NÉMETH PÉTERNÉ:
Adatok az 1918—1919- évi forradalmak beregi történetéhez A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság SzabolcsSzatmár megyei történetével tanulmányok egész sora foglalkozik, sőt két jubileumi kötet(l) is napvilágot látott már válogatott levéltári doku mentumok^) és korabeli sajtóanyag(3) közreadása mellett. Igaz azonban az is, hogy a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára meg jelent első tanulmánykötet e témából ma is alapvetőnek számít, amit csupán részkérdésekben gazdagítottak a főként a Szabolcs-Szatmári Szemle hasábjain megjelent tanulmányok, vagy akárcsak a tíz évvel k é sőbb, az 50. évfordulóra kiadott jubileumi kötet. Jelenleg indult meg az a nagyszabású kutatómunka az M S Z M P Szabolcs-Szatmár Megyei P á r t bizottságának kezdeményezésére, amely egységbe kívánja fogni az eddi gi kutatási eredményeket és egy átfogó képet kíván adni a megye mun kás- és parasztmozgalmairól. A munka első fázisát — minél szélesebb forrásanyag közreadását — olyan tanulmánykötetek követik majd, ame lyek immár nem többé-kevésbé változatlan megismétlői a korábbi publi kációknak —, hanem részben magasabb szintézisben foglalják az eddig elért eredményeket, másrészt felszámolják mindazokat a fehér foltokat, amelyek még jelenleg a helytörténeti kutatásunk pótlandó hiányosságai közé tartoznak. A fenti cél vezérelt bennünket, amikor a Szabolcs-Szatmár m e g y é hez tartozó 25 beregi község két forradalom alatti történetét megkísérel jük, ha vázlatosan is megrajzolni. Ugyanis — s ez a korszak kutatói előtt ismert tény — Szabolcs vármegye eseménytörténete nagyon részletesen és árnyaltan került bemutatásra, de m á r jóval vázlatosabb a kép Szatmár esetében, a beregi községekre vonatkozóan pedig hiányoznak a fel dolgozások. Még az olyan gyűjteményes kötet, mint a „Találkozás Bereggel"(4) sem tud mit kezdeni — adatok hiján — ezzel a korszakkal. A magyarázat egyszerű: amíg Szabolcs vármegye levéltári anyaga sértetlenül átvészelte a két háború gyötrelmes időszakát, addig a szat mári levéltári iratok igencsak megsínylették. Másképp áll a helyzet a Beregre vonatkozó dokumentumokkal. A szovjet kutatók közlése szerint(5) szinte hiánytalanul fennmaradtak a Beregszászi és a Munkácsi Levéltárakban, azonban a magyar helytörténeti kutatás ezicláig nem
nyert bepillantást az ott őrzött iratanyagba. A z ötvenes évek második felében megjelent Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumaiból is hiányoznak a Beregszászi Levéltárban őrzött ira tok, pedig a válogatásnál a korabeli határokat vették alapul. A szovjet történészek, főként az U k r á n Tudományos Akadémia Tör téneti Intézetének munkatársai és az Ungvári Állami Egyetem történé szei az 1950-es évek elejétől foglalkoztak Kárpát-Ukrajna 1918—1919-es történetével. A gazdag u k r á n nyelvű irodalom, amelyről alapos áttekin tést ad M . V . Tróján a Századok 1969. számában(6) szinte teljesen isme retlen maradt helytörténetírásunk előtt. Pedig ezek között egy egész sor dokumentumkötet is szerepel, feltehetőleg számunkra is hasznosítható adatokkal. Témánkhoz felhasználható, szovjet történészek magyar nyelven is megjelenő tanulmányai közül M . V . Tróján munkáját kell megemlíte nünk, amelyet ugyancsak a Századokban publikált ,.Bereg vármegye dol gozóinak harca a tanácshatalomért az 1918—1919-es években"(7) cím mel, valamint Nyíregyházán a Magyar Tanácsköztársaság 60. évforduló ja alkalmából rendezett tudományos emlékülésen elmondott előadását.(8) Ezen kívül még két önálló kötetre is felhívhatjuk a figyelmet B. Spivák — M . Tróján: Felejthetetlen 40 nap (Uzsgorod 1969) és A boldogság felé. Kárpátontúl vázlatos története. (Uzsgorod 1975). Bármennyire is értéke sek számunkra ezek a m u n k á k jellemző rájuk, hogy a Magyarországhoz tartozó beregi községek történetével nem foglalkoznak. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola és az Ungvári Állami Egyetem gyümölcsöző kapcsolatainak az eredménye, hogy főiskolánk történelem tanszéke hozzájutott a Beregszászi Levéltárban őrzött szá mos olyan iratnak a fotómásolatához, amelyek az említett községek pol gári demokratikus és tanácsköztársasági korszakára vonatkoznak. Ezek az iratok azokat a válaszleveleket, jelentéseket tartalmazzák, amelyeket Gulácsy István alispán rendeletére a közszolgálatban álló tisztviselők, ta nítók, papok, törvényhatósági bizottság tagjai stb. készítettek el 1920— 1921-ben, abból a célból, hogy a két forradalommal kapcsolatos esemé nyeket rögzítsék. A forrásanyag bármilyen adatgazdag is, nem kaphatott helyet a közelmúltban megjelent új dokumentum-kötetben (A m u n k á s ság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886— 1919), ugyanis olyannyira ellenforradalmi álláspontot képviselnek, hogy nem adhatnak tárgyilagos képet az említett eseményekről. Megfelelő for ráskritikával kezelve azonban pótolhatatlan adatokkal gazdagítják Beregnek erre az időszakára vonatkozó ismereteinket. Ha a magyarországi levéltárak nem is, de a honismereti mozgalom a maga sajátos eszközeivel mégiscsak megőrzött néhány fontos adatot, fő-
ként visszaemlékezések gyűjtésével, a résztvevők elbeszéléséből re konstruálva az eseményeket. Utólag vetődik fel milyen pótolhatatlan veszteség ért bennünket azzal, hogy ez a munka nem volt elég szerve zett és tervszerűen összehangolt. Munkánkhoz felhasználtuk a honisme reti szakkörök múzeumi pályázatra beküldött doglozatait (lásd Jósa A n d rás Múzeum Történeti Adattár) és Gyarmathy Zsigmond által összeállí tott „Módszertani levelet" a vásárosnaményi szakkörök tízéves munká járól.^) Végezetül hangsúlyozni kívánjuk, hogy munkánk csupán adalék a beregi községek 1918—1919. évi történetéhez. E terület történetét megír ni olyan levéltári iratok, mint a főispáni, alispáni, vagy a megyei és köz ségi direktóriumi iratok stb. ismerete nélkül semmiképpen sem lehetsé ges. Még akkor is csupán torzó marad a kép, ha nagymértékben támasz kodunk a szovjet történészek tanulmányaira, hiszen ezek a területek k u tatásainkon kívül maradtak. A Bereg megyére vonatkozó korabeli sajtó anyag, amely a magyarországi könyvtárakból jórészt hiányzik a Bereg szászi, illetve az Ungvári Levéltárakban, könyvtárakban szintén megta lálhatók, s amelyeknek a tudományos feldolgozása a további együttmű ködés eredménye lehet.
Bevezetés A felhasznált iratanyag keletkezésének történetéhez ismernünk kell, ha fő vonalaiban is Bereg vármegye területi hovatartozásának kérdését az I. világháború befejezése után. 1919. április 26-án foglalták el a román burzsoá csapatok Bereg szászt, egy nappal később Munkácsot, ahová a hónap utolsó napjaiban bevonultak a Csehszlovák Köztársaság csapatai. így az egész Bereg vár megye román, illetve csehszlovák megszállás alá került.(10) Bereg vár megye ruszinok lakta részein m á r június hónapban bevezették a cseh szlovák közigazgatást, míg a magyarlakta területeken beleértve Bereg szászt is még szeptember folyamán is magyar közigazgatás folyt. Decem ber hónapban vonták k i a Csehszlovák Köztársaság csapatait Beregsurány—Tarpa—Jánd—Ugornya—Barabás határolta területről,(11) amely a volt tiszaháti és mezőkaszonyi járások egy részét foglalta magába, azt a 25 községet, amely a trianoni békeszerződés után Magyarországhoz ke rült. Ugyancsak a hónap végén kelt a beregszászi zsupán körrendelete, amely szerint a magyar tisztviselőknek 1920. január elsejéig le kellett t e n n i ü k a hűségi fogadalmat. A körrendelet félreérthetetlenül utalt ar-
ra, hogy ennek megtagadása nem csak állásvesztéssel jár együtt, hanem a Csehszlovák Köztársaság területéről való kiutasítással is.(12) A fent említett két esemény következménye, hogy a magyar tiszt viselők a kiürített területre(13) vonultak vissza, és önálló közigazgatási egységet hoztak létre. Erre nem csupán az késztette az ezen a részen összegyűlt tisztviselőket, hogy revíziós törekvéseiket hangsúlyozzák, ha nem az is, hogy a magyar közigazgatásnak ez a területe mindkét oldalon el volt vágva a magyar állami szervektől, egyrészt a csehszlovák, más részt a román közigazgatás és katonai erők által. Vasúthálózat ugyanis csak Budapest—Sátoraljaújhely—Beregszász vonalon épült k i Beregszá szig, a másik oldalon Nagykároly—Mátészalka—Vásárosnamény vonalon Záhonyig, de Beregnek csak Vásárosnaményban volt vasútállomása^ 14) A vásárosnaményi Tisza-hidat viszont a románok felrobbantották, így folyón át való közlekedés nehézségekbe ütközött. Hozzátartozik még a képhez, hogy Gergelyi—Jánd—Ugornya—Csaroda—Tákos térségében még kövesút sem volt. Mindez súlyos ellátási és közlekedési problémák egész sorát idézte elő. 1919 decemberében a magyar területre átköltözött Bereg megye tör vényhatósági bizottságának tagjai közgyűlést tartottak Beregsurányban, amelyben kimondták, hogy Csarodát jelölik k i a megye ideiglenes szék helyéül.(15) Vajon miért esett a választás erre a nem túlságosan népes községre? Valószínűleg központi fekvése volt az ok, ugyanis Csaroda egyaránt közel esett Beregszászhoz és a Tiszahát más községeihez is. Azonban az alig több mint 1000 főnyi lakosú község — bármennyire is megtett minden tőle telhetőt — nem volt alkalmas ennek a funkciónak még az ideiglenes ellátására sem. Miután a románok kiürítették a Tiszán túlt és Gulácsy István (1918 december végéig beregi alispán, akit politi kai okokból nyugdíjaztak) ismét átvette a megye vezetését,(16) első i n tézkedése az volt, hogy Tarpára helyezze át a megye ideiglenes székhe lyét. Abban a kérdésben azonban nem volt vita, hogy mind Csaroda, mind Tarpa csak átmeneti megoldásként jöhetett számításba. A z alis pán a belügyminiszternek 1920. május 3-án kelt levelében rámutatott, hogy se a hivatalok részére alkalmas, se a tisztviselők és családtagjai r é szére megfelelő lakások nem állnak rendelkezésre.(17) A z itt összegyűlt tisztviselők száma ugyanis aránytalanul nagy volt az igazgatásuk alatt álló területhez viszonyítva, hiszen a megyei gárda nagy része itt sorako zott fel, s mindegyik kapott valamiféle beosztást. Amint várható volt a Tarpára való költözés nem oldotta meg az elhelyezés problémáit. A z egyik vezető közigazgatási tisztviselő a következőképpen írta le a tarpai viszonyokat: „Az állami iskola egyetlen termében dolgozott az egész a l ispáni hivatal, az Államépítészeti Hivatal, a Tanfelügyelőség, sőt ott volt
a gimnázium tanári szobája is, mert Beregszászról a gimnázium is Tar pára menekült. A közhivatalok később megfogyatkoztak, az Államépíté szeti Hivatal a nyíregyházival, a Tanfelügyelőség a mátészalkaival egyesíttetett, a pénzügyigazgatóság már előzően Csarodáról elköltözött és be olvadt a nyíregyháziba, majd a gimnázium is Fehérgyarmatra ment át, aztán egyesíttetett a nyírbátorival."(18) Gulácsy István alispán a belügyminiszternek Csarodáról Tarpára v a ló költözködés ügyében írt levelében szólt arról is hogyan képzeli el a végleges megoldást a megyeszékhely ügyében. A szóbanforgó terület központjául Vásárosnaményt ajánlotta a következő indoklással: ,,A fel szabadult községek közül egyedül Vásárosnaménynak van kereskedelme, kezdetleges kisvárosi jellege és annak van a legtöbb intelligens lakosa." A többi érve főként stratégiai fekvésével volt kapcsolatos, ugyanis a be regi községek Vásárosnamény kivételével a Tisza jobb partján fekszenek, és közvetlenül határosak voltak a csehszlovák területekkel. Addig az át ellenben levő Vásárosnamény számára a Tisza természetes határt, védel met is jelentett. Amint m á r említettük a románok felrobbantották a naményi Tisza-hidat és így nem volt biztosítva a zavartalan közlekedés a Tisza két partja között. A z ideiglenes kompjárat nem csak hogy lassú volt, hanem mint az alispán írta „ . . . az ártéri töltésen belül eső hozzá vezető útja se föltöltve, se kikövezve nincs, úgy előrelátható, hogy tartós esőzés idején a forgalomban fennakadás lesz, sőt, ha a víz kilép a me derből az átkelés teljesen lehetetlenné fog válni."(19) Gulácsynak ezért kellett átmeneti megoldásként ideiglenes tartózkodási helyet keresni a megyei hivatalok részére. 1920 májusának közepén kezdődött meg a költözködés Csarodáról Tarpára,(20) ahol a rákövetkező hónap végén Bereg vármegye első köz gyűlését is megtartották.(21) Nem elsősorban azért érdekes számunkra ez a közgyűlés, mert itt iktatták be az új főispánt, hanem mert valószínű leg ekkor határoztak a forradalmi eseményekkel kapcsolatos adatgyűjtés ről. Gulácsy alispán 1464/1920. k. i . számú szeptember 27-én kelt körle velében adja k i az erre vonatkozó utasítását.(22) A vármegyei levéltár e l vesztésével indokolja „az utolsó mozgalmas évek történetére vonatkozó adatok" összegyűjtését és megőrzését, ugyanakkor „felhívja az összes ténylegesen szolgálatban álló és nyugalomba vonult tisztviselőket, a köz ségi elöljárókat, a lelkészeket, tanítókat, és a törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy írják le és szolgáltassák be mindazt, amiről a vármegye történetére vonatkozóan tudomásul bírnak." Gulácsy alispán feladata volt, hogy a közigazgatási bizottság tagjaiból név szerint Bay György, Horváth István, Tomcsányi V . Pál, Bay Lajos, Péchy Szabolcs, Eötvös Sándor, Szeniczey János — és más arra érdemes személyekből bizottsá-
got alakítson az anyag rendezésére, majd azt a levéltárban helyezze el.(23) Minden községről van valamiféle iratunk a forradalmi eseményekre vonatkozóan, mégha némelyik igen szegényes is. Vásárosnamény, Gergel y i és Ugornya esetében pedig a honismereti szakkörök gyűjtésére tá maszkodtunk. Számos esetben, amikor a jelentéseket nem közvetlenül az alispáni hivatalhoz küldték, hanem betartva a szolgálati utat pl. az esperesi vagy főszolgabírói hivatalhoz, sok esetben nem jutottak el a ren deltetési helyre. Mindez kiderül azokból a válaszokból, amelyeket az a l ispán 1921 januárjában a 71/1921. k. i . számú sürgető levelére befutot tak. Sajnos hiányzanak a járási főszolgabírák összesítő jelentései mind két beregi járásból. A rendelkezésre álló iratoknak egy részét vezető poziciót betöltött megyei tisztségviselők készítették, így a községekben történt események leírásán kívül képet kapunk a megyei magyar közigazgatásnak a két forradalommal kapcsolatos magatartásáról, politikai állásfoglalásáról is. Miután az 1923. évi X X X V . tc. megszüntette Bereg vármegye önál lóságát és Szatmár, Ugocsa és Bereg ideiglenesen egyesített vármegyék néven Mátészalka székhellyel új közigazgatási egységet hozott létre, az irattári anyagot Tarpáról Mátészalkára költöztették. így a megyeszék hely Vásárosnaményba való helyezésének ügye is lekerült a napirend ről.^) 1939-ben a Magyarországhoz csatolt felvidéki és kárpátaljai terüle tek közigazgatásáról szóló 9330—1938. M . E. számú rendelet megosztot ta Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyesített vármegyéket. A különválás után vagyonmegoszlásra került sor a most m á r két megye között, s a megállapodásban a levéltári anyag Beregszászba való szállítá sáról is rendelkeztek.(25) A szóbanforgó iratok így kerültek a Beregszá szi Levéltárba. A két világháború közötti időszakból Beregre vonatko zóan csupán néhány nem különösen jelentős iratot és a törvényhatósági bizottság jegyzőkönyveit az 1920 és az 1922-es évekből őrzi a SzabolcsSzatmár megyei Levéltár.
Polgári demokratikus forradalom 1918. október 31—1919. március 20. A világháború vége felé a nehezedő gazdasági helyzet, a fokozódó éhínség, a folyamatos rekvirálások növelték az elégedetlenséget a lakos ság körében. M . Tróján már említett munkájában idézi a munkácsi gö rög katolikus püspök 1918 januári jelentését, mely szerint a vármegyé-
"ben közel 50 ezerre tehető — csupán a görög katolikus vallásúak köré ben — azoknak a száma, akik élelmiszer segélyezésre szorultak. Riasztó jelentések érkeztek Bereg vármegye különböző járásaiból, mint a mun kácsi, alsóvereckei, ahol sokan haltak meg az elégtelen táplálkozás és a járványos betegségek következtében.(26) Bereg vármegye lakosságának lisztszükségletét — Beregszász, Munkács és az ipari üzemek kivételével — a közigazgatási hatóságok havi 60 vagonra becsülték, ebből 2 és fél vagonnyi állt rendelkezésre 1917 novemberében.(27) Ugyanakkor G u lácsy István alispán, akinek neve a tömegek szemében összefonódott a háború okozta nehézségekkel, éhezéssel, járványokkal kíméletlen követ kezetességgel hajtatta végre a rekvirálásokra vonatkozó rendeleteket: A „lelkiismeretes rekvirálás, a hadiszolgáltatások pontos végrehajtását olyan fontos hadászati érdeknek tekintem, amely tetemes feladatoknak minden tisztviselő ambíciója és kötelességtudása elsőrendű tárgyát kell képeznie" — írta 1917 végén a belügyminiszternek küldött egyik jelen tésében.^) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása csak tovább növelte •a forradalmi hangulatot. A beregszászi téglagyárban 1917. november 27-én tömeggyűlést tartottak a téglagyár munkásai és méltatták az Oroszországban lezajlott események jelentőségét. Szovjet-Oroszországgal való szolidaritás jegyében számos tüntetésre került sor a megye külön böző falvaiban is. A z 1917 végétől 1918 elejétől egyre növekvő forradalmi hangulat előrevetítette a november eleji tömegmegmozdulások árnyékát. A növek vő elégedetlenség nem maradt rejtve a közigazgatási és karhatalmi szer vek előtt, azonban a frontról nagyrészt fegyveresen hazaözönlő katonák k a l szemben tehetetlennek bizonyultak. A forradalom kitörése u t á n a katonák „ . . . a szélrózsa minden irányába házi tűzhelyükhöz hazasietének. . . követelték az 5 évi szenvedésért való fizetést, kenyeret, ruhát, a családjuk részére" — írta a csarodai községi bíró az alispánnak.(29) A nép haragja a forradalom első napjaiban a rendszer kiszolgálói a jegyzők, közjegyzők, vármegyei tisztviselők ellen irányult. Különösen éles támadások érték a közismerten reakciós beállítottságú Gulácsy Ist ván alispánt, aki 1918 decemberében arra kényszerült, hogy megváljon hivatalától.(30) November 1-én Beregszászban a hadsereg tisztjei, katonái, a csend őrök követve a budapesti példát letépték a sapkarózsát és helyette nem zeti színű szalagot viseltek, Magyarország függetlenségének jelképéül. A rákövetkező nap már több ezer főnyi tömeg gyűlt össze Beregszász fő terén és bejelentették a város csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz.
Ugyanazon a napon megalakították a Beregszászi Nemzeti Tanácsot is., amely 100 főből állt.(31) A beregszászi csendőrség ezekben a napokban még megbízható t á masza volt a fennálló társadalmi rendnek. A megyeszékhelyre összevont csendőrség községről-községre járva torolta meg a tömegek spontán elé gedetlenségének megnyilvánulását és szerzett érvényt a „jogrend nek."^) Hubay százados és Kamuthy főhadnagy egy egész gépfegyverosztag gal érkezett meg Tarpára, - miután a tömeg agyonlőtte Puskás György körjegyzőt.(33) A szomszédos községből Gulácsról a jegyzőnek sikerült elmenekülnie, de a felbőszült tömeg összetörte a jegyzői lakás és iroda berendezését, majd széthurcolta a Tivadar határában lévő Hartmann-féle szeszfőzde teljes készletét.(34) Tiszaszalkára november 7-én vonultak be a karhatalom egységei, ahol a nép haragja ugyancsak a jegyző ellen for dult. Lakását, pincéjét feltörték, továbbá három zsidó szatócsbolt beren dezését kihordták az utcára.(35) Váriban (ma nem tartozik Magyaror szághoz) a tömeg feldúlta a szeszfőzdét, a Gulácsy-féle tanyát és össze törte a jegyzői lakás és iroda berendezését.(36) November elején — mint minden vármegyében — Beregben is meg kezdték a nemzetőrség szervezését. Beregszászon azt a Hont Ferenc szá zadost választották meg parancsnoknak, aki az éhező és a közraktár el len felvonuló tömeg közé lövetett. A z esetnek két halálos áldozata volt, többen súlyosan megsebesültek.(37) Váriban 25 főnyi községi őrség m ű ködött, amely a Beregszászból november közepén kiküldött csendőrőrs megjelenéséig funkcionált.(38) Beregdarócon „megbízható" katonaviselt emberekből 10—15 főnyi őrséget szerveztek, a fegyvereket pedig a me gyeszékhelyről kapták.(39) Tarpán a bíró kezdeményezésére létrehozott bizottság kihirdette a statáriumot, amíg a beregszászi karhatalom meg nem érkezett.(40) A november eleji tömegmegmozdulások után átmenetileg stabilizá lódott a helyzet, s ebben nem kis része volt a beregszászi csendőrségnek, és a városban, valamint jó néhány községben felállított polgárőrségnek. Azonban más módon is igyekeztek lecsillapítani az elégedetlen és elkese redett lakosságot. A beregdaróci uradalomban a katonai szolgálatból ha zatértek számára fejenként 1 mázsa búzát osztottak szét (folyó áron) és olcsó krumplihoz juttatták őket.(41) Hasonló kezdeményezés volt Csarodán is, ahol több mint 100 mázsa búza került kiosztásra.(42) Az októberi forradalom következményeként Bereg vármegyében is megalakultak a néptanácsok, amire a Budapesti Nemzeti Tanács felhívá sa is ösztönzőleg hatott. A továbbiakban szeretnénk választ adni arra a kérdésre is, hogy mennyire voltak a november elején létrejött népi vagy
nemzeti tanácsok a forradalom továbbfejlődésének elősegítői vagy ellen kezőleg azt akadályozó tényezők (természetesen csak az általunk vizsgált területen belül). A Beregszászi Városi Nemzeti Tanács, amely november 1-én alakult meg elnöke Holezman Károly kiskereskedő a város vezető rétege szem pontjából is elfogadható volt. Dercsényi Ferenc földbirtokos így jellemzi: „jóakaratú, becsületes ember", akit hamarosan háttérbe szorítottak a szociáldemokrata párt „radikálisabb hangot" megütő vezetői, mint Simon Mózes (a Tanácsköztársaság idején a beregszászi direktórium elnöke) Garai Betelheim, Fábián Zoltán.(43) A Beregszászi Nemzeti Tanács fokoza tosan balra tolódott, és ahogy a szociáldemokrata párt befolyása növeke dett — a városban és megyeszerte egyaránt — úgy növekedett a nyomás a régi rendet kiszolgáló tisztviselőkre. Eredmény, hogy sikerült eltávolí tani a város számos reakciós tisztviselőjét, köztük Gáthy Zsigmond pol gármestert.(44) A z alispáni hivatal vezetésére Nagy Ernő alispánhelyet tes, korábban alsóvereckei főszolgabíró kapott megbízatást. Nagy Ernőt, mint radikális, baloldali sőt a kommunistákkal „szimpatizáló" tisztviselőt tartották nyilván. A ruszin néptanáccsal egyetértésben 1919. január 2-án kinevezett új vármegyei kormánybiztos-főispán Kutkafalvi Miklós is sokkal rugalma sabb álláspontot képviselt nem csak a nemzetiségi kérdésben, hanem a szociáldemokrata párttal való együttműködésben is. A konzervatív me gyei vezetés egyik szószólója Dercsényi Ferenc így ír a kormánybiztos ról: „Hibáztatnom kell Kutkafalvy eljárását is, mert őbenne sem volt meg a kellő erély, azt abból láttam, hogy a szocialista gyűlésekre mind annyiszor elment, ahányszor hívták és beszéddel, meggyőződéssel igye kezett őket lecsendesíteni, nem pedig erélyes intézkedésekkel." Felrója a kormánybiztosnak azt is, hogy átengedte a szociáldemokrata pártnak a vármegye néhány termét, és kifogásolja, hogy lehetővé tette, hogy gyű léseiket a vármegyeháza nagytermében tartsák és ott a „régi rend ellen izgassanak."(45) A néptanácsok megalakítása a községekben összefonódott a hazatérő katonák elégedetlenségének olyan megnyilvánulásaival, mint a november eleji tömegmegmozdulások, amelyek végigsöpörtek az egész országon. Beregdarócon a hazatérő katonák elégedetlensége magával ragadta a l a kosság nagy részét. A forradalmi hangulatot plasztikusan adja vissza a község tanítója Kiss Ferenc: ,, . . .hirdették, hogy ezek után ők fogják igazgatni a községet, mert a régi elöljárók csak a maguk javát keresték, s a szegények bajával nem törődtek. A katonai szolgálat alól is csak a gazdagokat mentették fel, a szegények iránt semmit sem tettek. Élelmi-
neműekkel is csak a gazdagok voltak ellátva, a szegények pedig alig kaptak valamit, éheztek, fáztak, rongyoskodtak. Ezek után ők fogják megszabni a búza árát, ők fognak rekvirálni, nem a tanítók, akik a há ború alatt elvették búzájukat, és éhezésre kényszerítették családjukat. Most már ők fogják megszabni az uraknak is, hogy mennyi élelmet lehet fogyasztani."(46) A megalakított néptanács első intézkedése a régi közsé gi elöljáróság lemondatása volt. Azonban a lakosság által megválasztott új községi vezetők nem a szegényebb rétegekből kerültek k i , így a köz ségi vezetésben lényeges változás nem történt. A z új elöljáróság azon volt, hogy lecsillapítsa a község forradalmi hangulatát.(47) Vári község jegyzője jelentésében írta, hogy november első napjai ban jutott el hozzá az „Országos Nemzeti Tanács" felhívása a községi nemzeti tanács létrehozására, amely — néhány napon belül — Körössy Sándor református lelkész elnöklete alatt meg is alakult. A nemzeti ta nács egész fennállása alatt semmiféle működést nem fejtett k i , sőt az alakuló gyűlésen kívül többször nem is ült össze, közli Hegedűs József községi jegyző.(48) A megyei tanfelügyelői jelentésben szó van még Kisdobrony és Lónya (az első település nem tartozik Magyarországhoz) községek néptaná csáról. Kisdobrony a tanító és a református lelkész fizetésével kapcso latosan hozott néptanácsi határozat miatt került említésre, Lónya pedig azért, mert a helyi néptanács elnökévé Szendrey János általános iskolai igazgatót választották meg.(49) A községi néptanácsokra vonatkozó néhány adat nem teszi lehető vé, hogy teljes és megbízható képet rajzoljunk működésükről. Mégis megkockáztathatjuk azt a véleményt, hogy Bereg vármegyének ezen a területén nem váltak ténylegesen forradalmi, hatalmi szervekké. A je lentések mindenütt a fontosabb, a község életét befolyásoló nagyobb ese ményekről írnak. Ott ahol nem történik említés a néptanácsokról — még ha feltehetően meg is választották őket — a hatalom vagy a forradalom továbbfejlődése szempontjából nem lehetett lényeges szerepük. A községi néptanácsokat vagy nemzeti tanácsokat meg kell külön böztetnünk az 1919 január—februárjában a szociáldemokrata párt kezde ményezésére létrehozott munkástanácsoktól. A z utóbbiak m á r a szocia lista forradalom érlelődését, a szociáldemokrata párt fokozódó tömegbe folyását tükrözték. A szociáldemokrata párt agitáció ja Bereg vármegyében már 1918 decemberétől fokozódott. Beregszászon december közepén jelenik meg az Űj Bereg című lap,(50) amely jelentős részét alkotta a szocialista propa gandának. Minden foglalkozási ágnak létrehozták a szakmai szervezetét
Is, többek között megalakították a Nevelőmunkások Szövetségét Bereg szászon és Munkácson,(51) az állami tisztviselők pedig a „fejmunkások" szakszervezetét.(52) 1919 elejétől kezdve a megye községeiben és városaiban egyre sű rűbben tartott népgyűlések, agitációs körutak legfőbb célja a szociálde mokrata párt helyi szekciójának és a munkástanácsoknak a megalakítása volt. Danzinger Lajos nyomdásznak (megyei küldött) Beregdarócon a népgyűlésen elmondott beszéde után megalakították a szociáldemokrata párt helyi szervezetét és a munkástanácsot, melynek elnökei (valószínű leg elnök és alelnök) T ü r m a n Elek kőműves és Huszár Lajos suszterse géd lettek. Jegyzőnek Kovács Bertalan földművest, ellenőrnek Tóth M i k lós asztalosmestert, pénztárosnak R. Tóth Pál földművest választották meg. A munkástanács új elöljáróságot választott, a községi bíró tisztsé gét pedig a munkástanács elnökével kívánta betölteni. A tehetősebb r é tegek képviselőinek azonban sikerült Szerenyi Pál kisgazdát (a polgári demokratikus forradalom u t á n megválasztott új bírót) és Grósz Adolf uradalmi intézőt bejuttatni a munkástanácsba, hogy ellensúlyozzák a „földművelő osztályra nézve nem megfelelő intézkedéseket."(53) Vári községben a későbbi direktóriumi elnök Gabrielisz József álta lános iskolai tanító veszi kézbe a szociáldemokrata párt vezetését, felesé gével Gabrieliszné Józsa Krisztina óvónővel együtt (ez utóbbi a titkári funkciót kapta). A szociáldemokrata párt helybeli aktivistái közül Bíró Lajos, Bíró Áron, Kiss Károly, Fazekas Mihály nevét kell megemlíte nem.(54) Nagylónyán Komáromi Sándor mezőkaszonyi szociáldemokrata kül dött javaslatára alakították meg a munkástanácsot. Itt sem sikerült az újjáalakított községi elöljáróságból teljesen kiszorítani a vagyonosabb r é tegek képviselőit. A volt elöljáróság keresztülvitte, hogy a szegénypa rasztság és az iparosok száma ne haladja meg a tehetősebb gazdák kép viselőinek számát.(55) Marok községben a munkástanács szervezői az orosz hadifogságból hazatért Kovács Béla földműves és Grácsin György csizmadia legények voltak. A z 1919 januárjától rendszeresen tartott szocialista gyűléseiken az „urak" és a magántulajdon ellen léptek fel és az orosz példa követé sét propagálták.(56) A szociáldemokrata pártnak Beregszászon nem csak a Városi Nem zeti Tanácsot, hanem a nemzetőrséget is sikerült befolyása alá vonni. Azokat a tiszteket, akik november eleji tömegmozgalmak leverésének élére álltak leváltották, áthelyezték, sőt le is tartóztatták. Hubay száza dost például saját legénysége kísérte be a városházára a szociáldemokra-
ta párt vezetősége elé. A csendőrtisztek közül Kamuthyt áthelyezték* többen pedig megszöktek a felelősségrevonás elől.(57) Tudomásunk van arról, hogy megalakult a szociáldemokrata p á r t Tivadar, Tarpa, Hete községekben is.(58) A szociáldemokrata párt ellensúlyozására kezdték meg a kisgazda párt (pontosabban Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazda és Földműves Párt) szervezését, amelynek bevallott célja volt „ . . . a forra dalmi és szocialista párttal nem csak megyei dolgokat illetőleg, de or szágos ügyekben is felvenni a küzdelmet és kényszeríteni őket egy mér sékeltebb kormányzásra vagy a teljes visszavonulásra."(59) A kisgazda párt szervezését az a Deresényi Ferenc kezdte meg, aki 1918 őszén há tatfordított a Károlyi-féle Függetlenségi és 48-as pártnak, mert úgy érezte túlságosan megbízhatatlan elemekkel hígult fel a forradalom után. Miután faluról-falura járva az agitációs körutak sikerrel kecsegtet tek. A nagylétszámú tömeggyűlést komoly eredménynek könyvelték el a párt szervezői, sőt úgy érezték teljesülni fognak elképzeléseik a párt tal kapcsolatban. Elnöknek Dercsényi Ferencet, alelnöknek Czeiner Nán dort és a titkári funkcióra pedig Fedák Istvánt választották meg. 1919 márciusában az országgyűlési képviselő választási k a m p á n y so rán kitűnő alkalom kínálkozott a kisgazdapárttal kapcsolatos remények valóraváltására. Mivel időközben a kormány megvalósította Ruszka— Krajna önállóságát,(60) Bereg vármegye tiszaháti és mezőkaszonyi járá sát Szabolcs megyéhez csatolta, mint választási körzetet. A két megyéből közösen jelöltek volna képviselőket lajstromos szavazás alapján. A jelö lőgyűlés határozata szerint Dercsényi Ferenc és Hetei Bertalan a kis gazdapárt, Nagy Ernő alispánhelyettes pedig a Károlyi-pártnak a jelölt jeként indult volna. Kiss Rolanddal, Szabolcs vármegye szociáldemokra ta kormánybiztosával azonban nem sikerült megegyezésre jutni sem a képviselők személyében sem számában. Dercsényi nyíregyházi látogatását a kisgazdapárt szervezésére is fel használta. Felkereste a Gazdasági Egyesület megyei elnökét Megyery Gézát, hogy a két egyesület és pártszervezetet a választási kampány ide jére szorosabb együttműködésre késztesse. Azt javasolta, hogy a Gazda sági Egyesület vegye kezébe a kisgazdapárt szervezését Szabolcsban is, s a két megyei szervezet egymást támogatva lépjen fel a „forradalmi és szocialista párttal" szemben a választási küzdelemben. Majd felkeresték Murányi László volt kormánybiztost is, akinek segítségére biztosan szá míthattak, hiszen a szociáldemokrata párt nyíregyházi vezetőségének 1919 tavaszán kemény politikai csatározások után sikerült őt eltávolíta ni a megye éléről. Másnap még n é h á n y vezető állású személlyel kiegé szülve egy rövid megbeszélést tartottak a választással kapcsolatban. A.
terv néhány nap múlva a Tanácsköztársaság kikiáltásával elvesztette ak tualitását. (61) A kisgazdapárt szervezetének kiépítéséről szólnak a jelentések Csarodáról, Hetéről, Tivadarból és csak a proletárdiktatúra szakította félbe a szervező munkát Vári községben.(62) Mégis a párt megyei elnöke csa lódottságát fogalmazta meg a kisgazdapárttal kapcsolatban az alispánnak írt beszámolójában. A z a reménye ugyanis, hogy a kisgazdapárt olyan hatalmas erőt fog képviselni, hogy a „kommunistáknak nem fog sikerülni a falun még pártot sem alakítani, nemhogy szerephez j u t n á n a k " — k u darcot vallott. A vármegyei tisztikar a szociáldemokrata p á r t és a beregszászi n é p tanács növekvő befolyását kívánta ellensúlyozni egy másik kezdeménye zésével is: mégpedig, hogy a törvényhatósági bizottság alakítsa meg a vármegyei néptanáesot, vegye k i a vezetést és intézkedési jogot a „nem zeti, katona és más tanácsok kezéből." Ezentúl a vármegyei és a községi tisztikar egyedül a vármegyei néptanácsnak tartozik engedelmeskedni, kizárólag csak annak határozatait köteles végrehajtani. A falvak meg nyerése céljából indítványozták, hogy a törvényhatósági bizottság által választott tagok mellett minden faluból legalább egy, de minden ezer lakos után egy-egy tagot küldjenek a vármegyei néptanácsba. Bár a szo ciáldemokrata párt erélyesen tiltakozott, a törvényhatósági bizottság feb ruár elején megválasztotta a néptanács tagjait, elnöknek Dercsényi Fe rencet, alelnöknek Czeiner Nándort. A választások is lezajlottak a köz ségekben, sőt alakuló gyűlésre is összehívták őket Beregszászba. A vár megyei néptanács az előzetes várakozásnak megfelelően bázisul szolgál hatott volna a reakciós megyei tisztikarnak. A z alakuló ülésen bizalmá ról biztosította azt a Kutkafalvi Miklós kormánybiztos-főispánt, akinek tisztségéből való elmozdításáért a beregszászi és munkácsi néptanács é p pen akkor indított akciőt.(63) Azonban a vármegyei tisztikaron belüli személyi és politikai ellentétek, amelyek különösen élesen vetődtek fel a vármegyei néptanács szervezésével kapcsolatban, hamarosan lehetet lenné tették annak működését.(64) A földkérdés, amely 1918 októbere óta a népgyűlések központi t é mája volt, 1919 elején is nyugtalanságban tartotta a falvak népét. Amíg azonban az őszirózsás Forradalom után a földkérdés megoldása, mint „az ingyenes földosztás" követelése fogalmazódott meg a népgyűléseken, addig 1919 tavaszán a szociáldemokrata párt a földek közös művelését igyekezett népszerűsíteni, nem sok sikerrel.(65) Ez utóbbi kitűnő agitá ciós lehetőséget adott a reakciós polgári erőknek, hogy igyekezzenek szembefordítani és a forradalomtól távol tartani a paraszti tömegek egy részét.
A proletárdiktatúra időszaka A Forradalmi Kormányzótanács megalakulása és a proletárdiktatúra kikiáltásának híre március 21-én este érkezett Beregszászba és M u n kácsra. Beregszászban a munkásság miután értesült, hogy Budapesten győzött a szocialista forradalom, lefegyverezte a laktanyában maradt mintegy 80 főnyi csendőrséget, s ezzel felszámolta a fegyveres konfliktus lehetőségét. Munkácson a dolgozókból alakult vörös gárda elfoglalta a város összes stratégiailag fontos pontjait. A városháza erkélyéről G a l góczi János asztalosmester, a munkácsi direktórium elnöke mondott be szédet és jelentette be a proletárdiktatúra győzelmét.(66) A proletárdiktatúra kikiáltása a megye községeiben sem váltotta k i az egyéni és tömegszenvedélyek olyan megnyilvánulását, mint az Őszi rózsás Forradalom november első napjaiban. A hatalomban történt vál tozás békés úton, minden ellenállás nélkül ment végbe. A Beregszászban megalakuló megyei direktórium 1919. március 23-án bocsátotta k i első rendeletét, amelyben közölte, hogy átvette a hatalmat.(67) A Forradalmi Kormányzótanács rendelete alapján felosz latta a képviselőtestületeket és elöljáróságokat, ugyanakkor a m u n k á s paraszt- és katonatanácsok, valamint a községi direktóriumok megalakí tására hívta fel a községek lakosságát. Egy nappal később kelt második rendeletével pedig politikai meg bízottakat nevezett k i a városokba (Beregszászba és Munkácsra) és a já rási szolgabíróságok mellé.(68) A tiszaháti járás politikai megbízottja Uhrinyák Lajos közreműködésével választották meg Vári községben a direktóriumot és a szociáldemokrata párt vezetősége által összeállított javaslat alapján az újjáalakított munkástanácsot.(69) Beregszászban az összes ügyek vezetésével egy háromtagú direktó rium lett megbízva Simon Mózes elnöklete alatt. A z alispáni hivatal mellé politikai biztosnak Fábián Zoltán kőművest, a forradalmi törvény szék élére Danzinger Gyula nyomdászt választották meg. A katonai pa rancsnokság vezetőjévé pedig Serbán János lett kinevezve.(70) Kevés adatunk van a községi direktóriumok tagjaira vonatkozóan, ezért szükségesnek tartjuk név szerint is felsorolni Gergelyi és Ugornya (abban az időben még két különálló település volt) direktóriumának tag jait: Rácz Károly, Gergely András, P. Koncz József, Varga András, Kiss István, Szabó János, Mándi Ignác, Barát Bertalan és Jancsó Sándor. A z ugornyai direktórium első intézkedése az volt, hogy elzavarta Peknik nevű községi jegyzőjét, Gergelyiben pedig leváltották File József közsé gi bírót.(71) Néhány napon belül a megye községeiben mindenütt létrejött a ta-
nácshatalom és kiépültek az új hatalmi szervek a munkás-, paraszt- és katonatanácsok, valamint a direktóriumok. A tanácshatalom szerveinek gyors kiépítésében jelentős szerepet j á t szottak azok a munkástanácsok, amelyek 1919 elején a forradalom to vábbfejlesztésének programjával és a szociáldemokrata párt vezetésével szerveződtek meg egyes községekben pl. Váriban. Ezek a m u n k á s t a n á csok -is átalakultak, újjászervezték és kiegészítették őket, de a vezetés ben megtartotta szerepét az a gárda, amely egyben a szociáldemokrata párt helyi vezetőségét is jelentette. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 31-én kelt 26. számú rendelete értelmében a munkás-, paraszt- és katonatanácsok ideiglenes ségének megszüntetésére tanácsválasztások megtartását rendelte el. Bereg vármegyében április 6-án és 7-én zajlottak le a választások a községekben, április 8-án a megyeszékhelyen és Munkácson. Április 10-én és 11-én a járási tanácsokat, április 14-én pedig a Bereg megyei mun kás-, paraszt- és katonatanácsokat választották a 21 tagú intézőbizottság gal együtt,(72) Ugyanakkor a Bereg megye munkás-, katona és paraszttanács 6 küldöttet választott a tanácsok országos kongresszusára (köztük h á r m a t a beregi kerületi tanácsból): Stefán Ágostont ruszin népbiztost, ifj. Katkó Gyulát, Beregszász politikai biztosát, a megyei intézőbizottság tagját, Neumann Józsefet, Csatári Gersont és Lakesz Mihályt. 1919. április 26-án a mezőkaszonyi járáshoz tartozó Hetyénben, Mátyuson és Tiszakerecsenyben (az első ma Szovjetunióhoz tartozik) a köz ségi munkástanács végrehajtó bizottságában választották Hetyenben: Tóth Lajost, Sütő Gábort és Sütő Dánielt; Mátyuson: Gerő Gyulát, Pelő Lajost és Tóth Bernátot; Tiszakerecsenyben: ifj. Enyedy Józsefet, Fintor Pált és Jászai Józsefet. A megyei direktórium 1919. április 14-én valamennyi járás politikai megbízottjának küldött levelében jelentést kért a tanács választással kap csolatban. A tiszaháti járás politikai megbízottja értesítette a megyei d i rektóriumot, hogy a „tiszaháti járás területén az összes községi munkás, és paraszttanácsok mind megalakultak." Ehhez hasonló értesítések é r keztek a megye többi járásából is.(73) Amíg március 2l-e készületlenül találta a polgári rend képviselőit, s ellenállásra szinte alig került sor, addig az áprilisi tanácsválasztások idején m á r van egy-két példa a reakció mozgolódására. Váriba a jegyző kezdeményezésére összeesküvést szőttek a kommunista jelöltek kibukta tására. A szavazó cédulákon az eredeti jelölések nagy részét még a sza vazás előtt átírták, így a 24 tagból álló munkástanács zömmel saját em bereiből alakult meg. A tanácsválasztás lebonyolítására Beregszászból k i -
küldött Szepesi László ácsmester, választási elnök csak annyit tudott e l érni, hogy bizonyos fokig módosította a tanács összetételét, bérmunkáso kat alkalmazó gazdák kizárásával. Ennek tudható be a községi jegyző szerint, hogy a tanácskormány rendeleteit a községben ott szabotálták ahol tudták, egyedül a boltokat kezdték el leltározni.(74) Bereg vármegyében éppen úgy, mint egész Magyarországon államo sították az összes nagy és középipari vállalatot, bankokat, takarékpénztá rakat, közlekedést stb., majd a malmokat. A z államosított üzemeket a szocialista termelési népbiztosság által kinevezett termelési megbízott felügyelete alá helyezték. Államosították Schönborn gróf sörgyárát, b ú tor-, szesz- és téglagyárakat. A kormányzótanács 1919. április 3-án k i adott dekrétuma értelmében pedig a 100 holdnál nagyobb földbirtokot is. Bár a Tanácsköztársaság elzárkózott a földosztástól, de mindent megtett annak érdekében, hogy a falusi lakosság jogos legelő- és ház helyigényeit kielégítse. A beregdaróci direktórium saját tulajdonának k í vánta kisajátítani Klein Menyhértnek a község határában lévő 450 hold nyi erdőirtást. Komáromi Sándor mezőkaszonyi politikai biztos h a t á r o zottan elutasította kérelmüket, de nem látta akadályát a terület bérbevételének.(75) A megyei direktórium is hasonló szellemű választ küldött a beregdaróciaknak: „Elrendelem, hogy a községnek a legelőre való igé nyét, a földreformmal kapcsolatos eljárásban a földosztó bizottság előtt jelentsék be, s tegyenek meg mindent abban az irányban, hogy a köz ség legelőszükséglete biztosíttassék.(76) A Bereg megyei direktórium egész sor intézkedést tett a mezőgazda ság fellendítésére, a mezei munkák időben való elvégzésére. 1919. m á r cius 26-án a Bereg megyei direktórium plakátokon közölte, hogy azt a földtulajdonost, aki tudatosan kivonja magát a föld megművelése alól átadják a forradalmi törvényszéknek.(77) A munkások és parasztok élelmiszerrel való ellátása céljából a T a nácsköztársaság megtiltotta a termények és iparcikkek eladását és elren delte az élelmiszerek rekvirálását a földesuraktól és a tehetősebb gaz dáktól. Csarodán Scholcz József nyugalmazott őrnagytól több száz mázsa burgonyát szállítottak el a beregszászi direktórium intézkedésére. A ter mények javarészt a hegyvidéki járások (alsóvereckei, szolyvai, felvidéki és latorcai) éhező lakossága között került szétosztásra.(78) A tanácshatalom szervei az ipari magánszektorok munkáját is ellen őrizték. Felleltároztak minden apró ipari műhelyt, kis szatócsboltot. Köz pontosították a nyersanyagelosztást, beleszóltak a bérek megállapításá ba, összeírták az uradalmak felszerelését és jószágállományát (többek között Gergelyiben és Ugornyán). Bereg vármegyét a román burzsoá csapatok támadták meg Márama-
rossziget—Huszt—Nagyszőllős irányából. A z ellenforradalmi székely had osztály pedig Kratochvill ezredes vezénylete alatt Szatmár—Mátészalka körzetéből Beregszász irányában tört előre. Még a román megszállást megelőzően a székely hadosztály alakulatai 1919. április 21-én bevonul tak a városba. A z ellenséges hadsereg közeledése aktivizálta az ellenfor radalmi erőket Beregszászon, s amikor a direktórium és a városban levő Vörös Hadsereg alakulatai távozni kényszerültek, ellenforradalmi pucscsot hajtottak végre és visszaállították a burzsoá uralmat. Hont százados a beregszászi ellenforradalmi erők egyik vezetője érintkezésbe lépett a székely hadosztály parancsnokával kérve őket, hogy maradjanak a városban a direktórium elvonulása után a rendet fenntar tani. Azonban a székely hadosztály parancsot kapott a város elhagyá sára. Ezután az ellenforradalmi puccs szervezői Dercsényi Ferenc, Dercsényi Béla, Czeiner Nándor, Paksy Gyula és még jó néhányan fegyve reket szereztek a csendőrlaktanya raktáraiból, és felállították a „polgár őrséget." Miután tudomásuk volt arról is, hogy a Bereg megyei direk tórium a nyíregyházi parancsnoksághoz fordult segítségért, elhatározták, ha Nyíregyháza felől érkeznének, a Vörös Hadsereg alakulatait még az állomáson lefegyverzik. A fegyveres akció azonban kudarcba fulladt és az ellenforradalmi puccs szervezőinek egy része a románok által meg szállt területekre menekült. Munkácson az ellenforradalmi tisztek egy csoportja támadta meg a városban lévő Vörös Hadsereg alakulatait, akik másnap kénytelenek vol tak a túlerő miatt elhagyni a várost. Április 24-én mind Beregszászon, mind Munkácson visszaállították a tanácshatalmat. Szép Ervinnek — aki a Vörös Hadsereg budapesti k i rendeltségének volt a parancsnoka — a vezetése alatt egy különleges ez red indult el Munkácsra és Beregszászba. Munkácson 80 ellenforradal már tisztet és 50 hivatalnokot tartóztattak le és szállítottak Budapestre. 1919. május 15-én a katonai törvényszék tárgyalta a munkácsi ellenfor radalom ügyét és 24 személyt különböző börtönbüntetésre ítélt. Beregszászon a sátoraljaújhelyi forradalmi törvényszéknek átadott 40 személyből 22-őt Serbán János politikai megbízott határozatára túsz ként Budapestre vittek. A tanácshatalom visszaállítása nem volt tartós, a román és a cseh csapatok április végén fokozták támadásaikat, s a Vörös Hadsereg be regszászi és munkácsi egységeit a bekerítés fenyegette. Április 26-án Beregszász, 27-én pedig Munkács került a román csa patok kezére. Munkácson a románokat később a cseh csapatok váltották fel. 1919 május elejére egész Bereg vármegyét elfoglalták a megszálló csapatok és megdöntötték a tanácshatalmat.(79)
Jegyzetek 1. Negyven éve jubileumi emlékkönyv. A Tanácsköztársaság SzabolcsSzatmár megyei története. Nyíregyháza 1959. A Magyar Tanácsköz társaság Szabolcs-Szatmárban. Szerk.: Ordas Nándor, Debrecen é. n. 2. Balogh István—Németh P é t e r n é : Dokumentumok. A Magyar Ta nácsköztársaság Szabolcs-Szatmárban. I. m. 147—182. old. N . Dikán Nóra: Dokumentumok a Tanácsköztársaság Szabolcs megyei törté netéből. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve X I . kötet 119—151. old. Petri Edit: A z 1918. évi polgári demokratikus forrada lom Szabolcs-Szatmárban. Dokumentumok. Szabolcs-Szatmári Szem le 1978. 4. sz. 32—44. old. Petri Edit: A Tanácsköztársaság szabolcs szatmári eseményei. (Dokumentumok). Szabolcs-Szatmári Szemle 1979. 1. sz. 1—13. old. A munkásság és parasztság élete és moz galmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886—1919. Források és doku mentumok. Szerk.: Hársfalvi Péter. Nyíregyháza 1981. 3. Somogyi Jolán: A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköz társaság Szabolcs megyében. Nyíregyháza 1968. 4. Találkozás Bereggel. Szerk.: Mező András. Vásárosnamény 1978. 5. M . V . Trojan: A z 1918—1919. évi magyarországi forradalmak törté nete a szovjet történészek munkáiban. Századok 1969. 2—3. sz. 478. old. 6. Uo. 471—481. old. 7. M . V . Tróján: Bereg vármegye dolgozóinak harca a tanácshatalo mért 1918—1919-es években. Századok. 1964. 1—2. sz. 107—157. old. 8. M . V . Tróján: A magyarországi proletárforradalom és a tanácshata lom megteremtése Kárpátontúlon 1919-ben. Társadalomtudományi Tanulmányok 1919—1979. Nyíregyháza 1979. 25—29. old. 9. Módszertani levél. A vásárosnaményi honismereti szakkörök tízéves munkájáról. Szerk.: Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza 1968. 10. M . Tróján: Bereg vármegye dolgozóinak harca. I. m. 152. old. 11. Magyar városok és vármegyék monográfiája. Szatmár, Ugocsa és Bereg K . e. e. vármegyék (1924—1938). Szerk: Fábián Sándor dr. Budapest 1939. 64—65. old. 12. A beregszászi zsupáni kirendeltség vezetőjének körrendelete. 1919. december 27. Beregszászi Levéltár D A 30 f. 238 op. 2 szrv. 4216 ark. 1—133. 13. Bereghez a következő 25 községet soroljuk: Tiszavid, Tiszaszalka, Vásárosnamény, Gergelyi, Ugornya, Jánd, Gulács, Tivadar, Tarpa, Papi, Marok, Mátyus, Csaroda, Gergelyi, Beregsurány, Beregdaróc, Vámosatya, Gelénes, Barabás, Tákos, Fejércse, Hete, Nagylónya,
14.
15. 16.
17.
18. 19. .20.
21.
22.
23.
Kislónya, Tiszakerecsen. 1919 decemberében Vásárosnamény a T i szántúllal együtt még r o m á n megszállás alatt volt. Bereg közlekedési viszonyaira lásd: Magyar városok és vármegyék monográfiája. I. m. 66. old. Dr. Pataki Béla: A vásárosnaményi j á rásbíróság félévszázados története. Nyíregyházi Jósa András Mú zeum (továbbiakban J A M ) Tört. Adattár 319—79. 13. old. (Kézirat). Magyar városok és vármegyék monográfiája. I. m. 64—65. old. 1919. december 24-én a belügyminiszter hatálytalanította Gulácsy nyugdíjazását és megbízta Bereg vármegye alispáni teendőinek át vételére. Megbízatására lásd: Bereg vármegye törvényhatósági b i zottság jegyzőkönyve 1920. június 25. SzSzmLt. IV/B—802/1. G u lácsy 1920 májusában utazott le Budapestről Csarodára. Gulácsy Istvánnak a belügyminiszterhez írt levele. Csaroda, 1920. május 13. Beregszászi Levéltár D A 30 f. 283 op. 2 szrv. 4216 ark. 1—133. Magyar városok és vármegyék monográfiája. I. m. 66—67. old. Lásd: 17. jegyzet. Erre vonatkozóan lásd Gulácsy alispán levelét, amelyben köszönetet mond Csaroda község elöljáróságának segítőkészségéért. Csaroda, 1920. május 15. Beregszászi Levéltár D A 30 f. 283 op. 2 szrv. 4216 ark. 1—133. Bereg vármegye első közgyűlését 1920. június 25-én tartotta Tarpán, ahol beiktatták Bereg vármegye új főispánját Horthy Gyulát, aki éveken át a tiszaszalkai járás főszolgabírája volt. Nem sokáig v i selte ezt a tisztséget, betegsége miatt csakhamar lemondott. Űj főis pánt egyelőre nem neveztek k i , hanem az ügyek vitelére Gulácsy alispán kapott megbízatást. 1922-ben Péchy László szatmári főis pánt nevezték k i Bereg főispánjává is, akinek ünnepélyes beiktatá sa már Vásárosnaményban történt november 30-án. Magyar városok és vármegyék monográfiája. I. m. 69. old. és Bereg vármegye tör vényhatósági bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyve 1922. novem ber 22. SzSzmLt. IV/B—801/2. A z alispán említett rendeletének keltezésére vonatkozóan lásd Mándi Lajos községi bíró jelentését. Fejércse, 1921. február 15. Bereg szászi Levéltár D A 38 f. 283 op. 2 szrv. 4216 ark. 1—113. Kozma György a Magyar városok és vármegyék monográfiájában közölt írásában az összegyűjtött iratok Szatmár—Bereg Levéltárá ban történő elhelyezéséről szól, valószínű, hogy ez a határozat az utolsó közgyűlésen született meg 1923. december 28-án. Ugyanis Be reg vármegye önállóságát csak az 1923. évi X X X V . tc. szüntette meg 3 községet Nagylónyát, Kislónyát és Tiszakerecsenyt Szabolcs-
24.
25. 26.
28. 28. 29. 30.
hoz, 21-et pedig Szatmárhoz csatolt, s egyben elrendelte a két (mezőkaszonyi és tiszaháti) beregi járás egyesítését Vásárosnamény székhellyel. A Bereg megyei tisztviselői karnak több kezdeményezése is volt a Vásárosnaményba helyezendő megyeszékhely ügyének előmozdításá ra. 1922-ben felépült ideiglenes tahiddal megoldották a Tisza két partja közötti közlekedési gondokat. Gulácsy István alispán már 1920 májusában kérte az illetékes minisztériumokat, hogy gondos kodjanak egy ideiglenes híd megépítéséről. Valószínű, hogy az előb bi felavatásáról van szó 1922-ben, amelynek ünnepélyes átadásával járó reprezentációs költségekről határozott a törvényhatósági bizott ság. (A helytörténeti irodalom szerint ugyanis a vashidat 1921-ben kezdik építeni és csak 1925 őszén fejezték be. Lásd Gyarmathy Zsig mond: Vásárosnamény járási székhely. Találkozás Bereggel. Vásá rosnamény 1978. 249. old.) A híd átadása u t á n egy hónappal foga dott el a törvényhatósági bizottság egy határozatot a Vásárosnaményban létesítendő hivatali helyiségek és tisztviselői lakások épí tésével, valamint azok költségeinek biztosításával kapcsolatban. 1922. november 30-án Vásárosnaményban tartották Péchy László beiktatá sára összehívott megyei közgyűlést is, mivel Tarpán nem tudták megoldani a főispán és kíséretének elhelyezését, de egyben valószí nűleg hangsúlyozni kívánták a leendő megyeszékhelyi státust is. Az 1923. szeptember 27-én megjelent X X X V . t. c. ennek a vágy álomnak vetett véget. Szatmár vármegye Hivatalos Lapja 1939. október 26. X X X V I I . évf. 37. szám 180. old. Bereg vármegye „katasztrofális közellátása" ügyében 1917 végén, több parlamenti interpelláció is elhangzott, s ezt követően az alis pán több igazoló jelentés megírására kényszerült. 1918. január 17-i közigazgatási bizottsági ülésen jóváhagyták Mezőssy László főispán által kezdeményezett fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot dr. Koz ma György vm. másodfőjegyző és dr. Weltman Sándor a mezőkaszonyi járási orvos ellen, a közellátás terén tapasztalható visszaélések és a kitört vérhas járvány miatt. Munkácsi Hírlap, 1918. január 27. SzSzmLt. Fotótár. (Bereg vármegyére vonatkozó iratok). Rendezet len. Uo. Ballá János községi bíró jelentése. Csaroda, 1921. február 7. Bereg szászi Levéltár uo. Gulácsy István alispán 1918. december végén kérelmezte nyugdíjaz tatását, amit a vármegye törvényhatósága a belügyminiszteri hozzá-
31. 32. 33. 34. 35. 36.
járulás alapján 1919. január 31-én tartott közgyűlésén jóváhagyott. SzSzmLt. IV/B—801/1. — 1920. június 25. kgy. jzk.) Bereg vármegye irodaigazgatójának jelentése. Tarpa, 1924. január 16. Beregszászi Levéltár uo. Dercsényi László jelentése. Vámosatya, 1921. február 15. Beregszászi Levéltár uo. Esze János községi bíró jelentése. Tarpa, 1921. január 26. Beregszá szi Levéltár uo. Balázs Zoltán elemi iskolai tanító jelentése. Tivadar, 1921. február 6. Beregszászi Levéltár uo. Nagy Lajos református lelkész jelentése. Tiszaszalka, 1921. február 21. Beregszászi Levéltár uo. Hegedűs József jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszászi Levéltár uo.
37. Dercsényi Ferenc jelentése. Vámosatya, 1921. február 15. Beregszá szi Levéltár uo. 38. Hegedűs József jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszá szi Levéltár uo. 39. Kozák Elek görög katolikus felekezeti tanító jelentése. Beregdaróc, 1921. február 10. Beregszászi Levéltár uo. 40. Esze János községi bíró jelentése. Tarpa, 1921. január 26. Beregszá szi Levéltár uo. 41. Kozák Elek görög katolikus felekezeti tanító jelentése. Beregdaróc, 1921. február 10. Beregszászi Levéltár uo. 42. Ballá János községbíró jelentése. Csaroda, 1921. február 7. Bereg szászi Levéltár uo. 43. Dercsényi Ferenc jelentése. Vámosatya, 1921. február 15. Beregszá szi Levéltár uo. 44. Dercsényi Ferenc jelentése. Vámosatya, 1921. február 15. 45. Uo. 46. Kiss Ferenc református felekezeti tanító jelentése. Beregdaróc, 1921. január 28. Beregszászi Levéltár uo. 47. Uo. 48. Hegedűs József községi jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszászi Levéltár uo. 49. Tanfelügyelői jelentés. Csaroda, 1921. március 11. Beregszászi Levél tár uo. 50. Vármegyei irodaigazgató jelentése. Tarpa, 1921. január 16. Beregszá szi Levéltár uo.
51. Tanfelügyelői jelentés. Csaroda, 1921. március 11. Beregszászi Levél tár uo. 52. Vármegyei irodaigazgató jelentése. Tarpa, 1921. január 16. Bereg szászi Levéltár uo. 53. Kozák Elek görög katolikus felekezeti tanító jelentése. Beregdaróc, 1921. február 10. Beregszászi Levéltár uo. 54. Hegedűs József jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszá szi Levéltár uo. 55. Községi bíró jelentése. Nagylónya, 1920. október 23. Beregszászi L e véltár uo. 56. Müller János református lelkész jelentése. Marok, 1921. január 29. Beregszászi Levéltár uo. 57. Dercsényi Ferenc jelentése. Vámosatya, 1921. február 15. Beregszá szi Levéltár uo. 58. A szociáldemokrata párt megalakítását említik jelentéseikben Zámbory Sándor református lelkész, Hete, 1921. február 18; Esze János községi bíró, Tarpa, 1921. január 26; Balázs Zoltán elemi iskolai ta nító, Tivadar, 1921. február 6. Beregszászi Levéltár uo. 59. Dercsényi Ferenc idézett jelentése. 60. A Károlyi kormány 1918. december 25-én tette közzé a „Magyaror szágon élő ruszin (rutén) nemzet autonómiájáról szóló néptörvényt. Az 1918. évi X . néptörvény a „ruszinoknak" a beligazgatás, az igaz ságszolgáltatás, a közoktatás, a közművelődés, a vallás gyakorlása és a nyelv használata terén önrendelkezési jogot biztosított és kimond ta, hogy Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung vármegyék ruszin lakta részeiből „Ruszka-Krajna" néven autonóm jogterület (kormányzósá gi terület) alakíttatik. A törvény életbeléptetése után azonban még hosszú ideig folytak a tárgyalások az érdekelt megyék és a kormány között „Ruszka-Krajna" határának megállapításával kapcsolatban. 61. A kisgazdapárttal kapcsolatos szervező munkára lásd Dercsényi Fe renc jelentését. Vámosatya, 1921. február 15. Beregszászi Levéltár uo. 62. A kisgazdapárt megalakítását megemlítik jelentéseikben Ballá János községi bíró, Csaroda, 1921. február 7; a hetei ref. elemi népiskola naplója; Balázs Zoltán elemi iskolai tanító, Tivadar, 1921. február 6; Hegedűs József jegyző, Gulács, 1921. január 28. Beregszászi Levél t á r uo. 63. Bereg, 1919. február 2. 64. Dercsényi vitába keveredett Nagy Ernő alispán helyettessel az ala kuló gyűlésen, mivel kifogásolta a szociáldemokrata párt vezetőinek és tagjainak jelenlétét. Majd a vármegyei néptanács egy részével
65. 66. 67.
68.
kivonult a tanácskozó teremből. Szerinte ezek után a néptanács m á r nem ült össze többet. Lásd még Bereg vármegye irodaigazgatójának jelentését. Beregszászi Levéltár uo. Ilyen jellegű jelentések érkeztek Csaroda, Marok, Papi, Vári, Beregdaróc községekből. M . Tróján: I. m. Századok, 1964. 135—136. old. Lásd még: A bol dogság felé. I. m. 86. old. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Bereg vármegyei direktórium hatásköre a megye ruszinok lakta községeire is kiterjedt, azaz ma gába foglalta a „Ruszka-Krajna" felállítása előtti területeket. A z 1919. március 22-én megalakult négy vármegyei direktórium (a be regi Beregszász székhellyel, az ugocsai, a máramarosi, az ungi) a korábbi közigazgatási beosztást vette alapul. (Lásd: A boldogság felé. Kárpátontúl vázlatos története. Uzsgorod 1975. 77. old.) 1919. április 16-án kelt a Ruszin Népbiztosságnak „RuszkaKrajna" ideiglenes közigazgatási beosztásával kapcsolatos körrende lete, mely szerint öt kerületet állítanak fel: a máramarosit, a bere git, az ungit, a zemplénit és a sárosit. A beregi kerülethez tartozott a „volt Bereg vármegyéből az alsóvereckei, a szolyvai, a latorcai, a munkácsi és a felvidéki járás belefoglalva ezen utóbbiba a tiszaháti járásból Alsó és Felsőremete községeket is", valamint a tiszaháti já rásból Kovásznó községet és Munkács városát. (Lásd: M M T V D 6/A 236—237. old.) A Ruszin Népbiztosság rendeletének megvalósulása után a Be reg vármegyei direktórium (Beregszász székhellyel) hatásköre a t i szaháti és a mezőkaszonyi járásokra terjedt volna ki, az említett köz ségek kivételével. A megye ruszin lakossága 1919. április folyamán nem csak me gyei, járási és községi direktóriumokat választott, hanem a Ruszin Népbiztosság felügyelete alá tartozó „kerületi tanácsokat" is. Átme netileg így két megyei jogú szerv is működött, mintegy 10—12 na pig az intervenciós csapatok megjelenéséig. A szovjet történészek általunk felhasznált tanulmányai is azt bizonyítják, hogy KárpátUkrajna autonómiájának megvalósulása április második felében csu pán megkezdődött, a központi szervek megválasztásával és a politi kai biztosok kinevezésével még nagyon is kezdeti stádiumban volt. Bereg vármegye területén a következő politikai megbízottak mű ködtek: A járások szolgabíróságaihoz kinevezett politikai megbízot tak: tiszaháti járás: Uhrinyák Lajos, munkácsi járás: Tompa Imre, latorcai járás: Bindász Sándor, szolyvai járás: Werner Ernő. M u n kács városához: Salamon Kálmán, Beregszász városához: ifj. Katkó
69. 70. 71. 72.
73. 74. 75. 76. 77. 78. 79.
Gyula, mezőkaszonyi járás: Komáromi Sándor, felvidéki járás: Zvonár Dmitro és Guthy, alsóvereckei járás: Csehi Gyula és Danzinger Gyula, később az utóbbi helyett Török Dezsőt nevezték k i , M . Tró ján: I. m. Századok, 1964. 142. old. Hegedűs József jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszászi Levéltár uo. M . Tróján: I. m. Századok, 1964. 136. old. és Dercsényi Ferenc idé zett jelentése. Csiszár Sarolta: Gergelyiugornya fejlődése. (Honismereti pályázat). J A M Tört. Adattár 45—67. (Kézirat). M . Tróján idézett munkájában (Századok 1964) név szerint közli Munkács városa végrehajtó bizottságának és 3 tagú direktóriumának, a beregszászi munkástanács legtöbb szavazatot kapott tagjainak és a Bereg vármegyei intéző bizottságnak a névsorát. A tanácsválasztásokkal kapcsolatban lásd: M . Tróján: I. m. Századok 1964. 137—140. old. Hegedűs József jegyző jelentése. Gulács, 1921. január 28. Beregszá szi Levéltár uo. Kozák Elek görög katolikus felekezeti tanító jelentése. Beregdaróc, 1921. február 10. Beregszászi Levéltár uo. A megyei direktórium határozatát jelzi M . Tróján: I. m. 146. old. Uo. Ballá János bíró jelentése. Csaroda. 1921. február 7. Beregszászi Le véltár uo. A beregszászi és munkácsi ellenforradalmi puccsra lásd: Dercsényi Ferenc idézett jelentését és M . Tróján: I. m. 150—152. old.
Nyíregyházi kiváltságlevél. 1837.
