Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Befektetések és Vállalati Pénzügy Tanszék
A kkv szektor finanszírozási helyzete és a Növekedési Hitelprogram
Takács Ernő Pénzügy szak Vállalati pénzügy szakirány 2014
Szakszeminárium-vezető: Lovas Anita
A szakdolgozat eredetiségének garantálása
„Én, Takács Ernő teljes felelősségem tudatában kijelentem, hogy a jelen szakdolgozatban szereplő minden szövegrész, ábra és táblázat - az előírt szabályoknak megfelelően hivatkozott részek kivételével - eredeti és kizárólag a saját munkám eredménye, más dokumentumra vagy közreműködőre nem támaszkodik.”
2
Tartalomjegyzék 1.Bevezetés ............................................................................................................................ 5 2.A kis-és középvállalkozások finanszírozási helyzete ......................................................... 7 2.1. A kkv szektor .................................................................................................................. 7 2.2 Vállalatfinanszírozás elméletek ....................................................................................... 9 2.3. A vállalatfinanszírozás lehetséges forrásai, és a hazai gyakorlat ................................. 11 2.4. A kkv szektor banki finanszírozásának nehézségei ...................................................... 15 2.5. A hazai kkv szektor banki finanszírozása a válság előtt .............................................. 17 2.6. A válság hatása a kkv szektor banki finanszírozására .................................................. 18 3. Jegybanki és állami eszközök alkalmazhatósága ............................................................ 23 3.1. Szükséges-e állami beavatkozás? ................................................................................. 23 3.2. Milyen eszközökkel lehet ösztönözni a hitelezést? ...................................................... 25 3.3 Milyen hátrányai vannak általában a beavatkozásoknak? ............................................. 30 4. KKV-k finanszírozáshoz jutását segítő programok itthon és külföldön.......................... 32 4.1. Az angol jegybank programja....................................................................................... 32 4.1.1 A program előzményei ............................................................................................... 32 4.1.2. A program működése................................................................................................. 35 4.1.3. A program első szakaszának eredményei .................................................................. 37 4.1.4 A program második szakasza ..................................................................................... 41 4.2. A magyar jegybank programja ..................................................................................... 44 4.2.1. A program előzményei .............................................................................................. 44 4.2.2. A program működése................................................................................................. 45 4.2.3 A program első szakaszának eredményei ................................................................... 46 4.2.4. A program második szakasza .................................................................................... 51 4.3. Konklúzió ..................................................................................................................... 53 5. Összefoglalás ................................................................................................................... 56 Irodalomjegyzék .................................................................................................................. 59
3
Ábrajegyzék 1. táblázat: Néhány fontosabb vállalatfinanszírozási eszköz............................................... 11 1. ábra: Külföldi források változása nemzetközi összehasonlításban (2010. jún.=100%) .. 19 2. ábra: A vállalati hitelállomány alakulása árfolyamhatástól megtisztítva (2008 okt.=100%) .......................................................................................................................... 19 3. ábra: 90 napon túli nem teljesítő hitelek aránya (NPL) a hazai bankszektorban (%) ..... 20 4. ábra: Beruházások alakulása Magyarországon (1999-2012) folyó áron, Mrd Ft ............ 21 5. ábra: Beavatkozási lehetőségek a hitelezés ösztönzésére ................................................ 26 6. ábra: A reálgazdaság felé kihelyezett banki hitelállomány éves növekedésének (%) alakulása az Egyesült Királyságban .................................................................................... 33 7. ábra: A banki vállalati hitelállomány éves növekedésének (%) alakulása az Egyesült Királyságban (2007-2012) ................................................................................................... 34 8. ábra: FLS forrás díja (bázispont) a nettó hitelállomány változásának függvényében (FLS induláskori állomány = 100%) ............................................................................................ 36 9. ábra: Leírt, behajthatatlan követelések aránya a banki portfólión belül (UK, %) ........... 39 10. ábra: Lakásár-index alakulása az Egyesült Királyságban (2002. február = 100%) ....... 40 11. ábra: Banki vállalati hitelezés éves növekedési üteme (%) 2012-2014 között az Egyesült Királyságban ......................................................................................................... 42 12. ábra: Az MNB alapkamat alakulásának trendje (2000-2014) ....................................... 44 13. ábra: Az I. pillérben kiváltott hitelek felárának (bp) megoszlása a kihelyezett hitelek állományának arányában ..................................................................................................... 48 2. táblázat: Az NHP első szakaszában nyújtott hitelek megoszlása .................................... 50 14. ábra: A magyarországi beruházások volumenindexe (előző év azonos időszaka=100%) ............................................................................................................................................. 52
4
1.Bevezetés A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjáról, és annak előnyös feltételeiről sokszor lehetett hallani az elmúlt időszakban. A kisebb vállalatok számára program kedvező hitelköltségeket ígér, amely segítségével új beruházásaikat is képesek lehetnek megvalósítani. Ennek kapcsán merült fel bennem néhány kérdés, többek között az, hogy vajon mik lehettek a program elindításának okai, valamint akadt-e már példa hasonló programra korábban. Valóban nehézségekbe ütközik a kkv szektor finanszírozása, egyáltalán milyen kapcsolat lehet a vállalatok finanszírozási helyzete, a beruházások, és a gazdasági növekedés között? A szakdolgozatom kitűzött célja tehát, hogy a felsorolt kérdésekre választ kapjak. Dolgozatom első részében a kkv szektor jellemzőit mutatom be, amelyben a kkv-k nemzetgazdaságokban betöltött szerepét vizsgálom, majd részletesebben foglalkozom a vállalati szektor finanszírozásának kérdéseivel. A fejezetben egyrészt arra keresem a választ, hogy finanszírozás tekintetében általában milyen nehézségekbe ütköznek a kisebb vállalatok a nagyobbakkal szemben, másrészt, hogy a hazai vállalati szektor számára miért olyan fontos a banki finanszírozási csatorna. Majd ezután áttekintem, hogy hazánkban a banki hitelezés alakulásában milyen tendenciák voltak megfigyelhetők a válság előtt, és azt követően, amelyek végül életre hívták a hitelezési programot. A dolgozat második részében először azt tárgyalom, hogy miért válhat szükségessé egy hasonló állami beavatkozás a piac működésébe. Majd ezt követően áttekintem azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a hitelezés visszaesése mögötti problémákat képesek legyenek orvosolni, azokra koncentrálva, amelyek közvetlenül vagy közvetve képesek lehetnek élénkíteni a kkv szektor banki hitelezését. A válság után nem konvencionális jegybanki eszközök alkalmazása is felmerülhet, mint beavatkozási lehetőség. Ezek használatára normál piaci körülmények között kevesebb példát találunk, a bemutatott eszközök közül viszont több is ebben a kategóriába tartozik. Az állami beavatkozásoknak azonban bizonyos esetekben kedvezőtlen gazdasági következményei is lehetnek, így az elemzés során ezeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az állami beavatkozási lehetőségek áttekintése után a kedvezményes kamatú jegybanki refinanszírozást, mint hitelezést ösztönző eszközt vizsgálom részletesen, amelybe a magyar Növekedési Hitelprogram is besorolható. Ugyanakkor nemcsak hazánkban találunk példát az említett eszköz alkalmazására, amely a program vizsgálata szempontjából előnyös lehet. 5
Több szempontból is hasonló jegybanki hitelezési program került bevezetésre az Egyesült Királyságban, így a magyarországi program keretrendszerét és eredményességét ezzel összevetve próbálom majd értékelni. Az elemzés során egyrészt arra keresem a választ, hogy a hitelezési programok az eddigi eredmények alapján ösztönözni tudták-e a vállalatokat hitelkeresletük, valamint a bankszektort hitelkínálatuk növelésére. Másrészt, hogy az intézkedésekkel sikerült-e érdemben javítani a kkv szektor banki finanszírozási feltételeit, és ha igen, mi lehet a siker kulcsa, vagy ha nem, akkor mik a sikertelenség okai. Valamint végső soron arra, hogy egy ilyen hitelezési program összességében mennyire hatékonyan tud hozzájárulni a gazdasági növekedéshez.
6
2.A kis-és középvállalkozások finanszírozási helyzete Ebben a fejezetben először bemutatom a kkv szektor jellemzőit, valamint a vállalatfinanszírozás
legfontosabb
vállalatfinanszírozási
eszközöket,
elméleteit. melyek
közül
Ezután
áttekintem
részletesebben
a
főbb
foglalkozom
a
kereskedelmi banki finanszírozással, mivel a bankhitel, mint látható lesz, a hazai kkv szektor számára a legfontosabb külső forrás.
2.1. A kkv szektor A világon nincs egységesen elfogadott definíció a kis-és középvállalatok (kkv) fogalmára nézve, ennek okát az országok eltérő gazdasági sajátosságaiban kereshetjük. Az átlagos vállalatméretek jelentősen eltérnek az egyes országokban, ezért a nagyvállalati és a kkv szektor elkülönítésére nem lenne optimális például az Egyesült Államokban és Magyarországon is ugyanazt a definíciót alkalmazni. Az Európai Unión belül létezik egy bizottsági ajánlás,1 amely megpróbálja egységesen definiálni a kkv szektort, de az Unión belül is előfordul ettől az ajánlástól eltérő fogalmi meghatározás. Magyarországon a jelenleg hatályos jogszabály2 alapján, a bizottsági ajánlással összhangban kkv-nak alapvetően az a vállalkozás minősül, amely kevesebb, mint 250 főt foglalkoztat, ezen kívül az éves nettó árbevétele nem haladja meg az 50 millió eurót, vagy a mérlegfőösszege a 43 millió eurót. E tágabb kategórián belül definíció szerint is megkülönböztetnek közép-, kis-, és mikro vállalkozásokat. A szektoron belül kisvállalkozásnak minősülnek az 50 főnél kevesebb alkalmazottal működő, és maximum 10 millió euró éves nettó árbevétellel vagy mérlegfőösszeggel rendelkező vállalatok, míg mikro vállalkozásnak minősülnek a 10 főnél kevesebb alkalmazottal működő, és maximum 2 millió euró éves nettó árbevétellel vagy mérlegfőösszeggel rendelkező vállalatok. A kkv-k nemzetgazdaságokban betöltött jelentőségét többek között a foglalkoztatásban betöltött szerepük, és a hozzáadott értékhez való hozzájárulásuk is bizonyítja. Hazánkban 2013-ban közel 4 millió foglalkoztatott volt,3 amelyből a vállalkozások 2,7 millió főnek biztosítottak munkalehetőséget. (KSH, 2013) A vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók több, mint 70 százaléka pedig a kkv szektorban dolgozott, de az Európai Unióban is hasonlóan magas - közel kétharmad - a kkv szektorban dolgozók aránya 1
2003/361/EK 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról 3 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/mpal9807_01_01a.html letöltve:2014.08.22 2
7
(Európai Bizottság, 2013). Összességében tehát a magyarországi munkavállalók körülbelül 50 százalékának foglalkoztatásáért a kkv szektor felelős. A hozzáadott értékhez való hozzájárulás tekintetében is jelentős arányt (53,2%) képvisel a hazai kkv szektor a teljes gazdaságon belül, azonban az uniós átlag (57,6%) még ennél is magasabb, annak ellenére, hogy a kkv szektorban a foglalkoztatottak aránya hazánkban magasabb. (Európai Bizottság, 2013) A KSH 2012. év végi adatai alapján, Magyarországon közel 1 millió regisztrált vállalkozás volt, amelyből mindössze 0,1% számított nagyvállalkozásnak (kb. 870 db), vagyis 99,9% a kkv szektorhoz tartozik. A kkv szektoron belül a középvállalatok aránya mindössze 0,5% (kb. 4.700 db), de a kisvállalkozások száma (kb. 31 ezer db) is jelentősen elmarad a mikro vállalkozások magas számához (kb. 925 ezer db) képest. Az összes regisztrált vállalkozás közül tényleges gazdasági tevékenységet csak a cégek kétharmada végez, a működési arány természetesen a mikro vállalkozásoknál a legkisebb. (KSH, 2013) A vállalati szektoron belüli arányokat tekintve Magyarország némileg eltér az EU-ban megfigyelhető mintától. Az Európai Bizottság által közzétett tájékoztató (és az abban megtalálható, Eurostat adatbázisra épülő adatok) alapján a működő vállalkozásokon belül a mikro vállalkozások aránya az Unión belül alacsonyabb (92,1%), mint Magyarországon (94,6%), és így az EU-ban arányaiban több, gazdasági szempontból jelentősebb kis- és középvállalkozás működik, illetve a nagyvállalatok aránya is magasabb (0,2%), mint hazánkban. (Európai Bizottság, 2013) A hazai gazdaság ágazati szerkezetét vizsgálva elmondható, hogy a kkv-k egyes ágazatokban nagyobb arányban vesznek részt, míg más szektorokban jelentőségük kisebb. A kkv-k 80 százaléka a szolgáltató ágazatban végez gazdasági tevékenységet, és a vállalatméret növekedése pozitívan korrelál a termelő ágazatokban való működés valószínűségével. Míg a mikro vállalatok kevesebb, mint 20 százaléka, addig a kisvállalatok közel 40 százaléka, és a középvállalatok kb. 50 százaléka mezőgazdasági, ipari, vagy építőipari vállalat. (KSH, 2013) A kisebb vállalatok tehát jellemzően inkább a kisebb tőkeigényű és munkaintenzívebb szektorokban tevékenykednek. (Csubák, 2003), (Walter, 2009) Fontos megemlíteni még, hogy a kkv-k nagyobb része leginkább a hazai fogyasztók igényeinek kielégítésében vesz részt, az exportárbevételek aránya a teljes árbevételen belül a vállalatmérettel arányosan csökken. (KSH, 2013)
8
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy a kkv szektor a legtöbb nemzetgazdaságban fontos szerepet tölt be egyrészt a munkaerő foglalkoztatásában, másrészt a GDP jelentős részét is ezek a vállalatok termelik, így a szektort érintő problémák gazdasági szempontból nem elhanyagolhatók. Elmondható, hogy finanszírozás tekintetében a nagyvállalatok általában kevesebb korláttal szembesülnek, mint a kkv szektor vállalatai, a kisebb vállalatok jellemzőiknél fogva ugyanis kockázatosabbak. A kkv-k finanszírozási nehézségeinek ténye a szakirodalomban gyakran tárgyalt probléma,4 és a dolgozatom központi témaköre is. A kkv-k finanszírozási problémáinak tárgyalása előtt azonban érdemes röviden áttekinteni néhány fontosabb elméletet, amelyek arra próbálnak választ adni, hogy általában milyen szempontok határozzák meg a vállalatok finanszírozási politikáját.
2.2 Vállalatfinanszírozás elméletek Egy vállalat tulajdonosai számára a legfontosabb cél a vállalati érték maximalizálása, és nemcsak a beruházási döntések meghozatala tartozik a menedzsment feladatai közé, hanem a helyes finanszírozási politika megválasztása is. A megfelelő finanszírozási szerkezet kialakításánál az értéknövelő szempontok elsődlegesek, a lehetőségeket azonban behatárolják a külső körülmények is, például a gazdasági és szabályozási környezet (makro tényezők), valamint a vállalat adottságai (mikro tényezők), ilyen lehet többek között az iparág, a jövedelmezőség, a növekedési lehetőségek, a vállalat életkora és mérete. (Krénusz, 2005) Számos elmélet született arra vonatkozóan, hogy mi határozhatja meg a vállalatvezetők által alkalmazott, a vállalatérték maximalizálását szolgáló finanszírozási politikát. A Modigliani és Miller nevéhez fűződő klasszikus tőkepiaci elmélet szerint a vállalati értékteremtést kizárólag a vállalat eszközoldala, a beruházások jövedelemtermelő képessége határozza meg, a választott finanszírozási forma ebből a szempontból irreleváns, tehát a vállalat értéke a vállalat finanszírozási politikájától független. Az elmélet azonban csak tökéletes tőkepiac mellett érvényes, feltételezve, hogy adók és tranzakciós költségek nincsenek, az és fennáll a tökéletes informáltság. (Modigliani & Miller, 1958) Adók létezése esetén azonban a vállalatvezetők növelni tudják a vállalatuk értékét a vállalat külső eladósodottságának növelésével, mert a fizetett kamat levonható a társasági 4
lásd pl. (Beck, et al., 2008), (Cole & Dietrich, 2013)
9
adóalapból, az így keletkezett adómegtakarítás miatt pedig magasabb lesz a vállalat értéke. (Modigliani & Miller, 1963) Az eladósodottság növelésével együtt viszont növekednek a pénzügyi nehézségek költségei, a vállalati csőd valószínűsége, így a tőkeáttétel növelése egy bizonyos ponton túl nem racionális. Az elméleti optimum akkor áll be a tőkeszerkezetben, amikor a pótlólagos hitelfelvételből származó adómegtakarítás jelenértéke megegyezik a pénzügyi nehézségek költségeinek jelenértéken számított várható növekményével. A pénzügyi vezetőknek tehát a várható költségeket és hasznokat mérlegelniük kell az eladósodottság lehetséges növelésekor, ezt fogalmazza meg a tőkeszerkezet választásos elmélete (trade-off theory). (Brealey & Myers, 2005) A tőkeáttétel nagyságának elméletben létezhet egy optimális pontja, de nem lehet egy abszolút nagyságú mérőszámot megadni az optimális tőkeszerkezetre vonatkozóan, ez ugyanis vállalatonként eltérő lehet. (Bradley, et al., 1984) A valóságban a piac szereplői közt nem áll fenn a tökéletes informáltság sem, mert a vállalatvezetők helyzetükből adódóan jobban informáltak saját vállalatukkal kapcsolatban, mint a befektetők vagy a vállalat hitelezői. A racionálisan viselkedő vállalatvezető (ügynök) ezt az információs aszimmetriát kihasználja saját hasznának maximalizálása érdekében, akár a befektetők (megbízók) érdekeinek részbeni figyelmen kívül hagyásával is. A menedzsment és a befektetők eltérő érdekeiből, és az aszimmetrikus informáltságból fakadó erkölcsi kockázat (moral hazard) miatt tehát szükséges, hogy a befektetők a vállalat működését valamilyen módon ellenőrizzék. (Jensen & Meckling, 1976) Az aszimmetrikus informáltság befolyásolja a pénzügyi vezetők finanszírozási lehetőségek közti választását is, ezt veszi alapul a hierarchiaelmélet (pecking order theory) a vállalat tőkeszerkezetének vizsgálata során. Az elmélet arra a következtetésre jut, hogy az aszimmetrikus informáltság miatt a vállalatvezetők először a belső finanszírozási forrásokat használják fel (pl. a visszaforgatott nyereség), és csak ennek hiányában vesznek igénybe külső finanszírozást. Ha a vállalat belső forrásai nem elegendőek, úgy előnyt élveznek az adósságjellegű külső források (hitel, kötvény), és csak legvégső esetben fog a vállalat bevonni saját tőke jellegű finanszírozást. Ugyanis a menedzsment a vállalat perspektíváját több információ birtokában a piaci szereplőktől eltérően ítélheti meg. Ha a részvényt a piacon alulértékeltnek gondolják, nem gyűjtenek forrást új részvények kibocsátásával, és csak kedvezőtlen információ birtokában, így a piacon túlértékelt részvényár esetén lehet érdemes részvénykibocsátással forrást szerezni (Myers, 1984) 10
Továbbá a saját tőke típusú külső források megszerzése általában időigényesebb és költségesebb, a finanszírozó nagyobb kockázatvállalása miatt jóval több információt kell szolgáltatnia a vállalatnak a befektetők felé, mint az idegen tőke jellegű finanszírozás esetén. Az előbbiekben bemutatott néhány elmélet is rámutat arra, hogy a megfelelő beruházási döntések mellett az optimális finanszírozási szerkezet megtalálása is fontos szerepet játszik a vállalati érték maximalizálásában. Ennek ismeretében érdemes röviden áttekinteni az legelterjedtebb vállalatfinanszírozási lehetőségeket, egyúttal az azok igénybevételét nehezítő külső tényezőket.
2.3. A vállalatfinanszírozás lehetséges forrásai, és a hazai gyakorlat Ma egy vállalat működésének finanszírozására számos lehetőség áll rendelkezésre, azonban a gyakorlatban, csupán néhány finanszírozási forma tartozik a reálisan megvalósítható opciók közé egy adott vállalkozás számára. A különböző finanszírozási formákat a források eredete szerint csoportosíthatjuk belső és külső forrásokra, a tőke fajtája szerint pedig megkülönböztethetünk saját tőke jellegű és idegen tőke jellegű finanszírozási formákat. (1. táblázat) 1. táblázat: Néhány fontosabb vállalatfinanszírozási eszköz Belső forrás
Külső forrás
Saját tőke
-
visszaforgatott nyereség
-
részvénykibocsátás
jellegű
-
eszközértékesítésből
-
kockázati tőke
-
banki hitelek
-
kötvénykibocsátás
-
lízing
-
követelésértékesítés
származó cash-flow Idegen tőke jellegű
-
vállalati nyugdíjalapok
A finanszírozás elsődleges forrását a belső források, azon belül is a vállalat működése során megtermelt pozitív eredmény (cash-flow) működésbe való visszaforgatása jelenti. (Corbett & Jenkinson, 1997), Előnye, hogy azonnal a vállalat rendelkezésére áll, nem szükséges semmilyen információt szolgáltatni a vállalatról külső piaci szereplők számára, 11
valamint nem jár tranzakciós költségekkel sem. (Brealey & Myers, 2005) Viszont a forrás használatának lehetnek korlátai, például negatív adózott eredmény, vagy pozitív, de nem elegendő nagyságú eredmény esetén a vállalat további működésének finanszírozásához rákényszerülhet más finanszírozási lehetőségek igénybe vételére. Ha a vállalat rendelkezésére állnak olyan eszközök, amelyek a működéshez nem szükségesek, úgy ezek értékesítése is lehet egy forráshoz jutási lehetőség, ám az értékesíthető eszközök száma általában korlátozott, így ez tartós finanszírozási lehetőséget nem jelent. Néhány országban (pl. az Egyesült Államokban, de néhány EU tagállamban is) jellemző a vállalati nyugdíjalapok létrehozása. Az alapban lévő vagyon az abba befizető alkalmazottak tulajdona, de a vállalat kezeli az alapot, és szükség esetén kölcsönt vehet fel belőle, visszafizetési kötelezettség és kamatfizetés terhe mellett. Magyarországon azonban nem terjedt el ez a megtakarítási forma, így ennek a finanszírozáshoz kapcsolódó előnyeit sem élvezhetik a hazai vállalatok. (Csubák, 2003) Összességében tehát elmondható, hogy a vállalatok a belső források közül leginkább csak a pozitív adózott eredményükre támaszkodhatnak. Az egyik lehetőség külső forrás bevonására a vállalati kötvény kibocsátása, melynek számos formája létezik lejárat, kamatozás, vagy a benne foglalt jogok (opciók) tekintetében. Magyarországon azonban ez a vállalatfinanszírozási forma kevésbé terjedt el, amely egyrészt magyarázható az országban működő pénzügyi közvetítőrendszer jellegével, másrészt a kibocsátáshoz kapcsolódó magas tranzakciós költségekkel. Történelmileg két típusú pénzügyi közvetítőrendszert alakult ki, így léteznek alapvetően banki alapú, és alapvetően piaci alapú intézményrendszerek. Az első típusba azok az országok tartoznak, ahol hagyományosan a bankrendszer felelős a megtakarítások összegyűjtését, és a finanszírozási igények kielégítéséért. A banki típusú (kontinentális) közvetítőrendszerű
országok
közé
sorolható
például
Németország,
Ausztria
és
Magyarország is. Az angolszász típusú pénzügyi intézményrendszerre viszont jellemző, hogy a kereskedelmi bankoknak kevesebb szerep jut a források allokálásában, és a megtakarítók a vállalatok finanszírozásában közvetlenül is részt vesznek az értékpapír piacokon, befektetési szolgáltatókon keresztül. Ilyen típusú országok közé tartozik pl. a fejlett tőkepiaccal rendelkező Egyesült Államok, vagy Nagy-Britannia. (Csubák, 2003), (Krénusz, 2007) 12
A bankrendszer dominanciája a vállalatok finanszírozásában magyarázható az adott ország megtakarítóinak kockázatkerülőbb magatartásával is, mivel a megtakarítások bankbetétbe történő elhelyezése általában kevesebb kockázatot hordoz magában, mint a vállalati értékpapírok megvásárlása. (Csubák, 2003) A vállalat által kibocsátott kötvényekre jellemző, hogy azokat általában több különböző piaci szereplő vásárolja meg. Míg a bankok hitelnyújtás esetén jól kiépített, szigorú hitelbírálati és monitoring rendszereket működtetnek a kockázataik mérséklésére, addig kötvényvásárlás esetén a vállalat ellenőrzése nehezebb a befektetők számára. Ugyanis a befektetők közti kooperáció hiányában a vállalat ellenőrzésének költsége egy kötvénytulajdonosra vetítve nagyon magas lenne. Ezen kívül a kötvények mögött általában nem állnak erős biztosítékok, valamint a kötvények kovenánsi struktúrája a bankhitelhez viszonyítva kevésbé szigorú. A vállalat és a befektetők közti információs aszimmetriát csökkentheti, ha a vállalati kötvények rendelkeznek külső hitelminősítő intézetek általi hitelképességi besorolással, azonban a hitelminősítés megszerzésének díja igen jelentős. (Walter, 2014) Valamint a szigorú törvényi szabályozás miatt a kötvény kibocsátásához kapcsolódó tranzakciós költségek szintén magasak, így a kötvénykibocsátás bizonyos vállalatméret alatt nem reális finanszírozási alternatíva (ami a hazai kkv szektor vállalataira is igaz). (Krénusz, 2007) A lízing a kötvényekkel ellentétben viszont Magyarországon is elterjedt finanszírozási eszköz, melynek két típusát lehet megkülönböztetni, a pénzügyi és az operatív lízinget. Jellemzőit tekintve a pénzügyi lízing tulajdonságaiban hasonlít egy hitelhez, míg az operatív lízing inkább a bérlethez közelebb álló konstrukció. A hosszabb távú beruházások pénzügyi lízinggel való finanszírozásának előnye a bankhitellel szemben, hogy igénybe vételéhez kisebb önerő szükséges, valamint a kérelmek elbírálásának folyamata általában gyorsabb. Ezen kívül a vállalat mérlegében nem adósságként jelenik meg, és a lízingdíj részben elszámolható költségként, így a külső finanszírozás adópajzs hatása itt is megjelenik. A visszafizetés mögötti biztosítékot a lízingelt eszköz jelenti, viszont az eszköz tulajdonjogának a konstrukció lejáratáig a lízingbe adó marad a birtokosa, ami az egyszerűbb és gyorsabb fedezetérvényesítésen keresztül a finanszírozó kockázatát csökkenti. Ugyanakkor a gyakorlatban nem minden beruházást lehet lízingkonstrukcióban hatékonyan finanszírozni. Általában másodlagos piaccal rendelkező, mobilizálható gépek, berendezések alkotják a lízing tárgyát, valamint 13
Magyarországon gyakori még gépjárműflották, haszonjárművek és ingatlanok lízingje is. (Madácsi, 2014) Egy lízinggel foglalkozó vállalkozás kockázatát mérsékli az egyes eszközökre való specializálódás, ugyanakkor a lízingcégek működési jellemzőiből adódóan (pl. magasabb refinanszírozási költségek, szűkebb termékskála) a vállalat számára magasabb fizetési terhet jelenthet egy bankhitelhez képest. (Walter, 2014) Összességében azonban elmondható, hogy a lízingnek is jelentős szerepe van Magyarországon egyes beruházások finanszírozásában. Jellemző finanszírozási forma még a követelésértékesítés, ennek típusai közé tartozik a faktorálás, a forfetírozás és a váltóleszámítolás, melyek közül hazánkban a faktorálás rendelkezik a legjelentősebb súllyal a vállalatok finanszírozásában. A faktorálás lényege, hogy a vállalat egy külső szereplő számára értékesíti (általában a le nem járt) vevői követelését, így azonnal hozzájuthat a követelés összegének a faktor díjával csökkentett összegéhez. Visszkereset nélküli faktoring esetén a faktor a vevő nemfizetési kockázatát is átvállalja, ami a követelést értékesítő vállalat számára a megszerzett finanszírozáson túl további előnyökkel is jár. Ugyanakkor a követelésértékesítésben rejlő lehetőségek is korlátozottak. Mint a külső finanszírozásnál általában, faktorálás esetén is realizálhat veszteséget a finanszírozást nyújtó partner, így kockázati szempontokat mérlegelve a gyakorlatban csak bizonyos kritériumoknak eleget tevő, nagy valószínűséggel behajtható követeléseket vásárolnak meg a vállalatoktól. A faktoring tehát általában a gyengébb hitelképességű, de alacsony kockázatú vevőállománnyal rendelkező kis- és középvállalatok számára jelentheti a banki, rövid lejáratú forgóeszköz-hitelek alternatíváját. (Walter, 2014) A korábban említett elméletek alapján részvénykibocsátást vagy kockázati tőke bevonását a vállalatok csak egyéb finanszírozási lehetőségek hiányában veszik igénybe, mivel ezek megszerzése idő- és költségigényesebb, és nagyobb információszolgáltatási kötelezettséggel jár együtt. A tőkebevonással általában új tulajdonosok jelennek meg, akik a tulajdonrész megszerzésével együtt beleszólási jogot is szereznek a társaság működésébe. A szavazati arányok módosulásával pedig a korábbi tulajdonosok érdekei is sérülhetnek, ezt pedig, ha lehetséges, a vállalat tulajdonosai igyekeznek elkerülni.
14
A vállalati működés külső finanszírozására léteznek még különböző hibrid eszközök és támogatások is, amelyek bemutatásával a dolgozat keretein belül részletesebben nem foglalkozom. Összefoglalva elmondható, hogy a belső források sok vállalat esetében nem elegendőek a működés finanszírozásához, így ráutaltak a részbeni külső finanszírozásra is. A vállalatok a saját tőke jellegű külső finanszírozással szemben inkább az adósságjellegű finanszírozási eszközöket részesítik előnyben. Fejlett hazai vállalati kötvénypiac hiányában és a pénzügyi közvetítőrendszer jellegéből adódóan a magyarországi vállalati szektor számára az egyik legfontosabb külső finanszírozási forrás a hitelfelvétel, ezen belül is a kereskedelmi banki hitelek, ezért a továbbiakban a dolgozatomban is erre helyezem a hangsúlyt.
2.4. A kkv szektor banki finanszírozásának nehézségei A vállalatokra szabott banki hiteltermékeknek számos formája létezik, rövid- és hosszú távú finanszírozást egyaránt nyújtanak a bankok a vállalatok számára. A kkv szektor bankhitelből történő finanszírozása azonban általában több akadályba ütközik, mint egy nagyvállalat esetén. Ezt részben a kkv szektor kockázatosságával, részben pedig méretgazdaságossági szempontokkal lehet magyarázni. Egyrészt a finanszírozó intézmény kockázatát növeli, hogy a kisebb vállalatok általában egy tevékenységre specializálódnak, nem rendelkeznek erős piaci alkupozícióval, és a külső körülményekben bekövetkező változások jelentős befolyással bírnak a működésükre. Esetükben a piaci verseny erősödése, új versenytárs megjelenése, egy-egy fontosabb vevő elvesztése az árbevétel visszaesésén és a jövedelmezőség nagyobb arányú romlásán keresztül pénzügyi nehézségekhez vezethet, így az esetlegesen felvett hitel visszafizetését megnehezíti. Kockázatot jelent a bank számára az is, ha a vállalat egy személytől túlzottan függ („one-man show”), mert a korábbi tulajdonos-vezető kiesésével a cég teljesítménye jelentősen csökkenhet, és fontos üzleti partnereket elveszíthet a vállalat. (Walter, 2009) Egy kisebb vállalat részéről érkező hitelkérelem vizsgálata során további tényezők is akadályozhatják az igény pozitív elbírálását. Általában ezek a vállalatok nem rendelkeznek olyan hosszú üzleti múlttal, mint a nagyvállalatok, valamint empirikusan bizonyított tény az is, hogy az új vállalkozások körülbelül fele az indulást követő 5 éven belül csődbe megy.5 5
Bizonyos vállalatméret alatt a számviteli követelmények enyhébbek, és a
lásd pl. (Antal-Pomázi, 2011)
15
vállalatnak elegendő egyszerűsített beszámolót elkészíteni. Ennek információtartalma lényegesen kisebb, mint a normál éves beszámolónak, így elemzésével a vállalat pénzügyi helyzetéről nehezebb valós képet alkotni. A kkv szektor vállalatainak jelentős részére a tőkeellátottság alacsony szintje jellemző, mind az alaptőke, mind a működéshez szükséges forgótőke tekintetében, így sok esetben a hitelfelvételhez szükséges önerő nem áll rendelkezésükre. A kkv szektorban a hitel fedezeti követelményeinek teljesítése is gyakran problémát okoz, ezen kívül a viszonylag alacsony összegű hitelkérelmek elbírálása, később az ügylet monitoringja a bank számára arányaiban magas költséggel és időráfordítással jár. (Csubák, 2003) A gyakorlatban banki hitel felvétele esetén az ügyfél által fizetendő kamatteher általában két részből tevődik össze. Egyik része a bank refinanszírozási költségével áll kapcsolatban, így mértéke valamilyen referencia kamatlábhoz kötött, amely forinthitel esetén általában a bankközi kamatláb, a BUBOR. Másik része a kamatfelár, amely az ügylet kockázatával áll kapcsolatban. Az MNB hitelezési felmérései alapján a nagyvállalati hitelügyletek esetén a bankok áltagosan 100-200 bázispontos kockázati felárat várnak el, míg kkv hitelek esetén ez 400-800 bázispont is lehet. (Fábián, et al., 2011) A hitelpiac egyik sajátossága azonban, hogy az árak (a hitelkamatok) nem mindig töltik be piactisztító szerepüket. Míg általában más jószágok esetében bármelyik fogyasztó a piaci áron a szükséges mennyiségben hozzájuthat a termékhez, addig a hitelpiacon ez az egyensúlyi összefüggés nem feltétlenül áll fenn. (Fábián, et al., 2010) Ha lennének is olyan vállalatok, akik magas felár mellett is hajlandóak lennének hitelt felvenni, a kamatlábak emelése - kockázati szempontokat is mérlegelve - egy adott szinten túl a bank számára nem racionális, mert a hitelfelvevők a nagyobb hitelköltségeket csak kockázatosabb projektekbe való befektetéssel tudnának kitermelni. A magas nemfizetési valószínűségű ügyfelek arányának növekedésével, a banki hitelportfólió nem megfelelő minőségűvé válna, ezt pedig a bankok igyekeznek elkerülni. A finanszírozás feltételeként a bankok nem ár jellegű feltételeket is meghatároznak a várható veszteségek minimalizálása érdekében, és a hitelfolyósítást megelőzően adósminősítést végeznek a banki működésbe nem illeszkedő, túlzottan kockázatos ügyletek kiszűrésére. A bankok hitelkínálatuk szűkítésére tehát a kamatláb emelése mellett a nem ár jellegű feltételek szigorítását is alkalmazzák, ezt a szakirodalomban hiteladagolásnak (credit rationing) nevezik. (Stiglitz & Weiss, 1981) Ilyen nem ár jellegű feltételek lehetnek a vállalkozás árbevételére, jövedelmezőségére 16
vonatkozó mutatók értéke, eladósodottsági mutatók, biztosítékok megléte, megfelelő tulajdonosi háttér, tevékenységi kör, iparág, stb. Az említett problémák létezése tehát számos esetben megnehezíti a kisebb vállalatok hitelhez jutását, azonban normál gazdasági körülmények között a bankrendszer sem zárkózik el teljesen a szektor finanszírozásától.
2.5. A hazai kkv szektor banki finanszírozása a válság előtt Magyarországon a rendszerváltást követően egyre több kis- és középvállalkozás kezdte meg működését, ezzel párhuzamosan hazánkban is megjelentek a külföldi tulajdonú hitelintézetek. A növekvő hitelkereslet miatt a kkv hitelek piaca némileg megélénkült, azonban ebben az időszakban a bankok még túlnyomórészt a nagyvállalati hiteligények kielégítésére koncentráltak. (Némethné, 2008)
A bankok növekedési lehetőségeinek
viszont gátat szabott a hazai nagyvállalatok alacsony száma, és idővel telítődött ez a piac. Mivel jó hitelképességű, alacsony kockázatú nagyvállalatokat minden bank szívesen finanszíroz, így a bankok versenye és a nagyvállalatok erős alkupozíciója következtében csökkent az ilyen ügyleteken elérhető profit nagysága is. A 2000-es években már megfigyelhető volt bankok stratégiaváltása, és a kkv szektor felé folyósított hitelállomány dinamikus növekedése. A fiókhálózatok kiépülése, a kamatszint csökkenése, és a kkv-k tömeges indítása óta eltelt hosszabb időszak mind megkönnyítette a kkv szektor irányába történő nyitást. (Bilek, et al., 2006) Míg 1999. év végén a (nem pénzügyi) kkv vállalatok banki hitelállománya összesen 461 milliárd Ft volt, addig 2007. év végére az állomány közel 4.100 milliárd forintra nőtt.6 A teljes hitelállományon belül a kkv szektor részesedése folyamatosan emelkedett, a legnagyobb volumennövekedés a mikro vállalkozásoknál volt megfigyelhető. A forinthiteleknél olcsóbb devizahitelek súlya a vállalati szektorban is nőtt, köztük a természetes fedezettel nem rendelkező vállalatok körében is terjedt. (Némethné, 2008) Míg kínálati oldalról a hitellehetőségek bővülése, addig keresleti oldalról a lakossági fogyasztás emelkedése növelte a vállalatok beruházási kedvét, amely szintén a vállalati hitelexpanzió irányába hatott. A kedvező kamatozású deviza alapú lakossági hitelek terjedése a vállalatok termékei iránti kereslet élénkülésével járt együtt. Kezdetben az
Forrás: http://felugyelet.mnb.hu/bal_menu/jelentesek_statisztikak/statisztikak/pszaf_idosorok/idosorok, letöltve:2014.08.27 6
17
ingatlanpiacon volt érzékelhető a megnövekedett kereslet, amely leginkább az építőipari beruházásokra hatott ösztönzőleg, később a fedezetlen deviza alapú fogyasztási hitelek megjelenése más termékek keresletére is pozitívan hatott. Bár összességében elmondható, hogy a válság előtti években kkv szektor vállalatai számára egyre kisebb problémát okozott a banki finanszírozáshoz való hozzájutás, érdekes tény, hogy a válság előtti években Magyarországon a vállalatok nagy része (75-80 százaléka) egyáltalán nem rendelkezett banki hitelekkel. A hazai mutató nemzetközi összehasonlításban véve igen magas tekintettel arra, hogy az EU tagállamaiban a hitellel nem rendelkező vállalatok aránya mindössze 15-20% körüli volt. Egy hazai 2005-ös kérdőíves felmérés alapján a megkérdezett vállalatok nagyobb része (60% felett) ennek okaként említette, hogy nem érzi szükségesnek a hitelfelvételt, míg kisebb részük (30%) a magas hitelköltségeket nevezte meg a fő indokként. (Némethné, 2008)
2.6. A válság hatása a kkv szektor banki finanszírozására A hitelexpanzió időszakának véget vetett a 2008-ban kibontakozó gazdasági válság. Az ingatlanpiaci buborék kipukkanása, és a Lehmann Brothers csődje után nyilvánvalóvá vált, hogy a bankok korábbi üzletpolitikája nem folytatható tovább. Az USA bankjai a kockázatok alulbecslése és a nem megfelelő fedezetértékelés miatt hatalmas veszteségeket szenvedtek el, több közülük fizetésképtelenné vált. Az USA-ból kiinduló eszközoldali krízis likviditási problémákhoz vezetett, a pénzügyi rendszer zavarai végül a világ többi gazdaságát is magával rántották. A bankok világszerte mérsékelték kockázati éhségüket és konzervatív üzletpolitikára váltottak. A válság tovagyűrűző hatásai Magyarországot több szempontból is érzékenyen érintették, melyhez hozzájárult a korábbi fogyasztásösztönző gazdaságpolitika és az ország külső eladósodottságának megnövekedése is. (Várhegyi, 2010), (Csubák & Fejes, 2014) A kockázatelutasító magatartás általánossá válásával a tőkekiáramlás felgyorsult, a kiáramlás mértéke hazánkban nemzetközi összehasonlításban is magas volt. (1. ábra) A gazdasági válság kitörését követően a hazai vállalati hitelpiacon is visszaesést lehetett tapasztalni, azonban a magyarországi állománycsökkenés mértéke nemcsak az eurozóna tagállamaihoz, de a hasonló fejlettségű régiós országokhoz viszonyítva is jóval magasabb volt. Sőt, néhány országban egyáltalán nem tapasztalható csökkenés, tehát a hazai jelenség nem tekinthető általánosnak. (2. ábra) 18
1. ábra: Külföldi források változása nemzetközi összehasonlításban (2010. jún.=100%) 130 120 110 100 90 80 70
Bulgária
Csehország
Magyarország
Románia
febr
2012.jan
dec
nov
okt
szept
júl
aug
jún
máj
ápr
márc
febr
2011.jan
dec
nov
okt
szept
aug
júl
2010.jún
60
Lengyelország
Forrás: (MNB, 2012. április) 55. o. 2. ábra: A vállalati hitelállomány alakulása árfolyamhatástól megtisztítva (2008 okt.=100%)
Bulgária
Csehország
Eurozóna
Magyarország
Románia
Szlovákia
2012.júl
2012.ápr
2012.jan
2011.okt
2011.júl
2011.ápr
2011.jan
2010.okt
2010.júl
2010.ápr
2010.jan
2009.okt
2009.júl
2009.ápr
2009.jan
2008.okt
120 115 110 105 100 95 90 85 80 75
Lengyelország
Forrás: (MNB, 2012. november) 26. o. A hitelpiaci visszaesés okait több tényező is magyarázhatja. Kínálati oldalról egyrészt a bankok hitelezési képessége, másrészt hitelezési hajlandósága határozza meg az új kihelyezések mértékét. A hitelezési képesség alapvetően a bank tőke- és likviditási
19
helyzetétől, míg a hitelezési hajlandóság a gazdasági kilátásoktól és a kockázatvállaláshoz való viszonyulásától függ. (Fábián, et al., 2011) (Krekó, et al., 2012) A bankrendszer hitelezési képességének csökkenését egyrészt az okozta, hogy az országkockázati (CDS) felár növekedésével és a fokozódó tőkekivonással a bankok refinanszírozási költségei jelentősen megemelkedtek. Másrészt a forint leértékelődése a deviza alapon eladósodott lakosság törlesztőrészleteinek jelentős emelkedését okozta, és az adósok körében tömegesen jelentkeztek hitel visszafizetési nehézségek. A kereslet hiánya miatti árbevétel kiesés megnehezítette a vállalatok számára is hiteleik visszafizetését, a devizában eladósodott vállalkozások számára pedig további problémát jelentett a forintgyengülés miatti adósságteher emelkedés. A bankok a romló lakossági és vállalati hitelportfólión keresztül pedig egyre nagyobb veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni, így tőkehelyzetük is meggyengült. (3. ábra) 3. ábra: 90 napon túli nem teljesítő hitelek aránya (NPL) a hazai bankszektorban (%) 25 20 15 10
5
2007.I. II. III. IV. 2008.I. II. III. IV. 2009.I. II. III. IV. 2010.I. II. III. IV. 2011.I. II. III. IV. 2012.I. II. III. IV. 2013.I. II.
0
Háztartások
Vállalatok
Forrás: saját készítés MNB adatok alapján A válság hatására a bankok növelték az új hitelek kamatlábait, a kamatfelár a vállalati forinthitelek esetében átlagosan 150 bázisponttal nőtt. De a bankok hitelezési hajlandóságának csökkenése kamatok emelése mellett a nem ár jellegű feltételek szigorításában is megmutatkozott.
A bankok a korábbi expanzív stratégiájukkal
ellentétben konzervatív hitelezési politikára váltottak, és a hitelezési feltételrendszert úgy alakították át, hogy végső soron csak a legjobb ügyfelek tudjanak hozzájutni a szükséges finanszírozáshoz. (Fábián, et al., 2011) Meg kell említeni azonban, hogy a kínálati oldal 20
szűkülése bekövetkezhet a banki feltételek szigorítása nélkül is, mivel a romló üzleti teljesítmény következtében már a hitelfeltételek változatlansága mellett is kevesebb a hitelképesnek minősíthető vállalat. (Sóvágó, 2011) Másrészt, mivel a recesszió nemcsak a bankok, hanem a vállalatok üzleti teljesítményét is negatívan befolyásolta, így a csökkenő vállalati hitelpiaci aktivitás hátterében a banki hitelkínálat visszafogása mellett keresleti okok is állhatnak. Vállalati oldalról általában a gazdasági kilátások és a kamatlábak szintje a hitelkereslet alakulásának legfontosabb befolyásoló tényezői. A vállalatok termékei iránti kereslet csökkenése és a jövőre vonatkozó bizonytalan gazdasági kilátások legtöbbször beruházásaik visszafogására ösztönzi a vállalatokat, így hiteligényük is kisebb lesz. (Bihari, 2013) Ez a negatív beruházási tendencia Magyarországon is jellemző volt a válság után. (4. ábra) 4. ábra: Beruházások alakulása Magyarországon (1999-2012) folyó áron, Mrd Ft 5 000 4 500 4 000 3 500 3 000 2 500
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
2 000
Forrás: saját készítés KSH adatok alapján A beruházási hajlandóság visszaesésének egyik okaként említhető, hogy a forintárfolyam leértékelődése miatti törlesztőrészlet emelkedés a hazai lakosság fogyasztásra fordítható jövedelmét csökkentette, az új lakossági hitelkihelyezések üteme lelassult, így a vállalati szektor termékei iránti kereslet összességében csökkent. Mivel a kkv szektor vállalatai nagyrészt a hazai keresletre támaszkodnak, így a hazai fogyasztás csökkenésének hatása esetükben nagyobb hatással bír, mint az általában exportra is termelő nagyvállalatokra. Emiatt jellemzően a kiépített termelőkapacitások kihasználatlanná váltak, a korábbi termelésből készletek halmozódtak fel, így mind a hosszú-, mind a rövidtávú finanszírozási szükséglet visszaesett. Továbbá, a korábban említett hitelköltség emelkedés a vállalatokat 21
is érintette, amely gyengítette a vállalatok hitelfelvételi hajlandóságát, ezen keresztül pedig a tervezett beruházások megvalósíthatóságát korlátozta. A statisztikákat tekintve tehát elmondható, hogy Magyarországon a válság hatására a vállalati hitelállomány számottevően csökkent, amely nemzetközi összehasonlításban is jelentős, a nem teljesítő vállalati hitelek aránya a banki portfólióban a válságot követően folyamatosan emelkedik, a beruházások szintje pedig visszaesett. A 2000-es években tapasztalt kedvező hazai tendenciák megfordultak, és a válságot követően a banki forrásokhoz való hozzáférés ismét nehezebbé vált a magyarországi kkv szektor vállalatai számára.
22
3. Jegybanki és állami eszközök alkalmazhatósága Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy a gazdasági válság hatására jelentősen csökkenő banki vállalati hitelállomány önmagában milyen problémákat okozhat a gazdaságban, és szükség esetén milyen állami eszközök állnak rendelkezésre a vállalatfinanszírozási problémák hatékony kezelésére.
3.1. Szükséges-e állami beavatkozás? A 2. fejezetben leírtak alapján megállapítható, hogy a banki hitelkondíciók változása sokkal erőteljesebb hatást gyakorolhat a kis- és középvállalati vezetők döntéshozatalára, mint a nagyvállalatok esetében, a kkv szektor ugyanis finanszírozás tekintetében sokkal inkább ráutalt a banki finanszírozásra. Egy tervezett beruházásnál a hitelhez jutás feltételei akár arról is dönthetnek, hogy végül megvalósul-e a beruházás, vagy finanszírozhatóság hiányában elmarad. A szigorú hitelfelvételi korlátok létezése nem csak a rosszabb teljesítményű vállalatok számára jelent finanszírozási nehézséget, hanem az egyébként hitelképes vállalatok számára is, mivel a magas hitelköltségeket kevés vállalat tudja a normál működése során kitermelni. (Magas tőkeköltséget általában csak kockázatosabb projektekbe való befektetéssel lehet kitermelni.) A banki hitelkínálat szigorú feltételei miatt elmaradó beruházások összességében kedvezőtlenül hatnak a nemzetgazdaság egészére, mert a beruházási aktivitás csökkenése hosszútávon gátja lehet a gazdasági növekedésnek. A hitelezési feltételek szigorításának folyamata akár könnyen öngerjesztővé is válhat. Ugyanis első lépésben a szigorú hitelezési feltételek miatt az olyan vállalatok, amelyek az adott feltételek mellett nem hitelképesek, szükségszerűen visszafogják a beruházásaikat. A beruházások elmaradása pedig azt eredményezi, hogy az adott vállalat a többi vállalat termékei iránt a későbbiekben kisebb keresletet támaszt. De a hitelhez jutó vállalatok jövedelmezősége is romlik, egyrészt a magasabb kamatok miatt, másrészt a kereslet csökkenése miatt. A helyzetre a vállalatok a termelés visszafogásával reagálnak, ennek következtében csökkenhet a foglalkoztatottak száma is, és így tovább növekedne a munkanélküliség. Ezek a tényezők összességében mind a GDP visszaesését okozzák, a csökkenő GDP-t látva pedig a piaci szereplők pesszimistábbá válnak a jövőre vonatkozó várakozásaikat tekintve. A bankok számára még kockázatosabbá válik a kis- és középvállalati szektor hitelezése a vállalatok romló jövedelmezősége miatt, növekedhet a 23
korábban folyósított, nem teljesítő hitelek aránya is a hitelportfólión belül, emiatt pedig a korábbinál is konzervatívabb hitelezési politikát alakíthatnak ki. (Csubák & Fejes, 2014), (Darvas, 2013) A pénzügyi közvetítőrendszer zavarai, a banki hitelkínálat szűkössége miatt kialakulhat egy kevésbé kívánatos állapot a gazdaságban, amelyet a szakirodalomban hitelezés nélküli fellendülésként (creditless recovery) definiálnak. Amennyiben ilyen szigorú feltételek maradnának fenn hosszabb távon a hitelezésben, abban az esetben a gazdasági teljesítmény korábbi szintre való visszatérése is sokkal több időt igényelne, a gazdaság lassabban tudna csak növekedni. Ez az állapot pedig jóval kedvezőtlenebb, mint a hitelezéssel támogatott növekedés. (Fábián, et al., 2011) (Bihari, 2013) Az állami beavatkozás a piac működésébe általában akkor indokolt, ha olyan piaci tökéletlenség áll fenn, amelyet a piac magától képtelen helyreállítani. A válság idején ugyan természetesnek vehető, hogy a kedvezőtlen külső körülményeket és a korábbi hitelezési politika miatt elszenvedett veszteségeket látva, a bankok jobban tartanak a kockázatvállalástól, de érdemes megvizsgálni, hogy a bankok magatartásában az ilyen mértékű kockázatkerülést mennyiben lehet alátámasztani gazdasági tényezőkkel, és mennyiben tulajdonítható más tényezőknek, pl. a túlzott bizalmatlanságnak. Több külföldi tanulmány is kimutatta a hitelkorlátok létezését az eurozónában, amelyek hozzájárultak a vállalati hitelezés visszaeséséhez.7 Sóvágó kutatása pedig Magyarország vonatkozásában jutott arra a megállapításra, hogy hazánkban is jelentős szerepe van a hitelkínálati feltételek szigorításának a vállalati hitelezés csökkenésében. Példaként említi, hogy a válság első évei után 2010-ben már növekedett a magyar gazdaság, ennek ellenére a vállalati hitelek állományának csökkenése továbbra is folytatódott. (Sóvágó, 2011) Bár meg kell jegyezni azt is, hogy nem minden országban okoz jelentős problémát a kkv-k finanszírozáshoz jutása. A fejlettebb gazdaságokban (pl. Németország, Ausztria) általában a banki hitelekhez való hozzáférés ma is jóval könnyebb, mint a rosszabb gazdasági fundamentumokkal és jövőbeli kilátásokkal rendelkező EU tagállamokban. (Darvas, 2013) Összefoglalva elmondható tehát, hogy ha a hitelezési korlátok létezése idézi elő a kkv szektor beruházásainak kényszerű elhalasztását, ez pedig a gyorsabb gazdasági növekedést
7
lásd pl.: (Cicarelli, et al., 2010), (Hempell & Sorensen, 2010)
24
és válságból való kilábalást akadályozza, akkor az állami beavatkozásnak lehet létjogosultsága.
3.2. Milyen eszközökkel lehet ösztönözni a hitelezést? A hitelezés ösztönzésére többféle állami/jegybanki eszközt is szóba kerülhet, mint lehetséges megoldás, és a hagyományos eszközökön kívül válságidőszakokban nem konvencionális eszközök alkalmazásához is gyakran folyamodnak a jegybankok (lásd pl. FED, EKB, BoE, MNB). A szakirodalomban többen is összegyűjtötték a kialakult helyzet orvoslására szóba jöhető jegybanki eszközöket.8 Ezek alapján a kis-és középvállalati szektor banki finanszírozási lehetőségeinek javítása elképzelhető többek között: (1) az irányadó kamat változtatásával, (2) jegybanki hosszú távú olcsó refinanszírozás/állami kamattámogatás nyújtásával, (3) jegybanki likviditásnyújtással, (4) a bankok tőkehelyzetének helyreállításával, (5) a hitelek értékpapírosításával, (6) állami garanciavállalással, (7) jegybanki közvetlen hitelnyújtással. Az egyes eszközök alkalmazása előtt azonban érdemes megvizsgálni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek felelősek a jelenlegi helyzet kialakulásáért és fennmaradásáért. Előfordulhat, hogy van ugyan megfelelő kínálat, de a keresleti oldalon adott körülmények között nincs elegendő hiteligény. Ezen kívül a hitelezés visszaesését okozhatja a bankok hitelkínálatának csökkenése önmagában, de a két oldal együttesen is. A jegybank a keresleti oldalt elsősorban a hitelági finanszírozás költségeinek mérséklésével tudja ösztönözni, míg a kínálati oldalt a bankok hitelezési képességeinek helyreállításával, erősítésével. (5. ábra)
8
(Fábián, et al., 2011), (Krekó, et al., 2012) (Bihari, 2013), (Darvas, 2013), (Csubák & Fejes, 2014)
25
5. ábra: Beavatkozási lehetőségek a hitelezés ösztönzésére
Forrás: (Csubák & Fejes, 2014) 185. o. Amennyiben a vállalati hitelpiac szűk keresztmetszete a keresleti oldal, és az alacsony keresletért a hitelkondíciók ár jellegű feltételei tehetők leginkább felelőssé, akkor kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy a jegybank a kamatszint mérséklését az irányadó kamat csökkentésén keresztül érje el. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha a központi bank elsődleges céljának az árstabilitás elérését és fenntartását tekinti, abban az esetben az alapkamat változtatása az infláció kordában tartásának legfontosabb eszköze, így a két cél ellentétbe kerülhetne egymással. A válság kitörése után számos központi bank mérsékelni kezdte a rövidtávú kamatok szintjét, azonban ez csak addig jelenthet monetáris lazítást, amíg az irányadó kamat szintje nem ér nulla közelébe, ami néhány fejlettebb gazdaság esetében viszonylag hamar be is következett. Így elmondható, hogy az irányadó kamatszint csökkentésével elérhető hatás legtöbbször korlátozott, és sok esetben már szükségessé válhat más jegybanki eszközök alkalmazása is a cél elérése érdekében. (Bowdler & Radia, 2012)
26
A másik probléma lehet, hogy egy viszonylag alacsony referenciakamat-szint esetén a kkvk által fizetendő hitelkamatok jelentős részét már a kamatfelár teszi ki, így az irányadó kamat csökkentése a vállalat által fizetendő hitelköltségben csak korlátozottan tükröződne. (Fábián, et al., 2011) Mint később is látható lesz, például Magyarországon és az Egyesült Királyságban is jelentősen csökkent az alapkamat az elmúlt időszakban, de érdemi fordulat a vállalati hitelezésben cet.par. ennek hatására nem következett be. Így ez arra enged következtetni, hogy nem a magas kamatszint a legfőbb oka az alacsony hitelezési aktivitásnak, a gyenge hitelkeresletnek. (Bihari, 2013) A hitelezés ösztönzésére további lehetőség lehet a vállalati hitelek kedvezményes kamaton történő refinanszírozása a jegybank által. Az így keletkező többlet likviditás a bankok hitelezési képességét is tudja javítani, de ez az eszköz inkább a keresleti oldal élénkítésében játszhat nagyobb szerepet. Az olcsó refinanszírozás miatt csökkenhet a vállalatok által fizetendő kamat mértéke, ezáltal a hitelpiac keresleti oldalán többletigény jelentkezhet a vállalati hitelek iránt. A hitelbírálatot ebben az esetben továbbra is a kereskedelmi bankok végeznék, és a hitelezéssel járó kockázatokat is viselnék, így a hitelösztönzés a jegybank kockázatvállalása nélkül valósítható meg. (Fábián, et al., 2011) Viszont ha túlzott mértékű olcsó forrás jut így a bankrendszerbe, az kettős kamatláb kialakulásához vezethet, és az ily módon gazdaságba juttatott pénz mennyiségének növekedésével a hivatalos irányadó kamat egyre inkább elveszítheti jelentőségét. (Bihari, 2013) Az olcsó jegybanki refinanszírozáshoz hasonlítanak az állami kamattámogatásos konstrukciók, mivel mindkét intézkedés alapvetően a hitelkereslet élénkítését szolgálhatja a vállalatok által fizetendő alacsonyabb kamatokon keresztül. Ilyen kamattámogatásos konstrukciók például az Új Magyarország Hitelprogramok, MFB refinanszírozott vállalati hitelek, Széchenyi Kártya. A hitelek kedvezményes jegybanki refinanszírozása azonban, hasonlóan egy állami kamattámogatásos konstrukcióhoz, végső soron többletkiadást jelent a költségvetés számára. (Fábián, et al., 2011), (Krekó, et al., 2012) Ezek az intézkedések tehát az alacsonyabb hitelköltségen keresztül leginkább a hitelkereslet élénkítését szolgálják. Alkalmazásuk tehát akkor lehet indokolt, ha a hitelezés visszaesése mögött a vállalatok hitelkeresletének magas hitelköltségek miatti csökkenése 27
áll. Hitelkínálati korlátok létezése esetén viszont más eszközök segíthetnek a hitelezés fellendítésében. A hitelkínálat alakulásának az egyik legalapvetőbb tényezője a bankok hitelezési képessége, vagyis az, hogy egy bank rendelkezik-e a hitelezéshez szükséges tőkével és likviditással. Tőke vagy likviditás hiányában ugyanis törvényszerű, hogy a bankrendszer nem nyújt hitelt a piaci szereplők számára. Ezért a válság utáni időszakban az első intézkedések a pénzügyi közvetítőrendszer likviditási problémáinak megoldására irányultak, és a legtöbb fejlett, valamint számos fejlődő ország jegybankja is alkalmazott likviditásbővítő programot (quantitative easing) a pénzügyi piacok kiszáradása után. (Krekó, et al., 2012) Magyarországon is történtek a bankrendszer likviditásának helyreállítását célzó intézkedések, egyebek mellett 2008 végén a kötelező jegybanki tartalékráta csökkent, a repo ügyletekben fedezetként elfogadható eszközözök köre pedig bővült. (Fábián, et al., 2011) A bankok likviditásának javítása, forrásköltségének csökkentése önmagában azonban nem feltétlenül jár együtt a hitelkínálat javulásával. Egyrészt a bankok magatartásától is függ, hogy az alacsonyabb forrásköltség hatása végül megjelenik-e a magánszektor hitelkondícióiban is. (Bowdler & Radia, 2012) Másrészt, ha a bank tőkehelyzete nem stabil, akkor a hitelezéshez szükséges két feltétel közül (képesség és hajlandóság) az egyik nem teljesül. A rosszabb tőkehelyzetű bankok részéről pedig általában nem tapasztalható megfelelő hitelezési aktivitás. (Kapan & Minoiu, 2013) Mivel a bankrendszer tőkehelyzete a válság kitörése után több országban meggyengült a hitelportfólión elszenvedett nem várt veszteségek miatt, tehát a hitelezés újraindulásához mindenek előtt szükséges a problémás bankok tőkehelyzetének helyreállítása, megerősítése. Ehhez elengedhetetlen a mérlegtisztítás, vagyis a kétes követelések veszteségként való leírása, átstrukturálása, és szükség esetén külső tőkeinjekció. (Darvas, 2013) Nemcsak forrás-, hanem eszközoldalon is elképzelhető beavatkozás a bankok hitelezési képességének javítására. Ilyen lehet általánosságban a problémás banki eszközök állami felvásárlása, melynek jellemző példája volt az Egyesült Államok TARP9 programja. (Várhegyi, 2010) De hasonló intézkedést terveznek bevezetni Magyarországon is, ahol egy
9
Troubled Assets Relief Program
28
külön erre a célra létrehozott speciális pénzügyi intézmény (ún. „rossz bank”) vásárolná meg a bedőlt hitelköveteléseket a bankoktól, megtisztítva ezáltal a hitelportfóliójukat. A problémás eszközök állami megvásárlásán kívül a vállalati hitelállomány bővítését elő segíthetné a kkv hitelek értékpapírosítása. Lényege, hogy a kereskedelmi bank az általa folyósított kkv hiteleket kockázati szintjük alapján különböző kategóriákra osztaná (pl. kis, közepes, nagy kockázatú), és kategóriánként értékpapírokba csomagolná a követeléseket, majd ezeket az értékpapírokat eladná külső befektetők, vagy a központi bank részére. Előnye, hogy a banki mérlegből lényegében kikerülnének a megvásárolt értékpapírok mögött álló hitelek, így a bank hitelezési képessége javulna, és lehetősége nyílna újabb hitelek folyósítására. A külső befektetők pedig a kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő értékpapírt vásárolhatnák meg, amely mögött diverzifikált banki hitelportfólió áll. Ugyanakkor negatívumnak vehető, hogy értékesíthetőség szempontjából valószínűleg csak a kis- és közepes kockázatú értékpapírok számítanának keresettnek a befektetők körében, így a legnagyobb hitelkockázatú ügyletek továbbra is a banki mérlegben maradnának, ha semmilyen egyéb biztosíték (pl. garancia) nem áll mögöttük. Az említett eszköz használatára már akadt példa, a közelmúltban az EKB két értékpapír vásárlási programot is végrehajtott, így átvállalva a hitelkockázatok egy részét a bankoktól. (Altunbas, et al., 2009), (Darvas, 2013) Léteznek olyan, nemzetközileg is elterjedt állami eszközök, amelyek a jegybank által nem kezelhető problémákra megoldást nyújthatnak. Ha a kedvezőtlen hitelezési helyzet fennmaradásának legfőbb oka a bankok kockázatvállalási hajlandóságának csökkenése, abban az esetben a hitelezés fellendítésének egyik alternatívája lehet a hitelezés kockázatainak részleges átvállalása a bankoktól. Ennek a kockázatmegosztásnak a legfőbb formája garanciaintézmények létrehozása és működtetése, amely alapjait tekintve hasonlít egy biztosítási ügylethez. A hitelezési folyamat lebonyolítását ebben az esetben továbbra is a bankrendszer végzi, és mivel a kockázatok egy részét továbbra is a hitelező intézmények viselik, ezért érdekeltek maradnak a hitelkérelmek megfelelő elbírálásában, a hitelt igénylő vállalatok alapos átvilágításában, a túl kockázatos ügyletek kiszűrésében. A garanciaintézmények bekapcsolódnak a hitelezési folyamatba, és a bankok vagy az adósok által fizetett garanciadíjért cserébe vállalják, hogy a kihelyezett hitelösszeg szerződésben garantált részét az adós csődhelyzete esetén megfizetik a hitelező intézménynek. A garanciaintézmények működéséhez jellemzően kapcsolódik egy állami viszont-garancia,
29
de a kockázatmegosztás elve miatt a garancianyújtás általában egyik esetben sem a teljes hitelösszegre vonatkozik. (Bihari, 2013), (Csubák & Fejes, 2014) A hitelkínálati korlátokat enyhítené, ha a jegybank közvetlenül nyújtana hitelt a vállalati szegmensnek. A közvetlen jegybanki hitelnyújtás a teljes hitelezési kockázat központi bank általi átvállalását jelentené, de ennek a kivitelezése jelentős adminisztratív akadályokba ütközne mivel a jegybankoknak nincs kiépített apparátusa a folyamat lebonyolításhoz Valamint ez a megoldás lényegében visszatérést jelentene az egyszintű bankrendszerhez, ezt a Magyarországon és az EU-ban jelenleg hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé. Elméletben elképzelhető lenne egy olyan beavatkozási forma is, ahol az állam vállalatokat oly módon segítené finanszírozáshoz jutáshoz, hogy a jegybank a piacon vállalati kötvényeket vásárolna. Ekkor a központi bank lényegében ugyanúgy átvállalná a vállalatok hitelkockázatait, mint közvetlen hitelnyújtás esetén, és a hitelkockázatok bekerülnének a jegybanki mérlegbe. Ám az egyes országokban hiányzik a fejlett kötvénypiac, amely az eszköz alkalmazhatóságát korlátozza. Másrészt vállalati kötvényeket általában csak a legnagyobb vállalatok tudnak eredményesen kibocsátani, így a támogatni kívánt kis-és középvállalatok számára egy ilyen intézkedés nem jelentene reális forráshoz jutási lehetőséget. A jegybanki veszteségek lehetősége miatt pedig mindkét intézkedés fiskális költségeket generálhat a későbbiekben. (Fábián, et al., 2011), (Krekó, et al., 2012)
3.3 Milyen hátrányai vannak általában a beavatkozásoknak? Mint látható, a hitelezés ösztönzésére az államnak számos eszköz áll rendelkezésére, azonban nem minden esetben alkalmas ugyanaz a beavatkozási stratégia, attól függően érdemes választani a lehetséges eszközök közül, hogy melyik oldalon fennálló problémák okozzák a hitelezésben tapasztalt visszaesést. Mivel az állami beavatkozásoknak általában fiskális költségvonzata van, ezért csak akkor érdemes alkalmazni ezeket, ha a megfelelő hatékonyság biztosítható, és a beavatkozástól várt haszon meghaladja a beavatkozás költségét. A legfontosabb szempont egy esetleges beavatkozás során, hogy az alkalmazott eszközöknek a probléma gyökerét kell kezelnie, és amennyiben nem csak egy kiváltó oka van a hitelezés visszaesésének, úgy az eszközök kombinációját érdemes alkalmazni. Ezen kívül, ha egy jegybanki/állami eszköz alkalmazásának célja a kkv szektor hitelhez jutásának javítása, akkor a beavatkozás keretében biztosítani kell a célzottságot, kizárni a különböző arbitrázslehetőségeket, és korlátozni a céltól eltérő felhasználási módokat. 30
Valamint biztosítani kell a források hatékony allokációját, és elkerülni azt, hogy olyan vállalatok is banki finanszírozást kapjanak, amelyek esetében a ténylegesen magas kockázatok, és magas csődvalószínűség indokolják a banki finanszírozásból való kizárást. (Fábián, et al., 2011) Figyelembe kell venni azt is, hogy vannak jegybanki eszközökkel nehezebben befolyásolható tényezők, ilyen a kereskedelmi bankok hitelezési hajlandósága, amely legfőképp a bank kockázatvállaláshoz való viszonyulásától függ. (Krekó, et al., 2012) Emiatt a kínálati oldal ösztönzése csak bizonyos esetekben valósítható meg hatékonyan. De a keresleti oldalon sem lehet minden esetben hatékonyan beavatkozni, ugyanis a hitelkereslet visszaesése mögött, mint korábban látható volt, a finanszírozáshoz jutás magas költségei mellett egyéb tényezők is állhatnak. Ilyen lehet a piaci szereplők gazdasági kilátásokra vonatkozó kedvezőtlen várakozása, vagy az adósságállomány leépítésének szándéka, ezért a beavatkozások eredményessége sok esetben korlátozott. Végül meg kell említeni, hogy a kis, nyitott gazdaságokban a nemkonvencionális eszközök alkalmazása korlátozottabb, mint a nagyobb gazdaságokban, mivel külső sérülékenységük jóval nagyobb. A nagyobb mértékű beavatkozások hatására a kiadások növekedésén keresztül az államadósság is megnövekedhet, amely a kockázati felár emelkedését okozhatja, ez a külföldi befektetőket tőkekivonásra is ösztönözheti, amely végül a fizetőeszköz leértékelődését okozhatja. (Krekó, et al., 2012)
31
4. KKV-k finanszírozáshoz jutását segítő programok itthon és külföldön Ebben a fejezetben két olyan nemkonvencionális állami beavatkozást mutatok be, amelyek a válság után a gyakorlatban is alkalmazásra kerültek. Az egyik ilyen program az Egyesült Királyságban működik a Bank of England közreműködésével, míg a másik a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja. A fejezetben áttekintem a két hitelezési program működését, az elérhető nyilvános adatok alapján megvizsgálom, valamint összehasonlítom azok eredményességét. Mindkét program elsődleges célja a gazdasági növekedés fellendítésének elősegítése, amelyet részben a banki kkv hitelezés támogatásán keresztül kívánnak elősegíteni. A két ország azonban eltérő gazdasági sajátosságokkal rendelkezik, így ezeket az eredmények összevetésénél is figyelembe kell venni. Először a korábban elindított angol programot mutatom be, melynek eredményei támpontot adhatnak majd a Növekedési Hitelprogram hatékonyságának vizsgálatához is.
4.1. Az angol jegybank programja Az angol nemzeti bank (Bank of England) és a pénzügyminisztérium (HM Treasury) közösen indították el 2012 júliusában a hitelezést támogató programját (Funding for Lending Scheme, röviden FLS), annak érdekében, hogy a kereskedelmi bankokat ösztönözzék a reálgazdaság felé kihelyezett hiteleik állományának növelésére.
A
programot a banki hitelezési aktivitás válság utáni csökkenése, és a korábbi jegybanki intézkedések hatástalansága hívta életre. 4.1.1 A program előzményei Az Egyesült Királyságban a 2008-as évet megelőzően a kedvező makrogazdasági környezet, a globálisan alacsony kamatlábak, az eszközök értékének növekedése mind a lakossági, mind a vállalati hitelezésnek nagy lendületet adott. A válság kitörése után viszont a korábbi növekedési folyamat megtorpant, és a magánszektor felé kihelyezett banki hitelek állománynövekedésében jelentős visszaesést lehetett tapasztalni. (6. ábra)
32
6. ábra: A reálgazdaság felé kihelyezett banki hitelállomány éves növekedésének (%) alakulása az Egyesült Királyságban 16 14 12 10 8 6 4 2 0
2014. jan
2013. jan
2012. jan
2011. jan
2010. jan
2009. jan
2008. jan
2007. jan
2006. jan
2005. jan
2004. jan
2003. jan
2002. jan
2001. jan
2000. jan
-2
Forrás: saját készítés BoE adatok alapján A hitelezési program előzményeként több jegybanki intézkedés is történt a gazdaság stimulálására. A válság kitörése után a Bank of England (BoE) először mennyiségi lazításba kezdett (quantitative easing), melynek részeként először a 2008. évi 5 százalékról rekord alacsony szintre, 0,5 százalékra csökkentette az irányadó kamatot (Dale, 2013), majd jelentős összegű, 375 milliárd font értékű eszközvásárlást hajtott végre. (Churm, et al., 2012) A mennyiségi lazítás ellenére viszont a magánszektornak nyújtott hitelezésben nem következett be a várt fordulat, és mind a lakossági jelzáloghitelezésben, mind a vállalati szektorban továbbra is tapasztalhatóak voltak a negatív hitelezési tendenciák. Az Egyesült Királyságban működő hitelintézeteknél a tőkekivonás és mérlegszűkítés igénye miatt a vállalati hitelek állományának folyamatos leépítése volt megfigyelhető, melyhez kezdetben inkább a külföldi finanszírozók járultak hozzá, 2009 közepétől viszont már a legfontosabb belföldi hitelező intézményeknél is jelentősen csökkent az állomány. Ennek eredményeként 2009 végére a teljes banki vállalati hitelállomány összességében mintegy 10%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. (7. ábra)
33
7. ábra: A banki vállalati hitelállomány éves növekedésének (%) alakulása az Egyesült Királyságban (2007-2012)
Legfőbb belföldi hitelezők Egyéb hitelezők KKV szektor
2012 jan.
2011 okt.
2011 júl.
2011 ápr.
2011 jan.
2010 okt.
2010 júl.
2010 ápr.
2010 jan.
2009 okt.
2009 júl.
2009 ápr.
2009 jan.
2008 okt.
2008 júl.
2008 ápr.
2008 jan.
2007 okt.
2007 júl.
2007 ápr.
2007 jan.
30 25 20 15 10 5 0 -5 -10 -15
Külföldi hitelezők Vállalatok összesen
Forrás: saját készítés BoE adatok alapján A válság kitörését követően a gyenge hitelezési aktivitás egyik fő okaként a hitelkamatok magas szintje említhető. Az euro zóna válsága után általánossá váló kockázatkerülő magatartás következtében az Egyesült Királyságban is megfigyelhető volt, hogy a gazdasági szereplők finanszírozási költségébe beépült egy korábbinál magasabb kockázati felár. Mivel a bankok csak magasabb költség mellett tudtak finanszírozáshoz jutni, emiatt a magánszektor számára kínált hitelek kamatlába is jelentősen megemelkedett. (Churm, et al., 2012) A banki díjak emelkedésének egy részét a kockázatok növekedése miatti kamatfeláremelés tette ki, de bizonyos banki ügyfelek esetén ehhez részben hozzájárult a referencia kamatláb megváltoztatása is. Korábban ugyanis a kkv hitelek kamatlábát jellemzően a jegybanki alapkamathoz kötötték, míg a nagyvállalati hitelek esetén a bankközi kamatlábhoz, a LIBOR-hoz. Míg 2008-at megelőzően a két kamatláb közt nem mutatkozott jelentős eltérés, a válság hatására a bankközi kamatláb a jegybanki ráta szintjétől pozitív irányba kezdett eltávolodni, így ennek hatására a bankok is igyekeztek szerződéseikben a LIBOR-hoz kapcsolni az ügyfél által fizetendő kamatot. A kkv szektor számára tehát a referenciakamat megváltoztatása a finanszírozási költségek további emelkedését jelentette. (BoE, 2009. április)
34
Az FLS program elindításától a kitalálói előzetesen azt várták, hogy a transzmissziós mechanizmuson keresztül a bankok finanszírozási költségeinek csökkentésével mérsékelni tudják a kínált hitelek kamatát, ezáltal a magánszektor hitelezése is megélénkülhet. 4.1.2. A program működése10 A hitelezési program keretében a központi bank a piacon elérhető kamatoknál olcsóbban nyújt a kereskedelmi bankok számára finanszírozást, cserébe viszont arra számít, hogy az ezt igénybe vevő bankok növelni fogják a nettó hitelkihelyezéseiket a magánszektor felé. A növekvő hitelezési aktivitáson keresztül pedig a beruházások és a fogyasztás élénkülése elősegítheti a gazdaság gyorsabb kilábalását a válságból. Az FLS keretében a Bank of England olyan rövid lejáratú (9 hónapos), kincstárjegyet ad kölcsön díj és fedezet ellenében a programban részt vevő bankok számára, amelyet kifejezetten erre a célra bocsát ki. A piacon ezt a kincstárjegyet többféle módon fel lehet használni, annak érdekében, hogy a bank csökkenteni tudja a forrásköltségeit, például úgy, hogy a bankközi piacon fedezetként használja azt. Mivel ez a fedezet szinte kockázatmentesnek tekinthető, ezért a programhoz csatlakozó bankok számára már az alapkamathoz nagyon közeli költségen lehetséges forráshoz jutás a pénzpiacon. Önmagában azonban - mint a korábbi fejezetekben is tárgyalásra került - olcsó finanszírozás nyújtása a bankok számára nem feltétlenül jelenti azt, hogy hitelezési hajlandóságukban változást lehet elérni. Emiatt a jegybank olyan ösztönzőket próbált beleépíteni a programba, amelyek elősegíthetik a kitűzött célok teljesülését. A programban részt vevő bankok először a meglévő hitelállományuk 5 százalékának megfelelő forrást igényelhetnek a központi banktól, ezen kívül további olcsó finanszírozást kaphat az a pénzintézet, amelyik a nettó hitelállományát növeli a referencia időszak alatt. Mivel a bankok a korábban kihelyezett hitelek egy részét törlesztés formájában visszakapják, így a kedvező díj eléréséhez legalább annyi új hitelt kell kihelyezniük a reálgazdaságba, hogy az így kieső állományt pótolják. Az igénybevételnek nem szabtak felső korlátot: ha az adott bank az új kihelyezéseknek köszönhetően a nettó hitelállományát bármilyen összeggel növeli, akkor ennek megfelelő összegben további finanszírozást igényelhet a jegybanktól. Az FLS programban a finanszírozás költségei a következőképpen alakulnak:
10
(Churm, et al., 2012) alapján
35
8. ábra: FLS forrás díja (bázispont) a nettó hitelállomány változásának függvényében (FLS induláskori állomány = 100%) 200 150 100 50
115
110
105
100
95
90
85
0
Forrás: (Churm, et al., 2012) 309. o. Amennyiben a bank bővíti a hitelállományát, úgy az a teljes FLS keretében kapott forrás költsége számára 0,25% évente. Ha a bank ezt a kincstárjegyet fedezetként használva a bankközi piacon szerez forrást a 0,5 százalékos jegybanki referencia kamatszinten, úgy a teljes finanszírozási költsége 75 bázispont. Ez 2012-ben, a program indulásakor még jelentős, kedvezményt jelentett az egyéb alternatív finanszírozáshoz képest, mivel mind a betétekre fizetendő kamat, mind az egyéb piaci szereplőktől kapott forrás költsége meghaladta ezt, ami becslések alapján akár 200 bázispontos különbséget is jelenthetett. (Churm, et al., 2012) Előfordulhat azonban, hogy a programban részt vevő bank nem helyez ki/nem tud kihelyezni annyi új hitelt, hogy az állományban növekedést tudjon elérni, ekkor a kapott induló összegre magasabb díjat kell fizetnie. Ha a bank hitelállománya több, mint 5 százalékkal csökken a referencia időszak alatt, akkor a kapott finanszírozás után a maximális, 1,5 százalékos kamatfizetési kötelezettség terheli az intézményt. A két határérték (95-100%) között pedig a fizetendő díj arányosan növekszik a hitelállományban bekövetkező csökkenéssel, tehát minden 1 százalékpontos csökkenésért 25 bp plusz díjat kell fizetnie az adott banknak. Az FLS keretében nyújtott finanszírozás ellenében elfogadható fedezetek köre pedig igen széles, lehet a már meglévő banki hitelportfólió, értékpapírosított eszközök és egyéb értékpapírok is, de beleszámítanak az újonnan nyújtott hitelek is. A fedezetek minőségére vonatkozóan azonban vannak bizonyos feltételek, és a BoE az eszközökre vonatkozóan 36
különböző diszkontokat (haircut) alkalmaz,11 így kiküszöbölhető a rosszabb minőségű biztosítékokból eredő esetleges jegybanki veszteség bekövetkezése. 4.1.3. A program első szakaszának eredményei Az FLS kitalálói a 2012. júniusi elindításakor 18 hónapos referencia időszakkal terveztek. A program első részéhez 46 bank és építési szövetkezet csatlakozott, melyből 41 intézmény legalább egyszer lehívott a rendelkezésre álló keretösszegből, összesen közel 42 Mrd font értékben. Ha a program első részének kitűzött céljait vesszük alapul, akkor a program sikeresnek mondható abban a tekintetben, hogy a reálgazdaság nettó hitelállományát tekintve összességében sikerült minimális növekedést elérni, a bankok forrásköltsége pedig mérséklődött. A teljes magánszektornak nyújtott hitelállomány a BoE statisztikái alapján kb. 1400 Mrd angol font volt az FLS elindításakor, a program 1,5 éves referencia időszaka alatt viszont a kumulált nettó hitelkihelyezés mindössze 10 Mrd font volt, így elmondható, hogy a hitelintézetek összességében kevesebb, mint 1
százalékkal (0,7%) növelték a
hitelállományt.12 A bankok forrásköltsége viszont a referencia időszak alatt kb. 200 bázisponttal mérséklődött a korábbi szinthez képest, így csökkenése szignifikánsnak tekinthető13 Ez a bankközi kamatok csökkenésén kívül többek között oly módon is megvalósult, hogy a bankok a korábban kibocsátott, magasabb kamatozású kötvényeiket az FLS keretén belül biztosított jegybanki forrásokból olcsóbban tudták refinanszírozni. Ha korábban 150 bázispontnál magasabb költség mellett bocsátott ki a bank kötvényt, ebben az esetben megérte csatlakoznia a programhoz, lehívni az induló összeget, és ebből visszavásárolni a lejáró adóssága egy részét, ahogyan néhány bank a program indulásakor ezt meg is tette. (Nahmias, 2012) Az új, olcsó forrásnak érzékelhető hatása volt a betéti kamatok alakulására is program indulása után. A válság előtti helyzethez viszonyítva a jegybanki kamatcsökkentési folyamat már önmagában is szignifikánsan csökkentette a betéti kamatok szintjét, azonban az FLS keretében biztosított jegybanki forrás ezt tovább fokozta. Mivel a programban részt vevő bankok forrásigényük kielégítésére rendelkezésre állt egy viszonylag olcsó külső
http://www.bankofengland.co.uk/markets/Pages/money/eligiblecollateral.aspx, letöltve:2014.09.10. http://www.bankofengland.co.uk/markets/Pages/FLS/data.aspx, letöltve:2014.09.23. 13 http://www.bankofengland.co.uk/publications/Pages/news/2014/040.aspx, letöltve:2014.09.23. 11 12
37
forrás, így a betétesek által biztosított forrásokra már kevésbé voltak ráutalva, tehát a program mellékhatásaként a betéti kamatok csökkenésnek indultak. (Bihari, 2013) Ez a megtakarítók szempontjából negatív következmény, amely arra ösztönözheti őket, hogy a rendelkezésre álló megtakarításukat inkább fogyasztásra fordítsák, vagy új, magasabb hozamú megtakarítási lehetőségeket keressenek. A magasabb hozam elérésének igénye pedig azt eredményezi, hogy a befektetők kockázatosabb eszközöket kénytelenek tartani portfóliójukban, így növekedhet a kereslet a vállalati kötvények és részvények iránt. (Dale, 2013) Ez pedig már önmagában is javítani tudja a vállalatok finanszírozási helyzetét. Másrészt viszont, ha a betéti kamatok csökkenése valóban lendületet tud adni a fogyasztás növekedésének, úgy a program közvetetten is tudja élénkíteni a gazdaságot, tehát ez a tényező is segítheti az eredeti célkitűzés elérését. Akadnak olyan tényezők is azonban, amelyek inkább a program hiányosságai közé sorolhatók. Az FLS feltételrendszerén belül például nincs biztosíték arra, hogy a bank az alacsonyabb kamatlábat érvényre juttatja majd a magánszektor felé kínált hitelekben is, a forrás egy része pedig a hitelek ár jellegű feltételeinek érdemi javítása nélkül is felhasználhatóvá válik. Elképzelhető, hogy az új hitelek esetén a bank csak minimális mértékben csökkenti a hitelkamatokat, melyen belül a kamatfelárat emeli a forrásköltség csökkenésével párhuzamosan. Így javulhat a bank jövedelmezősége, miközben a magánszektor szinte változatlan kamatfeltételekkel szembesül. Másrészt az FLS keretrendszerében a hitelállomány bővítése nélkül lehívható összeg a meglévő állomány 5 százalékában limitált, így például a bankok számára a meglévő hitelek tömeges refinanszírozását nem teszi lehetővé. Az addicionális olcsó forrásból viszont a bankok
bizonyos
meglévő
ügyfeleket/ügyleteket
alacsonyabb
költség
mellett
refinanszírozhatnának, ami az adósnak az alacsonyabb hitelköltség miatt lenne előnyös, a banknak pedig közvetve, a mérséklődő hitelkockázat és javuló hitelportfólió miatt. A feltételrendszerből adódóan viszont a program a bankhitellel már rendelkező adósok nagyobb részének pénzügyi helyzetén nem tud javítani. Az intézkedés célzottságát vizsgálva elmondható, hogy az eredeti elképzelés alapján a program nemcsak a kkv szektor számára kívánta javítani a hitelhez jutás feltételeit, hiszen a jelzáloggal fedezett lakossági kihelyezések és a nagyvállalati hitelek ugyanolyan súllyal számítottak bele a hitelállomány nettó növekedésének értékébe, mint a kkv hitelek. Az FLS első szakaszának célja tehát a teljes reálgazdaság ösztönzése volt, amelynek vannak 38
előnyös oldalai is, leginkább az, hogy mérsékelheti a kereslethiány okozta problémákat. A lakossági jelzáloghitelezés növekedésével ugyanis valószínűleg nagyobb lesz a lakosság jövedelméből fogyasztásra fordított összeg, ez pedig több gazdasági ágazatban növelheti a kkv-k gazdasági aktivitását (pl. az építőipari vállalatok körében). Másrészt, mivel a kkv-k egy része a nagyvállalatok beszállítói körébe tartozik, így a nagyvállalatok olcsóbb finanszírozáson keresztüli javuló jövedelmezősége miatt szintén fokozódhat a kkv-k termékei iránti kereslet. (Bowdler & Radia, 2012) A kereslet növekedésének hatására pedig a kkv szektor vállalatai nagyobb valószínűséggel indítanak el új beruházásokat. A célzottság hiányából fakadó negatívum viszont, hogy ilyen feltételek mellett a kkv szektor finanszírozási helyzete kevésbé tud javulni, mert a nagyvállalatok hitelezése mellett általában a jelzáloggal fedezett lakossági hitelezés is biztonságosabbnak tekinthető, mint a kkv szektor hitelezése. A behajthatatlanná váló követelések aránya a lakossági jelzáloghitelezés esetén például kisebb (9. ábra), a fedezet (lakóingatlan) értékének alakulása kiszámíthatóbb, a hitel felmondása esetén pedig általában könnyebben értékesíthető, mint egy speciális vállalati eszközpark. A programban részt vevő bankok hitelállományi adatait nézve pedig elmondható, hogy ez a tényező valószínűleg jelentősen befolyásolta az új kihelyezések irányát. 9. ábra: Leírt, behajthatatlan követelések aránya a banki portfólión belül (UK, %) 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5
Vállalati hitelek
Jelzáloghitelek
2010 Q4
2009 Q4
2008 Q4
2007 Q4
2006 Q4
2005 Q4
2004 Q4
2003 Q4
2002 Q4
2001 Q4
2000 Q4
1999 Q4
1998 Q4
1997 Q4
1996 Q4
1995 Q4
1994 Q4
1993 Q4
0,0
Fogyasztási hitelek
Forrás: (BoE, 2012. január) 5. o. A banki hitelek szűkössége a vállalatok egy részének kisebb gondot okoz az Egyesült Királyságban, mint például Magyarországon, a fejlett tőkepiac megléte miatt ugyanis 39
könnyebben találhatnak alternatív finanszírozási forrást. Az elmúlt években például az Egyesült Királyságban működő vállalatok körében megfigyelhető volt a kötvénypiacok fokozottabb igénybe vétele. (BoE, 2014. január) A kkv-k számára azonban, mint a korábbi fejezetekben látható volt, kockázatosságukból és méretgazdaságossági szempontból adódóan
még
a
fejlett
tőkepiaccal
rendelkező
gazdaságokban
is
nehéz
kötvénykibocsátásból finanszírozni a vállalat működését, így a kötvényfinanszírozás növekvő jelentőségében főként a nagyvállalati szektornak van döntő szerepe. Így az Egyesült Királyságban is a kkv szektor számára lenne a legfontosabb a banki finanszírozás elérhetőségének javítása, azonban a banki hitelezési adatokból, és a BoE hitelezési folyamatokat elemző kiadványaiból14 is kiderül, hogy a hitelhez jutás feltételei az elmúlt években továbbra sem javultak olyan mértékben, hogy a kkv szektor hitelállománya növekedésnek induljon. Az FLS első szakaszában tehát a kkv szektor finanszírozásának szempontjából nem sikerült jelentős változást elérni. (Ezt felismerve viszont, a program későbbi meghosszabbításánál a feltételrendszer is átalakításra került, és célzottság tekintetében a fókusz már inkább a kkv-k felé terelődött.) A program első része tehát leginkább a lakossági jelzáloghitelezés fellendülését eredményezte. Az ingatlanok iránti kereslet megélénkülésének hatására azonban az ingatlanárak ismét növekedésnek indultak az Egyesült Királyságban. (10. ábra) 10. ábra: Lakásár-index alakulása az Egyesült Királyságban (2002. február = 100%) 220 200 180 160
140 120
2014. márc..
2013. márc..
2012. márc..
2011. márc..
2010. márc..
2009. márc..
2008. márc..
2007. márc..
2006. márc..
2005. márc..
2004. márc..
2003. márc..
2002. márc..
100
Forrás: saját készítés ONS15 adatok alapján
14 15
pl. Credit Conditions Survey, Trends in Lending Office for National Statistics, UK
40
Az ingatlanvásárlás túlzott és olcsó hitelezése azonban később problémaforrás lehet, figyelembe véve, hogy a jelenlegi válság is egy ingatlanpiaci buborék kialakulásából indult ki. Mivel az efféle ingatlanár-növekedés jelentős veszélyeket rejt magában, így hosszú távon nem optimális ennek a folyamatnak a jegybank általi támogatása. Ha a finanszírozás időtartamát tekintjük, az Egyesült Királyságban működő program a hosszabb távú beruházások ösztönzése szempontjából kevésbé optimális, mivel a kedvezményes finanszírozást mindössze 4 évre nyújtja a jegybank. A rövidebb időtáv a beruházási hitelhez folyamodó vállalatok esetén azzal a hátránnyal jár, hogy amennyiben négy évnél hosszabb lejáratú hitelt szeretnének felvenni, számítaniuk kell arra, hogy a kedvezményes időszak letelte után a bank finanszírozási költségének emelkedése miatt cet.par. az ő költségük is magasabb lehet, ha a külső körülményekben nem következik be jelentős változás. Ez pedig veszélyeztetheti a tervezett beruházás megtérülését, így az alacsonyabb hozamú, vagy lassabban megtérülő beruházásokat tervező vállalatok várhatóan nehezebben jutnak banki finanszírozáshoz. A hosszabb távú beavatkozás hátránya lehet viszont, hogy a rosszabb teljesítményű, kevésbé életképes vállalatok ennek segítségével hosszabb ideig tudnak fennmaradni, így a szűkös erőforrások hatékony újraelosztását lassítják. (Dale, 2013) Végül megemlíthető, hogy a mennyiségi lazítások hátránya lehet, hogy az addicionális jegybanki forrás inflációt generálhat, és ennek következtében kialakulhat egy inflációs nyomás. A BoE elsődleges célja viszont az árstabilitás fenntartása, így ennek teljesülését veszélyeztetheti a túlzott mennyiségi lazítás. 4.1.4 A program második szakasza Az FLS igénybevételének lehetősége 2013 végén véget ért volna, azonban látva az előzetes eredményeket, mely alapján mindössze 0,7 százalékkal bővült a reálgazdaság nettó hitelállománya, a program 2013. áprilisában meghosszabbításra került. A meghosszabbítás mellett szóló másik érv az volt, hogy ebben az időszakban leginkább a lakossági hitelek állománya indult növekedésnek, a gazdasági növekedés másik fontos mozgatórugójának számító kkv szektor viszont kevésbé tudott részesülni a program kedvező hatásaiból.16 A 2015. januárig tartó meghosszabbítás során az FLS keretrendszerébe olyan új feltétel került bele, amellyel a kkv szektor finanszírozási nehézségein is sikerülhet javítani. E 16
http://www.bankofengland.co.uk/publications/Pages/news/2014/040.aspx, letöltve: 2014.09.23.
41
feltétel szerint a meghosszabbítást követő időszakban a bankok a kkv-k felé történő új kihelyezések után a kihelyezett összeg 5-szörösének megfelelő olcsó jegybanki forrást hívhatnak le. A többi szektor felé továbbra is megmaradt a korábbi szabály, tehát 1 font plusz kihelyezés 1 font plusz olcsó forrás lehívásának lehetőségét jelenti. Az FLS első szakaszában csak a kereskedelmi bankok és az építési szövetkezetek vehettek részt, a meghosszabbított programban azonban már a nem banki pénzügyi közvetítők, például lízingcégek is, amelyek (mint a 2. fejezetben tárgyalásra került) szintén fontos szerepet töltenek be egyes szektorok finanszírozásában. A program második szakaszában tehát már nagyon erős ösztönzést kapnak a kkv szektor felé hitelt kihelyező bankok. A 3. fejezetben leírtak alapján meg kell jegyezni azonban, hogy a túlzott mértékű ösztönzők beépítése a programba veszélyeket is rejthet, mert ha ennek hatására a bankoknak már kevésbé áll érdekükben az új ügyletek kockázatának megfelelő felmérése, akkor előfordulhat, hogy kevésbé életképes vállalatok is hitelhez jutnak. Bár az igénybevétel határideje még nem járt le, így egyelőre nem lehet teljes körűen értékelni a programot, a meghosszabbítás óta eltelt közel 1,5 év eredményeit tekintve azonban továbbra is azt lehet látni, hogy az erős ösztönzők ellenére a kkv hitelezés tekintetében eddig nem következett be a programtól várt mértékű, pozitív irányú fordulat. 11. ábra: Banki vállalati hitelezés éves növekedési üteme (%) 2012-2014 között az Egyesült Királyságban
KKV-k
2014 aug.
2014 jún.
2014 ápr.
2014 febr.
2013 dec.
2013 okt.
2013 aug.
2013 jún.
2013 ápr.
2013 febr.
2012 dec.
2012 okt.
2012 aug.
2 1 0 -1 -2 -3 -4 -5 -6 -7
Nagyvállalatok
Forrás: saját készítés BoE adatok alapján 42
Az előbbi ábrán látható, hogy 2013-ban a vállalati szektorban összességében továbbra is negatív a nettó hitelezés, mind a kkv-kat, mind a nagyvállalatokat tekintve. Ha szektorokra bontva vizsgáljuk a hitelezést, elmondható, hogy a legnagyobb csökkenés az ingatlanszektorban tevékenykedő, valamint az építőipari vállalatok esetében figyelhető meg mind a kkv-k, mind a nagyvállalatok körében (amely két iparág a meglévő vállalati hitelállomány 44 százalékát teszi ki). A többi iparágban (feldolgozóipar, kereskedelemlogisztika,
szolgáltatások,
mezőgazdaság)
már
megfigyelhető
a
teljes
vállalati
hitelállomány minimális bővülése, a kkv szektort tekintve viszont csak a mezőgazdasági vállalkozások körében figyelhető meg a pozitív hitelállomány változás, a többi szektorban továbbra is negatív maradt a növekedés üteme. (BoE, 2014. július) Az átalakított feltételrendszer, és az erős ösztönzők ellenére tehát összességében továbbra sem bővül a várt mértékben a kkv szektor hitelállománya. Az eredmények vizsgálatakor érdemes azonban megjegyezni, hogy a monetáris politikai beavatkozások sikerességének mérését több dolog is nehezíti. Az FLS esetében egyik ilyen faktor, hogy nem lehet pontosan mérni, hogyan alakult volna a hitelezés, amennyiben ez a program nem létezett volna. Lehetséges, hogy a hitelezésben tapasztalt csökkenő aktivitás a program nélkül még rosszabb eredményt mutatna. A másik oldalról viszont olyan külső tényezők is közrejátszhatnak a hitelkereslet változásában, amelyek önmagukban is a hitelállomány növekedését eredményezik. Ilyen lehet a gazdasági kilátásokra vonatkozó várakozások optimálisabb alakulása, ami által a reálgazdasági szektor beruházási kedve növekedhet, így a hiteligénye is. De akár egy esetleges referencia időszak alatti piaci kamatcsökkenés önmagában is beindíthatja a bankok hitelezési tevékenységének valamilyen mértékű bővítését. (Churm, et al., 2012) Ha a kkv szektor felé irányuló alacsony hitelezési aktivitás okait keressük, ebben több tényezőnek is szerepe lehet. Bár nehéz mérni, hogy a programnak önmagában mekkora hatása volt a banki forrásköltségek csökkenésében, elmondható, hogy az FLS forrás igénybevétele a program meghosszabbításakor már nem jelentett olyan mértékű kedvezményt a piaci forrásokkal szemben, mint 2012. júniusában, amely szintén hozzájárulhat a várakozásoktól elmaradó eredményekhez. 2013 elejére ugyanis a piaci források költsége is jelentősen mérséklődött, becslések alapján17 már 2012. novemberre
17
(Churm, et al., 2012) 315.o.
43
100 bázispontra csökkent az FLS-sel elérhető különbség a fél évvel korábbi 200 bázisponthoz képest. Másrészt, ha az alacsonyabb refinanszírozási költségek bele is épülnek a magánszektor hitelezési feltételeibe, a szigorú nem árjellegű hitelezési feltételek fennmaradása esetén a hitelkamatok csökkenése sem jelent könnyebb finanszírozáshoz jutást a kkv szektor számára. Az eredmények alapján tehát megállapítható, hogy az állami programnak a kkv szektor finanszírozáshoz jutását eddig a vártnál kevésbé sikerült támogatnia.
4.2. A magyar jegybank programja A Magyar Nemzeti Bank (MNB) közel egy évvel az angol FLS program indítását követően, 2013. júniusában indította el a kkv hitelezés fellendítését célzó programját, a Növekedési Hitelprogramot (NHP). A 2.6 fejezetben bemutatásra került, hogy hazánkat milyen súlyosan érintette a gazdasági válság, és ennek milyen hatásai voltak a banki vállalati hitelállományokra. A program elindításának okai tehát részben hasonlóak voltak Magyarországon is, mint az Egyesült Királyságban. 4.2.1. A program előzményei A program előzményeként a központi bank hazánkban is mennyiségi lazításba kezdett, és 2009-től kezdve már megfigyelhető volt az irányadó kamat jelentősebb csökkentésének szándéka. (12. ábra) 12. ábra: Az MNB alapkamat alakulásának trendje (2000-2014) 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2%
2014. jan..
2013. jan..
2012. jan..
2011. jan..
2010. jan..
2009. jan..
2008. jan..
2007. jan..
2006. jan..
2005. jan..
2004. jan..
2003. jan..
2002. jan..
2001. jan..
2000. jan..
0%
Forrás: saját készítés MNB adatok alapján
44
Az ábrán is látható, hogy míg a válságot megelőző években az irányadó kamat legalacsonyabb értéke 6% volt, addig a 2009-et követően az MNB szinte folyamatosan mérsékelte ennek szintjét, melynek köszönhetően hazánkban ma 2,1 százalékos rekord alacsony szinten áll a jegybanki alapkamat. Az Egyesült Királysághoz hasonlóan azonban, a referencia kamat csökkenő szintje ellenére nem sikerült a nettó vállalati hitelezés csökkenését megállítani. Magyarországon viszont további problémaforrást jelentett a vállalatok magas devizahitel állománya, mert a korábban deviza alapon eladósodó, természetes fedezettel viszont nem rendelkező kkv-k jövedelmezőségét, működésének biztonságát az árfolyamkockázat jelentősen befolyásolta. Ezek a problémák együttesen vezettek a Növekedési Hitelprogram (NHP) elindításához, melynek kitűzött célja „a kkv-k hitelezésének segítése, a pénzügyi stabilitás megerősítése, a külső sérülékenység csökkentése”. (MNB) 4.2.2. A program működése18 A program keretében a kkv szektor felé finanszírozást nyújtó hitelintézetek számára az MNB 0 százalékos kamat mellett refinanszírozást nyújt maximum 10 éves időtartamra, amennyiben a kkv hitelszerződés meghatározott feltételeknek eleget tesz. A jegybank csak utólagos finanszírozást nyújt, tehát a hitelintézetek által már folyósított hiteleket refinanszírozza, valamint a korábban átstrukturált, vagy 90 napon túli késedelembe esett hitelek sem finanszírozhatók az NHP keretén belül. A refinanszírozás fedezett ügylet keretében történik, ahol a jegybanki refinanszírozáshoz az ezt igénybe vevő banknak megfelelő fedezetet kell biztosítania. Az elfogadott fedezetek körébe a szokásos jegybanki hitelnyújtásnál elfogadott fedezeti eszközökön kívül a kkv-k számára folyósított hitelekből származó követelések számítottak bele, utóbbiak fedezeti értéke azonban csak 50-80% volt, melyet a mögöttük álló garanciahányad határozott meg. A garanciára is vonatkoztak feltételek, a fedezeti érték kiszámításakor csak állami viszontgaranciával is rendelkező hitelkövetelések számítottak elfogadhatónak. Tehát összességében elmondható, hogy az MNB refinanszírozás mögött álló fedezetek értékére szigorú feltételek vonatkoznak, hasonlóan az angol hitelprogramban elfogadott fedezetek értékére, így az esetleg keletkező jegybanki veszteség miatti, későbbi fiskális költségek várhatóan alacsony mértékűek lehetnek. NHP terméktájékoztatók alapján: http://www.mnb.hu/monetaris_politika/novekedesi_hitelprogram
18
45
Az egyik legfontosabb feltétel volt a Növekedési Hitelprogramban, hogy a jegybank a hitelező bankok által kérhető kamatfelár maximális mértékét 2,5 százalékban határozta meg. Így a 0 százalékos díj melletti refinanszírozás és a viszonylag alacsony alkalmazható kamatfelár eredményeképpen a kkv szektor vállalatai a normál piaci kamatszintnél jóval kedvezőbb hitelköltség mellett finanszírozhatnák tevékenységüket. 4.2.3 A program első szakaszának eredményei A program első szakaszát alapvetően több célra lehetett igénybe venni. Az 1. pillér keretében a hitelcél lehetett új beruházási hitel, forgóeszköz hitel, hitel- és lízingkiváltás, vagy EU támogatás előfinanszírozás, önrész finanszírozás, a 2. pillér pedig a devizában fennálló hitelek kiváltását célozta meg.19 Így az FLS programmal ellentétben nem csak a hitelállomány bővítésére fókuszált, hanem a már adóssággal rendelkező kkv-k helyzetének javítását is megcélozta. Ez a hitellel rendelkező vállalatok számára kedvező feltétel volt, mivel a válság hatására a legtöbbjük jövedelmezősége romlott, a hitelköltségek nagyobb terhet jelentettek számukra, a bank számára pedig közvetve ez a csődvalószínűség növekedését okozta. Az olcsóbb refinanszírozás által viszont a vállalatok jövedelmezősége javul, hitelfelvételi képességük nő, a devizakockázatuk pedig megszüntethető, amelyek kedvezően hatnak az új beruházások megvalósíthatóságára, közvetve pedig a banki portfólió minőségét is javítják. Másrészt azonban, a hitelkiváltás lehetősége miatt a gazdaságélénkítést leginkább elősegítő felhasználási módra, az új kkv beruházások finanszírozására várhatóan csak a keretösszeg egy része fog allokálódni. Az FLS programmal ellentétben, mint láthattuk, a magyarországi program keretében nyújtott vállalati hitelekben az alacsonyabb kamat alkalmazása közvetlenül is biztosított, azonban azt már nem tudja biztosítani a program, hogy ilyen alacsony kamatszint mellett ténylegesen hozzá tudnak jutni a banki hitelekhez a kkv szektor vállalatai. A 2.4. fejezetben már említésre került, hogy a válságot megelőzően a nagyvállalatok 100-200 bp körüli kamatfelár mellett jutottak hitelhez, a kkv-k pedig inkább 400 bp, vagy ennél magasabb kamatfelár mellett. A válság miatt megnövekedett kockázatok következtében pedig a kamatfelár valamilyen mértékű emelése is indokolt lehetne, ezzel ellentétben a 250 bp az alkalmazott kamatmarzs csökkenését jelentené. A bankok számára azonban
19
MNB: NHP terméktájékoztató, 1. szakasz
46
(normális üzletmenetet feltételezve) ekkora kamatfelár nem alkalmazható olyan ügyletek esetén, ahol ez nem áll arányban a hitelkockázatok nagyságával. 20 Így a bankok nagyobb része csak a megfelelően alacsony kockázatú ügyfeleik számára nyújt ilyen felár mellett finanszírozást. A refinanszírozás lehetőségének biztosításával a keretösszegből először várhatóan a legjobb banki ügyfelek hitelei kerülnek kiváltásra, mert a bank számára fontos ezen ügyfelek megtartása. (Bihari, 2013) Ezek a vállalatok viszont jellemzően eddig sem ütköztek számottevő finanszírozási akadályba, tehát az ő helyzetük javítása kevésbe indokolt. Habár a bankrendszer stabilitása szempontjából fontos, hogy a bankok a program keretében ne hitelezzenek túl kockázatos vállalatokat, és megakadályozzák a hitelportfóliójuk további romlását, az NHP viszont abból a szempontból továbbra sem jelent előrelépést, hogy a jegybank által megszabott alacsony kamatfelár az előbbiekből adódóan (közvetetten) továbbra is kizárja a vállalatok nagyobb körét a banki finanszírozásból. A maximális kamatfelár megszabásának versenytorzító hatása is lehet. Egy sarkított példát tekintve, ha egy új hitelt igénylő vállalat esetén az ügylet kockázatát figyelembe véve a legalacsonyabb biztonságosan alkalmazható felár 300 bp lenne, akkor az NHP keretén belül nem tud hitelt nyújtani számára a bank, így piaci feltételek mellett BUBOR+3% költséggel finanszírozná. A hitel díja azonban - figyelembe véve a jelenlegi jegybanki alapkamatot - a vállalat számára így már nem 20 százalékkal, hanem több, mint 100 százalékkal lenne magasabb egy 250 bp felár mellett hitelhez jutó vállalatnál. Az ügyleti kockázat növekedésének marginális hatása tehát ebben az esetben nem áll arányban a fizetendő hitelköltség növekményével, amely azt eredményezheti, hogy a minimálisan alacsonyabb kockázatú beruházás megvalósulhat, míg a másik a szignifikánsan drágább finanszírozás miatt elmarad. Az alábbi ábra azonban azt mutatja, hogy a bankok - hitelkiváltás esetén - hajlandóak voltak a korábbi kamatfelárakat mérsékelni, és 2,5 százaléknál magasabb kamatfelárú hiteleket is kiváltani. (13. ábra) A kiváltott hitelek felára az esetek 90 százalékában maximum 4% volt, de az ügyletek kb. 70 százalékában így is változatlan vagy alacsonyabb a felár a korábbinál. Bár az ügyletek kb. 30 százalékában magasabb felárat fizetnek az
Bár a hitelbírálat során az alacsony hitelköltség önmagában is javíthatja egy vállalat vagy projekt hitelképességének megítélését, mert a kisebb kamatfizetési kötelezettség hatására a vállalat jövedelmezőségi mutatói javulnak. 20
47
adósok, azonban a 0 százalékos refinanszírozás miatt a teljes hitelköltségük még így is alacsonyabb, mint egy piaci feltételek mellett nyújtott forinthitel esetén. 13. ábra: Az I. pillérben kiváltott hitelek felárának (bp) megoszlása a kihelyezett hitelek állományának arányában
felárak megoszlása (%, bal tengely)
700<
650
600
550
500
450
400
350
300
250
200
100
150
100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
50
20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
kumulált adatok (%, jobb tengely)
Forrás: (MNB, 2013) 8. o. A kamatfelár mértéke azonban, mint a 2.4. fejezetben említésre került, leginkább az ügylet kockázatával áll kapcsolatban. Tehát az, hogy alacsonyabb kamatfelár mellett is biztonságosan hitelezhető egy már meglévő ügyfél, azt jelentheti, hogy korábban a kockázatok
által
indokoltnál
magasabb
felár
került
kikötésre
ezekben
a
hitelszerződésekben. Elképzelhető természetesen az is, hogy az adott vállalat kockázatossága a hitelszerződés megkötése óta csökkent, és ez indokolja az alacsonyabb alkalmazható felárat, de a válság miatti általános kockázatnövekedés miatt ez kevésbé valószínű. Az NHP 1. szakasza keretében nyújtott hitelek átlagos kamatfelára 2,5% volt,21 ami azt mutatja, hogy az esetek legnagyobb részében a maximális kamatfelár került alkalmazásra, tehát a bankok közti árverseny csak részben valósult meg. Mivel az alacsonyabb kockázati felár mellett is hitelezhető vállalatok szintén ilyen kamatmarzs mellett jutottak hozzá a hitelekhez, így ezekben az ügyletekben a banki jövedelmezőség javult. Természetesen a 0 százalékos referenciakamat miatt jellemzően minden igénybe vevő ügyfélnek alacsonyabb
21
(MNB, 2013)
48
lett a hitelköltsége a piaci szinthez képest, de ez a feltétel akkor járt még jelentősebb pénzügyi előnyökkel az ügyfelek számára, ha korábban a hitelszerződésben az indokoltnál magasabb kockázati felár került kikötésre, így a versenyhelyzet le tudta szorítani ezt az összetevőt is. A refinanszírozás időtartama maximum 10 év lehetett, a statisztikákat vizsgálva pedig elmondható, hogy a bankok több, a korábbinál hosszabb időtartamú finanszírozást is hajlandóak voltak nyújtani a kkv-k számára. Míg a válságot követő években a bankok kockázatkerülőbb magatartása következtében inkább rövidtávú finanszírozást nyújtottak, és az új folyósításokon belül az éven belüli finanszírozás dominált, addig az NHP keretében ismét tapasztalható volt a hosszabb távú, beruházási hitelek nyújtása, melyek átlagos futamideje megközelíti a 7 évet. (MNB, 2013) A magyar jegybanki program tehát ebből a szempontból alkalmasabbnak tűnik a hosszabb távú, lassabban megtérülő beruházások előmozdítására, mint az angol FLS program, ugyanis ott a kedvezményes refinanszírozás maximális időtartama mindössze 4 év. A program indulásakor 750 milliárd forint keretösszeg állt rendelkezésre, amelyből minden bank maximum a program előtti hitelállományának megfelelő összegben vehetett igénybe forrást. Hitelkiváltáskor lehetőség volt bankváltásra is, tehát elméletben a kamatfelárak csökkenésben is megnyilvánulhatott az ügyfelekért folytatott verseny. A keretösszeg allokálása a „kártyaleosztás elvén” működött, tehát minden bank csak azonos összegeket tudott igénybe venni egyszerre.22 Viszont, ahogy említésre került korábban, a verseny nem szorította le a kamatfelárat 2,5% alá a jobb ügyfelek esetében sem, másrészt az említett forrásallokálási elv abból a szempontból piactorzító hatású volt, hogy a nagyobb vállalati hitelállománnyal rendelkező bankok a keretösszegük kimerülése esetén kis valószínűséggel tudták megtartani (esetleg megszerezni) az olyan ügyfeleket, akik egyébként 250 bp mellett finanszírozhatóak lettek volna. Az ilyen ügyfelek csak a keretösszeggel még rendelkező (jellemzően a kisebb) hitelintézetektől tudtak eredményesen kedvező kamatozású NHP hitelt igényelni, így azok valódi versenyhelyzet nélkül tudtak ügyfeleket szerezni a nagyobb bankok kárára. Az első szakasz keretösszege több, mint 93 százaléka kihasználásra került. Az 1. pillérben foglalt hitelcélokra nagyobb igény mutatkozott, így (egy időközi feltétel módosításnak is köszönhetően) az allokált keretösszeget meghaladó, összesen 472 milliárd forint összegű 22
MNB: NHP terméktájékoztató, 1. szakasz
49
szerződést kötöttek a bankok ügyfeleikkel, melynek 60 százaléka új hitel volt. A 2. pillérben pedig 229 milliárd forint értékű devizahitel került kiváltásra. Az alábbi táblázatból látható, hogy a Növekedési Hitelprogram első szakaszában a hitelkiváltás dominált, amelynek gazdaságélénkítő hatása kisebb, mintha a teljes összegből új beruházások létesültek volna. 2. táblázat: Az NHP első szakaszában nyújtott hitelek megoszlása
Vállalatok: Új hitel (I. pillér) Beruházási Forgóeszköz Hitelkiváltás I. pillér II. pillér
Kis
Közép
Összesen
db Mrd Ft 2 053 99 1 133 54 920 45 1 543 127 976 66 567 61
db Mrd Ft 752 107 401 56 351 51 942 154 655 90 287 64
db Mrd Ft 5 964 290 3 679 177 2 285 113 3 880 411 2 167 182 1 713 229
Mikro db Mrd Ft 3 159 84 2 145 66 1 014 18 1 395 130 536 26 859 104
Forrás: (MNB, 2013) 7. o. Az NHP keretében folyósított hitelek iparágankénti megoszlását vizsgálva több hasonlóság figyelhető meg az Egyesült Királyságban tapasztalt eredményekkel. Míg hazánkban korábban a mezőgazdasági szektorban tevékenykedő kkv-k a teljes kkv hitelállományon belül mindössze 5% körüli részesedéssel rendelkeztek, addig a hitelezési program keretéből lényegesen nagyobb, 15% arányban szereztek finanszírozást. (MNB, 2013) Az Egyesült Királyságban pedig szintén a mezőgazdasági szektor vállalatainak banki hitelállománya mutatja a legnagyobb növekedést. A másik hasonlóság, hogy Magyarországon szintén az ingatlanszektor és az építőipar felé történő hitelkihelyezések csökkentek arányaiban a legnagyobb mértékben. Míg korábban a két ágazat kkv hitelállományban való részesedése összesen közel 40% volt, addig az NHP keretéből csak kb. 25% irányult e szektorok irányába. A program első szakaszában a korábbinál
szignifikánsan
magasabb
arányban
vettek
igénybe
finanszírozást
a
kereskedelemben tevékenykedő vállalatok is, valamint jelentős arány képviselnek még a feldolgozóipari vállalatok is. (MNB, 2013)
50
4.2.4. A program második szakasza A program első szakasza 2013. szeptember végén véget ért, azonban a jegybank a magas kihasználtság miatt a program meghosszabbítása mellett döntött, de az első szakasz tapasztalatainak figyelembe vételével a feltételrendszert némileg átalakította. A program második szakaszában már nemcsak banki hitel formájában nyújtható finanszírozás a kkv-k számára, hanem lízing valamint faktoring formájában is.23 Ez indokolható változtatás, tekintve hogy a bankhitelből történő finanszírozás nem minden vállalat számára egyformán a legjobb alternatíva. A 2. fejezetben már tárgyalásra került, Magyarországon bizonyos ágazatok és vállalatok finanszírozásában a lízing vagy a faktoring típusú külső finanszírozás meghatározó jelentőséggel bír, így az átalakított feltételrendszer által számukra is lehetőség nyílik a tervezett beruházások jövedelmezőbb megvalósítására, vagy a forgóeszköz igényük olcsóbb finanszírozására. De a lízing és a faktoring típusú finanszírozás támogatása, mint látható volt, az FLS meghosszabbításának szintén részét képezte. A második szakaszban a bankok a korábbi szétosztási elv helyett már az igénylések beérkezésének sorrendjében juthatnak hozzá a meglévő hitelállományuk maximum 100 százalékának megfelelő jegybanki forráshoz, így kiküszöbölésre került az allokációs módszer versenytorzító hatása. A meglévő hitelek refinanszírozására igénybe vehető rész a keretösszeg 10 százalékára csökkent, és 90 százalékban csak új hitelek folyósítását támogatja a központi bank, így a kihasznált összeg várhatóan valóban az új beruházásokat finanszírozza, gazdaságélénkítő hatása is nagyobb lehet. 24 A második szakaszban 1.000 milliárd forintos keretösszeg áll rendelkezésre, amely szükség esetén kibővíthető 2.000 milliárd forintra is. A meghosszabbítás óta eltelt több mint egy év alatt közel 403 milliárd forint értékben kötöttek az NHP feltételeinek megfelelő finanszírozási szerződést a hitelintézetek, ennek 98 százaléka új hitel, amelyből 233 milliárd forint finanszíroz új beruházásokat. Az MNB adataiból az látható, hogy a program keretében jellemzően kisebb beruházások kerülnek megvalósításra. A mikrovállalkozások felé folyósított hitelek közel 80 százaléka beruházási célú volt, míg a kis és középvállalkozások 50 százalékban használták beruházásra a forrást. Az ágazati irányultságot tekintve hasonló képet mutat a második szakasz az elsőhöz, az igénybevételt
23 24
MNB: NHP terméktájékoztató, 2. szakasz MNB: NHP terméktájékoztató, 2. szakasz
51
tekintve itt is a mezőgazdasági, kereskedelmi és feldolgozóipari vállalatok dominálnak, a folyósított összeg közel háromnegyedét lefedve. (MNB, 2014) Az igénybevétel még a Növekedési Hitelprogram esetében sem zárult le, így a második szakasz eredményei még jelentősen változhatnak. A program két szakaszában rendelkezésre álló keretből 2014. október elejéig leszerződött összeg azonban összesen már megközelíti az 1.150 milliárd forintot,25 amely a korábbi hitelállomány 17 százaléka. Tekintve, hogy a vállalati hitelállomány értéke az NHP elindításakor körülbelül 6.800 milliárd forint volt, a két szakaszban összesen 2.750 milliárd forint plusz finanszírozás a meglévő állomány akár 40 százalékos bővítését is lehetővé tenné. Az MNB pedig a közelmúltban a Növekedési Hitelprogram további meghosszabbítását is előrevetítette, így a program lezárásáig a keretösszeg még nagyobb része kerülhet kihasználásra. A hitelezési program tehát elég nagy volumenű ahhoz, hogy jelentős gazdaságélénkítő hatása legyen. A hazai program eredményességét leginkább az mutatja, hogy indulásával egyidejűleg a beruházások is megélénkültek, az alábbi ábrán látható, hogy 2013. második negyedévétől kezdve ismét növekedni kezdett a beruházási aktivitás. (14. ábra) 14. ábra: A magyarországi beruházások volumenindexe (előző év azonos időszaka=100%)
2014. Q2
2014. Q1
2013. Q4
2013. Q3
2013. Q2
2013. Q1
2012.Q4
2012.Q3
2012.Q2
2012.Q1
2011. Q4
2011. Q3
2011. Q2
2011. Q1
2010. Q4
2010. Q3
2010. Q2
2010. Q1
125 120 115 110 105 100 95 90 85 80
Forrás: saját készítés KSH adatok alapján
25
(MNB, 2014)
52
4.3. Konklúzió Megállapítható, hogy mindkét hitelezési program alapvetően egy kedvezményes kamaton történő jegybanki refinanszírozásos konstrukció, a feltételrendszerükben viszont némileg eltérőek. Közös bennük, hogy a kkv szektor finanszírozásának támogatását, és hitelezési aktivitás fellendítését leginkább a hitelköltségek csökkentésén keresztül kívánják elérni. Megfelelően kialakított feltételek esetén pedig a kamatszint célzott csökkenésének, mint látható, rövidtávon lehet hitelkereslet-élénkítő, és közvetve gazdaságélénkítő hatása. Különbség viszont, hogy az angol program a teljes magánszektornak kívánt átfogó támogatást biztosítani, és csak később kezdett fókuszálni a kkv szektorra, míg a magyarországi program kifejezetten csak a kkv szektor finanszírozási helyzetének javítását tűzte ki célul. Mindkét típusú programnak vannak előnyös tulajdonságai, amelyeket érdemes mérlegelni, és a leghatékonyabb gazdaságélénkítéséhez figyelembe venni az országok problémáinak sajátosságait is. A két program eredményei alapján egy kimondottan kkv szektort célzó állami beavatkozással a kkv-k finanszírozási helyzetében nagyobb mértékű javulást lehet elérni, azonban, mint a 2. fejezetben tárgyalásra került, egy alacsonyabb hitelköltség önmagában nem minden esetben jár együtt egy vállalat hiteligényének és beruházási aktivitásának növekedésével. A kamatszint mellett ugyanis a hitelezés nem ár jellegű feltételei, valamint a gazdasági kilátásokra vonatkozó várakozások is befolyásolják azokat. Mivel a vállalatok csak kedvező jövőre vonatkozó várakozások esetén valósítanak meg beruházásokat, a hitelkínálat javítása eredménytelen akkor, ha a magas hitelköltség nem az egyetlen beruházást akadályozó tényező. Ezt alátámasztja a GVI felmérése is, amely a magyarországi vállalatok körében vizsgálta, hogy mely tényezők felelősek leginkább a vállalatok beruházási aktivitásának visszafogásáért. Ebből szintén kiderül, hogy a hitelkínálat feltételeinek jellemzői a vállalati beruházások alakulásának csak az egyik tényezője. A vállalatvezetők által adott válaszok alapján, Magyarországon három fő csoportra lehet bontani a beruházások nehézségeinek okait. (GVI, 2014) Az első a szabályozási környezet bizonytalanságából adódik, melyet a válaszadók közel fele nehézségként említ. Bár gazdasági ágazatonként némi eltérést lehet tapasztalni, de az összes ágazatban magas arányt (37-51%) képvisel, tehát a bizonytalan szabályozási 53
környezet mindenhol jelentős problémaforrás. A második főbb csoport a finanszírozási nehézségekkel kapcsolatos, ezen belül a magas finanszírozási költségeket a vállalatok több mint 40 százaléka, a hitelhez jutás nehézségeit 27% említi meg. Ágazati bontásban leginkább a szállításban illetve építőiparban tevékenykedő vállalatok említik magasabb arányban a szigorú hitelezési feltételeket (40% ill. 36%), a többi ágazatban átlagosan csak a vállalatok negyede tartja ezt beruházást akadályozó tényezőnek. A harmadik fő ok pedig a fogyasztói kereslet hiánya, melyet a vállalatok közel 40 százaléka nevezett meg, mint beruházást akadályozó tényező. A gyenge kereslet leginkább a jellemzően belföldi piacra termelő vállalatok számára nagyobb akadályt jelent, mint az exportra is termelő vállalatoknak. Ágazati bontásban vizsgálva érdekesség, hogy a szállítás területén tevékenykedő cégek mindössze 15 százaléka hivatkozott erre, míg a többi ágazat vállalatai ennél jóval magasabb (36-47%) arányban. A Növekedési Hitelprogram ebből adódóan csak a vállalatok egy bizonyos körének tud segítséget nyújtani a beruházások elindításában. Mivel a meglévő termelési kapacitások a korábbinál alacsonyabb fogyasztási szint miatt sok esetben kihasználatlanná váltak, így a bővítés, az újabb beruházások elindítása nem racionális döntés a vállalat részéről, amíg az alacsony fogyasztási szint fennmarad. Bár az angol program a kkv-k finanszírozáshoz jutását közvetlenül eddig kevésbé tudta támogatni, a keresletélénkítő hatáson keresztül azonban növelheti a kkv-k beruházási kedvét, így a gazdasági növekedést más módon is elő tudja segíteni. Ezért a Növekedési Hitelprogram is még hatásosabb gazdaságélénkítő eszköz lehetne, ha valamilyen módon összekapcsolódna a fogyasztói kereslet ösztönzésével, például a problémás lakossági deviza alapú hitelek minél gyorsabb rendezésével. Még így is létezhetnek olyan problémák, amelyek jegybanki eszközökkel nehezen kezelhetők. A hazai lakossági és a vállalati szektorban például továbbra is megfigyelhető a hitel/betét mutató csökkenése, az adósságállomány leépítése, amely a reálgazdaság szereplői részéről egy hosszabb távú stratégia része is lehet. Másrészt, a bankok üzletpolitikájának is része lehet a mérlegszűkítés igénye, amely egyrészt kapcsolódhat a tőkemegfelelés biztosításához, valamint a jövőbeli várakozásaikhoz. Amennyiben úgy érzékelik, hogy a gazdasági kilátások továbbra sem annyira kedvezőek, hogy jelen pillanatban jövedelmező legyen számukra a hitelállomány bővítése, úgy az olcsó refinanszírozás ellenére sem fogják növelni a hitelezési aktivitásukat. 54
Ennek egyik oka lehet, hogy a gyakori jogszabály-változások nemcsak a vállalatok, hanem a bankszektor üzleti terveit is alá tudja ásni. A romló jövedelmezőséggel összekapcsolódva ez pedig azt eredményezte az elmúlt időszakban, hogy a külföldi anyabankok részéről egy fokozatos visszavonulás észlelhető a magyarországi piacról. Ezért elengedhetetlen a bizalom helyreállítása a gazdaságban, és egyben a szabályozási környezet átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá tétele. (Simor, 2013) Egy hitelezési programon keresztül tehát a jegybank ezekre a tényezőkre nehezen tud hatni, ami rámutat arra, hogy hitelhez jutás feltételeinek javítása bár fontos, de önmagában nem elegendő a tartós gazdaságélénkítés megvalósításához.
55
5. Összefoglalás A kkv szektor finanszírozási helyzetének vizsgálata több szempontból is jelentőséggel bír. A mikro-, kis- és középvállalkozások ugyanis a világ legtöbb nemzetgazdaságában fontos szerepet töltenek be a munkaerő foglalkoztatásában, és a GDP jelentős részét is ezek a vállalkozások állítják elő. A vállalatok finanszírozására ma már számtalan lehetőség áll rendelkezésre, az optimális finanszírozási szerkezet kialakítása pedig fontos részét képezi a vállalatérték maximalizálásának. A különböző alternatívák közüli választást azonban számos tényező korlátozhatja. Általánosságban elmondható, hogy a kisebb vállalatok finanszírozása több problémába ütközik, mint a nagyvállalatoké, mert a kkv-k számára kockázatosságuk miatt a forrásokhoz való hozzáférés általában korlátozottabb. A vállalatfinanszírozás elsődleges forrását általában a vállalat által megtermelt jövedelem jelenti, emellett azonban számos vállalat esetében szükség van külső finanszírozás igénybevételére is. Magyarország gazdaságának jellemzőiből adódóan viszont több, külföldön jellemző vállalatfinanszírozási eszköz itthon nem számít reális alternatívának, ebből adódóan a hazai kkv szektor legfontosabb finanszírozója a bankszektor. A kkv-k kockázatosságából fakadó problémák azonban a banki hitelnyújtás esetén is jelentkeznek. A bankok ugyanis mind az árazás, mind a nem ár jellegű feltételek kialakításánál figyelembe veszik ezeket a jellemzőket, és ebből következően jellemzően szigorúbb feltételeket támasztanak a kisebb vállalatok felé. Jövedelmezőségi szempontokat is szem előtt tartva azonban, normál gazdasági körülmények között a bankszektor általában nem zárkózik el a szektor finanszírozásától. A 2008-ban kibontakozó válság azonban a bankok kockázathoz való viszonyulását jelentősen megváltoztatta, amely a hitelezési feltételek szigorodását hozta magával, a hitelkínálat csökkenése pedig tovább fokozta a kkv szektor finanszírozási problémáit. Ám a gazdasági válság nemcsak a bankszektorra, hanem a magánszektor pénzügyi helyzetére is hatással volt, a jövedelmezőség romlása és a kedvezőtlen gazdasági kilátások a fogyasztás, a beruházások, és közvetve a hitelkereslet visszaesésében mutatkoztak meg. A kedvezőtlen gazdasági tendenciák hosszabb időn keresztüli fennmaradása azonban azt eredményezi, hogy a válságból való kilábalás jóval hosszabb időt vesz igénybe. A bankok hitelezési aktivitásának visszafogása például a vállalatokat tervezett beruházásaik elhalasztására kényszerítheti, ily módon gátat szabva a gazdasági növekedésnek. 56
Empirikusan bizonyított tény, hogy a hitelezés visszaesésében nemcsak a visszaeső hitelkeresletnek, hanem a szigorú hitelezési korlátok létezésének is jelentős szerepe van. Emiatt felmerülhet az állami beavatkozás szükségességének kérdése, amennyiben a piac képtelen magától helyreállítani a normál működést. Az állami beavatkozások a hitelpiac kínálati és a keresleti oldalának élénkítését is megcélozhatják. A finanszírozás hitelezési csatornájának helyreállítása érdekében a válság után számos jegybank folyamodott a korábbi gyakorlattól eltérő eszközök alkalmazásához is. Ezek közül néhány inkább csak elméleti lehetőség, de akadnak a gyakorlatban is hatékonyan megvalósítható intézkedések. Mivel a bankok hitelezési képessége a válság következtében jelentősen romlott, az első intézkedések a likviditási problémák megoldására irányultak. A beavatkozások azonban többek között Magyarországon és az Egyesült Királyságban sem érték el a hitelállomány visszaesésének megállását. Ugyanez mondható el a referenciakamat szintjének csökkentéséről is. A vizsgált két ország jegybankjai ezért elindították saját hitelezési programjukat, mivel a legfőbb problémaforrásnak a továbbra is magas hitelköltségeket tartották. A programok keretében a jegybankok a hitelező intézmények számára nyújtottak olcsó refinanszírozást, tehát a magánszektor számára közvetve kívánták javítani a hitelkínálatot. Mivel a finanszírozási csatornák beszűkülése a gazdaság egyik fontos mozgatórugójának számító kkv-kat több szempontból is erőteljesen érintette, az állami eszközök alkalmazása során előbb vagy utóbb, de kiemelt figyelmet kapott ez a szektor. Az angol hitelezési program már 2012-ben elindult, amely abban különbözik a magyar programtól, hogy fókuszában kezdetben a teljes magánszektor állt. A program legfőbb eredményének a bankok refinanszírozási költségének szignifikáns csökkenése, valamint a lakossági jelzáloghitelezés megélénkülése tekinthető. A bankszektor kkv-k felé mutatott hitelezési hajlandóságban azonban csak minimális növekedést tudott elérni a program, így a meghosszabbítás során került előtérbe a kisebb vállalatok célzottabb támogatása. Ennek ellenére a program második szakaszában sem sikerült egyelőre megállítani a kkv szektor hitelállományának csökkenését az átalakított feltételrendszer, és az erős ösztönözők ellenére. A Növekedési Hitelprogram 2013 közepén került bevezetésre Magyarországon, amely kimondottan a kkv szektor hitelezési feltételein kívánt javítani. A program első része a korábbi hitelek refinanszírozási lehetőségének biztosítása miatt magas kihasználtságot 57
mutatott, mivel ez a hitellel már rendelkező vállalatok hitelköltségének jelentős csökkenését eredményezte. Másrészt azonban a tervezett új beruházásokat is olcsóbban finanszírozhatóvá tette a kkv-k számára, így rövidtávon a beruházási aktivitásra is hatással tudott lenni a program. Ha csak egy szempont alapján értékeljük a két programot, vagyis hogy a kkv szektor finanszírozási nehézségeit mennyiben sikerült orvosolni, akkor a magyar programhoz hasonló, célzott program hatékonyabbnak bizonyulhat. Az angol program előnye lehet viszont, hogy a lakossági fogyasztás ösztönzésén keresztül egyéb csatornákon keresztül is növelni tudja a kkv szektor beruházási kedvét. A vállalati beruházások elhalasztása mögött pedig több ok is állhat, melyek közül a finanszírozhatóság csak az egyik tényező. A fogyasztási szint visszaesése és a szabályozási környezet bizonytalansága legalább olyan jelentős beruházást akadályozó tényező a hazai kkv-k számára, mint a dolgozatban kihangsúlyozott finanszírozási akadályok. A tartós gazdasági növekedés szempontjából tehát ezek kezelése szintén fontos, ezek nélkül ugyanis a Növekedési Hitelprogram csak korlátozott hatást tud elérni.
58
Irodalomjegyzék Altunbas, Y., Gambacorta, L. & Marques-Ibanez, D., 2009. Securitisation and the bank lending channel. European Economic Review, 53. kötet, pp. 996-1009. Antal-Pomázi, K., 2011. A finanszírozási források szerepe a kis és középvállalkozások növekedésében. Közgazdasági Szemle, március, LVIII. évf.(3), pp. 275-295. Beck, T., Demirgüç-Kunt, A. & Maksimovic, V., 2008. Financing patterns around the world: Are small firms different?. Journal of Financial Economics, 89. kötet, pp. 467-487. Bihari, P., 2013. Nem konvencionális jegybanki eszközök alkalmazása Magyarországon és külföldön - Néhány tapasztalat. Köz-Gazdaság, 2013/3. kötet, pp. 39-62. Bilek, P., Borkó, T., Czakó, V. & Pellényi, G., 2006. A mikro-, kis-, és középvállalkozások külső forrásbevonásának alakulása 2000-2005 között. ICEG EC; http://www.icegecmemo.hu/hun/_docs/kutatasi_jelentesek/kkvfin.pdf. BoE, 2009. április. Trends in Lending, hely nélk.: Bank of England. BoE, 2012. április. Trends in Lending, hely nélk.: Bank of England. BoE, 2012. január. Trends in Lending, hely nélk.: Bank of England. BoE, 2014. január. Trends in Lending, hely nélk.: Bank of England. BoE, 2014. július. Trends in Lending, hely nélk.: Bank of England. Bowdler, C. & Radia, A., 2012. Unconventional Monetary Policy: the assessment. Oxford Review of Economic Policy, 28(4), pp. 603-621. Bradley, M., Jarrell, G. A. & Kim, E. H., 1984. On the Existence of an Optimal Capital Structure: Theory and Evidence.. The Journal of Finance, Vol. 39(No. 3), pp. 899-917. Brealey & Myers, 2005. Modern vállalati pénzügyek. Budapest: Panem. Churm, R. és mtsai., 2012. The Funding for Lending Scheme. Quarterly Bulletin, 2012 Q4. kötet, pp. 306-320. Cicarelli, M., Maddolini, A. & Peydro, J.-L., 2010. Trusting the Bankers: A New Look at the Credit Channel of Monetary Policy. ECB Working Paper Series, 1228. kötet. Cole, R. A. & Dietrich, A., 2013. SME Credit Availability Around the World: Evidence from the World Bank'sEnterprise Surveys. [Online] Available at: http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2043624 [Hozzáférés dátuma: 05 08 2014]. Corbett, J. & Jenkinson, T., 1997. How is Investment Financed? A Study of Germany, Japan, the United Kingdom and the United States. The Manchester School, 65. kötet, pp. 69-93. 59
Csubák, T. K., 2003. Kis- és középvállalkozások finanszírozása Magyarországon. Ph.D értekezés BKÁE. Csubák, T. K. & Fejes, J., 2014. A magyar kkv-k 21. századi banki finanszírozásának áttekintése és kiútkeresés a hitelválság csapdájából. Hitelintézeti Szemle, 13. évfolyam(2. szám), pp. 174-194. Csubák, T. K. & Fejes, J., 2014. Bank financing of Hungarian SMEs: Getting over to credit crisis by state interventions. Research Journal of Finance and Accounting, Vol. 5(No. 5). Dale, S., 2013. Limits of Monetary Policy. The Manchester School, 81(doi: 10.1111/manc.12018), pp. 35-47. Darvas, Z., 2013. Banking system soundness is the key to more sme financing. Bruegel Policy Contribution, július.2013/10. kötet. Európai Bizottság, 2013. 2013. évi SBA tájékoztató, Magyarország. [Online] Available at: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/facts-figuresanalysis/performance-review/files/countries-sheets/2013/hungary_hu.pdf [Hozzáférés dátuma: 11 július 2014]. Fábián, G., Fáykiss, P. & Szigel, G., 2011. A vállalati hitelezés ösztönzésének eszközei. MNB Tanulmányok 95.. Fábián, G., Hudecz, A. & Szigel, G., 2010. A válság hatása a vállalati hitelállományokra Magyarországon és más kelet-közép-európai országokban. Hitelintézeti Szemle, 9. évf.(5. szám), pp. 445-462. GVI, 2014. Beruházás és Hitelfelvétel. Egy vállalati adatfelvétel eredményei, 2014. július: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet. Hempell, H. S. & Sorensen, C. K., 2010. The Impact of Supply Constraints on Bank Lending in the Euro Area- Crisis Induced Crunching?. ECB Working Paper Series, 1262. kötet. Jensen, M. C. & Meckling, W. H., 1976. Theory of the Firm: Managerial Behaviour, Agency Costs and Ownership Structure. Journal of Financial Economics, október, Vol.3(No.4), pp. 305-360. Kapan, T. & Minoiu, C., 2013. Balance Sheet Strenght and Bank Lendig During the Crisis. [Online] Available at: http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2013/wp13102.pdf [Hozzáférés dátuma: 18 08 2014]. Krekó, J. és mtsai., 2012. Nemkonvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának nemzetközi tapasztalatai és hazai lehetőségei. MNB Tanulmányok 100.. Krénusz, Á., 2005. Bevezetés a tőkeszerkezet meghatározó tényzőinek elméletébe és gyakorlatába. Hitelintézeti Szemle, 4. évfolyam(2. szám), pp. 15-35. 60
Krénusz, Á., 2007. A vállalati tőkeszerkezet meghatározó tényezőinek új modellje és annak vizsgálata Magyarországon. BCE, Ph.D. értekezés. KSH, 2013. A kis- és középvállalkozások helyzete hazánkban. Statisztikai Tükör, 4. december.VII. évfolyam(108. szám). Madácsi, R., 2014. Lízing előadás. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, 2014. április 2.. MNB, 2012. április. Jelentés a pénzügyi stabilitásról, Budapest: Magyar Nemzeti Bank. MNB, 2012. november. Jelentés a pénzügyi stabilitásról, Budapest: Magyar Nemzeti Bank. MNB, 2013. mnb.hu. [Online] Available at: http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Monetaris_politika/NHP/NHP1_elemzes_ V5_clean.pdf [Hozzáférés dátuma: 10 szeptember 2014]. MNB, 2014. mnb.hu. [Online] Available at: http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Monetaris_politika/NHP/NHP2_kihaszna ltsag_kozlemeny_20141007_clean.pdf [Hozzáférés dátuma: 9 október 2014]. Modigliani, F. & Miller, M. H., 1958. The Cost of Capital. Corporation Finance and the Theory of Investment. Americal Economic Review, Vol.48(No. 3), pp. 261-297. Modigliani, F. & Miller, M. H., 1963. Corporate Income Taxes and the Cost of Capital: a Correction. Americal Economic Review, Vol. 53. kötet, pp. 433-443. Myers, S. C., 1984. The Capital Structure Puzzle. Journal of Finance, július, 39. kötet, pp. 581-582. Nahmias, L., 2012. economic-research.bnpparibas.com. [Online] Available at: http://economicresearch.bnpparibas.com/Views/DisplayPublication.aspx?type=document&IdPdf=21070 [Hozzáférés dátuma: 22 augusztus 2014]. Némethné, A. G., 2008. A kis- és középvállalkozások banki hitelezésének alakulása (19992007). Hitelintézeti Szemle, 7. évfolyam(3. szám), pp. 265-288.. Simor, A., 2013. Stabilitás, kiszámíthatóság, bizalom. Hitelintézeti Szemle, 12(1), pp. 1-17. Sóvágó, S., 2011. Keresleti és kínálati tényezők a vállalati hitelezésben. Hitelintézeti Szemle, 10. évfolyam(5. szám), pp. 412-429.
61
Stiglitz, J. & Weiss, A., 1981. Credit Rationing in Markets with Imperfect Information. The American Economic Review, Vol. 71(3), pp. 393-410. Várhegyi, É., 2010. A válság hatása a magyarországi bankversenyre. Közgazdasági Szemle, október, LVII. évf.. kötet, pp. 825-846.. Walter, G., 2009. Mennyit keres egy bank egy kkv-ügyfélen, és miként lehet ezt elveszíteni?. Hitelintézeti Szemle, 8. évf.(1. szám), pp. 83-96. Walter, G., 2014. Vállalatfinanszírozás a gyakorlatban. Lehetőségek és döntések a magyar piacon. Budapest: Alinea.
62
