A krisztológiai és szentháromsági viták az óegyházi zsinati határozatok tükrében Beazonosítani az elítélt tévtanításokat!
Római Zsinat, 382-ben a) „Tomus Damasi”, illetve a Paulinosz antiokhiai püspöknek küldve [...] A Szentháromság és a megtestesülés 152 [A zsinat után Róma városában összegyűlt katolikus püspökök hozzácsatolták a következőket a Szentlélekről.] Mivel a Nikaiai zsinat után megrögződött az a tévedés, hogy egyesek szentségtörő szájjal ki merték mondani, hogy a Szentlélek a Fiú teremtménye; (ezért hozzáfűzzük): 153 (1.) Kiközösítjük azokat, akik nem vallják meg teljes szabadsággal, hogy Ő (a Szentlélek) az Atyával és a Fiúval egyhatalmú és egy-szubsztanciájú. 154 (2.) Azokat is kiközösítjük, akik Szabelliosz tévedését követik, és azt állítják, hogy az Atya ugyanaz, aki a Fiú. 155 (3.) Kiközösítjük Arioszt és Eunomioszt, akik hasonló istentelenséggel, bár más kifejezéssel, a Fiúról és a Szentlélekről azt állítják, hogy teremtmények. 156 (4.) Kiközösítjük a makedóniánusokat, akik Ariosz gyökeréből sarjadva csak nevet változtattak, de nem álnokságot. 157 (5.) Kiközösítjük Photinoszt, aki az ebioniták eretnekségét megújítva az Úr Jézus Krisztusról azt vallja, hogy csak Máriától van. 158 (6.) Kiközösítjük azokat, akik azt állítják, hogy két Fiú van: az egyik a századok előtti, a másik a Szűztől való test fölvétele utáni. 159 (7.) Kiközösítjük azokat, akik azt mondják, hogy Isten Igéje az ember gondolkozó (rationalis) és értelmes (intelligibilis) lelke helyett költözött emberi testbe, mivelhogy Isten Fia és Igéje nem a saját testében lévő gondolkozó és értelmes lélek helyett lett, hanem a mi saját gondolkozó és értelmes, de bűn nélküli lelkünket vette föl és üdvözítette. 160 (8.) Kiközösítjük azokat, akik azon erősködnek, hogy az Ige, az Isten Fia kiterjedés vagy egybegyűjtés, és az Atyától különálló és nem szubsztanciális, és hogy véget fog érni. 161 (9.) Azokat is, akik egyházaktól egyházakig vándoroltak, a mi közösségünktől mindaddig idegennek tartjuk, amíg vissza nem térnek azokba a városokba, amelyekben először tartózkodtak. S ha valaki máshová költözött és mást az ő helyére fölszenteltek, ha a Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
1
saját városát elhagyta és később visszatér, akkor mindaddig nélkülözze a papság méltóságát, amíg hivatali utódja el nem pihen az Úrban. 162 (10.) Ha valaki nem vallja, hogy az Atya mindig van, a Fiú mindig van, a Szentlélek mindig van: az eretnek. 163 (11.) Ha valaki nem vallja, hogy a Fiú az Atyától született, azaz az Ő isteni szubsztanciájából: az eretnek. 164 (12.) Ha valaki nem vallja Isten Fiát igaz Istennek, mint ahogyan igaz Isten az Ő Atyja, és hogy az Atyával egyenlőképpen minden a hatalmában van és mindent tud: az eretnek. 165 (13.) Ha valaki azt mondaná, hogy amikor testben megjelenve a földön volt, akkor nem volt az égben az Atyával együtt: az eretnek. 166 (14.) Ha valaki azt mondaná, hogy a kínszenvedésben a kereszt kínját az Isten érezte, nem pedig a test és a lélek, amelyet fölvett az Isten Fia, a Krisztus –, vagyis a szolga formája, amelyet magára vállalt [Fil 2,7] –, amint a Szentírás kifejezi: az nem gondolkozik helyesen. 167 (15.) Ha valaki nem vallaná, hogy testével ül az Atya jobbján, amely testben el fog jönni ítélni élőket és holtakat: az eretnek. 168 (16.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek az Atyától van igazán és sajátságosan, akárcsak a Fiú, és az isteni szubsztanciából következőleg igaz Isten: az eretnek. 169 (17.) Ha valaki nem vallaná, hogy a Szentlélek mindent megtehet, mindent tud és mindenütt jelen van, akárcsak a Fiú és az Atya: az eretnek. 170 (18.) Ha valaki azt állítaná, hogy a Szentlélek alkotott lény, vagy hogy a Fiú alkotása: eretnek. 171 (19.) Ha valaki nem vallaná, hogy az Atya mindent a Fiú és saját Szentlelke által teremtett, a látható és a láthatatlan dolgokat, egyaránt: az eretnek. 172 (20.) Ha valaki nem vallaná, hogy az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, a hatalma, fölsége, az ereje; egy a dicsősége, az uralma és az uralkodása és egy az akarata és az igazsága: az eretnek. 173 (21.) Ha valaki nem vallaná, hogy a három személy valóságban az Atyáé, a Fiúé és a Szentléleké egyenlők, mindig élők és fenntartanak mindent, minden láthatót és láthatatlant, mindent megtehetnek, mindent megítélnek, mindent éltetnek, mindent teremtenek, és mindent üdvözítenek: az eretnek. 174 (22.) Ha valaki nem vallaná, hogy minden teremtménynek imádnia kell a Szentlelket, akárcsak a Fiút és az Atyát: az eretnek. 175 (23.) Ha valaki az Atyáról és a Fiúról helyesen gondolkoznék, de a Szentlélekről helytelenül, az eretnek, mert minden eretnek, aki az Isten Fiáról és a Szentlélekről rosszul gondolkozik, az a zsidók és pogányok hitszegését követi. 176 (24.) Ha valaki olyan megosztást tesz, hogy Krisztus Atyját Istennek mondja és az Ő Isten-Fiát és a Szentlélek Istent isteneknek mondaná, tehát nem Istennek, az egyetlen istenség és hatalom szerint, mint ahogyan hisszük és tudjuk, hogy mindez az Atyáé és a Fiúé és a Szentléleké; s aki így lefokozza a Fiút vagy a Szentlelket és úgy véli, hogy egyedül az Atya az Isten, és ily módon hiszi az egy Istent, az minden tekintetben eretnek, sőt zsidó, minthogy az „istenek”-et mint nevet az angyalokra és az összes szentekre ruházta rá az Isten ajándékul, viszont az Atyáról és a Fiúról és a Szentlélekről az egyetlen és egyenlő istenség alapján nem az „istenek” mint név van kinyilvánítva a mi számunkra, hanem „az” Isten neve, és ez azt rója ránk, hogy higgyük: csakis az Atyában és Fiúban és a Szentlélekben keresztelkedünk meg, Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
2
nem pedig az angyalok és a főangyalok nevében, amiként az eretnekek vagy a zsidók, vagy éppen az esztelen pogányok. 177 Ez tehát a keresztények üdvössége, hogy a Szentháromságnak hívén, azaz az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, és megkeresztelkedvén benne, kétségek nélkül higgyük az ő egyetlen igaz istenségét és hatalmát, fölségét és szubsztanciáját.1
III. Egyetemes Zsinat Efezusi Zsinat, 431. június 22.-szeptember 250-264: A kürillosziak I. ülése, 431. június 22. a) Alexandriai Szent Kyrillosz Nestoriosznak címzett 2. levele 430. január 26. és február 24. között íródott, a zsinatot felolvasták és jóváhagyták. […] Isten Fiának megtestesülése 250 Azt nem mondjuk, hogy az Ige természete saját átváltozása révén lett testté, de nem is alakult át lélekből és testből létesült egész emberré; azt állítjuk viszont, hogy az Ige hüposztaszisza szerint egyesítvén magában az értelmes lélektől átlelkesített testet, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan módon emberré lett, és mint Emberfia létezett, nem csupán az akarat vagy a beleegyezés által, vagy akár csupán a személy felvétele révén. És jóllehet a természetek különbözőek, igazi egységben egyesülve számunkra egy Krisztust és Fiút alkottak, nem mintha a természetek különbözősége az egyesülés következtében megszűnt volna, hanem úgy, hogy az istenség és az emberség valamilyen titokzatos és kimondhatatlan összekapcsolódásának következtében egy személyben alkották számunkra az egy Jézus Krisztust és a Fiút. ... Nem úgy volt ugyanis, hogy először valamiféle közönséges ember született a Szűzből, és ezután ereszkedett beléje az Isten Igéje, hanem az anyaméhben egyesülve a testtel a test szerint születettnek mondjuk, ti. saját testének nemzését sajátjaként magának igényelve. … Így [a szentatyák] nem haboztak a Szent Szüzet Istenszülőnek nevezni, nem úgy, mintha az Ige természete, avagy maga az Istenség saját maga eredetének elvét a Szent Szűzből vette volna, hanem úgy, hogy tőle vette magára azt az értelmes lélektől elevenített szent testet, s így mondjuk, hogy Isten Igéje személyes egység (hüposztaszisz) által egyesülve test szerint belőle született.2 [...] c) Alexandriai Szent Kürillosz anathematizmusai az Alexandriai zsinat »Tou= swth=roj h(mw=n« Nesztoriosznak (= Kürillosz 3. levele Nesztoriosznak) címzett leveléhez csatolva 1 2
DH 2004. DH 2004.
Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
3
A levelet 430 novemberének elején fogalmazták meg és november 30-án adták át Nesztoriosznak. [...] A természetek egyesülése Krisztusban 252 1. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve. 253 2. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Atya Isten Igéje hüposztaszisza szerint egyesült a testtel, és hogy a Krisztus egy a saját testével, vagyis, hogy ugyanő egyszerre Isten és ember, az legyen kiközösítve. 254 3. kánon. Ha valaki az egy Krisztusban a hüposztasziszokat szétválasztja az egyesülés után, csupán kapcsolással egybekötve őket, oly értelemben, hogy a méltóságra vagy a tekintélyre vonatkoznak, vagy a hatalom szerint valók, nem pedig inkább olyan kapcsolattal, amely a természetes egység által áll fenn, legyen kiközösítve. 255 4. kánon. Ha valaki két személy vagy hüposztaszisz között osztja el azokat a szavakat, amelyek az apostoli Írásokban vagy az evangéliumokban foglaltatnak, amelyeket vagy Krisztusról a szentek mondottak, vagy az önmagáról tett kijelentéseit és némelyeket egy embernek tulajdonítja, akit az Isten Igéjén sajátosan kívülállónak értelmez, némelyeket pedig mint Istenhez méltókat egyedül az Atyaisten Igéjéhez kapcsolja, legyen kiközösítve. 256 5. kánon. Ha valaki Krisztust theophorosznak merészelné állítani, azaz istenhordozó embernek, nem pedig Istennek valósága szerint, mintha nem egy Fiú lenne, és a természet szerint a testté lett Ige, aki hozzánk is hasonlóan részese lett a testnek és a vérnek, legyen kiközösítve. 257 6. kánon. Ha valaki Krisztus Istenének vagy Urának mondja az Atya Isten Igéjét és nem inkább azt vallja róla, hogy egyszerre Isten és ember, annak következtében, hogy az Ige testté lett az Írások szerint, legyen kiközösítve. 258 7. kánon. Ha valaki azt mondja, hogy az ember Jézust Isten Igéjének a működése segítette, és az Egyszülöttnek kijáró dicsőséget mintegy rajta kívül létező másvalakinek tulajdonítja, legyen kiközösítve. 259 8. kánon. Ha valaki azt meri mondani, hogy a fölvett emberséget együtt kell imádni az Ige-Istennel és vele együtt kell dicsőíteni és együtt kell Istennek nevezni, úgy mint egyiket a másikkal együtt (a mindig kitett „együtt” ugyanis arra kényszerít, hogy így kell érteni), és nem sokkal inkább az Emmánuelt egyetlen imádással tiszteli, és nem adja meg neki az egyetlen dicsőítést azon az alapon, hogy az Ige testté lett, legyen kiközösítve. 260 9. kánon. Ha valaki az egy Úr, Jézus Krisztust a Szentlélektől megdicsőítettnek mondja, úgy mint aki a más erejét használta, amely a Szentléleké, és hogy Tőle kapta a tisztátalan szellemekkel szemben a hatékonyságát, és hogy képes volt az emberek között isteni jeleket létrehozni, de nem azt mondja, hogy sokkal inkább a saját Lelke volt az, aki által az isteni jeleket végbevitte: legyen kiközösítve. 261 10. kánon. A Szentírás úgy emlegeti Krisztust: mint aki „hitvallásunk Főpapja és Apostola” [Zsid 3,1]. „Föláldozta pedig önmagát érettünk, jó illatú áldozatul” [Ef 5,2], Istennek és az Atyának. Ha tehát valaki nem azt mondja, hogy maga az Isten Igéje lett a mi Főpapunk és Apostolunk, amikor testté, azaz szerintünk való emberré lett, hanem Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
4
különlegesen egy rajta kívül létező, asszonytól született másik ember, vagy ha valaki azt mondja, hogy önmagáért ajánlotta föl önmagát áldozatul, nem pedig egyedül miérettünk (mert Ő nem szorult rá az áldozatra, hiszen semmi bűnt nem mondhatott magáénak), az legyen kiközösítve. 262 11. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy az Úr teste életteremtő és magának az Atyaisten Igéjének a sajátja, hanem mintegy valaki rajta kívül létező másé, aki Őhozzá kapcsolódott méltóságban, vagy csak mintegy isteni lakást adó, és nem, ahogyan mondottuk, életteremtő, mivelhogy az Ige sajátjának lett teremtve, akinek hatalma van mindeneket éltetni, az legyen kiközösítve. 263 12. kánon. Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéje megízlelte a testi kínszenvedést és a testi keresztrefeszíttetést és a testi halált és „Elsőszülött lett a halottak közül” [Kol 1,18], amiként élet és éltető, mint Isten, az legyen kiközösítve.3
IV. EGYETEMES ZSINAT Khalkédóni zsinat, 451. október 8. – november eleje 300-303: V.- ülés, 451. október 22.: Khalkedoni Hitvallás A Krisztusban lévő két természet 300 [Bevezetés a tan meghatározásához. A nikaiai és a konstantinápolyi hitvallások előrebocsátása után a következőket rögzítették:] Elegendő volna ugyan az istenfélő vallásosság megismerésére és megerősítésére az isteni kegyelemnek ez a bölcs és üdvös hitvallása; ugyanis az Atyáról és Fiúról és a Szentlélekről tökéletes tanítást ad, és az Úr emberré levését hűségesen adja elő azoknak, akik azt szívesen hallgatják. Ám, mivel azok, akik a meghirdetett igazságot megkísérlik elvetni, üres beszédekkel hozakodtak elő a saját eretnekségükből fakadóan, … és tagadják annak a tételnek a kinyilvánítását, hogy a Szűz: istenszülő; továbbá, mivel mások meg összevegyítést és összeolvasztást vezetnek be, és esztelenül kigondolják, hogy a testnek és az istenségnek egy a természete, és szemfényvesztést űznek és összekeverve a dolgokat azt mondják, hogy az Egyszülött isteni természete szenvedni képes: ezért, véget akarván vetni az ő igazság ellen való minden mesterkedésüknek, most a jelen szent és nagy és egyetemes zsinat azt tanítja, hogy ez az igehirdetés kezdettől fogva változatlan, és határozatba hozta, hogy mindenekelőtt visszautasíthatatlan marad a háromszáztizennyolc szent atya hite. És megerősíti azt a tanítást, amelyet a százötven atya, akik később összegyűltek a császárvárosban, a Szentlélek lényegéről hagyott ránk, azok miatt, akik a Szentlélek ellen küzdöttek. Ezt a tanítást ők mindenki számára ismertté tették, nem mintha hiányzott volna valami az előttük járók tudásából, hanem hogy felvilágosítsák az értelmüket az Írások tanúbizonyságai által a Szentlélekről, azok ellenében, akik megkísérelték, hogy a Szentlélek tekintélyét megvessék. Azok miatt pedig, akik megkísérlik a megtestesülés titkának meghamisítását, és szégyentelenül azt az esztelenséget állítják, hogy aki a Szent Szűz Máriától 3
DH 2004.
Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
5
született, az csupán egy ember, a zsinat elfogadta Szent Kürillosznak, az alexandriai Egyház egykori elöljárójának a Nesztoriosznak és a keletieknek írt zsinati leveleit, amelyeket a zsinat alkalmasnak talál Nesztoriosz eszelősségének megcáfolására. … Ezekhez nagyon következetesen hozzásorolta Róma városa legfőbb és rangidős elöljárójának, a boldog és legszentebb Leó pápának a levelét is, amelyet a szent emlékezetű Flavianosz pátriárkának írt Eutükhész helytelen belátásának megsemmisítésére; hiszen az a levél megfelel ama nagy Szent Péter vallomásának is, és így közös támaszul szolgál számunkra a helytelen tantételek ellenében, a helyes tantételek megerősítésére. Mert a zsinat állást foglal azokkal szemben, akik a megtestesülés isteni titkát két fiúra törekszenek szétdarabolni, és azokat, akik azt merészelik mondani, hogy az Egyszülött isteni természete szenvedni képes, a szent gyülekezetből kiutasítja; és azoknak, akik Krisztus két természetében összeolvasztást vagy összevegyítést fürkésznek, ellenáll; és azokat, akik éginek vagy valamilyen más lényegűnek mondják a szolgai alakot, amelyet tőlünk vett magára, mint eszteleneket kikergeti, és azokat, akik ugyanarról fecsegnek, hogy az egyesülés előtt az Úrnak két természete volt, az egyesülés után pedig – ahogy kigondolják – csak egy, kiközösíti. 301 [Határozat] A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, Ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, Ugyanő, az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint „minden szempontból hasonló hozzánk, a bűnt kivéve” [Zsid 4,15]. Aki az idő kezdete előtt az Atyától született istensége szerint, Ugyanő született a végső kor napjaiban az Istenszülő Szűz Máriából embersége szerint, érettünk és a mi üdvösségünkért: 302 Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztus kell vallani két természetben össze-nemelegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy az egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék, hanem inkább úgy, hogy mindkét természet sajátossága épségben maradjon, amelyek egy személlyé kapcsolódnak össze, nem tagozódik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanaz az egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus, ahogy azelőtt a próféták róla szóltak és ahogy minket maga Jézus Krisztus kioktatott s az Atyák hitvallásban ránk hagyományoztak. 303 [Büntetés] Mindezeket tehát, miután mi minden oldalról nagy gonddal és figyelemmel megvizsgáltunk, a szent és általános zsinat úgy döntött, hogy másféle hitet senkinek sem szabad előadnia, vagy leírnia, vagy összeállítania, vagy értelmeznie, vagy másképpen tanítania. …4
4
DH 2004.
Óegyházi zsinatok határozatai Jézus Krisztus személyéről
6
