A hazai társaságok demográfiai, teljesítményi és eredményességi jellemzőinek változása

VITAANYAG!

PITTI ZOLTÁN:

A hazai társaságok demográfiai, teljesítményi és eredményességi jellemzőinek változása

(2000-2009)

Budapest, 2009. október

-1-

1.) Alapvetés: a kutatás célja és módszertana A magyar gazdaság új növekedési pályára állása a kilencvenes évek végére tehető, s ebben meghatározó szerepe volt a pótlólagos erőforrásként szolgáló külföldi működőtőke befektetéseknek. A nemzetközi tőkeáramlás ezredfordulót követő módosulása (csökkenő volumen, változó irányultság) kedvezőtlenül érintette a hazai gazdaságot (lásd: növekedési tartalékok kimerülése, végleges helyett kölcsöntőke), aminek egyik következménye a beruházások csökkenése és a növekedési ütem lassulása, másik következménye viszont – a jövedelemkiáramlást semlegesítő hatás elmaradása miatt – a fizetési mérleg drámai romlása. Ebben a helyzetben halaszthatatlanná vált az államháztartási egyensúlyromlás megállítása, illetve a gazdasági fejlődés új alapokra helyezése. A hazai versenyszektor demográfiai, teljesítményi, eredményességi és vagyoni jellemzőinek majd bemutatásával – kiemelten a 2000-2008. évek jellemzőinek értékelésével – azt szeretnénk jelezni, hogy az egyensúlytalansági állapot megszüntetése nem szorítkozhat az államháztartási rendszerre, vagyis az ország helyzetének stabilizálása, majd új növekedési pályára állás nem képzelhető el a gazdaság átfogó modernizációja nélkül. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a tevékenységi struktúra hazai adottságokhoz igazítása, a termékszerkezet korszerűsítése, a teljesítmények ösztönzése és elismerése, valamint a befektetési hajlandóság javítása. A felismerés eredményeként megfogalmazott tennivalókat még hangsúlyosabbá teszik a 2008. évben kibontakozott világgazdasági válság hatásai, , Vizsgálatunk a ténylegesen működő 343 ezer) társas vállalkozás 2000-2008. évi pénzügyi beszámolóinak adataira épül. Álláspontunk szerint a mintavétel nagysága ellensúlyozza az esetleges torzító hatásokat (lásd: helyenként előforduló kreatív beszámolók), így a vállalkozások mennyiségi gyarapodása, méret szerinti megoszlása, a gazdasági tevékenység jellege, a teljesítmények és eredmények alakulása, a vállalkozói vagyon módosulása megbízhatóan értékelhető, illetve a tapasztalatok alapján a korrekciós intézkedések igénye és azok tartalma is jól körvonalazható. Tanulmányunkat így ajánljuk a téma iránt érdeklődőknek, a versenyszektor szereplőinek, de leginkább a gazdaságpolitika formálóinak.

2.) A hazai gazdasági átalakulás jellemzői, világgazdaságban és az Európai Unióban betöltött szerepünk értékelése Köznapi megítélés szerint hazánk a kis országok csoportjába tartozik, ebből következően aligha lehet befolyása a világgazdasági folyamatok alakulására. Ám ha alaposabban vizsgálódunk, akkor a világ országainak kétharmada tartozik ugyanebbe a kategóriába, s az Európai Unión belül – a fő ismérvek alapján – a közepes nagyságú országok kategóriájába tartozunk. Az ellentmondásos helyzetünket jól jellemzi, hogy miközben lakosságszámunk a világ össznépességének 0,2%-a, a világkereskedelmi részesedésünk 0,6%-os, s a külföldi tőkebefektetésekből való részesedésünk (FDI) 0,7%-os.1 Pozíciónkat erősíti, hogy a vállalkozások egytizede tekinthető innovatívnak, az exporton belüli high-tech termékek aránya alapján – egyötödös részesedésünkkel – az országok rangsorában évek óta az első 10

1

World Investment Report 2009 adatai alapján

-2-

között vagyunk. S akkor még nem tettünk említést a felsőoktatás nemzetközileg elismert eredményeiről, a magyar tudósok nevéhez kötődő felfedezésekről, találmányokról. Országunk pozitív megítélését azonban jelentősen rontja a tartós ikerdeficit (államháztartási hiány, fizetési mérleg hiánya), s nem kedvez az a jelenség sem, hogy az importált termékek tudástartalma, valamint és az exportált termékekben rejlő hazai tudástartalom közötti különbség is veszteséget mutat. Ez annak következménye, hogy a hazai innovációs teljesítmények növekedése a külföldi érdekeltségű vállalkozások megjelenésének köszönhető, ám ez nem ellentmondás nélküli, tekintve, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások által meghonosított tevékenységek hozott alapanyagra, hozott termékekre és hozott gyártási dokumentációra épülnek. A kizárólagos és többségi hazai tulajdonban levő vállalkozások eredményes működését nagymértékben hátráltatja az alultőkésítettség, az atomizált vállalkozási méret és a mobilizálható erőforrásoknak az alacsonyabb hozzáadott-értéket termelő ágazatok felé történő áramlása. A hazai gazdaság teljesítményei a kilencvenes évtized közepén bekövetkezett gazdasági fordulat után 2006. évig folyamatosan javulóak, s ebben meghatározó szerepet játszanak a társas formában működő vállalkozások. Jelentőségüket az adja, hogy a ténylegesen működő gazdasági szereplők majd felét képviselik, itt dolgozik az aktív munkavállalók kétharmada, az ide sorolt vállalkozások adják a nemzetgazdasági szinten számolt nettó árbevétel háromnegyedét, s ebben a körben működik a vállalkozói vagyon négyötöde. 1. sz. táblázat A KSH által regisztrált és a ténylegesen működő társaságok adatai (december 31-i állapot)* (Egység: szervezet, db) M e g n e v e z é s: a. 1. Regisztrált társaságok 2. Működő társaságok (KSH) ebből: eljárás alatt áll* ebből: felszámolás 3. Ténylegesen működő társaságok száma (APEH)** 4. Ténylegesen működő társaságok aránya (3:1)*100

2000 b. 411 521 393 212 20 516 4 989

2002 c. 443 708 431 104 24 223 6 202

2004 d. 481 305 462 962 26 185 7 878

2005 e. 497 942 479 814 26 468 8 107

2006 f. 513 750 506 969 28 979 9 576

2007 g. 531 109 488 406 32 579 9 835

2008 h. 561 424 516 926 40446 11 516

283 215

300355

314 365

326 157

333 297

344 392

343 863

68,8%

67,7%

65,3%

65,6%

64,9%

64,8%

61,2%

* felszámolás, végelszámolás, csődeljárás alatt állók száma ** APEH éves gyorsjelentése a tevékenységükről pénzügyi beszámolót készítő vállalkozásokról Forrás: Gazdasági szervezetek adatai (KSH), Magyar Statisztikai Évkönyvek adatai alapján

A vállalkozások strukturális jellemzői többféle ismérv szerint jellemezhetők, s ezek között megkülönböztetett szerepe van a vállalkozói hajlandóságnak, a tevékenységi struktúrának, a tulajdonosi csoportok, a vállalkozási méretek, a gazdálkodási formák, valamint a területi fekvés (telephely) szerinti ismérveknek. Tekintve, hogy szakmailag hiteles információk csak a kettős könyvvitel szabályai szerint működő vállalkozások adataiból nyerhetők, ezért elemzésünket erre a vállalkozási csoportra támaszkodva végezzük el. A 2000-2008. években a vállalkozások – ezen belül a társaságok – száma dinamikusan emelkedett. A növekedésében több tényező összhatása érvényesül: a nagyvállalatok decentralizációja, a veszteséges vállalatok reorganizációja (mögötte munkahelyek tömeges megszűnése és munkahelypótló kényszervállalkozások alapítása), befektetési

-3-

adókedvezmények ösztönző hatása, a külföldi befektetők megjelenése, kiszervezési hullám és egyéb – jellemzően adóoptimalizálást szolgáló – taktikai jellegű vállalkozás alapítások. A társas vállalkozások általános helyzete a kilencvenes évtized második felére stabilizálódott, összteljesítményük ettől kezdődően – piaci lehetőségektől függően – hullámzóan mozgó, jövedelmezőségi mutatóik – eltekintve a gazdasági válság hatásaitól – javulóak, s a pótlólagos külföldi befektetéseknek, valamint az eredményből finanszírozott „visszaforgatások” következtében az erőforráshiányból fakadó gondjaik is mérséklődők. Az általános helyzeten belül az egyes vállalkozásokra vonatkozó ismérvek – ágazati hovatartozástól, tulajdonosi háttértől, vállalkozási mérettől, gazdálkodási formától, földrajzi fekvéstől függően – tág szélsőértékek között mozognak. A gazdasági fejlődés „színesedéséből” fakadó következményeket ismerjük (lásd: a duális gazdaság működéséről szóló elemzések), ám további vizsgálatokat igényel annak feltárása, hogy a gazdasági szereplők működési (eredményességi) jellemzői milyen hatásokra és milyen mértékekben differenciálódnak, illetve milyen mértékben determinálhatják a makrogazdaság jelenlegi és jövőbeni mozgásterét. 2.1.) A vállalkozások strukturális jellemzőinek módosulása a 2000-2008 években A gazdasági szereplők számának alakulása egyrészt az örökölt állapotból, másrészt a 90-es évtized dinamikus változásaiból (megszűnő és újonnan alakuló vállalkozások egyenlegéből) következik. Míg az évtized első felére az állami vállalatok társasággá szerveződése, s a tulajdonosváltás volt a legfőbb jellemző, addig a kilencvenes évtized második felében tömegesen jöttek létre új – előzmény nélküli – társaságok.2 Az ezredfordulót követő években az új vállalkozások szerveződésével egyenrangú eseménnyé vált a nagy szervezetek osztódása, illetve a tevékenységi jelleg és a gazdasági formáció „taktikai jellegű” módosulása (lásd: tevékenységek kiszervezése). S a legutóbbi évekre jellemzően mindezekhez kapcsolódnak a vállalkozások évenkénti „cserélődési” mutatói (lásd: építőipar, kereskedelem, gazdasági szolgáltató szektor). 2. sz. táblázat A társas vállalkozások számának átrendeződése főbb vállalkozási formák szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Átalakuló állami vállalatok Részvénytársaságok Korlátolt felelősségű társaságok Szövetkezetek Betéti Társaságok (Bt) Jogi nonprofit társaságok Egyéb társaságok Társaságok száma összesen

2000 b. 1,2 45,5 1,3 49,8 0,4 1,8 100,0

2001 c. 1,2 45,6 1,2 49,6 0,5 1,9 100,0

2002 d. 1,1 46,1 1,2 48,9 0,6 2,1 100,0

2003 e. 1,1 47,7 1,2 47,0 0,6 2,4 100,0

2004 f. 1,0 51,4 1,1 42,9 0,7 2,9 100,0

2005 g. 1,0 52,3 1,0 41,9 0,8 3,0 100,0

2006 h. 1,0 54,4 0,9 40,0 0,8 2,9 100,0

2007 i. 1,0 56,6 0,8 37,9 1,0 2,7 100,0

2008 j. 1,0 60,7 0,7 34,0 1,1 2,5 100,0

* kettős könyvvitelt vezetők, pénzügyi szektor adatai nélkül számolva Forrás: Vállalkozások pénzügyi adatai (KSH), illetve APEH szokásos éves gyorsjelentései

2

A korábbi időszakra vonatkozó statisztikai adatokat korrigálni kell az egyéni vállalkozók számával, tekintve, hogy 1996. évtől kezdődően megszűnt számukra a társasági adózás választásának lehetősége. A 2004. évtől kezdődően további korrekciót jelent a társaságok kettős könyvvitelre történő áttérési kötelezettsége.

-4-

A gazdasági folyamatok időbeli jellemzőinek bemutatására – természetszerűleg – csak a ténylegesen működő társaságok adati alkalmazhatók, ám még ezt az adatot is korrigálni kell a korlátozott időtartammal működő vállalkozások adataival (2008. évben 29,1 ezer előtársaság), az „alvó” vállalkozások adataival (2008. évi adatok szerint 19,8 ezer „nullás teljesítményű” vállalkozás), valamint az eltérő üzleti évet választók adataival (2008. évben 0,7 ezer vállalkozás). A szakmai összehasonlítóság érdekében figyelmen kívül kell hagynunk a pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalkozásokat (2008. évi adatok szerint 7,3 ezer vállalkozás), valamint az egyszerűsített elszámolást alkalmazó vállalkozásokat (2008. évben cca 4,0 ezer társaság). A hazai gazdaság piacosítását szorgalmazó „rendszerváltó” programok az állami vállalatok társasággá alakítását, az irányítás hatékonyságának javítását, a magánvállalkozások számának gyarapítását, s a tulajdonlás új formáinak kialakítását tűzték zászlajukra. A mögöttünk hagyott majd két évtizedes évi folyamat visszamenőleges elemzései – kiemelten a 2000-2008. évek tapasztalatai – azt mutatják, hogy ezek a célok felemásan teljesültek. Lezajlott az állami vállalatok társasággá alakítása, új vállalkozási formák honosodtak meg, ám a társaságok között továbbra is alacsony a tőkeegyesítő társaságok súlya (a kevés számú részvénytársaság négyötöde is zártkörű társaság), s a hazai gazdaság adottságaihoz viszonyítottan túlméretezett a személyegyesítő társaságok részesedése (lásd: 34,0-37,9% között mozgó Bt arány), amit tovább súlyosbít, hogy a vállalkozások gazdálkodási „formaváltása” a magasabb szerveződési formákból (lásd: Rt, Kft) az alacsonyabb értékű szerveződési formák felé, illetve a tevékenység jellege alapján a termelő szektorból a szolgáltató szektor felé mozdult el. 3. sz. táblázat A társas formában működő vállalkozások számának megoszlása főbb nemzetgazdasági ágak szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s** a. Mező- és erdőgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Vill. energia-, gáz- és víz Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb szolgáltatások Társaságok száma összesen

2000 b. 4,2 0,1 13,7 0,2 8,5 28,0 4,1 3,8 26,1 5,8 5,5 100,0

2001 c. 4,2 0,2 13,2 0,2 8,9 28,2 4,4 3,9 25,2 5,5 6,2 100,0

2002 d. 4,1 0,2 12,8 0,2 9,0 27,4 4,4 3,9 26,4 5,9 5,7 100,0

2003 e. 3,9 0,2 12,2 0,2 9,3 27,1 4,5 3,8 27,0 5,8 6,0 100,0

2004 f. 3,9 0,2 12,0 0,3 9,9 26,7 4,8 4,0 26,6 5,9 5,7 100,0

2005 g. 3,5 0,2 11,7 0,2 10,1 27,4 4,9 4,1 27,1 5,6 5,2 100,0

2006 h. 3,5 0,2 11,3 0,3 10,0 26,3 4,9 4,4 27,6 5,7 5,8 100,0

2007 i. 3,2 0,2 10,2 0,3 10,7 25,6 4,8 4,7 28,8 5,7 5,8 100,0

2008 j. 2,9 0,2 9,9 0,5 10,4 25,1 4,8 5,9 28,8 5,7 5,8 100,0

* kettős könyvvitelt vezetők és a, pénzügyi szektor vállalkozásai nélkül ** összehasonlíthatóság érdekében a korábban hatályos TEÁOR besorolás szerint Forrás: a gazdasági szervezetek adatai (KSH), illetve az APEH éves gyorsjelentései

A szervezeti átalakulás és a gazdasági formációváltás az elfogadhatónál hosszabb időt vett igénybe, s komoly energiákat kötött le. Mindehhez járult a vállalkozások nemzetgazdasági ágak közötti átrendeződése, illetve a mozgás egyirányúsága. A vállalkozások termelő szektorból szolgáltató szektorba áramlása világjelenség (lásd: feldolgozóipari jelleg oldódása, gazdasági szolgáltatások, valamint a kereskedelem felértékelődése), ám míg az előttünk járó országokban a szerkezetváltás együtt járt a teljesítmények mérhető javulásával, addig a hazai szolgáltató szektor felfutása inkább a kényszerítő körülményekre, mintsem a pici szükségletek felismerésére épül (lásd: kényszervállalkozások), s konvertálható tevékenység hiányában minimális mértékben járult hozzá a gazdasági tevékenységek javulásához. Komoly gond,

-5-

hogy a hazai vállalkozások több mint kétharmada olyan szektorban tevékenykedik, ahol nem képes piacképes hozzáadott-értéket termelni, vagy éppen a piac nem ismeri el a teljesítményt. A nemzetgazdasági ágak közötti „erőforrás-áramlással” párhuzamosan zajlott a vállalkozási méretek (kategóriák) közötti átrendeződés, melynek fő jellemzője a vállalkozások vertikális szerveződése helyett a horizontális szerveződés uralkodóvá válása (nagyvállalaton belüli szervezeti hierarchia helyett „mellérendelt” gazdasági szereplők), illetve az un háttérszolgáltatások kiszervezésével a nagyvállalati szervezetek osztódása. A folyamat sajnálatos következménye a vállalkozások átlagméretének csökkenése (lásd: atomizálódás), illetve klaszterképző erő hiányában a vállalkozások közötti termelési és értékesítési kapcsolatok minimális szintre süllyedése. 4. sz. táblázat A társas vállalkozások számának megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (Egység: százalék) Vállalkozási kategóriák** a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Társaságok száma összesen

2000 b. 88,8 9,5 1,3 0,4 100,0

2001 c. 89,6 8,5 1,6 0,3 100,0

2002 d.. 90,8 7,3 1,5 0,3 100,0

2003 e. 90,7 7,5 1,5 0,7 100,0

2004 f. 90,5 7,6 1,5 0,4 100,0

2005 g. 90,6 7,6 1,5 0,3 100,0

2006 h. 90,7 7,7 1,4 0,3 100,0

2007 i. 90,8 7,6 1,4 0,2 100,0

2008 j. 90,9 7,5 1,4 0,2 100,0

* kettős könyvvitelt vezetők, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül számolva ** az összehasonlíthatóság érdekében a foglalkoztatott létszámon alapuló csoportosítás Forrás: a gazdasági szervezetek adatai (KSH), illetve az APEH éves gyorsjelentései

A hazai gazdaság atomizált jellege a 2000-2008. években nem gyengült, hanem erősödött, ezt támasztja alá a gazdasági szereplők nemzetközi gyakorlatban alkalmazott vállalkozási méretek szerinti megoszlásának mutatója. A 2008. évre vonatkozó adatok szerint a gazdasági szereplők 90 százaléka (305 ezer vállalkozás) tartozik a 10 fő alatti mikrovállalkozás kategóriájába: az ide sorolt vállalkozások 28,8 százalékában (97 ezer vállalkozás) nincs főfoglalkozású munkavállaló, s további 28,1 százalékában (94 ezer vállalkozás) maximum egy fő alkalmazott dolgozik. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy a mikrovállalkozások korlátozottan felelnek meg az „önfoglalkoztató” vállalkozások követelményének, s ennek következtében – tevékenységi koordináció hiányában – aligha lehetnek motorjai a gazdasági növekedésnek. 5. sz. táblázat A társaságok számának megoszlása a vállalkozások főbb tulajdonosi csoportjai szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai tulajdon) Vegyes (többségi külföldi tulajdon) Kizárólagos külföldi tulajdonú Társaságok száma összesen

2000 b. 91,4 2,7 1,0 4,9 100,0

2001 c. 91,2 2,8 0,9 5,1 100,0

2002 d. 90,9 2,9 0,9 5,3 100,0

2003 e. 90,2 3,4 0,8 5,5 100,0

2004 f. 89,1 4,5 0,9 5,6 100,0

2005 g. 89,4 4,5 0,8 5,3 100,0

2006 h. 89,7 4,1 0,7 5,8 100,0

2007 i. 89,4 4,1 0,7 5,8 100,0

2008 j. 87,8 5,7 0,7 5,8 100,0

* kettős könyvvitelt vezetők, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül számolva Forrás: Vállalkozások pénzügyi adatai (KSH), illetve APEH szokásos éves gyorsjelentései

Figyelmet érdemlő, hogy a vállalkozás-demográfiai adatok szerint a társas formában működő vállalkozások száma a 2000-2008. években 56,6 ezerrel gyarapodott, s a növekedés majd 90 százaléka a mikro- és kisvállalkozások – körében realizálódott. Napjainkra a vállalkozások dinamikus gyarapodása lecsillapodott. A külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál egyidejűleg -6-

figyelhető meg egy „kiszervezési” és egy „fúziós” hullám (összességében csekély mennyiségi változással), a hazai tulajdonú vállalkozások esetében pedig mindinkább kirajzolódik egy kategórián belüli „erőgyűjtési és pozíciókeresési” folyamat. A ténylegesen működő vállalkozások tevékenységük jellege és a működésük sajátosságai szerint további ismérvek szerint is megkülönböztethetők, s ez alapján a ténylegesen működő hazai vállalkozások: •

•

•

•

• •

2-3 százaléka globális jellegű, vagyis irányító központjuk az EU térségen kívül van, tevékenységüket közvetlen irányítással és kizárólagosan a multinacionális vállalatok megrendelése szerint végzik; 4-5 százaléka a regionális érdekeltségű, s erre a körre az a jellemző, hogy anyavállalati központjuk valamely EU tagállamban van, fő értékesítési irányuk az EU15 országok közössége, de a belföldi piacon is jelen vannak; 6-8 százalék között mozognak a szatellit vállalkozások, amelyek köre állandóan változó, s tevékenységük is folyamatosan módosuló. Tulajdonosaik jellemzően a Magyarországon bejegyzett külföldi érdekeltségű vállalkozások,3 de még ide sorolhatók a beszállítói (szolgáltatói) tevékenységet végző hazai vállalkozások is; 28-30 százalék között jelölhető meg az alapvetően hazai piacra épülő országos szerepkörű vállalkozások, melyek hálózati elven épülnek fel, s adminisztratív központjuk a fővárosban van; a korábbi alacsony bázishoz képest emelkedő részarányt (cca 18-20%) mutatnak a helyi jellegű (kommunális) vállalkozások, Viszonylag széles kört ölel fel (cca 28-30%) a taktikai jellegű, illetve a megélhetési típusú vállalkozások köre.

A társas vállalkozások irányítási rendszer, kapcsolattartási mechanizmus és tevékenységi jelleg szerinti csoportosítása azért fontos, mert csak így kaphatunk képet arról, hogy mely vállalkozáscsoportok azok, amelyekre a hazai gazdaságpolitika – közvetlen, vagy közvetett eszközökkel – érdemleges befolyást tud gyakorolni, illetve milyen kört ölelnek fel azok a vállalkozások, amelyek a „gazdasági növekedés motorjai” lehetnek. Témánk szempontjából különösen fontos annak végiggondolása, hogy a társas vállalkozások mely csoportjai és milyen feltételekkel nyerhetők meg a hazai K+F ráfordítások jelentős növelésének, illetve az így realizált tudástöbblet hazai hasznosításának. 2.2.) A működő társaságok által foglalkoztatott létszám alakulása A gazdaság stabilizációja és a növekedés beindulása jótékonyan hatott a foglalkoztatási jellemzők alakulására. A munkahelyek száma – a kilencvenes évtized első felére jellemző leépülésekkel szemben – stabilizálódott, majd elsőként a fejlesztési csomópontok vonzáskörzetében bővült. A 2000-2008. évekre vonatkozó foglalkoztatási adatok az induló és a záró állapot megközelítően azonos nagyságrendjét jelzik (lásd: 2,2 millió fő), ám az idősoron belül, illetve az adatok strukturális összetételében és időbeli változásában nagymérvű hullámzás figyelhető meg.

3

Az ilyen társasági befektetésként alapított új társaságok a továbbiakban már a kizárólagos hazai tulajdonú társaságok között szerepelnek

-7-

A foglalkoztatottsági adatok megoszlása azt mutatja, hogy a súlypontok – szorosan követve a gazdálkodási formaváltást – jelentősen átrendeződtek, miközben az un kényszervállalkozások – érdekes módon – a teljes munkaidős foglalkoztatásban minimális szerepet játszanak. 6. sz. táblázat A társas vállalkozások foglalkoztatott létszáma a főbb vállalkozási formák szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Részvénytársaság (Rt) Korlátolt felelősségű társaság (Kft) Szövetkezet Betéti Társaság (Bt) Jogi nonprofit társaságok Egyéb társaságok Foglalkoztatottak összesen

2000 b. 27,0 55,5 4,0 11,2 2,3 100,0

2001 c. 26,5 56,1 3,2 11,7 2,4 100,0

2002 d. 25,4 57,3 2,6 11,9 2,8 100,0

2003 e. 24,9 57,6 2,7 11,9 2,9 100,0

2004 f. 23,7 59,2 2,1 11,6 3,4 100,0

2005 g. 22,5 60,3 1,9 11,3 3,9 100,0

2006 h. 21,2 64,0 1,8 10,2 2,9 100,0

2007 i. 20,5 64,4 1,4 10,3 3,4 100,0

2008 j. 19,9 65,5 1,3 9,9 3,4 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A mennyiségi változásnál is többet jeleznek a minőségi paraméterek: mérséklődött a segéd- és betanított munkások aránya, viszonylag stabil a szakképesítéssel rendelkezők aránya, míg érzékelhető emelkedés mutatkozik a felsőfokú diplomával rendelkezők körében. Mára azonban eljutottunk oda, hogy a vállalkozások munkaerő kereslete (lásd: szakképzett munkaerő) nem találkozik a munkaerőpiac kínálatával (lásd: alacsony képzettségű, vagy képzettséggel nem rendelkező munkaeő-állomány). 7. sz. táblázat A társaságok által foglalkoztatott létszám megoszlása főbb nemzetgazdasági ágak szerint (Egység: százalék) M e g n e v e z é s** a. Mező-, erdő- és vadgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb Foglalkoztatottak összesen

2000 b. 5,8 0,4 36,1 3,0 7,0 18,2 3,2 11,1 11,0 1,7 2,5 100,0

2001 c. 5,7 0,4 35,8 3,0 7,1 18,3 3,2 11,0 11,2 1,8 2,5 100,0

2002 d. 5,3 0,3 33,7 2,9 7,2 19,4 3,3 10,9 12,4 2,1 2,6 100,0

2003 e. 5,1 0,3 33,5 2,9 7,4 19,3 3,4 10,8 12,6 2,1 2,6 100,0

2004 f. 4,9 0,3 32,0 2,8 7,9 19,1 3,6 10,7 13,6 2,4 2,7 100,0

2005 g. 4,7 0,3 31,6 2,8 7,8 19,1 3,7 10,6 14,1 2,5 2,8 100,0

2006 h. 4,6 0,2 30,3 2,8 7,9 19,0 3,8 10,8 14,8 2,8 3,0 100,0

2007 i. 4,1 0,2 30,1 2,8 7,8 19,0 3,8 10,5 15,8 2,9 3,0 100,0

2008 j. 3,8 0,2 29,4 2,9 7,7 18,8 3,9 10,3 16,7 3,2 3,1 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül ** összehasonlíthatóság érdekében a korábban hatályos TEÁOR besorolás szerint Forrás: az APEH-SZTADI éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A munkaerő szükséglet változása jól megfigyelhető a foglalkoztatottak nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlásának módosulásában. Figyelmet érdemlő a termelő szektorok (kiemelten a feldolgozóipar) munkaerő szükségletének mérséklődése és a felszabadult munkaerő szolgáltató szektorokba áramlása (lásd: gazdasági és személyi szolgáltatások). A munkaerő-szükséglet mennyiségi és minőségi jellemzőit komolyan érinti, hogy a 20002008. években a vállalkozások széles körét érintően komoly technikai és technológiafejlesztési beruházások valósultak meg, ami önmagában is élőmunkát helyettesítő, ráadásul a beruházások többségét finanszírozó külföldi érdekeltségű vállalkozások nem az élőmunkaigényes szektorokban fejlesztettek. A hazai vállalkozások fejlesztései alapvetően a -8-

szolgáltató szektorba irányultak, ám a fejlesztések ellenére a foglalkoztatottak száma alig-alig emelkedett – a 2000. évi induló és a 2008. évi záró érték nagyjából azonos. A helyzetet jól jellemzi, hogy miközben a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú vállalkozások száma 51 ezerrel gyarapodott, a foglalkoztatottak száma ugyanebben a körben 6 ezerrel csökkent. 8. sz. táblázat A társaságok által foglalkoztatott létszám megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s** a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Foglalkoztatottak összesen

2000 b. 19,8 19,2 22,1 38,9 100,0

2001 c. 20,5 19,6 21,7 38,2 100,0

2002 d. 21,3 20,1 21,5 37,0 100,0

2003 e. 22,1 21,1 21,5 35,4 100,0

2004 f. 22,3 22,0 21,4 34,4 100,0

2005 g. 22,2 22,7 21,4 33,8 100,0

2006 h. 23,8 23,4 21,1 32,8 100,0

2007 i. 23,3 23,5 21,6 31,5 100,0

2008 j. 24,0 23,1 20,9 32,0 100,0


A társas vállalkozások számának dinamikus gyarapodása és a foglalkoztatottak számának stagnálása (eltekintve az időközi cserélődéstől) szükségszerűen hozta magával a vállalkozások átlagméretének mérséklődését (7,7 fő/vállalkozásról 6,4 fő/vállalkozás), illetve a mikrovállalkozások részarányának felfutását (19,8%-ról 24,0%-ra).4 Sajnos a jelenségnek – később látni fogjuk – nem sok köze van a gazdálkodási hatékonyság javulásához. 9. sz. táblázat A foglalkoztatottak számának megoszlása a vállalkozások főbb tulajdonos-csoportjai szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai tulajdon) Vegyes (többségi külföldi tulajdon) Kizárólagos külföldi tulajdonú Foglalkoztatottak összesen

2000 b. 73,3 4,4 7,2 15,1 100,0

2001 c. 73,1 4,3 7,8 14,8 100,0

2002 d. 74,9 3,4 7,3 14,4 100,0

2003 e. 75,5 3,8 6,3 14,3 100,0

2004 f. 76,3 3,3 6,2 14,2 100,0

2005 g. 76,5 3,3 5,9 14,3 100,0

2006 h. 75,9 3,0 5,6 15,5 100,0

2007 i. 75,0 2,9 5,7 16,4 100,0

2008 j. 74,5 2,7 6,0 16,8 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH-SZTADI éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai,

Több mint elgondolkodtató, hogy a 2000-2008. években megvalósult technikai és technológiai fejlesztések következtében nagyszámú munkahely szűnt meg, ám ezzel egy időben új munkahelyek is születtek, ám szinte kizárólag a szakképzett, illetve konvertálható tudással rendelkező munkaerő számára. A jelenség következménye, hogy a fejlesztési centrumokban megnőtt a szakképzett munkaerő kereslete (lásd: Győr-Moson-Sopron, illetve Komárom megye), miközben a fejlesztési centrumoktól távoli térségekben folyamatosan emelkedő a munkanélküliségi ráta, s az életminőség romlása következtében növekvő a szociális támogatást igénylők száma. A kialakult helyzetből két következtetés vonható le: az egyik következtetés az lehet, hogy a hazai munkaerő mobilitása még országon belül is alacsony színvonalú5, így aligha valószínűsíthető, hogy a hazai munkaerő tömegével áramolna majd a közösség fejlettebb 4

A 2008. évi adatok szerint a vállalkozások 98,4 százalékát kitevő mikro és kisvállalkozások a foglalkoztatottak mindössze 47,0 százalékának adnak munkát 5 Ebben – egyebek mellett – meghatározó szerepe van a lakástulajdon korlátozott átválthatóságának, illetve a család többi tagját érintő „beilleszkedési” nehézségnek

-9-

országaiba;6 a másik következtetésünk viszont az lehet, hogy amennyiben folytatódik a szakképzést választó fiatalok számának csökkenése,7 akkor a jövőben a magas technológia működtetésére képes munkaerő hiánya gátolhatja leginkább a pótlólagos külföldi befektetéseket, de fékezheti a hazai modernizációt is. 2.3. Az erőforrások főbb tulajdonosi nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása

csoportok,

gazdálkodási

formák,

valamint

A tulajdonviszonyok átalakításának a 90-es évtized első felére jellemző eseményei „felismerésen alapuló” döntések voltak: közmegegyezésen alapuló szándék volt az alacsony hatékonysággal működő „állami irányítás” fokozatos visszaszorítása. A kilencvenes évtized közepére az ország pénzügyi helyzete kikényszerítette a privatizáció gyorsítását, a privatizációs bevételeknek az adósságállomány csökkentésére történő felhasználását. A kényszerpályás privatizáció – a belső megtakarítások és a fizetőképes hazai kereslet hiányában – szükségszerűvé tette a külföldi befektetők irányába történő nyitást, s ezzel kezdetét vette a tulajdoni struktúra gyors változása. Az állami vállalatok társasággá alakítása, a módosult profiltól „idegen” tevékenységek kiszervezése, az előzmény nélküli tömeges vállalatalapítások (jellemzően a szolgáltató szektorban), valamint a külföldi befektetők (pótlólagos források) megjelenése alapvetően módosította az erőforrások (ezen belül a jegyzett tőke) főbb tulajdonoscsoportok közötti megoszlását. 10. sz. táblázat A társas vállalkozások jegyzett tőkéjének megoszlása főbb tulajdonoscsoportok szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Belföldi magánszemély tulajdona Belföldi társaság tulajdona Állami tulajdon Külföldi tulajdon Önkormányzati tulajdon Szövetkezeti tulajdon Egyéb tulajdonos Jegyzett tőke összesen

2000 b. 13,7 26,6 10,9 38,9 7,3 1,2 1,8 100,0

2001 c. 13,7 26,2 10,7 39,2 7,3 1,1 1,8 100,0

2002 d. 13,3 26,1 12,5 39,0 6,9 0,7 1,5 100,0

2003 e. 13,6 24,8 13,9 40,6 5,0 0,9 1,3 100,0

2004 f. 15,1 25,6 12,6 38,9 5,2 1,3 1,3 100,0

2005 g. 15,4 24,4 9,0 42,3 6,4 1,2 1,3 100,0

2006 h. 13,3 25,4 7,1 46,5 5,5 1,0 1,2 100,0

2007 i. 14,1 30,2 6,7 41,3 5,5 0,9 1,3 100,0

2008 j. 13,9 30,9 6,7 41,2 5,4 0,7 1,3 100,0


Az új tulajdonosi csoportok között szembetűnő az állami és magán-érdekeltséget egyaránt magában hordozó külföldi tulajdonosi részarány dinamikus emelkedése, a belföldi társasági tulajdon kezdetben mérsékelt, majd dinamikus emelkedése, s az önkormányzatok – mint új tulajdonosok – részarányának az időbeli hullámzása. Meglepő, hogy a magántulajdon térnyerése a vártnál kisebb, s a tulajdonosok mögött is viszonylag szűk kör húzódik meg. Az évtized utolsó harmada újabb fordulópont jelez, ettől az időszaktól kezdődően a pótlólagos külföldi tőke érkezésével egyenrangúvá vált az új tulajdonosok „eredményvisszaforgató” döntése, s ennek következtében a tulajdonosi struktúra újabb dinamikus 6

Ráadáskén számolni kell a beilleszkedés nyelvi és kulturális terheivel is A KSH által közölt beiskolázási adatok az oktatási intézmények számának csökkenéséről, a tanulólétszám zuhanó értékeiről, s a korábban kiépített tanműhelyek tömeges megszüntetéséről szólnak 7

- 10 -

változása. Az ezredforduló utáni időszak sajátossága, hogy a működő tőke áramlása többirányú folyamattá vált (beáramlással szemben kiáramló törekvésekkel is találkozunk), illetve a hazai vállalkozások is növekvő mértékben vállalkoznak tőkekihelyezésre (lásd: Románia, Szlovákia, Horvátország). 11. sz. táblázat A társas vállalkozások jegyzett tőkéjének megoszlása főbb vállalkozási formák szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Részvénytársaság Korlátolt felelősségű társaság Szövetkezet Betéti Társaság (Bt) Egyéb társaságok Jegyzett tőke összesen

2000 b. 50,4 44,7 2,9 0,4 1,7 100,0

2001 c. 50,0 45,3 2,1 0,7 1,8 100,0

2002 d. 49,3 46,1 1,9 0,8 1,8 100,0

2003 e. 49,0 46,8 1,5 0,8 1,9 100,0

2004 f. 47,2 48,2 2,1 1,1 1,5 100,0

2005 g. 48,0 47,4 1,9 1,1 1,7 100,0

2006 h. 47,9 48,2 1,2 1,0 1,7 100,0

2007 i. 43,9 52,2 1,1 0,9 1,9 100,0

2008 j. 40,4 55,9 0,9 0,9 1,9 100,0


A vállalkozói vagyon gazdálkodási formák szerinti megoszlása az átmenet időszakában a részvénytársaságok uralkodó jellegét, majd viszonylagos stagnálását, újabban pedig látványos szerepvesztését jelzik. Napjainkra – összetett okok miatt – a részvénytársasági forma sajnálatosan vesztett tőkekoncentráló képességéből, s a tőzsdei forgalomban is csak tulajdonosváltás zajlik, nem pedig pótlólagos forrásszerzés.8 Nem így van ez a korlátolt felelősségű társaságok esetében, ahol a 2000-2008. években – mind a vállalkozások száma, mind az erőforrások tekintetében – uralkodóvá vált a Kft típusú szerveződési forma. 12. sz. táblázat A társas vállalkozások jegyzett tőkéjének megoszlása a főbb tulajdonosi csoportok szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai) Vegyes (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdon Jegyzett tőke összesen

2000 b. 50,8 13,5 17,7 17,9 100,0

2001 c. 51,4 9,9 17,6 21,1 100,0

2002 d. 51,7 8,6 17,2 22,5 100,0

2003 e. 50,7 6,9 19,1 23,4 100,0

2004 f. 50,8 8,7 16,6 24,0 100,0

2005 g. 50,8 10,5 14,3 24,4 100,0

2006 h. 48,5 10,8 13,0, 27,7 100,0

2007 i. 50,9 7,9 12,8 28,4 100,0

2008 j. 52,7 5,8 12,9 28,6 100,0


A tulajdoni átalakulás kezdeti periódusa (1992-1999) a szervetlen fejlődés jeleit viseli magán (erőltetett privatizáció, külső forrásokból finanszírozott beruházások), míg a második periódusban (2000-2008) már fellelhetők a szerves fejlődés jelei, vagyis a pótlólagos külső forrásokkal majd egyenrangúvá vált a hazai gazdasági eredményből „visszaforgatott” fejlesztés-politika. Tekintve, hogy az eredményes működés nem minden ágazatra és tulajdonosi csoportra volt jellemző, így a 2000-2008. években felgyorsult az erőforrások nemzetgazdasági ágazatok közötti átrendeződése, s ennek következtében egyes ágazatok felértékelődése, más ágazatok szerepvesztése.

8

Sajátos hazai jelenség, hogy a hazai részvénytársaságok majd 60%-a zárt társaságként működik, ami azt jelenti, hogy nincs szándék, illetve lehetőség pótlólagos külső forrás bevonására.

- 11 -

13. sz. táblázat A társas vállalkozások jegyzett tőkéjének megoszlása főbb nemzetgazdasági ágak szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Mező-, erdő- és vadgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Vill. energia-, gáz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb Jegyzett tőke összesen

2000 b. 4,7 0,5 26,4 15,6 2,3 11,5 2,8 11,5 21,6 0,3 2,0 100,0

2001 c. 4,5 0,4 26,6 15,2 2,8 12,0 2,4 11,1 22,1 0,3 2,5 100,0

2002 d. 4,6 0,3 26,7 14,7 2,2 12,2 2,6 11,4 22,1 0,3 2,8 100,0

2003 e. 4,0 0,3 27,4 14,6 3,2 10,9 1,9 10,9 23,3 0,4 2,9 100,0

2004 f. 4,2 0,4 25,7 14,9 3,2 9,8 2,2 11,2 25,1 0,4 3,0 100,0

2005 g. 3,9 0,3 24,0 15,1 3,2 10,4 2,2 10,5 27,0 0,4 3,0 100,0

2006 h. 3,2 0,4 22,2 14,7 3,3 10,0 2,1 10,5 29,8 0,4 3,0 100,0

2007 i. 3,2 1,0 21,6 14,8 3,3 10,7 2,1 10,3 29,7 0,4 2,9 100,0

2008 j. 3,1 1,0 21,2 14,6 4,2 10,1 2,2 10,4 29,7 0,5 2,9 100,0


A jegyzett tőke gazdasági ágak közötti átrendeződésének egyértelmű vesztese a mező- erdőés vízgazdálkodás (ezzel együtt az agráriumra épülő vidék), sajnálatos a feldolgozóipar szerepvesztése (annak ellenére, hogy a leépülő élelmiszer-, textil- és bőripar mellett más szakágazatok – gyógyszeripar, járműipar, műszergyártás jelentős felértékelődést mutat), miközben látványos kapacitásbővítés és erőforrás növekedés tapasztalható a hírközlés, valamint a gazdasági szolgáltató ágazatokban, valamint az utóbbi 2-3 évre vonatkozóan a vonalas közműszolgáltatás erőforrás ellátottságának javulása. Komoly ellentmondás, hogy míg a hazai gazdaságra általában a szűkös erőforrás ellátottság a jellemző, addig azt a keveset is szétforgácsoltan működtetjük, illetve – későbbiekben látni fogjuk – alacsony hatékonysággal hasznosítjuk. 14. sz. táblázat A társaságok jegyzett tőkéjének megoszlása vállalkozási kategóriák szerint, 2008 (Egység: százalék) Megnevezés mezőgazdaság bányászat feldolgozóipar energia-, víz- és hőellátás építőipar kereskedelem idegenforgalom szállítás, hírközlés gazdasági szolgáltatások humán szolgáltatások egyéb szolgáltatások Jegyzett tőke összesen

250 fő feletti 18,7 8,3 58,4 58,7 6,3 24,3 21,4 74,9 1,5 8,6 44,7 33,2

2-9 fő 1 fős 0 fős 50-249 fő 10-49 fő közötti közötti közötti létszámot foglalkoztató társaság részaránya (%) 39,7 22,5 9,8 3,5 5,9 8,2 6,1 15,2 0,6 61,6 23,8 8,0 3,8 2,2 3,7 35,3 2,6 1,0 1,3 1,1 32,4 21,9 24,0 7,2 8,3 16,3 28,2 14,9 9,5 6,7 20,2 16,4 16,3 6,2 19,5 7,9 5,3 4,2 1,5 6,2 16,5 15,8 14,1 12,7 39,3 16,1 13,8 34,5 13,5 13,6 19,9 12,6 11,0 4,8 7,1 21,8 12,6 9,2 6,6 16,6

Társaságok összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH 2008. évi gyorsjelentése alapján a szerző számításai

A jegyzett tőke összértékének mennyisége, illetve az alapítói vagyon különböző ismérvek szerinti megoszlásának ismerete fontos, de nem elégséges a vállalkozások erőforrás ellátottságának jellemzéséhez, ezért a megalapozott következtetések megvonásához szükség - 12 -

van a saját vagyon és az idegen források mélyebb elemzésére, valamint a vállalkozások fajlagos erőforrás-ellátottságának vizsgálatára.

3.) A társas vállalkozások gazdasági teljesítménye és pénzügyi eredménye, különös tekintettel a feldolgozóipar működésére A vállalkozások gazdasági teljesítményeinek időbeli változását a nettó árbevétel, az export teljesítmény, valamint a hazai elemzésekben kevésbé használatos bruttó hozzáadott-érték teljesítményének bemutatásával indítjuk, majd a főbb teljesítménymutatók közötti összefüggések vizsgálatával folytatjuk. A megállapítások szakmai megbízhatóságát javítja, hogy a vizsgálatokat – a virtuális vállalkozások adatainak kiszűrésével – a kettős könyvvitel szerint gazdálkodó vállalkozások pénzügyi beszámolóinak (adóbevallásainak) aggregált adatai alapján végezzük, s így a képzett fajlagos mutatók alkalmasak a gazdaság reális teljesítményeinek megítélésére, illetve – megfelelő árfolyam-korrekciókkal – nemzetközi összehasonlításokra is. 3.1. A nettó árbevétel alakulása, A vállalkozások kereskedelmi forgalma a 2000-2008 közötti időszakban – összehasonlítható áron számolva – megduplázódott, s az éves növekedés 7,5-8,0% között alakult. Az összességében kedvező minősítést valamelyest gyengíti, hogy a teljesítményváltozás – tulajdonosi háttértől, a tevékenység jellegétől, vállalkozási mérettől és regionális fekvéstől függően – tág szélsőértékek között mozgott. Folyamatos, ám az erőforrások mozgásától elmaradó a kereskedelmi forgalom nemzetgazdasági ágak közötti átrendeződése, s ennek legfőbb magyarázata, hogy az élőmunka-igényes tevékenységek leépítése ellenére (lásd: élelmiszeripar, textilipar) a feldolgozóipar kereskedelmi forgalma alig-alig csökkent, viszont a jelentős számú munkaerőt felvevő szolgáltató szektor kereskedelmi forgalma alig-alig emelkedett. 15. sz. táblázat A társas vállalkozások nettó árbevételének megoszlása főbb gazdasági ágak szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Mező-, erdő- és vadgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Vill. energia-, gáz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb Nettó árbevétel összesen

2000 b. 2,9 0,3 36,0 4,9 5,0 33,3 1,0 7,1 7,6 0,4 1,4 100,0

2001 c. 2,9 0,3 35,4 5,0 5,7 32,8 0,9 7,1 8,1 0,4 1,4 100,0

2002 d. 2,8 0,3 34,3 5,1 5,9 33,3 0,9 7,1 8,3 0,5 1,5 100,0

2003 e. 2,6 0,2 34,1 5,4 5,7 33,2 0,9 7,3 8,4 0,5 1,6 100,0

2004 f. 2,5 0,2 33,3 5,5 6,0 33,3 0,9 7,3 8,7 0,6 1,7 100,0

2005 g. 2,3 0,2 33,4 5,0 6,4 33,2 0,9 7,0 9,2 0,6 1,8 100,0

2006 h. 2,1 0,3 33,8 5,1 6,2 33,1 0,9 6,9 9,6 0,5 1,7 100,0

2007 i. 2,1 0,3 32,8 7,1 5,9 32,3 0,9 6,8 9,7 0,6 1,7 100,0


- 13 -

2008 j. 2,0 0,4 32,7 7,3 5,7 31,8 0,9 6,8 9,9 0,7 1,8 100,0

A nettó árbevétel vállalkozási formák közötti aránymódosulása (lásd: 16. táblázat) jól érzékelteti a különböző gazdálkodási formák szerepváltozását (lásd: állami vállalatok), a tényleges gazdasági tevékenységet végző, illetve a virtuálisan létező vállalkozások közötti aránytalanságot. A vállalkozások gazdálkodási forma szerinti változása – szemben a korábbi folyamatokkal – nem az alacsonyabból a magasabb szintű szerveződés felé halad (egyéni vállalkozás – betéti társaság – korlátolt felelősségű társaság – részvény-társaság), hanem ellentétes irányú folyamat zajlik, vagyis a magasabb szintű gazdálkodási formát cserélik le egyszerűbb működési feltételt és gyengébb kontrollt jelentő gazdálkodási formákra. Így egyértelmű a piaci követelményekhez jól alkalmazkodó Kft és az Rt forma kimagasló részaránya (ezen belül a Kft-k előretörése), de a forgalmi adatok megoszlásából az is jól érzékelhető, hogy a társas vállalkozások 34%-át kitevő Bt-k a tényleges piaci forgalomban (gazdasági tevékenységben) nem játszanak érdemi szerepet. 16. sz. táblázat A társas vállalkozások nettó árbevételének megoszlása főbb gazdálkodási formák szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Részvénytársaság Korlátolt felelősségű társaság Szövetkezet Betéti Társaság (Bt) Egyéb gazdálkodási forma Nettó árbevétel összesen

2000 b. 30,4 61,5 1,5 5,3 1,3 100,0

2001 c. 29,2 62,5 1,2 5,7 1,3 100,0

2002 d. 30,3 62,0 1,0 5,5 1,2 100,0

2003 e. 29,7 62,2 1,1 5,7 1,3 100,0

2004 f. 30,5 62,5 1,0 5,0 1,0 100,0

2005 g. 30,6 63,1 0,9 4,5 0,9 100,0

2006 h. 29,8 64,3 0,7 4,0 1,2 100,0

2007 i. 29,2 64,9 0,6 3,9 1,4 100,0

2008 j. 30,2 64,1 0,6 3,5 1,6 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

Témánk szempontjából különleges jelentőségű a teljesítmények tulajdonosi jellemzők szerinti elemzése. Összesített mutatók alapján megállapítható, hogy a többségi hazai tulajdonú társaságok árbevételi adatai a 2000. évig mérsékelten javuló teljesítményt mutattak, míg a 2000-2005. években – alapvetően a közép- és nagyvállalkozások stabilizálódásának köszönhetően – a teljesítményváltozás üteme folyamatosan gyorsuló. Napjainkra (lásd: 18. sz. táblázat) a külföldi érdekeltségű vállalkozások majd 50%-os mértékben meghatározói a gazdasági teljesítmények alakulásának.9 17. sz. táblázat A társaságok nettó árbevétele a vállalkozások főbb tulajdonosi-csoportjai szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai) Vegyes (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdon Nettó árbevétel összesen

2000 b. 47,2 5,6 16,5 30,6 100,0

2001 c. 49,7 6,2 15,6 28,6 100,0

2002 d. 51,9 5,8 14,6 27,6 100,0

2003 e. 53,1 5,5 13,9 27,5 100,0

2004 f. 54,3 5,7 13,4 26,9 100,0

2005 g. 52,6 6,2 13,4 27,8 100,0

2006 h. 50,0 5,3 14,2 30,5 100,0

2007 i. 48,1 5,0 13,8 33,1 100,0

2008 j. 47,0 4,5 13,9 34,6 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai 9

Ez a húzóerő nagyobb is lehetne, ha szélesedne a hazai tulajdonú és külföldi érdekeltségű vállalkozások termelési és értékesítési együttműködése

- 14 -

A külföldi érdekeltségű társaságok gazdasági teljesítményeket meghatározó szerepe alapvetően az új vállalkozásalapításoknak (zöld mezős beruházások), a magas technikai színvonalat hozó beruházásoknak (irodagép- és műszeripar, járműgyártás), a termékszerkezet gyökeres átalakításának (új termékek meghonosításának), valamint a termelékenység növekedésének tudható be. A külföldi érdekeltségű vállalkozások szerepének felértékelődése egyidejű lehetőség és veszély a hazai tulajdonú KKV szektor számára. Lehetőség a beszállítói tevékenység erősítése (lásd: termelési és értékesítési koordináció), ám komoly veszély a bérfeldolgozó tevékenységben való megrekedés (hozott anyagból, hozott tervekből, diktált árakon történő működés). Nemzetközi tapasztalatok szerint a növekedési jellemzők ágazati differenciálódásának természetszerű következménye a forgalmi adatok (nettó árbevétel) megoszlásának vállalkozási kategóriák közötti kiegyenlítődése. A 2000-2008. közötti évek hazai tapasztalatai sajnálatosan nem ezt mutatják: a mikro- és kisvállalkozások összforgalmon belüli részesedése a 39-40 százalék között megrekedt, a különböző vállalkozási méretek között „közvetítő” funkciót betöltő középvállalkozások forgalmi részesedése valamelyest emelkedett, miközben a nagyvállalkozások forgalmi részesedése fokozatos mérséklődést mutat. 18. sz. táblázat A társas vállalkozások nettó árbevételének megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Nettó árbevétel összesen

2000 b. 18,2 20,1 19,7 42,0 100,0

2001 c. 18,1 19,8 19,7 42,4 100,0

2002 d. 18,8 20,0 19,9 41,3 100,0

2003 e. 19,6 20,4 19,7 40,3 100,0

2004 f. 19,4 20,7 19,6 40,3 100,0

2005 g. 20,9 20,6 19,3 39,2 100,0

2006 h. 20,2 20,1 19,9 39,8 100,0

2007 i. 20,7 19,5 21,0 38,8 100,0

2008 j. 21,1 19,1 21,6 38,2 100,0


Külön figyelmet érdemlő a hazai a társas vállalkozások 97,3 százalékát kitevő mikro- és kisvállalkozások forgalmi teljesítményének stagnálása, ami – figyelemmel az e kategóriába tartozó vállalkozások számának mennyiségi gyarapodására – azt jelenti, hogy a mikro- és kisvállalkozások fajlagos teljesítményei a 2000-2008. években mérséklődtek. A jelenség egyik lehetséges magyarázata a piaci lehetőségek korlátozottsága, másik magyarázata a vállalkozások tevékenységi jellemzői és a piaci kereslet közötti különbség (ennek valószínűségét csökkenti a vállalkozások rugalmassága); harmadik magyarázata pedig az lehet, hogy a mikro- és kisvállalkozásoknak nincs kellő növekedési érdekeltsége. 3.2. Az exportteljesítmény alakulása A hazai gazdaság közismerten exportorientált, így az exportteljesítmények alakulása közvetlenül befolyásolja a magyar gazdaság stabilizálódási és fenntartható gazdasági pályára állási esélyeit. Más megfogalmazással az exportnak fedeznie kell az ország importigényét, de a folyó fizetési mérleg egyensúlya érdekében fedeznie kell a

- 15 -

Magyarországra települt és nyereségesen működő külföldi érdekeltségű vállalkozások éves profitrealizálását is.10 Hosszabb időszak alapján a hazai gazdaság export-teljesítménye fejlődő trendet mutat, s ennek fontos jellemzője az export a nettó árbevétel arányában mért mutatójának javulása, az exportteljesítmények nemzetgazdasági ágazatok közötti átrendeződése, valamint a külgazdasági teljesítmények koncentrációja (lásd: vállalkozási méretek, tulajdonosi csoportok, de még a teljesítmények naturális tartalma, illetve irányultsága szerint is). 3.2.1. A nettó árbevétel arányában számolt exportteljesítmények az 1992-2008. években tág szélsőértékek között mozogtak, s a 2000. évi 24,1%-os csúcs után új hullámvölgy következett. A teljesítmények a 2006-2007. években érték el a rendszerváltás előtti 26-28 százalék között mozgó arányt, ám a 2008. évi előzetes adatok alapján ez megint csak átmeneti jellegű. 1. sz. ábra Az export-értékesítés a nettó árbevétel arányában (1992-2007) 70 000 000

30,0% 27,9 % 26,1 %

millió Ft

24,1 % 21,6 %

50 000 000

22,6 %

25,0% 22,4 %

21,4 %

21,7 %

22,8 %

23,2 %

százalék

60 000 000

19,8 %

16,5 %

40 000 000

20,0%

17,0 %

15,2 %

15,0%

13,8 %

30 000 000 13,1 %

10,0% 20 000 000

5,0% 10 000 000

-

0,0% 1992

1993

1994

Nettó árbevétel

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

Export-bevétel

2003

2004

2005

2006

2007

Export a nettó árbevétel %-ában

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző szerkesztése

Számításaink szerint a versenyszektor kibocsátásának (kereskedelmi forgalmának) min egyharmadát kellene exportálni, annak érdekében, hogy a külkereskedelmi forgalom aktívuma ellensúlyozni tudja a külföldi befektetők – befektetés arányában számolt cca 10 százalékos – profitrealizálását. 3.2.2. Az exportteljesítmények nemzetgazdasági ágak közötti átstrukturálódását jelzi, hogy míg a nyolcvanas években a hazai export majd ötödét a mezőgazdaság adta, addig a gazdasági struktúraváltás (piacvesztés) következtében az ágazat külgazdasági szerepe alig néhány százalék. Viszonylag hosszú mélyrepülés után a feldolgozóipar a 90-es évek közepére érte utol önmagát (66-68%-os részarány), a 2002-2004. években az összes exporton belüli 10

A World Investment adatai szerint a 2008. év végén 63 milliárd US $ értékű volt a Magyarországon befektetett külföldi működő tőke értéke, s ez azt jelenti, hogy évi 10%-os profitrealizálással számolva a folyó fizetési mérleg egyensúlyához minimum 6-7 milliárd US $ külkereskedelmi aktívum szükséges

- 16 -

részesedése már megközelítette a négyötödös arányt, majd a 2006-2008. években „beállt” egy 70 százalék körüli szintre. A feldolgozóipar export részesedésének magas szintje értelemszerűen más ágazatok külgazdasági szerepének csökkenését jelenti (lásd: lásd: agrárium, közvetítő kereskedelem), illetve arra utal, hogy az erőforrás-átrendeződés „kedvezményezett” ágazatai (hírközlés, gazdasági- és humán szolgáltatások) nem voltak képesek az exportteljesítmény érdemi növelésére. Sajnos ez azt jelenti, hogy a hazai szolgáltató szektor szereplőinek többsége nem képes konvertálható teljesítményre. 19. sz. táblázat A társaságok export árbevételének megoszlása főbb nemzetgazdasági ágak szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s:** a. Mező-, erdő- és vadgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Vill. energia-, gáz-, víz- és hő Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb Export árbevétel összesen

2000 b. 1,0 0,1 76,3 0,4 0,8 14,6 0,1 4,4 2,2 0,1 100,0

2001 c. 1,0 0,1 78,6 0,5 0,9 11,9 4,3 2,5 0,1 100,0

2002 d. 0,9 0,1 79,3 0,3 0,8 12,1 4,2 2,2 0,1 100,0

2003 e. 0,9 80,2 0,2 0,6 11,5 0,1 4,2 2,2 0,1 100,0

2004 f. 0,8 0,1 78,7 0,2 0,5 12,7 4,2 2,6 0,2 100,0

2005 g. 0,9 0,1 76,3 0,3 0,5 13,1 0,1 4,4 3,3 1,0 100,0

2006 h. 0,7 0,2 73,5 0,6 0,5 15,8 3,9 4,3 0,6 100,0

2007 i. 0,7 0,3 70,3 1,3 0,7 17,7 4,0 4,3 0,7 100,0

2008 j. 0,6 0,5 69,3 1,5 0,8 18,1 0,1 3,9 4,6 0,6 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül ** összehasonlíthatóság érdekében a korábban hatályos TEÁOR besorolás szerint Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A feldolgozóiparon kívüli ágazatok export-teljesítménye kisebb és időben hullámzó (lásd: a „közvetítő” kereskedelem súlya előbb 11,5 százalékra mérséklődött, majd 18,1 százalékra emelkedett), illetve további gond, hogy az hogy az erőforrás-átrendeződés „kedvezményezett” ágazatai (hírközlés, gazdasági- és humán szolgáltatások) ma még nem képesek érdemi export teljesítményt felmutatni. Így a fenntartható fejlődés és az exportteljesítmények kívánatos növekedése szempontjából meghatározó jelentőségű kérdés, hogy a gazdaságpolitika és a piaci szereplők képesek-e olyan fordulatot elérni, amely eredményeként a feldolgozóiparon kívüli ágazatok is képesek lesznek nemzetközi piacokon értékesíthető termékek és szolgáltatások előállítására?! 3.2.3. A külgazdasági forgalom vállalkozási méretek, főbb tulajdonosi csoportok, valamint termékstruktúra szerinti megoszlása az export nagymérvű koncentrálódását jelzi, amelyben meghatározó szerephez jutnak a közép- és nagyvállalkozások, a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú vállalkozások, valamint a járműipar, műszeripar és gyógyszeripar termékei. A külföldi befektetők megjelenése következtében módosult a gazdasági szerkezet, s a technikai és technológiai fejlesztések következtében átalakult az exportált termékek összetétele. Lényegében az előzőekre vezethető vissza, hogy az exportcikkek közül tartósan 60% felett van a high-tech kategóriába sorolt termékek aránya, ami nemzetközi összehasonlításban is figyelmet érdemlő teljesítmény.

- 17 -

20. sz. táblázat A társaságok export árbevételének megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Export árbevétel összesen

2000 b. 7,7 9,0 13,9 69,4 100,0

2001 c. 6,5 9,3 15,4 68,8 100,0

2002 d. 6,3 9,7 15,5 68,5 100,0

2003 e. 6,9 9,0 14,7 69,7 100,0

2004 f. 7,4 9,2 14,8 68,7 100,0

2005 g. 8,9 8,6 14,4 68,0 100,0

2006 h. 11,7 10,7 14,3 63,2 100,0

2007 i. 11,5 10,2 14,6 63,7 100,0

2008 j. 12,3 11,6 14,1 62,0 100,0


Sajnos a külföldi befektetések viszonylag kevés szakágazatot érintettek, illetve a várakozásoktól elmaradóan támasztottak igényt a hazai vállalkozások beszállítói teljesítményeire, így az export koncentrációja erősödött, s csekély mértékben szolgálta a teljesítmények vállalkozási kategóriák közötti átrendeződését. A 2000-2008. évek külgazdasági teljesítményeinek változása – lásd: 21. sz. táblázat – nemcsak összvolumenét érintően, hanem főbb tulajdonoscsoportok szerinti megoszlásában is módosult. Ez azt jelenti, hogy a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú társaságok exportteljesítményhez történő hozzájárulási aránya valamelyest mérséklődött (a 2000. évi 25,0 százalékról 23,1 százalékra), miközben a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú vállalkozások részesedése – jórészt az anyavállalati kapcsolatoknak köszönhetően – emelkedett (a 2000. évi 75,0 százalékos aránnyal szemben a 2008. évben 76,9 százalékot). 21. sz. táblázat A társaságok export-teljesítményének megoszlása a vállalkozások főbb tulajdonosi-csoportjai szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai) Vegyes (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdon Export-teljesítmény összesen

2000 b. 18,3 6,7 12,1 62,9 100,0

2001 c. 18,5 6,9 12,8 61,8 100,0

2002 d. 18,2 7,5 13,1 61,3 100,0

2003 e. 17,7 7,9 13,6 60,8 100,0

2004 f. 18,0 8,4 14,4 59,2 100,0

2005 g. 16,6 9,0 14,6 59,8 100,0

2006 h. 15,7 9,6 13,5 61,2 100,0

2007 i. 16,9 7,2 13,1 62,9 100,0

2008 j. 16,3 6,8 12,8 64,1 100,0


A bérfeldolgozásra épülő export-tevékenység több szempontból is gondot jelent. Az első és legjelentősebb probléma a hazai versenyszektor külföldi gazdasági érdekektől való függése, a másik komoly probléma a hazai termékszerkezet elavultsága, s ebből fakadóan az exportképes termékek hiánya. További gond a versenyszektor atomizáltsága, amiből fakadóan nem képes nagy volumenben, azonos minőségben, garantált határidőben és a piac által elfogadható áron komoly árutömeget exportálni. Mindezekhez járulnak azok a gyakran emlegetett érvek, hogy a forint felértékelődése rontja az export-érdekeltséget (az exportáló az erős forint következtében kevesebbet kap termékéért), illetve a forint esetleges további erősödése „megemelheti” az euróban számolt munkaerőköltséget, vagyis ronthatja a piaci partnerek várakozásait.11 Félő, hogy amennyiben ez így marad, az állandósítani fogja az ország fizetési mérleg gondjait. 11

Az exportáló vállalkozások 2007-2008. évi adatai alapján 1 euró árbevétel „kitermelése” 260-280,- Ft között mozgott, vagyis messze a hivatalos árfolyam felett alakult

- 18 -

2. sz. ábra A hazai gazdaság termékexportjának strukturális változása (1992-2008) 100%

80%

százalék

60%

40%

élelmiszer, ital, dohány

nyersanyag, félkész termék

energiahordozók

feldolgozott termékek (fogy.cikk)

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

0%

1992

20%

gépek, gépi berendezések

Forrás: a KSH éves jelentései alapján a szerző szerkesztése Az export összetételének változása – nem említve az exportteljesítmények mögött meghúzódó importigény változást – önmagában is beszédes. Mindezt tetézi – mind a nettó árbevétel, mind az export szempontjából – a koncentráció erősödése, vagyis a teljesítmények növekvő hányada néhány szakágazatra, 38-40 termékre, 55-60 vállalkozásra és 2-3 régióra összpontosul, miközben az egyéb szakágazatok – az erőforrás-átcsoportosítás ellenére – nem tudják sem közvetlenül, sem közvetve befolyásolni a gazdasági teljesítmények alakulását.12 A teljesítmény koncentráció egyszerre lehet előny és hátrány, ám az a körülmény, hogy a jelenség párosul az exportirányultság térbeli koncentrációjával (lásd: Németország részesedése) egyértelműen jelzi a gazdaság sebezhetőségét. S ennek bekövetkezéséhez nem kell a gazdasági világválság.

4.) A bruttó hozzáadott-érték és a termelékenység A hazai gazdaság jelene és jövője szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy milyen eredményességgel tudunk alkalmazkodni a piac gyorsan változó szükségleteihez, illetve a termékkínálat korszerűsítése során mennyiben építhetünk hazai tudásra alapozott termékekre és/vagy gyártási eljárásokra. Más megközelítésben annak vizsgálatáról van szó, hogy a hazai gazdaság milyen mértékben képes hazai hozzáadott-értéket előállítani, s milyen ütemben képes teljesítményét növelni. A bruttó hozzáadott-érték teljesítmény mérése a nemzetközi gyakorlatban többféle módon történhet (lásd: Nemzeti Számlák adatai alapján történő meghatározás), de a következőkben elsődlegesen azokat a módszereket alkalmazzuk, amelyek a vállalkozási teljesítmények értékelésére alkalmasak. 4.1. A vállalkozások bruttó hozzáadott-érték teljesítményének legegyszerűbb módszere a vállalkozási bruttó kibocsátás (nettó árbevétel és aktivált teljesítmények együttes értéke korrigálva az ELÁBÉ és az alvállalkozói teljesítések összegével) és a vállalkozási szintű 12

A 2008. évi adatok szerint a TOP 50 vállalkozás adja a hazai export 70%-át.

- 19 -

termelő felhasználás (anyagköltség, anyagjellegű szolgáltatás, egyéb termelési költség) összevetése alapján. 22. sz. táblázat A társaságok bruttó kibocsátása, termelő felhasználása és bruttó hozzáadott-érték teljesítménye (Egység: milliárd Ft, illetve százalék) M e g n e v e z é s: a. Bruttó kibocsátás Termelő felhasználás Bruttó hozzáadottérték teljesítmény Hozzáadott-érték a kibocsátás %-ában

2000 b. 19 289 13 258

2002 c. 22 671 14 835

2003 d. 24 306 15 792

2004 e. 26 048 16 956

2005 f. 26 618 18 882

2006 g. 33 367 22 257

2007 h. 35 483 23 419

2008 i. 37 808 25 246

6 030

7 835

8 515

9 091

9 736

11 109

12 064

12 563

31,3%

34,6%

35,0%

34,9%

34,0%

33,3%

34,0%

33,2%


A hozzáadott-érték arány a 2000-2008 közötti időszak első felében fokozatosan javuló értékeket jelez, ám az jól kivehető, hogy a 2005. évben megállt, a 2008. év pedig egy romló trend kezdetét sejteti.13 Egy ilyen trend kialakulása azért lehet veszélyes, mert állandósulása esetén ugyanazon hozzáadott-érték teljesítmény eléréséhez nagyobb és nagyobb forgalomra van szükség, márpedig ez a piaci verseny erősödése esetén aligha biztosítható. 4.2. A vállalati szintű – alapáron számolt – a bruttó hozzáadott-érték teljesítmény meghatározásának másik módszere a jövedelemalapú alkotóelemek összegzése alapján történő meghatározás. Ilyen jövedelemalapú alkotóelem a munkavállalói bér, a munkáltatók által a bérek arányában fizetett szociális járulék, a termelési adók és támogatások egyenlege, valamint a vállalkozás nettó működési eredménye (profit). Az eredménynek természetszerűleg egyeznie kell az egyéb módon számolt értékekkel. 3. sz. ábra A vállalkozások bruttó hozzáadott-érték teljesítményének főbb összetevők szerinti megoszlása 100,0%

80,0%

százalék

60,0%

40,0%

20,0%

*2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

0,0%

-20,0%

bérek és keresetek

tb járulékok

termelési adók és támogatások egyenlege

bruttó működési eredmény

Forrás: a Magyar Nemzeti Számlák (KSH) adatai alapján a szerző szerkesztése

13

A 2009. évi előzetes adatok erre rá is erősítenek

- 20 -

A bruttó hozzáadott-érték főbb jövedelemalapú összetevők alapján történő számbavétele azt mutatja, hogy az új értéken belül a bérek és keresetek részaránya fokozatosan csökkent (ez annak ellenére igaz, hogy különböző hatásokra egy-egy év emelkedést mutat), miközben a bruttó nyereség trendje folyamatosan emelkedő.14 4.3. Minden más mutatónál figyelmeztetőbb üzenetet hordoz a bruttó hozzáadott-érték nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlása, illetve a teljesítmények nemzetgazdasági ágak közötti átrendeződése. A tevékenységi struktúra módosulása lényegében már a 90-es évtized közepén megkezdődött, de a jelenség az ezredforduló után újabb lendületet kapott. 23. sz. táblázat A társaságok bruttó hozzáadott-érték teljesítményének megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint* (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Mező-, erdő- és vadgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Vill. energia-, gáz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem Idegenforgalom Szállítás- posta és hírközlés Gazdasági szolgáltatás Humán szolgáltatás Egyéb Bruttó hozzáadott-érték összesen

2000 b. 3,5 0,6 44,5 6,6 4,8 14,3 1,6 13,2 11,5 0,8 2,4 100,0

2001 c. 3,5 0,5 41,0 5,7 5,2 14,6 1,5 12,9 11,6 0,9 2,6 100,0

2002 d. 3,2 0,5 41,4 5,8 5,0 14,2 1,2 13,0 11,5 1,2 3,0 100,0

2003 e. 2,7 0,4 41,2 6,0 4,7 15,3 1,3 13,0 11,3 1,0 3,1 100,0

2004 f. 2,8 0,4 40,6 6,0 4,9 15,1 1,4 13,2 11,3 1,1 3,3 100,0

2005 g. 2,6 0,4 40,0 5,9 5,1 14,9 1,4 12,5 12,4 1,2 3,5 100,0

2006 h. 2,3 0,5 39,8 5,0 5,1 16,2 1,4 11,4 13,7 1,1 3,4 100,0

2007 i. 2,3 0,6 38,0 5,2 5,3 16,8 1,4 11,9 13,9 1,2 3,4 100,0

2008 j. 2,5 0,6 37,3 5,3 5,4 16,9 1,4 12,0 14,0 1,2 3,4 100,0


Az átrendeződés következménye a mezőgazdaság és a feldolgozóipar szerepvesztése, a kereskedelem és idegenforgalom teljesítményeinek látványos növekedése, valamint a gazdasági és egyéb közösségi szolgáltatások felértékelődése. A 2000-2008. évek adatai mintegy alátámasztják Kornai János azon megállapítását, hogy a magyar gazdaság stagnáló állapota nemcsak annak tudható be, hogy általában alacsony a kibocsátási teljesítmények hozzáadott-érték tartalma, hanem annak is, hogy az erőforrás-átcsoportosítás által preferált ágazatokban előállított termékek és/vagy nyújtott szolgáltatások nem piacképesek. 4.4. A bruttó hozzáadott-érték vállalkozási méretek szerinti megoszlása komoly koncentrációt jelez a közép- és nagyvállalkozások javára (míg a közép- és nagyvállalkozások a nettó árbevételből 58-60 százalék közötti arányban részesednek, addig a bruttó hozzáadott-értékhez történő hozzájárulásuk 64-66 között mozog), miközben a vállalkozások 98,4%-át képviselő mikro- és kisvállalkozások részesedése 35-36% között mozog. Ez részarány-különbség azt tükrözi, hogy a vállalkozások számának gyarapodása ugyan a mikro- és kisvállalkozások körében zajlik, ám – a fajlagos teljesítmények alacsony szintje miatt – ez makrogazdasági szintű teljesítmények javulásában alig-alig érzékelhető.15 14

A bérarány 2008. évi emelkedése megtévesztő, a jelenség mögött a bruttó hozzáadott-érték stagnálása, illetve a bruttó működési eredmény majd 50%-os csökkenése áll 15 Ez a jelenség sajnálatos „hungarikum” – a nemzetközi adatok kiegyenlítettebb teljesítmény-megoszlást mutatnak

- 21 -

4. sz. ábra Az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott-érték vállalkozási méretek szerint és a hazai átlag az EU-27 országok teljesítményének átlagában (1998-2008)

százalék

160,0%

140,0%

120,0%

100,0%

80,0%

60,0%

40,0%

32,3%

33,8%

32,9%

32,6%

33,3%

1999

2000

2001

2002

2003

36,8%

38,2%

39,6%

37,9%

37,3%

31,5%

20,0%

0,0% 1998

2004

2005

2006

2007

mikrovállalkozások a hazai átlag %-ában

kisvállalkozások a hazai átlag %-ában

középvállalkozások a hazai átlag %-ában

nagyvállalkozások a hazai átlag %-ában

*2008

hazai átlag az EU-27 teljesítmények átlagában

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései, illetve az EUROSTAT adatbázisa alapján a szerző szerkesztése

A teljesítmények vállalkozási mérettől függő aránytalan megoszlása, az egy foglalkoztatottra jutó teljesítmény differenciálódása (a nagyvállalkozások egy foglalkoztatottjára jutó átlagos bruttó hozzáadott-érték teljesítmény majd két- két és félszerese a KKV szektor fajlagos teljesítményeinek), valamint az a tény, hogy a foglalkoztatottak több mint kétharmada dolgozik az alacsony hatékonyságú szektorokban (2008. évben 68%), jelentősen rontja a hazai gazdaság növekedési potenciálját. 24. sz. táblázat A társaságok bruttó hozzáadott-érték-teljesítményének megoszlása vállalkozási méretek szerint (Egység: százalék) 250 fő feletti mezőgazdaság bányászat feldolgozóipar vill.energia, gáz-,víz, hő építőipar kereskedelem idegenforgalom szállítás, hírközlés gazdasági szolgáltatás humán szolgáltatás egyéb szolgáltatás Társaságok összesen

15,1 13,9 69,1 67,2 16,6 19,3 28,7 68,0 14,8 16,3 50,3 46,3

50-249 fő 10-49 fő 2-9 fő 1 fős 0 fős közötti közötti közötti létszámot foglalkoztató társaság részaránya (%) 40,7 29,9 11,3 1,8 1,1 13,3 14,4 42,5 2,0 13,9 17,8 9,3 3,1 0,4 0,3 22,6 5,7 2,9 0,3 1,3 22,5 36,0 21,4 2,8 0,7 27,2 28,4 18,6 5,2 1,3 24,0 27,3 16,8 2,4 0,8 13,0 10,2 6,0 0,9 1,9 18,6 21,9 20,4 7,4 17,0 11,7 15,8 44,2 8,2 3,8 16,5 14,8 11,6 5,7 1,1 20,0 16,7 10,9 2,8 3,4

Társaságok összesen

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül ** összehasonlíthatóság érdekében a korábban hatályos TEÁOR besorolás szerint Forrás: az APEH 2008. évi gyorsjelentése alapján a szerző számításai

- 22 -

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A gazdaságpolitika formálói számára több mint tanulságos a bruttó hozzáadott érték összvolumenének, valamint strukturális jellemzőinek módosulása. Amennyiben csak a makro értékeket nézzük a változás imponáló, s ezzel a gyarapodással a bruttó hozzáadott-érték változása – összességében – viszonylag jól követi a nettó árbevétel értékének növekedését. A mélyebb elemzések viszont – mint azt láttuk – arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet bonyolultabb. 4.5. A 90-es évtized közismert jellemzője, hogy a bruttó hozzáadott-érték alakulása nagymértékben függ a tulajdonosi háttértől, mögötte a technikai felszereltségtől, a termékstruktúrától, valamint az anyavállalatok által biztosított piacoktól. Lényegében ugyanez érvényes a 2000-2008. évi folyamatokra is. A külföldi érdekeltségű vállalkozások hozzáadottérték teljesítményen belüli részesedése (lásd: 25. sz. táblázat) a 2000. évi 38,3 százalékról a 2008. évre 46,5 százalékra emelkedett. 25. sz. táblázat A bruttó hozzáadott-érték teljesítmény megoszlása a vállalkozások főbb tulajdonosi-csoportjai szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai) Vegyes (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdonú Bruttó hozzáadott-érték összesen

2000 b. 55,3 6,4 11,9 26,4 100,0

2001 c. 52,5 6,6 12,7 28,2 100,0

2002 d. 49,6 6,1 14,0 30,3 100,0

2003 e. 49,0 5,9 17,7 27,4 100,0

2004 f. 50,8 6,2 17,8 25,0 100,0

2005 g. 50,2 7,0 17,7 25,1 100,0

2006 h. 47,7 5,6 17,4 29,2 100,0

2007 i. 48,7 5,3 15,4 30,7 100,0

2008 j. 48,7 4,8 15,4 31,1 100,0


A részarányváltozás üteme messze gyorsabb, mint a nettó árbevétel, illetve az export változása (a nettó árbevétel részaránya 2000. évi 47,1% után a 2008. évben 48,5%-ra emelkedett, illetve export részaránya a 2000. évi 73,2% helyett a 2008. évben 76,9%-ra emelkedett), ami azt jelenti, hogy a technikai fejlesztéseknek, a termékszerkezet modernizáció, valamint az élőmunkaigény csökkenése következtében jelentősen javult a külföldi érdekeltségű vállalkozások termelékenysége 4.6. A nemzetközi gyakorlatban a bruttó hozzáadott-érték időbeli változásának jellemzésére használatos mutató a bruttó hozzáadott-értéknek a nettó árbevételhez történő viszonyítása. Ennek a 2000-2008. évekre vonatkozó vizsgálata azt jelzi, hogy a forgalom (nettó árbevétel) arányában számolt hozzáadott-érték mutató az átmenet éveiben mért 22,0-25,0 százalékos szintről a 2000. évre 18,8 százalékra csökkent, majd átmeneti emelkedés után a 2006. évben visszatért a 18,9%-os szintre, s úgy tűnik, hogy ezen a szinten stabilizálódik.16 A bruttó hozzáadott-érték nettó árbevétel százalékában számolt mutatója közel sem egyenletes teljesítmény eredménye: a hozzáadott-érték arány a gazdasági tevékenység jellegétől (lásd: élőmunka-, illetve tőkeigény), a vállalkozási mérettől, valamint a tulajdonosi háttértől függően távoli szélsőértékeket takar. Ilyen ellentmondás, hogy azok az ágazatok amelyek a gazdasági teljesítmények többségét adják (lásd: feldolgozóipar), illetve az átalakulási folyamat kedvezményezettjei voltak (lásd: pótlólagos tőke, zöld mezős beruházások) a forgalomarányos bruttó hozzáadott-érték mutató tekintetében a pozícióvesztő területek közé tartoznak, míg azok az ágazatok, amelyek kimaradtak a fejlődés fő áramlataiból, azok esetében a mutató várakozáson felüli. A jelenség magyarázata, hogy a 16

Ez jelentősen elmarad az EU-15 országok 33-34%-os átlagértékétől

- 23 -

bruttó hozzáadott-érték több mint kétharmadát az élőmunka-felhasználás közvetlen és közvetett ráfordításai adják, így a bruttó hozzáadott-érték arány – piaci értékítélettel szemben – ott mutat magas értéket, ahol nagy az élőmunkaigény.17 5. sz. ábra A bruttó hozzáadott-érték teljesítmény a nettó árbevétel arányában (1992-2008) 30,0%

60 000 milliárd Ft

25,0%

50 000

25,0

20,0%

23,8

érték-arány (%)

70 000

21,7

40 000

20,6

20,3 18,9

19,6 19,2

19,3

18,8

19,1

19,3

20,3

19,6

19,3 18,9

18,9

15,0%

30 000 10,0% 20 000

5,0%

10 000

nettó árbevétel értéke

bruttó hozzáadott-érték

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

0,0% 1992

0

hozzáadott érték aránya (%)

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai A bruttó hozzáadott-értéknek a nettó árbevétel viszonyított mutatója – hosszabb időszak alatt – egyértelműen jelzi a hazai gazdaság gyengeségeit (tevékenységi struktúra, termékszerkezet, technikai és technológiai felszereltség, munkaszervezés, egyebek), de arra is figyelmeztet, hogy amennyiben a trenden nem sikerül változtatni, úgy a jövőben ugyanazon hozzáadottérték teljesítményhez mind nagyobb és nagyobb forgalmat kell tudnunk realizálni. 4.7. A gazdaságpolitika szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy milyen tényezők determinálják a bruttó hozzáadott-érték alakulását. Az 1997-2008. évekre vonatkozó adatok szerint – saját számításaink alapján – a bruttó hozzáadott érték cca 9555,- milliárd Ft értékű gyarapodását a következő tényezők és az alábbi mértékekben formálták: •

•

0,6-0,8 százalék a foglalkoztatottak számának gyarapodására vezethető vissza (ezen időtávlat alatt majd negyedmillió munkahely szűnt meg, s ezt 120 ezerrel meghaladó új munkahely jött létre); 68,2-69,0 százalék a pótlólagos befektetések négyszerest meghaladó emelkedésének következmény (összességében a saját tőke növekménye 19224,0 milliárd Ft, melynek

17

Több mint érdekes, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások nem az élőmunka-igényes ágazatokban fejlesztettek

- 24 -

•

egyharmada a hazai vállalkozások és kétharmada a külföldi érdekeltségű vállalkozások körében realizálódott); 31,0-31,2 százalék a termelékenység javulásának eredménye (ennek kisebb hányada élőmunka, többsége viszont a technika és a technológiai változásoknak köszönhető).

Az összehasonlítható áron számolt teljesítmény-javulás összetevői (az egyidejűleg mutatkozó extenzív és intenzív jellegű fejlődés) önmagában is figyelmet érdemlőek, de még inkább izgalmasak, ha a jövő szükségletei – a fenntartható növekedés feltételei – szempontjából vizsgáljuk. Következtetésünk, hogy az elkövetkező évek gazdasági növekedésének meghatározó szükséglete a vállalkozások tőkeellátottságának pótlólagos tőkebevonással történő javítása (a tőkeellátottsági jellemzőknek a befektetett eszközökön túl a forgóeszközökre történő kiterjesztése), majd a pótlólagos tőkebevonás révén a technológiai színvonal javítása, illetve a munka- és tőkeintenzitás korábbi éveknél gyorsabb ütemű fokozása.

5.) A versenyszektor költséggazdálkodási jellemzői Érzékeny kérdés a költségek alakulása. Míg a 2000-2008. években a társas vállalkozások 2000. évi bázisáron számolt nettó árbevétele 28,2 %-al emelkedett, a költségek és ráfordítások értéke 31,4%-al emelkedett, vagyis a 2008. évi – üzemi szinten számolt – összes költség és ráfordítás 3,2 százalékponttal haladta meg a nettó árbevétel változását. Más megközelítésben a forgalom 1,0%-os változása a költségek 1,1%-os növekedésével jár. A változásnak – a vállalati eredmények ismeretében – kettős üzenete van: egyfelől a költségek növekedését a vállalkozások mind kevésbé képesek ellensúlyozni; másfelől a gazdálkodási tevékenység végső eredményét növekvő mértékben determinálják az alaptevékenységen kívüli bevételek, illetve kiadások. Az összes költség és ráfordítás eltérő ütemű dinamikája indokolttá teszi a költségstruktúra mélyebb vizsgálatát, ami részben a gazdálkodási filozófia különbségére (lásd: amortizációs politika), részben a piaci viszonyok változására, részben a közteherviselési szabályok módosulására vezethető vissza. 26. sz. táblázat A társaságok összes költségeinek és ráfordításainak megoszlása (2000-2008) (százalék) Megnevezés Anyagjellegű ráfordítások ebből: anyagköltség anyagjell.szolg. közvetített szolg ELÁBÉ egyéb szolgáltatás Személyi jellegű ráfordítás ebből: bérköltség Értékcsökkenés Egyéb költségek és ráfordítások Összesen

2000 81,4 24,9 12,6 7,8 34,8 1,4 10,0 6,5 3,7 5,0 100,0

2002 80,1 23,9 11,3 7,4 35,5 1,5 10,5 6,8 4,0 5,5 100,0

2003 80,3 23,2 11,8 7,4 35,5 1,4 10,3 6,7 4,1 5,4 100,0

Társaságok mindösszesen 2004 2005 80,4 80,7 23,8 24,3 11,7 11,3 8,1 9,2 35,6 34,6 1,6 1,4 10,2 9,8 6,6 6,4 4,1 4,0 5,6 5,5 100,0 100,0

* pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

- 25 -

2006 81,0 24,0 10,6 8,8 34,1 1,3 9,0 5,9 3,6 5,5 100,0

2007 81,2 24,5 11,0 8,5 35,9 1,3 9,5 6,2 3,6 5,6 100,0

2008 81,5 24,7 11,1 9,4 34,8 1,4 9,5 6,2 3,6 5,5 100,0

A költségstruktúrának természetszerűleg vannak tulajdonosfüggő jellemzői is. Így a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál szerepet játszik a termeléshez szükséges magasabb feldolgozottságú félkész termékek növekvő importja, a termelésnek a magasabb technikai felszereltségű vállalkozásokba történő átcsoportosítása, valamint – a kiszervezések eredményeként – a közreműködő szervezetek közötti munkamegosztás bővülésének. Mindezek mellett az új beruházások következtében dinamikusan növekedett az eszközállomány, s nőtt a vagyonarányosan elszámolt amortizáció is.18 5.1.) A költségek 2000-2008. évek közötti növekedését – két és félszeres emelkedéssel – alapvetően az anyagjellegű ráfordítások determinálják. A növekedés részben érthető, a hazai gazdaság jellemzője az alapanyag- és félkész termékek magas szintű feldolgozása, amit, a külföldi érdekeltségű vállalkozások csak tovább erősítettek. A 2000-2008. évi adatok szerint a gép- és berendezésgyártásban, a közúti járműgyártásban, valamint az irodai műszergyártásban ugrott meg a termelés anyagigényessége, ami párosulva az árfolyamváltozás következményeivel folyamatosan rontotta az anyagjellegű ráfordítások összköltségen belüli arányát. Az anyagjellegű ráfordítások 2000-2008. évi részarányemelkedése (ami százalékosan nem sok, de pénzben mért nagyságának változása jelentősen rontja a gazdálkodás eredményességét (lásd: anyagköltségek emelkedése, illetve az gazdasági struktúra változása következtében az ELÁBÉ és továbbértékesített szolgáltatások szerepének felértékelődése. A jelenség egyféle nézőpontból magától értetődő (lásd: tevékenységek kiszervezése és az önállósult vállalkozások közötti elszámolások mennyiségi gyarapodása), ám más nézőpontból önbecsapás. Az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások felfutása a forgalomból származó bevételek halmozódásának veszélyeit jelzik, de az is elgondolkodtató, hogy ami az egyik vállalkozásnál költség, annak egy másik vállalkozásnál árbevételként kellene megjelennie, ám ezt a felfutást az árbevételi adatok nem támasztják alá. Élni kell a gyanúperrel, hogy a költségek között kimutatott anyagjellegű ráfordítások egy része „csak” virtuális költség.19 Így a vállalkozások anyagjellegű ráfordításainak – kimutatott, vagy valós – változása erőteljesen fékezi a nemzetközi felzárkózást, illetve rontja a versenyképesség javításának esélyeit. 5.2.) Az utóbbi időszakban élénk érdeklődés kíséri a vállalkozási tevékenységgel összefüggő személyi jellegű ráfordítások alakulását. A trend egyértelmű: a személyi jellegű ráfordítások lassúbb, a bérek gyorsabb mérséklődése. S történik mindez olyan időszakban, amikor a foglalkoztatott létszám viszonylag stabil. További sajátosság, hogy a gazdasági átalakulás „kemény éveiben” a bérek kisebb mértékben csökkentek, mint a vállalati jövedelmek. Az évtized közepére eső stabilizációs periódusban „egyenlő ütem” alakult ki, majd a gazdasági növekedés beindulásával elsődlegesen a vállalati profitok emelkedtek, miközben a bérek nyomott szintje megmaradt. A személyi jellegű ráfordítások arányának jelentős mérséklődése más tényezőkkel is összefügg: bérköltségek „dologiasodása” (lásd: munkavállalói bérek helyett „önálló” vállalkozók megbízása), minimálbéren történő foglalkoztatás terjedése, valamint egyéb „bérkímélő” technikák alkalmazása. A bérek szerepvesztése – legyen szó ágazati, vagy vállalkozási méretek szerinti megoszlásról – élesen szembeáll mind a gazdasági eredmények alakulásával, mind a nemzetközi 18

Itt most nem számoltunk a társasági adó kulcsának változásával, illetve az adókedvezmények költségcsökkentő hatásával. 19 Ösztönzést adhat ehhez az adózás előtti eredmény csökkentési szándéka, vagy az alkalmazotti státusz helyett a „vállalkozói szerződésen” alapuló munkavégzés előnye

- 26 -

felzárkózás követelményeivel. A több évet vizsgáló értékelések szerint szó sem lehet tévedésről, sokkal inkább egy rossz irányú gazdasági fordulatról. Ez egyfelől azt mutatja, hogy a bérjellegű jövedelmek növekedése hosszabb ideje elmarad az inflációs indextől, másfelől viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy a személyi jellegű ráfordítások gyorsuló ütemben szakadnak el az összteljesítmények alakulásától.

14 000

70,0%

12 000

60,0%

10 000

50,0%

8 000

40,0%

6 000

30,0%

4 000

20,0%

2 000

10,0%

-

részarány (%)

milliárd Ft (hozzáadott-érték, ráfordítás)

6. sz. ábra A személyi jellegű ráfordítások a bruttó hozzáadott-érték százalékában (1995-2008)

0,0%

1995

1996

bruttó hozzáadott-érték

1997

1998

1999

2000

2001

2002

személyi jellegű ráfordítás

2003

2004

2005

2006

2007

2008

szeményi jellegű ráfordítás a hozzáadott-érték arányában

Forrás: APEH-SZTADI éves gyorsjelentéseinek adatai alapján a szerző számításai Az előző ábra tanúsága szerint a bérek leértékelődésének következményei nemcsak a költségstruktúra összetételének módosulásában érzékelhető, hanem a jövedelem-mutatók alapján számolt bruttó hozzáadott-értéken belül is. E változások azért figyelmeztetőek, mert egyfelől a teljesítményektől elmaradó bérezési rendszer fékezi a teljesítmények növekedését, másfelől viszont a munkateljesítmények „alulértékelt” javadalmazása következtében a makrogazdasági szinten számolt hozzáadott érték is alacsonyabb értékű lesz, aminek viszont természetszerű következménye a nemzetgazdasági szintű teljesítmények leértékelődése. 5.3.) Az amortizáció ár- és költségbefolyásoló tényező. Örvendetes, hogy a vállalkozások amortizációs politikája komoly fordulatot tükröz. A gazdasági eredmények javulása – kezdeti visszaesés után – a vállalkozások bővülő körében biztosítja az elhasználódott vagyon pótlását, ám míg a hazai vállalkozásoknál ez több év elmaradt ráfordításainak pótlását jelenti, addig a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál a vállalkozásba vitt vagyon dinamikus gyarapodásával arányos ráfordítás. Az általános képből ma is „kilóg” néhány ágazat: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, textil- és bőripar, a szállítás és egyes szolgáltató tevékenységek vállalkozásainak többségénél megtörténik ugyan a értékcsökkenés norma szerinti elszámolása, ám rendre elmarad az elhasználódott vagyon visszapótlása. (A felsorolt ágazatok többségében az éves beruházások értéke alacsonyabb, mint a tárgyévben elszámolt amortizáció összértéke.) Ennek következményei tetten érhetők a vállalkozási mérlegadatokban, a tárgyi eszközök állományának abszolút és relatív értelmű mérséklődésében. A jelenség természetszerű következménye a vállalkozói vagyon összértékének mérséklődése.

- 27 -

5.4.) A egyéb ráfordítások hullámzó mozgást mutatnak (lásd: saját termelésű készletek, nem anyagjellegű szolgáltatások, a reklám és propaganda költségek alakulása). A költségnövekedés részben követi a gazdasági teljesítmények változását, részben jelzi a piacon maradás növekvő költségeit (lásd: bankköltségek, biztosítási díjak, piackutatási és reklám költségek), ám mindezeket meghaladja a szervezetek osztódásából és a vállalkozási tevékenység specializációjából következő irányítási költségek növekedése. A ráfordítások növekedésének sajátos eleme az államot (önkormányzatokat) megillető közteherviselési kötelezettségek (adók, illetékek) értékének változása, a kétes elszámolások bizonytalanságát enyhítő céltartalékok éves értékének a növekedése, az árfolyamváltozásokból következő veszteségek elszámolása, de leginkább a behajthatatlan követelések (hitelezési veszteségek) állománya, valamint a külföldi pénzértékre szóló követelésekkel és kötelezettségekkel kapcsolatos árfolyamveszteség elszámolása. A költség-struktúra értékelésének (a változások minősítésének) lehetnek és vannak egyéb minősítő ismérvei is. Így több mint érdekes a nemzetgazdasági ágak – ezen belül a feldolgozóipar – költségstruktúrájának változása (vásárolt szolgáltatások megugrása), de figyelmet érdemlő a költséggazdálkodás vállalkozási méretek szerinti alakulása is. 27. sz. táblázat A társas vállalkozások költségstruktúrájának vállalkozási méretek szerinti alakulása, 2008 (százalék) Anyagjellegű ráfordítások ebből: anyagköltség vásárolt szolgáltatás ELÁBÉ alvállalkozói és egyéb Személyi jellegű ráfordítás ebből: bérköltség Értékcsökkenés Egyéb költségek (ráfordítások) Költségek és ráfordítások összesen

Nagyvállalkozás 81,9 27,8

Középvállalkozás 78,3 25,6

Kisvállalkozás 80,7 20,9

Mikrovállalkozás 82,3 19,5

35,3 6,2 7,8 7,1 3,9 6,4

30,2 4,5 13,7 8,0 3,2 4,7

39,2 2,9 11,8 8,8 3,4 4,1

41,0 2,1 9,4 6,1 3,5 4,8

Vállalkozás összesen 81,5 24,7 1,4 35,1 20,2 9,5 6,2 3,6 5,4

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

* pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH 2008. évi gyorsjelentése alapján a szerző számításai,

A 27. sz. táblázat adataiból érzékelhető, hogy a nagyvállalkozások költségstruktúráján belül átlag feletti az anyagjellegű ráfordítások (ezen belül az importból származó alapanyagok és vásárolt szolgáltatások) és az értékcsökkenés elszámolása, míg átlag alatti a személyi jellegű ráfordítások, valamint az egyéb ráfordítások részaránya. A középvállalkozások viszonylag szerény súlyt képviselnek a gazdaság összteljesítményeiből, de a költségek összetétele szorosan követi a gazdaság általános tendenciáit. Előzőektől gyökeresen különböznek a társaságok többségét kitevő, s az aktív keresők 40%-át foglalkoztató mikro- és kisvállalkozások, ahol a 23-24%-os teljesítményarányhoz képest magas az anyagjellegű ráfordítások súlya, viszont a majd 40%-os foglalkoztatási arányhoz képest alacsony a személyi jellegű ráfordítások részesedése. A költséggazdálkodás vizsgálata és a tapasztalatok összegzése felveti annak igényét, hogy a gazdaságpolitika döntéshozói is mérlegeljék a költségekre és a költségstruktúrára hatást gyakorló közgazdasági környezet működésének hatásait. Ezek közé tartozik a nyereségérdekeltséget kiszorító „költség-elszámolási érdekeltség” káros következményeinek - 28 -

mérséklése, s a kimutatott nyereségből a tőkefelhalmozási készség további erősítése. Szabályozásváltozást – álláspontunk szerint jövedelembruttósítást és közteherviselési reformot – igényel a munkaerő-újratermelés valós költségeinek a biztosítása, ám ennél is sürgetőbb a bérek teljesítményekkel arányos növekedésének elismerése. Más jellegű, de ugyancsak közgazdasági környezetet érintő igény az elaprózott hazai vállalkozási struktúra modernizálása, s ennek részeként az „optimális termelési sorozat” igényeihez igazodó vállalkozási méret kialakításának ösztönzése.

6.) Gazdasági szerkezetváltás és az eredményességi mutatók alakulása A társas formában működő vállalkozások működési eredményének értékelése több mutató alapján lehet értékelni. A nemzetközi gyakorlatban széles körben alkalmazott az árbevétel arányos jövedelem vizsgálata, a tulajdonosok befektetett tőkéjéhez (jegyzett tőke) történő viszonyítás, de talán a legpontosabb minősítést az adózás utáni eredménynek a saját tőke százalékában történő számítása adja. Bármely módszert is választjuk, előtte részleteiben is vizsgálnunk kell az eredménymutatók alakulását és a főbb ismérvek szerinti differenciálódását. 6.1. A vállalkozások tulajdonosai és menedzserei számára az egyik legizgalmasabb eredménymutató a vállalkozások üzemi (üzleti) tevékenységének időbeli változása. Természetszerűen a makrogazdaság döntéshozói is érdeklődéssel figyelik az aggregát mutató alakulását: a nyereség és a veszteség egyenlegének alakulását, az eredmény nemzetgazdasági ágak, vállalkozási méretek, tulajdoni jellemzők szerinti differenciálódását, s mindezeken túl az eredményt befolyásoló körülményeket. 7. sz. ábra A társaságok üzemi (üzleti) tevékenységének eredménye milliárd Ft

5 000

4 000

3 000

2 000

1 000

-

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

-1 000

-2 000

üzemi (üzleti) nyereség

üzemi (üzleti) veszteség

üzemi tevékenység eredménye

*pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai A társas vállalkozások üzemi (üzleti) nyereségének és veszteségének egyenlege az 1995. évtől kezdődően vált pozitív előjelűvé, de érdemleges eredmény csak az ezredfordulótól kezdődően - 29 -

mutatható ki. Ugyanezen időszaktól kezdődően az alaptevékenység eredménye szerint veszteséges cégek száma jelentősen mérséklődött, ám a kimutatott veszteség értéke figyelmet érdemlően emelkedett. Az üzemi (üzleti) tevékenység nyereségéből a Kft típusú vállalkozások 63,7 százalékos és az Rt formában működő vállalkozások 29,7 százalékos mértékben, az üzemi (üzleti) tevékenység veszteségéből a Kft típusú vállalkozások 70,6 százalékos, az Rt formában működő vállalkozások 20,3 százalékos mértékben részesednek. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy a versenyszektor alaptevékenységének tőkearányos hozamát a Kft és az Rt formátumban működő vállalkozások határozzák meg, vagyis az egyéb gazdálkodási formában működő vállalkozások érdemben nem befolyásolják a hazai gazdaság eredményességi jellemzőit. 28. sz. táblázat A társaságok üzemi (üzleti) eredményének (egyenleg) megoszlása főbb gazdálkodási formák szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Korlátolt felelősségű társaság Részvénytársaság (Nyrt, Zrt) Betéti társaság Szövetkezet Egyéb gazdálkodási formák Üzleti eredmény összesen

2000 b. 53,5 44,2 3,2 0,2 -1,1 100,0

2002 d. 54,1 42,8 3,6 0,3 -0,8 100,0

2003 e. 54,9 42,2 3,3 0,3 -0,7 100,0

2004 f. 55,1 41,6 3,4 0,4 -0,5 100,0

2005 g. 56,7 40,9 3,9 0,5 -1,6 100,0

2006 h. 58,4 36,2 3,9 0,4 1,1 100,0

2007 i. 58,8 35,9 3,3 0,3 1,7 100,0

2008 j. 61,0 33,3 3,0 -0,2 3,0 100,0

*nyereség és veszteség egyenlege, pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai Lényegében hasonló koncentráció figyelhető meg vállalkozások tulajdoni jellege szerint. Az üzemi (üzleti) tevékenység nyereségéből a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú társaságok 53,4 százalékos, a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú társaságok 46,6 százalékos arányban részesednek, míg az üzemi (üzleti) tevékenység veszteségéből a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú társaságok 53,2 százalékos, a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú társaságok 46,8 százalékos arányban részesednek. 29. sz. táblázat A társaságok üzemi (üzleti) eredményének (egyenleg) megoszlása főbb tulajdonoscsoportok szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes tulajdon (többségi hazai) Vegyes tulajdon (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdon Bruttó hozzáadott-érték összesen

2000 b. 49,9 5,8 20,7 23,6 100,0

2002 d. 44,9 6,8 21,2 27,1 100,0

2003 e. 43,0 8,5 20,4 27,7 100,0

2004 f. 42,5 12,9 18,6 26,0 100,0

2005 g. 41,2 11,5 20,8 26,5 100,0

2006 h. 39,1 11,4 19,8 29,7 100,0

2007 i. 41,7 9,8 17,9 30,6 100,0

2008 j. 45,4 8,1 15,8 30,7 100,0

* nyereség és veszteség egyenlege, pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai A jelenség magyarázata alapvetően abban rejlik, hogy a külföldi érdekeltségű vállalkozások a privatizációs időszakban olyan cégekben szereztek tulajdonrészt, amelyeket gyorsan lehetett feljavítani, illetve az újonnan alapított vállalkozásaikat (lásd: zöld mezős beruházások) eleve olyan területeken hozták létre, amelyek biztos piaci háttérrel rendelkeztek és nyereségesen voltak működtethetők. Ez az előny az ezredforduló utáni években megkopni látszik, vagyis a hazai tulajdonú társaságok fokozatosan közelítik a makrogazdasági átlagot.

- 30 -

Az üzemi (üzleti) eredmények vállalkozási méretek szerint is jelentős differenciálódást mutatnak. A 2008. évben a pozitív eredmény 30,6 százalékát realizálták a mikrovállalkozások, miközben a kimutatott veszteség 42,6 százaléka jut erre a körre. Eltérést mutatnak a kisvállalkozások, ahol a pozitív eredmény 18,4 százalékos, miközben a veszteség 15,3 százalék. Előzőekből következik, hogy a közép- és nagyvállalkozások esetében a nyereségből való részesedés nagyobb, mint a veszteségből való részesedés. 30. sz. táblázat A társaságok üzemi (üzleti) eredményének (egyenleg) megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Üzemi eredmény összesen

2000 b. 11,3 16,1 19,6 51,8 100,0

2001 c. 16,2 20,5 20,5 42,8 100,0

2002 d. 16,8 19,8 20,2 43,2 100,0

2003 e. 17,5 19,0 19,2 44,3 100,0

2004 f. 13,8 19,7 18,1 48,4 100,0

2005 g. 14,8 16,4 17,3 51,5 100,0

2006 h. 16,5 15,8 15,6 52,1 100,0

2007 i. 19,6 16,0 15,5 48,9 100,0

2008 j. 22,0 18,2 15,1 44,7 100,0

* nyereség és veszteség egyenlege, pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

Az üzemi eredmény ismerete fontos, ám önmagában nem elégséges ismérve a vállalkozási teljesítmények minősítésének, tekintve hogy „jövedelmezőségi szempontból” figyelmen kívül hagy egy sor fontos költséget, így a pénzügyi műveletek eredményét, vagy éppen a rendkívüli műveletek eredményét. S mint látni fogjuk, e tényezők szerepe a többségében alultőkésített hazai vállalkozások esetében nem hanyagolható el. 6.2.) Makrogazdasági elemzők – a költségvetési összefüggések miatt – megkülönböztetett figyelmet fordítanak az adózás előtti nyereségre és az adózás előtti veszteségre, s a versenyszektor eredményességét a két mutató egyenlege alapján értékelik.20 Az utóbbi évek azonban azt mutatják, hogy az adózás előtti eredmény alakulását számtalan tényező befolyásolja. 31. sz. táblázat Az adózás előtti eredmény alakulását befolyásoló tényezők nemzetgazdasági szinten (MrdFt, folyó áron) Megnevezés a. Üzemi tevékenység eredménye (egyenleg) Pénzügyi műveletek eredménye (egyenleg) Szokásos vállalkozási eredmény (egyenleg) Rendkívüli eredmény Adózás előtti eredmény egyenlege

2000 b.

2002 c.

2003 d.

2004 e.

2005 f.

2006 g.

2007 h.

2008 i.

1 382,9

1 591,4

1 861,0

1 855,8

2 038,7

2 503,5

2 891,0

2 754,0

-192,7

-106,5

-83,3

136,8

312,8

197,6

311,2

-1 086,7

1 190,2 51,8

1 484,9 246,9

1 777,7 392,0

1 992,6 139,0

1 725,9 828,9

2 702,6 438,0

2 579,8 1 237,2

1 667,3 -58,8

1 242,0

1 731,8

2 169,7

2 131,6

2 554,8

3 140,6

3 817,0

1 608,5

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH-SZTADI 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

20

Számvitelileg ez annyiban több az üzemi (üzleti) eredménynél, hogy magába foglalja mind a pénzügyi műveletek, mind a rendkívüli tevékenységek eredményét, vagyis figyelembe veszi az alaptevékenységen kívüli tevékenységek eredményét is

- 31 -

A vizsgált időszak adatai alapján az alaptevékenység eredményét (lásd: üzemi eredmény egyenlege) 7-9 százalékban a pénzügyi műveletek egyenlege és 22-24 százalékban a rendkívüli eredmény egyenlege korrigálja lefelé, vagy felfele. Előzőektől eltérőek a 2008. évi adatok, amelyekben – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – a pénzügyi műveletek negatív eredménye majd 40%-os mértékben csökkentette a vállalkozások adózás előtti eredményét.21 A 2000-2008. évet együttesen vizsgálva, megállapítható, hogy míg a társas vállalkozások nettó árbevétele – folyó áron számolva – több mint kétszeresére emelkedett (203,1%), az adózás előtti nyereség ettől elmaradóan gyarapodott (188,9%), az adózás előtti veszteség pedig majd két- és félszeres mértékben (237,2%) haladta meg a viszonyítási értéket. Ennél is látványosabb változást mutat az adózás előtti nyereség és veszteség egyenlegének a saját tőke értékéhez (befektetett vagyon) történő viszonyítása. 8. sz. ábra A társaságok adózás előtti eredménye (egyenleg) a saját tőke arányában* 30 000

18,0%

14,0%

20 000

százalék

milliárd Ft

16,0% 25 000

12,0%

10,0% 15 000 8,0%

10 000

6,0%

4,0% 5 000 2,0%

-

0,0%

2000

2001

2002

adózás előtti eredmény egyenlege

2003

2004

saját tőke értéke

2005

2006

2007

2008

adózás előtti eredmény a saját tőke százalékában

*pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai

Az adózás előtti eredmény nyereségéből a Kft típusú vállalkozások 60,7 százalékos és az Rt formában működő vállalkozások 33,7 százalékos mértékben; az adózás előtti eredmény veszteségéből a Kft típusú vállalkozások 70,2 százalékos, Rt formában működő vállalkozások 20,3 százalékos mértékben részesednek. Más megközelítésben ez azt jelenti, hogy a versenyszektor adózás előtti eredményének egyenlegét – az üzemi eredményhez hasonlóan – szinte kizárólagosan a Kft és az Rt formátumban működő vállalkozások határozzák meg. Lényegében hasonló koncentráció figyelhető meg a vállalkozások tulajdoni jellege szerint. Az adózás előtti pozitív eredményből a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú társaságok 51,2 21

A pénzügyi műveletek egyezer milliárdot meghaladó negatív egyenlege alapvetően a kereskedelemben, gazdasági szolgáltatás ágazatokban, valamint a feldolgozóiparon belül a kőolajfeldolgozás és a gépipari szakágazatokban tevékenykedő, Kft formában működő és vegyes tulajdonosi körbe tartozó vállalkozásoknál mutatható ki

- 32 -

százalékos (alacsonyabb, mint az üzemi eredmény részesedése), a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú társaságok 48,8 százalékos arányban részesednek (magasabb, mint az üzemi eredmény), míg az üzemi (üzleti) tevékenység veszteségéből a kizárólagos és többségi hazai tulajdonú társaságok 60,7 százalékos (egyező az üzemi eredménnyel), a kizárólagos és többségi külföldi tulajdonú társaságok 39,3 százalékos arányban (ugyancsak az üzemi eredménnyel egyező mértékben) részesednek. 32. sz. táblázat A társaságok adózás előtti eredményének (egyenleg) megoszlása főbb tulajdonoscsoportok szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes tulajdon (többségi hazai) Vegyes tulajdon (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdon Adózás előtti eredmény

2000 b. 49,1 -1,1 18,3 33,7 100,0

2001 c. 51,5 -4,2 19,9 32,8 100,0

2002 d. 52,8 -6,1 21,1 32,2 100,0

2003 e. 48,6 -1,5 21,4 31,5 100,0

2004 f. 44,5 5,6 21,7 29,2 100,0

2005 g. 40,7 6,5 22,8 30,0 100,0

2006 h. 37,1 7,2 23,5 32,2 100,0

2007 i. 36,9 4,9 24,8 33,4 100,0

2008 j. 59,6 3,2 6,9 30,3 100,0

*nyereség és veszteség egyenlege pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A nemzetközi összehasonlító elemzések22 az eredmény és az eredményt befolyásoló tényezők mélyebb elemzésének igényét jelzik, s az ilyen vizsgálatokból levonható következtetésekre – a piaci szereplők elsődleges felelőssége mellett – a közgazdasági környezet szabályozóinak is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. Az adózás előtti eredmények vállalkozási méretek szerint is jelentős differenciálódást mutatnak. A 2008. évben a pozitív eredmény 19,2 százalékát realizálták a mikrovállalkozások, miközben a veszteség 41,4 százaléka keletkezett ebben a körben. Előzőeknél valamelyest jobb a kisvállalkozások helyzete, ahol az adózás előtti pozitív eredményből 14,7 százalékos, míg az adózás előtti veszteségből 15,0 százalékos a kategóriába tartozó vállalkozások részesedése. Előzőekből következik, hogy a közép- és nagy-vállalkozások esetében a nyereségből való részesedés több mint másfélszerese, mint a veszteségből való részesedés. 33. sz. táblázat A társaságok adózás előtti eredményének (egyenleg) megoszlása főbb vállalkozási méretek szerint* (egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Adózás előtti eredmény

2000 b. 19,7 14,8 18,5 47,1 100,0

2001 c. 17,7 17,6 21,7 43,1 100,0

2002 d.. 16,9 21,6 18,8 42,7 100,0

2003 e. 14,3 14,0 15,1 56,6 100,0

2004 f. 16,6 19,6 15,0 48,8 100,0

2005 g. 18,1 15,8 12,4 53,7 100,0

2006 h. 19,3 15,1 13,9 51,7 100,0

2007 i. 23,5 17,4 14,4 44,7 100,0

2008 j. 28,0 13,1 16,2 42,7 100,0

*pénzügyi szektor és offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai A társaságok adózás előtti nyereségének és veszteségének strukturális jellemzőire, illetve az eredményt befolyásoló tényezőkre ma még az indokoltnál kevesebb figyelem jut. A vizsgált időszak részletező adatai jól tükrözik, hogy az alaptevékenység pozitív eredményét kezdetben 22

Lásd: Eurostat éves adatsorai, illetve az EU évente készített ország jelentései

- 33 -

komoly mértékben gyengítette a pénzügyi műveletek negatív eredménye, s csak a 2003. évtől kezdődően figyelhető meg fordulat. Ennek jótékony hatását azonban jelentősen fékezi, hogy a pozitív eredmény többsége kizárólagosan a szabad forrással rendelkező külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál mutatkozik, miközben a hazai tulajdonú vállalkozások eredménye – lásd: hitelterhek – várakozásoktól elmaradó.

7.) Az adózás utáni eredmény és a társasági osztalékpolitika alakulása Az eredmények számbavétele és az adókötelezettségek teljesítése után kapjuk az adózás utáni eredményt. A 2000-2008. évekre vonatkozó – összehasonlító áron számolt – értékek a nemzetgazdaság esetében javuló jövedelmezőségről tanúskodnak. Ebben – az eredmények általános javulásán túl – szerepet játszik a tényleges adóterhek mérséklése (18%-ról 16%-ra), a nagy értékű beruházásokhoz, illetve kiemelt térségekben megvalósított fejlesztésekhez kapcsolt adókedvezmények „jótékony” hatása. Ez utóbbi intézkedések nélkül az adózás utáni nyereség mérsékeltebben növekedett volna. 34. sz. táblázat A nyereséges és veszteséges társaságok számának alakulása (Egység: szervezet, db) Megnevezés a. Társaságok száma ebből: nyereséges veszteséges 0 eredményű Nyereséges társaságok az összes társaság %-ában

2000 b. 279 924 157 848 106 747 15 329

2002 c. 296 828 158 472 121 631 16 725

2004 e. 304 474 168 455 123 638 12 381

2005 f. 321 732 180 401 121 363 19 968

2006 g. 328 305 196 163 110 972 21 170

2007 h. 328 165 202 678 104 232 21 255

2008 336 528 193 351 123 345 19 832

56,4%

53,4%

55,3%

56,1%

59,7%

61,8%

57,5%

* kettős könyvvitelt vezető társaságok, pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A vállalkozások főbb tulajdonosi csoportok szerinti megoszlása alapján – a működő társaságok számához viszonyítottan – a hazai tulajdonú társaságok 49,6%-a, a külföldi érdekeltségű vállalkozások 85,5%-a sorolható a nyereséges vállalkozások közé. Ágazati megoszlás alapján – az ágazatba sorolt összes vállalkozáshoz viszonyítottan – kiemelkedő a nyereségesen működő energia-, víz- és hőellátási (61,6%), a feldolgozóipari (61,3%), valamint a humán szolgáltatási (60,9%) ágazatba sorolt vállalkozások aránya, de az utóbbi években javuló arányt mutatnak a mezőgazdasági (58,7%), a távközlési (57,9%), valamint az építőipari (57,3%) ágazatba sorolt vállalkozások is. A nyereséges és veszteséges társaságok számának alakulása és strukturális változása önmagában is érdekes, de ennél fontosabb az adózás utáni eredmény pénzben kifejezett nagysága, a vállalkozásba fektetett tőke jövedelemtermelő képessége, illetve az, hogy a realizált jövedelmet milyen mértékben forgatják vissza a gazdaságba, illetve milyen mértékben fizetnek belőle tulajdonosi osztalékot. Az adózás utáni nyereség és veszteség értéke a 2000-2008. években viszonylag „inflációkövető” módon és arányosan emelkedett, ám a növekedés lefékeződése (lásd: 0,6%-

- 34 -

os GDP), valamint a veszteségtényezők jelentős emelkedése miatt a 2008. évben látványos visszaesés következett be.23 9. sz. ábra A társas vállalkozások adózás utáni eredménye (nyereség és veszteség egyenlege) milliárd Ft)

5 000

4 000

3 000

2 000

1 000

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

-1 000

-2 000

-3 000

Adózás utáni nyereség

Adózás utáni veszteség

Adózás utáni egyenleg

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai Az adózás utáni eredmény 2008. évi csökkenése részben általános jelenség (vitathatatlan a gazdasági válság hatása), de azért figyelmet érdemlő „csomósodások” is kimutathatók. Így a 2000-2008. évekre vonatkozóan több mint figyelmet érdemlő – helyenként fenntartásokkal fogadható – az ingatlangazdálkodás és a szálláshely-vendéglátás ágazatok, valamint a feldolgozóiparon belül a kőolaj-feldolgozás, irodagép és műszergyártás szakágazatok adózás utáni eredményének több éves stagnálása, illetve látványos romlása. Egy gazdaság tényleges jövedelemtermelő képességét a szabadon felhasználható adózás utáni nyereség és a saját tőke hányadosa mutatja a legmegbízhatóbban. Ezt egyfelől vizsgálnunk kell a társas vállalkozások egészére (valójában ez képes érzékeltetni a versenyszektor elégtelen jövedelmezőségét), majd vizsgálni kell a tényleges nyereséget termelő – a működő társaságok felét kitevő – vállalkozásokra értelmezve. A nemzetközi tapasztalatok és a befektetői várakozások szerint a vállalkozások adózás utáni eredménye akkor tekinthetik elfogadhatónak, ha a saját tőke arányában mért eredmény hányadosa meghaladja a piaci kamatok szintjét, vagy az alternatív befektetések hozamát. Ezt alapul véve a 2000-2008. évek 14,4-16,9% között mozgó tőkejövedelmezősége önmagában kedvezőnek tűnik (lásd: 10. sz. ábra), ám ha figyelembe vesszük, hogy míg a saját tőke értéke „befagyott” áron szerepel, s az adózás utáni eredmény alakulásában pedig az infláció „torzító” hatása is érvényesül, akkor a jövedelmezőségi szint már közel sem olyan kedvező. S ezt a helyzetet tovább súlyosbítja a profitráta csökkenő trendje.

23

Az adózás utáni eredmény romlása a 2009. évi eredményekre is kihat, tekintve, hogy növekedés helyett jelentős GDP csökkenéssel kell számolnunk, s a veszteségtényezők hatása is tartósabb a korábban számoltnál

- 35 -

10. sz. ábra A társas vállalkozások adózás utáni eredménye a saját tőke arányában 30 000

20,0%

tőkejövedelem (%)

18,0%

milliárd Ft

25 000 16,0%

16,9%

16,5% 15,8%

17,7%

16,2%

15,7%

14,0%

15,7%

20 000

14,4% 13,5%

15 000

12,0%

10,0%

8,0% 10 000 6,0%

4,0% 5 000 2,0%

-

0,0% 2000

2001

2002

Adózás utáni nyereség

2003

2004

2005

saját tőke értéke

2006

2007

2008

adózás utáni eredmény a saját tőke százalékában

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai A társas vállalkozások által realizált adózás utáni nyereség – ágazati sajátosságtól, vállalkozási mérettől, tulajdonosi háttértől függően – nagy szóródást mutat, így a 2008. évi adatok szerint átlag feletti a gép- és berendezés-gyártás (34,7%), az információ és kommunikáció szolgáltatás (25,5%), az irodagép és műszergyártás (17,2%), a kereskedelem 16,5%), miközben átlag alatt van a tőkeigényes villamosenergia-ellátás (9,1%), érdekes módon az ingatlanszolgáltatás, valamint a szálláshely szolgáltatás (6,9%). Az adózás utáni nyereség felosztásáról csak a nyereséges társaságok tulajdonosai jogosultak dönteni, ezért – a társaságok összesített adataitól függetlenítve – önállóan kell értékelni a pozitív eredményű (nyereséges) vállalkozások jellemzőit. Az így elkülönített adatok jól érzékeltetik, hogy kezdetben csak a nyereséges társaságok szerepe emelkedett, ezt követte az adózás utáni nyereségtömeg emelkedése, s ezt kisebb fáziskéséssel követte – eredményvisszaforgatás következtében – a saját tőke értékének gyarapodása. 35. sz. táblázat A nyereséges társaságok száma, adózás utáni pozitív eredménye és tőkearányos jövedelmezősége*: (folyó áron számolva) Megnevezés a. Nyereséges társaságok száma (db) Adózás utáni nyereség Saját tőke értéke Tőkejövedelmezőség (saját tőke/nyereség)

2000 b.

2002 c.

2003 d.

2004 e.

2005 f.

2006 g.

2007 h.

2008

157 848 1 683,4 9 072,5

158 472 2 227,8 11 619,4

122 015 2 666,8 12 796,2

168 455 2 770,7 15 185,2

180 401 3 328,7 16 749,9

196 163 3 867,3 21 172,7

202 678 4 433,3 22 041,8

193351 3 419,9 20 128,0

18,2%

18,9%

20,8%

18,2%

19,8%

18,3%

20,1%

16,7%

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

Valós piaci körülmények között a befektetők (részvényesek) hosszú távú érdeke, hogy növekedjék a vállalkozói vagyon, illetve emelkedjék a részvényárfolyamok értéke. Ez több

- 36 -

módon is elérhető: egyik módja, hogy egy fejlesztési program látványos meghirdetésével az eredményt igen magas arányban fogatják vissza a vállalkozásba, de elérhető úgy is, hogy a befektetők rövid távú várakozásaira hivatkozva az eredmény viszonylag magas arányát fizetik ki osztalékként, s így teszik vonzóvá a vállalati részvényeket. Az „átmeneti” állapotban levő hazai értékpapírpiacon ezek az összefüggések nem, vagy csak korlátozottan érvényesülnek. 36. sz. táblázat A nyereséges társaságok adózás utáni eredménye(nyereség) és az osztalékfizetés alakulása*: (folyó áron, milliárd Ft) Megnevezés a. Adózás utáni nyereség Fizetett osztalék Eredményarányos osztalék (%)

2000 b. 1 683,0 447,5

2002 c. 2 227,8 617,2

2003 d. 2 666,8 866,4

2004 e. 2 770,7 956,3

2005 f. 3 328,7 1 199,1

2006 g. 3 867,3 1 390,3

2007 h. 4 433,3 1 609,8

2008 i. 3 419,9 1 528,8

26,6%

27,7%

32,5%

34,5%

36,0%

36,0%

36,3%

44,7%

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és offshore vállalkozások adatai nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

Az eredmény arányában számolt osztalék a 2000-2005. években folyamatosan emelkedő, a 2005-2007. évek egy 36% körül stabilizálódó, a 2008. év adatai pedig egy kimagasló – majd 45% százalékos – osztalékrealizálási arányt mutatnak. Az átlagtól csak néhány ágazat s csak az utóbbi években mutat eltérést (villamosgép- és műszergyártás, távközlés és gazdasági szolgáltatás), ami arra figyelmeztet, hogy a saját tőke arányában mért osztalékfizetési arány változására figyelnie kell mind a gazdasági szabályozásnak, mind a pénzügypolitikának (lásd: folyó fizetési mérleg). Nem elhanyagolható kérdés ugyanis, hogy mikor és milyen tényezők hatására módosul az eredményesen működő társaságok osztalékpolitikája, illetve a döntéseknek vannak-e tulajdonosfüggő jellemzői? 11. sz. ábra A társaságok által fizetett osztalék megoszlása főbb tulajdonoscsoportok szerint*:

százalék

100,0%

80,0%

60,0%

40,0%

20,0%

0,0%

2000

2001

Kizárólagos hazai tulajdon

2002

2003

2004

Vegyes tulajdon (többségi hazai)

2005

2006

Vegyes tulajdon (többségi külföldi)

2007

*2008

Kizárólagos külföldi tulajdon

Forrás: az APEH éves gyorsjelentései alapján a szerző számításai Mielőtt markáns álláspontot alakítanánk ki az adózás utáni nyereség felhasználásáról, vissza kell idézni, hogy az adózás utáni pozitív eredménynek immár évek óta 48-50%-át fizetik ki,

- 37 -

vagyis az évente elért nyereség valamivel több mit fele a tartalékolásra kerül (cca 44-46% eredménytartalék, 32-34% az értékelési és általános tartalék, 22-23% tőketartalék). Ez viszonylag jól követhető a saját tőke differenciált emelkedésében, illetve a befektetett eszközállomány gyarapodásában. A társaságok 2000-2008. évi osztalékpolitikájának általánosítható tapasztalatai a következőkben összegezhetők: •

•

•

•

A társasági osztalék-fizetés – összhangban az erőforrások igénybe-vételével és a gazdasági teljesítményekkel – lényegében néhány ágazatra koncentrálódik. Így az utóbbi évek adatai szerint a feldolgozóipar (41,4%), a gazdasági szolgáltatás (15,0%), a távközlés (14,4%), valamint a kereskedelem (14,5%) realizálják a társasági osztalék majd négyötödét. Sajnálatos, de a felsorolásban nem szereplő ágazatok a gazdasági összteljesítmények alakulását csekély mértékben befolyásolják, illetve jövedelmezőségük jóval elmarad az átlagos értékektől; A fizetett osztalék vállalkozási méretek szerinti megoszlása differenciált képet mutat. Mikrovállalkozások esetében a fizetett osztalékarány több mint másfélszerese a hozzáadott értéknél mért részesedésnél, a kisvállalkozásoknál a teljesítmény- és az osztalékarány egyensúlyban van, a közép- és nagyvállalkozásoknál fizetett osztalékarány viszont lényegesen alacsonyabb, mint az teljesítményarányból következhetne. A gazdálkodási forma szerinti jellegzetességek vizsgálata azt mutatja, hogy a kifizetett osztalék 61-62 százaléka – teljesítményi aránynak megfelelően – a Kft formában működő szervezetekre jut (a tőkearányos osztalék 7,3%), a szervezeti hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő részvénytársaságokra – ugyancsak a teljesítményaránynak és a vállalkozásba vitt vagyonnak megfelelően – az osztalék 3132 százaléka jut. Mindezekkel szemben a Bt típusú vállalkozások osztalékrészesedése teljesítményi arányt meghaladó (5,5-6,0%), s a saját tőke arányában 16,6%-os részesedés. A tulajdonosfüggő jellemzők a lehető legellentmondásosabb képet tükrözik. A kifizethető osztalék 38,7 százalékáról (2008. évben cca 602 milliárd forint sorsáról) a külföldi érdekeltségű vállalkozások tulajdonosi fórumai döntöttek. A döntési jogosítványok ilyen arányú koncentrálódása első olvasásra meglepő, ám mélyebb elemzés után el kell fogadni: a bruttó hozzáadott értékből 46-47 százalékos; az export teljesítményekből 76-77 százalékos; az adózás előtti eredmény egyenlegéből 34,6 százalékos és a vállalkozásba vitt saját tőkéből 50,51 százalékos részarányt képviselő külföldi érdekeltségű vállalkozások saját tőke arányában mért 4,8-5,0%-os osztalékfizetése aligha kifogásolható;

A társas vállalkozások 2000-2008. évi eredményeit és az eredményfelosztásról hozott döntéseit összegzően minősítve, megfogalmazható, hogy a társas vállalkozások jövőt szolgáló felhalmozás-politikát folytatnak, s az adózás utáni eredmény 28-36 százalék közötti hányadának osztalékként történő kifizetése nem tekinthető túlzottnak. Sőt, olyan időszakban, amikor a lakossági megtakarítások befektetési célú felhasználása lenne kívánatos, akkor a vállalkozói saját vagyon után átlagosan fizetett – átlagosan 6,8-7,2% között mozgó – tőkearányos osztalék még alacsonynak is minősíthető.

- 38 -

8.) A vállalkozások tőkeellátottsága és a finanszírozás aktuális kérdései A társas formában működő vállalkozások tőke-ellátottságának vizsgálata több szempontból fontos, csak ez alapján ítélhető meg a forrás- és eszköz állomány mennyiségi és strukturális változása (lásd: saját tőke és idegen források), az erőforrások működtetésének hatékonysága (lásd: tőkejövedelmezőség), valamint a fizetőképesség alakulása (lásd: csődveszély jelzése). Az erőforrás-eltátottságot több ismérv szerint kell vizsgálni, így a tevékenységi struktúra alapján, a vállalkozások tulajdoni jellemzői szerint, valamint a vállalkozási méretek szerint. 8.1. Forrás-struktúra alakulása A vállalkozások által mobilizálható források vizsgálata a saját és idegen tőke (kötelezettségek) eltérő ütemű gyarapodását, következményként a saját tőke részarányvesztését (44,9%-ról 39,7%-ra), s ennek ellentételeként az idegen tőke szerepének felfutását jelzik (50,2%-ról 54,9%-ra). Átmeneti gazdaságokban – amelyekre egyidejűleg jellemző a tőkehiány, az infláció és a jövedelem-elvonás magas szintje – az idegen tőke részarányának folyamatos emelkedése „természetes” jelenség: o egyfelől míg az alapítói vagyon „befagyasztott áron” szerepel a nyilvántartásokban, addig az egyéb forráselemek folyó áron kerülnek számbavételre, o másfelől viszont a kölcsönforrások igénybevétele olcsóbb mint a tulajdonosi hozzájárulás emelése. E tényezők szerepe a 2000-2008. években módosult: egyfelől mérséklődött a pótlólagos külföldi tőkebefektetések átlagértéke; másfelől viszont az alultőkésített hazai vállalkozások minden korábbinál nagyobb mértékben kényszerültek kölcsöntőke igénybevételére, annak ellenére, hogy a kölcsöntőke ára magasabb volt, mint a tőkejövedelmezőség mértéke.24 37. sz. táblázat A társas vállalkozások forrásainak összetétele és a struktúra időbeli módosulása (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. Saját tőke értéke ebből: jegyzett tőke Céltartalék Idegen források ebből: rövid lejáratú hosszú lejáratú Passzív időbeli elhatárolás Források összesen

2000 b. 44,9 25,6 1,4 50,2 35,0 15,2 3,4 100,0

2002 c. 44,7 22,6 1,1 49,3 34,2 15,1 4,9 100,0

2003 d. 44,2 19,7 1,0 50,7 34,2 16,5 4,1 100,0

2004 e. 43,4 17,7 1,0 51,1 34,1 17,0 4,5 100,0

2005 f. 41,4 15,2 1,0 53,2 34,9 18,3 4,4 100,0

2006 g. 43,8 15,6 1,0 51,0 34,5 16,5 4,2 100,0

2007 h. 40,6 14,0 1,1 53,6 33,5 20,1 4,7 100,0

2008 i. 39,7 13,4 1,1 54,9 32,6 22,3 4,3 100,0

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH szokásos éves jelentései alapján a szerző számításai

A vállalkozások forrásösszetételének módosulása komoly mértékben befolyásolja a vállalkozások eredményességi jellemzőit (lásd: tőkejövedelmezőséget meghaladó kölcsöntőke költség), de ami ennél is sajnálatosabb, fékezőleg hat az elhasználódott vagyon ütemes 24

A 2002-2003. években a jegybanki alapkamat majd kétszerese, a kereskedelmi bankok kamatai két és félszeres mértékkel haladták meg a hazai vállalkozások átlagos tőkejövedelmezőségét

- 39 -

pótlására, valamint a tőkefelhalmozási folyamat kibontakozására. Az idegen források (kötelezettségek) látványos felfutása elsődlegesen a forgóeszköz-állományt növekedését segítette. A saját tőke értéke – ami részben az induló vagyon nagyságát, részben a működési eredmény felhalmozott nagyságát jelzi – a 2000-2008. években ellentmondásosan alakult. Ennek magyarázata az összetevők módosulásában rejlik (lásd: mérleg szerinti eredmény javulása, értékelési és általános tartalék emelkedése, eredménytartalék gyors növekedése, valamint az osztalékfizetés évenkénti hullámzása), miközben – a várakozásokkal szemben – elmaradt az alapítói vagyon (jegyzett tőke) dinamikus növekedése.25 38. sz. táblázat A saját tőke főbb források szerinti megoszlása (egység: százalék): Megnevezés a. Jegyzett tőke ebből: be nem fizetett jegyzett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Mérleg szerinti eredmény (egyenleg) Értékelési és általános tartalék Saját tőke összesen

2000 b. 56,6 -0,2 18,7 15,4 4,7 4,8 100,0

2002 c. 50,2 -0,1 14,9 20,1 6,3 8,6 100,0

2003 d. 44,4 -0,1 17,1 22,3 6,6 9,8 100,0

2004 e. 41,1 -0,1 17,3 25,2 5,1 11,5 100,0

2005 f. 36,6 -0,1 18,8 26,2 6,3 12,2 100,0

2006 g. 35,6 -0,2 23,8 23,9 6,3 10,5 100,0

2007 h. 34,3 -0,2 19,0 27,4 7,9 11,5 100,0

2008 i. 33,7 -0,1 21,0 33,5 0,1 11,8 100,0


A saját tőke makro mutatóin belül jelentős belső mozgás zajlik: nemzetgazdasági ágak, vállalkozási méretek, regionális egységek szerinti, illetve az egy vállalkozásra jutó saját tőke főbb tulajdonoscsoportok szerinti mutatókban. Így a 2000-2008. időszakban mutatkozó saját tőke megduplázódásából (13743 milliárd Ft növekmény) ágazati ismérv alapján a feldolgozóipar, a kereskedelem és a gazdálkodási ágazatok a listavezetők; a tulajdonosi ismérv alapján 48% a külföldi és 52% a hazai társaságok részesedése, míg a gazdálkodási forma szerint a Kft (67,7%) és az Rt formában működő társaságok (29,4%) részesedése a meghatározó. 39. sz. táblázat Az egy társaságra jutó saját tőke értéke főbb tulajdonosi csoportok szerint* (Egység: millió Ft/vállalkozás) M e g n e v e z é s: a. Kizárólagos hazai tulajdon Vegyes (többségi hazai) Vegyes (többségi külföldi) Kizárólagos külföldi tulajdonú Saját tőke átlagértéke

2000 b. 22,3 78,7 956,7 199,6 41,9

2002 c. 25,2 95,6 1032,0 230,9 46,9

2003 d. 27,1 104,4 1261,9 279,7 54,2

2004 e. 28,7 108,0 1329,3 275,3 57,2

2005 f. 29,9 115,8 1464,7 332,0 61,2

2006 g. 32,1 130,4 1749,6 430,0 74,9

2007 h. 35,7 132,0 1753,1 412,6 74,0

2008 i. 37,4 68,8 1882,0 434,5 75,5

* kettős könyvvitel szerint gazdálkodók; a pénzügyi szektor és az offshore vállalkozások nélkül Forrás: az APEH 2000-2008. évi gyorsjelentései alapján a szerző számításai

A gazdaságpolitika formálói, illetve a gazdasági elemzők számára fontos információ a saját tőke szerepváltozása, illetve a fajlagos értékek tulajdonosi csoportok, illetve nemzetgazdasági 25

Mára eljutottunk oda, hogy a jegyzett tőke – a jogalkotók eredeti szándékával és a nemzetközi gyakorlattal szemben – ma egyre kevésbé jelent garanciát az üzleti partnerek számára.

- 40 -

ágak szerinti differenciálódása. A vállalkozások számának dinamikus növekedése, s a tőkeellátottság lassú javulásának természetszerű következménye az egy vállalkozásra jutó átlagos tőkeérték változása, ám míg a kizárólagos külföldi tulajdonú és a vegyes tulajdonú vállalkozásoknál ez a fajlagos mutató javulásával járt, addig a kizárólagos hazai tulajdonú vállalkozásoknál egyértelműen érződik az átlagos tőkeérték csökkenése. 40. sz. táblázat Az egy vállalkozásra jutó saját tőke értéke főbb nemzetgazdasági ágak szerint (egység: millió Ft/vállalkozás) Megnevezés a. Mezőgazdaság Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz- és víz Építőipar Kereskedelem Szálláshely-vendéglátás Szállítás-, posta- és távközlés Gazdasági szolgáltatások Humán szolgáltatások Egyéb szolgáltatások Társasági átlag

2000 b. 44,7 107,1 107,9 2 278,2 13,9 16,7 21,2 151,9 28,2 3,3 17,3 41,9

2002 c. 53,7 124,9 126,4 2 142,5 19,4 21,7 21,9 128,7 36,4 4,6 19,6 46,9

2004 e. 58,6 105,9 173,7 2 094,2 21,2 22,6 18,0 131,9 43,4 6,0 20,4 56,4

2005 f. 66,1 95,2 194,8 1 417,0 21,3 29,4 19,3 129,9 53,1 7,1 24,5 61,2

2006 g. 72,5 325,8 218,4 1 593,5 21,9 36,2 19,8 129,9 82,4 6,8 25,4 74,9

2007 h. 82,5 405,7 238,8 2 791,1 23,1 39,7 20,3 129,4 88,8 7,6 26,8 84,2

2008 i. 95,0 517,0 243,1 3475,6 29,5 36,0 19,1 108,0 97,3 7,9 27,3 75,5


Hasonló pozíciójavulás, illetve romlás figyelhető meg a fajlagos mutatók nemzetgazdasági ágak szerinti változásában. Így számottevően javult a feldolgozóipari, a kereskedelmi, valamint a távközlési vállalkozások tőkeellátottsága, lényegében stagnáló a mezőgazdaság, az építőipari, valamint a gazdasági szolgáltatás ágazatok helyzete, míg az erőforrásvesztő ágazatok közül a bányászat, az energia- víz- és hőellátás, valamint a személy- és áruszállítási ágazatok vállalkozásai érdemelnek említést. A gazdaság szerkezetét érintő alapvető változások többsége az 1992-1999. években végbement, így a 2000-2008. években zajló változások már többségében a finomhangolás (szerves fejlődés, illetve leépülés) folyamatát mutatják, illetve a gazdasági erőforrások atomizálódását veszélyét jelzik. Ennek jele, hogy az utóbbi években előzmény nélkül alapított, illetve kiszervezett vállalkozások szinte kizárólagosan a mikro- és kisvállalkozási kategóriába tartozó vállalkozások számát gyarapították, s ezzel alapvetően módosították az erőforrások vállalkozási kategóriák közötti megoszlását. 41. sz. táblázat A társas vállalkozások saját tőkéjének megoszlása vállalkozási méretek szerint (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Saját tőke összesen

2000 b. 18,6 13,3 15,8 52,2 100,0

2002 c. 20,5 14,6 18,7 46,2 100,0

2003 d. 22,8 14,0 16,2 47,0 100,0

2004 e. 24,6 14,5 16,4 44,5 100,0

2005 f. 22,7 15,0 15,5 46,8 100,0

2006 g. 32,0 13,0 14,4 40,6 100,0

2007 h. 25,0 14,8 18,4 41,9 100,0


- 41 -

2008 i. 26,3 13,1 18,5 42,1 100,0

A jelenség első ránézésre kedvező (a mikro- és kisvállalkozások saját tőkén belüli részaránya a 2000. évi 23,5%-ról 30,5%-ra emelkedett), ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy ugyanez a vállalkozási csoport a foglalkoztatásban játszott 45,0%-os részarány mellett a bruttó hozzáadott-érték előállításában 26,7%-ot, az adózás előtti eredményből 26,3%-ot képviselnek, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az erőforrások az alacsony hatékonyságú területek felé mozdultak el. S egy ilyen trendre nem lehet fenntartható növekedést építeni. A saját erőforrások megoszlásának ellentmondásos alakulását – ezen belül a mikro és kisvállalkozások közötti lényeges különbséget – érzékeltetik az egy társaságra jutó átlagos tőkeérték vállalkozási kategóriaként mért értékei. 42. sz. táblázat Az egy társas vállalkozásra jutó saját tőke átlagos értéke vállalkozási méretek szerint* (Egység: millió Ft/vállalkozás) M e g n e v e z é s:

2000

2002

2004

2005

2006

2007

2008

a. mikrovállalkozások kisvállalkozások középvállalkozások nagyvállalkozások Saját tőke átlagos értéke

b. 8,8 58,9 495,7 6188,2 80,9

c. 10,6 93,6 567,4 7040,4 70,0

e. 15,5 107,7 579,3 9286,0 58,1

f. 15,3 120,7 635,9 10843,7 61,2

g. 26,5 126,9 665,4 12120,7 74,9

h. 20,4 142,5 768,6 12823,3 74,0

21,9 131,1 1017,8 13092,4 75,5


Az 54 és 55. sz. táblázatok adatai egyértelműen azt jelzik, hogy míg a mikrovállalkozások saját tőkéjének gyarapodása a vállalkozások számának mennyiségi bővüléséből fakad, addig a kis- és középvállalkozások körében az egy vállalkozásra jutó saját tőke növekménye (különösen a 2005-2007. években) a visszaforgatott eredménynek köszönhető. A nagyvállalkozások átlagos saját vagyonának növekedése – korábban megindult folyamat eredményeként – részben a pótlólagos és jelentős értékű beruházásokra, részben a működési eredmény felhalmozására (tartalékolására) vezethető vissza.26 A vállalkozások éven túli tartozásait vizsgálva, megfigyelhető, hogy a kötelezettségek differenciáltan érintik a különböző vállalkozási kategóriákat: a hosszú lejáratú kötelezettségek többsége (61,2%) a többségi hazai tulajdonú vállalkozásoknál van, vagyis a külföldi érdekeltségű vállalkozások leterheltsége (működésének finanszírozási költsége) jóval kedvezőbb. Abban is jelentősek a különbségek, hogy míg a többségi hazai tulajdonú társaságok szinte csak a pénzpiacon szerezhetnek fejlesztési hitelt, addig a külföldi érdekeltségű vállalkozások (anyavállalatok, illetve offshore cégek révén) jóval kedvezőbb feltételekhez jutnak beruházási forrásokhoz.27 Így valódi versenyhelyzetről mindaddig nem lehet beszélni, ameddig a hazai vállalkozások tőkeellátottsága – állami szerepvállalással, új tulajdonosok bevonásával, egyéb alaptőke-emelési technikákkal – nem közeledik a versenytársak tőkeellátottságához, illetve ameddig a tőkejövedelmezőség és a tőkeköltség közötti különbséget nem sikerül érdemben csökkenteni.

26

A 2008. évi eredménytartalék majd kétharmada a nagyvállalkozások, s ezen belül is a külföldi érdekeltségű vállalkozások tulajdonában van 27 A 2008. évben 1100 mrd Ft kamat és cca 130 mrd Ft kezelési költség terhelte a társas vállalkozásokat

- 42 -

8.2. Eszköz-összetétel változása A vállalkozások működési feltételeinek formálásában fontos szerepe van annak, hogy a mobilizálható eszközök mekkora hányadát kössük le befektetett eszközökben (tipikusan hosszú távú döntés) és mennyit fordítsunk a forgótőke biztosítására (jellemzően rövid távú döntés). A társas vállalkozások hosszú távú eszköz ellátottsági mutatói a befektetett eszközök részarányának folyamatos és fokozatos csökkenését mutatják, miközben a forgóeszközök aránya dinamikus felfutást jelez. Az eszközök összetételének módosulása természetesen szoros összefüggésben van a forrásstruktúra változásával. Így a saját vagyon és a hosszú lejáratú kötelezettségek alapvetően a befektetett eszközök állományt determinálják, míg a rövid lejáratú kötelezettségek alapvetően a forgóeszköz-ellátottsággal vannak szoros kapcsolatban. A társas vállalkozások befektetett eszközállományának mérséklődése (lásd: 52. sz. táblázat) összességében látszólagos, ám a mobilizálható eszközállomány tekintetében nagyon is valóságos. Kutatásaink azt mutatják, hogy a befektetett eszközök „arányvesztésében” közrejátszik a túlzott (pazarló) eszközállomány leépítése és a beruházási struktúra változása (építmények helyett gépek), de a kiszervezések következtében nem hagyható figyelmen kívül a befektetett pénzügyi eszközök állománymódosító hatása sem. Más értékelések szerint a befektetett eszközök részarányának változása a következőkkel is összefüggésbe hozható:

a befektetett eszközök az összvagyonon belül „befagyasztott értéken” szerepelnek, míg a forgóeszközök többsége folyó áron szerepel a pénzügyi elszámolásokban; a vállalkozói vagyon örökölt sajátosságaiból megkésetten indult az immateriális vagyon értékként történő számbavétele, illetve az alacsony K+F teljesítményekből fakadóan lassú az immateriális javak gyarapodása; a tárgyi eszközök részarányát növeli ugyan az újonnan induló vállalkozások hozott eszközállománya, de ezt – sajnálatos módon – lerontja a költségként elszámolt amortizációtól elmaradó beruházási ráfordítások értéke (ez a jelenség több ágazatban már-már veszélyezteti a bővített újratermelés feltételeit);

Az eszközállomány strukturális átrendeződése alapvetően a külföldi befektetőknek köszönhető, tekintve, hogy ebben a körben van az immateriális vagyon majd háromnegyede, s itt indult meg a „visszatartott eredmény” többcélú pénzügyi hasznosítása (kiszervezések révén a saját tulajdonú – jogi szempontból 100%-os hazai tulajdonú – beszállító kapacitások kiépítése, tulajdonrészek vásárlása, a tartós megtakarítások hosszabb lejáratú pénzügyi befektetéssé konvertálása), s ugyanebben a körben indult meg a tárgyi eszközök minőségi cseréje. A vállalkozások „fenntartható” gazdasági fejlődéséhez több mint kívánatos az immateriális javak, valamint a befektetett pénzügyi eszközök értékének emelkedése, ám normális körülmények között ez nem mehet a tárgyi eszközök rovására. A hazai folyamatok – lásd: 43. sz. táblázat – sajnálatos módon a tárgyi eszközök állományának folyamatos szerepvesztését jelzik, amelyek – egyebek mellett – abból fakadnak, hogy a vállalkozások éves beruházásainak volumene összességében, de a gazdasági növekedést meghatározó „húzó ágazatok” esetében is elmaradt a vagyonelhasználódás (értékcsökkenés) adott évre számolt értékétől.

- 43 -

43. sz. táblázat A társas vállalkozások eszközeinek összetétele és a struktúra időbeli módosulása (Egység: százalék) M e g n e v e z é s: Befektetett eszközök ebből: immateriális javak tárgyi eszközök befektetett pü eszközök Forgóeszközök ebből: készletek követelések értékpapírok pénzeszközök Aktív időbeli elhatárolás Eszközök összesen

2000 54,1 2,0 43,3 8,9 44,0 13,0 21,7 2,7 6,6 1,9 100,0

2002 55,9 3,0 43,9 9,0 42,4 11,6 21,7 1,9 7,2 1,7 100,0

2003 56,2 5,7 40,8 9,8 42,2 10,8 23,1 1,7 6,6 1,6 100,0

2004 55,2 5,5 39,8 9,8 43,1 11,8 23,1 1,6 6,6 1,7 100,0

2005 55,5 5,7 38,0 11,8 42,8 11,9 22,9 1,5 6,5 1,7 100,0

2006 54,8 4,9 35,5 14,4 43,4 11,2 23,6 1,5 7,2 1,7 100,0

2007 54,4 4,9 35,8 13,7 43,6 11,1 24,1 1,8 6,6 2,0 100,0

2008 56,9 4,4 37,8 14,6 40,8 11,0 22,4 1,2 6,2 2,3 100,0


Szakmai szempontból az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy a versenyképesség javítását célzó makrogazdasági programok ellenére egyfelől miért alacsony a vállalkozások felhalmozási (beruházási) tevékenysége, s milyen módon lehetne a kialakult helyzeten változtatni. Kutatásaink a következőkre hívják fel a figyelmet:

makrogazdasági stratégiák hiányában a vállalkozások nem látják saját illeszkedési lehetőségüket (ebben hozott némi változást a II. Nemzeti Fejlesztési terv, de – az időközi korrekció ellenére – sajnálatosan alacsony a versenyszektor felzárkózását támogató program); a biztonsággal belátható időtávlat hiánya (a szabályozási feltételek gyakori változtatása) kockázatossá teszi a hosszabb átfutási idejű programok indítását (a belátható időtávlatot természetesen tovább rontja, hogy a vállalkozások széles köre nem rendelkezik kiforrott szakmai elgondolásokkal); az állandósult finanszírozási gondokkal küszködő vállalkozások számára a kölcsönforrások igénybevételéhez szükséges szabad vagyoni fedezet elégtelensége, valamint a kölcsöntőke irreálisan magas ára nem teszi vállalhatóvá a kockázattal járó beruházási programok indítását; a vállalkozások csekély hányada végez K+F tevékenységet, s ennek hiányában nincsenek olyan saját termékeik, amelyek kikényszeríthetnék a beruházási ráfordítások emelését (az elhasználódott vagyon pótlása, s a meglevő kapacitások lassú bővítése összehasonlíthatatlanul vonzóbbnak bizonyul); a tőkejövedelmezőség alacsony szintje, a vállalkozással járó magasabb kockázat és munkaigény, valamint az alternatív befektetési lehetőségek nem teszik vonzóvá a megtakarítások fejlesztési (beruházási) célú hasznosítását.

A befektetett eszközállomány összetételét módosító folyamatok nem tekinthetők átmenetinek, így a vállalkozások helyzetét differenciáló hatásukkal, hosszabb távon is számolni kell. Különösen abban az esetben, ha tovább emelkedik a forgóeszköz-finanszírozás terhe. Makrogazdasági szinten a 2003. évtől kezdődően figyelmeztető jelenség a követelésállomány abszolút és relatív értelmű felfutása, de a követelésállomány emelkedéséből fakadó gondokat enyhíti, hogy nem általános jelenség, hanem néhány ágazatra koncentrálódik (ez utóbbiak között külön is kiemelendő az építőipar, a kereskedelem, valamint a gazdasági szolgáltató ágazat), illetve a követelésállomány felfutása jellemzően a követelések futamidejének - 44 -

meghosszabbodásából fakad. (A még elfogadott 30 napos fizetési késedelemmel szemben általánossá vált a 60-90 napos teljesítés, ami egyben azt is jelenti, hogy jelenség fennmaradása esetén szélesedhet a lánctartozásban érintettek köre.) A piaci helyzet átfogó minősítését, az üzleti döntések megalapozottságát és a vállalkozási igényekhez igazodó finanszírozási módozatok kidolgozását nagyban segítené, ha a vállalati pénzügyi beszámolók összesített adatait (ágazati, területi, gazdálkodási forma, egyéb) a piaci szereplők is megismerhetnék. Jelenlegi tapasztalat ugyanis az, hogy a vállalkozások széles köre teljesíti ugyan a mérlegleadási kötelezettségét, de az adatok feldolgozása – ezzel az összesített adatokból nyerhető információk hasznosítása – elmarad.

9.) Következtetések és javaslatok A kilencvenes évtizedben megindult változások gyökeresen átalakították a magyar társadalom és gazdaság működési jellemzőit. Átrendeződtek a piaci kapcsolatok (keleti irányultság helyett nyugati dominancia), változott a termelési szerkezet (alapanyag igényes termelés helyett élőmunka igényes tevékenység) felgyorsult a technikai fejlődés üteme, módosultak a gazdálkodási formák (vállalatok helyett társaságok), többszörösére növekedett az önálló vállalkozások száma, de talán legmarkánsabb jellemző a tulajdonosi struktúra változása (állami helyett magán és új tulajdonosként megjelentek a külföldi befektetők). A 2000-2008. évek történései részben szerves folytatását jelentik a kilencvenes évtizedben megindult változásoknak (lásd: 2004. évi EU csatlakozás, pótlólagos külföldi befektetések), részben azonban egy új időszak kezdetét is jelzik. Magyarország szempontjából ilyennek tekintendő a szociális intézményrendszer finanszírozhatatlansága, a lakossági biztonságérzet gyengülése, a versenyszektort érintően pedig a külföldi forrásokra alapozott gazdaságfejlesztési stratégia körüli ellentmondások kiéleződése, amit tovább súlyosbított a 2008. évi világgazdasági válság. A mögöttünk hagyott időszak gazdasági növekedésében meghatározó szerepe volt az országba áramló külföldi tőkének, az új beruházásoknak, a technológiai fejlesztéseknek, a termékszerkezet modernizációjának, valamint a „hozott” piacoknak. A külföldi érdekeltségű vállalkozások azonban nem integrálták a hazai gazdaságot, illetve a hazai gazdasági szereplők – többségében – nem tudtak élni a „belső piacon kínálkozó” termelési és értékesítési kooperációs lehetőségével. A társas formában működő vállalkozások gazdálkodási körülményei hűen tükrözik az ország általános helyzetét, más szempontból viszont a versenyszektor teljesítményei alapvetően determinálják az ország mozgásterét. Indokolt tehát a társas vállalkozások 2000-2008. évi működési tapasztalatait összegezni, illetve tapasztalatokból levonható következtetéseket megvonni. a.) Az ország biztonságos működését nagyjából azonos mértékben veszélyezteti az adósságállomány nagysága, az államháztartás újratermelődő hiánya és a gazdasági teljesítmények elégtelensége. b.) A gazdasági világválság legyengült állapotban érte a magyar gazdaságot, s a piaci körülmények romlása további drasztikus teljesítménycsökkenéshez vezetett (lásd: adózás

- 45 -

előtti eredmény 50%-os romlása), ami az érintett vállalkozásokon túl (a bevételek csökkenése miatt) az államháztartás számára is komoly finanszírozási gondot jelent; c.) A gazdasági teljesítmények elégtelenségét, egyben az új növekedési pályára állás kockázatait jelzik: o a gazdasági szerkezet torzulásai – ennek előidézésében komoly szerepe van a külföldi befektetők egyoldalú piaci érdekeltségének, a hazai vállalkozások atomizált és forráshiányos állapotának, valamint a hazai adottságokat figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitikának; o Az eredményes és növekedésorientált vállalkozások alacsony szintje (mindössze 12,5%-ot tesz ki azon vállalkozások aránya, amelyek forgalomnövekedése jelentősen meghaladja az inflációs indexet, tartósan pozitív eredményt ér el, s az eredmény legalább 50%-át visszaforgatja a vállalkozás javára); o Évek óta tartó gond a termelékenységi mutatók „bebetonozottan” alacsony szintje, a legmagasabb és a legalacsonyabb fajlagos teljesítmények távolodása, valamint az, hogy az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott-érték alig 30%-a az EU-27 országok átlagának; o Elégtelen forrásellátottság, a rendelkezésre álló erőforrások elaprózottsága, valamint a kölcsöntőke irreális terhe, o A támogatáspolitika alacsony hatékonysága (beruházási támogatás beruházási növekmény nélkül, munkahelyteremtő támogatás többletmunkahely nélkül), aminek egyenes következménye, hogy az éves árbevétel növekménye nem éri el a költségvetési támogatások és kedvezmények összértékét); o Regisztrált és ténylegesen működő vállalkozások között növekvő a különbség, amit tovább súlyosbít, hogy a ténylegesen működő vállalkozások alig 55%-a mutat ki nyereséget, vagyis viseli a közterhek reá eső részét (következmény: kevesen viselik az adóterhek többségét); o A társaságok – adózási előny miatt – nem a magasabb szervezettségű vállalkozások felé haladnak, hanem fordított irányú a mozgás (ennek következménye az alig 4000 Rt, s ezeknek majd kétharmada zárt Rt); o A többszöri és komoly fogadkozás ellenére nem sikerült érdemben szűkíteni az informális szektor kiterjedtségét, sőt az ellentmondásos jogalkalmazás következtében még védelmet is kapnak a kreatív megoldásokat alkalmazók (lásd: adóamnesztia, vagyonosodási vizsgálatok jogosságának megkérdőjelezése); o A 2007-2008. évek figyelmeztető veszélye, hogy a kibocsátás csökkenése alapvetően a pozitív eredményű, növekedésorientált (eredményét visszaforgató) és külföldi piacra termelő vállalkozásokat érinti, s ez – a gazdaság végletes polarizációja miatt – fékezőleg hat a magyar gazdaság növekedési esélyére, a forgalom alakulására (közvetetten a fogyasztásra épülő adóbevételekre), de a mérséklődő teljesítmények éreztetni fogják hatásukat az adózás előtti eredmény (elsődlegesen a társasági adóbevételek, de közvetetten az iparűzési adóbevételek) mérséklődésében is; o A gazdasági teljesítmények 2009. évre prognosztizált visszaesése a vállalkozások kiterjedt köre számára nem teszi lehetővé az előző évi eredmény alapján történő adóelőleg fizetését, így fel kell készülni az előlegek átütemezési kérelmére; o A vállalkozások finanszírozási nehézségei következtében várhatóan dinamikusabban emelkedik az adó- és járuléktartozások összértéke (2008. évi záróérték cca 1630 mrd Ft, s ebből 570 mrd Ft a működő vállalkozások kötelezettsége), s félő, hogy az esetek többségében a költségvetés feladata lesz a átütemezés következményeinek ellensúlyozása.

- 46 -

d.) A vállalkozási hajlandóság növelése, a gazdasági teljesítmények ösztönzése és az eredményesség javítása érdekében – rövid- és hosszú távon – teendő intézkedések: •

•

•

•

• •

Államháztartás egyensúlya és az adósságállomány csökkentése nem lehet eredményes és tartós a gazdaság rendbetétele nélkül (megszorításokkal nem lehet fenntartható növekedési pályára állítani); A gazdaság modernizálása, a fejlesztési irányok kijelölése és a teljesítmények növelése nem képzelhető el egy cél- és eszközrendszer összhangját biztosító gazdaság-fejlesztési stratégia nélkül; a gazdaságfejlesztés gyakorlatában alapvető fordulatot kell végrehajtani: a külföldi tőke importjára alapozott „kizárólagos” gazdaságfejlesztési gyakorlatot fel kell váltani egy nemzetközi együttműködést vállaló, ám a hazai erőforrások racionálisabb hasznosítását biztosító fejlesztéspolitikával. Ennek lényege a „humán tőke” gyarapodását szolgáló befektetések növelése (lásd: oktatás), a természeti adottságok (lásd: vízbázis, ) és infrastruktúra kapacitások tudatosabb hasznosítása (lásd: logisztikai lehetőségek); A magyar gazdaság szerkezetében kiemelkedő helyet kell elfoglalniuk azoknak az ágazatoknak, amelyek komparatív előnyöket biztosítanak, mindenekelőtt a mezőgazdaságnak, élelmiszer iparnak, egészségügyi szolgáltatásoknak, valamint a turizmusnak. Természetesen a fejlesztésre érdemes területek kiválasztása csak komoly ”cost-benefit” elemzés alapján és után történhet meg; A gazdasági aktivitás alacsony szintje és a közterhek arányosabb elosztása érdekében kiemelten kell ösztönözni és támogatni az élőmunka-igényes tevékenységeket; Ki kell dolgozni egy átfogó adómodernizációs programot. A közteherviselési rendszer modernizációjának egyidejűleg kell szolgálnia az államháztartás biztonságos finanszírozását, az adó- és járulékterhek arányosabb elosztását, valamint minimalizálni kell a versenyszektorban érzékelhető „teljesítményfékező” hatást. Helyzetünk ismeretében (lásd: adósságállomány következő nemzedékeket érintő hatása) a GDP arányos adó- és járulékteher csak lassan mérsékelhető, ám a strukturális átalakítás előtt szabad az út: - a munkára épülő járulékterheket – részben a versenyképesség javítása, részben a foglalkoztatottság növelése, részben az informális szektor visszaszorítása érdekében – mérsékelni kell; - a 25 százalékos normál ÁFA kulcsot – részben a nemzetközi elszámolások egyenlegének javítása, részben a belső kereslet élénkítése érdekében – nem a távoli jövőben mérsékelni kell (a bevételkiesést ható a ; - a munkára épülő terhek mérséklése, illetve a normál ÁFA kulcs csökkentése miatt kieső bevételeket részben a környezetterhelő tevékenységek markánsabb adóztatásával (lásd: Németország), részben a jövedéki adók emelésével lehet pótolni; - a nagyvállalkozásokra szabott, lineáris jellegű társasági adózás kötelezettségét – nemzetközi gyakorlathoz igazodóan – differenciálni kell, s meg kellene tartani egy normál kulcsot (18%), illetve a KKV szektort érintően bevezetésre kerülne egy kedvezményes kulcs (12,5%); - a személyi jövedelemadózást érintően továbbra sem javasolt a lineáris kulcsra történő áttérés, sőt – a nemzetközi gyakorlatot követve – a jövedelemkülönbségek növekedése miatt markánsabbá kellene tenni az SZJA progresszivitását

- 47 -

•

(amennyiben ez elmarad, úgy megkerülhetetlen lesz a vagyonadó kiterjedtebb változatának alkalmazása); - az adómodernizáció keretében újra kell gondolni a központi és az önkormányzati adóztatás közötti arányokat; - az önkéntes jogkövetés erősítése érdekében szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a (köz)szolgáltatási jogosultság és a (köz)teherviselési kötelezettség teljesítése között; - A közteherviselés modernizációja keretében gondoskodni kell a közteherviselési szabályok kiszámíthatóságáról, következetességéről és az eljárási szabályok egyszerűsítéséről, valamint a közteherviselési normákat megszegőkkel szemben szigorúbban kell eljárni Erőforrások koncentrációjának és az atomizált vállalkozások egyesülésének ösztönzése, egy ilyen változás nélkül nem biztosítható a méretgazdaságossági szempontokat figyelembe vevő gazdasági struktúra;

Számolni kell azzal, hogy a pénzügyi válság a vártnál hosszabb ideig érezteti hatását, s az ebből fakadóan a gazdasági válság is tartósabb és mélyebb lesz a korábban prognosztizáltnál. Ez a folyamat halmozottan érinti a magyar gazdaságot: egyfelől csökken a külföldi működő tőke beáramlása, miközben folyamatosan emelkedik a korábban befektetett működő tőke profitrealizálási szándéka; másfelől az államháztartás folyó kiadásainak finanszírozása továbbra is igényli a külföldi források bevonását, ám ennek elérhetőségi feltételei minden korábbinál kedvezőtlenebbek;

A nemzetközi környezet és a belső társadalmi és gazdasági feszültségek ismeretében a változás nehéz, de a változatlanság végzetes!

Budapest, 2009. október

- 48 -

A hazai társaságok demográfiai, teljesítményi és eredményességi jellemzőinek változása

Recommend Documents