hogy a lízingszerződés tárgyát képező ingatlan a felszámolási vagyon körébe tartozik. A fellebbezés nem volt alapos. A bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a felperes a lízingszerződésből eredő kötelezettségének eleget tett és hogy a szerződés lejártakor szóban közölte az alperessel vételi szándékát, aki közölte a még fennálló hátralékos összeget. A alperes a díjfizetés elmulasztása miatt egyszer sem élt felmondási jogával, így a szerződés értelmében jogosult volt maradványértéken megvásárolni az ingatlant. A felszámolás kezdő időpontjáig a felperes fizetési kötelezettségének eleget tett, így az adásvételi szerződéskötési kötelezettsége az alperesnek már ez előtt fennállt. Ennek értelmében az alperesnek már nem volt rendelkezési joga a per tárgyát képező ingatlanon. 121 A Legfelsőbb Bíróság a BH 1997.203. sz. döntésében kimondta, hogy nem tartozik a felszámolás körébe az az ingatlan, melyre tekintettel valamely személy a felszámolás kezdő időpontja előtt vételi jogával élt. Ezekből a döntésekből az következik, hogy a felszámolási vagyonba tartozás szempontjából ingatlan tekintetében nem a tulajdonjog bejegyzésének, hanem
121
BDT 2008.1799
36
lízingszerződés esetén a szerződéskötési kötelezettség beállásnak, vételi jog esetén pedig a nyilatkozat megtételének van jelentősége.122 A felszámoló felmondási joga A Cstv. 47.§-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat”123 Ugyanezen szakasz (3) bekezdése tartalmazza azokat a kivételeket, amikor a felszámoló ezt a jogát nem gyakorolhatja, a lízingszerződés azonban nincs köztük. Ennek értelmében, az olyan lízingszerződések esetén is, melyben a felek a felmondás jogát kizárták, a felszámoló azonnali hatállyal felmondhatja a lízingszerződést. Kérdéses, hogy melyikkel jár jobban a lízingbeadó hitelezője, ha felmondja a felszámoló a szerződést, vagy ha nem és a lízingdíjat tovább fizeti. Ha a felszámoló felmond, a lízingtárgy visszakerül a csődvagyonba, ezért a lízingbevevő érdekeinek figyelembevételével célszerű
lenne a lízingszerződésben kikötni,
hogy a
lízingbevevő kártérítési igényt követelhet. Amennyiben a felszámoló nem mondja fel a lízingszerződést, mivel a futamidő letelik az eljárás befejezése előtt, akkor a befolyó lízingdíj részletek a felszámolási vagyon részét képezik, a futamidő lejártával pedig a lízingbevevő vagy visszaadja a lízingtárgyat, vagy tulajdonjogot szerez rajta. 124 Mindenképpen a futamidő hátralévő idejét és adott helyzetet kell vizsgálni. Ha a csődvagyonba visszakerül a lízingtárgy és azt értékesíteni kell, a kár megtérítése és az értékesítés költsége adott esetben hátrányosabb lehet a hitelezők számára, mintha a lízingdíjat továbbra is fizetné a lízingbevevő, így csak az tartozna a felszámolási vagyonba.
2. A lízingbevevő felszámolása A lízingbeadó felszámolásának megtárgyalása után ki kell térni a lízingbevevő felszámolására is, mely a gyakorlatban legalább ugyanannyi problémát és kérdést vet fel, mint az előbbi. A lízingbevevő felszámolása során a következő kérdésekre keresem a választ: hogyan alakul a felszámoló felmondási joga, a lízingtárgy 122
CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: i.m. 8-13. p. Cstv. 47.§ (1) bek. 124 PAPP Tekla i.m. 58. p. 123
37
felszámolási vagyonba tartozásának kérdésköre, milyen követelés jelentendő be a felszámolási eljárásban, ha felmondták a szerződést, és milyen ha nem, továbbá a fedezetvonó jellegű megállapodások tárgyköre. A lízingbevevő felszámolása esetén a lízingdíjak erejéig a lízingebadó válik hitelezővé. A követelés bejelentése A Cstv. 35. §-ának (1) bekezdése alapján „a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik” 125 , ez azonban nem jelenti sem a lízing, sem más szerződés megszűnését. A lízingszerződés tehát nem szűnik meg, de a követelést be kell jelenteni a felszámolónak.126 A felszámoló felmondási joga A Cstv. 47.§-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat”.127 Ugyanezen szakasz (3) bekezdése tartalmazza azokat a kivételeket, amikor a felszámoló ezt a jogát nem gyakorolhatja, a lízingszerződés azonban nincs köztük. Ennek értelmében, az olyan lízingszerződések esetén is, melyben a felek a felmondás jogát kizárták, a felszámoló azonnali hatállyal felmondhatja a lízingszerződést, de a lízingbeadó kártérítési igényt is érvényesíthet.128 A gyakorlat alapján a felszámolás elrendelésére tekintettel a lízingcégnek csak a már lejárt lízingdíjakat kell követelésként bejelenteni, a felszámolás alatt esedékessé vált díjak tekintetében pedig a felszámoló döntésén múlik, hogy fizethet-e tovább az adós és ezzel megszerezheti a lízingtárgy tulajdonjogát.129 A lízingbeadónál a már fentebb ismertettek szerint a futamidőt és az adott helyzetet kell vizsgálni, hogy melyik előnyösebb a hitelezők számára.
125
Cstv. 35.§ (1) bek. CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: i.m. 8-13. p. 127 Cstv. 47.§ (1) bek. 128 PAPP Tekla i.m. 57. p. 129 CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: i.m. 8-13. p. 126
38
A lízingtárgy csődvagyonba tartozásának kérdése A Cstv. 4.§ (3) bekezdése mondja ki, hogy „nem tartozik a gazdálkodó szervezet vagyonába az adós birtokában lévő olyan vagyontárgy, amelyre az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kiegyenlítéséig fenntartotta”
130
Anyagi jogi
szempontból az a fontos, hogy amennyiben kezdő időpontig nem szerezte meg az adós a tulajdonjogot, nem tartozik a felszámolási vagyonba a lízingtárgy. A tulajdonszerzéshez ingóság esetén a dolog átadása, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés szükséges.131 A felek között 1997 márciusában lízingszerződés jött létre, melynek tárgya egy festőfülke volt. A szerződésben foglaltak szerint a tulajdonjogot legkésőbb az utolsó díj kifizetésével a lízingbevevő megszerzi. Tehát az utolsó lízingdíj megfizetéséig a lízingtárgy az lízingbeadó tulajdonjogában marad. A lízingbevevő 2000 januárjában megszegte a szerződést, mert elmulasztotta megfizetni az esedékes lízingdíjat. A lízingbeadó élt a szerződés részét képező Üzletszabályzatban foglalt felmondási jogával. A szerződés megszűnésének következtében a lízingtárgyat át kellett volna adnia a lízingbeadónak, de ez nem történt meg. Az Üzletszabályzat alapján a lízingbeadó értékesítette volna a lízingtárgyat és ezt követően számolt volna el a lízingbevevővel, azonban az értékesítés nem történt meg. A lízingbeadó első fokú eljárás során tett nyilatkozata, mely szerint a lehető legmagasabb áron történő értékesítés érdekében a felszámolóval együtt fog működni, nem jelenti azt, hogy a lízingtárgy birtokbavételéről lemondott volna. A Cstv. 4.§ (1) bekezdése alapján a festőfülke nem tartozik a felszámolási vagyon körébe, mert az soha nem képezte az adós vagyontárgyát. A felszámoló jogellenes magatartásával folyamatosan kárt okoz, a lízingbeadó közel két éve nem jut hozzá a követeléséhez, mivel nem tudja a lízingtárgyat értékesíteni, egyben növeli az adós kamatterheit, ezzel a többi hitelező érdekét súlyosan sérti. A felszámoló fellebbezésre tett észrevételében kérte, hogy a lízingbeadó (kérelmező) nyilatkozzon arról, hogy a vezérlőegység nála található-e, illetve ha igen, szerelje azt vissza. A fentiek megtörténtek esetén a felszámoló vállalja, hogy a festőfülke eladásából származó bevételből megfizeti a hitelezői követelést. Továbbá előadta, hogy a festőkabin a vezérlőegység nélkül rendeltetésszerűen nem használható, értéktelen. Álláspontja szerint, amennyiben a 130 131
Cstv. 4.§ (3) bek, H) pont CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: i.m. 8-13. p.
39
lízingbeadó érétkesítené a festőkabint, jogosulatlanul gazdagodna, mivel magasabb bevételhez jutna, mint ami a lízingszerződés szerint járna neki. A fellebbezés alapos. A másodfokú bíróságnak abban kellett volna állást foglalnia, hogy a kiadni kért vagyontárgy, a lízingszerződés tárgyát képező festőfülke, illetőleg a felszámoló által kiadni kért vezérlőberendezés a jelen felszámolási eljárás közzétételének időpontjában (2001. június) az adós gazdálkodó szervezet vagyona-e. A kérelmező részéről a lízingszerződés felmondásra került, mert az adós az ebben foglalt fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az Üzletszabályzat alapján a lízingbeadó a lízingtárgy tulajdonosa a lízing futamideje alatt, továbbá a lízingbevevőnek a felmondás időpontjában a használati jogosultsága megszűnik és köteles azt rendeltetésszerű állapotban a lízingbeadónak átadni. Helytálló tehát a kérelmező állítása, mely szerint a kiadni kért lízingtárgy tulajdonjogát az adós a felszámolás kezdő időpontjáig nem szerezte meg. A Cstv. 38.§ (3) bekezdése szerint csak a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést lehet a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni. Amennyiben a lízingtárgy az adós birtokában van, azt a lízingbeadó kérelmére ki kell adni. A kérelmező hitelezői igényt nem jelentett be, a hitelező nem vette nyilvántartásba. A felszámolási eljárásban csak a sérelmet szenvedett fél élhet kifogással. A kérelmező vagyontárgy kiadása iránti kérelme nem tekinthető kifogásnak, mert nem minősül hitelezőnek, így önálló kifogásolási joggal sem rendelkezik, ezért igényét rendes peres eljárásban érvényesítheti. A kérelmező dolog kiadása iránti igénye nem minősíthető szigorúan vett hitelezői igénynek, hiszen annak tárgya nem az adóst terhelő tartozás felszámolási vagyonból történő kielégítése, hanem annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a lízingtárgy része a felszámolási vagyonnak vagy sem. Ez a követelés nem sorolható be a Cstv. 57. §ában meghatározott hitelezői igények közé, mert még a sikeres birtokbaadás sem érinti a felszámolási vagyont, miután a lízingtárgy annak nem része.132 A fenti döntés alapján megállapítható, hogy amennyiben lízingbevevő a vele szemben kezdeményezett felszámolás kezdő időpontjáig nem szerezte meg a
132
ÍH 2005. 87.
40
lízingtárgy tulajdonjogát, akkor a lízingtárgy nem tartozik a csődvagyonba és azt ki kell adni a lízingbeadónak. 133 Meg kell jegyezni, hogy a jogirodalom vitatott a lízingtárgy csődvagyonba tartozásának szempontjából. Gárdos István és Gárdos Péter behoz egy új megközelítést, a gazdasági tulajdon fogalmát. Szerintük az a tulajdonos, aki tényleg birtokol, használ, hasznokat szed és viseli a dologgal kapcsolatos károkat, illetve a terheket és nem az, aki csak formálisan tulajdonos, mint a lízingbeadó. Álláspontjuk szerint, el kell ismerni a gazdasági tulajdont, azaz a lízingbevevő tulajdonjogát és ekkor a felszámolási eljárásban a lízingelt vagyontárgy a lízingbevevő, mint adós gazdálkodó szerv vagyonához tartozik. A lízingtárgy nem kerül vissza a lízingbeadóhoz, nem lesz egy elszámolási viszony a felek között. Véleményük alapján, a lízingbeadó tulajdonjoga ekkor formális, fiduciárius jellegű, ezért ha nem kapják vissza a lízingelt vagyontárgyat, mert az nem az ő tulajdonuk, akkor el kell ismerni azt, hogy ők biztosítékkal rendelkező hitelezők.134 A bíróság az adós gazdálkodó szervezet ellen felszámolási eljárást 2003 márciusában jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A felszámolási közlemény 2003 májusában jelent meg a Cégközlönyben. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező igényét, valamint ennek a kifizetésig számított kamatát 40 napon túl, de egy éven belül érkezett követelésként vegye nyilvántartásba, valamint kötelezte a felszámolót arra is, hogy a lízingszerződés tárgyát képező gépjárművet adja ki 15 napon belül a hitelezőnek. A határozat indoklása szerint a felek 2001 áprilisában lízingszerződést kötöttek, melynek értelmében a lízingebadó (hitelező) megvásárolta a lízingbevevő (adós) által kiválasztott gépjárművet, melyre a szerződésben foglalt feltételekkel lízingszerződést kötöttek. A hitelező a felszámolóhoz 2003 szeptemberében hitelezői igényt jelentett be és kérte a gépjármű kiadását is arra hivatkozva, hogy az a saját tulajdona. A felszámoló közölte, hogy a 40 napon túli bejelentés következtében határidőn túli követelésként tudná besorolni, amennyiben jogosságát elismerné, de mivel a lízingebadó ellen az adós cég tagjai pert indítottak a szerződés érvénytelensége iránt és pernyertességük esetén a lízingtárgy az adós tulajdonjogába kerül, így a hitelezői igényt nem fogadja el. Az elsőfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a hitelező nyilvántartásba 133 134
CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: i-m. 8-13. p. GÁRDOS István – GÁRDOS Péter: i.m. 17-20. p.
41
vételi igénye alapos, ugyanis a Cstv. 37. § (1) bekezdése alapján az egy éven belül bejelentett követelést is nyilvántartásba kell venni. Kitért arra is, hogy a harmadik személyek és a hitelező között folyamatban lévő per a hitelezői igény nyilvántartásba vételét nem befolyásolja. A lízingtárgy kiadásával kapcsolatban megállapította, hogy az mindaddig a lízingebadó tulajdonjogát képezi, amíg a lízingdíjak
maradéktalanul kifizetésre
nem
kerülnek,
ezért
a felszámoló
rosszhiszeműen járt el, amikor a tárgyat nem szolgáltatta ki. A felszámoló fellebbezést terjesztett elő a lízingtárgy kiadására vonatkozó rendelkezése ellen és előadta, hogy nem vitatja a lízingtárgy kiadására vonatkozó igényt, az azonban nem nála, hanem az adós ügyvezetőjénél található. Utalt arra is, hogy a fentiekről a hitelezőt tájékoztatta, így magatartása nem minősül rosszhiszeműnek. Továbbá megjegyezte, hogy a Cstv. 38.§ (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárásban a hitelező csak pénzkövetelést érvényesíthet, dolog kiadására vonatkozó igényt nem. A bíróság a következő döntést hozta. A Cstv. 38.§-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen, a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Következésképpen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos egyéb (nem pénz vagy pénzben kifejezett) követelést nem lehet a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni, arra a felszámolást elrendelő bíróság kizárólagos hatásköre nem terjed ki, így azt az általános hatáskörrel rendelkező bíróság a jogosult elbírálni. 135 A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a lízingbevevő felszámolása során, a még nem teljesített lízingdíjak miatt a lízingbeadó tulajdonában lévő lízingtárgy kiadása iránti igény nem a felszámolás hatálya alá tartozó követelés, így az nem érvényesíthető a felszámolási eljárásban, arra általános hatáskörrel rendelkező bíróság lesz jogosult. Fedezetelvonó magatartások Érdemes szót ejteni a felszámolás alá került lízingbevevő fedezetelvonó magatartásairól, mely több jogvita tárgyát is képezi.
135
BDT 2005. 1183.
42
A Cstv. 40. §-a kimondja, hogy „a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját ·
megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,
·
a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő
ingyenes
elidegenítés,
illetve
a
vagyont
terhelő
ingyenes
kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet, ·
a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.”136
„A jogügyletek eredményes megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is.”137 Ezen megtámadási jog azért jelentős, mert ha a hitelező sikeresen megtámad egy ilyen
szerződést
a
relatív
hatálytalanság
helyett
érvénytelenség
lesz
a
jogkövetkezmény, így az eredeti állapot helyreállítása miatt az adós vagyonába
136 137
Cstv. 40. § Cstv. 40.§ (1a) bek.
43
visszakerül a vagyontárgy és a többi hitelező fedezetéül is szolgálni fog. Ha relatív hatálytalanság lenne a jogkövetkezmény, csak annak a hitelezőnek a fedezetéül szolgálna, aki megindította az eljárást. A bírói gyakorlatban a következő döntések születtek ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. „A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása jó erkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek.”138 „Önmagában az a körülmény, hogy az adós a felszámolást megelőző egy éven belül a tartozása biztosítékául vételi jogot engedett, nem eredményezi a megállapodás érvénytelenségét. A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pont szerinti megtámadás nem azt jelenti, hogy az adós minden felszámolás előtt egy évvel megkötött és teljesített szerződése - megtámadása esetén - érvénytelen, és az eredeti állapot
helyreállítása
valamennyi
ügylet
esetében
indokolt
lenne.
A
szerződéskötéskori helyzetet alapul véve kell megállapítani, hogy az adós az üzleti gazdasági életben megszokott, ésszerűen vállalt biztosítéki célú vételi jogot engedett, vagy pedig nyilvánvaló módon a hitelezői követelések kötelező sorrendi szabályainak a kijátszására irányuló ügyletet kötött.”139 „Az adós a vagyonából való ingyenes elidegenítésnek, a felszámolási vagyon csökkentésének minősül és a hitelezőkkel szemben hatálytalan az az átruházás, mely alapján a lízingbevevő a lízingszerződés alapján igényt tarthatott a lízingtárgy megszerzésére
és
ezt
az
opciós
jogot
ingyenesen
harmadik
személyre
engedményezte.”140
138
BH 2000. 24. Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.277/2003. 140 BH 2000. 365 139
44
„Jó erkölcsbe ütközik az a szerződés, mely alapján a lízingbevevő cég a vezető tisztségviselőjére
ingyenesen
átruházza
a
lízingtárgy
tulajdonjogát
a
fizetésképtelenség megállapítása előtt pár nappal.”141
141
BH 2000. 24
45
V.
Záró gondolatok Véleményem szerint a Gárdos-féle megközelítés nem vezeti végig, hogy a
gazdasági tulajdon csak a pénzügyi lízing esetében felvethető kérdés, az operatív lízingnél nincs ilyen. Nem gondolja végig az ingatlan lízing speciális helyzetét, ahol nem a birtoklás, birtokbavétel a döntő az átruházás szempontjából, hanem az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. Nem veszi figyelembe, hogy a lízing attól speciális, hogy használati kötelem is egyben, ezért fűződnek hozzá bizonyos adójogi joghatások, melyek a lízingbevevők szempontjából, illetve a lízingdíj elszámolása szempontjából relevánsak. Ha tehát, álláspontjukat követve oda jutunk, hogy a lízing egy finanszírozási ügylet és a lízingtárggyal kapcsolatos lízingbeadói tulajdonjog egy formális tulajdonjog, akkor a szerződést ledegradáljuk egy alsóbb szintre, mely nem éri el egy önálló szerződéstípus szintjét, továbbá szembemegyünk a Ptk. pénzügyi lízingre vonatkozó fogalmával. Továbbá nem szólva a Ptk. tulajdonjogra és annak átruházására vonatkozó kikezdhetetlen érvényű szabályairól, hogy kit tekintünk tulajdonosnak. Attól, hogy a dolgot más birtokolja, használja, szedi hasznait, attól a tulajdonos még tulajdonos marad, mivel a rendelkezés joga, mint az egyik legfontosabb tulajdonosi jog nála van. Hasonló a helyzet a haszonbérlő esetében, aki szintén birtokol, használ, hasznokat szed, mégsem tekintjük tulajdonosnak, sem gazdasági, sem jogi értelemben és soha ilyen megközelítés nem merült fel. Nagyon veszélyesnek ítélem a gazdasági tulajdon bevezetését abból a szempontból is, hogy van rá precedens, mikor a lízingbevevő megszerzi a vagyontárgy tulajdonjogát még a felszámolás előtt és megpróbálja a vagyontárgyat "kimenteni" a csődvagyonból, vagy épp az opciós jogot engedményezi át ingyenesen. Ha a lízingbevevő a gazdasági tulajdonra apellálva saját tulajdonának érezheti a lízingtárgyat még inkább lehetősége lesz a vagyonkimentésre, különösen értem ez alatt azokat az ingó vagyontárgyakat, melyeknél nincs törzskönyv, mint például a haszongépjárműveknél (ilyenek a nagy értékű gépek berendezések,
46
gyártósorok),
azaz a lízingnyilvántartásba vétel "ellenére" "észrevétlenül"
átruházhatóak. Kérdésként merül fel az is, hogy miért is és kinek is lenne az jó, ha a lízingelt vagyontárgy a lízingbevevő gazdasági tulajdonaként a csődvagyonba tartozna, a lízingbeadónak pedig biztosított követelése lenne? Technikailag a lízingbeadónak, ugyanis nem kell a lízingtárgyat értékesíteni és nem kell tételesen kibontani a lízingdíjat, esetleg levonni a még hátralévő lízingdíjakból annak a használatnak a díját, mely nem történt meg. A lízingbeadó követelése milyen biztosított követelésnek minősülne? Fiduciárius biztosítékot a Cstv. nem ismer, csak közvetve a vételi jog kikötését, de ezt az új Ptk. alapján már nem lehet alkalmazni. Kérdéses, hogy zálogjoggal biztosított követelésnek minősülhetne-e? Amennyiben igen, ezzel tényleg jól járhatna-e a lízingbeadó? Megítélésem szerint, ha a Gárdos–féle szerzőpáros megközelítését követjük minden speciális szerződéstípust – mint amilyen a lízingszerződés is – a felszámolási eljárásban külön kellene szabályozni, amire nincs szükség.
47
Felhasznált irodalom
I.
Irodalomjegyzék
1. SÁRKÖZY Tamás: A magyar társasági jog Európában, HVG – ORAC, Budapest, 2001. 2. JUHÁSZ László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve, szerk.: Szabó Tünde, Novotni Kiadó 3. JUHÁSZ László: Csődjog, Dialóg Campus Kiadó, 2003. 4. DR VARGA Nelli: A fogyasztói pénzügyi lízing (PhD értekezés) Deák Ferenc Doktori Iskola, Miskolc, 2009. 5. BARTA – FAZEKAS – HARSÁNYI – KOVÁCS – MISKOLCZI – UJVÁRINÉ: Kereskedelmi szerződések, Novotni Kiadó, 2009. 6. BARTAL Tamás: Pénzügyi lízing – az új Ptk. és a valóság, Gazdaság és Jog, 2014. március, 3. szám 7. DR LUKÁCS Mónika- -DR SÁNDOR István – DR SZŰCS Brigitta: Új típusú szerződések és azok gyakorlata a gazdasági életben, HVG-ORAC 8. BARTAL Géza – DARÁZS Lénárd – HARMATHY Attila – HAVASI Péter – KISS Mária – KOVÁCS László – KŐRÖS András – MURÁNYI Katalin – OSZTOVITS Tamás – PETRIK Béla – PETRIK Ferenc – POMEISL András SZEIBERT Orsolya – SZENTIVÁNYI Iván - TAKÁTS Péter: Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, negyedik és ötödik rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI. HVG-ORAC 9. TAMÁS Lajos: A lízingszerződés kézikönyve, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 10. GÁRDOS Péter: A pénzügyi lízingszerződés, A Polgári törvénykönyv magyarázatokkal, szerk.: VÉKÁS Lajos – GÁRDOS Péter, Complex, Budapest, 2013. 11. KEMENES István: A pénzintézetek egyoldalú szerződésmódosítási jogáról, Gazdaság és Jog 2012. (20. évf) 4. sz. 12. VARGA Nelli: A pénzügyi lízingszerződés az új Ptk.-ban (GJ, 2013/10.)
48
13. CSŐKE Andrea – JUHÁSZ László: A pénzügyi lízingszerződésből eredő követelések érvényesítése a csőd- és felszámolási eljárásban, Gazdaság és Jog, 2014. március, 3. szám 14. GÁRDOS István – GÁRDOS Péter: A lízingebadó és a faktor, mint hitelező a felszámolási eljárásban, Gazdaság és Jog, 2014. május, 5. szám 15. PAPP Tekla: A lízingszerződés a bírói gyakorlat tükrében, Miskolci Jogi Szemle, 6. évfolyam 2011. 1. szám 16. MISKOLCZI Bodnár Péter: Pénzügyi lízing, operatív lízing vagy adásvétel? Gazdaság és jog, 1997. (5.évf.) 11. sz.
II.
Jogszabályjegyzék
1. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 2. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 3. 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és felszámolási eljárásról 4. A 2011. évi CXCVII. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról 5. 2014. évi XXXVIII. törvény a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezésről 6. A 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi szolgáltatásokról 7. 2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről 8. 1997. évi LXXXVI. törvénnyel kihirdetett a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawaban 1998. május 28.-án kelt UNIDROIT Egyezmény 9. Az Európai Unió Tanácsának 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról 10. A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006. (XII.1.) számú kollégiumi véleménye 11. ÍH 2005. 87. 12. BH 1999.422. 49
13. BH 1998.446. 14. BH 2000.365 15. BH 2000.24 16. BDT 2008.1799 17. BDT 2005. 1183.
III.
Hivatkozások jegyzéke
1. www.foe.hu DR CSŐKE Andrea – DR JUHÁSZ László: A 2014. évi XV. tv. és az új Ptk. hatása a Csődtörvényre és egyéb aktuális kérdések, FOE, 2014. 05.28. letöltve: 2014. október 19. 2. www.vallalkozas-online.hu/jog_lizing letöltve: 2014. október 20. 3. Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.277/2003. letöltve: 2014. október 22.
50
