SzabolcS-Szatmár-beregi

PDF Compressor Pro



PDF Compressor Pro

S zabolcS - Szatmár - beregi

Szemle

tárSadalomtudomány • irodalom • mûvéSzet a megye önkormányzatának folyóirata megjelenik negyedévenként 48. évfolyam, 03. . Szám Főszerkesztő: Karádi Zsolt Szerkesztőség: Antal Balázs, Antall István, Babosi László, Fábián Gergely, Marik Sándor Tördelőszerkesztő: Erdélyi Tamás Kiadja: Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza, Szabadság tér 2. Felelős kiadó: Kührner Éva igazgató A szerkesztőség címe: Nyíregyháza, Szabadság tér 2. Levélcím: 4401 Nyíregyháza, Pf. 23. Telefon: (42) 598-888, fax: 404-107 E-mail: [email protected] http://szszbmo.hu/szemle ISSN: 1216-092X Előizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap ügyfélszolgálati irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál. Évi előizetési díj 2000 Ft. Beizetéskor minden esetben kérjük feltüntetni a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle nevet! A folyóirat Nyíregyházán megvásárolható a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban és a Szent István Könyvkereskedés és Teaházban (Szent István u. 4.). Nyomda: IMI Print Kft., Nyíregyháza



PDF Compressor Pro ii. világHáborÚ

Bene János

Nyíri bakák a Donnál Amíg 1941-ben Magyarországnak a Szovjetunió elleni német hadjáratban való részvételét Kassa bombázása és a német katonai vezetés kérései határozták meg vagy döntötték el, 1942-től ez már Hitler határozott követelésére történt. 1941 végén, 1942 elején 5 megszálló magyar dandár állomásozott a hadműveleti területen. A német hadvezetés tisztában volt a magyar haderő gyenge fegyverzetével és felszereltségével, de úgy vélte, hogy csekély fegyveranyag kiegészítésekkel a főirányban támadó német seregtestek szárnyainak biztosítására ezek az erők ugyanúgy felhasználhatóak lesznek, mint egy évvel korábban. „Ha eddig azon az állásponton voltak velünk szemben, hogy ha mindenáron részt akarunk venni a háborúban, akkor részt vehetünk, úgy most 1941 végén az eddigi önkéntes részvételünkből egyszerre kötelességet csináltak” – írta Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke az 1945ben szerkesztett védőiratában.1 Magyarország fokozott háborús részvételét Joachim von Ribbentrop külügyminiszter és Wilhelm Keitel vezértábornagy magyarországi tárgyalásain kellett német részről kierőszakolni. Először Ribbentrop érkezett Budapestre 1942. január 6-án. Hosszas alkudozások után a német követelésekre adott magyar válasz a tárgyalások utolsó napján, január 9-én született meg, melynek a lényege az volt, hogy Magyarország ugyan nem bocsáthatja német rendelkezésre hadserege száz százalékát a keleti hadszíntéren, de kész a lehetőségeinek legszélső határáig elmenni, azaz az eddiginél lényegesen nagyobb erőkkel részt venni a hadjáratban. A politikusok megegyezése után a katonákra maradt az a feladat, hogy a részleteket tisztázzák. E célból érkezett Budapestre 1942. január 20-án Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának (Oberkommando der Wehrmacht – OKW) a főnöke, azzal az instrukcióval, hogy a közelgő hadjáratra a magyar honvédség legalább kétharmadát igényelje. A másnap megkezdett tárgyalásokon a német vezértábornagy minden remélt mértéket túlhaladóan három hadtest – hadtestenként három dandár –, a gyorshadtest és egy hegyidandár kiküldését kérte. Ez ugyan nem a honvédség egésze, de mindenképpen a zöme, ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar királyi honvédség ténylegesen 1

Hadtörténelmi Levéltár [HL] Békeelőkészítő Bizottság anyaga, A/II./1. Idézi: SzAbó Péter: Don-kanyar. Budapest, 1994. Zrínyi Kiadó, 10. [Szabó, 1994.]

3

PDF Compressor Pro

Bene János

meglévő 21 dandárjából a most kért 9 dandár mellett 5 másik már megszálló erőként Ukrajnában tevékenykedett. Ebből kellett tehát Bartha Károly honvédelmi miniszternek és Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek a tárgyalások során lealkudniuk. A hosszas és nem egyszer ingerült hangvételű megbeszélések végül is az alábbi megállapodással zárultak: a „3 dandárt, amelyek megszállási célokra lettek volna igénybe véve, szintén hadiállományra töltjük fel és ezt is a hadműveleti seregbe állítjuk be. Így ezen hadsereg 9 dandárból, egy páncélos dandárból fog állani, mely 3 hadtestbe lesz összefogva, míg a megszálló erők 5 dandárt fognak kitenni.” E tárgyalások eredményeként került ki tehát a magyar történelem tragikus sorsú 2. hadserege v. Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt a keleti hadszíntérre. Az ország csaknem egész területéről szervezett hadsereg kötelékében 1942 tavaszán még nem találjuk a nyíregyházi 12. honvéd gyalogezred alakulatait. A magyar politikai és katonai vezetés eleinte úgy remélte, hogy a 207 ezer fős 2. hadsereg részvétele a hadműveletekben nem húzódik el. Szerepe nem lesz egyéb, mint a támadó német ékek mögött kisebb biztosító feladatok ellátása. Ahogy a gyorshadtest alakulatai 1941 késő őszén, úgy a „doni hadsereg” is hamarosan hazatér. Az ugyan német célokért és a bolsevizmus ellen, de a visszakapott magyarlakta területek megtartása reményében a keleti hadszíntérre kivezényelt 2. hadsereg sorsa 1942 őszére másképpen alakult, mint azt a magyar politikai és katonai vezetés remélte. Német részről szóba sem került a felváltás, s 1942 késő őszén még újabb magyar alakulatok kerültek ki a Don mellé. A kezdeti harcok, a doni hídfőcsaták után egyre sűrűbben érkeztek haza a sebesültszállítmányok, a hősi halotti vöröskeresztes értesítések és a fegyverzet, illetve felszerelés tönkremenéséről szóló jelentések, s a magyar politikai és katonai vezetésnek hamarosan csalódnia kellett kezdeti elképzeléseiben. Magyarország fegyveres erejét illetően súlyos gondot jelentettek e veszteségek, mivel a Donhoz kiküldött 2. hadsereg hazai viszonylatban a legjobban felszerelt és ellátott hadsereg volt. A kivonuló hadsereg hadrendjének kialakítása már 1942. január utolsó napjaiban megkezdődött. A mozgósításra a szombathelyi III., a pécsi IV. és a miskolci VII. hadtestet jelölték ki, de január 26-án a Minisztertanács azt javasolta, hogy: „Magyarország katonai részvétele úgy történjék, hogy az ország valamennyi részéről emeltessenek ki csapatok és ne kizárólag a mozgósított három hadtest területéről.”3 Ezen előterjesztéshez másnap a kormányzó is hozzájárult, azzal a kikötéssel, hogy a mozgósítás ne érintse a román határon fekvő debreceni VI. és kolozsvári IX. hadtestet. Így egy gondos válogatással összeállított hadsereg mozgósítására került sor, melynek emberanyaga egyenlően terhelte az ország egész területét, a kivonuló sorállomány nem haladta meg a honvédség egész sorállományának 20%-át, s a kivonuló 20%-os nemzetiségi arány is megfelelt az ország nemzetiségi arányainak. Hátránya e mozgósítási rendszernek az volt, hogy a hadtestekhez már eleve oda nem tartozó ezredek, dandárok (1942. február 12-től könnyű hadosztályok) is kerültek, s az összeszokottság hiánya, a felsőbb vezetésnek és a parancsnoki karnak csak a  3

4

SzAbó, 1994. 13–14. Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltára K. 27. Minisztertanácsi jegyzőkönyv, 1942. jan. 26.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál harctéren lehetséges hatásos kapcsolatának kialakítása az egyes alakulatok későbbi együttműködését károsan befolyásolta. Míg tehát a hadsereg személyi állományának összeállításakor a legértékesebb korosztályok kímélése volt a cél, a fegyverzeti és technikai ellátásnál igyekeztek a legjobb fegyverzetet, felszerelést adni a katonák kezébe. A 2. hadsereg fegyverzetét, felszerelését a honvédség összes alakulatától egyenlően elvont anyagból és a német hadseregtől remélt kiegészítésekre hagyatkozva állították össze. Az itthon rendelkezésre álló fegyvermennyiség csaknem felét megkapta a kivonuló hadsereg. Egy 1942. február 10-én keltezett honvédelmi miniszteri rendelet az alábbiakat írta elő: „a. a szóban forgó alakulatok kellálladékát teljes mértékben fel kell tölteni; b. a rendelkezésre álló hadianyag közül hadihasználhatóság szempontjából a legjobbat kell adni; c. egyes anyagcikkekből – főleg ruházat – a rendszeresített kellálladékon felüli tartalék anyagot is be kell állítani.”4 A kellálladékon az egyes alakulatok számára előírt fegyverzet, egyenruha, felszerelés stb. mennyiségét értették. „Bár az ígért német fegyverzeti és felszerelésbeli kiegészítések csak részben, s főleg zsákmányanyagok átadása révén realizálódtak, mégis a honvéd vezérkar a magyar királyi honvédség akkoriban legjobban felszerelt hadseregét küldte ki 1942. tavaszán Ukrajnába. A 2. hadsereg fegyverzete és felszerelése természetesen mind mennyiségében, mind minőségében elmaradt a német és a szovjet hadseregekétől, hiszen a honvédség alakulatait nem a katonai nagyhatalmak háborújában való részvételre készítették fel. A honvédség 1938-tól meginduló fejlesztése legfeljebb a szomszédos országok hasonló, vagy azt meghaladó hadipotenciállal rendelkező hadseregeivel megvívandó harcokra képesítette a csapatokat. A fegyverzetnek, a személyi állomány felszerelésének, ruházatának, szállító járműveinek összeállításánál egy esetleges közép-európai hadszíntér terep- és időjárási viszonyait vették alapul” – állapítja meg Szabó Péter. E hadsereg leváltásáról tehát a német hadvezetőség 1942 őszén már hallani sem akart. A nyári német hadműveletek szeptember hónapban lelassultak. Nem tudtak döntő csapást mérni a Kaukázus mögötti szovjet csapatokra, nem hatoltak be a Kaukázuson túlra, nem érték el a bakui olajmezőket. A szovjet csapatok szeptember végére felhagytak a gyakori ellentámadásokkal, és szilárd védelembe mentek át. A Heeresgruppe B. is lemondott a Don jobb partján kialakított szovjet hídfők felszámolásáról. A hadműveletek Sztálingrádnál való megakadása után pedig a saját és a szövetséges erőit – szinte hatásos tartalékok képzése nélkül – kénytelen volt az eddig elért mintegy 3000 km hosszú keleti arcvonalra felsorakoztatni. A honvéd vezérkarnak, bár ismerte a „doni hadsereg” ezernyi problémáját, az 1942 őszére leromlott állapotát, nem volt távlati terve a kialakult helyzet megoldására. A háború végkimenetelétől függetlenül, a jövőre gondolva – a visszakapott magyarlakta területek megőrzése és a belső rend fenntartása érdekében – egy itthoni 4 

HL HM Eln. 6/k. 1942./46/M. SzAbó, 1994. 28.



PDF Compressor Pro

Bene János

ütőképes hadsereg kiépítésére törekedett már ekkor. A németektől kérték és várták a 2. hadsereg megerősítését, s csak némi fegyverzeti, felszerelésbeli kiegészítésre, a tisztikar és legénység fokozatos felváltására hajlottak. 1942 őszén tehát egy személyi állományában, fegyverzetében, felszerelésében megfogyatkozott, súlyos ellátási és utánpótlási gondokkal küszködő, a doni hídfőcsatákban leharcolt magyar hadsereg várta sorsa beteljesülését. Tisztikara és legénysége már nem a németek győzelmében közreműködő szövetséges hadsereg tagjainak érezték magukat, sokkal inkább egy leírt, elfelejtett és pusztulásra ítélt hadsereg katonáinak. Habár a szovjet hadsereg sztálingrádi ellentámadása még nem indult meg, már tapasztalni lehetett, hogy a szovjet-német arcvonal déli szakasza teljesen megmerevedett, s a kezdeményezés kicsúszott a németek kezéből. A magyar csapatok részleges felváltására vonatkozóan 1942. október 11-én született meg a végleges döntés. Eszerint az első lépcsőben 3 ezredparancsnokságot és 12 zászlóaljat szándékoztak felváltani részben a hátországból, részben a Keleti Megszálló Csoporttól útba indítandó alakulatokkal. Tervezték a hadsereg többi alakulatának a felváltását is, erre azonban az 1943. januári események miatt már nem került sor. A felváltó alakulatok személyi állományának összeállításakor ugyanazon elvek érvényesültek, mint amelyek 1942 tavaszán a hadsereg többi alakulatának szervezésekor. Egy gyalogezred-parancsnokság, illetve közvetlen alakulatainak létszámát összesen 891 főben, egy zászlóaljét pedig 1264 főben határozták meg. A felváltásra nem kerülő csapatok hiányait egyelőre menetszázadokkal akarták pótolni.6 A váltásra kijelölt alakulatok között volt a teljes nyíregyházi gyalogezred is. Korábban, 1942 késő nyarán már indult egy 4 tisztből és kétszáz főnyi legénységből álló menetszázad a Donhoz Bondor Vilmos hadnagy parancsnoksága alatt, akiket a hadműveleti területen a III. hadtest 7. könnyű hadosztályának 35/I. zászlóaljába osztottak be.7 A 12. gyalogezredet három zászlóalj, az ezredközvetlen alakulatok és a csapatvonat alosztályok alkották. Mindezekből csak a 12/III. zászlóalj állomásozott Nyírbátorban, a többi alosztály Nyíregyházán a Damjanich laktanyában szolgált. Az ezredközvetlen alakulatokhoz az 194-ben érvényes hadrend szerint alábbi alosztályok tartoztak: – árkászszázad (4 tiszt, 220 fő legénység) – kocsizó géppuskás század (4 tiszt, 150 fő legénység) – páncéltörő ágyús század (5 tiszt, 224 fő legénység) – aknavető század (5 tiszt, 155 fő legénység) – kísérő könnyű ágyús tábori üteg (7 tiszt, 134 fő legénység) – lovasszakasz (1 tiszt, 51 fő legénység) – kerékpáros szakasz (1 tiszt, 49 fő legénység) – távbeszélő szakasz (1 tiszt, 50 fő legénység) Összesen: 28 tiszt és 1033 fő legénység. 6 7



HL 2. hadsereg iratai 8. fasc. számnélküli irat (1. sz. melléklet a 2122/2. hds. I. a. X. 11. sz. rendelethez). bondor VilMoS: A világégés hadszínterein. Budapest, 1994. Zrínyi Kiadó, 5–24.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál A gyalogzászlóaljak zászlóaljanként három puskásszázadból és egy nehézfegyverszázadból álltak. (A nehézfegyver század, melynek parancsnoka egy idősebb százados, vagy őrnagy, egyben a zászlóalj-parancsnok helyettese is, egy aknavető, egy páncéltörő ágyús és egy géppuskás szakaszból állt). Zászlóaljközvetlen alakulat egy távbeszélő szakasz volt. A zászlóaljak személyi állományába 30 tiszt és 964 fő legénység tartozott.8 Egy gyalogezred összlétszáma tehát: 118 tiszt és 3925 fő legénység, azaz 4043 fő volt. Ezzel szemben a váltásra kijelölt gyalogezredek, így a nyíregyházi is magasabb létszámmal: 4683 fővel vonultak el. A tartalékosok behívásával hadilétszámra emelt ezredet 1942. október 13-án ünnepi külsőségek között búcsúztatta el Nyíregyháza városa.9 A mozgósítástól a hadműveleti területre való szállításig mintegy 4 hét állt a rendelkezésre, az alosztályok összeszoktatására és kiképzésére. Ennélfogva a nehézfegyverek kezelésének begyakorlására és harcszerű alkalmazására kevés idő jutott. A tisztikar ugyan nem kapott alapos és részletes tájékoztatást a 2. hadsereg doni arcvonalán kialakult helyzetről és a várható konkrét feladatokról, de hallott a szovjet csapatok makacs ellenállásáról. A 12. gyalogezred 1942 október végén rakodott be a nyíregyházi vasútállomáson. Október 31-től indultak el a szerelvények a hadműveleti területre.10 Először az ezredparancsnokság az ezredközvetlenekkel és a 12/I. zászlóaljjal, utána a 12/II., végül a november 1-jén Nyírbátorból útnak indult 12/III. zászlóalj hagyta el Galántánál a magyar határt.11 A vasúti szállítás az alábbi útvonalon történt: Nyíregyháza–Miskolc–Budapest– Érsekújvár–Galánta–Zsolna–Jablonkai-hágó–Teschen–Oderberg–Kielce–Radom– Deblin–Lukow–Breszt–Litovszk–Minszk–Bobrujszk–Brjanszk–Ljgov–Kurszk– Bjelgorod.1 Az ezredet szállító szerelvények november 15-re érkeztek ki Bjelgorodra, ahol az ezred kirakodott. Még a hadműveleti területre való vasúti szállítás alatt súlyos és érzékeny veszteség érte a 12/III. zászlóaljat. 1942. november 4-én éjjel két órakor a Lengyel Főkormányzóság területén Suchedniow község előtt 500 méterre a partizánok két, kővel megrakott vasúti kocsit futtattak neki a szerelvénynek és a mozdony mögé kapcsolt tiszti vagonban az ütközés következtében a világítógáz tartálya felrobbant és a vagon kigyulladt. A szerencsétlenség következtében 16 tiszt, 2 altiszt és 9 honvéd vesztette életét, közöttük a zászlóalj parancsnoka, Koppány Vilmos százados is. A nyírbátori zászlóalj első hősi halottait másnap ezen község temetőjében közös sírba temették el.13 8 9 10 11 1

13

HL VKF. 4. oszt. 1943. számnélküli iratok (525/f.) Nyírvidék, 1942. okt. 14. 3. HL Tiszti személyügyi anyagok 995/1897. ilonKAy József alezredes. HL VKF. Eln. 1. a. oszt. számnélküli iratok. NHJ: 1942. nov. 11. bene JánoS – SzAbó Péter: Nyíri bakák a Donnál. Adalékok a magyar királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred történetéhez (1920–1945). Nyíregyháza, 2009. Jósa András Megyei Múzeum, 20. (A Jósa András Múzeum Kiadványai, 61.) [Bene – Szabó, 2009.] bene – SzAbó, 2009. 21.



PDF Compressor Pro

Bene János

Hősi halált halt 12. gyalogezredbeli honvédek temetése 1943. január elején

A hadműveleti területre v. Muzsay Ferenc ezredes parancsnoksága alatt vonult el a 12. gyalogezred. Zászlóalj-parancsnokai: v. Nyáry Rezső alezredes (12/I. zászlóalj), v. Ilonkay József alezredes (12/II. zászlóalj), Krasznay Tibor rangidős százados (12/

Matreno Gyesovoban. Középen vitéz Nyári Rezső ezredes

8

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál III. zászlóalj), akitől 1942. december közepén Nyírbátorból a hadműveleti területre kiérkező v. Léczfalvy Alfonz százados vette át a parancsnokságot. Léczfalvy százados addig a 12/III. zászlóalj visszamaradó különítményének a parancsnoka volt. A hátországból útnak indított felváltó alakulatok csaknem fegyvertelenül, századonként 30 puskával és a tisztek pisztollyal felszerelve kerültek ki a hadműveleti területre. A kirakodási helyüktől, Bjelgorodtól a már behavazott, nehezen járható utakon még 40–50 kilométert gyalog kellett megtenniük az egyes kiképzőtáborokig. A 12. gyalogezredet a VII. hadtest kiképzőtáborába, Matreno-Gyesevoba irányították. Itt, még az arcvonalba kerülésük előtt 4 hetes kiképzésben részesültek. Többnyire csak a golyószóró és a géppuska kezelését gyakorolták az alakulatok, mert a többi gyalogsági nehézfegyvert nem lehetett részükre hátravonni az arcvonalból (a téli idő beállta miatt a védőállásokba beépített lövegeket már nem is lehetett megmozdítani, a vontatáshoz szükséges lovakat pedig már korábban hátravonta a hadsereg-parancsnokság, a hátsó „lóteleltető állomásokra”, mindössze a mindennapi élethez, az élelem- és lőszerellátáshoz szükséges mennyiséget hagyva a csapatoknál. A hadsereg-parancsnokság előzetes intézkedéseiben a védőállásokban adódó műszaki feladatok begyakorlását és a rohamutász kiképzést is előírták az alakulatok számára, a tél miatt azonban végrehajtani már ezeket sem lehetett. A felváltásokra, illetve a csapatoknak a doni állásokba való irányítására 1943. január első két hetében került sor. A központi utasítás az volt, hogy a fegyvereket és a téli felszerelést majd az első vonalban, a felváltandó alakulatoktól veszik át a kiérkezők. Így fordulhatott aztán az elő, hogy a szovjet támadás megindulásakor a felváltás előtt a felváltó, a felváltás után pedig a leváltott alakulatok csak puskával rendelkeztek.14 Muzsay Ferenc ezredes 1943. január 6-án kapta meg a IV. hadtest parancsnokságának intézkedését a kaposvári 10. könnyű hadosztály egyes alakulatainak a felváltására. A 12. gyalogezred parancsnoksága és az ezredközvetlen alakulatok a 6. gyalogezred parancsnokságát és ezredközvetlen alosztályait, a 12/II. zászlóaljnak a 6/I. zászlóaljat, a 12/III. zászlóaljnak pedig a 6/III. zászlóaljat kellett felváltani a Don menti állásokban. A 12/I. zászlóalj továbbra is a VII. hadtest alárendeltségében maradt, s a miskolci 19. könnyű hadosztály 43/I. zászlóaljának felváltására irányították előre.1 A felváltásra kijelölt zászlóaljak egyike sem szenvedett nagy veszteségeket az 1942 nyári és kora őszi doni hídfőcsaták alatt. A fent említett alakulatok személyi állományát nem is teljes egészében váltották le, hanem – ahogyan a IV. hadtest parancsnokságának rendeletében olvasható: „a 6. és 36. gyalogezred egyes, arra érdemes egyénei” juthattak volna haza. A leváltandó honvédekről névjegyzékek készültek. Miután a hazairányítandó alakulatok tisztikara és legénysége ennélfogva a 6. és 36. gyalogezred tagjaiból vegyesen került ki, szükségessé vált a 6. gyalogezred ezredközvetlenjeinek, I. és III. zászlóaljának újjászervezése.16 14 1 16

SzAbó, 1994. 151. HL. 2. hadsereg iratai 8. fasc. számnélküli irat. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály parancsnokság 6. számú harctudósítása, 1943. jan.–márc.



PDF Compressor Pro

Bene János

A 12. gyalogezred közvetlenjeivel és a 12/II-III. zászlóaljaival Gluhovka–Veretyje–Osztrogozsszk útvonalon jutott ki a 6. gyalogezred védőállásához, a Szvobodával szembeni területre. A váltásnak 1943. január 9. és 13. között kellett megtörténnie. A 12/I. zászlóalj 1943. január 7-én érkezett ki a Donhoz, s Marki helységben szállásolt el, kezdetben mint hadosztálytartalék. Ennek a zászlóaljnak január 12-ig kellett a 43/ I. zászlóaljat felváltania.17 A 12. gyalogezred ezredközvetlen páncéltörő ágyús százada felvonulásáról és a váltásról az alábbiakat írta visszaemlékezésében Mohácsy Ferenc tartalékos zászlós, szakaszparancsnok: „...az ezredközvetlen páncéltörő ágyús század beérkezett Liszki községbe, ahol az ezredparancsnokság is állomásozott. Innen az esti órákban kivezettek bennünket Szalusnoje és Nyikolszkij falucskák helyén lévő védelmi vonalba. Megtaláltuk a felváltandó kaposváriakat... Óriási ovációval fogadták szakaszunkat és már szedték is a motyójukat. A szakaszukban tiszt vagy tiszthelyettes nem volt. Egy tizedes adta át az ágyúkat és a védelmi körletet. Páncéltörő ágyús szakaszunk átvett 2 fűthető és elsötétíthető lövegbunkert, 2 fűthető lakóbunkert, 2 rejtett és megerősített igyelőállást, 2 mészkőből épített pincét, tele repesz- és páncélgránátos rakaszokkal. Továbbá átvettünk 2 db, németek által zsákmányolt, rövid csövű belga páncéltörő ágyút. Ilyenről korábban soha nem is hallottunk, ilyet nem is láttunk. Magunkra maradva az első éjszakánk a löveg tanulmányozásával telt [...] A lövegbunkerekben, melyek kb. 300 m-re voltak egymástól, ki volt függesztve az ellenséges nehézfegyverek elhelyezésének vázlata és távolságuk. 1943. január 15-éig két alkalommal lőttünk gyorstüzet az ágyúkkal, tüzelőállás-változtatással. A szemközti Szvoboda várost vasúti híd kötötte össze Liszkivel. A híd le volt robbantva, de a pillérek mind a két oldalon hasznos kiindulópontot jelentettek a vállalkozásokhoz, az erőszakos felderítésekhez. Az oroszok két alkalommal kíséreltek meg a reggeli órákban – századerőben – támadást a megfelelő tüzérségi előkészítés után. Ekkor lőttük repeszgránáttal az állásaink felé futó katonákat, akik a jégen egyensúlyozva botladoztak. Sikerült visszaszorítani őket...”18 A védőállásban folyó életet pedig így jellemezte: „Az élelmiszer-ellátásunk a gyenge szervezést tükrözte. Az ebédért dupla falú háti ételhordóval kellett menni az elég távol lévő konyhához. Gyakran volt szárított zöldségekből főzött leves (katonáink partizánlevesnek becézték), a nyersanyagot a németek adták. A leves olyan rossz volt, a szállítási útvonal pedig veszélyesen belőtt, hogy a katonáink nem is kérték. A bunkereinkben (melyek a falu lebontott házainak az igen jó, kifaragott gerendáiból készültek) berakott tűzhelyek voltak, s ezekben állandóan égett a tűz. A füstölgő kémények azonban igen jó célpontok is voltak [...] Katonáink a bunkerben sütöttek, főztek, mosdottak. Havat olvasztottunk, így nyertünk vizet [...] Sokat kellett tetvészkedni. A deszkák és gerendák mögötti föld tele volt egerekkel. Állandóan nyargalásztak a földön és az emeletes priccseken és mindent felfaltak. Esténként a századparancsnokság országos járművel küldött ki hideg élelmet. Sajnos, ez nem volt rendszeres. A honvédek rá voltak kényszerülve a polgári lakosság által elrejtett csekély búza felkutatására. Ezt sütötték, főzték a tűzhelyen. 17 18

0

Molnár láSzló ezredes. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. A 12. gyalogezred harctudósítása, 1943. jan.– febr. MuzSAy Ferenc ezredes. Jósa András Múzeum. Adattár: 793–93. MohácSy Ferenc: Visszaemlékezés az 1942–43. évi doni eseményekre. 4–5.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál Kilyukasztott konzerves dobozok között megőrölték a búzát és ebből a durva, szemcsés, korpás lisztből készült a lepény”.19 A 12/II. zászlóalj 1943. január eleji tevékenységéről az alábbiakat tartalmazza Ilonkay József alezredes harctudósítása: „1943. január 1. – január 4. A zászlóalj teljes hadiállománnyal a VII. hadtest kiképzőtáborában volt átképzésen. Zászlóaljparancsnokság és 4. század Scserbakov, 5. század Serostanov és Saposnyikov, 6. század Kuscsin, II. géppuskás század Gyesevo község. Távbeszélő szakasz a védőállásban. Január 5-én. A kiképzés befejezésére és a védőállásba való menetelre érkezett parancs, erről az alosztályparancsnokokat tájékoztatták, a menetre parancsot kaptak. Menet Alekszejevka D. vasútvonalig két oszlopban. Ott besorol az 5. század a zászlóalj élére, követi a II. géppuskás, a 4. század, a zászlóaljtörzs és a vonat és 6. század. Biztosításra Mess zászlós parancsnoksága alatt 75 főből álló síosztag (minden lövészszázadtól 20 fő, géppuskás századtól 10, zászlóaljtörzstől 5 fő) rendeltetett előre, mely indul elhelyezésből 5 órakor, a csapat 5.30-kor. Január 6-án. Nagy hóviharban indult a zászlóalj a fent jelzett időben, Alekszejevkán át. Előrerendelt síosztag Alekszejevkán más útra tért, így az e napi menetcél elérésekor vonult be a zászlóalj után [...] Január 7-én. 7 órakor indult a zászlóalj Gluhovkáról [...] Az e napi menetcélt, Veretyje községet kb. 14-kor érte el a zászlóalj, ahol beszállásolt.”20 Másnap délben Osztrogozsszkban várta Muzsay ezredes parancsa a zászlóaljat a parancsnokok előrerendeléséről. E parancs értelmében délután 3 órakor Ilonkay József zászlóaljparancsnok, a segédtiszt, a gh. főnök, a századparancsnokok, a szolgálatvezetők és minden alosztálytól még két tiszt gépkocsin Svedovoba, az ezredparancsnokság harcálláspontjára ment előre. A zászlóaljat a védőállásba Horváth Lóránd főhadnagy, a 12/II. géppuskás század parancsnoka vezette fel. A tájékoztató után a zászlóalj-parancsnokság tovább indult Kolomejcevoba, a 6/I. zászlóalj parancsnokságára. Január 9–10-én a parancsnokok tájékozódtak a védőállásban, majd 11-én az alábbiak szerint osztották el a zászlóaljat az állásokban: Szalusnoje északi szegélyén az 5. század, Nyikolszkij északi szegélyén a 4. század, Nyikolszkij északkeleti szegélyétől a zászlóalj jobb sávhatáráig, a Keserű István alezredes parancsnoksága alatt álló pécsi 8/III. zászlóaljig a 6. század. Géppuskás szakaszok a zászlóalj védőállásában elosztva, a páncéltörő ágyús szakaszok a 4. század, az aknavetős szakaszok a 4. és 5. század védőállásában elosztva, géppuskás századtörzs a zászlóaljtörzzsel és a távbeszélő szakasz központi kezelőivel Gemüsebauban,1 a zászlóaljparancsnok harcálláspontján, távbeszélő csoportok és rádiósok az alosztályoknál védőállásban, gh. és zászlóaljvonat nagy része Kolomejcevoban, a vonat kisebb része és a segélyhely Gemüsebauban. 19 20 1

bene – SzAbó, 2009. 70. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonKAy JózSeF alezredes. Gemüsebau: Egy Donhoz közeli, feltehetően gyümölcs- és zöldségtermeléssel foglalkozó kolhoz német elnevezése a korabeli térképeken.



PDF Compressor Pro

Bene János

Ezen a napon, amikor még a századparancsnokok irányításával az anyag átadása, illetve átvétele tartott az ellenség kb. két századnyi erővel vállalkozást hajtott végre a Szvoboda–Liszki felrobbantott vasúti híd innenső hídfőjénél. Ennek elhárítását Héri Béla főhadnagyra, a 12/5. puskásszázad parancsnokára bízták, aki az ellenvállalkozást még a 6/I. zászlóalj katonáival teljesítette. Este 8 óra tájban azután megérkezett a 12/II. zászlóalj legénysége is a védőállásba. Január 12-én és 13-án tájékozódtak, az anyagokat átvették, berendezkedtek, s ismételten Héri Béla parancsnoksága alatt sikeres vállalkozásokat hajtottak végre fogolyszerzés céljából. A 12/III. zászlóalj, melynek zászlóaljtörzse, távbeszélő szakasza és géppuskás százada a 10. könnyű hadosztály tartaléka lett volna, január 12-én vette át a védőállásokat és a felszereléseket. A 12/7. század Liszkitől északra mint ezredtartalék, a 12/9. puskásszázad pedig Liszkiben mint zászlóaljtartalék foglalta el a védőállást. A géppuskás század Liszki és Szalusnoje területén szemben a Don túlsó oldalán fekvő Szvoboda városával helyezkedtek el. 1942. december végén a Sztálingrádnál megindított ellentámadás sikerének továbbfejlesztésére a szovjet hadvezetés az arcvonal más szakaszain is újabb támadó hadműveletek előkészítésébe kezdett. Az első a Voronyezsi Front osztrogozsszk– rosszosi hadművelete volt azzal az általános céllal, hogy megsemmisítse a 2. magyar hadsereget, a 8. olasz hadsereg maradványait és a német XXIV. páncéloshadtestet és birtokba vegye a Liszki és Kantyemirovka között a Rosztovba vezető vasútvonalat, s kedvező helyzetet teremtsen a német 2. hadsereg elleni támadáshoz. (A fent említett, a Donon Szvoboda és Liszki között átvezető vasútvonal két oldalán, a felrobbantott vasúti hídnál volt állásban a 6. és 36. gyalogezred, majd a váltás után a 12. gyalogezred törzse a közvetlenekkel, valamint a II. és a III. zászlóalj.) Az offenzíva végrehajtására a 40. hadsereg, a megerősített 18. önálló lövészhadtest, a fronttartalék 3. harckocsihadsereg és az újonnan felállított 7. lovashadtest állt a Voronyezsi Front rendelkezésére. Az 1943. január 12-én megindult szovjet támadást így rögzítette a 2. hadsereg-parancsnokság naplója: „Az urivi hídfőből várt orosz támadás 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi és Sztálin-orgona tűz előkészítés után 10.30-kor megindult.”23 Ezt, a csupán nagyobb erejű felderítő vállalkozást sem tudták azonban a számottevő páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkező, vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérségű magyar alakulatok elhárítani, s a pókhálószerű, cérnavékony arcvonalat az ellenség áttörte. Másnap, az előző napi sikerre való tekintettel a Voronyezsi Front parancsnoksága úgy döntött, hogy egy nappal korábban, tehát január 14-én indítja meg a fő támadást mind az urivi, mind pedig a scsucsjei hídfőből. Ezen a napon lépett harcba a 12. gyalogezred is. Súlyos és veszteségteljes védelmi és elhárító harcairól, visszavonulásáról eredeti hadiokmányok nem maradtak fenn, csak a Honvéd Vezérkar főnökének utasítására utólag, 1943 márciusában szerkesztett harctudósítások, melyeket v. Muzsay Ferenc ezredes, ezredparancsnok, illetve zászlóaljparancsnokai készítettek el és terjesztettek fel. A továbbiakban ezek alapján próbáljuk meg rekonstruálni az ezred harcait.  23



SzAbó, 1994. 176–177. HL. 2. hadsereg iratai. 10. fasc. 2. hadsereg-parancsnokság naplója 1943. jan. 1. – ápr. 30. 132. sz. naplómelléklet.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál „1943. január 14-én a jobb szomszéd 12. könnyű hadosztálynál igen erős tüzérségi előkészítéssel az ellenség a délelőtti órákban áttört. (A scsucsjei áttörésről van szó – B. J.) Az ellenség nyomása az ezred Nyikolszkijtól keletre a Don könyöknél lévő jobb szárnyára e nap 20 órakor olyannyira éreztette hatását, hogy a jobb küzdő zászlóaljam, a 12/II. zászlóalj jobb szárnya a 10. könnyű hadosztály-parancsnokság parancsára a szomszéd hadosztályhoz tartozó 8/III. zászlóaljjal együtt 23 óra körül Gemüsebau elé kanyarodott le, míg a zászlóalj két százada az eredeti Don menti védőállását tovább tartotta. Ugyanekkor a 10. könnyű hadosztály-parancsnokság a melogorjei vasútállomáson lévő ezredtartalék 12/7. századot a jobb szárny megtámasztására Gemüsebauba rendelte” – írta Muzsay Ferenc ezredes.4 E nap eseményeit így örökítette meg Ilonkay József alezredes: „Január 14-én 6 órától kezdve 7.30-ig erős ellenséges tüzérségi tűzelőkészítés a tőlünk jobbra lévő zászlóaljtól jobbra. Ellenséges támadás egész napon keresztül. A délelőtt folyamán az ellenség betört a jobb szomszéd 8/III. zászlóalj jobb szárnyán is. Zászlóaljparancsnoka értesített, hogy az összeköttetés az elöljáró hadosztályparancsnokkal megszűnt, ezért a 12/II. zászlóalj távbeszélő központján keresztül a 10. könnyű hadosztály parancsnokának tesz jelentést. Kért repülő és páncélos támogatást. Bár erre ígéretet kapott, kérését több ízben megismételte, saját repülő vagy páncélos támogatás azonban nem érkezett. Napközben több ízben felhívtam a századparancsnokokat, többszöri jelentéstételt kértem tőlük, azonban az ellenség védőállásommal szemben teljesen csendben volt, sehol sem mutatkozott. Szórványosan lőtt csak az 5. századra [...] A sötétség beállta után értesült a 8/III. zászlóaljparancsnok, hogy az ellenség a harcálláspontja felé támad, s közel van már. Úgy döntött ezért, hogy harcálláspontját Gemüsebauba teszi át [...] Kb. 20 órakor az ezredparancsnok távbeszélőn az alábbi parancsot adta: »Zászlóaljad jobb szárnyát be kell kanyarítani, mert az ellenség betört a jobb szomszéd 8/III. zászlóaljnál is. Az 5. és 4. század marad védőállásban, a 6. század keleti arcvonallal bekanyarodik, sarokpont Nyikolszkij, a 4. század jobb szárnya. A zászlóalj-parancsnokság harcálláspontja Gemüsebautól másfél kilométerrel hátrább, nyugati irányban az útvillához települ.« Azon jelentésemre, hogy a helyzet szerint ezt még nem tartom szükségesnek, az ezredparancsnok úr azt parancsolta, hogy ez felsőbb parancs. A 6. század parancsnoka felé intézkedtem az előző parancs értelmében a reteszállás elfoglalására, majd a 4. és 5. század parancsnokait is tájékoztattam erről. 21.40-kor a 10. könnyű hadosztályparancsnok parancsát az ezredsegédtiszt távmondatban közölte: »A 12/II. zászlóalj jobb szárnya Gemüsebaura támaszkodjék, a Keserű zászlóalj bal szárnya Gemüsebaunál, jobb szárnya Kolomejcevo K-től északkeletre egy hegyoldalháton véd. Ehhez csatlakozik jobbra a Pallay zászlóalj.26 A Pallay zászlóalj jobb szárnya bekanyarodik Kolomejcevo D-re. 10. könnyű hadosztály-parancsnokság.« A sötétség beálltával [...] a szintén megjelenő 8/III. zászlóaljparancsnokkal is beszéltem, s meglevő egységeit a harcálláspontomtól keletre húzódó védőállásba rendeltem. 4  26

HL. 2. hadsereg iratai. 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12. gyalogezred harctudósítása. MuzSAy Ferenc ezredes. Solymossy Ulászló vezérőrnagy, a szekszárdi 12. könnyű hadosztály parancsnoka – B. J. Pallay Jenő alezredes, a 6/I. zászlóalj parancsnoka – B. J.

3

PDF Compressor Pro

A 12. gyalogezred helyzete 1943. január 14-én este

4

Bene János

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál Egyben kirendeltem a zászlóaljtörzs embereit a visszaözönlő 8/III. zászlóalj embereinek feltartóztatására és a reteszállásba való irányítására”.27 A továbbiakban a beérkező alakulatokat Ilonkay alezredes személyesen vezette fel a reteszállásba, parancsot adva, hogy ezen a helyen ki kell tartani, majd éjfélkor a parancs szerinti új harcálláspontjára távozott. A hadosztálytartalékban lévő 12/III. zászlóaljat éjjel negyed 12-kor riadóztatta a parancsnokság, egyelőre konkrét intézkedés nélkül. Másnap, 1943. január 15-én hajnalban Kolomejcevo irányába fokozódott a szovjet erők nyomása, s ezzel egy időben az ezred jobb szárnya ellen felgöngyölítő támadás indult, melynek során a 12/II. zászlóalj két századparancsnoka hősi halált halt, a katonák pedig Szalusnojéra vonultak vissza. Ekkor a 12/5. század még tartotta magát. Kora délután Muzsay ezredes a 12/4. és a 12/6. századot a Szalusnojétól délre húzódó oldalhát birtokbavételére támadásra indította, de a szovjet ellentámadás nemcsak őket, hanem a 12/5. századot is kivetette eredeti állásából. A visszavonuló részeket az ezredparancsnokság a Melogorje felé vezető vasúti töltésen gyülekeztette, majd a még az eredeti állásban védekező 6/II. zászlóalj jobb oldalának és hátának fedezésére rendelte. Este 5 óra tájban a Liszki D-ről és Szalusnoje irányából meginduló orosz támadás elsöpörte a vasúti töltés mellett védekező 12/II. zászlóalj részeit is és a 6/II. zászlóalj hátába jutott, s felmorzsolta annak századait is. A két zászlóalj töredékei a szomszédos, szintén a 10. hadosztályhoz tartozó 36. gyalogezred védőkörletében gyülekeztek. Késő estére a 12. gyalogezred-parancsnokságnak minden összeköttetése megszűnt alosztályaival. Ekkor Muzsay ezredes a 36. gyalogezred parancsnokának, Krisanich Andor ezredesnek harcálláspontjára ment, hogy tájékoztassa. Közben a visszavonuló legénységet egy újabb orosz támadás megakadályozására tüzelőállásba rendelte. A harcállásponton tájékoztatta a 10. könnyű hadosztály parancsnokát, Molnár László ezredest, majd éjfél körül kapta azt a parancsot, hogy január 16-án hajnalban a 12. gyalogezred maradékával, mintegy három századnyi erővel vegye birtokba a melogorjei vasútállomást. Ilonkay alezredes január 15-én hajnali háromnegyed ötkor érkezett meg a Szalusnoje és Kolomejcevo közötti új harcálláspontjára, az útvillához, mely a havon, minden fedezék nélkül, teljesen nyílt, az ellenség által jól belátható terepen volt. Ugyanekkor ért oda a 12/7. puskásszázad, az ezredtartalék, melynek a parancs szerint a 8/III. zászlóaljat kellett megerősítenie. Reggel 7 órától kezdték a szovjet csapatok mind erősebben támadni a 12/6. század előző este bekanyarított, reteszállásba rendelt részeit. 8 és 9 óra körül a 12/4. század felől is erős harci zaj hallatszott. Az ellenség előregyülekezését és a harckocsik előremozgását is jól meg lehetett igyelni. Előrenyomulásuk célja Kolomejcevo volt. 11 óra körül a 8/III. zászlóalj parancs nélkül önkényesen visszavonult Svedovoba, s ezzel kinyitotta a 10. hadosztály jobb szárnyát az ellenség előtt.28 A 12/II. zászlóalj jobb szárnya és háta így védtelenné vált. 27 28

HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonKAy JózSeF alezredes. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztályparancsnokság 6. számú harctudósítása. 1943. jan. – febr.



PDF Compressor Pro

Bene János

Ugyanakkor már a 12/5. század is jelentette az ellenséges előretörést. Délutánra már nem maradt más választása Ilonkay alezredesnek, mint a visszavonulás, a bekerítésből való kitörés. A zászlóaljvonatot Kolomejcevon át Kovalevora rendelte, a csapatokkal pedig a nehezen járható terepen átvágva Liszki déli szegélyénél rátért a Svedovoba vezető útra. Közben orosz tűzrajtaütéseket kaptak. „Oszlopom nagy része védekezett a tűzrajtaütés ellen. Járőröket rendeltem ki, de azok eredménytelenül tértek vissza. A továbbmenet alatt kerültük az utakat, állandóan a terepen mentünk a mély hóban, mely minden lépésnél beszakadt a lábunk alatt, fagyos felülete a terhet nem bírta. A horhosokon keresztül menet közben többen elestek, de mindig volt valaki, aki vitte, biztatta a kimerülteket. Nagyon nagy lelkierő kellett a továbbmenetelhez” – írta Ilonkay alezredes.9 A riadókészültségben lévő 12/III. zászlóaljat január 16-án déltájban indították el Puhovora, hogy ott a visszavonuló 6. és 36. gyalogezredek alosztályaiból szervezett Pallay csoportból harcképes egységet szervezzenek erélyes tisztek kirendelésével. Menetrend: 12/8. század, géppuskás század, ütközetvonat. A zászlóaljvonat Kovalevon maradt. „14 óra 15 perc. A Pallay csoport emberei rendezetlen tömegben vonulnak vissza. A 12/III. zászlóaljparancsnok törzsének emberei segítségével és géppisztolyának tüzével a tömeget a község szélén feltartóztatja. A községen és a község szegélyén erős aknavető tűz. Veszteség egy fő [...] Legénység a Pallay csoporttól 100–150 fő. A rendezetlen csoport szervezését a zászlóaljparancsnok megkezdte” – olvasható a 12/III. zászlóalj harctudósításában.30 Délután 3 órakor három ellenséges harckocsi a vasútvonal mellett húzódó fedett részből támadást indított Puhovo ellen. A visszavonult, fáradt és leharcolt csapatoknál a harckocsik láttán pánik tört ki, s a falu szélén lévő horhosokba futottak, magukkal rántva a 12/III. zászlóaljat is. Ismét csak nagy eréllyel lehetett az újból összegyűjtött 200–250 emberből és két géppuskából támpontokat szervezni azonban az esti újabb szovjet támadás alkalmával ezek is szétfutottak. Ekkor határozta el magát Léczfalvy százados a Kovalevon át Krinyicára való visszavonulásra, ahová az éjszaka be is érkezett és jelentkezett a hadosztály-parancsnokságon. 1943. január 16-án reggel fél hétkor Melogorjén kb. 150 fő jelentkezett Muzsay ezredesnél a vasútállomás visszafoglalására. Az állomást megközelítő alegységeket azonban mintegy két századnyi orosz gyalogság és harckocsik ellentámadása terepszakaszonkénti visszavonulásra kényszerítette. E halogató harcok kora délutánig elhúzódtak, amikor a hadosztály-parancsnokság újabb védőállást jelölt ki az alakulatoknak, melynek megszemlélésére 14.30-kor indult el Muzsay ezredes. Krinyica keleti részén azonban már ott voltak az oroszok, sőt a településtől délre fekvő Dolsikot is megszállták. A teljes bekerítés elől így csak az Osztrogozsszk felé vezető úton vonulhattak vissza a magyar alakulatok, bár ezt az utat is ellenséges sícsapatok többször is elzárták, jelentős veszteségeket okozva az áttörő alegységeknek. 9 30



Molnár láSzló ezredes. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonKAy JózSeF alezredes. HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10 könnyű hadosztály. 12/III. zászlóalj harctudósítása. léczFAlVy AlFonz százados.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál „1943. január 16-án 4 órakor érkeztünk be Krinyicára. Holtfáradt mindenki, én is. Járni alig bírok, ehhez még hozzájárul az is, hogy január 12. óta teljesen be vagyok rekedve. Kb. 3 órai pihenés után riadó. Megtudtam, hogy az állomásparancsnok, Pallay alezredes Krinyicán van. Elindultam megkeresni, hogy jelentkezzek nála. Közben megállapíttattam a zászlóalj létszámát. Géppuskás század 130 fő, zászlóaljtörzs, távbeszélő szakasz és lövészszázadok együtt 128 fő, összesen 258 fő a hadilétszámú zászlóaljból [...] Feltűnő, hogy az ellenség a támadás két napja alatt egy ízben sem kísérelt meg arctámadást a védőállások ellen. A 12. könnyű hadosztálynál történt sikeres áttörés után a résen beözönlő ellenséges tömeg oldalról felsodorta és hátba támadta a csapatokat. Védőállásainknak mélysége nem volt, a hátsó, vagy a reteszállásokat nem építették ki. Egy védővonal volt, ez is sok helyen mellig ért. A futóárkok alig kiépítetten, teli jéggel is sok helyen csak térdig értek. Bár akadályként aknamezőt telepítettek a védőállások előtt, ennek már hatása az ellenség támadásakor a magas hó és a nagy hideg miatt alig lehetett. Ezenkívül volt egy egysoros drótakadály” – értékelte a helyzetet Ilonkay alezredes.31 Krinyicán volt a 12/III. zászlóalj is, s egy ellenséges repülőtámadás utáni pánikot a két zászlóaljparancsnok erélyes fellépése akadályozott meg. Itt azonban már teljesen összekeveredtek a kötelékek, s így Krinyicáról a 12/II. töredékei és a 12/III. zászlóalj együtt vonult el a délután folyamán Osztrogozsszkba, majd még aznap túl a városon nyugati irányba. Osztrogozsszkban csatlakozott Ilonkay alezredes csoportjához az ezredtörzs vonatrésze is. Az ezredtől elvezényelt, s a 19. könnyű hadosztály mögé Markiba beérkezett 12/I. zászlóalj 1943. január 14-én 6.40-kor a kapta a riadókészültségi parancsot, 8 órakor pedig a riadóparancsot. 9 órakor már menetparancs érkezett, hogy a zászlóalj vonuljon Jekatyerinovkába. A szervezetszerű fegyverlétszámából hiányzott 3 géppuska, 2 aknavető, 2 nehézpuska és 1 páncéltörő ágyú. A lovak teljesen legyengült állapotban voltak. A zászlóalj fél tízkor indult és délben érkezett Jekatyerinovkába. Itt az 54/ II. zászlóalj elhelyezési körletét foglalták el, ezen idő alatt csak szórványos tűz alatt állt a helység. Ekkor még az 54/II. zászlóalj északi irányban a Március 8. kolhoznál támadásban volt. Mögötte kellett a 12/I. zászlóaljnak, melyet még egy aknavető szakasszal és egy kocsizó géppuskás szakasszal is megerősítettek, védőállást foglalni és január 15-én délig ott kitartani. Fél négyre a zászlóalj elfoglalta az állást, a beásást is megkezdték, de az a nagy hideg és a hosszúnyelű szerszámok hiánya miatt csak lassan haladt előre. Közben az 54/II. zászlóalj már visszafelé özönlött. Este 5 óra körül kapta a parancsot Nyáry Rezső alezredes, hogy a Petrovszkaja észak-északkeleti részén lévő saját alakulatokkal az összeköttetést vegye fel. A kiküldött járőr azonban ott már senkit sem talált, amit a zászlóaljparancsnok azonnal jelentett feljebbvalóinak, eredménytelenül. Éjjel 9 órától aztán a szovjet járőrtevékenység megélénkült a zászlóalj jobb szárnya előtt, amelyik még mindeddig a levegőben lógott, de az állások közelébe befészkelődött járőröket a kiküldött magyar harcjárőrök megsemmisítették. Ez egész éjszaka így folyt, az orosz csapatok a Március 8. kolhoz magasságából nem mozdultak, bár végig állandó motorzúgást lehetett hallani. 31

HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12/II. zászlóalj harctudósítása. ilonKAy JózSeF alezredes.



PDF Compressor Pro

Bene János

Virradattól kezdve azonban a zászlóalj a Március 8. kolhoz felől Petrovszkaja felé harckocsikat, kocsioszlopot és egy zászlóalj erejű ellenséges erő mozgását észlelte. Tüzérségi tüzet kértek, ám azt többszöri sürgetésre sem kapták meg, úgyhogy a zászlóaljparancsnok a saját nehézfegyvereiből, géppuskákkal és aknavetőkkel lövetett rájuk. A zászlóalj bal szárnya mellett álló 54/II. zászlóalj reggel 7 óra körül a Jekatyerinovkától délnyugatra kb. 2 kilométerre fekvő 198. háromszögelési pont területére húzódott és ott védelemhez csoportosult. Így a 12/I. zászlóalj bal szárnya fedezetlenül maradt, melyet Nyáry alezredes a tartalék század egy szakaszával és a bal védő század egy szakaszával észak-déli irányban egy horhos mentén lezárt. Nyolc óra körül a szovjet gyalogság szivárgásszerűen megindult a Március 8. kolhoztól a Jekatyerinovkába vezető út mindkét oldalán, akiket hamarosan saját repülők támadtak és eredményesen bombáztak, lassítva ezzel előnyomulásukat. Fél tízkor Nyáry alezredes az elöljáró miskolci 13. gyalogezred parancsnokától, Pálos Ferenc ezredestől azt a parancsot kapta, hogy védőállását délután 3 óráig szélesítse ki. Ekkor azonban már igen erős ellenséges tűz feküdt a zászlóalj jobb szárnyán, s hamarosan megindult a szovjet támadás is, melyet azonban a zászlóalj eredményes tűzcsapása megállított. Ugyanekkor a zászlóaljtól keletre harcoló 13. gyalogezred árkászszázada visszavonult, majd kikapcsolt a 13. gyalogezred hírközpontja is, így negyed tizenegytől Nyáry alezredesnek elöljáró parancsnokával nem volt összeköttetése. Jekatyerinovka egész területe pedig ekkor már erős tüzérségi- és aknavető tűz alatt állott, s a falutól északkeletre mintegy 2,5 km-re egy hegyhátoldalról 4 harckocsi lőtte Jekatyerinovka keleti területét. Fél tizenegykor a zászlóaljparancsnok a tartalék 1. század 3 szakaszával megerősítette a falu északkeleti részén harcoló jobb védő századot (12/2. század) és a mozgókonyhát Markiba rendelte hátra. „11.45-kor ellenséges harckocsitámadás indult meg. Három harckocsi Petrovszkaja keletről, négy harckocsi a Marta kolhoz32–Jekatyerinovka nyugati út mentén, öt harckocsi a Marta kolhoz–Jekatyerinovka keleti út mentén támadott. A harckocsitámadással egyidejűleg igen erős aknatűz feküdt Jekatyerinovka nyugati területén. A harckocsitámadást közöltem a német páncélvadászokkal.33 A harckocsik időnként megálltak tüzelés végett a gyalogság támadásának biztosítására. 11.45-kor jelentette az 1. század parancsnoka, hogy Jekatyerinovka északi és északkeleti részét elérte, ugyanakkor Jekatyerinovka kelettől 2 km-re 4 harckocsi támadása indult meg. Ugyanakkor a német páncélvadászok parancsnoka, egy főhadnagy megjelent harcálláspontomon és közölte, hogy parancsa van a páncélvadászokkal Marki völgybe visszamenni, annak lezárására és anélkül, hogy a német páncélvadászok a támadó harckocsikra egyetlen lövést is leadtak volna, visszavonultak. A páncélvadászokat vissza akartam tartani, azonban sikertelenül, mert a főhadnagy ragaszkodott parancsához” – olvasható a zászlóalj harctudósításában.34 Ekkor már azt is észrevette Nyáry alezredes, hogy a Petrovszkaja kelet felől támadó három harckocsi a 198. magassági pont felé tart, s onnan a zászlóalj bal 32 33

34

8

A Március 8. kolhoz – B. J. Petrovszkaja védelmére még 1943. január 14-én rendelték ki a német 559/1. páncélvadász századot 8 db önjáró páncéltörő löveggel. HL. 2. hadsereg iratai 27. fasc. 19. könnyű hadosztály A 12/I. zászlóalj harctudósítása. nyáry Rezső alezredes.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál szárnyának hátába kerülve Jekatyerinovka területére tüzel. Hiába rendelt oda egy páncéltörő ágyút, a harckocsik a balszárnyat felgöngyölítették. Látva a túlerőt, s azt, hogy a túl sok harckocsival szemben kevés és hatástalan páncéltörő fegyvere van (2 db. 47 mm-es belga páncéltörő ágyú) és a 198. háromszögelési pont területén már nincs ellenállás – a bekerítő harckocsik ellen, a zászlóalj teljes megsemmisítését elkerülendő – Nyáry alezredes kiadta a visszavonulási parancsot. Rendelkezése értelmében a 12/3. századnak egy szakasza Jekatyerinovka nyugaton, a 12/2. század Jekatyerinovka északon, a 12/1. századtól pedig egy szakasz a páncéltörő ágyúkkal Jekatyerinovka keleten fedezte a zászlóalj visszavonulását a Koskitól északra fekvő magaslatokra. Ott kellett a 3. századnak az úttól nyugatra, az 1. századnak pedig keletre állást foglalni, s a fedező részeknek pedig legalább eddig kitartani. Amire a parancs kiment a harckocsikon szállított orosz gyalogság már betört Jekatyerinovkába, akiket azonban még sikerült leküzdeni. A 12/1. és 3. század állásváltoztatása azonban lehetetlenné vált, mert a 198. háromszögelési pont irányába előretört harckocsik a visszavonuló részek elé vágtak, a faluban lévő harckocsik pedig ágyú- és géppuskatűzzel árasztották el a visszavonulók hátát. Így a zászlóalj csak a horhosokon át tudott Koskin keresztül a Marki dombra jutni, közben elvesztette a 12/3. század fedező szakaszát. A 12/2. század visszavonulási útját pedig a harckocsik elvágták. Az ellenséges tűzhatás alatt a zászlóalj nehézfegyverei részben megsemmisültek, részben a visszavonulás alatt semmisíttette meg a zászlóaljparancsnok, mert a lovak gyenge erőállapota és a magas hó miatt vontatásuk lehetetlenné vált. A 12/I. zászlóalj délután 3 óra körül érte el Marki dombot, ahol a parancsnok jelentkezett Zendy Károly ezredesnél, aki egy harccsoport élén, melyet hadtesttartalékként alkalmaztak, s amelybe a 12/I. zászlóalj is tartozott, ugyanitt egy melegedő háznál ütötte fel harcálláspontját. Itt azt a parancsot kapta Nyáry alezredes, hogy a melegedő háztól keletre menjen reteszállásba és tekintet nélkül arra, hogy a jelenlévő legénység melyik alakulathoz tartozik, azonnal szervezze meg és vigye állásba. Így Nyáry alezredes három századot szervezett, melyből egyet tettek ki a 12/I. zászlóalj maradékai. Harcálláspontját Nyáry alezredes a 164. magassági pont területére helyezte, ahonnan összeköttetése volt Zendy ezredessel. Ezt az állást erősítette két 50 mmes páncéltörő ágyú, egy kocsizó géppuskás szakasz és egy német páncélvadász. Az este és az éjjel csendesen telt el az állásokban. „A zászlóalj legénységéből a már eddig a szabadban eltöltött 36 óra alatt igen sokan súlyos fagysérüléseket szenvedtek, ami csak növekedett az újból kinn eltöltött 24 órában” – írta Nyáry Rezső alezredes.35 Másnap már virradattól észlelhető volt az ellenséges harckocsik és gyalogság mozgása, melyet a saját tüzérség ugyan lőtt, de a nagy távközök miatt kevés eredménnyel. A délelőtt folyamán Koskiban már 19 harckocsit számoltak meg, melyek a 164. magassági pont felé kapaszkodtak. Ezeket a magyar páncéltörő ágyúk és a tüzérség eredménytelenül lőtték. Az előnyomulás támogatására a 164. magassági pontot igen erős aknavető-, harckocsi- és géppuskatűzzel árasztotta el az ellenség. Az állásokat végül 3 harckocsi és kb. két század erejű orosz gyalogság támadta. Délután háromnegyed egykor a harckocsik láttán a magassági pontot tartó védők visszafutottak, bár ekkor még az odaküldött tisztek az állásokba 35 HL. 2. hadsereg iratai 27. fasc.19. könnyű hadosztály A 12/I. zászlóalj harctudósítása. NyáRy Rezső alezredes.



PDF Compressor Pro

Bene János

visszarendelték őket. Egy óra után azonban, miután a harckocsik mind a páncéltörő ágyút, mind pedig a gyalogságra tüzelő két kocsizó géppuskát is kilőtték, az alakulatok a völgybe leszivárogtak, s végül a 164. magassági pontot csak Nyáry alezredes tartotta 5 tiszttel és 30 főnyi legénységgel fél kettőig, amikor ő is visszavonult Markiba. Délután már utcai harcok bontakoztak ki a faluban lévő magyar alakulatok és a település déli részén a házak közé beszivárgott oroszok között. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a csekély erővel Markit nem lehet tartani, alkonyatkor a 12/I. zászlóalj töredékei Drusnyij felé visszavonultak. Ott Asztalossy Aladár vezérőrnagy, a 19. könnyű hadosztály parancsnoka Sztugyinokba, a 43. gyalogezred gyülekező helyére irányította Nyáry alezredest, aki oda beérkezve tudta meg, hogy zászlóaljának többi része Jugyinoban van. E két sorsdöntő napon a bekerítésből való kitörés, a visszavonulás és a halogató harcok alatt a 12. gyalogezred mindhárom zászlóalja igen súlyos veszteségeket szenvedett és különböző utakon, más és más harccsoportokban vonult vissza. Január 18-án Sztreleckojénél – Bugyennijtől keletre – az ezred töredékei és egyéb alárendelt egységek, melyek együtt Muzsay-csoport néven szerepeltek, utóvédállásba mentek és lezárták az Osztrogozsszk–Bugyennij utat. Január 21-én a csoport Bugyennijen át a Verho Szosznára betört ellenség kivetésére menetelt. Ezt követően a 10. könnyű hadosztály parancsnokának rádióparancsára Novij Oszkolba vonult.

Páncéltörő ágyú Osztrogozsszk kijáratánál 1943. január 18-án

0

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál Január 23-tól a Muzsay-csoport az Oszkol védelem déli szárnyán a Bogdanovka, Szidorovka, Ovcsarovka, Korocsa, Igumenka, Bjelgorod környéki utóvédharcokban vett részt. Létszáma ekkor 26 tiszt és 889 főnyi legénység különböző alakulatoktól.36 1943. február 9-én a csoportot a Vargyassi Gyula vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló kassai 23. könnyű hadosztály alárendeltségébe utalták, s azzal menetelt február 21-éig Romniba. Innen részben vasúti szállítással, részben gyalogmenetben gyülekeztek az alosztályok a 12. gyalogezred gyülekező helyére, Janovkába. A 12/II. és a 12/III. zászlóalj maradványai Osztrogozsszkon átjutva január 17-én Bugyennijen is túlhaladtak, s 18-án Novij Oszkolba értek, ahonnan, összegyűjtve a 10. könnyű hadosztály megmaradt alakulatait, még aznap Sztarij Maszlovka területére vonultak. Itt alakult meg az Ilonkay-csoport az alábbi létszámokkal: 12. gyalogezred 290 fő, 6. gyalogezred 240 fő, 36. gyalogezred 84 fő és a 407. különleges munkásszázad 35 fő, összesen 653 fő. A 6. és 36. gyalogezred Jelezkaján, a 12. gyalogezred és a munkásszázad Jezdocsnojén, a 10. tüzérezred pedig Kolkiban szállásolt el. Január 22-én a 12. gyalogezred megmaradt részéből egy zászlóaljat szerveztek. A két század parancsnoka Léczfalvy Alfonz százados és Lovas Nagy István tartalékos hadnagy. A zászlóaljba egy lovasszakasz, árkász- és távbeszélő szakasz, valamint egy munkásosztag is tartozott. A csoport január 27-én erős elhárító harcokat vívott Jezdocsnoje és Novij Maszlovka területén. Január 28-án az Ilonkay-csoport már Novij Oszkolnál volt védőállásban, majd leváltásuk után a hónap utolsó és február első napjaiban Korocsán át Bjelgorodba majd Szumiba vonultak. 1943. február 6-ától a 10. könnyű hadosztály-parancsnokság parancsára Ilonkay alezredes Kerkinon, Kapitanovkán és Recskiben összeszedte a 12. gyalogezredhez tartozó alegységeket, katonákat és február 10-én indulva a hónap 28. napján ért be a 12. gyalogezred gyülekező helyére. Január 17-én reggel Nyáry alezredes Jugyinoba indult, hogy a 12/I. zászlóalj ott lévő részeit is magához vegye. Ott azonban v. Szügyi Zoltán ezredestől, a 43. gyalogezred parancsnokától azt a parancsot kapta, hogy meneteljen Sztugyinokra, ott vegye még magához a 43. gyalogezred árkászszázadát, s ezzel az erővel (a 12/I. és a 16/III. zászlóalj részei, kb. egy-egy szakasz erőben, valamint az árkászszázad) Csuskovo észak magasságában zárja le a Verhnije Markiból délre vezető utat, egy résszel pedig Lesznovo észak magasságában a Verhnije Markiba észak felé vezető utat. Nyáry alezredes Sztugyinokban mindössze két szakasz erejű vegyes legénységet talált, az árkászok már nem voltak ott. A visszavonulás biztosítására állásba ment alakulatokat még megerősítette a 32/I. zászlóalj is, de délután az állások előtt megjelent harckocsik elől a legénység a horhosokban megfutott. A bekerítésből egy szakadékon átvágva tudott csak Nyáry alezredes néhány emberével kijutni, majd Trestyenkibe, az ezred részei után ment. Onnan azonban a csapatok Karpenkovoba vonultak, ahová Nyáry alezredes éjfél után beérkezett. Csapatait itt sem találta meg, ezért január 19-én Matreno–Gyesevoba ment, ahol az ott lévő részekből két puskás századot szervezett, majd az időközben beérkezett német 78. gyalogezreddel január 20-án 36

HL. 2. hadsereg iratai 27 fasc. VII. hadtestparancsnokság harctudósítása 1943. jan. 2. – márc. 28. 23. számú melléklet. Gyimessy eRNő altábornagy.



PDF Compressor Pro

Bene János

hajnalban Matreno–Gyesevotól északra Ilinka felé kitört a bekerítésből. „Az áttörés Ilinka irányába két nap és két éjjel történt meg. Ezen idő alatt a csapatoknak mindig a szabad ég alatt kellett várni. Időközben az oszlophoz csatlakoztak a IV. hadtest Osztrogozsszkból kitört részei is, melyekkel csoportom 11 századra nőtt” – írta Nyáry Rezső alezredes.37 Január 22-én a csoport újra harcba keveredett és Ilovszkojénál törte át az ellenséges gyűrűt, s ettől kezdve zavartalanul folytatta útját Novij Oszkolig, majd onnan az ezred gyülekező helyére. A 12. gyalogezred harctudósításának végén v. Muzsay Ferenc ezredes így értékelte csapatai magatartását, a veszteségeket: „c. A csapatok magatartása: Ahhoz mérten, hogy az ezred a január 14-én meginduló bekerítő harcokban kapta tűzkeresztségét és az ellenség támadása hátba kapta az ezredet, a csapat magatartása jó volt. Kiemelkedő haditettek: Toperczer Dezső hadnagy38 és Magyari Károly hadnagy39 makacs, személyes példával vezetett védelmi harca, melynek során mindketten a végsőkig kitartva hősi halált haltak. Ezenkívül Lovas Nagy István hadnagy40 Oszkol menti védelmi harca, melynek során Novij Maszlovka irányába előretörve mélyen behatolt az ellenség közé és a végsőkig kitartva a parancs szerint, a már-már bezáruló ellenséges gyűrűből kevés veszteséggel kivonta századát. d. Veszteségek: ...43 tiszt részben elesett, részben eltűnt, részben hátországi kórházakba került.

Visszavonulás a Dontól 37 38 39 40



HL. 2. hadsereg iratai 27. fasc. 19. könnyű hadosztály. A 12/I. zászlóalj harctudósítása. NyáRy Rezső alezredes. A 12/6. puskásszázad parancsnoka – B. J. A 12/4. puskásszázad parancsnoka – B. J. A 12. gyalogezred ezred 2. segédtisztje – B. J.

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál

Visszavonulás a Dontól

Legénységnél a veszteség 1800 fő, mintegy 66%. Veszteség lóban 860 darab. Fegyverzetben és egyéb anyagban a veszteség szintén nagynak mondható.”41 (A korabeli veszteségi lajstromok adatai alapján hősi halált halt az ezredközvetlen alakulatoknál 6 fő, eltűnt 68 fő. A 12/I. zászlóalj vesztesége: elesett 26 fő, eltűnt 747 fő, a 12/II. zászlóaljnál elesett 14 fő, eltűnt 516 fő, a 12/III. zászlóaljnál pedig elesett 43 fő, eltűnt 329 fő, összesen 89, illetve 1660 fő.) A Don mellől visszavonuló töredékek több mint 500 kilométeres gyalogmenettel érték el az elsőként meghatározott gyülekezési körzeteket. A súlyos harcokat követően, kemény hidegben, nem ritkán mínusz 40–45 fokban, hiányos felszereléssel és rossz élelmezés mellett kellett megtenniük ezt a hosszú utat, s utána még újabb 250– 300 kilométert a Dnyepertől nyugatra lévő végleges újjászervezési területre, ahonnan március végétől szállították haza az alakulatokat. A 12. gyalogezred 1943. május 3-án mindössze 21 tiszttel és 714 főnyi legénységgel érkezett haza Nyíregyházára.4 A több mint 4000 fővel elvonult gyalogezred a magyar 2. hadsereg egyik legnagyobb veszteséget szenvedett alakulata volt. A Damjanich laktanyában eltöltött háromhetes karantén után az ezred ünnepélyes fogadtatását szintén a laktanyában tartották meg 1943. május 29-én.43 Az ünnepség után a tartalékosokat és a szolgálatot kitöltötteket leszerelték, az ezred pedig egy időre ismét békeéletét folytatta tovább. 41 4 43

HL. 2. hadsereg iratai 24. fasc. 10. könnyű hadosztály. A 12. gyalogezred harctudósítása. MuzSAy Ferenc ezredes. HL. 2. hadsereg iratai 23. fasc. A IV. hadtest naplója: 721. számú melléklet. Nyírvidék, 1943. máj. 31. 1–2.

3

PDF Compressor Pro

Bene János

A szövegben szereplő személyek rövid életrajza Asztalossy Aladár (1928-ig Asztalovszky) (Pernek, 1890. okt. 7. – Pomáz, 1956. máj. 26.) vezérőrnagy. Mint vezetői tartalék került ki 1942 októberében a 2. hadsereg parancsnokságához. Megbízták a miskolci 19. könnyű hadosztály parancsnokságával, melyet 1943. aug. 1-ig töltött be, majd a IX. hadtest parancsnokságán beosztott tábornok. 1943. dec. 1-jén nyugdíjazták. Bartha Károly, vitéz dálnokfalvi (Budapest, 1884. jún. 18. – Linz, 1964. nov. 22.) szolgálaton kívüli vezérezredes, titkos tanácsos. 1936. jan. 1-jétől mint katonai főcsoportfőnök a honvédelmi miniszter állandó helyettese, 1938. nov. 15. és 1942. szept. 24. között honvédelmi miniszter. 1945. jún. 19-én lefokozásra ítélték és a honvédségből „kicsapták”. Bondor Vilmos (Hosszúfalu, 1915. szept. 16. – ?) hadnagy, 1943. aug. 1-től főhadnagy, 1940. nov. 1-től hivatásos állományban. A 12/I. zászlóaljtól vezényelték a 35/I. zászlóaljhoz, mellyel frontszolgálatot teljesített a Don-kanyarban. Megsebesült 1942. szept. 20-án. 1944 őszén a 12. pótgyalogezred keretében a dél-erdélyi és a magyarországi honvédő harcokban vett részt, nov. 2-án a 6. vkf. osztályhoz vezényelték. 1945. febr. 20-án Budapesten szovjet fogságba esett, ahol koholt vádak alapján 25 évi kényszermunkára ítélték. 1955-ben szállították haza, 1955. nov. 19-én szabadult. Héri Béla (Rakamaz, 1913. máj. 13. – Osztrogozsszk, 1943. jan. 17.) főhadnagy. 1942. okt. 31-én a 12/5. puskásszázad parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére. 1943. jan. 17-én Osztrogozsszknál nyoma veszett (elesett). Halálának, vagy esetleges hadifogságba esésének pontos helyére és körülményeire vonatkozólag csekély ellentmondásos szemtanúi információkkal rendelkezünk. Hitler, Adolf (Braunau /Ausztria/, 1889. ápr. 20. – Berlin, 1945. ápr. 30.) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője, 1933. jan. 30. és 1945. ápr. 29. között Németország kancellárja, 1934. aug. 2-től államfője is (vezér és kancellár). 1935-től a német véderő főparancsnoka. Berlin eleste előtt öngyilkos lett. Horváth Lóránd (Técső, 1918. szept. 16. – Budapest, 1962. jún. 1.) főhadnagy. 1942. máj. 22-től a 12/II. zászlóalj nehézfegyver (géppuskás) századának parancsnoka, s okt. 31-én ezen beosztásában vonult el a Don-kanyarba. 1943. jan. 17-én Veretyjénél súlyosan megsebesült, s 1945. jan. 31-ig egészségügyi szabadságon volt. Ezt követően, mint hadiakadémikus jelölt a 23. gyaloghadosztály parancsnokságán szolgált. Febr. 20-án újból betegállományba került. 1945. máj. 4. és okt. 12. között betegen amerikai fogságban volt. Ilonkay József, vitéz (Szentborbála, Soltur /Torontál vármegye/, 1897. júl. 2. – Baja, 1955. ápr. 20.) alezredes, 1944. nov. 1-től ezredes. 1935. okt. 1-től szolgált a 12. gyalogezredben. 1942. szept. 15-től a 12/II. zászlóalj parancsnoka, s okt. 31-én alakulata élén a 2. hadsereg Don menti hadszínterére vonult el. A visszavonulás során, 1943. márc. 8-án kiütéses tífusszal hadikórházba került, s ápolása és nyíregyházi egészségügyi szabadsága aug. 14-ig tartott. 1943. okt. 1-jétől Baján a Műszaki Központi Iskola lő- és fegyvertisztje, illetve előadója volt. 1944. febr. 17-től hadibeosztásban a 12/I. zászlóalj parancsnokaként frontszolgálatot látott el a galíciai hadszíntéren. Máj. 25-től szívbetegséggel újra kórházba került. Betegségéből felépülve nov. 1-én a Műszaki Központi Iskolához vonultatták be, mellyel 1945. jan. 3-án német területre települt ki. 1945. jún. 1-jén szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1948. szept. 28-án tért vissza. 1949. dec. 29-én a tényleges szolgálatából elbocsátották. Jány (1924-ig Hautzinger) Gusztáv, vitéz (Rajka, 1883. okt. 21. – Budapest, 1947. nov. 26.) vezérezredes. 1940. márc. 1. és 1943. aug. 1. között a 2. hadsereg, illetve az 1942 tavaszán keleti hadszíntérre kivonuló hadműveleti 2. hadsereg parancsnoka. 1943. nov. 1-én nyugállományba helyezték. 1945. máj. 1-jétől amerikai hadifogságban volt. 1947-ben a budapesti népbíróság halálra ítélte és az ítéletet végrehajtották. Keitel, Wilhelm (Bad Gandersheim, 1882. szept. 22. – Nürnberg, 1946. okt. 16.) vezértábornagy, 1938. febr.-tól 1945. máj. 8-ig a német véderő-főparancsnokság (OKW, Oberkommando der Wehrmacht) főnöke. 1945. máj. 8-án ő írta alá a kapitulációs okmányt Berlinben. Háborús bűnösként ítélték el és kivégezték. Keserű István (Pécs, 1898. aug. 9. – Pécs, 1975.) alezredes. 1942. nov. 30-án került ki a pécsi 8/III. zászlóalj élén a keleti hadszíntérre, s sebesüléséig, 1943. febr. 2-ig ebben a beosztásában tevékenykedett.

4

PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál 1943. jan. 15-én egy saját elhatározására elrendelt visszavonulási paranccsal alakulatát a teljes megsemmisüléstől mentette meg. A visszavonulás során egy adhoc csoportot vezetett. Koppány Vilmos (Vízakna, 1905. nov. 3. – Szuchedniow, 1942. nov. 4.) százados. 1942. nov. 1-jén a 12/III. zászlóalj parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére. A hadműveleti területre történt vasúti szállítás közben, a Lengyel Főkormányzóság területén, Szuchedniow község közelében vasúti szerencsétlenség következtében életét vesztette. Krasznay Tibor (Végvár, 1912. nov. 10. – Szekszárd, 1978. ápr. 17.) százados. 1942. nov. 1-jén a nyírbátori 12/7. puskásszázadának parancsnokaként vonult el a Don-kanyarba. Nov. 5-től dec. közepéig a 12/III. zászlóalj parancsnoka, majd a 12. gyalogezred ezredközvetlen kocsizó géppuskás század parancsnoka. Az 1943. jan.-i védelmi harcok, s a visszavonulás alatt lábai elfagytak, jan. 19-én tábori kórházba került, febr. 15-től pedig már a hátországban ápolták. 1943. ápr. 15. és 1944. okt. 24. között Munkácson a 2. hegyi dandár parancsnokságán teljesített szolgálatot. Nov. 10-től a szombathelyi 3. kerület parancsnokságán szolgált. 1945. ápr. 5. és okt. 5. között angol hadifogságban volt. Szolgált a demokratikus és a néphadseregben is, 1947. dec. 1-jén őrnaggyá léptették elő. Krisanich Andor (Kaposvár, 1895. jún. 27. – Kaposvár, 1970. nov. 4.) ezredes. 1942. máj. 30-tól a 2. hadsereg hadműveleti területén a 10. könnyű hadosztály 36. gyalogezredének parancsnoki teendőit látta el. 1943. jan. 23-án betegen a hátországba távozott. 1944. nov. 2-től a 24. gyaloghadosztály harcfegyelembiztosító alosztály parancsnoka. A 24. gyaloghadosztály harcot be nem szüntető alosztályainak parancsnokaként morva területen esett orosz fogságba 1945. máj. 7-én. Léczfalvy Alfonz, vitéz (Budapest, 1913. szept. 5. – ?) százados. 1939. jan. 23-tól Nyíregyházán, a 12. gyalogezredben, később a nyírbátori 12/III. zászlóaljnál teljesített szolgálatot, 1942-ben csapatteste visszamaradó különítményének parancsnoka volt. 1942. dec. közepén vette át a hadműveleti területen a 12/III. zászlóalj parancsnokságát. 1944. ápr. 1-jétől Rahón, a 63. határvadász portyázó osztály századparancsnokaként teljesített szolgálatot, majd 1945. febr. 16-án hadibeosztásként a Szent László hadosztály gyalogzászlóaljának parancsnokságával bízták meg. Lovas Nagy István (Túrkeve, 1910. szept. 4. – Kalocsa, 1991.) tartalékos főhadnagy, tanító. 1940. máj. 13. és szept. 26. között a 12. gyalogezred szakaszparancsnoka, illetve ezred 2. segédtisztje. 1941. nov. 10-től 1942. ápr. 22-ig Kassán a 8. élelmezési raktár beszerző osztagának parancsnoka, 1942. okt. 31-től a 12/I. zászlóalj szakaszparancsnokaként, később ezred 2. segédtisztként teljesített frontszolgálatot, ahonnan 1943. máj. 2-án tért haza. A továbbiakban már nem hívták be katonai szolgálatra. Magyari Károly (Bürgezd, 1915. szept. 5. – Nyikolszkij, 1943. jan. 15.) hadnagy. 1940. nov. 1-jével vették át hivatásos tiszti állományba. 1942. okt. 31-én a 12/4. puskásszázad parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére. Hősi halált halt. Mohácsy Ferenc (Nagykőrös, 1919. márc. 2. – Szeged, 2005. márc. 9.) tartalékos zászlós, tanító. Tényleges katonai szolgálatát 1940. dec. 2. és 1942. szept. 28. között a 12/I. zászlóalj nehézfegyver (géppuskás) századánál töltötte, ahol páncéltörő ágyús kiképzésben részesült. 1942. okt. 31-én az ezredközvetlen páncéltörő ágyús század szakaszparancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére, ahonnan 1943. máj. elején tért vissza. 1944. febr. 17-én ugyanazon beosztásban ismét frontszolgálatra hívták be. Ápr. 27-én a galíciai hadszíntéren, Swiety Jozefnél megsebesült. Felépülést követően okt. 23-tól a 12. gyalog tábori pótezredhez (másutt a 42. gyalogezredhez) osztották be, s mint szakaszparancsnok frontszolgálatot teljesített. 1945. márc. végén Sopronban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. jún. végén tért vissza. Molnár László (Budapest, 1891. június 27. – ?) ezredes, majd 1943. febr. l-jétől vezérőrnagy. 1942. nov. 15-től egészen alakulatának 1943. máj.-i hazaszállításáig töltötte be a 10. könnyű hadosztály parancsnoki tisztségét. Monostori (Mess) Endre (Budapest, 1919. szept. 14. – Budapest, 1963. márc. 5.) tartalékos hadnagy, a Testnevelési Főiskola hallgatója. Tényleges katonai szolgálatát 1939. okt. 1-jén a munkácsi 24/ III. zászlóaljnál kezdte meg. 1941-ben egy év továbbszolgálatot vállalt, melyet a nyíregyházi 12/II. zászlóaljnál teljesített. 1942. okt. 31-én a 12/II. zászlóalj nehézfegyver (géppuskás) szakaszparancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére, ahonnan 1943. máj. 2-án tért vissza. 1943-ban sport-



PDF Compressor Pro

Bene János

tiszti tanfolyamot végzett, majd a Testnevelési Főiskolán folytatta tanulmányait. 1944. márc. végétől ismét harctéri szolgálatot látott el, s korábbi beosztásában részt vett a 24. gyaloghadosztály Kárpátok előterében folytatott harcaiban. Júl. 28-án megsebesült. 1945. márc. 7-én szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1947. júl. 17-én tért vissza. Muzsay Ferenc, vitéz (Zilah, 1896. dec. 17. – Balatonfüred, 1960. júl. 17.) ezredes. 1939. jan. 23tól a 12/II. zászlóalj, 1942. nov. 15-től a pedig 12. gyalogezred parancsnoka. Ezredével október 31-én elvonult a 2. hadsereg Don menti hadszínterére, ahonnan 1943. máj. 3-án tért vissza. 1944. márc. 10-től újabb harctéri szolgálatot látott el, ezredével a galíciai hadműveletekben vett részt. Júl. végétől – továbbra is a hadszíntéren – a 24. gyaloghadosztály parancsnokságán tevékenykedett, majd okt. 5. és nov. 25. között a 13. gyaloghadosztály hadtáprendészeti parancsnoka volt. Ezt követően a felvidéki területre visszavonult 24. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokává nevezték ki, majd 1945. ápr. 1-jétől mint a seregtest megbízott parancsnoka közreműködött a stubnyafürdői ápr. 6–7-i harcbeszüntetésnél, a szemben álló szovjet csapatokkal való fegyverletételi megállapodásnál. 1945 tavaszán Budapesten a HM-ben szolgálattételre jelentkezett, az 1. honvédkerület létszámfeletti állományába vették. 1946. aug. 4-el végelbánás alá vonták, s a tényleges szolgálatból elbocsátották. A HM állandó igazoló bizottsága „igazoltnak” jelentette ki. Közben a nyíregyházi népbíróság koholt háborús bűntett vétségével pert indított ellene, s 1946. ápr. 10-én hozott végzésével 15 évi kényszermunkára ítélte. Bajtársai emlékezete alapján egy debreceni börtönben töltötte kirótt büntetését. Nyáry Rezső, vitéz (Mezőőrs, 1896. jún. 25. – Győr, 1969. máj. 15.) ezredes. 1941. máj. 1-jétől a 12/ I. zászlóalj parancsnoka. 1942. okt. 31-én alakulata élén vonult el a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területére. 1943. jan. 16-án Markinál légnyomást szenvedett. A hadműveleti területről ápr. 28-án visszatérve egy ideig meghagyták beosztásában, majd a 12. gyalogezred lő- és fegyvertörzstisztjeként szolgált. 1944. szept. 1. és 30. között a 18. honvéd kiegészítő parancsnokságot vezette, majd 1945. márc. 28-ig mint légoltalmi előadó a HM 36. osztályán tevékenykedett. 1945. máj. 1-jén amerikai hadifogságba esett, ahonnan 1946. jún. 14-én tért vissza. 1947. febr. 7-én tényleges katonai szolgálatából elbocsátották. Pallay Jenő (Lácza, 1897. okt. 15. – ?) alezredes, a kaposvári 6/II. zászlóalj parancsnokaként vonult el 1942. máj. végén a 10. könnyű hadosztály kötelékében a keleti hadszíntérre. Pálos Ferenc (Jablonka, 1892. jan. 3. – Kondenzovo, 1943. jan. 18.) ezredes. 1942. aug. végétől a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén a miskolci 13. gyalogezred parancsnoka. A visszavonulás során hősi halált halt. Ribbentrop, Joachim von (Wesel, 1893. ápr. 30. – Nürnberg, 1946. okt. 16.) német politikus, diplomata. 1938. febr.-tól az összeomlásig Németország külügyminisztere. A magyar 2. hadsereg keleti hadszíntérre küldésének érdekében 1942. jan. 6. és 9. között Budapesten tartózkodott. A háborús főbűnösök nürnbergi perében halálra ítélték és kivégezték. Solymossy (1934-ig Stanoilovič) Ulászló, vitéz stanogorai (Theresienstadt, 1897. jún. 30. – Gröbming, 1960. okt. 30.) vezérőrnagy. 1942. szept. 23-tól 1943. aug. 10-ig a szekszárdi 12. könnyű hadosztály parancsnoka a keleti fronton, majd. 1944. júl. 1-jéig a honvédelmi minisztérium VIII. csoport főnöke, egyben a leventék országos parancsnoka. Nyugállományba vonult 1944. okt. 1-jén. Szombathelyi (1934-ig Knausz) Ferenc, vitéz (Győr, 1887. máj. 17. – Újvidék, 1946. nov. 4.) vezérezredes, titkos tanácsos. 1938. okt. 1. és 1939. jan. 15. között a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese. 1939. jan. 15-től 1941. aug. 1-jéig a kassai VIII. hadtest parancsnoki tisztét töltötte be. Ez idő alatt az 1941. jún. 28-tól a Szovjetunió elleni hadműveletekbe bekapcsolódó Kárpát-csoport parancsnoka, majd aug. l-jétől a megszállt ukrán területek katonai közigazgatásának vezetője. 1941. szept. 6. és 1944. ápr. 19. között a Honvéd Vezérkar főnöke. 1944. okt. 16. után nyilas, majd amerikai hadifogságban volt. 1946. márc. 30-i magyarországi elítélése ellenére kiadták Jugoszláviának, ahol a magyar karhatalmi alakulatok vérengzéssé fajult 1942. jan.-i újvidéki akciója miatt mint háborús bűnöst halálra ítélték és kivégezték. Szügyi Zoltán, vitéz rimaszombati (Huszt, 1896. febr. 8. – Budapest, 1967. nov. 23.) ezredes, 1945. jan. 1-jétől vezérőrnagy. 1941. aug. 1-jétől a pápai ejtőernyős zászlóalj, majd ezred parancsnoka. Frontszolgálatot teljesített 1942. okt. közepétől a Don-kanyarban, nov. 20-tól mint a 43. gyalogezred parancsnoka. Az 1943. év eleji visszavonulás idején egy harccsoport parancsnoka. 1944. aug. 1-jétől okt. 13-ig



PDF Compressor Pro Nyíri bakák a Donnál ismét harctéri szolgálatot látott el az ejtőernyős ezred élén. 1944. okt. 12-től a frissen megszervezett Szent László hadosztály parancsnoka az 1945. máj. 1-jei, a brit csapatok előtti fegyverletételig. A budapesti népbíróság 1949. nov. 28-án „háborús bűntett” miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, ahonnan 1956-ban szabadult. Toperczer Dezső (Budapest, 1920. júl. 13. – Nyikolszkij, 1943. jan. 15.) hadnagy. 1941. aug. 20-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá. 1942. okt. 31-én a 12/6. puskásszázad parancsnokaként vonult el a 2. hadsereg Don menti hadszínterére. Hősi halált halt. Vargyassy (1937-ig Jelič, 1944-ig Vargyassi) Gyula (Temesvár, 1891. dec. 21. – Brisbane, 1958. okt. 26.) vezérőrnagy, 1944. jan. 1-jétől altábornagy. 1942. nov. 15-től 1943. jún. 15-ig a 23. könnyű hadosztály parancsnoka a Don mellett, majd 1944. aug. 15-ig a törzstiszti tanfolyam parancsnoka. 1944. aug. 19-től a harcfegyelembiztosító szervezet felállítója és felügyelője 1945. jan. 6-ig. Azután 1945. máj. 1-jéig, az amerikai hadifogságáig országos hadtáp parancsnok. 1946. máj. 20-án szabadult a fogságból, távollétében 1945-ben lefokozásra ítélték és a honvédségből „kicsapták”. Zendy Károly (Novska, 1893. okt. 2. – ?) ezredes. A 23. könnyű hadosztály 51. gyalogezredének volt a parancsnoka 1942. máj. 7. és 1942. dec. 6. között a keleti hadszíntéren. Ezt követően egy harccsoport parancsnoka (kötelékébe tartozott a huszti 54/II. zászlóalj, néhány 13. illetve 51. gyalogezredbeli közvetlen alakulat, s 1943. jan. 14-től a felváltóként kiérkező nyíregyházi 12/I. zászlóalj.).



PDF Compressor Pro

TurBuly lászló*

Gyermek a fronton (1944. októbertől decemberig) Czakó János bácsiékhoz betévedt egy félig részeg katona, és a feleségével erőszakoskodni kezdett. János bácsi átszaladt a szomszédba, hogy Karsai Jani bácsit áthívja, beszéljen az orosszal, mert úgy tudta, ért a nyelvükön. Karsai bácsi átment, de ő nem oroszul beszélt, hanem franciául, ugyanis pár évet a franciáknál dolgozott munkásként, és ragadt rá valami. Szólt is a katonához franciául, de az nem értette a nyelvet, és így annyi volt, mintha magyarul beszélt volna vele, vagy még annyi sem. Jani bácsinak mély, öblös hangja volt, ehhez társult egy kis hadarás is. Mindez úgy tűnhetett, mintha mérges, agresszív lenne. Az orosz katona a hangtónustól és a gesztikulációtól megijedve – meg persze az ittassága

A hétéves Turbuly László

* Turbuly László tanár (1934. augusztus 23. – 2010. október 19.) Nyírmihálydiban született. Édesanyja már születésekor tüdőbajos volt, és hamarosan meghalt. Nyolc hónapos korától anyja akkor még gyermektelen barátnője, Nyakacska Julianna és férje, Leveleki Mihály nevelték, akiket édes szüleiként szeretett, rokonságukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. Általános iskolai tanulmányait követően a nyíregyházi Kertészeti Középiskolát, későbbi nevén Mezőgazdasági Technikumot látogatta. Kollégiumi igazgatója Váci Mihály volt, aki odaigyelt az árva iúra, egy ideig még a kollégiumi díját is izette a nehéz anyagi helyzetben lévő család helyett. Tanulmányainak befejezését követően Zalába került, a Baki Állami Gazdaság pördeföldi kirendeltségén agronómusként dolgozott. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Czigány Jolán tanítónővel, aki szülési szabadságon lévő kolléganőjét helyettesítette ott. 1953. október 7-én kötöttek házasságot, két lányt neveltek fel, Lillát, aki bírói, majd ezt követően írói, kritikusi pályára lépett, és Évát, aki levéltáros-történész lett. Időközben elvégezte a Szombathelyi Tanítóképzőt, majd Pécsett tanári diplomát szerzett. Kisebb kitérő után, 1961-ben, felesége szülőhelyének közvetlen közelében, Gutorföldén kapott tanári állást. 1964-től nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig vezette az iskolát, nevelte a falu több nemzedékét, akiknek nagypapa korukban is szeretett igazgató bácsija maradt. Halála előtt néhány héttel köszöntötték tanári pályájának 50. évfordulóját ünnepelve. Gyerekkorunkban sokat mesélt a front mögött töltött egy hónapról, kihagyva persze azokat a részeket, amik bennünket, gyerekeket elrettentettek volna. Halála után a szülőhelyén érte mondott görög katolikus szertartáson vettünk részt. Ekkor kerestük fel a falu helytörténeti gyűjteményét, ahol megismerhettük a vele történtek közvetlen hátterét. Visszaemlékezését még 1997-ben, egy tervezett önéletrajz részeként írta meg, amiből ezen kívül csak két fejezet készült el. Az általa átélt és elbeszélt események összecsengenek Kováts Judit nyíregyházi levéltáros-író közelmúltban megjelent Megtagadva című kötetében leírtakkal. Hiteles szemtanúja volt 1944 szomorú őszének, gyermeki emlékezetébe kitörülhetetlenül rögzültek e szörnyű hónap eseményei. (Sopron, 2013. március. Turbuly Éva – Turbuly Lilla)

8

PDF Compressor Pro Gyermek a fronton (1944. októbertől decemberig) is közrejátszhatott – tüzelt Jani bácsira, aki holtan rogyott össze. Látva ezt Czakó Jani bácsi pánikba esett (volt is rá oka), kapta a falnak támasztott vasvillát, és fejbe vágta az orosz katonát. Nem szúrt, ami halálos lehetett volna, csak fejbe verte. Ettől ő is megijedt, most már – legalábbis azt hitte – két halott hevert mellette, nem tudta, mi legyen. A lelőtt Karsai Jani bácsit hazavitte, az oroszt pedig a kerti fasorba fektette le. Az orosz egy idő után kijózanodott, magához tért, és elment a társaiért segítséget kérni. Jöttek is vagy tízen és keresték Jani bácsit. Megtalálták a kertben, a kukoricásban, magát halottnak tettetve feküdt a földön. Se szó, se beszéd, egy géppisztolysorozattal megölték. Hogy a feletteseiknek mit mondtak, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy a következményeket az egész falu megszenvedte. Azt állították, itt mindenki partizán, ezért pedig büntetés jár. A megtorlás nagyon szigorúra sikeredett, összeszedtek százvalahány embert, tizennyolc és hatvan év közöttieket, és elhajtották őket Debrecenbe, a Pavilon Kaszárnyába. Válogatás nélkül mindenkit elvittek, akit találtak, a tanítótól a cigányprímásig, így apámat is, aki akkor már ötven felett járt. Sokuknak fogattal kellett indulni – forspontba –, hogy élelmet, lőszert és más egyebet vigyenek a frontra. Ezek a szekerek menetkészen az uradalmi majorban várakoztak az indulásra. Apám is ott várt sok társával együtt, onnan vitték el őket. A fogatokhoz az egészen öregeket szedték össze. Féltettem a teheneinket, és mondtam anyámnak, hogy hajtom őket, csakúgy, mint máskor. Azt mondták, csak a szomszéd faluig kell mennünk. Olyan volt ez, mint a málenkij robot. A szekerekből egész kis menetoszlop lett, így indultunk el. Tízéves voltam ekkor. Két gyerek került a csapatba, a másik iú – Miszkuj Miklós – az iskolában is osztálytársam volt. Elindultunk, és már az elején bajba kerültem. A teheneim kiváltak a sorból, és a szekeret maguk után húzva haza akartak menni. Az oroszok elibük ugrottak, és visszakényszerítették őket a sorba. A tehenek ezt nem akarták, az árokba rohantak. Az árok nem volt mély, így a szekér nem borult fel, de a villanyoszlop és a kitámasztó oszlopa közé szorult, csak nagy üggyel-bajjal tudták kiszabadítani. Engem igen megdorgáltak, mivel én voltam a hajtó. A falunkat elhagyva többet ilyet nem tettek az én szeretett teheneim, sorsukba beletörődve követték a menetoszlopot. Az idő igencsak hűvös volt, és az eső is szemerkélt, szinte folyamatosan. Átáztunk, gyér ruhánk nem védett sem az esőtől, sem a hidegtől. A menetoszlopot jó pár katona kísérte, lovasok is. Voltak köztük iatalok és idősebbek, az idősek igen jók voltak hozzánk. Volt, aki levetette a köpenyét és rám terítette. Éhes voltam, diót adott egy ollóval, hogy azzal törjem föl. Az úton nagy volt a nyüzsgés: Harckocsik, teherautók, lovas szekerek, gyalogos katonák, hadifoglyok haladtak. Legtöbbször német katonákat kísértek. Az úton kétoldalt, az árkokban, mezőkön rengeteg halott, sok ló elpusztulva, harckocsik kilőve, kiégve, a tigrisek és T–34-esek egymásra mászva, köröskörül elszenesedett halottak borzalmas látványa volt a kísérőnk. A frontvonal kicsivel előttünk járt, mi követtük. Ha visszavonulás volt, mi is hátráltunk. Gyakran láttuk a tüzelőállásban lévő ágyúkat, volt, hogy a sorozatvető mellettünk adta le a lövéseit. Golyók fütyültek felettünk, éjjel a nyomjelzős lövedékeket igyeltük.



PDF Compressor Pro

TurBuly lászló

Kezdetben igen féltünk, később hozzászoktunk ugyan valamennyire mindehhez, de nem kívántunk már semmit, csak hogy engedjenek haza bennünket. Persze erre nem volt semmiféle ígéret, remény sem sok. Nem lehet azt mondani, hogy rosszak voltak hozzánk kísérőink, inkább azt éreztük, mindannyian áldozatai vagyunk ennek a szörnyű háborúnak. Az utunkba eső falvakban fedél is jutott a fejünk fölé. Legtöbbször csűrökben, istállókban vagy a szalmakazlak tövében aludtunk a szalmába bújva. Hidegek voltak az éjszakák, sokat fáztunk. Emlékszem, milyen csalóka volt a Hold: ugyan nem láttuk, de a világosság miatt azt hittük, virrad, és végre reggel lesz. Nagyon vártuk, hogy felmelegedhessünk. Tüzet rakni nem lehetett – jó célpont lett volna a németeknek. Este és reggel a teheneket meg kellett fejni, nehogy begyulladjon a tőgyük. Legtöbbször a földre fejtünk, nem volt edény. Ha volt kinek, odaadtuk a tejet. A tábori konyha: egy kerekeken guruló kondér volt. Legtöbbször káposztalevest kaptunk, néha krumpli vagy bab is került a csajkákba. Egyszer egy udvarra betereltek vagy tíz disznót. Egyenként fejbe lőtték őket, kést szúrtak a tokájukba, hogy kivérezzenek. Ezután következett a perzselés, a tisztításuk, felbontásuk. A fejet eldobták, mi magyarok azt is megettük. A húst lesózták, elrakták, és szinte végig, amíg velük voltam, ezt ettük. Fekete és kemény kenyerük egyáltalán nem hasonlított a miénkre. Ha tanyák mellett mentünk és találtak baromit, libát, pulykát, tyúkot, kacsát, lelőttek párat, és megfőzték vagy megsütötték. Mi is ebből kaptunk enni. Az állataink takarmányozásáról nekünk kellett gondoskodni. Ha jó szénát találtunk, vagy répát, tököt, jobban örültünk, mint a saját élelmünknek. Emlékszem, egyszer egy raktárban sok darát találtunk. Egy varrógép fedelébe öntöttem, abból abrakoltattam a teheneket. Amikor takarmány után indultunk, vigyáznunk kellett, hogy elkerüljük az aknákat, a fel nem robbant gránátokat. Az ivóvíz is gondot okozott, mert a kutakat néhány helyen megmérgezték. Ha civilekkel találkoztunk, tőlük tudakoltuk, iható-e a víz. Többnyire mellékutakon haladtunk. A főutakon nagy volt a forgalom, így azokat elkerültük, ha lehetett. A mi kis csapatunk sem kerülhette el a tragédiát, egy taposóaknára tévedt szekerünk felrobbant. Szomjasak voltak a tehenek, egy tókát látva a vízhez rohantak. Aknára futottak, nagy erejű volt a robbanás. Elpusztult ember és állat, szegény Juhász bácsi már nem térhetett haza. A végtisztességet sem tudtuk megadni neki, részben az aknaveszély, részben amiatt, hogy a maradványok szanaszét szóródtak. Reménytelen próbálkozás lett volna az összegyűjtésük. Ahogy közeledtünk a Tiszához, úgy vált egyre veszélyesebbé a helyzetünk. A Tiszán való átkelés nagy nehézségekkel és sok áldozattal járt. A németek kegyetlenül lőtték az átkelést előkészítő hidászokat. A pontonhidak, ha el is készültek, még nem jelentettek szabad utat a túlpartra, mert azonnal szétlőtték őket, mihelyt megindultak az átkelők. Később azzal próbálkoztak, hogy civileket küldenek át, hátha őket megkímélik. Egy részüket átengedték, de mihelyt elindultak a katonák, tűz alá vették őket, így a hídon lévők az elmerülő híddal együtt a vízbe estek, sebesülten vagy holtan. Apokaliptikus látvány volt. A víz véressé vált, az emberek kétségbeesetten ordítottak. Nem csodáltam, hogy az oroszok szidták a németeket, és mind fasiszta volt a szemükben, akiket irtani kell válogatás nélkül. 

30

Mesterséges, néhány méter átmérőjű tavacska.

PDF Compressor Pro Gyermek a fronton (1944. októbertől decemberig) Egyszer elcsigázott németek egy kis csoportja a menetoszlopunkat kísérő katonáknak adta meg magát. Öten voltak szerencsétlenek, fegyvertelenül. Alig álltak a lábukon, gondolom, éheztek is. Irgalmat vártak fogságba ejtőiktől, mivel nem tűzharcban, önként kerültek fogságba. Közvetlen szemlélője voltam az eseményeknek, mivel a szekeremre merőlegesen jöttek ki az erdőből. Az oszlop megállt, a feltartott kezű, fehér rongyot lobogtató katonákat körbevették és megmotozták, egyenként mindegyiket. Ami náluk volt, azt elvették. Egyikük pénztárcáját – egy kopott bugyellárist – nekem adták, talán, mert üres volt. Libasorba állítva kísérték őket, azt mondták, a többi fogolyhoz, akik a főúton tartottak a gyűjtőhelyre. Pár perc múlva sorozatlövések hangzottak, a kísérő lovasok rövid idő múlva visszatértek. Egyértelművé vált, mi történt. Senkit nem érdekelt a nemzetközi egyezmény idevágó paragrafusa. Hát ilyen a háború igazi arca. Előfordult, hogy magyar katonaruhában lévő németek kerültek fogságba azt remélve, így jobb bánásmódban részesülnek. Az oroszok kigombolták a nadrág gombjait és megnézték az alsóruházatot. Ha német volt, lelőtték őket. A szórványosan előkerülő magyar katonákat elengedték, de olyan is előfordult, hogy a megszököttek helyett civilekkel töltötték fel a létszámot. Sok minden történt, ami nincs a történelemkönyvekben, csak az ott lévők emlékezetében vagy írásaikban. Én is azért írom le ezt az egy hónapot, mert mély nyomot hagyott bennem, és alakította a szemléletemet. Talán nem árt, ha mások ismereteit gyarapítja, vagy forrásanyagként szolgálja a kor jobb megértését. A nehéz és veszélyes körülményeket egyre nehezebben tudtam elviselni. Álmaimban mindig otthon voltam, ott folytattam az életemet, ahol abbahagytam. Egyszer hangosan beszéltem álmomban. A menetoszlop parancsnoka megkérdezte, mit mondok, a tolmács lefordította. A parancsnok megsajnált, és intézkedett, hogy a két gyereket és az igen öreg Szolnoki bácsit hazaengedi. Ő egyben kísérőnk is lesz. Elbocsátó papírt írt, amit dokumentnek hívtunk. Ez igazolta, hogy hivatalosan is szabadok vagyunk, jogosan térünk haza. A három szekér szépen sorban elindult hazafelé. Az örömünk határtalan volt. Az enyém nem sokáig tartott. Alig pár kilométert haladtunk a sáros úton, megállított egy sebesült orosz katona. Azt mondogatta, vigyem el az alakulatához. Nehezen értettünk szót, de végül felült a szekeremre, és kiadta a parancsot, hogy davaj-davaj, indulás. Nem hazafelé indultunk, éppen ellentétes irányba. Így kiváltam a csapatból, és az oroszommal kettesben haladtunk. Hogy hova, merre, azt nem tudtam. Nagy félelem szállta meg a szívem, mert egyedül voltam, ismerősök nélkül, csak a sebesült orosz katonával. Egykedvűen ült a szekéren, láthatóan nem érezte jól magát. Idővel egy forgalmas úthoz érkeztünk, ahol a front járművei és katonái haladtak. Egy autó állt meg mellettünk. Nem tudom, az oroszom intette-e le, vagy ők látták meg a sebesültet. Hosszas beszéd után felszállt a teherautóra. Egyedül maradtam. Azt sem tudtam, merre menjek, melyik út vezet hazafelé. Csak abban voltam biztos, arra kell indulnom, ahonnan jöttünk. Megfordultam a két drága tehénnel. Nem sokáig volt zavartalan az utunk, mert szemben jött egy menetoszlop, ami szintén civil fogatokból állt, mint a miénk. Az egyik szekér összetört a teher alatt,

3

PDF Compressor Pro

TurBuly lászló

és jobb híján az én szekerem került a helyére. Átpakolták a rakományt, ott maradtam szekér nélkül. Gyalogosan folytattam az utam visszafelé. Az irdatlan nagy sárban a tehenek farkát fogva tudtam csak követni őket. A baj nem jár egyedül: bakancsom a sárba veszett, nem találtam meg. Talán az volt az oka, hogy nem vettem észre azonnal, mert a sár térdig ért. Már régen belefolyt a bakancsomba, nem is éreztem, mikor lettem mezítlábas. Így azt sem tudtam, hol keressem őket. Mezítláb gyalogoltam tovább. Nem volt ez szokatlan, tavasztól késő őszig úgy jártunk. Hajnalra azonban deres lett a föld, igen fázott a lábam. A füves útszéleken legeltettem az állataimat, ha megéheztek. Én is éhes voltam, de megoldottam. Egy eldobott rohamsisakba fejtem a teheneimet, és a tej egy részét megittam. Előtte a sisakot fűvel kitisztítottam, a szellőzőlyukait fával bedugtam. Azt reméltem, ha aknára nem lépünk, talán hazajutunk. A pihenőket úgy időzítettem, hogy elhagyott tanyák mellett álljunk meg. Mindegyik mellett volt kazal, vagy pajta. Az volt a legnagyobb öröm, amikor magyar szót hallottam, és végre beszélhettem valakivel. Útbaigazítást kaptam, merre menjek, melyik út a biztonságosabb. Egyszer olyan helyre kerültem, ahol otthon voltak a lakók, és vendégül láttak. Kérdezgettek, honnan jövök, hogy kerültem ide, dicsértek, milyen bátor vagyok. Válaszoltam a kérdésekre, de közben elaludtam. Arra ébredtem, ágyban fekszem, betakartak. A meleg takaró alatt végre nyugodt volt az álmom. A jó emberek könnyek között búcsúztattak, és kívánták, hogy békében érjek haza szeretteimhez. Elindultam. Az úton még mindig sok volt a borzalom, amit láttam. Elpusztult állatok, főleg lovak, de akadtak tehenek, lelőtt kutyák is. Az emberi tetemek látványa volt a legszörnyűbb. Találkoztam megcsonkított halottakkal is: fülük, orruk levágva, szörnyű látvány volt. A városokban – Nyíregyházán és Nagykállóban – dolgoztatták a civileket, ők temették el a halottakat. Mire a két városon átvergődtem, alaposan elfáradtam. Nem álltam meg, mentem tovább, hogy minél közelebb érjek a szülőfalumhoz. Kállósemjénbe érve gondoltam pihenőre, az este is közel volt. Egy igen jószívű család fogadott be. Megetettek, megitattak, ellátták a teheneimet és meséltettek. Az uraság gyümölcsöséből gyönyörű piros almákat hoztak, jóízűen ettem belőlük. Másnap felkeltem, alig vártam, hogy indulhassak hazafelé. Azt mondták, nem kell egyedül mennem, egy szökött katona, illetve most már szökött hadifogoly is velem jön. Titokban bújtatták, nehogy valaki jelentse az oroszoknak, mert ilyen is előfordulhatott abban az időben. Végül mégis egyedül indultam, a fogoly nem mert mutatkozni, félt a lebukástól. Az oroszok mindenütt ott voltak, gyanús lett volna egy iatalember, még civil ruhában is. Valahogy lesírt az emberekről, katonák vagy civilek, egy harminc körüli féri csakis katona lehetett. Ráadásul a szököttek helyett bárkit összeszedtek, hogy a létszám meglegyen. Most már egy közelítő úton mentem hazafelé, toronyiránt. Nyírgelsén még átadtam az üzenetet, hogy a szökött katona él, és nemsokára hazajön, csak nem mert nappal velem elindulni. Sajnos a nevét már elfelejtettem. Hazaérve a falumba, Nyírmihálydiba, nagyot dobbant a szívem. A házunknál nem találtam otthon senkit. Apám még fogságban volt Debrecenben, anyám a szőlőben szüretelt az öcsémmel együtt. A szőlő nem volt messze a házunktól, így a szomszédoktól

3

PDF Compressor Pro Gyermek a fronton (1944. októbertől decemberig) valaki elszaladt megmondani, hogy hazajöttem. Mindenki aggódott értem a faluban, mert a társaim már három nappal korábban hazaértek és elmondták, hogy egy orosz elvitt, és nem tudják, mi lett velem. Anyám rohant haza az ötéves öcsémmel. Százszor elmondta: jaj, drága gyermekem! Sírt, ölelt és nem tudott betelni velem. Én ugyanúgy voltam velük. Rövid időn belül az egész falu megtudta az érkezésemet, és jöttek csodát látni: egy gyereket, aki tehenestül haza tudott jönni a pokolból. Érdeklődtek az ottmaradottakról, a viszontagságaimról. Csak meséltem, meséltem, szinte hősnek éreztem magam. A falu is a magáénak érezte a hazaérkezésemet, még ma is érzem a szeretetet, amit tőlük kaptam akkor és utána is. Sajnos apám hiányzott még a családból, az őszi munkák elmaradtak. Anyám nem győzte egyedül, beteges volt, nem bírta a nehéz munkát. A fériakat elhurcolták, csak az öregek, a nők meg a gyerekek dolgoztak. Nekem is tengernyi feladatot kellett megoldanom. A legfontosabb az volt, hogy a szekerünk helyett másikat szerezzek. Tudomásomra jutott, hogy az egyik háznál az oroszok otthagytak egy romos szekeret. Gondoltam, ha az enyémet elvették, ez engem illet. Elmentem a nénihez, akinél hagyták, és kértem, hogy a körülményekre való tekintettel adja ide. A néni, ha nehezen is, beleegyezett. A szekeret hazavontattam, a javításokat elvégeztem, szerencsére csak rudat kellett bele tenni és bedeszkázni az oldalát. Most már volt mivel hazahordani a terményeket a mezőről. Anyámmal és a kisöcsémmel ástuk a krumplit, törtük a kukoricát, szedtük a napraforgót. Egyszóval végeztük a betakarítást. November végére már csak a szárvágás és az őszi szántás volt vissza. Gondoskodni kellett a téli tüzelőről is. Ez még hátra volt, a fakivágás nehéz és veszélyes munka. A száraz ágakat összeszedtük és hazahordtuk. Sokat dolgoztak a teheneink is, nem tudom, mi lett volna velünk, ha odavesznek. Szomorúan vártuk a karácsonyt, mert apám hiányzott. A falunkból sokan voltak fogságban. Nekünk szerencsénk volt, mert karácsonyra apánk is megérkezett. Hogy milyen viszontagságokon át vezetett az útja, az már egy másik történet lenne, az ő története, így erről csak röviden szólok. Egy váratlan találkozás segítette haza. Barátja, aki az első világháborúban fogságba esett és Oroszországban maradt, most tolmácsként és szovjet tisztként szolgált a debreceni laktanyában. Az ő segítségével apám a bevagonírozásoknál a sor végére maradt. Az utolsó szállítmányokból már csak néhány ember maradt ki – köztük apám is – őket elengedték. Éjjel ért haza, első útja az istállóhoz vezetett, hogy megvannak-e a tehenek. Az ól ajtaja nehezen nyílt, felébredtünk a zajra. Kinéztünk az ablakon, és láttuk, hogy az ablakhoz jön kopogni. Hamar felismertük jellegzetes mozgását. Én vagyok, Julis – szólt édesanyámhoz. Azt az örömet, ami akkor nálunk volt, nem lehet szavakkal leírni. Talán ez volt életünk legboldogabb karácsonya. Apám tapasztalt, okos ember volt, tudta, nem szabad sokat enni, mert az éhezések után végzetes lehet. Szép lassan felerősödött, és ezután volt már, aki gondoskodjon a családról. Itt szeretném elmondani, hogy nekem nevelőszüleim voltak, de soha nem annak tekintettem őket, hanem édes szüleimnek. Nyolchónapos koromtól neveltek. Ezzel a történettel is nekik szeretnék emléket állítani. 1997

33

PDF Compressor Pro

nagy Ferenc

Magyar tölgy Várhosszúrét (Krásnahorská Dlha Lúka) magyar falu Gömörországban, karnyújtásnyira Krasznahorka várától. Kéttornyú temploma büszkén szökik a magasba, de fürkésző tekintetét behatárolják a környező hegyek. Így aztán nem láthatja Kassát, Rozsnyót, nem láthatja Krasznahorka várát, amint éppen a leégett tetőszerkezetét javítják. Gondozott kertjében több mint száz magyar és német katona nyugszik, közöttük az édesapám is. Első és egyetlen gyermeke vagyok, az ő életének a folytatása, hordozom a génjeit, ápolom az emlékét. 1944 szeptemberében, kéthetes koromban látott először és utoljára. Hazaengedték, mert ia született. Édesanyám szerint sokat énekelt nekem, mert gyönyörű hangja volt. Nagyapámék könyörögtek neki, hogy ne menjen vissza, rejtőzzön el a Tisza-parti füzesekben, hiszen már közel van a front. Hajthatatlan volt, kötelességtudó és visszament a bajtársaihoz. Egy hónap múlva Ibrányon átszaladt a front és engem már a Regátból származó román kiskatona, Kuzma dajkálgatott. 1945 májusában egy iatalember kopogtatott az ajtónkon. Édesapám személyes iratait hozta, katonakönyvét, fényképeket, egy félig megírt tábori levelezőlapot. Elmondta, hogy azokat egy bajtársától vette át, de a bajtársa is kapta egy másik katonától. Végül is azért kerültek hozzá az iratok, mert ő tiszalöki, közel lakik Ibrányhoz, így ha hazakerül, könnyen át tudja azokat adni. Édesapám haláláról csak annyit tudott, amennyit hallott, hogy a Rozsnyó melletti harcokban esett el, és egy kis hegyi faluban, a templomkertben van eltemetve. Édesanyám nem hitte el a tragikus hírt, egész lénye tiltakozott ellene. Magyarázatokat keresett és talált, hogy édesapám bizonyára elvesztette az iratokat, egyébként is – nem kaptunk hivatalos értesítést, pedig ha a háborúban elesik valaki, a hadsereg értesítést küld – és sorolta a szomorú példákat Ibrányból. Aztán 1947-ben hazajött a fogságból Szabó Pali, aki édesapám iskolatársa volt. Együtt vonultak be katonának, de nem egy alakulathoz kerültek. Elmondta, hogy 1945 februárjában erőltetett menetben vonultak vissza az orosz és román csapatok elöl, menekültek a harapófogóból. Rozsnyó környékén jártak, sok kis hegyi falun keresztül mentek. Az egyikben szürkület táján kicsit meg is pihentek. A falubeliek szívesen fogadták őket, étellel,

34

PDF Compressor Pro Magyar tölgy itallal kínálták a katonákat. Elmondták, voltak itt korábban is magyar katonák, sőt Szabolcs megyéből is – mivel megtudták, hogy Pali is szabolcsi. Elvitték a templom kertjébe és megmutatták neki édesapám sírját. Aztán parancsot kaptak, hogy azonnal indulniuk kell. Jól emlékszik rá, hogy édesapámnak fejfája is volt és több sírt is látott ott. De a település nevét nem tudta megjegyezni, mert annyi falunév volt a fejében, hogy összekeverte azokat. Aztán fogságba esett és az emlékei összezavarodtak. Biztosan csak annyit tud, hogy Rozsnyó környékén jártak és a templomkert az úttól jobbra, egy dombon volt. Édesanyám összeomlott, de mégis próbált vitatkozni a hírhozóval. Reményének már csak egy támasza maradt, hogy miért nem kaptunk hivatalos értesítést?

Haza melyik út vezet… Már gimnazista koromban hozzákezdtem édesapám sírjának a felkutatásához. Gyűjtöttem a háborús regényeket, elolvastam mindent, ami a Felvidéken történt háborús eseményekkel kapcsolatos volt. Talán nem véletlenül lettem történész, öntudatlanul is édesapám vezetett, irányított erre a pályára. – Hárskút kisiam, Hárskút – mondta édesanyám. Ott lehet a Feri sírja, oda ment vissza, amikor téged először és utoljára látott. Írtam tehát egy alázatos levelet Hárskút Községi Tanácsának és kértem, hogy tájékoztassanak, van-e a templom kertjében katonasír? Voltak-e harcok a faluban 1944ben, 1945-ben? Az első levelemre semmilyen válasz nem érkezett. Aztán hónapokkal később a második levélre megérkezett a semmitmondó válasz: a templomkertben nincsenek sírok, háborús események ott nem voltak. Teltek, múltak az évek, de nem adtam fel. Levelekkel bombáztam a Vöröskeresztet, a Hadigondozottak Szövetségét, a Magyarok Világszövetségét, a Honvédelmi Minisztériumot. Csak annyival lettem okosabb, hogy megtudtam, miért nem kaphattunk hivatalos értesítést édesapám haláláról. A háború utolsó hónapjaiban, a visszavonulás zűrzavarában sok csapattest irattára elveszett vagy megsemmisült. Nem az irattárak mentése volt az igazi feladat, hanem az életek mentése, ezért aztán az ebben az időszakban készült veszteséglisták nagyon hiányosak. Aztán, amikor múzeumi dolgozó lettem, új lehetőségek kínálkoztak a kutatás folytatásához. Intézményünk kapcsolatba került a Rozsnyói Bányászati Múzeummal, sőt valamilyen piros betűs évfordulóra közös kiállítást is készítettünk. A kiállítás a két ország közötti jó viszonyt, a szlovák és a magyar nép örök barátságát és internacionalista elkötelezettségét volt hivatva bizonyítani. A munka során a rozsnyói kollégákkal csaknem baráti viszonyba kerültem, megkértem hát őket, segítsenek édesapám sírját megkeresni. Hónapokig vártam reménykedve, hiszen most szakemberek segítségét kértem, ennek bizonyára lesz eredménye. Aztán, amikor semmilyen válasz nem érkezett, az foglalkoztatott, hogy talán nem

3

PDF Compressor Pro

nagy Ferenc

is engedik a kollégákat kutatni. Talán az ottani hatóságok nem örülnek annak, ha a magyar katonák, egyáltalán a magyar múlt nyomait kutatja valaki. Kedves barátom, Zachár Géza római katolikus plébános tanácsára aztán az egyházakhoz fordultam. Pontos címlistát készített nekem, írtam Kassára, Rozsnyóra, Hárskútra a római katolikusoknak, az evangélikusoknak, a reformátusoknak. Minden levelemre kaptam választ, közöttük Spisák Tibor plébános úrét is Rozsnyóról. 1993. április 28-án a következőket írta nekem: „Kérésének eleget tettem, sajnos az Ön édesapjának neve plébániánk halálozási anyakönyvében nem szerepel. Filia községünkben Váraljahosszúréten (Krásnahorská Dlhá Lúka) a templomkertben el vannak temetve, valószínűleg pap nélkül, magyar és német katonák névsor nélkül. A tömeges sírt a hívek gondozzák.” Megkönnyeztem Spisák Tibor plébános úr sorait. Úgy éreztem, úgy gondoltam, hogy édesapám is ott nyugszik a tömegsírban. Újabb levelet írtam neki, arról érdeklődtem, hogy a tömegsíron van-e valamilyen sírjel és tudja-e mikor voltak ott a harcok, a háború melyik időszakában? Egy hónap múlva, május 25-én válaszolt. A következőket írta: „Levelére nem tudtam megfelelő választ adni. Az akkori plébános már nem él. Én csak az idősebb hívektől értesültem a helyzetről. Jelenleg a templom udvarán három közös sír van. Külön a magyar katonák, a német katonák és a román katonák részére. A magyar közös sír felett három kereszt van nevekkel ellátva, oda járnak a hozzátartozói Magyarországról Mindenszentekkor. Megjegyzem, hogy 1945 januárjában Váraljahosszúréten állt a front és lehetetlen volt oda közelíteni. Bocsánatot kérek, ha nem jól fejeztem ki magyarul. Szlovák iskolába jártam, az anyanyelvem német. Üdvözlöm és kedves családját Isten oltalmába ajánlom!” Áldja meg az isten Spisák Tibor plébános urat haló poraiban is. Második levele megerősítette bennem a hitet, hogy helyes úton járok, hiszen a lehetséges időpontok egyeztek. Abban is biztos voltam, hogy Rozsnyó környékén valóban csak itt voltak harcok, ezen a településen. Készülődtünk tehát az útra. Feleségemmel útvonaltérképet készítettünk, sorba leírtuk a falvakat, városokat, amelyeken majd átmegyünk, hiszen a szlovák nevüket képtelenek voltunk megjegyezni. Elmentem Szabó Pali bácsihoz is, kértem, jöjjön velünk, hátha az ő emlékei útbaigazítanak. Gyengeségére, öregségére hivatkozva elhárította a kérést. Csak azt ismételgette, hogy az úttól jobbra van a templomkert, ott lesz a Feri sírja! Törtem a fejemet, hogy vigyek valamit édesapámnak is arról a portáról, ahol született, és amelyen most én élek. Egy marék földet szedtem a kiskertből, az orgonabokor aljáról, amit az építkezéssel nem háborgattam meg. Aztán megkerestem nagyanyám kékpettyes zsebkendőjét, amit akkor adott, amikor elkezdtem bontani a régi nádfedeles házat. Azt a házat, amelyben édesapám született, ahová édesanyámat hozta egy boldog élet reményében, és ahol én is felnőttem. Nagyanyám – túl a nyolcvanon – ült egy széken az eperfa árnyékában és nézte, ahogy barátaimmal a nádtetőt bontjuk. Igazi júliusi kánikula volt, a százéves nád tör-

3

PDF Compressor Pro Magyar tölgy meléke, pora beleette magát a bőrünkbe. Összekeveredve az izzadsággal kicsipkézte az arcunkat. – Ferikém – szólított meg nagyanyám, töröld meg magad – és nyújtotta a szépen vasalt zsebkendőjét. Eltettem azt a zsebkendőt úgy, ahogyan használtam. Emlék volt nekem az öreg ház bontásáról. Most ezt is magammal vittem. Írtam természetesen Várhosszúrétre is a Polgármesteri Hivatalba, de csak annyit, hogy levéltár-igazgatóként látogatást teszek a faluba, mert érdekel annak története. Ha polgármester ráérne, örülnék neki, ha fogadna. Jó okom volt rá, hogy ne a katonasírok felől érdeklődjek, emlékeztem a múzeumi kollégákkal történt kudarcomra. Elindultunk a feleségemmel Hidasnémeti felé. Ahogyan átléptük a határt a sok szlovák nyelvű útjelző tábla ellenére is – vagy talán azért – rögtön eltévedtünk. Hiába sorolta a feleségem, hogy most milyen nevű településnek kell következni, annak a nyomát sem láttuk. De mint amikor valakit valami földöntúli erő igazgat, irányít csak mentünk tovább. Lassan, lassan a leírt településnevek is egyezni kezdtek a valósággal és igazán megörültünk, amikor megpillantottuk a Lipovnic (Hárskút) nevű táblát. Itt kell lennie a szomszédságban Várhosszúrétnek is. A faluba érve azonnal megláttuk a kéttornyú templomot az út jobboldalán, egy domb tetején – úgy ahogyan azt Szabó Pali bácsi mesélte. Egy pillanatra megálltunk, hogy a Polgármesteri Hivatal felől érdeklődjünk. Középkorú féri közeledett felénk. – Tud magyarul? – kérdeztem. – Nohát! – volt a csodálkozó válasz, és ahogyan a szemébe néztem elszégyelltem magam. – A Polgármesteri Hivatal? Hát itt van előttünk száz méterre. A hivatalban Soltész Sándor polgármester fogadott rendkívüli szívélyességgel. Elmondta, hogy levelemet megkapta, és azóta is azon gondolkodik, hogy miért érdekelheti a nyíregyházi levéltár-igazgatót az ő falujának története. Aztán amikor elmeséltem jövetelem igazi célját, még barátságosabb lett.

Halott halottaim Elmondta, hogy egy viszonylag nagy létszámú német és magyar csapattest állomásozott itt. A környező hegyeket, a Szilicei fennsíkot pedig a románok foglalták el. A szórványos lövöldözés már karácsony után elkezdődött, a román mesterlövészeknek jó célpont volt a völgyben megbúvó falu. 1945 januárjában aztán megkezdődött a harc, de viszonylag hamar véget is ért. Pár nap múlva nagy veszteségek után elvonultak a magyar és német katonák. Amíg itt voltak, a lakosság segítségével halottaikat maguk temették el. Aztán a helyiek szedték össze a katonákat és hordták a templom udvarára. De a fennsíkon maradt románok még a sírt ásó legényekre is lőttek. Ezért kellett a templom árnyékába ásni a sírokat.

3

PDF Compressor Pro

nagy Ferenc

Elmentünk a templomkertbe, megmutatta azt a kis dombot, amelyik a magyar katonák tömegsírját takarja. Úgy tudja, hogy ott legalább ötven magyar katona nyugszik. A tömegsír mellett négy egyéni sír is van fejfával, kereszttel. Ezeket a hozzátartozók állították, akik a háború után megtalálták, vagy megtalálni vélték az elesetteket. A főbejárattól pár méterre három román katonai sír is van, ezek a sírok is szépen gondozottak. – Ide pedig – mutatott a polgármester egy szépen nyírt füves területre – 44 német katonát temettek el, de mind egyéni sírba. Bár vannak a faluban olyan öregek, akik azt állítják, hogy a németek sokkal többen voltak, talán kilencvenen is – de ezt csak akkor lehetne megtudni, ha kihantolnák őket. Összeszorult a szívem. Önkéntelenül is a templom falához húzódtam, hiszen itt minden négyzetméteren halott katonák nyugodhatnak. Édesapámat bizonyára a magyar katonák tömegsírjába temették el. Így, hát az otthonról hozott földet szétszórtam a kis dombon, a feleségem pedig elhelyezte ott a virágokat. Anyai nagyapám vesszőszedő görbekését mindig a kocsimban tartottam. Most ezzel ástam a kis domb oldalába egy gödröt, és elhantoltam a nagyanyám zsebkendőjét is. Körbenéztem, mit láthatott édesapám az utolsó perceiben? Láthatta Krasznahorka várát – csak karnyújtásnyira van innen, láthatta a Buzgó nevű hegyi patakot – csörgedezése most is ide hallatszik, és láthatta a Szilicei fennsíkot, amit akkor bizonyára hó takart. Ezt vihette magával a fénylő alagútban, és ott felragyoghatott az engem ringató édesanyám tekintete is. Elmerültem én is a látványban, és azon törtem a fejemet, hogy ha mást nem egy fűcsomót hazaviszek Ibrányba édesapám sírjáról, hogy éljen ott tovább és emlékeztessen mindig rá. Aztán a lábam előtt a fűben három kis vörös levelű csemetét pillantottam meg. – Milyen fa ez? – kérdeztem a polgármester. – Óh, nézzed már – mondta –, hát az magyar tölgy! Eléggé ritka fa, ettől feljebb Északon már nem is marad meg. Most hoztunk mi is egyet az erdőből, ott van a kert másik végében. Megnéztem, három-négyéves gyönyörű formás koronájú rozsdavörösben pompázó fa volt. – Egyébként csak itt nevezik magyar tölgynek – mondta a polgármester, a hivatalos neve „veresbükk”. Szaporítani sem könnyű, nem is tudom, hogyan nőhetett itt a templomkertben. – Hazavihetem? – kérdeztem. – Természetesen – mondta, csak valahogy földlabdával kellene kivenni. A kezemben lévő görbekéssel jól körbeástam, aztán a földlabdát vizes papírba csomagoltuk, így tettük be a kocsiba. Ibrányban édesanyám várt bennünket pityeregve. Amikor elindultunk, akkor is sírdogált és valószínű, hogy az egész napot sírással töltötte. Ő megérezte Feri halálát – ismételgette többször. Ő tudja, hogy január 15-én halt meg. Akkor érzett valami borzalmasat, valami retteneteset, ami a lelkébe mart. Megmagyarázni nem tudta, de a dátumra tisztán emlékszik.

38

PDF Compressor Pro Magyar tölgy Nem vitatkoztam vele, mert már nem voltam olyan biztos, hogy az érzékelhető világon túl semmi sem létezik. Mi is odaértünk Várhosszúrétre…

Egy sor katona, egy sor fenyőág… A család úgy határozott, hogy a Halottak Napján mindnyájan elmegyünk Hosszúrétre, visszük édesanyámat is. Megkérjük a polgármestert, hogy egy fejfát állíthassunk édesapám nevével a templomkertben. Aztán teltek a hetek, hónapok és az események hihetetlenül felgyorsultak. A faluban gyorsan híre ment, hogy itt járt a „Doktor úr”, kereste az édesapja sírját. Aztán a Szabad Újság riportot készített Soltész Sándor polgármesterrel a katonasírokról. Ullman István fafaragó művész a Magyarok Világszövetségét kereste meg, hogy a tömegsír fölé méltó emlékművet állíthasson a falu. A Német Katonai Sírokat Gondozó Szövetség is megjelent és a szükséges engedélyek beszerzése után exhumálta a német katona sírokat. Minderről tájékoztatott a polgármester, ahogyan írta – „a sírok exhumálását nagyon gyorsan és precízen végrehajtották. Mivel emberi maradványokra, pontosabban csontokra nem számítottunk, meglepetést okozott mindnyájunknak, hogy aránylag ép csontvázak – lábszár, medence, gerinc, bordázat, kar és koponya kerültek elő az egyforma távolságra és mélyre ásott sírokból.” Arról is tájékoztatott, hogy külön fejfaállításnak a templomkertben nincs akadálya, és hogy a 700 lelkes falu vezetősége örömmel fogadta javaslatomat Ibrány és Várhosszúrét testvérvárosi kapcsolatairól. A levél igazi szenzációját azonban a következő sorok tartalmazták: „A sírokkal kapcsolatban jelentkezett egy Nagy László nevezetű polgárunk, aki valószínűleg a névazonosságból kiindulva emlékezik, és biztosan állítja egy Nagy nevű katonai sír valódiságát.” Számomra ez azt jelentette, hogy él a faluban valaki, aki emlékszik édesapám sírjára. Következésképpen, akkor édesapám nem a tömegsírban nyugszik. Azonnal indultunk Várhosszúrétre, vittem magammal fényképezőgépet, magnót, hogy mindent megörökíthessek. A német katonai sírok exhumálása felbolygatta a falu életét. Mindenki a háborús eseményekről beszélt, az idősebbek az emlékeiket idézték fel, a iatalabbak azt, amit a szüleiktől hallottak. Nagy László a háborús évek alatt érett ifjú legénnyé. Édesapja a fronton volt, a férimunkában ő helyettesítette. Elbírta már a kaszát is, számtalanszor lekaszálta a templomkert dombját. Így segített édesanyjának, aki az egyház gondnoka, harangozója, mindenese volt. Jól emlékszik arra, hogy Nagy Ferenc sírját is sokszor körbekaszálta, megbámulva mindig a fejfát, mert azon olyan név volt, mint az övé. Aztán évek múlva persze a fejfa elkorhadt, de a helyet most is meg tudja mutatni. Üzent tehát Sanyinak, a polgármesternek, jöjjön el hozzá, mert fontos dolgot akar neki mondani.

3

PDF Compressor Pro

nagy Ferenc

Nagy László ekkor már súlyos beteg volt, gyomorrákkal kezelték, nemigen mozdult ki a házból. Bennünket azonban felöltözve várt és eljött velünk a templomkertbe is. Az egyéni sírok mellett állva magyarázta, hogy ott az öreg vadalmafa alatt van az első sír, az első áldozata a januárban kezdődő harcoknak és közvetlenül mellette az édesapámé. Amikor kaszálta a füvet, minden egyéni sírnak meg volt a fejfája, a vadalmafa csak jóval később nőtt oda. Hogy ki nyugszik az első sírban, nem tudja, pedig azt is sokszor elolvasta, de nem jegyezte meg. Nem úgy, mint az édesapám sírját, – azt könnyű volt, mert őt is Nagynak hívták. – Látja „Doktor úr” – mutatott a földre – a sírhant körvonalai még mindig jól látszanak. – Nem csoda – mondta a polgármester – hiszen a falubeli asszonyok mindenszentekkor mindig megigazították, virágot hoztak a sírokra. Szinte dermedten, bénultam álltam ott, immár a bizonyosság súlyával és reményével, a megtalálás csendes örömével. Itt van hát az én édesapám, az a mosolygós féri, akit csak a fényképekről ismertem, és akiről sokszor ábrándoztam. Egyszer majd hazajön, hozzábújok, hogy megvédjen, hogy segítsen nekem. Mesél majd arról, merre járt a nagyvilágban. Hallani fogom azt is, amikor gyönyörű hangján a gémeskútba hajolva énekel és a szomszédok örömmel hallgatják az én apukámat. Édesanyám paprikáskrumplit főz majd nekünk, olyat, amilyet nagyanyám is szokott. Aztán édesapámmal leülünk a nyárikonyha küszöbére és a lábasból kikanalazzuk a inom ételt. Úgy ahogyan nagyapámmal is tettük. – Menjünk a hivatalba – mondta a polgármester, lesz még egy meglepetésem. A Polgármesteri Hivatalban két hosszúréti idős ember várt, Emődi József és Ambrus József. – Ők azok, akik még élnek azokból a tizenéves legényekből, akik átélték a háborút és segítettek eltemetni a halott katonákat – mondta a polgármester. Bekapcsoltam hát ismét a magnetofont, és kérdeztem, kérdeztem, kérdeztem. Megnyíltak az emlékezet csatornái és a két József beszélni kezdett. Néha egymás szavába vágva idézték fel a történeteket, mintha attól félnének, hogy ha most nem mondják el, már nem lesz alkalmuk elmesélni. „A Nyíregyházi 12. gyalogezred és a Kassai 23. tüzérosztály katonái állomásoztak itt. Meg a németek, de hogy azok milyen alakulathoz tartoztak, nem tudtuk. A falu házaiban szállásolták el őket, a törzs, a parancsnokság az uradalmi majorban volt – innen párszáz méterre. A harc 1945. január 12-én kezdődött egy tüzérségi támadással. A fennsíkon lévő román tüzérek pontosan céloztak, nagy kárt tettek a faluban. Az első halott egy Varjú József nevű honvéd volt. Ő a mi házunknál halt meg, és édesapám segített bajtársainak eltemetni a templom kertjében. Oda, ahol most az öreg vadalmafa áll. – mondta Emődi József. Aztán Ambrus vette át a szót. – „A második napon már több halott volt, közöttük a »Doktor úr« édesapja is. Ő a majorban lévő törzshöz igyekezett, oda ahol az ebédet főzték a katonáknak. A gulyáságyú füstjét vette célba a román aknavetős, de az úton gyalogló édesapját találta

40

PDF Compressor Pro Magyar tölgy el. Több repeszdarab is elérte, szinte azonnal meghalt. Láttam, amikor a bajtársai a templomkertbe vitték. Akik az első napok szórványos lövöldözéseiben haltak meg, azokat még egyéni sírokba tették. Aztán, amikor megindult az általános támadás, erre már nem volt lehetőség. Örültek, ha a halottakat be tudták vinni a templom udvarába, ahol napokig feküdtek. A németek is így tettek, de ők nem ástak tömegsírt, minden katonát egyéni sírba tettek. A harcok szünetében mindig temettek. Eddig úgy tudtam, hogy 44 német katona van itt, de most ahogyan exhumálták őket, a vezetőjük megmutatta az akkor készült temetőtérképet és azon 83 sír volt. Meg is találták és azonosították mindegyiket. Amikor a magyar és német katonák visszavonultak, mert sehogyan sem tudták kivédeni a fennsíkról rájuk zúduló tüzet, mi kezdtük összeszedni a hegyoldalból a magyar katonákat. A fennsíkról azonban a románok ránk is lövöldöztek. A torony árnyékába ásott közös sírba tettük őket, úgy ahogyan azt a katonák tették: Egy sor katona, egy sor fenyőág. Aztán megint egy sor katona és egy sor fenyőág. Azt mondták, hogy 52 vagy 53 holttest került így a közös sírba. Legfelülre azt a négy hosszúréti ember tettük, akik nem katonák voltak, de a harcokban életüket vesztették. A falu temetőjébe nem lehetett kivinni őket, mert az a domb könnyű célpont volt a románoknak. Aztán pár hónap múlva felszedték őket, és rendesen eltemették. Hogy készített-e valaki névsort az eltemetettekről? – nem tudom, mondta Emődi. Névsor nem készült – vette át a szót Ambrus –, de a katonák iratait összeszedték – már akinél volt –, hogy azt valaki majd átadja a katonai hatóságnak. Aztán pár nap múlva a románok is lejöttek a hegyről, hozták a három halottjukat és eltemették őket a templom főbejárata elé.” Egy sor katona, egy sor fenyőág – zúgott, zakatolt a szívemben, lelkemben. Egy sor katona, egy sor fenyőág! Kik vagytok drága testvéreim, hogyan szólítsalak Benneteket? Miért szánt nektek a sors ilyen kegyetlen véget? Kit hagytatok otthon, ki sirat Titeket? Emlékezik a Haza rátok, a haza, amit véretekkel védtetek? Csöndben, gyászban indultunk Ibrányba a feleségemmel. Megleltem hát édesapámat! Többszörös bizonyosságom van haló porainak helyéről, de most jön a legnehezebbje! El kell mondanom mindezt édesanyámnak, el kell döntenünk, hogy mi legyen a sírral. Hozzuk haza édesapámat a szülei mellé, vagy hagyjuk ott háborítatlanul, ahol csaknem félszáz esztendeje pihen? Úgy döntöttünk, nem háborgatjuk édesapám sírját. Jó magyar föld az, ahol nyugszik, mindig is az lesz akármilyen táblát akasztanak rá. Igazi magyar emberek lakják, akik akkor is gondozták a sírokat, amikor az még bűnnek számított. Kapcsoljuk inkább össze a két települést – ezért kezdeményeztem a testvérvárosi kapcsolatokat – ismerjék meg egymást a hosszúrétiek és az ibrányiak. Ültessünk el egy fát közösen, egy magyar tölgyet, és együtt örüljünk annak, hogy terebélyesedik, hűsítő árnyékot ad. Ez méltó sírjel, örök emlék lehet édesapámnak és a közös sírban nyugvó bajtársainak. Levéltáros kollégáimmal könyveket gyűjtöttünk a hosszúréti iskola könyvtárának, ibrányi iskolások üdültek a Buzgó patak partján és hosszúrétiek lubickoltak a Tisza

4

PDF Compressor Pro

nagy Ferenc

vizében az ibrányi strandon. A hosszúréti bábosok és a színjátszó csoport ma már az ibrányiak kedvencei, csakúgy, mint az ibrányi öregiúk focicsapat és a Prométeusz beatzenekar Várhosszúréten. A sort még folytathatnám, hiszen a kapcsolatok olyan széleskörűek, hogy nehéz azt nyomon követni. Ibrány főterén az Ullmann István faragóművész által készített millecentenáriumi oszlop díszeleg, a hosszúréti iskolások pedig a tanévzáró ünnepség végén a magyar katonák sírjára teszik a virágokat. 1994. október 23-án avatták fel Várhosszúréten a II. világháborúban elesett magyar katonák emlékművét. A muhi csata sírjeleit mintázó alkotást Ullmann István és barátai készítették. Az anyagi támogatást a CSEMADOK és a Magyarok Világszövetsége biztosította. A szívbemarkoló ünnepségen édesanyámmal és családommal mi is ott voltunk. Amikor elindultunk önkéntelenül is azt mondtam – megyünk édesapámhoz. Valóban úgy éreztem, mintha hazamennék. Haza a barátaimhoz, a polgármesterhez, Ullmann Pistához, Nagy Gyurihoz, Králik Gabihoz, Kukta Gyuszihoz és a többi kedves hosszúréti emberhez. Megyek, hogy feltöltekezzem, tanuljam még egy kicsit milyen is az igazi hazaszeretet. Ha tehetném, szívesen megmutatnám mindezt néhány zászlóba öltözött, térdig érő kokárdát viselő honitársamnak is. Tiszta tekintetű, cserzett arcú fériak és nők állták körül a tömegsír fölött magasodó kopjafát. Virágerdő mindenütt a tömegsíron, az egyéni sírokon és a román katonák sírján is. A hosszúréti faragók az édesapám sírjára is készítettek kopjafát. „Nagy Ferenc honvéd †1945” olvastam könnyeimen keresztül zokogó édesanyámmal együtt. A Magyarok Világszövetsége nevében régi kedves barátom, Antall István irodalomtörténész, a Kossuth rádió szerkesztője mondott emlékező beszédet. Kicsit megnyugodtam, bizakodó lettem. Bizakodó, mert úgy éreztem, hogy van közös jövőnk a határon túl és a határon innen. A közös jövőnk Európa, amelyben csak kézen fogva élhetünk! Aztán a kopjafára faragott verssorokat olvasva ismét elszorult a szívem. Ratkó József megyénkbeli költő sorai voltak ott, akit jól ismertem és a Szemle szerkesztőségében sokat beszélgettem vele: „Amerre jártunk holtakat / hullattunk, százat, ezreket. // Hadd tudná, aki megmarad / hogy haza melyik út vezet.” (Jelek) Ezek a sorok zengtek, zúgtak a szívemben egészen Ibrányig, a másik otthonig. A két település 150 kilométerre van egymástól, de én nagyon közelinek éreztem. Édesapám kinyújtott kezei és a közös sírban nyugvó névtelen bajtársai hozták közel, kapcsolták és kapcsolják örökre egybe. A három kis magyar tölgy közül egy már az ültetés után elpusztult – talán ez volt az édesapámé. Aztán pár évvel ezelőtt még egy elszáradt – édesanyám is itt hagyott bennünket. A harmadik a Tisza-parti házam kertjében él. A fűzek, kocsányos tölgyek, juharok között keresi az éltető napfényt. Erős, egészséges és bizakodik… Ibrány, 2013. március 21.

4

PDF Compressor Pro mÚlt éS jelen

TremBeczki isTván

A növekedés határai – történelmi korszakhatár? Az emberiség története során már többféle korszakhatárt állapítottak meg akár profetikus, akár apokaliptikus, akár társadalom- és természettudományos szempontból. Ennek oka az, hogy az ember történeti létező, a világban-való-léte az időben bontakozik ki, s ezért az események láncolatának rekonstrukciója és egyúttal megértése ontológiai és egzisztenciális szükségletként jelenik meg a kultúrtörténet egészében. Természetesen a történelem „megalkotása” értelmének keresése egészen szubjektív formákat is ölthet, s különösen mozgalmas időszakokban, válságok során szinte tobzódhatunk a különféle interpretációkban és előrejelzésekben. Most úgy tűnik, hasonló kort élünk meg. De az utóbbi időben egyre inkább az látható, hogy a néhány évtizeddel korábban már megsejtett összefüggések, igyelmeztetések kezdenek beigazolódni, vagyis tényleg korszakhatárhoz érkeztünk, melynek pontos dátuma még bizonytalan, de tartalmát tekintve egyre határozottabb körvonalat ölt. Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú szempontból érvelnék a fenti meglátás helyessége mellett. Az első szempont annak felismeréséből fakad, hogy a modern gazdaságok energia- és anyagigénye soha nem látott volument ért el, amely egyre fokozódik, de a rendelkezésre álló energiaforrások határai végesek, vagyis a Donella Meadows, Dennis Meadows, Jorgen Randers vezette kutatócsoport által felvázolt forgatókönyvek – amelyeket A növekedés határai – 30 év múltán című könyvükben mutatnak be1 – egyre jobban kezdenek beigazolódni. Ez abból az egyszerű tényből fakad, hogy az emberiség gazdasága, fogyasztási, létfenntartási igényeinek kielégítése elsősorban a nem megújuló erőforrásokon – kőolaj, kőszén, földgáz – alapul, valamint az élelmiszerrel történő ellátása egyre nagyobb termőföldet és terméseredményeket igényel. Mindez az utóbbi időkig nem volt szembetűnő, hiszen a modern technológia látványos eredményei és a korábbi előrejelzések elnyomták a igyelmeztető hangokat. A helyzet a 2000-es évek elején fordult meg, amikor kiderült, hogy túlbecsülték a kitermelhető kőolajkészleteket, amelyek a modern gazdaság közel 80 százalékát 1

donellA MeAdoWS – Jorgen rAnderS – denniS MeAdoWS: A növekedés határai – 30 év múltán. Budapest, 2005. Kossuth Kiadó, 142–187., 207–261. [MeAdoWS – rAnderS – MeAdoWS, 2005]

43

PDF Compressor Pro

TremBeczki isTván

vagy még nagyobb hányadát működtetik. Ekkortól egyre élesebben vetődött fel az olajhozamcsúcs (oilpeak) kérdése, vagyis a még gazdaságosan kitermelhető kőolaj mennyiségének nagysága, melynek elérése után radikális visszaesés következhet be a kitermelésben, a kőolajárak elszabadulásával együtt. Bár a vita még nyitott, a prognózisok 2005–2010 és 2037 közé esnek.3 A többi nem megújuló erőforrás tovább kitart – különösen a kőszén – de az ezekhez történő visszatérés a problémakomplexum második részének (a szennyezésnek) a dilemmáit veti fel, amelyekre alább térünk ki. Szintén a második ezredforduló környékén derült ki, hogy az iparszerű mezőgazdaság – a „zöld forradalom” – rendkívüli eredményeinek további növelése is korlátokba ütközik. A megművelhető, s különösen a gazdaságosan megművelhető földek nagysága jórészt nem növelhető, illetve olyan mértékű erdőirtással lehetne megvalósítható, melynek hatása sokkal súlyosabb lenne az elért eredménynél. Ugyanakkor a terméseredmények tekintetében is elértünk egyfajta korláthoz, dacára a modern vegyszerezésnek és műtrágyázásnak.4 Az ivóvízkészletek nagysága is ebbe a problémacsoportba tartozik, ahol tágabb regionális szinten komoly gondok merülhetnek fel a közeljövőben. Itt még nem a globális tartalékok nagysága okozhat gondot, hanem a hozzáférés nagyobb nehézségei. Ha mindezeket a tünetegyütteseket – kőolaj, élelmiszer, víz – ivóvíz – közös nevezőre akarjuk hozni, akkor azokról a természeti erőforrásokról beszélünk, amelyek a modern, ipari gazdaság és városiasodott fogyasztói életvitel működésének és fennmaradásának feltételeit jelentik. Ugyanakkor a fent nevezett ipari-technikai civilizáció nem csak természeti forrásokra tart igényt, hanem egyre növekvő mennyiségű szennyezést – az emberiség kitermelő és természetátalakító tevékenységének melléktermékeit – is kibocsájt, amit a természet kénytelen elnyelni, abszorbeálni. A szennyezések esetében megint arról van szó, hogy most értünk el azokhoz a korlátokhoz, amelyek ennek az abszorpciós képességnek a korlátait jellemzik, s ennek jelei már kézzelfoghatók. A vegyi szennyezés problémája volt az első ilyen jel, amelyre Rachel Carson már 1962-ben felhívta a igyelmet. A folyók, tengerek elszennyezése szintén a tüneteket gyarapította, az ipari és a lakossági hulladék kezelési és elhelyezési problémái is, de a legsúlyosabb gond a klímaváltozás – vagyis a globális felmelegedés – amit mára már nagy bizonyossággal igazolhatóan az emberi tevékenység okoz. Az utóbbi idők klímakonferenciái és IPCC-jelentései ebben megegyeznek. A szennyezés kérdését a korszakhatár szempontjából plasztikusan mutatja be az ökológiai lábnyom fogalmára épülő ún. „túllövés” terminus. Az ökológiai lábnyom fogalma a kilencvenes évek elején keletkezett, s azóta egyre inomodó számítási módszert takar, melynek lényege, hogy egy adott életszínvonal – lakás, ruházat, táplálkozás, közlekedés, oktatás, egészségügyi ellátás, utazás, szórakozás, munkavégzés JereMy leggett: A fele elfogyott. Budapest, 2008. Typotex, 47–78. Uo. 64 4 MeAdoWS – rAnderS – MeAdoWS, 2005, 76–85. és KereKeS Sándor: A környezetgazdaságtan alapjai. Budapest, 2009. Aula Kiadó Kft, 72–81. [KereKeS, 2009]  RAchel cArSon: Néma tavasz. Páty, 2007. Katalizátor Könyvkiadó. 

3

44

PDF Compressor Pro A növekedés határai – történelmi korszakhatár? – fenntartásához szükséges természeti erőforrás és anyagmennyiséget, valamint a keletkezett szennyezés – hulladék, szennyvíz, szén-dioxid – elnyeléséhez szükséges természetes nyelőt földterület-nagyságra kiszámolják.6 Amennyiben egy adott ország lakóinak életszínvonalához szükséges földterület biokapacitása nem képes biztosítani a kívánt energia- és anyagmennyiséget és abszorpciós képességet, akkor az adott ország ökológiai lábnyoma nagyobb, mint ami a rendelkezésére állna, vagyis túlfogyasztás következett be, azaz túllövésről beszélünk.7 A fentebb említett olajhozamcsúcs, élelmiszer és ivóvízkérdés, valamint a szennyezés és a hulladék kérdése is ebből a túllövésből ered. Az emberiség nemsokára eléri a kitermelés korlátait és már túllépte a természet abszorpciós képességének lehetőségeit. Hiszen a klímaváltozás is szennyezésből ered: a modern gazdaság és az életmód által kibocsájtott üvegházgázok felhalmozódásából, melyet a természet már nem tud a megfelelő mennyiségben elnyelni! Az utóbbi időben már körülbelüli dátuma is kialakult az adott évre jutó globális szennyezés és a természet adott évi állapotából fakadó elnyelőkapacitás helyzetének: vagyis 1986-ig voltak egyenlőek az erőviszonyok, ettől kezdve egy adott éven belül mind hamarabb érjük el a globális biokapacitás határait, s lépjük túl a Föld eltartóképességét. 2012-ben ez a dátum – a Túllövés Napja (World Overshoot Day) – augusztus 22.8 Ha ez a folyamat, tovább folytatódik, akkor a számítási nehézségek és egyéb változások ellenére (hiszen változhat a szennyezéskibocsátás is és az elnyeléskapacitás is), nemsokára eljöhet az az év, amikor a naptári napok száma már nem lesz elegendő a túllövés megállításához. A korszakhatár megítélésének második szempontját a most zajló gazdasági válság Immanuel Wallerstein által adott interpretációja adja meg. Wallertsein számára a középkori Európa gazdasági-társadalmi-növekedésbeli válságára adott sikeres választ az európai világgazdaság, vagy másképpen megfogalmazva a tőkés világgazdasági rendszer kialakulása jelentette. Ez a gazdasági rendszer a nemzetközi munkamegosztás kialakuló centrum-félperiféria-periféria valamint a rendszerbe még be nem tagolt külső erőtér egyenlőtlen fejlődésén alapul, ahol a rendszer magállamai jelentette centrum a kezdeti enyhe fölényét óriási gazdasági-politikai divergenciává alakítja (iparosodás, magas értékű termékek, tőkebefektetések stb. révén), s így a világgazdaság vezető régiója és a nemzetközi gazdaság és kereskedelem extraproitjának haszonélvezője lesz.9 De Wallerstein már a korai munkájában is megfogalmazza annak lehetőségét, hogy a világgazdasági rendszer szerkezetében régiók szintjén elmozdulás következhet be, egyes területek akár elveszthetik korábbi kiemelt státusukat.10 MAthiS WAcKernAgel – WilliAM e. reeS: Ökológiai lábnyomunk. 2001. Föld Napja Alapítvány, 81–157. valamint KereKeS, 2009. 72–77. 7 MeAdoWS – rAnderS – MeAdoWS, 2005, 23–37. és KereKeS, 2009. 78–81. 8 KereKeS, 2009, 78. és www.footprintnetwork.org/en /index.php/GFN/page/earth-overshoot-day/ 9 iMMAnuel WAllerStein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. Budapest, 1983. Gondolat, 27–249., 576–672. 10 Uo. 681–682. 6

4

PDF Compressor Pro

TremBeczki isTván

Egy későbbi munkájában a jelenlegi válságot a korábbi nyugati centrumországok versenyképességének csökkenésével magyarázza, amit a termelésnek a költséghatékonyság követelménye, valamint a magas bérköltségek, termelési költségek és adók kiváltotta Kelet-Ázsia felé történő elmozdulása jelez, másrészt ez az átrendeződés egyúttal az európai eredetű világgazdaság ténylegesen globálissá válását is jelenti. Az Európában kialakuló, s innen elinduló (világkereskedelem, gyarmatosítás) tőkés világgazdasági rendszer elérte a földrajzi határait, rendszerként minden külső erőteret magában foglal, nincsenek üres területek számára. Mivel azonban a rendszer központi eleme az egyenlőtlen fejlődés, a világgazdaság hármas szerkezetbeli tagoltságának megléte, ezek a szerkezetbeli változások kiszámíthatatlanná teszi jövőjét. A tőkés világgazdasági rendszer tehát elérte növekedése határait, a rendszer bifurkál.11 A harmadik szempont erőteljesebben húzza alá a kulturális összetevőket. Niall Ferguson szerint a nyugati civilizáció – melybe a sajátos norma-, viselkedés- és intézményrendszerrel rendelkező korábbi európai birodalmak, valamint az Egyesült Államok tartoznak1 – ötszáz éves dominanciája hanyatlóban van, most Kelet-Ázsia ideje következett el.13 A változás okait a gyökereknél kell keresni: azok a nyugati civilizációs sajátosságok, melyek révén a Nyugat a világ vezető civilizációja lett, már nem kizárólag ehhez a civilizációhoz köthetőek, jórészt saját gyarmatosító és nyugatosító tevékenysége következtében. Vagyis a verseny (versengő politikai entitások, gazdasági szereplők, társadalmi rétegek, egyének, vallások, mentalitások léte és érdekérvényesítő képessége), a tudomány (az újkorban kialakuló modern természettudomány katonai, hadmérnöki és ipari, valamint a modern társadalomtudomány társadalomszervezési alkalmazása), a tulajdon (a magántulajdon védelme és a nyugaton kialakult politikai intézmények), a nyugati orvostudomány (a természettudományos forradalom eredményeire épülő, a hagyományos gyógyászattól eltérő tudás és az azt működtető intézményrendszer) a fogyasztás (a fogyasztói társadalom életszínvonala és magatartásmintái), valamint a munka (jórészt a protestáns etikai hagyományra épülő, szigorú munkamorál és megtakarításra ösztönző kapitalista szellemiség)14 már az egész világon – természetesen a helyi kulturális teljesítmények mellett – elterjedt norma, -viselkedés, és intézményi minták. Sőt, Kelet-Ázsia néhány országában – melyek a leghamarabb vették át a nyugati mintákat – a gazdasági teljesítmény néhány mutatója, a tudományos innováció, a munkamorál és a tőkemegtakarítási hajlandóság tekintetében már lehagyták a nyugati versenytársaikat.1 Ferguson ezért a Nyugat relatív hanyatlásáról értekezik, egy új korszak eljöveteléről. 11

1 13 14 1

4

iMMAnuel WAllerStein: Bevezetés a világrendszer-elméletbe. Budapest, 2010. L’Harmattan – Eszmélet Alapítvány, 155–180. niAll FerguSon: Civilizáció – A Nyugat és a többiek. Budapest, 2011. Scolar Kiadó, 37–51. Uo. 368–369., 383. Uo. 53–353. Uo. 366–369., 376–380.

PDF Compressor Pro A növekedés határai – történelmi korszakhatár? Ha most össze akarjuk kapcsolni a fentebbi három szempontot, akkor azt mondhatjuk, hogy az elmúlt ötszáz év során Európa nyugati felén kialakult egy olyan társadalmi-gazdasági-politikai struktúra, egy sajátos normatív és kulturális intézményrendszer, mely minden más vetélytársát lekörözve a világ domináns civilizációjává válhatott. Eközben az általa kialakított és működtetett gazdasági-politikai-kulturális minta, berendezkedés, életmód és gyakorlat szintén globálissá vált, interdependens kapcsolatrendszerbe foglalja az egész Földet, hasonló igényeket támasztva a korábbi félperifériák-perifériák területein is. Ez a kapcsolatrendszer egy ipari-technikai, urbanizált, fogyasztói civilizációt, gyakorlatilag egyfajta világtársadalmat takar, mely eddig és különösen ilyen kiterjedésben nem létezett még az emberiség történetében. A megtett növekedési pálya impozáns eredményei, az emberiség történelmében eddig még nem látott gazdasági teljesítmény, életszínvonal és embertömeg mellett ez a berendezkedés olyan mértékben terheli meg a Föld erőforrásait, szennyezéselnyelői kapacitását, hogy ökológiai, s ennek következtében gazdasági-politikai és kulturális-normatív-életvitelbeli értelemben is elérte, vagy a közeljövőben el fogja érni a növekedése határait. Különösen igaz ez a kelet-ázsiai térség országainak ipari-fogyasztói társadalommá történő átalakulásának fényében. Hiszen a nyugati életszínvonal, a centrumországok fejlettségének elérése a kulturális-életvitelbeli konvergencia mellett, a hatalmi súlypont eltolódása miatt politikai-gazdasági intenciók mentén is megnyilvánul. A történelmi korszakhatárok kijelölése sokszor szubjektív formákat ölt és különösen próféciák, apokaliptikus jóslatok esetében be sem igazolódik. Ugyanakkor az olyan történelmi fordulatok, amelyek egyszersmind korszakhatárt is jelentettek sokszor meglepő hirtelenséggel következtek be, gondoljunk az örökké fennállónak kikiáltott birodalmak bukására. És az is igaznak bizonyult már, hogy globális változások egy kisebb régióból is elindulhatnak. A fent bemutatott elemzések a megigyelt jelenségek komplexitása következtében tartalmaznak bizonytalanságokat, de összességében tényeken, valós, visszakövethető folyamatokon alapulnak, valamint állandóan ellenvetések, ellenérvek kontrollja alatt állnak. A jövőt persze nem lehet előre kiszámítani, de bizonyos prognózisokat érdemes elgondolni, kimondottan akkor, amikor a túllövés állapotának egyik alkotóeleme a korlátok létéről való tudás semmibe vétele, vagy a megkésett reagálás, cselekvés. Ezt aztán, ha minden megy a régiben, A növekedés határainak forgatókönyvei szerint az oszcilláció és az összeomlás állapotai követhetik, tehát, amikor a Föld eltartóképességének határait sok krízisen keresztül, válságokon át végül sikerül elérni, vagy amikor a bolygónk eltartóképessége olyan mértékű károsodást szenved, mely már alkalmatlan egy fejlett civilizáció fenntartására. Úgy tűnik, tényleg történelmi korszakhatárhoz érkeztünk.

4

PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

A világgazdasági válság és az Európai Unió kilábalását és versenyképességének erősítését segítő „Európa 2020” stratégia Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok Jelen tanulmány elsődleges célja annak bemutatása, hogy az Európai Unió a pénzügyi és gazdasági válság, valamint az egyre erősödő globális versenykényszer hatására megváltoztatta gazdaságpolitikai stratégiáját. A fő hangsúly a versenyképesség fokozására került, a kohézió, valamint az újonnan csatlakozott közép-kelet európai tagállamok gazdasági és szociális felzárkóztatásának rovására. Az Európa 2020 stratégia hét kezdeményezésében – az innováció unió, iatalok mozgásban, digitális Európa, erőforrás hatékony Európa, globalizáció korára kidolgozott iparpolitika, új készségek és munkahelyek teremtése, európai platform a szegénység ellen – megfogalmazott stratégiai célkitűzések mentén kell végrehajtani azokat a mélyreható, gazdaságot felügyelő és koordináló intézményrendszert, oktatási-, szociális- és egészségügyi ellátórendszereket érintő strukturális átalakításokat, amelyek hozzájárulnak az Európai Unió versenyképességének növekedéséhez. A paradigmaváltás a kétsebességű Európa kontúrjait, valamint a magrégiók és a periféria régiók közti feszültségeket vetíti elő. Véleményem szerint a szociális kohéziót érintő kezdeti negatív hatások ellenére is a versenyképesség növelésére alapozott gazdaságpolitikát kell az Európai Uniónak alkalmaznia, különben behozhatatlan hátrányba kerül a Triád többi tagjával, valamint a feltörekvő országokkal szemben.

48

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia 1. Az Európai Unió „Európa 2020” stratégiája 1.1. Az Európai Unió és a globális kihívások a reformfolyamatok tükrében Az intézményi reform eddigi zsákutcájából remélhetően kikerült Európai Uniónak nagyon gyorsan be kell hoznia azt a lemaradást, amit a globalizáció kihívásaival szemben az utóbbi évtizedben felhalmozott. A tagországok állam- és kormányfői a 2007. október 19-én Lisszabonban megrendezett informális találkozójukon véglegesítették és jóváhagyták a reformszerződés szövegét. Az Európai Unió közel egy évtizede készülő intézményes reformja így 2009-től folyamatosan életbe léphet. A reformszerződés lehetővé teszi a sok elemében még a hat alapító országra formált és a jelenlegi 27 ország összetett igényeinek, valamint a globalizáció kihívásainak már megfelelni képtelen intézményrendszer átalakítását. Az Európai Unió Európa 2020 elnevezésű stratégiája három meghatározó prioritáson nyugszik: – A folyamatos növekedés biztosításán, amelynek alapja a tudás- és innováció alapú gazdaság; – A fenntartható fejlődésen, amelyhez elengedhetetlen az alapanyag kímélő, környezetbarát és versenyképes gazdaság; – valamint a belső, szociális fejlődésen, amelynek alapja a magas foglalkoztatottság bázisán létrejövő szociális és területi kohézió;1 Az Európai Bizottság meghatározta, hogy hová kíván eljutni 2020-ra. Ebből a megfontolásból öt célkitűzést határoztak meg: – A 20 és 64 év közti korosztály 75%-ának alkalmazása; – Az Európai Unió GDP-jének 3%-át a kutatás fejlesztés területén kell felhasználni; – A „20/20/20” klíma-energia célok elérése; – Az iskolából kimaradók arányát 10% alá kell csökkenteni, valamint a iatal generáció 40%-ának kell felsőfokú diplomával rendelkeznie; – A szegénységküszöb határán lévő emberek létszámát húsz millió fővel kell csökkenteni 2020-ra. A felsorolt célok egymáshoz kapcsolódnak, és kritikus jelentőséggel bírnak az EU jövője szempontjából. A siker érdekében a tagállamoknak a saját lehetőségeikhez mérten be kell építeni a közös célkitűzéseket a saját nemzeti célhierarchiájukba. A kitűzött célok a három stratégiai növekedési prioritáshoz kapcsolódnak, viszont nem merítik ki teljes mértékben azoknak a nemzeti, uniós és nemzetközi szinten megvalósítandó akcióprogramoknak a sorát, amelyek a növekedést elősegítik. Az Európai Bizottság 7 meghatározó kezdeményezést indított útnak a meghatározott prioritások katalizátoraként. 1

Europe 2020. A strategy for smart, sustainable and inclusive growth. Communication from the Commission. Brussels, 3.3.2010. European Commission, 9–10. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:2020:FIN:EN:PDF

4

PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

Az Európai Bizottság hét kezdeményezése, amelyek elősegítik a prioritásnak kijelölt területek fejlesztését: – „Innováció unió”: a kutatás-fejlesztés inanszírozási keretfeltételeinek javítása, a hozzáférés megkönnyítése, hogy az innovatív ötleteket valóban növekedést és munkahelyeket generáló új termékekre és szolgáltatásokra lehessen konvertálni; – „Fiatalok mozgásban”: az oktatási rendszerek színvonalának emelése, valamint a iatalok munkaerőpiacra jutásának elősegítése; – „Digitális Európa”: A nagysebességű internet, és az egységes európai digitális piac bevezetése; – „Erőforrás hatékony Európa”: A gazdasági növekedést le kell választani a nyersanyag felhasználás volumennövekedéséről. Az alacsony szénfelhasználás irányába való elmozdulás, az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások térnyerése, valamint a szállítmányozás modernizálása a negyedik kezdeményezés célja; – „A globalizáció korára kidolgozott iparpolitika”: az üzleti környezet javítása, különösen a kis- és középvállalkozások számára, valamint egy világszinten versenyképes, erős, fejlődőképes ipari bázis kialakítása; – „Új készségek, és munkahelyek teremtése”: a munkaerőpiac modernizálása, az életen át tartó tanulás ilozóiájának elterjedése, az egymáshoz jól illeszkedő munkaerő kereslet és kínálat elérése, intenzív munkaerő mobilitás; – „Európai platform a szegénység ellen”: ez a kezdeményezés a szociális és területi kohézió elérést célozza meg, úgy, hogy a növekedés és új munkahelyek előnyét minél szélesebb körű társadalmi rétegek élvezzék, és a szociálisan hátrányos helyzetűek minél jobban tudjanak integrálódni a társadalomba.

2.2. A jelenlegi világgazdasági válságból levont következtetések Az unió tagállamai nagymértékben függnek egymástól. A reformok, illetve azok hiánya az egész integráció teljesítményét befolyásolja. Néhány állam államháztartási hiánya megakadályozza az alap infrastrukturális fejlesztéseket is, ami egyértelműen gátolja az uniós szintű koordinációt, az azonos színvonalú infrastrukturális háttér létrehozását. Az uniós szintű stabilizációs, válságkezelő koordináció, intézményrendszer a jövőben elengedhetetlenné válik, az egyes tagállamok önmaguk nem tudnak úrrá lenni a válsághelyzeteken. Az EU csak akkor tud érdemi, befolyásos szereplő lenni a világpolitikában, ha sokkal markánsabb, átláthatóbb koordinációt tud elérni saját belső piacán. Jelen pillanatban nem csupán a válságból való kilábalásról van szó: ahogy már korábban is 

0

Europe 2020. A strategy for smart, sustainable and inclusive growth. Communication from the Commission. Brussels, 3.3.2010. European Commission, 10–11. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:2020:FIN:EN:PDF

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia említettem, nem a válságot megelőző állapotot kell visszahozni, hanem annak egy áramvonalas, racionalizált struktúráját. A G20 találkozók egyre karakterisztikusabban mutatják meg a feltörekvő országok gazdasági és politikai ambícióit. Az európai integrációnak két választása van: a tagállamok közös nevezőre jutnak a gazdasági válságból való felépülés és a gazdasági reorganizáció mikéntjéről, vagy az unió folytatja a lassú, többnyire koordinálatlan reformkísérleteit, amely egyre inkább a versenyképesség fokozatos további elvesztésében, és a világgazdasági súly csökkenésében érhető tetten. Az Európai Uniónak azonban van esélye a sikerre. Ne feledkezzünk meg a felhalmozott tudásbázisról, és az emberek kreativitásáról, az erős ipari bázisról, a szerteágazó szolgáltató szektorról, a magas színvonalú mezőgazdaságról, az évszázados hagyományokra visszatekintő tengerészetről, a közös piacról, és a közös valutáról. Nem szabad igyelmen kívül hagyni, hogy az EU a világ legnagyobb kereskedelmi csoportosulása, és ide áramlanak a legnagyobb mértékben a külföldi tőkeberuházások. Mindehhez kapcsolódik még az erős alapokon nyugvó értékrendszer, a demokratikus intézményrendszer, és a gazdasági, szociális és területi egységért, és szolidaritásért tett erőfeszítések. A környezetvédelem, a kulturális sokszínűség, a nemek közti egyenlőség szintén az EU meghatározó értékrendszeréhet tartoznak. Az EU sorai között tudhatja a világ leginnovatívabb, legfejlettebb ipari-szolgáltató államait, de az EU számára mégis az a legnagyobb esély, ha egységesen tud fellépni. Az eddig elért eredmények mellett azonban mindenképp meg kell említeni azokat a gyengeségeket is, amelyek orvoslása elengedhetetlen a további fejlődés és az unió mélyítése szempontjából. A jelenlegi és a korábbi gazdasági krízisek egyértelműen bebizonyították, hogy az unió nem rendelkezik egységes válságkezelési intézményrendszerrel.

2.3. Merre tart Európa 2020-ban? Európának 2020-ban három célkitűzést kellene szívügyének tekintenie. 1.) Ésszerű növekedés – tudáson és fejlesztésen alapuló gazdasági fejlődés; 2.) Fenntartható növekedés – a gazdaságban az erőforrásokat sokkal hatékonyabban kell felhasználni, környezetbarát és versenyképes módon; 3.) Magában foglalt növekedés – amely támogatja a magas foglalkoztatás melletti gazdaságot és megteremti a gazdasági, társadalmi és területi egységet. Ez a három fent említett prioritás kölcsönösen erősíti egymást és szemléltetik, hogy a 21. századi Európát hogyan kellene felépíteni. Annak érdekében, hogy az erőfeszítéseink célt érjenek és a fejlődést befolyásolni tudjuk, az Európai Uniónak el kell fogadnia azt a tényt, hogy 2020-ra kevesebb számú célkitűzést kell megvalósítania. A célkitűzéseknek az ésszerű, fenntartható és belső növekedést kell megvalósítaniuk. Olyan módon kell ezt a célt elérni, hogy a tagállamok sokféleségét is tiszteletben tartsa. A megvalósításnak megbízható tényeken kell alapulnia.



PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

A következő előirányzatok is ezen az alapon választották ki. Ezek 2020-ra történő megvalósulása még kérdéses. A népesség foglalkoztatottsági rátája, a 20 és 64 év közötti lakosság körében a jelenlegi 69 százalékról legalább 75 százalékra kellene, hogy emelkedjen, azáltal hogy a nőket, az idősebb munkavállalókat és a bevándorlókat a munkaerőpiacon szélesebb körben foglalkoztatják. Az Európai Unió jelenleg a GDP három százalékát fordítja K+F-re. Ez az előirányzat felhívta a igyelmet a magán- és közszektorba való K+F-beruházások szükségességére, Nagyon sok felmérés igazolja ezt a tényt. Az Európai Bizottság úgy tervezi, hogy ezt a három százalékos előirányzatot tartja, és közben kifejleszt egy mutatót, amely a K+F és a beruházás intenzitását tükrözi. Az 1990-es szinthez mérve legalább húsz százalékkal csökkenteni kell az üvegházakból kibocsátott gáz mennyiségét, a megújuló energiaforrásokat az energiafelhasználásban legalább húsz százalékra kellene növelni. Az energiafelhasználás hatékonyságát is legalább húsz százalékkal növelni kellene. Az oktatáspolitikának azt a célt kellene megvalósítania, hogy azoknak a diákoknak a száma, akik idő előtt otthagyják az iskolát, a mostani 15 százalékról 10 százalékra csökkenjen. 2020-ra a 30 és 34 év közötti korosztályban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a mostani 31 százalékról 40 százalékra kellene, hogy emelkedjen. A szegénységben élő európaiak számát 25 százalékra kell csökkenteni, ami azt jelenti, hogy húsz millió embert kell a szegénységből kiemelni. A fent megnevezett célok egymással szoros kapcsolatban állnak. Például a magasabb képzettségi szint elősegíti az elhelyezkedést és a foglalkoztatottsági ráta növekedése csökkenti a szegénységet. A K+F kapacitásának nagyobb kihasználása párosítva új módszerek bevezetésével a gazdaság minden szektorában, elősegíti a versenyképességet és munkalehetőségeket teremt. A tiszta, minél kevesebb szenet felhasználó technológiákba való beruházás segít a környezetünkön és közreműködik abban, hogy felvegyük a küzdelmet a klímaváltozás ellen, továbbá új üzleti és munkalehetőségeket teremt. Fenti célok megvalósításához határozott irányításra van szükség. Ezek a célok jellegzetesek, azonban nincsenek aprólékosan kidolgozva. Megtestesítik azt az elképzelést, ahogy a Bizottság az Európai Uniót 2020-ban kulcsfontosságú mutatók szerint látni szeretné. A célkitűzések nem az azonos mérce elvet képviselik. Minden tagállam különböző, és a 27 tagállamból álló Európai Unió sokkal sokszínűbb annál, mint amilyen egy évtizeddel ezelőtt volt. A gazdasági fejlettség különbségei és az életszínvonal egyenlőtlenségének ellenére a Bizottság úgy véli, hogy a kitűzött előirányzatok minden tagállam számára meghatározóak, ugyanolyan mértékben az újaknak, mint a régieknek. A kutatás-fejlesztésbe való beruházás és az oktatás, illetőleg hatékony erőforrás felhasználású technológiák támogatni fogják a hagyományos szektorokat, a mezőgazdaságot és a magas szintű gazdasági szolgáltatást. Ez a gazdasági, szociális és a területi kohéziót fogja megerősíteni.



PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia Annak érdekében, hogy meggyőződjünk arról, hogy az egyes tagállamok a 2020as EU-stratégiát beépítsék a rendszerükbe, a Bizottság azt javasolja, hogy ezeket az EU-célkitűzéseket implementálják a nemzeti célhierarchiába. A tagállamok törekvéseivel összefüggésben a Bizottság intézkedések meghozatalát javasolja, amivel az Európai Unió egy új, sokkal nagyobb mértékben fenntartható növekedési pályára léphet. A közösségi és a nemzeti intézkedéseknek támogatni, stimulálni kell egymást. Európának cselekednie kell, mivel a jövő gazdaságának motorját alkotó területeken jelentős versenyhátrányban van a Triád többi tagjával szemben. Az unió a GDPjének kevesebb, mint 2%-át, míg az USA és Japán 2,6%, illetve 3,4%-ot fordít kutatás-fejlesztésre.3 Európának mindenekelőtt arra kell koncentrálnia, hogy megfelelő feltételeket teremtsen a magánszektor kutatás-fejlesztési beruházásai számára. Az oktatás, továbbképzés, és életen át tartó tanulás területén szintén jelentős lemaradásban van az unió versenytársaival szemben. Az európai tanulók negyede olvasási, értelmezési nehézségekkel küzd. A tanulók körülbelül fele rendelkezik középfokú végzettséggel, viszont ez a végzettség az esetek többségében nem felel meg a munkaerőpiac elvárásainak. A 25 és 34 év közötti iatalok közül csak minden harmadik rendelkezik egyetemi diplomával, míg ez az arány az USA és Japán esetében 40 és 50%. A Shanghai index alapján csupán 2 európai egyetem található a világ legjobb 20 egyeteme között. A digitális társadalom területén Európa szintén jelentős hátrányban van a versenytársaival szemben. A 2000 milliárd EUR értékű információs és kommunikációs piac csupán egynegyed részét tartják európai vállalkozások a kezükben. Európának a nagy sebességű internet piacán is jelentős behozni valója van. A szolgáltatás bővítése meghatározó az on-line ismertetőanyagok, valamint áruk és szolgáltatások terítése területén is. Az erre a prioritásra vonatkozó eredményes akcióterv jelentősen növelné az európai gazdaság innovációs képességét, az oktatás és az oktatási intézmények színvonalát. Ezeket a politikai döntéseket regionális, nemzeti, és uniós szinten is meg kell hozni.

Tudáson és innováción alapuló gazdaság A gazdasági növekedés szempontjából elengedhetetlen a tudás és innováció, mint a növekedés motorjainak erősítése. Mindez azt jelenti, hogy drasztikusan javítani kell a tagállamok oktatási rendszerének színvonalát, ösztönözni kell az innovációs és tudástranszfereket az unió egész területén. Az információs és kommunikációs technológiák hatékony alkalmazása, valamint az innovatív ötletek megvalósítása a záloga annak, hogy az unió növelje versenyképességét és új tudásalapú munkahelyek jöjjenek létre. 3

Europe 2020. A strategy for smart, sustainable and inclusive growth. Communication from the Commission. Brussels, 3.3.2010. European Commission, 10–11. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:2020:FIN:EN:PDF

3

PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

2.4. Az Európa 2020 stratégia hét kezdeményezése Az Innovatív Európa kezdeményezés A kezdeményezés elsődleges célja, hogy az Európai Unió K+F, valamint innovációs politikáját a társadalom előtt álló kihívásokhoz – klímaváltozás, energia és nyersanyag hatékonyság, egészségügy és demográiai változások – igazítsa. Uniós szinten az Európai Bizottságnak a következő eredményeket kell elérnie: – Ki kell alakítani az Európai Kutatási Területet, valamint ki kell dolgozni az energiaellátás biztonságára, közlekedésre, klímaváltozásra, és a nyersanyagok hatékony felhasználására, a környezetkímélő termelési módok bevezetésére, és az egészségügyre vonatkozó stratégiai kutatási tervet. – Létre kell hozni az innovációkhoz szükséges keretfeltételeket: létre kell hozni az egységes Európai Szabványügyi Bíróságot, modernizálni kell a találmányok, és márkanevek védelmének keretfeltételeit, elő kell segíteni, hogy a kis- és középvállalkozások részesüljenek a szellemi termékek védelmében, valamint biztosítani kell, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó szabályozásoknál igyelembe vegyék az innovációk prioritását. – Az Európai Innovációs Partnerség elindítása uniós és tagállami szinten a fenntartható fejlődést elősegítő technológiák bevezetésével. Ezen a területen a biogazdaság 2020-ra történő bevezetése kiemelt hangsúlyt kap, mivel ez az ágazat kulcsszerepet játszik Európa jövőbeli iparának a megformálásában. – Tovább kell erősíteni és fejleszteni az innovációs támogatásokat a rendelkezésre álló eszköztár – strukturális alap, vidékfejlesztési alap – fokozott igénybevételével. Az Európai Beruházási Bankkal folytatott szoros együttműködés, valamint a forrásokhoz való hozzáférés eljárásrendjének áramvonalasítása mindenekelőtt a kis és középvállalkozások felzárkóztatása érdekében. – Rendkívül fontos a tudástársadalmat elősegítő partnerség támogatása, valamint az oktatás, üzleti élet, K+F és innovációs központok közti hálózatok minél jobban történő kiépítése és megerősítése. A iatal innovatív vállalkozások támogatása elsődleges prioritással bír. Nemzeti szinten a tagállamoknak a következő területeken kell élen járniuk a K+F területén: – Meg kell reformálni a nemzeti és regionális szintű innovációs rendszereket, erősíteni kell a kapcsolatokat az egyetemek, kutatóközpontok és az üzleti élet között. Ezen felül támogatni kell a határon átnyúló kezdeményezéseket az EU területén, valamint a nemzeti támogatási rendszert a megadott prioritások szerint át kell alakítani. – Biztosítani kell a kellő számú természettudományi, műszaki végzettséggel rendelkező munkaerőt, és az egyetemeken is előtérbe kell kerülnie a kreativitásnak, innovációnak és a vállalkozó szellemnek. – Különböző adókedvezménnyel kell támogatni a tudásba való befektetést a magángazdaság K+F iránti elkötelezettségének növelése érdekében.

4

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia A „iatalok mozgásban” elnevezésű kezdeményezés Jelen kezdeményezés célja, hogy növelje az unió felsőfokú intézményeinek nemzetközi elismertségét, és javítsa az oktatás és továbbképzés általános színvonalát. Ezen felül a kezdeményezés ösztönzi a tanulók és a tanárok mobilitását, külföldi ösztöndíjak igénybe vételét, valamint elősegíti a iatalok elhelyezkedésének esélyeit. Az Európai Bizottság a következő intézkedési terveket kívánja megvalósítani uniós szinten: – Erősíteni kell az unió mobilitását, valamint az egyetemi és kutatói ösztöndíjakat: Erasmus, Erasmus Mundus, Tempus és Marie Curie. Ezeket az ösztöndíjakat integrálni kell a nemzeti szintű képzési programokkal. – Ki kell dolgozni a felsőoktatásra vonatkozó modernizációs tervet, valamint értékelési rendszert, amely lehetővé teszi az európai és a világ többi régiójának felsőfokú oktatásának összehasonlítását. – Lényeges fordulat az informális tanulás elismerése. – A tagállamok, valamint a szociális partnerek bevonásával kell kidolgozni a iatal munkanélküliség elleni programot. Nemzeti szinten a következő feladatokat kell elvégezni: – Biztosítani kell az oktatás és továbbképzések hatékonyabbá tételére irányuló befektetéseket. – Növelni kell az oktatási rendszer színvonalát az alapvető kompetenciák fejlesztésével. – Biztosítani kell az oktatási rendszer nyitottságát, valamint azt, hogy az oktatás feleljen meg a munkaerőpiac támasztotta követelményeknek. – Hatékony szerepvállalás a iatalok munkához juttatásában.

A Digitális Európa kezdeményezés Eme kezdeményezés célja, hogy a digitális közös piac gazdasági és társadalmi előnyeiből minden tagállam állampolgára proitáljon. A szélessávú internet elérhetőség biztosítását 2013-ig megvalósítandó célként tűzte ki az unió. uniós szinten meg kell teremteni a kiszámítható, biztos jogi hátteret az internet infrastruktúrába, illetve a kapcsolódó szolgáltatásokba történő beruházásokhoz. Az unió strukturális alapjait is be kell vonni a inanszírozásokba. A valódi online közös piac létrehozása elérendő cél. A biztonságos web szolgáltatások biztosítása alapvető feltétel korunk globalizált világában. A kezdeményezés kifejti, hogy a kutatási és innovációs alapok reformjára elengedhetetlenül szükség van annak érdekében, hogy a valóban versenyképes új, potenciállal rendelkező kis- és középvállalkozások jussanak hozzá a pénzügyi forrásokhoz. Nemzeti szinten pedig ki kell alakítani a nagysebességű internet stratégiát, annak inanszírozását. Olyan esetekben, ahol a magánszféra nem tudja kielégítő mértékben előteremteni a inanszírozási forrásokat, ott be kell vonni az EU strukturális alapjait.



PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

A tagállamoknak meg kell teremteni továbbá a szükséges jogi hátteret, valamint biztosítani kell, hogy egyre több közszolgáltatás elektronikus úton is elérhető és intézhető legyen.

Fenntartható növekedés energiatakarékosabb, zöldebb és versenyképesebb gazdasággal A fenntartható növekedés alapja egy olyan hatékony, versenyképes európai gazdaság, ahol Európa vezető szerepet játszik új környezetkímélő eljárásrendek és technológiák bevezetésében. Az új technológiák termelésben történő bevetésénél nem szabad megfeledkezni a kis- és középvállalkozásokról sem. Ezen cégeknek szintén úttörő szerepet kell vállalniuk az újítások bevezetésében. Erre annál is inkább szükség van, mivel a KKV szektor a legnagyobb munkaadó, és Európa vezető szerepének elérése elképzelhetetlen a duális gazdasági rend (haladó multinacionális élboly, kullogó kis- és középvállalkozások) megléte mellett. Ez a megközelítés segíteni fogja Európa prosperitását és hozzájárul a környezeti ártalmaktól mentes, kiegyensúlyozott gazdasági növekedéshez. Az Európai Uniónak átfogó intézkedési tervet kell kidolgoznia a versenyképesség területén. Napjainkig a nemzetközi kereskedelem biztosította Európa prosperitását. Az exportpiacokon óriási a verseny, így jelentős mértékben növelni kell az unió versenyképességét, ha nem akar lemaradni a versenytársak mögött. Az EU úttörő szerepet töltött be a környezetkímélő technológiák kifejlesztésében, viszont ez az előny egyre inkább zsugorodik a szívósan feltörekvő kínai, és észak-amerikai versenytársak miatt. Az uniónak hathatós intézkedéseket kell alkalmaznia, ha meg akarja tartani a zöld technológiák területén elért piacvezető helyzetét. A klímaváltozás elleni harcban követni kell a káros anyag kibocsátás csökkentésére kidolgozott terveket. Az energiatakarékos technológiák értelemszeren csökkentik a káros anyag kibocsátást, pénzt takarítanak meg, és növelik a gazdaság teljesítményét. Ezen a területen különös gondot kell fordítani a termelési technológiák, eljárásrendek, szabályzatok folyamatos monitoringozására a természeti katasztrófák megelőzése érdekében. Az energiahatékonyságra kidolgozott célkitűzések elérése esetén 2020-ra 60 milliárd EUR összeggel kevesebbet kell költeni kőolaj és földgáz importra. Ez az eredmény nemcsak a pénzügyi megtakarítás szempontjából lényeges, hanem alapvető jelentőséggel bír az energiabiztonság szempontjából is. Abban az esetben, ha sikerül teljesíteni az EU kitűzött célkitűzését – miszerint 2020-ra a szükséges energiaigény 20%-t megújuló energiaforrásból lehet fedezni – úgy 600 ezer új munkahely létesül Európa-szerte. Az egységes európai energiapiac létrejötte 0,6–0,8%-os GDP növekedést eredményez.4 4



Europe 2020. A strategy for smart, sustainable and inclusive growth. Communication from the Commission. Brussels, 3.3.2010. European Commission, 13–14. http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:2020:FIN:EN:PDF

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia Az erőforráshatékony kezdeményezés Ez a kezdeményezés első sorban arra irányul, hogy a gazdaságban menjen végbe egy átmenet az energiatakarékos, alacsony szénigényű üzemmód irányába. Az unió szintjén a Bizottság a következő lépéseket határozta el a kezdeményezés megvalósítása érdekében. – Az unió pénzügyi eszközeinek mobilizálása (vidékfejlesztés, strukturális alapok, kutatás-fejlesztés keretprogram, transz-európai hálózatok, Európai Beruházási Bank) egy konzisztens inanszírozási politika keretében, amely harmonizálja a közösségi és nemzeti szintű közösségi és magán beruházásokat. – A szállítmányozás modernizálása révén elérhető versenyképesség növekedés. Új, környezetkímélő technológiák bevezetése. – Magas hozzáadott értékű európai stratégiai projektek implementálása különös tekintettel a határokon átnyúló intermodális csomópontokra. – A közösségi energiapiac létrehozása, valamint az energetikai stratégiai kidolgozása, a megújuló energiaforrások fokozott igénybevétele, térnyerése. – Az európai hálózatok, beleértve a transz-európai energia hálózat fejlesztése, egy egységes, egymással összekapcsolt energiahálózat kiépítése a strukturális alapok, és az EIB források bevonásával. Ez a kezdeményezés mindenekelőtt infrastrukturális projekteket foglal magában a Baltikum, a Balkán és az eurázsiai régiókban. – Energia Hatékonysági Akció Terv kidolgozása a fogyasztási és termelési szokások megváltoztatása érdekében, valamint az ehhez kapcsolódó inanszírozás megteremtése (strukturális alapok bevonásával). – Technológiai és strukturális váltás elősegítése, amely lehetővé teszi, hogy az EU 2050-re elérje a szén-monoxid kibocsátás csökkentésével, és a környezetmegóvással kapcsolatos céljait. Tagállami szinten is szükség van mielőbbi intézkedések meghozatalára, így például meg kell szüntetni a környezetre ártalmas támogatásokat. Kivételt csak ott lehet tenni, ahol az emberek szociális biztonsága ezt elengedhetetlenné teszi. Érdekes ez a meghatározás, mivel így könnyen kijátszható a jogszabály. A másik, jelentősebb dilemma, hogy míg az európai integráció jelentős lépéseket tesz regionális szinten a környezetvédelemért, addig ezeket a lépéseket messze nem olyan mértékben követi a világ többi része. A globális szinten működő szervezetek, például a WTO, Világkereskedelmi Szervezet messze nem ír elő olyan szigorú környezetvédelmi és munkavédelmi szabályozást, mint az EU. Az EU környezetvédelmi és munkavédelmi addicionális ráfordításai versenyhátrányt jelentenek az unió szempontjából. Nagyon nehéz minden szempontból kedvező döntést hozni, mivel az unió országaiban jelentkező szigorú szabályozás arra sarkallja az európai vállalkozásokat, hogy a termelésüket a volt szocialista tagköztársaságokba, vagy pedig fejlődő országokba telepítsék ki. Ennek az a következménye, hogy az EU-n, és a többi fejlett ipariszolgáltató államon kívül általános tendenciává válik a környezeti állapot romlása, valamint az ipartelepítés következtében, ha csekély, de mégis anyagi gyarapodásnak induló országok, és lakosságuk elsődlegesen olyan beruházásokba fognak, amelyek még tovább károsítják a környezetet.



PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

– Az EU tagállamoknak különböző adókedvezményekkel kell serkenteniük az energiatakarékos energiatermelési és fogyasztási metódusokat. – A tagállamok közti kapcsolódást biztosító infrastrukturális hálózatok kiépítése, amely kapcsolódik az EU alaphálózathoz. – Szabályozás, teljesítményértékelési rendszer bevezetése – A városi közlekedésre való koncentrálás, mivel itt a legmagasabb a szennyezőanyag kibocsátás – A strukturális alapok bevonása energiahatékonysági és hulladékfeldolgozási, felhasználási projektekbe.

Globalizált világra szabott iparpolitika kezdeményezés A globális válság mindenekelőtt az ipart és a kis- és középvállalkozásokat sújtotta. Az iparnak szembe kell nézni az alacsony szénigényű termelési folyamatok kihívásaival. Az Európai Bizottság szoros együttműködést kíván kialakítani az érintett iparági döntéshozókkal (vállalatok, szakszervezetek, tudományos intézetek, civil szervezetek), annak érdekében, hogy kialakítsák a modern iparpolitika keretfeltételeit, ösztönözzék a vállalkozásokat, és erősítsék az európai kitermelő-, feldolgozóipar, valamint a szolgáltató szektor versenyképességét. Az új iparpolitika érinteni fogja az egyre nemzetközibbé váló értéklánc valamennyi láncszemét, a nyersanyagokhoz való hozzáféréstől a termékek és szolgáltatások utógondozásáig. Az unió szintjén meg kell teremteni azokat a peremfeltételeket, amelyek lehetővé teszik az erős, versenyképes és diverziikált európai ipari bázis fejlődését, valamint támogatják a feldolgozó szektor átalakulását az energia és nyersanyag hatékonyság területén. A Bizottság álláspontja szerint horizontális megközelítéssel kell kezelni az iparpolitikát, azaz még transzparensebbé kell tenni az állami beszerzések eljárásrendjét, a versenyszabályozást, és az iparpolitika meghatározó irányelveit. Az üzleti környezet javítására is nagy hangsúlyt kell fektetni, főként a kis- és középvállalkozások pénzügyi forrásokhoz jutása területén. Az ipari szektorban jelentős átcsoportosításra, és ennek velejárójaként átképzésekre is szükség van. A versenyképtelen, folyamatosan veszteséges ágazatokat le kell építeni, és a jövő orientált, nagy növekedési rátával kecsegtető új iparágakba kell befektetni, és a szükséges munkaerő képzését is ennek megfelelően kell ösztönözni. Az európai kkv szektor nemzetközisítése különös jelentőséggel bír. Biztosítani kell, hogy az európai ipar fejlődését kövessék a kapcsolódó, kiegészítő szolgáltatások is, mint például a hatékony közlekedési, logisztika hálózat kiépítése az unió területén, hogy a közös piac minél jobban tudjon működni, valamint biztosítva legyen az unión túli területek elérése. Az európai ipar sikerének további kulcseleme, hogy a jelenlegi feldolgozó- és szolgáltató ipar át tud-e állni egy olyan erőforrás hatékony üzemmódra, amely biztosítja a hosszú távú versenyképességet. A hatékony iparpolitika mellett az EU-ban általánossá kell válnia a vállalati szociális felelősségvállalásnak is, amely biztosítja a hosszú távú alkalmazotti és fogyasztói bizalmat.

8

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia Nemzeti szinten a tagállamoknak elő kell segíteni, hogy a vállalkozások adminisztratív terhei csökkenjenek, és kiemelt szerep jusson a K+F-fel foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak.

Belső növekedés: magas foglalkoztatottsággal működő gazdaság, amely gazdasági, szociális és földrajzi kohéziót biztosít A belső növekedés olyan gazdaságot jellemez, ahol nagy hangsúlyt helyeznek a magas foglalkoztatottságra, a munkaerő folyamatos továbbképzésére, a szegénység leküzdésére, a hatékony szociális háló fenntartására, hogy a társadalom egyenszilárdsága biztosított legyen. Nagyon lényeges, hogy a gazdasági növekedés generálta jólét eljusson az unió kieső régióiba is. A társadalmi kohézió mind tagállami, mind pedig uniós szinten elsőrendű kihívás. Európának nincs más választása, mint maximális mértékben kihasználni a humán erőforrás állományát, hogy ellent tudjon állni az öregedő társadalom kihívásainak. A nemek közti egyenlőséget biztosító rendelkezések elengedhetetlenek a munkaerő-piaci aktivitás és szociális kohézió növekedése érdekében. Európának a Triád másik két tagjával szemben a foglalkoztatás területén is lemaradása van. Míg Amerikában és Japánban a munkaképes lakosság több mint 70%-a dolgozik, addig az EU-ban csak munkaképes lakosság kétharmada dolgozik. A nők és az idősebb munkások foglalkoztatottsága különösen alacsony. A iatalkorúak helyzete szintén nagyon rossz, 21%-os munkanélküliség jellemzi a korosztályt. Félő, hogy a munka világából kieső emberek nem találnak vissza a munkaerőpiacra. Az unió területén 80 millió ember csak alapfokú végzettséggel rendelkezik, az élethosszig tartó tanulás koncepció első sorban a magasabb fokú iskolai végzettséggel rendelkezőknek kedvez. 2020-ban 16 millióval több olyan munkahely lesz, amelyek magas fokú szakképesítést igényelnek. Az alapfokú végzettséget igénylő munkahelyek száma ugyanezen időszakban 12 millióval csökken. A munkában töltött évek számának növekedésével az életciklusok során újabb és újabb képességeket kell elsajátítania a munkavállalóknak. A szegénység elleni küzdelem szempontjából is meghatározó fontosságú a képzés és az oktatás. Jelenleg az unióban 80 millió ember él a szegénységküszöbön. A 80 millió szegényből 19 millió a gyermek.

Kezdeményezés az új munkahelyteremtésekért, és a készségekért A kezdeményezés mindenekelőtt a munkaerőpiac modernizálására irányul, a munkahelyek számának növelésére, és ezzel egyidejűleg a szociális ellátórendszerek fenntartására. Az embereket meg kell győzni arról, hogy a folyamatos tanulás, ismeretanyag bővítés teszi lehetővé a változásokhoz való prompt alkalmazkodást, és a karrierlehetőségeket. Mindenképp erősíteni, és ösztönözni kell az unión belüli munkaerő áramlást. A strukturális alapok, mindenekelőtt az Európai Szociális Alap inanszírozásain 

PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

keresztül biztosítani kell, hogy a kereslet és a kínálat szinkronba kerüljön egymással a munkaerőpiacon. Az unión belüli munkaerő áramláson túl biztosítani kell az előretekintő migrációs politikát, amely megfelelő, és rugalmas választ tud adni a munkaerőpiac mindenkori prioritásaira és igényeire. Törekedni kell arra, hogy a szociális partnerek kapacitása minél inkább ki legyen használva, valamint a szociális dialógus minden szinten biztosított legyen az unióban (EU, nemzeti, regionális és szektor szinten is). Valamennyi érdekelt felet be kell vonni az oktatás és továbbképzés stratégiai irányelveinek, keretfeltételeinek kidolgozásába. Az irányelveknek első sorban az életen át tartó tanulás koncepciójának megvalósítására kell irányulniuk. Megvalósítandó cél, hogy a különböző oktatási és képzési irányok között megkönnyítsék az átjárhatóságot. Az uniós szintű szociális partnereknek ki kellene dolgozni, hogy milyen eszközökkel tudják elősegíteni az oktatási és átképzési célok mindenkori igények szerinti elérését. Ki kell dolgozni az Európai Készség Kompetencia és Foglalkoztatási Keretprogramot a fentiekben ismertetett oktatási és foglalkoztatási célok összehangolására, összefogására. Nemzeti szinten folyamatosan ellenőrizni kell az adó- és kedvezmény rendszert, hogy az alacsonyabb iskolázottságú emberek is kellő bérhez jussanak, és eltöröljék a magánvállalkozások útjában álló akadályokat. Emellett biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget, és ki kell alakítani a munka és magánélet egyensúly új formáit. Ösztönözni kell a hatékony szociális párbeszédet. A nemzeti képzési keretrendszert összhangba kell hozni az európai szintű képzési keretrendszerrel.

A szegénység elleni európai kezdeményezés Ennek a kezdeményezésnek elsődleges célja a gazdasági, szociális és területi kohézió megteremtése az unión belül. A szegénység és a szociális kirekesztettség leküzdése, a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi reintegrációja, az alapvető emberi jogok maximális biztosítása az EU alapvető szociális, társadalmi céljai közé tartozik. A Bizottság a jelenleg érvényben lévő gyakorlat helyett a köz- és magánszféra aktív bevonása, közreműködése mellett kívánja felszámolni a szociális kirekesztettséget. A pénzügyi fedezetet az Európai Szociális Alap biztosítja ennél a kezdeményezésnél. A leszakadt rétegek felzárkóztatására innovatív továbbképzési rendszert kell kidolgozni. Ugyanez igaz a bevándorlók integrálására, és készségfejlesztésére is.

Hiányzó kapcsolódási pontok és buktatók Valamennyi uniós politikát, eszközt, rendelkezést, és pénzügyi forrást a stratégiai célok megvalósítására kell koncentrálni. A Bizottság az Európa 2020 célok elérése érdekében a kulcsfontosságú politikákat, a költségvetést, és az unió külgazdaság politikáját a kitűzött célokhoz igazítja.

0

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia 3. A XXI. század egységes közös piaca Az erősebb, egyre jobban elmélyített és kiterjedt közös piac elengedhetetlen a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés szempontjából. A gazdasági válság egyre inkább előhozza a kiábrándultságot és a gazdasági nacionalizmust. A Bizottságnak előremutató intézkedéseket kell tennie, ha meg akarja akadályozni az egyre inkább erősödő dezintegráció előretörését. Nagy politikai akaratra, eltökéltségre van szükség, hogy sikerüljön továbbfejleszteni az európai közös piacot, és sikerüljön megvalósítani az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit. Annak ellenére, hogy az európai közös piac léte már régóta deklarált fogalom, az európai polgár nap, mint nap mind az üzleti, mind pedig a magánélet területén nehézségekbe, akadályokba ütközik, mihelyt államhatárokon átívelő feladatokkal van dolga. Mindenki tapasztalja, hogy az európai hálózatok működése, összekapcsolódása nem kielégítő, a közös piac működése nem eléggé szabályozott. Az európai üzleti életnek, és a tagállamok állampolgárainak még mindig 27 különböző jogrenddel kell szembesülnie ügyeik intézésénél. Míg az európai vállalatok működésük során folyamatosan az eltérő jogszabályokkal és a megosztottsággal találják magukat szemben, addig az USA, Kína és Japán közelről–távolról sem ismeri ezeket a problémákat. A szabad piac megvalósításának a gondolata az információs és kommunikációs technológiák, és a szolgáltatások térhódítása előtti időszakra datálódik. Az új szolgáltatások megjelenésében óriási potenciál rejlik, viszont Európa csak akkor tudja ezt a potenciált kihasználni, ha megszünteti felaprózottságát, amely nagyban csökkenti a fejlődés lehetőségét. Az Európa 2020 stratégia megalkotásához elengedhetetlen feltétel a jól működő, egymással összekapcsolt piacok hálózata, ahol a verseny és a fogyasztók hozzáférése stimulálja a növekedést és az innovációt. A szolgáltatások nyitott egységes piacát a szolgáltatásokra vonatkozó direktíva bázisán kell kialakítani, míg ezzel egyidejűleg biztosítani kell a nyújtott szolgáltatások minőségét. A szolgáltatásokra vonatkozó direktíva megvalósítása esetén a kereskedelmi szolgáltatások forgalma 45%-kal, a külföldi tőkebefektetések aránya 25%-kal emelkedne, amely a GDP 0,5%–1,5% közti növekedését generálná. (Europe 2020 A European Strategy for smart, sustainable, and inclusive growth). A KKV szektor, azaz a kis- és középvállalkozások egységes piachoz való hozzáférését szintén javítani kellene. A vállalkozásokat konkrét kezdeményezésekkel kellene ösztönözni a társasági törvény egyszerűsítése mellett. A tagállamok polgáraiban is tudatosítani kell az egységes közös piac előnyeit, és fel kell oldani a külföldi eredeti árukkal szembeni bizalmatlanságot. Ehhez természetesen olyan jól működő biztonsági zsilipeket kell bevezetni, amelyek megelőlegezik a bizalmat. A versenyszabályozás megvalósításával a Bizottság biztosítani fogja az egységes piac nyitottságát is egyben, amely piac mindenki számára egyforma lehetőséget biztosít, és leküzdi a nemzeti protekcionizmust. Az unió versenypolitikájára azonban az általános versenypiaci szabályozáson felül lényegesen több hárul. A versenypolitikának biztosítani kell, hogy a piacok a



PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

megfelelő környezetet nyújtsák az innovációk és a szabadalmak védelme számára. A piaci erőfölénnyel való visszaélés és a kartellezés visszaszorítása szintén ösztönözni fogja az innovációk szárba szökkenését. Az állami támogatások rendszere szintén pozitívan hat az Európa 2020 innovációkra vonatkozó stratégiai célkitűzéseinek megvalósítására, azáltal, hogy valóban az innovatív, hatékony és zöld technológiákat részesítik támogatásban. A kutatás-fejlesztések inanszírozásába szintén be kell vonni az államot és a kockázati tőketársaságokat. – Az Európai Uniónak ki kell építeni azt a szervezeti rendszert, amely a közös piac működésével kapcsolatos intézkedések, koncepciók gyors és hatékony megvalósításáért és folyamatos felügyeletéért felel. A szolgáltatások és pénzügyi piacok jogalkotására és felügyeletére vonatkozó szabályzás szintén akkurátus felügyeletet igényel. – Nem szabad elfeledkezni a jogalkotás rendjének, struktúrájának átalakításáról sem. A direktívák helyett egyre inkább át kell térni a rendeletek szélesebb körű alkalmazására. A meglévő jogszabályokat vizsgálat alá kell vonni, az adminisztratív és adóügyi terheket csökkenteni kell annak érdekében, hogy javuljon a gazdasági környezet különös tekintettel a kis- és középvállalkozások számára. – EU és nemzeti szinten egyaránt alkalmazkodni kell a digitális éra kihívásaihoz, a cégek és magánszemélyek közti információáramlásnál biztosítani kell a legmagasabb fokú biztonsági előfeltételeket. – Egyszerűsíteni és olcsóbbá kell tenni a tagállamok cégei és magánszemélyei közti szerződéskötéseket, azáltal, hogy egységesített protoszerződés típusokat vezet be az EU. A szerződések az EU harmonizált záradékait alkalmaznák. – Mindenképp elérendő cél, hogy a tagállamok elismerjék a vállalatok és magánszemélyei által kötött szerződéseket.

Növekedésbe való befektetés: kohéziós politika, az EU költségvetésének mobilizálása, valamint a magántőke bevonása a fejlesztésekbe. A gazdasági, szociális és területi kohézió elérése az Európa 2020 stratégia meghatározó eleme. A kohéziós politika nemcsak önmagában, hanem a tagállamok fenntartható, belső fejlődése szempontjából is nagyon jelentős. A jelen pénzügyi válság negatívan érintette az európai kormányok innovációs beruházásaira vonatkozó beruházásait. Az Európai Uniónak ki kell alakítani azokat a hatékony inanszírozási formákat, amelyekkel meg tudja valósítani kitűzött beruházásait. Fontos, hogy a közösségi beruházásokba a magántőkét is be tudják vonni a PPP-beruházások keretében. A nemzeti szintű inanszírozások mellett nagy szerep hárul az Európai Beruházási Bankra és az Európai Beruházási Alapra az európai vállalkozásbarát környezet kialakításában. Az unió több évet felölelő pénzügyi tervének szintén vissza kell tükröznie a hosszú távú prioritásokat. A inanszírozásoknál azt is pontosan meg kell határozni, hogy az egyes alapok, mint például a strukturális alap, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alapok, a kutatás-fejlesztési keretprogram, valamint a versenyképesség és innovációs keretprogram milyen arányban veszik ki a részüket. 

PDF Compressor Pro A világgazdasági válság és az Európai Unió... „Európa 2020” stratégia Az Európai Bizottság külön akciótervet dolgoz ki az innovatív inanszírozási formákra. A 2020-as célkitűzések elérése érdekében az EU költségvetésében a forrásokat egyértelműen hozzárendelik az előre meghatározott fejlesztési prioritásokhoz (kutatás-fejlesztés, innováció, a határokon átnyúló energia- és szállítási úthálózatok fejlesztése, alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiák). A pénzügyi felügyeleti rendszer átvizsgálása szintén azt a célt szolgálja, hogy tisztességes pénzügyi keretfeltételek között innovatív inanszírozási műveleteket vezessenek be. Az Európai Beruházási Bank, valamint a privát szektor bevonásával új pénzügyi instrumentumokat kell kidolgozni. Az Európai Bizottság az Európai Beruházási Bank bevonásával koordinálni fog egy kezdeményezést, amely pótlólagos forráshoz juttatja az innovatív, és növekvő félben lévő vállalkozásokat. A bizottság létre kívánja hozni továbbá az európai kockázati tőkepiacot, amely kellő vonzerővel bír a magángazdaság pénzeszközei számára is. Ezen források további inanszírozási lehetőséget biztosítanak a kezdő innovatív vállalkozások számára. Az Európai Bizottság 2010. során kidolgozza az unió újabb kereskedelmi politikáját is, amely a következő irányelveket foglalja magában: – Bilaterális és multilaterális kereskedelmi megállapodások kötése a legjelentősebb gazdasági potenciállal rendelkező területeken. – Kezdeményezés a kereskedelem megnyitására a jövő szektorai számára – zöld termékek és technológiák, high-tech termékek és szolgáltatások, valamint a feljövőben lévő ágazatokra vonatkozó nemzetközi szabványosítás bevezetése. – Az unió kulcsfontosságú kereskedelmi partnereivel folytatott rendszeres stratégiai egyeztetések a piacra lépés, a piacszabályozási keretfeltételekről, a globális egyenlőtlenségekről, a klímaváltozásról, az energiaforrásokhoz, valamint nyersanyagokhoz való hozzáférésről, a globális szegénységről, az oktatásról, valamint a fenntartható fejlődésről. – 2011-től kezdve folyamatosan évente vizsgálni fogják a kereskedelmet, valamint beruházásokat gátló tényezőket, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy javuljanak a piacra lépési, valamint szabályozási feltételek.

A külgazdaság-politikai eszközrendszer fejlesztése A globális növekedés új lehetőségeket nyit meg az európai exportőrök számára. Az egyre nyitottabbá váló világgazdaság a bővülő, egyre versenyképesebb importforrások szempontjából is egyre előnyösebb. A nyitott és tisztességes szabadpiac keretei között a külgazdasági eszközrendszer minden egyes elemét alkalmazni kell az európai növekedés érdekében. Természetesen a külgazdasági irányelveket összhangba kell hozni a belső gazdasági tér közösségi politikáival (közlekedés, mezőgazdaság, energia, kutatás-fejlesztés), viszont elsődleges szerepük a külkereskedelem és a nemzetközi makrogazdaság koordinálásában rejlik. A meghatározott nemzetközi keretek között működő nyitott Európa a legjobb biztosíték arra nézve, hogy a globalizáció előnyeit hatékonyan ki lehessen használni,

3

PDF Compressor Pro

eperJesi zolTán

ami nagyban elősegíti a növekedést és a foglalkoztatottságot. Mindeközben az uniónak jóval karakteresebben kellene képviseltetnie magát a világ színpadán és aktív szerepet kell vállalnia a jövő gazdasági rendjének kialakításban. Az Európai Unió gazdasági növekedésének jelentős része a feltörekvő gazdaságok középosztályainak lesz köszönhető, mivel ezek az osztályok vásárolják a versenyképes európai árukat és szolgáltatásokat. Éppen ezért, az unió folyamatosan igyelemmel kíséri a feltörekvő országokban megigyelhető gazdasági trendeket. Az Európai Unió a világ legnagyobb kereskedelmi egységeként azon van, hogy minél többet proitáljon nyitottságából. A Világkereskedelmi Szervezeten belül, és egyéb bilaterális kapcsolatokban is az EU mindenekelőtt a piacra jutási lehetőségeit vizsgálja, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások számára. Ezen túlmenően kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy globális szinten elismerést nyerjen az egyenlő elbánás elve, valamint a fenntartható fejlődés szempontjából kulcsfontosságú, környezetkímélő iparágak egységes, standardizált kezelése. Az Európa 2020 stratégia nemcsak az unión belül, hanem a csatlakozni kívánó országokban is relevanciával bír, mivel ezek az országok a reform és gazdaságpolitikájuk kialakításánál adaptálni tudják az EU irányelveket. Az unió a világgazdaság kiemelkedő szereplőjeként komolyan veszi a rá háruló kötelezettségeket. A fejlődő országokkal partneri kapcsolatokat épített ki, és részt vesz a szegénység elleni harcban a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében. Tényként megállapítható, hogy az Európai Unió „Európa 2020” elnevezésű stratégiájával a világgazdaságban betöltött pozícióját szeretné fokozni. A versenyképesség erősítése azonban előre vetíti a szociális kohézió gyengülését, az eddig elért jóléti eredmények csorbulását. Már most jelentős feszültségek érzékelhetők a fejlett nyugat-európai államok és a mediterrán tagállamok, valamint az újonnan csatlakozott országok között költségvetési támogatások elosztását illetően. Míg a fejlett magrégiók a versenyképesség ösztönzésében, addig a periféria régiók, és újonnan csatlakozott államok a gazdasági felzárkózásban, és a szociális kohézió erősítésében érdekeltek.

4

PDF Compressor Pro irodalomtudomány

nagy Balázs

„Képben” az új írásbeliség A hálózati irodalom térnyerésével úgy tűnik, sajátos szakaszába lép az írásbeliség, s szemtanúi lehetünk egy határtudomány, az informatikai irodalomtudomány kialakulásának is. Több kutató szerint a csúcstechnológia révén egy olyan állapothoz érkezett az irodalom, amely leginkább az írásbeliség előtti korban elfoglalt állapotához mérhető. Ekkor az irodalmi művek még szájhagyomány útján terjedtek, szerzőjük személye kétséges vagy irreleváns volt, s a szöveg folyamatos módosulása és a különböző változatok békés egymás mellett élése hozzátartozott az irodalom létmódjához. Ugyanez a tendencia igyelhető meg az internetes tartalmak esetében is: a szerző sok esetben ismeretlen, és a szöveg számos weboldalon, számos változatban él tovább. A hasonlóság egy másik fontos aspektusa, hogy, akárcsak az oralitás korában, itt sincs helye a sznobizmusnak: az unalmas tartalmat a közeg – a peremvidékre száműzve – egyszerűen kiveti magából.1 A vázolt folyamatok eredménye másodlagos oralitásnak is nevezhető, mely új szövegtípusok kialakulását eredményezi. Dolores Romero López szerint is igyelemre méltó, hogy bizonyos hipertextek adoptálják a tradicionális irodalom orális sajátosságait. Az oralitás is lehetővé teszi a hallgatóság beavatkozását, hiszen a narrátor a közönség reakciójának megfelelően módosíthatja a történetet. Balázs Géza Az új média retorikája című tanulmányában szintén az élőbeszédhez visszatérő kommunikációs formák megjelenéséről beszél.3 Ezekkel az elméletekkel áll összefüggésben Draskovits Imre gondolatmenete, amely szerint az írásbeliség előtti korok kultúrája csakúgy audiovizuális, mint a kibertér világa.4 A multimediális kultúra azért is sajátja az írásbeliség előtti koroknak, mert a rituális mozdulatok, a gesztusok, a cselekvéssel kísért beszéd képekből táplálkoznak, erősítve azt a benyomást, hogy az emberek inkább képekben, mint szónyelvben gondolkodnak. A világháló új kommunikációs közegében Czeizer Zoltán szerint a részvételi misztika és a nyelvhasználat spontaneitása mellett az is a szóbeliségre emlékeztet, hogy a szövegek nem tárgyiasulnak, dinamikusságuk következtében nincsen 1 

3 4

JózSA Péter: Irodalom a digitális közegben v1.0. http://mek.oszk.hu/02300/02313/html/index.htm roMero lóPez, doloreS: From analogue to hypermedia texts in Hispanic literatures, Neohelicon, 36. 2009. 463–475. bAlázS gézA: Az új média retorikája. Vigília, 2003. 1. sz. 12–18. drASKoVitS iMre. Internet és oktatás. Vigília, 2003. 1. sz. 43–50.



PDF Compressor Pro

nagy Balázs

önálló időbeli létezésük. Az írás korábbi technológiái mind az anyagi gyakorlatban gyökereztek, az elektronikus írás által viszont az írás leválik materiális hordozójáról, s a közvélekedés szerint a számítógép dematerializálja az írást.6 Az info-kommunikációs változásokkal szemben újra és újra megfogalmazott konzervatívabb kritikai nézetek gyakran az írásművek szubsztanciális jellemzőire vonatkoznak, s azért is találnak befogadásra, mert az irodalom sokak szerint nem képzelhető el materiális kötöttségek nélkül. A könyv megfogható, tapintható valami, egyesek szerint fétistárgy, s költeményt írni is csak tollal lehet. Az írással meghatározott európai kultúrában nevelkedettek számára az írás és az olvasás valamiféle magasztosságot, szentséget, az igazságot hordozó megjelenési formát jelentett, ezért nehéz elképzelni egy olyan új technológia által meghatározott világot, amelyben az írás és az olvasás nem hordozza magában a tárgy, az objektum, az egyedi termék attribútumát. Az írás mindig is a megörökítés eszköze volt, a transzendencia kapuja, egyfelől tény, másfelől pedig esemény és tapasztalat, értelmezése során megsokszorozódó és alakváltó produktum. A világhálón elérhető szövegekre viszont inkább jellemző, hogy folyamatosan, dinamikusan változóak és módosíthatóak, a felhasználó által szövegként, hangként, képként egyaránt átalakíthatóak. Az elsődleges oralitásból kiemelkedő írástudás és az olvasás szentséges kiváltsága tulajdonképpen már a könyvnyomtatás feltalálásával elveszítette értékét, ugyanakkor a műveltség megszerzésének egyre egyszerűsödő lehetőségei a Gutenberg-galaxison belül teremtettek irodalomközpontú kultúrát, ennek székhelyei a könyvtárak voltak. Amióta az elektronikus könyvtárak, a „chat-roomok” és internet-archívumok a hagyományos könyvtáraktól átvettek bizonyos szerepeket, s egyes, a közelmúltban keletkezett új funkciókat is kielégítenek, azóta a tudás is annyit gyarapodott, hogy ma valójában senkinek sincs fogalma arról, hogy a háló, ez a kollektív hagyományt újrateremtő – a másodlagos oralitás irányába vezető – hatalmas gépezet milyen típusú és mekkora mennyiségű ismeretet hordoz magában, ami elvileg bárki számára hozzáférhető, csak annyit kell tudnia, hogy mit keres. Az ismeretek effajta kollektivizálódásának lehetősége a Gutenberg-galaxisban nevelkedett, könyv- és tudásközpontú egyénekben természetesen relexszerű ellenérzést, sőt félelmet válthat ki. Jellemző, hogy egy új technológia átvesz egy funkciót a korábbitól, másokat viszont meghagy neki. Az elektronikus technológia valószínűleg egyre több funkciót fog átvállalni. Az írásbeliség és a szóbeliség jegyeit egyaránt magán hordozó, Érsok Nikoletta által virtuális írásbeliségnek nevezett kommunikációs típus7 közvetítő közege az a hálózat, mely által sokan éppen az írásbeliséget látják fenyegetve. Az új közegnek védelmére kelhetnénk azzal, hogy az elektronikus kultúrában szintén fontos szerepet játszik a betű, s a számítógép képernyőjén is leginkább betűket jelenítünk meg, így a digitális éra nemhogy megszüntetné az írott kommunikációt, hanem éppen ellenkezőleg, korábban nem olvasó tömegeket bír olvasásra. Ennek ellenére „A mindennapi textualitás kettős ontológiájának (képernyő vagy papír)8 korában” mindkét médiumban kétségtelen a vizualitás térhódítása, melynek során a nyelvi szöveg egyre inkább czeizer zoltán: Az írva-beszélt nyelvjátékok „vírusos” terjedése az Interneten avagy előszó az Avakumica-rejtélyhez, 1998. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/nyelvjat.hun  bolter, JAy dAVid: Ekhphraszisz, virtuális valóság és az írás jövője. Helikon, 2004. 3. sz. 349–365. [Bolter, 2004] 7 érSoK niKolettA ágneS: Írva csevegés – virtuális írásbeliség. Magyar Nyelvőr, 2003. 1. sz., 99–104. 8 AArSeth, eSPen J.: Ergodikus irodalom. Replika, 2000. 40. sz. 213. 



PDF Compressor Pro „Képben” az új írásbeliség marginalizálódik. A multimédia meghatározó példáiban a graika uralja a szöveget. Az új médiumok közös jellemzője, hogy nem csupán szövegek közvetítésével gyakorolnak ránk hatást, hanem képekkel teszik teljessé az információ átszármaztatását. A szöveg egyeduralma kétségtelenül megtörni látszik. A nyomtatott könyv is élt képekkel, ábrákkal és diagramokkal, de a digitális eszközök minden eddiginél nagyobb arányban támaszkodnak a képi információhordozókra. A kép uralma a szöveg felett a gyakorlati tudás uralmát is jelenti az elméleti felett, ami a huszadik századi ilozóia egyik jelentős felfedezése.9 A képek illutsztratív szerepének átértékelődésében a technikai okok is fontos szerepet játszanak. Képernyőről nem kellemes hosszú, tömény szövegeket olvasni, a képekkel tagolt oldalak sokkal vonzóbbak azok számára is, akik elsősorban a szó szoros értelmében vett olvasmányélményre vágynak. A Gutenberg-galaxis szükségszerű következménye volt az, amit a ilozóia textuális fordulatnak nevez. A McLuhan-galaxisnak pedig szükségszerű következménye a képi fordulat. Rétfalvi Györgyi szerint az „új értékek megkerülhetetlenül a képi kultúra dominanciáját erősítik, ugyanakkor a textualitás sem tűnik el, csak az arányok változnak. Azaz, ha minden képi, szöveges illetve hangzó információ digitálissá válik, akkor valójában minden információ matematikai, vagy az lesz, vagyis leírható az egy és a zérus variációival.”10 Bár régebben találkozhattunk olyan magyarázatokkal, hogy az audiális és vizuális elemek interpretálják a szöveget, ez manapság megfordulni látszik, az írás sokszor mellékesnek tűnik. A szórakoztató műfajok gyakran úgy reagálnak erre a veszélyre, hogy megpróbálnak átvenni számítógépes graikai megoldásokat. Ez viszont az írás leértékelődéséhez vezet. Bár Bolter látja, hogy hipertextuális tulajdonságaik révén az internetes fájlok a vizuális és írott kommunikáció egybeolvadásának termékei, együtt létezésük nem bizonyul békés egymás mellett élésnek.11 Az írott szövegnek küzdenie kell azért, hogy a vizuális reprezentáció befolyása ellenében érvényesítse jogait. Benczik Vilmos úgy fogalmaz, hogy a „…két alapmédium – a kép és a hangzó emberi nyelv – hódít el pozíciókat a harmadik alapmédiumtól, az írástól.”1 Az információknak viszont nemcsak a perceptív felhasználására kell gondolni, annak tárolása, megőrzése is fontos szempont, ebben a vonatkozásban viszont meggondolandóak Kappanyos András szavai, aki szerint „az információtömeget csakis az írásbeliség révén vagyunk képesek szervezni, tárolni, használni.”13 Megnyugtatólag hat véleménye, melynek értelmében strukturált tudás nincs nyelvi kód nélkül, „… az információtömeg szerkezetét, csontvázát változatlanul az írásbeliség alkotja, amelynek jövője ilyen formán hosszú távra biztosított.” Ahogy egy másik helyen írja, „a közös formátumra hozott fónikus, vizuális és textuális információ megszervezésében a szövegre hárul a főszerep.”14 Ezt érzékelteti a megnevezés, a hipertext terminus is. Nem arról van szó, hogy a nyelven kívüli jelrendszerek nem alkalmasak orientációra, de „a nyelv árnyalt, pontos, 9 10

11 1

13 14

drASKoVitS iMre: Internet és oktatás. Vigília, 2003. 1 sz. 43–50. rétFAlVi györgyi: A Gibson szövegek kanonizálhatóságának kérdései. 2004. http://kvt99.lib.uni-miskolc.hu:8080/servlet/eleMEK.server.fs.DocReader?id=335&ile=retfalvidissz.pdf, 35. bolter, 2004. 352. bencziK VilMoS: A médium és az üzenet – Gondolatok korunk kommunikációs technológiaváltásáról. Könyv és nevelés, 2010. 1. sz. http://olvasas.opkm.hu/portal/felso_menusor/konyv_es_neveles/a_medium_es_az_uzenet KAPPAnyoS AndráS: Irodalom a digitális közegben. Literatúra, 2003. 1. sz. 59–79. KAPPAnyoS AndráS: Hipertext. A számítógép és a humán tudományok. Helikon, 2004. 3. sz. 299–312.



PDF Compressor Pro

nagy Balázs

szimbolikus absztrakciójához képest az ikonikus jelentésközvetítés egyidejű jelenléte óhatatlanul profánnak, banálisnak tűnik.”1 A szöveges információk fontossága mellett észre kell venni a technológia nélkülözhetetlen szerepét az információtömeg szervezésében. Christiane Heibach a dokumentumszervezés magas fokú rugalmasságát kiemelve a hipermédia-felhasználásokat információ-menedzsment rendszereknek nevezi.16 Az adatok keresése, rendszerezése és csoportosítása egy bizonyos határon túl csak megfelelő technikai eszközök révén lehetséges. Ebben a rendszerben önmagában az internet is kevés a megfelelő eszközök, struktúrák és navigációs rendszerek nélkül. A Gutenberg-vita folyamán sokan nem veszik igyelembe, hogy a nyomtatott szövegről az elektronikus szövegre való átállás nem máról holnapra történik. A technikát és az olvasási gyakorlatot vizsgálók több évtizedet felölelő, fokozatos átalakulásról és alkalmazkodásról beszélnek, míg meghonosodnak az új olvasási szokások, publikálási formák és irodalmi koncepciók, nem beszélve arról a fáziseltolódásról, ami a szociológiai és a technológiai változások között van. Sokak szerint a teljes műveltségkincs átírása néhány nemzedék feladata. A kéziratról a nyomtatott szövegre való áttérés is igen hosszú volt, nem beszélve arról, hogy napjainkban mind a három technika együtt él. Sokan csupán kézzel képesek írni szövegeket, és a teljes átállás valószínűleg soha sem fog megtörténni. Lesznek olyanok, akik elutasítják a digitális kultúrát, másrészt azonban ez a kultúra sem védtelen, gyakran türelmetlen, és sürgeti a váltást. Az átalakulás gyorsaságára jellemző, hogy egy bő évtizeddel ezelőtt Thomas Thurston Az új média új kérdései című írásában úgy fogalmaz, hogy a nyomtatás még mindig sokkal stabilabb technológia, s viccesen szólva a weblapok annyira „tengerbiztosak”, amennyire a rajzilmek óceánjárói, amelyek elsüllyednek egy pezsgőspalack csattanásától.17 A digitális forradalom jellegéhez hozzátartozik, hogy gazdasági síkon is stratégiaváltás zajlik, s arra a kérdésre, hogy mekkora szerepet játszik majd az irodalom a hipermédiában, az egyik választ az adhatja, hogy az e-business mekkora üzletet lát benne. Ennek függvényében növekedhetnek azok az elektronikus könyvtárak, melyek olvasói tagdíjat izetnek, az itt lévő szövegeket pedig a tag jogosultságától függően csupán képernyőn olvashatja, esetleg ki is tudja nyomtatni, vagy akár másolatot is készíthet róla. A humán tudományokban kulcskérdés, hogy a kulturális örökséghez való online hozzáférés hogyan valósul meg.18 Gondolhatnánk, hogy a most még sokszor átláthatatlan erőviszony a magas és populáris irodalom között a közeljövőben várhatóan jelentős mértékben átértelmeződik, s ennek hatására a választóvonal valószínűleg már a „izetős” és az „ingyenes” irodalom között fog húzódni, az eddigi kategóriák szerinti magas és populáris irodalom pedig eloszlik majd a két csoport között. Egy ilyen irányba történő eltolódás mindenképpen a szabadon átjárható szöveg kárára történne. Az ügy ennél azért jóval bonyolultabb, hiszen például reklámhordozóként az „ingyenes” szöveghelyek is lehetnek lukratívak, s az 1 16

17

18

8

KAPPAnyoS AndráS: Irodalom a digitális közegben. Literatúra, 2003. 1. sz. 59–79. heibAch, chriStiAne: Literatur im Internet. Theorie und Praxis einer kooperativen Ästhetik, dissertation.de, Verlag im Internet, 2000. 212. thurSton, thoMAS: New Questions for New Media: Scholarly Writing and Online Publishing. American Quarterly, 51. 1999. 251. Vö. goicoecheA de Jorge, MAríA – SAnz, AMeliA: What (cyber)reading for the (cyber)classroom? Neohelicon, 2009. 2. sz. 534.

PDF Compressor Pro „Képben” az új írásbeliség is előfordulhat, hogy a „izetős” adattartalmak csak további szubvencióval inanszírozhatóak, azaz továbbra sem egyértelmű, hogyan tartja el magát a valódi érték. Azt, hogy a nyomtatott kultúrát folyamatosan ömlesztik át digitális formába, átmentésként, vagy az adatkezelés könnyítésére irányuló ésszerűsítésként is értelmezhetjük. A nyomtatott szöveg és a hipertext együttélésére is találunk példákat azokon a cd-romokon, melyeken egyszerre található meg a hagyományos szöveg, valamint a szöveg belinkelt változata. Ilyen szövegben könnyű keresni, és sokkal könnyebb meglátni bizonyos összefüggéseket. A digitális irodalom kutatóját elbizonytalaníthatja az új közegnek minden állandóságot nélkülöző nyitottsága; annak a ténye, hogy a számítógép, mint új médium nem kifejezetten az irodalom eszköze; s harmadsorban kevés értékes és érdekes alkotás áll jelenleg rendelkezésünkre az elméletek igazolásához. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ennek a fajta nyitottságnak is vannak irodalmi előzményei, az „e-poéták” számos hasonló problémával küzdenek, mint a modernitás kezdetének alkotói.19 A második érvvel szembehelyezhetjük azt a törekvést, amely az új média technológiáit a humán kommunikáció fejlődése szempontjából vizsgálja; harmadsorban pedig érdemes megfontolnunk Simanowski kijelentését, mely szerint az óriási kiterjedésű digitális irodalom középszerű művei is remekül rámutathatnak a digitális közeg lehetőségeire és korlátaira, alkalmasak annak a szemléltetésére, hogyan bánik a digitális irodalom az anyagával.20 Egy-egy új típusú mű megjelenésekor a szakmabeliek részéről gyakran érezhető a távolságtartás. Korábbi példákat véve gondolhatunk itt az avantgárd számos alkotására, vagy a képversek hányatott sorsára, befogadásuk mindmáig tartó nehézségeire. Ahogy a XX. század elején többen feltették a kérdést, hogy mi a művészet, illetve mi különbözteti meg az egyszerű használati tárgyat a műalkotástól, úgy napjainkban is sokan felvetik a kérdést, művészet-e a netművészet, irodalmi alkotások-e a digitális közegben készült művek. Ennek ellenére be kell látnunk, hogy a valóság – virtualitás ellentéte gyakran feleslegesen gerjesztett, s a hagyományos irodalom idegenkedésének tényleges okai a hamis kanonizációs folyamatokban és a mögöttük álló intézményrendszerben keresendőek. Nem vitatható, hogy az internet kulturális és művészi szinten is igyelmet érdemel. S nem mehetünk el közömbösen a tény mellett, hogy a gutenbergi irodalom mellett felnőttkorba lépett egy más mozgástörvények szerint működő irodalom, ami új szövegelméleti, -alkotási és -vizsgálati szempontok kidolgozását teszi szükségessé.1 A véleményformáláshoz azonban nemcsak az új közlésmódok megismerése nélkülözhetetlen, hanem a hálózati irodalom lelőhelyeinek, terjesztési formáinak az ismerete, a kommunikációs modellekben csatornának nevezett tényezőnek a vizsgálata is. Ahogy Kelemen Erzsébet fogalmaz: „A művészetekről nem lehet közvetítő közegük nélkül beszélni. A médiumok viszont nem egyszerű hordozóeszközök. A gyógyításban a vivőközeg másodlagos: a beteg a gyógyszert megkaphatja tabletta vagy injekció formájában. Mindez nem ilyen vehiculumszerű a művészetben.” Ahhoz, hogy véleményt 19

20

1



PAriSh, ninA: From Book to Page to Screen: Poetry and New MediaAuthor(s). Yale French Studies, Writing and the Image Today, 114. 2008. 55. SiMAnoWSKi, roberto. Digital Art and Meaning: Reading Kinetic Poetry, Text Machines, Mapping Art, and Interactive Installations (Electronic Mediations), 2011. Univ of Minnesota Press, 29. FűzFa Balázs: A másik irodalom. Egy kritikasorozat elé. Könyv és nevelés, 2002. 2. sz. http://epa.oszk. hu/01200/01245/00014/cikk4.htm KeleMen erzSébet: Papp Tibor vizuális költészete. 2010, 208. http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/102016/5/Ertekezes-t.pdf



PDF Compressor Pro

nagy Balázs

alkothassunk a digitális irodalomról, átfogó képet kell szereznünk elektronikus könyvtárakról, linkgyűjteményekről, online folyóiratokról, de tanulmányoznunk kell az elektronikus publikálás és szövegkiadás sajátosságait is. A weben való információgyűjtéshez nemcsak a megszokott, indexelt keresési módokat kell jól ismernünk, hanem értenünk kell a hálózat asszociációs logikáját. Nyilvánvaló, hogy az interneten található információk elenyésző hányada lehet olyan, ami valóban érdekelheti az embert. Ha nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy ebben a közegben eligazodjunk, nagy tömegű információt gyorsan áttekintsünk, egy adott szövegről pillanatok alatt eldöntsük, fontos-e, kell-e nekünk, akkor reménytelenül elveszünk, hiszen a mennyiség a gyors elérhetőség ellenére sem előny, csupán zavarba ejtő, a reménytelenség érzését keltő akadály. Bizonyos funkciókat tekintve kétségtelen előny a gyorsaság, az irodalom azonban nem az a tudomány, ahol a befogadásnak és a megértésnek lényeges változója lenne a sebesség. A gyorsaság mellett pedig még számos pont található az irodalom és az informatika erőterében, mely nehezen értelmezhető, paradox helyzetek előidézője lehet. A tudás tárházának tartott magasztos könytárakkal szemben ott állnak a multimediális munkaállomásokon keresztül elérhető digitális szövegarchívumok, a fétistárgynak tartott bőrkötéses könyvekkel szemben az érintésérzékelő sávval irányítható LCD kijelzős elektronikus könyvek. És akkor még nem beszéltünk a felolvasóest és a virtuális könyvbemutató különbségeiről. Ám éppen ez az ellentétekkel tűzdelt sokrétűség adja az érdekességét annak a digitális irodalomnak, mely a perifériáról egyre gyorsabban halad a centrum felé. Az új közlésmódokat meg kell ismerni, a hipertextuálisan organizált művek és szövegcsaládok létét tényként kell elfogadni, és a kutatást ki kell terjeszteni ezekre a művekre is, hiszen a iatal olvasók és kutatók nemzedéke már ezek kontextusában nő fel, még ha a digitális esztétikával foglalkozó szerzők túl korán is születtek. Az ő tanulóéveikben a humán tudomány nem kapcsolódott össze a technológiával.23 A digitális dokumentumok és az azokat hordozó eszközök kezelését viszont sokan még a mai iatalok között sem tanulták meg, és kevesen vannak, akik igazán hatékonyan, „értelmesen” használják ezeket az új technológiákat. De a technológia csak az egyik oldal, ez önmagában még nem garanciája az irodalom és a didaktika innovációjának.4 Az új internetes kommunikációs formákkal kapcsolatosan Szűts Zoltán is úgy fogalmaz, hogy „a formai és technikai újdonságok nem elegendőek, a szövegnek is működőképesnek kell lennie.” Fontos, hogy az új közlésmódok hatásait és alkalmazásának területeit tanulmányozva kihasználjuk az oktatásban rejlő lehetőségeket is. Ahhoz, hogy ezen a területen új eredményeket érjünk el, szintén szemléletváltásra van szükség. A tanárok kezében a lehetőség, hogy a hagyományos oktatás lehetőségeit kibővítve, de annak keretein belül maradva lehetővé tegyék a kornak megfelelő műveltség megszerzését. Nélkülözhetetlenek tehát az oktatás folyamatára vonatkozó ezirányú vizsgálatok is. Mindezt abban a tudatban kell tenni, hogy az új eszközök mellett évszázadok kultúrájába gyökerezve élnek a hagyományos közlésmódok, s nagyon hosszú ideig fogják befolyásolni jelen világunkat. A hatás kölcsönös, a netről visszafelé, a könyvek világa felé is vezet út. 23

4 

0

Ld. SiMAnoWSKi, roberto: What is and to What End Do We Read Digital Literature? In: Literary Art in Digital Performance. Ed. Francsico J. Ricardo, 2009. Continuum, 10. Ld. roMero lóPez, doloreS: Cyberliteratures: a global perspective. Neohelicon, 2009. 2. sz. 435–437. szűts zoltáN: Az új internetes kommunikációs formák mint a szöveg teste. Szépirodalmi Figyelő, 2009. 2. sz. 38–51.

PDF Compressor Pro interjÚ

marik sándor

„A művészet számomra feladatok teljesítése” Beszélgetés a 80 éves Tóth Sándor

Tóth Sándor, megyénk jelentős művészegyénisége, nyolcvanéves. Életének nagy része Nyíregyházához köti. 1974-től dolgozott, tanított a megyeszékhelyen. Rendszeresen voltak kiállításai Nyíregyházán, Nyírbátorban, Kisvárdán, Tiszavasváriban, Hajdúdorogon, több alkotása díszíti megyénk köztereit. Kezdeményezésére hozták létre 1977-ben a Nyíregyháza-sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelepet. Számos hazai és külföldi elismerés birtokosa: többek között megkapta a Munkácsy Mihály-díjat (1982), Nyíregyháza Megyei Jogú Város Életmű-díjban részesítette (2002), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlése pedig Pro Comitatu (A Megyéért) kitüntető díjjal ismerte el munkásságát (2010). A születésnapja alkalmából beszélgettünk.

FoTó: elek emil

Munkácsy Mihály-díjas szobrásszal

– Ha fellapozom az utóbbi albumait, felér egy történelemórával: kisplasztikáinak, érmeinek százairól nagy események, híres személyiségek képe idéződik fel. Hogyan vált szobrászból éremművésszé? – Prózai oka van: sokáig nem jutottam önálló műteremhez, szobormegrendelést pedig nem kaptam. Érmeket viszont – kis túlzással mondom – a konyhaasztal mellett is lehet készíteni, s ilyenre megrendelés is hamarabb kerül. Időközben megkedveltem az érmeket, hiszen egy tenyérben elférnek, a tapintás révén különösen bensőséges kapcsolatba kerülhetnek alkotóval, szemlélővel egyaránt. Az éremművészetnek immár bő hatszáz éves hagyománya, története van: Olaszországból indulva Francia-



PDF Compressor Pro

marik sándor

országon, Németalföldön, Németországon át hódította meg Európát. Eleinte uralkodói érmek készültek, majd éremportrék gazdag és híres emberekről, később emlékérmek is. Alapanyaguk arany, ezüst, bronz, vagy ezek kombinációja. Az éremművészet a 18. században vett nagy lendületet, amikor először adományoztak érmeket jutalomként. Külön ágazat a pénzérméké. Bőven van tehát lehetőség, hogy a művészek megmutassák tehetségüket, tudásukat. Egyszerűnek látszik ugyan, ám az elkészítés folyamata nem az. Legalább annyi mesterségbeli ismeretet, gyakorlatot feltételez egy kisméretű munka, mint egy sokkal Emlékpénz a rakamazi tarsolylemezzel (Fotó: a szerző archívumából) nagyobb szobor elkészítése. – Az érem teljesen be is töltötte az életét, vagy maradt hely a festészetnek, a hagyományos szobrászatnak is? – Első kiállításaimon még teljesen mások voltak az arányok, mint később: a szobrászat mellett festmények és rajzok is helyet kaptak. Köztéri munkáim között emléktáblák, emlékművek, büsztök, önálló térplasztikák sorakoznak. Való igaz, sok érmet készítettem vert vagy öntött eljárással, terveztem emlékpénzt is. Vannak kifejezetten nagyméretű alkotásaim is, mint a templomkapuk. Máriapócs, Miskolc, Szeged számára készítettem ilyeneket, s mindezek megkoronázásaként az Egri Főszékesegyház két bejáratát említeném. Terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobraimat is számon tartom, bár sok éve főleg a bronzot használom alapanyagként. – Színes, igazán gazdag felsorolás. Honnan merített tapasztalatot ezekhez? A szobrászatnak például van előzménye a családjában? – Felmenőim gömöri és szepességi iparoscsaládokból származnak, édesapám vasesztergályosként, lakatosként dolgozott Diósgyőrben. Tehát családi előzmény, minta nem volt. Viszont az elemi iskolában fontosnak tartották a rajzot, és Farkas Ilonka igazgató néni jól is tanította. Ugyanolyan komolyan vették, mint az írást, olvasást, számtant. Lehet, hogy ez is hozzájárult a kiválasztódáshoz. A mi osztályunkból került ki Somos Miklós, aki később Munkácsy Mihály-díjas festőművész lett, illetve Szerdahelyi Sándor festőművész. Én is szerettem rajzolni, hármunk rajzait, mint legjobbakat, hétről hétre kifüggesztették a falra. Mégsem ezen múlhatott a jövőm, hiszen a középiskolában – a miskolci Fráter György Gimnáziumban, amely később Földes Ferenc baloldali újságíró nevét vette fel – már a színházi rendezőséggel kacérkodtam, miközben az iskola kultúrfelelőse voltam. Több színdarabot is bemutattunk, sőt 194-ben a Légy jó mindhalálig című darabban játszottam is a Miskolci Nemzeti Színházban. Sanyika, Nyilas Misi „hülyegyerek” tanítványa voltam, a nővéremet Komlós Juci alakította. Az előadást Gobbi Hilda rendezte, ő volt Nyilas Misi is. Nagy élmény volt. A gimnáziumban egy padban ültünk Nagy Attilával, a későbbi kiváló színésszel, hetedikes gimnazistaként együtt mentünk felvételizni a Színművészeti Főiskolára. 

PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor Major Tamás hajlandó volt megelőlegezni a felvételt a rendezői szakra, de visszaküldött Miskolcra, hogy előbb fejezzem be az utolsó évet a gimnáziumban. – Reményt keltő lehetőség. Aztán mégsem ment vissza a Színművészetire... – A sors szólt közbe. Az egyik barátom, a már említett Szerdahelyi Sándor, elcsábított a miskolci képzőművészeti szakkörbe. A lényeg: megszerettem a rajzolást; rájöttem, hogy nekem jobban megy, mint másoknak. Szerencsém is volt: abban az időben a Képzőművészeti Főiskola mesterei eljártak vidékre ifjú tehetségeket keresni. Miskolcra Hincz Gyula, a neves festő és graikusművész jött, aki feligyelt rám. Biztatott, hogy jelentkezzem a Képzőművészetire. Fel is vettek, „Hincz-osztályos” lettem az Általános Főtanszakon, mestereim között volt még Pap Gyula és Barcsay Jenő. – Ennek legfeljebb áttételesen volt köze a későbbi szobrászathoz… – Ez igaz. Eredetileg freskófestő akartam lenni, a csendéletek és tájképek nem érdekeltek, a monumentális, igurális alkotások vonzottak. Harmadévre, a szakosodás idejére azonban kiderült: abban az esztendőben nem indul freskófestő-képzés. Választhattam volna, hogy graikus vagy rajztanár, esetleg restaurátor leszek, de ezek nem jöttek számításba, viszont a szobrászat érdekelt. Megkérdeztem Pátzay mestert, átvenne-e szobrász szakra. Ő próbát tett: beállított egy modellt, idősebb szakállas férit, és magamra hagyott, hogy dolgozzak. Amikor megnézte, mit produkáltam, nyilván észrevette, hogy előzőleg aligha készítettem szobrot, de nem volt teljesen elutasító. Azt mondta: nehezen venném az akadályt a harmadik évben… Csakhogy én elsőéves szobrászként akartam kezdeni a szakmai képzést. A mester elfogadta ezt a megoldást és felvett. Az elméleti tárgyakat harmadévesként folytathattam, így azokból másodéves szobrászhallgatóként államvizsgáztam, utána még négy évig Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként csak a szakmát tanulhattam. – Felnőtt élete három városhoz köti: Miskolc, Nyíregyháza, Szeged. Hol van otthon? Miként alakult ki ez a hármas? – Ha életem meghatározó helyszíneit számba vesszük, nem hagynám ki Budapestet, ahol nyolc évig éltem, tanultam, és Egert sem, ahol a főiskolán az 1986/87-es tanévben tanszékvezető főiskolai tanárként tanítottam. De való igaz, a legszorosabb szálak az előbbi három városhoz kötnek. Miskolcon születtem, amíg éltek a szüleim, oda mindig hazajártam. Számomra az is természetes volt, hogy 1959-ben a diplomázás után miskolci műteremre pályázzak – amit nem kaptam meg. A Művészeti Alap ösztöndíjával a hódmezővásárhelyi művésztelepen jutottam lehetőséghez. Akkoriban gyakorlat volt, hogy a diplomát szerzett pályakezdők, akiknek még nem volt műterme, egy évig a minisztérium támogatásával valamelyik művésztelepen alkothattak. Hódmezővásárhely-Mártély ismerős volt, mert főiskolásként a nyarakat rendszeresen ott töltöttem. Végül az egy évből kettő lett. 1961-ben fölkértek, hogy segítsek létrehozni az alakulóban lévő Művészeti Gimnáziumot Szegeden. Mivel művészi és tanári diplomám feljogosított erre, szívesen vállaltam. Szép feladat volt az új intézmény életre hívása; kidolgoztam az iskola programját, tantervét, tanmenetét, levezényeltem az 3

PDF Compressor Pro

marik sándor

első felvételiket, majd tanítottam. Feleséget még Hódmezővásárhelyen választottam, együtt költöztünk be újonnan vásárolt szegedi szövetkezeti lakásunkba. – Letelepedtek, aztán mégis elvágyódott… – Hosszú idő telt el addig. Múltak az évek, és egyre jobban hiányzott a megígért műterem. Jellemző: amikor már nem fértünk a lakásban, egy kiállítás után a szobraimat megőrzésre szétosztottam szomszédjaink között. Tizenhárom év után untam meg a várakozást. „Felmentem” a minisztériumba, s azt kértem: mondják meg, hol van az országban olyan szobrász műterem, amit megkaphatnék, odaköltözöm. Cséri Lajos volt akkor a minisztérium illetékes szakembere, „civilben” maga is szobrász, éremművész. Két kisebb várost ajánlott, Zalaegerszeget, illetve Nyíregyházát. – Reális választási lehetőség, az ország két szélén. Mi döntött a nyírségi város mellett? – Két ok: mindenekelőtt a közelség Miskolchoz, ahol édesanyám élt. Másrészt egykori kollégiumi társaim közül ketten már nyíregyháziak voltak, segítséget ígértek: Pál Gyula és Berecz András festőművészek. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a szegedi családi otthont nem adtam fel. Számba vettük a lehetőségeket: kémia-biológia szakos középiskolai tanár feleségemet oda kötötte a munkája, három gyermekemet pedig az iskola. Jobbnak látszott, ha megmarad a család nyugalma, én pedig vállalom a kétlakiságot, hiszen egyébként is sokat voltam távol, művésztelepeken, tanulmányutakon, kiállítások miatt. Igyekeztem jól beosztani az időmet, Nyíregyházán kora reggeltől késő estig dolgoztam, szinte csak a tanítás és a szobrászat töltötte ki napjaimat. A hétvégeken, a szünidőkben így több idő jutott a családomra. Nem adtam fel jelenlétemet Szeged művészeti életében sem, ezért van ott aránylag több plasztikám. Az ingázást megszoktam, hiszen 1974 tavaszától 2012 nyaráig tartott a kétlaki élet. – Emlékszem, a város értelmisége 1974-ben várakozással tekintett érkezése elé. Egy proi (ráadásul: szobrász!) jövetele nem akármilyen esemény. A művészek hamar megválasztották képviselőjüknek, a művelődésügyi vezetők olyan iskola létesítéséhez vártak segítséget, amilyennek létrehozásában Szegeden részt vett, a művészetbarátok az alkotásaira voltak kíváncsiak. Hogyan élte meg mindezt? – Valóban őszinte érdeklődést tapasztaltam, én pedig úgy vetettem magam a munkába, ahogy egy ereje teljében lévő, már tapasztalatokkal rendelkező, tenni, bizonyítani akaró embertől elvárható. Tanítani szerettem, mert az többletet kíván: nemcsak alkalmazni, hanem átadni is tudni kell a mesterfogásokat. Formailag a Pedagógus Továbbképző Kabinet munkatársaként a megye rajztanárainak továbbképzését szerveztem, később tanítottam is – szabad és jó munkafeltételeim voltak. Örömmel töltött el, hogy már érkezésem évében lehetett bemutatkozó tárlatom. Hamarosan megválasztottak a Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete titkárának. Hozzáláttam a tehetséges iatalok felkutatásához is, szobrász szakkört vezettem. Megrendeléseket kaptam a megyétől és a városoktól, ezeket igyekeztem a tőlem telhető legjobban teljesíteni. Szintén már érkezésem nyarán részt vettem a sóstói művésztelep munkájában, ahol bemutatkozásképpen diófába faragtam közel kétméteres Sóstói sztélé elnevezésű szobromat; a női akt kezében egy érmét tart. Ma 4

PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor is kedvelem ezt a domborművet. Az akkor még csak néhány éves művésztelep később egy időre életem fontos részévé vált: sikerült előbb éremművészeti alkotóteleppé alakítani, majd kisplasztikai résszel bővíteni, amely időközben – sokak támogatásával – az éremművészet nemzetközileg elismert centruma lett. Több száz hazai és külföldi vendég alkotott már itt – évente négy-hat hétig –; műveikből sokat a városnak adományoztak. Tavaly a 35. évad zárult kiállítással a városi galériában. Az alkotótelep drága berendezéseit a tanév egy részében a Művészeti Szakközépiskola szobrásztanulói használják, tanáraik irányításával. – Igazán szép életút, ám amíg sorra vettük életének fontos helyszíneit, eseményeit, kimondatlanul is meghúzódott valami fontos a háttérben: nem kapott műtermet Pesten, Miskolcon, Szegeden, nem rendeltek Öntől nagyobb köztéri szobrot. Régóta ismerjük egymást, nem titok, hogy életpályáját 1956, a forradalomban játszott szerepe befolyásolta, de erről mindig szűkszavúan beszél. Mi történt valójában Önnel ’56-ban? – 1951–1959 között a Képzőművészeti Főiskolán tanultam, ami azt jelenti, hogy 1956 őszén már hatodik diákévembe léptem, elég jól ismertek a társaim. Vidékről érkezett kollégistaként szinte a nap huszonnégy óráját a főiskolán töltöttem. Jó szervezőnek számítottam, természetes volt a közösségi munka. Így lettem tagja nemcsak a főiskolai, hanem az összegyetemi forradalmi bizottságnak és a magyar szobrászművészek forradalmi Sóstói sztélé bizottságának is. Azóta sokan, sokszor, sokféle(Fotó: a szerző archívumából) képpen értékelték az eseményeket. Résztvevőként azt mondhatom: a forradalmat az egyetemi ifjúság indította el, amelynek nem volt más szándéka, csupán egy élhetőbb, jobb világot akart. A forradalmat és a reményt a szovjet tankok eltiporták. Ami a szűkszavúságomat illeti: a megtorlás idején – de később, a konszolidáció éveiben is – veszélyes lett volna beszélni a forradalomhoz fűződő érzéseimről, emlékeimről. Például a saját szememmel láttam a szovjet katonák által agyonlőtt társaimat a főiskola folyosóján – csak a véletlenen múlhatott, hogy nem voltam én is köztük. Később többeket elítéltek. A rendszerváltás után pedig kiállni és dicsekedni – nem az én ízlésem szerint való. Néhány munkámban azért megörökítettem a megrázó élményeket. Igaz, ezek sokáig nem kaptak nyilvánosságot. Vigyázni kellett, mert – mint a történelem annyiszor bizonyította már – a hatalom nem felejt.



PDF Compressor Pro

marik sándor

– Miért, mi történt aztán? Hiszen diplomázott, ösztöndíjat kapott… – A főiskola lényegében egy zárt közösség, tanáraink között nemcsak sok ismert művész volt, hanem számos befolyásos közéleti szereplő is. Gyorsan rendezték a sorokat, amint lehetett, folytatódott a tanítás. Már addig is nagy volt a veszteség, mindent megtettek, hogy ne nőjön tovább. Ez így, utólag egyszerűen hangzik, de a politikát nem lehetett teljesen kizárni. Biztos vagyok abban, hogy tanáraim védtek meg. Később Pátzay mesterrel, aki időközben talán meg is kedvelt, újra szerencsém volt. Diplomázásom évében az ő biztatására – mi több, határozott kérésére – készítettem szobrot a művészeti főiskolák növendékei számára kiírt pályázatra a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából. A pályázat nagydíját az én szobrom nyerte el. Mint később világossá vált számomra, Pátzay professzor azért ösztönzött a szokásosnál is jobban, mert úgy gondolkodhatott: ha komoly díjat nyerek, akkor mindenképpen művészdiplomát kapok, ami magában foglalja a tanári diplomát, tehát taníthatok is. Első évben nyolcan indultunk a szobrász szakon, négyen jutottunk el hatodévig, de csak ketten kaptunk diplomát. Csoporttársaim közül hárman is műteremhez jutottak Budapesten, én nem. Nem értettem, hogy miért. Pátzay mester azt javasolta: ne irtassam, menjek el vidékre. Nyilván ő már akkor többet tudott a háttérről. – Mi lett a díjnyertes szobor sorsa? – Rövid életű volt, KISZ-es iatalok még a kiállítás elején – állítólag véletlenül –, meglökték, és lecsúszott egy lépcsőn, lényegében tönkrement. A kár okozói szerint a Zászlóbontó ifjú az ellenforradalmat dicsőítette, ezt nem is titkolták, tehát aligha véletlen baleset történt. Én mindenesetre albumaimban mindig szerepeltetem a fényképét, eredetileg diplomamunkának szántam. Helyette egy életnagyságú bányászigurát készítettem, amire mindössze hat hetem maradt, de sikerült. Utólag még azt is mondhatom, hogy az affér szerencsét hozott: mai napig ez az egyetlen életnagyságú szobrom. Az eredetit ugyanis megvette Pereces bányatelep, kisplasztikai változatát pedig a Fővárosi Tanács. Annyi pénzzel jöttem ki a főiskoláról, hogy nem sokkal később tudtam venni egy szövetkezeti lakást. – Az előbb – nem először – a hátteret említette. Mire utalt ezzel? – A főiskolán aránylag hamar helyreállt a rend, de a forradalom hatása nem szűnt meg egyik napról a másikra. Többek között keresték „a felelősöket”, a hatóságok gyűjtötték, rendszerezték az információkat. Nekem erről fogalmam sem volt, nemcsak abban az időben, hanem még sokkal később sem. Ha Ilia Mihály szegedi irodalomtörténész barátom a rendszerváltás után meg nem mutatja a saját megigyelésének anyagát, eszembe sem jutott volna, hogy nekem is lehet ilyen, bár utólag voltak számomra gyanús körülmények. Ki is kértem a dokumentációmat a Történeti Levéltárból, amely ma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára néven ismert. Legnagyobb meglepetésemre vaskos iratcsomót kaptam, ami – mint kiderült – csupán töredéke volt az egész dossziémnak. Ebből megtudtam, hogy több mint két és fél évtizeden át megigyeltek, jelentéseket írtak rólam. Az első irat 1959. január 13-i, az



PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor utolsó 1986. november 4-i dátumot visel. Akkor igyelt fel rám is a belügyi hatóság, amikor 1957 márciusában a főiskola ifjúsági szervezetének vezetősége lemondott. Ez olvasható a III/III-as jelentésben: „... nem voltak hajlandók elfogadni az MSZMP irányvonalát. A hallgatókat a Szovjetunió ellen hangolták, kihasználva azt, hogy négy személy meghalt közülük.” Azt persze nem említették, hogy társainkat 1956. november 6-án a főiskola épületében szovjet elvtársaik gyilkolták meg. Az iratokból szembesültem a régi történésekkel: nem voltam hajlandó ünnepi beszédet mondani a főiskola iataljai nevében 1957. április 4-én, s a hallgatók nem vettek részt a május elsejei nagy felvonuláson sem. (A demonstráció sikere akkor nagyon fontos volt a Kádár-rendszer számára a legitimitás megszerzéséhez, de nem mindenki asszisztált ehhez.) A Történeti Hivatal irataiban olvasható rólam az is, hogy „Nevezett tagja volt a Nemzetőrségnek. A párttitkár elmondása szerint jelenleg is ellenséges kijelentéseket tesz. Nevezett operatív nyilvántartásban nem szerepel, szükséges hálózati úton való feldolgozása abból a célból, hogy annak alapján nyilvántartásba vehessük.” – Legalább kétféle olvasata van az idézett mondatoknak. Ami természetes magatartás lehetett az események idején, utólag összegezve, csoportosítva, célzatosan más megvilágításba helyezve alkalmas lett a hatalom számára, hogy ellenségképet gyártson. El is kezdték a megigyelését, további adatok gyűjtését. Hogyhogy nem vett észre semmit ebből? – El voltam foglalva a munkával, a politikai megigyelés pedig nem olyan, mint a rossz iúk üldözése a hollywoodi ilmekben. Sokszor a tantestület, a baráti társaság valamelyik tagja „jelentett”, akivel például rendszeresen együtt ebédeltünk, s az információkat az állambiztonsági osztály kevesek által ismert szobáiban elemezték, értékelték. Amikor megtudtam, hogy sokáig a III/III. látókörében voltam, utólag sok mindent megértettem. Amíg nem tudtam róla, időnként rosszul esett, hogy bizonyos kapuk nem nyílnak meg előttem. Nem mindegyik, de több fontos bejárat. Másrészt volt előnye is, mert például bárhová költöztem, mindig azonnal kaptam telefont, ami korábban nagy kincsnek számított, általában sokáig kellett várni rá. Most már tudom: nem rajtam, hanem megigyelőimen, lehallgatóimon akartak könnyíteni. Az előzményeknek köszönhető, hogy 1989 után nem döntötték le a szobraimat. Ugyanis nem kaptam politikai jellegű megbízatásokat. Rá voltam kényszerülve a folyamatos munkára, nem volt alkalmam „elszállni” a dicsőségtől és a nagy honoráriumoktól, amit egy-egy jelentős (pártállami) megrendelés jelenthetett volna. Ráadásul a rendszerváltás után sem volt problémám, mint néhány kollégámnak, akik azóta sem találják a helyüket, miután elvesztették patrónusaikat. – Emberi kapcsolataiban megnyilvánultak a változások? – Bizonyos mértékig igen, és ez a különböző jellemeket is megvilágítja. Különösebb incidensek nem értek, de a másfél évtizedes műteremhiány ma is fáj. Elmondok egy érdekes esetet a miskolci próbálkozásomról. Amikor diplomáztam, volt üres műterem Miskolcon, amit megpályáztam. Levélben válaszoltak, ezt meg is őriztem. Az állt benne: „Ellenforradalmi magatartásod miatt nem kívánatos a művésztelepen való megtelepedésed, mert az zavarná a rendet. Alkotói munkádhoz viszont sok sikert kívánunk!” Ketten írták alá. Hosszú idő telt el, mígnem 2000 táján ismét levelet kaptam 

PDF Compressor Pro

marik sándor

Miskolcról: legyek én is tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia – amely a Magyar Tudományos Akadémia társult intézménye – miskolci területi csoportjának, a művészeti tagozatnak. Ezt a levelet is ketten írták alá, s az egyikük ugyanaz, aki 1959ben elutasított engem. Nem tudom, ő emlékezett-e a régi estre; én igen. Érdekes volt két találkozásom az állambiztonsági osztály egykori megyei főnökével. Meglátogatott egy ismerősöm Nyíregyházán, akinél amerikai kiállításaim idején többször laktam. Egyébként ’56-os emigráns, és ifjúkori barátjáról érdeklődött. Nem ismertem, de nem gyakori névről volt szó, ezért próbát tettem a telefonkönyvvel. Jól tippeltem. Hamarosan együtt ültünk hárman, egykori miskolci gimnazisták. Én éppen négy évvel vagyok idősebb, így ugyanazok voltak a tanáraink, sőt osztályfőnökünk is. Jót beszélgettünk. Művelt, tájékozott, csendes ember benyomását keltette. Néhány év múlva futottunk össze újra, a Kossuth téren. Mindjárt azzal kezdte: mi újság Amerikában? Mire én: nem tudom, régen jártam ott, viszont most jövök a Történeti Levéltárból, itt van nálam egy jókora iratcsomó, és érdekes neveket látok benne. Nem mondtam, hogy szépen emelkedett a ranglétrán, századosként, őrnagyként, alezredesként, osztályvezetőként ő kapta rólam a jelentéseket. Találkozásunk idején a társadalom már túl volt az első megrázkódtatásokon, én sem lettem izgatott, az ő szeme sem rebbent. Kissé zavarba jőve csupán annyit mondott: „Sanyikám, te olyan nagy művész vagy, hogy mi vigyáztunk rád...” Nem irtattam tovább. Volt azonban abszurd eset is: a Gergely fedőnévvel jelentéseket író ügynök maga hívott fel, hogy bevallja, éveken át azért adott információkat rólam, mert kényszerítették. Amúgy ’56-os hősként már a negyedik kötete jelent meg a kitelepítésekről és az ÁVO rémtetteiről. – Mint mondta, vannak 1956-ot megörökítő munkái, de ezeket sokáig nem láthattuk. Beszélne róluk? – A forradalom 50. évfordulója alkalmából többet kiállítottam, néhány rajz újságokban is megjelent. Szobrász pályám fél évszázados jubileuma alkalmából, 2009-ben kiállításom volt Szegeden. Erre az alkalomra összegyűjtöttem a még fellelhető összes 1956-os témájú munkámat. Ott volt a Fiú lyukas zászlóval, a Magyar Pieta, a Dávid és az Emlékműterv. A szovjetek által kivégzett iskolatársaim közül egy vörös-fekete, kétszínű linómetszeten örökítettem meg Csűrös Zoltánt. Feje véres, teste a véráztatott Igazság című újsággal van beborítva, ám a nagy „I” betű elmosódik, így azt látjuk: „gazság”. A Történeti Levéltártól kapott iratokból kitűnik, hogy az Állambiztonsági Szolgálat hamar tudott ezekről a munkákról. Egy helyütt például így fogalmazott rosszallóan egy jelentés: „Tóth Sándor szobrászhallgató megmintázta a Dáviddal küzdő Góliátot”. Persze, ha Góliátot mintáztam volna meg, akkor Vörös Zászló Érdemrendet kellett volna kapnom. A Dávid-szobrot a lelőtt kollégiumi szobatársaink és évfolyamtársaink emlékére készítettem. – Politikai indíttatású szobrokat készíteni általában kockázatos. Mestereiről is lehetett tudni, hogy némelyik a mindenkori politika közelében volt. Például Pátzay Pál készítette 1945-ben a Kozák lovas szobrát – más néven Malinovszkij-szobor –, amely Nyíregyházán áll. Vagy Kisfaludi Strobl Zsigmondról, aki a gellérthegyi Szabadság-szobor alkotója volt 1947-ben. Szóba került ilyen téma a főiskolán?

8

PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor – Természetesen, főleg Kisfaludi Strobl mesterrel, aki szinte úgy beszélgetett velünk, mint egy bölcs nagyapa az unokáival. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy nem ő kereste a rendszerek kegyét, hanem a politikai rezsimek az övét. A rendszereknek volt rá szüksége. Egy alkalommal azt mondta nekünk: „Édes iaim, most megyek Moszkvába, mert Vorosilovot kell megmintáznom, az is király”. Alighanem arra utalt: még kislányként mintázta meg Erzsébetet, aki 87 évesen ma is regnáló brit királynő. „Pártok jönnek-mennek, rendszerek változnak, de a művészet örök” – hangoztatta. Egyszer azt telefonálta: „Ma nem tudok korrigálni, mert Hunya elvtárs jön hozzám modellt ülni”. Hunya István ismert 1919-es kommunista, veterán volt. Szaván fogtuk, mivel mesterünk nem sokkal korábban azt ajánlotta: politikusokról ne készítsünk szobrot, mert jön egy új kurzus, fordulat, s eltüntetik. Így válaszolt: „Édes iaim, a feladatot meg kell oldani”. Ez egy nagyon igaz mondás. A szobrász ugyanolyan helyzetben van, mint a suszter. Ha egy cipésznek azt mondják, készítsen arató sarut, vagy esküvői félcipőt, ezt is, azt is meg kell tudnia csinálni, mégpedig olyat, amilyet a vevő kér tőle. A művésznek is ki kell elégítenie a megrendelő igényét, hiszen a megbízásért kapott izetségből él. A szobrászat drága műfaj, egy életnagyságú márvány- vagy bronzalkotás nagyon sokba kerül, hivatásos művész aligha, vagy nagyon ritkán engedheti meg magának, hogy csupán kedvtelésből készítsen ilyet – és én hivatásos szobrásznak tanultam, életvitelszerűen abból éltem. A művészet számomra sem más, mint feladatok teljesítése. A szobrász is egy meghatározott helyen és időben, egy adott társadalomban él, a történelmi ismeretanyag, a földrajzi koordináták, a hagyományok, a közösség műveltsége behatárolják a lehetőségeit. – Az ön megrendelői, szponzorai között sok az évtizedeken át visszatérő. Mi lehet ennek a titka? – Feltehetően elnyerték tetszésüket a munkáim. Egy időben a megyei kórház számára mintáztam érmeket, elkészítettem Jósa András szobrát, majd a megye híres orvosainak bronz domborműveit – Korányi Frigyes főorvostól Mohácsi László kardiológusig, gyógyító munkájuk másfél évszázadot ível át. A tudós-orvosok portréfala méltó tisztelgés a kiemelkedő teljesítmények előtt, egyben a kórház nevezetessége lett – Uray György adta az első megbízásokat, majd Vágvölgyi János, Séra Gyula, az őt követő igazgató-főorvosok. A katolikus egyháztól is számos feladatot kaptam. Közismert, hogy az egyház évszázadok óta hagyományosan támogatja a művészeteket. Eleinte a megyébe látogató magas rangú főpapokról, egyházi méltóságokról – Silvestrini, Etchegaray bíborosokról, Angelo Acerbi, Karl Joseph Rauber, Julius Janusz nunciusokról – volt alkalmam portréérmet készíteni. Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök úr nagyobb méretű, egyházi ihletésű alkotásokat is támogatott. Így készíthettem el II. János Pál pápa látogatása után két évvel a máriapócsi kegytemplom bronzkapuját. Ennek gondolata Bacsóka Pál püspöki helynök úrral beszélgetve a helyszínen fogant meg. A kész munkát számos egyházi személyiség találta méltónak arra, hogy kezdeményezze, más helyeken is készüljön hasonló. A máriapócsi bronzkapu segített hozzá életem egyik legfontosabb munkájához, az egri székesegyház főbejáratának megalkotásához is, amelynek létrejöttét Seregély István érsek úrnak köszönhetem.



PDF Compressor Pro

marik sándor

– Ha Egerben járok, mindig rácsodálkozom, hogy a bazilika, a hozzá vezető lépcsősor milyen monumentális. Közelebb érve, a látványos bronzkapu még fokozza is az impozáns látványt. Hogyan készül egy ilyen hatalmas mű? – Amikor az egri főegyházmegye nagy jubileumára, alapításának ezredik évfordulójára készült, alkalom kínálkozott, hogy az évezred főbb eseményeit és személyiségeit megörökítsék. Előzetes beszélgetés alapján körvonalazódott, hogy a tölgyfából készült főbejárat megfelelő lehet. Szép, tartós bronz borítás kerülhetne rá a bazilika stílusához, jellegéhez illeszkedő művészi megfogalmazásban. Részletes előtanulmányok után több tervet készítettem, hiszen ezer esztendő alatt sok kiemelkedő esemény történt. Olyan jeles egyházi személyiségek is többen voltak, akik maradandóan alakították az egyházmegye történelmét. Azt ajánlottam, hogy tartsuk meg a tölgyfakapu eredeti, tizenkét kazettára tagolt beosztását. Ezért látható kétszer hat, egyenként 80x100 centiméteres mezőben tizenkét dombormű, egy tematikai rend szerint: Szent István, aki ezer évvel korábban megalapította az egyházmegyét, Buldus püspök, az egyházmegye harmadik – vértanúhalált szenvedett – főpásztora, Árpádházi Szent Erzsébet, Szent Hedvig, Hám János püspök, Kelemen Didák minorita szerzetes, Eszterházy Károly, az egyházmegye utolsó megyéspüspöke, valamint Pyrker János, az egri székesegyház építtetője. Két esemény zárja a sort a XX. századból: az egyházat megújító II. Vatikáni Zsinat, illetve az 1996-os Egri Főegyházmegyei Zsinat. Baloldalon, legfelülre II. János Pál pápa címere és jelmondata, míg ennek párjaként a jobb oldali legfelső mezőbe Seregély István egri érsek címere és jelmondata került. E két kazetta alatt a „MILLENNIUM MIV–MMIV” felirat szerepel, amelyet függőleges irányban a kapun végigfutó sáv keresztformát alkotva metsz. A székesegyház felszentelésének évfordulóján, 2004. május 8-án a megemlékező szentmise keretében megáldott alkotás reményeim szerint évszázadokon át emAz egri székesegyház főkapuja lékeztet majd a jeles eseményekre és a nagy for- a szerzővel; a Napkút Kiadó kötetének címlapján mátumú, kiváló emberekre. – Általában a bazilika főkapujáról beszélünk, de van egy másik is… – … a Mária-kapu. Ennek történetéhez hozzátartozik, hogy a főkaput megáldó Seregély István érsek – aki 1987-től húsz évig volt az egyházmegye főpásztora – elérve a 75 éves felső korhatárt, nyugdíjba készült. Az egyházmegye papjai méltó emléket állító közös ajándékot szerettek volna adni neki, és – a Millenniumi kapu sikerét látva – egy kisebb méretű hasonlóra esett a választásuk, ez lett a Mária-kapu a székesegyház déli oldalán. A bronz díszítés az Istenszülő Szűz Mária életét a rózsafüzér titkainak ábrázolásával jeleníti meg. Számomra kedves ez a 2006-ban elkészült 80

PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor munka, mert a főkapu tervezése, kivitelezése közben sok tapasztalatot szereztem, és ezek legjavát hasznosítani tudtam. – Egy éve jelent meg gyönyörű albuma, az éremkönyv, amely 1051 érmet mutat be. Erre akár életútja összegezéseként is tekinthetünk. Mi jut eszébe, ha ezek készítéséhez fűződő emlékeiről kérdezem, hiszen sok híres személyiség is modellt ült önnek? – Becses emlékként őrzöm a Nobel-díjas orvos, biokémikus Szent-Györgyi Albert saját kezű levelét: „Igen Tisztelt Művész Úr! Hálásan köszönöm szép plakettjének megküldését, mellyel nagy örömöt szerzett. Örülök annak is, hogy a plakettel Szegednek állandó lakója lettem. Sok kedves emlék köt oda. Minden jót kíván, meleg karácsonyi üdvözlettel, híve Szent-Györgyi Albert”. Élmény volt a találkozás Debrecenben Teller Ede világhírű atomizikussal is. Ebédidőben mintáztam meg. Amikor megkértem, nézze meg a még képlékeny portrét, láthatóan meglepődve kérdezte: „Ezt most csinálta? Valóban én vagyok! Mikor kaphatom meg?” Sorolhatnám az érdekesebbnél érdekesebb történeteket, mégis egy személyes eseményt említek. 2000ben készítettem a görög katolikus egyház felkérésére a Szent Atanáz-emlékérmet, amelyet évente adományoznak. Különleges meglepetés volt, amikor 2011-ben ezt az érmet adta át nekem Kocsis Fülöp megyéspüspök úr. Tudomásom szerint én vagyok az első és egyetlen nem egyházi személyiség, aki eddig a díjban részesült. – Vannak szívéhez közel álló szobrai, például olyanok, amelyeket újra szeretne látni? – Természetesen. Főleg azok, amelyeket régen láttam, külföldön vannak. Például a mazóviai Orońsko művésztelepén 1973-ban készült Hal. Most a közép-lengyelországi nagyvárosban, Łódź-ban látható. Vagy a szintén márvány Torzó 1975-ből, a bulgáriai Burgasz tengerparti sétányán. Számomra kedvesek az Ikrek-variációk is, amelyeket ikergyermekeim ihlettek. A Kalapos fej című bronz szobromat azért szeretem, mert egy különösen jól sikerült portrénak tartom. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Mindig örömmel látom az Egri Főszékesegyház már említett két bronzkapuját, illetve a Tátra téri Szent Gellért templom rézlemezzel borított ajtaját, utóbbin a Szeged szellemi nagyjait – művészek, írók, tudósok, papok – ábrázoló bronzérmeket szőlőfürtformába rendeztem. Van azonban két olyan munkám, amit másutt szeretnék látni, mint ahol most vannak. Nyíregyháza, a megye számára terveztem egy hatalmas almát. Még akkor, amikor a szabolcsi alma kiváló exportcikk, a megye jelképe volt. Sokévi várakozás után sikerült bronzba önteni és felállítani. A KorKalapos fej (Forrás: http://www.napkut.hu/) zó Bevásárlóközpont mögött, eldugott helyen

8

PDF Compressor Pro

marik sándor

áll. Jobban szeretném látni például a megyeháza előtti téren, a gyalogutak találkozásánál, méltó alapra helyezve. Készítettem egy Vasvári Pál mellszobrot is – a régi helyett – Tiszavasvárinak. A meglévő ugyanis egy idős embert ábrázol, a ’48-as márciusi ifjú Vasvári pedig mindössze 23 évet élt. A szobor elkészült, ám időközben új városvezetés kapott mandátumot, s az elődök kötelezettségvállalását igyelmen kívül hagyta – azóta műtermemben várja sorsa jobbra fordulását. – Az önálló kiállítások minden művész életében mérföldkőnek számítanak. Önnek szép számmal volt ilyen itthon és külföldön egyaránt. Melyekre emlékszik legszívesebben?

Vasvári Pál mellszobra

– Szegeden 2009 októberében nyílt életmű-ki(Forrás: http://www.napkut.hu/) állításom, abból az alkalomból, hogy akkor éppen ötven éve voltam a pályán. Ennek anyagát a nyíregyházi városi galériában is bemutattam, elfoglalta a kiállítóhely mindhárom szintjét. Jó volt újra együtt látni egy élet munkájának nagy részét, érmek mellett szobrokat, rajzokat, terveket is. Legfőképpen azért említem elsőként ezt a tárlatot, mert örülök, hogy egészségben, munkakedvvel, családom körében érhettem meg. A másik kettő régebbi: 1988-ban az a megtiszteltetés ért, hogy a Bécsi Szépművészeti Múzeum Éremtárában 166 érmet felvonultató kiállítással mutatkozhattam be, ami azt is jelentette, hogy Közép-Európa legpatinásabb éremgyűjteményébe kerültek a munkáim. A múzeum évi egymillió látogatót vonz, éremtára az öt legnagyobb és legértékesebb gyűjtemény egyike a világon. Talán a bécsi bemutatkozás sikere járult hozzá, hogy 1994-ben önálló kiállításra hívtak meg az Amerikai Éremművészeti Múzeumba, Colorado Springsbe. Több mint négyszáz érmemet vihettem magammal. Más magyar művészekkel csoportos kiállításon már jártam ott, sőt a Nemzetközi Éremművészeti Szövetség 1987-es világkongresszusán is részt vettem, de egy önálló kiállítás, az más. Colorado Springsben évente három kiállítást rendeznek, mindegyik négy hónapig tart nyitva. 1994-ben előttem a pápa denveri látogatásához kapcsolódva a Vatikán pénzeiből és érmeiből rendeztek tárlatot, utánam pedig a Szlovák Nemzeti Bank és a Körmöci Éremmúzeum közös kiállításaként Károly Róbert aranyaitól a mai pénzekig a legnagyobb magyar pénztörténeti gyűjteményt mutatták be – szlovákok. Mindkét tárlat értékét növeli, hogy önálló kiállítással máig egyedül képviselem a magyar művészeket mind a bécsi, mind a coloradói éremmúzeumban. Van egy, számomra különösen emlékezetes csoportos kiállítás is. Tel-Avivban a Képzőművészeti Egyetem és az Izraeli Éremművész Szövetség nemzetközi éremművészeti pályázatot és kiállítást rendezett Andersen, a híres dán meseíró születésének 200. évfordulója tiszteletére. Itt azt a különdíjat nyertem el, amelyet a kiállító művészek szavaztak meg; a szakma ilyen elismerése nagyon sokat jelent. Ráadásul a díjátadás alkalmából, 2005-ben jutottam el először a Szentföldre.

8

PDF Compressor Pro „A művészet számomra feladatok teljesítése” – Tóth Sándor – Műtermét tavaly visszaadta az önkormányzatnak, de remélem, Nyíregyházához szép emlékek kötik! – Természetesen, de ez talán kiderül az eddig elmondottakból is. Négy évtized – kétlakiként is – nagy idő. Nyíregyházához kötnek személyes kapcsolataim, tanítványaim, munkáim. Jólesik ide visszajönni. – Olyan jeles alkalom idején, mint a 80. születésnap, általában számvetést is készít az ünnepelt: mit ért el, mit szeretne még… – Ezt én is megtehetem, de a számvetésem nem csupán szépről szól. Úgy érzem, velem kapcsolatban nem történt meg a rendszerváltás. 1990 után ugyanúgy nem kaptam megrendelést életnagyságú köztéri szoborra, mint a megelőző harminc évben, pedig szakmailag felkészültem, és szerettem volna ilyet alkotni. Nagy elégtétel lenne, ha Ratkó József költő szobrát készíthetném el Nyíregyháza számára, hiszen ahol szobra van Krúdy Gyulának, Váci Mihálynak, ott helyet kaphatna a Ratkó Józsefé is. Szeretném megélni az Ikrek kútterv megvalósulását: ez egy 13 igurás barokk kompozíció, amely érdekes ötlet volt – immár negyven éve –, sehol a világban még nem láttam hasonlót. Tulajdonképpen egy szobor van tizenháromszor kiöntve és összekomponálva. Természetesen még sok érmet is akarok mintázni. – Köszönjük az interjút! A Szemle nevében boldog születésnapot, jó egészséget és töretlen alkotókedvet kívánunk!

Barokk kútterv (Forrás: http://www.napkut.hu/)

83

PDF Compressor Pro film

Hamar péTer

A kuruc kor világa a magyar játékilmek tükrében Bármilyen meglepő, de tény, hogy pontosan nem is tudjuk, hány olyan játékilm készült Magyarországon, amelynek cselekménye a Rákóczi-szabadságharc idején játszódik. Nem a hangosilmek megszámlálásával akad gondunk, arra egyébként is bőven elég az egyik kezünk, hanem a némailmekével. A magyar kultúrtörténetnek ez a szegmense a legkevésbé feltárt területek egyike, s tanulmányozását nehezíti, hogy az 1901-től 1931-ig terjedő időszakban született ilmek jelentős hányada elveszett, a Nemzeti Filmarchívum gyűjteménye erősen hiányos, soknak mindössze a címe és esetleg néhány alkotójának neve maradt fenn, egyéb semmi. Az ismert címlista1 alapján, illetve Magyar Bálintnak a honi némailm történetét feldolgozó köteteit valamint Nemeskürty István témába vágó könyveit3 segítségül híva is csak egyetlen ilmet tudunk kiemelni, amelyről bizonyossággal állíthatjuk, hogy a kuruc kort idézi: az Ocskay brigadérost. A kópia hiányában erről is csak annyi ismerettel rendelkezünk, hogy Herczeg Ferencnek a XX. század elején írt hasonló című színműve alapján készült, forgatókönyvét Márkus László írta, de más egyebet nem. Még a rendező személye sem ismert. A Wikipédia ugyan odaajándékozta Kertész Mihálynak, de ez aligha felel meg a valóságnak, hiszen a Casablanca rendezőjének igen megbízható ilmográiája4 ismeretes más forrásból, s abban ez a mű nem található. A Magyar Filmlexikon még a keletkezés idejét is csak limitálja: 1917 és 1919 közé téve, de rendezőt nem nevez meg. Talán az sem köztudott, hogy a magyar hangosilm is meglehetősen mostohán bánt a kuruc szabadságharccal. Kereshetjük ugyan a magyarázatát annak, hogy az eltelt nyolcvan évben miért mindössze négy alkalommal fordultak az alkotók témáért ehhez a korhoz, de azon kívül, hogy a történelmi ilm költséges vállalkozás, csak spekulatív magyarázatot tudnánk adni. Magyar ilmográia. Szerk. Kovács Ferenc. Budapest, 1962. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. MAgyAr bálint: A magyar némailm története 1896–1918. Budapest, 1966. ÉM. Építésügyi Tájékoztató Központ.; MAgyAr bálint: A magyar némailm története 1918–1931. Budapest, 1967. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. 3 neMeSKürty iStVán: A mozgóképtől a ilmművészetig. Budapest, 1961. Magvető.; neMeSKürty iStVán: A magyar ilm története. Budapest, 1965. Gondolat. 4 http://www.ilmintezet.hu/hirek/kertesz/MichaelCurtiz_EuropeanFilmography.pdf  Magyar Filmlexikon. I. Szerk. Veress József. Budapest, 2005. Magyar Nemzeti Filmarchívum, 386. 1



84

PDF Compressor Pro A kuruc kor világa a magyar játékilmek tükrében S még ennek az egyetlen érvnek is ellentmondani látszik az 1943 nyarán forgatott Rákóczi nótája, Daróczy József ilmje, ennek kiállításán ugyanis alig vehető észre, hogy történelmileg vészterhes, anyagilag problematikus korszakban született. Ez az alkotás mind motívumvilágával, mind jellemtípusaival, mind pedig romantizáló stílustörekvésével megteremtette az alapot a későbbi kuruc ilmek számára. A többször dalra fakadó Sárdy János játssza a főhőst, a iatal nemes legényt, aki Rákóczi seregébe lép, testvére pedig a labancokhoz húz annak reményében, hogy így övé lesz a családi birtok. Tolnay Klári időnként öregasszonynak maszkírozva mint Rákóczi kéme bukkan fel, s felvonulnak a kuruc világ nevezetes személyiségei is: Rákóczit Abonyi Géza, Vak Bottyánt Maklári Zoltán formálja meg. Ne feledjük azt sem, hogy a kuruc sikereket idéző mű a második világháború közepén került a mozikba, s belesimult abba az eszmei törekvésbe, amelyet a ilmszakma legfőbb irányítója, báró Wlassics Gyula, az Országos Nemzeti Filmbizottság elnöke így fogalmazott meg: „A magyar múlt és a magyar élet telve van érdekes magyar problémákkal, bátor kézzel ragadjuk meg azokat, igyekezzünk részt kérni abból a lélekformáló munkából, amelynek sikeres teljesítésétől a magyarság jövője függ.”6 A következő kuruc-ilmünk már a Rákosi-korszakban született. Bár főcímlistáján az 1953-as évszám olvasható, a Rákóczi hadnagya, Bán Frigyes munkája csak 1954 februárjában került a mozikba. A keletkezés időpontját azért fontos hangsúlyoznunk, hogy világos legyen, ennek a ilmnek a forgatására a Föltámadott a tenger után került sor. A Petői és Bem alcímet viselő, Illyés Gyula forgatókönyve alapján készült mű már abban a szellemben fogant, amelyet a hatalom mind a történelemszemlélet, mind az ideológia jegyében elvárt, s ezért etalonnak szánták a további történelmi ilmek számára. A kuruc tematika körébe sorolható ilmjeink közül csak a Rákóczi hadnagya lett a magyar ilmkánon része, és nemcsak bemutatása idején, hanem még sokáig meghatározó szerepet játszott az embereknek (akik akkortájt még jártak moziba) a kuruc korra vonatkozó képzetei és tévképzetei kialakításában. (Kétségtelen, hogy A Tenkes kapitánya hosszabb időn keresztül és az ismétlések révén ma is a Rákóczi hadnagyáénál hatásosabban formálta a köztudatot, mégsem foglalkozom vele, mert e vázlatos kitekintés nem terjed ki a televíziós műfajokra, másrészt azért sem érdemes említeni, mert ez a sorozat a maga primitív témakezelésével, a televíziós szappanoperák dramaturgiai szabályrendszeréhez igazodásával legfeljebb a gyerekek és az egyszerűbb nézők szórakozási igényét szolgálta ki, de a történelemszemlélet formálásában bizonyosan több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott.) Nagyjából hasonló a helyzet az 1973-ban mozikba került Csínom Palkóval is. Dékány András daljátéka annak idején jelentős színpadi siker volt, és útja törvényszerűen vezetett a ilmig, s bár a könnyebb műfajok rutinos mesterembere, Keleti Márton rendezte (vagy hogy pontosabb legyek: kezdte el, és halála miatt Mészáros Gyula fejezte be), de az erősen színpadias végeredmény rövid idő alatt elmerült a ilmemlékezet süllyesztőjében, Farkas Ferenc muzsikája sem tudta megmenteni az enyészettől. 6

báró WlASSicS gyulA: A magyar ilm szellemi fejlődése. In: Lajta Andor: A tízéves magyar hangosilm 1931– 1941. Budapest, 1942. „Otthon”-Nyomda, 5.

8

PDF Compressor Pro

H amar p éTer

Az utolsó kuruc ilmünk is elmúlt immár harminc éves. 1979-ben volt a bemutatója Rózsa János A trombitás című művének, s ez az alkotás minden lényeges jegyében különbözik a korábbiaktól, amelyek a vizsgált kort idézik. Különbözik először is abban, hogy cselekménye az 1697-es hegyaljai felkelés után, de még a Rákóczi-szabadságharc kitörése előtt játszódik, s különbözik továbbá abban, hogy szereplői között nincs egyetlen, a történelemben jegyzett személy sem, csak közemberek, többnyire rablóvá vált kurucok. A legdöntőbb azonban az, hogy Rózsa János szakít a korábbi kuruc ilmek romantikus történelemszemléletével, és realista-naturalista megközelítésben ábrázolja a kort. Érdemes e ilm kapcsán megemlítenünk, hogy bemutatása után igyelemre méltó vita bontakozott ki történészek s ilmesek között arról, hogy A trombitás történelmi ilmnek tekinthető-e, s egyáltalán arról, melyek a történelmi ilm kritériumai. A vitának nemcsak az adott rangot, hogy mindkét oldalról tekintélyes szakemberek szólaltak meg, hanem az is, hogy a disputa számára fórumot a História című folyóirat biztosított. A tényekhez tartozik, hogy a vita során nem sikerült megnyugtató módon tisztázni a történelmi ilm fogalmát, s erre azóta sem került sor. Ennek ellenére a szakirodalomban többnyire úgy használják, mintha ezzel kapcsolatban minden részletkérdés tisztázott lenne. Vajon a Rákóczi hadnagya hitelesen ábrázolja-e azokat a történelmi és társadalmi viszonyokat, amelyek 1708-ban jellemezték Magyarországot? Az évszámot egyébként inzert formájában maga a rendező illesztette a ilm elejére. És nem mellékesen megkérdezhetjük azt is, bő fél évszázaddal elkészülte után, miként tükröződik a ilmben a forgatása idején hazánkban érvényesülő, szocialistának nevezett történelemfelfogás és a korabeli uralkodó ideológia. Ezek a kérdések minden további nélkül megválaszolhatók, s a válaszokkal megkerülhetjük, hogy belebonyolódjunk a történelmi ilm fogalma körüli vitába. Egyébként a bemutatót követő kritikák, amelyeknek alaphangját Illés Béla adta meg a Szabad Népben,7 a történelmi ilm iskolapéldájának tekintették a Rákóczi hadnagyát, mert megfelelt annak a három fő kritériumnak, amelyeket Lukács György az 1947-ben megjelent A történelmi regény című munkájában felvonultatott, nevezetesen, hogy a főhősnek középen kell állnia legalább két vagy több történelemformáló erő között; aztán a népéletnek erőteljes hangsúlyokkal kell jelen lennie, és a főalakok, azaz a történelmileg meghatározó személyiségek törekvéseinek bele kell ágyazódnia ebbe a világba; s végül a „szükségszerű anakronizmus” elve, amely az egykori tanulságokat átvezeti a mába. Könnyű belátnunk, mert példák sora igazolja, hogy a politikai kurzusok azért fordultak szívesen Rákóczi vagy Kossuth felé, mert e két jeles történelmi személyiség törekvéseivel a maguk politikájának helyességét vélték igazolhatónak, illetve a maguk ideológiájának igazságát látták bizonyítottnak. S ha részletek tekintetben nem mutatkozott megfelelés a történelem és a politika között, akkor az interpretáció során vagy elhallgattak bizonyos tényeket, vagy igazítottak rajtuk. A Föltámadott a tenger is, a Rákóczi hadnagya is ilyesfajta eszközül szolgált a hatalmi önigazolását kereső Rákosi-éra számára. 7

8

illéS bélA: Rákóczi hadnagya. Szabad Nép, 1954. február 9. 3.

PDF Compressor Pro A kuruc kor világa a magyar játékilmek tükrében Egy Rákócziról forgatandó ilm ötletét Révai József vetette fel még 1952 elején, amikor a következő esztendő tématervét állították össze. Arra hivatkozott, hogy kevesen voltak történelmünk neves személyiségei között, akik „ellentmondva származásuknak, megtagadva osztályukat és múltjukat”, a nép szabadságtörekvéseinek szolgálatába állottak. Szava parancsnak számított, s röviddel ezután megbízták Barabás Tibort a témavázlat elkészítésével, majd ezt követően a forgatókönyv megírásával. Barabásnak a kidolgozás során került a kezébe Beniczky Gáspárnak, Rákóczi titkárának a naplója, ott talált rá arra az 1708-as feljegyzésre, amely Bornemissza János strázsamesterről szólt, aki egy szabad portyán, mélyen az ellenség háta mögött tizenegy emberével rajtaütött egy császári egységen, és elfogta Maximillian Starhemberg altábornagyot (akit az író a ilmben előléptet a császári csapatok fővezérévé), valamint zsákmányként hozzájutott egy hadipénztárhoz is. Ez az epizód mint hiteles esemény belekerült a ilmbe, minden további ilmesemény azonban a ikció világába utalható. E rövid áttekintés nem ad lehetőséget a ilm teljes keletkezéstörténeti hátterének megvilágítására, de ennek egy részletmozzanata azt igazolja, hogy a Rákóczi hadnagya alkotói, amennyire lehetőségeik engedték, törekedtek a hiteles kuruc világ megteremtésére illetve megidézésére. Szilágyi Gábor írja: „Korabeli festmények, graikák alapján készítették el a történelmi személyiségek jelmezeit, akik a ilmben pont olyan ruhát viselnek – Rákóczi például a Mányoki-festményről ismert atilláját – mint hajdanán. A ruhák (jelmezek) rekonstruálásában a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a régi brokátok, bársonyok, inom posztók »kimentek a divatból«, az ötvenes években beszerezhetetlenek voltak itthon, holott textúrájuk, fényelnyelő és -visszaverő képességük, színárnyalatuk döntő mértékben meghatározza a ilmszalagon visszatükröződő hiteles, anyagszerű ábrázolásukat. A ilm előkészítésével párhuzamosan folyt a kísérlet a különböző textilféleségekkel, hogy megleljék az előbbiek helyettesítésére legalkalmasabb anyagokat. Kiderült, hogy a nyakkendőselyem anyaga például ugyanazt a színhatást kelti, mint a brokáté, a inom posztó pedig a düftin látszatát kelti. A parasztok »gúnyáihoz« főként vízben áztatott és szalonvásznat használtak alapanyagul (de alkalmanként mosott jutából és molinóból is varrtak), amelynek textúrája teljesen megegyezett a hajdani kendervászonéval.”8 A rekvizitumok szintjén persze könnyebb volt rekonstruálni a múltat, mint a társadalmi viszonyok és különösen a csoportok dinamikájának ábrázolásában. A ilm első jelenete kifejezetten leleményes, mert alkalmat ad azoknak az erőknek a bemutatására, amelyek meghatározzák a történelmi szituációt. Látjuk a kis felvidéki falu szegényeit, akik menekítenék értékeiket a rájuk támadó, rabló labanc egység elől, majd a harangszóval segítségül hívott erdei szegénylegények szabadcsapata vágtat be a településre, s végszóra megérkezik egy reguláris erőkből álló kuruc csapat is. A néző számára így szemléletes módon tárul fel egyetlen jelenetben a kor világa erőviszonyaival, problémáival együtt. Hasonlóan szemléletes az, ahogy párhuzamosan vágva megmutatja a ilm a császári udvar világát és Rákóczi környezetét, illetve Starhemberg haditanácsát, majd Bottyán Jánosét. 8

Szilágyi gábor: Életjel. Budapest, 1994. Magyar Filmintézet, 131–132.

8

PDF Compressor Pro

H amar p éTer

De minden igura és minden szituáció végletekig romantikus színezetet kap. Nincsenek árnyaltan megrajzolt, tipikus jellemek, csak szélsőségesen jók és szélsőségesen rosszak, a fekete és fehér pólusai köré rendeződnek a cselekvések, már-már a mesei világba fordítva át az eseményeket. De hiszen nincsen ezzel semmi gond, mondja Illés Béla, mert a „mesék igazsága nagyon-nagyon hasonlít és (ha a mesekellékekből kihámozzuk) szinte teljesen azonos a marxista történészek feltárta, tudományosan megfogalmazott igazsággal”. Arról már nem szól a szerző, hogy a ilmben a történelmi szituáció érvényét veszti, és átlép a kalandilm világába. Gyertyán Ervin a Népszavába írt kritikájában9 azt hangsúlyozza, hogy e ilm „Megragadó módon ábrázolja a nép, a parasztság hűségét Rákóczi zászlajához, a nemzeti szabadság eszméjéhez.” Érdemes megemlíteni, hogy a Rákóczi hadnagya utolsó snittjében, premier plánban fényképezve, lobog ez a zászló, de a vörös alapon csak a „Pro Patria” felirat olvasható, Isten innen is, Bottyán János harcra buzdító szavaiból is ki van iktatva, mint ahogy a nemzeti színek a zászlóról. Ezt a kritikus említette hűséget sugallja egyébként az a jelenet is, amelyben Bottyán János a strázsamesterek közül válogat felderítő feladatra. (A szerepet az a Mádi Szabó Gábor játssza, aki a legszebben beszélő magyar színész volt, s vele kapcsolatosan az a tény sajnálatos módon feledésbe merült, hogy Nyíregyházán született.) A hívó szavára előlépő valamennyi jelentkező az elkötelezett hazaszeretetére hivatkozik. Ne kételkedjünk ennyi idő távlatában sem, hogy valóban ez volt a fontosabb motiváló erő, de a kép úgy közelített volna a teljes történelmi igazsághoz, ha kiderül, hogy a kuruc sereg katonáit az érzelmeiken kívül azért anyagi szempontok is hajtották. A forgatókönyvíró Barabás Tibor egyoldalúságát az viszont mindenképp menti, hogy gróf Bercsényi Miklós 1704. április 2-án Léván kelt pátense a ilm születésekor még egy csehszlovákiai irattárban rejtezett, de ebből megtudható, hogy a generális ígérete szerint, melyre a „Méltóságos fejedelem” hatalmazta fel őt, a „Városok, faluk, helységek vagy közemberek […] ha föl támadnak, fegyvert fognak, mind magok, mind jövendő maradikok minden adózások, terhek a földesurak hatalmából örökösen föl szabadittatnak és szabadsággal meg ajándékoztatnak…”10 Gyertyán Ervin nem mulasztja el megemlíteni, hogy a ilm „Megmutatja a földbirtokosok, az urak ingadozását, akik minden pillanatban készek a labanccal kiegyezni, hogy birtokaik érdekében elárulják a szabadságharc nagy ügyét.” Nem kell talán hangsúlyoznunk mind a ilmnek, mind a kritikának a korabeli nézőkhöz szóló üzenetét. A földbirtokosokkal (értsd: a kulákokkal) szembeni ellenérzések szítása a hivatalos politika hangoztatott céljai között szerepelt. Természetesen Illés Béla is szóvá teszi ezt a kérdést: „Az a hazaszeretet, amelynek nemcsak az idegen hódítók ellen irányuló gyűlölet ad szárnyakat, de hajtja az elnyomott, kizsákmányolt, kirabolt szegénység haragja és megvetése is a belső ellenséggel szemben, a jobbágytartó, jobbágykínzó nagybirtokos urak ellen.” Nem hallgatható el, hogy Barabás Tibor az 1708-as esztendőhöz való ragaszkodásával, amely a Beniczky-naplóban foglaltak tiszteletben tartásából következett, félre is 9 10

88

gyertyán erVin: Rákóczi hadnagya. Népszava, 1954. február 9. 4. r. VárKonyi ágneS: Rákóczi hadserege. História, 1984. 5–6. sz. 26.

PDF Compressor Pro A kuruc kor világa a magyar játékilmek tükrében vitte a szólamot, azaz a folytatásban szembekerült a történelmi tényekkel. A Rákóczi hadnagya eseményeinek egyik központja a nyitrai vár, és ennek közelében játszódik a ilm impozáns csatajelenete, amelyben a kuruc sereg látványos győzelmet arat annak következtében, hogy Bornemissza János egysége hátba támadja a labancok ütegeit védő lovascsapatot, s végül az ágyukat a németek ellen fordítja. Csakhogy a történelemkönyvekben más olvasható. 1708. augusztus 3-án Nyitrától nem messze, Trencsénnél Heister tábornagy serege megalázó vereséget mért a fejedelem irányította kuruc hadakra, s jól tudjuk, ezt követően a szabadságharc már leszálló ágba került, ellentétben azzal, amit Bán Frigyes ilmje végső kicsengésében sugall. de mit tehet egy szerencsétlen ország, amelynek csak vesztett szabadságharcai voltak?

8

PDF Compressor Pro Szépirodalom

anTal Balázs

„Nem kell semmilyen spekulatív koncepció ahhoz, hogy összekössem a fotográfusi és az írói munkámat” Bartis Attila írásról, fényképezésről, múltról és jelenről A Szabolcsi Írók Társaságának a VIDOR Fesztivál idején tartott irodalmi napjai keretében találkozott Bartis Attila író, fotográfus az érdeklődő közönséggel 2012 augusztusában Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Az itt következő interjú a beszélgetés szerkesztett változata. – Irodalom és fotográia a szimbolikusnál jelentésesebb kapcsolatára utal a könyvtár kamaratermének, beszélgetésünk helyszínének falán látható kiállítás Burger Barna íróportréiból. Bartis Attila ugyan nincs az írók között e falakon, nem ezért kezdem éppen innen, hanem mert Bartis Attila ugyan egyrészt író – regények, novellák és színpadi művek szerzője –, másrészt viszont fotográfus is. Olyan alkotó, aki kétféle művészeti ágban dolgozik. Sőt, neki is van egy hasonló fotográia sorozata, amiről majd egész biztosan beszélni fogunk. Vagyis a fotográia és irodalom kapcsolata megvan körben, körülöttünk a falakon, és megvan itt ennél az asztalnál is. Bartis Attila, József Attila-díjas író, 1968-ban született Marosvásárhelyen, ahonnan 1984-ben édesapjával költözött Budapestre. Az édesapja, Bartis Ferenc neve a II. világháború utáni erdélyi irodalomban járatos olvasók előtt nem ismeretlen: költő és újságíró, a Forrás-nemzedék tagja, az áttelepedés után is különböző lapokat szerkesztett, többek közt a Céhet. A család anyai ágán is művészeket lehet számon tartani: a nagyapa és a nagybácsi is költő volt. Ezek után azt hiszem, nyugodtan lehet mondani, hogy művész családból indult. Ebből adódik az első kérdés: evidens-e, hogy te is irodalommal, művészettel fogsz foglalkozni? Volt-e ebben része édesapád példájának vagy a családból másnak? 0

PDF Compressor Pro „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció...” – Bartis Attila – Isten tudja. Ezt elég nehéz pontosan föltérképezni, de bizonyára volt része, hiszen kizárt, hogy az a világ, amibe beleszületik az ember, ne hasson valamilyen módon rá. Eközben azonban lehetetlennek tartom, hogy a művészet ugyanolyan módon adódjon át generációról generációra, mint más mesterségek vagy szakmák. Gyakori, hogy az orvos ia orvos lesz, az ügyvédé ügyvéd, de egy alkotó ember gyermeke nem föltétlenül lesz alkotó. Ez esetben ugyanis több dologra van szükség. De az persze mindenképpen meghatározza az ember alkatát, főleg a lelki alkatát, gondolkodásmódját, hogy mivel találkozik, s azzal mit tud aztán kezdeni. Elég nehéz ezt kibogozni. – Az már biztosan nem része a családi hagyománynak, hogy keveset publikáló író vagy. Sőt, viszonylag későn indult a pályád, bár a 27 éves kor a prózaíróknál nem annyira kései. Az 1995ben megjelent első köteted, A séta, majdnem a legelső publikációd, amit nem nagyon előztek meg a megszokott folyóirat megjelenések, és azóta sem vitted túlzásba. Az A kéklő pára című elbeszélésgyűjteményed után 2001-ben jelent meg a legismertebb munkád, A nyugalom című regény, amelyet nemcsak számos nyelvre fordítottak már le (cseh, német, lengyel, román kiadásról is beszélhetünk, ahogyan A séta is megjelent németül), hanem színházi előadás is készült belőle. A Nemzeti Színház első kortárs bemutatója volt az ebből írt Anyám, Kleopátra című darab, valamint két ilmváltozat is: előbb egy rövidebb játékilm, majd utóbb Alföldi Róbert rendezésében egy egészestés mozi. Később megjelentek kötetbe gyűjtött tárcanovelláid, A Lázár-apokrifek – a szépíró Bartis Attila legutóbb a 2009-ben Romlás címmel bemutatott eredeti darabbal jelentkezett. Eredeti darabon itt természetesen azt értem, hogy a műnek nincsen köze prózaszövegedhez. – A készülő regényhez van köze… – Akkor ez a titok nyitja: a regények! Hiszen éppen ide akartam kilyukadni, az első publikációhoz, amely egyből regény lett. Nem voltak „tejfogaid”, nem volt rákészülés: hogyan lett belőled író? – A magam részéről ennél nagyobb rákészülést nem igazán tudok elképzelni. Az indulásnál szerintem érdemesebb inkább azt igyelembe venni, hogy istenigazából mikor kezdődik el valami, mint a megjelenés dátumát. Persze amikor napvilágot lát az első munka, a világ számára az az „indulás” – de számomra nem. Így aztán igaz, hogy ’95-ben jelent meg A séta, de 18 éves voltam, amikor elkezdtem írni, és nekem sokkal inkább az számít. Voltak „tejfogaim”, azokat igyekeztem minél jobban eldugni. Én is, mint szerintem majdnem mindenki az életben, verseket írtam egészen ifjú kamaszként. Azt gondolom, meglehetősen rosszakat; ezt többé-kevésbé éreztem is. Így aztán nem erőltettem túlzottan a megjelenésüket. Emlékezetem szerint egyszer publikáltam, még otthon, Erdélyben. 13 vagy 14 éves koromban, utána viszont jött egy nagyon hosszú szünet. Ebben az igen korai első publikálásban elég jelentős szerepe volt a családnak, konkrétan apámnak. Ez nagy óvatosságra intett. Valahogy így dőlt el, ha írni és publikálni akarok, akkor az azért történjen, mert a szövegem megáll a saját lábán, ne pedig azért, mert A Hét című lap főszerkesztője apám egyik legjobb barátja. Ezt követően nagyon sokáig nem közöltem semmit, csak a Kemény Istvánnal való megismerkedésem idején. 1986 tavaszán két, abban a pillanatban általam éppen jónak ítélt versem jelent meg az Egyetemi Lapokban, ahol akkoriban elég sokan publikáltak. Ezen kívül tényleg nem közöltem semmit A séta előtt, amit 1986 tavaszán kezdtem írni és ’92 őszén fejeztem be, ha jól emlékszem. Aztán ’92 őszétől ’95 tavaszáig, amikor végül megjelent, az is lappangott valahol. Ez volt a lassú indulásom története. 

PDF Compressor Pro

a nTal B alázs

– A Kemény Istvánnal való barátságodról természetesen mindenképpen beszélnünk kell. Nemcsak a 2010-ben közösen jegyzett beszélgetőkönyvetek, az Amiről lehet kapcsán, hanem azért is, mert Budapestre áttelepülve, hamarosan tagja lettél egy akkor formálódó nagyon erős írói közösségnek, amelynek Kemény az egyik fontos alakja. Ugyanakkor említhetném még akár András Lászlót vagy Kun Árpádot is, s aztán gyakorlatilag majdnem mindenkit, aki a 1990-es évek elején, a József Attila Kör füzetsorozatában feltűnt iatal íróként. Azóta is gyakori a kritikákban az akkori nemzedék munkáinak egymás közelében való vizsgálata. De valójában volt-e, van-e körülötted – akár ezekkel az írókkal, akár másokkal együtt – alkotóműhely? Megmutatod-e valakinek amit írsz, beszélsz-e róla valakivel? Hogyan születik egy mű, hogyan jut el a gondolat, az első gondolat megszületésétől a megírásig? A sétán hat évig dolgoztál, A nyugalmat már másképp, és jóval rövidebb ideig írtad. Van-e regényírói módszerednek titka? – Biztosan van, de akkor az számomra is titok. Inkább a módszer szót használnám, azt is egy kicsit óvatosabban, mert sugall valamiféle tudatosságot. És ez a fajta tudatosság belőlem hiányzik. Nagyon-nagyon különbözőképpen születtek az eddigi munkák, ahogy te is mondtad: az egyik hat évig íródott, a másik gyakorlatilag 3 és fél hónap alatt többé-kevésbé – legalábbis az első változata – egyben volt. De akadt olyan kispróza is, amellyel évekig kínlódtam. Volt persze olyan is, amit egy ültében valahogy meg tudott írni az ember. Tehát ez teljesen kiszámíthatatlan. Azonban ha valami távol áll tőlem az életben, akkor az a műhelymunka. Miközben természetesen nekem is szükségem van visszajelzésre, szükségem van valamiféle közösségre, csak a műhely mindig pont egy számmal nagyobb volt, mint amiben én otthonosan tudtam érezni magam. Ha megmutattam valakinek, márpedig megmutattam, akkor az általában egy ember volt. Nagyon hosszú időn keresztül alapvetően István volt az az egy ember. Kapcsolatban álltam a Sárvári Írókörrel. Amíg az Almássy téren tartották az üléseiket, addig rendszeresen eljártam minden alkalommal, de nem emlékszem rá, hogy valaha én ott felolvastam volna valamit, vagy szöveget mutattam volna meg. Csak úgy elüldögéltem a sarokban, és végighallgattam, hogy a többiek mit beszélgetnek. Ha nem mutatok meg szöveget, akkor az is evidens, nincs legitimitása annak, hogy beleszóljak. Tehát olyan passzív, csendes társa voltam ezeknek a történeteknek. A séta a JAK-füzetek sorozatban jelent meg ugyan, én viszont soha nem voltam tagja a JAK-nak. Akkoriban Károlyi Csaba volt az elnöke, s azt hiszem, a sorozatnak is az egyik szerkesztője. Már jóval több mint egy éve ült a könyv egy másik kiadónál, amikor, úgy rémlik, a Wesselényi utcai 6-os villamos megállóban megszólított, hogy hallja, van valahol egy regényem, és odaadnám-e a JAK-nak. Így került oda a kötet. A munkamódszerhez visszatérve: az a baj, és ez tényleg baj, hogy számomra is kiszámíthatatlan vagy inkább kézben tarthatatlan, mind a mai napig. Most már azért annyira iatal nem vagyok, ha alkalmas lennék rá, akkor illett volna, hogy kialakuljon egy olyanfajta munkastílus, ami arról szól, hogy vagy reggel 8-kor felkelek, odaülök, és akár megy, akár nem, legalább megpróbálok dolgozni délután 3-ig, vagy tudom, hogy minden esztendőben van egy-két olyan hónap, amíg megy, és akkor úgy szervezem az életem, hogy akkor menjen, egyébként meg hagyom a francba az egészet. De nem, ez mind a mai napig teljesen változó. Van olyan, hogy eljut az ember egy bizonyos fajta belső feszültségig, akkor nekiül és hirtelen jól megy, vagy legalábbis abban



PDF Compressor Pro „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció...” – Bartis Attila a pillanatban úgy érzi, hogy jól megy. Utána meg nem megy egyáltalán. Írásos papírt tényleg senki nem adott az embernek arról, hogy egészen a gödörig mindig lesznek olyan időszakok, amikor jól fog menni. Arról sem beszélhetünk, hogy a tehetséget, ha annak nevezhetjük, akkor azt pont egy életre mérték ki, mert valakinek többet mértek, valakinek kevesebbet – ettől meg retteg az ember: élő halott senki sem szeretne lenni. Az elég erősen megvan bennem, hogy mi van akkor, ha holnap is arra ébredek, holnapután is, és esetleg öt vagy tíz év múlva is arra ébredek, hogy vége. Mert azt meg valahogy nem szeretné az ember. De annál többet írni meg, mint amit tényleg muszáj, már úgy értem, hogy belülről muszáj, azt soha nem akartam, mert nem látom értelmét. Valószínűleg ezért publikálok keveset. – Hogyan írsz? Számítógéppel, írógéppel, tollal, papírral? És még: a beszélgetőkönyvetekben is szóba kerül, hogy tulajdonképpen egyszerre két-három helyen élsz. Illetve felváltva. Erdélyben, az apai házban, vagy a nagyszüleid házában, Gyergyószárhegyen, Budapesten, illetve Alcsúton. Másképpen dolgozol-e ezeken a helyeken? Van-e olyan, ahol jobban megy a munka? – Sajnos nincs. Ha ezen múlna, akkor nagyon könnyű helyzetben lennék. Amennyiben tudnám, hogy Szárhegyen jobban megy a munka, vagy Budapesten, vagy villamosmegállóban, vagy kocsmában, akkor oda mennék és ott dolgoznék. De az a valóság, hogyha nem megy, akkor sehol sem megy. Lehetnek bármilyen gyönyörűek a hegyek, a patakok, csipoghat a madár, attól még a munka nem fog menni, mert az belül dől el. Ezek a dolgok csak meg tudják könnyíteni a helyzetemet. Az például nagyon jó, hogyha nem szól tízpercenként a telefon; az meg még jobb, ha nincsen internet, mert akkor nem kell megnézni a napi postát. De ez önmagában még kevés az íráshoz. De amiatt még soha nem sikerült írnom, mert Szárhegyen voltam. Ez a több helyen élés azért szét is tudja szedni az embert, hiszen azt az utat meg kell tenni. Nemcsak izikailag, hanem belül is, mert az mégiscsak nagyon másfajta élet. Más az, amikor az ember Pesten a belvárosban van, és más az, amikor Alcsúton, egy kertben. Más az, amikor bármikor le tudok szaladni a sarki boltba kenyérért, és más, amikor majdnem két kilométerre van a legközelebbi bolt. Nem Alcsúton van az a kert, hanem Alcsútdobozon és az Arborétumon is túl. Az fontosabb, mint a ház. Csak hát onnan nem lehet beszaladni a faluba egy perc alatt. Így aztán felkészül rá az ember, hogy kenyeret fog sütni, ha vacsorázni akar; aztán fát vág, ha fűteni kell. Mindegyik lakásom egészen másfajta életmódot jelent. Tovább haladva a kérdésed szerint, én számítógépet akkor láttam életemben először, amikor A séta született, a kilencvenes évek legelején, mert akkor még kézzel írtam. Amikor le kellett adni a kiadónak, bepötyögtem egy számítógépbe. Oly módon, hogy lenyomtam az „a” betűt és persze a gép kiírt másfél sornyi „a”-t. Ma már ott van a laptop, a munka java részében már azt használom. Olykor szó szerint fóbiám van a teljes virtuális világtól, saját számítógépemet is beleértve. Berlinben voltam a DAAD-ösztöndíjjal, ahol egy reggel arra ébredtem, egyszerűen nem tudom, nem vagyok hajlandó bekapcsolni. Kiballagtam hát az ócskapiacra, vásároltam egy töltőtollat. Bementem az ottani „Ápiszba”, vettem egy füzetet, s valamennyit írtam bele, amit aztán természetesen begépeltem. Mert előbb-utóbb csak odaül az ember, és bekapcsolja azt a vacak laptopot. De

3

PDF Compressor Pro

a nTal B alázs

istenigazából nem ezen múlik. Nem azt mondom, hogy ennek nincsen semmiféle jelentősége, mert persze, hogy van. Az az eszköz, amit használunk, még egy szöveg esetében is valamilyen módon érezhető nyomot hagy. Egyébként, ha már itt tartunk, akkor, lehet, hogy furcsa, de a számítógép nekem picivel természetesebb, mint az írógép. Az írógépnél, ha elrontottál valamit, esélyed nem volt; téphetted ki a lapot, lehetett kidobni, és újraírni az egész oldalt. A számítógép használatakor sokkal inkább megvan az a játék, mint a kézírásnál: zárójelbe teszem, kihúzom, így valahogy kezelhetőbb a szöveg. Csak közben az a fajta manualitás, ami nekem mindig fontos volt, elvész. Ezért néha tényleg szükségem van a töltőtollra. Nem is bármilyenre, fontos hogy tudjam: megtöltöttem tintával… – Milyen márkájú tollat használsz? Aki olvasta A nyugalom című regényt, nyilván tudja, mire gondolok, abban fontos szerepet játszik a tollmárka. – Két tollmárka is fontos szerepet játszik benne. Amikor életemben legelőször voltam Frankfurtban a könyvvásáron, megláttam egy gyönyörű Pelikan töltőtollat egy régiségkereskedőnél. Vettem egy nagy levegőt, és a teljes honoráriumomat ráköltöttem arra a tollra, amely se akkor nem írt, se azóta. Amikor a föntebbi történet megesett Berlinben, hogy egyszerűen fóbiám lett a laptoptól, akkor az ócskapiacon találtam egy negyvenes években gyártott, gyakorlatilag muzeális, aranyhegyű Mont Blanc tollat. Azt hiszem, 20 euróról sikerült 15-re lealkudni. Ez viszont működik. Laptop-fóbia esetén ezt használom… – És a másik művészeti ágban, amelyben alkotsz, a fotográiában, hogy vagy a digitális és analóg eszközökkel? – Itt van nálam most is egy fényképezőgép, de közben itt van a telefonom is, ugyanúgy, mint majdnem mindenkinél, gondolom, a teremben. Engem egyrészt megfullasztott a digitális technika. Másrészt, például a Csönd című könyvem, amelyet jobb híján nevezzünk fotóalbumnak, egész anyaga mégis csak digitális géppel készült, egészen pontosan mobiltelefonnal. Vannak valószínűleg olyanok, akik nagy önfegyelemmel tudják használni a digitális gépet. Ugyan még nem nagyon találkoztam ilyen emberekkel, de tételezzük fel, hogy vannak. Én viszont nem tartozom közéjük. Az a képmennyiség, amit elkészítek vele, már komolytalanná, veszélyessé, átláthatatlanná és kezelhetetlenné teszi az egészet. A Leicánál tudom, hogy 36 kocka van. Legjobb esetben még egy tekercs ilm lapul a táskámban, mert azért olyan sokat nem hordok magammal. A digitális gép esetében azonban teljesen megváltozik a gondolkodásmód és a látás. Hogyha az ember büntetlenül fényképezhet, tonnaszámra, akkor azt nagy valószínűséggel meg is fogja tenni. Utána a saját dolgát nehezíti meg. Az analóg géppel ilyen nincs. Abban nem hiszek, hogy az egyik, vagy a másik az igazi. Azt gondolom, az egyik erre alkalmas, a másik meg arra. Amit egy kisilmes fényképezőgéppel tudok elkészíteni, azt semmi mással nem lehet, csak azzal. Amihez digitális technika kell, ahhoz meg azt fogom használni, azzal fogom elkészíteni. Ugyanígy óriási a különbség aközött, hogy műteremben dolgozom egy síkilmes Linhoffal, vagy pedig egy kisilmes fényképezőgéppel fotózom. Ezek különböző eszközök. Ugyanúgy,

4

PDF Compressor Pro „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció...” – Bartis Attila ahogy egy akvarell képet csak akvarellel lehet megfesteni, egy olajfestményt csak olajfestékkel. Fölösleges összevetni, melyik ér többet, mert nem az alkalmazott technikán múlik a dolog, hanem azon, hogy mi születik meg. Mindegyiket használom. Csak az egyik megkeserítette az életem; de az nem a technikából következik, hanem belőlem. Vagy legalábbis én is nagyon hozzájárulok az önfegyelem hiányával. – Fotográfusként négy jelentősebb munkádról tudok. Legelébb Az Engelhard-hagyaték című, íróportrékat és a „hozzájuk rendelt” női portrékat tartalmazó sorozatról, plusz Mándy Iván portréjáról, hiszen ha jól tudom, őneki akkor volt a temetése, amikorra megbeszéltétek, hogy lefényképeznéd. A másik fotósorozat, a Photo Pygmalion, aminek a leghíresebb darabja A nyugalom című könyveden szerepel – szerzői portréként. Az említett A csöndet úgy című köteted, amelyben a mobilképek vannak, időben a negyedik. És amire nyilván utaltál az előbbiekben, az a több tízezer digitális felvétel a harmadik – de azt már viszont nem tudom, hogy a beszélgetőkönyv óta ebből lett-e kiállítás vagy sem. Csak azt tudom, hogy A Lázár-apokrifek című kötet borítóján abból van egy kép. Ezt az anyagot azóta szelektáltad? Az Amiről lehetben még arról volt szó, hogy át kell válogatni, át kell nézni... – Nem, az az anyag még ott van érintetlenül, s nemcsak digitális, hanem ilmes formában is; és valójában a Photo Pygmalionnal indult. Ez szerelmi történet, mondjuk így. A szerelmemet fényképeztem és fényképezem ’97 óta. Ez nem csak digitális fényképeket jelent; irgalmatlanul nagy anyag. Már az is eleve kérdés, hogy ebből mi láthat napvilágot és milyen formában. De a legszűkebb válogatása is legalább öt kilós könyv lesz, s az nem Magyarországon fog megjelenni. Egyrészt azért, mert nincs olyan magyar kiadó, amelyik ki tudná adni, másrészt pedig azért, mert nincs értelme itthon megjelentetni, itt ugyanis egy ilyen könyv meghal. Most a fotográiáról beszélek, nem az irodalomról. Mert a magyar irodalmat én nem síratom úgy, mint amennyire sokan szeretik siratni. Szerintem a magyar irodalom elég jól áll, legalábbis fordítások tekintetében. A román irodalom térden állva könyörögne például azért, hogy úgy állhasson, mint a magyar, holott nagyon jó az is. De egy fotográiai könyv gyakorlatilag itt elvész. Nem jut ki annak ellenére, hogy nem kell fordítani; nem tud bekerülni abba a – mondjuk így – nemzetközi vérkeringésbe, ahová minden további nélkül bekerül akkor, ha Nyugat-Európában jelenik meg vagy az Egyesült Államokban vagy Kínában, vagy bárhol. De mondom, a legnagyobb gond nem ez, hanem az, hogy egyelőre, ebben a pillanatban még én sem tudom, hogy mi lesz ebből az anyagból. Még egy kicsit odébb van. – Benned nemcsak lelkiekben illetve elgondolások szintjén, hanem a konkrét munka szintjén is: van-e összefüggés az írás és a kép között? A két alkotó között? Van-e olyan, hogy regényhez fényképezel: akár szereplőket keresel, akár helyszíneket, vagy csak illusztrációkat – és fordítva? S ha nincs, miért nincs? – Azt nem tudom, hogy miért nincs, de nincs. Ez így még soha föl nem merült. Egyrészt nincsen két alkotó. A magam részéről a leghatározottabban leszögezném: csak egyetlenegy alkotó van. Még ezt sem mondanám, hogy egyetlenegy ember van: Bartis Attilának hívják, ’68-ban született Marosvásárhelyen. Egészen kivételes, jó esetben tud írni, más esetben fényképez, és valamikor egyik sem megy neki. De 

PDF Compressor Pro

a nTal B alázs

ez mind ugyanaz az ember. Pontosan azért, mert ez ugyanaz az ember, ugyanabból táplálkozik minden. Még akkor is, ha egyszerűen össze nem lehet hasonlítani a képet a szöveggel, de emiatt mégiscsak összekapcsolódnak és összetartoznak. Akkor is összetartoznak, hogyha foggal-körömmel tiltakoznék ellene, vagy megpróbálnám szétfűrészelni az egészet. Nem kell semmilyen spekulatív koncepció ahhoz, hogy összekössem a fotográfusi és az írói munkámat, mert ez megtörténik, mondjuk így, akaratomtól függetlenül is. Jó, ez egy kicsit sarkított fogalmazás, mert amíg öntudatomnál vagyok, addig azért a dolgok nem nagyon történnek akaratomtól függetlenül. Egy ilyen nagyon egyszerű láncot végig lehet rajzolni például. Kisgyerekkoromban kezdtem el fényképezni, mert úgy alakult. Apám egy Marosvásárhelyen kéthetente megjelenő folyóiratnál dolgozott. Rendszeresen terepre járt, és öt-hat éves koromtól kezdve vitt magával. Ment ő, ment Haragos Zoltán, a fotós, aki egy tüköraknás Yashicával dolgozott. Ügyelt rá, mint a szeme fényére; és mentem én. Természetesen a fotográfus munkája sokkal attraktívabb volt, mint az apámé. Haragos néha ideadta a fényképezőgépet, belenézhettem, aztán megnyomhattam a gombot. Később lejárhattam hozzá a szerkesztőség laborjába, segítettem a sötétkamrában hengerelni a légbuborékokat a szárítón. A fotográia, anélkül, hogy fényképeztem volna aktívan, nagyon erősen megjelent az egész világával, a sötétkamrával együtt az életemben már kisgyermekkoromban. Ez valahogy, valamilyen módon bekerült A sétába is. Az első regényemben megjelent egy fotográfus. Valamiért fontos volt nekem, hogy megjelenjen egy fotográfus. Utána elkészültek az íróportrék, az Engelhard – Engelhardnak hívták a fotográfust A sétában –, és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen ugyanazt a képi világot teremtem meg most valóságosan, mint amit előtte már megírtam a regényben. Gyakorlatilag adta magát, hogy ennek a sorozatnak az legyen a címe: Az Engelhard-hagyaték, mert onnan jött, az irodalom felől. Egy ideig úgy nézett ki, hogy az íróportrék megjelennek egy albumban, ahhoz viszont előszót kellett volna írni. Én mindent tudok írni, csak előszót nem, úgyhogy novella lett belőle. Ez lett az Engelhard, avagy a fotográia története, ami aztán bekerült A kéklő párába. És ez így megy oda-vissza. A Photo Pygmalionban szereplő önarckép nem azért került A nyugalom fülére, mert nekem az volt a ixa ideám, hogy pontosan így kell kinézzek egy könyvfülön. Inkább azért, mert a Photo Pygmalion gyakorlatilag ugyanabban az élethelyzetben született és abból táplálkozott, mint amiből A nyugalom. Így aztán gyakorlatilag evidencia volt: ha mindenképpen ragaszkodik a kiadó hozzá, hogy portré legyen a könyvön, amit én szerettem volna elkerülni, akkor olyan legyen, ami számomra érzelmileg kötődik a könyvhöz. ’97-ben a Photo Pygmalionnal elkezdtem készíteni a képeket Cedenkáról, immár tizenötödik esztendeje. Ugyanebből az élethelyzetből, valakinek az állandó permanens fényképezéséből született a Romlás is – a színdarab erről szól. A képek még nincsenek sehol, de egy novella már van, meg egy A Lázár apokrifek-borító, meg egy színdarab is. Ugyanarról a munkáról van szó tulajdonképpen. Tehát azért mondom, hogy annyira összefonódnak, teljesen fölösleges lenne baltával szétválasztani, hogy akkor ez a fotográfus, ez az író, mert ugyanannak az életnek a terméke mind a kettő. 

PDF Compressor Pro „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció...” – Bartis Attila – A nyugalommal, nem túlzás azt mondani, hogy az átlagos irodalmi sikernél lényegesen nagyobbat arattál, mind Magyarországon, mind pedig külföldön. Megismert a nagyközönség. A regény viszonylag régen jelent meg, 2001-ben; azóta már nagyon sok mindent kérdeztek tőled, nagyon sok mindent írtak rólad. Hogyan viselted a sikert, hogyan viselted ezt az áttörést? Hogyan viseled a kritikákat? Kezdjük a magyarországi kritikákkal. – Nem biztos, hogy külön lehet választani; de jó, akkor beszéljünk a magyarországiról. Nagyon hullámzott: volt időszak, ami kifejezetten jó volt a kritika, s mint egy hajtómű, lökést adott az embernek. Majd jött egy időszak, amikor nagyon frusztráló lett, olyanfajta külső elvárásként élte meg az ember, amivel nem igazán tudott, és nem is akart mit kezdeni. Aztán utána semleges lett. Szerintem a helyére került, tehát jó, hogy van, ott van a helyén, nem igaz, hogy nem oszt, nem szoroz, de az embernek a mindennapjait mégsem ez szabja meg, nem ezzel kel és nem ezzel fekszik. De vannak pillanatok, amikor természetesen fontos. Külön-külön ez sem egy szép nagy kerek történet, hanem nagyon apró és nagyon különböző történetekből tevődik össze. Persze az érdekes, hogy milyen volt itthon a visszhang. Az itthoni hogyan változott a külföldi tükrében, hogyan hatott a színdarab a regényre, hogyan hatott a ilm a regényre, hol, melyik nyelvterületen, melyik kultúrában mit tudtak vele kezdeni. Hiszen az Egyesült Államoktól Kínáig meglehetősen széles a spektrum: ilyen helyekre ment el, úgymond, a regény, helyettem. Az, hogy valahol külföldön megjelenik egy könyv, még nem jelent feltétlenül sikert. Ha a megjelenés puszta tényét sikerként könyveljük el, akkor az azért elég csalóka. A siker ott kezdődik, ha tudnak is vele mit kezdeni. A siker alatt még véletlenül sem csak és kizárólag a jó kritikát, vagy a nagy eladott példányszámot értem, hanem azt, hogy képes-e hatni a könyv. El tudom képzelni, hogy van olyan kultúra, ahol megjelent ugyan, mert egy vagy két embernek fontos, de ott be is zárult a kör. Más helyen meg valamivel nagyobb lett a visszhang, de ezek nagyon különbözőek. – Németországról hallottam, hogy valamelyik városban a könyvesboltban megismertek az eladók, amikor bementél megnézni, hogy van-e egyáltalán a könyvedből. Ez igaz? – Igen, Essenben; még akkor volt, amikor az ember beosont a könyvesboltokba, hogy megnézze, van-e a könyvéből. Ez ráadásul pontosan olyan időszakban történt, amikor nagyon-nagyon indokolt lett volna, hogy legyen a könyvesboltban a könyvből. A német kritikusoknak van valami sikerlistájuk, s A nyugalom szerepelt ezen. Bementem a boltba, mert a kirakatban nem láttam. Odabent óvatosan körülnézek, ott se látom. Egyszer csak jön az eladó, hogy jaj, de örül, és megmutatja lelkesen a másik utca felőli kirakatot, ami a német kiadással volt tele. Azt nem tudja letagadni az ember, hogy ilyenkor nem dobban meg a szíve, mert megdobban. Csak tudjuk ezt is a helyén kezelni, ennyi az egész. – Említetted a külföldi kiadásokat, Amerikától Kínáig nagyon sok helyen, nagyon sok nyelven megjelent a könyv. Van-e olyan nyelv – nyilván van, gondolom a román, ha más nem is –, amelyen le tudod mérni a szöveg működését? A kritika és az olvasók visszajelzésein túl, neked van-e a románról, vagy akármelyik másikról, olyan tapasztalatod, amely azt mondja, hogy igen, mennek a dolgok, működnek, amik működnek a magyarban. Illetve: egyáltalán, milyen a fordítás? 

PDF Compressor Pro

a nTal B alázs

– Az, hogy a fordítás milyen, meg a visszajelzés milyen, két különböző dolog. Sajnos még az angol fordításról sem tudom megmondani, hogy milyen, mert nem beszélek annyira jól angolul, így tulajdonképpen a román fordítás az egyetlen, amelynek a milyenségét valóságosan meg tudom állapítani. Ez teljesen megfoghatatlan, de tulajdonképpen nagyon egyszerű dolog. Ha van egy külföldi könyvbemutató, és ott valaki az adott nyelven felolvas a szövegből, s én nem értek egy mukkot sem, akkor valószínűleg baj van a fordítással. Viszont ha jó a fordítás, akkor teljesen mindegy, milyen nyelven olvasom, akkor is nagyjából pontosan tudom, hol tartok a műben. Nem értem, de valahogy átjön a szövegnek a hangulata, és abból lehet tudni. Nem azon múlik, hogyan olvassa fel valaki – ez a nagyon furcsa benne –, hanem azon, hogy maga a fordítás milyen. Persze vannak kulcsszavak, meg nevek, amik megütik az ember fülét, és akkor abból sejti valamennyire, de ez is egészen másképp működik egy – nem is feltétlenül – rossz fordítás esetében. Mert az fontos kérdés, hogy mi a jó fordítás, és mi a rossz. Vannak teljesen korrekt átültetések, amelyeken mégis meghal a szöveg. Azt gondolom, hogy a jó fordítás adott esetben egy prózába is ugyanolyan nyugodt lelkiismerettel rúg bele, mint egy versbe, hogyha sikerül átvinnie a szöveg hangulatát. Ez nem csak a „szószerintiségen” múlik. Tehát tőlem nyugodtan lefordíthatja a legszöveghűbben az egészet, hogyha elvész a szöveg ritmusa, atmoszférája, levegője. A román fordítás nagyon-nagyon jó. – A román fordítást azért is említettem, mert hallottam arról, hogy erdélyi születésed, s az Erdélyben eltöltött gyermekkor, ifjúkor okán szerepeltél te már Románia képviselőjeként is valamilyen antológiában, ami a tengerekről szólt, ugye? – A német kiadóm készített egy antológiát. A Fekete-tenger körüli országokból kértek fel írókat, hogy írjanak valamit a tengerről. Mivel Erdélyben, Romániában születtem, ezért felkértek engem is. Azon gondolkodtam, nem baj-e, hogy már nagyon régóta nem élek Romániában, illetve az, hogy soha az életben nem jártam a Feketetengernél. De azt mondták, ez egyáltalán nem baj. A tengerről nem volt mondanivalóm; köztes megoldást választottam, hogy biztosan legyen köze a Fekete-tengerhez: a duna–Fekete-tenger csatornáról írtam, meg az ötvenes évek majdnem-haláltáborairól, amelyek később is működtek rendesen. Miközben a szöveget írtam, meghívtak egy irodalmi fesztiválra. Akkor láttam a Fekete-tengert először. – Szép történet… A nyugalom nagy nemzetközi sikere vitte-e magával az egyik szálából felerősített drámát, meg a ilmet? Ezeknek vannak-e külföldi megjelenései, bemutatói? Lehet-e erről tudni? – Nem. Sem a ilmnek, sem az Anyám, Kleopátrának nem volt külföldi bemutatója, amit én nem bánok egyébként. Ezt a legkomolyabban és legőszintébben mondom, mert sokkal jobban örülnék egy olyan – amint az felmerült és szó is van róla – bukaresti bemutatónak, amely nem az Anyám, Kleopátráé, hanem egy, nem általam, hanem valaki más által színpadra vitt Nyugalomé. Az jobban érdekel, hogy valaki más hogyan nyúl hozzá ehhez a regényhez. Nem akarom én szidni az Anyám, Kleopátrát, nem mostohagyerek, de azért ezer sebből vérzik, úgy érzem…

8

PDF Compressor Pro „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció...” – Bartis Attila – A nyugalom után, miközben nagy sikere lett a könyvnek, József Attila-díjat kaptál, majd aztán egyéb kitüntetéseket is. Új regényed még nem jelent meg – az Élet és Irodalomban egy éven át írt tárcanovelláidból kerekedett ki A Lázár apokrifek című kötet, majd aztán 2010-ben a Kemény Istvánnal folytatott beszélgetések könyve, valamint A csöndet úgy című fotónapló. A regényt pedig a mai napig várjuk. Az emberben van egy ilyen rossz beidegződés, hogy regényt vár. Lehet arról beszélni, hogy min dolgozol? Azt már említetted, hogy a legutóbbi darabodnak, a Romlásnak már az új regényedhez van köze. – Van, érintőlegesen. Akkor, amikor a Romlást megírtam, még sokkal több köze volt hozzá, mint most. Egyébként én is nagyon remélem, hogy előbb-utóbb befejezem ezt az új regényt. Egyszerűen csak annyi történt, hogy még véletlenül sem önéletrajz A nyugalom sem, még véletlenül sem önéletrajz az új regény sem. A séta sem az volt. Egyik sem az. Ennek ellenére, ami történik az emberrel az életben, az sok mindent radikálisan átalakít, sokszor megváltoztat. Elkezdtem írni ezt a regényt, aztán történt egy-két olyan dolog az életemben, ami felülírta azt, ami addig született. Újra kellett kezdeni. Bízom benne, hogy viszonylag belátható időn, egy-két éven belül sikerül befejezni. – Kiket olvasol szívesen? Persze azt lehet tudni, hogy könyveidnek több szerzőhöz van konkrét köze. Egyet emelnék ki, Wittgensteint. A kéklő pára című könyvedben minden fejezet az ő idézeteivel indul; neki – legalábbis én azt gyanítom – van köze ahhoz, hogy a Keménnyel közös beszélgetőkönyvnek az lett a címe: Amiről lehet. Mert amiről nem lehet, arról nem kell… Tehát: kiket olvasol szívesen, kiket olvastál szívesen, kiket olvasol ma szívesen? – Ez teljesen változó, nem tudom. Dosztojevszkijt, de ő valahogy külön van mindenkitől. Mármint nem úgy, hogy van Dosztojevszkij és akkor van az irodalom. Az a baj, hogy én rosszul olvasok, nagyon lassan olvasok. Azzal a gondolattal nem kacérkodom, hogy diszlexiás lennék, de súrolom a határt. Tehát ugyanazzal a tempóval olvasok magamban, mint ahogy hangosan olvasok fel, ami azt jelenti, hogy A nyugalom méretű könyvön egy hónap alatt rágom át magam. Ha olyan a könyv, hogy elkap, akkor egy picivel gyorsabban. Akkor tényleg le nem teszem a kezemből, de mivel lassan haladok, ebből eredően sokkal kevesebbet olvasok, mint amennyit szeretnék. Hajlok arra, hogyha valami nagyon fontos lett, akkor az életem különböző szakaszaiban újraolvassam. Vannak könyvek, amelyeknek nekiszaladtam egyszer. Nem fogok se szerzőt, se címet mondani. Félreértés ne essék, a világirodalom klasszikusai ezek, de nekiszaladtam egyszer, kétszer, és a harmadik nekiszaladásnál úgy döntöttem, hogy eme három-négy könyv nélkül fogok a sírba kerülni. Mert ha eddig nem működött számomra valamiért, akkor valószínűleg ezután sem fog. De még mindig fenn áll a tévedés lehetősége. Könnyen lehet, hogy ez egyszer csak megváltozik. Szerintem ugyanazokat a neveket tudnám felsorolni, mint bárki most ebben a teremben, Ady Endrével kezdve és García Márquezzel bezárólag. Persze az ember néha rátalál egyegy gyöngyszemre: egyszer csak valaki a kezébe ad egy könyvet és attól egy kicsit megbolondul. Ilyen is előfordul néha, amikor tényleg csoda történik. A hatáskérdés az, hogy azzal nem nagyon tisztem foglalkozni. – Köszönöm szépen a beszélgetést, vendégeinknek pedig a megtisztelő igyelmet! 

PDF Compressor Pro Szépirodalom

Jánosi zolTán

„Fényes Magyarország”* Laudáció Korniss Péter életművéről

Tisztelt Püspök Urak, állami, társadalmi és egyházi vezetők, tisztelt ünneplő közösség, a határokon túlról érkezettek és magyarországiak! A kereszténység gyakran egyetlen, óriási nyitott szem képében fejezi ki az Isten igyelmét az emberi világ fölött. Ez a igyelő szem ott látható a templomok mennyezetén és más ábrázolásokon. E szem elől nem lehet elrejtőzni. Ez a tekintet azt fejezi ki, hogy az ember nincsen egyedül, s azt is, hogy felelőssége van élete fölött. Ám nemcsak a Mindenható nézi és ítéli meg az embert, hanem a mindenkori társa: a másik ember is. Korniss Péter fotóművész már eleve a Hymnust alkotó Kölcsey Ferenc nyomába lépett, amikor fényképezőgépe ítéletes optikájába fogta a közelmúlt és a jelen Magyarországának és a határon túli magyarságnak az emberi arcait, alakjait, történeteit, élethelyzeteit, tárgyait. A lényeget feltáró elemzés, a fekete-fehér igazság felmutatásának vágyával és következetességével. Az álmok és a valóság, a mítosz és a történelem, a remények és a kudarcok szembesítésével, ahogyan két elemi színe: a fekete és a fehér erről az akaratáról egyértelműen beszél. Fényekből és árnyékokból, magaslatokból és mélységekből, vagyis ellentétekből építve föl a képet, a sorozatokat, az albumokat, a kiállításokat és az életművet, akár történelmünk útját a magyar nemzeti Hymnus. Az ELTE jogász hallgatóinak sorából 1956-ban, az egyetemi forradalmi bizottságban történt részvétele miatt kitiltott, de a budapesti fényképész szövetkezet segédmunkásából a Magyar örökség és a Príma Primissima díjakig emelkedett, nemzetközi művészeti testületek, így a World Press Photo zsűrijének, az Eugene Smith Alapítványnak tanácsadó tagjává nőtt, Helsinki, Párizs, Prága, Koppenhága, Amszterdam, München, New York s más világvárosokban egyéni kiállításig jutott Korniss Péter fokozatosan lépett a magyar lét értelmezésében Kölcsey Ferenc örökségébe. S emelte fényképezőgépe lencséje elé az ismeretlen vagy eltagadott Magyarországot, azután Erdélyt és Moldovát, bennük az eltűnő paraszti kultúrával, a néptánccal, a faragásokkal, a viseletekkel, és mindazzal a tradícióval, ami képi leletmentést igényelt. Mintegy * Elhangzott Szatmárcsekén 2013. január 20-án, a Kölcsey Emlékplakett átadásán.

00

PDF Compressor Pro „Fényes Magyarország” – Laudáció Korniss Péter életművéről 20 albumának már a címei is egyértelműen fejezik ki nemzeti kötődéseit, s ezek közt a népi kultúrához, az alávetettek, a szegények, a határon túli magyarok sorsához kapcsolódását. A Múlt idő, A vendégmunkás, a Magyarország Európa szívében, a Tiszta forrásból, a Leltár, Erdélyi képek, a Magyar népszokások, a Ki népei vagytok?, az itt szintén kitüntetett Kallós Zoltánnal közös „Adok néktek aranyvesszőt”, a Závada Pállal együtt alkotott Egy sor cigány – 24 mai magyar albumok címeik erejével beszélnek erről. S mindezt hagyományt és nemzeti realitást Korniss Péter a legteljesebb európai, sőt egyetemes kultúra látószögéből mutatja fel S ami a legfőbb üzenetként munkái mélyéről megszólal, az is kifejezhető egyetlen albuma címével: ez a műve a 2004-ben megjelent Fényes Magyarország. Mert a sokszor a rideg társadalmi közeget bemutató, az elveszés, a mellőzés tényét dokumentáló képek alól mindenütt megrázó erővel szólal meg ez a megtisztító lázadás: a „fényes Magyarország” akarata, a fényessé tehető Magyarország vágya. Tisztelt ünneplő közösség, Korniss Péter számára ez a kivételes művészi igény számos elismerést hozott, nemzetközieket és magyarokat egyaránt. Közöttük az ENSZ-pályázat nagydíját, valamint a Berzsenyi-, a Kossuth- és a Hazám-díjakat is. A Kölcsey Társaság a mai napon a Kölcsey Ferenc életművéhez képei legfontosabb üzeneteivel kötődő fotóművészt tünteti ki a Kölcsey-plakettel. Aki a Hymnus „víg esztendőt” kívánó Kölcsey Ferencének nagy szándékával kíván, akar, alkot és fotóz elénk egy fénylőbb Magyarországot. Azt a bizonyos égi tekintetet, azt a látó szemet újratükrözve és megsokszorozva bennünk. Kísérje sok szerencse az alkotót emberi útján, s kísérje még sokáig lázadó fényképezőgépe és benne az Isten tekintete az életünket. Tisztelettel gratulálok és adom át a Kölcsey-plakettet Korniss Péter fotóművésznek.

0

PDF Compressor Pro

nagy zsuka

Előhangok mindenki (az estsorozat elé – az előhang előhangja) –

Mindenki művész. Aki felvesz a földről egy falevelet. Rohanva húsvágó reggeleken. Munkába menet. Mindenki művész aki görgeti magában a sziszifuszi lelket. És sohasem ér fel vele arra a hegyre. Mindenki művész aki különbözni akar. Mégis alázattal szolgál semmirekellő csörtetőket létlihegőket. És mindegyiknek fáj ha. Felnő. Mindenkinek valahogy így alakult sáros kézzel törött szívvel nyúl valami könyvhöz valami költeményhez. Valami szárnyhoz valami röghöz. Költő. Ó. Adj nekem hitet a széplelkemhez. Széphazámhoz. Szépanyámhoz és szépapámhoz. Ebben a széptelen világban mert csak a költő nem nő fel soha neki valahogy így. Alakult.

Radnóti-est előhang – (első tétel)

négerszív (a tajtékos égre)

Egy pillanatra megsajnáltam a szögesdrót-világot. A másik pillanatban megszántam vágy-barakjait a harmadikban mint két varjú hullott arcomra fél pár fél kéz. És egy gumicsizma. * A békétlenek. Többen vannak mindig. Légy velem sokszor békés. Ezért. És azt gondolom fajtalan az ember. Kár hogy ő ebből a fajtalanságot érti csak. (És ugye tudod a szójátékok mögött a súlyos valóság lapul és az – na az nem mindig csak játék.) – * De majd ha jönnek a repülők.

0

PDF Compressor Pro Előhangok Talán megtudod ki vagy. Utas utazó pilóta. Életművész civil vagy katona. Fentről látod-e majd azt a kis követ ott lesz-e a zsebedben egy londoni párizsi kávéházban üzletben. Mondod-e szépmagyarul szeretlek. Ki rontja mindig el. Minden magyar más országot választ virágom virágom hát én immár mit válasszak virágom. Virágom. – * Mert akkor jönnek az indiánok. Az apacsok. Az irokézek a cserokik a sziúk négerek sárgák és más fehérek. Erősek. Erősebbek legerősebbek. A razglednicák nyugatról jönnek. Nem a hegyek mögül szórványemlék anyaország. Elcsángósodó. * De majd ha újra megszületnek a varázslók. García Lorca. Radnóti. Petői. Széchenyi és a többiek. Nem tudhatom. A megoldást. Sokszor gondolkozom ezen és inkább valaki hűs tenyérbe hajtom fejem hogy újra vörös kisbogyók üljenek a szívre fel ledobálom magamról a halált a véget az elégiát – mint aszott vén megnyúzott vaddögöt mert megsajnálom és megszánom magam szögesdrót. Vágyaimat. * De csak azért is jönnek a repülők az indiánok a még meg nem születettek velem egy pásztor eklogát diktál a négerszív-ligetben és eltűnünk a tajtékos égben és holnap folytatunk újra mindent az eget a földet. A világot. Tovább. –

A magyar kultúra napi-előhang (második tétel)

eszembe jut – (a magyar kultúra napja mögé) –

Eszembe jut. – 1823. január 22. Cseke. A magyar nép zivataros százada. Századai. Kölcsey Ferenc. Hymnus. – * Eszembe jutnak. Olimpiák. Őrülten szurkolok – nem mindig kulturáltan – a mieinknek. Úszóinknak. Vízilabdázóinknak. Kajak-kenusainknak. Minden magyar sportolónak. Hogy halljam a magyar himnuszt. Hogy legmagasabban lássam a zászlót. A magyart. – Eszembe jutnak anyám könyvei. Szabó Magda Danaidák. Abigél. Dallos Sándor. A nap szerelmese. Aranyecset. Ember Judit Nagy Imre könyvei. Eszembe jutnak nagyanyám könyvei. Zsoltárjai. Eszembe jut nagyapám is és a Kossuth Rádió. És az egy lóerős szódás kocsi. Eszembe jutnak apám okfejtései a józan észről. Eszem-

03

PDF Compressor Pro

n agy z suka

be jutnak testvérem mesekönyvei. És eszembe jutnak tanítóim és a könyv illata. És persze Eötvös József és 1844. A magyar nyelv napja. 1848. a magyar forradalom és szabadságharc. Eszembe jut Széchenyi István. Nekem mindenről eszembe jut. Ő. Mindenről ami magyar. – – Eszembe jut Semmelweis Ignác az anyák megmentője. Eszembe jut hogy sárgaházba dugták. Eszembe jut az első kézmosás. Eszembe jutnak hideg napok. Don Kanyar. Segesvár. De persze eszembe jut István a király. Nándorfehérvár. Árpád. Károly Róbert Könyves Kálmán. Mátyás király. Eszembe jutnak táltosok varázslók. Esőtáncok. Rigmusok. Barlangok rajzai. Eszembe jut Az ember tragédiája. Egyiptomtól az űrig. Hogy mi történt. Mi történik. Mi történhet. Küzdj és bízva bízzál. Ez is eszembe jut. És Németh László is. Az Emberi színjáték. Boda Zoltán. – Eszembe jut a közélet. Ami ne szóljon bele a magyar kultúrába. Eszembe jut hogy az nem uniformizálható. Az feljebb való. Más. Szférákban mozog. Más az istene. Más a törvénye. Még ha magyar is. Más. – Mert. – Eszembe jut Ady Kosztolányi József Attila Babits Mihály. Németh László Pilinszky Weöres. Tormay Cécile. Szabó Dezső. Bartók. Liszt. Kodály. – Eszembe jut nem egyirányú. A magyar kultúra nem az. Mennyi ábránd. Menni akarat. Mennyi disputa. A magyar kultúra. És milyen diaszporikus. Nagy Gáspár a nemzeti. Petri György a liberális. Bari Károly a cigány. Radnóti Miklós a zsidó. Faludy György a nem csak nőket szerető. Együtt a magyar kultúra. – * Eszembe jut hogy. Tisztelem az öregeket. Hogy mindig köszönnöm kell. Üdvözölni a másik embert. Ahogy anya mondta. Nevelte. Tanította. Belém. Nekem. Eszembe jut a kenyér. A terített asztal. A templom a színház a kocsma az iskola. A környezetem védelme. Szóval annyi minden. Eszembe jut. Neked mi jut eszedbe. Róla. Hogy voltál tegnap és hogy vagy ma. Mit tudsz hozzátenni. Ehhez a magyar kultúrához. * Ja és az is eszembe jut. Az örök kérdés a már sokszor csépelt. Mi lesz. Száz év múlva. Potomság-e az idő. A humanoidoknak és a robotoknak lesz-e kultúrája. Lesz-e egyáltalán magyar. Lesz-e fehér ember. A nagy gőgjével. Lesz-e jó szatmári szilva. Lesz-e jó tokaji bor. Lesz-e manufaktúrája. Csepegtet-e az Isten jó nektárt nekünk. Vizet bort kenyeret. Eszembe jut. Lesz-e értelme. Eszembe jut. Vagyunk. Utódokkal és azok nélkül. Ősiségben. Hívjátok. Szólítsátok. Közénk. A iatalságot. Eszembe jut. –

04

PDF Compressor Pro Jenei Gyula versei Jenei gyula

A másik hiány mesélted: ültél apáddal a házatok előtt. sütött a nap. nem szóltatok egymáshoz, úgy beszélgettetek. ülhettem volna én is így az apámmal. ülhetnék így a gyerekeimmel. de vajon tényleg értjük, mit mond a másik hallgatása? * végigkutattam a lakást a papucsomért, pedig csak becsúszott az asztal alá, aminél ülni szoktam. mi lesz, ha valami fontosabbat nem találok? * az emlékezet, ízületben a porc, észrevétlenül, ám folyamatosan kopik. mígnem arra ocsúdunk: hirtelen megnő a fájás, amit a kopás okoz. végső soron a hiány. * én abban hiszek, hogy egyszer kihűl majd a nap. s ez valahogy megnyugtat.

0

PDF Compressor Pro

J enei g yula

Fagy látom közeli ismerőseimet, hozzátartozóimat, magamat. ahogy valami padon ülünk: egyszerre mindig csak egyvalaki. ősz van, jön a tél, a hideg. aztán mint egy elfeledett jégtömb, eldőlünk. fagyott arcunk a földön, a hóban. a szánk nyitva, s bőrszínünk a fagyás képzelt színeit mutatja. később tavasz lesz, kiolvadunk, s történik mindaz, ami ebből következhet – tavaly levélhullástól hóolvadásig igyeltem a járda mellett egy döglött macska előbb táguló, férgektől pulzáló, majd szétrobbanó tetemét. amíg csak a csont meg a bőr meg a szőr maradt. a végén már büdös sem volt. ez a micsoda meg pörög, kering és száguld egyre az értelmetlen tágulásban. s mindezt kívülről látom (ahogyan isten látná). de nem ijeszt. és szomorú sem vagyok. inkább megnyugtat ez az egész.

0

PDF Compressor Pro Jenei Gyula versei Rét lehetne tél: foltokban hó a fagyott földön, és a kertek alatt füstszag kúszna, amit annyira szeretnék. tavasz is lehetne: böjti szelekkel bátor. vagy ősz: esőfelhőkkel terhes depresszió. de inkább nyár legyen megint! szelíd nyár. vagy bármilyen évszakfüggetlen délután: a felhők kiés betakarnák a napot: na, jó, legyen mégis atlétatrikós nyár! a kertek alján gyalogút vezessen a sínek felé, a tilosba, amerre a gyerekbandával sem megyek, csak apámmal néha, eső utáni fülledt melegben gombát szedni nagy kosarakba a tehénlepények mellől, mert ott lesz a csordajárás is. vagy essen hó! de nem lassú, nagy pelyhekben, hanem daraként a durva szélben. korai, novemberi hóesés, amiből haza lehet rohanni a libasütés otthonos szagába, és nézni, ahogy a hatalmas öntöttvas lábosban készül a vacsora. legyen igazi tél! átázott bakancsban fázó lábbal, de sinkózni elgémberedésig, a zetornyom megfagyott pocsolyáját sarokvassal karcolni, aztán egy közhelyes tavaszon a meztelen föld nehéz szagát beszívni, ahol belvizes tócsák között zöldül a vetés, és a szél messzi vidékek lehetőségeit sodorja majd, s viszi tovább kíméletlenül. a gőzmozdony vontatta fapados vonatot később piros dieselszerelvény váltja, néha átutazunk vele a szomszéd településen élő nagyszüleimhez, s olykor másfelé is, de többnyire csak a hangját hallom a kertek alól, a nehéz, elnyújtott füttyszót, s ha arról jár a szél, odahozza a kattogó kerekek hangját is, és a gombászó réten körbeforognak az évszakok. az idő mégis egy irányba halad. s legfeljebb visszanéz, aki valameddig együtt megy vele.

0

PDF Compressor Pro

á cs z olTán

ács zolTán

Őszi stanzák derengésedbe öltözöm ma reggel, ahogy tapogatja már a házfalat, a nap repül rá csapdosó sereggel, még lármázza a vércsehangú nyarat, foszlanak a szárnyak együtt a levelekkel, színes álmokat szőve a fák alatt, mély ködökből nyalábol annyi emlék, e dús eszenciákkal együtt lélegezzék. Lélegzet öltöztess ruhádba engem, emelj emlékező illatodba újra! hadd suhogjon könnyen sétakedvem, megannyi pillanatom összefújja most e vad szél mellettem, de mozduljon a vers nélkülem inkább, a levelek ritmusát a kövezetre írják. A lépések szomjasan falják az utat, harsány ütemre testemen keresztül, szemem míg képek után kutat, karom hozzá kicsiket lendül, kitárják a felhők vásznukat, szelíden csókolva homlokomat, a tömbfalakkal lassan eggyé válnak, felemelik az avarból a tájat. Csak egy pillanatra még maradna itt a nyár vajúdó virágok köldökében, de a szél már suhintja karjait, táncra fogja egy pernyeölelésben, Ébredj elmém, suhogtasd szárnyaid! hisz eddig csak neszekkel beszéltem, de most könnyű vagyok, másé már a testem: szerteszállnak szavaim elfeledten.

08

PDF Compressor Pro Ács Zoltán versei Csupasz tenyérben Ne ferdítsd el az árvák igazát, kik látják a törékeny éjszakban is, van boltozat mi biztosabban áll, a sötétség eleven tornya fénybe magasodik. Mert fűszál a fény ujjak egy tenyérben áramló távolság belül, mint sebes folyó a csillagözönt téged választ kozmikus rendszerül. Mindenség vagyok? Nem hiszem csak árva. átlátszó testtel nézek a világra, és emberek repülnek a magas égen, fűszál vagyok a csupasz tenyérben. A barázdákat én nagyon ismerem, végig húzom a földön tenyerem, ég és porlik az ujjaim között a folyton emlékező jelen.

Hallgatag csodák Hogy kerültem e vég nélküli csöndbe, hol egyformán riasztanak a házak? Megölelem a kristálytiszta levegőt, és a virágzó ködöt a lágy rétek fölött. Itt lenn már semmi nincsen, a csodák ma hallgatagok, angyalok ritmusára ballagok, boglyás csillagokat rak fölém az Isten. Egy csillagszőrű kutya megy az utcán, követem, elvezet majd a tiszta éjbe, ahol vár rám, ki jó tudna lenni hozzám, magából nyújtva menedéket.

0

PDF Compressor Pro

F odor -N agy g ergő

Fodor-Nagy gergő

Akarom azt a világot szembe megyek a téllel, ia voltam, ellensége vagyok. Hóval takart, és én elolvasztottam. Fekete ereket törtem le az égről. Semmi nem elég igaz? Emésszük fel az embereket, támadjuk meg Istent. Hívjuk fel a legközelebbi kurvát, igyunk vele, döntse el, ki fagyosabb. Nem érzem a szemem. Nem érzem az időt, és hogy hol kezdődik a holnap. Akarom azt a világot, ahol vérrel keresztet festek a homlokokra. Ahol melegen eszik meg a szívem Hívjuk fel azt a kurvát, elszívom melegségét.

0

PDF Compressor Pro Kozák Klaudia verse kozák klaudia

Színház Üres nézőtér, ketten vagyunk színpadon. Óriási távolság. Homályos folt képe rajzolódik elém. Elindulunk. Ismeretlen mozgáskultúra és cipő. Egyet lépek előre, kettő a tánclépésed hátra. Lassú tempó. Hónapok. Vastag tussal húzott életvonal, látom. Közel vagy. Hallom suttogásod, gyors lélegzeted. Érintenélek. Nem lehet! Üvegfalba ütközöm a porond közepén. Hosszú színdarab. Játszol. Velem. Játszom. Engedem. Kalapács kezemben. Szilánkok szerteszét. Ujjbegyem vérzik. Fátyolos szemem. Határsértő vagy, megszeged a törvényt. Visszatérsz. Nem nézel hátra, visszaragasztod a széteső részt. Már tudom. Szürreális viaszcseppek alkotják lényed parányi atomját.



PDF Compressor Pro

c somós s zaBolcs

csomós szaBolcs

Mégis Lejárt szavatosságú emberek rég elvetélt eszmével házalnak, feldolgozatlanul reánk romlott a múlt. Zsebre dugott joggal fütyörészik a hatalmi szél, nádszál gerincű törpe nyírfa hajladozik, mást nem tanult. Vasorrú bába pesztrál jövendőt, penetráns szaga van a hazának. Bűzlik a besúgó had, akiket nemzett ez a meggyalázott, gyűlölt, utált, bemocskolt, lekurvázott, gyönyörű Mária ország, mégis összmagyar Nemzet.

Felsír a vers Felsír a vers, rosszat álmodik. Kibotorkál végre a fényre, nem gondol a múlt ezer évre, vaksi jelenben lopakodik. Konyha hideg kövön mezítláb, tolvajként saját otthonában leül e zűrzavaros mában, és magába nézve téged lát. Talán majd örökbe fogadom.



PDF Compressor Pro

Béres Tamás

Mézévek (részletek) 1948 ősz Bíborvörös fák között cikázott a délutáni napfény, s szikrázó ereket rajzolt a fűszálak közé a tompaháti erdőben, forró széllel érkezett a lomha ősz édes illata, s megtáncoltatta a fodrokat a mezőt kettészelő kis folyó tetején és halk suhogással kacérkodott Ilus kék szoknyájával. Megérintette a lábát, szép combjait és megborzolta haját. A lány hozzábújt egy vén akácfához és úgy leste jön-e már kedvese. Számolta a pillanatokat, mikor láthatja újra, azt, akiért úgy vágyik minden nap. Kíváncsian leste a távoli fákat, ha megmozdult egy árny, ha reccsent egy ág, ha felkavarta a messzi úton a port a szél, hátha kedvese jöttét jelzi, hátha nem várja hiába. Egy fél óra telt el s a távolban kocsi kerekének nyikorgása, lovak prüszkölése riasztotta fel gondolataiból. Szaladt fürkészni a távolt, ahol lassan kirajzolódott egy ócska szekér és egy szürke öreg ló, s a bakon ott ült Pista ünnepi feketében. Így találkozott titokban jó egy évig majd minden nap apám és anyám, míg nem bevallották a szüleiknek, hogy összeházasodnak. Apám szikár, magas, hosszú arcú, izmos féri, anyám törékeny alkatú, hosszú barna hajú, kerek arcú, mélybarna szemű lány volt. Anyám a legkisebb lány volt a családban, nagyapám úgy óvta, mintha porcelánból volna, csak akkor engedte el hazulról, ha nem volt más választás, vagy, ha nővérei közül legalább egyikük elkísérte. A randevúk is titokban folytak, nagyanyám, vagy a nagynénéim adtak alibit neki, s legalább közben ők is bemehettek a faluba, vagy a városba nézelődni, forgolódni a fériak körül. Apámnak három testvére volt, az első még gyermekkorában meghalt, erős láz vitte el, bátyja és öccse maradt, ragaszkodtak egymáshoz, legjobb barátok voltak. István sokat járt el otthonról, kovácstanuló volt, s így fel se tűnt a családnak, hogyha korábban elment, vagy később érkezett. Szinte némán állt meg az erdő szélén a szekér, István azon nyomban lepattant róla, Ilona némán állt, mintha kedvesét most pillantotta volna először. Szoknyáját és fehér blúzát fújta…, s hosszú haja is lebbent, szállt, ahogy játszott vele a szél. A iú közelebb lépett, majd egyre közelebb, s átölelte a lányt, úgy szorította mint a földet az ég, s csókolta, talán vége sem volt sosem.

3

PDF Compressor Pro

B éres T amás

– Hát hol járt eddig? – kérdezte a lány, kérdőre vonva a iút. S az megcirógatta az arcát, aki közben lehunyta a szemét. – Az intéző emberei jöttek apámhoz búzát számolni, nem tudtam hamarabb szabadulni, alig vártam a pillanatot. Jöjj, üljünk le ide a folyópartra, galambom! – azzal megragadta a lány kezét s magával húzta a part felé. Leültek. A lány a iú ölébe hajtotta a fejét, a iú hátradőlt s a mély kék eget nézték. Nézték perceken át. Nézték, mintha sose látták volna, pedig ismerték minden szegletét, minden felhőt az égen, bármilyen alakban is mutatkozott, tudták nekik formálja magát, ezernyi változata mind a szerelmet mintázta, hol egy szívet, hol egy csókot, hol szerelmes iatalokat. – Hanem mit csinálsz a hétvégén, virágom? – kérdezte István. – Mit tervez, mi jár a fejében? – nézett mélyen a szemébe a lány. – Bált rendez szombat este a gróf úr, meghívott engem is, azt mondta, hozhatok magammal egy szép jányt is. Rád gondoltam, ideje, hogy táncoljunk egyet, had’ forgassalak meg! A lány felpattant: – Apám nem fog elengedni! – Tudom, virágszálam! Tudom! Ideje, hogy beszéljek apád-urammal. Nem titkolhatjuk tovább a szerelemünket! Meg kell, hogy mondjuk neki, szüléd is segíthetne! Apádnak el kell fogadnia, hogy most már az enyém vagy, nem az ő kicsi lánya! – A tiedé? – Az enyém! – Te az enyém, én a tiéd? Mi? A lány szomorúan nézett maga elé. A iú mögé bújt, átkarolta és vigasztalta: – Tudod, lelkem, hogy nagyon szeretlek! Nem tudom elképzelni az életem nélküled. S apáddal is jóban vagyunk, meg fogja érteni, a nővéreidet is az ujjam köré csavartam, jó lesz ez így! – Jó lesz…, jó lesz! Te csak ne csavargasd a nővéreimet! – nézett a lány szendén a iúra. – Tudod, hogy értem, kedvelem a családod, s nem lehet semmi kifogásuk kettőnk ellen. S lassan feleségül szeretnélek kérni. A lány elpirult egy szempillantás alatt, vagy talán annyi sem kellett hozzá. – Feleségül? Azt mondta? Lánykérésnek szánta ezt kend? – Szeretném, ha hozzám jönnél, ha örökké együtt maradnánk. Míg világ a világ! – Mit nem mond! – kerekedett ki Ilona szeme. – Én is szeretném, tudja jól! – bújt hozzá kedveséhez, s örömében mély könnyek csöppentek István fekete gyapjú mellényére, s az úgy itta be azokat, mint száraz föld a nyári záport. S eközben a szél felerősödött, felkavarta a folyó menti port, a víz mélykékké változott, s megdörrent az ég, alighanem vihar készült, néztek fel az égre s szaladtak a kocsihoz, felugrottak rá, hogy a iú hazavigye a lányt, s még egyikőjük se tudta, hogy miként beszélnek majd Ilona apjával, s hétvégén táncolnak-e majd úgy, mint igaz szerelmesek, vállalva kézfogújukat mindenki előtt.

4

PDF Compressor Pro Mézévek (részletek) 1957 karácsony Egy féri lépett be a konyhába. Majd két társa követte. A család éppen vacsorázott, az aszalnál ülő harmincas nő maga elé meredt, előtte a levesben meglátta rémült tekintetét és izzadó homlokát. Megigazította a haját és ránézett a két gyerekre: – Zita, Feri! Majd később befejezitek! – szólt hozzájuk emelt hangon. – menjetek be a szobába, megyek én is, gyerünk! – De anya! – néztek rá a gyerekek, majd egymásra. – Menjetek! – mondta az anyjuk szelíden, de így még rémisztőbben hangzott. A iú és a lány szó nélkül bementek. Az apjuk meg se szólalt. Bámulta a három férit, fekete kalapban, fekete bőrkabátban, barna bakancsban ott álltak a lakásukban. Pedig azt hitte, már vége van. Sose lesz vége, sose lesz vége, gondolta magában. Megfogta a felesége kezét: – Teri! Kérlek, menj be a gyerekekhez! – sóhajtott nagyot. – Nem lesz semmi baj! A felesége kihúzta a kezét a férje keze alól és bement a szobába. A fériak kabátjáról csöpögött, folyt a víz. Kint zuhogott az eső, milyen karácsony az ilyen? Az elől álló kabátos szigorúan nézett az asztalnál ülőre, majd két társára nézett és bólintott. Az egyik egy pisztolyt vett elő a táskájából, odaadta emennek, az letette a konyhaasztalra. – Ez a magáé? – kérdezte az asztalnál ülőtől. – Mi ez? – Ez egy pisztoly, amint látja. A nyilvántartás szerint a maga szolgálati fegyvere. – Akkor minden bizonnyal az enyém. Mit számít? – Talán a családjának számít majd, ha gyilkosságokkal gyanúsítják! A féri az asztalnál felállt. A két hátul álló féri elindult volna, hogy lefogják. Az elől álló azonban megállította őket: – Erre semmi szükség! Csak nyugodtan, igaz Ferikém? – Mit akarnak tőlem? – Csak az igazságot! – Ha az igazságra lennének kíváncsiak, nem itt lennénk, hanem annál a mocskos Kovács elvtársnál bohóckodnának. – Őt ne keverjük bele, ő már tisztázta magát! Most maga van soron. – Könnyű tisztázása a dolgoknak, ha spiclivé válik az ember. Menjenek a picsába! Az elöl álló féri felkapta a pisztolyt az asztalról és a házigazda felé fordította. – Akár meg is ölhetném! Milyen szomorú történet lenne, ha ma este megölné a családját, aztán magával is végezne… – mosolyodott el a bőrkabátos. – Csúnya egy este lenne, nem igaz, Ferenc elvtárs? – Bassza meg! – köpött a bőrkabátos lábára a házigazda. A háttérben nyílt az ajtó. A iú volt az, aki a kiabálásra jött elő, s leselkedett az ajtóból. Az apja rá nézett, s mérgesen rákiabált: – Menj be, az Isten verje meg! Teri, vidd be a gyereket! Az anyja megragadta a iú karját és behúzta a szobába. A bőrkabátos a pisztollyal arcul vágta a házigazdát. Az térdre rogyott, a szájából folyt a vér.



PDF Compressor Pro

B éres T amás

– Kurva anyád! – köpött még egyet. – Fogjátok meg és vigyétek! – szólt a bőrkabátos segédeire. Azok megfogták és kivitték a szobából, ki a folyosóra, s az némán tűrte, összeszorítva a fogait. – Feri! – kiáltott utána a felesége. – Feri! Ne vigyék el, nem csinált semmit! – Nem lesz semmi baj! – szólt vissza, nyögve az apa. – Holnap reggel itt leszek, vigyázz a gyerekekre! – Feri! – mondta suttogva az asszony, s nézte, ahogy bezáródik a bejárati ajtó előtte, nekidőlt a konyha ajtófélfájának és nézett maga elé. – Anya! – szólt ki a kislány a szobából. – Félünk! Anya! – kiáltották. – Máris megyek, nem lesz semmi baj, máris megyek – mondta és odalépett a konyhaablakhoz. Elhúzta a függönyt és nézte, ahogy a két bőrkabátos belöki a férjét egy fekete kocsiba. A férje felnézett és látta a felesége könnyező arcát, a lakásból áradó meleg fényt, szájában még ott volt a húsleves íze, ami már vérével keveredett. Érezte a fekete kabátos fériak ázott kabátjának mély, keserű szagát, a szomorúság bűze volt. S hallgatta, ahogy bőszülten kopog az eső a kocsi tetején, majd megindult vele a jármű a szombathelyi utcán. Gondolataival máshol járt: látta felesége tekintetét, érezte gyerekei ölelését, látta lánya ragyogó szemeit és iára gondolt, amikor először látta meg a szülőszobán. Mennyire más volt még akkor a világ, gondolta, csak a szerelem és a család, nem volt vér és halál, kurva tankok és gyilkolás, kiabálás és rettegés. A karácsony is más volt, gondolta, miközben az egyik féri pisztolya oldalába mélyedt.

1956 tavasz Apám nehezen viselte az utóbbi hónapokat, minden héten be akarták léptetni a pártba, de mindig sikerült leráznia Pásztor elvtársat avval, hogy megpatkolta a lovát ingyen. A szarba se lép bele az ember, ha érzi a bűzt, mondta anyámnak, aki ezért mindig csendre intette: „A gyerek miatt legalább ne beszélj ilyeneket, az isten áldjon meg, Pista!”. Húsvét vasárnapja volt mézédes illatot árasztottak a meggyfák a sorházak előtt, és fehér csipkeruhába öltöztették a kanyargós faluszéli utcácskát, ami nem is volt igazi utca, inkább sűrűn ide-oda épített cselédlakások sora volt. A hátsókertben már kibújtak az első hóvirágok és nárciszok, illatukat mélyen beitták a kiteregetett ruhák, a nap erősödő sugarai szinte égették Apám arcát, aki kiült egy lócára pipázni, így indult a reggel. – Ne füstöld össze a tiszta ruhát! Megérezni rajtad a pipa illatát, a templomban mit szól majd anyuka? Azt hiszi, nem mosok rád, tisztát! – szólt ki anyám a sparhet mellől, ahol már főtt a vasárnapi húsleves és készült a csirkepörkölt. – Dehogy hiszi, tudja az, hogy jó helyem van melletted! Ugyan Ilus, ne beszélj zöldségeket, inkább tedd a levesbe! – kacsintott be az ajtón. Anyám összehúzta szemöldökét és apám felé dobta a konyharuhát, az volt kéznél, de nem talált. Apám felállt a lócáról és felvette, majd anyám kezébe adta, s arcára csókot nyomott. Majd benézett a szobába: – Pista alszik? Mit szól a tisztelendő, hogy elalussza a misét? Fene a jó dolgát!



PDF Compressor Pro Mézévek (részletek) – Eriggy ki, még felébreszted! – tessékelte ki anyám. – Kifelé azzal a füstölővel, még összehamuzod a házat! Apám visszaült a lócára és igyelte a szomszédokat, ahogy jönnek mennek, ki gyalog, ki biciklivel, ki kocsmába, ki kocsmából, ki jó kedvvel, mosolyogva, ki mogorván, csak biccentve köszönés helyett. S igyelte a méheket, ahogy szállnak virágról-virágra, fáról-fára virágport gyűjtve, mit sem sejtve arról, hogy ünnep van ma, s csak ösztönben megélve, hogy miért fordul úgy a világ, ahogy fordul, mi vezérli az embereket, hogy szeressék egymást, vagy egymás ellen forduljanak. De csak egy számít – tudta – s azért az egyért bármit megtenne: a családját senki sem bánthatja, a feleségénél és iainál semmi sem lehet fontosabb. A templomban minden sor megtelt emberekkel. Emberek és asszonyok ünnepi feketébe öltöztek, a gyerekek, kisebbek és nagyobbak a szüleikkel és fent a kórusban ültek és várták a tisztelendő urat, hogy megkezdje beszédét. Halk moraj zúgta be a templomot. Mindenkinek meg volt a helye, korának és rangjának megfelelően. Pista és Ilona a gyerekekkel a hetedik padsor közepén ült le, a iúk izegtek-mozogtak, apjuknak kellett többször rájuk szólni, hogy ne piszkálják egymást. Volt, aki hangosan beszélt, halk nevetés és távoli suttogások töltötték be a teret. A színes ablakokon beszűrődő napfény sűrű párafelhőt húzott a dohos falak közé, s mély akácillat szállt a korhadt padsorok és tömzsi oszlopok között. Becsapódott a nagy templomkapu, csönd lett. Mindenki a zaj forrása felé nézett. Két fekete ruhás alak állt a bejáratnál. Végigmentek a templomon, a sorok közötti hosszú folyosón, egyenesen az oltár felé. Hallani lehetett, ahogy a léptük nyomán recsegtek a koros, korhadt hajópadló, ahogy nyikorgott a két féri fekete bőrcipője. Az emberek néma csendben igyelték a két férit, ahogy megállnak az oltár előtt és az ott álló ministránsiúhoz léptek: – Hol az atya? A iú a fejét rázta. – Hol az atya, mondd meg! – szólalt meg a másik feketeruhás is. A iú az emberekre nézett, s látta rémült tekinteteket, majd az oltár mögötti ajtóra mutatott. A két féri az ajtó felé indult, s kopogás nélkül nyitottak be, az egyik visszanézett és a tömeg felé fordult: – Ma elmarad a mise. Menjenek haza! – s becsapta maga mögött az ajtót.



PDF Compressor Pro in memoriam

n. szaBó JózseF

Megemlékezés Futaky Istvánról 2013. január 21-én hunyt el Futaky István nyelvész, a világhírű göttingeni Georg August Egyetem magyar származású professzora. Futaky professzor megyénkben, Nyírcsaholyban született 1926. május 12-én. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek igen viszontagságos sors jutott a kommunista hatalomátvétel miatt. 1944–1952 között munkásként dolgozott, majd 19-ben beiratkozott a Budapesti Hittudományi Főiskolára. Mivel egyre elviselhetetlenebb lett számára a Rákosirendszer, ezért Nyugatra próbált emigrálni. Az emigráció sikertelenül végződött; tiltott határátlépés kísérletéért 1953-ban börtönbe zárták, majd munkatáborba került. Az 1956-os forradalom szabadította ki rabságából. 1957-ben Ausztriába menekült, ahonnan útja a Göttingeni Egyetemre vezetett. Itt a nemzetközi hírű professzornál, Farkas Gyulánál finnugor nyelvészetet, germanisztikát és néprajzot tanult. 1963-ban már megszerezte bölcsészdoktori fokozatát, rá tíz évre, 1973-ben pedig habilitált. 1974-ben az egyetem kinevezte docensnek, 1977-ben pedig professzor lett. 1980-tól 1991-ig tanszékvezető egyetemi tanárként irányította a Finnugor Intézetet. Kapcsolata azonban mindvégig megmarad Magyarországgal és az egyetemes magyar tudományos élettel. Alapító és VB-tagja a Nemzetközi Magyar Filológia Társaságnak. Futaky tanár úr oktatói-tudományos pályája a Georg August Egyetemhez kötődik. A Finnugor Szeminárium tanáraként és kutatóként az osztják nyelvi problémák mellett tudomány-, kapcsolattörténeti és irodalomtudományi kérdések is foglalkoztatták. Alapító szerkesztője a innugrisztika egyik komplex szemléletű, nemzetközi szerzőgárdával működő szakfolyóiratának, a Finnisch-Ugrische Mitteilungennek (1976). Publikációinak száma kb. százötven.

8

PDF Compressor Pro Megemlékezés Futaky Istvánról Futaky professzor a nemzetközi tudományos élet elismert és megbecsült tagjaként rendszeresen szerepelt a világkongresszusokon. Szakmai barátságunk is ide kötődik. Konferencia előadásai rám is nagy hatást gyakoroltak. Az egyetemes és a magyar tudományosságot gazdagító monográiái – Die Beziehungen der Georg-August Universität zu Ungarn und Siebenbürgen zur Zeit der Aufklärung und beginnen der Reformzeit (Göttingen, 1991), magyarul: A Göttingeni Georg-August Egyetem magyarországi és erdélyi kapcsolatai a felvilágosodás idején és a reformkor kezdetén (Budapest, 2007) – elolvasása után, mint tudománytörténész és kultúrdiplomáciai kutató, művelődéstörténeti értékük miatt fontosnak tartottam, hogy német és magyar nyelvű recenziót készítsek ezen könyvekről. A Tanár úr tudományos munkássága az utolsó évektől eltekintve mindvégig töretlen volt. Miután a politikai viszonyok lehetővé tették számára, mind tudományos, mind személyes kapcsolatai újból kiépültek Magyarországgal, illetve a megyével. Öccsével, a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle egykori szerkesztőjével, Futaky Lászlóval is rendszeresen találkozott. Futaky Istvánt Nyíregyháza város és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azon nagyjai között tartja számon, akik innen származnak s a szülőföld jó hírét gazdagították. Magyarország azzal is nagyra becsülte tudományos érdemeit, hogy Pro Cultura Hungarica, valamint a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki.



PDF Compressor Pro Szemle

Parasztvezér a történelemben Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig A kétszeri, erőszaktól sem mentes téeszszervezés megtizedelte ugyan a parasztságot, ám legerősebben mégis a megélhetési kényszer bomlasztotta fel ezt a társadalmi réteget. Különösen a munkaegységes rendszer idején, amikor a dolgozó tagnak fogalma sem lehetett, hogy mennyit ér majd munkája a zárszámadás idején. Addig semmit sem kapott. Mit tehetett? Ment oda, ahol izetést adtak. Havonta. Az iparvárosokba, bányákba. Akiben pislákolt csöppnyi spiritusz, az mozdult. A maradék? Akiket sokan nemzetfenntartó populációnak tartottak? Az bizony nem bírt elolvasni egy munkautasítást, vagy ha mégis, akkor nem értette meg. Velük indulhattak a téeszek. A korszerű mezőgazdaságról szőtt álmokat el lehetett felejteni. A maradvány parasztság mégis őstehetségek sorát hozta helyzetbe a megyénkben is. Ilyennek láttam Huszka Imrét Balsán, Virtics Ferencet Nyírtasson, Simon Pétert Csengerben. Valahogy mindegyikük szembe került a helyi hatalommal. Csak a simulékony tehetségteleneknek volt könnyű életük. Ilyen őstehetségnek, méghozzá elementáris őstehetségnek tartom Szabó Istvánt is. Paraszti származású. Huszonnyolc évesen, hat elemivel és elnökképzővel 1952 szeptemberében lett

0

a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke. Huszonnyolc évesen. 1952-ben? Igen. Sistergős időpont. A politikai vezetés ez idő tájt a szovjet kolhozutánzatokban látta a mezőgazdaságunk jövőjét, és ahelyett, hogy segítette volna – beruházásokkal, könnyítésekkel, támogatásokkal – a még össze sem szokott közös gazdaságokat, inkább növelte a terheiket. Például rájuk éppen úgy nehezedett a beszolgáltatás nyomása, mint minden más gazdálkodóra.

PDF Compressor Pro Szemle (Beszolgáltatás: a terményekből előírták, mennyit kell a gazdálkodónak az állam számára értékesíteni – általában roppant alacsony áron. Fillérekért. A levágott disznó után mindenkinek – tehát nemcsak a parasztoknak –, zsírt kellett beszolgáltatni. Az ország zsírhiányban szenvedett, márpedig a kemény munkához kellett az energia.) Ez a rendszer sok mindenre alkalmasnak bizonyult, kivéve egy körülményt: ellátást erre alapozni nem lehetett. Budapest ebben az évben javában éhezett. Máskor is, de ekkor különösen. Hiába a jegyrendszer! A falusiaknak azonban meg kellett valahogy oldani a saját élelmezésüket. Ott aztán legföljebb a kenyeret kaphatott a boltban, jegyre, persze, más ellátásról szó sem lehetett. Alig volt két hónapja elnök Szabó, amikor a tagok panaszkodtak: nem tudják mivel tömni a kacsákat, mert nincs kukorica. Márpedig a sovány kacsának nincs zsírja. Az újdonsült elnök kiosztatott munkaegységenként fél kiló kukoricát, így megoldódott a kacsatömés gondja. Csak a Szabó Istváné nem. Elővették közellátás veszélyeztetése bűntette miatt, és az ügyészség vádiratot nyújtott be. Példát akartak statuálni. Szabóra s mellette egy másik téeszelnökre is bírósági tárgyalás várt. (Tudható, hogy a Szovjetunióban ekkoriban hasonló vétkekért a kolhozelnököket főbe lőtték.) Szabó bement a begyűjtési miniszterhez, aki kimentette őket a bajból. Ki volt ő? Nagy Imre. Kádár János csöppet sem értett a mezőgazdasághoz, azt azonban észrevette, hogy a lakosság akkor tud jóllakni, ha a paraszt sem éhezik. Hogyan? Létezik ilyen? Ehhez jól jött a nádudvari modell, a részesművelés, és a hozzá csatlakozó bérezés. Szabó István ekkor

lett országosan ismert. Két fontos gondolata ez időben alakult ki: gyarapítani a közös gazdaságot, és védeni a tagok érdekeit. A Vörös Csillag egyre sikeresebb lett, Szabó pedig kitüntetéseket kapott. Két tudós emberre is hallgatott. Erdei Ferencre, aki megalapított egy máig fontos és a kérdésekre választ adni képes intézetet, az agrárkutatót. Egyik vektora lett ez a későbbi föllendülésnek a mezőgazdaságunkban. Amúgy Erdei már csak tag volt az Elnöki Tanácsban, politikai hatalom nélkül. A másik Fehér Lajos, a szeghalmi születésű latin-történelem tanár, aki viszont kormányzati tényező is lett. Válaszolni kellett, hogy milyen utat kövessen az agrárvilág. A gondolkodók mindent szerettek volna, csak kolhozokat nem. Azoktól iszonyodott a magyar. Mintát azonban nem találhattak. A nyugati szövetkezetek – főként a dánok – nem közös munkaszervezetre épültek. Igazából tanácstalanság uralta a jövőképet, a tudósokét is, és azokét is, akiknek nem volt idegen a parasztember. A sikeres jövőt olyan paraszti gondolkodók formálták, amilyen Szabó István. Át kellett látni, mire van szüksége a téeszek tagságának ahhoz, hogy ne kényszerből dolgozzon. A legelső: a megélhetés reménye. A második a gyarapodásé. A harmadik, hogy értelmet lásson a munkájában. Az első hullám fényesen sikerült. Nádudvar repesett, fejlődött, gyarapodott, a tagjai megtalálták a számításukat. Az elnöküket azonban kegyetlen módon szembesítette a nemzetközi valóság a helyi sikerekkel: „Le vagyunk maradva!” – összegezte keserűen. És megkezdődött a kiút keresése. Ugyanilyen trauma érhette Bábolnán Burgert Róbertet és csapatát



PDF Compressor Pro is, mert ők 1970-re kidolgozták a kukoricatermelés sajátos rendszerét, amelyben a maximális termelékenység hihetetlen teljesítményekkel, hozamokkal párosult. Amerikai gépekkel, ottani anyagokkal – ám magyar gazdászok remek elgondolásaival. Ehhez persze kellett valutakeret, amelyet Szabó István Nádudvar részére kért – és meg is kapott –, Fehér Lajos segítségével. A nádudvari szakemberek sem voltak alábbvalók, és terveik nyomán megalakult egy máig példás hálózat, a Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, vagyis a KITE. A legkorszerűbben termelő rendszer volt mindkettő. Bábolna főleg az állami gazdaságok körében tevékenykedett, a KITE hálózatába a téeszek jelentkeztek sorban, rendszerint túl sokan. Az országot a két rendszer elöntötte kukoricával, olyannyira, hogy a tetemes export mellett (a valutát vissza kellett izetni) soha nem látott virágzó sertéshizlalást indukált. És persze hatalmas barominevelést. Világszínvonalú mezőgazdaságot létrehozni, ám a benne dolgozók érdekeit is képviselni – ez volt a nádudvari elmélet. Azokkal, akik rendelkezésre állanak. És ez terjedt az országban. Nem véletlenül. „Munkatársaim sokszor hallották tőlem: modern technológia nélkül nincs modern mezőgazdaság, viszont a modern technikát és módszereket csak magasan képzett szakemberek képesek működtetni, illetve alkalmazni. Vagyis az emberi tudás, sőt ki merem mondani, az emberi minőség mindennél fontosabb” (Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig – 146. oldal). Ehhez képest mostanság a nagyjából 170 ezer uniós támogatást kapó egyéni gazdánknak mintegy 6–7 százaléka képzett valamilyen szinten. Mindössze!



Szemle

Az emberi minőséget pedig vagyonban mérik. Miért volt sikeres Szabó István? Mert megértette és alkalmaztatta a gazdálkodás korszerű elemeit? Azért is. Van azonban életútjának egy politikai vonulata: felfogta az ország irányításának rezdüléseit. Mentorai közül Erdei Ferenc 1971-ben meghalt, Fehér Lajos pedig három év múlva kikerült a hatalomból. Addigra azonban a nádudvari elnök már volt valaki, például a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának (TOT) elnöke. És a TOT nélkül nem lehetett a téeszekről dönteni. Tüneményes eredményeik egyike a paraszti nyugdíjak ügyének rendezése lett. Már a hatvanas években született döntés e nyugdíjakról, azonban ezt még a módosítás után sem lehetett használhatónak tekinteni. A hetvenes években a TOT foglalkozott vele, s lett egy olyan paraszti nyugdíjrendszer, amely képes volt gondoskodni a munkából kieső öregekről. (Micsoda?! Paraszti nyugdíjrendszer? Hát igen. Azelőtt álmodozni sem lehetett róla. Most megint nem. A következő évtizedekben 8–900 ezer, főként falun lakó polgártársunk marad nyugdíj nélkül. Évente százezret meghaladó számban utasítják el a kérelmeket, mert nincs meg a minimális szolgálati év.) A KITE léte és munkája meghatározónak bizonyult a téeszek javarészében. Új stílust, újfajta gazdálkodást, sőt újfajta gondolkodást képviselt, és ez hatalmas húzóerőt jelentett. Az évek során az 1500 téesz negyven százaléka működött magas színvonalon, a többiek közepesen, vagy kifejezetten gyöngén. Sem a vezetésük, sem a tagságuk nem volt többre képes. Ám az országnak ennyi is sokat ért, és Kádár megbecsülte

PDF Compressor Pro Szemle az újmódi parasztvezéreket, Szabót és Burgertet. Olykor meg is védte őket a támadó balosoktól, habár a sorozatos agrárelvonások önmagukban is egyre súlyosabbá tették a falusi helyzetet. A rendszerváltozáskor Szabó István lemondott tisztségeiről, és ma már – 88 évesen! – csak a KITE felügyelő bizottságában dolgozik. Miért vonult vissza? Azt bizonyosan érzékelte, hogy nem az ő világa következik, nem a közös és az egyéni gyarapodásé, s nem a modernizációé. Együttesen. Ám az is elképzelhetetlen, hogy ő, a komoly szavú és a korszerűséget értő s képviselő ember, akárcsak szóba is álljon a demagóg kisgazdákkal, meg a populista handabandázókkal. * Az életút avatott kézre várt. A könyv elkészüléséhez a kiváló történész, Romsics Ignác akadémikus kezdeményezése és munkája kellett. Kilenc hosszú beszélgetés alapján, precíz lábjegyzetekkel, igen szép kivitelben, remek

fotókkal adta ki az Osiris a KITE támogatásával. Romsics Ignác így összegez az Utószóban: „Abban, hogy a Szabó István által elmondottak az utóbbi fél évszázad magyar történelmének fontos forrásai, biztos vagyok. Abban, hogy ki hogyan ítéli meg döntéseit és politikai állásfoglalásait, viszont korántsem. Bizonyosan lesznek, akik a Kádár-korszak más vezetőihez hasonlóan olyan kollaboránsnak minősítik, akinek még az emlékétől is meg kellene szabadulnunk. Mások valószínűleg méltányolni fogják azokat az »ahogy lehet« elvéből kiinduló tetteit és eredményeit, amelyekkel sohasem a maga, hanem mindig a szűkebb és tágabb közösség érdekeit kívánta szolgálni. Nem tagadom, magam is az utóbbiak közé tartozom.” Kun iStVán Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig. Szerkesztette és sajtó alá rendezte Romsics Ignác. Budapest, 2012. Osiris Kiadó, 208 p.

Csomós Szabolcs Virrasztok jövendőt című verseskötetéről *

Amikor 29 évesen megjelent első verseskötetem, sok kritikus „megkésett pályakezdésemről” beszélt; Csomós Szabolcs első verseskötetét 57 évesen adta közre, én ezt mégsem érezném önmagában késeinek, hiszen németországi és magyarországi tapasztalataim is azt mutatják, hogy manapság egyre kevésbé megy ritkaságszámba, ha egy tanár, hivatalnok vagy épp egy mérnök szakmai

karrierjének egy pontján túljutva, túl 40., 50. életévén kezdi csak szükségét érezni a művészi megnyilvánulásnak, élete kiteljesítésének. Akadnak köztük persze szép számmal, akik megrekednek az amatőrök szintjén, ahogyan természetesen a iatalabbak között is, de Csomós Szabolcs Virrasztok jövendőt című kötete máris jóval efölé, valódi művészi dimenziókba emelkedik.

* Elhangzott 2013. február 27-én a nagykállói Ratkó József Városi Könyvtár könyvbemutató rendezvényén.

3

PDF Compressor Pro Csomós Szabolcs könyve egyszerre tipikus és atipikus első kötet. Nem tipikus, hiszen, mint már említettem, nem huszonéves már a szerző, mikor megjelenik könyve, ahogyan az az elsőkötetes szerzők többségénél általános. Nem tipikus, hiszen olyan létösszegző, számadó verseket is tartalmaz, mint amilyet csak érettebb költők szoktak írni, több kötettel maguk mögött, pályájuk csúcsán, vagy azon is túl, mint a Csomós által is többször megidézett József Attila; nem véletlen, hogy épp ettől a klasszikusunktól idéz többször. Nem tipikus első kötetté teszi a könyvet tudatos szerkesztettsége, kidolgozottsága, lekerekítettsége, gondolati és képi telítettsége, gazdag formakultúrája – ez utóbbira példa a mesterségbeli tudást hangsúlyozó szonettkoszorúja, de jellemzőek rá a keresztrímek, ölelkező rímek, félrímek is. A könyv ugyanakkor tipikus első kötet is egyben, hiszen a szerző helyenként még keresi saját hangját, helyenként kissé egyenetlen rím és ritmus. Több ponton felismerhető még, hogyan vezették kezét példaképei, elődei, a már említett József Attila mellett Ratkó József és Utassy József is, akik előtt kellő önrelexióval és tudatossággal hommage-versekben rója le tiszteletét. Még Genius loci című versének gyermekkora iránt megnyilvánuló nosztalgiájában, édes-bús hangjában is az elsőkötetest látom, hiszen ez a hang, ez a motívum rokon sok, napjainkban indult huszonéves költőével. Csomós Szabolcs hagyománytisztelő és a hagyományos erkölcsi és esztétikai értékek mellett elkötelezett költő. Nemcsak előképei, Ratkó, Utassy és József Attila előtt lerótt tisztelete mutatja ezt, s ahogyan erkölcsi és esztétikai világnézete formálja verseit, hanem szokatlan

4

Szemle

gesztusa is, ahogyan megjelöli kötete megjelenésének időpontját a könyv elején: ez pontosan édesapja születésének századik évfordulójára esik. Pogány ima című versében Ratkó halottkultuszát idézi arctalan ősei után kutatva, neki is megvannak a maga „törvénytelen halottjai” pl. a Ne jósoljak című versben, miközben máshol a születés csodáját ünnepli: „Kozmikus csoda a csíra, / sorsa is már meg van írva / titokban, Isten tenyerén” (Lilla Borbála). A szerző patriotizmusa és lokálpatriotizmusa számos versében megnyilvánul: „Hazavár, ha más meggyaláz; / Nagykálló és Gyöngyöshalász” – írja a Hazavárban szülőfalujáról és jelenlegi lakóhelyéről. A cím nem csak igeként olvasható, főnévként ötletes szójáték a Haza és a vár szavakból képzett alkalmi szóösszetétel, mely jelzi a hazának az egyént óvó funkcióját. Megkapóak tájleírásai is, mind a természeti, mind a városi képekben; előbbire példaként az Aratás vagy a Tavasz című verseit hozhatjuk,

PDF Compressor Pro Szemle az utóbbira a Vihart. Ezek a versek hol a maguk tiszta tárgyiasságával fognak meg, hol metaforikus tartalmukkal. Legérdekesebbek mégis talán a sejtelmes, nehezen megragadható hangulatokat elénk táró, impresszionisztikus versei mint A közöny 1. és 2. része. Lokálpatriotizmusa, azonosulása lakóhelyének hagyományával Kállai Kettős című versében nyilvánul meg leginkább, melyben a Kállai Kettős tánc keletkezéstörténete összefonódik saját személyes sorsával: „Régmúlt szól a mában, táncolok pengéken, / kifent kaszaélen, Isten tömlöcében” – írja, s: „rakosgatom lábam teljes vérben állva, / szerelembe esve, rosszat jóra váltva.” „Régmúlt szól a mában” – vagyis a hagyománynak mindenkor üzenete van a jelen, illetve az egyén számára, alakítja, formálja is a mát, a személyes sorsot. Csomós Szabolcs mélyen vallásos költő. Kötete nyitóverse, az Apám című, amely a könyv négy versciklusa elé helyezve áll, keresztet formázó képvers. Keresztúti koszorú című szonettkoszorúján, vagyis a szigorú szabályok szerint felépülő, 14 szonettből és egy mesterszonettből álló versén végigvonul az azonosulás a krisztusi sorssal. Más versei megtéréstörténetet, saját profán passióját mesélik el, pl. a Játék a korommal című. Nem idegen tőle a leheletinom erotika sem, amit Tavasz című verse példáz, ugyanakkor, akárcsak Pilinszkynél, sokszor nem könnyű szétszálazni nála sem szerelmes és istenes verseket: „Muszáj beléd kapaszkodnom, / mert elmerülök magamba. / Minden egyed egyedüllét, / vonszolódik ki a partra.” (A tengert őrzöm) A keresztény vallás jegyében született versekben az „egy Isten három személyben” tételéhez nosztalgia társul a világ ősi

egysége iránt, amiben még egy egységbe forrt minden élő és élettelen dolog. Álljon itt erre példaként még két idézet. Az egyik a Keresztúti koszorúból: „Szeretnék már lenni általad nálam, / Ahogy egy voltunk a teremtés előtt, // Ülhetnénk együtt egy csendes délelőtt;”. A másik a Harmadnap című versből, mely címével utal Pilinszky, egy másik katolikus költő Harmadnapon című versére is: „Lennék újszülöttben emlék. / Szerves lét előtti nem lét. / Ha lehetne, Te lehetnék”. A keleti vallások és ilozóiák, mint a bráhmánizmus és a buddhizmus szelleme is jelen van ezekben a versekben. A hagyományhoz, a hagyományos értékekhez való kötődése, vallásossága, patriotizmusa és lokálpatriotizmusa, valamint a megidézett példaképek ellenére sem zárhatjuk be Csomós Szabolcs kötetét a nép-nemzeti költészet megszokott skatulyájába, bár kétségtelenül sok vonása van a kötetnek, ami miatt a nép-nemzeti irányhoz is tartozik. De gyakran él a posztmodern eszközeivel is, például intertextuális utalásokkal, legtöbbször József Attila sorait építve szervesen költeményeibe, Szóból lettem… című versére pedig jellemző a posztmodern nyelvtudatosság, máshol nyelvjátékokat is találunk, a Játék a korommal cím maga is nyelvjáték, akárcsak a már említett Hazavár. Csodaszarvas című költeményében pedig a test modern megjelenítését találjuk: „Vágóhídon a vér és a bélsár”. Volt már szó önrelexióiról, s képi valamint eszmei háttere is túlmutat a skatulyán, igaz, ezt nem egy költő esetében elmondták már, akit ebbe a költészeti kategóriába soroltak mások, de éppen ezért szükséges rámutatni ebben az esetben is.



PDF Compressor Pro A kötet esztétikai színvonalát Nyisztor Ákos graikái tovább emelik. Mint tudjuk, a latin közmondás, melyet sokan úgy ismernek csak, hogy „Halottakról jót vagy semmit”, eredetileg így hangzott: „Halottakról jól vagy semmit”. Csomós Szabolcs ennek mintájára így sűríti egyetlen sorba ars poeticáját: „Ha szólhatok, hát jól szóljak”. Szeretné még

Szemle

„Testmeleggé tenni a szót”. Elmondhatjuk, hogy ezt az ambícióját siker koronázta, s így érdeklődéssel és bizalommal várhatunk tőle újabb verseket, újabb kötetet. MogyoróSi láSzló cSoMóS SzAbolcS: Virrasztok jövendőt. Versek. [Nagykálló], 2012, Szerző, 85 p.

Család és történelem Bodnár István új kötetéről Bodnár István évtizedek óta jelen van régiónk irodalmi életében, köteteinek száma a harmincat közelíti. Írt honi és külföldi úti élményeiről, irodalmi hagyományainkról, családja múltjáról, a nyírségi, beregi tájak természeti csodáiról, a Nyíregyházán élő és ide látogató művészekről, tudósokról, újságírókról. Gyermekverskötetei, állattörténetei tanúsága szerint nem felejtkezett el az olvasók legifjabb nemzedékéről sem. Prózai elbeszéléseit, úti jegyzeteit líraiság hatja át s szelíd humor. Ezek a karakteres jegyei Megsárgult fotográiák című legújabb kötetének is. A könyv portrékból, korabeli dokumentum- és naplórészletekből, családi elbeszélésekből, valamint önéletrajzi részletekből összeálló családtörténet, mely a XX. század elejétől, a dédapák korától kezdve kíséri igyelemmel az elődök életútját. A mindkét ágon felvidéki eredetű család históriája tipikus XX. századi magyar szenvedéstörténet. Az első világháborúban elesett iukat gyászoló anyai nagyszülők Trianon után kénytelenek elhagyni az újonnan létrejött 

Csehszlovákiát, s egy ideig vagonlakók lesznek Sátoraljaújhelyen (a dédapa még jómódú állomásfőnök volt Kassán). A katolikus pappá lett egyik nagybácsit később halálra verik a diktatúra rendőrei. A történelem az apai felmenőket sem

PDF Compressor Pro Szemle kíméli, háborús rokkant és hadifogságot szenvedett nagybácsik, gyerekeikkel magukra maradt asszonyok tekintenek ránk a lapokról. A könyv második fele a közelebbi múlt, az 1950-es és 1960-as évek családi krónikája. A szerző édesapja görög katolikus papként szolgált Kisvárdán, majd Tokajban. Családja tisztes szegénységben, politikai-ideológiai ellenszélben élte meg a kommunista rendszer legsötétebb éveit. (Értékes, megdöbbentő részlete az emlékiratnak a kárpátaljai görög katolikus papok üldöztetését elbeszélő Vendégek illegalitásban című kis fejezet.) Bármilyen nehézségről, szenvedésről szól is Bodnár István, hangját soha nem emeli fel, távol áll tőle a harag vagy a gyűlölet. Gyerekkorát, családjuk életét a félelmek, a nélkülözések ellenére boldognak láttatja. A rendszer kiszolgálóiról sokszor beszél ironikusan, nemegyszer önmaguk karikatúrájaként jeleníti meg őket. Íme egy részlet, mely az ’50-es évek világát idézi: „Egy alkalommal apám az utcán K. Bélával találkozott, aki ragyogó arccal jött ki a községi tanács rendkívüli üléséről. – Miről volt szó azon a gyűlésen, druszám? – kérdezte apám. – A tervteljesítésről. Arról, hogy Hornyák József dolgozó kisparaszt 200 százalékra, Sándor József dolgozó kis-

paraszt pedig 300 százalékos felajánlását kenyérgabona-termelésben 600 százalékra teljesítette. – Itt egy kis hatásszünetet tartott, majd gesztikulálva folytatta: – Ezek az egyszerű emberek halálos csapásokat mérnek a háborús uszító imperialistákra. Minden pörölycsapás, minden szem beszolgáltatott gabona egy-egy súlyos csapás az imperialistákra…” Az emlékező fejezeteket sokszor színesíti a szerző klasszikusainktól vett idézetekkel, saját verssel. A tényfeltáró szándék, a korabeli jelentések, sajtótermékek idézése s a személyesség, az élményszerűség együttesen az irodalmi szociográiához is hasonlatossá teszik a családtörténetet, sok fejezet pedig az esszé jegyeit is magán viseli. (A nagybányai s a innországi utazásról szóló kötetvégi beszámolókat viszont jómagam elhagytam volna, mert nem kapcsolódnak szervesen az őket megelőző írásokhoz.) Bodnár István könyve prózapoétikai szempontból nem új utakat kereső munka. Láttató ereje, hitelessége, szabatos stílusa s említett műfaji sokszínűsége alapján azonban bizton állíthatom, hogy tanulságos, értékes olvasmány. AntAl AttilA bodnár iStVán: Megsárgult fotográiák. Nyíregyháza, 2012. Kaleidoszkóp M. Bt., 143 p.



PDF Compressor Pro

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, a Jósa András Múzeum, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület, valamint a Nyíregyházi Főiskola Történettudományi és Filozóiai Intézetének Történettudományi Intézeti Tanszéke helytörténeti pályázatot hirdet „Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és történelmi vármegyéi (Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung) múltjának történetéből” címmel. Javasolt témáink: 1. Falusi, városi iskolák, egyházközségek, kulturális, szabadidős és karitatív tevékenységet folytató egyesületek, társaságok és intézmények (könyvtárak, mozik), valamint üzemek, téeszek története, továbbá jeles személyek életrajza. 2. Emlékek a vármegyék életéből – fényképek, képeslapok, régi újságok, személyes iratok és emlékek alapján. 3. Szép pillanatok a régmúltból. 4. Világháborús források – fotók, naplók, levelek és a hozzájuk fűződő emlékek. 5. Családom sorsa az 1950–60-as években – visszaemlékezések a diktatúra éveire, a tsz-szervezésekre. 6. Honkeresők a 20. században – emigránsok emlékei. 7. Mindennapok a Kádár-korszakban – visszaemlékezések. 8. A rendszerváltás időszakának személyes emlékei. Szívesen fogadjuk a határon túlról érkező pályaműveket is. Pályázni 10–30 oldal terjedelmű, géppel írt (A/4-es lap, 1,5 sortáv, Times New Roman 12-es betűnagyság), nyomtatásban meg nem jelent dolgozattal lehet. A pályaműnek tartalmaznia kell a felhasznált irodalmat és a források lelőhelyét. Felhívjuk Tisztelt Pályázóink igyelmét arra, hogy csak a kiírásnak tartalmi és alaki szempontból is megfelelő dolgozatokat fogadunk el! Kérjük a pályamunkán feltüntetni a pályázó nevét és elérhetőségét (levelezési cím, e-mail, telefon). Pályadíjak: 1. díj: 35 000 Ft, 2. díj: 30 000 Ft, 3. díj: 25 000 Ft. A pályaműveket 2013. augusztus 23-ig nyomtatott formában postai úton kérjük eljuttatni a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárába (4400 Nyíregyháza, Széchenyi u. 4. sz.). Bővebb információt az érdeklődők ugyanitt kaphatnak (tel.: 06/42-414-313, e-mail: [email protected]). A [email protected] címre elektronikus formában is megküldött pályamunkákat honlapunkon (www.szabarchiv.hu) közzétesszük. A pályázatok értékelése és az ünnepélyes díjkiosztás 2013. szeptember 26-án, a XX. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon lesz.

8

PDF Compressor Pro

Tartalom II. VILÁGHÁBORÚ Bene János Nyíri bakák a Donnál TurBuly lászló Gyermek a fronton (1944. októbertől decemberig) nagy Ferenc Magyar tölgy

3 28 34

MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ TremBeczki isTván A növekedés határai – történelmi korszakhatár? 43 eperJesi zolTán A világgazdasági válság és az Európai Unió kilábalását és versenyképességének erősítését segítő „Európa 2020” stratégia Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok 48 IRODALOMTUDOMÁNY nagy Balázs „Képben” az új írásbeliség

65

INTERJÚ marik sándor „A művészet számomra feladatok teljesítése” Beszélgetés a 80 éves Tóth Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrásszal

71

FILM Hamar péTer A kuruc kor világa a magyar játékilmek tükrében

84



PDF Compressor Pro SZÉPIRODALOM anTal Balázs „Nem kell semmilyen spekulatív koncepció ahhoz, hogy összekössem a fotográfusi és az írói munkámat” Bartis Attila írásról, fényképezésről, múltról és jelenről Jánosi zolTán „Fényes Magyarország” Laudáció Korniss Péter életművéről nagy zsuka Előhangok Jenei gyula A másik hiány; Fagy; Rét ács zolTán Őszi stanzák; Csupasz tenyérben; Hallgatag csodák Fodor-Nagy gergő Akarom ezt a világot kozák klaudia Színház csomós szaBolcs Mégis; Felsír a vers Béres Tamás Mézévek (részletek) IN MEMORIAM n. szaBó JózseF Megemlékezés Futaky Istvánról KÖNYVISMERTETÉS Parasztvezér a történelemben Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig (Kun iStVán) Csomós Szabolcs Virrasztok jövendőt című verseskötetéről (MogyoróSi láSzló) Család és történelem Bodnár István új kötetéről (AntAl AttilA) Helytörténeti pályázati felhívás

90

100 102 105 108 110 111 112 113

118

120 123 126 128

Az első borítón: a 12/I. nehézfegyverszázad legénysége látható a nyíregyházi Damjanich laktanyában kialakított egészségügyi karanténban. A hátsó borítón: Aranyérme II. János Pál pápa magyarországi látogatása emlékére.

30

PDF Compressor Pro

E számunk szerzői: Ács Zoltán – költő, tanár, Debrecen Antal Attila – irodalomtörténész, főiskolai tanár, Nyíregyháza Antal Balázs – irodalomtörténész, főiskolai oktató, Nyíregyháza Bene János – történész, múzeumigazgató, Nyíregyháza Béres Tamás – író, Nyíregyháza Csomós Szabolcs – költő, Nagykálló Eperjesi Zoltán – önkormányzati főtanácsadó, PhD-hallgató, Budapest Fodor-Nagy Gergő – főiskolai hallgató, Nyíregyháza Hamar Péter – irodalomtörténész, Fehérgyarmat Jánosi Zoltán – irodalomtörténész, rektor, Nyíregyháza Jenei Gyula – költő, szerkesztő, Szolnok Kozák Klaudia – főiskolai hallgató, Nyíregyháza Kun István – közíró, publicista, Székely Marik Sándor – újságíró, Budapest Mogyorósi László – költő, Nagykálló N. Szabó József – történész, egyetemi tanár, Nyíregyháza Nagy Balázs – irodalomtörténész, Nyíregyháza Nagy Ferenc – történész, címzetes levéltárigazgató, Ibrány Nagy Zsuka – költő, tanár, Nyíregyháza Trembecki István – történész, főiskolai oktató, Nyíregyháza Turbuly László – tanár (1934–2010)

3

PDF Compressor Pro

3