'.'SZABOLCS-SZATMÁR-BEREGI

'.'SZABOLCS-SZATMÁR-BEREGI

T ÁRSADALOM*TUDOMÁNY~MŰVÉSZET ALMÁSY SÁNDOR

ifj.

BARKÓCZY LÁSZLÓ FEKETE ANTAL FÖLDVÁRI SÁNDOR FÜLÖP LÁSZLÓ GALAMBOS SÁNDOR LÁSZLÓ GÉZÁNÉ LENTI ISTVÁN MÁRIÁS JÓZSEF MARIK SÁNDOR NÉMETH PÉTER PÉNZES SZABOLCS SALLAl JÓZSEF SIPOS LÁSZLÓ TERDIK SZILVESZTER

C.

TÓTH NORBERT ÍRÁSAI

----

.~

\ Terdik Szilveszter

176

múltidéző Terdik Szilveszter

Csegöld középkori temploma és a csegöldi táblaképek* A középkori templomépület A történeti Szatmár megye északnyugati felében, a Szamos jobb partján, Jánk és Csengersima között félúton fekszik Csegöld község. A folyó közelsége miatt mocsaras, vízjárta település közepén, szigeten áll a középkori eredetú görög katolikus templom. Első hallásra is különösnek tűnhet, hogy ezen a vidéken egy középkori kőtemplom görög katolikus. A középkorban valóban római katolikus, az újkorban viszont református sá lett templom újabb felekezetváltása a községben a 18. századtól kezdve birtokos Vécsey család és református jobbágyaik között kibontakozó konfliktus következménye, melynek során a lakosok nagy része még a falut is elhagyta. Helyükre az uraság görög katolikus román jobbágyokat telepített, akiknek az 1780-as években az üresen maradt templomot is átadta. l A templom a 19. század utolsó, valamint a 20. század első évtizedeiben történt bővítések során sok középkori részletét elvesztette, lényegében csak tornya és szentélyének keleti fele maradt fenn, szintén nem átalakitásoktól mentesen. Az elpusztult részletekről a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának tagjai, Henszlmann Imre, Rómer Flóris, valamint az őket kisérő, felmérési rajzokat készítő Schulcz Ferenc följegyzéseialapján alkothatunk némi fogalmat. 2 1864 őszén a "Szatmári püspöki megyében" tett utazásuk folyamán ugyanis Csegöld falut is fölkeresték (szeptember 21-én), amint erről Henszlmann-nak az Archaeológiai Közleményekben az utazást ismertető naplószerű beszámolójából értesülhetünk. 3 A meglátogatandó emlékek kiválasztásában a nem sokkal korábban megjelent Szatmár egyházmegyei Schematizmus volt nagy segítségükre, amelyben a középkori eredetű, egykor biztosan katolikus templomok külön listába voltak gyüjtve.4 A lista megbízhatóságát Henszlmann szerint az adta, hogy a "püspök ó excellentiája

Az ún. csegöldi táblaképek

• Ez a szöveg a 2007. február !O-én a Szatmári Megyei Múzeumban (Muzeul Judetean, Satu Mare), Középkori templomépitészet Erdélyben V. címmel rendezett tudományos konferencíán elhangzott előadás javitott változata. Megköszönöm Csanádi Bognár Szilviának, hogy aszöveget átolvasta és kijavitotta. l. KISS 1870,300-312, KISS 1878,394-395. A templomot 1780-ban először a latinjobbágyoknak adták, majd csak I 785-ben kapták meg a görög katolikusok. SOÓS 1985, 58 I. 2. AzArchaeológiai Bizottság 1858-1872 között működött. Henszlmann és Rómer I 860-től voltak a tagjai. VALTER 1996,71. A kevésbé ismert Schulczrőllegutóbb: SISA 2003, 167-171. 3..HENSZLMANN1864. 4. SCHEMATISMUS1864, 154-156.

--------------------z , készíté, s abba csak azt jegyezte fel, miröl személyesen meggyözödött.'''' Utazásuk egyik tanulsága volt, hogy a Schematizmusban a 117 régi épületet tartalmazó lajstrom mégsem teljes, "mert magunk is, ö exczel/encziája társaságában egy fel nem jegyzettet találtunk Csegöldön. ,~A püspök, akinek Henszlmann egyébként egyszer sem írja le a nevét, az 1858-ban szatmári római katolikus főpappá kinevezett Haas Mihály volt (+ 1866). Haas az 1850-es években pesti tanfelügyelőként járta az országot, az utazásain látott középkori templomokról a birodaJom müemlékekkel foglalkozóközponti szervének, a bécsi Central-Comissionnak is gyakran beszámolt.? Késóbb is folytatta müemlékfelmérő/leíró tevékenységét, hiszen Schulcz Ferenccel közösen a szatmári fatemplomokról ő irta az első tudományos igényü feldolgozást, amelyben egyébként Csegöld téglatemplomára is utalt egy félmondatban.8 Henszlmann publikációjában az út ismertetése után összefoglaló müvészettörténeti értékelését adta a látottaknak, majd ábécérendben haladva az egyes települések középkori emlékekeit írta le méreteiket is megadva, időnként alaprajzot is mellékelve.9 A csegöldi templomról csak leirás szerepel, amelyben a XV. századra datálja az épületet. Henszlmann mellett Rómer Flóris is készített jegyzeteket az utazás ról, ezek mindmáig publikálatlanok. Jegyzetfüzetének XV. kötetében a helyszinen látott érdekesebb dolgokról rövid feljegyzéseket, időnként vázlatrajzokat is készített. Csegöldön a templom téglafalazását emelte ki, majd lerajzolta a szentélyben található szegmensíves papi széket. A boltozatról irva kiemelte, hogy a zárókövek és konzolok helyett pajzsok szerepelnek, ez utóbbit már nem írta, hanem rajzolta. Azt is feljegyezte, hogy "a torony elötti pillérek hajdan bövítve voltak", soldalrajzát is mellékelte. Ugyanezen az oldalon szerepel még egy boltozati borda metszete, pontosabb meghatározás nélkül, valamint a torony méretei, és egy kettős ív, talán ikerablak rajza, de itt található még a következő megjegyzés: "nök temploma, Gunaikonités". Ezt már Szinyérváralja fatemplománál is feljegyezte, minden bizonnyal tudatosítandó, hogy a bizánci templomokban a nők és férfiak még ekkor is elkülönülve ültek, előbbiek a hajó keleti, utóbbiak a nyugati felében.lo A jegyzetfüzet más oldalán a templom harangjainak feliratait is lejegyezÚ:,miszerint az egyik 1596-ból, a másik 1836-ból származott)! Néhány nappal később az út számadásaként összeírta a végigjárt településeket, majd Tatárfalu (siel), Csegöld és Csenger neve mellé odairta, hogy ezek téglaépítmények. A lista fölött Schulcz

5. HENSZLMANN1864, 128. 6. HENSZLMANN1864, 129. 7. Haas életrajza: EMLÉKKONYV1904,42--48. A bécsi Eitelberger professzornak irt leveleit kiadta: SZENTESI 1992. A magyarországi múemlékek ügye 1853 és 1860 között tartowtt a Central-Comissionhoz, Haas az egyik legbuzgóbb anyaggyújtójük volt. MEZEY-SZENTESI 1996, 54. Tanfelügyeló munkáját ismerteti, múemlékvédelem szempontjából fontos szerepét épp csak említi: GALAMBOSGOLLER,2001, 47. Újabban röviden érinti munkásságát: SZENTESI 2006, 239. 8. Haas a szatmári és a kömyezó megyék fatemplomait gótizáló formájuk miatt az Árpád-kor folyamán a királyi városokban megjelenó német telepesek kulturális és civilizációs hatásának tartotta (I).Elmélete alátámasztására felsorolt néhány, még álló középkori kötemplomot, utánuk említve Tatárfalva Oelenleg Szamostatárfalva) és Csegöld középkori tégla templomait is. A 10. lábjegyzetben azt is megemlítette, hogy Schulcz ezeket a középkori templomokat lerajzolta. HAAS 1866, 5. 9. HENSZLMANN1864, 137-157. 10. Rómer Flóris jegyzetei 1864. XV. kötet, 124. Fotómásolatok, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (továbbiakban: KOH), Könyvtár, Budapest ll.

Uo. 150. Előbbinek felirata: VERBUM DOMINI MANETIN AETERNUM 1596, az utóbbi már nincs meg. PATAY1998,363, 1. kép

neve is szerepel, ami arra utal, hogy itt rajzok is készültek, hiszen a következő oldalon összegezve említi, hogy Schulcz rajzai 70 lapot tesznek ki.12 Schulcz Csegöldön készült rajzai is ránk maradtak, szintén publikálatlanok. Egy lapra a templom méretekkel ellátott alaprajzi vázlatát, 13 egy másikra az épület nyugati, alatta a déli homlokzatának kisebb léptékü rajzát készítette el, az alsó vázlatról a helyszűke miatt lemaradt a torony felső emelete.14 A harmadik lapon az érdekesebb múrészleteket gyűjtötte össze, úgymint a két támpillér záródásait, jelölve a téglák rakásirányát is, a tornyon lévő rovátkás párkány egy részletét, aztán megörökitette a hengeres tárnok idomtéglából rakott profiljait, valamint egy csúcsíves ablak mérmüvét.15 Összesítő tisztázati rajza, amelyen a templom nyugati főhomlokzata (e számunk címlapján látható - A szerk.), alatta pedig alaprajza is szerepel, minden bizonnyal később, talán egy soha meg nem jelent publikáció számára készült. A rajz érdekessége, hogy a helyszíni vázlatokhoz képest a toronyra nem, a barokkos hagymasisakot, hanem egy ideális, nyolcszögalapú, hasasodó, négy 'fiatoronnyal ellátott sisakot rajzolt, híven tükrözve a rajzoló restaurálásról vallott purista elveit. 16

,l~tt!ll> "',,)ulll\

(n\ll(J::r.l'tn(].tl'.I!~ •• r'~h.

A templom alaprajza

Az 1864 szeptemberében készített leírások és rajzok alapján egyhajós, széparányü, magas nyugati homlokzati toronnyal ellátott, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel és hozzá csatlakozó sekrestyével bíró - mondhatni szokványos -, késő gótikus falusi plébániatemplom képe bontakozik ki előttünk. A szentélyt boltozat, a hajót síkmennyezet fedte, s ez utóbbi nem is igen lehetett boltozva, mivel a hajó külső faláról hiányoztak a támpillérek - amelyek a szentélynél ellenben megvoltak -, pontosabban a hajó nyugati sarkain két hengeres tám volt kialakítva. A torony két támpillérének szokatlanul nagy, ma is meglévő alsó részét a leírók későbbi nagyobbitás eredményének tekintették. Henszlmannék a látottak alapján a 15. század második felére datál ták az épületet, korábbi építési fázisokat nem említettek, csak a torony esetében szólnak röviden későbbi átalakításról. 12. "Nyíregyházáról Pestre 864 Sept 25-én". Rómer Flóris jegyzetei 1864. XVI. kötet, 34-35. KÖH Könyvtár, 13. KÖH, Tervtár, 30417 (ceruza, 11,4 x 21 cm) 14. KÖH, Tervtár, 30415 (ceruza, 34,1 x 21 cm) 15. KÖH, Tervtár, 30416 (ceruza, 34,1 x 21 cm) 16. Ez a rajz az MTAkereteiben működ ő Archaeológiaí Bizottság anyagában maradt fenn az MTAKézírattárában: K 1219/31. (tus, 34,2 x 23,5 cm). Megköszönöm Grászli Bernadettnek, hogy fölhívta rá a figyelmemet. Forster leírása szerint 1868-ban készűlt "Nagycsegöld"-höz. FORSTER 1905, col. 367.

'-

\

180

Terdik Szilveszter

A templom épitéstörténetére vonatkozó, megbizható történeti adat azóta sem került elő. A falunak már 1332-ben és 1334-ben is volt papja, és minden bizonnyal temploma is, amint a pápai tizedlajstromok mutatják17 A településre vonatkozó okleveles adatok szerint a 14. század folyamán ment át az egyre növekvő hatalmú Drágfi család birtokába, akiknek 15. századi források szerint kúriájuk is volt itt.18 Érdekes, h?gy Henszlmannék nem ismerték, vagy csak nem említették a látogatásuknál néhány hónappal korábban, a falu előjárósága által Pesthy Frigyes kérdőívére küldött adatot, miszerint: "... ajelenben létező templom oldalán midőn a közelebbi években javíttatott, olvasható volt egy kődarabon, hogy ez, - 1448-ban építtetett. ''19 Az efféle adatokkal óvatosan kell bánni, hiszen semmi közelebbi részlet nem derül ki, azt sem lehet tudni, hogy a templom melyik részén volt ez a kő, s egyáltalán nem biztos, hogy jólolvasták a számokat. "A közelebbi években" valóban történt némi átépités, mivel az egyházközségi iratokból tudható, hogy a torony hagymás sisakja 1862-ben készült epo Egy másik, a templom szentélyének falán téglába karcolt, 1467-et mutató évszámot a Müemlékek Országos Bizottságától küldött mérnök rajzolta le 1923-ban.21 A bekarcolás középkori voltát fölöttébb kétségessé teszi, hogy előtte túlságosan szabályos, szinte antikva betükkel írott AN (vagyis anno) rövidítés szerepel, arról nem is beszélve, hogy a számjegyek sem nagyon felelnek meg a középkori formáknak, inkább újkorinak tünik az egész, bár olyasvalaki készíthette, akinek volt némi fogalma az arab számok gótikus formájáról. Ha az első évszám hiteles is lenne, a rajzokon szereplő építészeti, szerkezeti elemek, valamint a részben még ma is álló boltozat alapján, az egész építkezést későbbre lehet datálni, vagy egy néhány évtizeddel későbbi átépítés feltételezhető. A szentélyboltozat szerkezete inkább a 15. század vége, semmint közepe felé mutat. Jelenleg a középkori boltozatnak csak a fele áll, mivel nyugati része az 1897-es hajóbővítésnek esett áldozatul. 22A boltozati bordák szerkezete első ránézésre különös, egyedi formának tünik, bár ha az eredeti kiterjedést vesszük, akkor a megfelelő kiegészítésekkel egy szabályosan sorolt rombuszformákból építkező boltozatot rekonstruálhatunk,23 amelynek szép példái mai napig állnak amegye területén, többek között a szomszédos Jánk római katolikus templomában.24 A 17. SCHEMATISMUS.1864,43,48. MONUMENTA1887,107, 135. Csegöld ekkor az ugocsai főesperességbe, az erdélyi püspök joghatósága alá tartozott. Ennek oka, hogy ezek a területek csak a tatárjárás után kerülhettek át Szatmár vármegyéhez. NÉMETH 1999, 97-98, 104. 18. MAKSAI1940,65, 123. Németh Péter szerint Maksai tévesen vonatkoztatott néhány 15. századi adatot Csegöldre, s igy az a feltételezés sem állja meg a helyét, hogy kisbirtokosok tulajdonában volt a település. NÉMETH64-65. Megköszönöm Németh Péternek, hogy megjelenés alatt álló könyvének vonatkozó részét rendelkezésemre bocsátotta. 19. MIZSER2001,298, Ezt az adatot már ismerteti a megyei topográfia is: ENTZ 1986,452. Később tévesen Henszlmannak tulajdonitja: SZATMÁRI NÉ 2000, 67. . 20. SZAPLONCZAY110. Megköszönöm Nagy Tibor csegöldi parókusnak, hogy ezt a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta, mivel a benne hivatkozott egyházközségi dokumentumok eredetiben nem tanulmányozhatók. 21. KOH, Tervtár, 864. Ceruzarajz: AN 1467. Felirata: "Téglába vésett évszám a csegöldi templom szentélye záradék falán. 1923. IX. Láczai Fritz" Hátoldalán egykorü nyomtatott fejléc: "Fritz Oszkár épitész műegyetemi adjunktus Budapest. Telefon 88-53" 22. SZAPLONCZAY 86, 110. 23. Megköszönöm Szőke Balázsnak, hogy a borda átalakitásának lehetőségére fölhívta a figyelmemet. 24. Ezt a templomot is a 15. századra datálják. ENTZ 1986,447,360. ábra.

Csegöld középkori temploma és a csegöldi táblaképek

181

bordák részleges leverésének, és a boltozat újjáépítésének valamilyen természeti csapás vagy más katasztrófa miatt bekövetkezett sérülés lehetett az oka. Feltételezésünket persze csak egy alapos falkutatás igazolhatná. Szintén késői formának túnik a Schulcz által lerajzolt egyik ablak mérmüve is, amely félkörivesen záródó elemekből állt. A hajó nyugati hengeres támjainak datálása sem könnyű. Henszlmann ezeket féloszlopnak nevezi "mely mint a tám (értsd: támpillér) felső részén gyengít ve van."25 A csegöldihez hasonló megoldást alkalmaztak Beregszász későgótikus plébániatemplomának hajóján, ahol szintén a nyugati sarkokon támpillér helyett faragott kőből készített oszloptámokat építettek Henszlmann ezeket is leírta, hiszen utazásuk során Beregszászra is eljutottak, s a templom részletformáit elemezve így vélekedik róluk: ".. pálcza tagok már gyakran átmetszik egymást, s az ablak és kapuzat csúcs ékei már is oly mesterséges geometriai alakot öltenek, minők csak a hanyatló styl keze ügyében voltak, úgy szintén a fő homlokzatot, tám helyett, késő idomú, rovátkás kapitaelü oszlopok metszik keresztül."26 Schulcz ugyanekkor le is rajzolta az egyiket.27A saroktámok bástyára emlékeztető végződése is eredeti megoldás; mivel Myskovszky Viktor 1900ban egy olyan rajzot másolt le a templom sekrestyéjében, amelyen az épület 1840-es években végbement újjáépítés előtti állapotát lehetett látni, és ezen a rajzon az északnyugati sarokoszlop teljesen ép,28 a délnyugati saroké viszont, egy másik rajz tanúsága szerint, már csonka volt, az oszlop fejezete hiányzott, ráadásul ezt a saroktámot az átépítés folyamán át is helyezték a főhomlokzat déli oldalához csatolt, új kápolna sarkára. 29A beregszászi háromhajós, csarnokrendszerü plébániatemplom viszonylag jól datálható, Henszlmann is lejegyezte az egyik szentélyablakon olvasható 1504-es, valamint a déli kapun látható 1522-es évszámot. 30Noha Henszlmann mind a két sarokoszlopos emléket, a csegöldit és a beregszászi t is leírta, nem kapcsolta össze őket, pedig ennek a nagyon ritka megoldásnak földrajzilag egymáshoz közeli előfordulása azt is jelezhetné, hogy a csegöldi építkezést, vagy átépítés t inkább a 16. század felé közelitsük Egyébként a kegyuraságot gyakorló Drágfi család éppen a 15. század utolsó évtiZedeiben és a következő század elején kezdett nagyobb templomépítkezésekbe egyéb birtokközpontjaiban is (Erdőd).31 A csegöldi templom a 19. század végén veszítette el véglegesen középkori részleteinek nagy részét. A millennium tiszteletére ugyanis a templomot átépítették, a hajót kelet felé bővítették, a szentély felét és a sekrestyét is lebontva. A megmaradt középkori ablakokat átalakitották, a hajó északi oldalán újakat nyitottak, déli ajtaját befalazták. A torony sarokpilaszteres, klasszicizáló kialakítása is ekkor történhetett, ugyanis Henszlmannék még vakolatlanullátták. Ezekről a munkála25. HENSZLMANN1864, 143. 26. HENSZLMANN1864, 135. 27. KOH Tervtár, 13225 (ceruza, 34,1 x 21 cm). 28. A rajzot közölte: DESCHMANN1993, 104, 123. kép. 29. Az ú.üáépítést ismerteti: KOMÁRIK1978, 279-283, DESCHMANN 1993, 103-104. A munkát irány tó Tischler Albin 1836-ban készült, a templom déli oldalát ábrázoló rajzán ez még jól kivehető. Közli: DESCHMANN1993, 104, 124. kép. 30. A beregszászi templom 1519-ben - mint az esztergomi érsekség alá tartozó exempt plébánia - abban a pápai kíváltságban részesült, hogy plébánosa főesperes lett, és püspöki jelvényeket is viselhetett. SCHEMATISMUS1864, 38, 110-114. Ajelek szerint ez a pápai kiváltság már a folyó építkezések megkoronázása lehetett a magas jövedelmekkel biró plébánia esetében. 31. Erdődön 1483-ban kezdték az épitkezést. HENSZLMANN1864, 144.

I

182

Terdik

Szilveszter

tokról a Müemlékek Országos Bizottságát (továbbiakban: MOB) nem tájékoztatták, csak az egyházközség irattárából ismertek. 32 A templom további átépítése 1922-től kezdve napirenden volt, de pénzhiány miatt csak 1929 és 1931 között történt meg. Ekkor a hajó középkori oldalfalait elbontva két mellékhajót építettek hozzá,33 megsemmisítve a hajó nyugati végén álló hengeres támokat is, melyeket 1923-ban még jelöltek az alaprajzokon. Az átalakítást a MOB jóváhagyta, csak azt kérték, hogy a torony és szentély középkori részleteit őrizzék meg.34 Előtte mérnököt is küldtek a helyszínre, aki ekkor már az 1897-es átalakitás eredményeit rögzíthette.35 A templom szentélyének külső faláról az utóbbi években leverték a vakolatot, így üjra látható a Szamostatárfalvához és Csengerhez36 hasonlóan rakott téglafal, amelyen szinte szabályos ritmika szerint, egyszerü mintázatot képezve rakták a feketére sikerült és a normál égetésü darabokat.J7 A torony és a szentély még mindig sok kö?épkori részletet őriz, amelyeknek esetleg a datálás problémáit is tisztázó szakszerü kutatása még :,árat magára. SZAPLONCZAY85, 110. Ezért igazságtalan a megyei topográfia értékelése, amely minden középkori részlet pusztulását az 1931-es átépítés nek tulajdonítja, ráadásul tévesen két építési fázisra bontja a legutóbbi átalakítást. ENTZ 1986, 452. A félreértés oka lehetett, hogy a MOS iratokban tényleg nem volt nyoma az 1897-es átalakításnak, ráadásul 1959ben a helyi parókus "szóbeli közléseíre" támaszkodtak. 33. SZAPLONCZAY110-111. 34. Pataky István, csegöldi lelkész 1922. októberében kéreimezte a MOS-tól, hogy szakértőket küldjön ki, mivel a templomot bővíteni szeretné. A MOS nov. 9-én úgy döntött, hogy Lux Kálmánt küldi a helyszínre, hogy az épületet megvizsgálja, valamint nézze meg az ikonosztáziont is, mivel "Sizottságunk arról értesült, hogy a templom régi ikonosztázát a hitközség áruba bocsátotta. Vizsgálatát tehát erre kiterjeszteni kéIjük, főleg azon szempontból, hogy nem kellene-e az ikonosztázt a helyén hagyni és annak eladását meggátolni?" (MOB Iratok 522/1922.) A hónap végén Luxot felmentik a feladat alól, és Csányi Károlyt bizzák meg ugyanezzel. (MOBIratok 561/1922.) Viszont Csányit egy félév múlva is sürgetik még a vizsgálat elvégzésére (MOB Iratok 241/1923). A rajzok tanúsága szerint a helyszíni szemlére 1923 szeptemberében sor is került, de szöveges beszámolót nem ismerünk. A MOB, minden bizonnyal ennek fényében hagyta jóvá a beküldött átalakítási terveket, amelyeket vissza is küldtek (MOB Iratok 40/1924.). Nem tudjuk, mit állapítottak meg az ikonosztázionról, amely biztosan a helyén állt, mert a két alaprajzon jelölték (lásd 34. jegyzet). Nem tudjuk, honnan értesültek róla, talán a pap első leveléből, amelynek szövegét nem ismeIjük. O inkább csak a régi képekről írhatott, vagyis a táblaképekről, melyeknek árából az átépítést már akkor is fedezni akarta, amint majd látni fogjuk, s a MOB-ban ezt értelmezhették ikonosztázionnak, görög katolikus templomról lévén szó. Persze azt sem lehet kizárni, hogy tényleg el akarta adni az ikonosztáziont is (az ügyre vonatkozó iratok: MOB Iratok, KOH Könyvtár, 50-51. mikrofilmtekercs). A templom ikonosztázionja akkori szemmel nézve nem lehetett túl értékes, hiszen 185Q-51-ben Stefány József szatmári festő készítette. Az első átépítést még túlélte, a másodikat már nem, jelenleg még töredékeit sem ismeIjük. (Azikonosztázionról: SZAPLONCZAY71-72.) 35. KOH Tervtár, 863. A templom alaprajza, ceruza, ráírt méretekkel. Felül egy pajzsból induló borda rajza. Szaggatott vonallal jelölve vannak a lebontott középkori részek (nyilván Schulcz rajza alapján), a torony támpillérét oldalnézetből is felmérték. Az előbbi rajz tisztázata pauszra uo. 862. 36. A csengeri templom Henszlmannék útja idejében még vakolt volt, ezért nem emlegeti Haas sem a "mázas" téglaépitésú templomok között. 37. SZATMÁRINÉ2000, 67. Azóta már a szentély belsejét is átmeszelték a múemléki szakhatóság felügyeletével, de falkutatás nélkül. Nagy Tibor helybeli parókus szíves közlése. 32

Csegöld középkori

temploma

és a csegöldi

táblaképek

183

Középkori táblaképek Csegöldröl Csegöld nem is középkori temploma, inkább az itt előkerült középkori táblaképek révén írta be magát a magyar müvészet történetébe. 1922 tavaszán helyezték Pataky István lelkészt a községbe, aki egyik utóda megfogalmazása szerint régiségek után kutatva nézte át a templom padlását, ahol semmi érdekeset nem talált, viszont a parókia padlásán a szabadkémény nyilásának támasztva régi képeket fedezett fel. Azon év őszén Budapesten katolikus nagygyülést tartottak, Pataky ekkor két képet magával vitt, hogy Petrovics Eleknek, a Szépmüvészeti Müzeum igazgatójának mutassa meg azokat, mivel a csegöldi templom bővítésének költségét a képek eladásából szerette volna fedezni. Petrovic s azt tanácsolta, hogy várják meg Ernst őszi aukcióját, mivel az ottani árak fényében szeretett volna pontos árbecslést késziteni.38 Petrovics ugyanakkor kérte a lelkészt, hogy a többi képet is szállítassa fel Budapestre, s ennek költségeit a múzeum magára vállalta. Patakynak persze a képek eladásához püspökétől, Miklósy Istvántól is engedélyt kellett kérnie, aki a tárgyak muzeális értékét látva beleegyezett az eladásukba, de utasította a lelkészt, hogy ebben az ügyben forduljon a "hittestvér' Gerevich Tiborhoz, a Nemzeti Múzeum őréhez. Pataky minden bizonnyal így is járt el, mert a Szépművészeti Múzeum költségén felszállított többi képet már nem ott, hanem a Nemzeti Múzeumban helyeztette el. Petrovics többször is kérte Gerevichet, hogy a képeket az árajánlattételhez adja ki, de válaszra sem méltatták. 1923. január ll-én Pataky már személyesen járt nála, hogy a Szépmúvészetiben lévő két képet is elvigye, amit viszont Petrovic s megtagadott, mivel Gerevichcsel továbbra sem sikerült tárgyalnia, majd csak egy év múlva, a képek eladása után adta ki őket a lelkésznek.39 Időközben ugyanis - minden bizonnyal a szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező Gerevichnek köszönhetően, aki nem csak a Nemzeti Múzeum Régiségtárának segédőre (1911-től), hanem az esztergomi Keresztény Múzeumnak igazgatója (1917 -től), valamint a Vallás és Közoktatásűgyi Minisztériumnak egyházművészeti megbízottja is volt - a képekre más vásárlók is jelentkeztek.4o Elsőként a második turnusban fölhozott képeket befogadó Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, Varjú Elemér irt a lelkésznek, hogy a képek (3 nagyobb és 4 kisebb) megvásárlását ajánlja föl (ezek ugyanis egy oltárhoz tartoztak), és kérte, hogy a vételárat közölje.41 Mivel Pataky nem válaszolt, Varjú egy hónap múlva megismételte vásárlási ajánlatát" 7 darab oltárrészletre", amelyből 6 náluk volt deponálva.42 Ekkor azt is megemlíti, hogy 38. SZAPLONCZAY105. "a képeket legelőször, Petrovich Elek őméltóságához, a Szépművészeti

Múzeum igazgatójához vittem megtekintés és értékelés végett, aki hogy mentől megfelelőbben állapítsa meg a képek értékét, az Ernst aukciók bevárását ajánlotta." Pataky levele Varjú Elemérnek a Magyar Nemzeti Múzeumba, Csegöld, 1922. nov. 23. Magyar Nemzeti Múzeum (továbbiakban: MNM)Irattára, RIn. 222/1922. 39. Képek szállítási költségének számlája, 1922. okt. 20, Petrovics levelei Gerevichhez, 1922. nov. 12., 1923. jan. ll., és Patakyhoz 1922. dec. 4. Az iratok a Szépművészeti Múzeum Irattárában, 766/1922. szám alá begyüjtve. 40. BODO-VIGA 2002, 311. SZAKÁCS2006, 20 l. 41. Kelt 1922. okt. 24. MNM Irattár, RIn. 266/922. 42. A hetedik, ehhez az oltárhoz tartozó kép a Szépművészetiben volt, a Vizitációt ábrázoló táblával együtt, mivel itt is két kép volt elhelyezve, és a másik kettő, passió jeneteket ábr~oló tábla ekkor még Csegöldön volt a lelkésznél, a levele tanúsága szerint. MNM Irattár, RIn. 222/1922.

184

Terdik Szilveszter

időközben Forster Gyula,43a Vallásalap Felügyelő Bizottságának elnöke felajánlotta, hogy amennyiben Pataky "a képek árát egyházi czélokra kívánná fordítani, ugy ö hajlandó a képeknek a Régiségtár számára leendö átengedése fejében a kívánt összeget a vallásalapbólfedeztetni." Azt is kérte, hogy Pataky a tervezett munkák felőlelőzetesen tájékoztassa őket.44A lelkész leveléből megtudjuk, hogy hetekig tartó súlyos betegsége mellett az is akadályozta a válaszadásban, hogy Petrovicstól még mindig nem kapott árajánlatot, a Vallásalap ajánlatát viszont némi problémázással ugyan,45 de megfontolandónak tartja. Forster felvetésére azt is megemlíti, hogy a MOB-hoz már beadta kérvényét, hogy küldjenek szakértő mérnököt, de onnan még nem kapott választ.46 VaIjú Elemérnek viszont egy újabb vevőjelölttel is meg kellet küzdenie, ugyanis időközben Csernoch János esztergomi érsek, a Keresztény Múzeum fenntartója is érdeklődést mutatott a képek iránt. VaIjú Forstertől tudta meg, hogy a prímás is érdeklődik, ezért 1922 decemberében levelet írt, amelyben nagy tisztelettel kéri a főpapot, hogy méltóztasson lemondani a tárgyak megszerzés éről a Nemzeti Múzeum javára, mivel ebben a gyújteményben csakis magyar eredetú tárgyak vannak, s ráadásául az ország északkeleti régióját eddig egyetlenegy tárgy sem képviseli.47 Az érsek válaszleveléből megtudjuk, hogy - amint már említettük -, a lelkész a megyéspüspöke hatására fordult az egyházmüvészeti referenshez (vagyis Gerevich Tiborhoz), aki a prímás figyelmét kötelességszerüen hivta föl a képekre, amelyek megvásárlására persze a Nemzeti Múzeumhoz hasonlóan neki sem lett volna megfelelő anyagi bázisa, de ha a Vallásalapot is bevonják, akkor más a helyzet. A prímás a következőképpen érvelt: "Úgy értesültem azonban báró Forster Gyula úr ö excellentiájától, hogya csegöldi templom helyrehozását esetleg a Magyar Katholikus Vallásalap vállalja a képek fejében. Mivel pedig a vallásalap valahol elhelyezni kénytelen, ajánlottam azt a módot, hogya képek kerüljenek az esztergomi föszékesegyház képtárába. Méltányos ugyanis, hogy az egyházi pénzen vásárolt egyházi képek egyházi múzeumban legyenek, amely egyébként a legnagyobb gyűjteménye a középkori magyar egyházi képeknek. Muzeális szempontból is megfelelöbb volna ez a megoldási mód, mert az egyházi képeket a szakértö inkább egy helyen találja. Amennyiben az ügy a vallásalap felügyelö-bizottsága elé kerül, ezen nézetemnek természetesen kifejezést fogok adni. Ismétlem azonban, hogyha a Magyar Nemzeti Múzeum a saját költségén óhajtja a képeket megszerezni, az ügyet a hajdúdorogi püspök dönti el, akinek illetékességébe nem ákar[ok} és nincs is módomban beleavatkozni. ''18 Végül is az érsek által felvázolt modell nyert. A Vallás43. Forster 1906-1922 között a MOB elnöke volt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban pedig a képzőmüvészeti és müemlékvédelmi ügyeket irányította. Magyar nagylexikon 8.,176. 44. Kelt 1922. nov. 20. MNMIrattár, Rln. 222/1922. 45. A képek vételárának negyedét ugyanis saját maga számára szeretette volna megtartani, s nem tudta, hogy a Vallásalap ezt elfogadja-e. Szaplonczay szerint ugyanis: "Az egyházközség vezetősége 1922. november 5-i gyülésén foglalkozott a képekkel. Úgy döntött, hogy a lelkész fáradozását azzal viszonozzák, hogy a képek árának negyed részét jutalmul neki adják. E döntést a püspöki főhatőság jóváhagyta, de sehol sincs nyoma annak, hogy a lelkész ezt a pénzt valamikor is felvette volna az egyházközség pénztárából." SZAPLONCZAY106. 46. MNM Irattár, Rln. 222/1922. A MOB-bal kapcsolatos iratokrőllásd: 34. jegyzet 47. Kelt 1922. dec. 18. Esztergom, Primási levéltár 1922/4018. Érdekes, hogy VaIjú j':kkor XVI. század elejéről származónak mondja a képeket, ezek szerint az 1494-es évszám ot mutató Apostolok tábla nem náluk volt, vagy nem vették észre az évszámot. 48. A válaszlevél piszkozata, kelt. 1922. dec. 27. Esztergom, Prímási levéltár 1922/4018. Másolatát megküldték Gerevichnek is. Eredetije nem maradt fönn a Nemzeti Múzeumban.

Csegöld középkori temploma és a csegöldi táblakép ek

185

alap 1924 elején kifizetette a képeket, majd az Esztergomi Keresztény Múzeumba helyezte letétbe őket. A vételár (80 millió korona) fedezte is a csegöldi templom átalakitási költségeinek majdnem a felét.49 A vásárlást kisérő dokumentumok Gerevich Tibor hatékony kapcsolati tőkéjéről és háttérmunkájáról tanúskodnak, annak ellenére, hogy tőle egyetlen levelet sem ismerünk az üggyel kapcsolatban, de a táblák mégiscsak az ő irányitása alatt álló gyújteményben kötöttek ki, két országos múzeumo t is megelőzve. A képekért vivott küzdelem emléke még később is kisértett, hiszen néhány évvel később Gerevich a Szépművészeti Múzeum szemére vetette, hogy a háborü előtt nem gyújtötte elég intenzíven a magyar művészet emlékeit, ezért aki erre kiváncsi, annak Esztergomba kell mennie, 50Petrovics válaszában a csegöldi képekre is kitért: "A csegöldi oltárszárnyak megszerzéséröl is tárgyaltam, s nem rajtam múlt, hogy ezek mégsem ide, hanem az esztergomi Keresztény Múzeumba kerültek. "51 A Csegöldről.bekerült tíz képet három csoportba oszthatjuk. Az együttesen belül társtalan a különleges ikonográfiájú Vizitáció, amelyen Erzsébet és Mária méhében gyermekeiket is ábrázolták. 52Azonos mestertől származik és minden bizonnyal egyazon oltár részét képezte a Jézus ostorozását és a Töviskoronázását ábrázoló két passiókép. 53A maradék hét tábla biztosan egy oltárhoz tartozott: a kisebb méretű, négy zenélő angyalt ábrázoló képek54 a szárnyasoltár középszekrényének két oldalán állhattak, 55míg a három, két oldalán festett tábla az oltár számyképe lehetett, amelyeken csukott állapotban a passió jeleneteit (Krisztus az Olajfák hegyén, Krisztus Pilátus elött, KeresztviteQ,56 nyitott állapotban viszont hetesével csoportosított szenteket lehetett látniY A képek stílustörténetével röviden foglalkozunk, csak a főbb, ma már tudománytörténeti szempontból is érdekes megállapításokra utalunk. Gerevich nem sokkal előkerülésűk után így összegezte a képek jelentőségét: "A Csegöldröl származó összesen tiz szárnyasoltárkép rendkívüli értéké t emeli, hogy az elsö szárnyasoltárképek, melyek az Alföldröl eddig elökerültek. "58 Gerevich számára a képek előkerülési helye magyarországi eredetüket is bizonyította, a nyilvánvalóan különböző mestereket időnként csegöldi festőknek titulálta,59 máskor az olasz, majd a német hatást is feltételezve az egyes táblákon, vagy éppen a magyar művészek találékonyságát szemléltette a passiótáblák kompozicionális megoldásain.60 49. SZAPLONCZAY105. 50. GEREVICH 1939, 42!. 51. PETROVICS 1940, 223. 52. Esztergom, Keresztény Múzeum: Ltsz. 54.16. 53. Uo. 54.17 és 54.18 54. Uo. Angyal orgonával (55.61), Angyal hegedüvel (55.62), Angyal lanttal (55.63), Angyal hárfával (55.64) 55. Különös, hogy Gerevich a zenélő angyalokat ábrázoló képek esetében azt sem zárta ki, hogy egy orgona számyképei lehettek. GEREVICH 1928, 212. 56. Esztergom, Keresztény Múzeum: Krisztus az olajfák hegyén, Hét apostol (54.65), Keresztvitel, Szent István és hat szent (54.66), Krisztus Pilátus előtt, Szent Miklós és hat szent (54.67) 57. Az oltárt rekonstruálta: GENTHON1932,59-60., rekonstruált szerkezeti rajza: RADOCSAY 1955,285. 58. GEREVICH 1924, 119. 59. GEREVICH 1939, 450 60. GEREVICH 1928,212., GEREVICH 1939,450.

186

Terdik Szilveszter

Gerevich koncepciója erősen rányomta a bélyegét a későbbi magyar kutatásra, különösen a két, összetartozó passiótábla meghatározásában érezhetően, mivel ezeket Benesch már a '20-as évek végén az ún. "Meister von Schloss Lichtenstein"nek attribuálta kimutatva, hogy ezek a mester öt másik, különböző gyújteményekbe került, passiójeleneteket ábrázoló táblájával tartoznak egybe. Benesch úgy vélte, hogy a passiótáblák a mester Mária oltárának külső képei lehettek.61 Német nyelvterületen Benesch attribúcióját hamar elfogadták, csak abban nem értett vele egyet mindenki, hogy a "Meister von Schloss Lichtenstein" -nek tulajdonitott, összes ismert tábla valóban egyetlen oltárhoz tartozott. 62 Persze a magyar kutatók ismerték ezt a véleményt,63 de csak a Keresztény Múzeum 1964-es katalógusának szövegében vették át először.64 Gerevich oly sokszor utalt erre a két táblára, hogy nehéz lett volna már korábbi koncepcióit megváltoztatni, ráadásul németelleneségéhez sem igen passzolt az osztrák eredet kimutatása.65 A mai napig bizonytalan a Vizitáció-kép stíluskritikai értékelése. A magyarországi és ausztriai eredet egyaránt felmerül, bár az ikonográfiai sajátosságok miatt inkább az utóbbi tünik valószinünek.66 A magyarországi anyagba beilleszthető egyúttesnek az eredetileg is egyazon oltárhoz tartozó hét tábla tünt, ráadásul az apostolokat ábrázoló tábla még fontos történeti adatokat is ajándékozott a müvészettörténetnek, ugyanis a kép bal szélen Bertalan apostol lába alatt BE monogram, mig a jobb szélen János lába alatt 1494-es évszám volt látható. 67 A feliratok hitelességét ma már nem tudjuk megitélni, mivel áldozatul estek a legutóbbi restaurálásnak. 68 A képek stíluskritikai vizsgálatának eredménye már sejtetni engedi, hogy a táblaképek a középkorban nemigen lehettek Csegöldön. A csegöldi provenienciát 61. BENESCH 1930, 146-148. A további öt kép cimleirásáról és őrzési helyéről: SZENDEY 1986,2. . 62. BALDAS1935, 14. Bár vannak, akik újra Benesch hipotézisét vallják: SZENDEY1986, 40. 63. A múemléki topográfiában megemlitik Benesch és Baldas véleményét, még azt is, hogy a két passiótábla méreteiben egyezik is az Augsburgban, Múnchenben és Baselben őrzött táblákéval, de továbbra is "Csegöldi mester" néven szerepelnek. GENTHON1948, 25-26. Radocsay is kitart a hazai eredet mellett, bár "Meister von Schloss Lichtenstein" tanitványának tartja a festőt. Genthon szóbeli közlésére hivatkozva leiJja, hogy a táblák csegöldi eredete vitathatatlan, de mivel "a századforduló csegöldi plébánosa korábban a Felvidéken, a besztercebányai egyházmegyében tevékenykedett" (l),a képek igy akár az ország bármely részéről kerültek is ide, biztosan hazánkban készültek. RADOCSAY1955, 61. Genthon talán valamely más képek eredettörténetével moshatta össze a képeket, hiszen Csegöldre nem kerülhetett soha a besztercebányai egyházmegyéből plébános mivel a római katolikus egyházközség csak a '20-as években alakult. soOS 1985, 581. 64. BOSKOVITS-MOJZER-MUCSI1964, 152. .A lichtensteini vár mester" névvel iJja Végh János, a képeket 1450. körül datálja. CSÉFALVAY1993, 187-188. 65. Gerevich múvészettörténeti koncepcióinak legújabb összefoglalása: SZAKÁCS2006. 66. A táblát újabban a 15. század végére datálják. CSÉFALVAY1993, 180-181. 67. Érdekes, hogy a képek eladáskor a monogramről és évszámról senki nem beszél, talán egy későbbi restaurálás során válhattak igazán láthatóvá, mert Gerevich is csak később említette őket, amikor BE Mestert a Jánosréti mesterrel azonositotta: GEREVICH 1928, 208. A feliratot és évszám ot leirják: BOSKOVITS-MOJZER-MUCSI 1964, 133., Török Gyöngyi is BE mesternek nevezi, bár ekkor a felirat már nem volt meg (lásd 66. jegyzet). CSÉFALVAY1993,179. 68. Cséfalvay Pál személyes közlése. A '70-es években történt restaurálás dokumentációja lappang.


187

egyébként korábban már gyanússá tette, hogy a templom több száz évig a kálvinisták kezén volt, és magyar viszonylatban arra még nem akadt példa, hogy református közegből középkori képek kerüljenek elő. A stíluskritikai problémákhoz hasonlóan a képek ikonográfiájával kapcsolatban sem tisztázódott minden kérdés. A két passiójelenetet és a Vizitációt ábrázoló kép témájának leirása nem okozott problémát. A nagyobb oltár táblái közül a hét apostol meghatározása is könnyen ment, mivel attribútumaik alapján jól azonosíthatók (balról jobbra haladva: Id. Jakab, Bertalan, András, Péter, Pál, Tamás és János). Ugyanaz mondható el az egyik, hét férfi szentet ábrázoló tábláról is, melynek közepén Szent István protomártír áll, jobbján Lörinccel, Sebestyénnel és Erazmusszal, balján Mártonnal, Kristóffal és Györggye1.69A harmadik tábla szentjeinek meghatározása nehezebb, több félreértést okozott. A kutatók azt feltételezték, hogy az apostolokon kívüli két tábla a 14 segitőszentet ábrázolja, s nem vették figyelembe, hogy csak részben van átfedés a szokásos 14-es csoport és az itteniek között, arról nem is beszélve, hogy a segítőszentek között több női szent is van.70 Attribútumaik alapján jól meghatározható a középen álló Miklós, balján a második Lénárd a bilinccsel, míg közöttük Jeromos állhat, akit leginkább bíborosi ruhája alapján azonosíthatunk, mivel kezében könyvet tart, és hiányzik lába mellől a megszokott oroszlán. Miklós jobbján egy fém edényt tartó püspök áll, akit a kefalophorosz Szent Dénes követ. A fémedényt tartó püspök meghatározása bizonytalan, mert a kezében tartott edényt monstranciának vagy cibóriumnak nézték, Szent Norbertet ismerve föl benne. 71 Az edény nem liturgikus eszköz, hanem inkább díszes sótartó lehet, amely egyértelmüen Szent Rupert, salzburgi születésü wormsi püspök attribútuma az osztrák és dél-német területeken.12 A tábla szélein két vörös sapkás fej mnik fel, akiknek azonos polgárias viselete összetartozásukat sejteti, s minden bizonnyal az ingyenesorvos testvérpárral, Kozmával és Damjánnal azonosíthatók. Azikonográfiai megfontolások alapján a hiányzó negyedik tábla témáját is próbálták meghatározni, azt feltételezve, hogy szintén apostolokat ábrázoltak rajta, arra nem is gondolva, hogy 14 tagú apostolsorozatot nem nagyon ismerünk. 73 Rómer szatmári utazása alatt készített jegyzeteit olvasgatva lettem figyelmes a következő bejegyzésre: "Szathmár b/áról. Vécseinél, 1864 sept. ll-én régi oltárok magán birtokban." Ezután rövid feljegyzéseket közöl a látott képekről, amelyeket átböngészve teljesen egyértelmü, hogy Rómer a Vécsey család tulajdonában a később Csegöldről előkerült táblaképeket látta. Jegyzeteinek különös jelentősége van több szempontból is: egyrészt értékes adalékkal szolgál a képek rejtélyes provenienciájához, másrészt ő még olyan részleteket látott rajtuk, amelyek azóta megsemmisültek, sőt a negyedik, azóta elveszett szárnyképet is leírta. Elsőként a 69. BOSKOVITS-MOJZER-MUCSI1964, 133. Újabban Márton helyett Szaniszló is szerepel a meghatározásokban (CSÉFALVAY1993,179.), mivel a püspök lábainál térdelő figurában nem koldussal, hanem a krakkói püspök igaza mellett tanúskodó, föltámadt halottal azonosithatják. 70. Ezek a legkevésbé helytálló beazonositások, mivel egyáltalán nem figyeltek arra, hogy az adott segitőszent valóban azzal az attribútummal rendelkezik-e, amivel ábrázolni szokták. BOSKOVITS-MOJZER-MUCSI1964, 133. Sajnos újabban is igy emlegetik őket, pedig a szerzők tudják, hogy ez nem a szokásos sorozat: KOLNEI-BALÁZS85-87. 71. RADOCSAY1955,285. 72. Hasonló edénnyel a kezében: későgótikus faszobor, Amberg. KÜNSTLE1926, 519-521., Bild 246. BOHM 1976, 293-94. col. 73. .A hiányzó negyedik szárnykép az apostolok második csoportját ábrázolta, hátoldalán passiójelenettel." BOSKOVITS-MOJZER-MUCSI1964, 133.

188

Terdik Szilveszter

következőket jegyezte fel: "egyen 7 apostol REN 1494." A 20. századi restaurátor által hamisnak itélt feliratok tehát ekkor már a képen voltak, az évszám meg is egyezik, de a később BE-ként értelmezett monogram helyett REN felirat szerepel. A betükülönbség azt mutatja, hogy a képek talán később a padláson is szenvedtek károkat, de azt sem lehet kizárni, hogy egy korábbi, a '20-as években végzett restaurálás tendenciózus javitásáról lehet szó. Rómer röviden ismerteti a négy zenélő angyalt, majd a két passió táblát, közvetlen utánuk a Szent András és Sz. Jakab mártíriumát ábrázoló képeket említ, amelyek cime elé később a.) és b.) betüt illesztett. Sajnos az nem derül ki, hogy a vértanüságot ábrázoló jelenetek a passiótáblák másik oldalán voltak-e, vagy különálló képekről van szó. Mindenestre c.) betüvel már a Vizitáció-táblátjelölte, s ennek alapján azt feltételezhetjük, hogy ha az el9ző tételek esetében négy, és nem két táblát látott volna, akkor mindegyiket külön betüvel jelölte volna meg. Ezek után egytől négyig, római számokkal jelezte a négy, egyazon oltárhoz tartozó szárnyképet, elsőként a ma már hiányzó darabot írta le: "Egyen Sz. Katalin Borb. Agnes, Erzsébet / nona; Julianna, egy nyíllal - mind / Koronás (...)- tullapon / )( Krisztus a Keresztfán" Rómer hat női szentet be tudott azonosítani, a hetediknek csak az attribütumát írta le, aki minden bizonnyal Szent Orsolya volt. Másodikként az apostolokat ábrázoló tábla következik, ott Tamást nem tudta név szerint meghatározni, hátoldalán Krisztus az Olajfák hegyén jelenet szerepel. Harmadikként Krisztus kereszt vitelét említi, a hátoldalán pedig mártirokat látott, akik közül egyről csak ennyit jegyez fel: "Püspök kis ember tartja a püspök botot". A negyedik táblán Krisztus elítélését említi, majd a hátoldalán található szenteket, akik közül csak Miklóst, Dénest, Jeromost tudta egyértelmüen azonosítani, a Rupert kezében tartott edényt pedig lerajzolta. Az egyes képeknél leírta a latin feliratokat is. Később írt megjegyzést az áltata l-es és III-as számokkal jelölt táblák mellé: "a Xiv Nothelfer", utána kérdőjelet tett. Végűl stílusukra is tett egy tömör megjegyzést: "a művészet az nagyobb képeknéllegsilányabb - a, b, c, nél jobb"74 Sajnos Rómer látogatása körülményeiről, a képek eredetéről nem jegyzett fel semmit. Minden bizonnyal a Szatmárnémeti főterén, a székesegyházhoz közel álló, az 1840-es években gótizáló stílusban épült Vécsey-házban járt,75 azt nem tudjuk, hogy melyik családtag meghívására, bár valószínüleg József (1829-1902) invitálhatta, mivel tőle még Rómernek írt levél is fennmaradt.76 Rómer feljegyzései nyomán néhány következtetés levonható, bár több üjabb kérdés is fölmerül a táblaképekkel kapcsolatban. Elsősorban a táblák eredetére vonatkozóan jegyezzük meg: a stíluskritika alapján részben bizonyitott erős osztrák kötődések - leginkább a két kis passió- és a Vizitáció-kép esetében - már sejteni engedték, hogy a képek a 19. században mükereskedelem révén kerülhettek Magyarországra, amit Rómer adata, ti. hogy a Vécsey család tulajdonában voltak, csak megerősíteni látszik. A második izgalmas kérdés, hogy ha Rómer a két kisebb passiókép hátán valóban vértanüsággal kapcsolatos jeleneteket látott, akkor ez Baldas feltételezését támasztaná alá, aki szerint a "Meister von Schloss Lichtenstein" képei nem egyetlen, hanem több különböző oltárhoz tartoztak. A szakirodalomban nem találtunk 74. KÖH Könyvtár, Rómer Flóris jegyzetei 1864. XV. Kötet, 43-44. (fotómásolatok) 75. A házat Vécsey Miklós épittette 1842-től Szlánafi Dániel épitőmesterrel. MUHI 200 l, 14., BURA 2002, 48. 76. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, 1evelestár, B. Vécsey József [Rómer FlórisnakJ Némi régi arany ékszereket kivánna neki bemutatni.


189

adatot arra vonatkozóan, hogy a hét passiótábla hátoldalán van-e nyoma más festésnek, ez további kutatásokat igényel.77 Harmadsorban a BE Mesternek attribuált oltárral kapcsolatban merülnek fel kérdések. A stíluskritika szempontjából nem mellékes, hogy ez az együttes tünik a leginkább beilleszthetőnek a magyarországi emlékanyagba. Származásukkal kapcsolatban a Vécsey család felvidéki gyökerei is felmerülhetnek,78 viszont a Rómer által még REN-nek látott, később BE-nek olvasott szövegtöredék és az évszám arra figyelmeztetnek, hogy ezek a képek is átmehettek a mükereskedelmen. Ha BE Mester szellemétől megszabadul a magyar kutatás, akkor a hazai anyagba történő beillesztés t célzó stílus kritikai megfontolások is hozhatnak üj eredményt. Rómer feljegyzéseinek az oltár ikonográfiájára vonatkozóan is vannak következményei. Az elveszett negyedik tábla ismertté vált tematikája alapján ugyanis az oltár titulus ának meghatározásakor az eddig használatos ,,Az apostolok és segítőszentek oltára" elnevezés helyett,79egyszerüen Mindenszentek-oltárról kellene beszélni, hiszen a hét apostoIon kivül szereplő huszonegy szent között nem is volt jelen az összes ün. tizennégy segítő szent. Sajnos egy fontos kérdés megválaszolásában, ti. hogyan és mikor kerültek a képek Csegöldre, Rómer feljegyzései sem nyüjtanak sok segítséget. Ez a kérdés már Varjü Elemért foglalkoztatta, s meg is kérdezte Pataky Istvántól, hogy mit tud a képek eredetéről, annak reményében, hogy talán a negyedik szárnykép is előkerül. Pataky válaszában ezt írta: "A képek minden valószínűség szerint, az egykor róm. kath. csegöldi templomból valók, ahová még idáig ismeretlen hányódás után körülbelül 40 évvel ezelőtt kerültek vissza. Innen később kitették azokat, egy ideig a lelkészi lak folyosóján állottak, majd innen kerültek a padlásra, így, a feledés{bej és pusztulásba. A negyedik nagy kép utáni kutatás eredménnyel nem járt. Egyesek még emlékeznek rá, de nyoma veszett teljesen, vagy elrejtették, vagy valaki eltüntette. '-ilO A képek ezek szerint 1880 körül kerültek a templomba, mégpedig a Rómernél szereplő bejegyzés alapján minden jel szerint a Vécsey család tulajdonából, akik még ekkor is gyakorolhatták kegyüri jogaikat az egyházközség felett.81Különös, hogy erről az adományozásról az egyházközségben semmilyen adat nem maradt, de az még különösebb, hogy a hívek sem említik a család szerepét, 77. Csak azt emlitik, hogy körbe vannak vágva. CSÉFALVAY1993, 187-188. Szendey is leiIja a képeket, de sehol sem említi, hogy a hátoldal ukon van-e festésre utaló nyom. SZENDEY 1986, 89-117. Talán nem is voltak még ilyen tipusú vizsgálatok. 78. SZERENCS 1902, 394-95., GUDENUS 1998, 188-90. 79. Radocsay "Segitőszentek oltára" kérdójellel, RADOCSAY1955, 285. Az apostolokat is hozzávették: BOSKOVIT8-MOJZER-MUCSI 1964, 133. Radocsay meghatározását veszi át Török Gyöngyi is. CSÉFALVAY1993,179. 80. Kelt 1922. nov. 20. MNM Irattár, Rln. 222/1922. Nem tudom, milyen forrásából, de Szaplonczay további részleteket is tud: képekról egyébként az öregek elmondták, hogy azok valamikor a templomban voltak. Az 1897-es renováláskor Popovics parókus a paplakba vitette azokat. Papp Gyula pedig kitétette a tornácra. A hivek kifogásolták, hogy a szentképeket, amik nem régen még a templomban voltak, olyan helyre tette, ahol a kutya fekszik mellettük. Ekkor Papp Gyula a parókia padlására vitette azokat. Itt talált rájuk Pataki lelkész." SZAPLONCZAY104--105. 81. Nem egyedülálló eset, hogy görög katolikus templomba gótikus táblaképek kerültek. B. Nagy Margit ismertette a kalotaszegi Kelecel román templomában található gótikus szárnyasoltár töredékeket, amelyek biztosan a 18. század folyamán valamelyik kegyúr jóvoltából kerülhettek oda, s a hivek az ikonosztázion részeként haszn álták őket. B. NAGY 1980, 73-76. Köszönöm Mihály Ferencnek, hogy erre a cikkre fölhivta a figyelmemet. "A

Terdik Szilveszter

190

vagy legalábbis Pataky nem ír erről. Szinte hihetetlen, hogy az 1880-as években a Vécsey család ilyen könnyen megszabadult ezektől a mükincsektől.82 Azis érdekes, hogy a képek előkerülésekor a családtagok közül már senki sem jelezte valamikori érintettségüket. 83 Azt sem tudjuk meg, hogy mikor kerültek egyáltalán a család tulajdonába. Logikusnak tünne, hogy a neogótikus városi palotát építtető Miklós bárót (1789-1854) sejtsük a háttérben. 84 Források hiányában' nem érdemes most találgatásokba bocsátkozni. Elképzelhető, hogy a második világháboru után a Sárközüjlakról, a család Szatmár megyei központjából Kolozsvárra menekitett, de az oroszok által már feldült családi levéltár anyagából85 üj adatok is előkerülnek, a képek beszerzésére és továbbadására vonatkozóan, és így közelebb jutunk a képek közel 60 éves lappangási idejének eseményeihez. 1864 őszén még senki sem sejthette, hogy az ugyanazon a kiránduláson Henszlmann és társai által "felfedezett" középkori csegöldi templom és a Rómer által leirt középkori táblaképek története egyszer még olyannyira összeforr, hogy az utóbbiak eladásából származott pénz fogja fedezni az előbbi még létező középkori részleteinek részleges elpusztítását is. Ki tudja, talán másképp is alakulhatott volna ez a történet, ha Rómer jobban lelkesedik a képekért, és hamarabb kerülnek valamelyik országos gyüjteményben elhelyezésre. 82. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a hivek állításával szemben, ezek a képek az elsó világhá-

ború viharaiban kerültek a faluba, s jobb idók reményében egyszerúen elrejtették óket a padláson. 83. Már csak azért is, mert a falu ekkori kegyura, Vécsey Aurél katolikus pap, akit Erdélyból kiutasitottak Trianon után, 1920-ban Csegöldön római katolikus plébániát alapitott (Életrajza: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár Fond 36/3381.), vagyis a képek árát ó is föl tudta volna használni erre a célra. Nem tudjuk, milyen viszonyban volt a csegöldi görög katolikusokkal, akiknek e!özópapjuk 1918-ban csatlakozott aNagykárolyban megalakult, a hajdúdorogi egyházmegyétöl elszakadni szándékozó román nemzeti esperességhez. CIUBOTÁ 1997. Egyébként sárközújlaki kastélyukban is voltak múkincsek, ezek sorsa egyelóre ismeretlen: BOROVSZKY149. 84. A nemesi családok gyüjteményében található középkori tárgyakról még keveset tudunk. Ipolyi pl. az 1860-as évektól szedte össze középkori képeinek nagy részét, bécsi és németországi aukcíókon. CSÉFALVAY1989, 94-96. 85. KISS 1994, 13. Bibliográfia BALDAS 1935. Baldas, L., Der Marienaltar des Meisters von Schlosz (sicl) Lichtenstein, Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen, 56 (1935), 6-2!. BENESCH 1930. Benesch, O., Der Meister des Krainburger Altars, Wiener Jahrbuch der Kunstegeschichte, 7 (1930), 120-143. B. NAGY 1980. B. Nagy M., Kalotaszegi táblaképek, in Csetri E., Jakó Zs., Sápos G., Tonk S. szerk., Művelödéstörténeti tanulmányok, Bukarest, 62-76. BOD6-VIGA 2002. Bodó S. - Viga Gy. szerk., Magyar múzeumi arcképcsarnok, Budapest BOROVSZKYBorovszky S. szerk., Szatmár vármegye, év nélkül, Budapest BOSKOVIT8-MOJZER-MUCSI 1964. Boskovits M., Mojzer M., Mucsi A., Az esztergomi Keresztény Múzeum képtá ra, Budapest BOHM 1976. Böhm, B., Rupert von Salzburg, in Kirschbaum, E. Hg., Lexikon der christlichen Ikonographie 8, Rom, Freiburg, Basel, Wien, 293-294. BURA 2002. Bura L. et alii, Szatmárnémeti kialakulása és jejlödése, Szatmárnémeti CIUBOTÁ 1997. Ciubota, V., Vicaritul national román din Carei, Satu Mare CSÉFALVAY1989. Cséfalvay P., Ipolyi Arnold a műgyűjtö, in Cséfalvay P., Ugrin E. szerk., Ipolyi Arnold emlékkönyv, Budapest, 93-115. CSÉFALVAY1993. Cséfalvay P. szerk., Keresztény Múzeum, Esztergom, Budapest DESCHMANN 1990. Deschmann A., Kárpátalja műemlékei, Budapest

___


191

EMLÉKKONYV1904. A Szatmári Püspöki Egyházmegye emlékJronyve, 1804-1904. ENTZ 1986. Entz G. szerk., Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I, Budapest. FORSTER 1905, Forster Gy., Magyarország műemlékei I, Budapest. GALAMBOSGOLLER 200 l, Galambos Göller F., Haas Mihály püspök, egyháztörténész (1810-1866), Pécsi Szemle, 4 (2001), 32-51. GENTHON 1932. Genthon 1., A régi magyar jestöművészet, Vác GENTHON 1948. Genthon I. összeáll., Esztergom Műemlékei I, Budapest GEREVICH 1923. Gerevich T., A régi magyar művészet európai helyzete, Minerva 3 (1923), 98-122. GEREVICH 1928. Gerevich T., Esztergomi műkincsek, in Primás-album, Serédi Jusztinián Magyarország bibornok hercegprimása tiszteletére, Budapest, 179-263. GEREVICH 1931. Gerevich T., Művészettörténet, in Hóman B. szerk., A magyar történetirás új útjai, Budapest, 87-140. (újra kiadva: Marosi E. szerk., A magyar művészettörténet-írás programjai, válogatás két évszázad írásaiból, Budapest, 1999,206-236.) GEREVICH 1939. Gerevich T., A magyar művészet szel/eme, in Szekfü Gy. szerk., Mi a magyar?, Budapest, 419-488. GUDENUS 1998. Gudenus J. J., A magyarországifönemesség XX. századi genealógiája IV, Budapest. HAAS 1866, Haas (M.J, Die Holzkirchen im Bisthume Szathmár, 1. Historischer Theil, Mittheilungen der K. K. Central-Komossion zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale, XI (1866), I-7. HENSZLMANN 1864. Henszlmann 1., A Szathmári püspöki megyének középkori építészeti régiségei, Archeológiai Közlemények, 4 (1864), 127- 157. KISS 1994. Kiss A., A Kolozsvári Al/amí Levéltár Szatmár megyére vonatkozó iratai, A Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Levéltár Évkönyve, 10, Nyíregyháza, 7-21. KISS 1870. Kiss K., Adatok a szathmármegyei és különösebben a szathmári egyházmegyei részint elpusztult, részint leányosított református egyházközségek történetéhez, Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezö, I (1870),300-312. KISS 1878. Kiss K., A Szathmári református egyházmegye története, Kecskemét. KOMÁRIK1978. Komárik D., A korai gó/izálás Magyarországon, in Zádor A., Szabolcsi H. szerk., Művészet és Felvilágosodás, Művészettörténeti tanulmányok, 209-300. KOLNEI-BALÁZSKölnei L.-Balázs E., In omni hara minden órában, a tizennégy segítöszent kultusza Magyarországon, Budapest (év nélkül). KONSTLE 1926. KünstIe, K., Ikonographie der Heiligen 2, Freiburg im Bresgau. MAKSAY1940. MaksayF., A középkori Szatmár megye, Budapest. MEZEY-SZENTESI 1996. Mezey A.-Szentesi E., Az ál/ami műemlékvédelem kezdeteí Magyarországon. A Centel-Comission zur Eiforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi műJrodése (1853-1860), in Bardoly 1., Haris A. szerk., A magyar műemlék védelem korszaka i, Budapest, 47-68. MIZSER 2001. Mizser L., Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864-1866. évi Helynév/árában, Nyíregyháza. MONUMENTA 1887. Monumneta Vaticana Historiam Regni Hungariae mustrantia. Series I. Tomus I, Budapest. MUHI 2001. Muhi S., Szatmárnémeti, Városismertetö, Szatmárnémeti. NÉMETH 1999. Németh P., Szatmár vármegye egyházai a 14. század elsö jelében, in Kiss 1., Szöcs P. L. szerk., Architecturá religioasá medievalá din Transilvania, Satu Mare, 97-106. NÉMETH. Németh P., A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig, (kézirat) PATAY1998, Patay P., Szatmári harangak, A Jósa András Múzeum Évkönyve XXXIX-XL(1997-1998), Nyíregyháza, 361-412. PETROVICS 1940. Petrovics E., A régi magyar művészet és a Szépművészeti Múzeum, nyat levél a szerkesztöhöz. Mi a magyar? dmű könyv szerk. Szekfű Gyula, Budapesti Szemle, (1940) 748. szám, 221-224. RADOCSAY 1955. Radocsay D., A középkori Magyarország táblaképei, Budapest. RADOS 1938. Rados J., Magyar oltárok, Budapest. SCHEMATISMUS 1864. Schematismus cleri almae diocesis Szatmariensis ad annum Jesu Christi 1864, Szatmariní. SISA 2003. Sisa, J., Die Schmidt Schule in Budapest, in F. Dózsa, K. (Hrsg.), Zeit des Aufbruchs. Budapest und Wien zwischen Historismus und Avantgarde, Wien-Mainland, 167-17!. SOÓS 1985. Soós L, Az egri egyházmegyei plébámiák történetének áttekintése, Budapest SZAKÁCS2006. Szakács B. Zs., Gerevich Tibor (1882-1954), in ,Emberek, és nemfrakkok' A magyar művészettörténet-írás nagy alaJgai, Tudomány történeti esszégyűjtemény I, Enigma 13 (2006)/47, 178-204. SZAPLONCZAYSzaplonczay Gy., Csegöld község története, 1209-1974. (kézirat) SZATMÁRINÉ 2000. Szatmáriné Mihucz 1., Középkori templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyháza. SZENDEY 1986. Szendey, A., Der Meister von Schlass Lichtenstein, Wien, (Dissertation). SZENTESI 1992. Szentesi E., Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem elötörténetéból II. Haas Mihály levelei Rudolf von Eitelbergerhez az 1850-es évek közepéröl, Múemlékvédelmi Szemle 1992/1,68-76.

1 _

192

Terdik Szilveszter

SZENTESI 2006. Szentesi E., Die Anftihge der institutionellen Denkmalpjlege in Ungam (Die 18SQ-1860er Jahre), in Marosi E., Klaniczay G. ed., The Ninteenth-Century Process of "Musealization" in Hungary and Europe, Collegium Budapest Workshop Series No. 17, 2006, 235-248. SZERENCS 1902. Szerencs J. szerk., A Főrendiház évkönyve II. , Budapest VALTER 1996. Valter 1., A Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Bizottsága és annak múk6dése (18S3--1872), in Bardoly 1., Haris A. szerk., A magyar múemlékvédelem korszakai, Budapest, 69-78.


218

•

\


'.'SZABOLCS-SZATMÁR-BEREGI

Recommend Documents