A KONFLIKTUSKEZELÉS NEMI KÜLÖNBSÉGEINEK VIZSGÁLATA RESEARCHING OF GENDER GAP IN POINT OF CONLICT MANAGEMENT. TÚRI VIKTÓRIA fıhadnagy

ABV KATASZTRÓFAVÉDELEM

TÚRI VIKTÓRIA fıhadnagy

A KONFLIKTUSKEZELÉS NEMI KÜLÖNBSÉGEINEK VIZSGÁLATA

RESEARCHING OF GENDER GAP IN POINT OF CONLICT MANAGEMENT

A nemek közti különbségek vizsgálata már évtizedek óta foglalkoztatja nemcsak a pszichológus szakembereket, hanem a társadalomtudomány és az orvostudomány különbözı területein dolgozó kutatókat is. A nemek közti különbségek feltérképezése-mely nem pusztán a biológiai és élettani sajátosságokat jelenti-, sokat segíthet például egy munkapszichológusnak, vagy a toborzás és kiválasztás területén dolgozó szakembernek a megfelelı munkaerı kiválasztásában. A nemi különbségek jelenthetnek képességbeli, készségbeli különbségeket is, amelyek például egy adott munkakör betöltésekor igen fontos tényezık lehetnek. Vajon tényleg vannak-e jelentıs különbségek az egyes tényezıkben a nemek között, vagy az anatómiai, élettani eltéréseken kívül teljesen egyformák vagyunk? Cikkemben egy igen speciális terület, a konfliktuskezelés nemi különbségeit szeretném megvizsgálni: eltérıen kezel-e konfliktust egy férfi és egy nı? Ha igen, mennyire jelentısek ezek a különbségek és a konfliktuskezelés mely területein jelentkeznek? Kulcsszavak: nemek közti különbségek, konfliktuskezelési stratégiák

Psychologists just like researchers working in different fields of social science and medicine have been dealing with the examination of the differences between sexes for decades. The exploration of the dissimilarities above mentioned - which consist not simply in biological and physiological idiosyncrasies- may help for example a work psychologist a lot or a professional working in the field of recruitment and shape-up, in selecting the right labour. Dissimilarities between sexes also consist in different abilities and skills which may be factors of high importance in filling a certain job. Are there really significant differences concerning the factors between sexes or apart from anatomical, psysiological dissimilarities , are we completely alike? In my article I wish to examine a very special area, the differences between sexes in handling conflict: do a man and a woman handle a conflict in different manners? If yes, how significant are these dissimilarities and in which fields of handling conflict do they occur? Key words: differences between sexes, the differences between sexes in handling conflict

7


A nemi különbségek biológiai, anatómiai háttere Ha egy kicsit visszatekintünk a múltba, megfigyelhetı, hogy a nemek közti különbségek már az ıskorban is jelen voltak a matriarchális vagy patriarchális társadalom kapcsán. A nık egészen a huszadik századik teljesen más társadalmi elismertségnek és elfogadottságnak voltak kitéve, melyet sok esetben azzal indokoltak, hogy a nık gyengébb fizikumúak, kevésbé rátermettek, ezért egyetlen feladatot lehet csupán rájuk bízni: a fızést. İseink is a látható anatómiai különbségeknek hittek, s alakították ki a jellegzetesen férfias és nıies viselkedést. A testi különbözıségen kívül, amely mindenki számára szemmel látható, van még egy nagyon fontos dolog, mely megkülönbözteti a férfiakat a nıktıl és a nıket a férfiaktól. Ez pedig az agy, melynek szerkezete, lateralizáltsága magában hordozza a nık és a férfiak eltérı gondolkodását és nézıpontjait. Valószínőleg mindannyian gyakran hallunk barátainktól panaszkodó sorokat azt illetıen, hogy a másik nem mennyire nem ért meg minket. Vajon ezek a különbségek tényleg léteznek, vagy csak az emberek kitalációi ezek, melyek évszázadok óta megdönthetetlennek bizonyultak? Az agy anatómiai különbségeinek vizsgálata már néhány századdal ezelıtt is kiemelkedıen fontos volt. Gondoljuk például Gallra, aki a frenológia megteremtésével meg volt gyızıdve arról, hogy a koponyán felfedezhetı dudorok meghatározzák képességeinket. Az emberi agy legnagyobb ereje a homloklebenyben rejtızik, ez az, amelynek mérete kiemel minket az állatvilágból. A korszerő agyi képalkotó eljárások közül az MRI (mágneses rezonanciamérés) és a PET (pozitron emissziós tomográfia) alkalmazásakor számos új eredményre bukkantak. Az MRI vizsgálatok kimutatták, hogy a nık agyában bizonyos területek térfogata kapcsolatban állhat azzal, hogy a nık szóbeli teljesítménye jobb, mint a férfiaké. A mőszer segítségével azt is kimutatták, hogy a kisagy a mozgásszabályozáson kívül, méretétıl függıen, az intelligencia teljesítményekkel is kapcsolatban áll. Az agyi anyagcserét, melyet az agy cukorfelvételével vizsgáltak, megfigyelték, hogy a nıknél nagyobb aktivitás fedezhetı fel, vagyis feltételezhetjük, hogy a nık agyának vérellátása jobb. Talán a hölgyek jobban koordinált apró mozgásainak képessége, valamint a beszédfunkció hatékonyabb használata kapcsolatban lehet a jobb vérellátással és a kisaggyal is (Arató, 1997). Az evolúció során kialakult a féltekék specializálódása és differenciálódása. A férfiaknál például a bal félteke differenciáltabbá vált, míg a jobb agyfél lett az úgynevezett szubdomináns. A Sylvius-árok körülbelül 0.5–0.6 centiméterrel hosz-

8


szabb a bal agyfélben, s ez az oka a bal-jobb különbség élesebb jelenlétének férfiaknál, mint nıknél (Arató, 1997). A planum temporale, mely a beszédképzésben és megértésben játszik fontos szerepet, általában a bal agyfélben nagyobb. A jobbkezesség illetve balkezesség is igen fontos, hiszen a jobbkezesek esetében a beszédközpont inkább a bal féltekében kifejezettebb. A kérges test vizsgálatakor is találtak különbséget a nemek között. A nıkben ez a kérges test sokkal fejlettebb és vastagabb, vagyis a nık két féltekéje között jobb az összeköttetés és az összhang. Ennek az elınye az, hogy ha az agy bármely területe megsérül, más területek könnyebben átvehetik a sérült rész funkcióit. Milyen különbségeket fedezhetünk fel a hétköznapjainkban agyunk eltéréseinek köszönhetıen? Kísérletsorozatok segítségével bebizonyították, hogy a nık bizonyos hallási feladatokban jobbnak bizonyultak férfi társaiknál, mivel a nık mindkét féltekéjüket használták a feladat teljesítéséhez. A férfiak általában jobbak a térbeli tájékozódásban, térbeli forgatásban, a háromdimenziós tájékozódásban, valamint a matematikai logikában is. Ha egy férfinak egy labirintusban kell tájékozódnia, megjegyzi, hogy merre kell kanyarodni, milyen szögben és hányszor. A nık inkább a finom részletek alapján térképezik fel az adott területet, például a „sarkon egy ruhaüzlet állt, ott balra kellett kanyarodni” (Arató, 1997). A nıknek azonban jobbak a verbális képességeik, gyorsabban és könnyebben ki tudják fejezni magukat, hamarabb találják meg a helyes fogalmakat egyes szituációkban. A megfigyelések szerint a lány gyermekek korábban tanulnak meg beszélni, és szókincsük is bıvebb a fiúkénál. Valószínőleg ez a jobb beszédkészség állhat a mögött, hogy a nık érzékenyebbek a hangokra, amelynek az anyaságban van kiemelkedı szerepe, hiszen a csecsemı különbözı vokalizációival adja a felnıttek tudtára, hogy mit is szeretne az adott pillanatban. A kutatások azt is kimutatták, hogy a nık az arcfelismerésben is jobbak, mivel az a jobb féltekéhez kötött (Arató, 1997, Ranschburg, 1998). Ezeknek a különbségeknek egyfelıl evolúciós magyarázata is van: a férfiak a vadászatra rendezkedtek be, így szükségük volt arra, hogy a megszerzett zsákmánnyal haza is találjanak, melyhez kellett a jó tájékozódó képesség. A nıknél a gyermeknevelés során inkább a fızés, a beszélgetés és az érzelmek kerültek elıtérbe. Meg kell azonban említenünk azt, hogy bizonyos különbségekért a hormonháztartásunk is felelıs, melynek egyik legnagyobb átalakulása a serdülıkorra jellemzı. A másodlagos nemi jegyek kialakulásával még inkább láthatóvá válnak a nemi különbségek. A férfias külsıért az androgén hormonok, pl. a tesztoszteron, a felelısek, melyek a külsı megjelenésen túl az agresszivitás mértékét is befolyásol-

9


ják. Egy másik különbség is megfigyelhetı a nık és a férfiak hormonháztartásában. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a szerotonin nevő hormon (mely nyugtató és hangulatjavító hatású) anyagcseréje is különbözı. A nık nagyobb szerotoninerg aktivitásának talán szerepe lehet abban, hogy a nık kevésbé indulatosak. (Arató, 1997, Ranschburg, 1998).

A nemi különbségek pszichológiai vonatkozásai Személyiségünket természetesen nem lehet csupán egyetlen dimenzió az anatómia mentén megvizsgálni, hiszen a társadalom, a kultúra, a neveltetés és a tanulás egyaránt fontos tényezık. Pszichológiai szempontból több kutatás folyt a nemi különbségek részletes feltárásával kapcsolatban, így az egyes személyiségjellemzıkre irányuló eltérések bizonyos pszichológiai tesztekkel ki is mutathatók. Mindezek ellenére azonban vannak olyan személyiségvonások, melyek inkább férfiakra vagy inkább nıkre jellemzıek. A standard személyiségskálákkal nyert vizsgálatok azt mutatják, hogy a nık magasabb pontszámot érnek el a szorongásosságot, a csoportszellemet, a bizalmat, az extraverziót illetve a gyengédséget mérı tesztekben. A férfiak ezekkel szemben a magabiztosságot és önbizalmat jelzı pontszámai felülmúlják a nıkét. Ezek a különbségek persze sok mindenre visszavezethetık, de a fent említett jegyek fıként a hagyományosan elvárt nemi tulajdonságokat tükrözik (Arató, 1997, Ranschburg, 1998).

Szociálpszichológiai megközelítés Ha szociálpszichológiai szempontból vizsgáljuk a nemek közti különbséget, akkor egészen a születés pillanatáig kell visszanyúlnunk, hiszen a nemi jellegzetességeket a szülı és a család már akkortól kezdik nevelni a gyerekekbe. Már közvetlenül a születés után a kislányok rózsaszínő ruhát kapnak, a kisfiúk pedig a sötétebb, kék színőt. A lányoknak babákat vesznek, a kisfiúknak pedig játékautót. Ezek a jellegzetes tényezık a kultúra által folyamatosan formálódnak. Kialakult az emberekben hosszú évtizedek során, hogy hogyan kell egy nınek és egy férfinak viselkednie, tehát sémáink, sztereotípiáink vannak ezzel kapcsolatban, melyek megdönthetetlenek. Ha egy nı például elkezd jégkorongozni, fütyülni, vagy verekedni, az máris kilóg a nıkrıl alkotott elképzeléseinkbıl. Feingold (1988), amerikai pszichológus sokat foglalkozott a nemek közti különbségekkel, vizsgálatát kérdıívvel végezte, s

10


a következı eredményeket kapta, melyek a nemi különbségekre fektetik a hangsúlyt: (1) A szociális szerepmodell elmélete azt kutatja, hogy a nemekkel kapcsolatos társadalmi szerepek felelısek a nemekre jellemzı személyiségjegyekért, vagyis hogy valaki a kultúra elvárásainak megfelelıen férfiasan vagy nıiesen viselkedik, alakítja a személyiségét. (2) A szociális elvárások modellje arra épül, hogy a kulturális elvárások szerint való viselkedés önmagát beteljesítı jóslatként alakítja a személyiséget. Valójában tehát a nemi különbségeket a nemre jellemzınek vélt sztereotípiák eredményezik. (3) A mőtermék modell elmélete szerint a Feingold által kitöltetett kérdıívek megválaszolása során a nıies vagy férfias válaszokat az is befolyásolja, hogy milyen az adott személyiségvonás társadalmi megítélése. A nemi különbségek vizsgálatánál tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni a kultúra és a társadalom által diktált domináns tényezıket.

A konfliktuskezelés alapjai A konfliktusok bár hétköznapjainkban mindig jelen vannak, mégis negatív jellemzıkkel ruházzuk fel ıket. Olyan szituációkról van szó, amikor érdekeink, értékeink, igényeink, igazságérzetünk valamilyen formában sérül. Az általam megkérdezettek szerint, tíz emberbıl nyolc rossz érzésekkel gondol a hétköznapi konfliktusokra és összetőzésekre, sıt inkább el is kerüli azokat. Pedig ha visszatekintünk egy kicsit, a népmesék alapjait is mindig valamilyen konfliktushelyzet szolgáltatja: a legkisebb királykisasszony összetőzése édesapjával, vagy a parasztlegény konfliktusa a boszorkánnyal stb. „A konfliktus nem más, mint két vagy több egymásnak ellentmondó impulzus vagy motívum közötti harc. Az élethelyzetben gyakori és lényeges jelenség, ezek legyızésében érik és fejlıdik a személyiség. A konfliktusok elkerülhetetlen szituációk az egészséges ember életében is. Ha nem dolgozzák fel, vagy rosszul dolgozzák fel, illetve oldják meg a konfliktusokat, patologikus jelenségeket, tüneteket idéznek elı.” (Bartha, 92.o.) A konfliktusok kezelése kimenetelük szempontjából lehetnek konstruktívak vagy destruktívak. A konstruktív konfliktusmegoldás növeli önbizalmunkat, bátorít bennünket a késıbbiekben, a destruktív konfliktuskezelés viszont szorongást, a konfliktusok elkerülését eredményezi, amely hosszú távon pszichoszomatikus betegségek formájában jelenhet meg.

11


A konfliktusok természetével foglalkozó szakirodalmak igen nagy részletességgel számolnak be a konfliktusok típusairól, jellemzıirıl és megoldási lehetıségeirıl. A legösszefoglalóbb és leginkább logikus csoportosítása a konfliktusok típusainak és szintjeinek a következı: 1) Intrapszichés (személyen belüli) konfliktusok: ezen konfliktusok igen nagy emocionális súllyal bírnak, hiszen olyan tényezıkrıl van szó, olyan helyzetben kell helytállnunk, ami eddigi tapasztalatainkkal és értékeinkkel ütközik. Például egy katonanı életében nehéznek tőnhet a katonai identitás és szereprepertoár valamint az anya, a nı személyiségkészlet összeegyeztethetısége. Ezek a típusú szerepkonfliktusok azért is érdekesek, mert úgy vannak jelen mindennapjainkban, hogy sokszor nem is tudatosul bennünk. Lehet konfliktus a személy és a szerep között, a konkrét szerepek között valamint egyes szerepeken belül is. Elıfordulhat olyan is, hogy valaki képtelen egy adott szerephez való viselkedésrepertoárt elsajátítani, mely egy idı után gondot jelenthet az interperszonális kapcsolataiban is. 2) Interperszonális (személyközi) konfliktusok: ezekkel szembesülünk a leggyakrabban, amikor két ember között kialakult konfliktushelyzetet próbálunk meg különbözı stratégiákkal megoldani. 3) Csoportok közötti konfliktusok: különbözı csoportok, különbözı rítusokkal, szokásokkal rendelkeznek, mely bizonyos esetekben feszültséghez, érdek-és értékellentétekhez vezethet. 4) Szervezeti, társadalmi konfliktus: szervezeti kultúrától függıen szervezetek közötti, munkaterületek közötti érdekkülönbözıségek. 5) Országos, nemzetközi konfliktusok: a történelemben számtalan példát találhatunk az ilyen jellegő konfliktusokra, pl. I., illetve II. világháború. A konfliktusok természetével és kialakulásával kapcsolatban egy érdekes elméletet szeretnék bemutatni, mely Erikson (1963) pszichoszociális fejlıdéselmélete: véleménye szerint érett személyiségünket az életünk során folyamatosan jelenlévı konfliktusok, krízisek feloldása és megoldása során alakítjuk ki. Az Erikson nyolc fejlıdési szakaszt különít el, melyek az egész életciklust felölelik. Valamennyi fázis krízisbe torkollik, ami azt jelenti, hogy az ember minden fázisban sebezhetı. Minden lépcsıfok potenciális válságforrás, egyben fordulópont is, hiszen a megoldott krízis elısegíti a fejlıdést, ugyanakkor a fokozott sebezhetıség és megnövekedett lehetıségek sorsdöntı idıszaka is. Az Eriksonnál az elsı szakasz az úgynevezett orál-szenzoros szakasz, vagy másképpen szólva a bizalom az ısbizalmatlansággal szemben. A csecsemınek a környezet iránti bizalma attól függ, hogy van-e táplálkozási vagy alvási diszkom-

12


fort érzése. A születéskori kiegyensúlyozatlan homeosztázis stabilizálódik, a táplálékfelvétel kétoldali szabályozásúvá válik. A gyermek megismeri, hogy mi az a kellemes közérzet, és ehhez az állapotához személyeket illetve eseményeket társít. A pszichiátriai irodalom orális karakterét, mely erre az idıszakra vezethetı vissza, olyan félelmek jellemzik, melyek a csecsemıkorból erednek: elhagytak, semmire se vagyok jó. A második szakasz az anál-muszkuláris szakasz, melynek jellemzı konfliktusa az autonómia a szégyennel és a kétellyel szemben. A gyermek számára ebben az idıszakban két folyamat dominál: a megtartás és az elengedés, mely felnıttkori viselkedésére, személyiségére is hatással lehet: az önkontrollfunkciók és az megfelelésérzés ebbıl az idıszakból táplálkozik a késıbbiekben. Ezt követi a genitális-lokomóciós fázis, vagyis a kezdeményezés a bőntudattal szemben fázisa. A fiúknál ez elsısorban a fallikus behatoló viselkedés, míg a lányoknál a hízelgés és kedvenccé válás motívuma jelenik meg. Ennek a szakasznak a központi jellemzıje a bőntudat, amely az új testi és szellemi mozgékonyság és erı iránt érzett öröm esetleges kudarcából vagy a tiltásából származik. A kasztrációs komplexus gyökerei erre az idıszakra tehetık, vagyis a gyermek fél attól, hogy fantáziái miatt kemény büntetést kap majd. A negyedik szakasz a latencia idıszaka, melynek jellemzı konfliktusa a teljesítmény a csökkentértékőséggel szemben. A normálisan fejlıdı gyermek ebben a fázisban eléri azt a szintet, hogy szublimálja azt a késztetését, hogy mindenkit közvetlen kapcsolatokkal akarjon meghódítani. A teljesítmény és a szorgalom központi szerepet kap ebben az életkorban, a gyermek kézügyessége és kitartó szorgalma révén akar hódítani. A pubertás szakaszba lépvén a gyermek óriási változáson megy keresztül, jellemzı konfliktusa ennek a fázisnak az identitás a szerepkonfúzióval szemben. A gyors testi fejlıdés hirtelen és szokatlan változást jelent a serdülı életében. A kézügyesség és a szerszámok terén szerzett ügyesség elveszíti jelentıségét, és a szexualitás kialakulásával kérdésessé válhat az addig kialakított saját személyiségének egysége és a bizonyosság érzése. Ha a serdülı megküzdött pubertáskori válságával, akkor léphet be életének egy új szakaszába, melyet korai felnıttkornak vagy ifjúkornak hívunk. Ebben a szakaszban az intimitás kialakítása a legfontosabb feladat. Fontos, hogy az ifjú szorongások nélkül tudjon részt venni barátságokban és szexuális kapcsolataiban. A kielégítı érett testi kapcsolat letompítja a szexuális megszállottságot, a szeretet és a győlölet közötti ellentétet, a férfiasság és a nıiesség, a realitás és a fantázia között húzódó feszültséget: az intimitás vagy izoláció ellentét feloldása a cél.

13


Majd elérkezik a felnıttkor, melyek legfontosabb feladata az új generáció megalapítása és felnevelése: képes-e a felnıtt személyiség alkotni az élete bármely területén, vagy a stagnálás idıszaka érkezik el és alakítja személyiségét. Ha a személy minden fázison megfelelıen átlépett, kialakul egyfajta énintegritás, mely azt jeleni, hogy a biztonságérzés, bölcsesség és elégedettség alakul ki az emberben. Ha ez az integritás nem alakul ki, akkor az idıskort a kétségbeesés és halálfélelem jellemzi.

Konfliktuskezelési stratégiák Thomas–Kilman elmélete jól összefoglalja azokat a hétköznapi konfliktuskezelési stratégiákat, melyeket tudatosan vagy ösztönszerően alkalmazunk. Az elmélet elképzelése szerint ötféle megoldása, útja, perspektívája van a hatékony konfliktuskezelésnek, melyek az együttmőködés és önérvényesítés dimenziók mentén helyezkednek el (Barlai, 2003). (lsd. 1. sz. ábra)

Ö n é r v é n y e s í t é s

Konfliktuskezelı stratégiák

Versengı

Problémamegoldó

Kompromisszumkeresı

Alkalmazkodó

Elkerülı

Együttmőködés

1. sz. ábra Thomas-Kilman konfliktuskezelési modellje (szerkesztette Túri Viktória)

1. Versengés: A versengés a leginkább önérvényesítı stratégia, az együttmőködés elemei nem találhatók meg benne. Az egyén csak a saját szándékát veszi figyelembe és minden befolyásolási módszert bevet annak érdekében, hogy saját igazát alátámassza. Az olyan személyeknél, akik vezetı pozíciót töltenek be, hasznos lehet ez a stratégia, hiszen több ember érdekeit kell képvisel-

14


niük, illetve ha gyors, határozott cselekvésre és mihamarabbi döntésre kell jutniuk a feleknek. Az olyan szófordulatok, mint „tedd, amit mondtam”, „nem vagyok hajlandó megváltoztatni a véleményemet” gyakran hallhatóak egy versengı ember szájából. Hétköznapi interperszonális kapcsolatokban és szituációkban azonban ellenszenvet vált a ki a többi emberbıl. 2. Problémamegoldás: A problémamegoldás lényege abban rejlik, hogy a másik féllel együtt találjunk olyan megoldást, mely mindenki számára kielégítı. A hangsúly itt inkább a problémán van, annak kielemzése és megoldása kerül a középpontba. 3. Kompromisszumkeresés: A kompromisszumkeresés alapja az, hogy mindkét félnek engednie kell egy kicsit saját elképzeléseibıl ahhoz, hogy a konfliktus megfelelı eredménnyel záródjon. Fı célja az, hogy az érdekek „félúton találkozzanak”. A „hajlandó vagyok engedni, ha te is engedsz ebben a helyzetben” jó alapot jelenthet a feszültség feloldásához. 4. Alkalmazkodás: Az alkalmazkodás, mint konfliktuskezelési stratégia egy picit a nagylelkőségrıl és nagyvonalúságról is árulkodik. Az egyén lemond saját szándékáról azért, hogy a másik érdekei érvényesülhessenek. 5. Elkerülés: Az elkerülés az egyik legösszetettebb konfliktuskezelési módszer. Vannak olyan helyzetek, amikor a konfliktus elkerülése hasznos lehet számunkra, vagyis diplomáciai érzékünk mőködik. Másfelıl viszont a problémák és konfliktushelyzetek folyamatos elkerülése, elodázása, halogatása nem vezet megoldáshoz. A konfliktusok kezelése mindenféleképpen stresszel jár, de meg lehet tanulni a megfelelı stratégiákat a különbözı helyzetekre vonatkozóan alkalmazni. A hosszasan halogatott problémák, amelyekrıl igyekszünk gondolatainkat elterelni, hosszú évek során pszichoszomatikus betegségek (pl. vérnyomásproblémák, emésztési problémák) formájában jelenhetnek meg. Az öt konfliktuskezelési stratégia lényege abban rejlik, hogy tudjuk a megfelelı szituációban a megfelelı konfliktuskezelési eljárást alkalmazni. Nem kerülhetünk ki gyıztesen minden feszültséggel járó helyzetbıl, de ha folyamatosan elkerüljük azokat, akkor személyiségünk egészséges fejlıdésétıl fosztjuk meg magunkat.

A konfliktuskezelı típusok Vizsgálatomban a Thomas-Kilman konfliktuskezelési kérdıívet használtam fel, mely a fent említett öt konfliktuskezelési típusra bontja fel a konfliktuskezelési stratégiákat, valamint a konfliktuskezelési technikák alkalmazásának gyakorisága szerint hat típusú embert különít el (Barlai, 2003):

15


1. Anya típus: ide az olyan személyek tartoznak, akik hétköznapi konfliktuskezelésben az alkalmazkodást, elkerülést, kompromisszumkeresést nagyjából egyforma mértékben használják. Azért anya típus, mert a társadalomban egy klasszikus anyát elfogadónak, empatikusnak képzelünk el, aki saját érdekeit és elveit képes családja kedvéért és a családi egység megtartásáért feláldozni. 2. Fınök típus: a fınök típus a versengést, a kompromisszumkeresést és a problémamegoldást alkalmazza felváltva, a beosztottak érdekeit képviselve ezzel. Egy jó vezetınek munkatársai érdekeit képviselve gyakran kell a versengı stratégiát alkalmaznia. 3. Egyéni játékos: a versengı, kompromisszumkeresı, elkerülı technikákat részesíti elınyben, mindig saját igényeit helyezve elıtérbe. 4. Csapatjátékos: a közösség és a csapat érdekében kellı mértékben alkalmazkodik, keres kompromisszumot és old meg problémákat. 5. „Alamuszi nyuszi”: az ilyen típusú személy kezdetben annak jelét mutatja, hogy alkalmazkodik az adott szituációhoz. Az megfelelı pillanatban átvált kompromisszumkeresésre, de a végén saját érdekeinek elérése miatt versengıvé változtatja a helyzetet és mindenáron gyızni akar. 6. „Sértett primadonna”: Kezdetben törekszik a problémamegoldásra majd a kompromisszumkeresésre, de ha a dolgok nem olyan mederben zajlanak, ahogyan azt ı elképzelte, megsértıdik és elkerülı stratégiára vált át (lásd. 2., 3., 4. sz. ábra)



Versengı

Fınök típus

Problémamegoldó


Elkerülı

Anya típus

Alkalmazkodó

Együttmőködés

2. sz. ábra Konfliktuskezelı típusok (szerkesztette Túri Viktória)

16




Versengı

Egyéni játékos

Problémamegoldó


Csapatjátékos

Alkalmazkodó

Elkerülı

Együttmőködés




Versengı

Problémamegoldó Sértett primadonna típus

Kompromisszumkeresı Alamuszi-nyuszi típus

Alkalmazkodó

Elkerülı

Együttmőködés


A vizsgálat leírása A vizsgálatomban használt Thomas-Kilman kérdıív harminc eldöntendı kérdést tartalmaz, ahol kérdésenként egy-egy konfliktushelyzethez kapcsolódó szituációt kell elképzelni, majd utána a személy által leginkább helyesnek tartott megoldási módot a felkínált lehetıségek közül ki kell választani.

17


Vizsgálatomban 189 fı vett részt: 25 nı és 164 férfi. A kérdıív felvétele elıtt a következı hipotéziseket állítottam fel: • A férfiak inkább a versengı konfliktuskezelési stratégiát fogják alkalmazni az egyes szituációkban, mivel evolúciós örökségük az állandó küzdésszellem: a férfiak fı feladata az evolúció során a vadászat, a fajfenntartás, és a család számára a védelem biztosítása volt, s ez a versenyszellem napjainkig is megmaradt. • A nık jobb kommunikációs készségüknek köszönhetıen (mely a cikk elején említett anatómiai eltérésekbıl fakad), gyakrabban alkalmazzák a kompromisszumkeresı és problémamegoldó stratégiákat. • A nık a férfiakhoz képest az alkalmazkodás technikáját a konfliktusok megoldására gyakrabban használják férfi társaikhoz képest, mivel a nıi nemi szereppel összeegyeztethetı.

Vizsgálati eredmények A kérdıív egyes tételeire kapott pontszámokat átlagolván, a következı eredményeket kapjuk (lsd. 5. sz. ábra): a férfiak valóban gyakrabban alkalmazzák a versengı stratégiát, a nık pedig a több kommunikációt igénylı kompromisszum keresésben és problémacentrikus reagálásban, valamint alkalmazkodásban hatékonyabbak, mint a férfiak. Hipotéziseim tehát az elsı eredmények, egyszerő átlagolások alapján igaznak tőnhetnek. Azonban statisztikai próba használata nélkül nem bizonyítható teljes egészében, hogy az általam feltételezett tényezık igazak. 8 6 4 2 0

Versengés Probléma- Kompromi Alkalmazk Elkerülés

Férfi

4,7

6,9

7,05

5,50

5,5

Nő

3,7

7,1

7,5

6,2

5,3

5. sz. ábra A Thomas-Kilman kérdıívben elért pontszámok átlag eredményei

18


Az eredmények kiértékeléséhez az SPSS 18 statisztikai programot használjuk, a program használata elıtt azonban el kell döntenünk azt, hogy milyen próbát alkalmazzunk. A megfelelı statisztikai próba kiválasztása elıtt sok tényezıt meg kell vizsgálnunk: például tudnunk kell az adatokról, hogy milyen skálatípushoz tartoznak (nominális, ordinális, intervallum vagy arányskála), hogy adatok milyen eloszlásúak, hány változó van benne, az elemszám, mintaszám megfelelı-e. Esetünkben két egymástól független minta áll rendelkezésünkre, ordinális változóról változóval inkább, így a Mann-Whitney próbát kell alkalmazni. Fontos azonban megemlítenünk azt, hogy a 189 vizsgálati személybıl csak 25 a nı és 164 a férfi, így célszerő lenne a statisztikai próbát akkor véglegesen meghatározni és elvégezni az SPSS 18 program segítségével, ha a két mintaszám nagyjából azonos.

Összegzés Cikkemben bemutatása kerültek az anatómiai, pszichológiai nemi különbségek, a konfliktuskezelési stratégiák és ezen a területen belül a nemi különbségek vizsgálatára irányuló kutatás eredményeinek az összegzése.A konfliktuskezelési technikák alkalmazásában az elızetes kutatások alapján tehát van különbség a nemek között, elızetesen felállított hipotéziseim igaznak bizonyultak: a férfiak inkább versengı stratégiát szeretnek alkalmazni, a nık pedig inkább a kompromisszum keresést részesítik elınyben, mely valószínőleg evolúciós örökségünkbıl, valamint a férfi és a nıi agy eltérı lateralizáltságából fakad. A további vizsgálataimnak fı feladata, hogy a nıi minta elemszáma elérje a férfiakét, majd SPSS program segítségével újból megvizsgálni azt, hogy az eddig helyesnek tőnı hipotézisek akkor is megállják-e a helyüket.

19


Felhasznált irodalom 1. Arató Mihály: A másik: NEM?!, Grafit Kiadó, Budapest, 1997. 2. Arató Mihály: Mindennapi lelki szenvedéseink. Grafit Kiadó, Budapest, 1995. 3. Barlai Róbert: Trénerképzı kurzus, elıadás, Budapest, 2003. 4. Bartha Lajos: Pszichológiai értelmezı szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 5. Charles S. Carver- Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 6. Cole, M.-Cole, Sh. R.: Fejlıdéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 1997. 7. Erik Erikson: A fiatal Luther és más írások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1991. 8. Horváth Krisztina: Tárgykapcsolatok-személyiségfejlıdés Margaret Mahler életmővérı. Pszichológia, 1983 (4) 9. Jean Piaget: Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 10. Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája. Kairosz Kiadó, Szentendre, 1998. 11. Kulcsár Zsuzsa: Korai személyiségfejlıdés és énfunkciók. Argumentum Tudományos Kiadó, Budapest, 2006. 12. Kulcsár Zsuzsa - Szakács Ferenc: Személyiséglélektani Szöveggyőjtemény. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985. 13. Mérei Ferenc: Társ és csoport, Akadémia Kiadó, Budapest, 1989. 14. Péley Bernadette: Serdülıkori beavatási rítusok szerepe az identitásalakulásban. Pszichológia, 1994 (14) 15. Ranschburg Jenı: A felettes én és mai problémái. Thalassa, 1990 (1) 16. Ranschburg Jenı: A nı és a férfi. Egyetemi Nyomda Kft., Budapest, 1998.

20


17. Rita L. Atkinson–Richard C. Atkinson–Edward E. Smith–Daryl J. Bem: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 18. Sigmund Freud: Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. 19. Tibor Ágnes–Grúber Cecília: Kamasznak lenni… Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. 20. Vajda Zsuzsa: Embergyermek-gyermekember. Göncöl Kiadó Kft., Budapest, 1991. 21. Vikár György: Az ifjúkor válságai, Gondolat Kiadó, Budapest, 1980.

21


22

A KONFLIKTUSKEZELÉS NEMI KÜLÖNBSÉGEINEK VIZSGÁLATA RESEARCHING OF GENDER GAP IN POINT OF CONLICT MANAGEMENT. TÚRI VIKTÓRIA fıhadnagy

Recommend Documents