A spontán forradalmak forgatókönyve

2005_03sz.qxd

1/19/05

12:35

Page 1

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XVII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

2005. január 21. Ára: 115,– forint

MUNKÁSPÁRTI HETILAP

ÉLETKEZDÉS – ÉRZELMI HÁTTÉRREL

„a levelek zizegnek,

„Pest megyében csaknem kétezer állami gondozott él. Olyan fiatalok, akik vagy árvák, vagy a család anyagi helyzete, esetleg korábbi veszélyeztetés miatt szorulnak társadalmi gondoskodásra. Velük a törõdés a felnõtté válásig, hivatalosan 18 éves korukig szól. Esélyük a sikeres életkezdésre sokkal nehezebb, mint azoknak, akik családban nõttek fel.”

mint a röpcédulák...”

Száz éve született

(4. oldal)

Baranyi Ferenc gondolatai József Attila Bánat címû verse kapcsán (7. oldal)

A közterület is a miénk

„Máig is érvényben van egy szabály – a köztisztasági rendelet –, mely elõírja a lakóházak tulajdonosainak az elõttük lévõ terület, járda rendszeres takarítását. Ez pedig éppúgy vonatkozik családi- vagy társasházra, tízemeletes panelházra is, mely elõtt reggel nyolc óráig az ott lakók kötelesek a járdát tisztára söpörni, télen pedig a havat eltakarítani...” (5. oldal)

ÖNÖK ÍRJÁK l Segítség – Magyarországnak! l Kiszolgáltatott dolgozók l Hogyan tovább? l Csak a csont jut l Gyerekszáj? (6. oldal)

A „spontán” forradalmak forgatókönyve

A Szabadság korábban már foglalkozott az ukrán elnökválasztással, ahol a külföldi receptre készült „narancssárga forradalom” szervezõi kikényszerítették a választások harmadik fordulóját és a nyugati országok által favorizált Viktor Juscsenko hatomra juttatását. A másik jelölt, Viktor Janukovics volt miniszterelnök óvása miatt azonban a központi választási bizottság még nem hirdetett hivatalos végeredményt. A kijevi utcákon lezajlott, az államhatalmi és az igazságügyi szervekre gyakorolt megfélemlítõ akciók ellenére Juscsenko a harmadik nekifutásra is csak alig 52 százalékkal szakította át a célszalagot. A „demokrácia exportjának” fõbb állomásai: Belgrád – 2000, Tbiliszi – 2003 és Kijev – 2004. A „forradalmak” nélkülözhetetlen kelléke egy választás, ahol a hatalomhoz ragaszkodó, sokak szemében népszerûtlen vezetést csalással lehet megvádolni. Az „erõszakmentes ellenállás” szellemi atyja, a 76 éves Gene Sharp amerikai politológus szerint „a harcnak nem a konfliktusok

megoldása, hanem a gyõzelem a célja”. A választási visszaélések bizonyításának fontos eszköze a monitoring rendszer, amelyben a helyi civil szervezetek képviselõi mellett részt vesznek az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) megfigyelõi is. A tömegek ügyesen manipulált elégedetlenségét irányító „rendezõknek” a Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter

Várjuk az újabb elõfizetõket és támogatókat! A téli melegben elszaporodtak a kártevõk a földeken „Január elején s közepe táján országszerte majdnem megdõlt a melegrekord. Nekünk kellemes a rendkívül enyhe idõ, de arra voltunk kíváncsiak, hogy a korai tavasz miként hat a mezõgazdaságra.” (5. oldal)

által irányított alapítványok, a Soros Györgyhöz kötõdõ Open Society és más szervezetek biztosítják a technikai eszközöket és az anyagi forrásokat. A recept kipróbálása a szerb fõvárosban kezdõdött. A NATObombázások 1999-ben nem tudták megdönteni Szlobodan Milosevics hatalmát, amire viszont jó lehetõséget nyújtott a 2000 szeptemberében tartott elnökválasztás. A faltörõ kos szerepét az 1998-ban alakult radikális diákszervezet, az Otpor (Ellenállás) játszotta, amelynek kádereit Szegeden illetve Temesváron, amerikai és nyugat-európai szakértõk képezték ki. A HVG-ben közölt információk szerint a budai Hilton szállóban 2000 tavaszán Robert Helvey nyugalmazott amerikai ezredes tartott tanfolyamot az Otpor vezetõinek. A szervezet

anyagi támogatásában az amerikai külügyminisztérium és az USAID kormányzati ügynökség is közremûködött. 2003 tavaszán, fél évvel a parlamenti választások elõtt alakult meg a Kmara (Elég) nevû diákszervezet Tbilisziben. Aktivistái azonnal megkezdték az Otpor „tapasztalatainak” a tanulmányozását. A kapcsolatfelvétel érdekében Mihail Szaakasvili grúz ellenzéki politikus is látogatást tett Belgrádban. A szerbiaihoz hasonló forgatókönyv szerint a Sevardnadze államfõvel szembenálló erõk exit pollokra illetve alternatív szavazatszámlálásra hivatkozva kétségessé tették a választások hivatalos eredményét, és késõbb sikeresen az elnöki székbe ültették Szaakasvilit. (Folytatás a 2. oldalon)

CIKKEINKBÕL u A huszonötök Európájából jelentjük (2. oldal)

u Fától az erdõt... – A kormány önértékelése u Dollármanipulációk – a világ becsapása

(3. oldal)

HÁZUNK TÁJÁRÓL l Állásfoglalás

– a 2005. évi költségvetési törvény közoktatást érintõ néhány kérdésérõl

l A nagybaracskai pártszervezet levele l Évfordulós ünnepség Csongrádban l Ülésezett az elnökség (4. oldal) l A Központi Bizottság ülése

(5. oldal)

2005_03sz.qxd

1/19/05

2

12:35

Page 2

KÜLÜGY

2005. január 21.

EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban Eredmény nélkül fejezte be az iraki Január 12. állítólagos tömegpusztító fegyverek utáni kutatást az Egyesült Államok – ismerte el a washingtoni Fehér Ház. Gyakorlatilag abbahagyták a további keresést. Az USA azt is elismerte, hogy nem lehet a január végi választásoktól az egész térségre kiterjedõ kedvezõ változásokat várni. Jelenleg százötvenezer amerikai katona van Irakban. Ítéletidõ és természeti katasztrófák sújtják a világ több térségét. Indonéziában, Indiában és Srí Lankán még mindig találnak holtakat a cunami után; a Baltikumban több tízmilliós kárt okozott a pusztító szélvihar, Skóciában halálos áldozatai is voltak az ítéletidõnek, Kaliforniában földcsuszamlást okozott az özönvízszerû esõzés, Ausztráliában pedig újra bozóttüzek terjednek. Január 13.

Ismét fellángoltak az ellentétek a Közel-Keleten, Izrael és a palesztinok között. A nem egészen egy hete megválasztott palesztin elnök, Mahmúd Abbász személye mérsékelt politikát ígért, ám az utóbbi napokban palesztin szélsõségesek több véres támadást hajtottak végre izraeli polgári személyek ellen, Izrael pedig válaszul katonai megtorlást helyezett kilátásba. A megbékélés reménye megint veszni látszik. Január 14.

A „spontán” forradalmak forgatókönyve (Folytatás az 1. oldalról) A Le Monde Diplomatique idézi a grúz Giai Jorjoliani szavait: „otthagytam a monitoring csoportot, mert rájöttem, hogy a szervezõknek sokkal kevésbé volt fontos a választások szabadsága, mint a rendszer megbuktatása”. Tinan Khidasheli asszony, grúz emberjogi aktivista az International Herald Tribune 2004. december 8-ai számában megjelent „A rózsák forradalma elhervadt” címû cikkében felsorolja a „demokratikus” hatalom által letartóztatott újságírók és politikusok neveit. Az ukrán „narancssárga” forradalom hosszas elõkészítést igényelt. Zbigniew Brzezinski, egykori nemzetbiztonsági fõtanácsadó korábban kijelentette, hogy „az euroatlanti vonzáskörbe feltétlenül be kell kapcsolni a posztszovjet térség független államait, elsõsorban Ukrajnát”. Madeleine Albright 280 ukrán civil szervezet képviselõit 2002 februárjában arra biztatta, hogy „vonják kétségbe a hatalom legitimitását, és szigorúan ellenõrizzék a közelgõ parlamenti választásokat”. Az egykori külügyminiszter arra szólította fel Busht, hogy „véd-

Az ukrán parlament je meg az ukrán demokráciát”. Sajtójelentések szerint a washingtoni adminisztráció mintegy 65 millió dollárt fordított Janukovics támogatására. A forgatókönyvet azonban nemcsak az amerikaiak írták, hanem az események „alakításában” aktív szerepet játszott az Európai Unió és különösen a szomszédos Lengyelország vezetése is. Az ukrán gazdaságot a politikai elittel szorosan összefonódott klánok uralják, amelyekhez nemcsak a többségében orosz lakosságú donyecki régió

urai, hanem Juscsenko jobbkeze, a szibériai gázimporton meggazdagodott Julia Timosenko asszony és mások is beletartoznak. A hatalmi váltáshoz legalább annyira fontos volt Juscsenko és a klánok vezetõinek a megegyezése, mint a szavazók véleménye. Nem véletlen, hogy a Pjotr Szimonenko vezette kommunista párt a második és a harmadik fordulóban tartózkodásra szólította fel híveit, mivel „mind a két, hatalomért versengõ csoportot a rabló privatizáción meggazdagodott oligarchiák irányítják”.

Putyin orosz elnök a választásokon nyíltan Janukovicsot támogatta. Moszkva elsõsorban gazdasági eszközökkel, Ukrajnát, Belaruszt és Kazahsztánt is magában foglaló gazdasági övezet létrehozásával szerette volna Oroszország dominanciáját a térségben erõsíteni, és az amerikai behatolást korlátozni. Putyin azonban túllépte lehetõsége határait. A Nyugat számára a stratégiai fontosságú Ukrajna nemcsak az energiahordozók pótolhatatlan tranzitútvonala, hanem behatolási folyosót jelent Dél-Oroszország, a Fekete-tenger partvidéke, az olajban gazdag kaukázusi régió és a Kaszpi-tenger felé. A forgatókönyv azonban nem mindig tökéletes. Nem jött be a belarusz „Bölények” (Zubr) Lukasenko elnök megdöntésére vonatkozó terv, és több mint négy évtizede sikeresen ellenáll az amerikai nyomásnak a Washington által démonizált kubai rendszer. A célkeresztben azonban ott van Venezuela, Kazahsztán, Türkmenisztán, Moldávia és más országok. A „demokrácia békés exportja”, a neoliberális rendszer erõszakos bevezetése egyre több konfrontációt okoz a világban. Gábor Tamás

A huszonötök Európájából jelentjük

EU

Palesztin fegyveresek Gázában Nyolc évvel fellövése után sikeresen landolt a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon a Huygens európai ûrszonda. Az általa küldött fényképek, mérési adatok kiértékelése éveket is igénybe vehet, és akár arra is választ kaphatnak a tudósok, hogy milyen kémiai folyamatok elõzték meg az élet kialakulását a Földön. Az ûrszonda leszállása a Titánra óriási eredménynek számít az ûrutazásban. Január 15.

Horvátországban Stipe Mesic eddigi elnök nyerte az elnökválasztás második fordulóját, a szavazatok 66 százalékát megszerezve. Több voksot kapott, mint elõzõ ötéves mandátuma elnyerésekor. Sikerének az is oka, hogy bár fõ támogatója a balközép ellenzék, független jelöltként indult, és a horvát választók szerint a legfõbb közjogi méltóságnak párton kívüli személynek kell lennie. Január 16.

Németországban a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint tovább erõsödött az évekig „gyengélkedõ” szociáldemokrata párt (SPD). 2002 õsze óta most fordul elõször elõ, hogy az SPD– zöld koalíció ugyanannyi voksra számíthat, mint az ellenzéki tábor. Január 17.

Franz Müntefering szociáldemokrata pártelnök és Gerhard Schröder kancellár Nyugdíjasok tüntetnek immár két hete Oroszország-szerte. A többnyire hetven-nyolcvan évesek amiatt tiltakoznak, mert az orosz parlament (duma) megvonta nem pénzbeli utazási és egyéb kedvezményeik jelentõs részét. Februártól például teljes összegû lakbért, közüzemi és telefondíjat kell fizetniük. Hasonló kedvezményelvonások várnak más társadalmi rétegekre, például a diákokra is. A tömegmozgalomhoz csatlakozott a kommunista párt. Január 18.

•

Az Európai Parlamentben január 12-én tartották az EU alkotmányára vonatkozó szavazást, amelyen a 732 képviselõ közül 500-an „igen”-nel, 137-en „nem”-mel voksoltak, 40-en pedig tartózkodtak. A többiek nem vettek részt az aktuson. Az eseménynek nincs különösebb jelentõsége, mivel az alkotmány csak akkor lép életbe, ha a huszonöt tagország referendummal vagy parlamenti szavazással azt jóváhagyja. Az eredmény érdekes képet mutat. Az 54 lengyel képviselõ közül 19 szavazott „nem”-mel, 19 pedig tartózkodott. A csehek közül a hat kommunista és a polgári demokraták hét képviselõje a „nem” gombot nyomta meg, és csak heten voksoltak „igen”-nel. A hetven brit eurohonatya 58,9 százaléka „nem”-

mel szavazott, 1,4 százalékuk pedig tartózkodott, az alkotmány elfogadását csak a Munkáspárt 19 képviselõje támogatta. A franciák 49 „igen” és 11 „nem” szavazatot adtak le, kilencen pedig tartózkodtak. Említésre méltó, hogy a jobboldali európai Néppárt frakciójának 268 képviselõje közül mintegy negyvenen szavaztak nemmel. A „fegyelmezett” szlovén, lett, magyar és más képviselõk viszont csak az „igen” gombot használták Strasbourgban. Az eredmény azért is fontos, mert Lengyelországban, NagyBritanniában és Franciaországban már biztosan, Csehországban pedig valószínûleg népszavazást rendeznek az alaptörvényrõl.

•

Az Európai Egyesült Baloldal (kommunisták) képviselõi a német PDS-hez tartozó SylviaYvonne Kaufmannt leszámítva egységesen elutasították az EU alkotmányát a strasbourgi szavazáson. Francis Wurtz, a frakció vezetõje kijelentette, hogy az alaptörvénybõl teljesen hiányoznak azok a garanciák, amelyek a neoliberális rendszer fékjei lehetnek. Az alkot-

mány hivatalosan és tartósan rögzíti a maastrichti szerzõdést, valamint más megállapodásokat, amelyek akadályozzák egy demokratikus, békés és szociális Európa megvalósítását.

február 20-án rendezik a népszavazást az európai alkotmányról, amelynek eredménye és tapasztalatai befolyással lehetnek más országokban tartandó referendumokra is.

Az Európai Baloldali Párt elutasítja az EU alkotmányát és megkezdte a tömegek mozgósítását a „nem” gyõzelméért. A párt szorosan együttmûködik egy hatékony baloldali alternatíva kialakítása érdekében a strasbourgi parlament Európai Egyesült Baloldal frakciójával. Az elsõ nagyobb megmozdulásra január 29-én Barcelonában kerül sor, amelyen többek között felszólalnak: Fausto Bertinotti, az Európai Baloldali Párt és az Olasz Kommunista Megújhodás Pártja elnöke, Marie-George Buffet, a Francia Kommunista Párt országos titkára valamint Lothar Bisky, a német Demokratikus Szocializmus Pártja elnöke. A baloldali nagygyûlés két héttel elõzi meg Jacques Chirac francia elnök, Gerhard Schröder német és José Luis Rodriguez Zapatero spanyol kormányfõ tervezett találkozóját, amelynek viszont az „igen” gyõzelmének a támogatása a célja. Spanyolországban

Az EUObserver jelentése szerint a brit MORI közvélemény-kutató intézet január elején 500 angol nagyvállalat vezetõinek a véleményét kérdezte az EU alkotmányáról. A válaszok azt mutatják, hogy a megkérdezettek 23 százaléka „erõsen ellenzi”, 37 százaléka pedig „általánosságban ellenzi” az alaptörvényt. A menedzserek 32 százalékának volt csak „általánosságban kedvezõ” véleménye az alaptörvényrõl. Az angol üzletemberek és Gordon Brown pénzügyminiszter már több alkalommal élesen bírálták a brüsszeli bürokráciát. A brit gazdasági vezetõk véleménye egyre bizonytalanabbá teszi a Tony Blair kormányfõ által 2006 tavaszára tervezett népszavazás várható eredményét. Az angol közvélemény többsége jelenleg határozottan elutasítja az alkotmány elfogadását, valamint az eurózónához való csatlakozást. – Munkatársunktól

•

•

Oroszország kontra EBESZ

Moszkva és a bécsi székhelyû Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet között az utóbbi hetekben felhõssé váltak a kapcsolatok. A két fél ugyanis nem tudott megállapodni a Csecsenföld és Grúzia határán állomásozó EBESZ-megfigyelõk január elsején lejárt mandátumának a meghosszabbításáról, mivel orosz vélemény szerint missziótevékenységük teljesen eredménytelen volt. A múlt év szeptember elsején történt beszlani tragédiát követõen a moszkvai vezetés fenntartja magának a jogot arra, hogy bárhol és bármikor lecsapjon a terroristákra. A gyanús elemek Oroszországba való beszivárgásának megakadályozását célzó, a kaukázusi hegyekben 1999 óta fegyvernélküli szolgálatot teljesítõ megfigyelõk száma kezdetben 145 volt, ami anyagi okok

miatt elõbb 90-re, majd 65 fõre csökkent. Richard Murphy, a szervezet szóvivõje szerint Grúzia és az önállóságra törekvõ Abházia illetve Dél-Oszétia határait ellenõrzõ EBESZ-miszsziót nem érinti az említett döntés.

Ukrajnai tapasztalatok alapján Oroszország azzal vádolja az EBESZ-t, hogy megfigyelõi más mércét használnak a keletilletve nyugat-európai vagy az USA érdekszférájához tartozó országokban rendezett választások eredményeinek az értékelésénél. Oroszország elégedetlenségét az is mutatja, hogy képviselõi december 30-án nem fogadták el az EBESZ 180 millió dollárra tervezett 2005. évi költségvetését. A szervezet ezért a tavalyi költségvetés szerint dolgozik az idén is, és újabb feladatokat egyelõre

nem vállal. Hasonló eset már 2002-ben is elõfordult, amikor Moszkva kifogásolta, hogy az EBESZ közömbösen szemléli az észt- és a lettországi orosz kisebbség jogainak a korlátozását. Az európai országokon kívül az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetnek a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok valamint az USA és Kanada a tagjai. Az 55 állam képviselõi döntéseiket egyhangúlag hozzák. G. T.

2005_03sz.qxd

1/19/05

12:35

Page 3

BELÜGY–KÜLÜGY

2005. január 21.

A KORMÁNY ÖNÉRTÉKELÉSE

A kormány elsõ száz napjának értékelése igazi gyõzelmi jelentés. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve... De vajon kinek gyõzelem?

Jöttek, láttak... Elõször összegezzük ezeket a látszólagos eredményeket. Mondhatnám azt is, próbáljuk kormányzati oldalról nézni a politikát, beleélvén magunkat az õ helyzetükbe – bár ez nekünk elég nehéz lesz, mivel velük ellentétben, mi minden nap szembesülünk az élet realitásával. Azzal a fagyos szegénységgel, amely az országban uralkodik. Azt mondja Lendvai Ildikó: nagy eredmény az új adópolitika, amely igazságosabbá teszi a közteherviselést. Mérsékelvén a kis- és középjövedelmûek adózását. Draskovics Tibor is azzal büszkélkedik, hogy sokkal jobb helyzetben van a dinamikusan fejlõdõ magyar gazdaság, mint eddig bármikor. És ami a legszebb – szerinte –, hogy folyamatosan áramlik be a mûködõ tõke az országba. De amire a legbüszkébbek,

FÁTÓL FÁTÓL AZ AZ ERDÕT... ERDÕT... Gyurcsány Ferenccel az élen, az új lakáspolitika, az úgynevezett Fészekrakó program, amely – szerintük – megkönnyíti a fiatalok lakáshoz jutását. Több százezer fiatal – mondják – juthat így otthonhoz. Egyszóval sikeresek voltak a kormány gazdaságpolitikai intézkedései – mondotta a miniszterelnök január 16-án. – A bérek megtartották reálértéküket, és csökkent az infláció. De bármennyire is sikeresnek és eredményesnek ítélte a kormány elsõ száz napját a miniszterelnök úr, nekem egészen más a véleményem. Mert hiába jöttek és láttak az urak... egyáltalán nem gyõztek!

Álomvilág Hiába mérséklik valamenynyivel – majd – az adókat, az áremelések most vannak itt. Egy vidéki egyszerû család talán éppen ezen a reggelen gondolkodik azon, hogy vehet-e egy új gázpalackot, hogy egyáltalán fõzni tudjon. Vagy

netán fûteni, mondjuk palackos kályhával, hiszen olyan hidegek az éjszakák, hogy még a varjak is lefordulnak a fákról. És az áramdíjemelés még csak ezután következik! Dehát örülnünk kellene, mert állítólag jobb helyzetben van a gazdaság – biztosan ezért is zárják be az egri dohánygyárat és még jó néhány más üzemet. Munkások ezreit csapva az utcára. Sebaj, mert a tõke folyamatosan áramlik befelé, de vajon tud-e újabb munkaalkalmakat teremteni? Ám addig is, egyik végkiárusítás a másik után, egymás után mennek tönkre, zárnak be a boltok, és verik dobra harmad, negyed áron a cipõ-, nadrág- és ruhakészletüket. Mert bizony Draskovics fejlõdõ gazdasága a kisés középvállalkozásokat sem kíméli. És mily furcsa! Még az amerikai gyorsétterembõl is eltûnt az internetes számítógépeknek majd a fele. Az egyszerû ember elgondolkodhat azon, hogy ebben a bizonytalan világban érdemes-e

„fészket” rakni? A kormány szerint igen, a való élet viszont megint csak mást mond. Mert vajon melyik az a fiatal szegény család, amelyik ki tud fizetni az új lakására – tartósan – havi 50-60 ezer forintos törlesztõrészletet? Mondjuk vállalva két gyereket, esetleg havi minimum 200 ezres fizetéssel? Hát hol élnek ezek az úriemberek? Vajon egy országban velünk? Vagy talán az álomvilágban? Mert hiszen erre utal ez a fantasztikus gyõzelmi jelentés az újabb elsõ száz napról...

Az utolsó fillérüket is Miközben január elsejétõl elkezdõdött százezer ember vagyonának az elárverezése! Az APEH ugyanis szerzõdést kötött a Bírósági Végrehajtók Kamarájával, a magánszemélyek adó- és adójellegû tartozásainak a behajtására. Dr. Krejniker Miklós, a kamara vezetõje azt nyilatkozta, hogy a becslése szerint százezer (!) ügyet érint ez a megállapodás. Elõször

megpróbálják leemelni a tartozás összegét az adós bankszámlájáról. Aztán lefoglalják az ingóságait, még a mobiltelefonját is. De végrehajtást rendelhetnek el az adós lakására vagy házára is, így ezeket árverésen értékesítik. Elkezdõdött tehát a szegény emberek utolsó vagyonkájának az elárverezése, mert õk már annyira szegények, hogy nem tudják kifizetni az adósságaikat sem. Ami egyébként a többszöröse az eredeti adósságnak, mert a végrehajtó kiadása és munkadíja alaposan megnövelik a fizetendõ összeget. A behajtott pénzt elsõsorban a végrehajtás költségeire számolják el. Milyen paradox helyzet ez! Akinek elárverezik mindenét, még õ fizeti a végrehajtót is, éppen azt, aki a nyakára teszi a kést.

A valódi mérleg Tisztelt kormány! Nem a nagyképû gyõzelmi jelentésekre van ebben az országban szükség! Hanem arra, hogy odafigyeljenek az emberekre! És tisztában lenni végre azzal, hogy a nép túlnyomó többsége – nem üzletember! És õket – nagyon is bölcsen – elsõsorban az alábbi alapvetõ dolgok ér-

3

deklik: legyen munkájuk, kenyerük és legyen hol lakniuk! Minden más csak ezután következhet. És éppen ezektõl a dolgoktól fosztják meg õket. Ha a kormány már nem segít nekik, legalább ne tegyen keresztbe! És ne kedvezzen unosuntalan csakis a nagytõkének, mely már nyíltan hadat visel a nép ellen. El akarván venni tõle mindent. Még a fedelet is a feje fölül. Mert például egy mobiltelefon-elõfizetésbõl manapság már könnyen lehet akár házelárverezés is. Amit a telefontársaság indít el, az elõfizetõ adósságainak felhalmozódása esetén. A kormány elsõ száz napjának tehát a valódi mérlege a következõképpen néz ki ebben a kettészakított országban: Az egyik oldalon áll a könynyezõ családanya, akit a mobilszolgáltatónak tett hûségnyilatkozata csapdába ejtett, s ezért elárverezték a házát – vele szemben pedig a másik oldalon a magabiztos és könyörtelen bírósági végrehajtó, a hatalom képviseletében. Aki az új végrehajtási törvényre hivatkozik. Abban pedig az van, hogy behajtáskor nem az adós jövedelmére, hanem az ingatlanára helyezik a hangsúlyt! Hát ilyen a Gyurcsány-kormány mérlege. Egyik oldalon bálozó üzletemberek, a másikon pedig zokogó családanyák, és otthonukat vesztett éhezõ gyermekek.

* Nos, ha a fent leírt valódi mérleg ismeretében valaki mégis úgy gondolja, hogy tényleg sikeres volt a kormány elsõ száz napja, annak szerintem probléma van a szemével. Mert nem látja a fától az erdõt. Ám ha egyszer körülnézne végre, talán észrevenné a szélvihart is, mely egyre-másra pusztítja a fákat. Fort András

Dollármanipulációk – a világ becsapása Tények a dollárról: az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje 2002-ben 550 milliárd dollár volt, 2006-ra 825 milliárdot prognosztizálnak, ez a GDP 6,4 százaléka. Az USA nettó államadóssága 5200 milliárd dollár. A világ nemzeti bankjainak zöme dollárban tartja a tartalék valutáját, ez a magánbankokban és privát zsebekben lévõ összegekkel együtt 11 trillió dollár körüli összeg. (Trillió = 10 a 18-ik hatványon.) A világ összes pénzmennyiségének 75-80 százaléka dollár. Végül fontos adat: az utóbbi 30 évben a Földön elõállított javak megnégyszerezõdtek, a forgalomban lévõ pénzmennyiség a negyvenszeresére emelkedett. A dollár uralkodó szerepét a következõk teszik lehetõvé.

•

Az USA finánctõkéje az általa ellenõrzött nyersanyagtermelõket kényszeríti arra, hogy kizárólag dollárért adjanak el. Ha nem, akkor esetleg terroristáknak minõsítik õket, mint az iraki diktátort, vagy megdöntendõ diktatúrának, mint Venezuelát.

•

Más országok nemzeti bankjait nemcsak arra kényszerítik, hogy a tartalékvalutájukat dollárban tartsák, hanem szelíd vagy kevésbé szelíd eszközökkel arra ösztönzik, hogy aranyukat eladják vagy kölcsönadják az USA Szövetségi Bankjának (FED). Ez utóbbi azt jelenti, hogy a pénzmennyiség rohamos emelkedése miatt egyre aktuálisabb valutareformnál az aranyár mondjuk tízszeresére emelése az évszázad üzlete lesz a FED számára.

•

A növekvõ dollártömeg nyomtatása csak a papírköltségbe kerül az amerikai finánctõkének, és gyakorlatilag az egész világon bármit megvehet ezen a pénzen. A pénztömeg növekedése természetesen az USA kormányának is hasznos, sokkal többet költhet, mint a bevétele. Parányi túlzással állíthatjuk: az USA külföldi adóssága (kereskedelmi deficitje) azt jelenti, hogy valódi tárgyi értékeket vásárol értéktelen papírfecnikért.

•

Kína, Japán és számos más ország érdekelt abban, hogy exportáljon az USA hatalmas piacára, ahol a rendkívül alacsony kamatláb (két százalék alatt) a hitelbe történõ vásárlást is ösztönzi. Ha ez az exportlehetõség megszûnne, jelentõs recesszió és munkanélküliség alakulna ki. Ezek az Egyesült Államokba exportáló országok a szállításaikért ka-

pott dollár egy részét tartalékvalutaként megtartják, ez részben üzleti kikötés – tehát gazdasági kényszer –, részben a dollárprés papírözönének egy bizonyos hányadát lekötik. Az ügyes amerikai politika és propaganda elhiteti, hogy ezzel a dollár értékcsökkenését gátolják, azaz árujukért jó valutát kapnak és egyre növekvõ dollártartalékuk nem veszti el értékét. Ez az utóbbi mondat elméletileg igaz lehetne. Amennyiben a termékek mennyisége négyszeresére nõtt, a pénzmennyiség negyvenszeresre, de ennek zömét a világ bankjai páncéltermekben õrzik, akkor nem feltétlenül kell tízszeres inflációnak – a dollár tízszeres értékcsökkenésének – bekövetkeznie. A valóság azonban sokkal sötétebb. Az utóbbi három évben a dollár értéke például az euróval szemben 35 százalékkal, a jenhez képest 24 százalékkal vesztett értékébõl. A dollár leértékelõdése duplán sújtja a többi országot. Azok az országok, amelyek valutája erõsödött a dollárhoz képest, kevesebbet és drágábban exportálnak az Egyesült Államokba. (Legrosszabbul a hatalmas exportú németek járnak. Ez a fõ oka a recesszió-közeli gazdasági mutatóiknak.) Az USA viszont olcsóbban exportál, javul a kereskedelmi szaldójuk. (Nem csökken a deficit, de lassabban nõ.) Azok az

országok sem járnak jobban, amelyek (például Kína) a dollárhoz kapcsolják valutájukat. Az exportjuk ugyan nem drágul, de valutájuk értéke azonos sebességgel csökken a dollárral, nõ az infláció, és ha a dollár bukik, vele buknak. Az amerikai finánctõke és az USA adminisztrációja számára az a nagy találmány, hogy a dollár értékcsökkentésével másokat károsítanak: akiknél a dollármennyiség 75-80 százaléka van, és egyben értéktelenítik, azaz csökkentik a horribilis külföldi adósságukat. Tehát az adós határozza meg, hogy menynyit törlesszen, ha egyáltalán. Ezért nagyon valószínû, hogy a dollár bukik. A brit hetilap, a The Economist a dollárról szóló cikkének „az eltûnõ dollár” címet adta. Fred Bergsten, amerikai közgazdász a Der Spiegelnek adott interjúban kijelentette: „Az nem kétséges, hogy a dollár nevû lufi kipukkad. Csak az a kérdés, hogy mikor és mekkorát durran.” A Frankfurter Rundschau kommentárjában megjegyzi: „Az ázsiaiak napi egymilliárd dollárt vásárolnak, hogy valutájuk ne erõsödjön, mint az euró, mert akkor az exportra támaszkodó gazdaságuk összeomlik. Csakhogy ez nem mehet a végletekig, és akkor világméretû válságot okoz a dollár csõdje. Annál azonban még a jelenlegi helyzet is jobb.”

A dollár leértékelõdése tehát nem fog megállni. A világ nemzeti bankjai és a dollárral rendelkezõ magánszemélyek kénytelenek lesznek felismerni – ha még nem tudják –, hogy a dollár nem érték, csak az érték ígérete. Nem valódi érték, hanem az érték reménye, mint a

tõzsdei részvények, amelyekkel lehet nyerni és bukni. A dollár értékének reménye a bizalmon nyugszik, bizalmon a világ legkegyetlenebbül önzõ, de legerõsebb finánchatalma iránt. Pesti Lajos

2005_03sz.qxd

1/19/05

12:35

Page 4

AKTUÁLIS

A PÁRTÉLET HÍREIBÕL ÁLLÁSFOGLALÁS

a 2005. évi költségvetési törvény közoktatást érintõ néhány kérdésérõl A Munkáspárt Közoktatási Bizottsága sajnálattal tapasztalja, hogy a kormányzat a szakszervezetetek egy részének támogatása mellett a 2005. évi költségvetési törvény által a közoktatást a korábbinál is súlyosabb, ellehetetlenült helyzetbe hozta. A Munkáspárt Közoktatási Bizottsága, úgy ítéli meg, hogy: – a kormány a parlament látványos asszisztálása mellett gõzhengerszerûen gyalogolja le a társadalom egy-egy szeletét. Teljesen indokolatlanul szakmai törvényeket, így a közoktatást jelentõsen meghatározó Közoktatási, illetve a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt az éves Költségvetési törvénnyel felülír. Ez alattomos törvényhozás. Az emberek azt hiszik, a költségvetési törvény vitájakor a pénzen vitatkoznak a képviselõk, és kiderül (ha kiderül), hogy mindenféle ágazat törvényeit változtatják meg, lényegüket érintve, mûködõképességüket veszélyeztetve, az érintett szakma sajátos érdekeinek teljes mellõzésével. Míg az oktatási törvény változtatásakor hosszan vitáznak a „szakértõk”, sorra jelennek meg szakmai és állampolgári vélemények a sajtóban és talán sokakat áthat a vita elõbb-utóbb – addig a költségvetési törvény megalkotásával mindenfajta egyeztetés nélkül át lehet írni akár az egészet. Ez alattomos, cinikus eljárás, és mindent kifejez a mai politikai állapotokról. A Munkáspárt Közoktatási Bizottsága szerint ez a szakmai munkát a lényegében zavarja meg, gyengíti a jogbiztonságot. Ezzel a lépéssel lényegében az adott társadalmi rétegek véleményérõl teljesen lemondva, a szakmára ránehezedve a szakma, és ez által a társadalom elleni támadások, bûnök sorozatát követik el. A jelen törvénymódosítások tovább folytatják annak deklarálását, hogy sem a pedagógus mint dolgozó ember, sem az iskola mint a társadalom számára fontos intézmény nem jelent többet, mint állami kiadást, amelyrõl évrõl évre a költségvetési törvényben, de év közben akár egyéb törvényekben és rendeletekben, vagy akár az oktatásban mûködõ hatósági jogosultságú intézmények (OKÉV) friss ötleteivel is szabadon lehet ga(rá)zdálkodni. – a Munkáspárt Közoktatási Bizottsága a nyugdíjba menetel tisztes biztonsága mellett megdöbbenve tapasztalta, hogy egy költségvetési törvény felülírta a közalkalmazotti jogviszony szerkezetét. Zavaró az a diszkrimináció, hogy a 65. életévet betöltött közalkalmazott jogviszonya mindenfajta megnyugtató, az érintettek által kezelhetõ átmenet nélkül megszûnik. Ez a döntés zavart okoz pedagógus, szakoktató és az iskolák mûködését segítõ kisegítõ dolgozók folyamatos munkavégzésében, némely iskola mûködését egyik napról a másikra tönkreteheti. Az elöregedett szakmai képzõk átmenet nélküli kiesése a teljes szakképzést megbéníthatja. A Munkáspárt úgy ítéli meg, zavaró, hogy a költ-

ségvetés a tõkejövedelmek adóztatásának bevezetése, illetve a magas jövedelmek szja emelése helyett ezen a ponton akar forrásokhoz jutni. – a Munkáspárt Közoktatási Bizottsága mélyen elítéli, hogy a kormányzat sajátos falánkságának bizonyításaként egy ügyes formai trükkel (bevezetésre került a „külön juttatás”) a közalkalmazottak 600 000-es táborától a 2004. évi tizenharmadik havi jutalmat a rendszer két lépcsõs megszüntetésének eredményeként megvonta. Ez a lépés a közalkalmazotti dolgozó körben a 2004. évben lényegében 7 százalékos bércsökkenést eredményez. A dolgozók ma a kozmetikázások miatt az anyagi veszteségüket még nem vették észre. A gondok a nyugdíjba menetelkor vagy pályaelhagyásnál fognak felszínre kerülni, hisz az egy hónap hiánya ekkor fog konkrétan jelentkezni. – a Munkáspárt Közoktatási Bizottsága megdöbbenve tapasztalta, hogy a kormányzat kezdeményezésére az Országgyûlés lényegében megszüntette a középfokú oktatás szerkezetébe illesztett második szakma tanulásának ingyenességét. Politikailag hibásnak, sõt felelõtlennek tartjuk, hogy az egyszerû emberek gyermekei számára a kormányzat a több lábon állás lehetõségét lényegében megszüntette. Ez a fajta költségvetési éhség szûklátókörûséget jelez. Szakmailag hibás, hogy a bolognai folyamatra való hivatkozással az oktatási kormányzat az OKJ-s képzést a felsõfokú képzési rendszerhez akarja kötni. A Munkáspárt fontosnak tartja, hogy az adott megyei munkaügyi elõrejelzésekkel összhangban, az adott terület önkormányzati iskolarendszerében történjen valóságos szakmai szükségletet kielégítõ igényes, korszerû szakmai képzés. A Munkáspárt Közoktatási Bizottsága szükségesnek tartja, hogy a közoktatásban álljon vissza a nyugalom! A szakmai törvények szakmai vitákon keresztül módosuljanak! A tanár – a közalkalmazottak egészével együtt – kapjon megnyugtató biztonságot! A kormányzat az általa meghirdetett több lábon állás gyakorlatát kicsinyes pénzügyi érdekbõl ne szûkítse! Mert az a legkevesebb, hogy mi lesz a pedagógusokkal mint közalkalmazottakkal, vagy mi lesz az összes közalkalmazottal, vagy mi lesz akár az általuk mûködtetett egész intézményekkel. Ezek „mindössze” létkérdések, szemben azzal a sorskérdéssel, hogy vajon mi lesz abból, ha egy ország tudatosan felszámolja az oktatási ágazatát. Ki diktálja ezt nekünk, és mire fogja használni? Budapest, 2005. január 12. A MUNKÁSPÁRT KÖZOKTATÁSI BIZOTTSÁGA

Évfordulós ünnepség Csongrádban A Munkáspárt fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából Szegeden január 13-án tartott születésnapi ünnepséget a párt Csongrád megyei szervezete. Nagyvári László megyei elnök megnyitója után Németh János, a dél-alföldi versmondó egyesület elnöke Ady Endre, József Attila költeményeit szavalta. Ezt követõen Vajda János, a Munkáspárt alelnöke mondott ünnepi

köszöntõt, amelyben egyebek között kiemelte a Csongrád megyében mûködõ szervezetek eredményes munkáját. Kitüntetések átadásával folytatódott a program. Vajda János elõször azokat a fiatalokat köszöntötte, akik a nemrég alakult Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség szegedi csoportjába beléptek, s átadta nekik a tagsági igazolványokat.

A párt alelnöke a Munkáspárt Arany Díszjelvény kitüntetést nyújtott át Dudás Imrének, Nyámádi Gábornak, Hegyaljai Valdemárnénak, Szörfi Mihálynak, Rákász Jánosnak, dr. Krajkó Gyulának, Havránek Ferencnek, Bóka Istvánnak, Rehák Józsefnek, Rozgonyi Tibornak. Huszonketten kapták meg a Munkáspárt díszoklevelét. A párt megyei elnökségének tárgyjutalmát kiemelkedõ munkájuk elismeréséül hatan vehették át. – Tudósítónktól

A nagybaracskai pártszervezet levele a KB-nak Tisztelt Központi Bizottság! Értesítjük Önöket, hogy megkaptuk a Baranya megyei elnökség levelét és aláírásgyûjtõ íveit az elõre hozott pártkongresszus ügyében. A 2004. december 23-án megtartott ünnepi taggyûlésen felolvastam, és megkérdeztem, hogy ki támogatja a levél tartalmát. Egyhangúlag elutasították Fratanolo János elnök levélrészének tartalmát.

Azonnal hat fõ párttagunk bejelentette, hogy kilép a pártból, ha ez így folytatódik, a 24 párttagból senki nem írta alá az íveket és nem is támogatja az elõre hozott kongresszust. Párttagságunk a Munkáspárt 20. Kongresszusán elfogadottak alapján kívánja a jövõben is munkáját végezni. Mi elhatároltuk magunkat a párt Szervezeti Szabályzatot sértõ, a párttevékenységet veszélyeztetõ maga-

tartásról. Féltjük a pártunkat a széteséstõl, nem akarunk a jobboldali pártok sorsára jutni. Szeretnénk, ha Baranya megye és az õket támogatók is ekként gondolkodnának. Továbbá tájékoztatásul közlöm, hogy a nagybaracskai pártszervezeten belül megalakítottuk a Létminimum Alatt Élõk Társaságát 12 fõvel. Elnöke én vagyok, titkára Skutera István, gazdasági felelõse Mesterné

Sallai Mária. 2004. október 14-én Molnár Gézáné, a LAÉT elnöke fogadott és egy kistehergépkocsi bútort, gyermekcipõt, ruhanemût, felnõtt ruhanemût adott, amellyel 24 családot láttunk el. Ez évben is élünk e lehetõséggel, ott segítünk, ahol tudunk. Molnár Ferenc Nagybaracska (Bács-Kiskun megye)

Életkezdés – érzelmi Talán csak a meghívottak egyharmada vehetett részt az ünnepségen, ahol kiosztották az okleveleket és a támogatásról szóló elismerést. Az ok egyszerû: az esemény délután volt és a munkahelyrõl nem szabadulhattak az érdekeltek. Pedig a Pest Megyei Önkormányzat kitett magáért, mind a vendéglátásban, mind az összegekben. A közgyûlés – immár második esztendeje – tekintélyes summát, mintegy 25 millió forintot szánt az „elhagyott” fiatalok életkezdési segélyezésére. A megyében csaknem kétezer állami gondozott él. Olyan fiatalok, akik vagy árvák, vagy a család anyagi helyzete, esetleg korábbi veszélyeztetés miatt szorulnak társadalmi gondoskodásra. Velük a törõdés a felnõtté válásig, hivatalosan 18 éves korukig szól. Esélyük a sikeres életkezdésre sokkal kisebb, mint azoknak, akik családban nõttek fel. S hogy minél igazságosabban, a tényleges helyzetnek megfelelõen jusson a 25 millió a hatékony segélyre, pályázatot hirdetett meg a megyei önkormányzat. Erre 116-an jelentkeztek – különbözõ érvekkel –, s hatvannyolcan jutottak jelentõs anyagi segítséghez, kétszázezer forinttól több mint egymillióig!

gondozottakat foglalkoztat. Mikó Margitnak hívják, Szilasligeten van épületgépészeti cége. – Kényszervállalkozó vagyok. Az élet kíméletlen volt velem. Alig helyezkedtem el, amikor megszûnt a vállalat. Az utcára

Jól jön a pénz Sokan, talán mind (?) a fóti gyermekváros neveltjei voltak. Egyikük Vígh Gizella jelenleg kismama. Valamikor hat testvérével került állami gondozásba. Fóton lett emberré, elvégezte a vasútforgalmi technikumot, s éppen gyesen van a kislányával. Immáron több mint két éve. – A Keleti pályaudvaron voltam vezetõ jegyvizsgáló – mondja –, idén nyáron megyek vissza megint. Fiatalasszonyként távolsági vonatokon dolgoztam, fõleg dunántúli járatokon. Gyõr–Fehérvár–Veszprém kedvelt városok, gyakorta éjjel is szólított a kötelesség. Szeretem a munkámat, de szeretem a kislányomat is. Õt az óvoda, engem más beosztás vár a nyáron. S ami a fõ, kollégáim, a munkahelyem visszavár. – Mibõl él, milyen az anyagi helyzete? – A gyesre havi 26 ezret, gyerektartásként 14 ezret kapok és 30 ezer forint az albérlet. Bizony jól jön a megye támogatása, a 200 ezer forint. Mosógépet, hûtõszekrényt, miegymást veszünk rajta. Egy kicsit könnyebbé válik az élet. A pályázat célja az volt, hogy olyanok kapják meg a segítséget, akik okosan tudják felhasználni. Vagyis nem felélik, hanem általa elõbbre jutnak, így a kezdet nyer jelentõs segítséget. Márpedig ez a kezdet igen ingoványos. Errõl beszélt egy asszony, aki hajdani

kerültem, tele energiával, munkakedvvel. Nem hagytam magam legyûrni. Megalakítottam a céget és most olyanokat foglalkoztatok, akik szintén szembeszállnak a nehézségekkel.

Az utca várná õket – S talál olyanokat? – Találok, itt van például Mohácsi Csaba, az alkalmazottam, fóti gyerek. Együtt jöttünk az ünnepségre, õ kapja a támogatást. Véleményem szerint többet kellene törõdni velük, azokkal, akik nem ismerik a pénz értékét. Megkapják például az összegyûjtött családi pótlékot, mintegy kétszázezer forintot. Ha nincs mögöttük, mellettük valaki, a pénznek hamar a fenekére vernek. Várja õket az utca, ezer csábításával és veszélyével. Meg akik utaznak a pénzükre. Pártfogóra lenne szükségük, szervezetten, bár ez államilag aligha biztosítható.

2005_03sz.qxd

1/19/05

12:35

Page 5

TÁRSADALOM–GAZDASÁG

mi háttérrel z ó n . . r a

Szép, nagy darab ember Bangó Attila. Felesége Pogány Zsuzsa helyett is õ beszél. – Áldás a gyermekváros, csak ne jusson eszébe senkinek privatizálni – aggályoskodik. – Az óvodát már ott jártam, a Mátyásföldi bölcsõde után. A szüleimet nem ismertem. Viszont kijártam az általánost, Pesten a szakiskolát, most szobafestõ vagyok és tagja a józsefvárosi roma kisebbségi önkormányzatnak. Sokat dolgozom a romákért, fõleg szociális téren. Ahol tudok, segítek, végzem a környezettanulmá-

2005. január 21.

5

A közterület is a miénk

Budapest területén a Fõvárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF Rt.) a XVII. kerületben rendelkezik a legnagyobb takarítási felülettel, 1448 ezer négyzetméterrel. Ezt a munkát 26 fõ végzi nap mint nap, idestova 14 éve Ötvös Sándorné irányításával. Munkaidejük reggel hat órától délután két óráig tart, 2280 forint nettó bérért. Alkalmi munkások, így aztán a bérüket a munka elvégzése után naponta kapják meg. S hogy ez a létszám sok vagy kevés, azok ítéljék meg, akik nem tudnak egy máig is érvényben lévõ szabályról – köztisztasági rendelet –, mely elõírja a lakóházak tulajdonosainak az elõttük lévõ terület, járda rendszeres takarítását. Ez pedig éppúgy vonatkozik családi- vagy társasházra, tízemeletes panelházra is, mely elõtt reggel nyolc óráig az ott lakók kötelesek a járdát tisztára söpörni, télen pedig a havat eltakarítani. A kerület nagy része kertes házas övezet, s a házak elõtt gyakoriak a gyümölcsfák, melyeknek gyümölcse éréskor a földre potyog és bármily furcsa, súlyos balesetet is okozhat. Ötvösné mondott is egy megtörtént esetet: idõs házaspár egyik tagja – miközben az utcán, járdán sétáltak és gyönyörködtek az itt lévõ meggyfák látványában – elcsúszott és hatalmasat esett a lehullott és szét-

kenõdött szemeken és lábát törte. Miután volt balesetbiztosítása, a biztosító fizetett, de a kárt a ház tulajdonosára hárította és tõle hajtotta be. Az FKF Rt. állandó munkásai között sok szakma képviselõi találhatók. Nagy részük különféle okok miatt lett kénytelen ilyen munkát vállalni, de egyikük sem alkoholista – bár lehet, hogy valamikor az volt –, mert az alkalmazási szabályok ezt eleve kizárják. Az utca veszélyes üzem, nem véletlenül hordanak feltûnõ színû munkamellényt, akik ilyen munkával foglalkoznak, csak józan állapotban tehetik ezt. Így aztán a hajnali munkakezdés szondázással kezdõdik, mert az „ördög” azért nem alszik, s ez a nap folyamán többször megismétlõdik. Az rt. dolgozói úgynevezett kézi úttisztítást végeznek, feladatuk például a buszmegállók-

ba található szemetesdobozok ürítése is, de szinte lehetetlen helyzetben találják magukat, ha egy park környékének lehullott leveleit kell eltakarítani, mert a parkok tisztítása nem az õ feladatuk. A parkok takarítását, karbantartását magánvállalkozók végzik, akik a lehullott avart szép nagy kupacokba gyûjtik, aztán jön egy aprócska szél és lehet az egészet kezdeni elölrõl. A szétszórt avar egy része viszont az rt. által tisztítandó felületre kerül vissza, így aztán nekik kell összegyûjteni. S hogy ez ne így történjen, annak feltétele, hogy a parkfenntartó társaság minél hamarabb, lehetõleg azonnal elszállítsa, amit kupacokba hordott. Az avarhulladékról még csak anynyit, hogy a kertekben felgyülemlett levelek összegyûjtésére a XVII. kerületi önkormányzat ingyen és bérmentve 26 ezer (!) zsákot biztosít a tulajdonosok részére. Sok gondot jelentenek az illegális szemétlerakók is, melyek egyáltalán nem számítanak ritkaságnak a fõvárosban, így ebben a kerületben sem. Kezelhetõségük egy másik problémát is felvet, ez pedig az,

hogy ezekben rengeteg a kidobott festékesdoboz, melynek környezetkárosító hatását azt hiszem, nem kell részleteznem. Ezzel kapcsolatban Ötvösné megpróbált egy olyan kezdeményezést, mely szerint a festékeket és azok tartozékait forgalmazó boltok vezessenek nyilvántartást a nagymennyiségben vásárlóikról, hogy ezután lehetõség legyen olyasforma számonkérésre, vajh hová tüntették el a már említett üres dobozokat. Egyelõre úgy tûnik, ötlete, kezdeményezése nem talált megértésre, mint ahogy az

sem, hogy találjon egy olyan lerakót, ahol az ilyen jellegû hulladékot befogadnák. Egyre jobban terjed új kezdeményezésként a szelektív hulladékgyûjtõk használata, különösen a fõvárosban. Ezek a gyûjtõládák is hozzájárulhatnak, hogy szemetelési szokásainkon végre változtassunk. Szomorú tény, hogy szemetelni azt tudunk, de eltüntetésében már nem vagyunk partnerek, pedig hát ennek megoldása létérdekünk... Veégh Ádám

A téli melegben elszaporodtak a kártevõk a földeken a -

, . k . a e r g -

nyokat a kérelmeikhez. De ahol szükséges, kifestem ingyen a lakásukat... – Szakmai és társadalmi munka? – Úgy van, belõlem is a társadalom faragott embert. A romák azonban sokszor rosszabb helyzetben vannak, s nem is mindig saját hibájukból. Rászorulnak a segítségre. S nem tudni, a segítség mely formája adja meg az új esélyek lehetõségét. Nem sajnálom értük az idõt, a fáradtságot. Azokról van szó, akiknek a boldogulását fontosnak tartom.

Akiket Békésbe hív az élet Ilyen fiatalemberre lenne szükség, sokra, mint Bangó Attila. Tisztes ipart mûvel, családja van, 16 éves a fia és kétéves a kislánya, velük együtt nyolc gyermeknek ad kenyeret. Persze még nevelést, iskolát, emberséget. De gondja a saját nemzetisége is, a cigányság sorsát a szívén viseli. Mint mondja: a felemelkedésükért szükséges és érdemes munkálkodni. Szabó Gábor a feleségét kísérte el a támogatásért. Szintén albérletben laknak – és a pénzt egy gyomaendrõdi telekvásárlásba fektetik, amelyre építkezni szándékoznak. Ma negyvenezer forintot fizetnek a lakásért, ez egy évben félmillió forint. Inkább a sajátjukban laknának. Nem számíthatnak a kerületekre, önkormányzatokra, nincs meg a Pesten szükséges öt esztendei itt lakás. Lassan „átépítik” az életüket, mennek Békésbe, ahol az apósáék laknak. Új élet, új lehetõség – reményeik szerint – vár a hajdani fóti gyerekekre. Kívánjuk, sikerüljön nekik. Küzdjenek meg eredményesen az életükért. Neveljék gyermeküket gondtalanabbul, mint amilyen osztályrész nekik jutott... Mártonfy Mihály

Az emberek többsége szekrénybe tette a bundát, kucsmát, könynyû tavaszikabátban, s csizma helyett félcipõben jön-megy az utcán. Január elején s közepe táján is országszerte majdnem megdõlt a melegrekord. Nekünk kellemes a rendkívül enyhe idõ, de arra voltunk kíváncsiak, hogy a korai tavasz miként hat a mezõgazdaságra. Csongrád megye falvaiban élõkkel arról beszélgettünk, hogy a veteményekre milyen hatással van az ilyenkor szokatlan idõjárás. A Szegedtõl tízvalahány kilométerre található Klárafalva határában közelebbrõl szerettem volna megnézni, hogy miként csírázik a búza, de az elsõ lépés után a szántóföldön elakadtam. – Olyan nagy a sár, hogy nekem sem sikerülne – mondta a hátam mögött egy fiatalember. Bekísért a szemközt levõ, traktorokkal teli kocsiszínbe, ahol bemutatkozás után Kulcsár Róberttel beszélgettünk. – Kié ez a géptelep? – Az enyém. 1992-ben Mátrafüreden az erdészeti középiskolában érettségiztem, aztán hazajöttem, s azóta egyéni vállalkozó vagyok. Mezõgazdasággal foglalkozom. – Miket és mekkora területen? – Százötven hektáron búzát termesztek, kukoricát nyolcvan, napraforgót hetven hektáron. A fele terület saját tulajdonom, a másik felét magánszemélyektõl bérlem. A tavalyi termés jó volt, 8,7 tonna búzát, 9 tonna kukoricát arattam hektáronként, de napraforgóból egy hektár csak két és fél tonnát adott, mert ez a növény a rengeteg esõt nem kedveli. A búzámat és a napraforgómat egy bajai malom megvette. A kukoricát intervencióban adom le. Az ünnepek elõtt voltam Pesten, megkaptam a közraktárjegyeket. A kukorica intervenciós ára tonnánként 102 euró, vagyis 26 000 forint. Addig bértárolják Szentesen a kukoricát. Nem olcsó, mert a tisztítás, szárítás, tárolás a fuvarral együtt tonnánként 5400 forint. – Ha messzebbrõl is, de láttam, hogy szépen csírázik a búzája. Mikor vetette? – Október közepén. A jó idõnek köszönhetõ, hogy jön ki a

földbõl. A kukoricát, napraforgót tavasszal vetem. Remélem, az is olyan szépen fejlõdik majd, mint most a búza. – Örül az enyhe idõnek? – Egyáltalán nem. Fölszaporodtak a kártevõk, fõként a gabonafutrinka, s lerágja a gabona levelét. Az egerek és a bogarak is pusztítanak, s ezzel jelentõs terméskiesést okozhatnak. Jól jönne egy komolyabb fagy, mert a kártevõk kivesznének. A búza sokat kibír, nem úgy mint a gyümölcsfa, mert ha rügyeket hoz és kivirágzik az enyhe fagy is elpusztítja, vagyis elvész a termés. – Más gondunk is van, nem csak az idõjárás. Az uniós földalapú 2004-es támogatásokat eddig nem fizette ki a kormány, pedig ezt az év végéig teljesítenie kellett volna. Egy részét ugyan kifizették, én is kaptam nyolcezer forintot, de az lett volna a jó, ha az egészet ideadják. Ez a huzavona hátrányosan érinti a termelõket, mert kellene a pénz, most elsõsorban mûtrágyára, növényvédõszerre, gázolajra, alkatrészekre. Klárafalváról Makó felé haladva pár perc, s jelzi a tábla:

Ferencszállás. A belterületi út mentén sorakozó meggyfákat néztem, hogy milyen szépen rügyeznek. A ház elõtt idõs aszszony vörös- és fokhagymát, burgonyát árult, de otthagyta portékáit, odajött hozzám, leszakított egy rügyet, s szétnyitotta. – Látja, milyen zöld már belülrõl? – kérdezte. – Csak nehogy fagyot kapjon, mert akkor a termés odavész. Kijött a néni fia Geczó János is, aki bemutatkozás után elmondta, hogy õstermelõ, s hat évvel ezelõtt a kárpótlásból vett hat hektár földet. – Mit termeszt? – Egy hektáron fokhagymát, három hektáron burgonyát, két hektáron búzát. De csökkentem a burgonyát, mert sok vele a munka és nem éri meg. A nagybanin kilójáért húsz forintot adnak, nincs rajta haszon. A búzát egy deszki kereskedõház aránylag jól vette, egy mázsáért 2200 forintot adtak. – Eddig mi került a földjébe? – Õszi fokhagyma. A girizdeket családommal és napszámosokkal tíz kis láncon, vagyis fél hektáron kézzel dugdostuk a földbe. Szép a hagyma, jól fejlõdik, de a bogarak, kukacok nagy kárt okoznak. A hagymalegyek lerakják a petét, s a kukacok belefúrnak a girizdekbe, a termés java részét tönkreteszik. Jó lenne egy nagy fagy, kiirtaná a kártevõket. De nemcsak

a bogarak, kukacok okoznak kárt a mezõgazdaságban, hanem a hozzá nem értõk is. – Ezt hogyan érti? – Az EU-s csatlakozásunk nem szolgálja a mezõgazdaságunk érdekeit. Mi, kistermelõk nem tudunk versenyezni olyan külföldi termelõkkel, akiknek például számítógép vezérlésû vetõgépeik, jól felszerelt, modern traktoraik vannak, s automatikus öntözõrendszert használnak. Én s a hozzám hasonló õstermelõk kézzel vetünk, csövekkel öntözünk. A kistermelõknek a csatlakozás ráfizetés. Akik nagy támogatásokat fel tudnak venni, azok boldogulnak, de a mi helyzetünk lehetetlen. És még nem is beszéltem az értékesítésrõl. Kivisszük a termést a nagybanira, ahol ha el is adjuk az árut, nincs nyereség rajta. A termelési és értékesítõ szövetkezeteknél pedig ráfizetünk. A Móraker szövetkezetnek ötszázezer forintot kell fizetni az éves belépõért, s ugyanakkor nyomott áron lehet eladni a termékeket, a krumpli kilójáért 18 forintot adnak. Az osztrákoknál védett árak vannak. A gazda amikor vet, biztos benne, hogy el tudja adni a terményeit, s tisztában van azzal is, mit fizetnek érte. Nálunk az állam kiengedte kezébõl a szövetkezeteket és csõdbement a mezõgazdaság. A Makóhoz közel levõ Kiszombor külsõ részén egy ház elõtt fiatalember ásott facsemetének helyet. – Látom, szakszerûek a mozdulatai, tehát mezõgazdasággal foglalkozik? – Szüleimmel együtt abbahagytuk jó néhány éve – mondta bemutatkozás után a 25 éves Nagy András. – Azelõtt egy hektáron vöröshagymát, egy holdon tavaszi, a másikon õszi fokhagymát termesztettünk. Aztán szüleim eladták a földet, mert nem érte meg vele foglalkozni. De nem ment egykönynyen, szüleim még próbálkoztak. A földeáki termelõszövetkezettel szerzõdést kötöttek, s

két holdon paprikát termesztettek. Rossz lett a termés minõsége, s apámék a téesznek nem tudták kifizetni a részletet. Felbontották a szerzõdést, megadták, amivel tartoztak, s jelenleg nincs földünk. Annak idején, a nyolcvanas évek elején-közepén húsz-harminc disznót is tartottunk, de most ráfizetés hizlalni, úgyhogy ezt is abbahagytuk. A kormány a mezõgazdaságot ellehetetlenítette. A magyar árut vagy át sem veszik, vagy alacsony áron. Piacot csináltak az országból. A nagy külföldi cégek bejöttek és itt árulnak. Az áruházláncok uralják a helyzetet. A termelõk a portékáikat nem tudják eladni, ezért itt a környéken is a földben hagyják a répát, gyökeret. Rengeteg a kártevõ, errefelé elsõsorban a hörcsögök pusztítanak, de vannak bõségesen egerek is. Mérgezni kellene egységesen olyan anyagokkal, amelyek a környezetet nem szennyezik. De ezek nagyon drágák, a termelõk nem bírják kifizetni.

*** Kocsis László, az FVM Csongrád megyei hivatal falugazdász osztályának vezetõje az idõjárás és a mezõgazdaság összefüggéseivel kapcsolatban elmondta, ha nincs hideg, nem kell a hó. Fagy esetén viszont szükséges, mert hõtakaróként mûködik, vagyis szigetel, a földben tartja a meleget, így a magok nem fagynak meg. Az enyhe tél hátránya viszont az, hogy a tartós fagy hiánya miatt elszaporodhatnak a rágcsálók és más növényi kártevõk, amiket a hideg szokott ritkítani. Az osztályvezetõ azt tanácsolta a termelõknek, hogy várjanak, mert sokat nem lehet tenni. Méreggel nem érdemes beavatkozni, mert ártana a hasznos szervezeteknek. A természetben egyébként önkontroll van, s a biológiai egyensúly helyreáll. Erre utal a ragadozó madarak elszaporodása is. Tarnai László

2005_03sz.qxd

1/19/05

6

12:36

Page 6

VÉLEMÉNYEK

2005. január 21.

Kiszolgáltatott dolgozók A legutóbbi hónapokban több tévémûsor is foglalkozott a hazai multicégeknél dolgozó alkalmazottak mindennapjaival. Valamennyi adásból egyértelmûen az derült ki, hogy az ottani munkások erõteljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak: akadnak például olyan nagyvállalatok, amelyek a munkaszerzõdésben rögzített 8 órás napi munkaidõ helyett akár 10-12 órát is megkövetelnek beosztottjaiktól. Gyakorta elõfordulnak esetek, amikor a munkáltatók a dolgozónak járó szabadsággal vagy a munkahelyen alkalmazott lelki terrorral zsarolják a munkavállalót. Ugyanakkor a cégek kisebb vagy magasabb beosztású vezetõi szinte mindig a haszon- és sikerorientált, nyereségesen, csapatszellemben mûködõ vállalatot állítják fel mintaképül, teljesen egyoldalúan. Egyfelõl ugyanis mentalitásuk a „mindent a cégért” elvére épül: a dolgozótól azt várják el, hogy szükség esetén még a magánéletét is áldozza fel kenyéradó munkahelyének oltárán, szabadidejét lehetõleg a mindenható vállalat igényeihez igazít-

sa, vagy például – ha egy mód van rá – a közeljövõben ne vállaljon gyermeket. Ellenben a cégért élni-halni kész alkalmazottjainak szempontjairól nem igazán esik szó, ami nem is csoda, hiszen sok helyen tilos szakszervezeteket, érdekvédelmi fórumokat felállítani, sõt, ismertek olyan multinacionális vállalatok, ahol a szakszervezeti tagság már önmagában okot adhat arra, hogy a vállalat munkaadói felmondjanak az érdekeit képviselni próbáló dolgozónak. Amennyiben a vezérigazgatók vagy kisebb helyi fõnökök kegyébõl esetleg mûködhet is érdekképviselet, a csupán bértárgyalásra és kollektív szerzõdések kötésére szorítkozó szakszervezet itt sem sok vizet zavar, mivel az országba mindenféle kedvezménnyel becsalogatott, a gazdaságot fellendíteni hivatott multik sokkal inkább diktáló, elõnyös pozícióban vannak, mint a mindennapi betevõ falatért bármilyen körülmények között is dolgozni kénytelen munkásember. B. Deák András

Segítség – Magyarországnak! Csodálatosan szép gesztust tanúsított Magyarország lakossága a távol-keleti földrengéses szökõárt szenvedett országok megsegítésére. Olvasom napilapokban, látom tévécsatornákon a temérdek, sok százmillió forintos adományokról és természetbeni juttatásokról szóló híreket, képeket. Szép! Rövid, másfél hét alatt, hihetetlen odaadásról és együttérzésrõl tett tanubizonyságot kis országunk. A magyarok többsége azonban, sajnos, igen gyorsan felejt – ezt hozzá kell tennem. Elfelejtette, hogy mindig csak õ adott és õ ad. Elfelejtette, azt a tényt, hogy õ is volt és jelenleg is van nehéz helyzetben. Emlékeim szerint az utóbbi években többször sújtotta kis hazánkat hatalmas árvíz. Sok száz, sok ezer ember vesztette el egy életen át épített otthonát, vagyonát, jószágot és tán családtagját. A mai napig sok ezren, még ki tudja, hogy meddig, hol, ki-

nél tengetik életüket, akikben még él a remény, hogy talán egyszer... Ezt is elfelejtettük! Mert bizony megfeledkeztünk arról, hogy a minket sújtó nehéz helyzetekben egy környezõ vagy netán távoli ország sem igen segített. Évszázadokon keresztül kis országunk mindig kétkezi munkájával érte el, amit elért, szinte a mai napig. Mi mindig csak segítünk és mindig csak másoknak segítünk, mások szenvedését enyhítjük, szinte önzetlenül, és közben nem törõdünk, megfeledkezünk közel hárommillió létminimum alá süllyedt honfitársunkról, a nyomorszintre döntött hajléktalanokról és sorolhatnám! Kis országunk történelme során csupán egyszer mondhatott köszönetet külsõ segítségért: 1945. április 4-én! Hát ezt is elfelejtettük... Gondolni kellene egyszer saját magunkra és saját bajbajutottainkra is. K. László, Budapest

HIDEG NAPOK Ha egy szám után két meghatározás található, az elsõ a vízszintesé. MEGHATÁROZÁSOK: 1. Földeák János Védõbeszéd címû versébõl idézünk; az elsõ rész. – ... Departement; az amerikai külügyminisztérium. 2. Rövid, zsinóros férfikabát. 3. Olajbogyó. 4. I. Heródes Agrippa lánya, a késõbbi Titus császár szeretõje. 5. Általános forgalmi adó, röv. 6. Angol tagadószó. 7. Multinacionális élelmiszeripari cég. 8. Hajóépítésre használt hátsó-indiai fa, angol helyesírással. 9. Hazafias Népfront, rövidítve. 10. Ver. 11. Növényi forrázat nincs nélküle. 12. Ilyen nyelv pl. a hindi és az urdu. 13. Mauritániai város. 14. Távbeszélõ. 15. ... cordiale; 1904-ben kötött angol–francia egyezmény, az antant névadója. 16. ... Kuroszava; japán filmrendezõ (1910–98). 17. Öt norvég uralkodó neve. 18. Shakespeare egyik királya. 19. Porció. 20. A sivatag hajója. 21. Görög, oroszul (GREK). – Nehezen megoldható kérdéstõl terhelt. 22. Spanyolország és Vatikán gépkocsijele. – ... és a detek-

Csak a csont jut

Önök írják! Továbbra is várjuk leveleiket, hozzászólásaikat. A túl hosszú írások esetében a rövidítés jogát szerkesztõségünk fenntartja. A rovat természetébõl adódóan egyéni véleményeknek is helyet adunk, vagyis a szerkesztõség nem minden esetben ért egyet teljes egészében a leközöltekkel. Kéziratokat és fényképeket nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.

Hogyan tovább? A kopogtatócédulák összegyûjtése a 2006-os választásokra nagy gond és komoly kihívás lesz, éppen ezért kérem a Központi Bizottságot, hogy töröljék a napirendbõl a belsõ viták tárgyalását. Minden erõvel a választásra koncentráljanak. A kongresszus az eddig gyakorolt módon legyen megtartva. Ne engedjék tovább gyengíteni a pártot! A munkára készüljünk fel, és ne a romboló vitára! Mert a nép nem szereti a vitatkozó pártot. A választások elõtt normális pártokban nincs belsõ civakodás. Most minden erõvel mindenkinek a választásra való felkészüléssel kell foglalkoznia. Fõleg azzal, hogy mind a 176 választókerületben legyen képviselõjelölt. El kell jutnunk minél nagyobb tömegekhez, és ehhez minden eszközt igénybe kell vennünk. A folyamatban lévõ problémákat majd a soron következõ kongresszuson kell elrendezni. Dudás György Budapest

HA ELÕFIZET, OLCSÓBB!

tívek; Erich Kästner regénye. 23. Egyiptomi napisten. 24. Ankara régi neve. 25. Indiai vidék. 26. Mohamedán fejedelmi cím. – Több szintes (épület). 27. Tõrrel sebet ejtõ. 28. Villamos töltésû elemi részecske. 29. ... Alia; az albán Gorbacsov. 30. Egy másik egyiptomi napisten. 31. ... Lai; a vietnami Lidice. – Õrlõüzem. 32. Hasadó (szövet). – Az idézet második, befejezõ része. 33. A tiszteletesné asszony címû regény finn szerzõje (Juhani). 34. Belga–francia folyó. 35. ...-Aviv; izraeli város. 36. ... Hafun; szomáliai hegyfok, Afrika legkeletibb pontja. – Fakerékre való vasabroncs. 37. Zápor, zivatar. 38. Történelmi tartomány Ausztriában és Olaszországban. 39. Mafla. – ... Police; katonai rendõrség Nagy-Britanniában és az USA-ban. 40. Literátor. 41. Titkon figyel. – Balti nyelv. 42. Lendületesen munkához lát. 43. Történelmi idõszak. 44. A végén vívó! 45. Hõ. – Mohamedán templom. 46. A címszereplõ apósjelöltje Erkel Hunyadi Lászlójában (Miklós). 47. Maga elõtt nyom. 48. Cselekedet. 49. Elsõ püspökeink egyike, õ hozta el István királynak a koronát. 50. Pakisztáni származású brit fizikus volt (Abdus). 51. Ártalmas. 52.

Szétpukkantak az utolsó fénygömbök, vége a tûzijátéknak Nagykõrösön is az óesztendõ elmúltával. Ismét itt vannak a hétköznapok, amikor a kormány újabb áremelésekkel és alig egy kilogramm kenyérre elegendõ családipótlék-növeléssel kíván boldog (!) új évet. Várhatna-e jobbat a lakosság kizsákmányolt része ettõl a kormánytól, amely költséges és erõszakos propagandájával ellenkampányolt a december 5-ei népszavazás elõtt? Gyurcsány Ferenc és Kuncze Gábor megmondta, hogyan kell szavazni. Nem átallottak temérdek pénzt elherdálni, hogy óriási, útszéli táblákkal is rábírják az embereket a NEM-re. A kõrösi szocialisták sem tétlenkedtek eközben. A városban alig akadt ostornyeles lámpatest, amelyen ne virított volna „A felelõs döntés: NEM”. Ennyire ellenfordulni népi kezdeményezésnek, a kormány szégyenteljes mûve, hiszen tudatosan elbizonytalanította a legfõbb döntéshozót, a népet. Ötmillióan távolmaradásukkal tiltakoztak a túlmanipulálás ellen! Nagykõrösön magam is részt vettem olyan szavazókörben, ahol a nyilvántartott választók húsz százaléka sem élt állampolgári jogával. A népbutítók elérték, hogy távol tartsák az emberek zömét az urnáktól. Mindez nem azt jelenti, hogy a hiányzó ötmillió tapsolni fog a profitérdekeltségû gyógyításnak. A Munkáspárt, ha nem is gyõzött, de sikert aratott: egy fontos kérdésben, hogy a kórházak maradjanak állami vagy önkormányzati kézben, sikerült majdnem kétmillió embert megnyernie. Nézzük most már a jelent. A pezsgõdurranások és a kápráztató fények sem feledtethetik, hogy az ország és benne Nagykõrös is csõdben van. Egy helybéli úgy vázolta fel a helyzetet – utalva a családi pótlék néhány száz forintos emelésére –, hogy Gyurcsány Ferenc lerágta a csontról a húst, a csontot pedig odaadta a népnek. Nem ma kezdõdött ez. 1990-tõl, a rendszerváltás óta tart. Így a jelen eseményeinek megvilágításakor idéznünk kell a múltat is. Az MDF-kormány a nagyüzemi magyar mezõgazdaság

Sete. 53. A nitrogén és a hidrogén vegyjele. 54. A labdarúgásban: fedezet, régiesen. 55. Csatszélek! 56. Elõkelõ, népiesen. – Közlekedési vonal karbantartója. 57. Göngyölegsúly. 58. Könnyû vörösbor. 59. Rajzmûvész, szobrász (János). 60. Szervezetünk motorja, régiesen. 61. Kortyolnivaló. – Járom. 62. Ölel. – A ...-Tiki-expedíció; Heyerdahl könyve. 63. Emelkedett hangon végigmondó. 64. Nézd csak! 65. Fiatal szerelmest játszó férfiszínész. 66. Vietnami sziget (MÉ). H. I. Az 1. lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Ha feltárod kudarcod okát, felkészülhetsz a gyõzelemre. Nyertesek: Magó Ferenc (Kecskemét), Tóth Mihályné (Budapest), Pelikán Mihály (Kiskunhalas). Könyvnyereményeiket postán küldjük el. E heti feladványunk helyes megfejtését 2005. február 2-ig lehet beküldeni a szerkesztõség címére (1082 Budapest, Baross u. 61.).

1

2

Gyermekszáj?

szétaprózásával kivette az ország alól a legerõsebb tartópillért. Sokan ma sem ébrednek rá, mennyire átverték õket. Az ország leggazdagabb embereinek és a külföldi nagytõkéseknek áll a bál. A Kádár-rendszerben Magyarország termelte a legjobb minõségû fûszerpaprikát. Ha hû akarok maradni a valósághoz, emlékeztetni kell a törtpaprika nagy port felvert hamisítására is. Rissz-rossz, mérgezõ idegen õrleményt is hozzákevertek a hazaihoz, csak hogy nagyobb hasznot húzhassanak egyes forgalmazók. A fõzés közben sok vizet kieresztõ, súlyából vesztõ pörkölt hús és az egészségkárosító túltartósított némelyik sör – ezekre Nagykõrösön is lehet példát találni – nem azt mutatja, hogy ma fenékig tejfel az élet. Adják a pénzüket a fogyasztók, nem baj, hogy milyen áron! Szinte tapintani lehet, hogyan lassul a város vérkeringése. Kivétel ez alól a vezetékes ivóvízellátás, amelyet mára sikerült teljessé tenni. Ám a Pásztor utcán keresztül menni a sárban, félórás cipõtisztítással egyenlõ. A Koszorú utcában sem jobb a helyzet. Nemcsak munkahelyek szûnnek meg, de több alapvetõ helyi szolgáltatás intézésének a lehetõségét is elvették. A mentõszolgálat irányítását áttették Ceglédre. A Tigáz kirendeltsége szintén Cegléden. Oda tart most már a Munkaügyi Központ is. Nagykõrös lassan Cegléd-Alsó. Mindeközben dívik a vitézi címek osztogatása, azt nézve, ki volt a jó forradalmár 1956-ban. A Munkáspárt nem áll be ebbe a sorba. Nem dolga a múlton rágódni, elvonva a figyelmet a mai problémákról. De értésre adja, hogy a szocialistákkal sincs és nem is lehet közös útja. A Munkáspárt nem a nagytõke pártja. Akik a szocialistákkal való összefogás hiú ábrándját kergetik ezután is, akár a Munkáspárton belül, akár azon kívül, úgy járhatnak, mint az egyszeri szegény lány a gazdag úrral: ágyasnak jó, de feleségnek már nem kell. Kohl Antal Nagykõrös (A Kék Nefelejcs Nagykõrös lap nyomán)

3

4

5

6

7

A

14 17

20

27

32

13

SZ

29 34

N

30

31

35

36

38

39

41

42

45

46

48

Ü 54

49 55

43 47

51

50

51

56

60

23

26

33

44

T

12

22

28

40

63

11

19

25

37

59

10

18

21 24

53

9

15

16

E

8

Normakontrollt fogok kérni, közölte barátaim kilenc éves kisleánya, a minap, vacsora után, miközben esti csokiadagját eszegette. Micsodát, kérdezte gyermekének néha meghökkentõ megnyilvánulásain edzett apja. Tudod te egyáltalán, mi az? Persze, hogy tudom, így a gyermek, a normakontroll az normakontroll, és azért fogom kérni, mert míg én növök, a csokim egyre kisebb lesz – és ezzel kedvenc maciját hóna alá csapva elvonult aludni. Pár perc múlva viszont újra megjelent. Ja, majd elfelejtettem, a Bobi kutya nevében pedig a személyes szabadsághoz is lesz egy-két szavam. Ezzel meg mi a bajod, kérdezték jó szülei hüledezve. Hát az, hogy az a szegény tacskó naponta csak háromszor mehet sétálni, de biztos, hogy legalább ötször szeretne, de nem teheti, mert be van zárva, ezért hátrányos helyzetben van, zárta le mondandóját a kilenc éves Julcsi. A történet számomra egyszerûen mulatságos, de azért elgondolkoztató és megpróbálok visszaemlékezni ilyen idõs koromra. Kilenc éves voltam, amikor véget ért a világháború, kezdõdött egy új világ, csokoládéról legfeljebb csak hallottam, normakontrollról meg személyi szabadságjogról aztán végképp nem. De azért jól elvoltunk, s ha már mai fejemmel normakontrollt kérnék, azon mérhetetlenül felelõtlen politikusokat vetném ennek alá, akik ki merték mondani, hogy nem igazi magyar, aki a kettõs állampolgárságra nem igennel szavaz. Szerintük az ilyen ember mélységesen elítélendõ, s azt már csak halkan kérdezem, ez nem a személyes szabadság, vélemény korlátozása? Csernátoni Ádám

63

61

62

64

65

E

66

57

52 58

2005_03sz.qxd

1/19/05

12:36

Page 7

TÁRSADALOM – KULTÚRA

Megvilágosodás

7

Száz éve született

José Saramago (1922–) Nobel-díjas portugál író, költõ, a ma élõ portugál prózaírók egyik legnagyobb mestere. Az 1947-ben megjelent A bûn földje címû regénye nem keltett feltûnést, s hosszú ideig nem is jelentkezett újabb kötettel. Géplakatosként, majd újságok, kiadók munkatársaként dolgozott. 1966-ban és 1970-ben verskötettel, majd 1978-ban novelláskötettel jelentkezett. mai szavazás biAz irodalmi közzonyossá tette és vélemény az 1980felerõsítette a múlt ban megjelent Fölvasárnap megfiemelkedve a földgyelt folyamatot, rõl címû regénye teljes egyetértésrévén figyelt föl ét nyilvánította ki reá. Ebben egy abban a kérdésalentejói parasztben, hogy fel kell család négy nemzederíteni ennek a dékének sorsát bemeglepõ eredszéli el a század ménynek elsõdleelejétõl, az 1974-es ges és másod„szekfûk forradalJosé Saramago lagos okait… az máig”, mely az évszázados szegénységben élõ üresen beadott szavazólapok… portugál parasztság számára el- súlyos támadást jelentenek hozta a szabadabb életet. A a… demokratikus viszonyok névtelen emberek sorsát mutat- ellen.” A kormány a renitenskedõ ja be A kolostor regénye (1982) is. A Ricardo Reis halálának fõváros megbüntetésére egy éve (1984), a Kõtutaj (1987), a tollvonással felfüggesztette az Lisszabon ostromának története alkotmányos garanciákat, el(1989), a Jézus Krisztus evan- rendelte a rendkívüli állapotot, géliuma (1991), s a Vakság a kijárási tilalmat, majd az ost(1995), de egyéb mûvében is az romállapot bevezetésén gonemberiség alapvetõ kérdéseire, dolkozott. A titkosrendõrök ezaz európai kultúra problémáira rei egyre drasztikusabb eszkökeresi a választ – méltóságtel- zökkel próbálták szóra bírni a jes, szinte fájdalmasan szép túszul ejtett foglyokat: kíméletlen kihallgatásoknak vetették nyelvezetével. A Megvilágosodás címû re- alá a gyanútlan polgárokat. A génye, amely egyszerre jelent nyers erõszakra az egész város meg 2004-ben Lisszabonban és utcai tüntetésekkel reagált. MiBudapesten, mintha a Vakság vel „ a háború bármelyik pillafolytatása lenne. A „négy évvel natban kitörhet… a miniszterezelõtti fehér vakság” országá- elnök a menekülést javasolta… ban vagyunk, most is egy jobb- Az elvonulás forgatókönyve… oldali kormány kezében a hata- a taktikai megoldások remeklom. (Három párt van, a jobbol- mûve lett… huszonhét különdali, a közép és a baloldali.) A bözõ útirányban… hajnali háfõvárosban tartott önkormány- rom órakor elindult” a teljes zati választás eredménye döb- kormány hivatalaival, rendõrsébenetesen sokkolta a kormányt: gével és katonaságával egy máa szavazók több mint 70 száza- sik városba. A fõváros nem omlott öszléka üres szavazólapot adott be. Egy hét múlva egy jól elõ- sze. Rend és tisztaság honolt, készített választási kampány mindenki önként vállalta a reá után meg kell ismételni a sza- esett feladatot. A kormánynak mindenképpen szüksége volt vazást. – Szép nap virradt vasárnap- egy bûnbakra, s ezt felismerve ra, s az emberek az egész vá- egy gonosz polgár bejelentette, rosban kígyózó sorokban vár- hogy a négy évvel korábbi toták a szavazóhelyiségek meg- tális vakság idején egy nõ, a nyitását. A sorok között szemorvos felesége, nem veszmindenütt ott bújtak a titkos- tette el látását, s több embert is szolgálat emberei, hogy kihall- kimentett a lángoló, romba dõgassák, mirõl beszélgetnek az lõ házakból. E hír kapóra jött a emberek. Titokban füleltek, tehetetlen kormánynak, három mindent feljegyeztek, de sem- fõs nyomozócsoportot küldött mi gyanús elõjelre nem leltek. a bûnös felkutatására, hogy Bármennyire érzékenyek vol- végre megtorolja ennek az új tak a rejtett mikrofonok, hiába „vakság”-nak a kitervelõjét. A futkároztak körülöttük hajlado- fõfelügyelõ az orvossal és fezó antennáikkal a fehér, kék, leségével beszélgetve ráébred, piros stb. színû autók, nem fed- hogy ártatlan, jóindulatú, minték fel a választók szavazatai- denkin segítõ emberekkel van ban rejtõzõ szándékokat. Bár a dolga: meg akarja változtatni lakosság csaknem száz százalé- a vérszomjas belügyminiszter ka szavazott, a távol maradók terveit. A gyalázkodó, hazug sajtó-, száma a nullával egyenlõ, a hivatalos fórumokat teljesen rádió- és tévékampányra – a megzavarta az a makacs hallga- tisztességes fõfelügyelõ ellentás, ahogy a választók a felmé- akciójának hatására – a város rési megbízottak kérdéseire vá- lakossága tömeges szimpátialaszoltak, mikor azt firtatták, tüntetéssel válaszol. Mit „tehogy kire szavaztak. Mindenütt het” a hatalom? Orvlövésszel a televíziók, rádiók elõtt, ottho- agyonlöveti a fõfelügyelõt s az nokban, kávézókban, kiskocs- orvosházaspárt. „Borzongatóan, kegyetlenül mákban várták a szavazás eredményét, de mindenki mintha determinált, orwelli világ tárul ki elõttünk – írja a fülszöveg megnémult volna. Végre este tíz órakor megje- szerzõje – Saramago új mûvélent a televízióban a fakó arcú, ben, amelynek írásakor a szerkarikás szemû miniszterelnök zõre nyilván hatottak az elmúlt és bejelentette: az ország fõvá- évek világpolitikai eseményei: rosában ma megtartott válasz- regénye szuggesztív vízió és tások eredménye a következõ: látlelet arról, mivé fajulhat a nyolc-nyolc százalék a jobb és modern demokrácia.” (José Saramago: Megvilágoa közép pártra, a baloldal pártjára egy százalék, távolmaradás sodás. Fordította Pál Ferenc. nulla, érvénytelen szavazat nul- Európa Könyvkiadó Budapest, la, üresen beadott szavazólap 2004. 370 oldal, 2300 forint.) nyolcvanhárom százalék. „A Frideczky Frigyes kormány megállapítja, hogy a

2005. január 21.

LEVELEK ÉS RÖPCÉDULÁK A középkor és a reneszánsz a mûvészeket – bizalmasan – jobbára csak a keresztnevükön szólította. Dante, Michelangelo, Raffaello – ezek mind keresztnevek. Ha így mondanám õket Alighieri, Buonarroti, Sanzio – sokan talán nem is tudnák, hogy kikrõl beszélek. Egyszer, amikor Párizsban csatangoltam, az egyik utcai könyvárusnál kezembe került egy kiadvány, amelyben számos – franciára fordított – József Attila vers szerepelt. A költemények fölé nem Attila József volt írva, hanem József Attila. Így, magyaros sorrendben. Nyilván véletlenül. Ám a fordított névrendhez szokott francia, aki ebbõl a kiadványból ismerte meg, azóta is csak Attilaként emlegeti, az Attilát vélvén családi nevének. Azt hiszem, ez olyan tévedés, amit nem nagyon kell korrigálni. Mert József Attila nálunk, itthon is már egyre inkább csak Attila lesz. Egyre közvetlenebbül, egyre bizalmasabban csak Attila. Az embernek megkeseredik a szíve, amiért õ ezt az Attilává-melegedést nem érhette meg. Hisz gyerekkorában még nevének létezését is kétségbe vonták, nevelõszülei Pistának szólították, mert – úgymond – Attila név nincs. Már gyerekkorában nekikeseredetten kellett bizonyítania: Attila a nevem! Nagyon nehéz lehetett Attilának megmaradnia, személyiségét, elveit, jellemét megõriznie egy olyan korban, amely leginkább felõrölte, elsilányította vagy elpusztította legjobbjait. Nehéz lehetett busás koncért nem eladni azt az igazságot, amit az emberek nagy része még nem értett, a másik része pedig üldözött. Nehéz lehetett vállalni a sorsok legmostohábbikát, mintegy áldozatul a mostoha sorsú milliók majdani jobb sorsáért. Az öngyilkosokat gyöngéknek és gyáváknak tartják, de vajon lehetett-e gyönge és gyáva az az ember, aki akkora erkölcsi erõrõl tett tanúbizonyságot, hogy most is elröstelkedünk, ha olvassuk a verseit? Ma, amikor fájdalmasan renyhül a közösségért való áldozathozatal, az önzetlen cselekvés készsége, tanulság és példa az az erõ, az a teljes énfelszámolás a sokakért: „Szép a tavasz és szép a nyár is, / de

Az Ezredvég Alapítvány kéri, támogassa az SZJA 1%-ának felajánlásával a nehéz helyzetben lévõ, baloldali irodalmi folyóiratot. Adószám: 19656874-2-41

szebb az õsz, s legszebb a tél, / annak, hanem utolsó leheletéig azonos maki tûzhelyet, családot / már végképp radt vele. Két verset is írt Bánat címmásoknak remél.” mel, az egyikben azt olvashatjuk: „A leMost, születésének századik évfor- velek zizegnek, mint a röpcédulák”. Ez dulóján – annak ellenére, hogy nem is az egyetlen hasonlat is igazolja állítáoly rég még a nevét viselõ utcákat is somat, mert mindent elárul a költõrõl. át akarták keresztelni A költõk ugyan– bizonyára számos is a már korábban szónok méltatja majd megismert tárgy„A ferencvárosi mosónõ a munkásságát, elhoz, fogalomhoz, fia immáron a világmondják majd róla, jelenséghez hairodalom óriása. hogy milyen jelentõs sonlítják mindig Születésnapja – április költõ, hogy õ volt a az újonnan felfetizenegyedike – évtizedek nagy összegezõ génidezettet. Ily móóta a magyar líra usz, aki a legkülöndon a fentebbi ünnepének számít. bözõbb stílusirányzakurta idézet arról tokból mindig csak árulkodik, hogy annyit lesett el s forJózsef Attila számált a maga képére és hasonlatossá- mára a röpcédulák zizegése sokkal gára, amennyi az õ szocialista szemlé- megszokottabb, ismerõsebb nesz volt, letének legkorszerûbb költõi megjelení- mint a falevelek susogása. És valóban: téséhez feltétlenül szükséges volt. a város „érdes része”, ahol az õ eszElmondják majd róla, hogy végre tudta mélete kinyílt, egyáltalán nem bõvelkehajtani a legnagyobb csodát: lírává tud- dett buján zöldellõ növényekben. Vita oldani az elméletet. Ám amiért én szont fészke, melegágya volt a munlegfõképpen tisztelem, az az, hogy nem kásmozgolódásnak. A röpcédula-zizecsupán képviselte elbocsátó közegét, gés tehát jellemzõbb volt arrafelé, mint a falevél susogása. Ha Attila faluban születik és csak felnõtt fejjel keveredik József Attila: be a városba, akkor a maga idejében – 1932-ben – minden bizonnyal fordítva veti papírra ezt a verssort, ilyen formán: A röpcédulák zizegnek, mint a levelek. Mert akkor a levelek zizegése, Hát kijöttem ide, az erdõbe. susogása lett volna számára az elsõdLágy libegés, – a levelek zizegnek, legesebb élmény, és minden más nemint a röpcédulák. A föld csöndje szezést ahhoz hasonlított volna további élete folyamán. Lám, egy hasonlat fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak: elemeinek a sorrendje is mennyire Minden hatalmat!…Lombos hajamba árulkodó lehet. Elárulja a költõ meghaszáraz ág hull. A száraz ágak hullnak. tározó közegét. És az a költõ, aki eszközei elemeiként mindig magától érteCsak egy pillanatra martak ki, csak. tõdõ módon használja fel az ipari táj Zúgj, erdõ elvtárs! Szinte csikorgok. rekvizítumait (fémkeblû dinamók, sivalEgy pillanatra martak ki, csak kodó transzformátorok stb.), az nemcsak szövetséges, de azonos is az ipaaz az elvaduló csahos rám támadt, ri táj népével. s kijöttem, hogy erõm összeszedje, A ferencvárosi mosónõ fia immáron mint a néni a gallyat, a bánat. a világirodalom óriása. Születésnapja – Könnycsepp, – egy hangya ivott belõle, április tizenegyedike – évtizedek óta a eltûnõdve nézi benne arcát magyar líra ünnepének számít. és mostan nem tud dolgozni tõle. S ez így lesz, amíg ez a nép – és a nagyvilág – egy kicsit is a jobbik énjére (1932) hallgat. Baranyi Ferenc

BÁNAT

MEGRENDELÕ Kérem küldjenek az alábbi címre 1 példány A Szabadság bemutatószámot!* Megrendelem A Szabadság ..... példányát** – havi elõfizetéssel (460 Ft/hó) – negyedévi elõfizetéssel (1380 Ft/negyedév) – féléves elõfizetéssel (2760 Ft/félév) – éves elõfizetéssel (5520 Ft/év) Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . * A bemutatószám megküldését a Progressio Kiadótól kérje (1082 Budapest, Baross u. 61.)! ** Az elõfizetéses megrendelést a hírlapkézbesítõnél, a Magyar Posta hírlap-ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban lehet leadni. Kettõ vagy több példány azonos címre történõ postázását a Progressio Kiadó is vállalja.

"

2005_03sz.qxd

1/19/05

8

12:36

Page 8

HÍREK – INFORMÁCIÓK

2005. január 21.

„Kommunista pártot akarunk, a párt mai politikájával és mai vezetésével” Az elnökség január 17-ei ülésén a budapesti elnökség több tagjával és a fõvárosi pártmozgalom több aktivistájával együtt áttekintette a pártmunka helyzetét Budapesten. 2006-ban nagy feladat vár a budapesti párttagokra: 32 választókerületben kell egyéni jelöltet állítani, összeszedni a kopogtatócédulákat, biztosítani a választásokhoz szükséges pénzt. Egyetértés volt abban, hogy ez csak jobb szervezéssel, nagyobb fegyelemmel, jobb munkával biztosítható. Fegyelmezett, szervezett munka kell Budapesten A budapesti elnökség elnöke, Kollát Pál tájékoztatást adott arról, hogy célszerûnek tartják a budapesti elnökség kibõvítését a budapesti KB-tagok, a fiatalabb és aktívabb kerületi elnökök közül. Ez a javaslat is a február 5-ei budapesti aktívaülés elé kerül. A budapesti elnökség ezentúl rendszeresen, kéthetente fog ülésezni, elõre meghatározott napirendekkel, és a döntésekrõl határozatok születnek. Szorosabbá válik az országos és a budapesti elnökség kapcsolata, a párt alelnöke folyamatosan részt vesz a

budapesti elnökség ülésein. A párt országos vezetõi a közeli hetekben felkeresik a fõvárosi alapszervezeteket. Thürmer Gyula, a párt elnöke arra kérte a budapesti aktivistákat: tegyenek meg mindent a párt cselekvési egységének megteremtéséért Budapesten is. Merjenek szembenézni a problémákkal és vállalni a konfliktusokat azokkal, akik ma is amellett agitálnak, hogy az MSZP-vel kell indulni a választásokon. A kerületi pártszervezetek beszélgessenek el azokkal a párttagjaikkal, akik a Marx Károly Társaságban, a különféle civil szervezetekben a Munkáspárt politikája ellen lépnek fel. A pártellenzék hagyja el a pártot! Az elnökség áttekintette a január 17-ei megyei elnöki ülés tapasztalatait és a KB-ülés elõkészületeit. Sajnálattal állapította meg, hogy a pártellenzék fellépése nem csökkent a Munkáspártban. Baranya megye elnöksége visszautasította a megyei elnökök többségének javaslatát, hogy vonják vissza rendkívüli tisztújító kongresszus összehívá-

sára irányuló aláírásgyûjtési akciójukat. E héten a megyei elnökök többsége ismét Baranya megye vezetõinek tudomására hozta, hogy semmiféle aláírásgyûjtést nem támogat. A Baranya megyei vezetés, élén Fratanolo Jánossal azonban hajthatatlan maradt. A KB-ülésre a pártellenzék képviselõi a pártdemokrácia lehetõségeit kihasználva újabb és újabb javaslatokat visznek, ezzel növelve a feszültséget a pártban. Többen felszólították a pártellenzék képviselõit: hagyjátok el a Munkáspártot! Az érintették közölték, hogy õk nem mennek el, õk tisztújító kongresszussal akarnak a pártban „tiszta helyzetet” teremteni. A megyei elnökök többsége követelte, hogy a párt Központi Bizottsága vessen véget a párt szétverésének és tegyen határozott, kemény lépéseket a pártot romboló tevékenység felszámolására. Kommunista pártot akarunk, dolgozni akarunk, a választásra akarunk készülni, a párt mai politikájával és mai vezetésével! – fogalmazódott meg a megyei elnöki értekezleten. – Munkatársunktól

A Központi Bizottság ülése

A Munkáspárt Központi Bizottsága soros ülését 2005. január 22-én, szombaton 10 órai kezdettel tartja. A tanácskozás helyszíne: a Munkáspárt országos központja (1082 Budapest, Baross u. 61.) I. emeleti tanácsterem. Javasolt napirend: 1. Rajtunk múlik, hogy mi lesz a sorsunk! – A Munkáspárt 2005. évi feladatai. Elõadó: Thürmer Gyula 2. A választási felkészülés áttekintése, új határidõk kialakítása. Elõadó: Vajda János A Központi Bizottság határozata a 2006. évi parlamenti választások finanszírozásának irányelveirõl. Elõadó: Karacs Lajosné 3. Egyebek: – Vajnai Attila javaslata pártszavazásra; – Fratanolo János javaslata rendkívüli tisztújító kongresszus összehívására.

Pályázat

A Munkáspárt Nõtagozatának XII. kerületi szervezete pályázat hirdet „Gyerekszáj” címmel. Várjuk szülõk, nagyszülõk, pedagógusok írásait, gyermekek mondásairól, elsõsorban 3–9 éves korig. Amennyiben megfelelõ anyag beérkezik, kiadásra szánjuk, melynek bevételébõl gyermekrendezvények költségéhez járulnánk hozzá. Az írásokat kérjük a Munkáspárt Nõtagozata (Csikány Józsefné elnök) címére küldeni (1082 Budapest, Baross u. 61.), a borítékra írják rá: „Gyerekszáj”. Tóth Erzsébet Nõtagozat, XII. kerület

MEGHÍVÓ

A Kádár János Baráti Kör 2005. január 27-én (csütörtökön) 17 órakor elõadással egybekötött vitafórumot rendez Zuglóban a Munkáspárt helyiségében (Budapest XIV. kerület, Ilka utca 32.) Az elõadás témája: A KÁDÁR-RENDSZER EGYHÁZPOLITIKÁJA Elõadó: Róbert László újságíró A vita vezetõje: Morva József, a KJBK alelnöke. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!

Vasas–Ezredvég zenés–irodalmi estek A Vasas Szakszervezeti Szövetség Székházának dísztermében (1086 Budapest, Magdolna u. 5–7.) 2005. január 28-án 17 órai kezdettel

Ma Párizs hív

Francia sanzonok estje Közremûködnek: Dunai Tamás, Jászai Mari-díjas, érdemes mûvész, Horváth Gyöngyi énekes, Kassai Franciska elõadómûvész, Hegedûs Valér zongoramûvész. Könyvbemutató: Zimonyi Zita és dr. Koltói Ádám Sorstársalgások címû interjúkötete Házigazda: Baranyai Ferenc, József Attila-díjas költõ, mûfordító A mûsor támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alapprogram, Vasas Szakszervezeti Szövetség Belépõjegyek az Ezredvég kerületi aktivistáinál és a Vasas Központi Könyvtár Alapítványnál (VIII., Magdolna u. 5–7.), valamint a helyszínen kaphatók! A jegyek ára egységesen 200,– Ft. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!

MEGHÍVÓ A Munkáspárt zuglói Nõtagozata és a Studium Generale oktatási szervezet szeretettel meghív minden 4 és 14 év közötti fiatalt farsangi és tavaszköszöntõ kézmûves foglalkozásra. Játék, virágkészítés, gyurmázás, nyuszikosár készítés, arcfestés. A rendezvény idõpontja: 2005. január 29. de. 10 óra A rendezvény helye: 1143 Budapest, Ilka u. 32. fsz. 7. kapukód: 10-es A részvételi szándékot kérjük elõre jelezni a 251-7769-es telefonszámon, hétfõtõl csütörtökig 10–18 óra között. Mindenkit szeretettel várunk!

nk! zzü e k lé Em

Az orosz polgári demokratikus forradalom 100. évfordulóján

Az 1900-as évek elején a liberális kapitalizmus kísértete járta be a 128 milliós Oroszországot. II. Miklós cár megnyitotta az ország kapuit a külföldi tõke elõtt. A rohamos ipari fejlõdés a birodalom felemelkedésével kecsegtette nemcsak az uralkodó társadalmi csoportokat, hanem a nyugatos értelmiségi köröket is. 1900-ban már a részvénytársaságok tõkéjének közel 30 százaléka külföldi tulajdonban volt, s az ipari befektetések közel felét a külföldi tõke birtokolta. 1900 és 1913 között az Oroszországban beruházott külföldi tõke 85 százalékkal, a hazai tõkebefektetések pedig körülbelül 60 százalékkal növekedtek. A világpiaci nyitás azonban igen korlátozott eredménnyel járt Oroszország leggyorsabb növekedése idõszakában is. A német és amerikai expanzió miatt nem tudta növelni részesedését a világ ipari termelésében, sõt részaránya némileg csökkent is. Az igen jelentõs orosz államadósság 1900 és 1913 között mintegy 20 százalékkal növekedett. Az ipari és a mezõgazdasági burzsoázia nem volt olyan pozícióban, hogy gyorsan és hatékonyan átalakítsa a hagyományos társadalmi szerkezetet. Az események igazolták az orosz szociáldemokrácia egyik alapítója, Plehanov 19. század végi alábbi jövendölését: „Az oroszországi forradalom vagy munkásforradalomként gyõz, vagy egyáltalán nem gyõz.” A három orosz forradalom közös motívuma, hogy – eltérõ hangsúlyokkal – antifeudális munkás-paraszt forradalom volt. Oroszország autokrata és centralizált állama erõsnek tûnt, habár számtalan belsõ problémával kellett szembe-

néznie. Az uralkodásra nem igazán alkalmas, zárkózott II. Miklós (1894–1917) a nehezebb döntéseket folyamatosan elodázta, s vakon hitt az orosz nép és a cár közötti szent kötelék sérthetetlenségében. Az udvarban maradi tábornokok, felelõtlen fõhercegek és megvesztegethetõ spekulánsok voltak a hangadók a szorgalmas és mûvelt miniszterekkel szemben. Az érzelmileg ingatag cárné és a paraszti származású Raszputyin – aki csodatevõ istenes emberként a cár vérzékenységben szenvedõ fiát gyógyította – teljesen befolyásuk alatt tartották az uralkodót. Az ügyintézésben hiányzott a mûvelt, hozzáértõ közalkalmazotti réteg. A vezetés nyílt megvetéssel kezelte az állami dumát. A rendszer tulajdonképpen csupán az elégedetlenség féken tartására volt valamennyire alkalmas a politikai rendõrség irányításával. Ebben az idõben az oroszországi „ellenzék” fõbb csoportjai a következõk voltak: a parasztság érdekeit képviselõ narodnyikok, a velük együttmûködõ eszerek (szociálforradalmárok, akik az egyenlõsítõ földhasználatot és a terror szükségességét hirdették; a Felszabadítás Szövetsége (alkotmányos demokratáknak, kadetteknek is nevezték õket), mely a liberális polgárság szervezete volt; és végül a szociáldemokraták mozgalma (ezen belül lé-

tezett a Bund, amely a zsidó származásúakat fogta össze), mely 1898-ban létrehozta a Szociáldemokrata Munkáspártot. Ezt azonban azonnal betiltották, így külföldön kezdett el szervezkedni. Az 1900-as évektõl kezdve a belsõ feszültségek szemmel láthatóan növekedtek. Ezek megmutatkoztak merényletekben, sztrájkokban, zsidóellenes pogromokban. Az orosz–japán háborúban elszenvedett veszteségek Pétervárott megmozdulásokhoz vezettek. 1905. január 22-én a „véres vasárnapon” a katonaság halomra lõtte a Gapon pópa vezetésével a cárhoz igyekvõ petíciós menetet, mire az egész országban felkelések és sztrájkok törtek ki. A lázadás a hadsereget és a flottát is elérte (Patyomkin cirkáló), ami a japánoktól elszenvedett döntõ vereségekkel együtt engedményekre késztette a cárt. II. Miklós megígérte a duma összehívását és októberi kiáltványában kiadta a Witte gróf miniszterelnök által kidolgozott alkotmányt. A forradalom tulajdonképpen decemberben Moszkvában kezdõdött, és a katonaság által levert általános felkeléssel befejezõdött. Ezután megkezdõdött a rendteremtés. Az 1906 és 1917 közötti idõszakot a látszatalkotmány idõszakának nevezhetnénk. Ez azt jelentette, hogy a dumát hol megújították, hol feloszlatták, és azt is mutatta, hogy a belpolitikai válság nem oldódott fel. Folytatódtak a sztrájkok, állandósult a nyugtalanság. Barek István

FELHÍVÁS

A Munkáspárt Mosonmagyaróvár és környéke területi vezetése értesíti az érdeklõdõket, hogy személyes kapcsolatfelvételre, bármilyen, a párttal kapcsolatos kérdések megbeszélésére körzetükben Pawlik Béla elvtársat keressék, délutánonként 17 órától a 06 (96) 213-713-as telefonon vagy Mosonmagyaróvár, Csillag u. 19. sz. alatt személyesen. Sipõcz Sándor Gyõr-Moson-Sopron megyei elnök

KÖZLEMÉNY A Fiatalokért Alapítvány köszönetet mond támogatóinak és kéri további segítségüket. Az APEH 2004-ben 261 995 Ft-ot utalt át számlánkra, melybõl 58 diák részére 233 000 Ft-ot fizettünk ki egyszeri támogatásként, pályázatok alapján. Ezt újra meghirdettük. 3836 Baktakék, Rákóczi u. 71. Adószám: 18420087-1-05 Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok adásvétele.

Veres érembolt,

VII. ker. Izabella utca 37. Tel.: 322-4799 H–P: 9–17 óráig.

VESZTESÉGEINK Dr. Hornok Bálintné, aki 1950 óta volt a párt tagja, 78 éves korában elhunyt. Budapest XII/1. alapszervezet Buda Péter, aki 1951 óta volt a párt tagja, 74 éves korában elhunyt. Szekszárdi alapszervezet Csatlós Istvánné, aki 1953 óta volt a párt tagja, 84

éves korában elhunyt. Királdi alapszervezet Nádudvari Lajos, aki 1945 óta volt a párt tagja, 83 éves korában elhunyt. Kunszentmártoni alapszervezet Kustos János, aki 1947 óta volt a párt tagja, 80 éves korában elhunyt. Marcali alapszervezet

EMLÉKÜKET KEGYELETTEL MEGÕRIZZÜK

A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe: [email protected] Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Terjeszti: a Budapesti és a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., valamint az alternatív lapterjesztõk Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft Elõfizethetõ a hírlapkézbesítõknél, a Hírlapelõfizetési Irodában (Helir 1900), a Magyar Posta kerületi hírlapüzletági ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Apolló Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelõs vezetõ: Mózes Ferenc ügyvezetõ igazgató

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu