MAGYARORSZÁG AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN - FORRADALMAK MAGYARORSZÁGON 1. MAGYARORSZÁG A HÁBORÚ VÉGÉN A Központi hatalmak 1918 őszén teljes katonai vereséget szenvedtek. Béketárgyalási javaslatot tettek Wilsonnak, az elnök 14 pontja alapján, ezt azonban Wilson elutasította. November 3-án Páduában a Monarchia aláírta a fegyverszünetet. 1918. október l6-án IV. Károly manifesztuma értelmében a Monarchia föderatív állammá alakult. A Monarchia nemzetiségei sorra deklarálták önálló államalakulataikat. Közben a pártok más és más elképzeléseket fogalmaztak meg a jövőről. a) Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt (Károlyi Mihály) - németellenesség, antantbarátság; - béke a wilsoni pontok alapján; - demokratikus reformok; - a földkérdés megoldása. b) Polgári Radikális Párt (Jászi Oszkár) - demokratikus reformok: választójog, szociális jogok, szabadságjogok; - földreform; - a nemzetiségi kérdés megoldása (Jászi "Keleti Svájc" - elmélete); - modernizáció; - polgári demokratikus berendezkedés. c) Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt (Nagyatádi Szabó István) - radikális földreform, a kistulajdonosok érdekeinek megfelelően. d) Keresztényszocialista Néppárt - az egyház szociális tanítását hirdette - széles körű szociális intézkedéseket, reformokat sürgetett; - általános és titkos választójog; - 67-es közjogi alapok. e) Magyarországi Szociáldemokrata Párt (Kunfi Zsigmond) - önállóság, demokrácia, annexió nélküli béke; - általános, titkos választójog; - a földkérdés megoldása szövetkezetesítéssel; - szociális intézkedések. 2. ÖSZIRÓZSÁS FORRADALOM Október 24-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács a Károlyi-párt, a Szociáldemokrata Párt és a Polgári Radikális Párt részvételével. Programja: - béke; - függetlenség; - nemzetiségek önrendelkezése; - általános és titkos választójog; - földreform; - a fennálló parlamenti és kormányzati rendszer eltávolítása; - a német szövetség felbontása. Október végén a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) nyíltan ellenkormány lett. Október 28.: Általános sztrájk: a rendőrség is felesküdött a Nemzeti Tanácsra, a Forradalmi - Katonatanács egységei elfoglalták a főváros főbb pontjait (fegyveres harc nélkül). Október 31.: József főherceg kinevezte Károlyi Mihályi miniszterelnökké. Károlyi a Nemzeti Tanács tagjaiból koalíciós kormányt alakított.
A Károlyi-kormány bázisa hivatala kezdetén: németellenes és Monarchia-ellenes csoportok - antantbarátságot reméltek; kis- és középpolgárság - hivatalokat, polgári jogokat remélt; munkásság - szociális reformokat remélt; parasztság - földreformot, katonaság - munkalehetőséget, békét remélt.
Ezek a csoportok számos súlyos probléma megoldását várták a forradalmi kormánytól: az ország függetlenségének biztosítása, elfogadható békeszerződés az antanttal; a nemzetiségi kérdés megoldása; gazdasági stabilizáció (mindenekelőtt az éhség megszüntetése, tüzelő, munkalehetőségek); demokratikus reformok sorozata: szabadságjogok, választójogok stb.; földreform. Függetlenség 1918.november 13-án IV. Károly lemondott az államügyek intézéséről, a kormány már nem a királynak, hanem a Nemzeti Tanácsnak volt felelős. November 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. Nemzetiségi kérdés Novemberben a szerb, román, szlovák erők az antanttal kötött titkos szerződések (lásd első világháború) értelmében elkezdték a történelmi Magyarország területeinek elfoglalását. Délen a belgrádi katonai konvenció a Beszterce – Maros – Szabadka – Baja – Pécs - Dráva demarkációs vonalat jelölte ki. Erdélybe román csapatok vonultak be. A Felvidéken elkezdték a 20 magyar vármegye elfoglalását. Az antanthatalmak beváltották tehát ígéretüket a román, a csehszlovák és a szerb-horvát államoknak: Magyarország felosztandó préda lett. Az országban a belgrádi konvenció kijózanította a wilsoni elvekben hívőket, s ezek jelentősen csalódtak Károlyi antantkapcsolataiban. Gazdasági helyzet Felborult a Monarchia egységes piaca, a gazdaság szétesett: súlyos szén- és nyersanyaghiány, ipari üzemek leállása; súlyos élelmiszerhiány - jegyrendszer; munkanélküliség; infláció, háborús eladósodás. Mindezeket fokozta az antant gazdasági blokádja. Demokratikus reformok A Nemzeti Tanács alkotmányozó nemzetgyűlésként kívánta lerakni a magyar demokrácia alapjait. Az 1. sz. "néphatározat" a népköztársaság proklamálása mellett kimondta: az általános, titkos, egyenlő, közvetlen, nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogot; a sajtószabadságot; az egyesülési és gyülekezési szabadságot; a földműves nép földhöz juttatását. Földreform 1918/19 fordulóján földtörvény született, amelynek célja 5-20 hold nagyságú birtokok kialakítása volt. Ezt azonban a gyakorlatban nem tudta a kormány megvalósítani. Károlyi saját birtokát felosztotta ugyan, de törekvése egyedi példa maradt. 3. ÁLTALÁNOS VÁLSÁG, A POLGÁRI DEMOKRÁCIA BUKÁSA 1919januárjában Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották. Az új kormányfő Berinkey Dénes lett. A megoldatlan kérdések sokasága nyomán nőtt az elégedetlenség, az államhatalom gyengeségét kihasználva mind a szélsőbal, mind a szélsőjobb politikai mozgalmai erősítették pozícióikat. Az 1918novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőit (köztük elnöküket, Kun Bélát) letartóztatták ugyan mivel a kommunisták egy tüntetés során több rendőrt lelőttek, de a börtönben is folytathatták szervezkedésüket. Szélsőjobboldali szervezetek is létrejöttek: a MOVE (Magyar Országos Véderő Egyesület) és az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete). Így a kormányt egyszerre két irányból támadták.
Külpolitikai kudarc Március 20-án Vyx francia alezredes, az antant katonai missziójának vezetője jegyzékben követelte az ország keleti részének kiürítését a Szeged – Debrecen - Vásárosnamény vonalig és egy 40-50 kilométeres semleges sáv létrehozását. Erdélyt egészen a semleges vonalig román csapatok szállták volna meg. A Berinkey-kormány a jegyzéket elutasította és lemondott. Károlyi Mihály Kunfi Zsigmond vezetésével tisztán szociáldemokrata kormányt akart kinevezni. Kunfiék (Magyarországi Szociáldemokrata Párt) viszont megegyeztek a kommunistákkal: március 21-én a Gyűjtőfogházban a két párt egyesült Magyarországi Szocialista Párt néven. A kommunisták programját fogadták el: nemzetgyűlés helyett proletárdiktatúra, tanácsrendszer. Március 21-én este bolsevik mintára kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Károlyi tudta és beleegyezése nélkül bejelentették lemondását a köztársasági elnöki címéről, s hogy átadta a hatalmat Magyarország népei proletariátusának. 4. TANÁCSKÖZTÁRSASÁG Állami berendezkedés Az MSZP kormányra kerülésével proletárdiktatúra jött létre Magyarországon. Mint a "Mindenkihez" című röpiratban megfogalmazták, a hatalmi ágakat összpontosítani akarták, egységbe vonták a törvénykezői, a végrehajtó és a bírói hatalmat. A legfőbb irányító szerv a Forradalmi Kormányzótanács lett: ebben úgynevezett népbiztosok tevékenykedtek. Hatalmukat a Vörös Őrség és a mellette működő "Lenin-fiúk" (terrorkülönítmény tagjai) biztosították. A Tanácsköztársaság vezető politikusa Kun Béla volt. A rendszer szervezete és intézkedései szinte pontosan lemásolták az orosz bolsevik párt 1916-18-as működését. Kun Béla hitt a közeli világforradalomban. Magyarországot egy nagy közép-európai kommunista állam részeként képzelte el. A Forradalmi Kormányzótanács intézkedései: forradalmi törvényszékek megszervezése; Vörös Hadsereg létrehozása; államosítás (üzemek, bányák, bankok, kisvállalkozások stb.); 100 holdnál nagyobb földbirtokok téeszesítése (kollektivizálása); szociális intézkedések; kultúrpolitika: iskolák államosítása: nyolcosztályos kötelező általános iskola; kulturális propaganda: színházak, mozik, hangversenyek, kiállítások, népünnepélyek szervezése; egyházüldözés: ateista propaganda. Tervek, kísérletek a proletárdiktatúra felszámolására: - bécsi emigráció: ABC (Antibolsevista Comité) Bethlen István vezetésével - Arad, majd Szeged: ellenkormány Károlyi Gyula vezetésével, hadügyminiszter Horthy Miklós; - kommunistaellenes megmozdulások: vasutassztrájk, parasztmozgalmak, június 24-én a ludovikások lázadása. Ellenhatásként egyre fokozódik a forradalmi diktatúra, a "vörös terror": kivégzések, akasztások, túszszedés, emberek elhurcolása. (vezetői: Korvin Ottó belügyi népbiztos és Szamuely Tibor) Fegyveres küzdelmek és bukás: Április 16-án a román, április 28-án a csehszlovák hadsereg indított támadást, Csap és Munkács között találkoztak. Az északi hadjárat keretében sikeres ellentámadást indított a Vörös Hadsereg. A megszerzett területeket azonban az antant hamis ígéretei miatt feladták. Július 30-án a román hadsereg átkelt a Tiszán, és megindult a főváros irányában. Az események hatására augusztus l-jén a Kormányzótanács lemondott.
5. ELLENFORRADALOM A Tanácsköztársaság bukását követő hónapokban három hatalmi tényező alakult ki Magyarországon: a román megszálló csapatok; az egymás helyébe lépő kormányok: augusztus l-jétől Peidl Gyula szakszervezeti kormánya, augusztus 7-től Friedrich István kormánya; a "fővezérség": a "Nemzeti Hadsereg" irányítása, élén Horthy Miklóssal, a szegedi ellenkormány hadügyminiszterével. 1919 novemberétől a tényleges hatalom egyre inkább Horthy kezébe került. Különítményei hatalmuk alá vonták az egész Dunántúlt, kegyetlenül leszámoltak a kommunista vezetőkkel (fehérterror: Kb. 1500 – 2000 főt gyilkoltak meg a Nemzeti Hadsereg tiszti különítményei, 73 000 ember ellen indult eljárás, 15 ezer embert tartóztattak le és 7 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre. 1919. november 16-án Horthy bevonult Budapestre. Huszár Károly kormánya választásokat írt ki 1920 januárra az általános, titkos és a nőkre is kiterjedő választójog alapján. A választáson a Kisgazdapárt győzött. Horthyt kormányzóvá választották 1920. március 1-jén, a királyság államformáját megtartva, de a trónt nem betöltve. (király nélküli királyság) (A Szociáldemokrata Párt nem vett részt a választásokon. A választásokat a Kisgazdapárt nyerte, a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjával közösen hozott létre kormányt. 1920. márc. 1-e után változott a kormány. Simonyi Semadam Sándor lett a miniszterelnök. Ezen kormány feladata volt a békeszerződés aláírása. A béketárgyalások januártól júniusig tartottak. A békefeltételek alapvető vonásai már a világháború idején kialakultak és az 1918-19-es forradalmak lényegében már nem befolyásolták a területi döntéseket. 6. A TRIANONI BÉKESZERZÖDÉS A szerződést 1920. június 4-én írták alá Versailles-ban, a Kis-Trianon palotában. A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva - lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket - közölték a döntést. Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad – Nagyvárad - Szatmárnémeti út és vasút. A megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés egyik gondja. Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél - Felvidékkel, a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelelő határt. A magyar tárgyalási stratégia sem volt kompromisszum kész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határ menti területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül. Magyarország az alábbi területeket veszítette el: Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része, az Alföld egy része Romániához került; A szlovákok, rutének által is lakott északi területek többsége, így a Felvidék, a Csallóköz és Kárpátalja Csehszlovákiához került; Délen a Szerémség, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz az újonnan alakult Szerb–Horvát– Szlovén Királyság (későbbi neve Jugoszlávia) része lett; Nyugaton egy sáv, a Felsőőrvidék Ausztriához került, ahol később Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre az új területekből a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján; Északon Szepes és Árva megyéből kb. 500 km2 területet Lengyelország kapott meg. A szerződéssel a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került az 1102 óta a magyar korona fennhatósága alá tartozó Horvátország is. Fiume (mai neve Rijeka) városa is a magyar korona része volt, de rövid önállóság után Isztriával és Zárával együtt Olaszországhoz került, majd 1947-ben Jugoszláviához csatolták.
A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország területe 282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent). Az eredeti tervek szerint Sopron is Ausztriához került volna, ám a Pronay – Héjjas - különítmények fegyveres akciói nyomán, az olasz diplomácia támogatásával a magyar kormánynak sikerült a velencei jegyzőkönyvvel népszavazást kicsikarnia Sopron városában és 6 környező községben. A népszavazáson a lakosság 65%-a a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Demográfiai következmények: A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján: - Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a - Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32% - A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28% - Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30% - Horvátországban: 121 000 – 3,5% - Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6% - Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9% A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is nagy számban élnek magyarok. Egyéb hatások A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett korlátozta a magyar hadsereg létszámát (35 000 főben), megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott, amelyek a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust. A trianoni békeszerződés utóélete A magyar külpolitikát a II. világháború végéig egyértelműen a határrevíziós törekvéseknek rendelték alá, ezekben a "mindent vissza" hívei többségben voltak a kompromisszumra is hajlandókhoz (pl. a székely-magyar korridort követelőkhöz) képest. A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat 1937-ben felmondta a magyar kormány, lényegében visszhang nélkül. Az elveszített területek egy részét a II. világháború előtt és alatt a Bécsi döntésekkel (1938 és 1940), illetve német szövetségben fegyveres akciókkal az ország visszaszerezte. Az I. Bécsi döntéssel a Felvidék és Kárpátalja déli többségében magyarlakta - részét, Csehszlovákia német elfoglalásakor Kárpátalját, a II. Bécsi döntéssel Észak-Erdélyt, Jugoszlávia német lerohanását követően pedig Muraközt, Dél-Baranyát és Bácskát kapta vissza az ország. Az 1947-es Párizsi békeszerződés visszaállította az 1937-es határokat, de katonai okokból három Pozsonnyal szemben lévő falu, Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún, az ún. Pozsonyi hídfő átkerült Csehszlovákiához (hivatalosan azért, hogy Pozsony további fejlődéséhez, növekedéséhez elég terület legyen a Duna déli oldalán). (Ez tette később lehetővé a Bős-nagymarosi vízlépcsőnél a Duna egyoldalú szlovák elterelését.)
Azóta Magyarország területe – apróbb kölcsönös területi kiigazításoktól eltekintve – nem változott, nagysága hivatalosan 93.030 km2. A II. világháború után Magyarországot leigázott országnak tekintették, elsősorban a Szovjetunió részéről volt ez a hivatalos álláspont. Ennek értelmében Magyarország számára egészen 1989-ig előírták, hogy nem építhet széles utakat, mert azon a hadsereg fel tud vonulni. A szomszédos országokból kitoloncolták a II. világháború alatt újonnan letelepült magyarokat. Ezzel azonban nem elégedtek meg a környező országok vezetői, és keményen bosszút álltak a magyar ajkú őslakosokon. Az egyik ilyen cselekmény Csehszlovákiában a Beneš-dekrétumokból ismert kollektív bűnösség elve volt, mely a magyar mellett a német kisebbséget érintette a legrosszabbul. http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s
