A koronás Wargha Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában
Deák Ágnes
A koronás Wargha Egy kettős ügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
A borítón Johann Kempen von Fichtenstamm báró sétabotja látható, amelyet 1856-ban készíttetett a magyar koronaékszerek egykori rejtekhelyén található egyik fa ágából. Színezett litográfia. Magyar Országos Levéltár K 816 Parlamenti Múzeum, 1. doboz 1. tétel. A fotót Czikkelyné Nagy Erika készítette.
ISBN 978 963 05 8956 7
Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2010 © Deák Ágnes, 2010 © Akadémiai Kiadó, 2010 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary
Tartalomjegyzék
Bevezető
7
Pályakezdet
13
A kisdedóvó mozgalom szorgos munkása
23
A tudomány és publicisztika vonzásában
33
A reformmozgalom sodrában – az Iparegyesület
47
Kossuth „táskahordozója”
63
A nagy fordulat – 1848
82
A hadbírósági ítélet árnyékában
108
A forradalmi mozgalom és a császári rendőrség kettős szolgálatában
122
A magyar korona és koronaékszerek lelőhelyének felfedése
148
„Az önzés hazájában” – a politikai menekültek asyluma: Anglia
178
Újra otthon a „hontalan”
205
Függelék
223
Névmutató
247 5
Bevezető 1879-ben jelent meg az első sajtóközlemény, amely felfedte a titkot: ki árulta el 1853-ban a bécsi Legfelsőbb Rendőri Hatóság vezetőjének, Johann Kempen von Fichtenstamm báró altábornagynak, hol kell keresni a Szemere Bertalan által 1849 augusztusában Orsova környékén elásott magyar királyi koronaékszereket. A találgatások és híresztelések ennek ellenére – ahogy korábban is – még jó néhány évtizedig továbbéltek és terjedtek. 1919-ben jelent meg nyomtatásban Kempen memoranduma,1 amely fellebbentette a fátylat az 1853 késő tavaszán, nyarán és kora őszén történt eseményekről. Bár a nagy hatalmú „rendőrminiszter” saját szerepének hangsúlyozása végett néhány ponton nem teljesen helytállóan írta le az eseményeket, ettől kezdve mégsem lehetett kétséges, hogy Wargha István, Kossuth egykori közeli munkatársa, 1848-ban a Bécsben működő, király személye körüli minisztérium fogalmazója, majd titkára volt az, aki a titok nyomába szegődött, s kiszolgáltatta a koronaékszereket. A kortársak között terjedt híresztelés a „koronás Wargháról” igaznak bizonyult. Néhány évvel később az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével megnyílt a bécsi udvari levéltár a kutatók előtt, s az 1849 utáni évek államrendőrségi iratanyagából – mindenekelőtt Jánossy Dénes kutatásainak köszönhetően – egyértelművé vált, Wargha István az 1850-es évtized első éveiben a császári rendőrség legeredményesebb rendőrinformátora volt, kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a rendőrség szinte valamennyi „nagy fogása” az ő tevékenységének volt köszönhető: a forradalmi ellenállási mozgalom vezető alakjai, Jubál Károly és társai, Gasparich Márk és Noszlopy Gáspár letartóztatásában is közrejátszott. Évtizedekkel később Lukács Lajos ezen a szálon indult el, amikor tovább részletezte a fő vonalaiban már felvázolt képet.2 Mindez igazi
1 Dr. Hanns Schlitter: Kempens Denkschrift über die Auffindung der Stephanskrone (24. April 1854). Adolf Holzhausen, Wien, 1919.; ugyanezt lásd még: uő: Aus der Regierungszeit Kaiser Franz Joseph I. Adolf Holzhausen, Wien, 1919. 33–91. 2 Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851–1852. 1. köt. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940. 472.; Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak (1849–1867). MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1955. 78., 106., 113., 120–121.
7
újdonságnak számított, hiszen Wargha életútjának ezeket az elemeit a korabeli közvélemény még csak nem is sejtette.3 Ezt követően Wargha személyére a rendőr-informátori szerep mint egyedüli jellemző bélyeg rásüttetett, miközben életművének többi eleme teljesen feledésbe merült. Pedig Wargha István a reformkori liberális mozgalom szorgos munkása volt, aki Kossuth árnyékában a politikai küzdelmek első vonalában tevékenykedett. Talán túlságosan is odaadó követője volt Kossuthnak, a kortársak hajlamosak voltak egyszerű „táskahordozójának” tekinteni. Pedig több volt ő, mint vak eszköz a nagy férfiú kezében. Pályája az óvodai mozgalom hazai meghonosításának terén kezdődött. Óvodaelméleti írásai – fogalmaznak a pedagógiatörténeti tanulmányok – „eredetiek” voltak. Ismerte Samuel Wilderspin munkáit, azok alapvonalait követte, de „önállóságát, eredetiségét nem adta fel, mindent átgyúrt, hazaivá alakított”. Wargha és a nyomán elindulók tanításai körülbelül 1870-ig uralták a hazai óvodai intézményeket, amikor is Julius Fröbel nézetei kerültek túlsúlyba a Wargha-féle ún. „hagyományos nemzeti irányzattal” szemben.4 Életműve e téren volt a legeredetibb, s a későbbiekre visszatekintve egyben a leghitelesebb is. Műveltségét, kiváló szellemi képességeit és tehetségét kortársai többnyire elismerték,5 nem véletlen, hogy pályája kezdetén a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába léphetett. Személyiségének bizonyos megnyilvánulásait ugyanakkor kedvezőtlenebbül értékelték – bár nehéz lefejteni a későbbi események tudatában meggyökeresedő ítéleteknek a megelőző időszakokra vonatkozó igazságtartalmát. A valamikori jóbarát és közeli munkatárs Szontagh Pál (1820–1904) szerint például a keringő híreket, hogy ő volt a korona árulója, könnyű volt hinni, mivel „a ki csak ismerte őt, egy pillanatig sem kételkedett, hogy se jóban, se rosszban nem hivő ember létére elkövethette amaz aljasságot”.6 3 Hentaller Lajos ugyan 1894-ben – nyilván már a koronaügy tudatában – elhintette a gyanakvás magvát: „Emlitettem fentebb, hogy a pesti mozgalom élén Jubál Károly, Magos Ernő és Varga István állottak. Utóbbi – meg vagyok győződve – szintén jogtalanul állította azt, hogy azért maradt a forradalom leveretése után bent az országban, hogy Kossuth megbizásából forradalmat szitson.” Hentaller Lajos: A balavásári szüret. Történeti rajz a kötélkorból. Magyar Nyomda, Budapest, 1894. 38. 4 Dr. Jeszenszky László: A magyarországi óvóképzés megalapítója. Óvodai Nevelés, 36. évf. (1983) 6. sz. 191–192.; lásd még: Varga Gábor: A magyar óvodapedagógia úttörője Wargha István. Óvodai Nevelés, 29. évf. (1976) 4. sz. 128–134., itt: 133. 5 Tóth Béla: Mendemondák. A világtörténet furcsaságai. Athenaeum, Budapest, 1896. 174. 6 Tóth Béla: Mendemondák... 173.
8
Noha Szontagh az 1890-es években már ilyen magabiztosan nyilatkozik, jó ideig egészen biztosan nem volt rossz véleménnyel Wargháról. Wargha politikusi személyiségét kettősség jellemezte: mindig egy mentor árnyékában (Bezerédj István, Kossuth Lajos), annak képviselőjeként szerepelt a politika színpadán; mégpedig – látszólag – feltétlen odaadással és már-már vak hűséggel. A mentorra persze szüksége is volt, ha érvényesülni akart, hiszen – bár a nemesi cím nem elhanyagolható előnyeit élvezhette – vagyontalan értelmiségi volt. A kor politikusai között keveseknek sikerült számottevő vagyon, befolyásos családi kapcsolatrendszer, megyei politikai beágyazottság nélkül politikaformáló erővé válniuk a reformkori Magyarországon. Talán ezért is csodálta oly nagyon Kossuthot – neki sikerült, amiről ő legfeljebb álmodhatott, s hogy álmodott, az szinte bizonyos. (Feltehető, vagyoni helyzetének ingatag volta abban is szerepet játszott, hogy korábbi hitvallását megtagadva rendőrinformátorrá lett.) Másrészt viszont, a néha szinte már-már szolgai alárendelődés ellenére, meg volt győződve saját szellemi kiválóságáról, s mások irányában igényt tartott saját hatáskörre – a szerénység egyáltalán nem tartozott fő erényei közé. Kétségtelenül felfedezhető benne egyfajta hajlam a cinizmusra és az intrikára. Saját szerepének kiemelése egy-egy ügy kapcsán s mások háttérbe szorítása, még nyilvánvaló érdekellentét vagy konfliktus híján is, igen gyakran tetten érhető nála. Mindemellett a biztos anyagi háttér hiánya igen korán egyfajta önjelölt mártírságra való hajlamot is kifejlesztett benne. Már az 1830–1840-es évek fordulóján is úgy érezte, alacsony társadalmi állása, pénzügyi nehézségei korlátozzák, s megakadályozzák, hogy igazán nagyra hivatott pályát fusson be. S hogy volt benne egyfajta keserűség azokkal szemben, akik magasabb társadalmi státus folytán irányító szerepet játszhattak a politika színpadán, jól mutatják – egyébként ömlengő – 1840-es sorai is Bezerédj Istvánhoz: „Be boldog, mint Ön, kit a sors oly helyzetbe tesz, melyben hatása belseje sugallatának ösvényén terjed, terjedtében ezrek óhajtatának teljesülni, jóllétének alapítását, tiprott jogainak a közös igazság követelése szerénti visszaiktatását árasztván, áldásképpen! És még ki ezt érzi is!”7 Túlzottnak tűnő önértékelése, elbizakodottsága, a jobb sorsra való hivatottságtól a szerény társadalmi 7 Wargha István levele Bezerédj Istvánhoz, Tolna, 1840. jan. 11. Tolna Megyei Levéltár, XIII/8. Bezerédj család iratai. Bezerédj István iratai. Köszönöm Cserna Annának és Gál Zsuzsának, hogy segítségemre voltak Warghának Bezerédj Istvánhoz és Csapó Dánielhez írt leveleinek felkutatásában.
9
háttér általi megfosztottságban való tetszelgése és mások kimondatlan lebecsülése, a mentor iránti teljes odaadással párosulva, állandó feszültséget gerjesztett körülötte. Mindemellett, 1848 őszéig a liberális reformok elszánt harcosa volt, aki – a mindennapok sajtóvitáiban, az iparpártolás akcióiban és így tovább – fontos szolgálatokat tett a reformok híveinek táborában. Pályafutása felvázolásakor ezzel ugyanúgy számot kell vetnünk, mint az utóbb történtekkel. Élettörténete egy nemzedék egyik lehetséges útját festi elénk: a literátus értelmiségi kisnemes egzisztenciateremtési kísérletei után a politikai karrier útja 1848-ban nyílik meg előtte. 1848–1849ben a politikai megtorlás és annak nyomán az egzisztenciális újrakezdés kudarcai következnek. Wargha esetében ezt követi majd a rendőrségi informátori karrier, mégpedig az egykori harcostársak könyörtelen feladásával. Ami történt vele – bár jó néhány érdekes és tehetséges egyéniség került a kortársak és „elvtársak” közül a rendőrinformátor szerepébe8 – egyedi eseménysor, még akkor is, ha maga úgy érezhette, kényszerpályán mozog. A pályakezdet társadalmi meghatározottságai nem vezettek elkerülhetetlenül a végkifejlethez. Személyiségének bizonyos vonásai nélkül egészen másképp is alakulhatott volna karrierje. De így alakult, s mi feladatunknak ennek bemutatását tartjuk. Wargha rendőr-informátori működésének egyes elemei már régóta ismeretesek, ám most kerül sor első alkalommal – jó néhány ponton korrigálva az eddigi téves vagy nem teljesen helytálló történészi megállapításokat – a „teljes” spiclipályakép megrajzolására: mikor és milyen tényezők hatására vállalta a rendőrinformátor szerepét, beszélhetünk-e kényszerről; milyen alternatívák álltak előtte; kiket és milyen körülmények között denunciált; hogyan is történt valójában a magyar koronaékszerek titkának kiszolgáltatása; mekkora honoráriumot kapott ezért; hogyan és meddig maradhatott titok Wargha informátori tevékenysége; a spicliségéről suttogó propaganda gyakorolt-e, s ha igen, milyen hatást a társadalmi státusára, későbbi „civil” életútjára, például a kiegyezés után; kényszerült-e valaha a múltjával való szembenézésre? Ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszokat találni. Wargha rendőr-informátori tevékenysége ráadásul éppen azért lehetett oly eredményes, mert azzal egy időben a magyarországi forradalmi
8 Egyikük, Zerffi Gusztáv életrajzát Frank Tibor dolgozta fel: Egy emigráns alakváltásai: Zerffi Gusztáv pályaképe, 1820–1892. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.
10
szervezkedés buzgó munkása is volt egyben, aki egyfajta kettős ügynökként tevékenykedett. Fontos momentum, hogy a szervezkedés bizonyos ágait gondosan titokban tartotta rendőrségi megbízói előtt, bízva abban, hogy kijátszhatja őket is. Nem meglepő, hogy ez az egyidejű kettős árulószerep néhány éven belül kettős kudarccal végződött: elveszítette Kossuth bizalmát, s így politikai szempontból az angliai emigráció peremére szorult, miközben Bécsben is – távollétében – húszévi várfogságot szabtak ki rá. Mindemellett a rendőr-informátori szerep néhány éves megszakítás után folytathatónak bizonyult egészen 1871 végéig (ez Wargha „pályafutásának” egy eddig teljesen ismeretlen szelete). Egy pályarajz nyilvánvalóan mindig a történész utólagos konstrukciójának terméke; minden pillanatban személyes döntések mozdítanak előre egy életet, és a kis pontokat (melyeket a történész azonosít és értelmez utólag) összekötő vonalak egyáltalán nem alkotnak egyenest, helyenként a történész nem is mindig tudja megrajzolni a két pont közötti szakaszt. Wargha élettörténete egészen biztosan nem egyetlen nagy ívben rajzolódik ki, hanem sokkal inkább kacskaringók egymásba fonódó sorozataként. Egy effajta életút ismerete is tanulságos és érdekes lehet a számunkra, hiszen a mai kor emberei – ha más területeken és szerepekben is – hasonlóan sok irányba elinduló és megtorpanó pályán mozognak. Ez persze nem érvényteleníti Wargha döntéseinek erkölcsi dimenzióit, de mi magunk rekonstruálni, bemutatni s nem ítélkezni akarunk. Nem ígérhetem, hogy a feltett kérdésekre egyedül igaz, megkérdőjelezhetetlen válaszokat adok, inkább egy izgalmas nyomozásra hívom az olvasót. Kutatásomat e tárgyban az elmúlt években számos intézmény és magánszemély támogatta. Köszönöm az OTKA (T026354), a Fonds zur Förderung der Wissenschaftlichen Forschungen, az Aktion ÖsterreichUngarn, az Országos Ösztöndíj Tanács, a Habsburg-kori kutatások Intézete támogatását. Köszönöm Fazekas Istvánnak, bécsi magyar levéltári delegátusnak és Fónagy Zoltánnak, a bécsi Collegium Hungaricum egykori igazgatójának kutatásaim során nyújtott segítségét. Köszönöm Hermann Róbertnek, Kövér Györgynek és Pajkossy Gábornak a könyv kéziratának első változatához fűzött megjegyzéseit és javaslatait.
11
Névmutató Albrecht, Habsburg főherceg 136 Alkér Antal 15, 18, 126 Andrássfy Károly 137, 138 Andrássy Gyula, gróf 161, 214 Appel, Christian, báró 129, 130 Apponyi György, gróf 224 Arany János 207, 212 Asztalos Hedvig 203 Asztalos Irma 203 Asztalos István 21, 203, 216 Asztalos Istvánné, szül. Wargha Eszter 21, 36, 37, 124, 171– 173, 175, 180–182, 188, 189, 190, 192–197, 202–206, 210, 211, 216–218, 220, 221 Asztalos Sándor 203 Auersperg, Karl 231, 234, 235, 236, 237, 238 Augusz Antal, báró 43, 48 Bach, Alexander, báró 110, 186, 231 Baillet de Latour, Theodor, gróf 92, 97, 101, 102, 109, 114, 228, 230, 231, 233 Bajza József 38, 39, 64, 88, 90, 113 Ballagi Mór 40 Balogh Pál 40, 52 Bangya János 161 Bartal György, id. 83, 96, 98, 99, 104, 105, 107, 112, 232 Barthos Ede 235 Batthyány Kázmér, gróf 54, 79, 148, 153 Batthyány Lajos, gróf 47, 49, 71, 74–76, 86, 91, 92, 95, 96, 112, 116, 156, 180, 224 Beke Kálmán 58
Beke Kristóf 24 Bekényi János 125 Belcredi, Richard, gróf 213 Bem, Józef (Bem József ) 99, 104, 111, 117, 118, 120, 121, 235 Benkő Lajosné, szül. Cserey Borbála 188 Beöthy Ödön 96, 187 Beust, Friedrich Ferdinand, gróf 213 Bezerédj Flóra 22 Bezerédj István 9, 22, 23, 28, 43, 45–49, 124, 219 Bezerédj Istvánné, Bezerédj Amália 23 Bezerédj Istvánné, Bezerédj Etelka 22 Bidischini, Giuseppe 179 Bitnitz Lajos 40 Blum, Robert 163 Boér Antal 144, 162 Bogya György 108 Bohus család 20 Bokor 190, 192 Bonaparte, Jérôme, herceg 161 Boronkay Lajos 147, 184, 240– 243 Boross Mihály 151 Brace, Charles Loring 181 Brunszvik Teréz, grófnő 23, 24 Chassin, Charles-Louis 189 Christen Lajos 86 Clannern von Engelshofen, Joseph 156, 158, 159, 173 Constant, Benjamin 38 Cordon, Franz, báró 105, 107 Craufurd, John 189 247
Csanády Ferenc 49, 50, 57, 63, 69, 71, 74, 79, 226 Csanády György 73 Csány László 98, 100, 102, 109, 111, 114, 115, 228, 233 Csapó Dániel 43 Csengery Antal 71, 72, 74, 199, 200 Csernátony Cseh Lajos 181, 188–190, 192,193, 217 Csomortány Károly 143, 146–148, 175–178, 183, 241 Czaizlinger Jánosné, szül. Fejér Franciska 197 Czartorysky, Adam, herceg 116 Czech János 40, 53 Czecz János 121 Czuczor Gergely 40 Damaszkin István 177 Deák Farkas 144 Deák Ferenc 25, 73, 91, 224 Deák József 125, 145 Demény főhadnagy 209 Dessewff y Emil, gróf 54 Diósy Márton 175 Doblhoff-Dier, Anton, báró 93, 231, 237 Domokos 84 Döbrentei Gábor 40, 42, 59 Dumcsa Döme, ifj. 31 Dunford család 189 Egressy Gábor 149 Eötvös József, báró 49, 50, 61, 64, 69, 72, 223, 232 Erb 238 Esterházy Mihály, gróf 35 Esterházy Miklós, herceg 128 Esterházy Pál, herceg 83, 91, 128, 226
Esterházy Sándor, gróf 128 Eszenyi Sándor 212 Fáy András 31, 40, 42, 49, 64 Fejér Sámuel 20, 21, 108 Fejér Sámuelné, szül. Tkalcsics Erzsébet 37, 180, 197 Fenner von Fenneberg, Daniel, báró 104,106, 113, 115 Fényes Elek 52, 62, 64, 66, 68, 69, 70, 72, 76, Ferdinánd, V. 91, 107, 115, 126, 199, 228–232, 235, 238 Ferenc József, I. 111, 123, 126, 132, 178 Ferenc Károly, Habsburg főherceg 91, 94 Festetics Ernő, gróf 45 Festetics Leó, gróf 23, 24 Figyelmessy Fülöp 133, 138, 140, 148, 155, 166, 185, 186, 188, 194, 196 Fitos Ferenc 64 Forster Gyula 146 Fourier, Charles 131 Frankenburg Adolf 84, 88, 105, 108, 121 Fromhold doktor 175 Fröbel, Julius 8 Fülep Lipót 148, 150, 165 Gácsy 191 Gál Sándor 161 Gál Sándorné, szül. Benkő Polixéna 188 Garay János 187, 191 Gasparich Márk (Kilit) 7, 141, 142, 143, 156, 157, 159, 160, 162, 164, 167, 168 Gelich Richárd 190, 192, 217 Glembay Károly 77
248
Goldmark, Joseph 92, 99, 233, 235 Gorove István 96–98, 117 Gozsdu Döme 80 Gödörvári Samu 45 Görgey Artúr 132, 165 Gratza István 106 Grimm Vince 148, 165 Grubisić, Ágoston 98 Gubicsné 81 Guyon Richárd 170 Gyra, Adam von 36, 81, 122, 123 Gyra, Caroline 36, 37, 80, 81, 84, 104, 108, 109, 121, 122, 218 Gyurmán Adolf 64 Hajnik Pál 84, 93, 165 Hajnóczy Sámuel 147, 148, 151, 240, 241, 243 Halászy József 67 Hanover Júlia 175 Haywald sarkantyús 147, 242 Házmán Ferenc 148 Helfy Ignác 152 Henszlmann Imre 51, 83, 84, 89, 104–106, 107, 108, 117, 118, 162, 163 Hettyey Vince 96, 98, 105, 117, 239 Holovich Boldizsár 65, 68, 69, 70, 73–75, 78, 94 Hornbostel, Theodor Friedrich von 237 Horváth Lajos 150 Horváth Mihály 181 Ihász Dániel 158, 185 Illés György 138 Imády Károly 125 Ipolyi Arnold 150 Irányi Dániel 189, 216 Irínyi József 76, 237
István, Habsburg főherceg 91 Jandó László 21, 152, 210 Jandó Lászlóné, szül. Wargha Sarolta 21, 152, 171, 175, 195, 197, 210 Jasmagy, Gabriel 167 Jászay Pál 224 Jelačić de Bužim, Josip, gróf 90, 92, 94, 97–99, 101, 103, 111, 115, 228–230, 232–238 Jerney János 40 Jókai Mór 150, 174 Jósika Miklós, báró 99, 101, 187 Jubál Károly 7, 8, 125, 132–134, 136–138, 141 Kacskovics Lajos 74, 94 Kálóczy Károly 74 Karácsony János 215 Karger, Titus 167, 168, 170 Károlyi György, gróf 122 Kászonyi Dániel 96, 97, 158, 186, 188, 196, 235 Katona Miklós 188, 189 Kemény Zsigmond, báró 199 Kempen von Fichtenstamm, Johann, báró 7, 130, 137, 143, 153–160, 164–169, 172, 176, 178, 182 Kertay József 146, 175 Kilián György 147, 163, 172, 242 Kiss Károly 64 Klauzál Gábor 74, 224 Koller Ferenc 94 Komáromy György 146, 159, 163, 164, 177, 178, 184, 243 Kossalkó János 67 Kossovich Károly 40 Kossuth Ferenc 47
249
Kossuth Lajos 7–9, 11, 17, 34, 44– 63, 66, 67, 69, 71–77, 82, 83, 85–89, 92, 94–97, 99, 100, 101, 107–109, 114, 115, 119, 124, 125, 131–133, 134, 136–142, 144–153, 156, 158, 159–163, 165, 166, 170, 171, 175, 177, 180–188, 198, 201, 213, 216, 219, 220, 221, 223, 228, 230, 235, 239, 240, 242, 243, 244 Kossuth Lajos, ifj. 47 Kossuth Lajosné, szül. Meszlényi Teréz 200 Kossuth Lászlóné, szül. Weber Karolina 125, 131, 138, 139, 140 Kossuth Vilma 47 Kovács János 64 Krauss, Philipp báró 102, 231, 237 Krivácsy József 137 Kronperger Antal 52, 68 Kubinyi Ferencné, szül. Gyürky Franciska 147, 242 Kulmer, Franjo, báró 94, 238 Lajos, XIV. francia király 224 Langenbeck család 189 Lévay József 19 Leverson család 189, 191 Libényi János 155 Liedemann Frigyes 63, 172 Lipthay Sándor 73, 82 Liszt Ferenc 73 Lórody Ede 148 Loser lovaskapitány 119 Losonczy László 147, 242 Lovassy Andor 215, 217 Löhner, Ludwig 92, 99, 233, 235 Lőwinger Károly 191, 192, 193
Luczenbacher Érdy János 52, 148, 174, 175, 242 Lukács György 210, 211, 212, 215, 226 Lukács Mór 64 Lukács Sándor 226 Madarász László 226 Magos Ernő 8 Makk József 131, 132, 134, 141, 161, 188 Marczali Henrik 152 Márkus László 138 Matta Izidor 193, 194, 196 Matta János 194, 197, 203, 205 Matta Jánosné, szül. Fejér Teréz 194 Matzek von Ostenburg, Joseph 110, 119 May János 138 Mayer József 122 Majner, Melanie, báróné, szül. Melanie Kempen 154 Mazzini, Giuseppe 131, 182, 189 McAdam, John 201 Melczer Andor 232 Messenhauser, Wenzel Georg 100, 102–104, 106, 111, 113, 117, 121, 239 Mészáros Lázár 187, 224 Meszlényi Rudolfné, szül. Kossuth Zsuzsanna 125, 131–133, 136–139, 141, 144 Mezey László 106, 107 Mikó Imre, gróf 216 Monck, George, Albemarle első hercege 132 Müller, Franz 176 Müller Gyula 174 Nagy Ignác 40
250
Nagy János 40 Nagy József 141, 143, 146, 243 Nagy Lajos 84, 99, 106, 230 Nagy gyalogkapitány 119 Napoléon, III. (Charles Louis Napoléon Bonaparte) 132, 161 Nemeskéri Kiss Miklós 161 Némethy Imre 131 Nendtwich Károly 51 Niuny József 64 Noszlopy Antal 144 Noszlopy Gáspár 7, 137, 143–146, 243 Novák Lajos 87, 119 Nyáry Pál 64, 67, 71–74, 98–101, 109, 111, 115, 234, 236 O’Connell, Daniel 43, 59 Orosz József 92 Ottlik Ákos 124, 163, 242 Ottlik Ákosné, szül. Gyürky Anna 124 Ožegović, Metel, báró 94 Pálff y János 100 Palóczy Tamás 184 Parrot, Jakob von 136 Paziazzi Mihály 224, 238 Pázmándy Dénes, ifj. 232 Péchy Ferenc 105, 239 Péchy József 45 Péczely József 40 Perczel Mór 15, 141, 162, 170, 188, 206 Pétery Károly 149, 150, 152, 241–243 Pethő 143 Petőfi Sándor 26, 148 Petrovics Száva 243 Pipitz, Joseph, lovag 238 Piringer Pataki Mihály 136, 138
Platón 226 Platthy Mihály 83, 84, 107 Podolsky, Eduard 109, 130, 131, 136–138, 141, 143, 145, 155– 158, 159, 162, 163, 165, 177 Protmann, Joseph 126, 130, 138, 157, 162, 163, 172 Puchner Antal, báró 200 Pulszky Ferenc 46, 83–89, 91–101, 104, 106, 107, 109, 111–118, 120, 137, 145, 150, 156, 162, 163, 170, 201, 221, 226, 228, 230, 232, 239 Ráday Gedeon, gróf 67, 70, 71, 73 Radowitz, Joseph Maria 126 Ragályi Ferdinánd 96, 105, 117, 239 Rájzer tiszttartó 240 Récsey Ádám, báró 95, 99, 229, 232, 237, 238 Reményi Ede 181, 188–193, 196, 197 Reményi Róza 193 Ricci, báró 119 Ritoók Zsigmond 212 Rónay Jácint 188, 189 Rotteck, Karl Wenzeslaus Rodecker von 38 Rottée, Eduard 144, 155 Rózsafy Mátyás 188 Rökk István 72 Rubin Tóni 191 Rudnyánszky Kálmán 105, 106 Ruszek (Beer), Eduard 106 Ruttkay József 226 Ruttkay Józsefné, szül. Kossuth Lujza 125, 133, 139, 175 Sántha Péter 76 Sárközi Ferenc 181
251
Sárközy Sámuel 143 Sarlay Lajos 84 Schaumberg 239 Schiff, Moritz 186, 187, 188, 203 Schwarzenberg, Felix zu, herceg 94, 110, 234, 235 Schwarzer, Ernst 231 Schweiger von Dürnstein, Anton 166 Scitovszky János 25 Seher-Thoss, Arthur, gróf 191 Sellers, J. W. 189 Sennyey Pál, báró 94 Simon Flórent 51, 63 Simonyi Antal 131 Simonyi Ernő 150, 188 Sina György, báró 36, 81, 123 Soós Gusztáv 143, 147, 184, 240–243 Stadion, Franz, gróf 233 Stark Antal 210 Stuhre, Gustav 163 Stuller Ferenc 32, 33, 36, 69, 77–79, 87, 220, 226 Štúr, L’udevít 227 Szabó Pál, ifj. 55, 56, 59, 62 Szalay László 61 Száz Mátyás 94 Széchenyi István, gróf 60, 64, 83, 224, 225 Széchy Ágoston 40 Szedlák Mátyás 187 Szekrényessy Endre 78, 94 Szekrényessy József 68, 69, 70 Szemere Bertalan 7, 40, 87, 148, 150, 153, 165, 170, 188, 200 Szentkirályi Mór 23, 24, 29, 49, 74 Szentmiklósy Antal 147, 184, 240–243
Szijj Sámuel 148, 242 Szilágyi Ferenc 125, 173, 216 Szilasy János 40 Szirmay Pál 96, 104–106, 117, 118, 239 Szlemenics Pál 40 Szontagh Gusztáv 66 Szontagh Pál 8, 9, 18, 20, 46, 83, 84, 104–108, 117, 118, 120, 121, 122–125, 145, 152, 180, 211, 217, 219 Szontagh Sámuel 186 Szőgyény László 53, 94 Szőllősy Ferenc 115, 117, 149 Sztrokay Antal 40 Szuhel Hermann 175, 176, 183, 187 Szűcs 165, 166, 169 Tanárky Gyula 184 Tarczy Lajos 40 Tausenau, Karl 96, 115 Teleki Dániel, gróf 188 Teleki Domokos, gróf 216 Teleki Ferenc, gróf 42 Teleki József, gróf 174 Teleki László, gróf 69–71, 75–77, 101, 106, 149 Teleki Sándor, gróf 162, 178, 179, 181, 185–189, 192, 196, 216 Teleki Sándorné, grófnő, szül. Lady Anna Langdale 181, 193 Terstyánczki 194 Thaisz Elek 171, 175, 176, 177 Timkó József 152 Tinkovits Demeter 78 Toldy Ferenc 34, 38, 40, 174 Tóth Béla 152, 215, 217 Tóthné, nőnevelő intézet tulajdonosa 242
252
Török János 50, 51, 59, 119 Trefort Ágoston 64, 72 Turner citeraművész 189 Türr István 189 Ujházy László 237 Ullmann László 117 Urban, Karl 200 Ürményi József 73, 94 Vahot Imre 65, 71, 72 Vállas Antal 36, 40, 51–55, 61, 63, 72 Várady Antal 147, 148, 163, 164, 240, 243 Vasvári Pál 226 Vay Gyula 20 Vay Miklós, báró 95, 229, 232 Verhovay Gyula 150 Veszter Sándor 100, 105, 108, 111, 116 Vetter Antal 189 Violand, Ernst Ritter von 92 Virnau János 48, 50 Vörös Antal (Kossuth munkatársa) 59, 60, 138–140, 169, 171, 211 Vörös Antal 143, 146, 147, 177, 241 Vörösmarty Mihály 26, 38, 64, 68, 69, 72, 73, 75, 76, 79 Vukovics Sebő 84, 189 W. Jankovich Miklós 40 Warga János 39 Wargha Dániel 21, 43, 59, 80, 81, 119, 122, 129, 163, 171, 172–175, 194, 195, 197, 208, 210, 216, 218 Wargha Dánielné, szül. Emma
Kelby 21 Wargha Istvánné, szül. Fejér Borbála 20, 21, 37, 108, 164, 171, 175, 186, 195, 197, 210 Wargha János 13 Wargha Jánosné, szül. Lippai Rozália 14, 36, 95, 108 Wargha Mária 21, 124, 171, 189, 197, 210 Wargha Miklós 21, 130 Washington, George 227 Welcker, Karl Theodor 38 Welden, Ludwig, báró120, 121, 128 Wesselényi Miklós, báró, ifj. 25, 29, 31, 33, 43, 57, 77, 79 Wessenberg-Ampringen, Johann Philipp, báró 231 Wilderspin, Samuel 8, 45, 124, 201 Windischgrätz, Alfred zu, herceg 102–107, 110, 127, 237, 239 Wirkner Lajos 224, 238 Wodiáner Mór 92, 98, 101, 234 Wrhovszky Sándor 163 Wylde 192, 193 Záborszky Alajos 226 Zerffi Gusztáv 10 Zitterbarth József 147, 148, 242 Zsedényi Ede 49, 83, 84, 86, 107, 224 Zsoldos Ignác 30, 40 Zsulavszky Zsigmondné, szül. Kossuth Emília 134, 139
253
