XVII. Országos Könyvvizsgálói Konferencia Balatonalmádi, 2009. szeptember 3-4.
A közvagyon az államháztartás alrendszereiben*1
Az Országgyőlés részére az állami költségvetés tárgyalásakor és a zárszámadáskor tájékoztatóul be kell mutatni az államháztartás bevételeit és kiadásait (költségvetési mérleg) alrendszerenként és összevontan, közgazdasági és funkcionális tagolásban. A közfeladatokat az államháztartás alrendszerei a jogszabályokban kialakított munkamegosztásban látják el, mely feladatok finanszírozásában az alrendszerek az éves költségvetésükben meghatározott módon és mértékben járulnak hozzá. Az államháztartás mőködési rendjérıl szóló 327/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. sz. melléklete részletesen szabályozza az államháztartás négy alrendszerének „mérleg-jelentés”-i kötelezettség útmutatóját. A mérleg-jelentésben minden adatszolgáltatási idıszakban a tárgyév eleji nyitóállományból kiindulva az adatszolgáltatási idıszak teljes halmozott forgalmát kell szerepeltetni. Az őrlap három részbıl áll: – az eszközök és források alakulása, – a részesedések és a részesedések utáni osztalék alakulása, – a közteher-bevételek adósainak alakulása. Az őrlap használatát az Áht. végrehajtására szolgáló az államháztartás mőködési rendjérıl szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet XIII. fejezetének 145. §-a írja elı. A közvagyon mértékét, összetételét vizsgálhatjuk szőkebb és tágabb megközelítésben. Szőkebben, ha az államháztartás négy alrendszerének feladatellátását
1
(a Magyar Könyvvizsgálói Kamra XVII. Országos Könyvvizsgálói Konferenciáján elhangzott elıadás szerkesztett változata)
biztosító vagyont elemezzük, tágabb értelemben, ha az állami (köz)vagyon egészét vizsgáljuk. Elıadásomban az államháztartás vagyonát, ezen belül is kiemelten a helyi önkormányzati rendszer vagyoni helyzetét kívánom bemutatni, elemezni, de elöljáróban feltétlenül szólni kell az állami (köz)vagyon helyzetérıl, mellyel történı helyes gazdálkodás visszahat az államháztartás egészére. Az ún. állami (köz)vagyon körébe tartozik az állami tulajdonban lévı termıföld és termıföldnek nem minısülı ingatlan, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erıforrás, az állami tulajdonban lévı értékpapír, az államot megilletı társasági részesedés és más vagyoni értékő jog. Természetesen számviteli értelemben a saját vagyon a mérlegben nyilvántartott eszközök értékének a kötelezettségekkel csökkentett összege, valamint a nyilvántartásokban érték nélkül szereplı eszközök. Az állami tulajdonban lévı dolgok pontos körét jogszabályok rögzítik. Az állami vagyon rendeltetésétıl függıen kincstári, illetve üzleti vagyon lehet. Jogosan merül fel a kérdés, – a rendszerváltás óta eltelt közel két évtized végén – hogy ténylegesen értékben mennyi az állami tulajdonban lévı vagyon. A kérdésre jelenleg nehéz válaszolni, illetve pontos választ szinte sehonnan nem kaphatunk. Ugyanis a nemzetgazdaság eszközállományának számbavétele a rendszerváltás óta kikerült a statisztikai nyilvántartási körbıl és a KSH csak a közelmúltban kezdte el a nemzetgazdasági eszközállomány folyóáras értékét modellszámítás alapján feltérképezni. E szerint 2006 év végén az állóeszköz állomány számított bruttó értéke 162 289 milliárd forint volt, aminek 1/3-a mőködött a termelı és 2/3-a a nem termelı ágakban. A központilag kezelt állami vagyon három nagy csoportba sorolható, aminek gondozását 2007-ig három külön szervezet látta el. A társasági, üzleti vagyon portfoliót az Állami Privatizációs és Vagyonkezelı Rt. (ÁPV Rt.) kezelte. Az állami földvagyont a Nemzeti Földalap, az állami ingatlanvagyon és az azzal való gazdálkodás a Kincstári Vagyonigazgatósághoz (KVI) tartozott. A 2007. évi CVI. sz. törvény az állami vagyonról új helyzetet teremtett, az említett három szervezetet egyesítette és az egységes vagyongazdálkodás operatív szerve2
ként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt.-t (MNV Zrt.) hozta létre. Az állami vagyon hasznosításával, elidegenítésével, megterhelésével kapcsolatos ügyekben a magyar állam nevében döntéshozó szervezet a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (MVT) lett. Az MVT hét tagú testület, mely egyben ellátja az MNV Zrt. igazgatótanácsi feladatait is. Az MNV Zrt-re bízott vagyon bevételeit és kiadásait az éves költségvetési törvényekben (az állami vagyonnal kapcsolatos önálló nemzetgazdasági fejezet) határozzák meg. A fejezetben a kiadások valamennyi tétele az MNV Zrt. mőködésébıl származik. A bevételek közül a koncesszióból származókat nem az MNV Zrt., hanem a koncesszió tulajdonosai teljesítik. Az MNV Zrt. egyszemélyes zártkörően mőködı részvénytársaság, a részvényesi jogokat a Pénzügyminiszter gyakorolja, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) szerint mőködik, de a költségvetési intézményekre vonatkozó államháztartási szabályokat is be kell tartania. Az MNV Zrt. a saját vagyonától elkülönítetten tartja nyilván azt a vagyont, amely felett az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorol. A társaság saját vagyonáról a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.), rábízott vagyonáról Szvt. és az MNV Zrt. könyvvezetésének és beszámoló készítésének kormányrendeletben elıírt szabályait, elıírásait kell alkalmazni. Az MNV Zrt. kezelésében lévı ún. rábízott vagyon pontos értékére jelenleg nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, melyet az ÁSZ jelentéseiben több éve kifogásol. A pontos vagyonkataszter 2009. év végére készül(het) el. A törvényi elıírásoknak megfelelıen az MNV Zrt. a nyilvánosság felé 2009. év végére ígéri, hogy egységes informatikai rendszerben lesz a nagyságrendileg 1,5 millió hektár termıföld, 1 millió hektár erdı, 237 ezer ingatlan, az 1000 km-es autópálya és a 300-at meghaladó társaság nyilvántartása. A jelenlegi ismeretek és becslések szerint az állami vagyon számított értéke 40-45 000 milliárd forintra tehetı, melybıl: – ingatlan, mőemlék belterületi föld ~ 12 700 milliárd forint,
3
– vonalas létesítmény, egyéb közlekedési ingatlan ~22 700 milliárd forint, – a föld mélyének kincse ~3 800 milliárd forint, – a termıföldterület ~2 100 milliárd forint. A fı kérdés az, hogy hogyan hasznosul az állami vagyon, mely az állami költségvetés vagyongazdálkodási fejezetének vizsgálata alapján adható meg (az elıadásomnak ez nem tárgya, ezért erre csak egy gondolat erejéig térek ki). Feltétlenül meg kell említenem, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján a vagyongazdálkodásunk nem volt megnyugtató. Ugyanis a jelentıs vagyontömeg az államnak nem nyereséget hozott, hanem az elmúlt esztendık során többnyire ráfizetést. Az állami vagyongazdálkodás alapvetıen két módon segítheti a központi pénzügyi források bıvítését: az állami vagyon értékesítésével (természetesen a szigorú törvényi garanciák betartásával és akkor, ha a befolyt bevétel kizárólag az államadósság csökkentésére fordítódik). Ki kell emelnem azt is, hogy fel kell készülnünk a mezıgazdasági földterületek jövıbeni értékesítésére, de ezzel kizárólag az EU-s moratórium meghosszabbítását követıen vállalkozhatunk, mivel a hektáronkénti földárak az EU-ban – az Eurostat adatai szerint – átlagosan 5-10-szeres mértékben haladják meg a hazai földárakat. Az értékesítés mellett sokkal hatékonyabbá kell tennünk a vagyon folyamatos mőködtetését, azaz növelni kell jövedelmezıségét (több mint 300 társaság még eredményesebb gazdálkodásáról van szó!). Az eredményesebb vagyongazdálkodás a rendszerváltás óta folyamatosan várat magára. A magyar privatizációs folyamat jellemzıje 1988. évtıl napjainkig az alábbiakban összegezhetı: – spontán privatizáció (1988-1990.) során a központi kontroll hiányában jelentıs vagyonvesztés történt, – a könnyen értékesíthetı cégek eladása (1990-1994.) idıszakában a jól mőködı, piacképes vállalatok, illetve gazdasági társaságok értékesítése történt, külföldi és hazai befektetık részére. A hazai befektetık
4
jelentıs mértékő kedvezményes hitelfelvétellel jutottak több ezer tulajdonhoz, – a stratégiai cégek eladásának idıszaka (1995-1997.), mely során az energetikai termelı és szolgáltató közüzemek, a bankok, a biztosítók, a gyógyszergyárak, a nehézipari cégek, a szállodaláncok és nem utolsó sorban a cukorgyárak privatizációjára került sor, esetenként a garanciális és árképzési elvárások nélkül, – az 1998-2001. évekre jellemzı a társasági kisebbségi tulajdonrészek értékesítése, ahol az állami részesedés kisebbségben maradt. Így került teljes egészében magántulajdonban többek között: a MOL, az ELMÜ, a TITÁSZ, a BORSODCHEM, a K&H Bank, a Budapest Bank, a HUNGAROFHARMA, – a privatizáció újraindításának és „lezárásnak” utolsó idıszaka (2002-2007.) alatt a Kormány a korábban tartós állami tulajdonban maradó társaságok körét tovább csökkentette. Ezen öt szakaszt követıen merülhet fel jogosan nemcsak könyvvizsgálói körökben, hogy mennyi is ténylegesen az állami tulajdonban lévı megmaradt vagyon értéke. Erre talán már csak ez év végéig kell várnunk a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt. ígérete szerint, továbbá a konferencia idıszakában záruló számvevıszéki ellenırzés ismeretében juthatunk megbízhatóbb információhoz. A továbbiakban a helyi önkormányzatok vagyonáról szeretnék átfogó tájékoztatást adni, hangsúlyozottan szólnom kell arról, hogy az államháztartás alrendszerei közül a helyi önkormányzatok vagyonnyilvántartása mutatja leginkább a tényleges vagyoni helyzetet. Elöljáróban szólnom kell arról is, hogy az Ötv. a vagyon védelme érdekében többek között kimondja: – az önkormányzat a vagyon elidegenítését, megterhelését, vállalkozásba vitelét vagy más célú hasznosítását népszavazáshoz kötheti,
5
– az önkormányzat vállalkozása nem veszélyeztetheti a kötelezı feladatok ellátását, – az önkormányzat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben a felelıssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulásának mértékét. Rendkívül fontos az önkormányzat vagyongazdálkodási-rendelete, amelyben kimondja az önkormányzat különbözı a jogosítványait. A vagyon alakulása A helyi önkormányzatok eszközeinek értéke a 2008. évben 474,2 milliárd forinttal (4,5%-kal) növekedett és ezzel az év végén az eszközök állománya 11 098,6 milliárd forint. Ezen belül a befektetett eszközök aránya 92,3 %, a forgóeszközöké 7,7%. A befektetett eszközökön belül az immateriális javak, a tárgyi eszközök és az üzemeltetésre, koncesszióba átadott, illetve átvett eszközök 2008. december 31-ei nettó értéke együttesen 9 651,6 milliárd forint (a befektetett eszközök 86,9 %-a). Elıbbi vagyon-körben a bruttó értékkel – 10 985,2 milliárd forinttal – szemben elszámolt értékcsökkenés 1 841,4 milliárd forint, amely átlagosan 16,8 %-os amortizálódást mutat. Az önkormányzati vagyonon belül jelentıs a telkek, földterületek állománya, ahol értékcsökkenés nem érvényesül. A mérlegben „túlsúlyos” egyéb ingatlanoknál az értékcsökkenés 13,2 %, és ettıl némileg magasabb, 14,2% az üzemeltetésre, koncesszióba átadott, átvett eszközök értékcsökkenése. Mindkét index növekedett a 2007. év végi állapothoz képest 0,7, illetve 1 százalékponttal. A további eszköz-típusoknál az amortizációs mérték sokkal magasabb: az immateriális javaknál 70,2 %-os, a gépeknél, berendezéseknél, felszereléseknél 71,8 %-os, a jármőveknél pedig 68,8 %-os az elhasználódás. A jármővek kivételével – kisebb mértékben, de romlottak a mutatók. A gépeknél, berendezéseknél az állomány-növekedés a 2007. évi szinthez hasonlóan, csak 2,7 %-os.
6
= A tárgyi eszközök (ingatlanok, gépek, berendezések, jármővek, tenyészállatok) tárgyévi bruttó növekedése 1 189,1 milliárd forint. Ezen belül a térítésmentes átadás-átvételek egyenlege mintegy 7,0 milliárd forint értékő vagyongyarapodást hozott. A befejezetlen beruházások állománya az elızı évihez (372,4 milliárd forinthoz) képest 4,2 %-kal, 356,8 milliárd forintra, a beruházási elılegek állománya pedig 33,3 %-kal 5,0 milliárd forintra csökkent. A következı évre áthúzódó beruházások aránya (az elılegekkel) a befektetett eszközök 3,2 %-át teszi ki. A 2008. évi pénzforgalmi adatok szerint beszerzésre, létesítésre, felújításra 426,2 milliárd forintot költöttek az önkormányzatok, 46,3 milliárd forinttal kevesebbet, mint 2007-ben. A korábbi év(ek)ben indult beruházásokból 117,9 milliárd forint értékő eszközt aktiváltak, az elızı évinél 41,7 milliárd forinttal kevesebbet. Az eredeti elıirányzathoz hasonlítva a felújítások 88,3%-ra, a beruházások 79,4%-ra teljesültek, ami jó arány, bár a módosított elıirányzatokhoz képest – elıbbi sorrendben – 64,8% és 57,9% a tényleges teljesítés. = A tartósan befektetett pénzügyi eszközök jelentısen 35,2 milliárd forinttal növekedtek. Az 592,2 milliárd forint tartós pénzügyi befektetésbıl 541,0 milliárd forintot tesznek ki a tartós részesedések, értékpapírok, bankbetétek együttesen. Ebben a körben mintegy 34,3 milliárd forinttal nıtt a befektetés állomány. = Az egyéb hosszúlejáratú követelések állománya (lakásvásárlás támogatása, helyi támogatás, munkáltatói támogatás lakásépítés címén nyújtott kölcsönökbıl) értékhelyesbítésekkel korrigált állománya 0,8 milliárd forinttal növekedett.
7
A befektetett eszközöket a saját tıke 89,7%-ban, a tartalékokkal együtt pedig 94,7%-ban fedezi. Ezek a 2007. évi indexeknél (92,0%, illetve 95,4%) némileg kedvezıtlenebbek. Az év végi forgóeszköz állomány 222,4 milliárd forinttal, 35,2%-kal magasabb az elızı évi, december 31-én kimutatott állománynál. = A követelések 134,4 milliárd forint összege a forgóeszközök mintegy 15,7%-át teszi ki és 20,1 %-kal emelkedett az elızı évhez képest. A követelések között 46,4%-os arányt (62,3 milliárd forinttal) az adósok, 21,6 %-ot (26,4 milliárd forinttal) a szállítók, az egyéb vevık díjtartozásai (41,7 milliárd forinttal) 32,0 %-ot képviselnek, ez utóbbin belül a hosszúlejáratú követelésekbıl tárgyévi lejáratra „átvitt” követelések összege 9,0 milliárd forint. = A rövid lejáratú értékpapírok és egyéb részesedések állománya 53,6 milliárd forintról 77,7 milliárd forintra nıtt. Ezen belül mind a részesedések, mind a forgatási célú értékpapírok állománya emelkedett. A rövid lejáratú és tartós pénzügyi befektetésekben lévı állománynövekedés együttesen mintegy 60 milliárd forintot tesz ki. = A pénzeszközök között a költségvetési bankszámlákon, valamint a pénztárakban lévı – idegen pénzeszközök nélküli – 525,4 milliárd forint összeg az elızı évit 155,4 milliárd forinttal haladja meg. Az aktív-passzív elszámolásokkal is korrigált módosított pénzmaradvány 448,7 milliárd forint, melybıl a szabad 114,8 milliárd forint. A rövidlejáratú értékpapírok és pénzeszközök állománya 158,5 %ban fedezi a mérlegben kimutatott rövidlejáratú kötelezettségeket. Csak a pénzeszközökre korlátozott likviditás-számítással is 138,1 %-ban lefedett a rövidlejáratú kötelezettség-állomány. Ez a két mutató az elızı évi mérleg-fordulónapon – elıbbi sorrendben – 121,3%, illetve 105,9 % volt. 8
Összességében a forgóeszközök aránya az elızı évihez képest 6,0%-ról 7,7%-ra emelkedett. Az elmozdulásban a rövidlejáratú értékpapírok és költségvetési bankszámlákon lévı pénzállomány igen jelentıs növekedése a meghatározó.
9
Az önkormányzati vagyonmérleg eszközoldalának alakulása Változás Megoszlás 2008. 2008/2007 %%-ban ban
2007. XII. 31. millió forint
2008. XII. 31. millió forint
Vagyoni értékő jogok
10 553,7
10 917,0
103,4
0,1
Szellemi termékek
15 371,3
13 333,6
93,9
0,1
Egyéb immateriális javak
82,0
181,7
66,1
0,0
Immateriális javakra adott elıleg
56,7
86,6
30,0
0,0
0,2
0,2
200,0
0,0
26 063,9
24 519,1
94,1
0,2
7 018 991,4
7 153 042,7
102,4
66,1
141 397,4
134 847,5
96,5
1,3
22 421,7
25 879,1
87,7
0,2
82,8
94,2
102,6
0,0
372 412,7
356 807,7
93,8
3,5
7 567,8
5 050,4
66,7
0,1
124 986,3
127 455,0
88,6
1,2
7 687 860,1
7 803 176,6
101,5
72,4
Részesedések
484 633,1
496 017,2
101,0
4,6
Értékpapírok
16 525,8
37 567,8
106,1
0,2
Adott kölcsönök
33 202,7
32 970,0
91,6
0,3
5 558,4
7 441,4
133,9
0,1
15 353,1
16 967,1
63,8
0,1
1 753,0
1 241,5
110,9
0,0
557 026,1
592 205,0
99,9
5,2
1 704 034,2
1 805 136,5
108,5
16,0
17 188,6
18 848,2
105,9
0,2
1 721 222,8
1 823 984,7
108,5
16,2
9 992 172,8
10 243 885,4
102,5
94,0
11 992,2
11 651,4
97,5
0,1
Követelések összesen
111 847,8
134 377,8
66,6
1,1
Értékpapírok összesen
53 647,4
77 655,4
93,9
0,5
Pénzeszközök összesen
381 695,9
537 105,2
155,5
3,6
73 068,3
93 905,7
102,1
0,7
632 251,6
854 695,5
135,2
7,7
10 624 424,4
11 098 580,8
104,5
100,0
Megnevezés
Immateriális egyéb javak értékhelyesbítése I. Immateriális javak Ingatlanok Gépek, berendezések, felszerelések Jármővek Tenyészállatok Beruházások Beruházásokra adott elılegek Tárgyi eszközök értékhelyesbítése II. Tárgyi eszközök összesen
Hosszú lejáratú bankbetétek Egyéb hosszúlejáratú követelések Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése III. Befektetett pénzügyi eszközök Üzemeltetésre, kezelésre koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök Üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékhelyesbítése IV. Üzemeltetésre, kezelésre koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök A. Befektetett eszközök összesen Készletek összesen
Egyéb aktív pénzügyi elszámolás összesen B. Forgóeszközök összesen Eszközök összesen
10
Az önkormányzatok 2008. évi vagyoni forrásai az alábbiak szerint alakultak: A saját tıke 8,9 milliárd forinttal csökkent. Ezzel az elızı évi 92,0%-hoz viszonyítva alacsonyabb mértékben – 89,7%-ban - nyújt fedezetet a befektetett eszközökre. Az 517,7 milliárd forint tartalék az elızı évi 341,4 milliárd forinthoz képest igen jelentıs, 176,3 milliárd forintos emelkedést mutat. (Vélhetıen a kötvénykibocsátásból származó bevételek eredményezték a tartalék-növekmény javát. A ténylegesen felhasznált rész még kisebb, de a kötelezettségvállalással terhelt maradványon belül már jelentıs lehet az e forrásból származó bevételek aránya). A költségvetési tartalékon belül az elızı évi 301,4 milliárd forinttal szemben 452,2 milliárd forintra emelkedett a tárgyévi (helyesbített) maradvány. A költségvetési befizetési kötelezettségek, átutalatlan támogatások valamint a pénzmaradvány terhelı elvonások egyenlege 4 milliárd forinttal csökkentette a helyesbített pénzmaradványt. A kötelezettségek – a passzív elszámolások nélkül – (+305,0 milliárd forinttal) 1 274,3 milliárd forintra emelkedtek. Ezen belül a hosszúlejáratúak 273,8 milliárd forinttal (44,2%-kal), a rövidlejáratúak pedig 31,2 milliárd forinttal (8,9%-kal) magasabbak az elızı év véginél. Megduplázódott az önkormányzatok kötvény-kibocsátása. 2007-rıl 2008-ra 188,2 milliárd forintról 399,8 milliárd forintra nıtt az ebbıl származó fejlesztési forrás. A mőködési célú kötvény kibocsátás is megkétszerezıdött (20,4 milliárd forintról 42,0 milliárd forintra). A beruházási célú hitelfelvételek 395 milliárd forintot tesznek ki. A rövidlejáratú kölcsönök, hitelek és szállítói tartozások együttesen, ugyan 10 %-kal, 17,4 milliárd forinttal csökkentek, de az egyéb kötelezettségek 48,6 milliárd forinttal nıttek. Ez utóbbin belül a legnagyobb növekedés a még elszámolásra váró támogatási program-elılegeknél (+30,9 milliárd forint) mutatkozik.
11
A passzívák állománya az elızı évihez hasonló nagyságrendő (120,0 milliárd forint, melybıl jelentıs tétel a központi költségvetés által 2008-ban átutalt 2009. évi finanszírozási elıleg.
Az önkormányzati vagyonmérleg forrásoldalának alakulása Változás Megoszlás 2008. 2008/2007 %%-ban ban
2007. XII. 31. millió forint
2008. XII. 31. millió forint
609 663,8
607 649,5
99,7
5,5
8 441 435,0
8 430 907,3
99,9
76,0
143 928,0
147 544,9
102,5
1,3
9 195 026,8
9 186 101,7
99,9
82,8
340 562,8
516 784,0
151,7
4,7
804,5
890,1
110,6
0,0
E. Tartalékok összesen
341 367,3
517 674,1
151,6
4,7
I. Hosszú lejáratú kötelezettségek
620 027,9
893 807,5
144,2
8,1
II. Rövid lejáratú kötelezettségek
349 321,9
380 473,0
108,9
3,4
III. Egyéb passzív pü-i elszámolások
118 680,3
120 524,5
101,6
1,1
1 088 030,1
1 394 805,0
128,2
12,6
10 624 424,2
11 098 580,8
104,5
100,0
Megnevezés Induló tıke Tıkeváltozások Értékelési tartalék D. Saját tıke összesen I. Költségvetési tartalékok összesen II. Vállalkozási tartalék összesen
F. Kötelezettségek összesen FORRÁSOK ÖSSZESEN
Az államháztartás további három alrendszerének, nevezetesen a központi költségvetési fejezetek és szervek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak, valamint az elkülönített állami pénzalapok 2008. évi összesített könyvviteli mérlegadatait függelékként csatolom, azzal, hogy a következı gondolataim az államháztartás egészét jellemzik. Elıadásom összegezéseként a vagyongazdálkodásban megoldandó problémákra kívánom a figyelmet felhívni, melyhez kérem az államháztartás alrendszereiben mőködı könyvvizsgálók értelemszerő támogatását is. Az amortizáció az államháztartás alrendszereiben levegıben lóg, ha a mérlegadatok alapján megvizsgáljuk, hogy a központi fejezetek és intézményeik eszközértéke és az évenkénti felújítási elıirányzata milyen arányban van egymás-
12
sal, akkor siralmas képet kapunk (de ez a csekély elıirányzat is igen differenciált, néhány költségvetési fejezetben szerepel…). Vagyis a tárcák többsége, de ez vonatkozik a helyi önkormányzati intézményi körre is, egyáltalán nem vagy csak minimális felújítást végez, így nyilvánvalóan évrıl-évre romlik az ingatlan közvagyon fizikai állaga, azaz a késıbbiekben mind nagyobb költségigényt generál a folyamatos felújítások elmaradása. Az elmúlt években az állami források szőkössége folytán beruházások és rekonstrukciók nyertek kiemeltebb támogatást, ezen belül is kórházak, színházak kerültek elıtérbe. Az államháztartás egészében idızített bombaként van jelen a PPP konstrukcióban létrejött vagyonelemek sorsa. Félı, hogy a tulajdonos költségvetési intézményi kör az üzemeltetési idıszak végére (a PPP szerzıdések lejártakor) elavult, leamortizálódott vagyonhoz jut. Napjaink ismeretében költségvetési „állatorvosi” lóként kell figyelem felhívással élnünk az egészségügyi intézmények privatizációjára. A közszolgáltató társaságok esetében a helyi önkormányzatoknak ármegállapítási joga van, ugyanakkor többségében társadalompolitikai szándékból engedett, nyomott árak nem engedik az eszközök mennyiségi és minıségi pótlását. Az ún. vonalas infrastruktúránál igen differenciált a kép, országosan kiépült a vízellátás, folyamatosan épül (de nem a szükséges mértékben és ütem- ben) a szennyvízelvezetés és tisztítás, javul a helyi utak állapota, de nagyon nagy még az elmaradás és ennek felszámolása központi források nélkül rövidtávon nem valósíthatók meg. A helyi önkormányzatok esetében, különösen a következıkre érdemes felhívni a figyelmet: – az önkormányzati vagyon egy része apportként kerül gazdasági társaságokba, ez esetben a helyi önkormányzat csak közvetetten – sokszor már késın – tud odafigyelni,
13
– az önkormányzati tulajdon védelme érdekében került sor az Ötv. 2005. évi módosítására, melynek révén a helyi önkormányzatok 2007. január 1-tıl alkalmazhatják a vagyonkezelıi jog intézményét. Ez lehetıvé teszi, hogy az önkormányzatok korlátozottan forgalomképes vagyonukat – tulajdonuk megtartása mellett – gazdálkodó szervezetek részére vagyonkezelésbe adják. Elınye, lehetıség nyílik e vagyon után értékcsökkenést elszámolni, de vagyonkezelıi jogot kizárólag versenytárgyalás keretében lehet létesíteni, – újabban sokat hallani az ún. vagyonholdingokról, amelyek különbözı jogosítványokat kapnak az önkormányzatoktól a vagyongazdálkodást illetıen. E területen különös figyelmet érdemel a tulajdonosi érdekek képviselete. Talán ide tartozik a vagyonnal kapcsolatos döntési hatáskörök megosztása a képviselı-testület, a bizottságaik, a polgármester, vagy éppen az általa létrehozott szervezetek (így a holdingok) között. Budapest, 2009. július 22.
Dr. Lóránt Zoltán okl. könyvvizsgáló ÁSZ fıigazgató
14
