A JÖVÔ LEHETÔSÉGE A KARCAGI IPARI PARK

KOVÁCS TIBOR vagyongazdász, Karcag Város Polgármesteri Hivatala

A JÖVÔ LEHETÔSÉGE – A KARCAGI IPARI PARK A rendszerváltást követôen hazánkban is kialakulóban van a modern, nyugat-európai mintákat követô területfejlesztés, annak törvényi és intézményrendszeri hátterével együtt, mely az ország eltérô fejlettségû régióit próbálja egymáshoz közelíteni és a leszakadókat az élmezônyhöz felzárkóztatni, vagy legalábbis ezt megkísérelni. E törekvés valóban alapvetô fontosságú, hiszen hazánk – szerény földrajzi méretei ellenére – igen jelentôs fejlettségbeli eltérésekkel rendelkezô régiókkal bír. Többek között ilyen a magyarországi átlaghoz képest is hátrányos helyzetû, gazdasági-társadalmi szempontból leszakadó terület, az észak-alföldi régió is, mely jórészt a múltból örökölt problémák következtében hazánk legelmaradottabb részei közé sorolható. Ennek a régiónak része Karcag városa és kistérsége is. A térségre kidolgozott területfejlesztési elképzelések szerint Karcagon és kistérségében – a mûszaki és környezetvédelmi infrastruktúra, – a humán erôforrások, – a város intézményrendszere, – a Nagykunság imázsa kiemelten fejlesztendô. Az általánosan megfogalmazott elképzeléseket konkretizálva, napjainkban a magyar gazdaságban az iparfejlôdés egyik kiemelten preferált útja az ipari parkok megvalósítása, melyet a magyar kormány is minden rendelkezésére álló eszközzel támogat (vissza nem térítendô állami támogatás, kamatmentes hitel, kamattámogatás). A kor kihívásaira adandó egyik válaszként a területfejlesztési prioritások térségbeli megvalósításának a mûködési kerete is létrejött: a kormány az 5/1999. (I. 18.). Korm. sz. rendeletével létrehozta a Kunmadaras és Térsége Vállalkozási Övezetet, mely magában foglalja – többek között – Karcag közigazgatási területét is, az alábbi fôbb stratégiai elveket jelölve ki megvalósítandó célként: – ipari parkok kialakítása; – a térség tôkevonzó képességének javítása; – a közlekedési kapcsolatok fejlesztése; – új, korszerû technológiák meghonosítása (természetesen az adott esetben inkább csak „low-tech”-rôl lehet szó), technológiatranszfer; – korszerû, az EU-követelményeknek is megfelelô mezôgazdasági termékfeldolgozás meghonosítása; – a turizmus fejlesztése, az idegenforgalmi kínálat bôvítése (a természet hívó szavát igénybe véve az észak-alföldi régióban olyan turisztikai kínálat kialakítása a cél, ahol a tradíció és kultúra vonzásában „az élmény nem délibáb”). Az Országos Területfejlesztési Kon4

cepció (35/1998. (III. 20.) Ogy. határozat) kijelölte az ország elmaradott régióit érintô preferált fejlesztési irányokat. Ezek közül – az ipar területén az ágazati prioritásokat tekintve – Karcag városnak és környékének, mint társadalmi-gazdasági szempontból az elmaradottak közé sorolt térségnek a fejlôdésében meghatározó szerepet fog játszani egy jól mûködô ipari park, hiszen ez – reményeink szerint – külsô tôkét fog vonzani és munkahelyteremtô beruházásokat fog letelepíteni. Az OTK-t kimondottan a karcagi viszonyokra alkalmazva megállapíthatjuk, hogy a Nagykun térségben a tôke becsalogatására és fogadására, a befektetési hajlandóság növelésére korszerû infrastruktúrával ellátott iparterületek létrehozása szükséges. Ezt lehetôvé teszi – és az egyszintû döntési fórumnak (települési önkormányzat), valamint a tisztázott tulajdoni viszonyoknak köszönhetôen meg is könnyíti – a 48,5 hektáros, 96,2%-ban önkormányzati tulajdonban lévô területnek a megléte, ahol kialakítható a szükséges infrastruktúra és erre alapozva ipari park hozható létre. A város elhelyezkedése, közlekedése, infrastruktúrája Karcag, kisvárosi jellege (a város lakóinak száma 23 062 fô .– 2000. január 1-jei állapot) ellenére jelentôs központi funkciókkal bíró település, hiszen a környezô településeknek is ellátó-szolgáltató centruma, így fejlôdése számottevô hatást gyakorol az egész kistérség további fejlôdésére. Központi fekvésének és szerepkörének fontosságát tovább erôsíti, hogy három megye – Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés – határán, a 4-es számú fôközlekedési út (4 forgalmi sávra való felfejlesztése 2005-ig várható) Debrecen és Szolnok közötti szakaszán félúton található (Debrecentôl való távolsága 62 km, Szolnoktól pedig 65 km-re fekszik). A fôváros és az ország nyugati része északi irányban Füzesabony felé, majd onnan az M3-as autópálya igénybevételével gyorsabban elérhetô (a fôváros és Karcag távolsága így 190 km-re nô, de abból 114 km autópályán tehetô meg). Karcagot a környezô településekkel is burkolt utak kötik össze, minden irányból jól megközelíthetô, s folyamatban van a hiánypótló Karcag–Kunhegyes és a Karcag–Nádudvar közötti összekötô út megvalósításának elôkészítése is. A város vasúton is jól megközelíthetô, a Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony villamosított vasútvonal és a Tiszafüred–Karcag vasútvonal biztosítják az ország infrastrukturális vérkeringéséhez való csatlakozást. Ezek mellett említésre méltó a kijelölt karcagi ipari parktól 20 km-re lévô kunmadarasi volt szovjet katonai repülôtér, 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

mely a légi közlekedésbe és az áruszállításba való bekapcsolódással a régió számára gazdasági, társadalmi fellendülést jelenthet. A legközelebbi határátkelôhely – Ártánd – távolsága mindössze 90 km, amely Romániába biztosít átkelést Nagyvárad irányába, ez pedig a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok kiépítésének és felélesztésének kedvez. A város határos Kisújszállás, Bucsa, Püspökladány, Nádudvar, Berekfürdô, Kunmadaras és Kunhegyes településekkel, ezekkel jó közlekedési kapcsolata van, ami a leendô ipari park munkaerô-ellátása és az ingázás szempontjából kiemelkedô fontosságú. A város közmûvekkel való ellátottsága igen kedvezô, infrastruktúrája kellôképpen kiépített, a megyei átlagot lényegesen meghaladó, azonban még további teendôk mutatkoznak a csatornázottság arányának javítása terén (a 8220 lakás 66%-ában van vezetékes gáz, 90%-ában ivóvíz, 46%-ában szennyvízelvezetés, 60%-ában pedig telefonvonal; a burkolt utak aránya 88%).

A munkanélküliek között legnagyobb létszámban a 20–30 éveseket találjuk, ôket követi a 40–44 éves korosztály, ami önmagában is mutatja, hogy milyen sürgôs lenne már rövid távon is új munkahelyek teremtése a térségben. Fentiekbôl következôen égetôen szükséges egy modern ipari park kiépítése, mely a rendelkezésre álló szabad munkaerô minél nagyobb részét fel tudná szívni. Oktatás Karcagon az eltelt évtizedben az oktatás többszektorúvá vált, az önkormányzati iskolák mellett megjelentek az egyházi intézmények is.

Munkaerôhelyzet A Munkaügyi Központ Karcagi Kirendeltsége nyilvántartásában 1999 decemberében 1240 állandó karcagi lakcímmel rendelkezô regisztrált munkanélküli szerepelt, s a környezô településeken szintén jelentôs a munkahellyel nem rendelkezôk aránya (a karcagi kistérség mintegy 80 ezer fônyi lakosságának – idénytôl függôen – 13-16%-a munkanélküli). A kirendeltség illetékességi területébe tartozó települések munkanélküliségi rátája megyei szinten sajnos a legrosszabb helyzetet mutatja, így a majdani ipari park munkaerô-szükséglete szempontjából is potenciálisan számításba vehetô szabad kapacitás Karcag város 25 km-es vonzáskörzetében mintegy 5000 fô. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

A hat általános iskolából kilépve három középfokú oktatási intézményben tanulhatnak tovább a gyerekek (Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Szentannai Sámuel Mezôgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, Varró István Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium), és a megváltozott korkövetelményeket érzékelve a középfokú oktatá5

si intézmények szakmai profilja rugalmasan igazodik a várható munkaerôpiaci igényekhez. A város ipara Karcag iparára a mintegy 1500 fônek munkát adó feldolgozóipari tevékenység a jellemzô. A város ipara évszázadokon át a mezôgazdaság termékeit dolgozta fel, ennek köszönhetôen a malomipar napjainkban is az egyik legstabilabb ágazata Karcag gazdaságának (Alföldi Gabonaipari Rt.). A 60-as évek ipartelepítési hullámában hozták létre a SZIM gépgyárat és a Híradástechnikai Vállalat gyáregységét, melyek ma Szimmetria Gépipari és Kereskedelmi Kft., illetve BHG Fémtech Alkatrészgyártó Kft. néven üzemelnek. Ezek mellett még több vállalkozás mûködik elektronikai, elektrotechnikai profillal, melyek közül jelentôsebbek a Trafomex Transzformátor, a Hegesztôgépgyártó Kft., a Weld Impex Kft., a Multitec Nagyteljesítményû Technológiai Rendszerek Kft. és a Trafó Print Kft. Az 1976-ban létesült Phylaxia Oltóanyag- és Tápszergyár ma amerikai tulajdonban van és AGRIBRANDS Europe Hungary Rt. néven üzemel. A könnyûipar területén mûködik a Ruhaipari Rt. Karcagi Üzeme és a Népi Iparmûvészeti Szövetkezet, az élelmiszeripar területén pedig a Sütôipari Rt. Helyi befektetések ösztönzése Karcag Város Önkormányzata a magán- és társas vállalkozások munkahelyteremtô elképzeléseit többféle módon támogatja. Zöldmezôs beruházáshoz kedvezményes telekhez juttatással, egyéb gazdasági tevékenység folytatásához pedig – egyedi elbírálás alapján – kedvezményes helyiségbérleti díj megállapításával járul hozzá. A városba betelepülô nagyvállalkozók tulajdonosai és munkatársai részére kiemelt lakóövezetekben építési telkeket alakítottak ki, melyek egyikén a 2001. évben kezdôdnek meg az építési munkálatok, és várhatóan már 2001. augusztus 20-án átadják a 2x6 lakásos modern önkormányzati bérlakásokat. A helyi iparûzési adóról szóló rendelet alapján a munkahelyteremtô beruházások meghatározott ideig adómentességet élveznek, így például 50 fô átlagos foglalkoztatott létszám felett ez az idôtartam 5 év; nagyobb volumenû beruházás esetén a képviselôtestület további kedvezmények megadására jogosult. A területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló, többszörösen módosított 1996. évi XXI. Tv. 22. §. (1) bekezdése alapján a kormány az 5/1999. (I. 18.) Korm. rendeletével Abádszalók, Berekfürdô, Karcag, Kunhegyes, Kunmadaras és Tiszafüred települések közigazgatási területét magában foglaló vállalkozási övezetet hozott létre. A vállalkozási övezetben végrehajtott beruházásokhoz kapcsolódóan jogszabályokban meghatározott pénzügyi és egyéb kedvezmények vehetôk igénybe. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló, többször módosított 1996. évi LXXXI. törvény 4., 7., 21. és 22. §-ai rendelkeznek a vállalkozási övezetben végrehajtott beruházások során érvényesíthetô kiemelt adókedvezményekrôl. 6

A Karcagi Ipari Park jellemzôi Örvendetes hír volt, hogy a Karcag Városi Önkormányzat 1999 decemberében a Gazdasági Minisztériumhoz benyújtott pályázata alapján elnyerte az „Ipari Park” címet, így a 2000. évtôl 48,5 hektáron indulhat meg a beruházás (ebbôl 39,95 hektár az ipartelepítésre alkalmas nettó terület). Az ipari park Karcag közigazgatási területén, a város DK-i peremén helyezkedik el, területét a 4-es számú fôközlekedési út osztja egy kisebb és egy nagyobb területû részre. A leendô ipari park területének tulajdoni viszonyai – mint már említettük – egyértelmûek és nagyon kedvezôek, így ez a parkba való betelepülést gyorsíthatja, hiszen nem kell szerteágazó és egymásnak ellenfeszülô tulajdonosi érdekeket összehangolni. Az út város felôli oldalán lévô 1. sz. terület (23,68 ha) belterület – ez az általános rendezési terv szerint iparterületnek minôsül – és elsôsorban kisebb területigényû kis- és középvállalkozások letelepedésére alkalmas, míg a nagy telephelyigényû vállalkozások számára a fôút túloldalán elhelyezkedô 2. sz. terület (24,84 ha) javasolható. Ez utóbbi területen három ingatlant már értékesítettek fuvarozócégek részére, s a Földhivatal 2000 októberében hozzájárult ezen ingatlanok és a feltáró út mezôgazdasági mûvelésbôl való kivonásához. A következôkben a fentebb említett területek néhány pozitívumát soroljuk fel, melyek egyaránt vonzóak a letelepedô cégek és a város szempontjából: – a nyugat-magyarországi árakhoz képest akár 50%-kal olcsóbb ipari parki területek; – jó csatlakozás lehetôség a 4. sz. fôközlekedési úthoz; – a leendô ipari területek Karcag felôl is jól megközelíthetôek; – a kunmadarasi repülôtér közelsége; – a közmûvekrôl való kedvezô lecsatlakozási lehetôségek; – kedvezô az uralkodó szélirány, mely a város levegôtisztasága szempontjából kimagasló jelentôségû; – olcsó és viszonylag képzett/képezhetô munkaerô. Az ipari park minden olyan gyártási vagy raktározási tevékenységet végzô vállalkozást fogad majd, amely a környezetvédelmi elôírásoknak megfelel, legyen az elektronikai, mezôgazdasági gépgyártó, élelmiszeripari, vas- és fémipari, faipari, üveg-, kerámiaipari vagy éppen textilipari profilú. A betelepülés szempontjából elônyös a korszerû technológia alkalmazása és/vagy jelentôs létszámú munkaerô foglalkoztatása, illetve számottevô nagyságú exportpiac megléte. Az ipari park megvalósítását három fô ütemben tervezik: 1. ütem: 2000–2001. A primer piac életre hívása, azaz a fejlesztéshez szükséges források megteremtése, az infrastruktúra kiépítése és a terület folyamatos értékesítése eladás vagy tartós bérbeadás formájában. 2. ütem: 2002–2003. A primer piac fejlesztésén túl itt már meg kell kezdeni a szekunder piac megalapozását, vagyis saját szolgáltatások kialakítását, egy koncepció kidolgozását, szolgáltatóház, illetve „kézmûves falu” létesítéséhez, továbbá a terület további fejlesztését és értékesítését. 3. ütem: 2004–2007. Ekkor a primer és szekunder piac folyamatos fejlesztése zajlik, tehát a szolgáltatásokba már helyi cégeket is be kell vonni és a park területén letelepíteni, továb2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

bá fel kell építeni a szolgáltatóházat, illetve a „kézmûves falut”. Ha mindezek megvalósultak, az ipari park immár ténylegesen is a nevéhez méltóan fog mûködni. A tervek szerint az ipari park három típusú vállalkozáscsoportnak ad otthont: 1. Termelôvállalkozások (gyártás/szerelés): üveg, kerámia, mezôgazdasági kisgépek és alkatrészeik, élelmiszeripari gépek, elektronikai cikkek gyártása. 2. Logisztikai vállalkozások: elosztó- és raktározóvállalkozások (mezôgazdasági áruk felvásárlása, raktározása; árukiszerelés, csomagolás; hûtôház felépítése). 3. Szolgáltató (egyéb) vállalkozások: pénzintézetek, biztosítók, gazdasági, humán és egészségügyi szolgáltatók. Szükséges egy ún. „kézmûves falu” felépítése, ahol a helyi kézmûves termékek (fazekas-, üvegáruk stb.) elkészítését folyamatában szemlélheti a turista, és azokat helyben meg is veheti. A beruházás összköltsége (ezen az infrastruktúra, a közmûvek kiépítésének költsége értendô) 1999-es árakon 492 millió forintot tenne ki (áfával együtt, áfa nélkül 423 millió forint). A projekt végrehajtását megvalósító felelôs szervezet létrehozása (amely – többek között – a marketing és kommunikációs feladatokat is ellátná és így áthidalná a gazdasági élet különbözô szereplôi között ma még meglévô információs szakadékot is) a 2001. év elejére várható. Az ipari park mûködésében olyan jellegû feladatmegosztás a legésszerûbb, mely szerint az önkormányzat adja és biztosítja a mûködés kereteit, illetve ellenôrzô funkciót gyakorol, és a gazdaságfejlesztô szervezet ezt az adott keretet tölti meg tartalommal, azaz menedzseli a program megvalósítását és az ipari park területét folyamatosan fenntartja, üzemelteti és funkciójának megfelelôen mûködteti. Az ipari park területén kiépítendô alapvetô infrastruktúrához az alábbi források vehetôk igénybe: – kormányzati szinten a gazdaságfejlesztési célelôirányzat (GFC) és a területfejlesztési célelôirányzat (TFC); – megyei szinten – mivel a projekt élvezi a Jász-NagykunSzolnok Megyei Területfejlesztési Tanács támogatását – a decentralizált vidékfejlesztési célelôirányzat; – önkormányzati szinten saját források; – vállalkozói magántôke. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

A magyarországi ipari parkokat különbözô kritériumok (a parkban mûködô vállalkozások és a vállalkozásokban foglalkoztatott munkaerô létszáma stb.) alapján öt csoportba sorolhatjuk. Eszerint a hazai ipari parkok egynegyede az V. csoportban található, azaz ezekben még nem épült ki az infrastruktúra és nincs bennük mûködô vállalkozás sem. Mivel a Karcagi Ipari Park létrehozásának megvalósítása még a folyamat legelején tart, emiatt ugyancsak az V. csoportban található, azzal az elônnyel, hogy a park alakítása jobban tervezhetô, a folyamatok könnyebben irányíthatóak (s ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a most még hátrányt jelentô hiányosságoktól függetlenül, a fejlôdés a közeli jövôben gyors is lehet. Ha sikerül egy jelentôs multinacionális nagyvállalkozást betelepíteni, az egymaga eleget tehet a legalább 500 fô foglalkoztatását elôíró követelménynek). Mindezek okán a megvalósulásnak lépcsôzetesen kell történnie jelentôs pénzeszközökkel rendelkezô tôkéstárs(ak) felkutatásával, tervek elkészítésével és a 2001. évben pályázatok beadásával. Az ipari park mûködésének megindulása után az elsô öt gazdasági évben célul kell kitûzni a karcagi ipari parkba legalább 15 (egyenként húsz fônél többet foglalkoztató) termelô- és szolgáltató vállalkozás betelepítését és az ipari park területének legalább 60%-os kihasználtságát. Természetesen nem szabad szem elôl téveszteni, hogy az ipari park megvalósítása a térség fejlesztésének csak az egyik – bár kiemelkedô fontosságú – szegmense, amely csakis a vele együtt viszonylag kiegyensúlyozottan fejlôdô környezetben lehet eredményes, vagyis a hangsúlyt a komplex gazdaságfej-

lesztésre kell helyezni. Ha mindezek majd együtt és egymást erôsítve rendelkezésre állnak, nem kétséges, hogy ez a jól mûködô ipari park nemcsak Karcag, hanem annak kistérsége, sôt az egész megye számára is jelentôs gazdasági húzóerôt fog jelenteni. 7

TÓZSA ISTVÁN tanszékvezetô egyetemi tanár, BKÁE Államigazgatási Kar, Szervezési, Vezetési és Településtani Tanszék

AZ „ELADHATÓ” TELEPÜLÉS A településmarketing a piaci viszonyok között a település irányítóinak vagy az ún. településmenedzsernek igen lényeges feladatává válik. A decentralizált területfejlesztés jegyében piacra vitt település különös áru, hiszen számtalanszor eladható, tulajdonviszonya mégsem változik, eladásának eredménye pedig nem más, mint népességmegtartó képességének megôrzése vagy helyreállítása. Amikor a vevôkörre gondolunk, elsôként a tôkések, a vállalkozók jutnak eszünkbe. Ôk azok, akik vevôk a település ingatlanjaira, telephelyeire, akik képesek munkahelyeket létrehozni és helyi adót fizetni. Ôk azok, akik beruházásaikat, vállalkozásaikat a településre hozzák, amikor „megveszik” a települést, már amennyiben annak jó hírneve, érdekes hagyománya és gazdag történelme párosul egy piacképes földrajzi fekvéssel, vállalkozásbarát helyi társadalommal és makulátlan természeti környezettel. Van azonban egy olyan vevôkör, amelyrôl a település demokratikusan választott irányítói, sôt még a területfejlesztési szakmát elvileg mûvelô településmenedzserek is sokszor megfeledkeznek Magyarországon. Pedig ez a legfontosabb vevô, aki – ha nem vevô a településre – eleve kudarcra ítélheti annak piaci értékesítését. Ez a vevô nem más, mint a helyi társadalom, a lakosság. Szívesen megy-e a tôke oda, ahol nagy a megélhetési bûnözés, ahol nincsen kvalifikált munkaerô, ahol elhanyagolt, leromlott és szennyezett a természet? Az, hogy egy településen a társadalmi és a természeti környezet mennyire vállalkozásbarát, a helyi társadalomtól függ. A hivatalos környezet- és természetvédelem, ha megfeszül sem képes megóvni a környezetet a helyi társadalom ellenében. Ugyanígy tehetetlen a helyi településirányító, a településmenedzser, sôt, még a társadalmi és természeti környezet védelmét zászlójukra tûzô civil szervezetek sem képesek csodára: vagyis a helyi lakosság akarata ellenére képtelenek vállalkozásbarát (tiszta és eladható) társadalmi és természeti településkörnyezetet biztosítani. A vevôk között elsô tehát a helyi lakosság. Igen ám, de míg a tôkés telephelyet, hírnevet, kellemes környezetet, vagyonbiztonságot, képzett munkaerôt fizet meg egy-egy település képében, mit „vásárol” a lakosság a település képében? És mennyiért? A helyi lakosság nehéz vevô. Általában nem igényli a települését mint árut, vagyis a kereslet gyenge. A helyi lakosság – a gazdag és a szegény egyaránt – az ezredfordulón, a gazdaságilag átalakuló Magyarországon próbálkozik, hajt, így vagy úgy vállalkozik, a megélhetéséért, felemelkedéséért küzd. Nincsen energiája, ideje és „kidobni való” pénze arra, hogy „megvásárolja” saját települését. És egyáltalán, milyen formában „vásárolhatja” meg? Nos, a településvásárlás lakossági formája a posztfordista gazdaságban egyre inkább terjedô immateriális áru: pl. is8

meret, szeretet, védelem. S ennek ára az ezredforduló Magyarországán 500 és 2000 Ft között mozog. (Az ingyen adott javak ugyanis gyanúsak. Errôl meggyôzôdhetünk, amikor pl. egy 10 000 fôs városban rendezett, helyi vonatkozású kiállításra vagy elôadásra csak 100 vagy 50 ember kíváncsi. Amikor a falugyûlésre a lakosság 1%-a megy el. Legtöbben csak akkor mutatnak heves érdeklôdést, s akkor alakulnak leginkább a civil szervezetek is, amikor a saját anyagi érdeküket érzik veszélyben. Ha a megélhetésért, illetve a felemelkedésért folytatott hajszában elfoglalt pozíciójukat érzik fenyegetve a településükön zajló folyamatoktól.) Tehát hogyan lehet motiválni a lakosságot, mint településvásárló erôt, hogyan (és mennyiért) történhet a tranzakció? Lássunk erre egy konkrét példát. Pilisszentiván a budapesti agglomeráció északnyugati részén egy 4000 lakosú település, amelynek népességmegtartó képessége jó, bár ez az egészség csak látszólagos, hiszen a népesség növekedése nem a természetes szaporodás, hanem a budapesti szuburbanizációs kiáramlás következménye. Társadalmi környezete is látszólag egészséges. Civil szervezetekben nem szûkölködik, bár ez a bôség is virtuális, hiszen az egyesületek, csoportok aktív létszáma kicsi, széles helyi társadalmi bázisra nem számíthatnak. (Elég egy falutakarítást rendezni, ahol könnyen bebizonyosodik, hogy csak minden ötszázadik polgár „vette” meg a települést ...). A falu sváb törzslakossága zárt közösséget képez, a Budapestre ingázó immigráns, aktív korú népesség pedig éppen úgy a megélhetési hajsza foglya, mint bárhol az országban. Pilisszentiván határában van az a Kis-Szénás, Iváni-hegy és Nagy-Szénás által határolt katlan, ahol a mai magyarországi vadvirágok többsége átvészelte az utolsó jégkorszakot. A „Pannon flóra bölcsôje” ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park Európa Diplomával is kitüntetett, szigorúan védett területe, olyan világszenzációs növény-unikummal, mint a dolomit len. A szentiváni erdôk azonban szemetesek – mint bárhol az országban –, nyáridôben gyakran kigyulladnak. A növényritkaságok és a kipusztuló állatfajok mellett nem állhat természetvédelmi ôr, aki a vandálokat vagy a motorozó fiatalokat távol tartaná a védett területektôl. A helyi sváb népszokások nagyobbik része sem él már a fiatalság körében. Egy-egy elôadásra, önkormányzati fórumra jó, ha minden századik lakos eljön. Vagyis a falu természeti és társadalmi környezete – bár adottságokban bôvelkedik – nemigen „eladható” (vállalkozásbarát), s Budapest közelségének elônyei nélkül kétséges, hogy megállna a saját lábán a települési piacon. Meg kell tehát a helyi lakossággal „vásároltatni” a falut. Azért, hogy a lakosság fenntartsa, megóvja természeti és társadalmi környezetét. Mikor védi meg, mikor tartja fenn? Ha szereti. Mikor szeretheti? Ha ismeri. A településmarketing elsô, gyakorlati lépése tehát mindig a település természeti értékeinek (geológiai vagy domborzati érdekességeinek, botanikai ritkaságainak, természetvédel2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

mi területeinek, jellegzetes állatvilágának és vizeinek) a bemutatása. Nem egyértelmû, hogy ezeket minden helyi lakos ismeri, illetve elismeri. Pilisszentivánon pl. egy természetfotó kiállítás vendégkönyvében olyan vélemény is megjelent egy 50 000 Ft eszmei értékû vadvirággal kapcsolatban, hogy „én ötven fillért sem adnék érte.” Az idôsebbek is rácsodálkoznak az újabban igen felértékelôdött növény- és állatfajokra, amelyeket eleddig haszontalannak tartottak. A természeti értékek leltárát követheti a helyi társadalmi értékek (történelem, helyi gazdaságtörténet, népszokások, helyi mondák, énekek, viseletek, jelenlegi civil szervezetek, rendezvények, intézmények, alapítványok, az önkormányzat, helyi mûvészek, a mai gazdaság és infrastruktúra) ismertetése, bemutatása. Amikor a településmarketing egyik európai „nagymestere” – Greg Asworth a groningeni egyetemrôl – nálunk járt a „Selling the City” címû könyve magyar megjelenésekor, Egerben megkér-

dezte: „Ki találta ki Dobó Istvánt?” Valóban. Nincs olyan nagy város vagy kicsi falu Magyarországon, amely ne mozgósíthatna történelmi vagy mondabeli alakokat marketingtevékenységében. Dobót „eladta” már Gárdonyi a magyar nemzetnek, és most „eladja” az egri városmarketing a tôkének, az idegenforgalomnak. Évi 400 000 fôvel az ezredforduló leglátogatotFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

tabb magyar múzeuma, pl. nem az „Egri vár”, hanem a „Dobó István Vármúzeum” nevet viseli. Egy nagyvázsonyi Kinizsi, vagy egy jászberényi Lehel mintájára mindig akad történelmi vagy mondabeli figura. Magyarország északi szegletében, pl. Szögligeten elôhozhatnák Patócsy Zsófiát a feledés homályából, aki Zrínyi Ilonához hasonló módon védte Szádvárt. De a legendákat is újra lehet éleszteni: megtekinthetjük Dublin központjában a kagylóárus Molly Malone szobrát, Koppenhágában a kis hableány szobrát, a skóciai Loch Ness-nél „Nessie” élethû plesioszaurusz másolatát, vagy a somerseti Glastonbury-ben Arthur király sírját, … mikorra várható pl. Attila hármas koporsójának rekonstruálása Algyôn? A helyi települési arculat (CI = corporation identity) kialakításának fontos mozzanata tehát a történelem, a hagyomány és a legenda. Ennek jegyében történik az utóbbi években Pilisszentivánon Szent Iván napjának éjjelén a máglyagyújtás, a szabadtéri mûsorokkal kísért boszorkányégetés – amin már nem minden ötszázadik vagy századik, hanem minden ötödik polgár jelen van! (Vevô.) Az elsô lépések tehát néhány százezer forintos tôkével és a helyi lokálpatrióták felkutatásával megtehetôk. Ennyi pl. egy könyv, egy CD kisebb példányszámú kiadása, amennyiben a helyi önkéntes szakemberek társadalmi munkában vállalják, hogy közzéteszik botanikai, helytörténeti, vízrajzi, ipartörténeti, zoológiai, geológiai, népmûvészeti, irodalmi ismereteiket. Szerkesztik a kiadványokat, szervezik a rendezvényeket, meghívják az elôadókat. Milyen legyen a települést a lakossággal „megvásároltatni” (megismertetni, megkedveltetni, megvédetni, fenntartatni) szándékozó kiadvány? 1. Tartalmát tekintve legyen szakmailag korrekt, tudományosan megalapozott. 2. Stílusát tekintve legyen olvasmányos, közérthetô. 3. Megjelenését, külalakját tekintve legyen igényes. 4. Formailag lehet könyv, füzet, CD, videókazetta, poszter, naptár, honlap, kábel tv-mûsor. 5. Kerüljön pénzbe, mint afféle értékes holmi, amit nem ingyen dobnak az ember után. 6. Ne kerüljön túl sok pénzbe, hogy sokak számára elérhetô legyen (innen az 500–2000 Ft). 7. Kis utánjárást is igényeljen. A „megszerzett” áru értékesebb, mint a könnyen szerzett. 8. Az árbevétele legalább részben fedezze a következô marketinglépés költségét. 9. A címben mindig legyen jelen az adott település neve, ami az érdeklôdést felkelti. 10. Sorozat formátumú legyen, hogy a soron következô lépést már várakozás elôzze meg. 9

11. A sorozatban a települési környezet minden lényeges eleme mutatkozzon be. 12. A kiadvány elôszavát lehetôleg ismert közéleti személyiség (politikus, tudós, mûvész) írja. Ha a helyi lakosság a településmarketing fenti, kezdô lépései után tömegesen is megismeri, megkedveli, hajlandó oltalmazni és fenntartani a települést, tulajdonképpen „megveszi” azt 500, 1000, vagy 2000 forintért. Innen kezdve a település egészséges, piackész, eladható természeti és társadalmi környezettel rendelkezik, ami vonzhatja a tôkét, a vállalkozást. Miután a központi területfejlesztési politika az 1990-es évek átalakulása során háttérbe szorult, egyre inkább a betelepülô tôke és a vállalkozás az, ami helyi munkahelyeket kreálva, helyi szolgáltatásokat generálva garantálhatja a népességmegtartó képességet, vagyis a helyezést a települések piaci versenyében.

Jelen cikk szerzôje szerkesztésében jelent meg 2000 májusában a „Pilisszentiván természeti értékei” címû 150 oldalas könyv a helyi Faluszépítô és Környezetvédelmi Egyesület kiadásában. A könyv elôszavát Tardy János, a magyar nemzeti parkokat és a Természetvédelmi Hivatalt irányító államtitkár írta. A könyv a falu természeti környezetének, ezen be10

lül természetvédelmi értékeinek és környezetterhelési hatásainak a bemutatásával kezdôdik. Az Európa Diplomás terület vezetôje a Kis-Szénás védetté nyilvánításának történetérôl, magáról az Európa Diploma intézményérôl, a természetvédelem helyi problémáiról és a kezelés módjáról ír. Színes képekkel gazdagon illusztrált fejezet mutatja be a Szénás vidék legféltettebb növényritkaságait, majd a helyben tenyészô gombák, gyógynövények és erdei gyümölcsök ismerôje veszi át a szót. Több szakértô tollából külön alfejezetek taglalják Pilisszentiván rovarvilágát, a pókokat, a kétéltûeket és a hüllôket, a környék madarait, a dolomitsziklák denevéreit és a többi nagytestû erdei állatot. Külön fejezet szól a helyi vadászati és horgászási lehetôségekrôl, majd a Szénások dolomitszikláinak geológiájáról ír a szomszédos Nagykovácsiból egy geológus. A falu két tavával külön fejezet foglalkozik, s a záró rész a természeti környezet együttes értékelésére vállalkozik. A kötetet több mint 150 tájkép és természetfotó gazdagítja. (A könyv ára: 1200 Ft, terjeszti a kiadó egyesület. Példányszám: 700, ami a 4000-es lélekszámú Pilisszentivánon egy hónap alatt elkelt! Ezért 2000. december elején megjelent a könyv második kiadása.) A „természeti” könyv folytatása 2000 decemberében látott napvilágot „Pilisszentiván társadalmi értékei” címmel. A 200 oldalas könyvet 140 fekete-fehér régi és mai fotó illusztrálja. Elôszavát T. Mészáros András, a Pest Megyei Közgyûlés elnöke írta. Ezután a helyi svábság avatott ismerôje a falu történetét mutatja be. Más-más szerzô tollából, külön-külön fejezetek foglalkoznak az egykori helyi szénbányászattal, a régi sváb ruhaviselettel és lakásberendezéssel, a régi és a legújabb kori népszokásokkal, hagyományokkal. Ezután a könyv leghosszabb fejezete következik: a faluban mûködô, mintegy 30 civil szervezet, illetve társadalmi intézmény (kulturális, nyugdíjas, nagycsaládos egyesületek, zenekarok, tánccsoportok, énekkarok, sport- és horgászegyesületek, iskolák, óvodák, egyházi intézmények és alapítványok, újságszerkesztôség, testvérvárosi kapcsolat stb.) mutatkozik be, mégpedig úgy, hogy mind magáról ír egy-egy rövid ismertetôt fényképekkel is illusztrálva. Végül a Pilisszentivánon megtelepedett legnagyobb vállalkozások mutatkoznak be, és az Önkormányzat tízéves tevékenységét ismerteti a jegyzô. Az alpolgármester pedig a helyi (teljes körû) infrastruktúra kiépítésének történetét teszi közzé. A függelékben számszerû adatok szerepelnek a faluról. (A könyv ára: 800 Ft, terjeszti a kiadó egyesület. Példányszám: 1000.)

2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

LETENYEI LÁSZLÓ, TETT Consulting Rt.

TELEPÜLÉSTERVEZÉS ÉS MENTÁLIS TÉRKÉPEZÉS ÁRT születik A rendezési terv olyan, mint a pedagógia vagy a foci: mindenki ért hozzá. Egy ÁRT, azaz általános rendezési terv készítésekor felpezsdül az élet az egyébként fárasztó hivatali munkát végzô önkormányzatokban. Beszédtéma lesz a település új szabályozása, és az is, hogy milyen most valójában. Ez pedig olyan kérdés, amelyhez valóban mindenki ért, hiszen saját lakókörnyezetérôl, településérôl mindenkinek van saját véleménye. A helyben élés átrajzolja tudatunkban a település tényleges képét. A mindennap bejárt távok rövidebbnek tûnnek, a ritkán látogatott helyeket távoliaknak gondoljuk. Saját környékünket barátságosnak véljük, más városrészeket idegennek, vagy egyenesen rossz környéknek. Hogy mi a távoli, és mi a közeli, mi a sajátunk, és mi az idegen, az természetesen mindig szubjektív; mégis, ezeknek az elképzeléseknek van olyan közös részük, amelyet a legtöbb városlakó oszt: fontos tájékozódási pontok, útvonalak, az egyes városnegyedek határai. Ezekbôl az elemekbôl rajzolódik ki egy település mentális térképe, azaz a lakók által elképzelt térkép, amely nem feltétlenül egyezik a térképész által megszerkesztett sémával. Az egyes városrészekhez, mentális terekhez a legtöbb ember valamilyen asszociációt is társít; ezeknek egy része teljesen személyes jellegû (például: ott lakik a sógorom), más részét a legtöbb lakos osztja (például: a Rózsadombon gazdag emberek laknak). A közös vélekedések alapján a városnegyedek sajátos karakterjegyeket kapnak. Akár megalapozottak ezek a jellemzések, akár nem, meghatározhatják egy városrész vagy egy település sorsát, ezért egy jó ÁRT-nek figyelembe kell vennie. A vélemények összegyûjtésére azonban nem alakult ki egységes módszertan. A rendezési tervet elôkészítô gazdasági és társadalmi felmérések többnyire nem foglalkoznak mentális térképekkel. A bevett gyakorlat szerint az önkormányzat vezetôi fejbôl, tapasztalatból szokták felvázolni az építész számáFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

ra a település helyzetét, az ÁRT-vel kapcsolatos fôbb elvárásokat. Ezzel a gyakorlattal az a baj, hogy a tervezett szabályozás végül nem a település többségének, hanem csupán az önkormányzat vezetô elitjének mentális térképét fogja tükrözni. A következô oldalakon két példát mutatunk be a települések mentális térképének szerkesztésére és a vélemények

összegyûjtésére. Ököritófülpös mentális térképe 1995-ben egy falukutatás során készült el, Kôszegé pedig 1998-ban az ÁRT mellékleteként. A mentális térkép mindkét példában csak kiindulópont volt, amelyet elôször a falurészek közötti kapcsolatok felmérésére, utána pedig a helyi ingatlanpiac leírására használunk. 11

A mentális (vagy kognitív) térképezés ismert diszciplína Magyarországon, amelyhez az érdeklôdô itthon is találhat további fogódzókat. Elsôsorban Cséfalvay Zoltán kézikönyveit ajánljuk az érdeklôdôk figyelmébe, ezen kívül a jelen írás végén néhány további irodalmat és web oldalt is megadtunk. Elsô példa: falusi mentális terek és kapcsolataik Mentális térképek

A kilencvenes évek elején egy falukutató csoport tagjaként többször jártam Ököritófülpösön. Eleinte meglehetôsen nehezünkre esett a tájékozódás, a kanyargó fôútról nyíló kicsi utcák meglehetôsen egyformának tûntek. Egy pedagógus barátunk térképvázlatot rajzolt nekünk, feltüntetve rajta az utcákat, elágazásokat, fontosabb tájékozódási pontokat. Nem sokkal késôbb sikerült megszereznünk a falu kisléptékû térképét és a rendezési tervet. A különbség szembeszökô volt. A kézzel rajzolt térkép arányai mások voltak, a fontosnak tartott részek megnôttek, a kevésbé fontosak elmosódtak vagy eltûntek. Az egyes mentális terek (helyi kifejezéssel: a részek) határai gyakran átlépték a tényleges földrajzi határokat, vagy éppen megerôsítették azokat. Innen jött az ötlet, hogy térképeket rajzoltassunk, és az egyéni mentális térképek elemeit egy általunk rajzolt térképvázlaton összesítsük. Ez a térkép található az elôzô oldalon. (1. ábra) A térkép csak olyan elemeket tartalmaz, amelyet a negyven egynéhány rajzolónk háromnegyede feltüntetett. Betûkkel a fôbb tájékozódási pontokat jelöltük, az utak és a csomópontok (a kézzel rajzolt vázlatokhoz hasonlóan sematikusan) szintén leolvashatóak a térképrôl. Beszélgetôpartnereink rárajzolták a térképre az egyes mentális terek, falurészek határait is. Érdekes módon ezeket a határokat szinte minden válaszadó ugyanott húzta meg, ami azt mutatja, hogy releváns kategóriákról van szó. A részek pontosan határolódtak el, nem voltak „fehér foltok”. Az egyes részeket számokkal és színekkel jelöltük a térképen. Beszélgetéseink közben figyeltünk fel arra, hogy az egyes részek „szelleme” a falusiak szerint mennyire fontos információ. Igyekeztek az ismerkedés utáni elsô pillanatokban megosztani velünk ezt a tudást, megóvni minket attól, hogy ebbe az utcába betévedjünk, vagy hogy higgyünk azoknak, akik azon a részen laknak. A maguk részére vonatkozó sztereotípiákat a megkérdezettek mindig ismerték, de nem feltétlenül osztották. A rájuk vonatkozó negatív elôítéletekkel többnyire nem értettek egyet. Térképvázlatunkról az egyes részek jellemzése is leolvasható. A beszélgetések során jellemzésként mondott kulcsfogalmakat az elhangzások gyakoriságának sorrendjében tüntettük fel az egyes mentális terek mellett. A közvélemény kutatásának ez az egyszerû szabálya egy csapdát is magában rejtett: a kisebbségi vélemények háttérbe kerültek. Az ököritóiak például elszegényedett, elöregedett résznek tekintik Fülpöst, míg a fülpösiek becsületesebb, dolgosabb embereknek tartják magukat az ököritóiaknál. Ököritó nagyobb, mint Fülpös, ezért az összesítés során az ô véleményük nagyobb súllyal esett latba. 12

Mentális terek és kapcsolatháló elemzés

A mentális térkép többféle tervezômunkához vagy további vizsgálatokhoz jó alapot nyújthat. A következôkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes falurészek lakosai mely másik részekkel ápolnak szorosabb kapcsolatokat. Kérdôívvel négyféle kapcsolati formát vizsgáltunk: közös civil szervezeti tagságot, rokoni, baráti kapcsolatokat illetve gazdasági segítségnyújtást vagy bedolgozást. A következô ábrán látható bekarikázott számok az egyes mentális terekre vonatkoznak, a vonalak pedig a terek kapcsolatára. Kapcsolatnak nevezzük, ha legalább egy háztartás kapcsolatban állt egy másikkal. A vonalak vastagsága a kapcsolatok rétegezettségét mutatja: ha például két barát két különbözô mentális térben lakik, azt egy vékony vonal jelöli, ha ugyanott rokonok vagy kollegák is laknak, akkor vastagabb stb.

A gráf központjában az 1-gyel jelölt fôutca áll, melynek háztartásai a falu legtöbb részével szoros kapcsolatokat ápolnak. A központ körüli „belsô gyûrû” pontjai (9, 3, 5) többrétegû kapcsolatokkal kötôdnek a központhoz. Ezek az egykori gazdák leszármazottai, a „rendes emberek”, ami egyszerre jelent normatív megfelelést, valamint azt, hogy ôk jelentik a többségi véleményt a megkérdezett mintában. Hasonló hálózattal rendelkezik a 11-es (porcsalmi út). Ez az új rész, amely a hetvenes években kezdett kiépülni, és részben az egykori párt-, tsz- és állami vezetôk, részben „bekerültek” és vállalkozók lakják. A háló központjából csak áttételesen elérhetô, periferikus helyzetû részek a 10, 2, 7, és 6. Az egykori cselédek, majd tsz-dolgozók utcáiban ma jórészt kényszer-parasztok élnek. A 8 és 4, vagyis a két „cigánysor” lakói többnyire nem rokoni vagy klubtagsági, hanem gazdasági vagy baráti szálakkal kötôdnek az 1, 7, 9 és 11 falurészekhez. Második példa: Kôszeg ingatlantérképe 1998-ban a kôszegi ÁRT elôkészítéséhez gazdasági hatástanulmányt és ennek részeként ingatlanpiaci felmérést készítettünk. Az építészeket az érdekelte, hogy melyik városnegyedben, milyenek az ingatlanárak, és milyenek a várható tendenciák. Kérdés maradt viszont, hogy mi az a városnegyed. A népszámlálási, városrendezési vagy választókörzeteket is választhattuk volna, de azt tapasztaltuk, hogy a kôszegiek nem nagyon tudták, hogy hol vannak ezeknek a formális körzeteknek a határai. Az egyes városrészek megnevezésére saját elneve2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

zéseik voltak, amelyeket viszont a megkérdezettek 98%-a ismert. A városrészeket és a hozzájuk kötôdô jellemzéseket egy mentális térképen szerepeltettük. Az elôzôhöz hasonlóan itt

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

is a helyi kategóriákat, elnevezéseket használtuk. Az egyes városrészek jellemzésekor az elhangzott kategóriák egyszerû gyakoriságát vettük alapul.

13

Ingatlanérték térkép

A mentális térkép kategóriái alapján végre egy nyelvet beszélhettünk a kôszegi lakossággal. Feladatunk az volt, hogy az így feltérképezett városnegyedek ingatlanpiaci mozgásait feltárjuk. Az alábbiakban három megközelítést mutatunk be, az elsô a tényleges adásvételekbôl, a második a ingatlanpiaci hirdetésekbôl, a harmadik pedig a piaci forgási sebességbôl, azaz az ingatlanok eladhatóságából indul ki. A megvalósult adásvételekre vonatkozó információkat a Megyei Illetékhivataltól kaptuk meg, ezt mutatja a következô diagram. 4. ábra: adásvételi lakóingatlan négyzetméterárak városnegyedenként a Megyei Illetékhivatal adatai alapján

Egész Kôszegre vonatkozóan az ingatlanok átlagára 44 ezer Ft/m2 volt. A tulajdonosok azonban az ingatlanok többségét a realizálható piaci árnál 10–50 százalékkal magasabbra tartják. A következô diagramról az ingatlanok „kikiáltási ára”, azaz helyi lapokban, hirdetési újságokban megjelent kínálati ára olvasható le. A diagramon az is látszik, hogy az árak 1992 óta az inflációnál lassabban növekedtek, azaz relatív áresés következett be.

ingatlanok esetében olyan messze volt a keresleti és a kínálati ár, hogy ezek nem forogtak. A harmadik ingatlanpiaci becsléshez az eladási árat és az eladás valószínûségét egyszerre vettük figyelembe. Az eladás valószínûségét a meghirdetett és az eladott ingatlanok hányadosa jelenti. 1. táblázat: az ingatlanok forgalmi valószínûsége 1997-ben városnegyedenként

a városrész neve eladott ingatlanok/hirdetett ingatlanok Barakk 0 Gyári telep 0 Gyógy és MÁV 0,5 Alsó körút 0,2 Gyár 1 Rákóczi út alsó szakasza 1 Sziget 0,4 Piac és városmajor 0 Központ 0,6 Csónakázótó környéke 0,2 Vár fölötti rész 0,7 Sorházak és ONCSA 0,6 Lakótelep 0,6 Nem ismert 0 Összesen 67eladott ingatlan : 238 hirdetés = 0,28

Ha a városnegyedenkénti forgalmi valószínûséget szorozzuk az átlagos eladási négyzetméterárral, standardizált mutatót kapunk, amely a városnegyedek ingatlanjainak valós forgalmi értékét fejezi ki. A mutatónak elsôsorban nem az abszolút értéke, hanem a többi városnegyedhez viszonyított nagysága számít. Ezt mutatja a következô oszlopdiagram. 6. ábra. Az ingatlanok forgalmi valószínûség alapján számított piaci értéke a különbözô kôszegi városnegyedekben

5. ábra. Az eladásra kínált kôszegi ingatlanok kínálati ára városnegyedenként 1992-ben, 1994-ben és 1997-ben, 1997-es árakon számolva (eFt/m2)

1997-ben az ingatlanokat átlagosan egyharmadával magasabb áron hirdették, mint ahogy el lehetett adni. A lakótelepi és a rosszabb helyen fekvô lakások és parasztházak esetében a különbség jóval kisebb (10% körüli) volt, mint a központi lakások és a családi házak esetében (54%). A nagy értékû 14

A diagramról leolvasható, hogy Kôszegen – a városban elhúzódó recesszió és a jövedelemkiesés miatt – éppen a kevésbé preferált ingatlanok, a lakótelepi lakások és a „külvárosi” lakások tudták megôrizni az értéküket, sôt, mivel ezeknek nagyobb a forgási sebességük, jobb befektetésnek számítanak, mint a jobb városnegyedekben fekvô jobb ingatlanok. Az eladási valószínûséggel szorzott ár eltér attól, amit egy értékbecslô vagy maga a tulajdonos gondolna, viszont közelebb áll a piaci realitásokhoz. Természetesen az ingatlanok nem ezen az áron kelnek el, hanem vagy magasabb áron, vagy pedig egyáltalán nem találnak vevôre. 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

Összefoglalás: településtervezés és mentális térképezés Gondolatmenetünk kiindulópontja az volt, hogy annak ellenére, hogy a települések rendezési tervének elkészítéséhez elsôsorban a helyben élôk saját településükrôl alkotott képét kellene megismerni, a megrendelô önkormányzatok mégsem szoktak mentális térképeket szerkesztetni. Ennek két oka van: az egyik, hogy a képviselôknek maguknak is nagyon határozott képük van saját településükrôl, és ezért nehéz elhinniük, hogy a település más csoportjai ugyanezt eltérôen látják. A másik ok az lehet, hogy a módszertan gyakorlati alkalmazási lehetôségeit egyelôre kevesen ismerik. Annak ellenére, hogy a mentális térképezés már hosszú évek óta elfogadott diszciplína Magyarországon, gyakorlati felhasználására kevés példa született, és sokan talán nem is tudják, hogy mire lehet ezt a módszertant használni. A mentális térképezés és a mentális terek „karakterológiája” a példaként felhozott esettanulmányokban csak további elemzések kiindulópontjaként szolgáltak. Olyan kiindulópontokként, amelyek a helyi kifejezéseken és a helyi közös tudáson alapulnak, és ezért pontosan tükrözik a helyi viszonyokat. Köszönet Kôszeg és Ököritófülpös önkormányzatának, továbbá munkatársainak: Csete Andrásnak, Jaksa Renátának, Rosivall Ágnesnek, Varga-Ötvös Bélának az esettanulmányok elkészítéséhez nyújtott segítségükért. Tájékoztató irodalom Cséfalvay Zoltán 1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. IKVA könyvkiadó Cséfalvay Zoltán 1990: Térképek a fejünkben. Akadémiai Kiadó Gould, Peter és Rodney White 1986: Mental maps. Routledge Publishing Kulturális Antropológia Munkacsoport (Csíkszereda) 1991: Mentális környezet. Janus (8) 1. László Ervin, Allan Combs, Robert Artigiani és Csányi Vilmos 1996: Changing Visions. Human Cognitive Maps: Past, Present, and Future. Greenwood Publishing Letenyei László 1999: A falusi társadalom rejtett kapcsolatai. In: Borsos Endre, Csite András és Letenyei László (szerk.): Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. MTA PTI és Számalk 113-150. o. Portugali, Juval 1996: The Construction of Cognitive Maps. Kluwer Academic Publishers Varga-Ötvös Béla 1993: Értéktérkép. A települési ingatlanvagyon felmérésének módszere. Comitatus (3) 1. Internet oldalak www.bke.hu/~tucan/tett http://aria.arizona.edu/courses/vail/corse1999/sld040.htm www.dbai.tuwien.ac.at/marchives/fuzzy-mail97/0615.html http://lamar.colostate.edu/~sclark01/sld001.htm FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság Dokumentációs Központ Tervtára, Könyvtára 1998 augusztusa óta nyilvános tervtárként, könyvtárként saját dolgozóinkon kívül a széles közönség számára is szolgáltatunk. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Tervtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/116, 349 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô–szerda 8.00–16.00 A tervtár állományában a VÁTI Kht., valamint a megszünt Települések Fejlesztéséért Alapítvány KERTI MÉLYÉPTERV ÉVITERV Hídépítô Vállalat ÁÉTV tervtárak anyagaiból szolgáltat. VÁTI Kht. Dokumentációs Központ Könyvtár

Cím: 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30–32. Telefon: 356-9122/230 mellék Fax: 356-8003 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek : 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 Könyvtár Archívum

Cím: 1111 Budapest, Budafoki út 59. Telefon: 361-0206 Nyitva tartás: hétfô, szerda, péntek: 9.00–13.30 kedd, csütörtök: 11.00–15.30 A könyvtárban megtalálható a BUVÁTI és a megszünt Építésügyi Tájékoztatási Központ (ÉTK) mûszaki könyvtárainak anyaga is.

15

MÁTÉ ZSOLT irodavezetô, VÁTI Kht. kutatási és mûemléki iroda

A TOKAJI BORVIDÉK PÁLYÁZIK A VILÁGÖRÖKSÉGRE A Természetvédelmi Hivatal megbízásából az elmúlt év végén a VÁTI Kht.-ben elkészült a Tokaji Borvidék világörökségi elôterjesztésének dokumentációja. Ez a budapesti, hollókôi, Fertô táji dokumentáció után a negyedik, a pécsi és a hortobágyi dokumentációba való bedolgozást is beszámítva a hatodik ilyen típusú feladat, amelyre a VÁTI Mûemléki irodája vállalkozott. Tokaj-Hegyalja a világ elsô zárt borvidéke. Az errôl szóló királyi rendeletet III. Károly adta ki 1737-ben. A Hegyalja, amely azóta folyamatos védelem alatt áll, most pályázik a nemzetközi elismertséget jelentô UNESCO világörökségi védelemre is. A Tokaji Borvidék minden kétséget kizáróan olyan ismertséggel és elismertséggel rendelkezik, ami méltán indokolttá teszi, hogy az emberiség közös örökségeként tartsa számon. A tokaji bor, vagy az idôk során a bor fogalmát is magába olvasztó tokaji jelzô, amely ma már önmagában is jelenti ezt a páratlan nedût, évszázadok óta határainkon túl is mint a borok királya, a királyok bora szerepel a köztudatban. Sôt a tokaji aszút, mint a pestis és sok más betegség gyógyszerét is számon tartották. A „Vinum Tokajense Passum” még a közelmúltban is megtalálható volt a gyógyszertárak polcain. A Tokaji Borvidék különféle tényezôk meg nem ismételhetô, páratlan együttállásának köszönheti egyedülvalóságát. Szakmai körökben ismert, hogy itt a Hegyalján, Erdôbényén került elô a miocénkori ôsszôlô, a vitis tokaiensis levelének lenyomata. Ez a prehisztorikus növényi maradvány botanikailag minden mai szôlôfajta közös ôsének tekinthetô növénybôl maradt fenn. Különös szerencse, immár szimbolikus értékû, hogy ezt a nyilvánvalóan többfelé elterjedt ôsi növényt éppen a tokaji szôlôvidékrôl ismerte meg a tudomány. Ugyanakkor ez a lelet egy dolgot mindenképpen igazol is, azt tudniillik, hogy Tokajban a szôlô ôshonos, endemikus növény, és hogy a hegyalja e növény számára régóta kivételesen kedvezô adottságokkal bír. Persze egy jó borfajta önmagában nem elegendô a világörökségi védelem alá helyezéshez. Különösképpen azért sem, mert a világörökségi szabályzat kifejezetten kizárja olyan értékek védetté nyilvánítását, amelyek a területrôl elmozdíthatók. A bor pedig nemcsak mozdítható, hanem éppen folyékony. Egy évezrede állandó azonban annak a kultúrtájnak az egysége, amelyen ez a bor megterem. És ez az egység valóban sajátos, elmozdíthatatlan adottságok és értékek sorához kötôdik. 16

Ebbe a sorba tartozik a táj egyedülállóan gazdag földtörténeti öröksége, a sokszínû vulkanikus és posztvulkanikus tevékenység és erózió eredményeképpen kialakult kôzetek és talajok sokfélesége, ezeknek a szôlô szempontjából kedvezô termôereje, hôelnyelô, hôtároló és visszasugárzó képessége. Sajátos a terület földrajzi fekvése is. A területet délkeletrôl övezô Bodrog és a Tisza közelsége, az ôszi párák és ködök olyan kialakulását eredményezi, amelyek hatására az aszúsodást elindító Botrytis cinerea megtelepszik és ideális mértékû nemes rothadást idéz elô. A kedvezô fekvésû lejtôk, a nagy besugárzás, a hosszú ôsz a többi adottsággal együtt biztosítják a kedvezô klímát és a minôségre nagy befolyást gyakorló mikroklímát.

A bor érésére és kezelésére a pincék tufafalán megtelepülô különleges pincepenész, a Gladosporium cellare van jótékony hatással. Különleges érték a hegyek magasabb övezeteiben megtelepült kocsánytalan tölgy erdôinek fája, amely a hordókészítés kiváló anyaga. Mint ismeretes, a hordó anyaga jelentôsen be2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

folyásolja a bor érési folyamatát, és hatással van az aromájára és a színére is. A bor és a hordó egyedülállónak mondható egysége mutatkozik meg ezzel itt Tokaj-Hegyalján, ahova a világ más bortermô területeivel szemben nem messze földrôl kell szállítani a hordóanyagot. A táj maga termi meg azt, és ôsidôk óta hozzájárul az egyedülálló, eredeti minôség elôállításához. Az itt megtelepedett ember sok évszázados szôlômûvelési kultúrája a nyugati, római és keleti, kaukázusi hagyományokat egyesíti. A sziklába vájt pincék kabar eredetûek, a boltozott pincék a római hagyományt képviselik. Kabarok, besenyôk, jászok, kunok, vallonok, szászok és svábok, ruszinok, lengyelek, románok, örmények és zsidók gazdagították ennek a világszerte ismert magyar borvidéknek a termelési és borkészítési kultúráját. A vidék népéletében és társadalmában szintén ötvözôdtek a sokféle eredetû népesség vallási elemei és ennek építészeti megnyilvánulásai. A települések gazdag örökségében megjelennek a római katolikus, protestáns, görög katolikus, ortodox és zsidó templomok, egyházi épületek. A települések képét a szôlô és bor különleges értékén, piacteremtô szerepén alapuló sajátos, privilegizált mezôvárosi lét is alakította. Ebben a településképben nemcsak a különféle egyházak épületei, hanem a különbözô rangú építtetôk épü-

nepei ma is azt a „dionysosi” örömet sugározzák, amellyel az istenek közelében élô antik ember az istenek ajándékát fogadhatta. Világszerte is ritka az a táj, amely a geológiai, földrajzi adottságaival ilyen összeforrottságban élô ember és humánökológiai kapcsolatrendszer sok évszázados hagyományos továbbélésének ma is élô hordozója, s egyben az ehhez kötôdô kiváló produktuma révén világméretû ismertséggel is rendelkezik. Tokaj kétségkívül rendelkezik ezekkel az adottságokkal. A fenti, sommás, de kissé személytelen összefoglaló tartalmazza mindazokat a tényszerû közléseket, amellyel egy világörökségi nevezéskor a jelentkezônek elô kell hozakodnia. Mindenekelôtt bizonyítani kell az adott táj vagy objektum helyi értékeken túlmutató, világméretû egyedülvalóságát. Ennek megállapításához akár érzéketlennek is mondható felülemelkedés szükséges. Ha az összeállító a részletek gazdag ismeretében, a hazai és szakmai kötôdés szoros szálaitól lekötözve nem tud elszakadni a részletektôl, könnyen a nemzeti, regionális vagy szakmai csôlátás hibájába eshet. A felesleges részletek vagy a ténylegest meghaladó jelentôséget tulajdonítás könnyen megzavarhatják az elfogulatlan nemzetközi kiértéke-

letei is jól megférnek egymással. Hegyalján sajátos harmóniát eredményezve keverednek a kamara, az arisztokrácia, a polgárosodó paraszti réteg sajátos épületei a népi építészet épületeivel. Megtalálhatók a fejedelmi várépítészet és a borászathoz kapcsolódó épületfajták rangos emlékei, és külön világot jelent a pincék „föld alatti mennyországa”. A szüret ün-

lôket, és ez a jelölés elvetését vonhatja maga után. Elsôdleges fontosságú, hogy mindannak, amit a nemzetközi védelem körébe ajánlunk, meglegyen a kellô hazai elismertsége, elfogadottsága és a neki tulajdonított jelentôséget megilletô, jogilag is kodifikált nemzeti védelme. Hegyalján ez a feltétel teljesül, mert mint láttuk, a borvidéknek az 1737-es királyi rendelet óta

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

17

folyamatos törvényi védettsége van, amit legutóbb az 1997. évi bortörvény sokadjára újra megerôsített. Van ugyan az UESCO-nak veszélyeztetett világörökségi kategóriája is, ez azonban csak kivételes helyzetekben pályázható meg. Ezért alapvetôen az is fontos, hogy a „normál” listára pályázó értékek ne csak az illetô állam jogrendszerében legyenek formális védelem alatt, hanem valóságos állapotuk is tükrözze az ôket megilletô körültekintô védelem és gondoskodás, jó karbantartás meglétét. Ennek hiányában a listára vételnek nincs semmi esélye. Ez az oka annak, hogy számos, szívünkhöz közelálló és nemzetközi érdeklôdésre is számot tartó értékünk felterjesztése a siralmas állapotuk és a fenntartásukhoz szükséges eszközök elégtelensége miatt számításba sem jöhet. Ilyenre példa a fertôszéplaki Széchenyi magtár kastély, amelynek kimaradása a Fertô táj világörökségi elôterjesztésébôl némi szakmai értetlenséget váltott ki. Hasonlóan fontos a védett érték rendszerelvû kezelésének megoldottsága is. A természetvédelmi területek esetében ez a nemzetközi konvenciókhoz kapcsolódó kezelési tervekkel általában megoldott. Sokkal problematikusabb azonban a kultúrtájak vagy egyedi mûemlékek esete, amelyekre ilyen kialakult gyakorlat nincs. A közel ezer négyzetkilométernyi felterjesztési területre ez nem is képzelhetô el. A dokumentációban ennek megfelelôen megadtuk a jogi keretrendszert, amely ennek a világ érdeklôdésére számot tartó értéknek a fennmaradását garantálja, értékôrzô területhasználatát elôírja és felügyeli. Elsôsorban az építési törvényt, természetvédelmi törvényt, mûemléki törvényt, a szôlôtermesztésrôl és borgazdálkodásról szóló törvényt, a hegyközségi törvényt, a Tokaj-hegyaljai Borvidék Hegyközségi Tanácsa Tervezett Rendtartását. Az elmúlt tíz évben Magyarország intenzív törvényalkotási folyamaton ment keresztül, amelynek koncepcionális alapja a független, demokratikus jogi berendezkedés megteremtése volt. A jogalkotási folyamat az európai jogharmonizációhoz igazodott, és megcélozta az egyes ágazati törvények konformitásának kialakítását is. Ez a jogalkotási folyamat a Tokaji Borvidéknek is kellô védelmi keretet teremt, amelyet tovább pontosítanak és tartalommal töltenek meg a különbözô szintû területrendezési tervek. Így az Országos Területrendezési Terv, amelynek célja az ország távlati térszerkezetének (az országos közlekedési és közmûhálózatok helyének, az urbanizált, mezôgazdasági, illetve természeti területek rendszerének) meghatározása, a területek használatának és a természeti erôforrások megôrzésének átfogó szabályozása, valamint a fejlesztések mûszaki és ökológiai keretfeltételeinek biztosítása. 18

Az Országos Területrendezési Terv – többek között – kiemelt térséggé nyilvánítja a Tokaji Borvidék térségét, amely a kulturális örökség szempontjából is kiemelten kezelendô terület fokozottan érzékeny övezete. Az övezetben a mûemlékek, épületek, hidak, archeológiai területek, városképek, történelmi központok, falvak, települések, történeti földépítmények (sáncok, halmok, földvárak) és a táj formájában testet öltött örökséget, kulturális és oktatási intézményrendszert, valamint az élô humánökölógiai értékrendszert az integrált védelem módszerével kell megôrizni. A cél a teljes örökség egységként való megtartása, legyen az kulturális táj, régészeti érték vagy mûemléki érték, az egész örökséget, amely a jelölt területen megtalálható, lehetôleg egységes egészként kell megôrizni. A terv kizár minden olyan területfelhasználást vagy tevékenységet, amely ezzel a védelmi céllal összeegyeztethetetlen ellentétben áll. A nevezési dokumentáció utal arra is, hogy az alacsonyabb tervfajták nem lehetnek ellentétesek a magasabb szintûekkel. Feltehetôleg a kezelési terv ilyen szintû körülírtsága a kiértékelôk megelégedettségével fog találkozni, de a listára vétel után bizonyára nem lesz elkerülhetô további szabályozás és az értékek ôrzésére célzott monitoring rendszer felállítása. A kötelezô, „globális” felülemelkedés mellett a felterjesztési dokumentáció természetesen feltárja a területnek a nemzeti történelemben játszott szerepét is – királyi családjaink és fôképpen a fejedelmi Rákóczi család kötôdését Hegyaljához. Feltárja a védett emlékek és természetvédelmi területek számosságát, térképekkel és gazdag képanyaggal támasztja alá a jelölés jogosságát.

A szöveg összeállítását magam és Frankó Ákos végeztük. Nagy hasznunkra volt Alkonyi Lászlónak Tokaj – a szabadság bora címû könyve, amelynek részleteit felhasználhattuk. Hegyalja településeitôl kaptunk lelkes és önzetlen segítséget. A térképeket Bardóczi Sándor szerkesztette. A fotók zöme Dékány Tibor munkája. 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

SZIKLA GYULA, a Falu Város Régió szerkesztôségének vezetôje

TANULMÁNYÚT ÉS KAPCSOLATFELVÉTEL FRANCIAORSZÁGBAN 2000 decemberében szerkesztôségünk meghívást kapott egy franciaországi tanulmányúton való részvételre, melyet a BATI Intenational Kft. szervezett a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) és a francia ARIC együttmûködése érdekében. A TÖOSZ jelenleg a „Tervezzük meg együtt jövônket” címû programján dolgozik, és ehhez kívánt kooperációs kapcsolatokat kialakítani a francia partnerekkel. Elôzmények Az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2003-ig ad haladékot az önkormányzatoknak a települési tervek új rendszer szerinti elkészítésére. A TÖOSZ a „Tervezzük meg együtt jövônket” címû program életre hívásával a magyar önkormányzatoknak az említett törvénybôl fakadó feladatai ellátásához kíván segítséget nyújtani. A segítség lényege egy olyan településfejlesztési metodika kifejlesztése, mely Magyarországon választ tud adni a kor kihívásaira, és megfelel a nemzetközileg elfogadott új fejlesztési módszereknek. A nemzetközi gyakorlatban használt módszerek alkalmazásával a helyi erôkre támaszkodva, a helyi társadalom bevonásával közösen tervezik a település jövôképét, készítik terveit. Ilyen módszerek alkalmazása Magyarországon jelenleg csak kivételes helyeken, ott is csak kísérleti jelleggel történik. A helyi tervezések során gyakran az is probléma, hogy vannak olyan települések, ahol a korrekt döntéseik meghozatalához, terveik készítéséhez a saját településükrôl, a helyi gazdaságról, a környezet és az épített környezet értékeikrôl, a helyi humán erôforrásokról nem szerzik be teljeskörûen a releváns adatokat. Pedig azt is figyelembe kell venni, hogy a település nem elszigetelt egység, hanem rendszerbe beágyazva él. Ezért szükség van a települések környezetérôl (szomszéd település, kistérség, megye, ország) rendelkezésre álló információkra is. Ha mégis felmerül az igény, akkor általában a következô kérdés hangzik el: „De hogyan jutok a szükséges információkhoz?” Erre a kérdésre is választ kíván adni a TÖOSZ programja. A TÖOSZ munkájába a programalkotás során kapcsolódott be a francia–magyar vegyes vállalat, a BATI International Kft. Az együttmûködés célja: az EUforrások és a francia szakértôk bevonása a fejlesztési metodika kialakításába. Ennek az együttmûködésnek köszönheFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

tôen nyílt lehetôség a magyar TÖOSZ és a francia ARIC önkormányzati egyesületek közötti kapcsolatfelvételre. Az elképzelések szerint az ARIC és a TÖOSZ szakmai nyelvi koordinációját a BATI International Kft. biztosítja. A fejlesztéshez szükséges szakismeretet és az európai és francia tapasztalatot az ARIC nyújtja. A program megvalósításához szükséges források az EU gyakorlatának megfelelôen több részbôl adódnak össze. A magyar részrôl biztosítandó összeget önkormányzatok, állami szervek adják, francia részrôl a fejlesztés finanszírozási igényét az ARIC a Francia–Magyar Kezdeményezések Egyesületéhez (Initiatives France-Hongrie, INFH-hoz) nyújtotta be. Az INFH vezetôsége a benyújtott tervet megvizsgálta, és a bizalmat megelôlegezve lehetôséget biztosított a témához kapcsolódó szakmai út megszervezéséhez. Mint már említettem, a tanulmányút célja volt a „Tervezzük meg együtt jövônket” helyi fejlesztési és stratégiafejlesztési metodika kidolgozásának elôkészítése a francia partnerekkel. A TÖOSZ és az ARIC eddig két projektet készített elô. Az egyik projekt címe: „Együttmûködés a francia és magyar önkormányzati egyesületek között helyi fejlesztési és stratégiai tervezési segédeszköz megalkotása céljából”, a másiké: „Magyar önkormányzatok területi információs hálózatának felállítása”. Így a két témához kapcsolódó szakmai utat a BATI International Kft. állította össze és szervezte meg. A kiutazó delegációhoz csatlakozott a Falu Város Régió címû szakfolyóirat szerkesztôségének vezetôje, hogy a TÖOSZ programjáról rendszeresen beszámoljon az újság hasábjain. TALÁLKOZÓK Utunk elsô állomása Párizs volt, ahol a francia Városfejlesztési és Építésügyi Minisztérium urbanisztikai dokumentációs központjában (CDU-ban) találkoztunk annak vezetôjével, Michel Griffon úrral és munkatársaival. Griffon úr utalt arra, hogy a CDU a közelmúltban együttmûködési megállapodást írt alá a VÁTI Kht.-ban mûködô hasonló profilú dokumentációs központtal. A delegációnak nyújtott tájékoztatásból arról is értesültünk, hogy a CDU feladatait 26 fô munkatársa látja el, melynek költségeit a költségvetés biztosítja. A CDU fô feladata szakmai adatbázisok fejlesztése, üzemeltetése, az adatbázisok Interneten történô elérésének biztosítása, a Városfejlesztési és Építésügyi Minisztérium számára szakértôi anyagok, kiadványok készítése. Szervezik külsô intézményeknél, egyetemeken, tervezési irodáknál, vállal19

kozásoknál készült dokumentumok, tervek összegyûjtését, archiválását, CD lemezen történô megjelentetését. Tájékoztatásuk szerint ezek a CD-k több mint 200 könyvtárba jutnak el, szolgáltatást nyújtanak az igazgatás különbözô szintû önkormányzati szervei részére is. A CDU mûködtet egy nyilvános szakkönyvtárat is, amelynek az urbanisztikával foglakozó osztálya, része a Francia Nemzeti Könyvtárnak. A CDU szoros kapcsolatot tart fent az Európai Unió országaival. Rendszeresen szervez szakmai konferenciákat, amelyekrôl publikációkat jelentet meg. Ezeken a konferenciákon nemcsak európai uniós szakemberek vesznek részt, hanem a meghívottak között szerepelnek más európai országok szakemberei is, Többször jelen voltak magyar résztvevôk is. A CDU és Magyarország közötti szoros együttmûködést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a következô nemzetközi konferenciájukat Veszprémben fogják megrendezni. Megtudhattuk azt is, hogy létezik egy nemzetközi dokumentációs központokat összefogó szervezet, melynek tagjai Anglia, Spanyolország, Németország, Olaszország, Franciaország és 2000 óta Magyarország is. Ebben a szervezetben Magyarországot a VÁTI Kht.-ban mûködô Dokumentációs Központ képviseli. A CDU kutatási munkákat is végez megbízás alapján, és ehhez kapcsolódóan üzemeltet egy kutatási adattárat is. Aki többet szeretne megtudni a CDU szolgáltatásairól, felkeresheti az Interneten a wwu.urbamet.com honlapot. Az elôbb említett magyar együttmûködésnek köszönhetôen 2002-tôl magyar nyelven is olvashatók lesznek a honlapon és CD-n a dokumentumok, tanulmányok, információk. A CDU-nál tett látogatásunk második részében delegációnk tájékoztatást kapott az új francia építésügyi törvényrôl, melynek címe: szolidaritási és városmegújítási törvény. A törvény jelentôségét bizonyítja, hogy benyújtása elôtt országszerte vitafórumokat tartottak, és ennek ellenére kb. 3000 módosításról tárgyaltak a parlamentben. Megtudtuk azt is, hogy a törvény megszavazása után a parlament egy csoportja alkotmányossági kontrollt kért a törvény hatályba lépése elôtt. Úgy érzékeltük, hogy Franciaországban sem egyszerû a településfejlesztés törvényi hátterének biztosítása. Az új építésügyi törvény három témát ölel fel: 1. Városfejlesztés, urbanizált térségek szabályozása 2. Lakásállomány összetétele a városi térségekben 3. Közlekedés A francia városfejlesztés új tervezési egységet vezetett be, az agglomerációs szintet. Az agglomerációs szint összefüggô településcsoportot jelent. A tervezés ezen az agglomerációs szinten történik. Az összes ágazati tervnek az agglomerációs szintekre kidolgozott sémát kell követnie. Ennek lényege, a települések közötti szolidaritás. Ez a szolidaritás még jobban megfigyelhetô a második törvényrészben, amely a lakásüggyel foglalkozik. A 3500 lakosnál nagyobb településekben a lakásállomány 20%-ának szociális bérlakásnak kell lennie. A településeknek közösen kell megállapítaniuk a településeken lévô szociális lakások bérleti díjának plafonját, amelyek mindig a helyi jövedelmekhez illeszkednek. A törvény gondoskodik a meglévô lakásállomány rehabilitációjáról, újraépítésérôl. A törvény harmadik része a városi közlekedést szabályozza. A törvényben együtt foglalkoznak a lakások elhelyezkedésével 20

és a lakosok tömegközlekedésével, munkahelyükre történô eljutásukkal. Itt jelentkezik a sémák koherenciája, vagyis együtt kell figyelembe venni egy-egy településcsoportban (agglomerációban) a munkahelyek elhelyezkedését, a közlekedés megszervezését és a lakásoktól a munkahelyekig tömegközlekedési eszközökkel való eljutást. Ezzel a törvénnyel a közlekedésszervezôk beleszólási joga megnô. A törvény hatására várhatólag a helyi közlekedési vállalatok szövetségeket fognak létrehozni a települések közötti átjárhatóság elôsegítése érdekében. Az elôadások végén Zongor Gábor fôtitkár úr megköszönte a nagyon izgalmas, érdekes, hasznos tájékoztatókat, majd további kérdéseket tett fel az önkormányzatok információs rendszereinek kialakításáról. Felmerült a VÁTI Kht.-nak, mint a magyar területi információs rendszer gazdájának bevonása a közös fejlesztési munkákba. Az új francia urbanisztikai törvény bizonyára sok szakembert érdekel Magyarországon, ezért ígéretet kaptunk arra, hogy kimerítô anyagot kapunk az új törvényrôl, és ezáltal a Falu Város Régió hasábjain bôvebb tájékoztatást tudunk nyújtani a magyar szakembereknek. A delegáció következô állomása Bretagne régió fôvárosa Rennes, ahol munkamegbeszélés folyt az ARIC munkatársaival és azokkal a szakértôkkel, akik az INFH által támogatott „Együttmûködés francia és magyar önkormányzati egyesületek között helyi fejlesztési és stratégiai tervezési segédeszközök megalkotása céljából” címû projektben fognak együttmûködni a TÖOSZ-szal. A megbeszéléseken részt vett Jean-Claude Rousier úr, az INFH fôtitkára is. Jacques Martin úr, az ARIC fôtitkára bemutatta az ARIC tevékenységét. ARIC: a területi önkormányzatok regionális információs egyesülete Bretagne-ban. Harminc éve jött létre az egyesület, tagjai: települések. Az ARIC fô tevékenysége a települések képviselôinek szakmai információkkal való ellátása, képviselôk képzése, helyi fejlesztések, települések együttmûködésének támogatása. Az ARIC szolgáltatásai: képzés a helyi demokratikus választás elôtt és után, szaktanácsadás, információs anyagok készítése (Internet honlap, újság), a fejlesztések monitoring szerepének ellátása. Fôleg a képviselôk és tisztviselôk veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat. Négy alkalmazottal dolgoznak, de alkalmanként 30–35 specialistát is foglalkoztatnak. A tárgyaláson jelen voltak és bemutatkoztak azok a szakemberek, akik részt fognak venni a közös munkában. A GR 15 tanácsadó egyesület részérôl: Joseph Merlet úr már négyszer járt Magyarországon, ismeri a magyar viszonyokat. Szakterülete a szociális szektor fejlesztése, szövetkezeti rendszerek kialakítása, bôvítése, a helyi fiatalság problémáinak helyi kezelése. Roger Poingt úr szintén többször járt Magyarországon, nevéhez fûzôdik a falusi turizmus francia oktatási módszerének magyar viszonyokhoz adaptálása, a módszer magyar környezetben történô elterjesztése. Françoise Leclercq asszony szakterülete a helyi gazdaság fejlesztése és az európai uniós programok ismerete, projektek készítése. Az egyesület tagja Michel Laine úr, aki jelenleg Bruxellesben dolgozik, mint az Európai Unió tisztviselôje, s akinek ne2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

véhez többek között a LEADER program megalkotása is kötôdik. Yves Elain úr, a Bretagne régió nemzetközi osztályának vezetôje tájékoztatót tartott a delegáció tagjainak a francia regionális közigazgatás helyzetérôl. Megtudhattuk, hogy a fiatal, 10 éves intézményrendszer körül még mindig élénk viták folynak. A viták középpontjában a különbözô területi szintek állnak. Ezután mutatkoztak be a magyar delegáció tagjai. Zongor Gábor fôtitkár úr röviden vázolta a TÖOSZ helyét és szerepét a magyar önkormányzati szövetségek rendszerében. Jean-Claude Roussier úr is ismertette az INFH tevékenységét Magyarországon. Elmondta, hogy 2001 ôszén nagyszabású eseményt szervez az INFH Budapesten, ahol a Mûcsarnok épületében kiállítást rendeznek az elmúlt évek francia–magyar együttmûködésérôl. Roussier úr örömét fejezte ki, hogy jelen lehet egy új francia–magyar együttmûködés kezdetén. Az INFH támogatásáról biztosította a program megvalósítását, mert véleménye szerint is nagy szükség van Magyarországon a helyi fejlesztési stratégiák felállítására, a településközi kapcsolatok kialakítására, a lakosság jelenlétére a helyi fejlesztésekben. A megbeszélés résztvevôi ezután felkeresték az ARIC hivatali helyiségeit, ahol megtekintették, hogy milyen körülmények között dolgoznak az ARIC munkatársai. Az esti fogadás során Jean-Pierre Chapelle úr, az Ouest France regionális napilap fôtitkára bemutatta a nyugatfrancia régiók 800 000 példányszámú napilapját, valamint a régió önkormányzataival kialakított kapcsolatokat, majd megtekintettük a szerkesztôséget és a másnapi újság készítését a nyomdában. A lap különlegessége, hogy nem országos napilap, hanem egy regionális lap, és ennek ellenére példányszáma nagyobb, mint az országos francia napilapoké. Az Ouest France a legnagyobb példányszámú francia napilap. A másik különlegessége,

hogy napi 46 mutációban készül. Ez azt jelenti, hogy naponta ugyanannak az újságnak 46 változatát állítják elô, attól függôen, hogy a régiók melyik térségébe, annak melyik településére szállítják. Ennek megfelelôen változnak a lap hirdetései, hírei. A szerkesztés fô szempontja, hogy minden olvasó mindennap megkapja a saját kistérségérôl, településcsoportjáról, teFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

lepülésérôl szóló helyi híreket, információkat. Ezt a szerkesztôség azzal éri el, hogy a lapnak szinte minden településen van tudósítója, és régiónként is mûködnek regionális szerkesztôségek. A lap szerkesztôsége külön figyeli, hogy minden településrôl, régióról rendszeresen jelenjenek meg képes hírösszefoglalók. A lapról azt is megtudhattuk, hogy nagyon régi alapítású. Mai formájában és tulajdonosi szerkezetében a II. világháborútól folyamatosan megjelenik. Az újság úgy funkcionál, mint egy közhasznú társaság, vagyis a nyereséget nem veszik ki, hanem visszaforgatják a vállalkozásba. Folyamatosan folynak a fejlesztések mind a szerkesztôségben, mind a nyomdában, sôt a terjesztésben is. A lap szellemiségét fenntartva képeznek újságírókat saját iskolájukban. Tehát a szakembereket is saját maguknak képzik. Így tud a lap politikamentes befolyásolás nélkül, függetlenül mûködni. Egyetlen fontos szempontjuk van: az olvasót megnyerni a konkurencia harcban. Ez a hatalmas példányszámú regionális lap úgy tud mûködni ezekkel a módszerekkel, hogy az olvasó azt érezheti a lap vásárlásakor, hogy ezáltal betekintést nyerhet a világ napi eseményeibe, és ugyanakkor olvashat a saját régiójáról, településérôl, utcájáról vagyis a helyi dolgokról. Másnap megbeszélést folytattunk Nantes-ban, a Loire vidéke régió fôvárosában, ahol megbeszélést folytattunk a francia területi önkormányzatok információs hálózatáról és mûködésérôl. Megtekintettük a Loire vidéke régió központi épületét, majd találkoztunk a régió hivatalának vezetôjével, J-P. Caillois úrral és munkatársaival. A Loire vidéke régió nem ismeretlen a magyar önkormányzatok számára. A régiónak köszönhetô, hogy létrejött a Balaton régió és a Loire régió közötti együttmûködés. Az együttmûködés során többek között számos továbbképzés, tanfolyam, falusi turizmus fejlesztés történt. Létrejött a keszthelyi Európa Központ a Loire régió támogatásával. (Számos önkormányzati találkozóra került sor mindhárom megyében: Zalában, Veszprémben, Somogyban.) Megtekintettük a regionális tanács impozáns központi épületét, ahol látogatásunk idején tesztelték a videokonferencia elektronikus rendszerét, mert mint elmondták, a regionális tanács új célkitûzése, hogy munkáját, szolgáltatásait egyre közelebb vigye a településekhez, a lakossághoz. Felidéztük a Balaton régió és a Loire vidéke közötti együttmûködés fôbb állomásait, és azzal a reménnyel búcsúztunk el vendéglátóinktól, hogy együttmûködésünk továbbfejlôdik új projektek beindításával. Tanulmányutunkat értékelve elmondhatjuk, hogy rendkívül programdús és nagyon hasznos találkozón vettünk részt. A TÖOSZ elképzelése, a „Tervezzük meg együtt jövônket” program beindítása segítô, támogató partnerekre talált elôször a BATI International Kft.-ben, majd segítségükkel az INFH-nál, az ARIC-nál, az Urbanisztikai Dokumentációs Központnál, a Bretagne és a Loire vidéke régióknál. A látogatás során a leendô partnerek személyesen találkoztak egymással, és ismét megerôsítették, hogy a munkához szükséges akarat, tudás rendelkezésre áll. A fejlesztéshez szükséges források francia részrôl biztosítottak. Ígéret hangzott el, hogy magyar részrôl a Miniszterelnöki Hivatal is támogatja a programot, és reméljük, hogy az Európai Unióhoz beadott kérelmeket is pozitívan értékelik. 21

SOMFAI ATTILA okl. építészmérnök, fôiskolai adjunktus, SZIF

A DOMBORZAT ÉS A FOLYÓMEDERVÁNDORLÁS SZEREPE GYÔR RÓMAI KORI ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSSZERKEZETÉNEK ALAKULÁSÁBAN A legtöbb dunántúli település szerkezetének kialakulásában jelentôs szerepe volt a táj topográfiájának is. Új szemléletû vizsgálataink szerint Gyôr esetében a folyószabdalta domborzatú táj adottságai (1. ábra) befolyásolták a megtelepedést, az utak kialakulását és a várépítés fázisait is. Érdemes ezeket a folyamatokat részletesen elemezni és az összefüggéseket feltárni. 1. ábra: (Borbíró Virgil – Valló István): Az ôsi táj vázlata Gyôr környékén. Az ábrán feltüntettük a középkori várat és római számokkal jelöltük a valószínûsített Ôsrábamedreket. A település ôsi magja és a városfejlôdés korai fázisai, különös tekintettel a domborzatra

Gyôr a Mosoni-Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál fekszik. A település a Rába-torkolati átkelôhelyhez kapcsolódva alakult ki, amelyhez több irányból futottak össze az utak. A Rába és a Mosoni-Duna folyók találkozásánál található a mai Káptalandomb, a település ôsi magja. A régészeti leletek tanúsága szerint többek között illírek, szkíták és kelták is lakták. Arabona négyzet alakú római katonai tábora is ezen a dombon létesült. A tábortól délkeletre a Kr.u. 2. századtól kereskedô- és polgárváros is kialakult. A római tábor és a körülötte fekvô polgárváros a Kr.u. 4. században teljesen elpusztult. 22

A kedvezô adottságú terület a kora középkorban települt újra. Legelônyösebb települési helynek az árvíztôl védettebb dombok bizonyultak. A város mai területe több, dombra települt falut is magában rejt. Ezek közül a legkorábbi, központi fekvésû településrészeket vizsgáltuk. A település ôsi magja és a körülötte kialakuló váralja falu 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

a mai belváros területére esik. A felmagasított Káptalan-dombra települt a vizesárokkal körülvett óvár, a környezô szárazulatokon pedig a kora középkorban kialakult a váralja. A török idôkben a csak palánkkal körülvett váralját olasz rendszerben erôdítették (külsô vár). Késôbb a várárkot jelentôsen kiszélesítették és számos ún. elôvédmû-szigetet is létesítettek benne. A történeti korokban a háborúk, tûzvészek és árvizek a település épületállományának többszöri pusztulásához és újjáépüléséhez vezettek. Ezek kapcsán a térszint kisebb-nagyobb mértékben megemelkedett az el nem hordott törmeléktôl. Az ásatások a gyôri belváros területén helyenként 6 m vastagságú feltöltôdést tártak fel. Ebben az egymásra került kultúrrétegek régészetileg elkülöníthetôk. Ezekbôl következtetünk a történeti városfejlôdés különbözô korszakaira, illetve arra, hogy a belváros különbözô részei mióta lakottak. A legrégebben lakott részeken alakulhatott ki a legvastagabb kultúrfeltöltôdés. Ez a tény a mai belváros mikrodomborzatának vizsgálatára irányította figyelmünket. Milyen lehetett Gyôr kora középkori településszerkezete? A mai belvárosban az egykori vár területén a kora középkori településekre jellemzô szabálytalan településszerkezet helyett merev, közel derékszögû hálós utcarendszert találunk (2. ábra). Ez a ma ismert állapot azonban hosszú fejlôdési folyamat eredménye.

váralja falu szabálytalan, „rostos” utcaszerkezetû lehetett, igen szûk utcákkal. Errôl az utcahálózatról azonban ábrázolás nem maradt fenn. 1998-ban Winkler Gábor tett kísérletet a kora középkori faluszerkezet részleges rekonstruálására. A belváros térképén a helyenként megmaradt szabálytalan középkori tér- és utcamaradványokat grafikusan kiemelte, és kapcsolatot teremtett közöttük. Kimutatta azt is, hogy a belváros nyugati részén a telekrendszerben fellelhetô belsô telekhatárok árulkodnak az utólagos utcanyitások elôtti településszerkezet állapotáról (belsô telekhatárok serege „gyanúsan” szöget zár be a derékszögû hálót alkotó utcákkal, és sok ferde telekhatár meghosszabbítva, szinte töretlenül vezet át a késôbb nyitott utcák egyik oldaláról a másikra). Korreláció a domborzat és a feltételezett kora középkori településszerkezet között Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy van-e összefüggés a gyôri belváros jelenlegi domborzata és a feltételezett korábbi településszerkezet között. A történeti belváros domborzati viszonyait a sûrû beépítés miatt a helyszínen nem lehet átlátni és érzékelni, ezért Gyôr mai kataszteri térképének magassági adataiból kiindulva részletes (félméteres szintkülönbségeket megjelenítô), színes topográfiai térképet készítettünk, majd erre rávetítettük a feltételezett kora középkori utcahálózatot. A vizsgálat során feltételeztük, hogy a mai településdomborzat tendenciózusan árulkodni fog az ôsi terepviszonyokról. Feltételezésünket arra alapoztuk, hogy az ôsi településrészek a korábban is magasabb terepalakzatokon ala-

2. ábra: A jelenlegi digitális várostérkép ráfedése a középkori vár Póder János-féle 1757. évi rekonstruált térképére. Az egykori várterületen kiemeltük a ma is jellemzô derékszögû hálós utcarendszert

Gyôr kora középkori településszerkezetével kapcsolatban több, eltérô vélekedés látott napvilágot. Egyesek a belváros derékszögû hálós utcarendszerét vélték középkori eredetûnek. Ráth János várostörténete (1864), Lovas Elemér dolgozata (1940) és Szabady Béla írása (1943) szerint azonban a derékszögû hálós utcarendszert csupán a sorozatos tûzvészek után kezdték kialakítani, a vár olasz rendszerû kiépítésekor. Az áttekinthetô utcarendszer kialakítása katonailag is indokolt volt. Az utcanyitásoknak és a háztelkek rendezésének a 1566. évi tûzvész adta meg végsô lendületet. A vár a 19. századra elvesztette hadászati jelentôségét, ezért széles vizesárkait az 1819-es várfaldöntés után fokozatosan betöltötték. A belváros íly módon megnagyobbodott területére a korábbi várterület derékszögû hálós utcarendszerét egyszerûen továbbvetítették. Az eddigi kutatások alapján az a legvalószínûbb, hogy a katonai célú utcanyitások elôtti, kora középkorban kialakult FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

kultak ki, illetve minél hosszabb idô óta lakott egy ilyen magaslat vagy utca, annál vastagabb rajta a kultúrfeltöltôdés. A vizsgálat eredményeképpen igen szoros összefüggés mutatkozott a Winkler Gábor által kora középkorinak feltételezett utcahálózat és a belváros mai domborzatának markáns, enyhén ívelô dombvonulata között (3. ábra). Emellett sikerült újabb, a mai derékszögû utcarendszerhez nem illeszkedô 23

olyan belsô telekhatár-sorozatokat találni, melyek a dombvonulatra illeszkedô hosszanti utcákra lehettek közel merôlegesek. A dombvonulat a kora középkori falu nyugat–keleti irányultsága mellett annak kiterjedésérôl is tájékoztat, hiszen a XVI. századi várbôvítést, a várfalak és várárkok helyének kijelölését is bizonyára erôsen befolyásolta – a természetes domborzati adottságok mellett – a kultúrdomborzat akkori kiterjedése is. Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy véleményünk szerint az ôsdombvonulathoz képest ma is átlagosan 2 méterrel alacsonyabb északkeleti várterület nem lehetett része a kora középkori falunak, beépülése jóval késôbbi. A feltételezést alátámasztja, hogy a szomszédos Dunakapu téren már 8 méter mélységben tôzeget találtak. Az északkeleti terület feltöltôdése és kertjeinek beépülése akkor gyorsulhatott fel, amikor az erôdített belsô várterület része lett. A várfalak kiépítésekor természetszerûleg nem követték a kifli formájú ôsi dombvonulatot, hanem rombuszhoz közeli befoglaló várformát választottak. A beépítés fiatalabb voltára pedig többek között az utal, hogy az említett mélyebben fekvô területnek csupán a magasabban fekvô peremrészein találunk középkori középületeket.

technikai fúrások adatainak együttes vizsgálatával, illetve kiegészítésével lehetne pontosítani. A kora középkori településszerkezet külsô kapcsolatai és lehetséges felépítése A feltételezett kora középkori településszerkezet kialakulásának jobb megértéséhez az akkori település külsô kapcsolatait is elemeztük, hiszen azok lényegesen befolyásolják a település belsô elrendezését is. Az íves ôsdombvonulatra felülô hosszanti utcákból álló kora középkori települést idôvel palánkkal vették körül. A palánkvár alakját nem ismerjük, de tudjuk, hogy a vár késôbbi, olaszrendszerû kiépítésekor a palánkvár meglévô négy kapujának kijárati irányát figyelembe vették. A derékszögû hálós utcarendszer léniái az új fülesbástyákat és a korábbi négy kapuzónát célozták meg (bár legvégül csak három kapu kiépítése mellett döntöttek és a korábbi Budai kaput megszüntették). Ebbôl következik, hogy a csak részlegesen kimutatott kora középkori településszerkezet jó néhány „utcacsápja” is a középkori vár kapuinak irányába kellett, hogy vezessen. A kijárati utcák vonalvezetésérôl egyik kapuzónában sem tudunk biz-

3. ábra: Szoros összefüggés a Winkler Gábor által középkorinak feltételezett utcahálózat, és a mai domborzat között. Piros színnel jelöltük a belsô helyzetû tanútelekhatárokat

A domborzati vizsgálat kimutatta azt is, hogy Gyôrött nemcsak a várfalakon kívüli vizesárok- és elôvédmûzónában, hanem a várterület egyes részein is jelentôs a volt tereparculat mesterséges átformálása. A külsô vár egykori fülesbástyáinak közelében a mai domborzat is árulkodik az ágyúdombokról. A belsô vár domborzatánál pedig figyelemre méltó, hogy a Káptalan-domb legmagasabb területeit ma már nem az ôsi dombtetônél, hanem a egyrészt a Püspökvár lakótornyának közelében, másrészt a Káptalan-domb szélén végighúzódó belsô várfal mögötti mesterséges feltöltésnél találjuk – különösen a középkorban létezett Várostorony közelében. Mindezek ellenére változatlanul úgy gondoljuk, hogy a belsô vár dombja, illetve a középkori váralja-falu alapját képezô enyhén íves dombvonulat a folyók szabdalta ôsi természeti táj részei voltak. A feltevéseket a régészeti feltárások és a geo24

tosat, de az utcák a kapuk elôtti kisebb-nagyobb teresedésekhez futhattak össze – hasonlóan más európai városokhoz. Gyôr 1617. évi rekonstruált kataszteri térképén (Borbíró Virgil – Valló István) felfedeztünk egy rövid útcsonkot, amely az ôsi Budai kapuhoz vezetô egyik utca része lehetett. A településbelsôben is több, szabálytalan alakú tér lehetett. Winkler Gábor szerint a legegyértelmûbb kora középkori térrészlet a mai belváros keleti részén található tágas Nefelejcsköz. Az ásatások tanúsága szerint a mai belváros szívében, a Széchenyi tér alatt már a kora középkorban is tér lehetett, amelynek kiterjedését még nem sikerült tisztázni. Véleményünk sze2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

rint egy harmadik kora középkori tér is valószínûsíthetô a mai bevásárlóutca (Baross utca) legszélesebb szakasza helyén. A Baross utca jóval szélesebb a derékszögû hálós utcarendszer többi tagjaihoz képest (ma csupán azért nem érzékeljük térként, mert a derékszögû hálós utcarendszer 19. századi továbbvetítésekor az utca a korábbinál két és félszer hosszabb lett). Az utcaszakasz az 1617. évi rekonstruált kataszteri térkép szerint a mai Csillag-köz betorkollásánál még a mainál is szélesebb volt. A kiszélesedést a Csillag-köz szokatlanul tágas, szabálytalan úttorkolati tölcsére képezte. Ha ezen a helyen valóban létezett tér, akkor az ôsi pápai–veszprémi–fehérvári kaputól a lehetô legtermészetesebben megközelíthetô tér volt. A kora középkori település külsô kapcsolatrendszerének feltárása után – és a belsô településszerkezet felépítésével

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

kapcsolatos néhány új adat birtokában – településszerkezeti hipotézist állítottunk fel. A hipotézis-ábrán a középkori maradványok alapján valószínûsített utcák mellett feltüntettünk néhány logikusan elképzelhetô, de még egyáltalán nem bizonyított vonalvezetésû utcát is. Hisszük, hogy a bizonyítékok hiányában még „talajtalannak” tûnô, merész hipotézisek is hozzájárulhatnak a jövôbeni kutatások sikeréhez (4. ábra). 4. ábra: a kora középkori váralja külkapcsolatai, valószínûsített utjai és elképzelhetô útjai. Az ábrán feltûntettük az erôdítés utáni olaszbástyás várkontúrt és új utcarendszert is.

25

Milyen kapcsolat tételezhetô fel az ôsi mederállapotok, a római kori településszerkezet és a településbôl kiinduló utak vonalvezetése között? Az elpusztult római település és a településbôl kiinduló úthálózat feltérképezését az idôbeli távolság és a régészeti feltárások erôs korlátozottsága nehezíti. További nehézség, hogy két évezred távlatában a települést befogadó táji környezet már nem tekinthetô állandónak, hiszen ennyi idô alatt a táj is átalakul. Gyôr térségében legjelentôsebb tájalakító folyó a Mosoni-Duna, emellett jelentôs a beletorkolló Rába és Rábca folyók tevékenysége is. A következôkben – igen kevés adat alapján – megkíséreljük a folyók történelmi léptékû medervándorlását felvázolni, majd elemezzük a medervándorlásnak a városfejlôdésre gyakorolt hatását.

vándorlást jószerint csak néhány, magasabban fekvô ún. tanúpart korlátozta. A medervándorlási ábrasoron (7. ábra) a római kortól vázoltuk fel a feltételezett medermozgásokat, a probléma összetettségének érzékeltetésére azonban pontozott vonallal bejelöltünk néhány – valószínûleg római kor elôtti – mederhelyzetet is. A Rába ôsmedervonulatait az ábrasoron nem, csupán az 1. ábrán jelöltük. A Rába történelmi medervándorlásának idôbeli változásáról ugyanis nincs elegendô adatunk, csupán az újkori Rába-szabályozásokról. Annyi azért bizonyos, hogy a III. számmal jelölt Ôsrába-mélyvonulat elhelyezkedése befolyásolta a külsô vár körüli széles vizesárok kialakítását. A Mosoni-Duna és a Rábca folyók vándorlását már idôben jól sikerült követni, ez új következtetésekhez vezetett a római kori Gyôr településszerkezetével és a kiinduló római utakkal kapcsolatban.

5. ábra: A római út maradványa Abda és Öttevény között. A nyomvonal délkeleti részét a vándorló Mosoni-Duna mára teljesen eltüntette (légi felvétel, 1982)

Gyôr külterületein járva a mára elhagyott ôsi folyómedrek gyakran alig észlelhetôk, legfeljebb alacsony terephullámként, a talaj eltérô színében, a növényzet elváltozásában, esetenként belvizek megjelenésében. A medervándorlás feltérképezésében az ôsi „meder-évgyûrûket” megmutató rétegvonalas térképek és légi felvételek (5. ábra) segítenek, ezt egészítik ki a történeti városábrázolások (6. ábra) és a korábbi leírások adatai. Az 1:10 000 léptékû rétegvonalas katonai térképeken már jól elkülöníthetôk a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca folyók mederjárására jellemzô, erôsen eltérô sugarú kanyarulatnyomok. A medervándorlások idôbeni sorrendjének megállapításában pedig sokat segít az egykori medersorolódások „egymásba harapásának” és mai elöregedettségi fokának elemzése. Az igen változatos meder6. ábra: Gyôr és környéke 1566-ban (ún. Hufnagel-metszet, utólag színezték)

26

2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

7. ábra: Medervándorlási vizsgálat Gyôr térségében (a Mosoni-Dunát kékkel kiemeltük, a római utakat a jelenkort ábrázoló részletes térképre is rávezettük) FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

27

A medervándorlási ábrasorban a Gyôr és környéke jelenlegi vízrajzát ábrázoló vázlaton látható a folyó markáns püspökerdei átvágása, amely 1985-re készült el. Idôben visszafelé haladva a 17–18. századra tehetô a Mosoni-Dunán az ún. Nagy-Tákó mederkanyarulat természetes levágódása – helyét a Püspök erdôben ma is mélyvonulat ôrzi. Ugyancsak a 17–18. században iszapolódhatott fel a mai belvárostól keletre a Rába-gyár területére esô markáns medervonulat, amely folyamatot a szemétfeltöltés is erôsítette. Az egykori medervonalat a belvízlevezetô Városréti árok sokáig ôrizte, és az 1–2 m-es tereplépcsô ma is megmutatja. A középkori mederállapotokat a Gyôrt 1566-ban ábrázoló Hufnagel-metszet (6. ábra) alapján lehet feltérképezni. A Hufnagel-metszet bal felsô sarkában még a Mosoni-Duna induló fôágaként érzékelhetô a mai Nagy-Tákó kanyarulata, amely a jóval keskenyebb Rábca folyó ellenirányú kanyarulatával már egymásba metszôdött, elmosva a köztük lévô földszorost. A metszet tanúsága szerint a középkorban a vártól keletre fekvô Városréti Mosoni-Duna-ág még élôvízként mûködött. A folyómedrek római kori elhelyezkedésére a középkori állapotból következtettünk vissza. Feltételezhetô, hogy a belvárostól keletre a római kori Mosoni-Duna is a délrôl tanúparttal hosszan kísért Városréti árok vonalában húzódott. A római korban a településmagtól nyugatra a Mosoni-Duna és a Rábca folyó ellenirányú kanyarulata még nem metszôdött össze. A bevezetôben említettük, hogy Arabona feltehetôen négyzet alakú római katonai tábora (castrum) a mai Káptalandombon létesült, délkeleti fala a mai Kovács Pál utca vonalában húzódott. A tábortól délkeletre kereskedô- és polgárváros (canabae) települt. A belvárosi ásatások során fellelt utca- és épületmaradványokból tudjuk, hogy a római kori polgárváros derékszögû hálós utcaszerkezete kb. 25 fokot zárt be a mai derékszögû hálós utcaszerkezettel. A szögeltérés okát ez ideig nem tisztázták. A medervándorlás-vizsgálatra alapozott véleményünk szerint a káptalan-dombi római táborból Ószônybe (Brigetioba) induló limes-út iránya – illetve egész pontosan a tábortól a Városréti meder déli oldali magaspartjának ívéhez húzott érintô egyenese – határozhatta meg a derékszögû hálós római utcarendszer jellemzô koordinátarendszerét. A római út kelet felôl a Dunát végigkísérô magasparton érkezett Gyôrbe (Arabonába), Innen az út fôága a mérföldkövek számozása szerint Szombathely (Savaria) felé és azon túl Rómába vezetett, a másik út pedig áthaladt a Rába-torkolati vízi átkelôn, majd a Mosoni-Duna és a Hanság-mocsár közötti alacsony homokdûnesort követve Deutschaltenburgba (Carnuntumba) vezetett. A limes-út egy darabja a Gyôr melletti Abda térségében a szántásban jól érzékelhetô, sôt, légi felvételekrôl ma is egyértelmûen feltérképezhetô (5. ábra). Gyôr közelében azonban a római útnak nyoma vész. A medervándorlás-vizsgálatra alapozott véleményünk szerint a mai Pinnyéd és Gyôrsziget között a római utat hordozó egykori földszoros a Rábca és Mosoni-Duna ellenirányú kanyarulatainak közeledése, majd egymásba metszôdése miatt elmosódott (lásd: Hufnagel-metszet), ezért nem sikerülhetett az eddigi kutatások során az út nyomára bukkanni. 28

A bemutatott módszerek jelentôsége Történeti települések vizsgálatánál a befogadó táji környezet topográfiája – pl. a domborzat, a felszíni vizek, az erdôsültség mértéke – nem tekinthetô állandónak, mert az idô folyamán jelentôsen változik. Történeti települések kutatásánál korábban megválaszolatlan kérdésekre adhat választ a környékbeli folyóvizek történelmi léptékû medervándorlásának vizsgálata, amely helyszíni bejárások, rétegvonalas térképek, korábbi településábrázolások és leírások alapján végezhetô el. Hasonló jelentôségû a történeti települések domborzata és a településszerkezet közötti összefüggés elemzése. A belterületi domborzatot a sûrû beépítés miatt a helyszínen nem lehet úgy összefüggéseiben látni és tudományosan értékelni, mint egy külterületi táj domborzatát. Több település történeti vizsgálata alapján úgy véljük, hogy a mûszaki jellegû településtudomány részét is képezô történeti településszerkezeti vizsgálatoknál a településdomborzat részletes térképi elemzése jelentôs új eredményeket hozhat. A mérnökileg átformált történeti településeken a korábban volt településszerkezet kimutatását jelentôsen elôsegíthetik a szabályozás utáni utcarendszerben helyenként fellelhetô szabálytalan út- és térmaradványok, emellett a telekrendszer belsô helyzetû, kevésbé háborított ún. tanú-telekhatárai. A vázolt módszereket az értékmegôrzést elôtérbe helyezô korunkban bármely nôtt település fejlôdésének történeti okkutatása, valamint a szerkezeti rendszerének továbbfejlesztése kapcsán is alkalmazni ajánljuk. Részben azért, hogy a fellelt történeti jelentôségû alakzatokat a rendezési tervek készítése során lehetôleg megtartsuk, de azért is, hogy a történelembôl tanulva, értô módon változtassuk meg vagy bôvítsük településeink szerkezetét – ha a változtatás elkerülhetetlennek látszik. Megjegyezzük még, hogy a dunántúli településeknél a gyôrihez hasonló vizsgálatokat a változatos topográfia mellett idôszerûvé teszi az is, hogy a dunántúli településeket az alföldiekhez képest eddig szerényebb mértékben kutatták. IRODALOM: [1] Borbíró-Valló: Gyôr Városépítéstörténete, Budapest, 1956 [2] Fitz Jenô: Pannonok évszázada, Budapest, 1982 [3] Lengyel Alfréd: Mozaikok Gyôr történetébôl, Gyôr, 1983 [4] Pájer Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870–1889), Csorna, 1990 [5] Somfai Attila: Gyôr vízpartjai, Értékmentô, 1998/4. szám, pp. 5–7. [6] Winkler Gábor: Gyôr, Budapest, 1996 [7] Winkler Gábor: Megújuló Gyôr, Budapest, 1988 [8] Winkler Gábor–Kurcsics László: Gyôr 1539–1939, Gyôr, 1998 [9] Winkler Gábor: Gyôr városszerkezetének történeti jellegzetességei, In: Mûvészettörténet, Mûemlékvédelem, Bp., 1998

2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

VIDÉKFEJLESZTÉS A kormányprogram 1998-ban különös hangsúlyt helyezett a Magyarország vidéki térségeiben jelentkezô gondok megoldására. Állást foglalt a tekintetben, hogy „a polgárok jólétének megalapozása a vidék átfogó fejlesztésével érhetô el.” Kiemeli a kormányprogram a helyi erôforrások aktivizálásának, a meglévô hagyományok újraélesztésének szükségességét, melyre alapozva kell és lehet az egyes térségek sajátos stratégiáját, fejlesztési programját elkészíteni. A kormányprogram rögzíti, hogy a vidéken élôk helyzete és aránya alapján a vidék fejlesztésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia. I. Örökölt helyzet a kormányváltás idején Magyarországon mintegy 4 millió ember él vidéki térségekben, közülük 3 millióan falvakban. 1700 olyan település van, ahol 1000 fô alatti a népesség, 200 ezer fô él tanyán, mintegy 980 településnél fenyeget az elnéptelenedés. A vidékfejlesztés legfontosabb kérdése, hogy az ország mezôgazdasági mûvelésre alkalmas területe hány családnak tud távlatilag megélhetést biztosítani. A mezôgazdasági foglalkoztatás 660 ezer fôvel csökkent 10 év alatt, a földtulajdonosok száma 2,2 millió, de egy földtulajdonosra átlag 3,6 ha jut, és mintegy 1 millió fô az 1 ha alatti ôstermelô. 1990-ben az aktív keresôk 20%-a élt meg a mezôgazdaságból és élelmiszeriparból, 1997-ben ez az arány 11,8%-ra csökkent (mezôgazdaság 8,6%, élelmiszeripar 3,2%). Európában átlagosan 5% alá süllyedt a mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya, amely nagyrészt a technológia fejlôdésébôl is következik. Ha a tendencia folytatódik, hazánkban is várható, hogy a jelenlegi 8%-os mezôgazdasági foglalkoztatottsági arány 5% körülire csökken. A nôk és a fiatalok foglalkoztatottsága az átlagosnál gyorsabban csökkent. A termôterület 80%-át a földtulajdonosok 20%-a birtokolja, így a földtulajdonosok 80%-a osztozik a termôterületek 20%-án. A korábbi birtokstruktúra felbomlott, a kárpótlási folyamat következményeként kialakult spontán birtokrendszer rendezését nehezíti, hogy a tulajdonosok ezen része nem lát jövôt a mezôgazdaságban, de további nehézséget jelent a belvíz, az aszály, az árvíz, a piacvesztés, az infrastruktúra hiánya is. A rendszerváltástól a polgári kormány mûködésének kezdetéig történtek ugyan a vidék fejlesztését szolgáló állami beavatkozások, de tudatos vidékfejlesztési politikáról még nem beszélhetünk. II. A polgári kormány és a vidékfejlesztés A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1998-ban felvállalta, és a minisztérium nevében is megjelenítette a vidékfejlesztést. 1999 januárjában meghatározta vidékfejlesztési stratégiáját, majd létrehozta a Vidékfejlesztési Programok Fôosztályát a konkrét vidékfejlesztési feladatok megvalósításának elôsegítésére. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

A kormányzati struktúra átalakításával a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatásköre és eszközei jelentôsen kibôvültek. Lehetôség nyílt arra, hogy a területfejlesztést, a vidékfejlesztést és az agrárgazdaság fejlesztését szolgáló támogatási források felhasználása egyaránt a vidéki területek fejlôdését szolgálja. A területfejlesztés vidékpolitikája állami segítséget biztosít a hátrányos helyzetû térségeknek a térségi különbségbôl adódó esélyek kiegyenlítéséhez. Az agrárpolitikához kötôdô vidékfejlesztési politikának viszont a mezôgazdaságból élô vidéki népesség életkörülményeinek javításán, a természeti erôforrások egyensúlyának biztosításán túl, fokozottan kell törôdnie a mezôgazdasági termelésbôl egyre inkább kiszoruló vidéki népesség szociális helyzetével, foglalkoztatási gondjaival is. A vidékfejlesztés egész Európában elôtérbe került az utóbbi években, ezért a közös agrárpolitika reformja során – „Agenda 2000” – a vidékfejlesztést, mint az agrárpolitika második pillérét határozták meg. Az FVM 1999 januárjában kidolgozta a vidékfejlesztés stratégiáját, és meghatározta legfontosabb feladatait, elveit és a programok fôbb célkitûzéseit. Az FVM vidékfejlesztési stratégiája alapelvként rögzíti, hogy a vidékfejlesztésnek a szociális, kulturális, gazdasági és ökológiai szempontok összhangját érvényesítve, a helyi kezdeményezésen kell alapulnia, a helyi erôforrások feltárásával. A fejlesztések hasznának pedig a falvakban, vidéki térségekben kell maradnia, mert csak ezáltal indulhat meg a fejlôdés. Az agrárstruktúra átalakításával, vagyis az élômunka-igényes, nagyobb hozzáadott értéket biztosító, illetve a természeti adottságokhoz alkalmazkodó, jövedelmezôbb termôföld kihasználással, a helyi speciális termények ösztönzésével törekszünk kialakítani egy sajátos magyar mezôgazdasági profilt, mely képes állni a versenyt, de a piaci versenyszférából kiszoruló népességnek is biztosít megélhetést. A kedvezôtlen adottságú területeken nem cél a kis hatékonyságú mezôgazdasági termelés támogatása, hanem a helyi adottságokhoz jobban illeszkedô alternatív foglalkoztatási lehetôségekkel kell megélhetést biztosítani ahelyett, hogy a szociális szférát terhelné a foglalkoztatásból kiszoruló népesség. A mezôgazdaságból részben, vagy egészen kiszoruló népességnek az idegenforgalom, a kézmûipar, a szolgáltatás területén, esetleg félmunkaidôs, bedolgozó, vagy alternatív foglalkoztatást igyekszünk biztosítani az átállási lehetôségek biztosítása mellett. A képzést elsôrendû kérdésnek tekintjük, mert enélkül sem korszerû mezôgazdasági termelés, sem idegenforgalmi, sem egyéb fejlesztési folyamatokba való bekapcsolódás nem képzelhetô el. Fokozni kell a vidéki népesség innovatív képességét, és a vidékfejlesztéssel feltárni a helyi szellemi, természeti tartalékokat. A gazdasági kérdések mellett fokozott figyelmet fordítunk a humán kérdésekre, a helyi közösségek újra29

V

I

D

É

K

F

szervezésére, a helyi hagyományok, kultúra újjáélesztésére, mint a népességmegtartás fontos tényezôjére. Alapvetô feladatnak tekintjük, hogy a családok maradjanak együtt, mert ez a társadalmi, gazdasági kohéziónak az alapja. Ezért olyan gazdálkodási formákat ösztönzünk, melyek a kisés középvállalkozási formáknak megfelelôen a családi összefogáson épülnek. A stratégiai alapelvek következetes érvényesítésével az alulról építkezô, a lakosság széles körét aktivizáló, a helyi adottságokat messzemenôen figyelembe vevô vidékfejlesztési kistérségi programok készítését tartja az FVM a legelsô feladatnak, melyek az adott térségek sajátosságaihoz igazodó differenciált fejlesztési lehetôségeket, beavatkozási módokat tárják fel. A belsô erôforrások feltárása, rendszere, szervezése a vidékfejlesztés legfontosabb feladata. III. A polgári kormány intézkedései, célkitûzései és alkalmazott eszközei Célunk az volt – és közel állunk megvalósításához –, hogy az ország valamennyi kistérsége 2000-ben rendelkezzék olyan, saját maga által összeállított stratégiai és operatív programmal, amelyben helyi megoldást tár fel a kistérség az alábbiakra: – a mezôgazdasági termékek feldolgozása és értékesítési folyamatának kézbentartása, a haszon visszaforgatása a termelési térségbe, ún. helyi termékek szervezett forgalmazása; – a területi sajátosságokat kiaknázó tájtermelés, hungarikumok szorgalmazása; – érzékeny természeti adottságú területekhez alkalmazkodó ökológiai gazdálkodási módok bevezetése; – nem élelmiszer célú természetes alapanyagú mezôgazdasági termékek termelése, feldolgozása; – agrárturizmus, falusi turizmus, vadászat, halászat szervezett összekapcsolódása; – fiatalok letelepedésének az elôsegítése; – a nôk fokozott bevonása a gazdaságba és a közéletbe;

30

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

– alternatív foglalkoztatási lehetôségek biztosítása (szolgáltatás, kézmûipar); – birtokrendezés a termelô infrastruktúra és vízrendezési kérdések egyidejû megoldásával; – a falvak építészeti, kulturális megújulásának elôsegítése; – falvak és tanyák ellátási és infrastrukturális helyzetének helyi fejlesztése; – közösségfejlesztés, hagyományok megôrzése; – helyi képzési, átképzési programok. Fenti célok érdekében FMV támogatással az alábbi konkrét feladatokat végeztük el az elmúlt két év során: – 1999 júliusára elkészült a 19 megye és a 7 régió agrárstruktúra és vidékfejlesztési koncepciója. – Felkészítettünk mintegy 500 vidékfejlesztési menedzsert az EU vidékfejlesztési programozási gyakorlat elsajátítására és a hazai vidékfejlesztési feladatok ellátására. – Az egész országra kiterjedôen, 200 kistérség mintegy 2900 települése a lakosság széles körének bevonásával elkészítette a térség helyzetfeltárását, majd az integrált vidékfejlesztési stratégia programját (a kistérség felkészültségének függvényében három ütemben, „A”, „B”, „C” típusú képzési program formájában indítottuk be a helyi tervezést). – Tekintve, hogy a 200 kistérségre kidolgozott vidékfejlesztési helyzetfeltárás és program egységes útmutató szerint készült, így az állapotfelvétel és a fejlesztési szándékok informatikai feldolgozása a vidék jelenlegi folyamatainál rövidesen valós képet tár elénk. – 2000 október végére valamennyi kistérség elkészül az operatív programmal is, mely a stratégiai fôirányok alapján már a konkrét intézkedéseket tartalmazza, és mindazokat a helyi szereplôket - vállalkozókat, gazdákat számba veszi, akik a konkrét projektek megvalósításában saját forrással, közpénztámogatással részt vállalnak. – Az operatív programok 2000. végére már konkrétan kimutatták, hogy a vidék lakossága milyen nagyságrendû vállalkozásokra képes, mennyi önereje van és ehhez milyen nagyságrendû hazai költségvetési támogatás rendelhetô hatékonyan. – A 2000. évi vidékfejlesztési célelôirányzat keretei között támogatási pályázatot írtunk ki 200 mFt összeggel falusi és agrárturizmus fejlesztését szolgáló beruházásokra, 260 mFt összeggel ökológiai alapú vidékfejlesztési programokra, 1,3 Md Ft összeggel vidékfejlesztési célok támogatására és a SAPARD-program elôkészítésére, melyre több mint 1200 pályázat érkezett be, így e pályázat érté2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

kelése már átfogó képet fog adni a vidéki lakosság fejlesztési törekvéseirôl. – Támogatást biztosítunk a kistérségek számára, hogy a vidékfejlesztési programok konkrét megvalósítását segítsük egyegy fôállású vidékfejlesztési menedzseri munkakör feltételeinek biztosításával. Ennek hiányában ugyanis a lakosság nem lesz képes pályázni, összeszervezôdni a programok megvalósítására. Az EU támogatást csak a szigorú pályázati eljárások elsajátításával tudja a vidéki lakosság igénybe venni, ebben segítenek a vidékfejlesztési menedzserek. – Beindítottuk a vidékfejlesztési információs rendszer kiépítését, melyet a meglevô informatikai rendszerek összekapcsolásával szándékozunk kifejleszteni a Területi Információs Rendszer (TeIR) és az agrárinformációs rendszer közötti együttmûködéssel. – A TELEHÁZ hálózat fejlesztését az FVM évek óta támogatja, mely rendszer a közeli jövôben országos információs szolgáltatást fog nyújtani a falvak részére is. – A nemzetközi kapcsolatok építése terén elsôrendûen fontos az Európai Unió illetékes bizottságával való folyamatos kapcsolattartás. Kapcsolatot tartunk az OECD, a FAO, az ECOVAST szervezetekkel, az Európai Vidékfejlesztési és Falumegújítási Munkaközösséggel. Bekapcsolódtunk a LEADER-program szervezésébe, kétoldalú szakmai kapcsolatok alakultak ki Bajorországgal, Spanyolországgal, Hollandiával. A fôosztály feladata a spanyol–magyar vidékfejlesztési munkabizottság mûködtetése. Folyamatba tettük az Európai Uniós csatlakozás vidékfejlesztést érintô joganyagának átvételét és gyakorlati alkalmazására való felkészítést. Az Európai Unió kiemelten kezeli a vidékfejlesztést: az 1996-ban kelt „Cork-i deklaráció”, az Európai Tanács által kezdeményezett 1996. évi Vidéki Térségek Európai Chartája, majd az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának (KAP) reformjára vonatkozó Agenda 2000, 2000+ deklarálja az önálló vidékfejlesztési politika szükségességét. Az 1999. május 17-i 1257/1999. EK rendelet pedig az Európai Mezôgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról rendelkezik. Mindezen alapelvek és jogszabályok meghatározóak munkánk során, és a magyar vidék csak nyerhet ezen rendelkezések érvényesítésével. Az Európai Unió számára fontos, hogy a csatlakozó országon agrárstruktúrája problémamentesen illeszkedjék az unió közös agrárpolitikájához, a vidéki térségek a csatlakozásig felzárkózzanak, és helyben oldódjanak meg a konfliktusok, ne veszélyeztessék a Kelet-Európából induló migrációs folyamatok az unió biztonságát. FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Mindezen célok egyeznek Magyarország érdekeivel, ezért fontos a lakosság felkészítése az európai uniós csatlakozásra, és olyan országos fejlesztéspolitika érvényesítése, melynek kapcsán az ország elônyös pozíciókat tud elnyerni a csatlakozás idôszakára. Mindezek érdekében halaszthatatlan a vidékfejlesztés körében beindított „szellemi beruházás”, képzés, tervezés, közösségfejlesztés. Felkészültünk a SAPARD-program fogadására. Az unió SAPARD-program néven (1268/1999. (VI. 21.) EK rendelet) elôcsatlakozási agrárstruktúra és vidékfejlesztési támogatási rendszert léptet életbe a 11 csatlakozni szándékozó ország számára. A SAPARD-program 7 éven keresztül évi 38 m euró (mintegy 10 Md Ft) támogatást biztosít Magyarország számára, melyhez a magyar költségvetés évi 3,5 Md Ft hazai önrészt vállal. A SAPARD támogatás feltételeként – az Országos SAPARD tervet határidôre elkészítettük és 1999. decemberben Brüsszelnek átadtuk, 2000. szeptember 13án vita nélkül fogadta el a 15 tagország képviselôjébôl álló STAR Bizottság az ország 7 évre szóló SAPARD tervét; – az intézményrendszer fejlesztéseként létrehoztuk a 7 régióban 3–3 fôvel a regionális vidékfejlesztési irodákat, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának kihelyezett egységeiként, de helyi kollégákkal (Zalaegerszeg, Kaposvár, Székesfehérvár, Debrecen, Miskolc, Szeged, Budapest székhellyel). Az irodák munkatársai jelenleg már a SAPARD eljárás bevezetésén dolgoznak; – kidolgoztuk a SAPARD-program fogadását biztosító eljárásrendet, és annak „fôpróbájaként” a 2000. évi hazai vidékfejlesztési támogatások igénybevételénél már bevezetésre került az uniós pályázat kiírási és értékelési rendszer. A SAPARD támogatás igénybevételének legfontosabb feltétele – hazai szempontból –, hogy legyenek helyi programok és azokat megvalósító vállalkozók, akik a „végsô kedvezményezettei” az EU-támogatásnak. E téren a korábbiakban ismertetett országos méretû felkészülési folyamat ma már Európa-

31

V

I

D

É

K

F

szerte mint a „magyar vidékfejlesztési modell” vált ismertté, mert egyetlen ország vagyunk Európában, ahol az egész országra kiterjedô mintegy 3 millió vidéki lakos részvételével helyi programkészítési folyamat indult be az ország valamennyi kistérségében. IV. A választásokig hátralévô idôszakban tervezett intézkedések A következô években a kidolgozott vidékfejlesztési keretprogramoknak a beindítását és megvalósítását tervezzük, melyek a helyi kezdeményezéseket rendszerbe szervezve új hazai gazdasági, foglalkoztatási profilok kialakítását célozzák és a vidék népességmegtartó erejét segítik elô. 2000-ben a költségvetés mindössze 3,5 Md Ft támogatási le-

32

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

hetôséget biztosított vidékfejlesztésre. 2001–2002 között a két év hazai költségvetésbôl mintegy 10 Md Ft-ra számítunk, és ehhez járul hozzá a 2000–2002 között mintegy 11 Md Ft SAPARD támogatás, így mód nyílik átfogó vidékfejlesztési feladatoknak nemcsak a beindítására, hanem a kormányzati ciklus végéig konkrét eredmények elérésére is az alábbi területeken: – falvak és tanyák megújítása, szellemi és tárgyi örökségek megújítása, belsô szolgáltatási rendszer fejlesztése, kulturális, gazdasági közösségek újraszervezése, települési környezet fejlesztése, tájjellegû építészeti hagyományok újraélesztése, tanyák elszigeteltségének csökkentése; – falusi és agrárturizmus fejlesztése, a mezôgazdasági jövedelem kiegészítéseként turisztikai szolgáltatások, programok szervezése (lovasturizmus, vadászat, halászat, borturizmus), falusi vendéglátás fejlesztése, a hozzá tartozó háttéripari, szolgáltatási tevékenységgel kiegészítve; – nem élelmiszer alapanyagú mezôgazdasági termékek termesztése, feldolgozása értékesítése, kézmû- és háziipar, természetes alapanyagú termék, gyógyszer-, kozmetika-, játék-, sportszer-, csomagolóipar fejlesztése, kihaló mesterségek újraélesztése; – helyi hungarikumok, hagyományos termékek elôállítása, forgalmazása, a helyi fogyasztás megszervezése, elárusító helyek létesítése; – ökotérség program, környezet és egészségkultúrára alapozott komplex gazdaságfejlesztési program érzékeny természeti területeken, biotermelés, ökoturizmus, termál- és gyógyvíz, egészségipar program; – helyi környezetbarát infrastruktúra, alternatív energia program, vízrendezés a birtokrendezéssel és mezôgazdasági struktúraváltással összehangolva. E keretprogramokon túlmenôen kiemelten szándékozunk foglalkozni egyes vidéki társadalmi rétegek, csoportok problémáival, mint például a vidéki nôk foglalkoztatásával, roma családok, hátrányos helyzetû vidéki fiatalok gondjaival. Szakmai programjaink között szerepel a gyógynövény-feldolgozás, a játékgyártás, a termálvíz-hasznosítás, divat- és egészségipar több ágának a fejlesztése, melyek a vidéki foglalkoztatási helyzet javulását segítenék elô, és helyi természetes anyagok feldolgozását tennék lehetôvé. Térségi programjaink között kiemelten foglalkozunk a Tisza-mente, valamint a Duna–Tisza köze sajátos fejlesztési kérdéseivel, a természeti adottságokhoz igazodó komplex ökológiai alapú gazdaságfejlesztési programok kidolgozásával és végrehajtásával. Mindezen szakmai programok megvalósításának alapfeltétele, hogy a vidékfejlesztés képzési programját, média programját beindítsuk, és létrehozzuk azt a pénzintézeti formát, mely alkalmas a rászoruló vidéki népesség részére az induló segítséget és a hiányzó önerô pótlását biztosítani. Fotók: Dékány Tibor, Kiss József 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

BEMUTATKOZNAK A REGIONÁLIS VIDÉKFEJLESZTÉSI IRODÁK Észak-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda STEFÁN GYÖRGY Iskolai végzettség: közgazdasági szakokleveles mérnök Szakmai gyakorlat: 1974–1990: Vállalati termelésirányítás, mûszaki fejlesztés, üzem- és munkaszervezés, energiagazdálkodás, létesítmény-, eszközfelújítás, karbantartás. 1991–1997: vállalati bér- és munkaerôgazdálkodás, oktatás, személyügy, szociálpolitika, óraadás a Miskolci Egyetem Pénzügyi Tanszékén. 1997–2000: térségi menedzserként belföldi és EU-pályázatok készítése, kezelése, a megvalósítás bonyolítása. Nyelvismeret: orosz felsôfokú, angol középfokú nyelvvizsga. HONTI GYÔZÔ Iskolai végzettség:

okl. táj- és kertépítész mérnök, városgazdasági szakmérnök. Szakmai gyakorlat: táj- és kert-, magas- és belsôépítészeti tervezô, kivitelezôi, beruházói, mûszaki ellenôri, területfejlesztési gyakorlat. 1983–1986 Algériában városrendezô szakértôi tevékenység. Nyelvismeret: francia KRAKKAI JÁNOS Iskolai végzettség:

okl. agrármérnök, tájhasznosítási és vidékfejlesztési szakirány. Szakmai gyakorlat: pályakezdô, diplomamunkáját „Agrártámogatások formái és igénybevételének lehetôségei az Európai Unióban” címmel készítette el. 2000-ben részt vett a Tempus IB JEP 14178/99. projekt keretében szervezett „A magyar mezôgazdaság támogatási és pénzügyi rendszerének EUkonform továbbfejlesztése” témájú kurzuson. Nyelvismeret: angol FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

Stefán György

Honti Gyôzô

Krakkai János

Észak-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, 3530 Miskolc, Mindszent tér 1. Tel.: 46/509–051, Fax: 46/509–052

Észak-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda KUHA ZSUZSANNA Iskolai végzettség: okleveles agrármérnök, felsôfokú kereskedelmi menedzser. Szakmai gyakorlat: 1990-tôl saját családi gazdaság vezetése, falusi-tanyasi vendéglátás. 1997-ben szakmai gyakorlat Hollandiában, a De Wolf kecskefarmon. 1999–2000-ben gyakornokként részt vesz a Communicating for Agricultural Exchange programban, az USA-ban. Nyelvismeret: középszintû angol GALUSKA KRISZTINA Iskolai végzettség: környezetgazdálkodási agrármérnök, felsôfokú mérlegképes könyvelô vállalkozási szak. Szakmai gyakorlat: pályázat alapján nyert hollandiai szakmai gyakorlat 1998; Szarvas Arborétum 1996; Hortobágyi Nemzeti Park 1997; Kiskunság Nemzeti Park 1997; Három Kör Környezetvédelmi Kft. 1999. Ismeretekkel rendelkezik az európai uniós követelmények, a területfejlesztés, a turisztika, a falusi turizmus és vidékfejlesztés területén. Nyelvismeret: középszintû angol

33

V

I

D

É

K

F

VÍGVÁRI ZSOLT Iskolai végzettség:

agrármérnöki diploma, agrárközgazdászi szakképesítés. Szakmai gyakorlat: Négyéves mezôgazdasági nagyüzemi gyakorlat állami gazdaságokban. Az akkori Debreceni Agrártudományi Egyetemen 23 éven keresztül az ott mûködô területés termelésfejlesztési intézet fômunkatársaként település-, térségi, regionális fejlesztési tervek kidolgozásának, gazdasági ökonómiai elemzéseknek, elôkalkulációk tervezési munkáit végezte. 1992–1995 között egy munkanélkülieket kezelô intézményben munkaerôképzés rendszerének kidolgozásában, alkalmazásában vett részt. Önálló vállalkozóként – elsôsorban kereskedelmi, termeltetési területen – megismerte a több lábon állás problémakörét. Az átlagosnál magasabb szintû informatikai, felhasználói gyakorlattal, külkereskedelmi ismeretekkel rendelkezik. Környezetkezelési területeken is jártas. 0Nyelvismeret: angol, olasz, német, alapszintû spanyol

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

NEMES KÁLMÁN Iskolai végzettség: okl. erdômérnök. Szakmai gyakorlat: Walesi Egyetem, Bangor, Egyesült Királyság, Wales, posztgraduális kurzus erdészeti fatermékek marketingje témában. Releváns szaktudás, illetve gyakorlat: WWF Magyarország, marketing és fundraising; biomassza energetikai célú hasznosítása, megújuló energiaforrások. Nyelvismeret: angol HEGEDÛS VIKTOR Iskolai végzettség: környezetgazdálkodási agrármérnök Szakmai gyakorlat: alapítványnál szerzett szakmai tapasztalat, civil szervezet (elnök, alelnök), biogazdálkodás, alternatív energiák, hulladékgazdálkodás, vidékfejlesztés területén szerzett szakmai tapasztalat. Nyelvismeret: angol

Füleky Csaba

Nemes Kálmán

Hegedüs Viktor

Közép-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 8000 Székesfehérvár, Rákóci út 25. Tel.: 22/501–335, Fax: 22/501–336

Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda

Kuha Zsuzsanna

Galuska Krisztina

Vígvári Zsolt

Észak-Alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda, 4032 Debrecen, Böszörményi út 68. Tel.: 52/534–963, Fax: 52/534–962 Levelezési cím: 4015 Debrecen Pf. 26. Közép-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda FÜLEKY CSABA Iskolai végzettség:

okleveles agrármérnök, mezôgazdasági külkereskedelmi szakmérnök. Szakmai gyakorlat: Haltermelôk Országos Szövetsége, Környezetvédelmi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal. Nyelvismeret: angol középfokú állami nyelvvizsga

34

MÁCSAI ÁDÁM Iskolai végzettség: okleveles agrármérnök Szakmai gyakorlat: 1993: PATE ÁTK Kaposvár egyetemi tangazdaságban gyakorlat. 1996: Németországban (Neubauban) 9 hónapos szakmai gyakorlat egy agrárkereskedelmi cégnél mint marketingmenedzser gyakornok. 1998: Svájcban (Niederwilben) 4 hónapig gazdaságvezetô gyakornok egy biofarmon. 1999: Kapostáj MGSZ, Toponár, gazdaságvezetési gyakornok. 1999: Kapostáj MGSZ, Orci szarvasmarhatelep, gazdaságvezetési gyakornok. Zselica Kistérségi és Területfejlesztési Szövetségnél kistérségi menedzser. 1999: Zselic–Somogy Vidékfejlesztô és 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

Nyelvismeret:

I

D

É

K

F

mezôgazdasági számítástechnikai okl. szakmérnök, jelenleg tanszéki mérnök, állattenyésztô üzemmérnök, a Pannon Agrártudományi Egyetemen a közgazdaság tudományterületén doktori képzésen való részvétel. Szakmai gyakorlat: számítástechnikai ismeretek, tôzsdei ismeretek, áruforgalmi és kereskedelmi ismeretek, mezôgazdasági üzemek számítógépes elemzése és tervezése. Németországban és Belgiumban több alkalommal tanulmányúton, illetve kutatómunkában való részvétel. 1998-ban közremûködött egy, az MTA Regionális Kutatások Központja kutatói által elnyert kutatási pályázat megvalósításában. 1999-tól szakértôként vesz részt a Regionális Információs Centrum (RICK) PHARE projektben Kaposváron. Szakértôként dolgozik a Somogy Megye Agrárinformatikai Rendszere (SCALIS) elnevezésû projektben, mely a flamand kormány és Somogy Megye Önkormányzatának közös vállalkozása. Nyelvismeret: német középfokú „C” állami nyelvvizsga, angol egyetemi záróvizsga.

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

J

L

E

S

Z

T

É

S

Innovációs Közhasznú Társaságnál projekt menedzser. Zertificat német nyelvvizsga, állami „C” típusú középfokú német nyelvvizsga, angol nyelvtanulmányok kezdete.

NAGY GABRIELLA Iskolai végzettség: Széchenyi István Fôiskola gazdálkodási szak, településgazdálkodási szakirány. Szent István Egyetemen (Gödöllô) szakirányú továbbképzés, térség- és vállalkozásfejlesztési szak. Szakmai gyakorlat: képzések, tréningek: 1997: közigazgatási alapvizsga. 1998: projektmenedzsment tréning menedzserek részére Ausztriában. 1999: a SAPARD elôcsatlakozási programra való felkészítô képzés. 2000: közigazgatási képzés az Európai Unióról – regionális politika szekció. 2000: nonprofit menedzsment tréningsorozat. 1996-tól a Phare CBC Ausztria–Magyarország Program keretében indult tükörprojekt: az Írottkô-Geschriebenstein Natúrpark helyi projektmenedzsere. SÁRI LÁSZLÓ Iskolai végzettség:

E

Mácsai Ádám

Nagy Gabriella

Sári László

Dél-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 7400 Kaposvár, Szántó u. 5. Tel.: 82/512-422 Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda VISSI ANDRÁS Iskolai végzettség:

okleveles agármérnök, a Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen Európa tanulmányok szakképzés (1999– 2001), szakközgazdász – Európa szakértô. VE GMK Keszthely - PhD képzés és fokozatszerzés 1997-tôl „Kistérségek mezôgazdasági eltartóképessége európai uniós normák szerint” témában. Szakmai gyakorlat: oktatói tevékenység (PATE GMK) – agrárgazdaságtan, agrármarketing. Részvétel kistérségi agrárfejlesztési program készítésében. Német nyelvû szakmai körutazások, konferenciák szervezése. Nyelvismeret: német – felsôfok, angol – alapfok. LÔRINCZ RITA MARGARÉTA Iskolai végzettség: GATE Mezôgazdaságtudományi Kar, GATE, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Területi tervezés (vidékfejlesztés) szakirány, Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kosztolányi Dezsô Újságíró Akadémia. Szakmai gyakorlat: Vállalkozói ismeretek elsajátítása –tanfolyam Ifjúság Alapítvány Nyári Egyetem: tájhasználat és tájvédelem, Fachhochschule, Eberswalde. Gödöllô Város Önkormányzatának, civil szervezeteinek pályázatok készítése; Gellénháza és Térsége Önkormányzati Társulásánál térségfejlesztési menedzser (a 35

V

Ösztöndíj:

Nyelvismeret:

I

D

É

K

F

térség pályázatainak készítése és koordinálása); SAPARD programozás készítôje és koordinátora; továbbképzéseken való részvétel – középfokú projektmenedzser képesítés megszerzése; rendezvényszervezés, szakmai elôadások megtartása. Épülô autópályák, autóutak környezeti hatástanulmánya, EMLA Alapítvány, Budapest. német középfokú „A” nyelvvizsga

KOCSONDI TAMÁS PÁL Iskolai végzettség: általános agrármérnök diploma, külker szakközgazdász másoddiploma, távoktatási tutor, minôségbiztosítási rendszer manager és auditor. Szakmai gyakorlat: University of Nottingham, hallgató (1 év); USDA ARC az USA-ban, visiting scientist (7 hónap); MTA, Tudományos Minôsítô Bizottság, tudományos aspiráns (3 év); Pate Georgikon Kar, Szaktanácsadási és Informatikai Központ, projektmenedzser, informatikus (3 év); Veszprémi Egyetem, Georgikon Kar, Szaktanácsadási és Informatikai Központ, projektmenedzser, informatikus. Nyelvismeret: angol „C” középfokú állami nyelvvizsga, általános és szakmai.

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Szakmai gyakorlat: jegyzô egy Bács-Kiskun megyei kis településen. Késôbb a Bács-Kiskun Megyei Tanács mûszaki osztályán a megye építési hatósági tevékenységének szervezése, kontrollálása volt a feladata. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban törvényalkotási tevékenység, a minisztériumban készült építésügyi vonatkozású jogszabályok tárcaközi egyeztetése, illetôleg az akkor hatályos építésügyi törvény kodifikációs munkálataiban való részvétel. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnál a megye idegenforgalmának szervezése. Nyelvismeret: angol középfokú nyelvvizsga Dr. Csatári Erzsébet

Közép-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 1016 Budapest, Krisztina krt. 99. Tel.: 30/2977–839

Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda SZUDA ZOLTÁN Iskolai végzettség:

Vissi András

Lôrincz Rita Margeréta

Kocsondi Tamás

Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztési Iroda 8900 Zalaegerszeg, Petôfi u. 24. Tel.: 92/596–690, fax: 92/596692, mobil: 30-297–7844

Közép-magyarországi Regionális Vidékfejlesztési Iroda DR. CSATÁRI ERZSÉBET Iskolai végzettség: jogász, felsôfokú idegenforgalmi szakvizsga. 36

környezetgazdálkodási agrármérnök, német szakfordító, mérnöktanár, vadgazdálkodási szakmérnök. Szakmai gyakorlat: 1994: törökországi tanulmányút az ankarai Agrártudományi Egyetemen. 1994: Bern, antropozóf téli egyetemi kurzus Svájcban. 1995: Hohenheimi Agrártudományi Egyetem (Stuttgart) 1 félév. Rendszeres nyári, 1–2 hónapos gyakorlatok osztrák és német biogazdaságokban. Részvétel az egyetemek együttmûködésében szervezett téli társadalomkutató terepgyakorlatokon. 1996–1998: Csongrád Megyei Területfejlesztési Tanács munkaszervezeténél a francia Finistere megyei testvérkapcsolatok felelôse, közigazgatási alapvizsga. 1998–1999: OTP Bank Rt.-ben osztályvezetô-helyettesként önkormányzati számlavezetés. 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

Nyelvismeret:

I

D

É

K

F

1999: Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácsnál oklevél az Európai területfejlesztési és kohéziós politika c. tanfolyam sikeres elvégzésérôl. Saját vállalkozásában, a MÉRTÉKKÔ Kft.-ben építôipari és építômérnöki, agrármérnöki tevékenység, pályázatkészítési szaktanácsadói tevékenység. felsôfokú német nyelvvizsga

PETRI MÁRTA Iskolai végzettség:

terület- és településfejlesztô geográfus, környezetkutató és környezetvédelmi geográfus. Szakmai gyakorlat: 1998: szakmai gyakorlat az MTA Regionális Kutatások Központja Kecskeméti Településkutató Csoportjánál. 1998–2000: területfejlesztési és turisztikai referens Pusztamérges Polgármesteri Hivatalnál. 1998–2000: Tourinform-iroda vezetô Pusztamérgesen. Nyelvismeret: angol állami, középfokú, C típusú nyelvvizsga KÉKES SZABÓ KÁLMÁN Iskolai végzettség: okleveles vidékfejlesztô gazdasági agrármérnök. SZIE Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Vidékfejlesztési Szak, Tanárképzô Intézet Mérnöktanári Szak,

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Intézet képzésében szaktanácsadói képesítés, felsôfokú logisztikai képesítés GATE Gépészmérnöki Karán. Szakmai gyakorlat: Mezôhegyesi Állami Ménesbirtok Rt. számviteli osztályán gyakorlat, hollandiai tanulmányút (mezôgazdasági szaktanácsadás), MAROSHÁT kistérség SAPARD programozás (külsô munkatárs). Nyelvismeret: német középfokú „C” típusú nyelvvizsga, angol középfok folyamatban.

Szuda Zoltán

Petri Márta

Kékes Szabó Kálmán

Dél-alföldi Regionális Vidékfejlesztési Iroda 6721 Szeged, Rákóczi tér 1. Tel.: 30/2866–842

37

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

KONKOLYNÉ GYURÓ ÉVA egyetemi docens

GONDOLATOK A TÁJRÓL ÉS A FENNTARTHATÓSÁGRÓL, A RÉSZRÔL ÉS AZ EGÉSZRÔL A VIDÉKFEJLESZTÉS KAPCSÁN A Falu Város Régió 8. évfolyamának elsô számában indítja útjára a vidékfejlesztési rovatot, világosan jelezvén a területfejlesztés és -rendezés terén már évek óta zajló szemléleti váltást, amely az urbanista, erôsen városcentrikus és technikai meghatározottságú megközelítés mellé állítja és kiemeli a vidéki térségekrôl való gondolkodást. Jelen írás szerzôje a szerkesztôk felkérésére néhány olyan gondolatot kíván felvetni, amellyel párbeszédet, alkotó vitát szeretne kezdeményezni, és amely gondolatok az új rovat hasábjain tovább boncolhatók, elvethetôk vagy kiteljesíthetôk, támadhatók vagy megvédhetôk. Az itt elbeszélt felvetések nyomán talán egy olyan új – egészben látó, rendszerekben gondolkodó és a kapcsolatrendszereket és a kölcsönhatásokat elôtérbe helyezô – szemlélet és probléma-megközelítés bontakozhat ki, amelynek rendezô elvei egy igen perspektivikusnak tûnô koncepcióhoz, a fenntartható fejlôdéshez kapcsolódnak, és amelyek a gyakorlat által megmérettethetôk, vagy amelyek felé a gyakorlati fejlesztési lépések terelhetôk. Kiindulásul lássuk, mi végre létezik Európában néhány évtizede, hazánkban pedig néhány éve a vidékfejlesztés. Mi történt a vidéki térségekben, milyen problémák merültek fel és milyen tendenciák hívták létre az urbanisztika mellett a ‘ruralisztikát’? A kialakulás két oldalról iniciált. Egyrészt a vidékkel szemben mind határozottabb elvárások merültek fel belülrôl és kívülrôl egyaránt, másrészt nyilvánvaló lett, hogy a vidékkel baj van, és nem tud megfelelni sem saját lakossága belsô igényeinek, sem a város külsô elvárásainak. A „mérgezett”, füstös, zajos, folyóit és tavait szennyvizekké mocskolt urbánus „civilizációnak” pufferzónákra volt és van szüksége, olyan térségekre, amelyek tágasságában eloszlik, megtisztul a kibocsátott szenny egyre irdatlanabb tömege, amelyben csenddé olvad a termelés és a mobilizáció dübörgése, amely táplál, éltet, ahová el lehet menekülni egy talpalatnyi nyugalomért, ahol materiális és szellemi létforrásainkat találjuk. De szembesülnünk kellett a ténnyel, hogy a néhol kizsarolt, néhol magára hagyott pufferzóna, a vidék, oly sok helyen elveszítette ezt az idilli arcát, átformálódott az egykori kép, hiszen tartalma is szép las38

san elenyészett, átalakult. A hajdan változatos, ezerszínû erdômezô mozaik – amelyben természet adta helye volt a víznek és a szárazföldnek (az árvíznek is a laposok füvét és ligeteit öntözve), a sarjerdôknek és a szálerdôknek, a szántóknak, a réteknek és a legelôknek, a szôlôknek és a gyümölcstermô fáknak, a virágos és a zöldséges kerteknek, a váraknak, a falvaknak és a városoknak, az ösvényeknek, az utaknak, és a hidaknak, a bányáknak és a temetôknek is – nincs többé. Helyette néhol elnéptelenedô falvak és gondozatlan mezôk, elkopárult, terméketlenné vált kizsigerelt domboldalak, vagy végeláthatatlan, monoton agrársivatagok, kiegyenesített és betonágyba terelt holt vízfolyások, elhagyott majorok és tanyák, mûanyaggal és városi házakkal büszkélkedô, karakterüket vesztett, „mellüket düllesztô”, arctalanná váló modern nagyközségek és modernizálódni óhajtó álmos kisvárosok születtek. Átalakíttatott a természet, kiszáríttattak a mocsarak és lápok, felszámoltatott a „vadon”, megjavíttattak a talajok, elvezettettek a vizek, majd megöntöztettek a száraz földek, pótoltattak a hiányzó energiák, központi támogatásokkal mesterségesen fenntartattak természetidegen termelési rendszerek. Szétesett a hagyományos integritás. Megszûnt a vidéki tájban oly sok helyen az, ami lényege volt egykor, a természet és ember harmóniája. Elmosódtak immár a tájak határai és a régiók között már nem is találjuk azokat a tájakat, ahol a társadalom létét a környezet adta lehetôségek, a helybéli szellem és matéria, és nem a külsô erôforrások tették lehetôvé. Szélsôségeit tekintve két részre szakadt a vidék: elhagyott, visszavaduló, de hajdani, környezethez idomuló kultúrájukat foszló nyomokban ôrzô perifériákra és urbanizálódó, dinamikus régiókra, ahol a modernizáció az uniformitás, a jellegtelenné válás, az elsivárodás veszélyét hordozza. A vidék nagy térségekben, nemhogy a vele szemben támasztott új elvárásoknak nem tudott megfelelni, de megoldásra váró problémák növekvô halmazát jelentette. Tenni kellett tehát valamit. Az öntudatos, jóléti és némi késéssel a jólétre törekvô társadalmak is buzgón siettek, sietnek a vidék segítségére. A terület- és településfejlesztés jegyében lelkesen fejleszteni kezdték a vidék gazdaságát, településeit, kiegyenlíteni az életkörülmények különbözôségeit, az esélyek 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

egyenlôtlenségeit. Eközben tovább egyengették a zabolátlan természetet is – a fejlesztés és a rendezés mámorában semmi sem maradhat megregulázatlanul. A modern vidék, ahol a szolgáltatások színvonala nem marad el a városokétól, már mentes a „tócsáktól”, itt nincsenek egyenetlen utak, „gödrösök és csenderesek” a szántóföld kellôs közepén. Hogy is lehetnének az autók és a szuperóriás traktorok kényelmes, gazdaságos és fölöttébb termelékeny világában? A területfejlesztés a vidéki térségekben így kezdetben nem is igen tett mást, mint a technikai, technológiai és gazdasági fejlôdés és fejlettség humánumot és természetet kevéssé egyenrangúnak tekintô, ezeket némiképp elhanyagoló értékrendjét próbálta adaptálni a falusi világban, nemegyszer sokat pusztítva a vidéki tradíciók teremtette alkotásokból. Legtöbb kár talán nem is a materiális világban keletkezett, hanem a gondolkodásmódban. Az emberek szemében egyre kevésbé jelentettek értéket a természet adta, helyben lévô lehetôségek, sem a hagyomány, amely ezeket megôrizte és továbbadta a múltból a jelenbe, amely elôdeink létét meghatározta és a miénket lehetôvé tette. A kultúravesztés nyomán fokozatosan halt ki sokakban és sok helyen a gyökerekhez való kötôdés, de mégsem mindenütt és mindenkibôl. A „fejlesztôk” tehát egyre nagyobb apparátusokat mozgósítva, egyre demokratikusabb és decentralizáltabb módon új életet próbáltak és próbálnak ma is lehelni a vidékbe, és egyben alkalmassá óhajtják tenni a környezetszennyezés befogadására és elnyelésére, valamint az „üdültetési nagyüzem” funkció betöltésére is. Felhasználják a globalizáció „áldásait”, a tôke világméretû áramlását és a messzi tájak ökológiai tôkéje kihasználhatóságát és fôként az emberek konformizmusát, jólét iránti vágyát. A „védôk” pedig eközben megpróbálják megmenteni a még menthetôt. A mûemlékvédôk törekvéseit csaknem teljes társadalmi egyetértés kíséri, az ember alkotta kultúrtörténeti értékek jól illeszthetôk a fejlesztési törekvésekhez. De a természetvédôk hatósági oltalom alá helyezik a foltokban még megmaradt természetes és a gazdaságfejlôdés áramából kimaradt, periferikus térségek természetközeli területeit és igyekeznek megóvni azokat, többnyire egy kívánatosnak vélt állapot konzerválásával, nemegyszer a helyi fejlesztési törekvések ellenében, és az érintett helyi lakosság és gazdálkodók támogatásának híján. Ebben a folyamatban mindenki saját várának – ágazatának – bástyái mögé menekül, egyre magasabb és erôsebb falakat, gátakat emel maga köré, és igyekszik a saját értékrendjének megfelelô érdekeket érvényesíteni, próbálván elhitetni a hatalom birtokosaival, hogy épp egyik vagy másik ágazati részprobléma megoldáFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

sa jelentheti az igazi kátyúból kivezetô utat, amely majd elvezet a Kánaánhoz. Az érdekek látszólag homlokegyenest eltérô voltából adódóan állnak szemben fejlesztôk és védôk, és mindinkább kiélezôdnek a konfliktusok. Mert hogyan is férhetne meg békésen együtt az egyre intenzívebb termesztés igénye, a növekvô gazdaság, a terjeszkedô infrastruktúra és a mind több építési területet igénylô települések érdeke és a leánykökörcsin, vagy a lápi póc fennmaradási törekvése? Valóban immanensen, végérvényesen és kibékíthetetlenül ellentétesek a térségekben együtt létezô ágazatok érdekei, és hagynunk kell az érdekütközések harcában kikristályosodni a megoldást, vagy létezhet, létezik olyan stratégia, amely ezeket képes összebékíteni? Ha a hagyományos közgazdaságtan, az emberi „kivételesség-tudat” és az analizáló, és specializáló tudományosság szemüvegén át tekintünk a világra, akkor tényleg alapvetôen ellentétesek. Ez a szemüveg szétválaszt, és a széttagoltság, a problémák részletekben történô megragadása nem hoz valós megoldást, hanem újabb konfliktusok forrásává válik. De nem pusztán a fejlesztés és a védelem érdekei különülnek el, az ember is külön világot alkot maga köré és mindjobban elkülöníteni igyekszik gazdaságát és társadalmát a természettôl. Hódító, kizsákmányoló és leigázó stratégiái közepette nem akarja észrevenni, hogy nem a természetnek van szüksége az emberi társadalomra, hanem az ember léte függ a természettôl, a teljes földi biológiai rendszer, a bioszféra mûködésétôl és folyamataitól. Így lassan felemészti létforrásait, és nem lesznek sem urbánus, sem rurális területek, amelyek meg tudnának felelni az egyre növekvô társadalmi igényeknek. A vidékfejlesztésre háruló feladat tehát nem pusztán az ott élôk számára megfelelô életkörülmények és megélhetési lehetôségek biztosítása, de a falusi térségekkel szemben támasztott óriási jelentôségû elvárás a természeti környezet sokféleségének, épségének és rendszerei mûködôképességének megôrzése az egész emberiség érdekében és jövôbeli életfeltételei szol-

39

V

I

D

É

K

F

gálatában. A vidéknek ez a fundamentális szerepe és feladata feltétlenül szükségessé teszi, hogy megtaláljuk azt a koncepcionális megoldást, amely összebékíti a fejlesztôket és a védôket, amely harmóniát teremthet ember és természet között, amely képes olyan sokféle, a helyi adottságokhoz alkalmazkodó, változatos gazdálkodási rendszereket fenntartani, amelyek életlehetôségeket teremtenek oly módon, hogy az életfeltételek is megôrzôdnek. A fenntartható fejlôdés koncepciója – amely eredeti definíciója, az ENSZ számára készült ‘Közös Jövônk’ jelentés szerint „a fejlôdés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövô generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetôségétôl” – megoldást kínál a vidéki térségek számára feladatuk betöltéséhez. A fenntarthatóság általános elvi alapja, etikai követelménye az életközösségek tisztelete és védelme. A fenntartható élet koncepciója 1 hármas, társadalmi, gazdasági és ökológiai követelményeket és elveket fogalmaz meg, lényege az emberi lét e három pillérének együttes és egyenrangú tekintetbevétele. A fenntarthatóság megvalósítása deklarált célkitûzés az Európai Unió regionális és vidékpolitikájában is. A megvalósítás hogyanját azonban még rengeteg bizonytalanság övezi. A gyakorlati minták még esetiek, és valóban nehéz fenntarthatóvá tenni egy települést, vagy akár tájat is, ha az pusztán szigetként úszik a fenntarthatatlan világban. A fenntartható fejlôdés koncepciójához számos elv kapcsolódik, amelyek értékrendet és szemléletmódot közvetítve útmutatást adnak a társadalom cselekvéseihez, stratégiáihoz, támpontot nyújtanak a megvalósítás mikéntjéhez.2 Az alapelvek egymással összefüggenek és nem rangsorolhatók – nincsenek közöttük fontosak, vagy kevésbé fontosak. Lényegük, hogy együtt, egymásra épülve mûködnek, juttathatók érvényre. Az itt felsorakoztatott példák kiemelésével nem rangsorolni, pusztán érzékeltetni kívánjuk a koncepció lényegét és elemeinek kapcsolódásait.

40

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A holisztikus szemlélet rendszerben gondolkodást, az egész természeti-társadalmi-gazdasági rendszert minden elemével együtt integráltan tekintô, összefüggésekben és kölcsönhatásokban, hosszú távú folyamatokban gondolkodást jelent. Okokozati összefüggéseket kell látnunk, nem elegendô egy jelenség tüneti kezelése, hiszen az csak elodázza a probléma valós megoldását, az okokat kell kezelnünk. Látnunk kell, hogy a problémák végsô oka az értékrendben keresendô, ezt kell tehát átalakítanunk. Az új értékrendnek azon a felismerésen kell alapulnia, hogy az emberi tevékenységek nem követhetnek a természetével teljesen ellentétes stratégiákat, hanem azokhoz kell illeszkedniük. „Az ember a természet része, az emberi társadalom nem a természettel szemben álló vagy különálló rendszer, hanem azzal kölcsönhatásban létezik. Az embert a természettôl függetlenül nem lehet életben tartani, megôrizni. Az emberi társadalmat fejleszteni csak a természet megôrzésén keresztül lehetséges. A természet egyidejû használata és megôrzése az emberi létezés alapja” /GYULAI I. 1999./ Ez a fenntarthatóság koncepcióját és célját leginkább egyértelmûvé tevô tézis, amelybôl következik a többi koncepcionális elem, miként ez is a rendszer egy másik elemébôl, a holisztikus megközelítésbôl volt levezethetô. A természet egyidejû használata és megôrzése feltételezi, hogy megóvjuk a biológiai és a kulturális sokféleséget. A biodiverzitás nem választható el a kulturális diverzitástól. „A kultúra csak meghatározott földrajzi helyhez kötötten értelmezhetô, mely magában foglalja a táji környezettel való együttélés kultúráját, az ebbôl fakadó termelési építési és közösségi kultúrát, de a tájhoz és életmódhoz kapcsolódó nyelvi, fogalomalkotási és gondolkodási kultúrát is.”3 /FONT E. 1998./ A kultúra függvénye tehát a természethasználat módja, annak környezethez alkalmazkodó, vagy ellentétes volta. A fenntarthatóság elemeinek harmadik csoportjába azok az elvek sorolhatók, amelyek a társadalom kultúrájához kötôdnek. Ezek között igen lényeges „a nem anyagi értékek haszonelve”, amely tôkeként, erôforrásként tekinti azokat az értékeket, amelyek pénzben nem kifejezhetôk. A tradicionális tudás, a kölcsönösség, a hit, a szeretet, a béke, az egészség gazdaságilag nem értelmezhetôk, mindazonáltal alapvetô feltételei és elemei az egyének és a közösségek létminôségének. Az a közösség, ahol mûködik az összetartás, az egymás megbecsülése, ahol jelen van a szeretet és a szolidaritás, erôsebb, sebezhetetlenebb és sikeresebb annál, mint amelyikben ez nem létezik. Ahol érvényesül az egymás és a más tisztelete, ott megvalósul a fenntarthatóság alapvetô etikai követelménye. A nem anyagi értékek közé tar2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

tozik a szennyezésmentes környezet, a tiszta levegô, az iható ivóvíz, a táj esztétikuma is. Ezek az ún. negatív externáliák belsô erôforrássá, tôkévé válhatnak, amelyek a fejlôdés alapját, a fejlesztési stratégiák kiindulópontját jelenthetik. A nem anyagi értékek óvása, megteremtése összefügg a társadalom identitástudatával, ez pedig a tájhoz, a szülôföldhöz, a lakóhelyhez kötôdéssel. Az azonosságtudat a valahová tartozás révén erôsödik, ez pedig a feltétele annak, hogy létrejöjjön a térségi folyamatokat felelôsen irányító, önszabályozó helyi társadalom, amely alkalmas a szubszidiaritás, a decentralizáció, a partnerség és a nyilvánosság elveinek befogadására és megvalósítására. A társadalmi csoportok, a gazdasági élet szereplôi és a különféle tevékenységek ebben a rendszerben nem uralják, hanem kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A komplementaritáson nyugvó gazdaság feltételezi a társadalomban is a koegzisztens, az egymást kölcsönösen támogató és nem leigázni törekvô közösségek létezését. A sokféle, változatos és mellérendelt egységekbôl szervezôdô társadalom és gazdaság tükre, lenyomata a mozaikos, diverz, ökológiailag jól funkcionáló és esztétikus táj, amely a minôségi élet kerete. A fenntarthatóság elvei szerint mûködô, embert és természetet összekapcsoló integrált rendszerek a tájak. „Ennek a szerkezetnek minden eleme a környezet, a társadalom és a gazdaság valós elemeihez köthetô. Nem mesterségesen kijelölt megyehatárok, hanem természet- és gazdaságföldrajzi, az ökológiai, a közösségi és termelôi viszonyoknak megfelelô átfogó önirányítási egységek határfelületei jönnek létre, amelyben a rendet és a harmóniát a körülményekhez való állandó alkalmazkodás szükségessége biztosítja, nem a kívülrôl jövô akarat. Ez a heterogén rendszer, amely figyelembe veszi a helyi adottságokat, ökológiai viszonyokat, a rendelkezésre álló erôforrásokat, termelési tradíciókat, a népesség összetételét, szakmai képzettségét, kultúráját stb. stabilabb és rugalmasabb is egyszerre a monolit struktúrákkal szemben, mind társadalmi, mind gazdasági vonatkozásban.” /GYULAI I. 1999./

FALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

A fenntarthatóság egymásba fonódó elemeit hordozó, komplementer módon egymás mellett létezô tájakban ismét megteremtôdhet a széthullott integritás, amelynek: – gazdasági pillére megélhetést teremt a helyi természeti, mûvi és humán erôforrásokra épülô gazdálkodási rendszereinek újrafelfedezésével és kialakításával; – társadalmi pillére az identitását és kultúráját ôrzô, a létkeretet adó tájhoz kötôdô emberekbôl álló, a térségi folyamatokat irányító, azokban aktívan részt vevô, a nem anyagi értékeket, egymást és az élet minden formáját tisztelô közösségéken nyugszik; – környezeti pillére pedig megôrzi a Föld életfenntartó biológiai rendszereinek mûködését. Az elmondottak alapján talán logikusnak tûnik, hogy a vidékfejlesztés számára ‘adekvátan kezelhetô’ területi egységeket jelenthetnek a tájak, amelyekben találkoznak és újraegyesíthetôk a szétválasztott rendszerelemek. Összekapcsolható a tájban az ember és természet, sôt a vidék-, a város- és a területfejlesztés is. Hiszen nem téveszthetjük szem elôl azt a kapcsolódást, amire végezetül szeretném felhívni a figyelmet, hogy „város és vidéke” nem választhatók el egymástól, feltételezik egymást, viszonyítási alapot, környezetet és feladatot jelentenek egymás számára. Ruralitás és urbanitás kiegyensúlyozott együttmûködése, kapcsolata éppúgy része a holisztikus, egészben gondolkodó szemléletnek, mint az ember és a természet harmóniája, valamint a múlt és a jelen egymásra épülése a jövô érdekében. Fotók: Kiss József Jegyzetek 1. IUCN-UNEP-WWF. Földünkért. Az élet fenntartásának stratégiája. KTM. Bp. 1992 2. Ld. GYULAI I. A fenntartható fejlôdés. Kiadja az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány. Miskolc. 1999 3. FONT E. A vidék gondja globális vagy lokális kérdés? A Falu. 1998. XIII. évf. ôsz.

41

V

I

D

É

K

F

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

EGYÜTT A VIDÉKFEJLESZTÉSÉRT Tudósítás a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya, a Regionális Vidékfejlesztési Irodák és a kistérségi vidékfejlesztési menedzserek elsô találkozójáról. Budapest, 2001. február 15.

Ez volt az elsô alkalom, amelyen a Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának munkatársai, a Regionális Vidékfejlesztési Irodák munkatársai – akik helyben, a régiókban látják el feladataikat – és közel 200 kistérségi vidékfejlesztési menedzser találkozhatott egymással. Fontos és minden jelenlévô számára régen várt lehetôséget kínált ez a nap, hiszen közel 240 szakember cserélhette ki véleményét azokról a tennivalókról, amelyek Magyarország vidéki térségeiben jelentkezô gondokra adhatnak megoldást. Ebben a folyamatosan épülô és dinamikusan fejlôdô rendszerben a fôosztály egy felkészült emberekbôl álló, hatékonyan mûködô csapatot hívott életre, amelynek tagjai ama nemes célért küzdenek, hogy az eddig felállított stratégiát átültessék a gyakorlatba. Ennek alapja a helyi kezdeményezéseken és az egymásra épülô együttmûködésen keresztül egy jövôkép kialakítása, majd ennek megvalósítása. Az igazi kihívás a térségek felôl érkezik: mit is szeretnének megvalósítani, és ehhez hogyan, miben tudunk mi segítséget nyújtani. Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte az egybegyûlteket dr. Szaló Péter helyettes államtitkár. Az általa elmondottakat Szendrôné dr. Font Erzsébet folytatta, áttekintést adva a vidékfejlesztési tevékenységrôl, a vidékfejlesztés jövôbeni feladatairól, valamint a kistérségi menedzserek szerepérôl: Visszatekintve az idôben, az elmúlt években, évtizedben a városok fejlôdtek dinamikusabban, ezek mögött a vidék háttér-

42

be szorult, így a vidék egyben a távolságot és a kirekesztettséget jelentette. Most értünk el oda, hogy a vidéki területek is, sajátos adottságaikkal, hagyományaikkal, természeti környezetükkel, sajátos arculatuk megerôsítésével, identitástudatuk kialakításával dinamikusabb fejlôdésnek tudnak indulni. Ehhez fel kell tárniuk erôforrásaikat, újra kell fogalmazniuk értékrendjüket, és el kell indulniuk a korábbinál lendületesebb úton. A vidékfejlesztésben a legfontosabb területi alapegység a kis település. Helyi szinten kell megvizsgálnia minden egyes településnek az adottságokat, kiaknáznia a lehetôségeket, és orvosolni a problémákat. A helyi szereplôket nem elsôsorban irányítani, hanem segíteni kell. Legyen ez minden vidékfejlesztô jelmondata! Ez egy hivatás és örömforrás, ha sikerül egy lépést elôre menni, hiszen felelôsek leszünk az emberekért, sorsuk jobbításáért. Az elképzeléseket meg kell tölteni tartalommal, összekapcsolni más ötletekkel, csak így érhetjük el a gazdaság fellendítését. Kitartással, empátiával, tervszerûséggel, lépésrôl lépésre, egymásra épülve lehet felépíteni a sikeres stratégiát. Honnan is indultunk? 1999-ig nyúlt vissza az elôadó, ami óta adott volt már a lehetôség a térségek számára, hogy fejlôdésük stratégiai irányainak kialakításához vidékfejlesztési tanulmányokat készítsenek, majd elindítsák saját kezdeményezésre az elképzelt stratégia megvalósítását. Ehhez nyújt a jövôben egyre több segítséget a regionális vidékfejlesztési irodák megalakulása, amelyek a szakminisztérium elsô olyan szervezeti egységei, amelyek a területen mûködnek. Létrejött a vidékfejlesztési menedzseri hálózat is, mely a Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának bázisa lesz helyi szinten. Feladatuk a helyi, jó kapcsolatrendszer kiépítése, melynek eredményeként olyan mûhelymunka alakulhat ki, amely folyamatos párbeszéddel és következetes csapatmunkával felkészíti a lakosságot a támogatások igénybevételére. Hol tartunk most? Az elkövetkezô hetekben, hónapokban a legfontosabb munka a vidékfejlesztési célelôirányzat /VFC/ felhasználásának elôkészítése. 2001/1 FALU VÁROS RÉGIÓ

V

I

D

É

K

F

Ennek keretében kerül sor ez évben ökológiai alapú komplex gazdasági programok létrehozására, falusi és agrár-idegenforgalmi fejlesztések beindítására, nem élelmiszercélú természetes alapanyagok hasznosítására, jellegzetesen helyi élelmiszertermékek elôállítására, feldolgozására és piacra juttatására. Nagy jelentôsége lesz az emberi erôforrás fejlesztésnek, kísérleti jellegû vidékfejlesztési mintaprogramok készítésének stb. Mindezen feladatok ellátásához a „csapat” havonta egyszer országos munkamegbeszélést tart, eszmecserét folytat a különbözô kistérségekben történt példaértékû programokról, a felmerülô problémákról és a lehetôségekrôl. Ezen felül a regionális vidékfejlesztési irodákkal folyamatos heti, illetôleg kétheti rendszerességgel mûhelymunka alakul ki az aktuális, napi információáramlás érdekében. A továbbiakban a résztvevôk az Európai Unióhoz való csatlakozásunk témakörével foglalkoztak dr. Mohácsy Gabriella fôosztályvezetô-helyettes közremûködésével. Véleménye szerint két oldalról érdemes megközelíteni a témát. Az Európai Unio számunkra egyfelôl minta, melyen nyomon követhetô, hogyan fejlôdött ki a vidékfejlesztés a közös agrárpolitikán keresztül. Erre két különbözô változatot képvisel Franciaország és Németország. Franciaország elsôként bevezette a modulációs törvényt, melynek keretében évente jelentôs összegeket csoportosít át a közvetlen kifizetéseket szolgáló pénzforrásból a vidékfejlesztés céljaira. Németországban a közelmúltban az agrártárca nevét Fogyasztóvédelmi, Élelmezési és Mezôgazdasági Minisztériumra módosították, az élére kinevezett miniszter asszony a Zöld Pártból érkezett. Másfelôl viszont napi munkánk keretében feladatunkká válik a harmonizálás, a jogszabályrendszer átalakítása és az intézményrendszer továbbfejlesztése. A csatlakozni szándékozó országoknak belépésükig át kell venniük az EU jogrendjét, a Közösségi Vívmányokként hivatkozott „acquis communautaire-t”. Mindez azért szükséges, hogy a csatlakozást követôen hozzájuthassunk azokhoz a forrásokhoz, amelyek megnyílnak elôttünk, és azokat az EU elvárásoknak megfelelôen tudjuk felhasználni. Ezt követôen a menedzserek megismerkedhettek a SAPARD felkészülés eddigi folyamatával és intézményrendszerével dr. Loncsár Krisztina elôadásában. 2000 októberében az Európai Bizottság elfogadta Magyarország SAPARD tervét, ezzel az elôcsatlakozási támogatás elérésének egyik feltétele teljesült. A közeljövôben kerül sor a többéves és az éves pénzügyi megállapodás aláírására az EB Bizottsága és Magyarország között. További követelmény az intézményrendszer akkreditációja, amely a 2001. év I. félévének második felében valószínûsíthetô. Szó esett az elmúlt évben elkészített SAPARD stratégiai és operatív programok tapasztalatairól Magócs Krisztina és Sain Mátyás, a VÁTI Kht Vidékfejlesztési Irodájának munkatársai, valamint G. Fekete Éva, a KIFESZ elnöke tolmácsolásában. Megvitattuk a programkészítés célját és eddig elért eredményeit. Fontos, hogy a kistérségek megtanuljanak programozni, életképes projekteket dolgozzanak ki, valamint meginduljon a helyi szereplôk közötti kommunikáció. Bene MáFALU VÁROS RÉGIÓ 2001/1

E

J

L

E

S

Z

T

É

S

ria osztályvezetô az agroturizmus témájában osztotta meg gondolatait a résztvevôkkel. A legfôbb cél a minél komplexebb helyi szolgáltatások kialakítása, amely együttmûködéssel, a közös érdekek felismerésével, megfelelô hozzáértéssel érhetô el. A helyi turizmus megszervezéséhez csatlakozhatnak szolgáltatásaikkal a lovasgazdaságok, a vadásztársaságok, a horgászcentrumok, a falusi vendéglátók, a helyi kézmûvesek és a megtekintésre érdemes gazdaságok is. Az elôadások sorát Labbancz Mariann, a fôosztály munkatársa zárta, aki bemutatta a Leader-programot, mint eredményes közösségi kezdeményezést a vidék fejlesztése érdekében. Ez is eu-s program, egy olyan támogatási forma, amelyet a tagállamok vehetnek igénybe. Feltétlenül fontos az erre való felkészülés Magyarországon is, hiszen a csatlakozás után készen kell állni ennek fogadására. A program célja, hogy ösztönözzék és támogassák a vidéki szereplôket, hogy vegyék számba hosszú távú lehetôségeiket, valamint elôsegítsék az integrált, kiemelkedô minôségû, újszerû stratégiák létrehozását a fenntartható fejlôdés érdekében. A délutáni program a regionális vidékfejlesztési irodák munkatársai és a kistérségi menedzserek közötti ismerkedéssel folytatódott. Ennek során felmérhették azokat a területeket, amelyekben tudnak egymásnak segíteni, és amelyekben együttmûködhetnek egymással a hatékonyabb munka érdekében. Lôrincz Rita Margaréta Nyugat-dunántúli Regionális Vidékfejlesztô Iroda

43