A KERESKEDELEM ÉS A PÉNZÜGY NÉHÁNY KÉRDÉSE HAJDÚ ÉS BIHAR MEGYÉKBEN AZ 1918-1919-ES FORRADALMAK IDEJÉN Ujlaky Zoltán
A világháború évei után az ország igen súlyos gazdasági helyzetbe került . A nyersanyaghiány minden téren egyre nagyobb gondot okozott. Az iparban nagy problémát jelentett a hadiipar átállása a békés termel őmunkára, a közszükségleti cikkek előállítására . Sok tőkés megszüntette gyárában a termelést, bár a Károlyi-kormány az átálláshoz támogatást nyújtott . Az áruhiány a kereskedelemben okozta a legnagyobb nehézségeket, mivel az árukészlet egyre zsugorodott. Ezzel párhuzamosan az árak ugrásszerűen emelkedtek . Az áremelkedés megnövelte a pénzforgalmat; s az állam egyre több pénzt bocsátott ki, hogy fizetési kötelezettségeinek eleget tehessen . 1918 folyamán megkezdődött az ún. fehérpénz budapesti előállítása az Osztrák-Magyar Bank által 1918 . október 30-án Bécsben kiadott 25 és 200 koronás bankjegyek átengedett kliséivel. A Károlyi-kormány 200 koronás bankjegyeket adott ki, melyeknek a hátoldala nyomás nélkül maradt . Az áremelkedés és a nagyarányú pénzkibocsátás az infláció fokozódását idézte elő, a pénz értéke rohamosan csökkent : 1918 . októberére a korona értéke a háború előttinek a 44~-ára süllyedt .l Apolgári demokratikus forradalom kormánya a szabadkereskedelem elvét támogatta, mely a háborús kényszergazdálkodás és az állami beavatkozás felszámolásával járt volna együtt . Garami kereskedelemügyi miniszter 1918. no vember 4-én az anyaggazdálkodási központok fokozatos megszüntetését javasolta, melyet egy kormánybiztosság szervezésével kellene végrehajtani .2 Már 1915-t ől kiépült a központosított anyaggazdálkodás, az állami kiutalás rendszere. Egy-egy termék, anyag elosztását egy részvénytársasági formában szervezett központ intézte, mely államilag létrehozott monopolszervezet volt. E központokban a legnagyobb gyárak, bankok képvisel ői vettek részt, állami hatáskörrel feljogosítva . 1918-ban egy iparág minden üzemét tömörítő kényszertársulásokat, ipari szövetségeket hoztak létre. E szövetségek az ipari termelésbe közvetlenül beavatkozhattak.3 A központok megszüntetését a kereskedelem, valamint a kis- és középipar követelte, mivel e szervezetek a nagyipar 1 Magyarország története. 1918-1945. Főszerkesztő : Ránki György . Bp . 1976 . 125-129. old. Berend T. Iván-Szuhay Miklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Bp . 1973 . 165-167. old. Mészáros Károly : Adalékok a Tanácsköztársaság gazdasági, pénzügyi helyzetének alakulásához . Pt. K. 1962 . 3. sz . 2 Magyarország története, i. m. 129. old. 3 Berend-Szuhay : A tőkés gazdaság története . . . i. m. 132-133 . old.
41
érdekeit képviselték. Több mint hatvan anyagelosztó központ működött akkoriban. A nyersanyaghiány azonban nem tette lehetővé a központi gazdálkodás felszámolását, csupán az átalakítás, a demokratikusabb módszerek alkalmazása vált szükségessé az anyagelosztás terén. 4 Az 1918. november 25-én kelt 5740/1918. M . E. számú rendelet a háborús gazdasági szervezetek, központok fokozatos leszerelése céljából kormánybiztos kirendelésér ől intézkedett. Elsősorban az ipari és kereskedelmi központokra terjedt ki a kormánybiztos jogköre, a mezőgazdasági jelleg űek irányításában a földművelésügyi miniszter képvisel őjével mű ködött együtt . A közélelmezési központokra nem terjedt ki a kormánybiztos ellenőrző tevékenységes A rendelet 1918. november 29-én lépett hatályba . Debrecen város törvényhatósági bizottsága határozatában már 1918. november 29-én kérte a kormánytól a háborús jellegű anyagelosztó központok megszüntetését .B A vasáruknál 1919. január 15-től kezdve a szabadkereskede lem érvényesült', a kormány gazdaságpolitikájának megfelel ően . A kereskelemügyi minisztérium azonban több hónap elteltével sem alakított ki határozott álláspontot az elosztó központok megszüntetése, vagy átalakítása ügyében. Természetesen a közvetlen hadiipari jellegű központok a háború befejezése után megszűntek . A kereskedelemügyi miniszter 1919 . március 9-én kelt leiratában foglalkozott a háborús gazdasági központok megszüntetésének a kérdésével . Szükségesnek tartotta, hogy a gazdasági élet szabályozása végett kiadott intézkedéseket fe lülbírálják. Mióta Magyarország nem hadvisel ő állam, a gazdasági élet nem áll a hadsereg szolgálatában, hanem feladata az ország ellátásának kielégítése . Ezért a miniszter a kötött forgalom enyhítését tervezte, s egy értekezleten akarta megtárgyaltatni, hogy melyik központot kell megszüntetni, meghagyni, vagy egységes közellátási szervezetet kellene-e létrehozni .$ A miniszter által tervezett értekezletet 1919 . március 14-én tartották meg. Itt Vágó kormánybiztos közölte, hogy kormánybiztosi munkája kezdetén húsz központot talált . Ezek közül a bél-, fém-, gumi-, gyapjú-, len- és kenderközpont, valamint a pamut-,szőr-, kénsav- és a keményítőközpont részben már feloszlott, részben a megszűnésük minden pillanatban várható. A közellátást szolgálják az olaj- és zsírközpont, a pamuthulladék-,továbbá a népruházati központ textilés bőrosztálya, ezeknek a további fenntartása tehát szociális érdek. Ezeket csak akkor lehet megszüntetni, amikor az import minden szükségletet ki tud elégíteni. Az értekezleten részt vett Szende Pál pénzügyminiszter is, aki azt hangoztatta, hogy a központi szervezeteket nem lehet tovább fenntartani. Ezek a háborús ultrakapitalisztikus" talajból nőttek ki, a korszak megszűnésével el kell tűnniök, vagy mássá kell válniok, mert a kényszerrekvirálás nem tartható fenn . Demokratikus alapon új állami szabályozás szükséges, a kereskedelem tevékenységét nagyobb mértékben kell most már igénybe venni, de a kapitalisztikus régi jellege nélkül . Az új típusú kereskedelemről azonban Szende nem szólt. Mint polgári radikális politikus, feltehetően nem gondolt a szocializálásra. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megbízottja is a központok megszün4 Magyarország története, i. m. 129-130. old. 5 HBmL . IX . 201/b. I. 437/1919 . sz . : 5740/1918. M. E. 6 Debrecen sz . kir . város th . bizottsági közgy űlésének jegyzőkönyvei . Db. 1918 . 360/1918. bkgy . 7 HBmL . IX . 201/b. 1. 154-1919 . sz . : 6350/1918. M. E. 8 HBmL . IX . 201/b. I. 437/1919. sz.: 50427/1919/27. K. M.
42
tetése mellett foglalt állást, mivel azok veszélyeztetik a kereskedelem és az ipar országos érdekeit . Nézete szerint a népruházati bizottságot is meg kellene szüntetni 1919 . július 1-én. Az import-export terén is csak a szabadkereskedelem teremthet eredményeket . Varga Jenő közgazdász szerint át kell szervezni a termelést : központi termelési tanácsot kell szervezni, mely az összes termel őeszközzel rendelkezzék, hogy maximális eredményt érhessen el. A kész áruk egy része felett ez a szerv rendelkezne és így vásárolna a falutól a város számára élelmet. Az értekezlet nem döntött a vitatott kérdésekben, a miniszter további megbeszélést látott szükségesnek .° A nyersanyaghiány következetében az anyagelosztó központokat a kormány csak részlegesen szüntette meg, a főleg közellátási cikkekkel gazdálkodó szervezetek továbbra is fennmaradtak . Az elosztó központok elnevezése változott az idők folyamán, szerepük azonban változatlan maradt. 1919. január 14-én a Magyar Bőrbeszerzési Rt. (Készb őrközpont) Debrecen város polgármesterével közölte, hogy a városban dolgozó szíjgyártó és nyergesiparosoknak kiutalt bőrt az Auer és Lusztig budapesti bőrnagykeres kedő cég rövidesen a Keiner és Schwartz debreceni keresked ő cég rendelkezésére bocsátja . A keresked őnél vásárolhatták meg az iparosok a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara által részükre kiosztott mennyiséget.l° A Kamara ugyanis utalványt adott az iparosoknak, hogy a debreceni vagy megyei keretből mennyi jutott számukra . A B őrbeszerzési Rt. egy másik levele a Kamarával közölte, hogy Blasz Vilmos hajdúböszörményi keresked ő részére 270 kg szíjbőrt és 180 kg blankbőrt, a Keiner és Schwartz debreceni keresked ő cégnek ugyanennyi anyagot utalt ki a nagykeresked ők útján.ll E két kereskedő cég látta el Hajdú megyét és Debrecent bőráruval. A kereskedelem tehát részt vett a nyersanyagok szétosztásában, mivel az állam nem vállalkozott az áruelosztás teljes lebonyolítására. A kereskedelemügyi miniszter rendelete szerint a Népruházati Bizottság bőripari osztálya és a törvényhatóságok els ő tisztviselő i (alispán, polgármester) a bőrgyárosok és tímárok által rendelkezésükre bocsátott bőröket lehető leg a kereskedelem útján juttatták el a feldolgozó iparosokhoz és gyárosokhoz. E rendelet 1919 . február 20-án lépett életbe, jóváhagyva a korábbi gyakorlati eljárást .l2 Az iparosok és keresked ők elégedetlenek voltak a központi anyagelosztási rendszerrel. Erre utalt a debreceni készbőr-, nyersb őr-, és cipőkeresked ők, valamint a csizmadia, cipész, tímár és szíjgyártó iparosok gy űlése 1919. már cius 2-án . A résztvev ők a következ ő határozatot hozták : követelték a bőrügyekben és lábbelikészítésben fennálló korlátozások, rendeletek és hivatalok eltörlését, a bőrcikkek maximális árának megszüntetését, a szabad ipar és kereskedelem azonnali vagy mielőbbi elrendelését ; követelték a külföldi áruk mielőbbi behozatalát és ebből a kisiparosok támogatását. Javasolták, hogy a bőrgyárosok és tímárok gyártmányaik 1/-ed részét a munkástanácsok és a szegényebb néposztályok részére maximális áron adják le, ennek ellenében a többi anyagot szabadforgalomban értékesíthessék .ta
9 Uo . A Kamarák Közös Irodája 291/1919 . sz . tájékoztátója. 10 HBmL . IX . 201/ b. I. 26/1919. sz . : 1323/1919. sz . 11 Uo . 875/1919. sz. 12 HBmL. IX . 201/ b. I. 293/1919 . sz . : 43797/ 1919 . KM . sz. 13 HBmL . IX. 201/b. I. 25/1919. sz . : 3150/1919. sz .
43
El őfordult az is, hogy nem az anyagelosztó központokat bízták meg a készlet utalványozásával . A horganylemezek szétosztását pl. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara végezte 1918 . novemberében . Ezt a debreceni Kamara sérelmesnek találta, s ezért tájékoztatást kért, hogy a kamarák befolyását a vidéki igények elbírálásánál hogyan érvényesítik majd, továbbá, hogy milyen anyagmennyiség áll rendelkezésre.l4 A tájékoztatás megküldéséről nincs adat a debreceni Kamaránál. A kereskedőtársadalom háború utáni másik nagy problémája a hitelkérdés volt . Már 1918 . augusztusában közölte a kereskedelemügyi miniszter a Kamarával, hogy a kiskereskedőket olcsó hitellel támogatni szándékozik. Az akció szervezésével a Pénzintézeti Központot fogja megbízni . 1919 . január 2-án a debreceni Kamara kérte a minisztert, hogy a kölcsönmegszavazó bizottságok megalakítására vonatkozóan intézkedjék. Véleménye szerint a debreceni bizottságot kellene első sorban megszervezni . Végre 1919. január 20-án jelent meg a kereskedelemügyi miniszter rendelete a háború következtében üzemüket, illetve üzletüket beszüntetett kisiparosok és kiskeresked ők támogatására irányuló hitelakcióról. A hitelezés lebonyolítására helyi bizottságokat szervezett a miniszter az illetékes járási főszolgabíró vagy városi polgármester elnöklete alatt. Hajdú megyében a következ ő bizottságokat szervezték meg : a hajdúböszörményi, a hajdúszoboszlói, a központi járás, valamint Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló város, Debrecen thj . város, Hajdúdorog, Hajdúhadház (Téglással együtt) számára. A bizottságokban a minisztert a debreceni kerületi iparfelügyel ő képviselte, de részt vettek a Kereskedelmi és Iparkamara, az ipartestületek és az Országos Hadigondozó Hivatal megbízottai is. A rendelet a hitelnyújtásra illetékes pénzintézetet is megjelölte : 1 . Hajdúböszörményi Részvénytársulati Takarékpénztár, a hajdúböszörményi járás és Hajdúböszörmény város számára, 2. Hajdú megyei Takarékpénztár (Hajdúszoboszló), a hajdúszoboszlói járás és Hajdúszoboszló város részére, 3. Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet, a központi járás és Debrecen város részére, 4. Hajdúnánási Takarékpénztár, Hajdúnánás város részére, 5. Hajdúdorogi Részvény Takarékpénztár, Hajdúdorog részére, 6. Hajdúhadházi Gazdasági Bank Rt., Hajdúhadház és Téglás részére . A debreceni sajtó közlése szerint a hitel 3000 K-ig terjedhetett és 4~-os kamatozású volt.ls A háború után sok keresked ő nem rendelkezett üzlethelyiséggel, különösen, ha előbb katonai szolgálatot teljesítettek, s az iparengedélyüket visszaadták a hatóságoknak . Csige Kálmán és Csige Lajos leszerelt debreceni keres kedők a Kamarától kérték 1918 decemberében, hogy támogassa üzlethelyiség iránti kérésüket. Panaszosok igazságtalannak tartották, hogy egyes itthon maradt keresked őknek több üzletük is volt, míg a leszerelt keresked őknek nincs üzlethelyiségük.
14 HBmL . IX. 201/b. I. 1580/1918. sz . 15 HBmL . IX. 201/b. I. 3/b/ 1919 . sz . 14/1919., sz . 2045/1919, 1023/1919. sz . DFU. 1919. jan. 31 .
44
Felvetették,hogyrendelettel sajátítsák ki atöbb üzlettel bíró keresked őkfölös helyiségét, raktárait, mivel sokan az üzletet raktárnak használták . A Kamara a többi igényl ő nevét is meg akarta ismerni, mivel a hatósági intézkedés na gyobb létszám esetén eredményesebb lehet. Ezután 1919. január 7-én a leszerelt debreceni keresked ők és iparosok közös kérelmet adtak be a Kamarához, melyben üzletek és műhely-helyiségek rekvirálását kérték . E beadványt hét személy írta alá, köztük a két Csige is. A kérvényezők ismét előadták a Csigéék által panaszolt körülményeket, miszerint sokan inkább raktárnak használják az üzlethelyiségüket, hogy a konkurrenciát letörjék . A Kamara a kérelmet áttette a debreceni lakáshivatalhoz. A lakáshivatal azt válaszolta, hogy folyamatban volt jogkörének kiterjesztése az üzletekre is, azonban a rendeletet még nem adta ki a miniszter. A Kamara végül is ezt közölte a kérelmez őkkel január 24-én, tehát nem sikerült teljesen az akció.rs A kérvényezők hangnemén az új idők stílusa jól érződött, s ez is haladást jelentett. A polgári demokratikus korszakban az importáruk beszerzését is próbálták megszervezni az országos érdekvédelmi szervek, s az árukeretb ől Hajdú megye keresked ői is részesültek volna . Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) által Svájcból behozott arany, ezüst és nikkel órák kiosztásra kerültek, s ezzel kapcsolatban a Kamara 1918. december 15-én a debreceni órásokat felhívta, hogy jelentsék be igényüket az Egyesülésnél . Ekkoriban az órások nemcsak javítómunkát végeztek, hanem kereskedelmi tevékenységet is folytattak, ezért részesültek volna a készáruból. Kilenc órás kapott felhívást a Kamarától . Az OMKE 1919 . január 8-án azt közölte, hogy az 1918 . december 30-i megállapodás szerint az órakiskeresked ők igényeit az egész óramennyiség 1 /3 ad részéb ől elégítik ki, mely mennyiséget átadták a budapesti nagykeresked őknek.r' Sajnos, nincs adat arra, hogy végül is mennyi órát kaptak a debreceni órások az importból. Hajdú megyében az exportra is tettek kísérletet . A Hajdúnánási Szalmakalapkereskedők Egyesülete kiviteli kérelmét a Kamara támogatta a kormánynál 1919 . január 27-én. A Kamara igazolta, hogy a kérelmez ő keresked őknek egzisztenciális érdekük fűződik az exporthoz. Amennyiben a szállítás nem indulhatna meg, a virágzó szalmakalapkészítő népipar" megsemmisülne, ami szociális nézőpontból és ipari, népjóléti közérdekből" nem kívánatos.l8 A szalmakalapkereskedők ugyanakkor importálni is akartak. Már 1917ben tárgyalások kezd ődtek finom szalmafonat behozatalára Svájcból. A pénzügyminisztérium 1919 . február 22-én elvileg hozzájárult, hogy a hajdúnánási szalmákalapgyárosok részére 1919 . évre egymillió K. értékű szalmafonalat Svájcból szállítsanak . Felhívta a Kamarát, hogy az árut ossza fel a gyárosok között az üzemegység szerint és a megállapodás jegyzőkönyvét a behozatali kérvénnyel terjessze fel. A Kamara megbeszélésre hívta az érdekelteket március 17-re. A gyárosok azonban közlekedési zavarok miatt nem tudtak megjelenni az értekezletem . Március 26-án ismét közölték táviratilag, hogy a vonatközlekedés szünetelt, nem utazhatnak Debrecenbe .l9 Végül is nincs adatunk arra, hogy a szalmakalapiparban az export-import üzlet létrejött-e, de valószín ű, hogy az imperialista blokád miatt a tervek nem valósulhattak meg. 16 17 18 19
HBmL . HBmL. HBmL . HBmL.
IX. IX. IX . IX .
201/ b. 201/ b. 201/ b. 201/ b.
I. 53/1919. sz . I. 82/1919. sz . I. 180/1919 . sz . I. 413/1919 . sz .
45
A kereskedők az anyagbeszerzés érdekében a hatósági igénybevételtől sem riadtak vissza . A debreceni rövidáru nagykeresked ők 1919 . január 17-én kérték a Debreceni Első Lámpabél- és Szalagszövőgyár Rt. telepén levő lámpabél készlet lefoglalását . A Kamara a kormánybiztosnak kifejtette, hogy a nagy mennyiségű áru forgalombahozatala sürgős,mivel ez hiánycikk .Javasolta, hogy a kérelmez ő keresked őket bízzák meg az árusítással. A kormánybiztos helyettese 1919 . február 4-én közölte, hogy Debrecen város polgármesterét felhívta a készlet igénybevételére és a kereskedelmi kiosztásra .2 ° A készruha-kereskedelem helyzetét három debreceni keresked ő panasza világítja meg 1919 februárjában . Ók a Népruházati Bizottsággal megállapodást kötöttek a köztisztviselők részére kiutatalandó ruhák kiosztására. Ennek ellenére helyettük egy szabó cég kapta meg a ruhaneműket. A szabó azelőtt nem foglalkozott készruhakereskedéssel. A Kamara vizsgálatot kért, amelyre a Népruházati Bizottság közölte, hogy nem utaltak ki ruhát a szabónak, hanem a ruhakeresked őknek. Ezután a Kamara azt javasolta a panaszosoknak, hogy a helyi Népruházati Hivatalnál tegyenek panaszt. 21 Az eset azt mutatja, hogy a kereskedelemben a verseny kezdett újraéledni a háború után, bár még kötött készletgazdálkodás volt érvényben . A fokozott árubeszerzési nehézségek miatt még szabálytalan eszközökhöz is nyúltak egyes cégek a konkurrenciaharcban. A Debrecen környékén levő települések és a tanyavilág kereskedelmi forgalmának jelent ős részét az országos vásárokon bonyolították le. Debrecen város vezetősége úgy ítélte meg, hogy a szokásos vásárokat megtarthatják 1919-ben is. Ezért a városi rend őrfőkapitány hirdetményben közölte a vásárok időpontját. Az Antal napi vásárt 1919. január 11-12-ére tűzték ki. Az első napon sertés-, a másodikon ló- és baromvásár lesz. A sajtó közleménye szerint január 11-14. között volt a vásár : január 11-12-én sertésvásárt, január 12-13-án lóvásárt, január 13-14-én baromvásárt tartottak. A vásár idején emellett nyersterményeket és iparcikkeket is árusíthattak . A Szent György napi vásárt 1919 . április 12-13. napjára tervezték, s az első napon juh- és sertésvásárt, a másodikon ló- és baromvásárt tartanak . 2 z A helyi közigazgatási hatóságok vagy a nemzeti tanácsok a közellátás biztosítása céljából több ízben megakadályozták az élelmiszerek elszállítását más városokba. Három hajdúdorogi baromfikereskedő 1918. november 6-án panaszt tett a Kamaránál, hogy Hajdúdorog község elöljárósága nem engedte Debrecenbe szállítania vágott baromfit. A Kamara - már másnap - levelet írt az elöljárósághoz, s ebben kifejtette, hogy a kiszállítási tilalom fenntartása közélelmezési szempontból helytelen, az áru megromlásáért a hatóság anyagi felelősséget visel. Végül kérte, hogy a kiviteli tilalmat szüntessék meg és engedélyezzék a kiszállítást. Hajdúszoboszló város képviselőtestülete 1918 . november 3-án tiltotta meg a sertés, baromfi, tej és tojás kiszállítását a városbó1 .23 Hajdú megye alispánja is jelentette a kormánybiztosnak 1918 . december 6-án, hogy a vármegye városaiban és községeiben a nemzeti tanácsok, néptanácsok mindenféle élelmiszernek a helységből való elszállítását megakadályozták. A malmokban összegyűjtött gabonát, mely az ellátatlanok élelmezését bizto20 21 22 23
4E~
HBmL. IX . 201/ b. I. 134/1919 . sz . HBmL . IX . 201/ b. I. 269/1919 . sz . HBmL. IX . 201/ b. I. 142/1919 . sz . DFU. 1919 . jan. 10 . DU . 1919 . jan. 10 . HBmL. IX . 201/ b. I. 1557/1918. sz . Hajdúszoboszló monográfiája . Szerk.: Dankó Imre, Hajdúszoboszló, 1975 . 335. old.
sította, önhatalmúlag lefoglalták . Erre a kormánybiztos közölte, hogy utasította a nemzeti tanácsokat a rendeletek végrehajtására .24 A kormánybiztos egy másik rendelkezésében - 1918. december 13-án Hajdú megye városainak és községeinek közigazgatási hatóságait felhívta, hogy a malmok és bizományosok gabonakészleteib ől engedélye nélkül semmit igénybe ne vegyenek, az elszállítást ne akadályozzák. A 6017 . számú kormányrendelet ugyanis bünteti azokat, akik közszükségleti célra szolgáló készletek felett illetéktelenül rendelkeznek . 25 Hajdúnánás, Hajdúdorog, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Hajdúsámson, Hajdúhadház, Balmazújváros, Vámospércs, Mikepércs, Földes, Kaba, Nádudvar község elöljáróságát körrendeletben értesítette 1918 . december 16-án, hogy tudomása szerint a Debrecen környéki községekben a keresked őknek és termel őknek önkényesen megtiltották, hogy áruikat a debreceni piacra behozzák . Ilyen rendelkezéseket hozzájárulása nélkül nem lehet kiadni, s ha vannak ilyenek, azokat azonnal helyezzék hatályon kívül.2s A megyei állatorvos jelentette 1919 . március 7-én, hogy a megye egyes városaiban és községeiben a helyi hatóságok az ott tartott állatvásárokról a törvényes állatkereskedelmet is kizárták és így lehetetlenné tették, hogy a helyi húsellátás biztosítása után a vágómarhafölösleg Debrecen heti állatvásáraira kerüljön . Kb. 200-250 db vágómarha hiányzik állandóan a vásárokról . Emiatt az árak emelkedtek : 8-9 K a vágómarha kg-ja. Szerinte a kereskedelem igénybevétele nélkül intenzív vásári forgalom, mely az árakat egységesen szabályozza nagy területen, az adott viszonyok között nem képzelhető el. Debrecen önmaga nem tudta ellátni lakosságát s a nagyvárosoknak szükségük van a kisebb mez ő gazdasági jellegű városok és falvak termelési feleslegére . A helyi hatóságok csak az üzérkedést üldözzék . A kormánybiztos rendelkezésére (mely hiányzik az iratok közül) Hajdúdorog község 1919. március 17-én jelentette, hogy ők a legális állatkereskedelmet nem zárták ki az állatvásárokról. Hajdúnánás tiltotta meg az állatok kiszállítását a városból . A dorogi elöljáróság csak a kupeckedést igyekezett megakadályozni .2' Debrecen kereskedelmi életében két csoport kezdte el a Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet megszervezését. Az egyik tömörülés a Gazdasági Egyesület gazdálkodóira, a földmunkásokra és a tanítókra támaszkodott, s Barcza Andor, Rácz Lajos gazdasági egyesületi titkár és Bakk Béla tanító volt a vezetője. Közülük Barcza Andor már 1918. október 25-én aláírási íveket kapott a Hangya központtól, majd közösen folytatták a szervezést. 1918 . december 6-án a sajtó is bejelentette, hogy a szövetkezet alapítási munkáját megkezdték. A másik csoport a Katolikus Népszövetség kezdeményezésére alakult meg, s főként az értelmiségi dolgozókat és a fizikai munkásokat igyekezett megnyerni . A sajtó 1919 . január 2-án közölte a második előkészít ő bizottság" megalakulását. Ennek elnöke Reitz János megyei állatorvos volt. Barczáék csoportja kezdetben ellentétben állott a másik szervezettel, s 1919. január 5-én bejelentették, hogy a katolikus népszövetség nem jogosult a Hangya szervezésére. Erre Reitzék úgy nyilatkoztak ugyanakkor, hogy az ő általuk
24 25 26 27
HBmL . IV . B. 1402/b . 4/1918 . eln. : 261/ 1918 . eln. sz. Uo. 381/1918 . eln. sz . Uo. 437/1918 . eln. sz . HBmL . IV. B. 1402/c. 5/ 1919 . sz . 418/1919 , 490,1919 . sz. DFU. 1919 . márc . 7.
47
szervezett Hangya szövetkezet független Barczáéktól, s a Hangya központtal való megállapodás alapján szervezkednek . Január elején tárgyalásokat folytattak a két csoport együttműködésére . Január 10-én a szervező bizottság bejelentette, hogy a két külön indult mozgalom egyesült, egyúttal közölték, hogy a szövetkezetbe való belépési határidőt január 31-ig meghosszabbították.28 A Hangya" szövetkezet szervezése idején olyan vélemény is elhangzott, hogy Debrecenben nem szükséges a fogyasztási szövetkezet . Városokban, ahol a kereskedelem kifejlődött, nem lesz életképes a szövetkezet Bárdos Géza cikke szerint. A magánkereskedelem gyorsabb az üzleti ügyek intézésében, mint a szövetkezet, ahol előbb tanácskozni kell a teend őkről . Szerinte a szövetkezetnek a kisebb helységekben van létjogosultsága, ahol nincs magánkereskedő, vagy a városoktól távolabb fekvő gyár- és bányatelepeken .2 s A tények nem igazolták az aggodalmaskodókat. A Hangya" szervezését sikeresen tovább folytatták, s az előkészítő bizottság közlése szerint a jegyzett és befizetett üzletrészek száma jóval túlhaladta a 4000-et. A bizottság bejelentette, hogy a szövetkezet hamarosan megalakul.3 o A debreceni és Hajdú megyei könyv- és papírkereskedők élénk tiltakozását váltotta ki a debreceni Városi Nyomdának az a terve, hogy könyv- és papírkereskedést alapít . A debreceni keresked ők már 1918. november 29-én arra kérték a városi tanácsot, hogy a könyv- és papírkereskedés alapítási tervéhez ne járuljon hozzá. Majd a Debreceni és Hajdú megyei Kereskedők Szakszervezetének beadványa 1919 . február 20-án ismét felvetette ezt a kérdést, mivel a városi tanács nem intézkedett az ügyben . A keresked ők véleménye szerint a városi könyvesboltot a keresked ő osztály egyik jelent ős csoportjának a kárára létesítenék, de ezen túlmen ően az egész város pénzügyi gazdálkodását is terhelné a valószínűen veszteséges üzlet költsége . A városi tanács hallgatólagosan tudomásul vette a könyvkereskedés alapítását. A keresked ők szerint a városban elterjedt, hogy május 1-én meg is akarták nyitni az üzletet, hiszen a Városi Nyomda már üzlethelyiséget bérelt és megrendelte a berendezést is, sőt tudomás szerint üzletvezetőt is alkalmaztak hatósági engedély nélkül . A keresked őknek az volt a véleménye, hogy a városi tanács szándékosan nem akart intézkedni, hogy a várost befejezett tények elé állítsa. Az előterjesztésben kifejtették, hogy Debrecenben 15 könyv- és papírkereskedés volt, amelyek minden igényt kielégíthettek, így nem indokolt egy újabb üzlet alapítása. Az új üzlet a meglev ők megélhetését veszélyeztetné, emellett hatósági kezelésben állandóan veszteséges volna, hiszen a magánkereskedés kisebb költséggel dolgozott a panaszosok szerint. A könyvkeresked ők tehát a városi közvagyon védelmében léptek fel, emellett azt is hangsúlyozták, hogy a város nem teheti tönkre a kereskedőket. Arra is rámutattak, hogy a tanács azért nem hozott határozatot, hogy ezzel a fellebbezés lehetőségét elzárja. A tanács a keresked ők szakszervezetének panaszára végül a városi nyomdát jelentéstételre hívta fel . Március 10-én a tanács tudomásul vette a nyomdának a könyv- és papírkereskedés létesítésére vonatkozó jelentését . A nyomda vezetősége szerint az a nyomda működhet jól, amely könyvkereskedéssel rendelkezik és könyvkiadványokkal is fog28 DFU. 1918 . dec. 6., 1919. jan. 5., 8., 10 . ; DU . 1919 . jan. 2. 29 DFU. 1919 . jan. 14 ., 15 . 30 DU . 1919 . márc . 20 .
48
lalkozik . Ha a város nem hozza létre a könyvkereskedést, akkor egy nagy cég olyan árakat fog szabni Debrecenben, amilyeneket akar . A sajtó március 12-i cikke szerint a nyomdai vezetőség a Hegedűs és Sándor irodalmi és nyomdai Rt-re gondolt, ezt támadták . A március 18-i cikk azt hangsúlyozta, hogy a városi tanács felettes hatóságának, a néptanácsnak nem szabad elfogadnia a tanács határozatát a könyvkereskedés megalapítására vonatkozóan.31 A néptanács azonban a Tanácsköztársaság kikiáltásával megszűnt, s azután valószínűleg nem tárgyalták az ügyet, mivel a sajtó nem tudósított róla. A kereskedelem napi eseményeit a debreceni sajtó közleményeiből ismerhetjük meg. A debreceni és a megyei hatóságok a közellátás lebonyolításába, a közszükségleti cikkek szétosztásába a keresked őket bevonták. A buda pesti anyagelosztó központoktól közellátási célra kiutalt termékeket, iparcikkeket a keresked ők árusították el kis tételekben, a jegyrendszer alapján. A Debrecen városi közélelmezési ügyosztály 110 db sertést méretett ki a hentesek útján 1918 . november 5-6-án a lakosságnak . A város novembertől olcsó húst árusított a vágóhídon kívül még 15 hentesnél ; a keresked ők mérték ki a petróleumot, s november 16-ig a jegyekkel és a megmaradt készletükkel el kellett számolniuk . 1918 . november 22-én a Haltenyésztő Rt. 120 q hal átadásáról tárgyalt Debrecen várossal . A hal árusítását a Debreceni Lajos cég vállalta el, s a közlemény szerint az árusítást hamarosan megkezdték . Handler Gyula kormánybiztos a baromfi- de főleg a libakeresked őket a debreceni baromfipiacon való vásárlástól eltiltotta december 4-én, s elrendelte, hogy a vidékről behozott baromfit Debrecenben kötelesek eladni, onnan el nem szállíthatják. A december havi petróleum szétosztásában 183 keresked ő vett részt, mindegyik a vevőköre arányában kapott a Közellátási Hivataltól árut . A Népjóléti Hivatal 600 pár gyermekcip őt kedvezményes áron, 21, 23, 25 Kért árusított ki Neumann Miksa cipőáruházában, december 15-től. A Közellátási Hivatal burgonyáját a keresked ők osztották ki jegyre, december 22-től. A sajtó 1919 . február 8-án azt közölte, hogy nem lehetett húst kapni, sertéshús már hosszú idő óta nem kapható, február elején pedig a marhahús is eltűnt, csak kevés borjúhús volt az üzletekben .3 z A közszükségleti cikkek maximális árát az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság állapította meg, a helyi közellátási hivatal ezt tette közzé a napilapokban. 1918 . november 13-án a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamarában tartott értekezleten a keresked ő k tiltakoztak az ármegállapítás ellen, azt tarthatatlannak minősítették. A kamara is támogatta előterjesztésével a kereskedők véleményét .3s A debreceni Munkástanács 1919. február 1-én tartott ülésében az árdrágítók és az áruuzsora ellen lépett fel. Az a vélemény alakult ki, hogy a kereskedőknek mérsékelniök kell az árakat . Török Gábor szerint a munkásságnak meg kell akadályozni az áruuzsorát. A munkásság nem fogja tűrni, hogy az árak emelkedjenek . Vági István indítványára a munkástanács kimondta : Felhívja munkásság a keresked őket az árak önkéntes azonnali mérséklésére, mert a Munkástanács tovább nem tű ri a jelenlegi állapotot . . .". Azt is kimondták, hogy az árdrágítás ellen a szervezett munkásság minden erejével küzdeni fog. 34 31 DFU. 1919. febr . 23 ., 25., márc . 2., 12 ., 13 ., 18 . 32 Uo . 1918 . nov. 6., 9., 15 ., 22., dec. 4., 10 ., 15 ., 22 ., 1919 . febr . 8. 33 Uo . 1918 . nov. 14. 34 Uo. 1919 . febr. 2. 4 Évkönyv V.
49
Hajdúböszörményben is a munkástanács február végén az árak letörését elkezdte, s a néptanácstól is ezt követelte.3~ A Debreceni Feministák Egyesületének a memoranduma a kormánybiztostól a közszükségleti cikkek, de különösen az élelmiszerek árának leszállítását kérte 1919. február 26-án. 3 s A Tanácsköztársaság kikiáltása új gazdasági formációt teremtett . Ez a gazdaság hadigazdaság volt, s a meglev ő anyagokkal való ésszerű takarékosság érdekében megszigorították a készletgazdálkodást . A tervszer ű anyaggazdálkodást a szocializálás révén lehetett legjobban biztosítani, a magánkereskedelem tehát háttérbe szorult e korszakban .3' A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919 . március 24-én jelent meg a Szociális Termelés Népbiztosságának rendelete az üzletek bezárásáról és leltározásáról. Az élelmiszerüzletek, gyógyszertárak, drogériák, dohányboltok, a könyv- és papírkereskedések kivételével minden üzletet azonnal bezártak és azokból semmiféle árut nem lehetett kiadni . Ezzel az intézkedéssel akarták azt megakadályozni, hogy a gazdagok összevásárolják az árukészleteket.. A Debreceni Független Ujság a népbiztosság kiegészítő rendeletét is közölte, mely szerint a takarmányüzletek, szén- és fakereskedések, a műhelyszer ű üzletek (borbélyok, ruha- és cipőjavító műhelyek), műszaki anyag, valamint optikai és orvosi műszer üzletek, festéküzletek nyitva tarthatók további rendelkezésig .38 A népbiztosság rendeletét a városi és községi direktóriumok hajtották végre oly módon, hogy egy-egy megbízottat küldtek ki az üzletek bezárására és leltározására. A Debrecen városi direktórium az Orbán és Tsa Fakereske delmi Rt. raktárában levő faanyagot lefoglalta és Kabai Józsefet megbízta, hogy a raktárat felleltározza. A direktórium már 1919. márius 24-én kiadta ezt a rendelkezést . 39 Veres Péter, a balmazújvárosi direktórium tagja Takács Bálint, I. Kiss István, Németi Gábor és Tányér József munkástanácsi tagokat küldte ki a balmazújvárosi kereskedések bezárására, leltározására és az üzletek köztulajdonba vételére . 4 o Roósz Márton debreceni lakos 1919 . március utolsó napjaiban a debreceni direktórium megbízásából több debreceni keresked ő üzletét köztulajdonba vette, raktárukat leltározta, pénztárkészletüket megállapította, s a tulajdonosokat annak eltűrésére kényszerítene, hogy a kommunista termelési rendszerhez alkalmazkodjanak .41 Az említett adatok arra utaltak, hogy az üzletek bezárása és leltározása gyakorlatilag köztulajdonba vételt jelentett, bár ezt a rendelet még nem mondta ki. Az ellenforradalmi korszakban Veres Péter és Roósz Márton ellen pert indítottak a köztulajdonba vétel miatt. A zár alá vett árukkal a cégtulajdonos csak a direktórium engedélyével rendelkezhetett . A Terményáruraktár és Gyáripar Rt.-nek a debreceni városi direktórium engedélyt adott március 24-én, hogy a zár alá vett árukészleteket a beraktározó feleknek kiszolgáltassa .4z 35 Hajdúböszörmény története. Szerk.: Szendrey István, Db . 1973 . 225. old. 36 DFU. 1919 . febr. 26. 37 Magyarország története i. m. 222-223. old. 38 HBmL . XVI. 11/b. 1. 565/ 1919. sz. DFU. 1919 . márc . 25 . 39 HBmL. XVI. 11/b. 1. 571/1919 . sz . 40 A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban 1919 . ásszeállította : Komoróczy Gy.Fehér A.-Gazdag I. -Farkas D. Db . 1959 . 474. old. (Továbbiakban : TK. HB-ban.) 41 Uo . 325-326. old. 42 HBmL. XVI. 11/b. 1. 569/1919 . sz .
A Forradalmi Kormányzótanács 16. számú rendelete az ékszerüzletek igénybevételéről szólt 1919 . március 28-án. Azonban az igénybevétel csak részleges volt, mivel csupán az $00 K-nál értékesebb aranytárgyakat, ékszereket vették köztulajdonba, kivéve a zsebórákat. Értékesítés esetén az ékszerek értékét folyószámlán kellett elhelyezni a beszolgáltató nevére a rendelet alapján.4s 1919 . április 2-án adta ki a Kormányzótanács a 31 . számú rendeletét, melynek értelmében a nagykereskedelmet és a 10, vagy több munkást foglalkoztató kiskereskedelmi üzleteket köztulajdonba vették . Az államosított vállalatok vezetésére üzleti biztosokat neveztek ki, akik az ott dolgozó alkalmazottak által, saját maguk közül megválasztott ellenőrző munkástanáccsal együtt irányították a kereskedelmi tevékenységet.44 Az üzleteket a leltározás befejezése után Debrecenben 1919 . április 8-án nyitották ki ismét, amint erről a Népakarat c. lap tudósított. A tudósítás szerint bármilyen áruhoz elsősorban a proletártömeg és a szegényebb osztály juthatott hozzá. Az árucikkeket csak a házak bizalmi férfiainak az igazolásával, sőt a fontosabb cikkeket csak szakszervezeti igazolvánnyal lehetett vásárolni. A városi direktórium szocializáló bizottsága figyelmeztette az üzletek bizalmi férfiait, hogy a készlethez mérten adják a kiutalásokat, nehogy az áru hamar elfogyjon. A közvetlenül fogyasztók részére árusító üzletek nyitvatartását a Szociális Termelés Népbiztossága 9. számú rendeletével már április 2-án engedélyezte egyébként.'S A Hajdú megyei direktórium 1919 . április 9-én rendeletet adott ki a városi és községi munkástanácsoknak, melyben az üzleti vásárlásokról tájékoztatott. Közölte, hogy a Debrecen városi szocializáló bizottsággal történt megállapodás szerint azok a megyei lakosok, akik debreceni üzletekben akarnak vásárolni, a helyi munkástanácsoktól kötelesek igazolványt kérni. A munkástanács igazolta, hogy az árura az illetőknek valóban szükségük volt, emellett részletesen fel kellett sorolni az árufajtákat is . Ezután a vásárlók közvetlenül a keresked őkhöz mentek, Debrecenben a városi hatóságtól semmilyen más igazolásra nem volt szükségük. Ha az áru egy üzletben nem volt megvehet ő, a keresked őnek a nála vásárolt árut az igazolványból törölnie kellett, viszont a vevő egy elismervényt adott a keresked őnek a vásárolt áruról . A megyei direktórium hangsúlyozta, hogy a csekély készletekre tekintettel csak a tényleges szükséglet esetén adjon a munkástanács igazolást a vásárlásokra .4e A Népakarat 1919. április 12-én közölte, hogy pár napig nyitva voltak az üzletek Debrecenben, de a városi direktórium újra bezáratta azokat, hogy a munkásság érdekeit megóvják az árufelvásárlástól . Az üzleteket április 14-ig tartották zárva. Ezután csak a felülvizsgált engedélyekre lehetett vásárolni.4' A Debreceni Vörös Újságban 1919 . április 17-én megjelent közlemény szerint a Kormányzótanács 31. számú rendelete alapján az áruüzletek szocializálása Debrecenben is megtörtént . A szocializáló hivatal közölte a kereskedők43 DFU. 1919. márc. 30 . 44 Hajdú Tibor : A magyarországi Tanácsköztársaság . Bp. 1969 . 375. old. Liptai Ervin: A Magyar Tanácsköztársaság. Bp. 1965 . 193. old. Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmánaktörténete. Szerk. : Tokody Gyula. Db . 1970. 115. old. (Továbbiakban : HBmD munkásmozg. tört.) 45 TK . HB-ban . 326. old. Liptai Ervin: i. m. 193. old. HBmL . XVI. 11/b. 2. XIX. 5. sz . DFU. 1919 . ápr. 8. Népakarat 1919. ápr. 8. 46 TK . HB-ban . 327-328. old. 47 Népakarat, 1919. ápr. 12. a"
kel, hogy a köztulajdonba átvett üzleteket az üzleti biztosok a volt tulajdonosok bevonásával, a népbiztos utasítása szerint fogják vezetni . Egy biztos több üzlet irányítását is elláthatta . Az ellen őrző munkástanácsba tíz munkásig három tagot választottak, minden további tíz munkás után még egy-egy tagot, de legfeljebb összesen hét tagot. Ha az üzletnek csak két munkása volt, vagy egy sem, akkor a szakmabeli szakszervezet küldött ellenőrző megbízottat. Az üzlet volt tulajdonosa tartozott a szakszervezetet megkeresni eziránt. Az ellenőrz ő munkástanácsot azonnal meg kellett alakítani és a megalakulást, a cég adatait és a munkástanácsi tagok, illetve a szakszervezeti megbízott nevét be kellett jelenteni a szocializáló hivatalnak . A bejelentéssel egyidejűleg javaslatot kellett tenni az üzleti biztos személyére vonatkozóan is.'8 A Szociális Termelés Népbiztosságának az ellen őrző biztosok részére kiadott áprilisi utasítása összefoglalta a kereskedelemre vonatkozó rendelkezéseket. A rendeletek értelmében a nagykereskedelmi vállalatokon kívül minden üzletet, mely a kicsinyben való eladás mellett nagyban is árusított, köztulajdonba vettek, ha nincs is alkalmazottja a cégnek . A vidéki városok nagyobb üzletei nagyban és kicsinyben is árusítottak, a környékbeli kis üzleteket ellátták áruval, ezeket tehát szocializálták . A csak nagykereskedelemmel foglalkozó üzleteket bezárták . Ezek kinyitásáról a népbiztosság fog intézkedni . A kiskereskedelemben az 500 K-nál értékesebb aranytárgyak mellett a perzsasző nyegeket, szőrméket 1000 K-án felül, a luxusbútorokat 6 és 10 ezer K-án felül, a műtárgyakat, bélyeggy űjteményeket teljes egészében zár alá vették . Csak a házbizalmi által adott vásárlási engedély alapján lehetett megvenni a ruházati cikkeket, cipőt, csizmát, zománcozott és porcelán edényeket, evőeszközöket, mindenféle bútort . Nem volt szükség vásárlási engedélyre a kalap, sapka, kesztyű, gallér, nyakkendő, harisnya és nadrágtartó, csipke, szalag, fátyol és a fel nem sorolt áruk megvételéhez . A direktóriumnak ügyelnie kellett arra, hogy amely cikknél nem volt hatósági ármegállapítás, a beszerzési áron felül csak az üzemköltséget lehetett felszámítani, haszon felszámítása tilos volt. Minden keresked őnek a postatakarékpénztárnál egy folyószámlát kellett nyittatni, hogy ezen a jövedelmét nyilván tarthassák . Az üzletek legfeljebb kétezer K pénztárkészletet tarthattak, a többi bevételt be kellett fizetni a folyószámlára . 49 Mivel Hajdú megyében csak egy hónapig volt tanácshatalom, az állami kereskedelem gyakorlati munkájáról nem rendelkezünk bővebb adatokkal . A nyersanyagokat központi anyaghivatalok osztották el.~° A magán kiskereskedők, kisvállalatok munkájáról a Tanácsköztársaság idején keveset tudunk . Feltehet ően a korábban kialakult elosztásos módszerrel, állami kiutalásból kaphattak új árut. A kereskedelmi árakat a direktórium maximálta az uzsora letörése végett, azonban az inflációt nem lehetett megállítani . A csekély árukészletek az áremelkedést mozdították el ő. Az áruhiány csökkentésére a városi és a községi hatóságok időnként ellenőrzéseket tartottak a vagyonos polgároknál. Debrecenben a városi Közellátási Hivatal 6-8 munkásból bizottságokat szervezett, akik a gazdagok fölös készleteit lefoglalták, s az üzletekbe, vagy áruraktárakba szállították el, kiosztás végett . A megyei direktórium a falusi termel őket arra kötelezte, hogy a megállapított árakat tartsák meg, és a felesleges élelmiszert összegyűjtve, szállítsák Debrecenbe . 48 TK. HB : ban . 328. old. 49 HBmL . XVI. 11 b. 2. XIX. 5. sz . 50 Liptai Ervin : i. m. 191 . old.
52
A falusi tanácsok beszerző csoportokat alakítottak az élelmiszer összegyűjtésére és szállítására . 5t A Debreceni Termény-Áruraktár és Gyáripar Rt . igazgatójának későbbi visszaemlékezéseiben olvashatjuk, hogy a vállalatot nem szocializálták, s üzemüket minden akadály nélkül folytathatták.52 Korábban utaltunk arra, hogy a debreceni városi direktórium engedélyezte részükre az árukiadást. Bihar vármegye gazdasági életében a közellátás problémái, nehézségei igen jelent ős szerepet játszottak, mivel ezt a kérdést az élelmiszerhiány és az iparcikkek csekély mennyisége miatt szinte lehetetlen volt megoldani. A Bihar megyei alispán 1918 . november 22-én jelentette a főispánnak, hogy a vármegye közélelmezése mind nehezebbé vált. Ennek oka, hogy a községi nemzeti tanácsok, néptanácsok az élelmiszerkészleteket lefoglalták, az elszállítást megakadályozták . 1919 elején még romlott a megye közellátása. A Bihar megyei Nemzeti Tanács 1919. január 15-én felhívásban kérte a községi néptanácsokat, hogy a készletek elszállítását ne akadályozzák meg. E felhívás azonban nem sok eredménnyel járt, mivel a községek azt kifogásolták, hogy a város nem adott iparcikkeket . Zsákán ruha- és cip őellátási nehézségek, Nagyrábén csizma- és szövethiány mutatkozott például .ss A megyei közellátási nehézségek mellett Nagyvárad város is nélkülözött. A városi sajtó arról írt 1919 februárjában, hogy a megye kiéhezteti a várost . Van elég gabona a megyében, de a községi nemzeti tanácsok visszatartják, lefoglalják a készleteket, melyekből Nagyváradnak utalt ki a kormány. 1919 . február 4-én Nagyszalonta Nemzeti Tanácsa nem engedélyezte a liszt elszállítását. Néhány hét múlva arról tájékoztatott a sajtó, hogy Nagyszalonta és az élelmiszerszállítást akadályozó községek büntetésből nem kapják meg a cukrot és a petróleummennyiséget, melyet részükre utaltak volna ki. Február 27-én pedig azt közölte egy hírlapi tudósítás, hogy Bihar megye a burgonya mennyiségét sem kaphatja meg a közélelmezési miniszter rendelete folytán a gabona és lisztkészletek visszatartása miatt . Az alispán tiltakozott a rendeletek ellen, azonban a végleges elintézést nem ismerjük . 54 A spekuláció azonban nemcsak az élelmiszerrel folyt, hanem más közszükségleti cikkekkel is . A Bihar megyei községekben nagy fahiány jelentkezett, nem kapták meg az ígért szállítmányokat. Ugyanekkor a Biharmegyei Tüzelő felosztó Szövetkezet" a fával üzérkedett . Emiatt Berettyóújfalu, Nagyszalonta és más községek nem kapták meg a megrendelt fát. Berettyóújfaluban különösen nehéz helyzet volt.ss A közellátási nehézségekkel párhuzamosan a kereskedelmi árak emelkedésének a problémája jelentkezett . Nagyváradon ezzel kapcsolatban érdekes jelenség volt, hogy a keresked ők az árak leszállítása kérdésér ől tárgyaltak 1918 novemberében. A Kereskedelmi és Iparkamara elnökének a vezetésével folyt a megbeszélés november 7-én . Az előadó javasolta, hogy a keresked ők a maximális áraknál olcsóbban adják az áruikat. A gy űlés kimondta, hogy a megszabott irányárakat nem emelik, illetve lehetőség szerint csökkenteni fog51 HBmD. munkásmozg . tört . 118. old. 52 HBmL . XVT. 11/b. 3. 2331 . old. 53 Farkas Dezső : A két forradalom Bihar megyei történetéhez . (1917-1919 .) . Bp . 1965 . (Értek . a tört . tud. köréből. Új sorozat 36 .) 43-45. old. 54 Nagyvárad, 1919 . febr . 5., 21 ., 27 . 55 Farkas Dezső : i . m. 44-45. old.
53
ják, s a nem maximált árucikkeket a legnagyobb engedmények mellett árusítják . A maximális áraknál olcsóbban árusítottak a bő r, ruha, férfi és női konfekciós cégek, amint ezt november 13-án megállapították egy újabb tárgyaláson.ss Az ármegállapító bizottság ülésén számos élelmiszer és közszükségleti cikk árát csökkentették 1918. november végén.s' A sajtó a húsárak leszállítását is követelte 1918 novemberében, mivel a vágómarha ára lecsökkent . Nagyváradon 18 K a marhahús kg-ja, Nagyszalontán 10 K. A cikk közli, hogy 14 K-ra csökkenti a hatóság a hús árát, de ezt követelte a lap tudósítója .58 1918 . december 26-án a keresked ők, munkások és a fogyasztók bizottsága tárgyalt a kereskedelmi árakról. Ekkor azonban nem döntöttek az ügyben . December 31-én ismét arról írt a sajtó, hogy az említett bizottság tovább tárgyalt . Végül is megegyeztek az új árakban, s a közlemény szerint a leszállított árak 8-10 nap múlva lépnek érvénybe . Részletes adatokat azonban nem közöltek .59 1918 decemberében a nagyváradi Munkástanács felhívta a megye termelőit és piaci árusait, hogy az élelmiszerek piaci árát szállítsák le, mert különben a szervezett munkásság kénytelen lesz erélyesebben fellépni.s° 1919 januárjában Nagyváradon felemelték a liszt árát 10 fillérrel, a cukorét 10 fillérrel, a sóét 8 fillérrel .sl A nagyváradi Kereskedelmi és Iparkamara erre átiratot küldött a városi tanácshoz és a kormánybiztoshoz, melyben megállapította, hogy az áremelés nem alkalmas időben történt, hiszen a megélhetési viszonyok nem javultak . A munkabérek is emelkedni fognak . A városnak inkább csökkentenie kellene az árakat, vagy legalább változatlanul hagyni .sz 1919 . február 11-én közölte a sajtó, hogy a nagyszalontai Munkástanács memorandumban kérte az élelmiszerek, ruhanem ű és a közszükségleti cikkek árának csökkentését, az árdrágítás súlyos büntetését és az anyagelosztó központok megszüntetését . A főispán elfogadta a memorandumot, s megígérte, hogy mindent megtesz a kérés teljesítése végett .ss A nagyváradi keresked ők a korábbi árcsökkent ő törekvésektő l 1919 februárjában már eljutottak arra az álláspontra, hogy a maximális árak megszüntetését kérték a február 22-én tartott gy űlésükön . Szerintük az árdrágításról szóló törvény nem éri el a célját, csökkenti majd a kereskedelem tevékenységét, s a zugkereskedelem növekedni fog.s4 Bihar megye gazdasági életében Hajdú megyéhez hasonló jelenségek mutatkoztak meg a Tanácsköztársaság idején a rendelkezésünkre álló kevés forrásanyag tanúsága szerint. A falvak lakossága különösen nehezen viselte el a szabad kereskedelem hiányát . Bedő, Biharkeresztes, Mezősas és Berekböszörmény lakossága beadványokkal fordult a megyei direktóriumhoz, melyekben a szabad kereskedelem visszaállítását kérték mind az árucikkekre, mind a ter56 57 58 59 60 61 62 63 64
54
Nagyvárad, Nagyvárad, Nagyvárad, Nagyvárad,
1918 . 1918 . 1918 . 1918 .
nov. 8., 13 . nov. 30 . nov. 21 . dec. 28 ., 31 . Farkas Dezső: i . m . 44. old. Nagyvárad, 1919 . jan. 11 . Nagyvárad, 1919. jan. 16. Nagyvárad, 1919 . febr . 11 . Nagyvárad, 1919 . febr . 23 .
ményekre és élőállatokra. Kérték továbbá a rekvirálás beszüntetését. A bedői beadvány a legkorábbi, ez 1919. április 1-én kelt.s5 A szabadkereskedelmet azonban az áruhiány nem tette lehetővé, bár ez igen fontos kérdést jelentett a kis- és középparasztság számára .ss A szabad piaci csere termékeinek az értékesítését valósította volna meg, s lehetővé tette volna bizonyos iparcikkek beszerzését, melyhez így a parasztság nem juthatott hozzá. A Bihar megyei direktórium arra törekedett, hogy a rendelkezésre álló árukészleteket csak a termelésben részt vevő dolgozóknak juttassa . Emellett azok kaptak anyagot, vagy árut, akiknek a termelés érdekében volt arra szük ségük. Az igényjogosultság elbírálását a megye a községi munkástanácsokra bízta. Ugyanakkor összeállította azoknak az árucikkeknek a jegyzékét, melyeket csak a munkástanácsok igazolására lehetett eladni . A megyei direktórium felhívta a munkástanácsokat, hogy a tojás, baromfi, főzelék szállítását mozdítsák elő Nagyvárad közellátása számára . A tenyész- és vágóállatokat csak a mezőgazdasággal foglalkozók vehették meg. A direktórium nem engedélyezte a megyéb ől vágóállatok kivitelét, legfeljebb külön engedéllyel volt ez lehetséges . A direktórium zár alá vette a közraktári készleteket. A malmokból, terménygyűjtőktől nem lehetett lisztet, vagy terményt kiadni, még a községi munkástanács engedélyére sem. A direktórium utasította a megyei közellátási bizottságot, hogy az élelmiszerek összegyűjtését végezze el a megyében . A Bihar megyei direktórium az üzleti árusításokkal is foglalkozott . Leltározást rendelt el március 25-én, majd ennek befejezése után árusítási engedélyt adott az üzletek kinyitására . A kereskedelmi tevékenységben a megadott irány árakat kellett alapul venni és megtartani. A megyei direktórium a helyi tanácsokat arra is felhatalmazta, hogy egyes cikkek árát megszabhassák. A direktórium a meglevő sókészleteket összeíratta, mivel a szállítás nehézségekkel járt, s a közellátási bizottság bonyolította le a só szétosztását a lakosság számára. A közellátás terén problémát jelentett, hogy a községi hatóságok a megyei és országos ellátás céljaira szolgáló cikkeket, állatokat nem engedélyezték elszállítani a helységekből. Ezirányban többször kellett utasítást adni a szállítások engedélyezése végett .s' Az ország gazdasági életében a háború után előállott pénzügyi nehézségekre, az infláció fokozódására, a korona értékének a csökkenésére már utaltunk . A polgári demokratikus kormánynak biztosítania kellett volna az ál lami gazdálkodás pénzügyi egyensúlyát. A kormány ezt új adópolitika bevezetésével igyekezett megvalósítani. Az adóreform jegyében kiadott törvények, rendeletek révén az állami terhek nagy részét a nagy vagyonokra és a nagy jövedelmekre akarták áthárítani . Azonban a vagyonadóra, a jövedelmi és örökösödési adóra vonatkozó rendeleteknek csak a tervezete készült el, a közzétételt 1919. március 25-ére tűzték ki, amikorra azonban kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A polgári demokratikus kormányzat a bankok, pénzintézetek szervezeté65 Farkas Dezső : i . m . 87 . old. 66 Uo. 88 . old.
67 Uo. 92-93. old. Nagyvárad, 1919 . márc . 30 .
55
hez, gazdasági tevékenységéhez nem nyúlt. 1919 . március 9-én a biztosító intézetek állami felügyelet alá helyezését kimondó rendelet jelent meg. Pénzügyi téren ez tekinthető a polgári demokratikus kormány legradikálisabb intézkedésének.s8 A kormány pénzügyi rendelkezései nem nyerték meg a bankvilág vezetőinek a tetszését. A Debreceni Első Takarékpénztár egyik vezetője, Serly vezérigazgató visszaemlékezésében megállapította, hogy a kormány rendeletei minden vállalkozási kedvet megbénítottak. A tő ke a rendeletek sokasága között . . valóságos tojástáncot járt. Hol elrejt őzött, hol előkerült". A pénz lebélyegzésének hírére mindenki szabadulni igyekezett tőle. Mivel az ingatlanok vásárlását korlátozták, a tőke az értékpapírra vetette magát. Az állampapírok árfolyama . . . még nem tapasztalt magasra szökött". A pénz kereste az elhelyezést, de természetesen nem tudta a keresett mértékig megtalálni, s így az abból megmaradt nagy felesleg takarékbetétként lett elhelyezve" . A bankok a betétek özönlését a kamatlábak majdnem 0-ra való csökkentésével igyekeztek megakadályozni, de ez nem járt eredménnyel . A bankár megállapította, hogy Szende Pál pénzügyminiszter nyilatkozatai gyakran érintették a pénzintézetek érdekeit . A szakembereknek sokszor az volt a véleményük, hogy a miniszter a speciális pénzügyi kérdésekben nem kért véleményt a szakértőktől. A bankkörök szerint a kormányban egyre nagyobb szerephez jutott a szocialisták szélsőbal irányzata", s ° A másik nagy debreceni pénzintézet, az Alföldi Takarékpénztár is zavartalanul működött a polgári demokratikus időszakban. Az igazgatósági jegyzőkönyvekben részletesen feljegyezték a tárgyalt hitelügyeket, s közöttük néhány nagyobbszabású is előfordult. A Hajdúnánási Konzervgyár és Kertgazdasági Rt-nek négymillió K hitelkérését tárgyalták 1918. december 4-én. A hitelt úgy engedélyezték, hogy a fele összeget a bank, felét a Magyar ÉlelmiszerSzállító Rt. adta volna. A tárgyalás során a hitelösszeget hatmillió K-ra emelték fel, 50~-os megosztással . Véglegesen még nem engedélyezték akkor a hitelt, a döntést elhalasztották, majd csak a vezetőség intézhette el az ügyet, mert a jegyzőkönyvben nem szerepelt azután .'° Az Alföldi Takarékpénztár igazgatósága többször foglalkozott borüzlettel. 1918 . november 7-én a Waldman-féle 1000 hl-es vásárlással kapcsolatban 100 ezer K-ás hitelt tárgyaltak . November 12-én az Emerich-féle szőlőtelep terméseredményével foglalkoztak, mivel a szőlő a bank pénzügyi kezelésében állott, november 20-án egy 230 ezer koronás tartozást tárgyaltak az Emerichféle borüzletből kifolyólag . Már az 1919 . január 2-i megbeszélésen felvetették, hogy a fenyegető ellenséges megszállásra tekintettel milyen intézkedést tegyenek az értékek biztosítása végett . Az igazgatóság úgy határozott, hogy nem szükséges a Budapestre való elszállítás, azonban el kell készíteni az értékpapírok számjegyzékét. Ugyancsak január 2-án 0,5~-kal leszállították a betéti kamatlábat . Január 8-án Frigyesi igazgató kijelentette, hogy a Hajdúnánási Konzervgyárban és a Stern kefegyárban vizsgálatot tartott, mivel a két gyár a bank érdekeltségébe tartozott. Január 11-én tárgyalták a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közleményét, hogy a kihelyezési lehetőségek teljes hiánya miatt nagy pénz68 Berend-Szuhay : A t őkés gazdaság . . . i. m. 173-174. old. 6 9 HBmL . XVI. 11/b. 3. 2057/1-2 . old. 70 HBroL. XI . 201/a. 2. 1918 . dec. 4. 4. sz .
56
feleslegekkel rendelkezik. A nála elhelyezett 12 millió K pénzfelesleget nem tudja kamatoztatni és csökkenti a kamatot . A betétek után 2,5~-ot adnak ezentúl. Ezt az igazgatóság tudomásul vette. Március 14-én ismét tárgyaltak az Emerich-féle borokról .'1 Az Alföldi Takarékpénztár a többi bankkal együtt kölcsönt folyósított a debreceni Nemzeti Tanácsnak a nemzet őrség fenntartási költségeire. A tanács azt kérte, hogy a kölcsön adott 250 ezer K-t az intézetek részben ado mányképpen adják a közérdekű célokra. E tárgyban az intézetek igazgatói értekezletet tartottak és az igazgatóságok jóváhagyásának fenntartásával abban állapodtak meg, hogy a kölcsönb ől 100 ezer K-t ajánlanak fel adományként a Nemzeti Tanácsnak . Az adományból az Alföldi Takarékpénztárra 11 ezer K jutott . Az igazgatóság 1918 . december 4-én az igazgatók megállapodását jóváhagyta .'2 A Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet, mint szövetkezet, az 1918-as üzleti évről megállapította, hogy a gazdasági élet teljesen lecsökkentett és sivár volt. A kereskedelemügyi miniszter megbízásából a háború folytán tönk rement kiskereskedők kedvezményes kölcsönnel való ellátását Debrecen város és Hajdú megye központi járása területére vonatkozóan elvállalták. A kereskedők kölcsönakciójára az előbbiek során már utaltunk . A Segélyző Egylet vállalkozott arra is, hogy az Országos Hadigondozó Hivatal támogatásával rokkant katonák és hadiözvegyek részére családi ház szerzését elősegítsék hitelnyújtás révén ; a hadigondozottaknak kamat nélküli kölcsönöket nyújtottak a műhelyberendezéseikre . Az adósok nagy visszafizetései és a tagság növekvő heti befizetései miatt egyre gyarapodott a pénzkészletük, melynek a kihelyezése egyre nehezebbé vált. A kormány rendeletei nehezítették az ingatlanforgalmat, az áremelkedések miatt a hitelezéseknél szinte lehetetlenné vált a biztonságos fedezet megállapítása - amint az écaégi zárszámadáshoz csatolt igazgatósági jelentésben írták.'3 A Hajdúböszörményi Városi Takarékpénztár is működött a polgári demokratikus időszakban. 1918 . november 13-án közgyűlést tartottak, melyen a folyamatban levő személyi és gazdasági ügyekkel foglalkoztak . Így egy sző lő ingatlan eladását, a pénztár megvizsgálásáról felvett igazgatói jelentést, a felügyelőbizottságnak az ügymenet megvizsgálásáról készített jelentését tárgyalták. A küls ő szakértői vizsgálatot az 1918 . december 17-i közgyűlés elé terjesztették .'4 A banknál ugyanis a régebbi vezetés szabálytalanságokat csinált. A Városi Takarékpénztár igazgatósági jegyzőkönyvei azt tükrözték, hogy a bank 1918 végén folytatta megszokott üzleti tevékenységét . 1918. november 6-án a váltóbírálati könyvbe bejegyzett váltóügyeket tárgyalták meg, majd a sóstói százezer K-ás kölcsön ügyében az adósok egyezségi ajánlatát, ezután egy telekkönyvi törlési engedély kiadását, mivel a hitelt az adós visszafizette.'S Igazgatósági ülést tartottak 1918 . december 7-én, 1919 . január 29-én és február 19-én is, melyeken szintén kölcsönökkel, váltó- és hitelügyekkel foglalkoz-
71 HBmL . XI. 201/b. 2. 1918 . nov. 7., 12 ., 20 ., 1919 . jan. 2., 8., 11 ., márc . 14 . 72 HBmL . XI . 201/a . 2. 1918 . dec. 4., 8. sz. 73 Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet, mint Szövetkezet zárószámadása az 1918 . évről. Debrecen, 1919. 74 HBmL . Xi . 241/a. 3. 1918 . nov. 13 ., 28-32. sz ., 1918 . dec. 17 . 35 . sz . 75 HBmL . X1 . 241/a. 7. 1918 . nov. 6. 140-142. sz .
57
tak. Ezután nem tartottak több ülést májusig.'6 A Hajdú megyei Takarékpénztár (Hajdúszoboszló) a közgyűléshez írott igazgatósági jelentésében az 1918-as üzleti évről megállapította, hogy azt az általános pénzbőség jellemezte . Az ügyfelek tartozásukat csökkentették, vagy vissza is fizették, a betétállomány növekedett . A helyi Nemzeti Tanácsnak hatezer K-t folyósítottak a hazatért katonaság élelmiszerrel és ruhával való ellátására. Az igazgatóság megállapította, hogy a pénzkihelyezések emelésére nincs kilátás a közeljövőben, ezért új üzletágak bevezetésével kell foglalkozni, hogy a terhekkel megbirkózzanak ." Az új lehetőségeket azonban nem említették a jegyz ő könyvben . Az 1919. évi jelentés szerint az üzleti tevékenységet az év első hónapjaiban folytatták.'$ A megmaradt hiányos adatok arra utaltak, hogy a polgári demokratikus korszakban folytatódott a pénzintézetek kapitalista jelleg ű üzleti tevékenysége . A módosulások csak a megváltozott gazdasági helyzet, a háború utáni nehézségek következményeként alakultak ki . ATanácsköztársaság kikiáltásával új korszak kezd ődött pénzügyi téren is. Ekkor a megyei és városi munkástanácsok irányították a helyi pénzügyeket. Szamuely Tibor már 1919. március 21-én intézkedett a bankok zár alá vételéről, illetve őrzésér ől.' 9 Valószínű leg ezzel állott összefüggésben, hogy a Debreceni Munkástanács március 22-én megbízottakat küldött ki a debreceni pénzintézetekhez, akik pénztári zárlatot rendeltek el, s a páncélszekrények kulcsait átvették . A város és a pénzintézetek gazdasági ügyeit Vági Gábor politikai megbízott intézte.$° A Debreceni Első Takarékpénztárnál március 22-én délben megjelent Girsics asztalosmester a Szocialista Párt megbízásából és lezáratta a pénztárkönyveket, megállapította a pénzkészletet, s a kulcsoknak a pártnál való beadását elrendelte. Más források Girtsis vagy Girsits Józsefnek mondják nevezettet, aki később a városi direktórium szocializáló bizottságának a tagja volt. A Szocialista Párt, a kormány rendeletére hivatkozva, - a bank vezérigazgatója szerint - már ekkor bizalmi férfiakat választott. Ulrich Jenő és Trux Miklós tisztviselőket választották meg, ők vették át a párttól 23-án a kulcsokat, s őket bízták meg az intézet tényleges vezetésével. A bizalmiak feladata az igazgatóság ellenőrzése lett volna, hogy a kormányrendeleteknek megfelelően vezetik-e a pénzintézetet. Debrecenben azonban szigorúbban értelmezték a rendeleteket, mint amit azok tartalmaztak, s önállóan jártak el . A bizalmiaknak az intézet vezetőségével nem kellett semmit sem közölniök. A direktóriumok Hajdúböszörményben és Hajdúnánáson, Hajdúszoboszlón, Hajdúdorogon és Hajdúhadházon is lefoglalták a bankok pénzkészleteit .81 A helységek monográfiai részletesebben közölték a pénzügyi megbízottak nevét is.
76 Uo. 1918 . dec. 7., 1919 . jan. 29 ., febr. 19. jkv. 77 Hajdú megyei Takarékpénztár 37. évi üzleti jelentése és zárszámadása az 1918 . évről. Hajdúszoboszló, 1919. A közgyűlést 1919. március 30-án tartották. 78 Ua . 1938 . évi zárszámadás az 1919-ik üzletévr ől. 79 Liptai Ervin: i. m. 140, 182. old. 80 HBmD . munkásmozg. tört . 117. old., HBmL. XVI. 11/b. 3. 1858-1859. old. 81 HBmL. XVI. 11/ b. 3. 2058 . old. HBmL . iX . 201/ b. I. 190/1919. sz . HBmD. munkásmozg . tört . 116. old. TK . HB-ban 492., 499., 500. old. Hajdúböszörmény története, i. m. 227. old. Hajdúnánás története . Szerk. : Rácz István, Hajdúnánás, 1973 . 319. old. Hajdúszoboszló monográfiája, i. m. 336. old. Hajdúdorog története, szerk. : Komoróczy György, Gyula, 1970 . 174. old. Hajdúhadház múltja és jelene. Szerk. : Komoróczy György, Gyula, 1972 . 215-217. old.
s8
A pénzügyi népbiztos 1919. március 24-én távirati rendeletet adott ki a pénzintézetek páncélfiókjainak ellenőrzéséről. Az értékek meg őrzése érdekében minden intézkedést meg kellett tenni, nehogy az intézetek vezetősége, vagy tisztviselői visszaélést kövessenek el, vagy fosztogatók kirabolják azokat . A pénzintézeteket további utasításig felügyelet alá helyezték.a2 A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án kelt, s másnap megjelent 12. számú rendelete intézkedett a pénzintézetek szocializálásáról. A pénzügyi népbiztos felhatalmazást kapott, hogy azon bankok vezetését vegye át, amelyeket a szocializálásra alkalmasnak tart . Az állami vezetés és ellenőrzés alá helyezett bankokat a pénzügyi népbiztos által kinevezett ellenőrző megbízottak vezették. A szocializált pénzintézetek ellenőrzésére a direktórium 17 ellenőrző megbízottat rendelt ki, akiknek a jóváhagyása nélkül semmilyen intézkedést nem tehettek a bankokban. 83 A pénzügyi népbiztos táviratilag úgy rendelkezett, hogy a debreceni munkástanács hatalmazzon fel minden pénzintézetben két politikailag megbízható egyént, lehetőleg szakembereket, a bankok ügyeinek vezetésére . A meghatalmazottak megbízása ideiglenes jelleg ű volt, végleges megbízást csak a népbiztos adhatott . A távirati rendeletet március 29-én rögzítették írásban.84 Ennek a rendeletnek az alapján bízta meg a direktórium az említett 17 ellenőrző megbízottat. A szocializáló rendelet értelmében minden pénzintézetnél a betétekb ől mindenki havonta a betét 10~-át, legfeljebb azonban kétezer K-t vehetett fel. Betegség, vagy egyéb méltánylandó esetben legfeljebb ezer K-t lehetett még felvenni . A vállalatok az ellen őrző biztos igazolásával munkabérekre és anyagbeszerzés céljaira is korlátlanul felvehették betétjeiket. A földbirtokosok a földművelésügyi népbiztos, az élelmiszerüzemek és keresked ők a közélelmezési népbiztos, a központok az ellenőrzést gyakorló népbiztos hozzájárulásával vehették fel a megállapított mértéken felüli betéteiket. Átutalásokat folyószámla, vagy betét terhére mindenki korlátlanul tehetett az államosított pénzintézetekhez. Nem tanácsi ellenőrzés alatti pénzintézethez nem lehetett pénzt átutalni . Külföldre csak a pénzügyi népbiztos engedélyével lehetett utalványozni . A rendelet szerint, mindenki 14 nap alatt köteles személyazonosságát igazolni, akinek egy pénzintézetnél folyószámlája vagy betétje van. Aki ezt elmulasztotta, betétjét elvesztette a kincstár javára .85 A szocializáló rendelettel egy időben jelent meg a Kormányzótanács 13. számú rendelete 1919 . március 26-án keltezve, a pénzintézeteknél levő páncélrekeszek (széfek) felnyitása tárgyában, mely közvetlenül a pénzügyi népbiztost hatalmazta fel intézkedésre . A felnyitást egy bizottság végezte, mely a népbiztosság két kiküldöttjéb ől, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének egy megbízottjából és az érdekelt intézet egy tisztviselőjébő l állott, akit az intézet ellenőrző biztosa jelölt ki. Az aranyérméket, külföldi pénzeket a bizottság a Pénzintézeti Központnak küldte meg, az értékét a tulajdonos folyószámlájára írták. A készpénzt is a folyószámlán kellett elhelyezni. Az értékpapírok, ékszerek és egyéb értékek a rekeszekben maradtak . Az eljárásról jegyzőkönyvet
82 HBmD. munkásmozg . tört . 117. old. HBmL. XVI. 11/b. 2. XXII . 22/1919 . sz . 83 HBmD. munkásmozg . tört . 117. old. FK. XII. sz. rendelete. Liptai Ervin : i. m. 182. old. 84 HBmL . XVI. 11/b . 2. 806. old. 85 FK . XII. sz . rendelete. Magyarorszá g története, i. m . 228. old.
59
kellett felvenni . A páncélrekeszt bérlő személyek a rekesz kulcsát nyolc nap alatt kötelesek voltak a pénzügyigazgató megbízottjának átadni elismervény mellett. A debreceni pénzügyigazgatóság két tisztviselőt küldött ki a leltározásra .8g A Kormányzótanács 14. számú rendelete az állami ellenőrzés alatti pénzintézeteket felhatalmazta március 26-án, hogy aranyérmeket és külföldi pénzeket bárkitő l átvegyenek. Ezeknek a koronában számított árát az átadó fél fo lyószámlájára írták. Aki 14 nap alatt nem adta át fenti értékeit, a forradalmi törvényszék elé került . 8' A pénzintézetek leltározása után megindult a bankforgalom, hiszen az engedélyezett összegeket mindenki fel akarta venni a betétjéb ő l. Azután a folyőszámlák, betétek igazolására is a tulajdonosok nagy számban jelentek meg a bankokban . A bankok forgalma a takarékbetétek kifizetésére, valamint átutalásokra korlátozódott. A tartozások visszafizetését is sokan teljesítették, amikor a tanácskormány a visszafizetési kötelezettséget elrendelte . A bankok március 25-től indították meg a pénzforgalmat.88 A banki kifizetések az engedélyezett minimális összegekre terjedtek ki. A kormányzótanácsnak az volt az elgondolása, hogy a legnagyobb takarékosságot kell alkalmazni, mert csak így lehet biztosítani az üzemek folytatásához szükséges összegeket és a béreket. A sajtóban felhívták a lakosságot, hogy pénzkészletét ne tartsa otthon, mert a bankjegyrejtegetőkkel szemben a direktórium a legkíméletlenebbül fog eljárni .89 A debreceni városi direktórium Vági Gábor korábbi megbízását megerősítette, és április 1-én közölte a Debreceni Állampénztárral, hogy Vági és Kardos Lipót népbiztosok", helyesebben politikai megbízottak rendeletére minden kifizetést teljesítsen .°° A pénzügyi népbiztosság pénzügyi politikai megbízottá nevezte ki Vági Gábort, Karcag Gyulát és Kardos Lipótot, Hajdú megye és Debrecen összes pénzintézeti ügyeinek vezetésével megbízva . Nevezettek a megye valamennyi bankjához. kiküldötteket rendeltek ki. A közlemény a Népakarat 1919 . április 13-i számában jelent meg. E három megbízottat Debrecenben népbiztosoknak is nevezték . 91 A Pénzintézeti Központ a debreceni direktóriumtól a szocializált pénzintézetek számát kérte március 27-én . A direktórium közölte április 7-én, hogy Debrecenben 16 bankot szocializáltak . A Hajdú megyei helységekben 38-at el lenőriztek, április 14-15-én : Hajdúböszörményben 5, Tiszacsegén 2, Hajdúnánáson 4, Hajdúhadházon 2, Egyeken 2, Balmazújvároson 2, Nádudvaron 3, Kabán 3, Hajdúsámsonban 1, Hajdúszováton 2, Földesen 2, Vámospércsen 1, Hajdúszoboszlón 3, Püspökladányban 3, Hajdúdorogon 3 intézetet és bankfiókot . 92 A balmazújvárosi szocializálást Veres Péter irányította, melyért az ellenforradalom felelősségre vonta.9 s A Földművelésügyi Népbiztosság gondoskodott arról, hogy a nagyobb földbirtokokat pénzügyi szempontból megfelelően ellássák . Ezért 1919 . április 86 Ua . XIII . sz . rendelete. Hajdt í Tibor : i . m. 372. old. TK . HB-ban . 30 0 old. 87 Ua . XIV. sz . rendelete. 88 HBmL . XVI. 11/b. 3. 2041-2042, 2059. old. 89 TK . HB-ban . 295. old. Népakarat, 1919. márc . 25 . DFU . 1919 . márc . 27 . 90 HBmL . 1V . B. 1402/b. 3. 510/ 1919 . eln. 635/191 9. sz . 91 TK . HB-ban . 298. old . 92 Uo . 296-298. old. 93 Uo . 473. old.
60
3-án elrendelte, hogy a 75 kh-nál nagyobb birtokoknak folyószámlát kell nyitni egy kijelölt banknál, a meglevő betéteket pedig be kellett jelenteniök. A betétekkel csak a direktórium előzetes hozzájárulásával rendelkezhettek. A vármegyei direktórium jelölte ki a földbirtokok számára illetékes bankot . Vágó pénzügyi megbízott közölte, hogy a Magyar Általános Hitelbank debreceni fiókját bízta meg a direktórium utasítása alapján, április 9-én . 94 A Tanácsköztársaság kormányzata az ásványkincsek feltárására is fordított pénzügyi eszközöket . A pénzügyi népbiztos közölte Debrecen város direktóriumával, hogy a Nagyalföld földgáz előfordulásainak feltárására nagyalföldi bányászati kutató kirendeltséget létesítettek Debrecen székhellyel. A NagyHortobágyon két kutató mélyfúrást végzett. A kirendeltség pénzszükségletének fedezésére a Magyar Általános Hitelbank debreceni fiókjánál folyószámlát nyitottak . Áprilisra 35 ezer K-t utaltak át. Kérte a direktóriumot, hogy a folyószámlát szabadítsa fel, hogy a kirendeltség a pénzt felhasználhassa . A levél kelte 1919 . április 19. 95 A szocializált bankok az államszervezet költségeit fedezték . A Debreceni Ipar és Kereskedelmi Bank közölte a politikai megbízottal április 18-án, hogy megkeresésükre a Katonai tartalék élelmezési raktár, Debrecen" részére 300 ezer K folyószámlahitelt nyújtottak, azonban a Hadügyi Népbiztosság még nem jelölte ki a fedezetet. 9 ó A bankokhoz kirendelt ellenőrző megbízottak nem mindig álltak hivatásuk magaslatán . Az Alföldi Takarékpénztár vezető sége utólag megállapította, hogy a megbízottak működése passzív jellegű volt, mind az igazgatóság, mind az igazgatók a helyükön maradtak, intézkedési joguktól nem voltak megfosztva . 1919 . március 22-én a pénztári zárlat során a pénztárt Csathó Béla a debreceni munkás- és katonatanács ellenőrzése alá helyezte . 9' A Debreceni Kölcsönös Segélyző Egylet számára a bizalmi férfit a saját tisztvisel ői közül jelölték ki, aki csak az utalványok ellenjegyzésére szorítkozott . A szövetkezet egyébként megállapította, hogy üzleti élete megbénult, nem fizették a részleteket, a kifizetést túlságosan sokan kérték . Ezt azonban csak kis részben engedélyezték . 9 $ A Debreceni Gazdák Bankja is azt állapította meg, hogy a tanácskormány alatt az intézet mozgási szabadsága megszűnt. A kamatfizetést beszüntették, a betétek zárolása a betéti üzletágat tönkretette, fizetőképességük megakadt . A megbízottak az utalványozást ellenőrizték . 99 A Debreceni Közvetítő Bank megbízottja is együttműködött a régi vezetéssel, minden javasolt kifizetést engedélyezett.loo A proletárdiktatúra helyi vezetői azt tervezték, hogy az intervenciós román hadsereg elől elszállítják az értékeket, főleg az arany- és devizakészletet . Április 19-én este hozzákezdtek leltározni . A Debreceni Első Takarékpénztárból azonban a tisztviselők megtagadták az elszállítást . A Debreceni Ipar és Kereskedelmi Banktól hárommillió K értéket szállítottak el, de ezek a budapesti 94 HBmL . XVI. 95 HBmL . XVI. 96 HBmL . XVI. 97 HBmL . XVI. 98 HBmL . XVI. 99 HBmL . XVI. 100 HBmL .XVI .
11/b. 2. 11/b. 2. 11/b. 2. 11/ b. 2. 11/b. 3. 11/b. 3. 11/b . 3 .
908, 910, 845. old. Uo . XXIi . 9. sz . 943-944 old. Uo . 941 . old. XXII . 7. sz . Uo . 892. old. 2051 . ol . Uo . 2054 . old. Uo . 2078 . old.
61
anyaintézetük őrzésébe kerültek és hiánytalanul megvoltak egy későbbi jelentés szerint .lot A bankok pénzkészletét így kellően nem használta fel a proletárdiktatúra, az ellenőrzés szinte formális volt Hajdú megyében . Ebben közrejátszott az is, hogy megyénkben csak egy hónapig volt tanácshatalom. Szólnunk kell még a biztosítóintézetekr ől is. A Kormány 1919 . március 9-én állami felügyelet alá helyezte a biztosítókat, amint már említettük . A Kormányzótanács rendelete 1919. április 1-én jelent meg, mely a biztosítóintézeteket szocializálta .loz Ezekhez is neveztek ki ellenőrző megbízottakat. A Tűesti Általános Biztosító Társaság debreceni főügynökségén a megbízottak átvették a vezetést, a régi vezetőt felfüggesztették .lo3 A Gazdák Biztosító Szövetkezete debreceni vezérképviselőségének a tisztviselő i a régi igazgató utasításait követték .lo4 A Magyar-Francia Biztosító Rt. debreceni vezérügynökségét nem szocializálták . A bizalmi kizárólag a napiposta és utalványozás ellenjegyzését végezte el.l°~ A Gresham" vezérügynökségének a bizalmija is teendőjét röviden és jóindulattal végezte a régi vezető szerint.los Látható, hogy a biztosító társaságokban a régi rendszer még mélyebben gyökerezett, mint a bankokban, a proletár ellenőrzés még formálisabb volt, mint a többi pénzintézetben. A gyakorlati irányítás a régi vezetők kezében maradt . Végezetül megemlítjük, hogy a pénzintézetek szocializálásával kapcsolatos rendeleteket Nagyváradon is közhírré tették a sajtóban, azonban az elsődleges források nem álltak rendelkezésünkre . Some Aspects of Trade and Finance in Hajdú and Bihar Counties during the 1818-1819 Revolutions Zoltán Ujlaky
After World War I. an economic crisis set in Hungary. The shortage of raw material and goods raised difficulties in commerce and contributed to inflation. The Károlyi government supported the principle of free trade, however some centres of the administration of material, mainly in public supply, were maintained . Tradesmen obtained goods from central allocation, and the government granted them cheap credits in 1919 January. The tradesmen attempted to organize export-import business . The exchange of goods between the towns and villages was mostly prevented by municipal authorities, since the goods were reserved for local public supply . Consequently the turnover of markets also was reduced. In Debrecen the cooperation named "Ant and the bookshop and stationer's shop of the Town Press were founded. The workers' council took measures against the runners up of prices in both counties, and the reduction of prices was initiated in 1918 November and December. During the Hungarian Soviet Republic 24 and 25 March, 1919 the stock-taking of shops was ordered, and April 2 the wholesale trade and small shops with more than ten employees were nationalized. In the period of bourgeois democratic revolution the banks carried on their business activity although the possibilities for new enterprizes were reduced 1919 . March 22 the closing of banks was ordered, and the banks were nationalized March 26, i. e. 16 banks in Debrecen, 38 banks in Hajdú County passed into public ownership . Data from Bihar county are not available. Insurance companies were placed under state supervision 1919 . March 9, and nationalized April 1 .
101 HBmL. XVI 11/b . 3. Uo . 2075, 2042 . old. 102 Liptai Ervin : i. m. 183. old. 103 HBmL. XVI. 11/b. 3. 2018, 2021 . old. 104 HBmL. XVI. 11/b. 3. Uo . 2045 . old. 105 HBmL. XVI. 11/b. 3. Uo . 2049 . old. 106 HBmL. XVI. 11/b. 3. Uo . 2079 . old.
62
