A HÁZASSÁG, EGY SZENTSÉG A HÉT SZENTSÉG KÖZÜL

A HÁZASSÁG, EGY SZENTSÉG A HÉT SZENTSÉG KÖZÜL... Fr. Dr. Jean-Yves Brachet OP Hét szentség van. Krisztus a megkereszteltek közötti házasságot a szentség rangjára emelte. Már próbáltuk megérteni, hogy mit jelent ez. De mi a házasság helyzete a szentségi építményben? Hol foglal helyet a házasság a szentségek között, és milyen kapcsolatban van a többi szentséggel és az Egyházzal, amely Krisztusban „mintegy szentség”1 és „az üdvösség egyetemes szakramentuma”2? A házasság az Újszövetség egyik szentsége. Ha mindjárt igazi házasság áll is fenn hitetlenek között, mégis az nem megkötött; hívők között azonban igazi és egyszersmind megkötött áll fenn: mivel a hitszentségét, amelyet egyszer lehet felvenni, soha nem vesztik el, hanem megpecsételi a házasság szentségét, hogy az (a házasság) megmaradjon a házas felek között míg csak az tart.3 A hetedik szentség a házasság, amely az Apostol szerint Krisztus és az Egyház egyesülésének jele: „Nagy titok ez. Én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,32). Létrehozó oka a szabály szerint szóbelileg kifejezett kölcsönös beleegyezés a jelenlévő hitvessel. Megjelöljük a házasság háromféle javát. Első a gyermek elfogadása, és az Isten iránti tiszteletre való nevelése. Második a hűség, amelyet a hitvesek kötelesek egymás iránt megőrizni. Harmadik a házasság felbonthatatlansága, mert ez Krisztus és az Egyház felbonthatatlan egyesülését jelképezi. Bár fajtalanság bekövetkezte esetén ágytól szabad elválasztani, másik házasságot mégsem szabad kötni, mivel a törvényesen kötött házasság köteléke mindörökké tart.4 A házasság szentsége az üdvösség egyik eszköze. A házastársak nem csak egymás mellett élnek a házasságban (vagy néha a házasság ellenére), hanem megszentelik magukat a házasságban (és szent Pál szerint megszentelik egymást). A szentségek közül a házasság az egyetlen, amelynek a kiindulópont természetes valóság: Krisztus a házassági szövetséget a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte 5. Keresztség szentsége és házasság szentsége Krisztus nem beszél a házasságról mint szentségről. Szent Pálig kell várnunk, hogy a házasságról mint szentségről essen szó. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a szentséget Pál alapította.) Az egyházi tanító hivatal hangsúlyozza, hogy Krisztus a házassági szövetséget a megkereszteltek között emelte a szentség rangjára. A házasság szentségi dimenziója a keresztségen nyugszik. Egy érvényes házasság megkereszteltek között automatikuson szentség. A házasság szentségi jellege csak a keresztség fényében világos és érthető meg. A keresztség bevezeti a embert az Egyházba, azaz bevezeti a Krisztussal való menyegzői 1 2 3 4

Lumen Gentium, 1. Ad Gentes, 1. III. Ince, A „Quanto te magis” levél Ugo ferrarai püspöknek, 1199. május 1., Dz 769. XVII. Egyetemes Zsinat, Firenzei zsinat, Az örményekkel való egyesülés „Exultate Deo” bullája, Dekrétum az örmények számára, Dz 1327. 5 Vö. KEK, 1601.

Fr. Dr. Jean-Yves Brachet OP

–1–

Makacs – 2014. Szeptember 22. /3

kapcsolatba, mert az Egyház „a szeplőtelen Bárány szeplőtelen jegyese.” (LG, 6; Jel 19,7; 21,2.9; 22,17) A keresztség által az ember beletestesül Krisztusba és az Egyházba. Krisztus saját magában valósítja meg és teljesíti az új szövetséget. Szóval Krisztus a szavai és a cselekedetei által, sőt az egész élete által mutatja be az új szövetséget, azaz Isten és az emberiség közötti „megtestesült” kapcsolatot. Az Egyház Krisztus misztikus teste.6 Ezért a házasság, amely természetesen az Isten és a nép közötti kapcsolatot jelenti, a keresztség által a Krisztus és az Egyház között létrejött kapcsolatot jelenti. A házasság azért jelentheti a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatot, mert ez a kapcsolat Krisztusban valósult meg. A házasság szentségi jellege a keresztségen és a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat menyegzői jellegén nyugszik. A keresztségnek is van kapcsolata a Krisztus és az Egyház közötti menyegzői egységgel, de a különbség abban áll, hogy a keresztség megvalósítja ezt az egyesülést, a házasság azonban jelenti. Ezért sem beszélhetünk igazán a házasság szentségéről anélkül, hogy azt a keresztény élet menyegzői dimenziójába és az Egyház misztériumába illesztenénk bele. Ami a keresztségben kezdődött, a bérmálásban folytatódott és az eucharisztiában teljesült be, azt jelenti a házasság. Krisztus az egész embert üdvözíti, beleértve annak közösségi, vagy társadalmi dimenzióit is. A szentségek közötti kapcsolatot jobban megérthetjük, ha az Egyház mint szentség fényébe helyezzük azokat. Az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének. 7 Mondtam, hogy a házasság azt jelenti, ami a keresztségben kezdődött el, a bérmálásban folytatódott és az eucharisztiában jutott teljtsségre: ez az Egyház misztériuma! Az Egyház Krisztus teste és Krisztus jegyese. A házasság szentsége és a többi szentségek Az Újszövetség szentségeit Krisztus alapította és szám szerint hét van: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség (Eucharisztia), bűnbánat, betegek kenete, egyházi rend és házasság szentsége. A hét szentség a keresztény élet minden fontos pillanatát és állomását érinti: a szentségek a keresztények hitéletéhez megadják a születést és a növekedést, a gyógyítást és a küldetést. Ezen a téren bizonyos hasonlóság található a természetes élet állomásai és a lelkiélet állomásai között (vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theologiae, IIIa, 65, 1).8 Ezt az életkori analógiát követve először a keresztény beavatás három szentségét (első fejezet), majd a gyógyítás szentségeit (második fejezet), végül azokat a szentségeket tárgyaljuk, melyek a hívek közösséget és küldetését szolgálják (harmadik fejezet). Ez az elrendezés nem az egyetlen lehetséges, de belátható, hogy a szentségek szerves egészet alkotnak, melyben minden szentségnek megvan a maga életfontosságú saját helye. Ebben a szerves egészben az Eucharisztia egyedülálló helyet foglal el mint a „szentségek 6 De Lubac biboros bizonyítja, hogy a „misztikus test”-kifejezést az Egyházatyáknál elsősorban az Eucharisztiát rámutatta, és csak később az Egyházat. „Corpus misticum; l'eucharistie et l'Eglise au Moyenâge.” 7 Lumen gentium, 1. 8 KEK, 1210.


–2–


szentsége”: „Az összes többi szentség erre a szentségre mint célra rendeltetett.” (Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, IIIa, 65, 3)9 A szentségek közötti kapcsolat több módon lehet magyarázni. Általában inkább azt szoktunk hangsúlyozni, hogy az eucharisztia „az egész keresztény élet forrása és csúcsa.”10 Ekkor a szentségek közötti kohéziót az eucharisztia fényében látjuk. És ez teljesen igaz. Igazunk van. Ha azonban a Szentírást vizsgáljuk, akkor a kohéziót inkább a házasságból kiindulva kellene látnunk. Hiszen a keresztény életben nem az eucharisztia a legfontosabb, hanem maga a valóság, amelynek az eucharisztia a szentsége, azaz a Krisztussal való kapcsolat, amelyről a Szentírás mint menyegzői vagy jegyesi kapcsolatról beszél. Krisztus a vőlegény. Minden szentség célja az, hogy az ember élő kapcsolatba lépjen Krisztussal. A II. Vatikáni Zsinat mondja, hogy „az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének.”11 Ez azt is jelenti, hogy az Egyházban, minden szentség valahogy az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének jele és eszköze. A keresztény beavatás szentségei bevezetik az embert az Egyházba és az Egyház életébe. Minden szentség célja valahogy az Istennel való bensőséges egyesülés és az egész emberiség egysége. Már beszéltem a keresztség és a házasság szentsége közötti kapcsolatról. A keresztény beavatás szentségei közül a keresztség csak az első. Amit mondtunk a keresztség és a házasság szentsége közötti kapcsolatról, az az eucharisztia és a házasság közötti kapcsolatra is vonatkozik. 12 A keresztség bevezeti az embert az Egyházba, de az ember csak akkor lesz az Egyház teljesen élő tagja, amikor rész vehet az eucharisztiában. Aquinói szent Tamás már mondja: A házasság is kapcsolódik ehhez a szentséghez, [t.i. az eucharisztiához], legalábbis a szimbólumrendszere által, mivel Krisztusnak az Egyházzal való egyesülését jelképezi. Az eucharisztia szentségét a házassági egyesülés szimbolizálja. Ezért mondja az apostol (Ef 5,23): „Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.”13 A házasság szentsége Krisztus és az Egyház egyesülését jelenti, az eucharisztia pedig megvalósítja Krisztus és az Egyház egyesülését. Ellenkező irányban: Isten egysége az emberrel, amely Krisztusban valósult meg és folytatódik az Egyházban, kifejeződik a házasság szentségében. Az Istennel való bensőséges egyesülés és az egész emberiség egysége alkotja a szeretet két dimenzióját: az Isten iránti és az embertársak iránti szeretet. A Egyház az isteni szeretet szentsége. És a házasság szentsége által a házastársak közötti kapcsolatban az isteni szeretet valósul meg és ölt testet. Az újszövetségi szentségek olyan jelek, amelyekben a jelzett valóság igazán jelen van. A jelzett valóság a jelentés hordozójában valóban megtalálható. Ezért az eucharisztia és a házasság között nem csak a jelentés kapcsolata áll fenn, hanem az eucharisztia mint a szeretet szentsége valóban megerősíti a házassági életet. A házassági antropológia szempontjából három lényeges elem van, amely elválaszthatatlan egymástól: a házastársak szeretete, a házastársi aktus és az élet iránti nyitottság. Más szoval: 9 10 11 12 13

KEK, 1211. Lumen gentium, 11. Lumen gentium, 1. Éppen ezért, jó, hogy - ha lehet - hogy az esküvőt szentmisében celebrálják. IIIa, q.65, a.3: „Le mariage aussi rejoint ce sacrement [i.e. l’Eucharistie], au moins par son symbolisme, en tant qu'il représente la conjonction du Christ et de l'Église, dont l'union est figurée par le sacrement de l'eucharistie. D'ou la parole de l'Apôtre (Ep 5,23): ’Ce sacrement est grand. Je parle, moi, du Christ et de l'Église.’”


–3–


A termékenység ajándék, a házasság egyik célja; a házastársi szeretet ugyanis természete szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad, melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely „az élet oldalán áll” (II. János Pál pápa: Familiaris consortio apostoli buzdítás, 30), tanítja, hogy „minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia.” (VI. Pál pápa: Humanae vitae enciklika, 11. 1968. VII. 25: AAS 60 (1968) 488.) „Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat szét.” (VI. Pál pápa: Humanae vitae 12. 1968. VII. 25; vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika: DS 3717)14 E három elemet – a szeretet, a test átadása és a termékenység – találjuk akkor is, amikor Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatról van szó, és amikor az eucharisztiában Krisztus és a hívők – minden hívő személyesen és a hívők közösségesen – közötti kapcsolatról van szó. A közösség kifejeződik a test átadása által és nyitott marad az termékenység iránt. Az Egyház „az Isten és az emberek ezen új közössége.”15 Az Egyház elfogadja Krisztus testét, maga az Egyház Krisztus teste, és az Egyház átadja Krisztus testét az eucharisztiában. Amikor a hívők szeretetben megkapják Krisztus testét, akkor teljesen beletestesülnek Krisztusba és az Egyházba. Az eucharisztia a közösség szentsége: Krisztus saját testét adja a hívőknek és a hívők válaszolnak, amikor átadják magukat Krisztusnak s így jön létre lelki termékenység. A lelki termékenység a szeretet. „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.” (Jn 15,5) A házasság szentsége által a házastársak ezt a közösséget élik, kifejezik a közösséget a test kölcsönös átadása által, és nyitottak maradnak az élet iránt. (1) Krisztus / Egyház-szentség (2) Házastársak

(3)Eucharisztia

(1) > (2) Krisztus a házassági szövetséget a megkereszteltek között emelte a szentség rangjára (2) > (1) A házasság szentsége: a házasság Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatot jelképezi (1) > (3) A misztikus testének az építése (3) > (1) Az Úr testével való egyesülés, áldozás (1) > (2) Egyesülés (2) > (1) Az eucharisztia mint eledel a házastársak életükben Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében hangsúlyozza a házastársak hűségét, amely Krisztus Egyháza iránt hűségét jelképezi. 16 Fordított irányban, Krisztus hűsége megerősíti a házastársak hűségét, amely már természetes igényesség. A keresztény hitvesek a házasság szentségének erejével – melynek révén Krisztus és az Egyház egysége és termékeny szeretete misztériumában részesednek és azt megjelenítik (vö. Ef 5,32) – a házaséletben, továbbá a

14 KEK, 2366 15 KEK, 1790. 16 Vö. Commission Théologique Internationale, ch.VIII, 4, 3.


–4–


gyermek elfogadásával és nevelésével kölcsönösen segítik egymást... 17 Az Egyház Krisztus teste és jegyese. Az Egyház, az eucharisztia és a házasság közötti kapcsolatokat e két analógia fényében tekinthetjük. Krisztus a házassági szövetséget a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte. Ez nem külső minősítés, hanem igazi felemelés. A házasság Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatának nem csak egy jele, hanem részvétel is benne18. Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe, s Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvözítő tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak. 19 A Krisztus és az Egyház közötti szeretetkapcsolat gazdagítja a házastársak szeretetét, és az egyes házastársak és Isten közötti kapcsolatot. Az Újszövetségi Levelek […]kiemelik a keresztény hívek házasságának értékét, mivel az a Krisztust és az Egyházat egyesítő szövetség misztériumába illeszkedik (Gaudium et spes, 48).20 Nem kellene csodálkoznunk azon, hogy a szeretet két dimenziója megtalálható a házasságban: Isten iránt és az embertárs iránt – a házastársnak az első embertársa a házastárs! –. A Teremtés könyv szerint Isten az embert saját képmására teremtette. A férfinak és nőnek teremtett ember istenképisége nem azt jelenti csupán, hogy egyenként mindegyikük értelmes és szabad természete révén hasonlít Istenre; hanem azt is jelenti, hogy a közös emberi természetben a „kettő egységének” teremtett férfi és az asszony arra hivatott, hogy a szeretet közösségében éljen, és jelenítse meg a szeretet közösségét, mely Istenben van, melynek erejében a három Személy szereti egymást az egyetlen isteni élet bensőséges misztériumában. 21 A megváltásnak nem csak személyes dimenziója van – minden ember személyesen elfogadja (vagy megtagadja) a megváltást – hanem közösségi dimenziója is van. A szeretet két dimenziója található a házasságban is: minden házastársnak személyes kapcsolata van Istennel; a házastársak között is van szeretet; és a házastársaknak együtt is van kapcsolatuk Istennel. A házastársak mint házastársak, úgy vannak egymás előtt, mint ahogy Krisztus és az Egyház áll egymás előtt, de együtt vannak Krisztus előtt, mint az Egyház Krisztus előtt. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16) „Én választottalak benneteket.” „Benneteket”, azaz mindenkit köztetek személyesen, de titeket együtt is. A Krisztus és az Egyház között létrejövő egyesülés kölcsönös beteljesülést foglal magában: kölcsönös, de nem egymással felcserélhető, a termékenység iránt nyitott. (Itt lehet látni, hogy 17 18 19 20

Lumen gentium, 11. Gaudium et spes, 48; Lumen gentium, 11. Gaudium et spes, 48. Commission Théologique Internationale, op. cit., ch.VIII, 1.2; cf. ch.VIII 1.3: „Les Epîtres du Nouveau Testament [...] font valoir le mariage des fidèles chrétiens par son insertion dans le mystère de l'alliance et de l'amour qui unit le Christ et l'Eglise (Ep 5:22-33; cf. GS 48,2).” 21 Mulieris dignitatem, 7.


–5–


a gender-elméletnek ekkleziológiai következményei vannak.) Krisztus és az Egyház között megvan a személyek közötti megkülönböztetés, ami a valódi házasság távoli feltétele. S megvan a természet egyezése, a jellem hasonlósága, amely annak egészen közeli feltétele. Krisztus, aki saját képére alkotta az Egyházat, mint csontot a csontjából és húst a húsából, és képessé tette arra, hogy megismerje és szeresse őt, nem tudna úgy tekinteni rá, mint idegenre. Szereti szépségét és szeretetben egyesül vele. 22 E szeretetben való egyesülés megnyílik az élet előtt, a termékenység előtt. A termékenységnek van ekkleziológiai dimenziója is: ez Isten népének a fejlődésére vonatkozik. A Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat kisugárzik egyrészt a házastársak kölcsönös szeretetére, és mindegyikük egyéni beleegyezése iránti tiszteletre, másrészt az élet iránti nyitottságra. Az eucharisztiában Krisztus magát adja át, és saját testét adja oda. A test átadása annak jele, hogy Krisztus önmagát adja oda szeretetben. Az Egyház válasza teljes, elsősorban az isteni erények által. Krisztus „ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen” (Ef 5,27) és a hívők „mint élő kövek, épülnek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljanak fel Jézus Krisztus által.” (1 Pét 2,5); felajánlják testüket és személyüket „élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.” (Róm 12,1) A házasságban a házastársak kölcsönös átadása a test átadását foglalja magában. A test átadása megkívánja és feltételezi a belső odaadást, nehogy praktikus hazugság legyen. A testnek a házasságban való átadását az eucharisztia fényében tekinthetjük. Krisztus szentségi testét átadja a misztikus testének. Ez az odaadás teljesíti és megvalósítja a Krisztus és az Egyház közötti egyesülést. Minden házastárs sajátos megerősítést kap a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat fényében. Minden apaság Istentől származik (vö. Ef 3,15), az anyaság pedig mint az Egyház anyasága valósul meg. Az Úr Krisztus ezt az isteni szeretet forrásából eredő és a közte és az Egyház közti egység mintájára alapított sokarcú szeretetet bőségesen megáldotta. Miként ugyanis egykor a szeretet és a hűség szövetségével Isten a népe elé sietett, úgy most az emberek Üdvözítője és az Egyház Vőlegénye a házasság szentsége által elébe jön a keresztény hitvestársaknak. Velük is marad, hogy miként ő szerette az Egyházat és önmagát adta érte, ugyanúgy szeressék egymást a házastársak is, kölcsönös odaadással és örök hűséggel. Az igazi házastársi szerelem fölvétetik az isteni szeretetbe, s Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvözítő tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak. 23 A termékenységgel születik a család. Mert a házasságból ered a család, melyben megszületnek az emberi társadalom új polgárai, akiket a keresztségben a Szentlélek kegyelme Isten gyermekeivé tesz, hogy Isten népe a századok folyamán fönnmaradjon. Ebben a családi egyházban (in hac velut Ecclesia domestica) a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos 22 Journet biboros, Théologie de l'Eglise, ch.2, p.43. 23 Gaudium et spes, 48.


–6–


hivatását, különös gonddal pedig a papi hivatást.24 A családról mint családegyházról majd a következő fejezetben beszélünk. Amikor gyerekek vannak, családról beszélünk és nem csak házasságról. A termékenység nem csak fontos hanem lényeges is az Egyház számára. Elsősorban azért, mert az Egyháznak, mint egyébként a társadalomnak sincs, nincs jövője termékenység nélkül! De lelki jelentés szerint is. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15,16) A termékenység – gyümölcsöt hozni – az Egyház élete és missziója. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19-20) Ez történik a családban is. A termékenység nem csak biológiai, nem csak emberi szinten valósul meg. A szülők „ebben a családi egyházban... gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal.” A család családegyház. Az analógia érdekes és gazdag. Az Egyház csak Krisztus fényében érthető meg. Úgy a család, mint család egyház csak Krisztus fényében érthető meg. A család tagjainak a közössége Krisztusban való közösség, olyan közösség, amely az eucharisztiában, a szentségi közösségben tálal erőt és táplálékot. Az eucharisztia építi az Egyházat és a családot is. A családegyház a keresztény házasságból származik. A családegyház beilleszkedik az Egyházba. A szülőket, mivel életet adtak gyermekeiknek, terheli a nevelés súlyos kötelessége, és ezért el kell ismerni, hogy ők az első és legfontosabb nevelők. E nevelői feladat annyira jelentős, hogy ha hiányzik, alig pótolható. A szülőknek ugyanis az Isten és az emberek iránti szeretet és jóság olyan családi légkörét kell megteremteniük, mely a gyermekek egész, személyes és közösségi nevelésének kedvez. Ezért a család az első iskolája azoknak a közösségi erényeknek, melyekre minden közösségnek szüksége van. A házasság szentségének kegyelmével és feladatával gazdagított keresztény családban a gyermekeket kezdettől fogva arra kell tanítani, hogy a keresztségben kapott hit szerint ismerjék meg és imádják Istent és szeressék a felebarátot; a családban kapják az első benyomásokat az egészséges emberi közösségről és az Egyházról; végül a család vezeti be őket lépésről lépésre a polgári közösségbe és Isten népébe. Érezzék át tehát a szülők, hogy a valóban keresztény család milyen döntő szerepet tölt be Isten népének életében és fejlődésében.25 Krisztus, mint az Egyház feje, az Egyház által, azaz a teste által adja a házastársaknak a házasság kegyelmét Ezért a keresztény család, mely a házasságból, Krisztus és az Egyház szeretetszövetségének képéből és az abban való részesedésből ered, tegye mindenki számára láthatóvá – részben a házastársi szeretettel, nagylelkű termékenységgel, az egységgel és a hűséggel, részben valamennyi tagjának szeretetteljes együttműködésével – az Üdvözítő eleven jelenlétét a világban és az Egyház igazi természetét.26

24 Lumen gentium, 11. 25 II. Vatikáni Zsinat, Gravissimum educationis, 3. 26 Gaudium et spes, 48.


–7–


Az eucharisztiával való kapcsolat azért látható, mert a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat az eucharisztiában valósul meg. Végül az élő Isten képmásává alkotott, és a személyiség méltóságával fölruházott házastársak forrjanak össze a szeretetben, azonos gondolkodásban és egymás kölcsönös megszentelésében kövessék Krisztust, az élet forrását; hivatásuknak örömeiben és áldozataiban és hűséges szerelmükkel is tanúskodjanak annak a szeretetnek misztériumáról, melyet az Úr nyilatkoztatott ki a világnak halálával és föltámadásával. 27 Az Egyház Krisztus teste. Az első analógia – az Egyház Krisztus jegyese – azt hangsúlyozza, hogy a Krisztus és az Egyház közötti kapcsolat a szeretet szövetsége. A második analógia – az Egyház Krisztus teste –az egységet hangsúlyozza: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24) Érdekes, hogy a hagyomány szerint az Egyház ott áll a kereszt alatt, amikor Krisztus a testét / az életét adja az emberekért. Szent Pál írja: „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. ’Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.’ Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.” (Ef 5,22-33) Az asszony engedelmessége abból áll, hogy az asszony elfogadja a férfi odaadását. Az asszony válasza az ő saját odaadása. A kettő így lesz egy test (Szent Pál idézi a Teremtés könyvet). A fej és a test közötti kapcsolat a szeretet kapcsolata, amely nyitott az élet iránt. E szeretetben a kölcsönös önátadás és az egymást kiegészítés hozzák létre az egységet, a fej és a test közötti egységhez hasonlóan. A test átadása által a házastársak kifejezik egymást kiegészítő voltukat, amely célja a termékenység. Krisztus és az Egyház egységet alkotnak: az „egész Krisztus”, amint Journet bíboros mondta, és ennek az egységnek célja a termékenység, azaz az Egyház élete és missziója. Az eucharisztiának új jelentése van a házastársak életében. „Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja?” (1 Kor 6,15) Az eucharisztia, Krisztus szentségi teste, építi az Egyházat, Krisztus misztikus testét. Mindent összevetve az Egyházban, az eucharisztiában és a házasságban közösség és egység van. De az egység csak a közösségben igaz, vagyis igazi közösség nélkül, azaz a szeretet szövetsége nélkül, az egység csak külső egység és praktikus hazugság. Közösség van a házastársak között, de a házastársak és Krisztus között is. Az Egyházban a közösség mindig az Egyház tagjai között és az egész Egyház és Krisztus között van. De az Egyház közötti közösség forrása a Krisztussal való közösség. A közösség elválaszthatatlan a Krisztusban való és Krisztussal való közösségtől. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Krisztus nem azért jön, mert ketten vagy hárman összegyűlnek, hanem fordítva! Ahol ketten vagy hárman az ő nevében összegyűlnek, ott van Krisztus. Ott van, mert ő gyűjtötte egybe e két vagy három embert! Így is az Egyház egysége mindig Krisztusban és Krisztussal áll fenn. Az eucharisztia a közösség és az egység szentsége. 27 Gaudium et spes, 52.


–8–


Ami az eucharisztiában megvalósul, azaz az Egyház közössége és egysége, azt jelképezi a házasság. Ezért a házasságban való közösség és egység forrása az eucharisztia. Az egység mindig a test átadására vonatkozik, amikor Krisztus misztikus testéről van szó, amikor Krisztus szentségi testéről van szó, és amikor a testnek a házasságban való átadásáról is van szó. A keresztény házasság a keresztségen alapszik. A házastársak pontosan a házastársi életben a keresztségből merítenek. A házasság valójában a megtérés eszköze. A megszentelődés feladatának elengedhetetlen és állandó része a keresztény családban az, hogy elfogadják a megtérésre szólító evangéliumi felhívást. E felhívás minden kereszténynek szól, aki hűtlen lesz a keresztségben kapott „újjászületéshez”, mely által „szent” lett. Maga a keresztény család sem tartja meg mindig a kegyelem törvényét és azt a keresztségi megszentelődést, amely megújult a házasság szentségében.28 Krisztus a házastársakat a szentségre nem a házasság mellett, vagy a házasság ellenére hívja meg, hanem a házasságban! A házastársak mint házastársak is bűnösök és kiengesztelődésre van szükségük. A kiengesztelődésre mindig – egymástól elválaszthatatlanul – saját magunkkal, az Istennel és az Egyházzal van szükség. A házastársaknak, mint házastársaknak szükségük van Isten irgalmára, hogy közösségben éljenek. Már hangsúlyoztuk, hogy e közösség mindig Krisztussal és Krisztusban való közösség. A keresztény családon belüli bűnbánatnak és kölcsönös megbocsátásnak, amelyet a családtagok a mindennapi életben annyiszor gyakorolnak, különleges szentségi ideje van a bűnbánat szentségében. A házastársakra vonatkozóan VI. Pál pápa így írt a Humanae vitae kezdetű enciklikában: „Ha pedig még bűnük fogva tartaná őket, ne csüggedjenek, hanem alázatosan és állhatatosan meneküljenek Isten irgalmához, amelyet a bűnbánat szentsége bőségesen áraszt.” (Humanae vitae, 25)29 A házasság szentsége a házastársakat Krisztus szeretetére és Krisztus teljes odaadására utalja. „Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.” (Ef 5,25-27) A házastársaknak úgy kellene élniük, hogy a házastársi életben ne legyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle. A kiengesztelődés, amely csak Krisztus által és Krisztusban lehetséges, mindig Krisztussal és Krisztusban való kiengesztelődés. E szentségeknek különleges hatása van a családi életre: miközben a házastársak és az összes családtagok a hit által megértik, hogy a bűn nem csupán az Istennel kötött szövetséggel ellenkezik, hanem a házastársak szövetségével és a család közösségével is, találkoznak Istennel, «aki gazdag az irgalomban» (Ef 2,4), s aki – mivel a bűnnél erősebb szeretettel szeret (II. János Pál pápa: Dives in misericordia kezdetű enciklikája 13) – megújítja és tökéletesíti a házastársi szövetséget és a családi közösséget.30

28 Familiaris copnsortio, 58. 29 Familiaris consortio, 58. 30 Familiaris consortio, 58.


–9–


A család több, mint személyek egymás mellett élése. Ezért fontos az, hogy a családok mint családok vegyenek részt az eucharisztiában, és a bűnbánati szertartásban (feltéve, hogy a feloldozás személyes maradjon). A család Az egyházi tanítóhivatalban még nem régóta van szó a családról. XIII. Leó pápáig elég keveset szól a tanítóhivatal a házasságról, a családról pedig egyáltalán nem. XIII. Leó pápától kezdve az egyházi tanítóhivatal egyre többet szól a házasságról. A perszonalizmus pedig elősegítette, hogy egyre többet hangsúlyozzák a szeretetet. Ez jó, bár azt a veszélyt hozza magával, hogy nehezebben értjük meg azt, hogy a házasság egy intézmény. Az Egyházban most világossá vált, hogy nagy szükség van arra, hogy ne csak kánoni vagy erkölcsi szempontból beszéljünk. Egy biblikus és ekkleziológiai megközelítésre nagy szükség van. Nagyon fontos, főleg a mai világban, elsősorban az, hogy világosan megmondjuk, hogy miről beszélünk akkor, amikor a családról beszélünk. Ez nem csak azért fontos, mert a mai világban minden életformát családnak neveznek, hanem azért is, mert a szónak a különböző kultúrákban különböző jelentése van. A hagyomány szerint mindaz, aki a házban – a domus – lakik, a családhoz tartozik: a nagyszülők a családhoz tartoznak... Még mindig igaz, hogy Dél-Európában a család-szónak széles jelentése van, Észak-Európában pedig korlátozott a jelentése – azaz csak a szülők (legalább egy közülük) és a gyerekek –. Hacsak nem mondom, akkor tovább a széles jelentésről lesz szó. A család a szülőkből és a gyerekekből áll. A család a termékeny házasságon alapszik. Isten tervének megfelelően a házasság a nagyobb családi közösség alapja, mert maga a házasság intézménye és a házastársi szerelem a gyermekek világrahozására és nevelésére rendeltetett, és ebben teljesedik be. (Vö. Gaudium et spes 50.)31 Mivel az Újszövetségben az házasság szentsége elválaszthatatlan az Egyház misztériumától, az Egyház és a házasság közötti kapcsolatot közelebbről tekintjük: a család mint családegyház, de fordítva az Egyház mint család. II. János Pál pápa kifejtette a családegyház-témát, amely Aranyszájú Szent Jánostól származik és amelyről a Zsinat már szólt. De fordítva: a teológia új fejlődése, főleg Afrikában, az Egyházat mint családot tekinti. Amit most a család és az Egyház közötti kapcsolatról mondunk, az arra utal, hogy Isten képmásáról mit már mondtunk, azaz hogy több módon lehet magyarázni az, hogy isten az embert férfinek és nőnek saját képmására teremtette. Három módon lehet arról beszélni: az első szerint Isten minden embert személyesen saját képmására teremtette – és ez még mindig igaz, sőt alapvetően arról van szó –; a második mód szerint a pár – férfi és nő együtt – Isten képmása (és mondtam, hogy azt hogyan kell megérteni); a harmadik mód szerint pedig a házasság jelképezi Isten és a nép közötti kapcsolatot, illetve az Újszövetségben Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatot. Isten – a nép ill. Krisztus – az Egyház

//

Férfi és nő (házasság)

De a keresztény család az Egyházhoz tartozik.

31 Familiaris consortio, 14.


– 10 –


Krisztus – az Egyház

//

Krisztus – a család

Mivel a család az első és alapvető közösség, két irányban lehet tekinteni az Egyház és a család közötti kapcsolatot: mit lehet a családról mondani az Egyház fényében és ellenkező irányban mit lehet az Egyházról mondani a család fényében. Az Egyház << – >> a család Az Egyház – >> A családegyház Isten családja << – a család A keresztény család – családegyház A család a házasságon alapszik és az első gyerekkel valójában születik. Keresztény családról lesz szó ha a család minden tagja megkeresztelt. A keresztség kereszténnyé teszi a családot. Igazi, élő keresztény család van, amikor a család tagjai részt vehetnek az eucharisztiában. A zsinati dokumentumok32, amelyek a családról mind családegyházról szólnak, hangsúlyozzák, hogy analógiáról van szó: a család mint (velut, tamquam) családegyház. Az Egyház-szó csak analógiai módon vonatkozik a családra, mert a családban nincs egyházi renden alapulva hierarchikus struktúra. Hivatalosan csak akkor Egyházról beszélünk, amikor olyan közösségről van szó, amelyben minden alapvető szolgálat – az Ige szolgálata és a szentségek szolgálata – található, azaz olyan közösség, amelyben apostoli folytonosság van. Ha nincs, akkor egyházi közösségekről beszélünk, de nem Egyházakról – ebben az értelemben csak a katolikus Egyház és az ortodoxok Egyházak igazi egyházak –. Ott van Egyház, ahol egyházi rend szentsége van! Megérthető, mert nincs folytonosság püspök nélkül. Nemzés és nevelés elválaszthatatlan – akkor is, ha néha nem a biológiai szülők nevelik a gyerekeket –. Úgy is a keresztény családban ez nem elég, hogy a szülők megkereszteltetik a gyerekeket. Szükség van keresztény nevelésre, hogy tényleg keresztény családról beszélünk, ilyen nevelésre, amelynek a célja az, hogy a gyerekek teljesen keresztényként éljenek, azaz hogy részt vehessenek az Eucharisztiában. (Egyébként ezért is érdekes, párhuzamot vonni a házasság és az eucharisztia között.) A házasság igazán keresztény amikor a szülők a keresztség szerint élnek, azaz nemcsak megkereszteltetik a gyereküket, hanem keresztény nevelést adnak nekik. A házasság és a keresztény család az Egyházat építi. A családban ugyanis az emberi személy nemcsak világra jön és a nevelés révén lépésről lépésre bekapcsolódik az emberek közösségébe, hanem a keresztségi újjászületés és a hitbeli nevelés által Isten családjának, az Egyháznak is tagja lesz. 33 A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozik Aranyszájú szent János intuícióját és a családról beszél mint családegyházról. A kifejezést többször is találjuk a Zsinat dokumentumaiban és tovább familiaris consortio-ban is. 34 A kifejezést több módon is lehet magyarázni. Mindenesetre mindig arról van szó, hogy a családban azokat az elemeket és jellemzők találjuk, amelyek az Egyházat jellemeznek. Az első jellemző a közösség. 32 Lumen gentium, 11; Apostolicam actuositatem, 11; vö. VI. Pál, Evangelii nuntiandi, 1975. december 8., n.71; II. János Pál, Familiaris consortio, 21, 38, 48, 49, 51, 52 (x2), 54, 61 és 65. 33 Familiaris consortio, 15. 34 Arany szájú szent János, Hom; In Ep., XX, 6: “καί ἡ οἰκία γαρ ᾽Εκκλησία ἐστὶ μικρα”; Lumen gentium, 11; Apostolicam actuositatem, 11; Familiaris consortio, 21, 38, 48, 49, 51, 52 (x2), 54, 61 és 65.


– 11 –


Ma egy olyan világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. Vatikáni Zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, 'családi egyháznak' (II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 11; vö. II. János Pál pápa, Familiaris consortio apostoli buzdítás, 21). A család ölén «a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását, s különös gonddal a szent hivatásokat» (II. Vatikáni Zsinat, Lumen genitum dogmatikus konstitúció, 11).35 «A keresztény család mutatja és valósítja meg elsőként az egyházi közösséget, ezért 'családi egyháznak' lehet és kell neveznünk» (II. János Pál pápa, Familiaris consortio apostoli buzdítás, 21; vö. II. Vatikáni Zsinat, Lumen genitum dogmatikus konstitúció, 11). A hit, a remény és a szeretet közössége; az Egyházban egyedülálló jelentőséggel bír, amint az az Újszövetségből is kitűnik (vö. Ef 5,21-6,4; Kol 3,18-21; 1Pt 3,1-7).36 A keresztény család az imádságra nevelés első helye. A házasság szentségére épülve a család «családi egyház», melyben Isten gyermekei «mint Egyház» tanulnak meg imádkozni és kitartani az imádságban. A család mindennapi imádsága főleg a kisgyermekek számára első tanúja az Egyház élő emlékezetének, melyet a Szentlélek türelmesen ébresztget.37 Krisztus pap, próféta és király. Neki papi, prófétai és királyi feladata van. Az Egyház missziója és feladata Krisztus missziója és feladata. Az Egyháznak is, Krisztushoz hasonlóan és az ő nyomán, papi, prófétai és királyi feladata van, mert az Egyház Krisztus teste és jegyese. Jézus Krisztust az Atya a Szentlélekkel fölkente, és "pappá, prófétává, királlyá" tette. Isten egész népe részesedik Krisztus e három hivatalában, és felelős a belőlük adódó küldetésért és szolgálatért (Vö. II. János Pál pápa, Redemptor hominis enciklika, 18-21).38 Az Egyház részesedik Krisztus papi, prófétai és királyi missziójában. A családnak van papi missziója: a család a szülők megszentelődésének, és a gyerekek megszentelésének a helye, az a hely, ahol a gyerekek megtanulnak keresztényként élni. Ezért fontos, hogy a család tagjai együtt ünnepeljék a szentségeket, különösen az, hogy együtt vegyenek részt az eucharisztián. A családnak prófétai feladata is van, azaz tanítási missziója. A család az a hely, ahol a gyerekek a hitről hallanak és Isten Igéjét hallgatják és a gyakorlatban alkalmazzák. Végül a családnak királyi feladata is van, abban az értelemben hogy a szülők a gyerekeket az Atyaistenhez vezetik a nevelés által, különösen a keresztény nevelés által. A család az a hely, ahol a gyerekek lassanként felfedezik saját kifejezésmódjukat, ami szerint szentek lesznek, azaz annak helye, ahol hivatásukat majd felfedezik, «azt a hivatás, amely az életszentségre és a világ evangelizálására szól.»39 35 36 37 38 39

KEK, 1656. KEK, 2204. KEK, 2685. KEK, 783. KEK, 1533.


– 12 –


Az Evangélium hirdetése és annak hívő elfogadása a szentségek kiszolgáltatásában és vételében válik teljessé. Az Egyház ugyanis, ez a hívő és evangelizáló közösség, egyúttal papi nép is: az új és örök Szövetség Főpapjának, Krisztusnak méltósága ékesíti és az Ő hatalmának részese (Lumen gentium, 10). E papi népbe, az Egyházba a keresztény család is beépül, mégpedig a házasság szentsége által, amely életét megalapozza és táplálja: az Úr Jézus élteti szüntelenül és indítja-kötelezi arra, hogy párbeszédben álljon Istennel a szentségi életben, élete feláldozásában és az imádságban. Ez az a papi feladat, amelyet a keresztény család gyakorolhat és kell is gyakorolnia a családi és házastársi élet mindennapos dolgaiban, szoros összeköttetésben az egyetemes Egyházzal. Így a keresztény család arra hivatott, hogy megszentelődjék és megszentelje az egyházi közösséget és a világot is. 40 A család egyház egy, szent, katolikus és apostoli, mint az Egyház. Az Egyház élő hit közösség, azaz olyan közösség, ahol a család tagjai növekedhetnek hitben, reménységben és szeretetben, és ahol valahogy megtalálhatják azt a táplálékot, amelyre szükségük van, hogy keresztényként növekedjenek. A család visszatükrözi az Egyház jellemző vonásait. Az Egyház Isten családja A II. Vatikáni zsinattól kezdve újra használják a «családegyház»-kifejezést, amelyet Aranyszájú szent Jánosnál már megtalálunk. Érdekes, hogy fordított irányban: a teológia új fejlődése, főleg Afrikában, az Egyházat mint családot tekinti. Ezt a témát fejtik ki azon a két szinóduson, amely az Afrikában élő Egyházzal foglalkozott (1994-ben és 2009-ben). II. János Pál pápa közzé tette a szinódus utáni apostoli buzdítást: Ecclesia in Africa. A témát bővebben fejtik ki a második szinódus alatt. A kifejezést néhány éve, az úgy nevezett Afrikai szinódus után, megtaláljuk a katekizmusban. Krisztus József és Mária szent családjának ölén akart e világra jönni és felnövekedni. Az Egyház nem más, mint „Isten családja”. Kezdettől fogva az Egyház magvát gyakran azok alkották, akik „házuk népével” együtt lettek hívőkké (vö. ApCsel 18,8). Amikor megtértek, azt akarták, hogy „egész házuk” is elnyerje az üdvösséget (vö. ApCsel 16,31; 11,14). Ezek a hívővé vált családok voltak a keresztény élet szigetei egy hitetlen világban. 41 A kifejezés megtalálható Familiaris consortio-ban: A házasság és a keresztény család az Egyházat építi. A családban ugyanis az emberi személy nemcsak világra jön és a nevelés révén lépésről lépésre bekapcsolódik az emberek közösségébe, hanem a keresztségi újjászületés és a hitbeli nevelés által Isten családjának, az Egyháznak is tagja lesz. 42 A II. Vatikáni Zsinat már szól ahhoz, akkor is ha nagyon röviden:

40 Familiaris consortio, 55. 41 KEK, 1655. 42 Familiaris consortio, 15.


– 13 –


Amint az Ószövetségben az Ország kinyilatkoztatása gyakran előképekben történik, úgy az Egyház benső természete most is a pásztoréletből, a földművelésből, az építkezésből vagy a családból és a jegyességből vett, s már a prófétai könyvekben előkészített képekben mutatkozik meg. (...) Az Isten építményének is gyakran mondják az Egyházat (1Kor 3,9). Maga az Úr ahhoz a kőhöz hasonlította magát, melyet elvetettek az építők, mégis szegletkővé lett (Mt 21,42; vö. ApCsel 4,11; 1Pt 2,7; Zsolt 117,22). Erre az alapra építik az Egyházat az apostolok (vö. 1Kor 3,11), és tőle kapja erejét és szilárdságát az Egyház. Ez az épület különféle neveket kapott: Isten háza (1Tim 3,15), melyben az ő családja lakik. 43 Az Ecclesia in Africa buzdításban az „Egyház Isten családja”-kifejezést kilencszer találjuk meg (EA 6, 13 (2x), 63 (2x), 85, 94, 105, 114. Bár a buzdítás a kifejezés teológiai jelentését még nem igazán fejti ki, egy pár aspektus már kirajzolódik. A kontextus az inkulturáció, a kultúrába való belegyökeresedés. Érdekes, hogy Európában a teológusok és a lelkipásztorok a kifejezést egyáltalán nem említik. Túl ezen, azt is elmondhatjuk, hogy a kifejezés eredete a Szentírásban található. Szent Pál mondja: „Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai (οἰχεῖοι τοῦ θεοῦ)” (Ef 2,19) Sőt Isten az atya és mi az ő gyermekei. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.” (Jn 3,1) „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,15) És maga Jézus mondta: „Azok az anyám és a testvéreim, akik hallgatják és tetté is váltják az Isten szavát” (Lk 8,21) A teológusok és a lelkipásztorok valószínűleg azért nem említik a kifejezést, mert a nyugati világban elég gyenge a család iránti érzék. Úgy tűnik nekem, hogy épp ellenkezőleg: jó lenne a kifejezést hangsúlyozni. Konklúzió

Mindaz, amit eddig kifejtettünk, csak egy kezdeti vázlat. Közösen kellene most átvennünk. A család teológiája valójában még csak a kezdeteinél tart. Tágas munkaterület marad még. 44 A család témája mindig aktuális. Ezen nem kell csodálkoznunk, mivel a család az emberi élet alapvető aspketusa. Jean-Marc Ghitti egyik legutóbbi könyvében emlékeztet arra, hogy „a családi élet szorosabban kapcsolódik egy társadalom általános politikai állapotához, mint gondolnánk”. Néhány sorral feljebb pedig ezt mondja: „Az a kérdés, vajon egy Állam védi és garantálja-e a családi saját területét, vagy pedig jogot formál magának arra, hogy a hatósági rendszer eszközeivel kedve szerint belépjen oda, alapvető politikai kérdés, mellyel lemérhetjük egy nemzetben azt, hogy milyen szinten áll a szabadság.”45

43 Lumen gentium, 6. 44 Cf. Marc Ouellet, Divina somiglianza. Antropoligia trinitaria della famiglia, Latran University Press, Roma 2004: „La teologie della famiglia: un cantiere... Si deve reconoscere che la teologia della famiglia è ancora agli inizi.” 45 Jean-Marc Ghitti, L’Etat et les liens familiaux, mécanisme de la domination, Cerf, Paris 2004.


– 14 –


A HÁZASSÁG, EGY SZENTSÉG A HÉT SZENTSÉG KÖZÜL

Recommend Documents