A BALAVÁSÁRI PORTA AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTESBEN 1

3_HE_27_Todor_Eniko_haz es ember 26 2016.05.31. 15:10 Page 57

Bardócz-Tódor Enikõ

A BALAVÁSÁRI PORTA AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTESBEN

1

Az Erdély épületegyüttes koncepcióját VASS Erika és BUZÁS Miklós dolgozta ki 2006-ban.2 A tájegységben felépítendõ tizenöt porta egyikét a Kis-Küküllõ mentérõl tervezték beszerezni. Tanulmányomban a Múzeumba került portát, valamint vázlatosan annak származási helyét, a Kis-Küküllõ mente kistájat szeretném bemutatni.

zentánsa lehessen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüttesében.

Az épületegyüttes kiválasztása 2013 tavaszán VASS Erika és BUZÁS Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai elõzetes terepbejárást végeztek Erdélyben. Ennek során a Kis-Küküllõ mentérõl hét szóba jöhetõ portát jelöltek ki felmérésre. Úgy tervezték, hogy ezek közül fogunk majd egyet a készülõ erdélyi tájegységbe áttelepíteni. 2013 augusztusában a Múzeum dolgozóinak és egyetemi hallgatóknak egy csoportja megkezdte a kiválasztott portákon lévõ egyes épületek építészeti és néprajzi felmérését. A felmérés kapcsán Balavásáron, Pócsfalván, Kóródszentmártonban, Bonyhán, Küküllõdombón és Dányánon, majd késõbb Balavásáron, Kelementelkén, Kenden, Szászcsáváson, Küküllõdombón volt alkalmam gyûjtõmunkát végezni. Az ott készült fotók és interjúk a Múzeum adattárába kerültek, jelenleg feldolgozásra várnak. A tavaszi bejárás során felmért hét portából három volt eladó, közülük még 2013 decemberében a Balavásár 46. szám alattit választottuk ki a Múzeumba történõ áttelepítésre. Döntésünk indokai között a szakmaiak mellett gyakorlati szempontok is szerepeltek: a két másik épület megvételérõl folyó tárgyalások rendkívül nehezen haladtak, azok egyikét cserépfedés nélkül adták volna el, a másik két épület agglegény tulajdonosai egymás közt sem tudtak megegyezni. Balavásáron a 46-os házszám alatt viszont olyan portát találtunk, ahol együtt szántak eladásra egy teljes, nemrég még használt épületegyüttest. Az örökösök tájházként szerették volna megõrizni, de nem sikerült támogatást szerezniük hozzá, így az épületek állaga egyre romlott. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak történõ eladás ezért nekik is kedvezõ, az intézmény számára pedig szakmai és gyakorlati okokból egyaránt optimális megoldás volt. Egységes, hagyományõrzõ építészeti képe, illetve megvásárolhatósága tette lehetõvé, hogy a Kis-Küküllõ vidékének néprajzi repre1 2

1. kép. A balavásári 46. számú ház (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014.)

Az épületegyüttes kiválasztása után a tájegység létesítési koncepciója alapján kellett hozzáfognom a további kutatáshoz. Tájegységfelelõs muzeológusként ehhez VASS Erika a következõ irányadó instrukciókat adta: Cél a skanzenek mûködésében világszerte megjelenõ trend érvényesítése, hogy a múzeumi bemutatás idejét az életmódváltozásra koncentrálva szinte napjainkig elhozzák. Érzékenynek kell lennünk a bemutatásban a napi társadalmi, kisebbségi problémákra (esetünkben a nemzetiségek együttélésére, a közelmúlt történetére, a kommunizmus és Ceausescu-idõszakára), bõvítenünk kell a bemutatandó tematikát és szélesítenünk kell az alkalmazott a módszereket. Feladataim közé tartozik tehát a jelenlegi életmód kutatása is amellett, hogy a terepmunka során az egykori normák, mentális világok megismerésére kell összpontosítanom. A Kis-Küküllõ mente és Balavásár Az épületegyüttest származási helyével, a Kis-Küküllõ mente kistájjal együtt kell bemutatnom. A kistáj, egykor – Küküllõ vármegye néven – a történeti Magyar-

Jelen tanulmány a Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19–21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez címû, K105556. számú OTKA kutatás keretében készült. VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007. 227–266.

57


ország egyik legkisebb vármegyéje volt. A teljes területe csupán 1.625,82 km2. Éghajlata kontinentális jellegû. Székhelyei voltak: Dicsõszentmárton, Erzsébetváros és Marosvásárhely.3 A Kis-Küküllõ a Görgényi-havasokban lévõ Bucsinhágóban ered, és a hossza 191 km. A völgy szélessége 1,5–2 km, a Balavásár felett elhúzódó hegyvonulat vulkanikus eredetû. A folyó jobb partja és az egykori szõlõhegy között elhelyezkedõ Balavásár a következõ településekkel határos: Kelementelke, Kiskend, Egrestõ, Kóród, Göcs és Szövérd. A közúton kívül rendelkezik vasúttal is, mely Balázsfalvától – Balavásárt érintve – Parajdig halad. A település átlagosan kiépített infrastruktúrával (gáz, villany, telefon) rendelkezik. Az oktatási intézmények (óvoda, 8 osztályos iskola) magyar nyelvûek, mint ahogy a mûvelõdési ház is. A település feletti szõlõhegy egyes részeinek neve: Nyerges, Bérc, Farkasagatya, Béldi, Vásárút, Barátosi, Mimi, Ürmös, Nagyszõlõ, Csillag, Szarkomály, Nádas, Cakó, Szalai- és Kiskendi-hegy. A környék erdõben szegény volt a szükséges faanyagot a szomszédos falvak erdejébõl szerezték be. A környék nagyobbrészt a Szalók nemzetséghez

2. kép Kis-Küküllõ vármegye térképe (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/08)

tartozó családok birtokában volt, így Domáld, Ádámos, Szénaverõs, Csapód, Kerelõ, Dányán, Kis- és Nagykend és Balavásár (románul Bălăuşeri) is.4 A név elsõ fele egy „Bala” õsi birtokos családnévbõl származhat.5 A „vásár” végzõdést a forgalmas helyen fekvõ településen rendezett vásárokról kaphatta. A földbirtokok megmûveléséhez eleinte betelepített lakosság idõvel, a birtokok felaprózódásával, földmûvelõ munkásokra és részbirtokosokra oszlott. 1674-tõl vannak írásos feljegyzések arról, 3 4 5 6 7 8 9

58

www.kislexikon.hu/kis-kukullo.html CSANÁDI Dezsõ 1913. 833. PÉTERFY László 2001.5. PÉTERFY László 2001.9. SZABÓ Á. Töhötöm 2013. 22. PÉTERFY László 2001. 15. ORBÁN Balázs 1868. 36.

hogy a település jobbágyai melyik földbirtokosnál szolgáltak.6 A jobbágyság 1848-al véget ért ugyan, de még évtizedeknek kell eltelni, amíg a régi életformát az önálló gazdálkodás váltotta fel. A 14. századig a környék lakosságát magyarok és szászok adták. A románság jelentõsebb számban késõbb, az 1700-as évek közepén jelenik meg, amikor a földbirtokosok olcsóbb munkaerõt (zsellérnek, cselédnek) telepítettek birtokaikra. Így vált jelentõssé a román és talán a 18. század óta letelepült cigány népesség is7. A kereskedelem fejlõdésével zsidó családok is beköltöztek a településre. Miközben a Kis-Küküllõ mentén a románság már a 18. század közepétõl relatív többséget alkot, Balavásáron 1900-ban a település vallási megoszlása a következõ: református 652, görög katolikus 110, római katolikus 66, izraelita 38, unitárius 5.8 1910-ben 985 lakosból 929 magyar és 55 román. A kollektivizálás elõtti magángazdaság idején a szõlõmûvelésbõl származó jövedelem töltött be jelentõs szerepet a lakosság életében. Másik jövedelemforrásuk az állattartás volt. Napjainkban a faluban a református vallás mellett katolikus, ortodox és neoprotestáns egyházak is jelen vannak. A népességi adatok szerint 1992ben 1.290 lakosból 1.063 magyar, 121 cigány és 106 román, 2002-ben 1.228 lakosból 958 magyar, 174 cigány, 96 román, 2011-ben 1.226 lakosból 958 magyar. Balavásár szokásait, lakosainak jellemvonásait sokáig meghatározta fekvése, minthogy olyan magyarok lakta terület, amely részint Székelyfölddel, részint pedig a Szászfölddel határos. Magyar lakosai határozottan megkülönböztetik magukat a székelyektõl, akiket egyébként maguknál kevesebbre tartanak. ORBÁN Balázs A Székelyföld leírása címû könyvében így ír Balavásárról: „Itt már egészen más világ van, más nép, más szokások, más jellemvonás, mi legelõbb az öltözetben jelentkezik. … De nem csak az öltözékben, hanem változás van a beszédmodorban is, a székely pattogó, erõteljes kiejtését itt rátartóbb, elnyújtottabb hangoztatás váltja fel; a városi rendszerességgel épült házakon az ablakok nem az utcára, hanem az udvarra néznek, a kapu mindig zárva, valamint zárkózottság tapasztalható a családi életben is; az ismert székely szívélyesség, nyíltság, vendégszeretet már nincs meg itt.” 9 A Kis- Küküllõ mente lakosságának népi kultúráját, tárgyhasználatát, építkezését meghatározták egyrészrõl a keleti székely, másrészrõl a nyugati móc, valamint a szász Királyföld közelsége. Ezen a területen szép számmal voltak nemesi udvarházak és még nagyobb számban kisnemesi háztartások, amelyek szintén formálták a nép kultúráját. A lakásbelsõ kialakításában is jelentõs szerepe volt a székely és a szász kapcsolatoknak, a bútorok jelenõs részét vagy székely szekeresek szállították a kör-


nyék vásáraiba, vagy a szász városok mestereitõl vásárolták. A viseletben is ez a többes kötõdés mutatkozott. A Kis- Küküllõ mente néhány falujában még máig élõ hagyomány a téli ünnepkörök kapcsán a kántálás, szilveszterkor az óév búcsúztatás és tüzes kerék eregetés. A vidéknek sajátos arculatot kölcsönöz az is, hogy a történelmi Erdélynek az egyetlen borvidéke. A gazdálkodás meghatározó szegmense volt a szõlõ termesztés, ezt említi BENKÕ József és KÕVÁRI László is10. A filoxéra pusztítása után az 1920-30-as években kezdenek az új telepítésû szõlõfajták teremni. Az átmeneti idõszakban a gabonatermesztés lesz a hangsúlyosabb. Az 1962-ben megalakult termelõszövetkezet, a kollektív mûködésével megkezdõdik a nagyüzemi bortermelés. Ebben a „rendszerben” háromezer hektáron termeltek szõlõt Kelementelke és Dicsõszentmárton között a domboldalakon. A rendszerváltás utáni években az addig kollektív által mûvelt szõlõterületeket visszaosztották a gazdáknak. Többségük néhány év múltán felhagyott a mûveléssel. Egyrészt nagyon munkaigényes, mert nemcsak földmûvelést, hanem növényvédelmet is jelent: egyetlen délután vagy éjszaka odaveszhet az egész évi termés, ha a gazda nem figyel eléggé. „A szõlõ jó napot kí-

ván” – mondták az öregek, azaz rengeteg munkát és nagy befektetést. Napjainkban hiányzik az értékesítési piac, de tárolási lehetõségek sincsenek, így már egyre kevesebben termelnek bort. Mindezek következménye az, hogy az elmúlt két évtizedben a Kis-Küküllõ vidékén drasztikusan zuhant a mûvelt szõlõterületek nagysága, és mára csak néhány száz hektár áll mûvelés alatt. Pozitívum azonban az, hogy az elmúlt években kendi székhellyel bejegyeztették a Kis-Küküllõ menti bortermelõ gazdák társulását, és kelementelki székhellyel az országban egyedüliként bejegyzett borlovagrend mûködik. Ezek a szervezetek próbálják jó tanácsokkal ellátni a gazdákat, de különbözõ kulturális rendezvényeket is szerveznek. A helyi gazdák kisebb területeken termesztenek szõlõt, de egyeseknek olyan kitûnõ boraik vannak, amelyek vetekednek akár a borgazdaságokban modern technológiával termelt borokkal is. Évente rendeznek borversenyeket, amelyet 2013ban már tizenhetedszerre rendezték meg. A rendezvényre az elsõ évben 37, 2012-ben már több mint 180 bormintával jelentkeztek a vidék és Erdély borászai mellett Magyarországról, Felvidékrõl, de Szlovéniából, Horvátországból is.

3. kép. Új, 2014-ben épült borospince Balavásáron (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2015. Balavásár)

10 BENKÕ József 1999. 252–253. KÕVÁRI László 1847. 101.

59


A Balavásár 46. szám alatti portához kapcsolódó munkálatok A porta és a család Balavásár egyutcás jellegû település, a telek jelenleg a falu feletti dombon haladó fõúttól a völgyben lévõ fõutcáig húzódik. A megvásárolt, Balavásár 46. szám alatt lévõ porta, pincével rendelkezõ négyosztatú lakóházból, istállóból, tyúkpajtából, gabonatárolóból, kukoricagóréból, egy szénatartó- szekérszínbõl, egy kútból és egy illemhelybõl áll. A kapun bemenve balra állt a hosszanti elhelyezkedésû ház, elõtte kis virágoskerttel, jobbra volt az egykor itatásra is használt kerekes kút.

épület falazata zsilipelt deszkás fa vázszerkezet, tetõszerkezete kontyolt szarufás tetõ, a szarufák a födémgerendába csapoltak. Az utcától legtávolabbi helyiség egykor a prés helye volt, erre utal az itt alkalmazott nagyobb szaruköz és a födém pótlólagos kialakítása.

6. kép. A gabonatároló és disznópajta (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014. Balavásár)

4. kép. A kerekes kút (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2013. Balavásár)

7. kép. A hombár (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014. Balavásár)

5. kép. Kukoricagóré, kas (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014. Balavásár)

A kút falazatát kõvel rakták ki, mely fölé gerendaszerkezetes káva készült zsilipelt falazattal. A kúttól hátrébb egyszerû lécezett kukoricagóré állt. A kas valószínûleg áthelyezéssel került a jelenlegi helyére, és a szerkezetét is többször megújították. A kukorica kastól tovább a domb felé haladva állt egy magtár, amely a századfordulón épült, egykor három helyiséges épület. Az

60

A második és a harmadik helyiség közti közfalat kivették, a második helyiség volt a gabonás kamra, benne még az egyik hombár állt, melyen ceruzás 1872-es évszámot figyeltünk meg. A harmadik helyiség, amibõl a második nyílt, magában foglalta a sertés ólakat, melyeknek etetõ ajtajai fölé utólag három fa oszloppal alátámasztott fél nyeregtetõt állítottak. A következõ építmény 1936-ban épült, istálló-csûr beosztású. Az istálló rész kézi vetett tégla falazatú, míg további rész favázas, deszkaborítású. A fedés anyaga cserép, a tetõszerkezet kétoldalt kontyolt szarufás fedélszék a szaruk végén vízcsendesítõvel. A bontás közben ácsjeleket figyeltünk meg. A lakóház négyhelyiséges alaprajzú lakóépület elõ- és oldaltornáccal, melynek utolsó, kemencés helyiségét tég-


lafalazattal toldották a már meglévõ favázas sövényfalas épülethez, a toldás a tetõszerkezetben is megfigyelhetõ volt.

8. kép. Istálló és csûr (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2013. Balavásár)

Az utca felõli elsõ helyiség alápincézett. Az épület a bontáskor cserépfedésû volt. A falazat feltárása során korábbi vakolatdíszítés nyomait rögzítettük. Az építõk által eredetileg kialakított, precíz, sík élekkel rendelkezõ vakolat a meszelések során jelentõsen letompult. A telken a Második Katonai Felmérés (1850–1870) térképe szerint már állt ház és gazdasági épületek. Az épület az 1870– 80-as években épülhetett, de többszöri javítás nyomaira bukkantunk a bontás során. Az elsõ feltételezett javítás a századfordulón lehetett, amikor a nyílászárók egy részét kicserélték, ezután az 1920-30-as években toldották meg az épületet egy negyedik helyiséggel. A házban két generáció bútorait találtuk, az 1922ben született Magyarosi Máriáét és édesanyjáét, Pálfi Lujzáét, aki 1902-ben született. Utóbbié az elsõ szobá-

ban, lányáé a másodikban. Egy olajfestékkel lefestett hozományos láda lehet esetleg korábbi, az valószínûleg Csombor Máriáé, Pálfi Lujza anyósáé lehetett, aki 1942ben halt meg. Pálfi Lujza hozományából sötét, flóderozott bútordarabok maradtak meg: egy „üveges” (más néven tálaló szekrény), egy kanapé, egy asztal, székek, egy kaszten (fiókos ruhatartó). A bútorcsaládba illõ ágyakat és egyajtós ruhásszekrényt, amelyek az õ hozományából már hiányoztak, más falubeli házaknál sikerült találnom. Magyarosi Mária hozományában egy világosabb, flóderos bútoregyüttes volt, ami asztalból, kasztenbõl, és két ágyból állt. Ehhez valószínûleg nem tartoztak szekrények. Mária egyedüli lányként nem került el a háztól, õ hozta oda a férjét, Bíró Istvánt. Feltételezésem szerint ezért nem volt szükség (és hely) több szekrény elhelyezésére. A harmadik szobában is volt egy asztal, egy kályha, két sezlonágy, melyek közül az egyiket vásároltuk meg. Ebben a szobában laktak a ház tulajdonosai 2005-ig, Bíró István haláláig. A megvásárolt tárgyak között van két kályha, egy öntöttvas csikótûzhely és egy, az 1980-as években vásárolt gyári, lemezbõl készült fõzõ kályha. Ezt 2005-ig használták, a gáz ekkorra lett bevezetve. Két – elég rossz állapotban lévõ – festett padládát is megvettünk, valamint egy kisebb méretû festett ládát, ezek a tárgyak a tornácra és a mellékhelyiségbe voltak kirakva. A negyedik helyiségben – ahol egy kemence is található – zöld olajfestékkel lefestett tálas volt. A ház elsõ helyiségében az adatközlõk elmondása szerint sosem laktak, csak tárolásra szolgált (ruhanemû, termény). Ezt cáfolni látszik az a feltételezés, hogy az építés utáni idõszakban az utca felõli szoba és a bejárati szoba volt a lakóhelyiség és a hátsó szoba kamra volt, hiszen a bontáskor az téglázott volt, és a késõbbi átépítések során vált lakóhelyiséggé. Az elsõ és második szobában az építés idején még nagyméretû tüzelõberendezés

9. kép. A balavásári 46. számú ház alaprajza (BUZÁS Miklós rajza)

61


helyiséget tartották mindig a „lakóház”-nak. A megvásárlás elõtti állapot 2005-ös. Két sezlon, egy kályha, egy asztal, egy tálas és egy mosdóasztal maradt meg az ekkori berendezésbõl. A negyedik, késõbben az épülethez toldott helyiség negyed részét a kemence foglalja el, és nyári konyhának használták. Itt a kemence melletti, a bejárati ajtóval szembeni falon található a tálas, a kemence mellett állt a tûzhely. A kisasztal a kemencétõl balra, a harmadik helyiség ajtaja mellett volt, mellette két kis támlás szék. Az ajtó mellett tartották a lisztes ládát.

11. kép. A kemence bontás közben (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014. Balavásár)

10. kép. Tálas (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2014. Balavásár)

lehetett. Az ajtó mögött vas (pléh) fogas volt a falra szerelve, az udvar felõli fal mentén egy hosszú, kecskelábú asztal állt, azon tartották a zsíros bödönt, a befõtteket és minden, hûvös helyet igénylõ élelmiszert. Az asztal végénél egy ruhás szekrény volt, ezután az udvarra nézõ ablak alatt a sötét, flóderes, régebbi (1920 körüli) kaszten, majd a sarokban az üveges szekrény. Az utca felõli falon kanapé helyezkedett el, elõtte asztal és két szék. Az udvar felõli fallal párhuzamos falon két ágy és a barna olajfestékkel lefestett hozományos láda állt. A szoba ajtajától jobbra esõ falon az egykori tüzelõre utaló falfelület-beugróval, tárolóként szolgált. A második helyiségben, a valamikori pitvarban álltak a világos flóderes (1940-re datált) bútorok. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett volt az egyik ágy, mellette a kaszten, a jobb oldali falon a másik ágy. Az ajtó mellett balra fásláda és egy hûtõszekrény, jobb oldalon egy asztal alatta és az elõre elkészítetett sírkõ volt. Az elsõ helyiség ajtaja mellett állt a tûzhely, középen az asztal. A harmadik

A házban nagyon sok – a benne lakó család által használt – tárgy is volt, amelyeket többségükben szintén sikerült megvásárolni. Az épületegyüttes felmérésére 2013 augusztusában került sor. A bontás és a szállítás 2014. március 3-án kezdõdött, és két hétig tartott. 11 A balavásári épületek bontása 2014. március 4-én reggel kezdõdött meg a bontás, amit egy helybeli építkezési vállalkozó tíz fõs brigádja végzett. Elõször a gabonatárolót bontották, utána a pajta és a csûr következett, majd ezt követte a ház, valamint a kukoricagóré és a kút elbontása. A szállítás a bontással párhuzamosan történt. A lebontott anyagok újra felépítésre alkalmas részét kamionok szállították Magyarországra a Múzeumba, a törmeléket folyamatosan szállította el egy traktor. Az épületek többféle technikával készültek, átalakítások nyomait õrizték. Jól mutatja ezt a BUZÁS Miklós fõépítész által megfogalmazott bontási napló. Itt csak néhány általános észrevételét emelem ki. A tetõszerkezetekben jellemzõen kovácsoltvas szögeket, faszögeket találtunk. Több jel mutat arra, hogy az épületekhez korábbi épületek anyagát is felhasználták. Az sem kizárt,

11 Ezt megelõzte az ingatlanon található eladásra szánt tárgyak megvásárlása, kihozataluk engedélyeztetése és kiszállításuk a Skanzenbe. A tárgyak csomagolásában és a kamionra rakodásában GÁSPÁR Mihály kollégám volt a segítségemre. A tárgyak múzeumba érkezése után a leltározást végeztem el, illetve fejeztem be.

62


hogy az egész gabonatároló épület máshonnan lett ide hozva. A lakóház falán a legfelsõ zöldes-mintás festés alatt jó pár réteg halványkék, alatta fehér meszelés volt megfigyelhetõ. A lakóház egy része sövényfonásos tapasztott fal, a többi zsilipelt boronás szerkezetû, az utólagos ablakberakások, a kemence és a toldaléképület égetett téglából készült. A lakóház padlását idõnként letapasztották, de a falmeszelésnél ritkább rétegrendekben. A két elsõ szobát eredetileg a KÓS Károly által a Kis-Küküllõ vidéki magyar népmûvészet Lakásbelsõ címû fejezetében leírt cserény fûthette.12 A kémények érdekessége, hogy tölgy pallóról indultak el fölfelé, mészhabarcsba falazottak. Az egyik kéménypillér gyakorlatilag középkori jellegû, nagyon vékony, 4 cm vastagságú téglákból van rakva. Ugyancsak érdekesség, hogy a padláson a második kémény egy fekvõkémény, ami a harmadik helyiségben elinduló kémény, eléri a födém síkját, majd a födém síkjában vízszintes elhúzással kb. egy gerendaközzel odébb és kb. 50 cm-rel elõrébb mozdul. Innen megy ki a külsõ kémény a tetõn.

12. kép. Kémény bontás közben (B. TÓDOR Enikõ, 2014. Balavásár).

Az üvegtáblák egy része még kézi készítésû, hólyagos üveg, jól látszanak bennük a buborékok, illetve a gyártás során készült karcolások. Ha meghúzzuk a felületét, akkor höbörcsös, egyenetlen felületet mutat, ellentétben a mellette lévõ gyári üveggel, ami teljesen sík. 1910-ig biztos, hogy csak kézi üveget használtak errefelé. BUZÁS Miklós feltételezése az épület történetével kapcsolatban, hogy egy családi osztozkodás következtében egy boronaházat bontottak két részre, és az egyik részét bõvítették meg sövényfonásos módszerrel, ugyanis elég sok másodlagos épületelem található a falakban. A lakóház negyedik helyiségének igen füstös a gerendázata, valószínûleg kémény nélküli kemence volt, mert annyira feketék a gerendák, bár kemence használatakor kémény esetén is sok füst jöhetett ki a kemence száján.

13. kép. Falszerkezet a bontás közben (B. TÓDOR Enikõ felvétele,2014. Balavásár)

A pajtakapu egy óriási kövön fordult, a kõben csak egy kis lyuk volt fúrva a fordítórúdnak. Az 1936-ban épült istálló hátsó szerkezetének bontásakor a 16,10 m-es (!) gerendát kénytelenek voltunk két darabra vágni, mert az másképpen nem lett volna elszállítható. A pajta gyakorlatilag alapozás nélkül készült. Az egykori talajszintrõl indulva glejtnit (fal egyent) raktak helyi lapos kövekbõl, és erre kezdték meg a téglafalak rakását. Ahol a terep úgy kívánta, mélyebben indultak. Az építés során elõször a favázszerkezetet állították föl, majd az istállót falazták. Erre utal, hogy a keleti és a nyugati falkötõ-vas a vázszerkezet széléhez csavarozással rögzített. Téglafalának bontásakor a kikerült téglaanyag eléggé vegyes képet mutatott. Maga a fal három egymás melletti sorban volt felrakva. A sárba rakott téglafalakat kívül-belül meszes vakolattal látták el az építés idején. A falazás során sok tört elem került a falba. Ez arra utalhat, hogy az építés idején is egy már egyszer elbontott épület anyagából építették. Az 1936. évi építés idején pótlásra vehettek vastagabb méretû, új típusú téglákat. Ezeket bontottuk ki elsõsorban a födém feletti részbõl. Az egykori építõk takarékosan bántak az anyaggal, az istálló fölötti fölsõ részen nagyon gyakran rövid, 1 m-es cserépléceket használtak, valószínûleg a maradék anyagot használták el ott. A házzal egyvonalban, a telek nyugati oldalán régi csûr maradványát találtuk. A lejtõ felõli oldalán apró kövekbõl glejtnit raktak, a fölsõbb részek oszlopsarkai alá nagy köveket helyeztek alapozás gyanánt. A favázas, 5x3 tengelyes épület egykor két részre oszlott, elsõ része szénatároló, másik része szekértároló volt. Családtörténet A terepmunkák során Balavásáron 707 db tárgyat és 104 dokumentumot – ezek mindegyike a kiválasztott házban volt – vásároltam meg a Múzeum számára, és ajándékba kaptam 12 db könyvet. Munkám során Balavá-

12 KÓS Károly 1978. 102.

63


sáron eddig tíz személlyel készítettem interjút. (Szalma István, id. Szalma István, Szalma Irén, Török István, Szalma László, Szalma Erzsébet, Török Irma, Máté Mária, Székely András, Szalma Piroska) Ezekben adatközlõim a megvásárolt házat korábban lakó Magyarosi és Bíró családokról, a falu egykori gazdasági, társadalmi helyzetérõl beszélnek. A porta és az épületek jellege és mérete alapján arra következtethetünk, amit az adatközlõk meg is erõsítettek, hogy a tulajdonosok a település jobb módú családjai közé tartoztak.13 Az elkészült interjúkból az alábbi családtörténet rajzolódik ki, ami egyben múzeumi hasznosítási koncepcióm alapja. Magyarósi Mária családja Ld. Magyarosi István (felsõ) (1813–1893), felesége Máthé Kata (1816–1887) összeházasodtak 1832. március 27-én. Gyermekeik ifj. Magyarosi István (1839–1909), Magyarosi Katalin (1833-?) és Magyarosi Erzsébet (1845-?). Ifj. Magyarósi István 1858-ban feleségéül vette Pálfi Erzsébetet (1840-?). Gyerekeik Magyarósi János (1862-?) és Magyarósi Kata (1865-?). Magyarósi János 1885-ben feleségül vette Csombor Máriát aki 1866-ban született Havadtõn. Négy gyermekük született János (1889), Kata (1893), István (1895), Mária (1901). A négy gyerek közül István maradt a szülõi háznál, õ 1920-ban Pálfi Lujzát (1902-1975) vette feleségül. Egy gyerekük született, Mária 1922-ben. 1940-ben Mária feleségül ment ifj. Bíró Istvánhoz. Bíró István családja Magyarosi István (1865-) és Szalma Katalin (1872-) 1888-ban házasodtak össze. Leányuk Magyarosi Borbála (1891–1952), 1911-ben ment férjhez id. Bíró Istvánhoz (1887–1983), Bíró Mihály (1855-) és Török Erzsébet (1853) fiához. Id. Bíró István és Magyarosi Borbála házasságából született ifj. Bíró István (1919–2005) aki 1940-ben feleségül vette Magyarósi Máriát (1922–2004). Bíró István és Magyarosi Mária voltak a ház utolsó lakói. Pálfi Lujza, Magyarosi Mária anyja, miután a lányának, Máriának nem született gyereke, 1949-ben magukhoz vette unokahúgát, Pálfi Ilonát, fiútestvérének Pálfi Sándornak a leányát, aki 1940-ben született. Pálfi Ilona édesanyja, Bíró Erzsi, ifj. Bíró Istvánnak az édestestvére volt. A magukhoz vett Pálfi Ilona (egy ikerpár egyik tagja) tehát Mária néninek unokatestvére, férjének, Bíró Istvánnak pedig unokahúga. Ilona 18 évesen férjhez ment Nagy Andráshoz, második szomszédjukhoz. A fiatal házaspár és a nevelõszülõk közt a viszony anyagi okok miatt hamar megromlott. Ilona férjhez menetele után Pálfi Lujza, Ilona testvérének, Pálfi Sándornak a gyermekét, Pálfi Endrét (1956-) fogadta magukhoz. Pálfi Endre szakiskolát végzett az idõ alatt, amíg a Magyarosi-Bíró családnál élt. Az iskola elvégzése után nevelõszüleit elhagyta, és Marosvásárhelyen kezdett dolgozni. A faluban azt is beszélik, hogy a szülei hazacsalták, amikor már keresete

13 A terjedelmes anyag egyelõre feldolgozás elõtt áll.

64

14. kép. Bíró István és Magyarosi Mária 1943-ban (B. TÓDOR Enikõ reprodukciója, 2013. Balavásár)

volt. 1975-ben meghalt Pálfi Lujza, és a faluban már szóbeszéd járta, hogy „Endre nem fog ott ülni, Mari nénivel nem egyeztek jól”. Endre ugyanis nem nõsülhetett meg, mert Szövérdrõl akart nõsülni, de Magyarósi Mária és Bíró István ezt nem engedték meg neki. Pálfi Endre tehát visszament a szüleihez, így Bíró István és felesége, Magyarósi Mária öregségükre magukra maradtak. Bíró István többször is kérte a rokonait, hogy gondoskodjanak róluk és õk annak fejében rájuk hagyják az ingatlant, de a rokonok ezt nem vállalták. Az idõs házaspárt szomszédjaik, Szalma István és Szalma Irén segítették öreg napjaikban. Az öregek ezért Szalma István fiával, Szalma Barnával és nejével, Szalma Ilonával kötöttek eltartási szerzõdést, így került az õ tulajdonukba az ingatlan. Magyarósi Mária 2004-ben, Bíró István 2005-ben haltak meg, a saját kertjükben vannak eltemetve. Életük folyamán földmûveléssel és állattartással foglalkoztak. 1962ben a kollektivizáláskor (téeszesítés) beálltak a kollektívbe dolgozni, innen kapták késõbb az öregségi nyugdíjat.


A rendszerváltás után visszakapták földjeik egy részét. Az évek során nyugdíj-kiegészítésként adtak el földjeikbõl, ami maradt, a rokonoknak adták mûvelésre, amiért cserébe kaptak valamennyi terményt. Összesen 8–9 ha földjük volt. Rendelkeztek erdõterülettel is, Magyarósi Máriának Göcs határában 1 ha 86 ár, Bíró Istvánnak Szentdemeter határában 56 ár területe volt. A rokonok által mûvelt földeket haláluk után továbbra is a rokonok használják, a Szalma család az ingatlant kapta az öregek gondozásáért. 14 Az épületegyüttes az új tájegységben A négyhelyiséges lakóházban három idõmetszetet szeretnék bemutatni. Az elsõ helyiségben az 1940-es évekbeli tisztaszoba (elsõ ház) berendezését, a második helyiségben, az 1960-es években a család együttélését, a harmadik helyiségben pedig a 2005. évi állapot lenne látható, amikorra a Bíró házaspár öregen magára maradt. A berendezések a családtörténet alakulását tükrözik. A negyedik helyiség, ahol a kemence is található, a sütés-fõzés helyszíneként funkcionál majd. Jelenlegi koncepciónk szerint a balavásári portán a kukorica termesztését és feldolgozását tervezzük bemutatni, ezért kutattam a kukorica termesztésének és felhasználásának változásait.15 A vidék adottságainak köszönhetõen itt is – akár csak Székelyföldön – sok puliszkát fogyasztottak, habár itt a búza is jól megtermett. A puliszka fogyasztása ezen a vidéken tehát nem a búzahiány miatt volt elterjedt, hanem az egyszerû és gyors elkészíthetõsége miatt. A puliszka elkészítésének ideje ugyanis attól számítva, hogy forr a víz, körülbelül 10 perc. Az idõsebb emberek hiányos fogazata a másik ok, ami miatt elõnyben részesítették a puliszka fogyasztását, hiszen az is meg tudta enni, aki a kenyeret már nem tudta megrágni. Egy könnyen elkészíthetõ ételrõl van szó, ami köretként is fogyasztható húsok és tokányok mellé. Fõleg tejjel, tejtermékekkel fogyasztották, de hagymatokány mellé is, zsírban párolt savanyú káposztával. Húsvéttól a bárányhús mellé nagyon finom a puliszka, ilyenkor a bárányhúst tokánynak készítették el savanyúmártással. A reggelirõl megmaradt puliszkát ebédre hidegen a levesek mellé fogyasztották, vagy estére apró kockákra vágva zsírban megmelegítették, vagy túróval lerakták. Nyáron a gyors elkészíthetõsége miatt kerülhetett naponta kétszer is az asztalra: reggel, mielõtt a mezõre mentek, és este, amikor haza értek. Reggelire tejjel és tojásrántottával ették, este aludttejjel, majd utána túróspuliszka, télen esetleg elsütött oldalas, kolbász került a terítékre.

Napközben, a mezõn kenyeret fogyasztottak szalonnával, hagymával túróval. Nyáron csemegekukoricát is ettek. Kifejezetten csemegekukoricát nem termesztettek, hanem a még nem teljesen megérett, „teljesnek” nevezett kukoricát fõzték meg. Õsszel a be nem érett kukoricacsöveket fõzték meg csemegekukoricának. Kukoricafosztáskor a gazdasszony a segítõket emellett új-, vagy elõzõ évi borral is megkínálta. A téli idõszakban a disznóhús mellé is gyakran fõztek puliszkát. Amíg nem vágtak disznót, addig gyakori étel volt a savanyú káposzta, amit egy kis zsírban megdinszteltek és puliszkával ették. Csirkepaprikás mellé is nagyon kedvelt köret volt a puliszka. A disznóvágáskor friss húst sütöttek, melléje puliszkát fõztek, és savanyú káposztával fogyasztották. De reggelire télen általában is gyakran ették, hideg tejbe téve a forró puliszkát, ami után túrós, esetleg szilvalekváros puliszka, vagy alkalom adtán tojásrántotta került az asztalra. A véres- és májas hurka, valamint a frissen sült kolbász mellé is puliszkát ettek. Tavasszal, Húsvét közeledtével, a böjtös idõszakban jellegzetes étel volt a pattogatott kukorica (helyi neve kakas). 16 Az ezerkilencszázas évek elején17 még gyakori volt a málé, mint süteményféle használata. A kukoricadarás lisztet beáztatták, és ahogy az elkezdett édesedni, másnap tojást, egy pici sót és tejet kevertek hozzá, ezt kizsírozott tepsiben megsütötték, és süteményként fogyasztották. A kukoricát maguk termelték a kertekben vagy a faluhoz közel lévõ termõföldeken. A nyolc soros kukorica volt a puliszkának való kukoricafajta.18 Ma már nem nagyon termelnek ilyen kukoricát, hiszen kisebb a hozama, mint az új hibrid kukoricáknak, amelyek akár 14–15 sorosak is lehetnek.

15. kép. Puliszka (B. TÓDOR Enikõ felvétele, 2013.)

14 MAGYAROSI Kálmán mérnök információi alapján, a balavásári polgármesteri hivatalból. 15 A helyszínen történt tájékozódás során egyre erõsebbé vált az a meggyõzõdésem, hogy emellett, vagy akár ehelyett, a szõlõmûvelést, bortermelést kellene elõnyben részesítenünk, minthogy az még jellemzõbb a környék gazdálkodására. 16 A 46. házszám alatt lakó Bíró családnál szokás volt, hogy nagyhéten egy cigányasszony az udvaron kukoricát pattogtatott, munkájáért a háziak tojást, krumplit vagy valamilyen terményt adtak neki. 17 A cukor szûkében lévõ idõszakban. 18 A nyolc soros azt jelenti, hogy a kukoricacsövön a sorok száma nyolc.

65


16. kép. Részlet a Gyûjtõpontok. Új épületek és tárgyak 2010-2015 címû kiállításból. (DEIM Péter felvétele, 2016.)

Mindezek kézenfekvõ lehetõséget adnak számomra, hogy a napi társadalmi, kisebbségi problémákra, a nemzetiségek együttélésére különös tekintettel lehessek. Egy az étkezési szokásokhoz kapcsolódó egyedi történet a város-falu közötti hatásra példa, amit Magyarósi Kati nénitõl tudtam meg. Az 1950-es években Belei Viorel nevû román állatorvos került a faluba Balavásáron, akit családjával náluk szállásoltak el. Anica nevû felesége cukrászatot tanult, kiváló süteményeket tudott sütni, amit szívesen meg is tanított az érdeklõdõknek. Így a balavásáriak lakodalmakra, családi ünnepekre ma is különleges „házi” süteményeket sütnek. Összegzés A Múzeumba került porta bemutatása mellett a KisKüküllõ mente gazdag néprajzi, történeti hagyományai közül a kukoricatermesztést és feldolgozást, valamint a szõlészet-borászat meghatározó szerepét említettem.

19 SZABÓ. Á. Töhötöm 2013. 76.

66

Érintettem a kollektivizálás hatását az életforma változásra, valamint utaltam a cigány-magyar együttélés napjainkig fennálló sajátos vonásaira Balavásáron, mint azokra a témákra, amelyekre a helyszíni kutatás során a legtöbb figyelmet fordítottam. „Több, a korszakkal kapcsolatos munka is hangsúlyozza azt, hogy a kollektivizálás a helyi társadalmi rétegek és csoportok közötti hatalmi viszonyokat, a külsõ és belsõ világ közötti mediálás sikerességének volt a függvénye.”19 A tájegységfelelõs muzeológus elvárásai közül a harmadik a bemutatandó tematikára és a módszerek szélesítésére vonatkozik. Ehhez számos ötlettel szolgál Gyûjtõpontok címû kiállításunk, melyben hat általam gyûjtött tárgy is bemutatásra került.


IRODALOM

BENKÕ József 1999 (1790) Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Fordította, bevezetõ tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi SZABÓ György. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár CSANÁDI Dezsõ 1890., 1894., 1897., 1913 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I., II., III. köt. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest CSERI Miklós–FÜZES Endre (szerk.) 2007 Ház és Ember. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Évkönyve. 20, Szentendre EGYED Ákos 1981 Falu, város, civilizáció. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest GAGYI József 2009 Fejezetek Románia 20. századi társadalomtörténetéhez. Mentor Kiadó, Marosvásárhely IMREH István 1979 Erdélyi hétköznapok. Társadalom- és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus idõszakáról. Kriterion, Bukarest KÓS Károly–SZENTIMREI Judit–Dr. NAGY Jenõ 1978 Kis-Küküllõ vidéki magyar népmûvészet. Kriterion, Bukarest KÕVÁRI László 1847 Erdélyország statisztikája. Tilsch János nyomdája, Kolozsvár OLÁH Sándor 2001 Csendes csatatér (Colectivizarea şi strategii de supravieţuire în satele Văii Homoroadelor). Kollektivizálás és túlélési stratégiák a két Homoród mentén (1949-1962). Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda ORBÁN Balázs 1868 A székely föld leírása IV. kötet, Ráth Mór, Pest

PÉTERFY László 2001 Balavásár és egyháza. Kis-Küküllõ völgye sorozat. Székelyudvarhely PETI Lehel–SZABÓ Á. Töhötöm (szerk.) 2006 Agrárörökség és specializáció a Kis-Küküllõ mentén. Nis Kiadó, Kolozsvár PETI Lehel–SZABÓ Á. Töhötöm 2006 Az átmenet válságtünetei: individuális és közösségi társadalmak. Elõszó helyett. In: Peti Lehel – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Agrárörökség és specializáció a Kis-Küküllõ mentén. Nis Kiadó, Kolozsvár, 7–16. PETI Lehel 2006 Agrárszerkezeti és társadalmi változások Héderfáján. In: Agrárörökség és specializáció a Kis-Küküllõ mentén. (szerk.: PETI Lehel–SZABÓ Á. Töhötöm) Kolozsvár, 17–61. SZABÓ Á. Töhötöm 2013 Gazdasági adaptáció és etnicitás. Gazdaság, vidékiség és integráció egy erdélyi térségben. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet – Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár VARGA E. Árpád 1998 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. ProPrint, Csíkszereda 2002 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 1850-1992. Helységnévtár. Összesített mutató az I–V. kötetekhez. Pro-Print, Csíkszereda VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épüetegyüttesének elõzetes telepítési koncepciója. Ethnographia, 2007. (118. évf.) 2–3. sz. 227–269.

67


Enikõ Bardócz-Tódór

THE BALAVÁSÁR CROFT IN THE TRANSYLVANIAN BUILDING COMPLEX In my paper I give a summary of the first partial results of the research and collection carried out so far in the small region along the river Kis-Küküllõ. After giving an outline of the antecedent of the research and of the possible scope of research I describe the farmstead of Balavásár purchased by the Museum; with regard to its original condition, its family historic references completed by a presentation of the selecting procedure. We were able to obtain the complete farmstead as a unity, due to the fact that after the death of the last family

member, the new owners wanted to run the house as a country house museum. I present the dismantling works, which provided us with further data about the construction circumstances, since the buildings had been set up by using different technologies and they preserved traces of alterations. Furthermore, I describe the object use in the small region, which was definitely influenced by its location along the border of regions inhabited by Szeklers and Transylvanian Saxons. Finally, I deal with the dietary habits, and within this subject, the use of maize.

Enikõ Bardócz-Tódór

DAS HAUS AUS BALAVÁSÁR IM GEBÄUDEKOMPLEX ERDÉLY In meiner Abhandlung mache ich die ersten Teilresultate der Forschung und Sammlung bekannt, die bis jetzt in der Kleinregion am Fluss Kis-Küküllõ ausgeführt worden sind. Nach der Bekanntmachung der Vorgeschichte der Forschungen und der möglichen Forschungsbereiche beschreibe ich in Detail den vom Museum gekauften Hof von Balavásár in seinem originalen Zustand mit seinen familiengeschichtlichen Bezügen und ich stelle den Prozeß der Auswahl des Hauses vor. Das Museum konnten uns den ganzen Bauernhof als eine Einheit erwerben, wobei es eine Rolle spielte, dass nach dem Aussterben der Familie die neuen Besitzer das Haus als Dorf-

68

museum betreiben wollten. Ich führe den Hergang der Abrissarbeiten vor Augen, wobei wir weitere Angaben über die Bauumstände gewonnen haben, da die Bauten mit verschiedenen Techniken ausgeführt wurden und so haben sie die Umbauspuren bewahrt. Zuletzt schreibe ich über die Gegenstandsbenützung in der Kleinregion, die wesentlich von ihrer Lage an der Grenze von zwei Regionen beeinflusst wird, die von Szeklern und von Sachsen bewohnt sind. Schlussendlich behandle ich die Nahrungsgewohnheiten, und näher die verschiedenen Verwendungen von Mais.

A BALAVÁSÁRI PORTA AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTESBEN 1

Recommend Documents