Mire ügyeljenek a kereskedők a húsvéti időszakban? A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság az idei évben is fokozott figyelmet kíván fordítani arra, hogy a húsvéti ünnepeket megelőző bevásárlások során biztosítsa a vásárlók anyagi biztonságát, elsősorban a megtévesztések és a vásárlói megkárosítások kiszűrésén keresztül.
Annak érdekében, hogy a vállalkozások megfelelő információkkal rendelkezzenek a húsvéti szezonban kiemelt figyelemmel járó jogszabályi rendelkezések felől, a fogyasztóvédelmi hatóság az alábbi tájékoztatót teszi közzé: >>>
A szezonális ellenőrzés során a fogyasztóvédelmi hatóság új politikájának, illetve célkitűzéseinek megfelelően kiemelkedő szerepet szánunk ebben az időszakban is a megelőzésnek, a preventív eszközök alkalmazásának.
Ilyen preventív eszközök a következők:
A hatóság annak érdekében, hogy a vállalkozások is ismerjék a vonatkozó szabályokat és az azzal összefüggő jogalkalmazási gyakorlatot
a betartandó jogszabályi rendelkezésekről szóló összefoglalót készít, amelyet a honlapján is közzétesz,
az előző évek ellenőrzéséről készült vizsgálati jelentését (2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012) elérhetővé teszi mind a vásárlók, mind a vállalkozások részére, amelyből a legjellemzőbb jogsértések tartalma alapján a vállalkozások szintén tájékozódhatnak a hatósági elvárásokról.
Természetesen ennek az ellenőrzéssorozatnak az eredményei alapján is lehetőség van felkerülni a fogyasztóvédelmi hatóság pozitív listájára, amelynek célja, hogy minél szélesebb körben biztosítson nyilvánosságot azon vállalkozások megismerésének, amelyeknél a hatóság nem talált szabálytalanságot.
Az idei szezonális vizsgálat több témakört foglal magában:
1) A fogyasztók megtévesztésére / megkárosítására irányuló kereskedelmi gyakorlatok kiszűrése o
o
A felügyelők azt vizsgálják, hogy a pénztárnál megfelelően történik-e az árfelszámítás, azaz az egyes termékeket azon az áron értékesítik-e, amelyet a terméken szereplő árcímke vagy a polccímke tartalmaz, illetve amennyiben többes árfeltüntetést észlelnek – mert például ugyanaz a csokoládényúl az árcímkéje szerint másfélszer annyiba kerül, mint amit a felette elhelyezett akciós tábla hirdet – a felügyelők szintén próbavásárlással ellenőrzik, hogy a pénztárnál az alacsonyabb áron számítják-e fel a terméket. A Fogyasztóvédelmi törvény előírja, hogy több ár egyidejű feltüntetése esetén az alacsonyabb áron kell értékesíteni a terméket, amennyiben tehát a magasabb áron történik az értékesítés, akkor a kereskedő jogsértést követ el.
A szezonális húsvéti termékek eladási árának, egységárának feltüntetésére vonatkozó jogszabályi előírások:
a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 14. §-a a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I. 30.) NFGM-SZMM együttes rendelet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény
A Fgytv. 14. §-ának megfelelően a fogyasztót a külön jogszabályban meghatározottak szerint írásban tájékoztatni kell a fogyasztóknak megvételre kínált termék eladási áráról és egységáráról, illetve a szolgáltatás díjáról.
Az eladási árat, az egységárat, illetve a szolgáltatás díját egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni.
Az eladási árat és az egységárat, illetve – határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével – a szolgáltatás díját Magyarország törvényes fizetőeszközében kifejezve, a fizetőeszköz nemét (forint) vagy annak rövidítését (Ft) megjelölve kell feltüntetni.
A termék eladási áraként és egységáraként, illetve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni.
Ha a termékre vonatkozó kereskedelmi kommunikáció megjelöli a termék eladási árát – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik –, az egységárat is meg kell adni.
Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén a vállalkozás köteles a feltüntetett legalacsonyabb eladási ár vagy szolgáltatási díj felszámítására.
Az Fgytv. 14. §-ában hivatkozott külön jogszabály a 4/2009. NFGM rendelet, amely az alábbiak szerint rendelkezik.
2. § (1) bbekezsée előírja, hogy a termék eladási árát – a (2) és a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy b) a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken (ideértve az étel-, illetve itallapot is) kell feltüntetni. A 3. § (1) bekezdése alapján a termék egységárát, ha az nem egyezik meg a termék eladási árával, a) a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, vagy b) a közvetlenül a termék mellett elhelyezett egyedi árkiíráson vagy a fogyasztó számára a megvenni kívánt termék kiválasztásakor könnyen hozzáférhető árjegyzéken (ideértve az étel-, illetve itallapot is) kell feltüntetni. 4. § szerint az egységárat a) a térfogatra értékesített terméknél literenként (Ft/l), vagy – ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást – milliliterenként (Ft/ml), centiliterenként (Ft/cl), deciliterenként (Ft/dl), illetve köbméterenként (Ft/m3), b) a tömegre értékesített terméknél kilogrammonként (Ft/kg), vagy – ha ez a termék
jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást – grammonként (Ft/g), dekagrammonként (Ft/dkg) vagy tonnánként (Ft/t), c) a hosszúságra értékesített terméknél méterenként (Ft/m), vagy – ha ez a termék jellegéből adódóan megkönnyíti az összehasonlítást – milliméterenként (Ft/mm) vagy centiméterenként (Ft/cm), d) a felületre értékesített terméknél négyzetméterenként (Ft/m2), e) a kizárólag darabra értékesített terméknél darabonként (Ft/db) kell feltüntetni.
A 3. § (2) bekezdés alapján az egységárat továbbra sem kell feltüntetni az a) az 50 g, 50 ml vagy 5 cm alatti csomagolási egységű vagy méretű, b) az automatából értékesített, c) az egy csomagban lévő, készletben értékesített, d) a különleges díszcsomagolású, e) az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényben meghatározott élelmiszer esetén az ételek készítéséhez egy csomagba összeállított terméken.
Ugyanakkor a 2. § (2) bekezdés alapján a nem előrecsomagolt, a fogyasztó jelenlétében kimért termékre (ömlesztett termék) vonatkozóan csak az egységárat kell feltüntetni.
A 2. § (3) bekezdése szerint az eladási árat, illetve az egységárat elegendő az (1) bekezdés b) pontja szerinti módon feltüntetni a csomagolás nélkül értékesített termék esetén.
A 3. § (3) bekezdése alapján, ha külön jogszabály (az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 9. § (6) bek.) meghatározott előrecsomagolt termék forgalmazása során a nettó tömeg mellett a töltő (lecsepegtetéssel meghatározott) tömeg feltüntetését is előírja, elegendő a töltő tömeg egységárának feltüntetése.
A szezonális édesipari termékeket a nagyobb áruházláncok az üzlet több pontján, így például a polcokon kívül „szigetszerűen” is értékesítésre helyezik ki. Ezekben az esetekben gyakran előfordul, hogy a polccímkéken feltüntetett ár, valamint a szigeteknél kihelyezett eladási ár eltér egymástól. Az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogsértés megállapítható, ha a fogyasztó számára kiírt eladási árak közül a magasabb áron történik a termék értékesítése.
A szezonális húsipari készítmények esetében (tipikusan a sonka vonatkozásában) gyakran előforduló hiányosság, hogy a vákuum csomagolt készítményeken két ár kerül feltüntetésre. Ezekben az esetekben egyszerre látható a gyártó által megállapított, nettó tömeg, egységár és eladási ár, illetve az az ár, amelyet a kereskedelmi egység az újra mérés során tüntet fel a terméken. Így két különböző eladási ár kerül egyidejűleg feltüntetésre, vagyis kettős ártájékoztatás valósul meg.
Kettős ártájékoztatás körében, ha az eltérő árakról szóló tájékoztatás a fogyasztó számára egy látótérben (pl.: ugyanannak a terméknek ugyanazon oldalán tüntetik fel, vagy a termék fogyasztó által látható oldalán és alatta a polccímkén) jelenik meg, akkor az Fgytv. 14. § (3) bekezdése szerinti jogsértés állapítható meg. Ha próbavásárlás során bebizonyosodik, hogy a feltüntetett több ár közül a magasabb áron értékesítették a terméket, akkor az Fgytv. 14. § (3) bekezdése mellett az Fgytv. 14. § (7) bekezdésében foglalt jogsértés is megállapítható.
Amennyiben a próbavásárlás során bizonyosságot nyer, hogy a vállalkozás a kiírt árnál magasabb árat alkalmaz, akkor az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogsértés állapítható meg. Az Fttv. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti jogsértés állapítandó meg, ha a vállalkozás akciósnak minősíti termékét, holott azt korábban is ugyanazon, vagy alacsonyabb áron kínálta eladásra. Szintén jogsértő, amennyiben a feltüntetett, korábbi eladási ár érvénytelenítésre került (át van húzva), noha azt a vállalkozás korábban sem alkalmazta. Tiltott az olyan árengedményes értékesítés, amely valójában az eredeti áron történik, úgy, hogy az „akciós” árat a vállalkozás fiktív összeghez viszonyítja, és nem az általa korábban ténylegesen alkalmazotthoz.
2) A húsvéti időszakban megjelenő, szezonális ajándékcsomagok, akciók tekintetében a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat kívánja kiszűrni a hatóság o
Így azokat a szabálytalanságokat, amikor az ajándékcsomagba összecsomagolt termékek esetében valójában nincs szó „ajándék”-ról, mivel az „ingyenesnek” feltüntetett termékért is fizetni kell, azaz például egy 3, egyébként egyenként 250 Ft-ba kerülő csokoládéból álló húsvéti
o
csomagon „2 + 1 ajándék” felirat szerepel, de a csomagért 650 Ft-ot kérnek, azaz az ajándék termék is 150 Ft-jába kerül a fogyasztónak. A hatóság nem egyszer találkozott már olyan esettel is, amikor a termékek egyenként történő megvásárlása kedvezőbb volt a fogyasztóra nézve, mint az „akciós”-nak mondott csomag.
A szezonális húsvéti ajándékcsomag termékekre vonatkozó legfőbb előírás:
a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény
Az Fttv. előírásai szerint: "Megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely valótlan információt tartalmaz, vagy valós tényt - figyelemmel megjelenésének valamennyi körülményére olyan módon jelenít meg, hogy megtéveszti vagy alkalmas arra, hogy megtévessze a fogyasztót az alábbiak közül egy vagy több tényező tekintetében és ezáltal a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas, pl: az áru lényeges jellemzői, így különösen - kivitelezése, összetétele, műszaki jellemzői, tartozékai, - mennyisége, - az áru ára, illetve díja, az ár, illetve díj megállapításának módja, különleges árkedvezmény vagy árelőny megléte"
3) Szintén a fogyasztók megtévesztését hivatott megakadályozni a polccímkén feltüntetett termékmegnevezések megfelelőségének ellenőrzése: o
o
A lentiekben idézett, vonatkozó előírások pontosan meghatározzák, hogy egy csokoládé termék megnevezése mikor megfelelő (mikor nevezhető étcsokoládénak, tejcsokoládénak, fehér csokoládénak), és bár az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyártói címkék ebben a vonatkozásban már jellemzően megfelelőek, előfordul, hogy a polccímként megtévesztő tájékoztatás szerepel (pl. kakaós bevonó masszából készült üreges figura megnevezése a polccímke szerint „tejcsokoládé nyúl”); Ha a terméken elhelyezett tájékoztatás alapján a termék egyértelműen nem csokoládé, azonban az ellenőrzött egység figyelemfelhívó táblán, polccímkén, a szigeten vagy a reklámújságban elhelyezett
tájékoztatásban azt mégis csokoládéként tünteti fel, ebben az esetben megvalósul az Fttv. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megtévesztő tevékenység.
A csokoládé elnevezésére vonatkozó előírás:
A Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-2000/36 számú előírása az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről
"3. Csokoládé (étcsokoládé) a) Olyan termék, amely kakaótermékekből és cukrokból készül, kielégíti a b) pontban foglaltakat, legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó szárazanyag. 4. Tejcsokoládé a) Olyan termék, amely kakaótermékekből, cukrokból és tejből vagy tejtermékekből áll, és amelyek a b) pontban foglaltakkal összhangban tartalmaznak: – legalább 25% összes kakaó szárazanyagot, – legalább 14% tej szárazanyagot, amely lehet részben vagy teljesen dehidratált teljes tej, félig vagy teljesen fölözött tej, tejszín vagy részben, vagy teljesen dehidratált tejszín, vaj vagy tejzsír, – legalább 2,5% zsírmentes kakaó szárazanyagot, – legalább 3,5% tejzsírt, – legalább 25% összes zsírt (kakaóvajat és tejzsírt)."
4) A fentieken túl a felügyelők fokozott figyelmet fordítanak majd az ellenőrzések során arra is, hogy az üzletben nincsenek-e értékesítésre kihelyezve lejárt minőségmegőrzési idejű termékek o Amennyiben a felügyelőségek ellenőrzéseik során lejárt fogyaszthatósági, valamint minőség-megőrzési idejű élelmiszerek forgalmazását tapasztalják, a szabálytalanságot a hatósági ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvben rögzítik, és a jegyzőkönyv egy
példányának megküldésével értesítik az ellenőrzés helye szerint területileg illetékes élelmiszer-ellenörző hatóságot. A vonatkozó jogszabályi előírás:
az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004 (II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet 10. §. (1) bek.). 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
A rendelet 10. § (1) bekezdése szerint az élelmiszerek minőségmegőrzési időtartama az az időtartam, ameddig az élelmiszer a tulajdonságait helyes tárolási körülmények között megőrzi.
A törvény 15. § (2) bekezdése szerint a fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési idő lejárta után az élelmiszer nem hozható forgalomba.
Az ellenőrzéshez kapcsolódó főbb jogszabályok, előírások
–
a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény
– a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény –
a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény
– a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény – a termékek eladási ára és egységára, továbbá a szolgáltatások díja feltüntetésének részletes szabályairól szóló 4/2009. (I.30.) NFGM-SZMM együttes rendelet – az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004 (II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet –
2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről
– A Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-2000/36 számú előírása az emberi fogyasztásra szánt kakaó- és csokoládétermékekről
Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 1088 Budapest, József krt. 6. Telefonszám: +36 1 459 4800 Fax: +36 1 210 4677 E-mail:
[email protected]
