a kerületi oktatási és továbbképzési projektek szakmai tartalmának a kialakítását

Ára: 180 Ft

72. évfolyam, 18. szám – 2007. május 6. – Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate)

evangélikus hetilap

„Nem ritka az olyan eset, amikor az örökbe adó és az örökbe fogadó anyák »együtt szülnek«. Megrendítõ pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor életet adó anyja karjaiból az újszülött nevelõszülei karjaiba kerül.” f Anyák napja kontrasztban – 8. oldal

„Nem hittankönyveket írt, hanem énekekben adta tovább a Szentírás tiszta tanítását. Énekeiben lelki asztal köré hív, és mennyei eledellel táplál, hogy átélhessük a megújulás örömét. Tõle származik a mondás: aki énekel, kétszeresen imádkozik.” f Isten dalnoka – Georgius Tranoscius – 7. oldal

„Plakátjaik, reklámjaik nem szólítják meg a kívülállókat, a nem keresztény közegben szocializálódott emberek nem értik õket.” f Trenderli, avagy… – 9. oldal

FOTÓ: PETRI GÁBOR

Közgyûlés a Kapernaumban

Döntéshozatal a Dunán „Kihajózott” a Déli Egyházkerület közgyûlése b Rendhagyó helyszínen tartotta idei tavaszi ülését a Déli Egyházkerület közgyûlése április 27-én. Szabó Vilmos Béla paksi lelkésznek, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesének a kezdeményezésére egy Paksnál állomásozó sétahajóra hívta meg a közgyûlés tagjait az egyházkerület elnöksége, hogy egy rövid dunai „hajókirándulás” közben tárgyalják meg az egyházkerület ügyeit.

Szabó Vilmos Béla helyi lelkész nyitóáhítata után Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ jelentését hallgatták meg és vitatták meg a közgyûlési tagok. A tavaly õsszel beiktatott felügyelõ elsõ jelentésében beszámolt eddig végzett munkájáról és az egyházkerület gyülekezeteiben tett látogatásairól. Jelentésével kapcsolatban több közgyûlési tag is külön kiemelte azt a kérdést, hogy

miként lehetne közelebb hozni az oktatási intézmények életét, tevékenységét – az iskolalelkészi státussal szoros összefüggésben – a helyi és környékbeli gyülekezetek mindennapjaihoz. Püspöki jelentésében Gáncs Péter átfogó képet adott az egyházkerületnek az õszi közgyûlés óta kialakult általános helyzetérõl, és tájékoztatta a közgyûlést az idõközben bekövetkezett személyi változásokról. A jelentés különösen hangsúlyos pontja volt a kerületi erõforrások lehetséges átcsoportosításának a kérdése, vagyis az a probléma, hogy érdemes-e fenntartani lelkészi státust olyan helyeken, ahol a misszió évek óta sikertelen, avagy inkább olyan településekre kellene irányítani a támogatásokat, ahol a gyülekezetépítésnek reális lehetõségei látszanak kibontakozni. Egyházunk elsõ önálló munkaterületekért felelõs püspökhelyettese szintén ismertette eddigi tevékenységét, amely fõképpen a teológiai tanácsadást, vala-

mint a kerületi oktatási és továbbképzési projektek szakmai tartalmának a kialakítását foglalja magába. Szabóné Mátrai Marianna sikerként könyvelhette el a márciusi gyülekezetvezetõi konferencia megszervezését, emellett pedig jelentésében elõrevetítette az augusztusi munkaévkezdõ lelkészkonferencia szakmai programjának az elõkészítését. (A felügyelõi, a püspöki és a püspökhelyettesi jelentés megtekinthetõ a kerület hírportálján, a Déli Harangszón: http://del.lutheran.hu.) Kendeh György, a kerületi jelölõbizottság elnöke ismertette a Déli Egyházkerület országos bizottságokba, a kerület oktatási intézményeinek igazgatótanácsaiba és a lelkészképesítõ bizottságba delegálandó tagjainak a névsorát, majd a közgyûlés megválasztotta a küldötteket. A délután folyamán a kerületi elnökség átadta az idei elsõ hûségérmet Hoffmann Máriának, a paksi gyülekezet kilencvenhét éves kántorának. g P. G.

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége április 28-ára hívta össze az egyházkerület közgyûlési és tanácskozási joggal rendelkezõ tagjait a gyenesdiási Kapernaum-szeretetintézmény tanácstermébe. A közgyûlés Szemerei Jánosnak, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperesének áhítata után kezdte meg munkáját. Az Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelõ alkotta elnökség jelentése mellett a grémium egyhangúlag elfogadta a kerületi tisztségviselõk jelentéseit, valamint a jelölõbizottság elnökének, Kissné Kárász Rózsának a választásokkal kapcsolatos beszámolóját. Egy korábbi döntésnek megfelelõen a közgyûlés alkalmanként meghallgatja a kerületben mûködõ intézmények vezetõit is. Ez alkalommal az egyházkerület területén lévõ – országos fenntartású – középiskoláink igazgatói számoltak be az intézményükben zajló munkáról.

A közgyûlés ezután támogatás iránti kérelmekrõl határozott: az egyhangúlag meghozott döntés értelmében a szakonyi gyülekezet megkaphatja a gyülekezeti ház felújításához kért félmillió forintot, a sopronbánfalvai evangélikus közösség pedig hatszázezer forintnyi támogatásban részesülhet a toronyóra- és harangszerkezet renoválásához. A testület döntött továbbá arról is, hogy – jóváhagyva az ecsenyi gyülekezet kérelmét – egymillió forintos támogatást nyújt szolgálati gépkocsi vásárlásához. Végül a kerület egyik gyülekezetének nehéz helyzetét elemezve az egyházkerület közgyûlése – a jelen lévõ zsinati tagokon keresztül – azzal a határozati javaslattal fordul egyházunk zsinatához, hogy alkosson olyan törvényeket, amelyek lelkész és gyülekezet kapcsolatának megromlása esetén elõsegítik, hogy a felek gyorsan megoldást találjanak a helyzetre. g Menyes Gyula

Missziói nap az Északi Evangélikus Egyházkerületben

Missziói nap a Déli Evangélikus Egyházkerületben

Missziói nap a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben

Gyöngyös, 2007. május 19., szombat

Budapest-Rákoskeresztúr, 2007. május 19., szombat

Gyõr, Öregtemplom, 2007. május 19., szombat

Új kezdet! • 9.00: Gyülekezés, énektanulás, éneklés • 9.45: Köszöntõ: Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész • 10.00: Új kezdet Gyöngyösön – rögtönzött riport: dr. Fabiny Tamás püspök és Fatalin Helga hatvan–gyöngyösi lelkész • 10.15: Bevezetõ énekes szolgálat • 10.30: „Én újat cselekszem…” (Ézs 43,19a): Balicza Iván budavári lelkész • 11.30: Csoportos beszélgetés • 13.00: Ebéd; az ebédszünetben egyházmegyék képes bemutatkozása • 14.00: Párhuzamos programok: játékos, szabadtéri ifjúsági óra sok zenével fiataloknak; a nagytarcsa–péceli Jubilate kórus szolgálata • 15.00: Gyöngyösi perspektíva – a riport folytatása (dr. Fabiny Tamás püspök és gyöngyösi gyülekezeti tagok) • 15.15: Úrvacsorai istentisztelet: Új teremtés (2Kor 5,17): Tóth Melinda Borsod-Heves megyei missziói lelkész • 15.45: Zárszó, hirdetések; úti áldás: dr. Fabiny Tamás püspök Külön szeretettel hívjuk az egyházmegyék fiatalságát és a kisgyermekes családokat is! Gyermekmegõrzésrõl és gyermekprogramokról egész nap gondoskodunk! Helyszín: Kolping Ház (3200 Gyöngyös, Török Ignác u. 1.) Kérjük, a jelentkezéseket május 10-ig adják le! Blatniczky János Dániel kerületi missziós lelkész 2699 Szügy, Rákóczi u. 55. Tel.: 35/344-319; mobil: 20/824-2856 E-mail: [email protected]; http://szugy.lutheran.hu/misszioinap

Új kezdet! • 9.30: Gyülekezés, énektanulás a templomban • 9.45: Köszöntõ: Kósa László lelkész • 10.00: „Én újat cselekszem…” (Ézs 43,19a): Gáncs Péter püspök és Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes témafelvezetõ dialógusa • 11.00: Csoportos beszélgetés az iskolában • 12.30: Ebéd az iskola éttermében • 13.30: Kerületi díjak átadása a templomban • 14.00: Bemutatkozik a vendéglátó Pesti Evangélikus Egyházmegye – bizonyságtétel képben, hangban, zenében: Gyõri Gábor esperes • 15.30: Igei útravaló: Új teremtés (2Kor 5,17): Lászlóné Házi Magdolna lelkész; elbocsátás, áldás: Kis János kerületi missziói lelkész Az autók és a buszok a templom környékén parkolhatnak. Megközelíthetõ az Örs vezér térrõl induló fekete 61-es busszal. Kérjük, a jelentkezéseket május 10-ig adják le! Kis János kerületi missziói lelkész 6000 Kecskemét, Szabadság tér 3. Tel./fax: 76/323-506; mobil: 20/824-3398 E-mail: [email protected]

Új kezdet! • 9.00: Gyülekezés, énektanulás • 9.45: Köszöntõ: Verasztó János kerületi missziói lelkész • 10.30: „Én újat cselekszem…” (Ézs 43,19a): Szeverényi János országos missziói lelkész • 11.30: Csoportos beszélgetés – az iskola tantermeiben egyházmegyénként három-három csoportvezetõ lelkésszel • 13.00: Ebéd az iskola éttermében és az udvaron • 14.00: Bemutatkozik a férfimisszió: Koháry Ferenc lelkész • 14.30: A Pécsi gospelkórus koncertje • 15.15 Úrvacsorai istentisztelet: Új teremtés (2Kor 5,17): Ittzés János elnök-püspök • 15.45: Zárszó, hirdetések; úti áldás: Csorba János lelkész Gyermekfelügyeletrõl egész nap gondoskodunk. Kérjük, a jelentkezéseket május 14-ig adják le! Verasztó János kerületi missziói lelkész 9653 Répcelak, Bartók B. u. 44. Tel./fax: 95/370-607; mobil: 20/824-2872 E-mail: [email protected], http://repcelak.lutheran.hu

A Luther Kiadó mindhárom helyszínen egész nap jelen lesz kedvezményes vásárlással egybekötött bemutatkozással. A missziói nap résztvevõi az egyházkerületek vendégei lesznek ebédre.

2

e

2007. május 6.

ÉLÕ VÍZ

Lassan, tûnõdve… Ajtó kinyit, táska letesz, cipõbõl kilép, tévé bekapcsol. Szokásos esti rutinmozdulatok. Lassan, tûnõdve. Kissé talán túlságosan is tompán. A kábultságból kapcsolgatás közben egy vetélkedõ, pontosabban egyik játékosa ébreszt. A nekiszegezett kérdésben azt firtatják, hogy mi a frigyláda. A fiatal hölgy tûnõdik, melyiket válassza a három lehetõség közül. Az egyik szerint a frigyládába tette Mózes a kõtáblákat. A másik variáció: ide rejtette Mária Jézus csontjait; a harmadikra sajnos már nem emlékszem. A versenyzõ gondolkodik, gondolkodik, majd választ. Úgy határoz, hogy a frigyláda az a valami, amelybe Mária helyezte el Jézus csontjait. Döntésében a játékvezetõ közbevetett kérdése – „Biztos benne, hogy ez történt Jézussal?” – sem ingatja meg. Döbbenten ülök a képláda elõtt, és lassan, tûnõdve nem az eredményei alapján addig kiválóan teljesítõ, csinos és fiatal versenyzõ hiányos bibliai mûveltségén merengek – hiszen arról senki nem tehet, hogy olyan családban nõtt fel, ahol vallási kérdések talán soha nem kerültek szóba, és hogy tizenharmadik születésnapjára vélhetõen nem Szentírást kapott ajándékba… Lassan, tûnõdve azon gondolkodom: vajon hányan lehetnek a közvetlen környezetemben, akik nemcsak hogy nem ismerik a Megváltót, de arról sem tudnak, hogy feltámadt?! Azt hiszem, ideje még komolyabban vennem azokat a mondatokat, amelyeket Péter apostol vetett papírra: „…és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tõletek a bennetek élõ reménységet.” (1Pt 3,15) Azt már én teszem hozzá: és adja Isten, hogy legyek kész mindenkor számot adni a bennem élõ reménységrõl még azoknak is, akik nem kérik rajtam számon. g Gazdag Zsuzsanna

Álmodom… …egy szeretettel teli világról, Ahol dédelgetjük páratlan adományunkat, Amit egymásnak jelentünk; Álmodom Egy reményteli világról, Ahol felismerjük Isten kegyelmének erejét, Amely átalakíthat és megújíthat. Békérõl álmodom.

Geoffrey Duncan Timeless Prayers for Peace (Idõtlen imák békességért) címû kötetébõl fordította Kászonyi Ágota

SEMPER REFORMANDA

„A muzsikát mindig szerettem; aki járatos ebben a tudományban, az kiváló ember, és ért mindenhez. A muzsikát az iskolákban is fölötte szükséges megtartani. Egy tanítómester tudjon énekelni, vagy nem becsülöm semmire; fiatal teológusok sem valók a prédikátorságra, ha még elõbb az iskolában az éneklést nem tanulták és nem gyakorolták.” d Luther Márton: Asztali beszélgetések (Márton László fordítása)

www.evelet.hu Mint ismeretes, az Evangélikus Életben megjelenõ írások egy hét késleltetéssel kerülnek az EvÉlet on-line adatbázisába. A nyomtatott szám második oldalának rovatai azonban a megjelenéssel egyidejûleg teljes terjedelmükben elolvashatók, illetõleg letölthetõk.

forrás

H Ú S V É T Ü N N E P E U T Á N 4 . V A S Á R N A P ( C A N T A T E ) – Jak 1,16–21

A VASÁRNAP IGÉJE

Énekszóval a harag ellen Ismertem egy lelkészt, akit hajdanán egy ének mentett meg a kivégzéstõl. Háború volt, a második világháború pusztítása elérte a Tiszazugot is, és ott érte a fiatal segédlelkészt is. Lelkes volt, nõtlen, összes holmija egy kofferben elfért. Fõnöke elmenekült, mentette csinos lányait. (Mint késõbb kiderült, okkal féltette õket.) A segédlelkész még nõtlen volt, maradt hát, s gyalog járta a falvakat. Csépa, Szelevény, Tiszakürt, Tiszasas, Fábiánsebestyén – vajon élnek-e még arrafelé evangélikusok…? Az egyik faluban, hittanórán az egyik fiútól elvett egy géppisztolylõszert – sok gyilkoló szerszám hevert akkoriban szerteszét. A srác ki akarta szedni belõle a puskaport, a lelkész meg – amúgy az én szeretett édesapám – nem engedte. Zsebre vágta a lõszert azzal a szándékkal, hogy majd elássa valahol. El is feledkezett róla. Mígnem aztán egy orosz járõr meg nem motozta, és akkor elõkerült a töltény. Édesapámat persze rögtön lefogták. „Partizán vagy!” – üvöltöttek rá. Édesapám tudott tótul, értette hát a vádat, magyarázkodott is rögvest. Elmondta, hogyan került a zsebébe a bûnjel. De nem hittek neki. Akinél ilyet találni, nem járhat jó szándékkal, az nem lehet pap. És azonnal megszületett a döntés: kivégzés. Édesapámat arccal a falnak fordították. Hallotta, amint felsorakozik mögötte a

járõr néhány katonája. Hallotta, ahogy csattognak a lövésre felhúzott fegyverek. Nézte maga elõtt a falat. És iszonyatosan félt. Ezt mindig így mondta el, nem csinált utólag sem hõst magából. Remegtek a lábai. Szüleire, testvéreire gondolt. S talán hogy bátorítsa magát, énekelni kezdett. Tudom, kissé patetikusan hangzik, de mi mást énekelhetett, mint az „Erõs vár a mi Istenünk”-et. Mögötte döbbent csend. Majd a parancs oroszul: „Nye sztrilajtye!” – Ne lõjetek! Édesapám egy kezet érzett a vállára nehezedni, és hallotta a barátságossá vált hangot: „Nye bojsze, bátyuska!” – Ne félj, bátyuska. S ha van boldog vég, akkor ez az a javából: be kellett menniük a templomba, ahol édesapámat a harmónium mellé ültették az orosz katonák. És énekelte egyik korált a másik után. A katonák meg sírtak. Ki tudja, mi jutott az eszükbe? Tán a szülõfalujuk, valahol az orosz síkságon? Talán az otthoni ortodox templom? A harci borzalmak közt megkérgesedett szívek kinyíltak egy rövid idõre… „Musica est donum Dei” – A zene Isten ajándéka. Felülrõl jövõ, tökéletes ajándék. S most ne a zenemûvészet nagyjaira gondoljunk, sóhajtozva: bezzeg mi a botfülünkkel, fahangunkkal kimaradtunk az ajándékozásból. Nyilvánvalóan ajándék a kiemelkedõ zenei tehetség. De soha nem öncélú, mint ahogy Isten többi

ajándéka sem az. Aki többet kapott belõle, azért kapta, hogy megajándékozzon másokat. Ajándék hallgatni is a zenét, s közben kiengedni, megnyugodni, feltöltekezni, kikapcsolódni. És mekkora ajándék éppen Bachot, az ötödik evangélistát hallgatni, aki egyúttal prédikál is passióival, h-moll miséjével, kantátáival! Az ének és a zene Isten ajándéka, hogy szebbé tegyük vele egymás életét, és õt magát magasztaljuk vele. Igen, Isten elsõsorban azért tanított meg minket énekelni, különféle hangszereken játszani, hogy dicsõítsük õt, és szolgáljunk egymásnak. „Musica est praeludium vitae aeternae” – A zene az örök élet elõjátéka. Ahol Istennek tetszõ muzsika szól, legyen az bármilyen, szívbõl jövõ, Istent magasztaló zene, ott bele lehet kóstolni kicsit az örökkévalóságba. Mert ott megszûnik minden rossz. Onnan elillannak a zavaró gondolatok. Ott kitisztul a tekintet, és megtisztul a szív. Békesség vesz körül, újra illatoznak a virágok, rácsodálkozunk az ég kékjére, az erdõ titokzatosságára – Isten csodálatos világára. S ott nincs helye haragnak, bántó indulatoknak. Az Istennek tetszõ muzsika elûzi a gonosz indulatokat. Így születnek a csodák. Nem parancsszóra, felülrõl jövõ utasításra változunk meg, Isten munkája ez. Ülünk a templomban, hallgatjuk az orgonaszót. Elénekeljük az Úrnak örömünket, bánatunkat, énekben megvall-

hatjuk elveszettségünket is. S megérkezik a válasz, Isten kegyelme Jézus Krisztus által magához emel, megváltoztat. Az átélt megbocsátás nem eredményezhet mást, csakis szeretetet. Így lesz az ajándékból bizonyságtevõ élet. Valahol, az egykori Königsberg egyik evangélikus gyülekezetében történt: az ellenség elõl a templomba menekültek a hívek. Ugyan hova máshova futhattak volna? Ott szorongtak, együtt papjukkal, féltek, imádkoztak és reménykedtek. Mi lesz most? Sok jóra nem számíthattak. Majd az ellenség rájuk gyújtotta a templomot. Ropogott fejük fölött a tetõ, kezdtek aláhullni a zsarátnokok, égõ gerendák. Kitárták hát az ajtókat, és élükön a lelkésszel, mellette a kántorral, együtt, énekelve jöttek ki a templomból. „Lasst mich gehn, lasst mich gehn, dass ich Jesum möge sehn…” – Hadd menjek, hadd menjek Jézusomat meglátni. Így szólt az ének. Nem szitkozódtak, nem átkozódtak, nem volt harag a szívükben. Énekelve, együtt meneteltek. Egyenesen bele az õket fogadó golyózáporba. Õk akkor és ott áténekelték magukat az örökkévalóságba… g Lupták György

Imádkozzunk! „Adj erõt hát, Istenem, / Hogy hitben végig megálljak, / S úgy, mint égi Mesterem, / Jót mûvelve szerte járjak, / Hûséggel keresve itt / Az új élet útjait!” (EÉ 453,3)

Oratio œcumenica [Lelkész:] Mindenható Isten, abban a reménységben visszük eléd könyörgéseinket, hogy te valóban mindenben képes vagy hatni ránk. Eléd terjesztett imádságaink közben formáld éltünket irántad való engedelmességre és embertársainkat szolgáló szeretetre. [Lektor:] A te minden emberi értelmet meghaladó békességedért imádkozunk hozzád: add meg ezt kegyelmesen a sok háborúságtól szenvedõ világban, megosztott országunkban, viszálykodó közösségekben, családokban és a háborgó emberszívekben. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Kérünk, tekints magyar népünk és hazánk sorsára is. Te látod, milyen bizonytalan elõttünk a jövõ. Nem értjük, nem látjuk, hova vezet közös utunk, milyen lesz jövendõnk. Te légy nekünk Krisztusban bátorítónk és vigasztalónk. Erõsítsd e nép hitét, irántad való szeretetét. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Imádkozunk a családokért. Tedd engedelmessé az ifjú szíveket, hogy örömmel vállalják a neked tetszõ házasságot, és abban a te segítségeddel meg is maradjanak. A gyermektelen házaspárokért könyör-

günk hozzád; teremtõ erõddel add meg nekik kegyelmesen, hogy osztozzanak a szülõi örömökben, s mindenkor hálás szívvel legyenek irántad életünk szép ajándékaiért, a gyermekekért. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Az önállósodás útjára lépõ ifjakért emeljük szavunkat hozzád. A családi, iskolai és gyülekezeti közösségekbõl új helyre ballagó fiataljainkat te õrizd és védd meg megtartó szereteteddel a városokban, kollégiumokban. Miközben segíted az új közösségekbe való beilleszkedésüket, kérünk, õrizd és oltalmazd hitüket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] A csonka családokban élõ gyermekekért és szülõkért könyörgünk hozzád. Irgalmas szereteteddel légy gyámolítójuk az édesapák és édesanyák nélkül felnövekvõ gyermekeknek, és segítsd hûséges hitvestárshoz az egyedül élõket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Imádkozunk az édesanyákért. Te erõsítsd õket napi szolgálataik között, a családban és a munkahelyeken. Add meg nekik kegyelmesen, hogy hitvestársaik, gyermekeik, munkaadóik és egész társadalmunk

mindenkor szeretetben és megbecsülésben részesítsék õket. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Magára maradt, idõs és beteg embertársainkért kiáltunk hozzád. Segítsd meg õket a magányban, betegségben. Te légy társuk az egyedüllétben, add meg számukra a gyógyulás jó reménységét és erõtlenségeik elhordozásának alázatát. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Szentlelked ereje munkálja a gyülekezetek megújulását, hogy hatalmadat magasztalja megújított szívünk hálaéneke. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lektor:] Végezetül önmagunkért fohászkodunk. Add meg nekünk kegyelmesen a naponkénti apró örömöket, hogy meg ne keseredjék életünk. Adj annyi kudarcot is, hogy soha el ne bízzuk magunkat, s mindenkor megmaradjunk a te engedelmes gyermekeidnek. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket. [Lelkész:] Köszönjük neked, imádságainkat meghallgató Istenünk, hogy te Úr vagy életünk és az egész világ felett, és sok jót adsz naponta, reményeinken felül. Ámen.

EGYHÁZZENE ÉS IGEHIRDETÉS

CANTATE

Gondolatok az egyházzenérõl b Cantate vasárnapján egy olyan írást ajánlok a Cantate rovat olvasóinak figyelmébe, amely ötvözi a személyes vallomás és a zenetörténeti áttekintés mûfaját. (E. Zs.)

Mindennapjaim jelentõs részét a zene, pontosabban az egyházzene tölti ki, mellyel mint gyakorlati zenész és mint kutató zenetörténész is foglalkozom. Evangélikus egyháztagként azonban igyekszem távol tartani magamat attól a szemlélettõl, amely minket, protestánsokat sokszor megkísért: hogy a keresztény egyház történetét, azon belül az egyházzene történetét a magunk számára a 16. századtól keltezzük. A reformáció zenéje ugyanis az elõzõ korszak egyházi és világi zenéjébõl táplálkozott, azt használta fel az egyszólamú dallamokban és a többszólamú megzenésítésekben is. Ily módon minden kor egyházi zenéje érdekel; mindenfajta zene, amellyel Isten igéjét ezzel a tõle kapott eszközzel próbálták és próbálják ér-

zelmileg, tartalmilag vagy formailag közelebb hozni a hallgatókhoz és alkalmassá tenni az együtt éneklésre-zenélésre. A kereszténység elsõ nagy zenei kultúrájával, a gregorián zenével viszonylag késõn találkoztam, akkor viszont nagyon nagy hatással volt rám. Megszerettem benne azokat a tulajdonságokat, amelyekkel az egyház tudatosan ruházta fel: az egyszerûséget, az objektivitást. Ez azt jelentette, hogy nyolc-tíz, olykor csak öt-hat hang felhasználásával többféle stílusban rendkívül változatos formákba öltöztették az igei mondanivalót. Amikor Magyarország 16–17. századi zenetörténeti forrásainak feldolgozása során magyar nyelvû gregorián kéziratokat adtam közre, boldogan fedeztem fel a középkorból örökölt perikóparendet s annak a zenében megfogalmazott aranymondásait, az antifónákat. Azután sorra ismerkedtem meg azokkal a liturgikuszenei kincsekkel, amelyektõl a szomorú történelmi események következtében fosztották meg magukat a protestáns egyházak: a himnuszokkal, a Te Deummal, a lamentációkkal, a passióval.

Számomra a középkor gregorián énekéhez hasonlóan egyetemessé vált a 16–17. század protestáns gyülekezeti énekkincse; ennek jelentõs része kiállta az idõ próbáját. A gyülekezeti énekeket többen is felöltöztették, általában szerényebb eszközökkel megharmonizálták, orgona- vagy kórusmûvet írtak belõle. A megzenésítések csúcsát valószínûleg mindannyiunk számára Johann Sebastian Bach zenéje jelenti. Ahogyan Bach zenei eszközökkel megjeleníti a földi vándorlást, ahogyan érzékelteti az örömöt és a bánatot, ahogyan az Újszövetség parancsolatait – Istent és az embert szeressed! – a lehetõ legegyszerûbben megfogalmazza, és mindenekfelett ahogyan Krisztus szenvedéstörténetét zenéje segítségével átélhetjük, az nemcsak az egyházi zene, de általában a zenemûvészet „non plus ultra” fogalmát is kimeríti. És valóban nincs is ennél nagyobb. Mégis, amit most hozzáteszek, azt nagyon fontosnak tartom az egyházzene mûvelése és hallgatása szempontjából. Mindannyian ismerjük Albert Schweitzer kitüntetõ jellemzését, mellyel Johann

Sebastian Bachot az ötödik evangélistának nevezte. Bármennyire értékelem is Bach mûvészetét, az õt méltató Schweitzer megállapítását megkérdõjelezem. Kétségtelen, hogy Bach egyedülállóan közvetíti az evangéliumot, de mégsem az õ szép zenéje az evangélium, hanem maga a szöveg. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a hívõ ember ne élvezze a zenét, hanem hogy a tartalmat és a lényeget: az evangéliumot sose veszítse szem elõl; a zene ne legyen fontosabb a szövegnél! Megrendülten állok Colmarban az Isenheimi oltár elõtt, látva, ahogyan Keresztelõ János Krisztus keresztjére mutat, és érzékelem Grünewald közvetítésében mindazt, amit az evangéliumból megértett. Ezt kapom Bachnál is. A fenti gondolatsorból következik, hogy az egyházzene és maga az egyházzenész a zene sajátos eszközeivel az ige megértését, a gyülekezetet szolgálja. Erre szeretnék minden egyházzenészt buzdítani. A mi munkánk nem magunkról szól, hanem Krisztusról; neki kell minden egyházzenész életében növekednie! g Ferenczi Ilona

2007. május 6.

evangélikus élet

Egyház és állam kapcsolata a posztkommunista Magyarországon

Evangélikus hívek forintjaiból Adomány a Tolna megyei kórház sürgõsségi osztályának ágyaira b Miközben napjainkban az emberek egyre távolodnak egymástól, sokan mégis fontosnak tartják az olyan értékeket, mint az önzetlenség, a mások gondjaiban való osztozás. Még akkor is, ha maguk sem a feleslegbõl adnak – mondta bevezetõjében dr. Muth Lajos fõigazgató fõorvos április 18-án, a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza Sürgõsségi Betegellátó Osztályának átadásán. A szekszárdi kórház vezetõje köszönetét fejezte ki a TolnaBaranyai Evangélikus Egyházmegye lelkészeinek és híveinek azért a 770 ezer forint adományért, amelyet az újonnan létrehozott sürgõsségi osztály berendezéséhez gyûjtöttek össze.

hogy a civil szférának alig van saját hangja, a közpolitikát a pártok dominálják. Az egyházak üzenete természeténél fogva közéleti töltésû, s ha konkrétan fogalmaznak, a mi körülményeink között óhatatlanul közel kerülnek valamelyik párt véleményéhez. Jó, ha minden politikai oldal tudomásul veszi ezt a helyzetet, ha pedig kialakul a nyilvános beszédnek az a szabad tere, ahol az egyházak saját hangjukon szólalnak meg, akkor ezzel õk is erõsíthetik a puszta pártpolitikával szemben a közpolitikát. Elõadása végén ismét rámutatott arra, hogy állam és egyház Magyarországon a rendszerváltásig nem volt egymástól független, és az új szerep begyakorlása mindkét fél számára nagy feladatot jelent. A három elõadás után a hallgatóság – melynek jelentõs része a Sola Scriptura Teológiai Fõiskoláról és az Eötvös Loránd Tudományegyetemrõl érkezett – kérdéseire válaszoltak a vendégek. Bár nem volt minden kérdésben teljes egyetértés hallgatók és elõadók között, a délután jó hangulatban telt. Az Orosz

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Dr. Köbel Szilvia az egyházak közjogi helyzetét vizsgálta a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Kiemelte: míg az állam és egyház szétválasztása a pártállami rendszerben „ellenséges elválasztási” modell szerint valósult meg, addig

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti megállapodást Donáth László határozottan és élesen bírálta elõadásában. Véleménye szerint a római egyház Nagy Constantinus kora óta eszközévé akarja tenni a mindenkori államot. A Szentszék nemzetközi szerzõdésekkel próbálja érvényesíteni érdekeit abban az Európában, amely évszázadok óta nem kér többé a trón és az oltár szövetségébõl. Donáth László nem kerülte meg azt a kérdéskört sem, hogy politizáljon-e a lelkész. Úgy látja, nem az a kérdés: politizál-e a lelkész, vagy sem, hanem az a fontos, hogy ezzel épít-e vagy rombol. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a politikusoknak szükségük van minden eszközre, mellyel hatást gyakorolhatnak a tömegre, így az egyházakra is. Ilyesformán azonban az egyházak könnyen valamely párt ideológiájának eszközévé válhatnak. Dr. Csepregi András – párhuzamot vonva egyház és állam között – hangsúlyozta, hogy mindkettõ felemás módon modernizálódik, valamint a politi-

Dr. Csepregi András, Donáth László és dr. Köbel Szilvia a rendszerváltás után „jóindulatú elválasztási” modellrõl beszélünk. Ez utóbbi mindenekelõtt az egyház szabad mûködését szavatolja, melynek garanciája az állam ideológiai semlegessége.

kai pártok és az egyházak belsõ „egyensúlytalanságban” szenvednek, a félutas polgárosodás révén is egy cipõben járnak. Ám „az okos gyengék összefognak” – mondta. Elõadásában kifejtette,

Gábor Viktor által moderált eszmecserérõl, amely a beszélgetés hevében valódi konferenciává vált, mindenki értékes gondolatokkal távozhatott. g Liszka Viktor

Az összesen mintegy 66 millió forint értékû beruházáshoz az intézmény pályázat útján 50 millió forint vissza nem térítendõ támogatást kapott az Egészségügyi Minisztériumtól, a többit saját erõbõl kellett finanszíroznia. A 16 millió forintnyi önerõbõl az osztály építészeti átalakítására, orvostechnikai eszközöknek és a bútorzat egy részének a beszerzésére, illetve elkészítésére futotta. Ágyakra, éjjeliszekrényekre azonban már nem maradt pénz. Ezért a fõigazgató – aki maga is evangélikus, a szekszárdi gyülekezet felügyelõje – az egyházmegyéhez fordult segítségért. Az ügy mellé azonnal odaállt Andorka Árpád egyházmegyei felügyelõ – egyben a kórházi felügyelõ tanács elnöke – és Szabó Vilmos Béla, az egyházmegye esperese is. A lelkészek közremûködésével így hamarosan elkezdõdött a gyûjtés, és bár olyan gyülekezet is akad, amelyben a villanyszámla kifizetése is gondot jelent, nemsokára megérkeztek az átutalások a lebonyolításban közremûködõ kórházi „Betegápolásért” Alapítvány számlájára. Az alapítvány a pénzbõl hidraulikus ágyakat vásárolt a súlyos anyagi gondokkal küzdõ intéz-

mény számára, az Alisca Bau Kft., illetve a Mölnlycke Health Care által felajánlott száz-százezer forintot saját forrásból kiegészítve pedig további négyszázezer forintért éjjeliszekrényeket szerzett be. Szabó Vilmos Béla esperes az adományozó levél átadásakor mély tiszteletét fejezte ki mindazok – orvosok, ápolók, egyéb szakemberek – iránt, akik részt

tályvezetõ a korai, gyors diagnózis, a „bûvös tizenöt perc” jelentõségét hangsúlyozta. Erre nyújt lehetõséget az új osztály, ahonnan a különbözõ panaszokkal, fájdalmakkal érkezõ betegeket alapos kivizsgálás és megfigyelés után huszonnégy órán belül a megfelelõ osztályra vagy az ambuláns ellátásba irányítják a szakemberek.

vesznek a beteg emberek gyógyításában. Máté evangéliumát idézte, majd az irgalmas samaritánus cselekedeteire emlékeztette a jelenlévõket. – Ez az adomány csupán egy csepp a tengerben, de üzenetértéke van. Nem pusztán beteg embereknek való segítségnyújtás, hanem a reménység üzenete is – mondta. – Bízom abban, hogy akik a sürgõsségi osztály ágyain fekszenek majd, átélhetik, mit jelent a humánus emberi magatartás, és kívánom, hogy a kórház egyúttal a reménység háza legyen. Andorka Árpád felidézte az adománygyûjtés történetét, és külön is kiemelte a lelkészek szerepét a jótékonysági akcióban. Dr. Józan-Jilling Mihály osz-

A fõorvos az esperes szavait megerõsítve úgy vélte, a mai, pénz uralta világban és a – világviszonylatban is – ellentmondásos egészségügyi ágazatban minden egészségügyi dolgozó az irgalmas samaritánus szellemében végzi áldozatos munkáját. A kórház ezúton is köszönetet mond minden jó szándékú adományozónak, név szerint is az adományozó gyülekezeteknek: Bonyhád–Hidas, Dombóvár–Kaposszekcsõ–Csikóstõttõs, Egyházaskozár és környéke, Gyönk és környéke, Györköny– Bikács, Paks, Szekszárd, Tamási és környéke, Váralja–Nagymányok, illetve megköszöni a támogatást egy kölesdi magánadományozónak. g Cser Ildikó

Bizony, õrizõje vagy testvérednek! M

élységesen mély bibliai igazság ez. Annak ellenére igaz ez az állítás, hogy mondatunk így, ahogy a címben szerepel, sehol sem található a Szentírásban. De ha ebben a formában nem olvasható is a könyvek könyvének lapjain, azt, amit mond, inkább riadt, mint jó lelkiismerettel nagyon is biblikusnak ismerjük fel. Mert szívünk mélyén jól tudjuk: valóban õrizõi vagyunk testvéreinknek. Az egészen korrekt – a helyzetre és a körülményekre is tekintettel lévõ – megfogalmazásnak így kellene hangzania: bizony, testvéreink õrizõjévé kellene lennünk, mert ez a jó Pásztor akarata, õ bízta ránk testvéreinket. Tehát, sajnos, nem életünk gyakorlata, hanem a megbízatás felõl nézve bizonyul igaznak ez a mondat. A kérdést – „Hol van Ábel, a testvéred?” – Isten teszi fel (1Móz 4,9). És mi vagyunk a válaszra kötelezettek. Püspökök, lelkészek, gyülekezeti tisztségviselõk, az egyházban bármilyen rendû, rangú tisztséggel megbízottak, ifjak és idõsek, szülõk és keresztszülõk, pedagógusok – mindazok, akik azt állítják magukról, hogy közük van Jézus Krisztushoz és az õ egyházához. Jól tudom, tapasztalom is napról napra, az elhárítási reflex nálunk is azonnal mûködésbe lép. Magyarázko-

dunk, kifogásokat keresünk, és kikérjük magunknak. Micsoda lehetetlen ötlet ez: Istennek a testvérgyilkos Kaint sarokba szorító kérdésével nyugtalanítani bennünket? Különben is: „Talán õrzõje vagyok én a testvéremnek?” – hangzik az õsrégi (és mindig hamis) érvelés. Nem elég a magunk gondja, a megélhetésért folytatott napi küzdelem, a családunkért, gyermekeinkért hordozott felelõsség terhe? Meg egyébként is: a hit mindenkinek a személyes ügye, abba nem lehet beleszólni, mindenki a maga bõrét viszi a vásárra… Kedves Testvéreim! Azt remélem, egyre kevesebbeket téveszt meg ez a divatos – és sokak szemében még mindig tetszetõsnek tûnõ – érvelés, amely valójában még arra sem jó, hogy nyugtalan lelkiismeretünket megbékítse. Mert pontosan tudjuk: testvéreink ránk vannak bízva, és õket Isten rajtunk is számon kéri. Legalább két oka van annak, hogy ezt a kérdést most a kedves Olvasók – és remélem, rajtuk keresztül még sok hittestvérem – szívére is helyezem. Feltételezem, kedves Olvasóink mindannyian tudják, hogy ilyenkor, az elsõ negyedév vége, a második negyedév kezdete táján tartjuk egyházunkban azokat

3

FOTÓ: MÁRTONFAI DÉNES

b Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) került sor április 27-én Az egyház és állam kapcsolata a posztkommunista Magyarországon címû kurzushoz kapcsolódó rendezvényre, melynek házigazdája dr. Orosz Gábor Viktor, az EHE adjunktusa volt, elõadói pedig dr. Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetõje, Donáth László országgyûlési képviselõ (mindketten evangélikus lelkészek) és dr. Köbel Szilvia alkotmányjogász voltak. A vendégek elõadásaikban arra keresték a választ, hogy miként alakult a magyar állam egyházpolitikája az utóbbi tizenhét évben.

f

ÉGTÁJOLÓ

a gyûléseket, amelyeken a tisztségviselõk beszámolnak az elmúlt esztendõrõl. Egyházkerületünkben április 28-án, vagyis e sorok írása elõtt egy nappal tartottuk közgyûlésünket. Püspöki jelentésemben – a március 23–24-i zsinati ülésszakon elhangzott elnök-püspöki beszámolómmal összhangban – hosszabb részt szenteltem az egyházunk lélekszámára vonatkozó kérdéseknek. A 2001-ben közzétett népszámlálási és a gyülekezeteinkben számon tartott nyugtalanító adatok szerint a helyzet a következõ: a magukat evangélikusnak vallóknak csak a kétharmada szerepel a gyülekezeti nyilvántartásokban, és csak egyharmaduk vesz részt felelõsen közösségeink életében. És akkor még a többkevesebb rendszerességgel istentiszteletre, gyülekezeti alkalmakra járók sokkal kisebb arányát nem is említettem. Az Isten irgalmára kérem minden test-

véremet – lelkészeket, gyülekezeti tisztségviselõket, szülõket és keresztszülõket, idõseket és fiatalokat –, ne hárítsák át másra, másokra (de a körülményekre, a mai kedvezõtlen helyzetre se) a felelõsséget, amelyet Isten egy-egy lélekért, kisebb vagy nagyobb közösségért szívükre helyezett! Egyházkerületünkben sokszor hallották tõlem a gyülekezetek a mondatot, amelyet most minden hittestvéremnek a szívére szeretnék helyezni: nincs közöttünk olyan, akire legalább egy testvért ne bízott volna az egyház Ura! A másik ok, amely miatt hangsúlyosan szólok ezekrõl a kérdésekrõl, szintén kézenfekvõ. Közelednek egyházunk jelentõs missziói alkalmai: május 19-én mindhárom egyházkerületünkben a missziói nap, június 22–23-án pedig a paksi országos evangélikus találkozó. Nincs kétségem afelõl, hogy emberileg nézve ezeknek az alkalmaknak a sikere mindnyájunkon múlik. Ezekre nézve is hangzik majd a kérdés: „Hol van a te testvéred?” Egymásnak feszülõ érzések és gondolatok kavarognak bennem. Miközben Istennek adok hálát hûséges lelkészeinkért és egyháztagjainkért, nyugtalan szívvel és mélységes szomorúsággal gondolok azokra a szolgatársaimra,

akik méltatlan élettel és önzõ haszonleséssel megbotránkoztatják és szétzüllesztik a rájuk bízott közösséget. És ugyanígy fáj a szívem azokért a gyülekezeteinkért, amelyeknek életét a közömbösség és nemtörõdömség sorvasztja, és amelyekben – úgy tûnik – még ha az Úr angyala szólná is az evangéliumot, az is csak falra hányt borsó lenne. (Csak nem annak van itt az ideje, hogy megrettent szívvel feltegyem a kérdést: vajon nem annak a jele ez, hogy már elkezdõdött az ítélet az Úr háza népén?) Kedves Hittestvérem, Isten színe elõtt és a tõle kapott felhatalmazás alapján kérdezem meg tõled: hol van a te testvéred? Kérlek, vigyázz, mert te is õrizõje vagy testvéreidnek, és õket rajtad is számon kéri egyházunk Ura, a jó Pásztor.

Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

e

2007. május 6.

keresztutak

A keresztség kölcsönös elismerése

Bajor–magyar diakóniai konferencia Magas szintû bajor–magyar diakóniai konferenciát rendeztek Budapesten, az országos egyház tanácstermében április 24–26. között. A legnagyobb bajor szeretetintézmények vezetõi minden második évben nagyobb utat tesznek meg azért, hogy szélesítsék látókörüket, és megosszák másokkal tapasztalataikat. Négy éve Berlinben, két éve pedig Brüsszelben voltak tanulmányúton. S mivel napirenden volt egy kelet-közép-európai látogatás, természetes módon gondoltak a szervezõk a magyar testvéregyházra mint lehetséges tanulmányi célpontra. Nem udvariassági látogatás s nem is egyházi turizmus volt a három nap célja, hiszen a bajor intézményvezetõk konferencia keretében ismerkedtek a magyar evangélikus szeretetszolgálat múltjával és jelenével. A tizenöt bajor vendéget tíz magyar résztvevõ várta. Együtt tárgyaltak a két egyház közös kérdéseirõl, feladatairól és az Európai Unióban betöltött szerepérõl – teológiai, szociális és gazdaságpolitikai megközelítésben. A kezdõ napon Hafenscher Károly országos irodaigazgató tartott elõadást, amelyben a magyar történelmi, magyar egyháztörténeti háttér felvázolásával és mai szociális-politikai kontextusban mutatta be az evangélikus egyházat, azon belül a diakóniát. Az ország szociális helyzetérõl, a problémák

A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) adta hírül, hogy április 29-én Magdeburgban közös nyilatkozatot ad ki tizenegy német egyház a keresztség kölcsönös elismerésérõl és elfogadásáról. Az aláírók között van az evangélikus egyház, a német katolikus püspöki konferencia, az ókatolikus egyház, több ortodox egyház és szabadegyházi közösség is. A nyilatkozat kihirdetése ökumenikus istentisztelet keretében történt; az alkalmon jelen volt Wolfgang Huber püspök, az EKD elnöke, valamint Karl Lehmann bíboros, a püspöki kar elnöke is. d Evangélikus Hírlevél

A keresztény keresztség Magdeburgi nyilatkozat, 2007. április 23. Jézus Krisztus a mi üdvösségünk. Általa gyõzte le az Úr a bûnös ember Istentõl való eltávolodását (Róm 5,10), hogy Isten gyermekeivé (fiaivá és lányaivá) tegyen bennünket. Krisztus halála és feltámadása titkának részeként a keresztség az újjászületést jelenti Jézus Krisztusban. Aki ezt a szentséget fogadja, és hitben igent mond Isten szeretetére, minden idõben és helyen eggyé válik Krisztussal és egyúttal az õ népével is. A keresztények egységének jeleként a keresztség összeköt Jézus Krisztussal, ezen egység fundamentumával. Az egyházról alkotott értelmezések különbségei ellenére köztünk alapvetõ az egyetértés a keresztséget illetõen. Ezért elismerünk minden – Jézus parancsára az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében végrehajtott, alámerítéssel, illetve a víz öntésével végrehajtott – keresztséget, és örülünk minden embernek, akit megkeresztelnek. A keresztség eme kölcsönös elismerése kifejezése az egység Jézus Krisztusban alapított szövetségének (Ef 4,4–6). Az így végrehajtott keresztelés egyszeri és megismételhetetlen. A limai dokumentummal valljuk: az egy keresztség Krisztusban „felhívás az egyházakhoz, hogy hidalják át mindazt, ami elválasztja õket egymástól, és közösségüket láthatóan valósítsák meg”. (Az Egyházak Világtanácsa Hit- és Egyházalkotmányi Bizottságának konvergencianyilatkozatai, keresztség, Nr. 6.)

korábbi és mai értékelésérõl, a feladatok számbavételérõl, valamint az egyháznak a szociális szférában betöltött társadalmi szerepérõl Jeszenszky Zita, egyházunk diakóniai osztályának vezetõje tartott magas szakmai színvonalú elõadást. A délután beszélgetéseit Ittzés János elnök-püspök vezette. A konferencia második napján a német vezetõk látogatást tettek hat evangélikus intézményben. A csoport egyik fele nyugat felé indult, és a szombathelyi intézményeket, valamint a lajoskomáromi otthont kereste fel, a másik fele pedig keletnek vette útját, és áttekintette a Nyíregyházán végzett szerteágazó diakóniai tevékenységeket. Élményeik hatására a bajor szakemberek másnap reggel számtalan kérdést és témát vetettek fel, melyek további konzultációkra várnak. (A folytatás tehát már nem csupán esetleges ötlet, hanem konkrét elképzelés.) A bajor csoportot dr. Ludwig Markert, a Bajor Diakóniai Szolgálat elnöke vezette, aki a záró istentiszteleten egyházunk elnök-püspökével együtt szolgált. Az idén tizenöt éves bajor–magyar testvérkapcsolat tulajdonképpen diakóniai vonalon indult el. Most bebizonyosodott, hogy ez a pillér – kiállva az idõk próbáját – stabilan áll, és ma is fontos része egyházaink együttmûködésének. d OI

Papi hivatások világnapja Európában, így Magyarországon is súlyos gondot jelent a lelkipásztorok évrõl évre növekvõ átlagéletkora és a papi hivatást választók viszonylag alacsony száma – hívta fel a figyelmet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) abból az alkalomból, hogy a mostani vasárnap (május 6.) a papi hivatások világnapja. Más földrészeken a papi utánpótlás szempontjából jobb a helyzet. Az 1,1 milliárd hívet számláló római katolikus egyháznak 405 ezer papja van; kétharmaduk egyházmegyés, egyharmaduk pedig szerzetes – olvasható az MKPK sajtóirodája által az MTI-hez eljuttatott közleményben. A katolikus egyházban minden évben a húsvétot követõ negyedik vasárnapon, Jó Pásztor vasárnapján tartják a papi hivatások világnapját. Ekkor a szentmiséken világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek. Erdõ Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek korábban egy sajtótájékoztatón elmondta: Magyarországon 2005-ös adatok szerint 2576 katolikus pap tevékenykedik, ebbõl 2006 egyházmegyés, a többi szerzetes. A papságra készülõ hittudományi fõiskolások, egyetemisták száma a 2005/2006-os tanévben 356 fõ volt, ebbõl 263 egyházmegyés és 93 szerzetes. Ezek az adatok európai átlagban elég gyengének számítanak, de nem a legrosszabb helyzetet tükrözik a kontinensen. d MTI

Századik születésnapját ünnepli a cserkészet

FOTÓ: BOTTA DÉNES

4

Centenáriumi cserkésznap az Erzsébet téren

b A „Farkas, aki sohasem alszik” nevet kapta az afrikai bennszülöttektõl a százötven éve, 1857-ben született angol Lord Robert Baden-Powell, a cserkészet megalapítója. Száz évvel ezelõtt, 1907 nyarán õ szervezte meg az elsõ cserkésztábort Brownsea szigetén. Az azóta világszerte elterjedt mozgalom magyar szervezete, az 1912 óta létezõ Magyar Cserkészszövetség április 28án centenáriumi cserkésznap keretében emlékezett az évfordulóra. Mint Buday Barnabás evangélikus lelkésztõl, a szervezet országos elnökétõl megtudtuk, közeleg a 21. cserkész-világtalálkozó: július 27. és augusztus 8. között tartják az angliai Hylands Parkban. Az összejövetelre negyvenezer fõt, köztük hatszáz magyar fiatalt várnak.

A Cserkész-világszövetség (World Organization for Scout Movement) a cselekedve tanulás módszerével igyekszik elérni, hogy tagjaiban felelõsséget ébresszen Istennel, önmagukkal és másokkal szemben. A nemzetközi cserkészmozgalom megszületésének századik évfordulója alkalmából több helyszínen számos programot kínáltak az érdeklõdõknek a centenáriumi cserkésznapon. A budapesti Erzsébet tér „cserkésztábor-központtá” alakult, ahol kézmûves-foglalkozások, táncház és mászófal várták az érkezõket. Ezenkívül a város különbözõ pontjain további rendezvényeken – látogatás a meseerdõben, hadijáték, dunai kenuzás, illetve cserkészfilmek fesztiválja – vehetett részt az ország minden részébõl érkezett mintegy nyolcszáz ifjabb és idõsebb vendég. Miskolcon huszonnégy órás népdaléneklési rekordkísérlethez csatlakozhat-

tak a dalos kedvû vendégek; mintegy kétszázan énekeltek ezerötszáz dalt. Az eseményrõl hangfelvétel készült, amelyet elküldenek a Guinness-rekordok hitelesítõ bizottságának. „A cserkészruhába öltözött fiatalok reményeink szerint mindenütt óhatatlanul felhívták a figyelmet erre az értékõrzõ, mindenki számára nyitott, önkéntes ifjúsági nevelõmozgalomra” – mondta Buday Barnabás. A szervezetnek ma Magyarországon hét-nyolcezer aktív tagja van. Az ünnepi eseménysorozat április 28án este a Normafánál, az Anna-réten tartott centenáriumi ünnepséggel és fogadalomtétellel, valamint a másnap délelõtti ökumenikus istentisztelettel zárult. A Horánszky utcai jezsuita kápolnában Buday Barnabás prédikált, majd Tóth Zsolt Ipoly ciszterci szerzetes és Laurinyecz Mihály katolikus lelkész mutatott be misét. g – gazdag –

Sárszentlõrincrõl – San Marinóban b Az interkulturális dialógus vallási dimenziója címmel szervezett április 23–24én konferenciát San Marinóban az Európa Tanács (ET), amelynek hazánk 1990-ben lett teljes jogú tagja, a közép- és kelet-európai országok közül elsõként. A találkozóra az ET negyvenhat tagállamának küldöttei mellett keresztény, iszlám és zsidó vallási vezetõk gyûltek össze kontinensünk miniállamában, hogy elõkészítsék az ET és a különbözõ vallási közösségek közötti párbeszédet; a jövõben a tervek szerint évenként sor kerül a dialógusra. Az errõl elfogadott dokumentum San Marinó-i deklaráció néven kerül be az 1949-ben alapított szervezet történelmébe. A tanácskozásra meghívást kapott Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is.

Az Európa Tanács fõtitkára, Terry Davis a tanácskozást intonáló beszédében hangsúlyozta, hogy az utóbbi idõben földrészünkön többnyire az úgynevezett „privát szférába” szokták sorolni a vallási meggyõzõdés ügyét, ami nem azt jelenti, hogy ez csupán másodlagos, elhanyagolható kérdés lenne. Az ET a vallást az emberi jogok fontos részének, valamint az emberi identitást meghatározó kulturális faktornak tekinti. A fõtitkár két jellemzõ európai trendet emelt ki. Egyrészt szinte minden országot jellemez már egyfajta kulturális tarkaság (diversity), amely erõsíti a közös értékek keresését. Másrészt megfigyelhetõ, hogy a kifejezetten szekuláris társadalmakban is nagyobb jelentõséget kapnak a vallási szervezetek, mint korábban. Ennek magyarázata, hogy a val-

lási közösségek komoly szolgálatot tölthetnek be a társadalmi szakadékok áthidalásában, a sebek gyógyításában, az erõszak, a gyûlölet, a szélsõségek leküz-

désében. Segíthetik a béke és tolerancia erõsítését, világossá téve, hogy bármelyik vallást éri támadás, az sérti az összes többit is. Fontos, hogy a dialógus lokális szinten is mindennapos gyakorlattá váljék. Kívánatos, hogy az adott szituációnak megfelelõen a helyi zsidó, keresztény és mohamedán közösségek vezetõi rendszeresen kommunikáljanak egymással az együttmûködés érdekében. A fõtitkár a híres görög bölcstõl, Platóntól vett idézettel zárta beszédét: „Nincs olyan törvény vagy szertartás, amely fontosabb lenne, mint a megértés.” A kölcsönös megértés, a különbözõ kultúrák közötti egészséges párbeszéd lehetõségeirõl hoztak konkrét példákat az úgynevezett panelbeszélgetések, melyekben egy-egy elõre felkért keresztény, zsidó, mohamedán, illetve „civil” (nem vallásos) közösség képviselõje adhatta át tapasztalatait, ötleteit az interkulturális dialógus vallási összefüggéseirõl. Így kapott szót a meghívott magyar püspök is (képünkön), aki többek között beszámolt a Magyarországi Evangélikus Egyház több évszázados tapasztalatáról, az egymás mellett élõ, egymást gazdagító magyar, német és szlovák tradícióról, továbbá felvázolta a sárszentlõrinci európai cigány kulturális központ tervét. A projekt modellértékû példa lehet az egy-

San Marinó-i országrészlet más mellett élõ különbözõ kultúrák konstruktív együttmûködésére, melyben a helyi evangélikus gyülekezet kezdeményezõ, katalizáló, aktív szolgálatot vállal. A dialóguskészség csupán üres szólam marad, ha nem válik a mindennapokban diapraxissá, közös cselekvéssé, egymást felvállaló, elhordozó életközösséggé. A San Marinó-i konferencia biztató jelzésként is értékelhetõ: Európa talán újra felfedezi „elveszített lelkét”, és több

lesz csupán gazdasági érdekszövetségnél. Ebben a gyógyító folyamatban felelõs szolgálatot vállalhatnak a keresztény egyházak kisebb-nagyobb közösségei. Ez a reménység szólal meg a szeptemberben Nagyszebenben tartandó harmadik európai ökumenikus nagygyûlés mottójában is: „Krisztus világossága ragyog mindannyiunkra – reménység Európa megújulása és egysége iránt”. g G. P.

2007. május 6.

kultúrkörök

Szakmai nap a GyLK-ról A Magyar Egyházzenei Társaság április 30-án szakmai napot rendezett a Régi Zeneakadémián. Az Evangélikus istentisztelet – Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) és a Gra-

duale Hungaricum bemutatása – a hosszú hétvége ellenére – sokakat vonzott. A várhatóan júniusban megjelenõ GyLK-t Bence Gábor szerkesztõ és mun-

katársa, Ecsedi Zsuzsa ismertette (képünkön). A kötet létrejöttének oka, hogy a Liturgikus könyv használatba vétele – 2005 adventje – után kiderült: szükség

van egy, a gyülekezeti tagok kezébe adható kiadványra is. A Gyülekezeti liturgikus könyv a változatos istentiszteleti rendeken kívül a gyülekezet által is énekel-

hetõ liturgikus anyagot, bõséges zsoltárválogatást és új verses gyülekezeti énekeket közöl. Azt a problémát, hogy a magyarországi evangélikus énekes szokásokban csaknem teljesen visszaszorult a liturgikus anyag éneklése, a kötet tanító jellege próbálja ellensúlyozni; a szerkesztõk minden új és kevésbé új elemet magyarázatokkal láttak el. Ez segítheti a liturgiában kevésbé jártas gyülekezeti tagokat az új anyag megismerésében, az istentiszteleten való tudatosabb részvételben. A GyLK összeállításában Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Trajtler Gábor, Finta Gergely, Ecsedi Klára, Barta-Gombos Arikán, Gyõri Noémi, Simon Barbara és H. Hubert Gabriella vett részt; a kötet tervezõszerkesztõje Kendeh K. Péter volt. A GyLK befogadását illetõen Ittzés János püspöknek a szakmai nap zárszavában elhangzott mondata irányadó lehet mindannyiunk számára: lássuk meg a könyv értékeit, és türelmes szeretettel ismerkedjünk vele! g E. K.

Protestáns médiahajó plusz PRÚSZvacsora Népsziget, 2007. április 27. A Protestáns Újságírók Szövetsége fakultatív tavaszi együttlétének pillanait Botta Dénes örökítette meg.

Balassi Bálint összes versei oroszul b A moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztató Központ és fáradhatatlan igazgatónõje, Kiss Ilona újabb sikert ért el a magyar–orosz mûvelõdési kapcsolatok megújításában. A gyorsan modernizálódó fõváros szívében, Puskin nagynénjének hajdani palotájában mûködõ központ adott helyet a költészet napján, április 11-én rendezett nemzetközi tudományos ülésszaknak, amely az új, orosz nyelvû Balassi-kötettel foglalkozott.

Nevezetes kötet ez a mûfordítás-gyûjtemény. Most elõször történt meg a magyar irodalom történetében, hogy egy magyar lírikus teljes költõi életmûve – nem csupán válogatás – megjelent idegen nyelven. Ráadásul nem valami eldugott helyen, ismeretlen kiadónál, hanem Oroszország legrangosabb világirodalmi sorozatában, az 1948-ban indult Irodalmi emlékekben, az Orosz Tudományos Akadémia kiadásában. A mûfordítók – köztük kiváló költõk – munkáját Jurij Pavlovics Guszev vezette, a magyar irodalom nagy híve és elismert tolmácsolója. A Balassi-szövegek értelmezését az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszéke segítette. A részletes jegyzetapparátussal, a Balassi-versek irodalmi mintáinak szövegközlésével, három ma-

gyarázó tanulmánnyal ellátott, rengeteg képpel díszített orosz kiadást a nemrég elhunyt sorozatszerkesztõ, Nyikolaj Ivanovics Balasov professzor gondozta.

A moszkvai intézet a kötet megjelenésének alkalmából a moszkvai Rudomino Idegen Nyelvi Könyvtárban és a Nyizsnyij Novgorod-i Területi Könyvtárban (a sárospataki gyûjtemény háború után oda került régi könyvanyagának hajdani õrzõhelyén) tartott – Csörsz Rumen István lantjátékával kísért – irodalmi esteket. Francia, magyar, olasz és orosz tudósok és mûfordítók egész napos

nemzetközi tudományos ülésszakon foglalkoztak Balassival és a reneszánsz szövegek tudományos hitelességû kiadásának kérdéseivel. Elõadások hangzottak el a tours-i Reneszánsz Intézetnek és az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének internetes, valamint az MTA Irodalomtudományi Intézetének és az Orosz Tudományos Akadémiának nyomtatott szövegkiadásairól, Balassi istenes és szerelmes verseirõl, a dallamokról, a versformákról, a költõ olasz és orosz fordításának mûfogásairól. A sok nyelv költészetébõl ihletet merítõ Balassi Bálint a cseh, horvát, latin, lengyel, német, olasz, román és török kultúrát, valamint különbözõ felekezetek vallási világát építette be magyar költõi életmûvébe. Ez a szellemiség immáron nemcsak angolul, bolgárul, franciául, lengyelül, németül, olaszul és törökül, hanem oroszul is szolgálja az egyetemes mûvelõdést. Köszönet mindazoknak, aki ezt a sok nehézség közepette, harminc éve tervezõdõ könyvet létrehozták. Tõlünk, evangélikusoktól pedig külön köszönet jár azért, hogy a költõ protestáns versei most pravoszláv környezetben, oroszul is megszólaltak. g H. Hubert Gabriella

Balassi Bálint összes versei oroszul. Moszkva, Nauka, 2006, 397 lap.

f

Kántorvizsga örömmel és hálaadással b A vizsgázó és a tudásukat bemutató fiatalok izgatott várakozással foglalták el helyüket a fóti Mandák Otthon nagytermében április 21én, a téli kántorképzõ tanfolyamot lezáró kántorvizsga napján. Az ünnepélyes hangulatot nemcsak a számadás felelõssége, a személyenként sokszínû tehetség bizonyításának a vágya, a kísérõ családtagok és a barátok lelki bátorítása alakították, hanem a vizsgabizottság tagjainak mûvészi és emberi kvalitásai is. Ezt az örömteli feszültséget oldották Bence Gábor igazgató köszöntõ, buzdító szavai és Kovács László lelkész imádsága.

A 2006–2007. évi téli tanfolyam huszonegy növendéke közül az elõkészítõ évfolyamból heten játszottak. A vizsgabizottság elnöke, Simon Barbara orgonamûvész szóbeli dicséretben részesítette közülük a kezdõ Agárdi Tamást, a haladó szinten orgonáló Biczó Dénest és Kertész Attilát; az utóbbi Buxtehude c-moll ciaconáját adta elõ. Segédkántori bizonyítványt Bolla Krisztina kapott, aki hét évvel ezelõtt ült elõször a harmónium mellé; õ a Pannon Egyetem keszthelyi tagozatának elsõéves hallgatója, és a zalaistvándi gyülekezetben kántorizál. Kántori bizonyítványt hárman érdemeltek ki magabiztos, kiegyensúlyozott játékukkal: Trajtler Dóra hétévesen kezdett zongorázni, hét-nyolc felejthetetlen nyarat töltött Fóton; ez idõ alatt zenei ismeretekben gyarapodott, és hitbeli tudásban játékosan – versenyezve – növekedett. Most a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. Egyházzenei tanulmányainak az elméleti részét szeretné hasznosítani a vallástanári szakon. Pintér Ákos Keszthelyen él, és tanárként dolgozik. Középiskolás volt, amikor komolyabban kezdett zongorázni. 2000-ben volt elõször Fóton. A hévízi evangélikus gyülekezet kántora. Kolba Hajnalka olyan fiatal, akinek a zenei fejlõdését hat éve követik tanárai, Simon Barbara és Ecsedi Zsuzsa. Jól terhelhetõ, fogékony tehetség. Kántori gyakorlata van; jelenleg a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fõiskolai Karán tanul. Ebben az évben két fiatal szerezte meg a középszintû végzettséget jelentõ kántori oklevelet: Demen Szabolcs és Szeitl Zita. Demen Szabolcsot 1989-ben vitték elõször Fótra a szülei. Azóta leérettségi-

zett, szakmát tanult, dolgozott. Öt évvel ezelõtt kapott kántori bizonyítványt, de személyes problémák miatt csak most volt lehetõsége az oklevél megszerzésére. Nagy kántori gyakorlata és sok tapasztalata van. Sámsonházán és a nógrádi szórványgyülekezeteknél játszott. 2006 óta a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség kántora. „Jó képességû, szolgálatra termett orgonista” – tolmácsolta Simon Barbara a bizottság véleményét. Szeitl Zita hétéves kora óta zongorázik. Három nyarat töltött Fóton, majd levizsgázott énekismeretbõl, zeneelméletbõl, karvezetésbõl, liturgikából és hangszerismeretbõl. Öt éve Finta Gergely orgonamûvész tanítványa. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem orgona szakára készül felvételizni. J. S. Bach Gdúr prelúdium és fúgájának erõteljes, szépen megfogalmazott elõadásáért dicséretes jeles minõsítést kapott. Bence Gábor megköszönte a vizsgabizottság elnökének, Simon Barbarának, valamint tagjainak – Finta Gergelynek és Kovács László lelkésznek, okleveles kántornak – az alapos munkát. „Fót mint intézmény egyedülálló az országban abban, hogy minden növendékének a saját szintjén biztosítja a zenei fejlõdés lehetõségét. Olyan elkötelezett tanári karral rendelkezünk, amelynek tagjai türelemmel, nagy gyakorlattal, igényesen foglalkoznak mindenkivel adottságainak megfelelõen. Ezért férnek meg egymás mellett a kezdõk és az akadémiai jelöltek. A cél olyan kántorok képzése, akik színvonalas zenei munkájukkal a lelkészek munkatársai lehetnek” – mondotta. Ezt a követelményt teljesítették az új kántorok, akiket Abaffy Nóra, Barta-Gombos Arikán, Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Németh Csaba és Pócs Miklós tanított. A képzés zavartalan menetét Sohan László gondnoknak és kis csapatának a jól összehangolt munkája biztosította. A zene nem kotta, a zene mindig személyes. Lelkünk örömét, bánatát, hitét is megszólaltatjuk, ha muzsikálunk – mondta a záróáhítatban Kovács László. A fótiakat – tanárokat, növendékeket és a végzett kántorokat – a hivatástudat öröme is átjárja, amit Bence Gábor úgy fogalmazott meg, hogy „életem az egyházzene szeretete”. Ezért a tehetségeket éltetõ szeretetért adott hálát az ünneplõ közösség Istennek, és gratulált az új kántoroknak. g Tóthné dr. Gallyas Katalin

Ismét koráléneklési verseny Albertiben Az Alberti Evangélikus Általános Iskola harmadszor rendezte meg a koráléneklési versenyt. Mivel az elõzõ versenyek híre országszerte elterjedt – színvonalasak voltak, és jó hangulatban zajlottak –, április 28-án a helyiekkel együtt immár tíz iskola diákjai várták a vetélkedés kezdetét. A szervezõk nagy örömmel tapasztalták, hogy sok a jelentkezõ, azt pedig még inkább, hogy az éneklés örömöt jelent a gyerekeknek és felkészítõ tanáraiknak is, s messzirõl, több száz kilométerrõl is elhozták diákjaikat Albertibe. A versenyre három kategóriában lehetett jelentkezni. A zsûri elnöke, dr. Finta Gergely orgonamûvész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetõje és segítõi, Koczor Kinga egyházmegyei zenei felelõs és Buday Zsolt bényei lelkész próbálták a helyezéseket elosztani a sok szép hangú diák között. Nem volt könnyû feladat, hiszen a felkészítõ tanárok remek munkát végeztek. Gyönyörû, tiszta hangú gyerekekbõl állt a mezõny, akik számára – láthatóan – valóban örömöt jelentett zenei kincsünk, a korálok éneklése. Ez volt a verseny igazi célja: az énekeskönyvünkben rejtõzködõ kincs meg-

ismertetése a fiatalokkal. S akik a versenyre készültek, és a szakmai zsûri, illetve a többi iskola diákjai, tanárai elõtt énekeltek, tudják, a korálok csodaszépek. Ismerni kell õket és minél többet énekelni táborokban, csendesnapokon, együttléteken. g Somogyi Veronika

A III. koráléneklési verseny zsûrije két tanulónak – Délkuti Ágnesnek (Alberti) és Horváth Dorottyának (Deák tér) – különdíjat adományozott szép, pontos elõadásukért. Arany minõsítést kapott az I. kategóriában Baboth Adelin (Pápa) és Végh Kálmán (Pápa), a II. kategóriában Gaál Eszter (Kossuth-gimnázium, Nyíregyháza) és Mályi Ambrus (Deák tér), a III. kategóriában Kaszap Csilla (Kõszeg) és Rusznyák Kitti (Kõszeg). Ezüst és bronz minõsítést több tanuló vehetett át, üres kézzel senki nem távozott Albertibõl. A verseny szervezésében nyújtott munkájáért, az ajándékok elkészítéséért köszönet illeti Hepp Éva énektanárt, az alberti csapat felkészítõjét.

5

6

e

2007. május 6.

panoráma

Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár

A keresztény könyv ünnepe

Büszkén hirdeti minden kiadó, ha valamelyik kiadványa elsõ kiadásának példányai elfogytak, és szükségessé vált a második, mert még mindig keresik a könyvet a leendõ olvasók. Így van ezzel a Luther Kiadó is Fabiny Tamás Ajtórésnyi zsoltár címû kötetével. Az elõször 2001-ben megjelent könyv külsõ formájában és tartalmában is kissé megújult, azonban az, amiért szerették az olvasók, mit sem változott. Akik még nem ismerik e kötet írásait, azok figyelmét hívja fel rá a piarista pap tanár, Jelenits István a második kiadáshoz írt elõszavának soraival:

b Tizenötödik alkalommal rendezi meg a Szent István Társulat a budapesti Ferenciek terén a Szent István könyvhetet. A keresztény könyvkiadás legnagyobb hazai seregszemléjén május 7–12. között, hétfõtõl szombatig délelõtt 10 órától este 6 óráig várják a kiállítók az érdeklõdõket. A „könyvesbolttá” változó tér standjai között egyházunk Luther Kiadója is várja az olvasókat új és régebbi kiadványaival. Saját köteteinket ez alkalommal 20%-os kedvezménnyel árusítjuk. Az alábbiakban néhány könyvünkre külön is felhívjuk a figyelmet.

A szent és a profán határmezsgyéjén „Ha valakinek közületek…” Az evangéliumi pásztor otthagyja nyáját, a kilencvenkilenc törvénytartó juhot, hogy megkeresse az egy elveszettet. Az asszony lámpást gyújt, kisöpri a házat, nem nyugszik, míg meg nem leli az elgurult drahmát. De mi történik, ha nem egy bárány, nem egy pénzdarab vész el, ha a százból kilencvenkilencet, a tízbõl kilencet kell keresni? „Ha semmibe veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?” – kérdezi megdöbbenve a zsoltáros (10,3). Mit tegyen, ha látja, hogy az otthon maradottak hûsége is megkísértett hûség, hogy õket sem könnyû megszólítani? Talán ma már nem is az elveszett bárányt, az elgurult pénzdarabot keressük, hanem a szavakat, amelyekkel utolérhetnénk egymást. Mert „a néma Gonosz kölcsönkérte a jóság nyelvét, s lármává degradálta” – ahogyan W. H. Auden írja. Fabiny Tamásnak sikerült meglelnie, megteremtenie azt a nyelvet – a szent és a profán határmezsgyéjén –, amelyen ma is hitelesen szólhat ember és

Isten találkozásának legmélyebb titkairól. Meditációi, imádságai a próza és a vers, az áhítat és a köznapiság lehetõségeit érintik. Amikor fájó vagy szent pontokhoz jutnak, a liturgia vagy a huszadik századi magyar líra emelkedett sorait idézik. A kis kötet elsõ kiadása hat éve jelent meg: gyorsan elfogyott, és nagyon jó visszhangja volt. Ez a második kiadás néhány darabbal bõvült, gazdagodtak a témái is. A világban tájékozódó ember hétköznapi tapasztalatain és a lelkipásztor személyes emlékein túl a legutóbbi évek nagy katasztrófáira is rányit, már-már az apokaliptika hangján. Életismeret, a Biblia világában való otthonosság, egy apa felelõsségtudata és ámulata, a média modern lehetõségeinek, „nyelvének” ismerete, az imádságban érett lelki ember s az Isten egyházát felelõsen szolgáló pásztor szeretõ figyelme az a talaj, amelybõl ezek az írások kisarjadtak. Hiszem: örömet, áldást visznek mindenkihez, aki olvassa õket. g Jelenits István

192 oldal, 133×156 mm, ragasztókötött, 1220 Ft – a Szent István könyvhéten: 976 Ft. Megvásárolható a kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII. ker., Üllõi út 24.), elektronikus könyvesboltjában (http://bolt.lutheran.hu), illetve a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (Budapest V. ker., Deák tér 4.). Megrendelhetõ a kiadótól: 1085 Budapest, Üllõi út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: [email protected].

Ha a Szent István könyvhéten nem tud eljönni standunkhoz, az alábbi megrendelõlapon elküldött megrendelés esetén is biztosítjuk a 20%-os kedvezményt. A megrendelõlapot a könyvhét ideje alatt juttassa el a kiadóhoz levélben vagy faxon.



MEGRENDELÕLAP Alulírott megrendelem a Luther Kiadótól a Szent István könyvhét ideje – május 7–12. – alatt kedvezményes áron az alábbi kiadványokat:

1) 2)

Tarisznyakönyv – Polgár Rózsa kárpitjai versekkel [Szerk.: Zászkaliczky Zsuzsanna] 80 oldal, 164×164 mm, keménytáblás Ára: 1680 Ft, a Szent István könyvhéten: 1344 Ft

Boda Zsuzsa: Kézmûves napló a teremtés 7 napjáról A teremtéstörténetet dolgozza fel a füzet különbözõ kézmûvestechnikák segítségével. Lehetõséget nyújt Isten teremtésének megértésében, elmélyítésében – felismerve a Teremtõ kegyelmes szándékát. 42 oldal, 165×225 mm, irkafûzött Ára: 880 Ft helyett 704 Ft Tamminen–Vesa–Pyysiäinen: Hogyan tanítsunk hittant? – Vallásdidaktika 228 oldal, 168×228 mm, kötött Ára: 1400 Ft helyett 1120 Ft Jelzõtûz – Tizenegy bátorító szó [Szerk.: Szabó Lajos] 112 oldal, 148×210 mm, ragasztókötött Ára: 890 Ft helyett 712 Ft Lélegzetvétel – Kilenc nap a léleknek [Szerk.: Szabó Lajos] 52 oldal, 148×210 mm, irkafûzött Ára: 790 Ft helyett 632 Ft „Együtt az ország népével” – Evangélikusok 1956-ban 136 oldal, 220×220 mm, kartonált Ára: 1700 Ft helyett 1360 Ft Luther Márton, a reformátor A 2006 õszén Budapesten is megrendezett Luther-kiállítás anyaga páratlan képi illusztrációt nyújt a reformátor életének történetéhez. 76 oldal, 190×284 mm, kartonált Ára: 1195 Ft helyett 956 Ft

Christoph Klein: Fény az út végén „Egy évvel feleségem, Marlene Klein halála után belsõ kényszert éreztem, hogy valahova csendes helyre vonuljak vissza. Össze akartam foglalni írásban azokat a bizonyságtételeket és megtapasztalásokat, amelyeket betegsége és halála idején feljegyeztem. Azokat a vigasztaló és utat mutató gondolatokat, amelyek németországi kezelésének hosszú hónapjai idején folytatott élénk levekezésünkbõl és a temetésekor mondott beszédekbõl valók.” (Részlet az elõszóból) 163 oldal, 141×200 mm, kartonált Ára: 380 Ft helyett 304 Ft Jer, örvendjünk, keresztyének! Áhítatok minden napra Luther írásaiból 440 oldal, 124×189 mm, kartonált Ára: 530 Ft helyett 424 Ft

5) 6)

Szemerei Gábor: Belsõ szoba – Meditatív, predikatív versek, faplasztikák, vallomások 134 oldal, 148×210 mm, kartonált Ára: 1300 Ft helyett 1040 Ft

7) 8) 9)

Szemerei Gábor: Serdüljetek énhozzám – Gyermekversek nem csak felnõtteknek 136 oldal, 148×210 mm, kartonált Ára: 1300 Ft helyett 1040 Ft

10) Megrendelõ neve: Megrendelõ (postázási) címe:

Aláírás

Visszhang – Imádságok, olvasmányok [Szerk.: Szabó Lajos] 2., javított kiadás, 396 oldal, 124×183 mm, vászonkötés Ára: 2300Ft helyett 1840 Ft

Cserháti Sándor: A Filippibeliekhez írt levél – Kommentár 244 oldal, 141×200 mm, kartonált Ára: 520 Ft helyett 416 Ft Grünvalszky Károly: Énekek Éneke, avagy a szerelem iskolája 64 oldal, 104×199 mm, kartonált Ára: 150 Ft helyett 120 Ft Veöreös Imre: János levelei – Kommentár 312 oldal, 140×195 mm, kartonált Ára: 900 Ft helyett 720 Ft Dr. Muntag Andor: Jób könyve – Kommentár 385 oldal, 145×203 mm, kötött Ára: 1600 Ft helyett 1280 Ft

Scholz László: Az evangélium Pál szerint – A római levél a szószéken 148 oldal, 168×238 mm, kartonált Ára: 550 Ft helyett 440 Ft Hullámhossz – Evangélikus lelkészek igehirdetései az egyházi esztendõ ünnepeire [Szerk.: Szabó Lajos] 305 oldal, 168×237 mm, kartonált Ára: 1600 Ft helyett 1280 Ft Bálintné Kis Beáta: A garamut hangja – Négy év Pápua Új-Guineában 194 oldal, 150×220 mm, kartonált Ára: 880 Ft helyett 704 Ft Prõhle Károly: Lukács evangéliuma – Kommentár 384 oldal, 144×197 mm, kartonált Ára: 450 Ft helyett 360 Ft Keveházi László: A kereszt igéjét hirdetni kezdtem – Sztárai Mihály élete és szolgálata 316 oldal, 165×235 mm, kartonált Ára: 1950 Ft helyett 1560 Ft

Gáncs Aladár: Élõ víz 208 oldal, 124×183 mm, kartonált Ára: 840 Ft helyett 672 Ft

3) 4)

Evangélikus énekeskönyv 808 oldal, 122×166 mm (nagy), 85×119 (kicsi), vászonkötés Ára: 1600 Ft helyett 1280 Ft (nagy), 1050 Ft helyett 840 Ft (kicsi)

Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben – A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése 72 oldal, 140×196 mm, kartonált Ára: 980 Ft helyett 784 Ft Kossuth és az egyházak [Szerk.: Kertész Botond] 192 oldal, 168×238 mm, kartonált Ára: 1240 Ft helyett 992 Ft Fabiny Tibor: A Magyarországi Evangélikus Egyház rövid története 96 oldal, 145×200 mm, irkafûzött Ára: 310 Ft helyett 248 Ft Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja – Luther Márton korunk perspektívájából 344 oldal, 168×238 mm, kartonált Ára: 2750 Ft helyett 2200 Ft Ablaknyitás – Keresztény önismeret falakon belül és kívül [Szerk.: Szabó Lajos] A többségében fiatal doktoranduszok és lelkészek munkájából létrejött felnõttoktatási segédanyag az egyház alapvetõ kérdéseit tárgyalja: szó esik a Bibliáról, a szentségekrõl, a keresztény spiritualitásról, az egyházi ünnepekrõl, a teremtettség és a keresztény ember viszonyáról stb. A kötet alapvetõ szándéka szerint közérthetõen kívánja tárgyalni azokat a kérdéseket, amelyek mai újragondolása segíthet a tanítványi küldetésünk megerõsödésében. 412 oldal, 166×238 mm, kartonált Ára: 2300 Ft helyett 1840 Ft

Ursula Koch: Rózsák a hóban – Bóra Katalin élete (regény) 192 oldal, 128×202 mm, kartonált Ára: 795 Ft helyett 636 Ft Reményik Sándor Összes verse I–II. I. kötet: 678 oldal, II. kötet: 512 oldal, 138×203 mm, vászonkötés Ára: 3900 Ft helyett 3120 Ft Bozóky Éva: Szárnyasoltár – Regények 409 oldal, 115×206 mm, kötött Ára: 1850 Ft helyett 1480 Ft Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása – Evangélikus dogmatika I–II/1. I.: 382 oldal, 142×197 mm, kötött Ára: 1500 Ft helyett 1200 Ft II/1.: 159 oldal, 147×200 mm, kötött Ára: 950 Ft helyett 760 F Klaus Douglass: Isten szeretetének ünnepe – Az istentisztelet mai formáiról 296 oldal, 160×230 mm, kartonált Ára: 1900 Ft helyett 1520 Ft

2007. május 6.

panoráma

Isten dalnoka – Georgius Tranoscius

A Tranoscius néven ismert énekeskönyv egy 1849-es kiadású példánya tanult ott, ahol egykor Luther is tanított. Hitben erõsödött, a Szentírás és a hitvallási iratok ismeretével gazdagodott. Prágában tanítóskodott 1611-tõl. Meziøíè város földesura, miután hallott tanultságáról és kegyességérõl, 1615-ben meghívta õt lelkésznek. Itt fordította cseh nyelvre az Ágostai hitvallást és Luther Kis kátéját. Saját költségén nyomtatta ki és terjesztette a füzeteket. Ekkor mondták róla, hogy õ a „szláv Luther”. E városban kötött házasságot. A Habsburg császárok ellenségnek tekintették a protestánsokat. Súlyossá vált a helyzete, amikor 1620 õszén Prága közelében a császári katonák a fehér-hegyi csatában döntõ gyõzelmet arattak a csehek felett. Tranoscius életének zaklatott és bizonytalan évei következtek. A császár zsoldosai elõbb csak a lelkészeket ûzték idegenbe, majd a lakosságot is, akik nem voltak hajlandók betérni a római katolikus egyházba. Fokozódott a megpróbáltatás, amikor pusztító járvány tört ki a vidéken, melynek fél év alatt Tranoscius két gyermekével együtt kétezren estek áldozatul. E súlyos idõben imádkozásra biztatta az embereket. Hirdette,

családdal, Árva megye fõispánjával, ezért a Kárpátokon át õhozzájuk indultak. A szédületes magasságban, kõszirten épült Árva várában kaptak menedéket. Tranoscius három évig élt ott üldözõi elõl elrejtve. Életének fontos állomása volt e festõien csodálatos és nyugalmas hely. Egyik feljegyzésében írta, hogy Árva vára számára olyan volt, mint János apostolnak Patmosz szigete, ahol az mennyei kinyilatkoztatásokban részesült, melyeket azután írásban közölt a gyülekezetekkel. Az elmélkedés csendjében imádságokat és énekeket írt. Költészetének maradandó részei születtek itt. Feldolgozta a Miatyánkot, az Ágostai hitvallást, a Tízparancsolatot. Verseiben megírta Jézus életét, szenvedésének történetét, feltámadását és mennybemenetelét. Könyörgéseket és dicséreteket írt az élet különbözõ alkalmaira. Énekeit áthatja az isteni kegyelembe és gondviselésbe vetett töretlen, mély hit, mely lelkének háborgását is csillapította. A hit nyújtott számára életerõt, mely ráébreszt arra, hogy noha mi itt küzdünk a világban, nem estünk ki Isten szeretetébõl.

Kóruskérdéskör

Luthertõl huszonöt éneket fordított cseh nyelvre. Átdolgozott latin himnuszokat is, de a szentek segítségül hívása és közbenjárásuk kérése helyett õ Krisztus segítségét kérte. Fontosnak tartotta a tiszta és igaz tanítást. Vallotta, hogy csak az cselekszik jól, aki helyesen hisz. Nem hittankönyveket írt, hanem énekekben adta tovább a Szentírás tiszta tanítását. Énekeiben lelki asztal köré hív, és mennyei eledellel táplál, hogy átélhessük a megújulás örömét. Tõle származik a mondás: aki énekel, kétszeresen imádkozik. Életében újabb változást jelentett, amikor Illésházy Gábor fõúr javaslatára Liptószentmiklós 1631-ben meghívta lelkészéül. Ekkor adta nyomdába imádság- és énekgyûjteményét, mely Lõcsén jelent meg 1636-ban. A múló idõ nem homályosította el énekei értékét. Akkori szokás szerint latinul írt neve, a Tranoscius fogalommá lett, jelölte személyét és mûvét. Énekeskönyvét használták csehek, lengyelek, szlovákok és – Vietórisz József nyíregyházi tanár fordításában – mi, magyarok is. Eddig körülbelül száznyolcvan kiadást ért meg, szinte minden kiadás újabb énekekkel bõvült. Élete utolsó hónapjait súlyos betegen töltötte. Nagyapja százhárom évet élt, õ negyvenöt évesen halt meg 1637. május 29-én. Liptószentmiklóson a templom oltára alatti kriptában nyugszik. Isten dalnoka volt. Neki is köszönhetõ, hogy egyházunk – éneklõ egyház. g Cselovszky Ferenc (id.)

Cantate vasárnapján talán olvasóink között is akad, aki felteszi magának a kérdést: „Összesen vajon hány gyülekezeti kórus mûködhet a Magyarországi Evangélikus Egyházban?” A kérdéssel az országos egyházzenei igazgatóhoz, dr. Kamp Salamonhoz fordultunk. A karnagy elmondta, hogy a hazai – minimum öt, maximum hetven tagból álló – evangélikus gyülekezeti kórusok száma valahol ötven és hatvan között lehet. Pontos „darabszámot” nem lehet naprakészen mondani, hiszen énekkarok nemcsak alakulnak, de olykor meg is szûnnek. Énekkaraink – szakmai szempontból – nagyon eltérõ színvonalon állnak. Sok

Amint Sztruhár András nem lelkészi egyházi munkástól megtudtuk, egy presbitériumi döntés nyomán a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben 2001 óta szerveznek kórustalálkozót Cantate vasárnapján, melyen a kerület egyházmegyéinek énekkarai adnak randevút egymásnak. „Északon” több mint fél évszázados múltra tekint vissza a Budai Egyházmegye kórusainak találkozója, amely ugyancsak Cantate vasárnapján zajlik. „Énekkaraink az idén – tekintettel a kettõs évfordulóra – Kodály-mûvekkel készültek” – mondotta Csorba István karnagy, a találkozó szervezõje.

függ a karvezetõ képzettségétõl, attól, hogy a kórustagok egy tiszteletre méltó lelkes „amatõrrel” vagy egy zeneileg magasan képzett, zenemûvészeti egyetemen végzett dirigenssel állnak-e szemben. „Tapasztalataim szerint – mondotta dr. Kamp Salamon – az utóbbiak általában több kotta beszerzésére törekednek, és igényesebb mûvekbõl válogatnak. Ehhez persze kell az is, hogy a jó hangú kórustagok többsége jó kottaolvasó is legyen.” Az országos egyházzenei igazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy személy szerint minden mûködõ énekkarnak örül. Nemcsak azt tartja nagyon fontosnak, hogy minél több falusi, illetve városi egyházközségben énekeljenek és zenéljenek, hanem azt is, hogy lehetõleg minél több evangélikus szerzõt válasszanak. Az evangélikus repertoár bõvítésére és a kapcsolatépítésre a különbözõ kórustalálkozók nyújtanak lehetõséget. Az országos evangélikus énekkari találkozót legutóbb 2003-ban rendezték meg a Deák téri gyülekezetben.

Természetes a Cantate vasárnapi közös éneklés az Észak-Pest Megyei Egyházmegye gyülekezetei számára is. „A kórustalálkozók mindig ösztönzést jelentenek a résztvevõk számára, egyfajta töltekezésre adnak alkalmat” – állapította meg Bálint József zenetanár, az ÉszakPest Megyei Egyházmegye felügyelõje. Szerinte részben ennek tudható be, hogy mára kiegyenlítettebb lett a színvonal, s talán az is, hogy a karvezetõk is fiatalodtak. Elõfordult már, hogy egyegy gyülekezet ifiseit épp a kórustalálkozó lelkesítette fel és ösztönözte arra, hogy maguk is énekkart alakítsanak. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanárának, Nováky Andreának a szervezésében kétévente találkoznak egymással az evangélikus középiskolák kórusai (képünkön). Noha ezt a találkozót még csak két ízben rendezték meg, aligha kétséges, hogy – hosszabb távon – éreztetni fogja hatását az evangélikus kórusmozgalom egészében is. g G. Zs.

Tranovszky György, Juraj Tranovský vagy Georgius Tranoscius? Jelenleg használatos énekeskönyvünk korábbi kiadásaiban – a 20. század elsõ évtizedeiig szokásos, mára már idejétmúlt gyakorlatot követve – sok esetben magyarosan írva szerepelnek az idegen tulajdonnevek, így Tranosciusé is, Tranovszky György alakban. Egyházunkban tehát sokan ekként ismerik. A mai – nyelvhelyességi kézikönyvek és a helyesírási szabályzat által kodifikált – nyelvhasználatban azonban a latin írású nyelvek tulajdonneveit változtatás nélkül, eredeti alakjukban szokásos írni, eltekintve néhány közismert kivételtõl (például Luther Márton, Kolumbusz Kristóf). Ennek a Juraj Tranovský – az énekeskönyv 2006-os kiadásaiban már ez szerepel – vagy a latinos Georgius Tranoscius alak felel meg. – A szerk.

A mûzenétõl a népzenéig Interjú dr. Joób Árpád tanszékvezetõ fõiskolai tanárral

– Mûzenészként kezdtem a pályámat: zongora szakon végeztem, Beethovent, Bachot és Mozartot játszottam. Talán családi örökségként – nagyapám kántortanító volt, apám lelkész – mindig is megvolt bennem az értékek átadásának a szándéka. Fõiskolásként, majd tanársegédként klubot szerveztem, ennek keretében a társaimmal Debrecen környéki tanyákra és falvakba jártunk hangversenyt adni. A falusi emberek között döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit nem tudok az õ zenéjükrõl, és hogy talán azt is meg kellene ismernem. Vettem egy citerát, népi hangszereket barkácsolgattam, barátokat gyûjtöttem magam mellé. Velük elõbb népdalokat gyûjtöttünk, aztán 1970-ben megalakítottuk a Délibáb együttest. Ez volt a hõskor – a táncházmozgalom is ekkor in-

dult útjára –, újdonság volt, amit csináltunk, hamar ismertek lettünk, külföldre is eljutottunk. Lassanként a klasszikus zene egyre inkább háttérbe szorult az életemben, és helyét a népzene vette át. Amikor évekkel késõbb egy hosszabb külföldi tartózkodás után hazajöttem, a Nyíregyházi Fõiskola Ének-Zene Tanszékére kerültem, ahol 1991-ben útjára indíthattuk a népzene szakot. Az elmúlt tizenöt évben közel háromszázan szereztek nálunk diplomát nappali és levelezõ tagozaton. – Mi a fõ kutatási területe – akár a népzenén belül, akár azon kívül? – Korábban a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola Debreceni Tagozatának általános iskolai ének- és zeneiskolai szolfézsmódszertan-oktatója voltam. Mindig is érdekelt az általános iskolai énektanítás munkája, az, hogyan is lehetne ezt igazán jól csinálni. Sok mindenen kellene változtatni… – Elavultak a módszereink? – Kodály Zoltán az írásaiban sokszor figyelmeztetett arra, hogy a teljes ember neveléséhez elengedhetetlenül szükséges az éneklés. Panaszkodhatunk amiatt, hogy csökkentették az óraszámokat, és ez tényleg nagyon megnehezíti a dolgunkat, de ha nagyon õszinte akarok lenni, azt mondom, hogy mi is hibáztunk. Egyes statisztikákban azt olvashatjuk, hogy a gyerekek között a tantárgyak kedveltsége tekintetében az ének az utolsó elõtti helyen van. Elgondolkodta-

tó, hogyan történhetett ez meg. Biztos, hogy hiba volt a pedagógusképzésben. Olyan tanárok kerültek ki, akik nem szívvel-lélekkel végzik a munkájukat. A zenei nevelést, amelynek minden pillanatban örömet kellene adnia, hogyan lehet örömtelenül végezni…?

FOTÓ: BODA ZSUZSA

b „Gyerekkoromban édesapám esténként odaült a hangszerhez, korálokat játszott, és mi vele énekeltünk, de soha nem népdalokat” – árulta el Joób Árpád, a Nyíregyházi Fõiskola Ének-Zene Tanszékének vezetõje, a magyar népzene szakavatott ismerõje. Egyházunk egyházzenei bizottságának tagjával ez év januárjában Balatonszárszón, a „Köszöntsük az egek Urát…” mottójú evangélikus népdal- és népzenei találkozón beszélgettünk.

Visszatérve az óraszámra, borzasztó nagy veszélyt látok abban, hogy megfosztjuk a gyerekeket az önkifejezésnek ettõl a csodálatos lehetõségétõl. Hiszen az éneklés is egy nyelv! Ha hetente csak egyszer van énekóra, és az is harmincöt percben zenetörténet, csak tíz perc az aktív éneklés, akkor lehet, hogy a gyerek azon a héten összesen tíz percet énekel. Milyen nyelvet lehet megtanulni ilyen kevés idõ alatt?! – A balatonszárszói találkozón Evangéli-

7

FOTÓ: BOTTA DÉNES

hogy az imádság és az ének keresztény életünknek olyan kincsei, melyek által az ember mennyei magasságba emelkedhet, Istennel kerülhet közösségbe, vigaszt és erõt kaphat. Számûzöttként 1625-ben Sziléziában gróf Szunyogh János birtokán talált oltalmat. Rövidesen innen is menekülni kényszerült vendéglátójával együtt. Szunyogh János rokonságban volt a Thurzó

FOTÓ: BODA ZSUZSA

Halála óta már háromszázhetven év telt el, de ma is ismerjük nevét, és énekeivel magasztaljuk Istent. Georgius Tranoscius – az eredeti írásmóddal Juraj Tranovský – Szilézia Teschen nevû városában született 1592. április 9én. Vidékükre korán eljutott a reformáció hatása, öntudatos evangélikus családban nevelkedett. Szülei 1607-ben a reformáció városába, Wittenbergbe küldték. Öt évig

f

kus énekeskönyvünk népdaldallamainak eredeteirõl címmel tartott elõadást. Hogyan kezdett el ezzel a témával foglalkozni? – Fõiskolás koromban a debreceni gyülekezetben kántorkodtam, de ennél közelebbi kapcsolatom nem volt az egyházzenével. Aztán 2000-ben a debreceni Szélrózsa találkozón hallottam egy diavetítéses meditációt. Végig azt vártam, hogy majd csak megszólal valami szép-jó magyar dallam is, de nem így történt. Akkor gondolkodtam el azon, miért van az, hogy a hittanosok kezébe taizéi énekeket adunk, a meditációk háttérzenéjéül pedig nyugati „rágógumizenét” választunk, ahelyett hogy a magyar népdalkincsbõl merítenénk. Rá kellett jönnöm, a legtöbben nem is tudják, hogy Evangélikus énekeskönyvünkben menynyi népdal szerepel – legalábbis ami a dallamot illeti, hiszen a szöveget a legtöbb esetben „lecserélték”. Más kérdés, teszem hozzá, hogy véleményem szerint az eredeti sokszor jobb és kifejezõbb volt, és akár maradhatott volna is. Nem sokkal késõbb a Credo címû evangélikus folyóirat felkérésére alaposabban is tanulmányozni kezdtem a témát. Énekeskönyvünk háromszáz dallamából körülbelül kilencvenrõl mondható, hogy magyar dallam. – Mit jelent a „magyar dallam” kifejezés? – Ez összetett kérdés. Egyrészt ide sorolom azokat a történeti dallamokat, amelyeket – bár gregorián az eredetük, vagy más idegen forrásokból fakadnak

– évszázadok óta énekelünk, ezért magyar dallamnak tekinthetjük õket. Természetesen a magyar dallamok közé tartoznak a népdalok is. A harmadik csoportjukat a magyar zeneszerzõk által komponált dallamok alkotják. Annak idején a Credo-beli cikkben a fentebb említett kilencven dallamnak a forrását tisztáztam – hibája az énekeskönyvünknek, hogy ezek az adatok hiányosak, vagy pontatlanul szerepelnek –, most a dallamok eredetét és jellegzetességeiket kezdtem el vizsgálni. A találkozón a Bibliaórai énekek címû fejezet tizenhat népzenei forrású dallamáról meséltem a résztvevõknek. – Mit gondol, az egyházzenei bizottság tagjaként hogyan tudja szolgálni a szívéhez oly közel álló magyar népzene ügyét? – Véleményem szerint ebben az értékvesztõ vagy értékzavart világban az egyháznak is fokozottan segítenie kell azt, hogy a figyelem jobban a népzenei hagyományra irányuljon. A magyar parasztember alapvetõen vallásos és istenhívõ, és ez rengeteg mesében, dalban, ünnepi szokásban tükrözõdik – sokszor érthetõbben, világosabban, kedvesebben, mint a magas mûvészetben. Ifjúsági füzetsorozatban lehetne összegyûjteni és megjelentetni ezeket a tréfás és jókedvû köszöntõket, nótákat, szerelmes dalokat, csakúgy, mint a népi imádságokat és az egyházi esztendõ különbözõ ünnepeihez kötõdõ énekeket g Vitális Judit

8

e

2007. május 6.

fókusz

Gólyahír – anyák napja kontrasztban Noémi, Kamilla, Anna, Borsószem… „Minek neked egy negyedik gyerek?” – mondja. Látszik, hogy teljesen bolondnak tart, én meg csak mosolygok rá csendesen. Mivel idegen, neki nem magyarázom el, hogy ez a gyerek nem becsúszott, nem véletlenke, hanem egyszer csak megszületett mint gondolat, mint vágy, mint könyörgés, és aztán már csak idõ kérdése volt, hogy mikor jön el közénk aprócska embrióként, majd csecsemõként. Igen, ez valahol sokkal régebben és mélyebben kezdõdik… Elsõ két, örömmel várt, tervezett gyermekünk – Noncsi és Kamilla – születése után megbeszéltük, hogy várunk, bölcsen, erõinket felmérve. Majd késõbb, sok év múlva újra vállalunk babát. Aztán bekéredzkedett Anna. Meglepõdtem, de rögtön éreztem, hogy ez a gyerek különleges ajándék. Csak bevallani alig mertem a férjemnek. Mit fog mondani? Talán megszid, miért nem vigyáztam jobban. Hol vannak a szép tervek? Végül elmondtam neki, hogy babánk lesz, õ meg elõbb nevetett egyet, aztán okosan mérlegelni kezdett: „Ide kerül a kiságy, a lányainknak meg emeletes ágy kell, és azt a szekrényt oda, azt meg amoda, hogy a szoptatás közben kényelmes hely legyen a fotelban…” Õ rögtön tudta, mit kell tenni, hogy rendben menjenek a dolgok. Aztán a három kicsi mellett azt hittem, végére jutottunk a babás idõszaknak. Nem, mi nem akarunk olyan család lenni, amelynek a tagjai folyton le vannak merülve – beszéltük meg a párommal. Határozott mozdulattal, hogy az Isten is lássa: komolyan gondoljuk, kezdtem elajándékozni a kismamaruhákat meg a csecsemõholmikat. Elégedetten nyújtóztam egyet, de jó, most már elférünk a szekrényeinkben. Nevelgettük a három lánykát, gyönyörködtünk bennük. Mostanra éppen annyira okosak és ügyesek lettek, hogy megkönnyebbülten felsóhajthattunk. Senkinek nem kell pelenka, meg lehet velük beszélni dolgokat, el tudunk menni három váltás ruha nélkül itthonról. Noémi tízéves lesz, Kamilla nyolc múlt, Anna az iskolát kezdi az õsszel. Két éve még dolgozni is viszszamentem. Örültem az új kihívásnak, kilenc év gyes után jót tett a frissítés. Csak néhány idõsebb barátom csóválta a fejét. Az

elsõ tanév végén meg a fõnököm: „Miért kell neked minden gyereknek külön feladatot adnod? Nem õrülsz meg, míg az összes kicsi fejét megsimogatod? Úgy bánsz velük, mintha mind a tied lenne. Ezért fáradsz el annyira.” Tényleg fáradt voltam. És tényleg minden kisgyerek ahhoz szokott, hogy a termembe be lehet jönni csak úgy egy kicsit üldögélni, megnyugodni, panaszkodni is. Anyásra véve a dolgokat húsz gyerek kicsit valóban sok volt. Aztán csak telt az idõ, az új tanév nagy meglepetéseként a Luther Kiadónál megjelent a Tök Tóbiás kalandjai. Amikor lelkesen újságoltam a szeretteinknek, többen is felkapták a fejüket, majd kis legyintéssel, hümmögéssel megjegyezték: „Ja, könyv? Azt hittem, egy új gyerek.” Nem baj, tanítok, nevelem a lányainkat, nekünk így jó, nem értenek hozzá az ismerõsök. Én tudom, nekünk mi a jó. De ahogy telt az idõ, egyszer csak felfedeztem, hogy csalódott vagyok, amikor kiderül, sikeresen védekeztünk. Jaj, Istenem, megõrültem? Olyan jó kis nyugalom van most. A lányaink kedvesek, okosak, nagyon. Megterítik az asztalt egyedül, a két nagy önállóan írja meg a házi feladatát, a kicsi is érdeklõdõ, eljátszanak együtt, nem kell reggeltõl estig százhússzal mellettük lenni minden másodpercben. Örülhetek, kicsit fellélegezhetek. Egy csecsemõvel annyi baj van. Sír, elesik, leesik, felmászik, lenyel valamit, nem nyel le valamit, félteni kell, hogy valami elképesztõ baj éri, annyira törékeny, esendõ. Meg van egy krónikus immunrendszeri betegségem is. A terhesség alatt biztosan nem lehet gyógyszert szedni, mi is lenne úgy velem? Kell ez nekem? De akkor már elcsábultam. Tudtam, hogy bekéredzkedett a szívembe az a csibész. Óvatosan megemlítettem a páromnak. Hümmögött. Jó, majd gondolkodik, emészti a gondolatot. Aztán a párom is elcsábult. Beszélgettünk. Én a gyerekeink hozzáállásán filozofáltam, õ meg azon, hogy akkor új autót kell venni, mert nem férünk be a régibe. Imádkoztunk, én meg számolgattam a napokat, mikor telik le a két hónap gyógyszerek nélkül, amikortól lehet próbálkozni. Aztán egy nap a legkisebb lányunk, Anna elõállt a nagy prob-

lémával: a barátnõjének két kistestvére is van, neki meg egy sincs, hát milyen dolog ez? Megörültem a felvetésnek, és kis sutyorgást kezdeményeztem a másik két lányunkkal is babaügyben. Noémi nagylányosan komolyan figyelt, és azonnal szívébe

zárta a még el sem indult testvérkét. Megígérte, hogy õ, mivel hívõ, majd imádkozik érte. Kamilla elgondolkodott, magában mérlegelte a dolgot, és megkérdezte, hogy azért ugye akkor is fogjuk õket szeretni, ha babánk születik. Aztán amikor megbeszéltük, hogy a baba a családunké lenne, és közös feladat, akkor azonnal vállalta. Ha nemcsak anya idejének a megnyirbálásáról van szó, hanem együtt lehet mûködni, õ örömmel áll rendelkezésünkre. Kicsit álmosan, de teljes egyetértésben ültünk le este imádkozni. Anna buzgón könyörgött kistestvérért, a két nagy félálmosan bólogatott. „Hé, ti is imádkozzatok! Na, mi lesz!” – böködte õket a kicsi. Így mind imádkoztunk az új jövevényért. Másnap kíváncsian vártam az esti ima idejét. Vajon elõkerül-e a babaügy, vagy csak fellángolás volt? És… nem került elõ. „Ma nem imádkozol kistestvérért?” – kérdeztem Annát. Õ csodálkozó szemekkel mért végig. „Miért? Tegnap imádkoztam, és azt Isten már komolyan vette” – felelt határozottan. És tényleg. Isten komolyan vette õket meg minket is. Borsószem hamarosan jelt adott, hogy elindult hozzánk. Mostanra tizenhárom hetes a babánk. Minden jel szerint egészséges. Az egész család együtt várja. Beszélgetünk róla, figyeljük a fejlõdését, követjük a születés felé tartó útját, és azt hiszem, együtt fog-

Engem mindig szerettek Engem anyu meg apu vártak, szerettek engem, amikor anyukám hasában voltam, akkor is! És ez olyan jó, mert tudom, hogy ha szeretik az embert, akkor nem számít, hogy szép vagy csúnya, okos vagy buta, bátor vagy félénk, nagyképû vagy inkább szerény, mert attól még (tán titokban) tudja, hogy a szülei mindig szeretni fogják! Ugye, te is így érzed? Én az anyukámra szeretnék hasonlítani, mert õneki elsõ a család, és csak másodszor gondol saját magára. Én olyan férjet szeretnék, mint apa, mert õ nagyon szereti a gyerekeit és a feleségét, és mindig törekszik rá, hogy jól érezzék magukat mellette. És nem minden szülõ ilyen ám!!!

Az is olyan jó, hogy nem sokáig veszekednek. Anya mondta: – Amikor apuval veszekszünk, akkor is biztos ám, hogy este kibékülünk! – De hogyan szoktatok kibékülni? – kérdeztem én. – Hát… Úgy, hogy este lefekszünk az ágyunk két végébe, elfordulunk egymástól, és gondolkodunk. Aztán valamelyikünk odamegy a másikhoz, és bocsánatot kér, és a másik is bocsánatot kér. Így szoktunk kibékülni. És nem minden anyuka és apuka ilyen kedves ám! Anyuékkal szeretek kirándulni is, mert õk mindig megmutatják a legszebb dolgokat, és nem engedik, hogy rosszat csináljunk, mert õk elõre tud-

ják, hogy az rossz lenne. Szeretek velük utazni, mert utazás közben mindent el lehet mondani, amit szeretnénk, és tanácsokat is tudnak adni, ezért is jó anyuékkal utazni. Anyuék mindig megértenek, segítenek, hogyha valami rosszul megy, és megvédenek attól, aki bánt, és megvigasztalnak, ha valami bajom van. És velem együtt örülnek, hogyha valami jól sikerült, és mindig azt mondják, hogy nagyon-nagyon szeretnek, mert én az õ kislányuk vagyok. És ez nagyon jó. Én tudom, hogy anyuék szeretnek engem. És én is nagyon szeretem a szüleimet, néha talán még Istennél is jobban. Füller Noémi (Tengelic)

A gyermekmentés hõsei Interjú Mórucz Lajosnéval, a Gólyahír Egyesület elnökével b A gyermekáldás sajnos nem mindenki számára jelent egyet a boldogsággal, és nem minden nõ számára hozza el a mélyrõl fakadó anyai vágyak beteljesülését. Egy nem várt terhesség súlyos válsághelyzetbe sodorhatja azt a nõt, akinek az egzisztenciális háttere vagy egyéb életkörülményei nem teszik lehetõvé a gyermek vállalását. A híradásokban idõnként borzalmas esetekrõl lehet hallani: anyák egyedül, titokban szülik meg, majd meggyilkolják vagy magukra hagyják az újszülöttet. Ezeket a nõket egyöntetûen elítéli a közvélemény, de vajon ki teszi fel a kérdést, hogy milyen segítséget lehetne nyújtani nekik ahhoz, hogy más utat válasszanak? A krízisben lévõ anyák és gyermekeik megsegítéséért alakult meg a Gólyahír Egyesület. A kiemelten közhasznú szervezet tevékenységérõl Mórucz Lajosné, az egyesület elnöke adott interjút lapunknak.

– Milyen céllal jött létre az egyesület? – A kezdeményezést az a gondolat hívta életre, hogy tenni kell valamit a csecsemõgyilkosságok ellen, és a súlyos életválságban lévõ várandós nõket minden lehetséges módon át kell segíteni a nehéz idõszakon, hogy biztonságban kihordhassák és megszülhessék gyermeküket. 2000 márciusában harminckét fõvel alakult meg a Gólyahír Egyesület – a megelõzésben jártas segítõ szakemberek, védõnõk, szociális munkások, pedagógusok összefogásával, valamint örökbe fogadó családok segítségével. – Nem lehetett könnyû a nulláról felépíteni egy országos hálózatot mûködtetõ szervezetet… – Kezdetben komoly nehézséget jelentett a mûködési költségek elõteremtése. Anyagilag eleinte az akkori Szociális és Családügyi Minisztérium segített. Mivel szervezetünk állami feladatokat lát el ingyen, a Miniszterelnöki Hivatal bejegyezte az egyesületet a közbeszerzési körbe, és így – a minisztérium pályázatai révén – közbeszerzési eljárás keretében juthattunk fénymásolóhoz, faxhoz, telefonokhoz. A T-Com évente félmillió forinttal járul hozzá az egyesület zöldszámon hívható krízisvonalának a fenntartásához. Éves költségvetésünk mindössze négymillió forint, amelybõl a telefonszámlákat, az útiköltségeket, az internet-elõfizetést és a várandós anyák ellátása során felmerülõ költségeket fedezzük. Ma már az egyesületet támogatók adójának egy százalékából is összegyûlik évente mintegy 2,5 millió forint, és alkalmanként ismeretlenektõl is kapunk pénzadományokat. Az egyesület irodája ma is a saját lakásom egyik szobája. Egyetlen fizetett dolgozónk sincs, mindenki a saját munkája mellett, karitatív alapon végzi ezt a szolgálatot. – Általában milyen esetekben fordulnak az egyesülethez? – A hozzánk fordulók a legtöbbször rendkívül nehéz sorsú nõk, akiket a terhesség még súlyosabb, reménytelennek látszó válsághelyzetbe sodor. Ha ezek a nõk végsõ kétségbeesésükben, teljesen magukra hagyatva végzetes tettet követnének el, a társadalom elítélné és gyilkosnak bélyegezné õket. Ha azonban megnézzük az anyák helyzetét, és meghallgatjuk a problémáikat, kiderül: szó sincs arról, hogy elvetemült gyilkosokkal állnánk szemben. Ellenkezõleg: õk a legjobbat akarják a gyermeküknek, de nincs kihez segítségért fordulniuk. Közvetlen környezetüktõl se megértést, se támogatást nem várhatnak, néhányuk végig titkolni kényszerül a terhességét. A titkolt terhességek esetében segítünk megõrizni a titkot. Magukra maradt, kétségbeesett, kilátástalan, a szó legszorosabb értelmében „terhes” állapotban lévõ nõkrõl van szó, akiknek a szakszerû segítségen túl emberi szóra, megértésre, támogatásra van szükségük. – Milyen társadalmi rétegekbõl kerülnek ki a gyermeküket vállalni nem tudó anyák? – A társadalom legkülönbözõbb rétegeibe tartozó nõk vannak köztük. A tizennégy évestõl a negyvennél idõsebbekig, a nyolc általánost végzettektõl a diplomásokig, a tanyán élõktõl fõvárosi polgárokig mindenféle hátterûek fordulnak hozzánk segítségért. – A gyakorlatban hogyan tudnak segítséget nyújtani? – Legfõbb törekvésünk a gyermek életének a megmentése. Ez határozza meg egész tevékenységünket. A megelõzés lényege abban áll, hogy a magukra maradt várandós anyák számára a terhesség egész ideje alatt rendelkezésre álljon egy segítõ szakem-

ber, akivel az anya minden problémáját õszintén megbeszélheti, s akivel együtt kereshetik meg a válságból kivezetõ és a gyermek számára legjobb megoldást kínáló utat. Az ilyen esetekre specializálódott szakembereink – elsõsorban védõnõk – fogadják az ingyenes krízisvonalon beérkezõ hívásokat mindennap 6-tól 22 óráig. Lakást nem tudunk számukra biztosítani, de kapcsolatban állunk az anyaotthonokkal, és segítünk a bekerülésben. Pénzt sem tudunk adni, de teljes körû felvilágosítást nyújtunk az elérhetõ juttatások és segélyek igénylési lehetõségeirõl. Kelengyeprogramunk keretében a rászorulóknak babaruhagyûjtést szervezünk; a csomagok postaköltségét az egyesület fizeti. A családsegítõ, a gyermekjóléti és a védõnõi szolgálattal együttmûködve tudunk segíteni például babakocsi, kiságy, segélyek megszerzésében. Elsõ körben mindig azt vizsgáljuk, van-e esélye annak, hogy a gyermek saját, vér szerinti családjában nevelkedhessen fel. Ha erre a családi háttér miatt nincs lehetõség, anyaotthoni elhelyezést próbálunk biztosítani a számukra – sajnos ezekben az intézményekben kevés a férõhely. Ha az anya semmilyen módon nem tudja vagy nem akarja megtartani gyermekét, kérésére elindítjuk az örökbeadás folyamatát, és örökbe fogadó szülõket keresünk a gyermek számára. – Az eddigiekbõl már sejthetõ, hogy a harmadik eset a leggyakoribb. Ehhez kapcsolódik az egyesület másik fõ tevékenységi köre, a nyílt örökbefogadások segítése, közvetítése. – Örökbefogadásra csak magyar állampolgárságú, legfeljebb negyvenkét éves házaspárok jelentkezhetnek – jogerõs alkalmassági határozat birtokában – egyesületünknél. E házaspárok száma messze meghaladja az örökbe adott gyermekek számát, ezért ezek a párok – akiknek ez az utolsó esélyük arra, hogy gyermeket nevelhessenek – sokáig vannak „várólistán”. Gyakran évekig kell várniuk arra a telefonhívásra, amely egész életüket megváltoztatja. Egyesületünk a gyermekek érdekeit szem elõtt tartva a nyílt örökbeadást preferálja. Ez azt jelenti, hogy az örökbe adó szülõk az örökbe fogadó szülõket megismerve bízzák rájuk a gyermeket, akinek ezáltal nyitott marad a múltja, tudhat a származásáról, szülei õszintén válaszolhatnak kérdéseire. Így nem fogja magát „eldobott” gyermeknek érezni, hiszen szülõanyja volt az, aki gondoskodott számára a szeretõ családi háttérrõl, mert a legjobbat akarta neki. – Milyen viszony alakul ki örökbe adó anyák és örökbe fogadó szülõk között? – Nem ritka az olyan eset, amikor az örökbe adó és az örökbe fogadó anyák „együtt szülnek”. Megrendítõ pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor életet adó anyja karjaiból az újszülött nevelõszülei karjaiba kerül. A nyílt örökbefogadás keretein belül az életet adó anyák nyomon követhetik gyermekük sorsát: az egyesületen keresztül a késõbbiekben is érdeklõdhetnek, és fényképeket is kaphatnak a kicsirõl. Vannak, akik nehezen élik meg az elszakadást, de a legtöbb anyát megnyugtatja a tudat, hogy gyermeke jó helyre került. Õk nem otthagyták, nem elhagyták, hanem átadták az újszülöttet – vagyis az elsõ pillanattól kezdve szeretõ, gondoskodó kezekbe adták. – Milyen eredményeket ért el eddig a Gólyahír Egyesület? – Mûködésünk hét éve alatt a hasonló tevékenységgel foglalkozó szervezetekhez viszonyítva kiemelkedõen magas számarányban sikerült nem kívánt gyermekek életét megmentenünk, és gondoskodó családokban elhelyeznünk õket. Emögött azonban rengeteg önkéntes, karitatív munka áll. Számomra például huszonnégy órás a szolgálat. Ha egy megyei munkatárs mobiltelefonja valamiért nem elérhetõ, a hívás nálam csörög. Az én mobilom hét éve nem volt kikapcsolva. g Petri Gábor

A Gólyahír Egyesületet a Pest Megyei Bíróságon kiemelten közhasznú szervezetként jegyezték be 2000. május 4-én. Az egyesület áldozatos szolgálatot végzõ munkatársai hét év alatt 298 örökbeadást bonyolítottak le. 2006-ban 62 nem kívánt gyermek került szeretõ családba. A válsághelyzetben lévõ anyák és az örökbe fogadó házaspárok szívbemarkoló történeteit feldolgozó könyvüket Gólyamesék címmel 2004ben adták ki. Dobray György filmrendezõ e történetek alapján forgatta Gólyamese címû dokumentumfilmjét, amely 2006-ban rendezõi díjat nyert. Krízisvonal: 80/203-923 (6-tól 22 óráig) Cím: 2441 Százhalombatta, Pf. 54. Fax: 23/540-310 E-mail: [email protected]

2007. május 6.

élõ víz

Trenderli – avagy csodának márpedig lennie kell A budapesti és a debreceni egyetemi közösség hétvégéje Balatonszárszón b Krakkóba varázsolta Groó Diána filmrendezõ a budapesti és a debreceni egyetemi gyülekezet hétvégéjének résztvevõit szombat délután Balatonszárszón. A rendkívül színes programú együttlét második napján a fiatalok közösen nézték meg a Csoda Krakkóban címû filmet, majd Groó Diána és dr. Schmelovszky Ágoston vallásfilozófus, pszichológus beszélgetett velük a mécsesfénnyel bevilágított teaházban.

Hogy mi minden úszott be a krakkói csodasorozat vetítése alatt a szárszói konferenciaterem kivetítõjére? Egy magyar lány és egy lengyel fiú közt finoman bontakozó szerelem, egy varázslatot õrzõ könyv, a múltat megidézni képes Lewi rabbi és egy õsi zsidó pörgettyûjáték, a trenderli. Eközben klezmerzene szólt sírva-nevetve, hol melankolikusan, hol lüktetõen.

Múlt és jelen határán Groó Diána arról mesélt, hogy a csodában hinni létszükséglet, hogy a felgyorsult világban élõ embernek menedéket jelent a misztériumba való kapaszkodás. Filmjével többek közt arról szeretne tanúskodni, hogy meg lehet, meg kell tudni állni, alkalmat adni lelkünknek a szemlélõdésre. Észrevenni az utcán a kockaköveket, elámulni egy vándorcirkuszon, végigsimítani ujjunkat egy elsárgult könyv lapjain… Az önéletrajzi ihletésû film vezérfonala a gyökerek felkutatása. A rendezõ elmondta, hogy egy hajtásnak képzeli az életét azon a fán, amelyet az õsei alkotnak, ebbõl következõen múltjának, õsei történetének megértése elemi részét képezi az õ jelenbeli létezésének. Ugyanakkor a film záróakkordja mégis elõremutat: a jövõt kell keresni – nyertes az lesz, aki a jelenbõl keres társat a jövõjéhez, és nem ragaszkodik görcsösen a múlt alakjaihoz. Az emlékek lenyomata, elõttünk járt szeretteink és történelmük úgyis örökre meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és ki válhat belõlünk. A rendezõnõ dédapja sohasem tért vissza Auschwitzból, csupán naplója maradt fenn egy „recepttel”, amely leírja, miként kell ólomból trenderlit önteni. Ez a pörgettyûjáték formájában fennmaradt üzenet mégis örökre Jeruzsálemre emlékezteti az utódokat, arra, hogy annak idején nagy csoda történt ott.

Che Guevara mint Jézus Krisztus Az elsõ este programja is kellõképpen megmozgatta a résztvevõk agytekervényeit. Dr. Aczél Petra, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa Vallási szimbólumok a reklámokban címmel tartott elõadást. Megállapította, hogy a magyarországi egyházak – bár reklámjaikhoz névleg kikérik szakemberek tanácsát – a végeredményt mégis úgy hozzák létre, hogy az a reklámszakma alapvetõ követelményeinek sem felel meg. Plakátjaik, reklámjaik nem szólítják meg a kívülállókat, a nem keresztény közegben szocializálódott emberek nem értik õket. Pedig a reklám segíthet abban, hogy valaki egyáltalán átlépje a templom küszöbét, és elindulhasson azon az ösvényen, amely egyszer talán a Jézussal való személyes találkozáshoz vezet. S ha a 21. században valakit az indít el a kereszténység felé, hogy egy óriásplakát Che Guevarához hasonlítja Krisztust (vagy Krisztushoz hasonlítja Che Guevarát), akkor – bármilyen felhördülést váltott is ki ez az angol óriásplakát – ki vesse az ötletgazdára az elsõ követ?

Úrvacsorás istentisztelet – felekezeti hovatartozástól függetlenül A vasárnap délelõtti multimédiás záró istentiszteletet Gáncs Tamás tartotta, és –

Körmendy Petra vezetésével – az ÉgÍgérõ gospelkórus énekelt, vérpezsdítõ zenei kísérettel. Az istentiszteletet olyan progresszív liturgiai elemek gazdagították, mint filmrészlet a Brian életébõl, U2- és Peter Gabriel-dalbetétek, továbbá egy szimbolikus cselekedet végrehajtása: mindenki kapott egy-egy kavicsot, amely egyrészt a mások megkövezésére irányuló szándékot jelképezte, másrészt azokat az egyéni terheket, amelyeket mindenki letehet a megbocsátó és felemelõ Isten elé. (Ezeket késõbb mindenki elhelyezhette az oltárra.) A prédikáció alapját a házasságtörõ asszony története adta, mely a feltámadás, újrakezdés lehetõségét hirdeti. „Ha nincs megbocsátás a házasságtörõ asszonynak, akkor a kereszténység egy anakronisztikus, moralizáló, életellenes, törvénykezõ vallás lesz. Olyan, ahol mindenki kezében ott a kõ, és csak arra vár, hogy végre megkövezhessen vele valakit, aki éppen más vallású, más felekezetû, más pártra szavaz, más színû a bõre, vagy éppen más a szexuális beállítottsága.” Mekkora torony épülhetne az ítélkezés köveibõl! A lelkész továbbá

Mark Twaint idézte: „A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipõsarokra, amely eltapossa õt.” „Mert az élet határhelyzeteiben vagy szeret az ember, vagy téved. Ilyenkor vagy szelíd az ember, vagy becsapja önmagát. Vagy megbocsát, vagy ítélkezik. Vagy lerakja a köveket a kezébõl, vagy cipeli egy életen át. Jézus egyértelmûen a szelídség, a megbocsátás, az újrakezdés és a kõ lerakása mellé tette le a voksát. És nemcsak a voksát. Az életét is.” A hétvégét Barthel-Rúzsa Zsolt és Körmendy Petra fél- és egyharmad állású budapesti egyetemi lelkész, illetve Gáncs Tamás debreceni egyetemi lelkész közösen szervezte. Hogy csoda történt-e Balatonszárszón, az titok – minden egyes résztvevõ szíve külön-külön õrzi. Mindenesetre megadatott nekik a lehetõség, hogy a „varázslat” részévé váljanak, hogy felnyíljon szemük az õket naponta körülvevõ ajándékokra, s hogy ráérezzenek annak a hõs „szabadságharcosnak” a ma is élõ és ható szelídségére, aki belehalt abba, hogy az emberek még ma is görcsösen szorongatják köveiket. g Frenyó Anna

A trenderli, hanuka ünnepének legkedveltebb játéka, valahol Közép-Európában, az askenázi zsidóság körében alakult ki a középkor végén. Az apró pörgettyût (jiddis eredetû szóval trenderli, trendelli vagy trendedli, héberül szövivon) eredetileg ólomból öntötték; ez a mûvelet közvetlenül a téli örömünnepet megelõzõen eseményszámba ment a zsidó családok körében. Jellegzetessége, hogy négy oldalán egy-egy héber betû helyezkedik el: nun, gimel, hé és sin. Ezek a hanuka ünnep lényegével kapcsolatos mondás kezdõbetûi, amelynek feloldása így hangzik: Nész gadol hajá sám, vagyis „nagy csoda történt ott”, mármint az ókori Jeruzsálemben. A zsidó fõváros és a Szentély felszabadítása után ugyanis meg akarták gyújtani az öröklámpást, a menórát, csakhogy nem találtak tiszta, megszentelt olajat. Új olaj sajtolásához pedig nyolc napra lett volna szükség. Végül egy kis korsó olaj mégis elõkerült, s az csodás módon nyolc napig égett… (http://www.zsido.hu/vallas/hanuka.htm)

f

H E T I Ú T RAVA LÓ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli és heti igéi az új ének tartalmáról és éneklésének indítékáról tanítják az éneklõ gyülekezetet. Új ének csak megszabadított, újjászületett szívbõl származhat. „Szabadulást szerzett jobbja, az õ szent karja” – folytatja vezérigénk; ezért „jó dolog az Urat dicsérni, és éneket zengeni a te nevednek, ó felséges” (Zsolt 92,2; LK)! Minden úrvacsoravételkor ezt tesszük: „Ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét!” (Agenda) „Ha a Szentlélek énekre késztet, bizonyos, hogy csodák elfogadására is késztet; (…) neked lett mindez, hogy Isten az õ jobb kezével, azaz Fiával ilyen gyõzelmet s csodát készített.” (Luther) Az Úr Jézus hálaadása („Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura…”) s hívó szava („Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”) egyaránt értünk hangzott! Isten bölcsessége benne jelent meg, hogy elvezessen minket az üdvösségre; „…megnyugvást találtok lelketeknek.” (Mt 11,25.28.29) Vele egy igában élni boldogító, mert így õ hordoz bennünket. Az új embert felöltözve, Jézus nevében tudunk csak eleget tenni e felhívásnak: „…intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16) Mivel az Úr akarata szült minket újjá az igazság igéje által, ezért annak hallgatása s megtartása lehet a mi „néma” hálaénekünk az õ tökéletes ajándékáért. Így „legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat” (Jak 1,22)! A virágvasárnapi dicséret a kövek kiáltása helyett hangzott fel, a messiási prófécia beteljesedését s az angyal karácsonyi szózatát együtt hirdetve: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsõség a magasságban!” (Lk 19,38) Pál a Lélek erejével hirdette a pogányok közt Krisztus evangéliumát, beteljesítve így Ézsaiás utolsó énekét is az Úr félreismert szolgájának diadaláról: „Meglátják õt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik.” (Róm 15,21) Pál a gyülekezeti szolgálatban többre értékeli a nyelveken való szólásnál a prófétálás lelki ajándékát, mert ezzel másokat is épít, bátorít és vigasztal. Ezért írja, hogy „imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is” (1Kor 14,15). A Gecsemáné-kertben Jézus imádsága vérrel megpecsételt, önmagát áldozatul felajánló kiáltás volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tõlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital; ezen a kemény beszéden ma is sokan megbotránkoznak. Péter vallástétele „kotta nélkül is” a legõszintébb hitvalló ének, amelyet ember elrebeghet Istenének! El tudjuk-e mi is mondani személyes hittel? „Ó, Jézus, amikor sokan / Nem járnak többé teveled”, mi, „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (Jn 6,68–69) És aki gyõzött idelenn – mert te gyõzhettél benne –, fenn örök himnuszt énekel neked (lásd EÉ 461,1–5)! g Garai András

Éjjel a Mátrában Parányi fénybuborékban vacogunk a sötét fenyves közepén. Amikor hátramegyek gallyakat szedegetni, feketére ázott pokrócként borul rám a párás éjszaka. Alig pár lépésnyire vagyok a pattogó tûztõl, fölöttem barátságosan vibrál a lombkorona, még a barátaim duruzsolását is hallom, ám zseblámpám öklömnyi pislákja idegesen nyaldossa a tavalyi avart. Nagyon félek, könyékig beletúrok az egér motozta, száraz levelekbe, majd saját gyávaságomon pirulva somfordálok vissza füstös kis fõhadiszállásunkra. Keresztény iskolák túlélõtúráján vagyunk, itt dobtak ki minket az éjszakába, alig ötven méterrel a Kékes alatt. Pásztortüzes idillben várjuk a hajnallal érkezõ elsõ csapatokat. Vidám beszélgetésünkbe néha belepisszent a zúgó fenyves, a lobogó tûzvilág álmosságot masszíroz a retinánkba. Három vékonyan öltözött fiú trappol ki a sötétbõl, lihegve roskadnak le a tûz köré. Az éjszakai túra elsõ négy órájában már két ellenõrzõ pontot is érintettek, a tájékozódással nem akadt gondjuk. Most már fáradtak, megérdemelnek egy kis kávét a termoszunkból. Logikai feladatot kapnak pluszpontért, majd, mint az ejtõernyõsök, összébb húzzák hevederjüket, megigazítják fûzõjüket, és sietve ugranak újra az erdõ mélyébe. A napfelkelte minden perce új és új arcokat talált üszkös tûzhelyünk körül, a hálózsákjainkat az éjjel bibliai bõséggel borította el a pernye, rikító rendezõi

SZÓSZÓRÓ

Ifjúságirovat-gazda: Györe Balázs

pólómon tenyérnyi sárfoltok éktelenkedtek. Az ország keresztény középiskoláinak a túrán részt vevõ tanulói hihetetlen kitartásról tettek bizonyságot, ugyanis a terep még a rendezvény hagyományaihoz mérten is kiugróan nehéz volt. Mûúton nem közlekedhettek, a sötétben csak egymásra és zseblámpáikra számíthattak, térerõ csak ritkán állt rendelkezésükre. A túrázók sokszor rosszul felkészültek voltak – vagy az öltözetük, vagy a víz- és élelemkészletük nem volt megfelelõ –, mégsem hallottuk, hogy bárki is mentõhelikopterért rimánkodott volna. Délre a Mátra is szárazabb és kegyesebb oldalát mutatta; az utolsó diákok is elhagyták állomásunkat. A légben édes és csillámló virágillat úszott, a tûz kialudt, mi pedig fáradtan kuporodtunk a földre. A Mátraházán elfogyasztott búcsú hot dog és -kávé után hátizsákokkal és polifoamokkal felnyomakodtunk a tömött buszra. Áldott és izgalmas hétvégénk volt – tele bagolyhuhogással, elrongyosodott térképekkel és kopogó pepita bakancsokkal. g Tatai Gábor

Mire jó egy újszülött? Egy születõ ifjúsági kerekasztalról „Mire jó egy újszülött?” – kérdezett vissza a hõlégballon feltalálója, amikor megkérdezték tõle, mire is jó a találmánya. A mi találkozásunk is egy újszülött volt április 26-án a Lágymányosi Ökumenikus Központban. Leültünk egy asztalhoz sokan, akik Budapesten fiatalokkal dolgozunk: iskola- és egyetemi lelkészek, Mevisz, KIE, Asztali Beszélgetések Kuturális Alapítvány, ifjúsági osztály, egyéb lelkészek, lelkesek, Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna déli kerületi felügye-

lõ, hogy töprengjünk, hogy találkozzunk, hogy beszélgessünk. Ami született, az egy álom és egy elhatározás. Az álom, hogy össze tudjuk hangolni az ifjúsági munkát a 2007. õszi félévben, és az elhatározás, hogy megmutatjuk magunkat kifelé és egymásnak. Úgyis más a területünk és a célcsoportunk, kiegészítjük egymást egy egésszé. Reméljük, most sikerül. g Körmendy Petra egyetemi lelkész, a találkozó összehívója

9

2007. május 6.

krónika

ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN

Bemutatkozik az Érdi Evangélikus Egyházközség Az Érdi Evangélikus Egyházközség 1944 óta önálló. Az ország minden részérõl betelepülõ evangélikusokból alakult missziói gyülekezet; az eltelt évtizedekben sokan érkeztek és sokan távoztak. Érd a hetvenes években város lett; ma már megyei jogú város, hatvanötezer lakossal, hatalmas területtel. Igazi missziói terület: szórványként hozzánk tartozik Diósd, Százhalombatta, Tárnok, Sóskút és Pusztazámor.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Május 13-án 10.04-tõl istentiszteletet hallhatunk a Kossuth adó hullámhosszán Érdrõl. Igét hirdet Ittzés István helyi lelkész.

A gyülekezet elsõ választott lelkésze Bányai Sándor volt. Halála, 1975 után helyettes lelkészek és civil igehirdetõk végezték a szolgálatokat. Elõször id. Harmati Béla nyugdíjas lelkész, majd 1979-tõl 1991-ig id. Szentpétery Péter szentendrei lelkész szolgált; mellette Pintér Tibor, Klucsik János és Nyári Erzsébet hirdette Isten igéjét vasárnaponként az istentiszteleten. Ez-

után Ittzés Istvánt hívta meg a gyülekezet, aki jelenleg is a gyülekezet lelkésze. Az elmúlt hat évtized sok nehézség, megpróbáltatás között folyt le. A templom 1951-ben, nyomorúságos idõben épült. A gyülekezet létszáma a kilencvenes évektõl kezdõdõen gyarapodott. 1991ben a gyülekezeti névsorban nyolcvanegynéhány név szerepelt, ma ötszáznál többen vagyunk. A szórványszintrõl kisgyülekezeti szintre emelt minket Urunk. Gyülekezetünk öröme, hogy szép számmal vannak fiatalok, akik maguk is végzik a misszió munkáját. Istentiszteleteinken vasárnapról vasárnapra megtelik templomunk. Megtapasztaltuk, hogy akkor történnek jó dolgok körülöttünk, ha imádságos szívvel tudjuk kérni Urunkat. Ma olyan korban élünk, amikor a misszió csak a személyes szeretetkapcsolat és a példamutató engedelmes keresztény élet nyomán lehet eredményes. Amilyen a Krisztushoz való viszonyunk, olyan a munkánk eredménye is. Sajnos nem mindig zavartalan ez a kapcsolat, így a munka is sokszor eredménytelen. Teljes mértékben igaz Jézus Krisztus Urunk szava: „Ahogyan a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szõlõtõn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.” (Jn 15,4b) Reménységünk abban van, hogy az érdi viszonyok ellenére – a lakosság döntõ többsége Budapesten dolgozik – Krisztus ezután is hordozni fogja gyülekezetünket.

HIRDETÉS

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok (…), hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) A missziói iránt érdeklõdõ testvérek figyelmébe ajánljuk a nyári missziói konferenciát, melyet az Evangélikus Missziói Központ szervezésében tartunk július 11–14ig a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. A konferencia kínálata: evangélizáció, bibliaköri beszélgetés, bizonyságtételek, imaközösség, missziói munkaágak bemutatkozása, határon túli magyar testvérek beszámolói, elõadó-mûvészi est, színi elõadás… Szolgálattévõk: Gáncs Péter, Lengyel Anna, Szalai András (Apológia Alapítvány) Bakay Péter, Oláh József (romaevangélista), Ilyés Brigitta (Anglia), Badin Ádám (Felvidék), Hûvösvölgyi Ildikó (színmûvész), Paál Gergely színjátszó köre, Lázár Attila, Hulej Enikõ, Györe Balázs, Csapó Krisztián, Szeverényi János, Bálint József és Gyöngyi. Ez alkalommal is lehetõséget kínálunk gyermekes családok részvételére: a felnõtteknek szóló programokkal párhuzamosan gyermek- és ifjúsági foglalkozásokat ajánlunk. Részvételi díj: 6000 Ft, tízéves kor alatt 3300 Ft. Jelentkezési határidõ: május 30. Jelentkezni lehet postai úton, telefonon vagy e-mailben a missziói központ címén: Evangélikus Missziói Központ, 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38–40. Tel.: 1/400-3057; e-mail: [email protected].

Kincskeresõ nap Várpalotán Kincskeresésre hívta össze a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda a régi és a jelenlegi óvodásokat szüleikkel együtt április 15-én délutánra a templomba, majd az óvodába.

A délután közös nyitóalkalmán Endreffy Géza budaörsi lelkész szolgált Mt 6,20–21.33 alapján („…gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is”). Miután a templomot megtöltõ gyermeksereg, a fiatalok – háromtól huszonegy éves korig – és a szülõi, gyülekezeti közösség együtt énekeltek, a lelkész kérdésére a gyermekek elmondták, milyen kincseket gyûjtöttek addig, milyen földi tárgyakra vágynak. A lelkész kötetlen, párbeszédes formában vezette rá a hallgatóságot a kincseink-

hez való ragaszkodás következményére: félünk, hogy mindazt, amit összegyûjtöttünk, ellopják. Ezért aztán igazán örülni sem tudunk kincseinknek. Elmondta példaként, hogy minden emberben van egy Isten alakú ûr, amelyet különbözõ, mindig újabb és újabb dolgokkal akarunk kitölteni, mégis mindig ürességet érzünk. Az elhangzottakat a gyermekek és a fiatalok csoportokban beszélték meg az óvodában Magyarósiné Kárász Márta és Stanka Erika vezetésével, majd következett az udvari „kincskeresés”. Öt állomáson várták az óvó nénik az öt vegyes életkorú csapatot különbözõ feladatokkal, melyek eredménye a nap igéjének összegyûjtése volt; ezt a záróalkalmon rakták össze a gyerekek az oltár körül. Ez idõ alatt a presbitérium tagjainak dr. Garádi Péter budaörsi felügyelõ tartott elõadást az Istennel való élõ kapcsolat fontosságáról. Ábrák segítségével mutatta be a presbiternek a gyülekezetben elfoglalt helyét, végzendõ feladatát. A szülõkkel Endreffy Géza beszélgetett a gyülekezeti teremben. Istentõl kapott ajándék, kincs a gyermek – állapították meg –, akit azért kapunk kölcsönbe, hogy a keresztség által az Isten szeretetére, az õ útján való járásra neveljük, hogy õ is megismerhesse az igazi, egyetlen kincset: Jézus Krisztust. A záróalkalmon 1Tim 1,19 alapján a lelkész elmondta, hogy a hit és a jó lelkiismeret megtartása csak úgy lehetséges, ha szívünk legfõbb kincse az Úr Jézus Krisztus, akinek átadjuk mindenünket, ahogyan Zákeus is átadta egész házát, minden vagyonát. Nekünk is ezt kell tennünk, majd pedig szét kell osztanunk mindent, amit az Úrtól kaptunk. A nap tábortûzzel, szalonnasütéssel, énekléssel, kötetlen beszélgetéssel zárult. g Lassu Tamásné

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Szalay Tamás; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. (úrv.) dr. Frenkl Róbert; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv., kantátás) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Szántó Enikõ; de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (vizsga-istentisztelet) Gombkötõ Beáta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Gombkötõ Beáta; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) dr. Bácskai Károly; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Tóth-Szöllõs Mihály; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Rákospalota, XV.,Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (úrv.) Zászkaliczky Pál; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Keczkó Pál.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Több mint háromszáz vendéggel ismét fergeteges bált rendezett a soltvadkerti Evangélikus Óvoda április utolsó szombatján a városi sportcsarnokban. A lelkes szülõi és óvónõi csapat ezúttal a húszas évek hangulatát varázsolta a terembe. A dekoráció és a tíz párral elõadott „meglepetésmûsor” is ezt a kort igyekezett visszaadni. A charlestont Horváth A. Gézáné kiskõrösi pedagógus tanította be, aki már több éve rendszeres megálmodója a koreográfiáknak.

A bál keresztény jellege a vendégkörön kívül a megnyitón is megmutatkozott: Péczka Ferenc gyülekezeti felügyelõ bibliai idézettel vezette be gondolatait. Mint elmondta, napjainkban egyre inkább háttérbe szorul a kapcsolatok ápolása; a bál évek óta ezt igyekszik pótolni, elõsegíteni. Lakatosné Hachbold Éva vezetõ óvónõ és kollégái a gyerekeket is bevonták a mûsorba: a nyitótáncot az óvodások mutatták be. g K. L.

Bölcs Náthán a 21. században Vallások közötti és társadalmi párbeszéd a toleranciáról b A budai zsidó hitközség budapesti Frankel Leó utcai szép kultúrterme nemcsak a budai zsidóság találkozóhelye. Sokan járnak ide a fõváros más részeibõl, és a helyiség már többször adott helyet tudományos rendezvényeknek is. Április harmadik hétvégéjén ismét rangos találkozóra került sor a Budai Micve Klubban. Tárgya Gotthold Ephraim Lessing – Mendelssohn kortársa és barátja – kedvelt, gyakran játszott és még többet magyarázott drámájának, a Bölcs Náthánnak az elemzése és a benne megfogalmazott nemes gondolatok mai érvényesülése, illetve annak akadályai voltak. Az elõadások, viták színvonala a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelt.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2007. május 6. – Budapest Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate). Liturgikus szín: fehér. Lekció: Ézs 12,1–6; Jn 16,5–15. Alapige: Jak 1,16–21. Énekek: 233., 318.

Soltvadkerti „családi bál” az óvodások szüleinek

FOTÓ: KÁPOSZTA LAJOS

e

FOTÓ: TÓTH ATTILA

10

A Goldziher Intézet által rendezett konferencia társrendezõje volt a Debreceni Egyetem Német Irodalmi Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Rabbiképzõ – Zsidó Egyetem (ORZSE) zsidó kultúratudományi kutatócsoportja, illetve az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszéke. Megfelelve a címben jelzett, vallások közti toleranciának, a kétnapos rendezvény elõadóit zömmel oktatóik, munkatársaik adták. A megnyitó után Kiss Endre professzor az európai felvilágosodás egy virtuális tipológiájában méltatta Lessing szerepét, kiemelve a nevelés és az erkölcsi tényezõk fontosságát. Szabadság, valóság és Spinoza hatása meghatározó e folyamatban. Karl Katschthaler (Debreceni Egyetem) a tolerancia és a resentiment temporalitását vizsgálta elõadásában, Jeruzsálem megosztására és az ítéletek elodázásra figyelmeztetve. Staller Tamás (az ORZSE rektorhelyettese) Lessing és Mendelssohn barátságának szellemét idézte fel, sok ténnyel és forrással. Kapcsolatuk két zseniális német barátságaként már az emancipáció elõjeleként értékelhetõ. Hima Gabriella (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) a Lessing-darab gyûrû paraboláját elemezte a tudásformákon keresztül, nem felejtve Náthán kivetettségét. Rácz Gabriella (Pannon Egyetem) Arnold Zweig, a

„porosz zsidó” demokráciafelfogását ismertette egy, az Alpok történetérõl Palesztinában írt könyve kapcsán. Kiséry Eszter (Debreceni Egyetem) Náthán színházi küldetésébe és a német színházi életbe vezetett be, kritikák címlistáját adva. Kitért a magyar és izraeli Náthán-feldolgozásokra is. Tatár György filozófus (ELTE) a gyûrû példázatban Náthán humanizmusát méltatta. Hausmann Jutta (Evangélikus Hittudományi Egyetem) a vallások együttlétének lehetõségeit és határait kereste, Bölcs Náthánt Ézsaiás fényében, sok bibliai idézettel mutatva meg. Finta Szilvia Jehuda Halévinek a Kuzári címû alkotását vetette egybe Lessing mûvével – ezáltal közvetve a magyar õstörténet is megjelent a tanácskozáson. A szünetben Lichtmann Tamás professzor (Debreceni Egyetem) mint a konferencia elnöke ismertette dr. Schõner Alfrédnak, az ORZSE rektorának üdvözlõ levelét, amelyben jó munkát kívánt a konferenciának; a rektor betegség miatt nem lehetett jelen. Másnap Szécsi József teológus (ORZSE) az ókori zsidó filozófus, Philo munkásságát kapcsolta össze Lessing gondolataival. Vajda Károly germanista (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) az elõítéletek eleve elítélését szorgalmazta, az igazság történõ és plurális jellegének felismerésével Lessing színdarabjában.

Schweitzer Gábor jogtörténész a magyar reformkor vallási toleranciát, illetve emancipációt érintõ politikai diskurzusairól adott elõ, utalva az angol példára. (Az eredmények dacára az 1840-es években zsidó még talált gyereket sem nevelhetett fel, és a fürdõbejáratnál hajdú állította meg.) A szünetben édesapja, a jelen lévõ Schweitzer József országos fõrabbi szólt hozzá az elõadásokhoz, érdekes adatokat és szempontokat említve. Borsányi Schmidt Ferenc (ORZSE) a zsidó felvilágosodás hatását vizsgálta a Bölcs Náthán keletkezésére. Õ is kiemelte Mendelssohn szerepét, majd nyelvi példákat hozott, utalva a „hászkálá” szó eredeti „ész/értelem” jelentésére. Kósáné Oláh Julianna (Nyíregyházi Fõiskola) egy Weöres Sándor-idézet után – a tolerancia parancsával kapcsolatban – a gyûrû meséjét kutatta más mûvekben. Lichtmann Tamás viszont a gyûrû példázata nélkül vizsgálta Náthán alakját. A dráma üzenetét értelmezve emlékeztetett az 1907-es Heller Bernát-tanulmány megállapításaira. Rathmann János filozófus a német felvilágosodás korában zajló zsidó–keresztény párbeszédet elemezte, Haman és Mendelssohn párbeszédén keresztül. Riszovannij Mihály (Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar) a jelenlegi németországi helyzetet mutatta be zsidó és keresztény oldalról. SzentIványi Ilona (Wesley János Lelkészképzõ Fõiskola) az iszlámmal való párbeszéd lehetõségeit kutatta. Kozma György (ORZSE) egy mozaik identitású család öt nemzedékén szemléltette, hogyan élnek tovább – századokon átívelve – a misztikus tanok. Vári György (Pannon Egyetem) záró elõadásában alternatív kinyilatkoztatásokkal foglalkozott, amelyek lényege az emberszeretet és a tolerancia. A konferencia is ezt a célt szolgálta! g Róbert Péter

2007. május 6.

mozaik

Húskészítményekrõl – õszintén Adott volt a bibliai idõk szerencsés embere, aki az általa vadászott, halászott, illetve tartott állatok húsát a lehetõ legegyszerûbb módon készített és fogyasztotta el. És adott a 21. század „szerencsétlen” embere, aki bemegy a hiper-szupermega-giga áruházba, és vesz magának 20 deka olasz pármai sonkát, 2 pár baromfivirslit, egy rúd Turista szalámit és egy kis kenõmájast. Hosszú éveken át csak kevesen gondolkoztak arról, hogy jót tesz-e az ember egészségének hosszú távon, ha ezeket a húskészítményeket eszi. Megbíztunk az élelmiszeripari mérnökökben, kutatókban, akik kifejlesztették a tartósítás lehetõségeit. „Amit a boltban meg lehet venni, az bizonyosan nem káros, hiszen akkor betiltanák” – gondolják még ma is sokan. Pedig ha alaposan szemügyre vennénk például egy pulykasonkát, akkor nem biztos, hogy legközelebb is betennénk a kosarunkba. Eltartható néhány hétig-hónapig, mert tartósítószerrel kezelték. Finom, mert ízfokozókkal kiemelték és megerõsítették a nyelv ízlelõbimbóinak jólesõ érzetet. Szép színû, mert színezékkel kívánatos színûre festették. Hajszálvékonyra vágható, mert az állagkezelés során az eredeti rostokat átszabták. Tetszetõs külsejû, mert csomagolása dekoratív, a csomag nyitása és újrazárása praktikus. Azért, hogy ezen jelzõk egyikét-másikát kiérdemelje, a termék elkészítéséhez legalább még egyszer annyi adalékanyagot használnak. Ezek bizonyos mértékben

ugyan nem károsak, de mivel ételeink nagy százaléka adalékanyagoktól hemzseg, mennyiségük összeadódik (a káros határ fölé kúszik). Ráadásul az alapanyag sem tiszta hús: számos húskészítmény (felvágottak, kolbászfélék) elõállításának bázisa a húspép, melynek már az elnevezése is bizalmatlanságot kelt. A húspép alapjául szolgál a nyesedékhús, az ipari szalonna, a bõrke és a (hatalmas vízfelvevõ képességû) zselatin. Mindezek elvileg lehetnek jó minõségûek, de a pépesített anyag nehezen ellenõrizhetõ, ezért sok lehetõséget ad a visszaélésre. Miért érdemes a keresztény embernek elgondolkoznia mindezen? Nem egyszerûbb inkább kinézete és íze szerint választani táplálékot? Vagy inkább szembe kell néznünk vele, hogy a „látszat csal” kifejezés annyi más mellett a mindennapi táplálékainkra, kedvenc felvágottunkra is igaz lehet? Bizony, ezen a területen is ragaszkodnunk kell a keresztény gondolkodás lényegéhez, és észre kell vennünk a nem láthatót. A felszínes szemlélõ csak az ízletes, tetszetõs, szépen csomagolt terméket látja, az igényes keresztény embernek viszont rá kell kérdeznie mindarra, ami nem látható: mi az alapanyag, milyen adalékokkal készült, ezek hosszú távon milyen hatással vannak az egészségünkre? Ha testünk a Szentlélek temploma, felelõsek vagyunk Isten elõtt a testünk jól-létéért is. Nem mérgezhetjük magunkat! Hiszen a mérgek lassan felszaporodnak a testünkben, és hosszú-hosszú

ÜZENET AZ ARARÁTRÓL

Rovatgazda: Bogdányi Mária E-mail: [email protected]

évek múlva fejtik ki hatásukat. A fehér liszten és a cukron kívül a húsok és a húskészítmények jelentik a legnagyobb táplálkozási eredetû veszélyt egészségünkre. Ezzel azonban nem azt akarjuk sugallni, hogy felejtsük el a húst, és legyen mindenki vegetáriánus. Sokkal inkább arról van szó, hogy jól nézzük meg, mit eszünk, és lehetõleg csak megbízható ökológiai forrásból szerezzük be táplálékunk alapanyagait. Nézzünk körül a környezetünkben, járjunk biopiacra, vegyünk tanyasi csirkét. Ha falun élünk, tojást is csak a megbízható szomszéd nénitõl szerezzünk be, akinek a kertjében kapirgál a kendermagos, és nap mint nap látjuk, hogy nem táppal eteti, hanem vegyszermentesen termelt kukoricával. Az, hogy odafigyeljünk beszerzési forrásainkra, nem kerül több pénzbe, csak egy kicsit több idõbe. De mindenképpen megéri a fáradságot, hiszen az ilyen „apró” dolgokon múlik a magunk és családunk egészsége. g Bogdányi Mária

Nem azé, aki akarja Ismét átéltük ennek az igének a kemény, mégis reményteljes igazságát: „…nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené.” (Róm 9,16) Hazánk és Horvátország közösen pályázott a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság megrendezésére. Tavaly bekerültünk – az olaszokkal, illetve az ugyancsak közösen induló lengyelekkel és ukránokkal együtt – a talpon maradt három pályázó közé. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) akkori végrehajtó bizottsága döntött így, kiejtve a további versenybõl az Európa-bajnok görögöket és a világbajnoki bronzérmes törököket. Akkor úgy véltem – lehet, így is volt –, hogy az olaszok útját könnyíti meg a végrehajtó bizottság. Ismeretes, hogy 2008-ban osztrák–svájci társrendezés lesz; lehet – gondoltam –, hogy 2012-ben egy rendezõt akarnak, akkor viszont csak az olaszokat választhatják. Mindenesetre a lengyel–ukrán pályázat sikere leginkább az azóta világbajnoki címet is nyert olaszokat sértheti. Kiderült az is, hogy a döntést elõkészítõ szakbizottság az olaszok pályázatát ítélte a legjobbnak a mi

szintén nagy elismerést szerzett anyagunk elõtt. Mégis Magyarországon volt a legnagyobb a csalódás az UEFA döntése után. Számos magyarázat megfogalmazódott e ténnyel kapcsolatban. A labdarúgást kedvelõk, de a sportágtól távolabb élõk is úgy vélték, hogy a hosszú ideje gödörben levõ sportág felemelkedését jelentõsen serkentheti az Eb-rendezés. Utolsó esély, hangsúlyozták. Ezzel már az emocionális megközelítésre került a hangsúly. De a nagy csalódást – túl a megelõzõ „hurráhangulat” utáni jogos kiábránduláson – fõként az okozta, hogy korábban sokszor elhangzott: végre van egy közös nemzeti cél, végre valami, ami helyreállította a nemzet egységét. A mi számunkra negatív döntés után azonnal a sajnálatosan megszokott – soha meg nem szokható – kép bontakozott ki. Több esetben a tényeket is mellõzve, vagy éppen a tények ellenére, a két politikai oldal – valamint sport- és médiabeli reprezentánsaik – a másikban kereste a látszólagos kudarc okát. Pedig egyrészt hiba kudarcról beszélni, másrészt még súlyosabb hiba nem levonni a mélyebb

tanulságokat. Jól szerepeltünk, bizonyítottuk alkalmasságunkat, de csak egy pályázó érhet célba. Elég ránézni a térképre, hogy megértsük az UEFA döntését, ha fáj is. 2008-ban osztrák–svájci társrendezésben zajlik az Európa-bajnokság, Horvátország és Magyarország pedig szomszédos a 2008-as rendezõkkel. Ha valóban nyitni akartak kelet felé, csak Ukrajna jöhetett szóba. No meg sajnos ma a lengyel és az ukrán futball más színvonalat képvisel, mint a mienk… A mélyebb tanulság már bibliai hátterû. Katarzis nélkül nincs megújulás. A könnyû kegyelem nem tart meg hosszú távon. Jákóbként harcolni kell az angyallal („Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem” [1Móz 32,27]). Nem egy külsõ esemény – legyen bármilyen csillogóan szép – mozgósító erejétõl kell várni a megújulást, hanem tervszerûen építkezve, egységet teremtve kell alkalmassá válni a nagy feladatokra. Személyes életünkben is gyakran meg akarjuk takarítani a munkát, a fáradságot. Örömöt, békességet csak a megharcolt kegyelem ereje nyújt. g Frenkl Róbert

f

HIRDETÉS

A Lepramisszió szeretettel meghívja támogatóit és az érdeklõdõket alkalmaira a Budapest XV., Alagi tér 13. alatti központjába. Május 12-én, szombaton 10 órakor ünnepi nagygyûlés lesz, melyen a Nemzetközi Lepramisszió fõigazgatója, Geoff Warne és felesége találkozik a magyar támogatókkal. Május 21-én, hétfõn 10 órakor dr. Juni Chungath, a fatehpuri (India) kórház igazgatója lesz a Lepramisszió vendége, majd aznap 17.30-kor az Evangélikus Külmissziói Egyesületben is megismétli elõadását (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Mindhárom alkalomra várják az érdeklõdõket. HIRDETÉS

Segítheti a piliscsabai Siló Társas Lakóotthon súlyosan mozgássérült lakóinak mindennapjait, az otthon mûhelyeiben dolgozó sérült emberek munkahelyének megõrzését, a mindenki egészségét szolgáló mozgásterápiás egységének és uszodájának mûködését, valamint az otthont mûködtetõ Fébé Alapítvány szociális tevékenységének fejlesztését, ha személyi jövedelemadója 1%-át a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Alapítványnak ajánlja fel. Adószám: 19652399–2–41. Támogatását köszönjük! HIRDETÉS

Hirdetmény A Fõvárosi Bíróság nyilvántartásba vette és közhasznú szervezetté minõsítette a Túróczy-hagyaték Alapítványt (THA), amelynek célja Túróczy Zoltán püspök személyes emlékeinek és irodalmi hagyatékának gyûjtése, gondozása, teológiai és egyházkormányzói tevékenységének elemzése és mindezek publikálása. Ezáltal az alapítvány méltó helyet kíván biztosítani egykori püspökünknek az egyház emlékezetében, és igehirdetõ szolgálatát elérhetõvé akarja tenni az egyház mai nemzedékei számára, hogy ily módon járuljon hozzá egyházunk megújulásához. Az alapítvány nyílt, bárki csatlakozhat hozzá, aki az alapítvány céljával egyetért. Támogató adományokat köszönettel fogadunk az alapítvány számlaszámára: 11702036–20710983. Az alapítvány elsõ feladata, hogy megkeresse azokat, akiknek személyes emlékei vannak Túróczy Zoltánról. Kérjük mindazokat, akik egy interjú keretében szívesen elmondanák emlékeiket, jelentkezzenek levélben Terei Gábornál, az alapítvány képviselõjénél (1015 Budapest, Batthyány u. 59. mfszt. 6.) vagy telefonon a kuratórium elnökénél (96/516-160). Ittzés János püspök, a THA kuratóriumának elnöke HIRDETÉS

Meghívó A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ez évi elsõ konferenciáját június 21–24. között tartja Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban a mellékelt program szerint. Ebben az esztendõben is várunk mindenkit – nemcsak a Fébé nagy családjából! Minden gyülekezeti tagot és minden érdeklõdõt szeretettel hívogatunk. Az írásos jelentkezéseket postán kérjük eljuttatni Taschner Erzsébet fõnök asszony címére: 1131 Budapest, Pajtás u. 42.

Reménységben Június 21., csütörtök • 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása • 17.00: Nyitóáhítat – Az Úré a föld (Zsolt 24,1) • 18.00: Vacsora • 19.00: Elõadás – Reménység a teremtésben (1Móz 1,1–31) Június 22., péntek • 7.30: Reggeli áhítat (Taschner Erzsébet) • 8.00: Reggeli • 9.00: Elõadás – Reménység a Nóéval kötött szövetségben (1Móz 8,21–9,17) • 10.00: Igehirdetés (Zsolt 21,1–5) • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.30: Elõadás – Reménység az Ábrahámmal kötött szövetségben (1Móz 17,1–8) • 16.30: Igehirdetés (Zsolt 52,10–11) • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés)

Június 23., szombat • 7.30: Reggeli áhítat (Nyáry Erzsébet) • 8.00: Reggeli • 9.00: Elõadás – Reménység a megváltásban (Zsid 9,1–15) • 10.00: Igehirdetés (Zsolt 119,73–81) • 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd • 15.30: Elõadás – Reménység az új teremtésben (Jel 21,1–7; Jel 22–27) • 16.30: Igehirdetés (Zsolt 39,6–8) • 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program (filmvetítés, beszélgetés) Június 24., vasárnap • 7.30: Reggeli áhítat (Stenczel Klára) • 8.00: Reggeli • 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorai elõkészítõ (Veperdi Zoltán) • 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (1Pt 5,6–11) (Veperdi Zoltán) • 11.30: Ebéd, hazautazás

HIRDETÉS

Számtalan olyan dolog van az életben, amellyel kapcsolatban természetesnek veszünk, hogy van. Ilyen például, hogy az évszakok a maguk rendje szerint váltják egymást. De akkor is tudunk példákat sorolni, ha a szÕkebb környezetünkben nézünk szét. Hiszen legtöbbünk életében szerencsére teljesen természetes, hogy egy dolgos nap után összeül a család a vacsoránál; van mindig tiszta ruha, amelyet reggel fel lehet venni; van finom tízórai, amelyet reggel a gyerekek a táskájukba tehetnek, és ha valaki beteg a családból, mindig van citromos tea, amelyet jó kortyolgatni. Míg a természet rendjét rajtunk kívül álló erÕk befolyásolják, addig családunk kis világát a legtöbb helyen az édesanyák irányítják. Õk azok, akik folyama-

tos odafigyeléssel és gondoskodással vesznek körül bennünket nap mint nap. Így anyák napja környékén mindig nagyobb figyelem irányul az édesanyákra. Az újságokban és a tévék mÕsoraiban minden évben hasonló frázisok hangzanak el, kígyózó sorok állnak a virágárusoknál, mindenki igyekszik megajándékozni az édesanyját valamivel. Fontosak az ilyen kiemelt napok, hiszen sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni számunkra „természetes” dolgokról. A legfontosabb az, hogy felismerjük: nekünk is ugyanúgy oda kellene figyelnünk az édesanyánkra, gondoskodnunk kellene róla egész évben, ahogyan Õ is teszi velünk. Nemcsak az év egyetlenegy napján, hanem egész évben. A gondoskodásnak számtalan formája lehet. Készíthetünk egy csésze teát egy

hosszú, fárasztó nap után, segíthetünk neki elkészíteni a vasárnapi ebédet, vagy pihenésképpen elvihetjük Õt moziba vagy színházba. De a legfontosabb dolog talán mindannyiunk számára az egészség. Édesanyánk egészségét óvhatjuk egy olyan készítménnyel, amely biztosítja a jó erÕnlét megtartását, és védi az egészséget. A Béres Csepp az immunrendszer kiemelt támogatójaként erÕsíti a szervezetet, segít, hogy elkerülhetÕk legyenek a betegségek. A Béres Csepp olyan komplex készítmény, amelynek rendszeres szedése hozzásegít ahhoz, hogy az immunrendszer megerÕsödjön, és így könnyedén kivédje a betegségek támadásait. Fontos, hogy mi is odafigyeljünk édesanyánkra az év minden napján úgy, ahogyan Õ is teszi nap mint nap, mióta

A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelÕorvosát, gyógyszerészét.

Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 780 forintért

fél évre: 4680 forintért

három hónapra: 2340 forintért

egy évre: 9360 forintért

Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon.



Egy csepp szeretet

Az Evangélikus Országos Múzeum szeretettel meghívja Önt Polgár Rózsa kárpitmûvész Vonalak és fonalak címû kamarakiállítására, melyet május 9-én, szerdán 18 órakor Karátson Gábor képzõmûvész, író nyit meg. A kiállítás szeptember 30ig, hétfõ kivételével mindennap 10-tõl 18 óráig tekinthetõ meg (1052 Budapest, Deák tér 4.).

Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a [email protected] címre küldheti el.

11

12

e

2007. május 6.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Évszázadok zongoramuzsikája címmel a Szokolay család hangversenyére kerül sor a békásmegyeri evangélikus templomban (1038 Budapest, Mezõ utca 12.) május 6án 18 órakor. A koncerten Händel, Bach, Beethoven, Mozart, Hummel és Chopin mûvei csendülnek fel. Az est szólistái: Szokolay Balázs, Szokolayné Szõke Diána, ifj. Szokolay Ádám Zsolt, Szokolayné Pásztor Edina (zongora) és Szokolay Ádám (fuvola). Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A hangversenyre a belépés díjtalan. Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) következõ havi alkalma május 10-én, csütörtökön 17 órától lesz egyházunk központi irodaházának utcáról nyíló földszinti termében (Budapest VIII., Üllõi út 24.). Elõadást ifj. dr. Fabiny Tibor és Sándor Frigyes tart Az Alpha-kurzus és a „Vasárnapi Egyetem” lehetõségei Amerikában és Magyarországon címmel. A Magyarországi Luther Szövetség budapesti tagozatának tavaszi elõadásai sorában dr. Reuss András teológiai tanár tart elõadást Isten kettõs birodalma, kétféle kormányzása – A reformátori tan értelme és aktualitása címen május 14-én, hétfõn 18 óra és 19.30 között a Deák Téri Evangélikus Gimnázium könyvtárában (Budapest V., Sütõ utca 1.). Minden érdeklõdõt szeretettel várunk.

A Páratlanklub következõ alkalmát május 15-én, kedden 18 órai kezdettel tartjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodájának földszinti termében (1085 Budapest, Üllõi út 24.). Vendégünk Varga Péter, a nagy sikerû Spielhózni címû könyv szerzõje. Minden 25 és 45 év közötti egyedülálló fiatalt – nemre, felekezetre való tekintet nélkül – sok szeretettel várunk. Az alkalomról érdeklõdni a 20/824-2791-es mobilszámon, valamint a [email protected] e-mail címen lehet. A Páratlanklub ötletgazdái és a Magyarországi Evangélikus Egyház Nõi Missziói Szolgálata

Fogadóórámat minden hónap elsõ hétfõjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházkerület székházában (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Erõs vár a mi Istenünk! Radosné Lengyel Anna országosfelügyelõ-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelõje

Vasárnap Érted, amit olvasol? Vagy még az olvasása is kihívás? Ha szeretnéd eredeti nyelven olvasni a Szentírást és mélyebben megismerni üzenetét, ha teológiai ismeretekre, klasszikus humán mûveltségre (görög, héber, latin, filozófia, dogmatika, etika) vágysz, akkor a megoldás: protestáns teológus szak. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara új szakot indít 2007 szeptemberétõl, amelyre minden érdeklõdõt szeretettel várunk. Még nem késõ! Jelentkezési határidõ: 2007. június 15. További részletek: 1/218-0266, 217-es mellék.

A Déli Evangélikus Egyházkerület megemlékezést tart egykori püspöke, a Lutheránus Világszövetség volt elnöke, Káldy Zoltán halálának a huszadik évfordulója alkalmából a Farkasréti temetõben május 18-án, pénteken 16 órakor. Gyülekezés 15.45kor a temetõ fõbejáratánál.

Következõ számunkból:

Ordass Lajos püspök imádkozó élete

HIRDETÉS

Becsületesen Istenrõl – In memoriam Robinson-vita Vallástudományi konferenciasorozatunk 2007. évi alkalma május 8-án, kedden 17.30-tól Édentõl Keletre címmel lesz megtartva a dunaföldvári evangélikus templomban (Templom u. 36.). Témafelvezetés: Lupták György esperes, Molnár Iván lelkész. Elõadók: Grandpierre Attila (csillagász): Õsi égbolt – A csillagászat (h)õskora; Raj Tamás (fõrabbi): Hol volt az édenkert?; Paulinyi Tamás (PSI kutató): Az emberi tudatosodás kihívásai; Jókai Anna (író): A teremtmény felelõssége. 16.30-tól „a Nap Házában” a SOHO ûrszonda legszebb naptevékenység-felvételei tekinthetõk meg. Az elõadást követõen könyvdedikálásra is lehetõség nyílik.

Új nap – új kegyelem

APRÓHIRDETÉS Monorierdõn építési telek eladó. 150 n. öl. Irányár: 3,7 M Ft. 20/824-6510. A XI. kerületben, a Bartók B. úton, a Móricz Zs. körtérhez közel 60 m2-es, 2 szobás, napfényes, csendes lakás téglaépítésû, liftes házban eladó. Telefon: 20/824-8282.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból május 6-tól május 13-ig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.25 / Duna II. Autonómia Nem okos világ ez a mai – Arckép Mikszáth Kálmánról (magyar dokumentumfilm, 1997) (49') 9.50 / mtv Örömhír. A református egyház mûsora (26') 10.00 / Duna Tv Pejkó (magyar játékfilm, 2001) (71') 10.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (ism.: 13.20., m2) (10') 12.20 / Duna Tv Élõ egyház (26') 20.55 / Duna II. Autonómia Valóságképek a megmaradásról. Hogy vagytok tük es… – Moldvai csángó magyar iskolák 1948–1959 (magyar dokumentumfilm, 1999) (50')

5.20 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Bence Imre evangélikus lelkészt hallhatjuk. 12.00 / Bartók rádió Felejthetetlen hangversenyek a Magyar Rádió archívumából Budapesti Bach-hét, 1999 (67') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Ferge Zsuzsa: A társadalom, amelyben élünk (71') 22.10 / Duna Tv Egyszer volt a „Krakó” (dokumentumfilm, 2006) (49') 22.30 / Kossuth rádió Pályám emlékezete. Pálmai Godofréd bencés szerzetes (30')

8.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 10.10 / Filmmúzeum Harapós férj (magyar vígjáték, 1937) (80') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 14.55 / Duna Tv A kalaposmester (magyar ismeretterjesztõ film, 2006) (30') 16.25 / Duna II. Autonómia Az ébredõ Énlaka (2001) (56') 20.10 / m2 2 ember. Vámos Miklós mûsora (55') 21.00 / Duna II. Autonómia „Mindenese lenni a magyaroknak” Dobai Sándor atya, a Benelux államok fõlelkésze (magyar dokumentumfilm, 2006) (40')

13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.05 / m2 Apátságok, kolostorok – A kolostori élet kezdetei (holland dokumentumfilmsorozat) (25') 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Andrásfalvy Bertalan: A néphagyomány értékei – napjaink kultúrájában (68') 20.00 / Hallmark Szavak szárnyán (amerikai filmdráma, 2005) (93') 20.03 / Petõfi rádió Gospel (57') 21.00 / PAX (premier) Üveggolyók – születésnapi irodalmi est (riportfilm) (65')

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

8.20 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 10.10 / Filmmúzeum Háromszázezer pengõ az utcán (magyar film, 1937) (71') 14.20 / Duna II. Autonómia Mindentudás Egyeteme Élet vagy halál… (70') 14.40 / Bartók rádió Maria Callas énekel (20') 15.50 / mtv Kodály 125. Szokolay Sándor emlékei (10') 18.00 / Bartók rádió Kultúrhistóriák. Erzsébet-kultusz (30') 21.04 / Petõfi rádió Mindentudás Egyeteme Rajnavölgyi Éva: Hogyan védenek az immunrendszer õrszemei? (56')

8.50 / Duna Tv Töredékek A Hunyadiak (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2001) (21') 10.10 / Filmmúzeum Tökéletes család (magyar film, 1942) (74') 13.00 / m2 Érték és mérték (25') 13.50 / zone europa A púpos (francia–olasz–német kalandfilm, 1997) (123') 15.40 / PAX 5. nyári dicsõítõ iskola (dokumentumfilm) (27') 16.25 / Duna II. Autonómia Tükör Vallomások egy polgárról – A Márai-jelenség (2000) (31')

6.03 / Petõfi rádió Pax rádió. Somodi János horti kanonok-plébános (27') 7.30 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 08.00 / Duna Tv Táncos (magyar játékfilm, 2006) (83') 11.00 / PAX Alpha-kurzus. Ki ez a Jézus? (46') 12.15 / Duna Tv Isten kezében. Sillye Jenõ, az Isten dalnoka (26') 16.50 / Duna Tv A GEO bemutatja – Templomvonat (német dokumentumfilmsorozat, 2002) (26') 21.04 / Kossuth rádió Színészmúzeum (56')

8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra az Evangélikus Missziói Központ szerkesztésében 9.55 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora (ism.: m2., 12.55) (26') 10.00 / Duna Tv Református istentiszteletet közvetítése Szatmárnémetibõl (60') 10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Érdrõl, az evangélikus templomból. Igét hirdet: Ittzés István lelkész (56') 10.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (ism.: m2, 13.20) (10') 13.05 / Kossuth rádió Névjegy. Bánffy György színmûvész (50')

A mi Urunk Jézus halálra adatott bûneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért. Róm 4,25 (Zsolt 38,19; Mt 11,25–30; Kol 3,12–17; Zsolt 108) Nem mindegy, hogyan tesszük meg a hét elsõ lépéseit. Munkahelyen, iskolában, sõt egyre gyakrabban a családban is az a döntõ elvárás felénk, hogy miként teljesítünk, mit tettünk le az asztalra. Milyen jó azzal a hittel, biztonságérzettel kezdeni a hetet, hogy életem legfontosabb ügye: Istennel való kapcsolatom helyreállása döntõen nem rajtam múlik! Egyedül Krisztuson, az õ értünk, helyettünk vállalt szenvedésén, halálán múlott, melyet a föltámadás valósága követett. Így követheti az örök életre, Krisztus által Istennel való közösségre feltámadás a mai templomi igehallgatást is!

Hétfõ A felülrõl való bölcsesség elõször is tiszta, azután békeszeretõ, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Jak 3,17 (Péld 3,29; Jak 1,17–25/26–27/; Péld 6,6–11) A Jakab apostol által felvázolt lelkület épp az ellenkezõje annak, ami a mai gondolkodás szerinti sikeres élethez szükséges. „Szemesnek áll a világ!” Megosztással, intrikával, törtetéssel, korrupcióval kikövezett „bölcsesség” vezet a mulandó siker csúcsára. Mi viszont kérjük és bátran vállaljuk a „felülrõl való bölcsesség” lelkületét, bár ezért mamlasznak, élhetetlennek és bolondnak tartanak minket. Ez a bölcsesség vezetett a valódi siker csúcspontjára: a keresztfára. Ez vezetett az üres húsvéti sírhoz is. Ez a bölcsesség az, amely kizárólag Krisztus lelkületébõl fakad. Ne adjuk alább ennél a bölcsességnél!

Kedd Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. Róm 14,19 (1Móz 50,21b; Lk 19,36–40; Péld 6,12–19) A békétlenséghez és romboláshoz sokkal kevesebb lelki és fizikai erõ szükséges, mint az építéshez. Nincs igazán hírértéke a jónak. A békességre és egymás építésére törekvés nagyon fáradságos hivatás. De Urunk, aki erre hívott és küld minket, nemcsak ránk bízza ezt a hivatást, hanem szeretetét, erejét, irgalmát adja hozzá – azaz önmagát. Róla való tanúskodásunk egyik legfontosabb területe az emberek között összeomlott hidak újraépítése, a szétszakadt szálak összecsomózása – Krisztuson keresztül.

Szerda Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erõtlenséget a nép körében. Mt 4,23 (Jer 31,13; Róm 15,14–21; Péld 7,1–27) Tudatlanság, betegség, lelki-szellemi sötétség ma is bõven árad. Van-e fülünk meghallani, és van-e szemünk meglátni, hogy Jézus ma is bejárja egész Magyarországot (is)? Tanít a templomainkban, hirdeti, hogy vele és általa megérkezett közénk a mennyek országa. Mert ahol nem emberi okoskodás, hanem az evangélium szól az igehirdetõ és hitvalló keresztény ajkán, ott ebben az evangéliumban maga Krisztus van jelen cselekvõ, helyreállító és a halálos betegségbõl, a bûnbõl gyógyító, szabadító erejével! Merészség ezt állítani? Nem, hiszen õ ígérte: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)

Csütörtök Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette õket onnan. ApCsel 13,17 (Zsolt 18,2; 1Kor 14,6–9.15–19; Péld 8,1–21) Elgondolkodtató, hogy miután József – mint egy nagy családot – beköltöztette testvéreit Egyiptomba, négyszáz év alatt idegen földön és egyre súlyosbodó elnyomás alatt teljesedett be az Ábrahámnak adott elsõ ígéret: utódaiból nagy nép lett. Az Egyiptomból való szabadulás is egyedül Isten csodálatos cselekvése volt népével. Istennek ma sem kisebb az ereje, nem rövidebb a karja, hogy „idegenben” élõ népét, egyházát és annak tagjait erõsítse, megmentse és megtartsa. Van-e ma valami, ami Istennek lehetetlen?

Péntek Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” Mt 8,27 (Zsolt 104,4; Lk 22,39–46; Péld 8,22–36) Az emberek csodálkozó kérdésére mi, húsvét fényében élõ emberek már tudjuk a választ. A Szentírás fogalomvilágában a valamirõl tudás, valaminek vagy valakinek az ismerete az ismeret tárgyában való részesedést is jelenti. Csak tudok Jézusról, vagy ismerem is õt, tehát hit által élõ és éltetõ közösségben élek-e vele? Valóban tudjuk és tapasztaljuk gyakran fölkorbácsolt életünkben, hogy kicsoda Jézus valójában?

Szombat Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki. 1Móz 12,4 (Róm 4,5; Jn 6,/60–62/63–69; Péld 9,1–18) A Szentírás tanúságtétele szerint minden hívõ – a keresztény is – Ábrahám (itt Abrám) hitét örökli. Azt a fajta hitet, amelynek cselekvése, indulása, haladása egyetlen okot tud megnevezni: ahogyan az Úr mondta. Mert amit õ mond, arra nemhogy élethosszig tartó, hanem örök életre szóló a megbízhatósági garancia. Abrám tehát úgy ment tovább, ahogyan az Úr mondta neki. Mi is ezzel a bizodalmas hittel menjünk tovább a következõ hétbe, hogy mennyei célon tájékozódó, a föltámadt Krisztuson keresztül az Atyát látó, értelmes földi életünk legyen. g Kovács László

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna ([email protected]). Rovatvezetõk: dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]). Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail: [email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2340 Ft, fél évre 4680 Ft, egy évre 9360 Ft, szomszédos országba egy évre 31 900 Ft (123 euró), egyéb külföldi országba egy évre 37 200 Ft (143 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.