Bándi Gyula
A környezetegészségügy nemzetközi és EU alapjai Az előadás célja az volt, hogy dióhéjban áttekintést adjon mindazokról a legfontosabb nemzetközi és különösen európai fejleményekről, amelyek megkísérlik megközelíteni ezt a rendkívül összetett kérdést. A konferencia előadói között Somosi György1 mutatott be egy táblázatot, amely a környezeti hatások és azok egészségügyi következményeit összegezte. E táblázatban világosan látható volt, hogy egyes környezeti hatásoknak lehetnek egyaránt pozitív és negatív hatásai az egészségi állapotra, és világossá tette az előadás, mennyire nem lehetséges esetenként egyértelmű válaszokat adni. Így tehát ez az előadás is inkább arra törekszik, hogy vázolja az eddigi eredményeket és rámutasson a nehézségekre. A WHO Alapokmányának preambuluma (1946) az egészséget szélesebben értelmezi – a teljes fizikai, mentális és szociális jól-lét2 , és nem csupán a betegség vagy gyengeség hiánya – és ebbe akár a környezetvédelem is beletartozhat. Ez a fogalom elég általános ahhoz, hogy olyan problémákra is kiterjeszthető legyen, amelyekre az ’alapító atyák’ nem gondoltak a háború után. Ugyancsak a WHO környezet és egészség alatt pedig a következőt érti:3 „[…] a vegyi anyagok, sugárzás és néhány biológiai anyag közvetlen patologikus hatása, illetve az egészséget és jól-létet érő (sokszor közvetett) hatások a szélesebb értelemben vett fizikai, pszichikai, társadalmi és esztétikai környezetből, amely magában foglalja a lakóterületeket, a településfejlődést, a földhasználatot és közlekedést is.” A fogalom értelemszerűen kiemel egyes elemeket, amelyek a Környezet és Egészség Charta (ld. később) elfogadásakor nagyobb figyelmet váltottak ki, ugyanakkor ez a fogalmazás is elég tág ahhoz, hogy számos elemet magába foglaljon. Külön figyelmet érdemel, hogy még az esztétikai környezetnek is jut hely a gondolkodásban. Márpedig a környezeti ártalmak, hatások egészségügyi következményei nem lebecsülendők. Következményeik számosak, amelyek egyebek között az EU-t is arra ösztönözték, hogy a Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram4 egyik prioritásaként kezelje a környezet és egészségügy problémakörét, amire az elfogadott program preambuluma jó példa: „(23) a környezetvédelmi normák további javítása ellenére egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy összefüggés van a környezet romlása és bizonyos emberi betegségek között. Ezért foglalkozni kell a lehetséges kockázatokkal, amelyek például a kibocsátásokból és a veszélyes vegyi anyagokból, a peszticidekből és a zajterhelésből adódnak…” A Programot előkészítő dokumentum5 egyebek között így fogalmaz: „A múltban a környezet és egészség problémájának megközelítése során elsősorban az egyes szennyezőanyagokra és a környezeti elemről-elemre (pl. levegő, víz, hulla97
dék, stb.) azok határértékeinek megállapítására koncentráltunk. Ugyanakkor, amint a problémával kapcsolatos tudásunk növekszik, világossá válik, hogy a környezet és egészség közötti kapcsolat nem ilyen egyszerű. A szennyezés, például, nem feltétlenül káros közvetlenül, de azzá válik a talajon vagy vízen keresztül. A kérdések szorosan összefüggenek és azt eredményezhetik, hogy amíg egy problémát kezelünk, súlyosbíthatunk vagy enyhíthetünk egy másik problémát. Ez holisztikusabb és átfogóbb politikai megközelítést kíván meg.” Mindezt jól aláhúzza az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma,6 amely a külön környezetvédelmi fejezetben (10. fejezet) egyebek között kiemeli: „467. A környezetért való felelősség, amely az emberi nem közös értékének bizonyul, nem pusztán a jelennel, hanem a jövővel kapcsolatos követelésekre is kiterjed. […] Olyan felelősségről van szó, amely a maiakat a jövendő generációkkal szemben kötelezi, és felelőssége az egyes államoknak és nemzetközi közösségeknek is.” Később, a 468. pont külön alá is húzza „a biztonságos és egészséges környezethez való jog” fontosságát. Az MKPK Körlevele7 maga is több ponton utal az egészség és környezet kapcsolatára, amelyből csak két példát emelünk most ki: „2. Az éghajlatváltozás és környezetpusztulás hatásainak már ma is évente sok tízezer ember esik áldozatul főleg a világ legszegényebb területein. ... 14. A levegőszennyezés nyomán városaink sokszor az egészségre veszélyes környezetté válnak. A lakossági fűtés vagy az ipari tevékenységek ugyan szintén hozzájárulnak ehhez, de ma már elsősorban a közlekedés tehető felelőssé azért, hogy a különböző szennyező anyagok túl magas, időnként közvetlen veszélyt jelentő töménységben vannak jelen a városok levegőjében. A növekvő motorizáció ára a légúti panaszok, az allergiás, asztmás megbetegedések ugrásszerű megnövekedése, különösen a gyerekek körében. A 70-es évek eleje óta több mint százszorosára nőtt a hazai asztmás megbetegedések száma, az Európai Bizottság felmérése szerint Magyarországon átlagosan 3 évvel élünk rövidebb ideig a levegőszennyezés miatt.” Amikor a nemzetközi dokumentumokra térünk rá, akkor a két témakör kapcsolatát elsőként legjobb az egészséghez való jog valamilyen formájaként megkeresni, ami nem is könnyű feladat, hiszen amíg az egészség kérdése már megjelenik a korai emberi jogi dokumentumokban, addig a környezetvédelem esetében sajnos ez a folyamat sokkal lassabb, márpedig most a kapcsolódási pontokra koncentrálunk. Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (1948) 25. cikkét hozhatjuk összefüggésbe a környezettel és egészséggel: „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz...”. A magyar fordítás e téren nem pontos és ezzel szűkítő, az angol eredetiben „including” – beleértve – szerepel (talán legjobban a „különösen” felelne meg ennek, vagy szó szerint a „beleértve” a magyar fordítás „nevezetesen” szava helyett), így az angol szöveg szerint ez a jog akár a környezetvédelem irányában is bővíthető lehetne. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányának (1966) egyes rendelkezéseiből ugyancsak nem nehéz következtetni a környezetvédelemre: 98
„7. […] (elismerik) mindenkinek jogát az igazságos és kedvező munkafeltételekhez, melyek különösen az alábbiakat biztosítják ... b) biztonságos és egészséges munkakörülményeket. ... 12.1. […] (elismerik) mindenkinek jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze ... 12.2. […] (a fentiekkel kapcsolatos) intézkedéseknek különösen az alábbiakra kell kiterjedniük: […] b) a környezet és ipar egészségügyének minden vonatkozásban történő megjavítása...” A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában (1966) szintén rámutathatunk találkozási pontra – igaz, szűkebb értelemben –, mégpedig a 6. cikk (1) bekezdésére: „Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell...” Az újabb egyezmények közül a Gyermekek Jogainak védelméről szóló egyezmény már számos közvetlen utalást tesz az egészség mellett a környezetvédelemre is (1989), a 24. cikkben: „1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. […] 2. Az Egyezményben részes államok erőfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körű megvalósításának biztosítására, és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy […] c) küzdjenek a betegség és a rosszul-tápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen a könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló élelmiszerek és ivóvíz szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat; […] e) tájékoztassák a társadalom valamennyi csoportját és különösen a szülőket és a gyermekeket a gyermek egészségére és táplálására, a szoptatás előnyeire, a környezet higiéniájára és tisztántartására, a balesetek megelőzésére vonatkozó alapvető ismeretekről, továbbá megfelelő segítséget nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához…” Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, egy-két gondolat erejéig utalhatunk arra, hogy az egészséghez való jog természetesen a két terület kapcsolatához képest kiemelt helyzetben van, hiszen kétséget kizáró módon alapeleme az emberi jogok rendszerének. Elsőként a WHO Alapokmányának preambulumában olvashatjuk: „Az egészség elérhető legmagasabb szintjének élvezete minden ember egyik alapvető joga, függetlenül fajra, felekezetre, politikai hovatartozásra, gazdasági vagy társadalmi feltételre.” A már említett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata8 szerint: „25. cikk (1) Mindenkinek joga van a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz 99
munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy mikor tőle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei.” Az emberi jogok terén áttérhetünk Európára, ahol is két dokumentumot vizsgálunk. Az egyik az Emberi Jogok Európai Konvenciója9, amely kifejezetten az egészséget nem tartalmazza, még kevésbé a környezethez való jogot, a kettőt mégis együtt értelmezte az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata. Az utóbbi időszak legismertebb esete e téren a López Ostra kontra Spanyolország ügy10 volt, amelyet több más11 követett, s amelyek kiterjesztően értelmezték a magánlakás fogalmát, a magánélet védelmét, a Konvenció 8. cikkét. „A Konvenció 8. cikke az egyének jogait védi a magán- és családi élet tekintetében, az otthon és a levelezés kérdésében. Az otthon általában az a hely, amely fizikailag körülírható, és ahol a magán-és családi élet fejlődik. Az egyénnek joga van otthonának tiszteletben tartására, s nem csupán a tényleges fizikai terület vonatkozásában, hanem e terület csendes élvezetében. Az otthon tiszteletben tartásához való jog megsértése nem korlátozható konkrét vagy fizikai sérelmekre, mint egy arra fel nem hatalmazott személy belépése a személy otthonába, hanem olyan sérelmeket is takar, amelyek nem konkrétak és nem fizikaiak, mint pl. a zaj, szennyezőanyag kibocsátás, szag, vagy a zavarás más formája. Egy súlyos jogsértés a személy otthonának tiszteletben tartására vonatkozó jogát sértheti meg, mert megakadályozza az otthon előnyeinek élvezetében.”12 A hatóságok felelőssége az adott ügyekben abban áll, hogy lehetőségük volt értékelni a káros hatást és megtenni a szükséges intézkedéseket ezek megelőzése és csökkentése érdekében. A másik jogalap az Egyezmény 2. cikke („1. A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát. Senkit nem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet végrehajtása útján történik, amennyiben a törvény a bűncselekményre ezt a büntetést állapította meg.”) E vonatkozásban a legismertebb jogeset az Öneryildiz kontra Törökország eset,13 amelyben egy 1993. április 28-i baleset játszott főszerepet. Az ítélet szerint: „A Konvenció 2. cikk 1. bekezdésének első mondata értelmében az államnak nem csupán tartózkodnia kell az élet szándékos és illegális kioltásától, hanem biztosítania is kell az élethez való jogot általában, és egyes jól meghatározható esetekben mindez olyan kötelezettséget is ró az államra, amely szerint tegye meg azokat az intézkedéseket, amelyek a joghatósága alatt élők életének megóvásához szükségesek.” Az Európai Unió Alapjogi Chartája a másik dokumentum, amelyik a Lisszaboni Szerződés révén 2009. december 1. óta kötelező előírás, bár előtte is annak tekintette az Európai Bíróság (ECJ) ítélkezési gyakorlatában. Több lehetőséget is meg kell említeni: „2. cikk – Az élethez való jog (1) Minden embernek joga van az élethez. […] 3. cikk – A személyi sérthetetlenséghez való jog (1) Mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez. […] 35. cikk – Egészségvédelem A nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, to100
vábbá orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. […] 37. cikk – Környezetvédelem A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.” Az egészségvédelem megjelenése, kifejtése tehát jóval konkrétabb, mint a környezetvédelem, és ennek következtében valóban felfogható emberi jogként is, amely akár alanyi jogként érvényesíthető (pl. orvosi ellátáshoz való jog), míg a környezetvédelem inkább az uniós célok között kaphat helyet és még alapjogi vonatkozásokat is nehéz lenne kimutatni. Ugyanakkor ezen célok is számon kérhetők lehetnek, ha erre akár a nemzeti, akár az európai bíróságok hajlandónak mutatkoznak. Mindkét esetben hivatkoznak a „magas szint” elérésére, aminek tényleges értelmezése aligha lehetséges, hiszen számos körülménytől függhet. Európában maradva, számos biztató jelet találhatunk a két kérdéskör összekapcsolására. Ezek között a legerőteljesebb a WHO európai regionális szervezete által a 80’as években útjára indult kezdeményezés, amelynek sajnálatos lökést adott az 1986-os katasztrófa Csernobilban. A WHO keretében a környezetvédelemmel és egészségüggyel foglalkozó miniszterek találkozóit határozták el, s az elsőt Frankfurtban rendezték meg, 1989. december 7–8. között. A találkozón egyértelműen aláhúzták az emberi egészség és a környezet közötti összefüggés jelentőségét, kiemelték a megelőzés fontosságát, utaltak a tiszta és harmonikus környezet iránti igényre, mindezt pedig a nemzetköziség jegyében. A találkozónak két kiemelkedő eredménye volt. Az egyik a Környezet és Egészség Európai Kartájának elfogadása. A Karta a mai napig alapdokumentuma e területnek. Kiindulási pont a jogok és kötelezettségek egységes kezelése, amelyre az első cím vonatkozik: „1. Minden egyénnek joga van: • olyan környezethez, mely elősegíti a számára elérhető legjobb egészségi állapotot és jólétet; • információhoz jutni, konzultálni és párbeszédet folytatni a környezet állapotáról, valamint olyan tervekről, döntésekről, tevékenységekről, melyek valószínűleg hatással vannak a környezetre és az egészségre; • részt venni a döntéshozatal folyamatában. 2. Minden egyénnek kötelessége részt venni a környezet védelmében a saját és mások egészségének megőrzése és javítása érdekében; 3. A társadalom minden része felelős a környezet és egészség védelméért, […]; 4. Minden hatóság és hivatal rutin munkájában együttműködésre van szüksége […]; 5. Minden kormány és hatóság feladata a környezet védelme és az egészség fejlesztése […] Továbbá valamennyi kormány és hatóság közös felelőssége a tágabb – globális – környezet megóvása.” 101
Ugyanitt kiemelik a média és a civil szervezetek szerepét is, hasonlóan figyelve a feladatok arányos és kiegyensúlyozott elosztására. A Karta a maga egészében figyelemre méltó, most azonban csak egy-két további elemet ragadunk ki. Külön címben jelenik meg az ’Alapelvek a politikák kialakításához’ gyűjteménye, amelynek kiindulási pontjai: „1. Az egészség és a jólét tiszta, harmonikus környezetet feltételez, melyben a fizikai, pszichológiai, társadalmi és esztétikai tényezőknek megfelelő fontosságot tulajdonítanak. A környezetet olyan erőforrásként kell számon tartani, ami hozzájárul az életkörülmények javulásához és a jóllét növeléséhez. 2. A javasolt megközelítésnek a »megelőzés jobb, mint a gyógyítás« alapelvét kellene megvalósítania.” Külön cím szól a ’Stratégiai elemek’ kérdéséről, ugyancsak lényegi alapozással: „1. A környezetet az egészség és jóllét pozitív forrásaként kell kezelni.” A Karta két további címében a prioritásokról és a tovább vezető útról beszél. A Kartával együtt megalakult a WHO Európai Környezet és Egészség Központja is. A konferencia-sorozat tovább folytatódott, az eredeti terveknek megfelelően, ötéves intervallummal. A második találkozóra Helsinkiben került sor, 1994. június 20–22. között. Jelzésszerűen a fő témák: szennyezett víz és élelmiszer, levegőszennyezés épületen kívül és belül, balesetek, fegyveres konfliktusok, stb. Az alkalmazott fő elvek: szolidaritás, fenntarthatóság, partnerség és együttműködés, valamint a szubszidiaritás. A találkozó legfontosabb eredménye volt, hogy tervek, akcióprogramok létrehozását határozták el európai és nemzeti (NEKAP) szinten egyaránt. Ezt követően ezen tervek valóban elfogadásra kerültek és később ezekre is hivatkoztak a találkozókon. A harmadik állomás London, 1999. június 16–18. A lényegi kérdések között elsődleges volt a 21. századra történő felkészülés. Kiemelt témát jelentett a közlekedés, a környezet és egészség kutatása, oktatása, a partnerség a NEKAP kialakításában, és különösen a helyi cselekvésben. Erősödött az igény az információra, eljárási feltételként pedig a társadalmi részvétel itt sem maradhatott el. Természeten ekkor már kiemelt helyet kapott a klímaváltozás, illetve a sérülékeny csoportokra forduló figyelem, köztük is elsősorban a gyermekekkel való fokozott törődés. Ekkor fogadták el a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet, párhuzamosan a vízhez jutás jogának nemzetközi téren egyre erősödő gondolatával. A negyedik találkozónak Budapest adott helyet, 2004. június 23–25. között. Itt visszatérően foglalkoztak a környezet és egészség programok helyzetével, fejlesztésével. Ezen túl itt sem maradhatott el a klímaváltozás és ennek következményei, a területek integrációja, amelynek egyik példája az ún. stratégiai hatásvizsgálat eszközének elfogadtatása. Ugyancsak jelentős probléma a vegyi anyagok hatása, amit az előzmények után a gyermekek kitettségére külön is kitérve vizsgáltak, illetve a lakás, lakóterület védelme. Az eszközök terén a már mondott hatásvizsgálat mellett egyre erősödően megjelent az információs rendszerek (EHIS – environment and health information system) szerepe, amelyek hálózatok léterhozását is szükségessé teszik. Kiemelt eszközként jelent meg a kockázatelemezés segítségével megvalósuló elővigyázatosság, a nagyközönség tájékoztatása, bevonása, valamint természete102
sen az oktatás, kutatás. A találkozó egyik konkrét eredménye 2007-ben az európai információs rendszer létrejötte (ENHIS: European Environment and Health Information System). Az utolsó miniszteri találkozó színhelye Párma, ideje: 2010. március 10–12. A találkozó kiemelt figyelmet szentelt a jogalkotásnak és az eszközök erősítésének, miközben nem feledkezett meg a technológiafejlesztésről sem. A cselekvés négy prioritását állapították meg, a következők szerint: • gyermekek egészsége; • klímaváltozás hatásai; • gyermekek, fiatalok és más érdekcsoportok bevonása; • politika és végrehajtás eszközeinek jobbítása, tudás szélesítése. A találkozó mindezeknek mintegy összefoglalásaként útjára bocsátotta a 20102016 közötti időszakra vonatkozó Európai Környezet és Egészség Folyamat projektet, amelynek egyik lényegi kérdése, hogy az államok erősítsék meg eszközeiket. Végezetül két szervezet létrehozását is eldöntötték: egy miniszteri szervezet és egy munkacsoport megalapítását (European Environment and Health Task Force, European Environment and Health Ministerial Board). Az Európai Közösség egyik lényegi megközelítési pontja volt a mindkét területet egyaránt érintő elv alkalmazása, ez pedig az elővigyázatosság. Magát az elvet 1992ben a maastrichti szerződés emelte be az elsődleges jogba, az akkori 130r cikkelybe (ez mára 191. cikkely), de már ennek előtte az Európai Közösség Bírósága (ECJ) alkalmazta, mégpedig az ún. Sandoz-ügyben14 a vitaminok túlzott mértékű alkalmazása, illetve fogyasztása kapcsán: „11. […] a Bíróság elé tárt észrevételek szerint a tudományos kutatás még nem elég fejlett ahhoz, hogy a kritikus mennyiséget és a pontos hatást bizonyossággal megállapíthassuk. […] 17. […] a tudományos értékelésben rejlő bizonytalanság ismeretében igazolhatók azok a nemzeti intézkedések, amelyek előzetes engedély hiányában megtiltják az olyan élelmiszerek forgalmazását, amelyek hozzáadott vitaminokat tartalmaznak, mégpedig a Szerződés 36. cikke értelmében, az emberi egészség védelme érdekében.A későbbi esetek közül is kiemelkedik az ún. BSE-ügy15, vagy másnéven „kerge marha kór” eset, amelynek alapja a Bizottság 1996-ban határozattal átmenetileg megtiltotta a brit marha-és borjúhús behozatalát a Közösség országaiba és a Közösségen kívüli országokba. A fő indok a BSE-kór és az embereknél megjelenő Creutzfeldt-Jakob kór közötti lehetséges kapcsolat volt. Ezt az intézkedést tartotta túlzottnak az Egyesült Királyság. Az ügyben számos fontos gondolat fogalmazódott meg, mind az elővigyázatosság elvének értelmezése, mind pedig az ebből eredő bizottsági feladat- és hatáskörök terjedelme tárgyában. Mindezek az értelmező gondolatok az elővigyázatossággal kapcsolatos későbbi ítéleteket is befolyásolták, legyen az emberi egészség vagy környezetvédelem. A Bíróság vizsgálta az eset előzményeit is, miközben a választott eszköz indokoltsága jelentette a legfontosabb kérdést. „61. Jelen esetben az új tudományos információ közzététele lehetséges kapcsolatot teremtett az Egyesült Királyságban a marhákat érintő betegség és egyes végzetes olyan betegségek között, amelyek az embereket érintik, és amelyeknek gyógymódját még nem ismerik.” 103
Az elővigyázatosság elve alkalmazásának rövid, de egyértelmű indokolása jelenti az ítélet legfontosabb részét, illetve itt már részben megjelenik az elővigyázatosság elvének kiterjesztése az eredetileg környezetvédelmi elvként való elfogadáshoz képest. „99. Amennyiben az emberi egészséget érintő kockázat létének vagy kiterjedésének megítélése bizonytalan, az intézményeknek (értve ezalatt a Közösség intézményeit – a Szerk. megjegyzése) lehetőségük van arra, hogy védelmi intézkedéseket fogadjanak el mindaddig, amíg a kockázat valóságtartalma és súlyossága teljesen világossá nem válik. 100. Ezt a megközelítést az EK Szerződés 130r cikkének (1) bekezdése teremti meg, amely szerint a Közösség környezetpolitikájának célja, egyebek között az emberi egészség védelme. A 130r cikk (2) bekezdése szerint ez a politika a védelem magas szintjén kell alapuljon és különösen azokon az elveken, hogy megelőző intézkedést kell tenni és hogy a környezetvédelmi követelményeket a Közösség más politikáinak meghatározásába és alkalmazásába kell integrálni.” Látható, hogy egy környezetvédelminek mondott elv alkalmazási területei éppen az egészségügyre terjednek ki elsősorban. Nem csoda tehát, ha az elővigyázatosság elvének egyetemes közösségi mivoltát végül az Artegodan-esetben16 kimondta a Bíróság. Az eset ugyancsak az emberi egészséggel kapcsolatos, méghozzá gyógyszerek forgalmazására kimondott tilalmakra és korlátozásokra alapozódik. Az általános kérdések tekintetében kiemelt figyelmet érdemelnek a következő gondolatok: 182. Ami a környezetvédelmi kérdéseket illeti, az elővigyázatosság elvét az EK Szerződés 174. cikk (2) bekezdése kezeli alapvető értékként, amelyik ezen elv kötelező természetét alapozza meg. […] 183. Ennek következtében, noha az elővigyázatosság elvét a Szerződés a környezetvédelmi politikával kapcsolatban említi csupán, ennek hatóköre bővebb. Az elv arra irányul, hogy alkalmazzák az egészség, a fogyasztók biztonsága, illetve a környezet védelme magas szintű biztosítása érdekében a Közösség minden cselekvési területén. Így a Szerződés 3. cikk (p) pontja is hozzájárul az egészség magas szintű védelméhez a Közösség politikáinak és tevékenységének körében. Hasonlóképpen, a Szerződés 153. cikke a fogyasztóvédelem magas szintjére utal, valamint a 174. cikk (2) bekezdése a Közösség környezetpolitikájának magas szintjét várja el. Ezen túlmenően a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmének követelményét kifejezetten integrálni kell a Közösség minden politikájának meghatározásába és érvényesítésébe, a Szerződés 6. cikke és a 152. cikk (1) bekezdése alapján. 184. Mindebből tehát az következik, hogy az elővigyázatosság elvét úgy határozhatjuk meg, mint a közösségi jog általános elvét, amely azt követeli meg, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megelőzzék az emberi egészséget, a biztonságot és a környezetet érő lehetséges kockázatokat, oly módon, hogy elsőbbséget adnak ezen érdekek védelmének a gazdasági érdekekkel szemben. Mivel a Közösség intézményei minden tevékenységi területükön felelősek az emberi egészség, a biztonság és a környezet védelméért, az elővigyázatosság 104
elvét a Szerződés fent említett rendelkezéseiből fakadó autonóm elvnek kell tekinteni.” Már 2001-ben, a Hatodik Akcióprogram előzményként a Bizottság kommünikét állított össze,17 amely szerint minden esetben azonosítani kell a kockázatokat, kiemelt figyelemmel az érzékeny csoportokra, elsősorban gyermekekre, itt is az elővigyázatosság elvét hangsúlyozva. Fel kell tárni a szennyezésnek az emberbe jutási útját, valamint megjeleníteni és integrálni a környezet-egészségügyi prioritásokat, pl. az ún. integrált termékpolitika révén. Az elvi megközelítésen túl a Közösség természetesen foglalkozik politikai dokumentumaiban is a környezet és egészség kapcsolatával. A program határozatának 7. cikke foglalkozik részletesen e kérdéssel ’Célkitűzések és kiemelt cselekvési területek a környezetre, az egészségre és az életminőségre vonatkozóan’ címmel. Ezen belül több célkitűzést fogalmaz meg, különösen azt, hogy erősíteni kell a környezetet és az emberi egészséget fenyegető veszélyekről alkotott ismereteket annak érdekében, hogy intézkedéseket lehessen tenni ezeknek a veszélyeknek az elkerülése és csökkentése érdekében, valamint hozzá kell járulni a jobb életminőséghez, a városi területekre összpontosított, integrált megközelítéssel. Ehhez több részletes szakterületi cél és intézkedés kapcsolódik, a következő területeken: • a Közösség kutatási programjainak és tudományos szakismeretének erősítése; • vegyi anyagok; • peszticidek; • vegyi anyagok és peszticidek; • a víz fenntartható felhasználása és jó minősége; • a levegő minősége; • a zaj, valamint; • a városi környezet. Az Akcióprogramot követően 2003-ban jelent meg az Európai Környezet és Egészség Stratégia18, amelynek elnevezése a „SCALE initiative” betűszó (Science, Children, Awareness, Legal instruments, Evaluation – Tudomány, Gyermekek, Tudatosság, Jogi eszközök és Értékelés), amelynek a következő alapelemeit emelhetjük ki: integrált megközelítés, fokozatosság, a gyermekek problémájának kiemelten történő kezelése, a csatlakozó országok ügye. Ezt egy még átfogóbb dokumentum követte, az Európai Környezet és Egészség Akcióprogram (2004–2010).19 Ennek kiinduló pontja, hogy jó egészséget– magának, gyermekeinek –, illetve mindazon gazdasági és társadalmi előnyöket, amelyeket ez az országnak hoz, mindenki szeretne. Alapvető szerepe van ennek a hosszútávú gazdasági növekedésben és a fenntartható fejlődésben – egyre növekvő azon bizonyítékok száma, amelyek azt mutatják, hogy nem annyira az egészség költségei nagyok, hanem az egészség hiányának (ill-health) költségei (egészségügyi költségek, gyógyszer, táppénz, csökkenő termelékenység, alkalmatlanság és korai nyugdíj). Az Akcióterv alapelemei: • javítani az információs alapokat, annak érdekében, hogy megértsük a szen�nyezési források és az egészségügyi hatások közötti kapcsolatot (1-4 akciók); 105
• betölteni a tudás hiányosságait a kutatás erősítésével és a környezet és egészség sokasodó területeinek megismerésével (5-8 akciók); • áttekinteni a politikákat és javítani a kommunikációt (9-13 akciók). Kapcsolódik ehhez más példák mellett az EU kutatási program, 2008ra vonatkozóan, amely a környezet és egészség kérdéseire vonatkozik - ennek témakörei: biomonitoring, biobankok, vegyi anyagok kockázatai, allergia/asztma, rák, reprodukció, öregedés, kumulatív hatások, kockázatértékelés általában. Ezen felül három sajátos téma kapcsolódik ehhez: a klímaváltozás, a vízzel terjedő betegségek, illetve a nanorészecskék. Kiegészítené a kört a költség-haszon elemzések kérdése. Nem vizsgáljuk tovább a példákat, hiszen a legfontosabb nemzetközi és különösen európai kérdéseket áttekintettük. Érdemes azonban néhány következtetést levonni mindezekből, csupán jelzésszerűen: Kiindulási pontnak tekinthetjük, hogy a fenntarthatóság és a környezet-egészségügy azonos kört jelentenek, tehát az utóbbi ennek megfelelően szervesen együtt értékelendő a környezetvédelemmel általában, attól nem lehet elkülöníteni – és ez még akkor is igaz, ha a környezet-egészségügy értelemszerűen kisebb kört fog át, mint a környezetvédelem egésze. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a környezethez való jog kérdései, elsősorban amelyek a környezet egészségügyi vonatkozásaival vannak összefüggésben, egyre jobban érvényesíthetők az emberi jogok gyakorlatában. Számos törekvést láthattunk a kérdés megközelítésére, ugyanakkor a mai napig kevés konkrét eredményt lehet felmutatni. Egyetértés van, a téma fontosságát elismeri mindenki, de ez még nem jelent cselekvést. Alapvető elvi megközelítések is szükségesek ugyanakkor, amelyek között az elővigyázatosság a legfontosabb, mert ez tükrözi legjobban az ismeretek hiányos mivoltát. Mindebből következően nem csoda, ha az információ, ismeret hiánya mind a mai napig meghatározó. A kutatások e téren hiányosak, különösen a terjedési utakra nézve, tehát a kutatások erősítése, támogatása kiemelkedően fontos kérdés. Közhelynek számít, de hosszú-távú gondolkodás és ezen alapuló intézkedések nélkül nem várható eredmény. A fentiek pedig a tervezés, stratégia fontosságát emelik ki. Mint a környezetvédelemben általában, itt még fokozottabban indokolt a társadalom bevonása. Végezetül figyelmet érdemel, hogy a konkrét szabályok gyakorlatilag a környezetvédelemből származnak (REACH – vegyi anyagokra, GMO, zaj, stb.,) – nincs tehát még saját kialakult szabályrendszer. Jegyzetek 1: Környezeti ártalmak és népbetegségek c. előadásában, a Magyar Bioetikai Társaság „Környezet és egészség” konferenciája, 2010. szeptember 20–21. 2: Itt szeretném megjegyezni, hogy szándékosan térek el a megszokott fordítástól, amely a
106
„well-being” fogalmát a jóléttel azonosítja, amelynek sokkal inkább materiális, mintsem holisztikus jelentést tulajdoníthatunk. A ’jól-lét’ ugyan szokatlan, de teljesebben fejezi ki a materiális, egészségi, pszichés, mentális állapotot, amelyet szeretnénk elérni. 3: Environment and health. The European Charter and commentary. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe, 1990 (WHO Regional Publications, European Series, No 35). 4: Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata (2002. július 22.) a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról. 5: Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions, Brussels, 24.1.2001, Com (2001) 31 final, 2001/0029 (cod). 6: Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa: Az Eg yház társadalmi tanításának kompendiuma. Szt. István Társulat, Budapest 2007. 7: A Mag yar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a teremtett világ védelméről (2008) 8: Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10‐én. 9: 1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. 10: 41/1993/436/515, a határozat1994. december 9-én került elfogadásra. 11: Pl. a Fadeyeva kontra Oroszország – 55723/00 – határozat 2005. június 9-én, illetve a tiszai ciánszennyezésnek is okot adó nagybányai esetet feldolgozó Tătar kontra Románia eset, 3e Sect., req. no 67021/01 2009. január 27., illetve Deés kontra Magyarország, no. 2345/06, 2010. november 9. 12: Moreno Gomez kontra Spanyolország, 4143/02 – 2005. február 16. 13: Öneryildiz kontra Turkey (application no. 48939/99), ítélet 2002. június 18. 14: C–174/82, előzetes döntéshozatali eljárás a Societe Sandoz BV ellen indult büntetőeljárásban, 1983. július 14., E.C.R. 2445. 15: C–180/96. sz ügy, Egyesült Királyság kontra Bizottság, amelyet a Tanács is támogatott, 1998. május 5. 16: Első Fokú Bíróság, egyesített ügyek T-74,76, 83-85,132,137 & 141/00, Artegodan GmbH és társai kontra Bizottság, 2002. November 26. E.C.R. II–4945. 17: 2001/0029 (COD) Kommüniké. 18: COM (2003) 338 végső: Európai Környezet és Egészség Stratégia. 19: COM(2004) 416 végső Európai Környezet és Egészség Akcióprogram 2004–2010.
107
