Az üzleti- KKV szektor

Az üzleti- KKV szektor Ebben a fejezetben bemutatjuk a kis- és közepes vállalkozások súlyát a gazdaságban, működésük egyes jellemzőit, valamint várakozásaikat a kibontakozó gazdasági válság küszöbén, végül a kormány aktivitását a válság hatásának enyhítésére. Az elemzés a társasági adóbevallások adataira, másrészt egy 2008 október-novemberében lefolytatott, 2000 vállalkozásra kiterjedő, reprezentatív kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodik. Ilyen típusú felmérésre már többször is sor került, így a bekövetkezett változásokat is be lehet mutatni.

1. A kisvállalkozások súlya a gazdaságban Az alábbi táblázat néhány fontos mutató tekintetében mutatja a különböző méretű vállalkozások súlyát a gazdaságban. Az adatok forrása az egyéni és társas vállalkozások adóbevallása. A vállalkozások helyzetét jellemző fontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2007-ben 2007 0-1 fő 2-9 fő 10-49 fő 50-249 fő 250 főnél nagyobb Összesen Vállalkozások száma* 75,9 19,6 3,7 0,7 0,1 100,0 Alkalmazottak* 6,7 21,4 21,8 19,7 30,4 100,0 Saját tőke 10,8 9,0 16,2 19,2 44,9 100,0 Árbevétel 8,7 14,6 18,9 20,5 37,2 100,0 Export 6,2 6,0 10,1 14,8 62,9 100,0 Hozzáadott érték 9,5 11,3 16,0 19,1 44,2 100,0 * pénzügyi szektorral Az árbevétel, export, saját tőket, bruttó hozzáadott érték mutatói pénzügyi szektor nélkül. A hozzáadott érték és export adatok csak a kettős könyvvitelű vállalkozásokra vonatkoznak a többi adat tartalmazza az egyéni és evás vállalkozások adatait is.

A mezőgazdaság az alkalmazottak 4, az össztőke 2,2 százalékával az összes árbevétel 1,9, az export 0,7, és a bruttó hozzáadott érték 2,1 százalékát realizálja, illetve állította elő. Méretkategóriák szerint az agrárvállalkozások erőforrás és teljesítménymutatói az alábbi táblázat szerint alakultak 2007-ben.

1

Az agrárvállalkozások helyzetét jellemző fontosabb mutatók megoszlása méretkategóriák szerint 2007-ben 0-1 fő

2-9 fő

10-49 fő

50-249 fő 1,5 39,0 38,2 36,6 50,2 40,2

250 főnél nagyobb 0,1 15,2 14,6 11,6 20,4 16,1

Összesen

Vállalkozások száma* 76,1 17,2 5,2 100,0 Alkalmazottak* 2,4 13,3 30,0 100,0 Saját tőke 4,6 13,8 28,8 100,0 Árbevétel 7,0 15,6 29,1 100,0 Export 2,4 8,8 18,2 100,0 Hozzáadott érték 2,9 11,2 29,7 100,0 * pénzügyi szektorral Az árbevétel, export, saját tőket, bruttó hozzáadott érték mutatói pénzügyi szektor nélkül. A hozzáadott érték és export adatok csak a kettős könyvvitelű vállalkozásokra vonatkoznak a többi adat tartalmazza az egyéni és evás vállalkozások adatait is.

Az agrárágazatot a versenyszféra egészéhez képest a mikrovállalkozások kisebb, a kis- és közepes vállalkozások nagyobb súlya jellemzi. Feltűnő a nagyvállalatok kisebb részesedése mind az erőforrásokból, mind a teljesítményekből.

2008-ban a regisztrált vállalkozások száma a gazdaságban meghaladta az 1,2 milliót és az előző évekhez képest tovább növekedett. A növekedést a nyilvántartott egyéni vállalkozások számának kiugró növekedése okozta. Ennek magyarázata, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük.

Az elmúlt években a vállalkozások ágazati szerkezete változott: a szolgáltató ágazatokban a vállalkozások száma növekszik, az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi ágazatokban csökken. A vállalkozások területi megoszlásának egyik jellemzője, hogy Budapesten és Pest megyében található a legtöbb vállalkozás. A működő vállalkozásoknak a lakossághoz viszonyított arányát tekintve kiemelkedik Budapest. Ezen kívül az átlagosnál nagyobb a vállalkozások aránya Győr-Moson-Sopron, Pest megyékben. A többi megyében, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben az átlagosnál alacsonyabb a vállalkozások aránya. Létszám szerint a vállalkozások túlnyomó többsége, 96%-a mikrovállalkozás, a kisvállalkozásokkal együtt arányuk már meghaladja a 99%-ot.

2007-ben a mikro- és kisvállalkozások foglalkoztatták az alkalmazottak felét, a közepes vállalkozások az alkalmazottak 20 százalékát. A mikro- és kisvállalkozások részesedése a foglalkoztatásból enyhén növekvő, a nagyvállalatoké csökkenő irányzatú. 2

A vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása a stabilizálódás jeleit mutatja. A nagyvállalatok részesedése túlnyomó, mintegy 45 százalék, a közepeseké 19, a mikro- és kisvállalkozásoké 36 százalék. A tőkekoncentráció tehát nagy, de az utóbbi években már nem fokozódott.

A 2000 utáni időszakban a különböző nagyságú vállalkozások árbevételének részaránya nem változott jelentősen. 2007-ben a nagyvállalatok az összes nettó árbevétel 37 százalékát, a középvállalatok 20, a mikro- és kisvállalkozások 43 százalékát realizálták (az egyéni vállalkozásokat és az evás vállalkozásokat is figyelembe véve). A kettős könyvvitelű vállalkozásoknak közel fele rendelkezik 10 millió forintnál kisebb árbevétellel, és több, mintegy négyötöde 100 millió forintnál kisebbel. A vállalkozások 16 százalékának nagyobb az árbevétele 100 millió forintnál.

Az exportértékesítés megoszlását 2002 óta az jellemzi, hogy a nagyvállalatok részesedése változatlan (63-65 százalék), a közepeseké 13-15 százalék, míg a mikro- és kisvállalkozásoké 20-22 százalék. 2007-ben a mikro- és kisvállalkozások az összes export 22, a közepesek 15 százalékát bonyolították.

A bruttó hozzáadott értéket a kibocsátás és a termelő felhasználás különbsége alapján határoztuk meg. Ez a szám a termékadók és támogatások egyenlegével együtt adja a GDP-t. Ez utóbbiakról azonban nincsenek vállalati adataink, ezért a bruttó hozzáadott érték mutatójával a GDP-t csak közelíteni tudjuk. A mikro- és kisvállalkozások, a közepes és nagyvállalatok részesedése egyaránt stagnált 2002 és 2007 között. A mikro- és kisvállalkozások állítják elő a hozzáadott érték több, mint egyharmadát, a közepesek ötödét, a nagyvállalatok kevesebb, mint felét.

Összefoglalóan megállapítható, a kis- és középvállalkozások alapvető szerkezeti jellemzői az utóbbi években nem, vagy alig változtak, gazdálkodásukat magas munkaerő- és alacsony tőkeintenzitás jellemzi. Nagyobb mértékben részesednek a foglalkoztatásból, mint az árbevételből vagy a jövedelemtermelésből.

3

2. A kisvállalkozások működésének egyes jellemzői

2.1 Piac, munkamegosztás

Ebben, és a további fejezetekben a jelzett kérdőíves felmérés eredményeire támaszkodunk. Az egyik kérdésben arra kérték a válaszolókat, hogy mondják meg: értékesítésük milyen százalékos arányban oszlik meg a belföldi vállalkozások (gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások, szövetkezetek), a közcélú szervezetek (önkormányzat, iskola, hivatalok, kórház, alapítvány, közhasznú társaság stb.), a lakosság (magánszemélyek) és a külföldi vevők között, vagyis értékesítésük mekkora hányadát exportálták. Továbbá az volt a kérdés, hogy ki a legnagyobb megrendelő, vevő, s az a vállalkozás eladásainak mekkora részét, hány százalékát vásárolta meg. Ez utóbbi a vállalkozás piacszervezetének koncentrációját, a vállalkozás piaci függését jellemzi.

A vállalkozások 55 százalékának a lakosság, 38 százalékának más belföldi vállalkozás, 5 százalékának közcélú szervezet és 2 százalékának a külföld a legfőbb piaca. A 0-9 fős mikrovállalkozások jellemzően a lakosság, a nagyobb vállalkozások főként más belföldi vállalkozások részére értékesítik termékeiket. A kivitelben a közepes vállalkozások tevékenysége a jellemzőbb. A vállalkozások jellemző piacai a mintában létszámnagyság-kategóriánként (2007) 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Lakosság 55,0 56,8 29,2 26,7 54,6 Belföldi vállalkozás 37,1 37,5 59,7 40,0 38,1 Közcélú szervezet 6,5 3,6 5,6 6,7 5,3 Export 1,3 2,1 5,6 26,7 2,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A belföldi vállalkozások piacán és a külpiacokon aktív vállalkozások között az átlagosnál nagyobb azok aránya, akik helyzetüket jónak és nem romlónak, illetve kisebb azoké, akik helyzetüket rossznak és nem javulónak látják. A vállalkozások 69 százaléka kevéssé függ legnagyobb vásárlóitól. Ők értékesítésük negyedénél kevesebbet adnak el legnagyobb vevőiknek és jellemzően a lakossági piacok résztvevői. A függő helyzetű vállalkozások - amelyek értékesítésük több mint három negyedét egyetlen vevőjüknek adják el – 13 százaléknyian vannak. Ők jellemzően nem 4

lakossági piacokon működnek. Különbség van a helyi és a tágabb piacra termelő vállalkozások között. A mikrovállalkozások helyi piacra, a kis- és közepes vállalkozások piacai nagyobb térben helyezkednek el.

- A kisvállalkozások piaci kapcsolatai között kitüntetett szerepe van a más vállalkozásokhoz fűződő kapcsolatoknak, és annak a munkamegosztási, illetve piaci struktúrának, amelyben a vállalkozások elhelyezkednek. A mindenkori gazdaságpolitika a kisvállalkozások kapcsán mindig erősíteni kívánja a vállalatközi munkamegosztást, a beszállítói kapcsolatokat.

A beszállítói kapcsolatokban a felek nem egyenrangúak, hanem az egyik fél domináns helyzetű, az együttműködés minden lényeges feltételét diktálja. Rendkívül szigorú, a termékre, a termelési folyamatra, a termelési folyamat szervezésére és irányítására, valamint a termék minőségére vonatkozó előírásokat érvényesít, mind mennyiségben, mind időben pontosan ütemezett szállításokat vár, diktált áron, elhúzódó fizetés mellett. Ma a beszállításban potenciálisan érintett vállalkozások termelésének minősége és ütemezése nem felel meg a szigorú minőségi és ütemezési követelményeket támasztó, jórészt külföldi tulajdonú nagyvállalatoknak. Ez nem véletlen, mert a nagyvállalatok által megkövetelt technológiai és munkafegyelem, a nagyvállalati mentalitás megteremtése a kevésbé hierarchizált felépítésű, kevésbé tagolt tevékenységű, a feladatok végrehajtását kevésbé szabályozó, a szabályok, belső megállapodások írásba foglalását kevésbé szorgalmazó kisvállalkozásoktól nagy erőfeszítéseket és befektetést igényel. A kisvállalkozásoknak egyik előnye rugalmasságuk, amely éppen a nagyvállalatokénál kisebb specializációból, sztenderdizációból és formalizációból fakad. A beszállítói szerep pedig éppen azt igényli, hogy a kisvállalkozások nagyvállalati mintákat követve működjenek, és

emellett még

mondjanak le döntési autonómiájuk, függetlenségük jelentős részéről, cserébe egy kevéssé jövedelmező, gyakran finanszírozási nehézségeket okozó, ám hosszú távú és biztosnak tűnő kapcsolat reményében. Ezt a hazai vállalkozások közül inkább a termelőkapacitásokkal és többé-kevésbé megfelelő termelési kultúrával rendelkező, de a piacképes termékeket nélkülöző, kapacitás-kihasználatlansággal küzdő, a nagyvállalati szervezet szétbomlása nyomán alakult kis- közepes és nagyszervezetek képesek vállalni.

Az eddigi tapasztalatok alátámasztják ezt a feltételezést. A beszállítókról szóló híradások egykori nagyvállalatokat nevesítenek. A multinacionális vállalatok szokásos beszállítói 5

rendszerei azonban piramisszerűen épülnek fel, a végső összeszerelők alatt a közvetlen beszállítók állnak. A piramison lefelé haladva a kisebb vállalkozások aránya növekszik. A harmadik-negyedik szinten már döntően csak kis- és közepes vállalkozások találhatók.

A minta alapján megbecsülhetjük az ipari beszállítói kapcsolatok nagyságrendjét. A minta ipari vállalkozásainak számát az ágazati súlyokkal korrigálva 44 olyan vállalkozást találtunk, amelynek fő piaca más belföldi vállalkozás. Ez a teljes minta 2,2 százaléka. Legfeljebb ennyi lehet tehát az ipari beszállítók aránya. A beszállítói kapcsolatok másik nagy területe a mezőgazdaság - élelmiszeripar - élelmiszer-kereskedelem vertikuma. A mintánkban található 75 mezőgazdasági vállalkozás közül 55 fő piaca más vállalkozás. Ez a minta 2,95 százaléka. Összesen tehát 5 százalékra becsülhetjük mintánkból a beszállító vállalkozások arányát.

- Bármely piacokon működjenek is a vállalkozások, fontos alkalmazkodniuk a különböző termékek, szolgáltatások értékesítési lehetőségeinek változásához. A piaci kihívásokra több válasz adható a technológia korszerűsítésétől a tevékenységek kiszervezéséig, de a lehetséges válaszok között szerepel profilváltás is. Egyes tevékenységekkel felhagynak, másokat elkezdenek. A minta vállalkozásainak 7,4 százaléka hagyott fel valamilyen tevékenységgel és 5,7 százaléka kezdett valamilyen korábban nem végzett tevékenységbe. Profilváltó vállalkozásoknak azokat neveztük, amelyek vagy leadtak, vagy felvettek valamilyen tevékenységet. Tevékenységet, piacot a vállalkozások 11,6 százaléka váltott.

A tevékenységszerkezet változtatása azonban önmagában nem garantálja a sikert. Megvizsgáltuk, hogy a tevékenységszerkezet változatlansága, vagy változása hogyan függ össze a vállalkozások elégedettségével. Ehhez az összes konjunktúra mutatóból indexet képeztünk. Minél kisebb az index, a vállalkozások annál elégedettebbek helyzetükkel és kilátásaikkal, illetve fordítva, minél nagyobb, annál elégedetlenebbek azokkal. Azt tapasztaltuk, hogy azon vállalkozások indexe a legkisebb, amelyek felvettek tevékenységi körükbe valamilyen korábban nem végzett új tevékenységet, de nem adtak le másokat, és azoké a legnagyobb, akik elhagytak valamilyen tevékenységet, de nem vettek fel újat. A tevékenységszerkezetüket nem változtató vállalkozások indexei e két csoport értékei között helyezkednek el.

6

Létszám-kategóriák szerint vizsgálva a kis- és közepes vállalkozások a mintaátlagnál nagyobb arányban váltottak profilt. A legnagyobb arányban a 10-49 fős kisvállalkozások. A minta egészében a piacot váltó vállalkozások konjunktúraindexei nagyobbak, vagyis rosszabb helyzetet és kilátásokat tükröznek. Ez alól a közepes vállalkozások kivételek, amelyeknél a piacváltás a konjunktúraindexek alapján sikeresnek tekinthető. A piacváltással, tevékenységváltással kapcsolatos itt tárgyalt összefüggések teljes mértékben megegyeznek a korábbi hasonló vizsgálatok eredményeivel.

- A vállalkozások versenytársaikkal szembeni versenyelőnyükként, megkülönböztető kompetenciáikként jellemzően leggyakrabban a jó vevői kapcsolatokat, a rugalmasságot, a jó minőséget és az alacsonyabb árat emelték ki. A legkevésbé gyakori versenyelőnyök a nagyobb választék, és a korszerűbb technológia volt. Érdemes megfigyelni a versenyelőnyök értékelésében, hogy a versenyképesség keményebb meghatározói: a termék, a szolgáltatás minősége, választéka, a technológia korszerűsége, vagy a termék, szolgáltatás alacsonyabb ára előtt a jobb vevői kapcsolatok és a rugalmasság1 állnak, tehát inkább a személyes, mint a technikai, inkább a szubjektív, mint az objektív elemek. A vállalkozások versenyelőnyeinek sorrendje létszámnagyság-kategóriánként (2007) jobb kapcsolat a vevőkkel Rugalmasság jobb minőség alacsonyabb ár szállítási határidők betartása fizetési pontosság nagyobb választék korszerűbb technológia Egyéb

0 fő 1 2 3 4 5 6 7 8 9

1-9 fő 1 2-3 2-3 4 5 6 7 8 9

10-49 fő 3 2 1 5 4 6 7 8 9

50 fő fölött 1-2 3-4-5 1-2 7 3-4-5 6 8 3-4-5 9

Átlag 1 2 3 4 5 6 7 8 9

A különböző méretű vállalkozásoknak azonban nincs igazán markánsan jellemző versenyelőnye. A sorrendek korrelációja szoros. A mikrovállalkozások két csoportjnak rangsora jobban hasonlít egymásra, mint a kis- és közepes vállalkozások bármelyikének sorrendjére. Fontos különbség viszont a mikrovállalkozások, illetve a kis- és közepes

1

A rugalmasság vonatkozhat a termék, a szolgáltatás jellemzőire, ha azokat a vevő igényeihez igazítják, de vonatkozhat egyéb körülményekre, például a szállítási határidőre, vagy a fizetési feltételekre, amik tehát nem a termék, szolgáltatás jellemzőivel állnak összefüggésben.

7

vállalkozások között, hogy a kis- és közepes vállalkozások rangsorában második helyen a termékkel,

szolgáltatással

kapcsolatban

álló

elem

áll

(jobb

minőség),

míg

a

mikrovállalkozásoknál a már említett puhább tényezők.

- A vállalkozások részvételének a vállalkozásközi munkamegosztásban egyik fontos mutatója a menedzsment - gazdasági, technikai, pénzügyi, stb. - szolgáltatások vásárlásának, piaci beszerzésének elterjedtsége.

Különböző kutatások tapasztalatai szerint a kisvállalkozásokat fejletlen belső vezetői munkamegosztás mellett irányítják. A kisvállalkozásokat leíró számtalan definíció egyik csokorja éppen ezt emeli ki megkülönböztető jegyükként, az egyszerű, tagolatlan vezetői szervezetet, ami gyors, rugalmas reagálóképességük legfőbb záloga. A belső szervezetből hiányzó tudás és kapacitás pótolható külső forrásból, a piacon hozzáférhető szolgáltatások megvásárlása révén.

A vezetői szervezet tagoltsága különböző célokat szolgál: egy része a döntés-előkészítést, a döntési alternatívák előnyeinek és hátrányainak a funkcionális területek (piaci, műszaki, logisztikai, pénzügyi, stb.) szempontjai szerinti átgondolását és kidolgozását, más része a szervezet mindennapos működését, adminisztrációját, például a könyvelést, a bérszámfejtést, vagy a vámügyintézést szolgálja. Az adminisztrációs rutinfeladatokat el kell végezni, a szervezeti döntéselőkészítést azonban a kisvállalkozásoknál az egyszemélyi vezető látóköre, és áttekintőképessége helyettesítheti. Ezért nem is várható, hogy a kisvállalkozások olyan mennyiségű differenciált szolgáltatást vásároljanak, ami egy nagyvállalat vezetői szervezetét pótolja. A kisvállalkozások egyszerű vezetési szervezete nem baj, hanem erény is lehet. Más a helyzet a közepes vállalkozásokkal. A közepes vállalkozások irányítása már differenciáltabb vezetői szervezetet igényel, ez azonban a tapasztalatok szerint nem igazán jellemző. Szervezetük általában differenciálatlan: a vállalkozások 85%-ban az ügyvezető vagy KKV vezetője kezében összpontosul a működéssel kapcsolatos feladatok 90%-a. Ő a logisztikus, a beszerző, a kereskedő, a termelésirányító, a minőségbiztosító és a humánpolitikus egyben.

A vállalkozások szolgáltatásvásárlásairól az alábbi táblázat nyújt felvilágosítást. A vállalkozások kiemelkedően a legnagyobb arányban adó- és számviteli szolgáltatást 8

vásárolnak. Ezt a jogi, a számítástechnikai, a reklám és a műszaki szolgáltatások vásárlása követi. A többi szolgáltatás igénybevétele az említettekhez képest ritka.

A vásárolt szolgáltatások gyakorisága létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Adó- és számviteli 66,2 67,7 64,4 56,3 66,7 Jogi 16,3 31,7 49,3 60,0 24,2 Számítástechnikai 16,2 27,4 45,2 62,5 22,3 Reklám, marketing 9,6 24,7 35,1 40,0 17,0 Műszaki-technológiai 9,4 16,5 32,9 66,7 13,6 Lízing 2,6 8,4 20,5 33,3 5,9 Hitelezési - befektetési 3,6 6,6 16,4 31,3 5,6 Minőségbiztosítás 2,0 6,3 23,3 43,8 4,9 Pályázatkészítés 2,1 5,6 21,9 37,5 4,6 Piackutatás, piacfelmérés 2,3 4,0 12,3 18,8 3,5 Üzleti terv készítés 2,3 3,3 9,5 12,5 3,1 Hitelbiztosítás 2,4 2,7 9,5 13,3 2,9 Faktoring 0,1 0,6 4,1 12,5 0,6 Egyéb szolgáltatás 0,4 0,5 0,0 6,7 0,5

Az alkalmazott nélküli vállalkozások az egyes szolgáltatásfajtákból az átlagosnál kevésbé, a mikro-, kis-, és közepes vállalkozások az átlagosnál nagyobb mértékben vásárolnak.

Az

alkalmazott

nélküli vállalkozások

nemcsak

kevesebbet

vásárolnak

az

egyes

szolgáltatásokból, de kevesebb féle szolgáltatást is keresnek a piacon. Az alkalmazott nélküli vállalkozások között az átlagosnál gyakoribb, hogy egyetlen szolgáltatást sem vásárolnak, vagy legfeljebb egyet. A mikrovállalkozások 2-nél, a kis- és közepes vállalkozások 3-nál több szolgáltatást vásárolnak az átlagosnál gyakrabban. A vásárolt szolgáltatások száma létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Egyet sem 26,0 16,4 13,3 12,5 21,4 Egyet 43,5 30,7 14,7 6,3 36,8 Kettőt 15,2 20,8 13,3 6,3 17,4 Hármat 7,8 13,4 13,3 12,5 10,3 Négyet 3,7 8,1 14,7 12,5 6,0 Ötöt és többet 3,8 10,6 30,7 50,0 8,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

9

2.2 Hálózatok Az elmúlt néhány évtizedben a vállalatközi kapcsolatokban sokféle együttműködési forma alakult ki. Egy kutató összesen harminc különféle kapcsolatot definiált, amelyből csak három tekinthető „klasszikus” piaci kapcsolatnak2. A vállalkozások együttműködésnek fő célja olyan előnyök elérése, amelyeket egyéni erőfeszítéseikkel nem tudnak kiharcolni, mert az együttműködés során a vállalkozások olyan erőforrásokat is használhatnak céljaik elérése érdekében, amelyeket nem egyénileg birtokolnak 3. A hálózatok és a hálózatszervezés emiatt kitüntetett jelentőségűvé vált.

A kis- és közepes vállalkozások működésében különösen fontos szerepet játszanak a vertikális4 és a horizontális hálózatok. Ezek felépítésükben és működési sajátosságaikban is lényegesen különböznek egymástól. „A vertikális hálózatok a közös célok elérésére létrejött együttműködések, gyakorlatilag az értéklánc mentén szerveződnek a kooperációk. Ezért az együttműködő tagok között csak a kooperatív magatartási forma fedezhető fel, azaz verseny (kompetitív viselkedési forma) nincs. Ezzel szemben a horizontális hálózatok esetén a hálózat tagjai is versengenek bizonyos esetekben egymással, más esetekben pedig együttműködnek a közös célok elérésében. Ezért ezekre a hálózatokra inkább az ún. ’együttműködve versengés’ a jellemző, tehát gyakran előfordulhat, hogy a tagok érdekei messze nem esnek egybe.”5

Itthon a kilencvenes években mind a nagyvállalatok, mind a kisvállalkozások határai gyakran elmosódottá váltak. A szervezeti előzmények nélküli vállalkozások erőforrásai legtöbbször nem piacgazdasági, hanem társadalmi eredetűek és természetűek voltak: a háztartás meglévő és mozgósítható eszközeit és energiáit szervezték egységbe a családi, volt munkatársi, baráti, szomszédsági kötelékek hálózatának talaján. Ez mind a mai napig jellemző a mikrovállalkozások jelentős részére. A tervgazdaság vállalati szerkezetének lebomlása nyomán az

egykori nagyvállalatokból alakult

kereszttulajdonlások

sűrű

szövete

kötötte

(kis-

össze.

és közepes)

vállalkozásokat

Hálózatszerveződést

jelentett

a

2

Imreh Szabolcs: Vállalkozásfejlesztés, mint a kis- és közepes vállalkozások hálózatosodásának ösztönzése Doktori értekezés 2005. 52. oldal 3 Imreh: Im. 72. oldal 4 A vertikális hálózatokról más összefüggésben –mint beszállítói kapcsolatokról az előző pontban már volt szó. 5

Imreh: Im. 57. oldal

10

növekedésnek az az útja is, amelyet a meglévő vállalkozás vagy vállalkozások mellett új cég(ek) alapítása vagy más cégek felvásárlása jellemzett, vagyis a cégcsoportok kialakulása. Széles körben terjedt el a tevékenység-kihelyezés, a bedolgozói kapcsolatrendszer, a franchise. Meghonosodtak az inkubátorok, az innovációs parkok, ipari parkok, vállalkozási övezetek, stb., amelyek létrehozása mögött az a feltételezés (is) húzódott meg, hogy a térbeli közelség

valamilyen

kölcsönösen

előnyös

együttműködést

generálhat,

amely

többletteljesítményben ölthet testet.

Vállalkozáscsoport részének azokat a vállalkozásokat tekintjük, amelyeknek más vállalkozásban is van meghatározó tulajdonrészük, vagy amelyekben más vállalkozásnak van meghatározó tulajdonosi befolyása. A vizsgált vállalkozások 12 százaléka része vállalkozáscsoportnak, 88 százaléka nem. A vállalkozáscsoportok a kis- és közepes vállalkozások körében jóval gyakoribbak, mint az alkalmazott nélküli és mikrovállalkozások körében. Ezek az adatok hibahatáron belül térnek el a korábbi (2003-as, 2005-ös, 2007-es) felmérések adataitól, vagyis lényegében azonosak azzal. Ugyanakkor az adóbevallások adatainak elemzése alapján megállapítható, hogy a hálózatosodás a tulajdonosi kapcsolatok szerint vizsgálva előrehaladt a magyar gazdaságban: a más vállalkozásokba történő befektetéseknek mind száma, mind értéke, mind az összes jegyzett tőkéhez viszonyított aránya növekedett. Emellett a hálózatba tartozó vállalkozások átlagosan több erőforrással rendelkeznek, mint nem hálózatosodott társaik, és teljesítményük is nagyobb.6

Többszörös vállalkozóknak azokat tekintjük, akiknek több vállalkozásban van 25 százaléknál nagyobb tulajdonrésze. Többszörös vállalkozónak a minta 10 százaléka tekinthető. A többszörös vállalkozás a kis- és közepes vállalkozásoknál az átlagosnál szintén gyakoribb, bár van rá példa az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozások körében is.

A hálózatosodás egyik oldala a más vállalkozásokba történő befektetés, de annál sokkal szélesebb kategória, amit az informális és formális együttműködések felől közelítettünk meg. Hálózati elemnek tekintjük mind az informális, mind a formális együttműködéseket. Vagyis a segítségnyújtás különböző formáit az információadástól, tanácsadáson keresztül az anyag-, szerszám-, gépcseréig, illetve a vevők egymáshoz küldéséig. Másrészt hálózati

6

A kis- és közepes vállalkozások helyzete 2005-2006 Éves Jelentés Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2008.

11

elemnek tekintjük a formális együttműködést a beszerzésben, értékesítésben, fejlesztésben, a közös beszerzést, értékesítést, fejlesztést, vagy a közös pályázatot. Az együttműködés egyébként a vállalkozások között nem magától értetődő, mert a vállalkozók személyisége, kompetitív, vagy kooperatív szerepfelfogása is belejátszik az együttműködés elutasításába, vagy elfogadásába.

Valamilyen informális együttműködésben (tanácsadás, szerszám, gép, pénzkölcsönzés, üzletszerzés, stb.) a vállalkozások kevesebb, mint a fele, 43 százaléka vesz részt. Formalizáltabb együttműködésnek (közös beszerzés, értékesítés, termelés, stb.) a vállalkozások 15 százaléka résztvevője. Bármilyen együttműködés (vagy informális, vagy formális) a vállalkozások 47 százalékát jellemzi.

Ezek az adatok kisebbek, mint amit a korábbi évek adatai mutatnak. A hálózatosodás tehát – ha nem a tulajdonosi kapcsolatok alapján értelmezzük - csökkenni látszik. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a hálózatosodásnak korlátai vannak. Nem várható, hogy a hálózatosodás addig bővül, amíg az üzleti szféra vállalkozásai egyetlen nagy hálózatot alkotnak. Vagyis a hálózatosodásban részt vevő vállalkozások aránya egy felfutás után alacsonyabb szinten stabilizálódik. Másfelől feltételezhetjük, hogy a vállalkozói környezet változása hat a hálózatosodás alakulására: növekvő gazdaságban a kapcsolatok bővülésére, stagnáló, vagy recesszió által sújtott gazdaságban a kapcsolatok szűkülésére számíthatunk. A recesszió ugyanis fogyasztja a társadalmi tőkét. A társadalmi tőke, amely a társadalomban, vagy egyes részeiben élő bizalomból származik gazdasági jelentőségű, a gazdaság fejlődését erőteljesen befolyásolja. Hazánkban a társadalmi tőke tartósan alacsony színvonalú, a társadalom bizalomhiányos. („A bizalom a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés elvárása egy közösségen belül a közös normák alapján, e közösség más tagjai részéről.”7) Az elmúlt években tovább csökkenő bizalom érhető tetten a vállalatközi együttműködések alakulásában, ez tükröződik a hálózati kapcsolatok szűkülésében.

Mind az informális, mind a formális együttműködés létszámnagyság-kategóriánkénti eloszlását az jellemzi, hogy a legkisebb vállalkozások, vagyis az alkalmazott nélküli

7

Francis Fukuyama: A bizalom Európa 1997.

12

vállalkozások az átlagosnál kevésbé, a nagyobbak, a mikro-, kis- és közepes vállalkozások az átlagosnál jobban részesei annak.

Informális és formális együttműködések létszámnagyság-kategóriánként 0-fő 1-9 fő 10-49 fő Részt vesz valamilyen együttműködésben Nem vesz részt Összesen

41,7 58,3 100,0

52,4 47,6 100,0

68,9 31,1 100,0

50 fő fölött 66,7 33,3 100,0

Összesen 47,3 52,7 100,0

A különböző informális segítségnyújtások gyakoriságát mutatja a következő táblázat. Érdemes megfigyelni, hogy az adó, a jogi és az egyéb tanács után mindjárt az üzletszerzés és a munkasegítség következik, utóbbi kettő minden hatodik-hetedik vállalkozást érint. Informális együttműködések létszámnagyság-kategóriánként 0-fő 1-9 fő 10-49 fő Adó- számviteli tanács Jogi tanács Egyéb tanács Üzletszerzés, vevő szerzés Besegítés valamely munka elvégzésébe Műszaki-technológiai tanács Hitelezési - befektetési tanács Szerszám-, gép-, berendezés kölcsönzés Pályázati tanácsadás Európai Unióval kapcsolatos tanácsok Pénzkölcsönzés

20,2 11,7 12,9 11,1 10,8 9,7 4,6 5,1 3,0 2,9 2,5

22,1 20,5 17,9 19,4 16,9 15,8 8,4 7,4 6,8 5,0 3,1

34,2 33,8 23,3 19,4 21,9 23,3 13,7 12,3 15,1 8,2 6,8

50 fő fölött 20,0 20,0 13,3 18,8 13,3 31,3 0,0 6,7 13,3 12,5 0,0

Összesen 21,5 16,3 15,3 14,9 13,7 12,9 6,5 6,3 5,1 4,0 2,9

A formális együttműködések gyakorisága nem magas. A vállalkozások 9 százaléka közös értékesítésben, 8 százaléka közös beszerzésben, 5 százalék közös termelésben vesz részt. A fejlesztési és pályázati együttműködések ennél ritkábbak. Figyelemre méltó, hogy az értékesítési, és termelési együttműködésekben a kisvállalkozások, a beszerzésben a közepes vállalkozások a legaktívabbak.

Formális együttműködések létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Átlag Beszerzés 6,4 8,8 14,9 20,0 7,8 Értékesítés 6,0 9,2 12,3 20,0 7,7 Termelés 4,1 5,1 5,5 13,3 4,6 Fejlesztés 1,7 2,9 4,1 6,7 2,3 Pályázat 1,0 1,8 2,7 0,0 1,4

13

A következőkben a hálózatosodás különböző elemeit egyetlen változóba próbáljuk összevonni. Erre az ad lehetőséget, hogy a különböző jellegű vállalkozói együttműködések sorba rendezhetők a kapcsolat formalizáltsága szerint.

A vállalkozások közti együttműködésnek különböző szintjei lehetségesek. Ezek a szintek hierarchiát alkotnak abból a szempontból, hogy azok a várakozások, amelyeket a felek az együttműködéshez kötnek, milyen valószínűséggel teljesülnek, vagyis az együttműködők milyen mértékben számolhatnak a megállapodás teljesülésével. A szinteken felfelé haladva a szolgáltatás teljesülésének valószínűsége nő. Más szóval a hierarchia szintjein felfelé haladva az együttműködés kockázata csökken. A legalsó szinten a szívességi – szolgálati és viszontszolgálati – együttműködés áll. Ennél a formánál szolgálat és viszontszolgálat elválhat egymástól. Segítek neked most valamiben, holnap segítesz nekem másban. Ennél fejlettebb a szóbeli, vagy írásbeli megállapodás, ami egy konkrét tranzakcióban jön létre, ahhoz kapcsolódóan mindkét fél kötelezettségeit rögzíti. Ha a megállapodást leírják, szerződésbe foglalják, akkor annak formalizátsága nagyobb ugyan, ám ez nem jelent más minőséget a szóbeli megállapodáshoz képest. Végül, az együttműködésben foglalt szolgáltatások biztosításának egy újabb szintje az, ha a szolgáltatások teljesítését utasításokkal kikényszeríthetővé teszik: a szolgáltatást hierarchikus kontroll alá helyezik. Vagy úgy, hogy a vállalkozás a saját szervezetén belül hozza létre a szükséges részleget, vagy úgy, hogy meghatározó tulajdonosi befolyásra tesz szert a jogilag elkülönült szolgáltatóban. A különböző megoldások a kontroll mértékében térnek el egymástól.

Két kategóriát különítettünk el. Egyrészt azokat a vállalkozásokat, amelyeket tulajdonosi kötelék fűz össze, vagyis vállalkozáscsoport tagjai, valamint azokat a amelyeket szerződéses –szóbeli, vagy írásbeli – megállapodás, vagy szívességi kötelék fűz össze. Ezt összefoglalóan tulajdonosi és hálózati köteléknek neveztük el. Egy másik kategóriába soroltuk azokat a vállalkozásokat, amelyek semmilyen, sem formális, sem informális együttműködésben nem vesznek részt, vállalatcsoportnak sem részei, vagyis atomizáltak, tisztán adás-vételi kötelék fűzi őket más vállalkozásokhoz. Ezeket a vállalkozásokat a továbbiakban hálózaton kívülieknek nevezzük. Mintánkban a vállalkozások 52 százaléka rendelkezik tulajdonosi, vagy hálózati kötelékkel, 48 százaléka hálózaton kívüli. Vagyis a vállalkozások nagyobb része, 52 százaléka valamilyen vállalkozási hálózat része.

14

Megfigyelhető, hogy a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva a hálózati vállalkozások aránya meredeken nő, viszont a hálózaton kívüli vállalkozások aránya meredeken csökken.

Tulajdonosi, informális, vagy formális együttműködésben részt vevő vállalkozások aránya létszámkategóriák szerint a mintában 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Tulajdonosi és hálózati 45,6 57,9 75,3 73,3 52,0 Hálózaton kívüli 54,4 42,1 24,7 26,7 48,0 Összesen 45,6 57,9 75,3 73,3 52,0

2.3 Innováció

Az innováció klasszikus értelmezése szerint a termelési tényezők új kombinációja. Az innováció típusai ezen klasszikus értelmezés szerint a következők: új termékek bevezetése, új gyártási módok meghonosítása, új piacok megnyitása, új nyersanyagok vagy félkész termékek beszerzése, iparági átszervezés. A fogalom később leszűkült a műszaki innovációk fogalmára, az új termékek és gyártási módok bevezetésére, majd kitágult és napjainkban felöleli a vállalkozások működésének minden területét.

Az újszerűség és az előállítás hatékonyságának növelése mellett a termék tulajdonságainak fejlesztései alkotják a műszaki innováció jelentéstartományát. A hatékonyság növelése a munkaerőben, anyagban, tőkeráfordításban, szállítási költségben, stb. elérhető megtakarítást, a termék tulajdonságainak fejlesztése a pontosabb, erősebb, gyorsabb, rugalmasabb, biztonságosabb, egészségesebb, hosszabb élettartamú, gazdaságosabb, felhaszálóbarátabb, kevésbé környezetromboló, informatívabb, új designú, nagyobb kapacitású, stb. termékek létrehozását jelenti8. Vagyis az innováció fogalmának leszűkülésével párhuzamosan egy másik jelentésváltozás is végbe ment. A gyökeres változások mellett a marginális változások is a fogalom részeivé váltak.

A technológiai innovációt a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény definiálja. „A gazdasági tevékenység hatékonyságának, jövedelmezőségének javítása, illetve 8 Inzelt Annamária: Néhány elgondolás a kisszervezetek innovációs tevékenysége reprezentatív felmérésének megoldására OMFB- Innovációs Kutató Központ 1994.

15

kedvező társadalmi és környezeti hatások elérése érdekében végzett tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási, kereskedelmi műveletek összessége, amelyek eredményeként új vagy lényegesen módosított termékek, eljárások, szolgáltatások jönnek létre, új vagy lényegesen módosított eljárások, technológiák alkalmazására, piaci bevezetésére kerül sor, beleértve azokat a változásokat, amelyek csak adott ágazatban, vagy adott szervezetnél minősülnek újdonságnak.”9 Ez a definíció relatív, puha: nem nemzetközi sztenderdekhez mér, hanem újdonságnak fogad el olyan megoldásokat, amiket az adott szervezetnél újnak tekintenek, így jelentése egybeolvad az adaptáció fogalmával.

Ebben az értelemben, vagyis az innovációnak az adaptációtól nem elváló definíciója szerint a termék és technológiafejlesztés a mikro- és kisvállalkozások életének szerves része, anélkül, hogy többségük tudna és beszélne róla. A vízvezeték-, vagy villanyszerelő, aki „technológiáját” a lakás sajátosságaihoz illeszti, innovál. Innovál a könyvelő, vagy a jogász, aki az új jogszabályokat alkalmazza, a vegyeskereskedés tulajdonosa, aki valamilyen célszerű szempont szerint átrendezi a polcokon az áruit szintén, hiszen megváltozik terméke vagy/és technológiája. Valójában azok a vállalkozók, akik egyedi termékeket állítanak elő, vagy egyedi szolgáltatást nyújtanak, minden egyes munkájukban újítanak, hiszen minden munkájuk más, mindig, mindent kicsit másként csinálnak.

A nagyvállalatok termelését a specializált munkamegosztás, az ismétlődő folyamatok nagyfokú állandósága, begyakorlottsága – sztenderdizáltsága - és a magas fokú írásbeli szabályozottság jellemzi. A termék-, vagy technológiafejlesztés, a termék, vagy termelési eljárás kis módosítása is változásokat generál a munkamegosztásban, az ismétlődő folyamatokban, ezek megtervezésében és dokumentálásában. Vagyis létezik egy viszonyítási alap, amihez képest a változások értelmezhetők. A kevésbé hierarchikus, kevésbé tagolt és szabályozott tevékenységű, az írásbeliséget lehetőleg mellőző mikro- és kisvállalkozásoknál hiányoznak ezek a viszonyítási alapok. Ami a nagyvállalatoknál eseményszámba megy, mert működésükben nagy változásokat idéz elő, az a mikro-, vagy kisvállalkozásoknál - a rugalmasabb szervezet miatt - természetes. Persze kétségtelen, hogy nem ezek a kisebb,

9 2004.évi CXXXIV. Tv a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról

16

marginális változások vezetnek forradalmian új termékekhez, vagy eljárásokhoz legyen szó akár a kis-, akár a nagyvállalatokról10.

A tanulmányt megalapozó felmérésben azt fogadták el innovációnak, amit a válaszoló annak mondott. Ugyanakkor nem szűkítették le az innovációt a termelési-műszaki területre, hanem napjaink szélesebb értelmezéséhez alkalmazkodva a vállalati működés bármely területén – termelés, értékesítés, marketing, pénzügy, beszerzés, szállítás, irányítás – történt fejlesztéseket ide sorolták. Ide értették például: új értékesítési csatorna megnyitását, vagy a banki kapcsolatok, vagy a beszerzés, vagy az értékesítés internetre helyezését, vagy a könyvelés kihelyezését más vállalkozáshoz, vagy a nyilvántartások rendszerbe szervezését, stb.

A vállalkozások 13 százaléka számolt be jelentősebb fejlesztésről a vállalkozás valamilyen működési területén. Ágazatonként az iparban és a mezőgazdaságban a legnagyobb az innovatív vállalkozások aránya, a többi aggregált ágazatban kisebb. Az ipari és mezőgazdasági vállalkozások 21, illetve 20, a többi ágazatba tartozó vállalkozások 12-13 százaléka

számolt

be

valamely

innovációról.

Nem

meglepő,

hogy a

nagyobb

vállalkozásoknál az innováció gyakoribb, a legkisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva a valamilyen területen újító vállalkozások aránya meredeken nő. A közepes vállalkozásoknál eléri az 50 százalékot. Jelentősnek minősített fejlesztések aránya létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Valamilyen területen újított 8,4 16,9 33,8 50,0 13,2 Nem újított 91,6 83,1 66,2 50,0 86,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Az alábbi táblázat a megvalósított innovációk gyakoriságát mutatja a vállalati működés különböző területein. Az innovációk gyakorisága a beszerzés, termelés, értékesítés területén a legnagyobb, ám ez létszám-kategóriánként változó. A kis- és közepes vállalkozások 10 „A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az OECD-országokban - ötéves periódus alatt - az ipari vállalkozások negyede hajt végre innovációt, a vállalkozások 50-60 százaléka törekszik rendszeres korszerűsítésre, s 10-15 százaléka ténylegesen eredeti, új tudományos és technológiai eredményre épülő terméket vagy szolgáltatást is bevezet a piacra. A magyar gazdaságban azonban az innovációs teljesítményt felmutató vállalkozók aránya rendkívül szerény. Az unió által készíttetett CIS-3 Közösségi Innovációs Felmérés szerint például hazánkban ma a vállalatoknak csak harmadakkora hányada innovatív, mint az európai gazdaságokban.” Papanek Gábor: Innováció helyett adaptáció? Népszabadság 2007. augusztus 3.

17

innovációs aktivitása a termelés területén a legnagyobb, a 0 fős vállalkozásoké a beszerzésben, az 1-9 fős vállalkozásoké az értékesítésben. A megvalósított innovációk gyakorisága területenként és létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0-fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Beszerzés (logisztika) 4,1 6,8 9,6 20,0 5,5 Értékesítés-marketing 1,9 3,5 13,5 33,3 3,3 Termelés 2,1 4,0 8,1 13,3 3,2 Egyéb 1,0 3,6 12,2 13,3 2,6 Szállítás 1,4 2,9 4,2 6,7 2,2 Pénzügy 1,1 0,8 4,1 0,0 1,1 Irányítás 0,4 1,3 5,5 6,7 1,0

Az innováció része a kutatás – fejlesztés. „Kutatás és kísérleti fejlesztésen azt a rendszeresen végzett alkotó munkát értjük, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról alkotott ismeretek gyarapítását is, valamint ennek az egész ismeretanyagnak a felhasználását új alkalmazások kidolgozására. Az így értelmezett K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.”11 Mint látható, a K+F definíciója messze túllép a műszaki területen, de még a közgazdaságtan területén is.

Egészében a vállalkozások 5 százaléka végez valamilyen K+F tevékenységet, a vállalkozás növekvő méretével növekvő arányban. Jelesül a legkisebb vállalkozások 3-4, a közepes vállalkozások 25 százaléka. Tapasztalatok szerint különbség van a kis- és nagyvállalatok között az innováció input és output oldalai között. A kisvállalkozások K+F ráfordításai egy főre vetítve kisebbek a nagyvállalatokénál, míg a piacra bevezetett új termékek és eljárások tekintetében a kisvállalkozások megelőzik a nagyvállalatokat12.

A K+F tevékenység aránya létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0-fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Végez K+F tevékenységet 3,4 5,7 16,2 25,0 5,0 Nem végez 96,6 94,3 83,8 75,0 95,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

11

Török Ádám - Papanek Gábor: Az EU tagországok innováció- és kkv-politikájának kapcsolódása 2004. augusztus. 10. oldal 12 Kosztopulosz Andreász: Az üzleti angyalok szerepe a fiatal, növekedésorientált kisvállalkozások finanszírozásában Doktori értekezés 2007.

18

A valamilyen innovációról, vagy K+F tevékenységről beszámoló vállalkozások zöme, közel 80 százaléka valamilyen vállalatközi együttműködésnek is részese.

2.4 Növekedés A vállalkozások növekedése a vállalkozás megkezdése előtti helyzettől a szervezeti és politikai hálózatépítésig, a vállalatbirodalmak létrejöttéig bezárólag különböző szakaszokból áll. Egy-egy növekedési szakaszt hasonló piaci viselkedés, hasonló szervezeti és vezetési problémák jellemeznek, de a szakaszok minőségileg mások. Kritikusak azok a döntések, amelyek az egyes szakaszok elhagyásához szükségesek. Tartalmuk az, hogy a vállalkozó vállalja-e a növekedést, vagy inkább megakasztja azt, és a tevékenységét alacsonyabb szinten állandósítja. A vállalkozás növekedése ugyanis nem csak a megbízható munkaerő, és a működéshez szükséges tőkemennyiség, valamint a vállalkozás infrastruktúrája tekintetében támaszt többlet-igényeket, hanem a vállalkozás működtetéséhez szükséges szakismeretekben, a felmerülő kockázatokban, a szervezeti működés áttekinthetőségében, a vezetési szintek számában, a vezetői munka megosztásában, stb. is. Egyáltalán nem nyilvánvaló tehát, hogy a vállalkozó a növekedés mellett dönt, új munkaerőt alkalmaz, tőkét fektet a vállalkozásába.

A növekedés a legszűkebb értelemben valamilyen teljesítménymutató: az üzleti forgalom, az árbevétel növekedését jelenti. A legjobban azonban a hozzáadott érték, a létrehozott új érték növekedése méri, amelyből hiányoznak a termelő-felhasználás összetevői. A teljesítmény növekedés tartósságának azonban feltétele a rendelkezésre álló termelési tényezők által behatárolt lehetőségek kiterjesztése, ami e tényezők bővítésén nyugszik. Tanulmányunkban a vállalkozások növekedését a beruházás és a létszámbővítés, a munkahelyteremtés közelítjük meg. Persze, a létszám és kapacitásbővítésen kívül a vállalkozások növekedésének több útja is lehetséges. Növekedhetnek a vállalkozások beruházás nélkül is többletmunkára, vagy alvállalkozói hálózatokra alapozva. Emellett a meglévő eszközöknek a korábbitól eltérő célú használata, azaz profilbővítés, vagy profilváltás révén is.

A felmérés szerint vállalkozása szempontjából jelentős beruházást a vállalkozások 27 százaléka tervez. A kisebb vállalkozások felől a nagyobbak felé haladva a beruházó vállalkozások aránya monoton nő. A korábbi évekhez (2005: 31, 2007: 29 százalék) képest a beruházást tervező vállalkozások aránya csökkent. Valamennyi méretkategóriában csökkent 19

a beruházási aktivitás. A mikrovállalkozásoknál alig, ám a kis- és közepes vállalkozásoknál jelentős mértékben, a kisvállalkozásoknál 9, a közepeseknél 20 százalékkal.

Beruházást tervező vállalkozások aránya létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Tervez 20,7 32,4 45,9 60,0 26,8 Nem tervez 79,3 67,6 54,1 40,0 73,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A főbb beruházási célok az említések sorrendjében: számítástechnika, új termék, szolgáltatás bevezetése,

gépjárművásárlás,

jelenlegi

műhelye,

üzlete

épület-felújítása,

új

gyártóberendezés, technológia, végül új üzlet, műhely vásárlása. A kis- és közepes vállalkozások rangsora ettől eltér. A közepes vállalkozásoknál az első helyeken azonos arányban a számítástechnika, a gépjárművásárlás és a jelenlegi üzlete, műhelye felújítása áll, míg a kisvállalkozásoknál a gépjármű beszerzése a számítástechnikai beruházás és az új termék, szolgáltatás bevezetése áll az első helyeken. Ezek a beruházási célok a vállalkozások infrastruktúráját szolgálják első sorban, a vállalkozások tevékenységével kapcsolatos beruházási célok háttérbe szorultak tavalyhoz képest.

Aggregált ágazatonként az ipari a mezőgazdasági és szolgáltató vállalkozások tervezett beruházási aktivitása nagyobb, mint a mintaátlag, az építőipari és kereskedelmi vállalkozásoké kisebb annál. A mezőgazdaságban és az építőiparban a gépjárművek vásárlása, az iparban az új gyártóberendezések beszerzése, a kereskedelemben az új termékkel,

szolgáltatással

kapcsolatos

beruházások,

a

szolgáltató

ágazatokban

a

számítástechnikai beruházások állnak az első helyen. Létszámbővítést a vállalkozások 4,2 százaléka tervez. A létszámbővítésre és a beruházásra adott válaszok alapján három kategóriát különítettünk el. Növekvőnek azokat a vállalkozásokat neveztük, amelyek vállalkozásuk méretéhez képest jelentős beruházást, valamint foglalkoztatásbővítést is terveztek (a minta 2,7 százaléka). Az inkább növekvők kategóriája a vagy létszámbővítést, vagy jelentősebb beruházást tervezőket fedi (26%). Végül a nem növekvők közé a sem létszámbővítést, sem beruházást nem tervezőket soroltuk (71%).

20

A vállalkozások és a növekedés létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Növekvő 1,1 4,0 8,2 6,7 2,7 Inkább növekvő 21,3 30,6 41,1 60,0 26,2 Nem növekvő 77,6 65,4 50,7 33,3 71,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Bár első ránézésre feltűnő a vállalkozások kategóriák közti eloszlásának aránytalansága, a növekvők kis, a nem növekvők nagy aránya, de nemzetközi tapasztalatok szerint is a vállalkozások túlnyomó többsége nem kíván növekedni. A növekvő vállalkozások aránya 2007-hez képest csökkent: ezek az arányok 4 és 69 százalék voltak. Akad olyan vélemény, hogy illúzió abban reménykedni, hogy a mikrovállalkozások tömegesen kis- és középvállalatokká növekszenek, megoldva a munkanélküliség és a gazdasági növekedés problémáit. Szerinte a mikro- és kisvállalkozások, valamint közepes vállalkozások másként születnek. Más méretű piacon működnek és másfajta törvényszerűségeknek alávetve növekednek. A mikrovállalkozásoknál nagyobb vállalkozások létrehozásához tőke kell. A létrejött új vállalkozások zömét pedig tőke nélkül alapították: olyan tevékenységeket végeznek, amihez nem kell tőke, vagy elég a minimális befektetés. Ezek a vállalkozók emellett többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak. Jellemzőjük az is, hogy tradicionális életviteli mintákat követnek, amikor nem fejlesztésre, hanem megélhetésre, fogyasztásra és családi felhalmozásra törekszenek. Alapvető sajátosságuk a háztartás és a vállalkozás egymásra épülése. Mindezek az önfoglalkoztatói, mikrovállalkozói státusz tömeges megváltoztatása, a növekedés ellen szólnak13. A fenti táblázatban a növekvő vállalkozások aránya a vállalkozások méretével emelkedik, illetve a nem növekvőké csökken. A 0 fős vállalkozások 1, 1-9 fős mikrovállalkozások 4, a kisvállalkozások 8 és a közepesek 7 százaléka növekvő.

Ágazatonként vizsgálva, az ipari és építőipari vállalkozások között a többi ágazathoz képest nagyobb a növekvő (4,4%, illetve 3,4%) vállalkozások aránya. A többi ágazatban a növekvő vállalkozások aránya mintátlag alatti. A vállalkozások növekedése ágazat szerint Mezőgazdaság Ipar Építőipar Kereskedelem Szolgáltatások Összesen Növekvő 0,0 4,4 3,4 2,4 2,7 2,7 Inkább növekvő 32,4 28,9 24,9 23,0 27,5 26,3 Nem növekvő 67,6 66,7 71,8 74,5 69,8 71,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

13

Laky Teréz: A kisvállalkozások növekedésének korlátai Szociológiai Szemle 1998. 1. Sz.

21

Ismert, hogy az innováció a gazdasági növekedés fontos tényezője. Mintánkban is szoros összefüggést találunk a vállalkozások újító tevékenysége és a növekedés között. A növekvő vállalkozások között a valamilyen innovációt megvalósított vállalkozások aránya a mintaátlagnál jóval nagyobb, míg a nem növekvőknél jóval kisebb.

A vállalkozások innovációja növekedési kategóriánként a mintában Növekvő Inkább Nem növekvő növekvő Valamilyen területen újított 51,9 22,0 8,7 Nem újított 48,1 78,0 91,3 Összesen 100,0 100,0 100,0

Összesen 13,4 86,6 100,0

Ugyancsak nagyobb a növekvő és kisebb a nem növekvő vállalkozások aránya a piacot váltó vállalkozások között. Végül megemlítjük, hogy a növekvő vállalkozások hálózatosodottsága nagyobb a nem növekvőkénél.

2.5 Finanszírozás

Az alábbi fejezetben a vállalkozások finanszírozásával kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk részletesebben. Egyrészt bemutatjuk a vállalkozások finanszírozási

formáit, másrészt

tipizáljuk a vállalkozások finanszírozási helyzetét, végül elkülönítjük a finanszírozási feszültségeket jelző vállalkozások két alapvetően különböző csoportját. 2.5.1 Hitelek

A vállalkozások finanszírozása alapvetően a cégek tőkéjén, hitelein és jövedelmein alapul. A kettős könyvvitelű vállalkozások14 25 százalékának 247 ezer forintnál, felének 3 milliónál, három negyedének 10 millió forintnál kisebb volt a saját tőkéje 2007-ben. (Ez az utolsó év, amiről

adóbevallásokkal

rendelkezünk.)

Az

üzleti

szféra

össztőkéjének

fele

a

nagyvállalatoknál koncentrálódott, a másik felén osztoztak a mikro-, kis-, és közepes vállalkozások. Ezzel függ össze, hogy az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos saját tőkéje meglehetősen kicsi. Az alkalmazott nélküli vállalkozások felének átlag tőkéje 1,5, az 1-9

14

Tőkeadatokat az adóbevallások csak a kettős könyvvitelű vállalkozásokra nézve tartalmaznak. Sem az egyéni, sem az evás vállalkozások tőkéje nincs nyilvántartva.

22

fős mikrovállalkozásoké 4 millió forint. A 10-49 fős kisvállalkozások mediánja 31 millió forint volt.

A vállalkozások finanszírozásának a saját forrásaikon kívül fontos elemei a hitelek és kölcsönök. A vállalkozások jelentős része - a kettős könyvvitelűek 78 százaléka - hitel nélkül gazdálkodik. A kisebb vállalkozások kisebb arányban rendelkeznek hitelekkel, mint a közepes és nagyvállalkozások. A vállalkozások 99 százaléka használja a rövid lejáratú hitelek mintegy 87 százalékát, a hosszú lejáratúak 54 százalékát, míg a vállalkozások 1 százaléka a hitelek 13, illetve 46 százalékát.

A mikro-, kis, és közepes vállalkozások külső finanszírozása a kilencvenes évek közepén bekövetkezett romlás, majd stagnálás után 2000-től látványosan javult. 1999-2006 között közel hétszeresére növekedett a kisvállalkozások hitelállománya. A hitelállomány igen nagymértékű emelkedése tehát döntően annak tudható be, hogy a mikro- és kisvállalkozások egy számszerűen kisebb, de gyorsan növekvő csoportja a bankok visszatérő ügyfeleivé vált.

A vállalkozások fejlesztéseiket, beruházásaikat elsősorban visszaforgatott nyereségükből, másodsorban bankhitelből, harmadsorban alapítói tőkéből fedezik. Ebben a tekintetben jelentős különbség van a különböző méretű vállalkozások között, mert a legkisebbek kivételével a második helyen a bankhitel szerepel. 0 fős vállalkozásoknál a második helyen családjuk megtakarítása áll. Ma már az 1-9 fős mikrovállalkozások is inkább bankhitelből, mint családi megtakarításaikból ruháznak be. Korábban a családi megtakarítások szolgáltak az 1-9 fős vállalkozások beruházásainak fedezetéül. A beruházások finanszírozási forrásai létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Visszaforgatott nyereségből 63,1 76,8 76,5 77,8 Bankhitelből 17,8 20,2 32,4 25,0 Alapítói tőkéből 16,5 9,9 17,6 22,2 Családja megtakarításából 18,3 9,9 0,0 0,0 Külső befektető bevonásával 2,7 1,1 2,9 0,0 Baráti kölcsönből 1,3 1,5 0,0 0,0 Egyéb módon 0,4 1,5 0,0 0,0 Magánszemélytől felvett kamatozó kölcsönből 1,3 0,4 2,9 0,0

Összesen 71,0 20,0 13,4 12,7 1,9 1,3 0,9 0,9

Bankhitelt a vállalkozások 21,4 százaléka vett igénybe. Jól látható az összefüggés a vállalkozások méretével. A nagyobb vállalkozások nagyobb arányban vettek fel bankhitelt. 23

A bankhitelt igénybe vett vállalkozások aránya létszámnagyság-kategóriánként a mintában 0-fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Vett fel 11,4 30,3 60,3 66,7 21,4 Nem vett fel 88,6 69,7 39,7 33,3 78,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A legkisebb vállalkozások vállalkozói hitelkérelmét a bankok fedezethiány miatt vagy más okból gyakran elutasítják. Felkínálják viszont a személyi hitel lehetőségét, amivel sok mikrovállalkozás, a mintába került vállalkozások negyede élt is. Ez érthető is, hiszen a kis egyéni és társas vállalkozások vagyona nem számottevő, viszont a kérelmező vállalkozó, mint magánszemély személyes vagyontárgyai a bankok számára elfogadható fedezetül szolgálhatnak. Ezt az alábbi táblázat mutatja.

A vállalkozások által felvett személyi vagy háztartási kölcsönök aránya létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Vett fel 25,6 30,6 23,0 6,7 27,4 Nem vett fel 74,4 69,4 77,0 93,3 72,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Együttesen tekintve a vállalkozói és személyi hitelt felvett vállalkozások arányát sokkal kedvezőbb képet kapunk a vállalkozások és a pénzügyi közvetítés viszonyáról. A vállalkozások 42 százaléka vett fel hitelt vállalkozása működtetése, bővítése érdekében. A táblázatból látható, hogy a mikrovállalkozások hitelellátottsága ugrásszerűen megnőtt ahhoz képest, mint amit az előző táblázat mutatott. A vállalkozói vagy személyi hitelt felvett vállalkozások aránya létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Vett fel 33,1 50,5 67,1 66,7 41,8 Nem vett fel 66,9 49,5 32,9 33,3 58,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

24

A bankhitelt felvett vállalkozásokat a következők jellemzik: A bankhitelt felvett vállalkozások jellemzői A vállalkozói, vagy személyi hitelt felvett vállalkozások között az átlagosnál kisebb átlagosnál nagyobb Jogi státusz egyéni vállalkozás társas vállalkozás Ágazat Szolgáltató ipari, építőipari, kereskedelmi Piac lakosság, közcélú szervezet belföldi vállalkozás, export Szolgáltatás- vásárlás kevesebbet vásárol többet vásárol Piaci hatókör helyi piac tágabb kiterjedésű piacok Profilváltás nem profilváltó profilváltó Hálózat nem együttműködő együttműködő Növekedés nem növekvő növekvő Innováció nem innováló innováló K+F K+F tevékenységet nem végző K+F tevékenységet végző Tőkehiány gyenge akadály erős akadály Hitelhiány gyenge akadály erős akadály Fizetési késedelem gyenge akadály erős akadály vállalkozások aránya

Megállapítható, hogy a vállalkozói vagy személyi hitelt felvett vállalkozások inkább társas vállalkozások,

és

munkamegosztásba,

emellett

nagyobbak,

integráltabbak,

jobban

betagozódtak

a

vállalatközi

innovatívabbak,

növekvőbbek.

Ugyanakkor

a

mintaátlagnál nagyobb köztük azok aránya, akik növekedésük erős akadályát érzik a tőke- és hitelhiányban, valamint a vevők fizetési késedelme miatti likviditáshiányban.

Tehát a bankok ügyfeleivé a mikro- és kisvállalkozások egyre nagyobb hányada válik. Az arány az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a közepes vállalkozások felé haladva egyre nő, de a közepes vállalkozásoknak is csak kétharmada vett igénybe bankhitelt, egyharmada nem. A bankhitelt még fel nem vett vállalkozások 96 százaléka nem is folyamodott hitelért.

A hitel céljai között az eszközvásárlás, készletfinanszírozás és ingatlanvásárlás a sorrend, függetlenül a vállalkozások méretétől. Likviditásuk javítása céljából (követelésfinanszírozás, korábbi hitel kiváltása) a vállalkozások 9,2 százaléka vett fel hitelt.

25

A bankhitel igénybe vételének céljai létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Gép- eszközvásárlás 59,3 60,6 65,9 70,0 Készletfinanszírozás 17,1 21,3 25,0 40,0 Ingatlanvásárlás 20,3 20,9 20,5 20,0 Egyéb célból 6,5 6,8 6,7 0,0 Követelésfinanszírozás 5,7 5,2 8,9 18,2 Korábbi hitel kiváltása 4,9 2,0 4,5 0,0

Összesen 61,0 20,9 20,7 6,6 6,1 3,1

A finanszírozási eszközök még két formáját vizsgáltuk meg: a lízinget és a faktoringot.

A lízing piac gyorsan bővül: a 2000-ben 411 milliárd forintot 2007-ben 1619 milliárd forintot fordítottak a vállalkozások erre a pénzkímélő, minimális önerővel megvalósítható beruházási formára. 15 Ezt a finanszírozási formát adataink szerint a vállalkozások 5,9 százaléka alkalmazta, a vállalkozások méretével növekvő arányban. A 0 fős vállalkozások 3, a közepesek 33 százaléka lízingelt valamilyen eszközt.

A faktoring kisebb, bár növekvő szerepet játszik a vállalkozások finanszírozásában. A mintába került vállalkozások kevesebb, mint 1 százalék faktorálta valamilyen követelését, ismét csak a vállalkozások méretével növekvő arányban.

A lízinget és faktoringot igénybe vett vállalkozások aránya létszámnagyság-kategóriánként 0 fő 1-9 fő 10-49 fő 50 fő fölött Összesen Lízing 2,6 8,4 20,5 33,3 5,9 Faktoring 0,1 0,6 4,1 12,5 0,6

2.5.2 Finanszírozási feszültségek

Megkíséreljük elkülöníteni azokat a vállalkozásokat, amelyek gazdálkodását finanszírozási feszültségek jellemzik. Azokat vonjuk össze egy csoportba, akik termelésének bővítését akadályozza, vagy nagyon akadályozza a vevők fizetési késedelme, a hitel-, vagy a tőkehiány. Ezek a kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások, amelyek a minta 37

15

Jeremie Gap analízis 22. oldal, illetve a 2007-es adatot a következő tanulmány tartalmazza: A kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásainak alakulása, a forrásbevonást befolyásoló tényezők 2005-2007 Kézirat Bankárképző 2008.

26

százalékát képviselik. Azok a vállalkozások, amelyek számára sem a vevők fizetési késedelme, sem a tőke- és a hitelhiány nem okoz gondot egy másik csoportba soroltuk. Ezek a kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozások. Arányuk a mintában 63 százalék. Ezek az arányok pontosan megegyeznek a korábbi években kapott arányokkal.

Ha a kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások csoportját megnézzük, akkor azt látjuk, hogy azok 66 százalékának a tőkehiány, 60 százalékának a likviditás biztosítása, és 26 százalékának a hitelhiány okoz gondot.

A különbség a két csoport között jelentős (és minden tekintetben szignifikáns): a kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozások mind a gazdaság, mind a saját vállalkozásuk helyzetét és kilátásait jobbnak látják, derűlátóbban ítélik meg. A konjunktúra mutatók átlaga a kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozásoknál kisebb (2,34), a kiegyensúlyozatlanoknál nagyobb (2,58).

A kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások a következő jellemzőkkel rendelkeznek:

A finanszírozási feszültségekkel bíró vállalkozások jellemzői Kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások között az átlagosnál kisebb átlagosnál nagyobb Jogi státusz egyéni vállalkozás társas vállalkozás Létszámkategória 0 fős 1-9; 10-49; 50-249 fős mezőgazdasági, ipari, építőipari, Ágazat szolgáltató kereskedelmi Piac lakossági, közcélú szervezet belföldi vállalkozás, export Szolgáltatás- vásárlás kevesebbet vásárol többet vásárol Piaci hatókör helyi piac tágabb kiterjedésű piacok Profilváltás nem profilváltó profilváltó Hálózat nem együttműködő együttműködő Növekedés növekvő nem növekvő Innováció nem innováló innováló K+F K+F tevékenységet nem végző K+F tevékenységet végző Vállalkozói vagy személyi hitel nem hitelfelvevő hitelfelvevő vállalkozások aránya

A táblázat alapján megállapítható, hogy a kiegyensúlyozatlan finanszírozású vállalkozások „vállalkozásszerűbben” működnek, mint a kiegyensúlyozottak. Nagyobbak, jobban betagozódtak a vállalatközi munkamegosztásba, integráltabbak, aktívabbak, rugalmasabbak

27

(profilváltás), innovatívabbak, és a hitelpiacon is jobban jelen vannak. (A kiegyensúlyozott finanszírozású vállalkozások jellemzői épp az ellenkezőjét mutatják a fenti táblázatnak.)

A finanszírozási feszültségekkel rendelkező vállalkozások csoportja azonban nem homogén. Két alcsoportja van.

Az egyik típusnak az okoz nehézséget, hogy növekedni akar, mert termékeinek, szolgáltatásainak piaca ezt lehetővé teszi, és ezért küzd likviditási gondokkal, vagy ezért küzd hitel-, vagy tőkehiánnyal. Ezt a zavart növekedési feszültségnek nevezzük el. A növekedés jól ismert módon növekvő finanszírozási szükségletet is generál. Egyrészt a termelés felfutása a növekvő forgóeszközök finanszírozását igényli, ami a vállalkozások likviditását teszi próbára. Másrészt növekvő finanszírozási szükségletet támaszt az eszközök bővítése. Harmadrészt egyéb addicionális költségek is felmerülhetnek: a munka- és irányítási szervezet megváltoztatásával, új funkciók kialakításával, stb. összefüggésben.

A másik típus problémái oly sokfélék lehetnek, hogy meg sem kíséreljük értelmezni azokat. Csak egyszerűen rögzítjük, hogy problémáik alapvetően más természetűek és gazdálkodási zavaraik finanszírozási feszültségekben is testet öltenek. Nevezzük ezt gazdálkodási feszültségnek.

Szélsőséges esetben mind a növekedési, mind a gazdálkodási zavarok válsághoz is vezethetnek. A válságok többféleképpen tipizálhatók. Az egyik lehetséges tipológia a likviditási, az eredmény- és a stratégiai válságot különbözteti meg. Likviditási válságban a vállalkozás esedékes fizetési kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. Eredményválságban a vállalkozás tevékenysége veszteséges, ami akkor nem vezet likviditási válsághoz is, ha mód van a fizetési kötelezettségeknek a vállalati tartalékok terhére történő rendezésére, vagyis vagyonfelélésre. Stratégiai válságban a vállalkozások piaci és gazdasági környezete olyan mértékben változik meg, amely kérdésessé teszi a vállalkozás jövőjét. Ilyenkor egyszerre jelentkezik több tényező negatív hatása, például értékesítési, eredmény és likviditási válság. 16

16

Horváth Lajos: A vállalati hitelezés kockázatainak elemzése és a banki adósminősítés Nemzetközi Bankárképző Központ 1998.

28

A vállalati válságot ha nem sikerül megoldani, akkor az vagy csőd, vagy felszámolási eljárásba torkollik.

A növekedési és gazdálkodási zavart el tudjuk választani a vállalkozások növekedéshez - a beruházásokhoz, illetve a foglalkoztatás bővítéséhez - fűződő viszonyuk alapján. Feltételezzük, hogy a növekvő és inkább növekvő vállalkozások finanszírozási problémáit a növekedés generálja, míg a nem növekvő vállalkozásokét egyéb természetű problémák. Növekedési zavar 235 (11,8%), egyéb gazdálkodási zavar 501 (25,2%) vállalkozást jellemez.

A válságos helyzetű vállalkozásokat a csökkenő árbevételű és kapacitáskihasználtságú, romló eredményességű és likviditású vállalkozásokként azonosítottuk. Arányuk a minta 3 százaléka.

3. A válság hatása a kis- és közepes vállalkozói szektorra

E fejezet részbeni forrása a már említett kérdőíves felmérés, amely különleges helyzetben zajlott. A kutatás ugyanis egybeesett a pénzügyi világválság kirobbanásával és hazai megjelenésével.

Ennek

megfelelően

meglehetősen

rossz

hangulatról,

pesszimista

várakozásokról tanúskodnak az eredmények.

2008 végén a gazdasági helyzetet jónak csak a válaszadók 1 százaléka, rossznak viszont 74 százalékuk tartotta. 2007-hez képest 33-ról 68 százalékra nőtt azok aránya, akik a gazdaság rövid távú kilátásait romlónak ítélik meg. A gazdaság kilátásait inkább javulónak, mint romlónak látó vállalkozók aránya mindössze 6 százalék. A vállalkozások saját helyzetének megítélése 2007-hez képest nem változott. 10 százalékuk tartja jónak, 26 százalékuk rossznak vállalkozásuk jelenlegi helyzetét. Vagyis ekkor a vállalkozók még nem érezték, hogy vállalkozásukat is elérte volna a válság, ami nem is csoda, hiszen annak kialakulása a pénzügyi szférában történt, a reálgazdaságot csak mostanság érte el. A saját vállalkozásuk kilátásait illetően azonban a helyzet lényegesen változott. Azt tapasztaltuk, hogy sokkal többen ítélik romlónak vállalkozásuk kilátásait, mint javulónak. A javuló kilátásokról beszámolók aránya harmadával csökkent 2007-hez képest, a romlóké pedig erőteljesen, 20ról 37 százalékra, közel duplájára nőtt.

29

A gazdaság és a saját vállalkozás helyzetének megítélése azonban sem a válaszoló, sem a gazdasági fellendülés szempontjából nem azonos jelentőségű. Az igazán fontos kérdés az, hogy a vállalkozók saját vállalkozásukban az éppen fennálló állapotok javulását várják-e, vagy sem. Pótlólagos keresletet ugyanis a derűlátó várakozások teremtenek, és ezek a várakozások a kialakuló reálgazdasági válság hatására erőteljesen romlóak.

3.1 A konjunktúramutatók létszámnagyság szerinti különbségei

A kisvállalkozások sokszínű halmazt alkotnak. Közéjük tartoznak a szakértelmet nem igénylő tevékenységű, a vállalkozást nem teljes munkaidőben végző, a vállalkozói jövedelmet mellékkeresetnek tekintő, önfoglalkoztató, tőkét nem mobilizáló és nem kockáztató, fogyasztásorientált vállalkozók cégei éppúgy, mint a nagy szakértelmet igénylő, specializált tevékenységet folytató, a vállalkozói tevékenységet teljes munkaidőben végző, a vállalkozói jövedelmet fő keresetnek tekintő, bérmunkásokat foglalkoztató és tőkét kockáztató, felhalmozás-orientált vállalkozók vállalkozásai. Ezt a heterogén sokaságot egyesíti

a

kisvállalkozások

gyűjtőfogalma.

A

felsorolás

első

fele

inkább

a

mikrovállalkozásokra, második fele inkább a 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozásokra jellemző.

Azt tapasztaltuk, hogy a vállalkozások közti különbségek a legjobban a létszámnagyság szerint ragadhatók meg. A vállalkozások különböző csoportjait jogilag leíró definíciók, és az ezekre épülő számbavételi és adózási kategóriák alapvetően a létszámnagysággal összefüggésben formálódtak ki. A kis- és közepes vállalkozások fejlesztéséről szóló törvényi definíciók is ezekhez a realitásokhoz illeszkedtek.

Az alábbiakban a vállalkozói várakozásokat a vállalkozások számának létszámnagyság kategóriák szerinti megoszlása alapján mutatjuk be. A következő táblázat első oszlopában az adatfelvétel kérdései szerepelnek rövidített formában. A kérdések a következő sémát követik. Várhatóan hogyan alakul idén az előző évhez képest a vállalkozás árbevétele? Nő, változatlan marad vagy csökken? A kérdőívek feldolgozása során az egyes kérdésekre adott nő, jó, javuló válaszok és az ugyanezen kérdésekre adott csökken, rossz, romlik válaszok százalékos arányának különbségét értékeltük. Ha a különbség pozitív, akkor a jó, javuló válaszok aránya meghaladta a rossz, romlik válaszokét. Ha a különbség negatív, akkor éppen 30

fordítva, akkor a rossz, romlik válaszok aránya volt nagyobb. A számok nagysága is kifejező, a kérdések pontértékeinek értelmes összehasonlítását teszi lehetővé. A táblázat sorait az „Átlag” oszlopban szereplő értékek nagysága szerint rendeztük sorba.

Összefoglaló táblázat a konjunktúrakérdésekre adott válaszokról a vállalkozások mérete szerint 2008-ban Eredményesség tavaly Eredményesség kilátásai A foglalkoztatottak alakulása Fizetőképesség kilátásai A vállalkozás saját helyzete A vállalkozásból kivehető jövedelem Kapacitásainak kihasználtsága Árbevétel alakulása A vállalkozás kilátásai A gazdaság kilátásai A gazdaság jelenleg Átlag

0 fő 44,8 39,3 -1,7 -10,8 -22,4 -21,3 -25,6 -26,3 -28,7 -60,0 -73,9 -17,0

1-9 fő 65,0 55,2 -6,5 -18,5 -11,5 -20,2 -20,6 -24,4 -30,2 -64,8 -75,1 -13,8

10-49 fő 72,2 66,2 -8,3 -19,4 4,1 -7,0 -18,9 -16,9 -23,9 -56,9 -72,6 -7,4

50 fő fölött 85,7 73,3 0,0 -13,3 25,0 0,0 6,7 26,7 -13,3 -73,3 -73,3 4,0

Átlag 54,7 47,2 -3,9 -14,3 -16,5 -20,1 -23,0 -24,7 -29,0 -62,0 -74,3 -15,1

Egészében jól látható, hogy az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a kisvállalkozásokig haladva a nagyobb vállalkozások átlagos pontértékei magasabbak, vagyis jobb, javuló, kevésbé rossz, kevésbé romló válaszokat adtak, mint a kisebbek. Tehát helyzetüket jobbnak látják, a közeljövő kilátásait optimistábban ítélik meg, mint a kisebbek. A 11 kérdésből 7-ben szorosan érvényesült a mind nagyobb vállalkozások mind kedvezőbb értékelése. A legkisebbek értékelése a legrosszabb, a nagyobbaké jobb. Korábban a 10 fő alatti mikrovállalkozások, illetve a 10 fő feletti kis- és közepes vállalkozások között húzódott törésvonal. A mikrovállalkozások átlagos pontértéke negatív, a kis- és közepes vállalkozásoké pozitív volt. 2008 végén már a kisvállalkozások átlagos pontértéke is negatív, csak a közepeseké pozitív.

A konjunktúramutatók átlagos értékei csak az eredményességgel kapcsolatos kérdésekben pozitív értékűek, a többi esetben negatívak. Vagyis ez utóbbi esetekben a vállalkozások nagyobb arányban számítanak helyzetük romlására, mint javulására. Köztük olyan fontos mutatók

szerepelnek,

mint

a

foglalkoztatás,

a

jövőbeni

fizetőképesség,

a

kapacitáskihasználtság, az árbevétel, és a vállalkozásból kivehető jövedelem várható mutatói.

31

A legnagyobb különbségek általában a közepes vállalkozások és az alkalmazott nélküli vállalkozások között mutatkoznak. A vélemények szóródása a legnagyobb a várható árbevétel, míg a legkisebb a gazdaság jelenlegi helyzete megítélésében.

Figyelemre méltó, hogy mind eredményességüket, mind eredményességük kilátásait a vállalkozások milyen magasra értékelik. Ugyanakkor az eredményesség múlt- és jövőbeli pontszámainak összehasonlításából látszik az is, hogy a vállalkozások a különböző nagyságú vállalkozások egyaránt a jelenlegi helyzethez képest romlásra számítanak.

2008 végére a korábbiakhoz képest a legjelentősebb változás, hogy a vállalkozások minden itt tárgyalt tekintetben borúlátóbbak lettek, átlagos pontszámaik kisebbek. Külön figyelemre méltó, hogy 2007-ben a vállalkozások a foglalkoztatás bővülését várták, 2008 végén már e tekintetben is romlásra, szűkülésre számítanak.

3.2 A konjunktúramutatók területi különbségei

A vállalkozók véleményének területi különbségeiről előzetesen az volt a feltételezésünk, hogy érvényesül a „kelet - nyugati lejtő”, az országban keletről nyugat felé haladva a vállalkozások egyre jobb helyzete válaszaikban is tükröződik. Vagyis rosszabb véleményekre számítottunk az alföldi, mint a dunántúli megyékben és a budapesti véleményekről gondoltuk azt, hogy a legkedvezőbben ítélik meg saját vállalkozásukat, és a gazdaság állapotát, kilátásait. A tapasztalatok azonban annyiban rácáfoltak várakozásainkra, hogy Budapest a lejtő közepén helyezkedik el, az alföldi és dunántúli megyék között. Ennek az a fő oka, hogy mintánkba főként mikro- és kisvállalkozások kerültek, vagyis hiányoztak a mintából azok a nagyvállalatok, amelyek Budapest gazdasági mutatóit tevékenységükkel alapvetően meghatározzák.

32

Az alábbi táblázat tartalmazza a válaszok területi különbségeit. Összefoglaló táblázat a konjunktúrakérdésekre adott válaszokról a vállalkozások megyéje szerint Budapest Eredményesség tavaly Eredményesség kilátásai A foglalkoztatottak alakulása Fizetőképesség kilátásai A vállalkozás saját helyzete A vállalkozásból kivehető jövedelem Kapacitásainak kihasználtsága Árbevétel alakulása A vállalkozás kilátásai A gazdaság kilátásai A gazdaság jelenleg Átlag

Budapesttől

eltekintve

visszaigazolják

a

a

55,9 46,2 -2,8 -9,1 -14,1 -17,9 -20,0 -21,2 -30,0 -63,6 -68,2 -13,2

táblázatban

különböző

objektív

Bács-Kiskun megye 55,6 48,7 -5,0 -19,2 -22,6 -23,2 -32,6 -30,2 -37,8 -68,7 -69,3 -18,6

foglalt

Heves megye 60,8 52,1 -8,5 -28,6 -18,5 -35,4 -27,0 -34,1 -39,9 -59,8 -76,8 -19,6

szubjektív

gazdasági

Tolna megye 38,5 38,9 -0,7 -7,3 -21,2 -20,9 -13,6 -24,3 -20,1 -55,6 -83,2 -15,4

vállalkozói

mutatókban

Vas megye 58,5 49,3 -2,2 -6,7 -3,0 -4,4 -14,9 -12,2 -8,7 -54,5 -83,6 -7,5

vélemények

tükröződő

területi

különbségeket. A dunántúli megyék vállalkozásainak jobb, az alföldi vállalkozások rosszabb helyzetét, valamint az országrészeken belül a nyugat-dunántúli és dél-alföldi megyék vállalkozásainak jobb helyzetét a dél-dunántúli és észak-magyarországi vállalkozásokénál. Az átlagos mutatóértékek Budapesten és a dunántúli megyékben az átlagosnál kisebbek, az alföldi megyékben az átlagosnál nagyobbak.

Az első három helyen mindenütt az eredményesség és a foglalkoztatás, az utolsó kettőn a gazdasági kilátásainak és jelenlegi helyzetének mutatói állnak. A legnagyobb különbségek a kapacitáskihasználtságban és a saját vállalkozás jelenlegi helyzetében adódnak. A várható kapacitáskihasználtság Heves és Tolna megyékben az 5., a többi területi egységben a 7-9. helyen áll. A saját vállalkozások helyzete pedig Tolna megyében a 8., a többi megyében a 45. Végül megemlítjük, hogy a legjobb mutatókkal rendelkező Vas megye válaszolói a vállalkozásukból kivehető jövedelmük sokkal kisebb mértékű csökkenését prognosztizálják, mint a többi területi egység vállalkozásai. 3.3 A konjunktúramutatók ágazati különbségei

A vállalkozások szerkezetének a méret mellett másik fontos jellemzője ágazati eloszlásuk. A vállalkozásokat öt nagy aggregátumba soroltuk be. Ezek a mezőgazdaság, az ipar, az 33

építőipar, a kereskedelem és a szolgáltatások.

A vállalkozások ágazati szerkezetének

változása az utóbbi években a szolgáltatások arányának növekedését, a kereskedelmi és az ipari vállalkozások arányának csökkenését vonta maga után. Sok új szolgáltató vállalkozás jött létre (például a mobiltelefonhoz, a számítógéphez, az internethez kapcsolódóan), illetve régebben is létezők szaporodtak el (biztosítási és kereskedelmi ügynökök, ingatlanközvetítők és fejlesztők, hitelközvetítők, könyvelők, stb.).

A 11 konjunktúra mutató alapján az öt ágazat sorrendje a legjobbtól kezdve a következő: ipar, szolgáltatások, kereskedelem, építőipar, mezőgazdaság. A különbségek egyáltalán nem markánsak, statisztikailag nem is szignifikánsak.

Összefoglaló táblázat a konjunktúrakérdésekre adott válaszokról a vállalkozások ágazata szerint MezőIpar Építőipar KeresSzolgáltatások gazdaság kedelem Eredményesség tavaly 45,3 73,6 54,0 54,5 53,6 Eredményesség kilátásai 32,9 64,0 44,5 41,4 50,3 A foglalkoztatottak alakulása 0,0 -8,8 -9,6 -6,8 -1,4 Fizetőképesség kilátásai -13,7 -23,0 -21,0 -18,6 -10,4 A vállalkozás saját helyzete -15,1 -8,7 -23,0 -26,0 -11,5 A vállalkozásból kivehető jövedelem -36,6 -6,7 -22,5 -29,2 -15,3 Kapacitásainak kihasználtsága -15,5 -18,7 -27,6 -27,2 -20,7 Árbevétel alakulása -31,9 -7,9 -27,8 -37,4 -18,6 A vállalkozás kilátásai -37,8 -23,6 -37,0 -36,5 -24,0 A gazdaság kilátásai -58,7 -65,6 -64,6 -62,7 -61,0 A gazdaság jelenleg -74,7 -84,6 -72,9 -73,7 -73,9 Átlag 9,0 14,9 9,5 9,8 12,9

Az eredményesség mutatói kivételével a többi mutató a negatív tartományban helyezkedik el.

A mutató értékek erősen szóródnak az ágazatok között, mind a legjobb, mind a legrosszabb mutató értékek tekintetében. Az ipari ágazatok vállalkozásainak értékelését összesítve ezek a vállalkozások 6 mutató alakulásában bizonyultak legjobbnak, 3-ban legrosszabbnak a többi ágazat vállalkozásaihoz képest. Ezek a számok a többi ágazatnál a következőként alakultak: szolgáltatások 2 legjobb, 0 legrosszabb; kereskedelem 0 legjobb, 2 legrosszabb; építőipar 1 legjobb, 6 legrosszabb; mezőgazdaság 3 legjobb, 4 legrosszabb. Vagyis a mutatók alakulása alapján nehéz tiszta képet kapnunk az ágazatok különbségeiről.

A iparban az eredményesség 2007. évi és 2008. évi várható mutatói a legjobbak - ezek pozitív előjelűek. A többi mutató, amely az iparban a legjobb pusztán azt jelenti, hogy azok 34

kevésbé rosszak a többi aggregált ágazat mutatóinál.

Ezek a vállalkozásból kivehető

jövedelemre, az árbevétel várható alakulására, a saját vállalkozás helyzetére, valamint – az említettektől jócskán leszakadva – a saját vállalkozás kilátásaira vonatkoznak. A szolgáltató ágazatokban a foglalkoztatás és a fizetőképesség romlik a legkevésbé a többi ágazathoz képest. Az építőipari vállalkozások körében a gazdaság jelenlegi helyzetének megítélése relatíve a legjobb. Végül a mezőgazdasági vállalkozók a foglalkoztatottság változatlanságára számítanak, míg a többi ágazatban a foglalkoztatottság csökkenésére. Emellett kapacitásaik várható kihasználtsága, valamint a gazdaság kilátásainak megítélésében bizonyultak kevésbé pesszimistának a más ágazatokban működő válaszolókhoz képest.

Egy részletesebb ágazati bontás alapján az iparon belül a villamos energia, gáz-, gőz-, vízellátás ágazatba tartozó vállalkozások kedvezőbb helyzetűek és várakozásúak a feldolgozóipari vállalkozásoknál. A szolgáltató ágazatokon belül pedig a sorrend a legkedvezőbbtől a legkevésbé kedvezőig a következő: ingatlanügyletek, pénzügyi közvetítés, egyéb közösségi személyi szolgáltatás, szállítás, oktatás, szálláshely szolgáltatás és vendéglátó ipar.

Az egyes ágazatokban a vállalkozások létszámnagyság szerinti összetétele eltérő. Ugyan minden ágazatban a 0-9 fős mikrovállalkozások dominálnak, de az iparban és építőiparban a kis- és közepes vállalkozások súlya jelentősebb. A mezőgazdaságban és a szolgáltatási ágazatokban az alkalmazott nélküli vállalkozások, az építőiparban és az iparban a kis- és közepes vállalkozások aránya az átlagosnál nagyobb. Vagyis az ipar és építőiparban a vállalkozások mérete nagyobb, a mezőgazdaságban és a szolgáltatásokban kisebb.

A vállalkozások megoszlása ágazatok és létszámkategóriák szerint Mezőgazdaság Ipar Építőipar Kereskedelem Szolgáltatások Összesen 0 fő 60,0 40,2 46,7 45,5 60,5 54,1 1-9 fő 34,7 41,3 46,1 50,0 36,7 41,3 10-49 fő 4,0 12,0 6,1 3,8 2,5 3,7 50 fő fölött 1,3 6,5 1,1 0,7 0,4 0,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

35

3.4 Válság és válságelhárítás

A nemzetközi pénzügyi válság enyhítésére a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium 2008. október végén a kis- és közepes vállalkozásoknak szánt mentőcsomagot jelentett be: a kormányzat az Európai Unió és a hazai költségvetés támogatásával kialakított pénzügyi eszközökkel fogja segíteni a kkv-szektor fejlesztési forráshoz jutását.

A kormány kezdetben nem adócsökkentéssel képzelte el a gazdasági helyzet javítását és a munkanélküliség növekedésének lassítását, hanem uniós forrásokból finanszírozott állami programokkal. A 2007-2013 közötti időszakban Magyarország durván 8000 milliárd forint uniós fejlesztési forrásra számíthat, aminek 20 százalékát tervezte a kormány hét év alatt a vállalkozások támogatására fordítani. Most a pénzek átcsoportosításával többletforrásokhoz juttatják a kis- és közepes vállalkozásokat.

Napjainkban a kormány egy olyan intézkedéssorozatot jelentett be, amelynek részletei még nem tisztázottak teljesen, de a lényege szerint a vállalkozások adóterhelését csökkentené, a lakossági szféráét növelné.

A kormány három, egymással összefüggő problémát kívánt kezelni. Az első, hogy a következő években kevesebb pénzzel gazdálkodhatnak a vállalkozások, a másik, hogy szűkül a felvevőpiacuk, a harmadik, hogy csökkeni fog a foglalkoztatás.

- Az első problémát forrásbővítéssel - kedvezményes hitelkeretek bővítésével, az uniós források kis- és középvállalkozásokhoz jutó támogatási összegeinek növelésével - tervezik kezelni. Ennek eszköze a 2008. október elején bejelentett, hatásaiban bő 1400 milliárdos kkv-támogatási csomag.

Ennek keretében a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) vállalási feltételeit visszamenőleges hatállyal enyhítették, a pályázatok biztosítékadási feltételeit is mérsékelték, a nyertes pályázatok 25 helyett 40 százalék előleget kaphatnak, növelték a pályázatok támogatási intenzitását, az automatikus eljárású pályázatok támogatási összegét felemelték 50 millió forintra.

36

A hitelprogramok is változtak. A mikrohitelek feltételeit enyhítették, növelték az igényelhető hitel nagyságát 6-ról 10 millió forintra, meghosszabbították a futamidőt maximálisan 5 évről 10 évre, és a hitelt felvevők köre is kibővült. Az Új Magyarország Kis- és Középvállalkozói Hitelprogram keretében 10-100 millió Ft közötti beruházási hiteleket igényelhetnek a kis- és középvállalkozások. Az Új Magyarország Forgóeszköz Hitelprogramban 1-200 millió Ft összegű éven túli lejáratú forgóeszközhitel nyújtható kis- és középvállalkozásoknak. A hitel felvételéhez saját erő nem szükséges. Az Új Magyarország Portfoliógarancia Program maximum 100 millió Ft összegű, legfeljebb 10 éves futamidejű, beruházást, forgóeszköz finanszírozást szolgáló hitelek mögé vállal garanciát. Megduplázták a Garantiqa Hitelgarancia Zrt garanciavállalási keretét. A Széchenyi kártya hiteleihez kamattámogatás jár.

- A második probléma a felvevőpiacok szűkülése, mert hiába jutnak több és olcsóbb pénzhez a vállalkozók, ha termékeiket nem tudják eladni a fogyasztás szűkülése, illetve a reálbérek csökkenése miatt. A kormány elsősorban mintegy 2300 legalább 30 millió forintos értékben exportáló, hazai tulajdonú kis- és közepes vállalkozásnak igyekszik segíteni keleti – orosz és kínai – piacok elérésében. A belföldi piacra termelő kis- és közepes vállalkozásoknak azonban a kormány nem tud segíteni.

- A gazdasági bajok enyhítésének harmadik eleme a munkanélküliség emelkedésének lassítása és a munkahelymegtartás, illetve bővítés. Ezt egyrészt új pályázati konstrukciók révén kívánják elérni. A kormány ugyanakkor a jelenleg 32 százalékos munkáltatói társadalombiztosítási járulék öt százalékpontos csökkentését jelentette be. Enyhíti a vállalkozások terheit továbbá a különadó eltörlése is, ezt azonban a társasági adó felemelése ki fogja egyenlíteni.

Látható a leírtakból, hogy a válság enyhítésére kidolgozott elképzelések csak a kis- és közepes vállalkozások kisebb részét érintik, a vállalkozások zöme nem számíthat számottevő segítségre.

37