-
Sikabonyi:
A Kaukázus
délkeleti
A Kaukázus
209
rétegtani viszonyai
pereme rétegtani viszonyai SIKABONYI LÁSZLÓ
és kolajterületei
A Szovjetuniói leggazdagabb kolajterülete a Nagy-Kaukázus és a K-sKaukázus közén helyezkedik el. A terület a szénhidrogének felszíni nyomaiban is gazdag. Több helyen felszínre bukkannak a produktív rétegek olajjal átitatott ige homokkövei és iszapvulkánok kúpjai. A múlt század hatvanas éveitl az olajtermel mélyfúrások nagy számát mélyítették le s így felépítése a részletekig jól i
ismert.
A területet a Káspi-tenger negyedkori terraszai borítják. A mélyfúrások igen vastag és részletesen tagolható pliocén és fels-miocén rétegsorokat harántoltak. Az idsebb harmadkori, valamint a mezozoós üledékek a Kaukázus szegélyrészein bukkannak
a felszínre.
üledékképzdési változásokra szeretnénk rámutatni, jellemzk és kiemelni a szintezésben mutatkozó nehézségeket, melyek mint más medencében, itt Í6 megvannak. a
Itt
melyek
Ebben gok
leglényegesebb
a terület fejldéstörténetére
:
a
napjainkig tengerbl keletkez üledéksorban található üledékhézast negyedkori mozgások jelenlétét bizo-
és d szkordanciák fiatal harmadkori,
nyítják. Az üledéksor fiatal harmadkori része a fels-miocénben induló oszcillációkkal regredáló Káspi-tenger déli medencéjének lerakódása. Ismeretével a Káspi-
tenger fejldéstörténetét és a Kaukázus oligocén végén megindult mozgási periódusait is rögzíteni lehet. E kiemelked mozgások szakaszai az attikai, fleg a rhodáni (,,kelet-kaukázusi“) szakasz idején játszódott le. Többé és romániai kevésbbé teljes üledékciklusokat határolnak és maguk után vonják a fauna jellegének a változását is.
f
Az eocén után elegyesvízi alakok elször a középs-miocén tsokrak-rétegek fels részén jelentkeznek. A meotiszi, majd a pontusi-emelet is félsósvízi faunával van képviselve. A produktív rétegösszlet alsó része, a kirmakinszk-emelet elegyesvízi, középs része szárazföldi eredés, a fels része édesvízi kifejldés. Az akcsagül-eme'.et tengeri, az apseron-emeletben már újra jelentkeznek az elegyesvízi Dreissensia- félék.
A Káspi- és Fekete-tenger harmadkori rétegeinek párhuzamosításában az oligocén és a miocén elhatárolásában mutatkoztak nehézségek. Határtag a maikopemelct, melyet vagy a miocénbe soroznak, vagy áthidaló képzdményként kezelnek, mely magában foglalja a katti-, aquitáni- és burdigálai-emeleteket. Az utóbbi értelmezés szerint az oligocén két ciklust mutat. Az alsó az eocénhez, a fels szorosan a miocénhez csatlakozik. Hazai viszonylatban hasonló helyzetre mutatott rá nemrég elhangzott eladásában S z ö t s E.
A pliocén-üledékek párhuzamosításában G u b k n szerint a Káspi-tenger pontusi-emelete magában foglalja a Fekete-tenger medencéje kimmériai-emeletének alsó részét is. Vannak, akik a két terület pontusi üledékeit egyenértékeknek tartják. i
Legnagyobb a nehézség huzamosításának kérdésében.
a
produktív-, akcsagül- és
apseron-emeletek
pár-
Az ennél fiatalabb képzdményekben a bakui- és tsaudü-emelet egymáshoz való viszonya, a pliocén és pleisztocén elhatárolásának a kérdése az elbbi probléma megváltozása szerint változik. A szovjet vizsgálatok alapján azonban a meótisziemelet bécsi értelmezése helytelen, mivel a Káspi- és a Fekete-tenger medencéjében ez az emelet a miocén önálló, szarmata feletti tagja, mely sem átmeneti tagként, sem
a szarmata fels alemeleteként
gyalható. 7*
A
(legalább
is
az említett területeken)
nem
tár-
fels-szarmata és a meótiszi-emelet faunája a Káspi-tenger medencé-
6
Földtani Közlöny LXXXII.
210
évf.
1952. 4
egy rétegösszleten
jében néha együttesen található
dencéjében kzettanilag és faunisztikailag
jól
—
belül,
sz.
de a Fekete-tenger
me-
elkülöníthet.
A Kaukázus délkeleti peremén a pliocén-üledékek tartalmaznak gazdagon A kréta-korú rétegekbe valószínleg a maikop-emeletbl migrált. Az oliolajnyomokat tartalmaznak. A gazdag kolajú. n. fehér-koun rétegek
kolajat.
gocén
tartalmú maikop-emelet agyagos, márgás üledéksorában is igen sok a szénhidrogénnyom. A középs-miocén és meótiszi-emelet olajtartalmú is lehet. Kolajban leggazdagabb a „produktív' rétegösszlet. Alsó része a háromosztatú kirmakinszk rétegcsoport. Ennek középs része három termelésre érdemes szintet tartalmaz. 1
A
fels-kirmakinszk rétegek fels része
összlet
csoport
tartalmaz
kolajat.
A
produktív
réteg-
középs része törmelékes, medd szárazföld; összlet. A fels-produktív rétegis három osztaiú: „balaháni -, a „szabuncsinszk - és a ,,szuraháni“-rétegek
számos
11
11
Ez utóbbi összlet a legfontosabb olajtároló. vezetrétegekkel felismerhet akcsagül- és apseron-emeletek
olajtartó szintet tartalmaznak.
Kolajtárolók
homokos
a
kitn
üledékei
is.
tagságuk több 10 m-t
A
Az is
olajtároló
— 45%)
és vas-
antiklinális
sorokat
kzetek porozitása változó (15
elérhet.
kolajtartó-szerkezetek többé-kevésbbé
párhuzamos
alkotnak. Tengelyük a Káspi-tenger medencéje felé fokozatosan süllyed.
Legfontosabb tárolószerkezeti típusok: 1. kissé aszimmetrikus braehiantikhnáa szénhidrogén kitörések alárendeltek. Fatmán-Züchi-i antiklinális sor, mely G u b k n szerint a tenger alatt megkerüli Bakut és délnyugatra a Sztálin, régi nevén Bibi-Eibát szerkezetben folytatódik. Ez a szerkezete ma is az azerbajdzsáni, kalai és az artémai kolajmezknek is. lisok,
ahol
i
Nyugatabbra a kolajtartó szerkezetek magjában oligo-miocén- és miocénüledékek vannak és szerkezeti tengelyükben nagy iszapvulkánok törtek fel. A szabályos kúpalakú, sokszor több száz méter magas iszapvulkánok és az iszapdombocskák ezrei között legjelentsebb sor az Ataska-Lok-Batán szerkezetcsoport. A Lok-Batán, a világ legnagyobb iszapvulkánja évi közel két millió tonna kolajat ad.
A
Délkelet-Kaukázus peremének szerkezeti irányai a Kaukázusban uralkodó iránynak felelnek meg. Ezen az alapon egyesek a Kura-folyó depressziójával együtt a Kaukázus tartozékának, a Kis- és Nagy-Kaukázus nagy „antiklinálisai“ között lév tektonikus „sz nklinálisnak“ fogják fel. Mások üledékképzdési okokkal vagy a kristályos aljzat függleges mozgásával magyarázzák a szerkezetek
ÉNy— DK-i
:
kialakulását.
A különböz szerkezetek és szintek kolaját a szovjet szerzk a maikopeméletbl történt migráció eredményének tartják. Valóban, az egyes mezkön belül, felfelé az anyakzettl távolodva egyre könnyebb frakciók helyezkednek el a természetes desztilláció következtében.
Bár újabb és újabb kolajterületeket tárnak fel a Szovjetunióban, a vázlatosan ismertetett területek adják ma is a kolajtermelés zömét.
— Sikabonyi:
A
A Kaukázus
rétegtani viszonyai
211
Délkelet-Kaukázus harmadkori üledékeinek általános szelvénye D. V. Golabjatnyikov és I. M. Gubkin szerint 1.
Id
Id-
Eme-
szak
let
Üledék
Vas-
Kzettani
tagság
táblázat
sz.
Paleontológiái jellemzés
jelleg
j
^
Alluvium
Lösz, mocsári agyag
és eolikus
üledék üledék
és
Az
Iszap, breccsia és tör-
Tavi üledékek
Iszap,
iszapvulkánizmus termékei
Helix sp.
homok
melék
,
homok, só Törmelék homok,
Alluvium
kavics, agyag.
üledékek
Jelnkori
10
Jelenkori káspi üledékek, a tengerszintje felett
9,5
Homok, agyag
Cardium
és
kagylóhéj törmelék.
— 13,0 m-ig
edule
L n i
.,
Di-
dacna trigonoides Pali.,
Monodacna caspia
Eichw., Adacna
lae-
viuscula, Dreissensia
polymorpha Pali.
Az
34
ó-káspi üledékek
fels emelete.
A
Káspi-
molluszkahé törmelék j
homok, homokos
tenger szintje fölé 8.5,17,26,36 m-re
emelked
Konglomerátum, kavics .
agyag
Az ó-kápi üledékek középs emelete. 24
32
Konglomerátum, kavics
mészk
molluszkás
m
abszolút magasságú terraszok.
kaviccsal,
homok,
homokos
agyag.
Ó-káspi.
Eichw.,
Dreis-
N
polymorpha Pali., érit in a litnrata
E
i
c h w.,
Didacna crassa
Eichw.,
D. praetrigonoides N a 1., D. surachanica Andr., D. baeriG rim., Dreissensia pontocaspia
Andr.,
1 ó-káspi üledékek
.
Monodacna caspia Eichw., Ádacna pliensia
üledékek
Az
D
cata
terraszok.
Negyedkori
161
Didacna trigonoides Pali., pyramidatum Grim.,
CT)
O
alsó emelete
Konglomerátum, hoDidacna catius Eichw., mok, homokk, hoD. rudis N a 1., D. parmokos agyag, molluszvula N a 1., D. carditokás
mészk
és
mészk.
ides
Andr.
Dreissensia
polymorpha Pali.
Üledékhézag, diszkordancia. Fels
180
590
üledékek
Mészk, homok, molluszkahéjtörmelékes agy. Molluszkás mész-
m.
k,
pliocén
kavics.
Monodacna isseli
Andr.,
ritkán Apsheronia pro-
pinqua Andr., Didacna intér média Eichw.,
emelet
Középs Harmadkori
Apseron
Fels
170
Homok, homokos mészk, mészköves homok márga agyag.
Apsheronia propinqua
Eichw., különböz Monodacna sp.-k, Didacna intermedia, Didacna anisocoscha.
-
,
Földtani Közlöny LXXXII. évf. 1952. 4
212
—
Id-
Eme-
szak
let
1
|
c
Vas-
Üledék
.
tagság
Homok,
240
Alsó
múval váltakozva.
< u
táblázat folytatása.
sz.
Paleontológiái jellemzés
Apsheronia raricostata S ö g r., Umnaeausvelu fin us e s c h. Dreissenj
D
sia, Ostracoda.
Bibi-Eibátés Szurahán gázos homok.
a.
'V
kagylóhéj, a-
n
o
o
jelleg
gyag, lejjebb sötétszíagyag vulkáni ha-
o C
-X
Kzettani
,
6. s z.
1
Id
,
138
Limnaeás agyag
Márgaközbetelepüléses agyag.
Uimnaeus
velutinus
D e s c h.,és nagyszámú Ostracoda.
0
38 60
Akcsagül emelet u
Fekete agyag, palás. meszes a^yag, agyag pala homok, vulkáni
hamú, márga, mészk. Szurahán középs
Fels
:D
/
_
Agyag, homokos agyag, agyagos homok, ho-
644 826
rész
mokk
cu
lencsék. Bibi-
Eibát,Balahan,Szabunesi
Kaman, Puta, Lok-
Batan
£
mezkön
olaj-
tartalmú.
Macira subcaspia Andr., Cár dium dombra A. n d r. C.vogti
Andr., Ostraco-
dák Foraminiferák és sok halmaradvány. ,
Unió yassamalica Golub., P/anorbis, Uimnaeus, Áldania sp., Ancylus sp., Hydrobia sp., Cytheretorosa J ones., Uiocypris sp., 'Limnocithere sp.,
Ostracoda, Oogonia,
Characea, Chara eschdri
B r., Chara voltai Braun. .
Ü feC
u o
"í)
U
Középs-rész
Durvaszem homok,
154 143
Kotinentális
üledékek
•
kréta és
harmadko-
képzdményekbl
ri
csókkal, törmelék,
származó kavicsokban sok smaradvány. A Helix sp. igen ritka.
agyagsávok és homokklencsék.
>
A
apró szögletes kavi-
**
-Iá
3
Alsó rész
•o
C
-o
i
219 394
o
Homok, homokos agyag
homokk.
Olajtartal-
Planorbis törm.
mú:Balahan-Szabuncsi,
Rámán, Bibi-Eibat, Szurahan, Binigadi, Szulityepe, Lok-Batán Puta, Ataska
03
e.
Diszkordanc
:
a,
üledékképzdési hézag. „Keletkaukázusi fázis”
Fels (babadzsáne
'X 9r ;Q
d
—
_
o
0
50
szkij) szint.
Sötétszürke agyag, kovasavas, márga, mész
klencsék.
X
'«
c o
c
’S
fii
<
0
Didacna laskarovi
Andr. D. nica,
D
schemachi-
pirsagatica. .
Prosodacna amlakiensis.
ü c
Aíonodacna babadjanica.
Középsszint
33
Sötétszürke agyag, sávos agyag, közhetelepült kovás márgával
Kle/anopsis lörentheyi, ienciennesia
Va-
anmlata
Cardidae, Ostracoda és
halmaradványok.
,
Sikabonyi:
A Kaukázus
213
rétegtani viszonyai
1
Id
Id-
Eme-
szak
let
1 ” 0
o
< =c.
Vas-
Üledék
tagság
216
Alsó-szint
S
C u ° C Uh V
Kzettani
.
jelleg
Sötétszürke palás agyagok, görgetegekkel.
sz.
táblázat folytatása
Paleontológiái jellemzés
Apró
Cardidae és
er-
sen barázdált Limnocardium sp.
Diszkordancia. Üledékhézag Kabrisztánban 'O
A
meotiszi emeletnek és a fel-
rj
C
s
-tf
o
136
szarmatának
megfelel
üle-
dékek.
Leveles agyagok kovás konkréciókkal, kova breccsával fehér és szürke levelesagyagok és diatomavázak. Olajtartalmú a Binigadi-
mezkn.
tac
Kabrisztában típusos meotiszi fauna Conge:
ria ponticaspaea, Veneru-
pis
Modiola
abicbi,
vol-
fels szarmafauna Mactra cas-
hynica és ta
pia.
:
Az Apseron
fél-
szigeten a diatomás :3
U
rétegekre jellemz fauna van: Cosconeis scatelum Ebr.. Coscinodis-
0
cus sp., Aulacodiscus sp.,
Mastogloria smithii •
u
T v..
Adynoptychus nomarius
«H
Ebr.
Középs
£ 75
ta
szarma-
20
(Cryptomactra
Agyag, kovás márga közbetelepülésekkel.
marginata, Cardium cf.
pes anseris
Mayer.
C
je) és
50
szint-
absoletum,
az alsó-
Áladra
cf.
fabreana.
szarmatával azonos rétegek.
Agyag, kovás márga
-iá
75
Cryptomactra pes anseris Trochus, Modiola cf.
közbetelepülésekkel.
0
Csöves növények, embrionális Pelecypodák ( Pedinariopsis)
"3 p
ci
Agyag, kovás márga
Spaniodontellás
közbetelepülésekkel.
rétegek.
o
(Karaganda ré-
rt
n
tegek)
Az Apseron
félszigeten
melyek hasonlók e Spaniodóntellák- hoz. Kabrisztánbán északkaukázusi kis Petecypodák,
Spaniodontellák.
p
C c
'O V-t
o
0
J-í
u
g
Spirialisos rété-
gek. T sokrakspi riali sós rétegek.
65
Sötétszürke palás agyag,
kovasavas márga, do-
500
lomitos mészk durva breccsa formájában.
Kabrisztánban.
C/3 r
N :0
Olajtartalmú homok a Cseildág mezn
bospis
Kitti., halmaradványok. Kabrisztánbán; Venus, Arca, PLrvilia,
r>
s
S pirialis
Bulla, Trochus,
Cerithium, Balanus,
(tsokrak fauna).
•
«*
.
.
Földtani Közlöny LXXXI1.
214
évf.
1952. 4
—
6.
sz.
1.
Id-
Id
Eme-
szak
let
Vas-
Üledék
tagság
Kzettani
jelleg
sz.
táblázat folytatása
Paleontológiái jellemzés
•
Alsó-
miocén -jí
200
Fels-szint
u
Leveles, csokoládébarna agyag.
Halmaradványok,
Vékony rétegekben
Halmaradvánvok
Meletta sp.
o
E
o
130
Alsó-szint
4) •
Cl
C
G 'V
:
váltakozó csokoládébarna és zöldesszürke agyag. Sárgásbar-
Amphisyle cf. htinribhi e c k e 1. Meletta sp.. Merluscius sp., Lepido-
na márga betelepülések. Helyenkint bitu-
pus.
H
menes. '4)
>
U 0
o
Zöldpalás agyag ho-
Zöld-koun
•
mokk
&o
kel.
Kagylóhéj törmelék.
betelepülések-
O
-
-
Barna- Kous
Leveles, barnásfekete
agyag,
'O
:3
ég
pala köz-
Halmaradványok, CetaZeuglodon? , Radi-
ceus,
betelepülésekkel.
Vj
olaridae. ’
l
c
c
*
Fehér-koun
600
Fehér és világos zöl-
3
desszürke márgák és meszes agyagok, zöld homokk. Olaj-
a
nyomok.
Orbulina és Globigerina.
0
Vörösbarna agyag, laza
Fels-szint ü
—
világosszürke v. fehér betelepülé-
—
homokk sekkel.
to
c
c
"
Márgakonkré-
ciók.
Ci
T3
ÖC
p 'O
fc
Alsó-szint
100
N
cí
Vörösbarna agyag, fukoideákkal és szürke glaukonitos homok-
3 C/D
Fucoidea és Foraminifera
:
Frondicularia, Nodosaria
kvel.
'0
£
u
N
a U
Sötétszürke és zöld
Fels-szint
agyag, szürkésbama durva homokk köz-
—
c
betelepülésekkel.
^
vs
"Ü
—
t -
.
00 fcdO
<°
tk.
N
C3
w
Foraminiferák és szivacs-
-G
—
Alsó-szint
300
Agvagmárga,
sötétszür-
ke agyag és márga, szürkésbarna durva homokk rétegecskékkel.
Fucoidea, Foraminifera ( Orthofragmina ?)
1
Sikabonyi:
A Kaukázus
215
rétegtani viszonyai
1.
Id
Id-
Eme-
szak
let
Vas-
Üledék
tagság
Kzettani
sz.
táblázat folytatása
Paleontológiái jellemzés
jelleg
u G
Hl
200
Junuszdagszkij rétegek
o
mokkrétegekkel, törmelékes mészkvel.
0 1 i-t
Nagyszámú
fukoideás agyag és márga, vékony glaukonitos ho-
o
C
Vörösbarna és világosszürke
(vörös)
'O
Inoceramus
,
Crinoidsa nyéltagok,
szivacstk és Foraminiferák
(
Rotalidae Dis,
corbina.
pq
C*
Larami orogén szakasz Teljes, hézagnélküli kréta és rosszul tagolható jura üledéksor a
A
vízföldtani
tudomány fejldése
Kaukázus peremén.
a Szovjetunióban
JAKUCS LÁSZLÓ
A Szovjetunióban folyó hatalmas mérték vízföldtani kutató és térképez munkálatok eredményei hazai szakembereink eltt nagy vonalakban ismeretesek. Jelen eladásomban A v c s n y k o v-nak, a Moszkvai Geológiai Kutatóintézet vízföldtani tanszéke professzorának munkája nyomán azt az utat szeretném röviden vázolni, ahogy az orosz vízföldtani tudományág kifejldött és ahogyan a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szocialista hidrogeológiai tudoutáni idkben i
mánnyá
i
kiteljesedett.
A
vízföldtannak szemléleti fejldésében a múltban 3 irányvonalat ismerheEgyes tudósok a földalatti vizek származtatásánál az infiltrációs elméletet vallották, amely szerint az összes földalatti víz a légköri csapadékból származó, mások a leveg páratartalmának kondenzációjából, ismét mások a tengervíz kzetszemcsékbe szivárgásából (influáció) származtatták olyanképpen, hogy a tengervíz elveszti sótartalmát és helyenkint keveredik azokkal az édesvizekkel, amelyek a felszínen folyók formájában folynak.
tünk
fel.
Az els akadémikusok
Lomonoszov,
zseniális orosz tudós országok tudományos szemléletmódját a meteorológia és geológia sok kérdésének megítélésében. Felismerte a víz körforgásának szerepét és a földalatti vizek magyarázásában is a maihoz egészen közelálló felfogást képviselt. Tanait Szevergin akadémikus fejlesztette tovább. 1827-ben szervezdött meg az Általános Hidrográfiai Direkció, amely a tengerek és tav^k rendszeres tanulmányozásával foglalkozott. Vojeikov munkája megkülönböztetetten tárgyalja a klímaöveket és aláhúzza a különböz klimatikus faktorok hatását a szárazulatok vizeinek mozgására.
(1711
— 1765),
Még
korábban,
mellett P. A.
egyike,
csaknem 100 évvel elzte meg
a
a külföldi
1874-ben, a vízi és szárazföldi összeköttetések ügyosztálya vezetése alatt megkezdte munkáját az orosz folyók és
Fagyejev
tavak tervszer vizsgálatával foglalkozó különleges bizottság.
Ebben az
idben
