Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja A hallókészülék ellátás algoritmusa a felnőtt nagyothallók esetében Az idegi eredetű nagyothallás kivizsgálása A hallókészülék rendelése, és illesztése Készítette: A Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium Tartalom: A/
A HALLÓKÉSZÜLÉK ELLÁTÁS ALGORITMUSA A FELNŐTT NAGYOTHALLÓK ESETÉBEN
B/
AZ IDEGI EREDETŰ NAGYOTHALLÁS KIVIZSGÁLÁSA
C/
A HALLÓKÉSZÜLÉK RENDELÉS, ÉS ILLESZTÉS
C/1.
A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ELŐTTI FELADATOK
C/2.
A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ÉS ILLESZTÉSE
C/3.
HALLÁST SEGÍTŐ KIEGÉSZÍTŐ ESZKÖZÖK
C/4.
TANÁCSAADÁS ÉS GONDOZÁS
C/5.
AZ EREDMÉNYEK MEGBECSÜLÉSE
IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLET - FÜGGELÉK • •
A nagyothallás kivizsgálásának az algoritmusa COSI (Client Oriented Scale of Improvement, a nagyothalló megitélése szerinti javulás) teszt
A/
A HALLÓKÉSZÜLÉK ELLÁTÁS ALGORITMUSA A FELNŐTT NAGYOTHALLÓK ESETÉBEN
I. Alapvető megfontolások Bevezető Hallókészüléket csak abban az esetben lehet rendelni: • ha a beteg halláscsökkenése az audiológiai protokoll szerinti kivizsgálás eredménye alapján más módon nem javítható, műtét nem végezhető, vagy a beteg a műtétbe nem egyezik bele • a betegnek a halláscsökkenés olyan kommunikációs problémát okoz mely csak hallókészülékkel javítható • a halláscsökkenés mértéke mindkét oldalon 500-1000-2000-3000 Hz-en a 30dB-t eléri vagy meghaladja ( az audiológiai státus és a beteg igénye és panasza alapján az audiológus szakorvos felelősségére ez alól a szabály alól felmentés adható) • a beszédértés vizsgálatánál a szópróba eredménye 65dB erősítésnél 80% alatt van • a beteg a hallókészülék viselését elfogadja • ha a hallókészülék rendelési algoritmus és felírás - alább részletezett – lépéseinek mindegyikénél az audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos együttesen jelen vannak • A hallókészülék indikálása fül-orr-gégész illetve audiológus szakorvosi feladat, hallókészüléket csak audiológus szakorvos írhat fel. Résztvevők: fül-orr-gégész szakorvos, audiológus szakorvos, audiológus/elektrofiziológus szakasszisztens. A tevékenységek mellett zárójelben a szakdolgozók kompetenciáját tüntetjük fel) II. Diagnózis 1. Fül-orr-gégészeti és audiológiai kivizsgálás • Általános fül-orr-garat vizsgálat, (fül-orr-gégész, vagy audiológus szakorvos) • audiológiai szakvizsgálat: küszöb, beszéd, kellemetlenségi küszöb vizsgálatok, tympanometria, stapedius reflex és fáradás vizsgálat (audiológus szakasszisztens mér, audiológus szakorvos értékel, validál) • Hallókészülék indikáció orvos által igazolva (audiológus szakorvos) III. Kezelés 2. Hallókészülék kiválasztása előtti feladatok • A kommunikációs hiány, illetve az igény felmérése COSI teszt (Client Oriented Scale of Improvement, a nagyothalló megítélése szerinti javulás) használata. A beteg beteg hallókészülék viseléssel kapcsolatos fizikai (kézügyesség), pszichológiai (mentális státusz, gondozásra szoruló), szociológiai statusának (egyedülálló) rögzítése (audiológus szakorvos). (A COSI felmérő teszt nem csak papíron tölthető ki, hanem a NOAH3 integrált része)
1
•
A fülkagyló, hallójárat és a dobhártya fizikai vizsgálata a lenyomat vétel sajátos szempontjainak figyelembe vételével, az erősítés következtében lehetséges bekövetkező eredmény előrevetítése (reális elvárások) (audiológus szakorvos) • Szükséges cerumen management (audiológus szakorvos) • Kidolgozandó a dokumentáláshoz szükséges forma 3. A fenti adatok alapján a hallókészülék kiválasztása (audiológus asszisztens végzi, audiológus szakorvos validál) Elektronikai, stílus, oldal, kétoldaliság, ventillálás, illeszték, ház típus, speciális tulajdonságok, és egyéb szempontok szerint, figyelembe véve a páciens maximális igényeinek lehetséges kielégítését. A hallókészülék kiválasztásához szükséges a készülékek elektroakusztikai paramétereinek, (hasonlóságainak és különbségeinek) ismerete, valamint a hallókészülék felírásásával kapcsolatos törvények és rendeletek pontos ismerete. 4. Mintavétel -illeszték (mould), ház (shell), stb (audiológus szakasszisztens végzi az audiológus szakorvos jelenlétében. Jártassági vizsgát kell tenni minden hallókészülékkel bánónak) 5. A fülmögötti, vagy a gyártótól érkezett, egyedi minta alapján késztett készülék fizikai vizsgálata (audiológus szakasszisztens), • Stetoclippel való meghallgatás és a kezelőszervek működésének ellenőrzése. A kontroll arra is kiterjed, hogy a gyártó figyelembe vette-e az igénylő megrendelésben szereplő előírásait. • Ha mód van rá, akkor a készülék elektroakusztikai tulajdonságainak mérőüregben való hitelesítése is ide tartozik. 6. A hallókészülék illesztése a kiválasztott gyártmány gyártója által rendelkezésre bocsátott illesztő szoftver alapján (audiológus szakasszisztens végzi audiológus orvos validál) 7. Azonnali eredmény mérése (audiológus szakasszisztens végzi, audiológus szakorvos validál) • Javított küszöb szabad hangtérben • A próbahordáshoz szükséges információk átadása a be kihelyezésre és kezelésre, gondozásra, tanácsadás részletesen 8. Próbahordásra bocsátás és szükséges adminisztráció lebonyolítása (audiológus szakasszisztens) 9. Finom illesztés (audiológus szakasszisztens végzi audiológus orvos validál) • Ha a beteg szubjektív megítélése alapján a készülék nem jó, el kell dönteni, hogy az adott készülék újabb beállításával a panasz orvosolható-e. Ha nem, akkor másik készülék kipróbálása szükséges. Esetlegesen kiegészítő berendezésre lehet szükség a nagyobb megelégedettség eléréséhez (FM, telefon erősítő stb.) Ha a teljes elégedettséget nem is sikerül elérni, a betegnek további szoktató hordást és hallástréninget javaslunk 10. Újraprogramozás szükség szerint, a beteg ismételt kifogásainak felvételével (audiológus szakasszisztens végzi audiológus szakorvos validál) • Ismételt próbahordásra bocsátás a szükséges információkkal (idő kell!) 11. Végleges illesztés, korrekció (audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos) • Verifikáció: javított beszéd szabad hangtérben (audiológus szakasszisztens beállít és az audiológus szakorvos validál) • Kiegészítő információk a kommunikáció lehetséges javítására, és a maradék hátrányok okainak magyarázatára (audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos)
2
• •
A hallókészülék és a megfelelő elemek felírása (audiológus szakorvos) A validációs mérések ebben a stádiumban még nem mérvadóak, legalább 2-3 hónap kell a kommunikációs képesség javulásának mérésére
IV. Rehabilitáció V. Gondozás 12. Két hónap múlva kötelező kontroll. • Ha COSI-val (Client Oriented Scale of Improvement) kezdtük a beteg igényének felmérését, akkor a COSI-ban lehet rögzíteni a beteg észleléseit és ezek alapján megállapítani a valódi eredményességet.
B/ AZ IDEGI EREDETŰ NAGYOTHALLÁS KIVIZSGÁLÁSA, A HALLÓKÉSZÜLÉK RENDELÉSE, ÉS ILLESZTÉSE I. Alapvető megfontolások 1. Bevezetés A modern hallókészülékek világában a hallókészülékkel való rehabilitáció célja a hallás javítása mellett, a kommunikációs képesség javítása és annak a lehetőségekhez mérten való visszaállítása. 1. A protokollok alkalmazási / érvényességi területe: Fül-orr-gégészet, audiológia 1.1. Célcsoport Audiológus szakorvosok, fül-orr-gégész szakorvosok, audiológus/klinikai elektrofiziológus szakasszisztensek. 2. Definíció: a hallás teljes vagy részleges hiánya egyik vagy mindkét fülön, amely hirtelen vagy fokozatosan alakulhat ki. 2.1. Kiváltó tényezők: hypertonia, anyagcserebetegségek (pl. diabetes mellitus), vertebrobasilaris keringészavar, Buerger-kór, vasculitis, arteriosclerosis, spondylosis cervicalis, polyglobulia, makroglobulinaemia, sarlósejtes anaemia, tumor, autoimmun betegségek, demyelinizációs kórképek, ototoxikus készítmények, trauma, vírusos és bacteriális gyulladások, fejlődési rendellenességek. 2.2. Kockázati tényezők: életkor, hypertonia, diabetes mellitus, otitis media idült formái, zaj, hyperlipidaemia, endokrin betegségek, celluláris immunitás gyengesége, genetikai okok. A kockázati tényezők az oxigén és nitrogén-eredetű szabadgyökök felszabadulását gátló flavonoidokkal csökkenthető. Zajvédő eszközök alkalmazása ajánlott zajos környezetben. 3. Panaszok / Tünetek / Általános jellemzők: Panaszok: fokozatosan kialakuló egy vagy kétoldali, részleges vagy teljes halláscsökkenés, melyet gyakran kísér fülzúgás, teltségérzés, esetenként egyensúlyzavar, szédülés.
3
Tünetek: a halláscsökkenés típusának megfelelően különböző fokú sensorineuralis, vezetéses ill. kevert típusú halláscsökkenés, vagy teljes halláskiesés. A tüneteket kísérheti vestibularis hypofunkció, vagy teljes kiesés, tinnitus. 4. A betegség leírása: 4.1. Érintett szervrendszerek: közép-, belsőfül, centrális hallópálya. 4.2. Genetikai háttér: bizonyos esetekben GJB2 mutáció. 4.3. Incidencia / Prevalencia / Morbitidás Az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint 28 millió ember, a lakosság kb. 12%-a szenved halláscsökkenésben és így ez az egyik leggyakoribb krónikus megbetegedés az Amerikai Egyesült Államokban. A halláscsökkenés minden életkorban előfordul, de míg 18 év alatt 1000 gyermekből 17-t, 65 év felett 1000 felnőttből 314-et érint. Az előfordulási gyakoriság valószínűleg Magyarországon is hasonló. Pontos hazai adatok nem ismertek . 4.4. Jellemző életkor: idősebb korban gyakoribb 4.5. Jellemző nem: nincs. 5. Gyakori társbetegségek: hypertonia, anyagcserebetegségek (pl. diabetes mellitus), vertebrobasilaris keringészavar, Buerger-kór, vasculitis, arteriosclerosis, spondylosis cervicalis, polyglobulia, makroglobulinaemia, sarlósejtes anaemia, tumor, autoimmun betegségek, demyelinizációs kórkép, sclerosis multiplex. 6. Irányelv/protokoll evidencia meghatározása, az alkalmazott evidencia besorolás és tábla: Az ajánlások fokozatának megállapítása Szint 1 2 3 4 5 6
Szintek meghatározása Randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízise, szisztematikus referátumok Randomizált kontrollált vizsgálatok Nem randomizált kontroll vizsgálatok Kohort és esettanulmányok Eset sorozat és esettanulmányok Szakértői vélemények
Ajánlások rangsorolása A B
C D
1 vagy 2 szint határozott következtetéssel 3 vagy 4 szintű tanulmányok, vagy az 1 vagy 2 tanulmányból extrapolált bizonyítékok (olyan helyzetre általánosítva, ahol az nem teljesen releváns) 5 szintű tanulmány, vagy a 3, 4 szintű tanulmányból levont következtetés 6 szintű evidencia, nem meggyőző vagy következetlen tanulmányok bármilyen szinten, vagy bármilyen olyan tanulmány, amelynek magas az elfogultsági rizikója
4
II. Diagnózis Az idegi eredetű nagyothallás kivizsgálása 1. Diagnosztikai algoritmusok (lásd a kivizsgálás algoritmus folyamat ábrát a függelékben): anamnézis, családi anamnézis, speciális fülészeti anamnézis (gyógyszer, trauma, munkahelyi zajártalom, szédülés, fülzúgás), fizikális vizsgálat (malformatio, aplasia, komplex fül-orr-gégészeti státusz, mikroszkópos fülvizsgálat), audiológiai vizsgálatok (hangvilla-próbák, beszéd hallásvizsgálat, tisztahangküszöb vizsgálat, küszöb feletti vizsálatok, tympanometria, stapediusreflex-, reflexfáradás vizsgálat, otoakusztikus emisszió vizsgálat), otoneurológiai vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások, neurológiai-, belgyógyászati-, szemészeti vizsgálat. 2. Anamnézis: családi anamnézis, speciális fülészeti anamnézis (gyógyszer, trauma, munkahelyi zajártalom, szédülés, fülzúgás), belgyógyászati alapbetegségek, neurológiai, pszichiátriai eltérések tisztázása. 3. Fizikális vizsgálatok: komplex fül-orr-gégészeti státusz, malformatio, aplasia kizárására, hallójárati toilette elvégzésére, mikroszkópos fülvizsgálat. 4. Diagnosztikai vizsgálatok (felhasznált bizonyítékok, azok szintjei) 4.1. Laboratóriumi vizsgálatok: quantitatív, qualitatív vérkép, ionok, lipidek, vércukor, vírus szerológiai vizsgálatok, immunglobulinok, pajzsmirigy hormonok. 4.2. Képalkotó vizsgálatok: Stenvers-, Schüller-, kétirányú nyaki gerinc-, kétirányú koponya felvétel, koponya-, pyramis CT, kontrasztanyagos (gadolíniumos) MRI felvétel, carotis Doppler vizsgálat, angiográfia. 4.3. Egyéb: az esetleges laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok eredményei alapján neurológiai, szemészeti, reumatológiai vizsgálat. 5. Audiológiai diagnosztikai vizsgálatok 5.1. Kötelező (minimálisan elvégzendő) vizsgálatok: hangvilla-próbák, beszéd hallásvizsgálat, tisztahangküszöb vizsgálat, tympanometria, stapediusreflex-, reflexfáradás vizsgálat. 5.2. Kiegészítő vizsgálatok: otoacusticus emissio, BERA, ECoG, küszöb feletti vizsálatok, otoneurológiai vizsgálat 6. Differenciál diagnosztika: Meniére-betegség, ototoxikus gyógyszerek, infectiosus betegségek, autoimmun betegségek, belsőfül traumák, membrán rupturák, vascularis okok, neurológiai betegségek, neoplasmák.
III. Kezelés C/ A HALLÓKÉSZÜLÉK RENDELÉS, ÉS ILLESZTÉS Hallókészüléket csak abban az esetben lehet rendelni: • ha a beteg halláscsökkenése az audiológiai protokoll szerinti kivizsgálás eredménye alapján más módon nem javítható, műtét nem végezhető, vagy a beteg a műtétbe nem egyezik bele • a betegnek a halláscsökkenés olyan kommunikációs problémát okoz mely csak hallókészülékkel javítható
5
•
a halláscsökkenés mértéke mindkét oldalon 500-1000-2000-3000 Hz-en a 30dB-t eléri vagy meghaladja ( az audiológiai státus és a beteg igénye és panasza alapján az audiológus szakorvos felelősségére ez alól a szabály alól felmentés adható) • a beszédértés vizsgálatánál a szópróba eredménye 65dB erősítésnél 80% alatt van • a beteg a hallókészülék viselését elfogadja • ha a hallókészülék rendelési algoritmus és felírás - alább részletezett – lépéseinek mindegyikénél az audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos együttesen jelen vannak • hallókészüléket csak audiológus szakorvos írhat fel Résztvevők: fül-orr-gégész szakorvos, audiológus szakorvos, audiológus/elektrofiziológus szakasszisztens. C/1. A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ELŐTTI FELADATOK 1.1. A beteg szerinti kommunikációs igény, a teljesítmény és a rehabilitáció számára alkalmas célok kiválasztása Cél: ebben a szakaszban fel kell mérni a nagyothalló egyéni kommunikációs igényét valamint az erősítésből eredő realisztikus elvárásokat. A hallókészülék kiválasztásának folyamatában le kell fektetni a páciens specifikus illesztés céljait. Mindezek a kommunikációs status felmérésének mintegy következményei. Arra kell törekedni, hogy az erősítésnek a kommunikációra való jó hatása mérhető legyen. Ez a validációnak a kezdeti stádiuma, ahol a beavatkozás eredményeit kell megmérni és meghatározni. Többféle módszer áll rendelkezésre, amely az egyéni kommunikációs igény és működés felméréshez valamint a páciens a hallókészülékkel szembeni elvárásainak igényeinek értékeléséhez segít. Ezek a nemzetközi szakirodalomban jól ismert COSI (Client Oriented Scale of Improvement) magyarul: a nagyothalló megítélése szerinti javulás, az APHAB (Abbreviated Profile of Hearing Aid Benefit), a HHIE (Hearing Handicap for the Elderly) és az ECHO (Expected Consequences of Hearing Ownrship). Az életstílusra vonatkozó legkülönbözőbb kérdőívek szintén elérhetőek. Ezen eszközök használata könnyen adminisztrálható és gyakorlatias. Ezek használata segít annak eldöntésében, hogy az éppen esedékes igényhez milyen erősítési tulajdonságokat kell felvonultatni, mint amilyenek pl. az iránymikrofon, a direkt audio-bemenet, a környezeti zaj kezelése, FM rendszer szükségessége stb. Az illesztést követően ugyanezek a mérési módszerek használhatók fel az erősítés hatására a nagyothalló számára jelentkező funkcionális előnyök/elégedettség mérésére . A fenti adminisztrációs eszközök használatának eredményeképpen a beteg céljainak realisztikus listáját lehet létrehozni. Kognitív és affectív eredmény elérésére kell törekedni. Kognitív pl, ha a nagyothalló jobban tud kommunikálni a házastársával csendes hangkörnyezetben. Egy affektív eredmény azonban, ha kevésbé érzi magát zavarban és stresszesnek beszélgetés közben, ha viseli a hallókészüléket. Ezek az eredmények mind mérhetők, a fenti kérdőívek közül a COSI, a HHIE és az ECHO mindkét fajta karakterisztikára tartalmaz kérdéseket. A modern hallókészülék tulajdonságok még csak fokozzák a beteg elvárásait a hallókészülékkel szemben. Ilyenek pl. az adaptív direkcionalitás, a környezeti zajcsökkentés és az automatikus telefontekercs. A célok vagy igények sorrendbe rakással történő meghatározása segíti az audiológust ezen járulékos elektronikákat jelentő igények szükségességének felmérésében. 6
A Fül-orr-gégészeti Kollégium a COSI (Client Oriented Scale of Improvement) a nagyothalló megítélése szerinti javulás tesztjét javasolja a hazai standardnak. Papíron egy oldalon kitölthető, könnyen tárolható. A NOAH 3 szoftver részét képezi. Útmutatás az evidencia táblázathoz 1. Minden beteg kap egy formális önértékelő tesztlapot, az illesztés előtt, amivel megállapítható a kommunikációs igénye, tevékenységei és céljai. 2. A céloknak beteg specifikusnak kell lenni, és tartalmaznia kell mind a kognitív mind az affektív jellemvonásokat 3. Ezen eszközöknek az illesztés utáni adminisztrációja szükségszerűen igazolja az erősítésből eredő hasznot/megelégedettséget útmutatás evidencia
irodalom szint Fok
1
1,2, 3, 4
3
B
1,4, 3,
3
B
1,2,3,4
3
B
1,2,3,4
3
B
1 1,2 3
A beteg specifikus kommunikációs igényeknek, és a hallókészülék sajátos tulajdonságainak részletezése (pl. iránymikrofon) önértékelésen alapuló felméréssel A hallókészülék felhasználó elvárásainak felmérésére szolgáló tesztcsomag A tesztcsomagnak a kognitív és affektív beteg igényeket kell felmérnie Ennek a tesztcsomagnak azt a célt kell szolgálnia, hogy igazolja az erősítést követően a beteg céljainak és elvárásainak megvalósulását
1.2. A nem auditoros igény felmérése Azon tényezők, amelyek jelenléte befolyásolja az erősítés eredményességét a kommunikáció szempontjából. Ilyenek a halláscsökkenés következtében kialakult negatív szociális és emocionális hiányállapot, az önbecsülés hiánya, a ráutaltság érzése, stb. Ezek külső vagy belső okokra vezethetők vissza. A belsők pl. cognitio hanyatlása, a figyelem koncentráció csökkenése, a memória, a személyiségjegyek megváltozása (reménytelenség, motiváció, a rizikó vállalásának akarata), a kézügyesség romlása, a látási problémák stb. mellett az általános egészségi állapot, fülzúgás, stb. A külső tényezők a foglalkozás, a környezet, a hobbi stb. Útmutatás az evidencia táblázathoz 1. Az audiológus szakorvosnak és szakasszisztensnek ismernie kell az összes olyan nem hallási tényezőt, amelyek a sikeres erősítést befolyásolhatják 2. Az összes betegnél tájékozódni kell az általános betegségi állapotról, a kézügyességről, a közelre látás képességről, a motivációról, valamint az erősítéssel kapcsolatos korábbi tapasztalatokról. 3. A kognitív képességek és a személyiség jegyeinek felismerése fontos az erősítés hatékonyságának a felismerése szempontjából. 4. Az audiológus szükség szerint a fent említett hiányosságok feltérképezésével szükség szerint specialistához küldi a nagyothallót ( látásélesség, depresszió, dementia) A hallással közvetlenül nem összefüggő beteg igények felbecsülése 7
útmutatás evidencia
irodalom szint fok
1
6
4
B
10
6
D
7
2
A
13
4
B
14
4
B
17
4
B
22
4
B
24
6
D
1,2 1,2
1,2 2 2 2,3 3
A halláscsökkenés súlyossági foka kapcsolatban van a csökkent életminőséggel idős korban A korral járó nem halláscsökkenésből adódó működési zavarok akadályozzák a napi kommunikációt, a hallókészülékkel való bánást, a készülék kezelését A sikeres hallókészülék használat egyéni mérési eredményei statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutatnak bizonyos alapvető faktorokkal idős korban ( a megélt funkcionális hátrány, képzettségi szint, a szedett gyógyszerek száma ) A különböző személyiségű nagyothallók másként élik meg a saját maguk által előadott hátrányos helyzetüket illetve halláscsökkenésből eredő működési zavarukat A beteggel folytatott kommunikáció során az orvosnak fel kell mérnie a beteg látási, kommunikációs teljesítőképességét Annak a betegnek akinek látási és kézügyességi problémái vannak, nehézséget okoz a mélyhallójárati készülék ( CIC) használata, kezelése Az orvos és az asszisztens személyes munkastílusa emócionális kifejezési módjai fontos szerepet játszanak a hallássérült személy teljeskörü megelégedettségében A prognózist befolyásoló tényező az általános egészség és a közös háztartásban élő családtag megléte
C/2. A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ÉS ILLESZTÉSE A készülékellátás technikai szempontjai 2.1. A hallókészülék kiválasztása A cél az, hogy a fentiek alapján, tehát a beteg audiológiai és nem audiológiai igényeinek felmérése alapján, valamint a járulékos tényezőket is figyelembe véve a legalkalmasabb stílusú és elektronikával rendelkező hallókészüléket válasszuk ki. A kérdés nem az, hogy digitális legyen vagy analóg, hanem az, hogy olyan speciális tulajdonságokkal rendelkezzék, amelyek a beteg igényeit legjobban kielégítik. Tehát egyéninek kell lenni. Útmutatás az evidencia táblázathoz 1. Stílus/forma 2. Okklúzió –(dugultság érzés kezelése) 3. Beteg által kezelt hangerőszabályozó 4. Egy vagy kétoldali illesztés 5. Közvetlen audiobemenet (direct audio input DAI) és telefontekercs 6. Az erősítés szabályozása 7. Frekvenciajelleg kialakítása 8
8. Kimenet és OSPL 90 9. Többszörös memória 10. Digitális zajcsökkentés (digital noise reduction DNR) 11. Digitális feed-back elnyomás/törlés(digital feedback suppression/ cancellation DFS ) 12. Kapcsolható direkcionális/omnideirekcionális mikrofon útmutatás evidencia
irodalom
szint fok
1
3
5
B
4,5
2
B
6
4
C
7-10
3
B
11,14
1
B
15,16
4
C
17,19
4
C
20,24
1
B
21,25,26
2
A
27
1
A
2
2 3
4
4 5 6
6. 6
Annak a betegnek akinek látási és kézügyességi problémái vannak, nehézséget okoz a mélyhallójárati készülék ( CIC) használata, kezelése A nagy erősítést igénylő betegeknél egyrészt fordított viszony figyelhető meg az okklúziós hatás és a feedback között, másrészt a maximális erősítés függ a hallókészülék formájától. A hallójárat térfogata a rágási mozgással extrém módon változhat. Ennek a térfogatváltozásnak a mértéke egyénenként változó. A feed back csökkenthető a digitális jelfeldolgozású algoritmusokkal (digital signal processing DSP) A kompresszió használata növeli a betegek igényét a hangerő megváltoztatására. Azok a betegek akiknek a korábbi készülékében hangerőszabályozó volt, az új készülékben is igénylik a manuális hangerőszabályozót. A kétoldali készülékillesztés általában a beszédértésben, lokalizációban és a hangminőségben jelentős javulást eredményez, szemben az egyoldali illesztéssel Néhány esetben az egyoldali illesztést kell előnyben részesíteni a kétoldalival szemben A telefontekercs és egyéb hallássegítő eszközök segíteni tudják a hallókészülékkel való telefon használatot A hiteles receptszerű illesztési előírások ésszerű kiindulási pontok a célerősítés meghatározásához lineáris esetben és kevesebb sikerrel alkalmazhatók a nem linearis hallóklészülékek esetében mert az előírások időt takarítanak meg. Tanulmányok igazolták, hogy adaptív módszereket használva hasonló erősítés javasolható, azonban ezek a módszerek időigényesek Az alacsony kompressziós küszöbbel rendelkező készülékek jobb eredményt szolgáltatnak a lineáris csúcsvágással szemben ( PC peak clipping) A kompressziós küszöbök széles variációja és időállandói megfelelők lehetnek
9
6 6a
6b 7
9
10 11 12
A beszédértésbeli különbségek kapcsolatba hozhatók a kompressziós csatornákkal Nagyfokú és súlyos halláscsökkent egyéneknek a beszédértés szempontjából nem ajánlatos a magas komressziós arány és a sok kompressziós csatorna. Ilyen esetekben a beszédet jobban értik korlátozó kompresszió és PC használatával két vagy három csatornás készülékben Gyorsabb időállandóval rendelkező kompressziós hallókészülék hasznosabb a jó kognitív funkciókkal rendelkező nagyothallók esetében A beszédértés szempontjából és célerősítés elérése érdekében a 7 csatornás kompressziós hallókészülékek elegendők a legtöbb audiogram konfiguráció esetében A többszörös memóriát a ferkvenciválasz befolyásolása miatt a viselők egy része előnyben részesíti. Direktionális mikrofon bizonyos speciális hangkörnyezetben ajánlott. A hangminőségre és a hallási komfortra a DNR kedvezően hat, de jelenlegi adatok szerint a beszédértés nincs hasonló hatása A DFS magasabb erősítést tesz lehetővé. A szellőzőfurat (vent) méretének növelése javítja a viselő saját hangjának minőségét Az adaptív dirctionális mikrofon technológia jobb beszédértést biztosít mint a fix directionális mikrofon rendszer
27,33
1
D
27,34,38
2
B
25
2
A
39
2
B
41,44
2
A
45,50,45,46,50 2
D
52,54
2
B
44,45,48,55,59 2
B
2.2. Minőség ellenőrzése Cél: a hallókészülék ellenőrzése abból a célból, hogy az előzőek alapján lefektetett követelményeknek megfelel-e? 1. Elekroakusztikai ellenőrzés: az elktroakusztikai adatok beteg dokumentációhoz csatolandók. 2. A kivitel és fizikai paraméterek ellenőrzése 2.3. Illesztés és az eredmény azonnali meghatározása Cél: egy folyamat, mely alatt kialakul az optimális illesztés 2.3.1. Illesztés a megfelelő és cég specifikus programok szerint. 2.3.2. Útmutatás az azonnali eredményesség mérésére az evidencia táblázathoz 1. Fizikai illesztés A.) behelyezés, kivétel B.) szubjektív komfort C.) mikrofon nyílások elhelyezkedése D.) Hallható feedback nincs jelen 2. Okklúziós hatás 10
3. Az előírt erősítés mérése 4. Javított szabadhangtéri küszöb útmutatás evidencia
irodalom
szint
fokozat
1
3-5,
3
C
6
2
B
21, 22
3
C
23
2
A
24
6
D
A ház kényelmesen viselhető kell hogy legyen és csökkentse a feedback veszélyét. A rosszul elhelyezett mikrofon csökkenti az irányultságot A készülék viselője saját hangjának minősége a hallókészüléken keresztül problematikus maradt A javított hangosság érzékelés mérése, megbízható adatokkal szolgál, de a mérés hatékonysága még nem ismert A beszéd jobb meghallása kapcsolatba hozható a fokozott használattal Klinikai tapasztalatokra alapozva kimondható, hogy a hangok túlzott meghallása nem kívánatos
2 3
4 4
IV. Rehabilitáció V. Gondozás C/3. HALLÁST SEGÍTŐ KIEGÉSZÍTŐ ESZKÖZÖK (Hearing Assistiv Technology (HAT)) Cél: ha a hallókészülék a kommunikációt nem segíti kielégítően, akkor ezekhez kell folyamodni. Ezek közül több egyedülállóan, mások a hallókészülékkel együtt segítenek. Indok: távoli beszéd értése, zajban értés stb 1.otthon: szemtől szemben vagy csoportos, TV, rádió 2. közösségben (gyógyintézet, munkahely, utazás, pihenés, étterem, nyilvános helyek, stb 3. Iskolai körülmények: FM (rövid hullámú adóvevő): környezeti háttérzaj jelenlétében, visszhangos környezetben, háttérzajban, nagyobb távolságról való értéskor A hallás segítő kiegészítő berendezések: • •
FM (rövid hullámú adóvevő) Infravörös rendszer 11
• • • •
Indukciós hurok rendszer Telefon erősítő, telefontekercs, Szituáció specifikus eszközök (pl. televízió) Jelzőrendszerek
C/4. TANÁCSADÁS ÉS GONDOZÁS 4.1.Tájékoztatás (hallókészülékkel és a viseléssel kapcsolatos), kontroll, után-követés, rehabilitáció 4.1.1. A hallókészülékkel kapcsolatos tájékoztatás • A hallókészülék ismertetése • Ki és behelyezés • Áramforrás használata • Gondozás és tisztitás • Kényelem • Feed back • Telefon használat • Garancia 4.1.2. A beteggel kapcsolatos tájékoztatás • A hozzászoktatás ütemezése • A célok és elvárások • Erősítéshez való alkalmazkodás: család, társadalmi környezet, iskola, munkahely • Környezeti tényezők: étterem, csoportok, mozi televizió • Szájról olvasás • Egy, vagy kétoldali ellátás • Illesztés utáni ellátás, gondozás 4.1.3. Kontroll a hallókészülék illesztés után Szabad hangtéri beszédértés vizsgálat a véglegesen kiválasztott és utóillesztett készülékkel. 4.2. Gondozás és utókövetés Kevés a bizonyíték arra, hogy az önmagát hátrányos helyzetben érző betegnél az egyéni alkalmazkodóképesség tekintetében előnyt jelent a hallókészülékviselés. Nem tisztázott, hogy a hallókészülék viselés önmagában hosszútávon milyen előnyt jelent a fenti vonatkozásban. Útmutatás az evidencia táblázathoz 1. Ezért kellene illesztés utáni rehabilitációs találkozókon részt venni az új hallókészülék viselőknek, a gyakorlottaknak ha igénylik, vagy ha fel akarják újítani ismereteiket. 2. A nagyothalló elsődleges kommunikációs partnerét be kell vonni a rehabilitációs folyamatba 3. Csoportos vagy egyéni formában is lehet kivitelezni a rehabilitációt 4. A következő témák jöhetnek szóba: a. alapvető anatómiai, fiziológiai ismeretek a hallás folyamatáról b. az audiogram értelmezése c. a zajban való beszédértéssel kapcsolatos problémák d. megfelelő és helytelen kommunikációs szokások e. kapcsolattartási stratégia (megelőzés és javítás) f. stratégia a meghallgatásra és javításra
12
g. a környezet kontrollja h. reális elvárások i. stressz kezelés k. figyelés a beszélőre, szájról olvasás l. hallás segítő technológia m. a partner felé irányuló viszony a segítésre n. a partner viszonya a viselő segítésére o. a hallókészülék használata és kezelése p. lehetőségek a közösségben 5. A pácienset tájékoztatni kell arról, hogy a siker nem jön azonnal és az erősítéshez megfelelő alkalmazkodás szükséges útmutatás evidencia
irodalom szint fokozat
1
3
3
B
2
3
B
9
2
A
12
2
A
13
2
A
5
2
B
14
2
B
22
6
B
1,3,4 1,3,4 1,4 1,5 2 3,6 5
Minden új hallókészülék viselőnek részt kell venni egy illesztés utáni audiológiai rehabilitáción Az illesztés utáni rehabilitációs program mérhetően növeli a beteg biztonságérzetét és csökkenti a fogyatékosság érzését Az illesztés utáni rehabilitációs program mérhetően növeli a beteg biztonságérzetét és csökkenti a fogyatékosság érzését A beszédértés javítására szignifikáns eredménnyel szolgáló technikák: aktív szöveghallgatás, hangos szövegmondás, újságfelolvasás A hallási mellett vizuális tréningek is segítik az audiológiai rehabilitációt, ezzel a beteg képes kiemelni a beszédből az érétkes információkat Fontos hogy a beteg elsődleges kommunikációs partnere(i) vegyenek részt a rehabilitációs folyamatba Az egyénre szabott kommunikációs tréning program a beteg hallási fogyíatékosság érzését és enyhén növeli a beszédértést A tréning olyan környezetben végzendő, mely hasonlít a nagyothalló nehéz hallási környezetéhez
C/5. AZ EREDMÉNYEK MEGBECSÜLÉSE Cél hogy a hallókészülékkel hogyan csökkentjük az aktivitásbeli korlátozottságot, a beteg elszigetelődésének csökkenését és mennyiben sikerült az életminőséget javítani.Ez a fázis gyakran megfelel a hitelesítés folyamatának.A beteg specifikus igényeinek felmérésekor a legszükségesebb élethelyzeteket feltüntettük, ahol legnagyobb szükségét látta az erősítésnek. Az eredmény méréseként a beteg önbevallása alapján a COSI teszt (Client Oriented Scale of Improvement) segítségével megadhatjuk a rehabilitáció sikerességének mértékét.
13
VI. Irodalomjegyzék AZ IDEGI EREDETŰ NAGYOTHALLÁS KIVIZSGÁLÁSA. A HALLÓKÉSZÜLÉK RENDELÉS, ÉS ILLESZTÉS BIZONYÍTÉKOKON ALAPULÓ PROTOKOLLJA I. Alapvető megfontolások fejezethez 1. Eddy DM, Hasselblad V, Schachter R. (1992) Meta-Analysis by the Confident Profile Method: The Statistical Synthesis of the Evidence. San Diego: Academic Press. 2. World Health Organization (2001) International Classification of Functioning, Disability, and Health. World Health Organization, Geneva 3. Worrall L, Hickson L. (2003) Communication Disability in Aging: Prevention to Intervention. San Diego: Singular Press. 4. National Institute on Deafness and Other Communication Disorders (NIDCD). (2001) Hearing Aids. NIH Pub. No. 99-4340. Retrieved January 2004 from http://www.nidcd.nih.gov/health/hearing/hearngaid.asp/ 5. American Academy of Audiology (2000) Audiology Today, Joint Committee on Clinical Practice Algorithms and Statements, McLean, VA. 6. The National Guideline Clearinghouse (http://www.guideline.gov) 7. U.S. Agency for Healthcare Research and Quality (http://www.ahrq.gov), 8. American Speech-Language-Hearing Association (1997) Preferred practice patterns for the profession of audiology. Rockville, MD. 9. Cox R. (2004) Waiting for evidence-based practice for your hearing aid fittings? It's here! Hear J 57 (8):10,12,14,16-17. II. Diagnózis fejezethez 1. Sziklai I.: Fülészeti panasz ellátásának háziorvosi gyakorlata. Háziorvos Továbbképző Szemle 2004; 9: 28-31. 2. Sziklai I., Szilvássy J., Sziklainé H.M., Csécsei Gy.: Agytörzsi implantáció neurofibromatosis-2 okozta kétoldali hallóideg-károsodás miatt. Fül-OrrGégegyógyászat 47, 3, 2001. 19-23. 3. Tóth T., M. Pfister, Sziklai I.: A Connexin 26 protein mutációja következtében kialakuló nem szindrómás nagyothallás. Fül-Orr-Gégegyógyászat 47, 2, 2001. 18-23. 4. Tóth T., Kupka S., Haack B., Riemann K., Braun S., Fazakas F, Zenner H.P., Muszbek L., Blin N., Pfister M., Sziklai I.: GJB2 mutations in patients with non-syndromic hearing loss from Northern Hungary. Human Mutations 23: 631-632. 2004. 5. Rezes Sz., O’Donoghue G., Sziklai I.: Az életkor szerepe a praelingualis süket gyermekek cochlearis implantáció utáni halláshabilitációjában. Fül-OrrGégegyógyászat 49, (4), 2003. 207-215. 6. Papp Z., Rezes Sz., Jókay I., Sziklai I.: Sensorineural Hearing Loss in Chronic Otitis Media. Otology & Neurotology, Inc. 24: 141-144. 2003. 7. Rikkert L. et al: GJB2 Mutations and Degree of Hearing Loss: A Multicenter Study. Am. J. Hum. Genet. 77:000-000, 2005. III. Kezelés fejezethez C/1. – 1.1. ponthoz
14
1. 2. 3. 4.
Dillon H, James A, Ginis J. (1997) The client oriented scale of improvement (COSI) and its relationship to several other measures of benefit and satisfaction provided by hearing aids. J Am Acad Audiol 8:27-43. Cox R, Alexander G. (1995) The abbreviated profile of hearing aid benefit. Ear Hear 16:176-186. Ventry I, Weinstein B. (1982) The hearing handicap inventory for the elderly: A new tool. Ear Hear 3:128-134. Cox RM, Alexander GC. (2000) Expectations about hearing aids and their relationship to fitting outcome. J Am Acad Audiol 11:368-382.
C/1. – 1.2. ponthoz 1. Weinstein B, Ventry I. (1982) Hearing impairment and social isolation in the elderly. J Speech Hear Dis 47:305-309. 2. Dye C, Peak M. (1983) Influence of amplification on the psychological functioning of older adults with neurosensory hearing loss. J Acad Rehab Audiol 16:210-220. 3. Harless E, McConnell F. (1982) Effects of hearing aid use on self concept in older persons. J Speech Hear Dis 47:305-309. 4. Mulrow C, Aguilar C, Endicott J, Velez R, Tuley M, Charlip W, Hill J. (1990) Association between hearing impairment and the quality of life of elderly individuals. J Am Geriat Soc 38:45-50. 5. Carabellese C, Appollonio I, Rozzini R, Bianchetti A, Frisoni G, Frattola L. (1993) Sensory impairment and quality of life in a community elderly population. J Am Ger Soc 41:401-407. 6. Dalton D, Cruickshanks K, Klein B, Klein R, Wiley T, Nondahl D. (2003) The impact of hearing loss on quality of life in older adults. Gerontologist 43(5):661-668. 7. Mulrow CD, Tuley MR, Aguilar C. (1992) Correlates of successful hearing aid use in older adults. Ear Hear 13 (2):108-113. 8. Gatehouse S. (1991) The role of non-auditory factors in measured and self-reported disability. Acta Otolaryngol Suppl 476:249-256. 9. Gatehouse S, Naylor G, Elberling C. (2003) Benefits from hearing aids in relation to the interaction between the user and the environment. Int J Audiol 42 Suppl1:S77-85. 10. Erber NP. (2003) Use of hearing aids by older people: influence of non-auditory factors (vision, manual dexterity). Int JAudiol 42(2): S21-2 S25 11. Hallgren M, Larsby B, Lyxell B, Arlinger S. (2001) Evaluation of a cognitive test battery in young and elderly normal-hearing and hearing-impaired persons. J Am Acad Audiol 12:357-370. 12. Kricos PB, Lesner SA, Sandridge SA. (1991) Expectations of older adults regarding the use of hearing aids. J Am Acad Audiol 2:129-133. 13. Cox R, Alexander G, Gray G. (1999) Personality and the subjective assessment of hearing aids. J Am Acad Audiol 10:1-13. 14. Erber NP. (2002) Hearing, vision, communication, and older people. Sem Hear 23:3542 15. Upfold L, May A, Battaglia J. (1990) Hearing aid manipulation skills in an elderly population: a comparison of ITE, BTE and ITC aids. Br J Audiol 24(5):311-318. 16. May AE, Upfold LJ, Battaglia JA. (1990) The advantages and disadvantages of ITC, ITE and BTE hearing aids: diary and interview reports from elderly users. Br J Audiol 24(5):301-9 17. Stephens S, Meredith R. (1990) Physical handling of hearing aids by the elderly. Acta Otolaryngol Supp Stockholm, 476:281-285 18. Gatehouse S. (1991) Factors that influence the benefit from amplification in the elderly.Acta Otolaryngol Suppl 476:262-269.
15
19. Cox RM, Alexander GC. (2000) Expectations about hearing aids and their relationship to fitting outcome. J Am Acad Audiol 11:368-382. 20. Danhauer J, Mitsunaga F, Danhauer K. (1991) Wearers personality may enhance benefit of bilateral amplification. Hear J 44:22-31. 21. Wilson C, Stephens D. (2003) Reasons for referral and attitudes toward hearing aids: do they affect outcome? Clinical Otolaryngol 28:81-84. 22. Scott B, Lindberg P, Melin L, Lyttkens L. (1994) Control and dispositional style among the hearing impaired in communication situations. Audiology 33:177-184. 23. Hallgren M, Larsby B, Lyxell B, Arlinger S. (2001) Cognitive effects in dichotic speech testing in elderly persons. Ear Hear 22(2):120-129. 24. Noble W. (1999) Non-uniformities in self-assessed outcomes of hearing aid use. J Am Acad Audiol 10(2):104-111. 25. Traynor RM, Buckles KM. (1997) Personality typing: audiology’s new crystal ball. Hear Rev High Performance Hearing Solutions 1:28-31. 26. Jerger J, Chmiel R, Florin E, Pirozzolo F, Wilson N. (1996) Comparison of conventional amplification and an assistive listening device in elderly persons. Ear Hear 17(6):4905041 C/2. – 2.1. ponthoz 1. Upfold L, May A, Battaglia J. (1990) Hearing aid manipulation skills in an elderly population: a comparison of ITE, BTE, and ITC aids. Br J Audiol 24(5):311-318. 2. May AE, Upfold LJ, Battaglia JA. (1990) The advantages and disadvantages of ITC, ITE, and BTE hearing aids: diary and interview reports from elderly users. Br J Audiol 24(5):301-9. 3. Stephens S, Meredith R.(1990) Physical handling of hearing aids by the elderly. Acta Otolaryngol Supp Stockholm, 476:281-285 4. Kuk FK. (1994) Maximum usable real-ear insertion gain with ten earmold designs. J Am Acad Audiol 5(1): 44-51. 5. Oliveira R, Hammer B, Stillman A, Holm J, Jons C, Margolis R. (1992) A look at ear canal changes with jaw motion. Ear Hear 13(6): 464-468. 6. Greenberg JE, Zurek PM, Brantley M. (2000) Evaluation of feedback-reduction algorithms for hearing aids. J Acoust Soc Am 108(5 Pt 1):2366-76. 7. Dillon H, Storey L, Grant F, Phillips AM, Skelt L, Mavrais G, Woytowych W, Walsh M. (1998) Preferred compression threshold with 2:1 wide dynamic range compression in everyday environments. Austral J Audiol 20 (1):33-44. 8. Knebal SB, Bentler RA. (1998) Comparison of two digital hearing aids. Ear Hear 19(4): 280-289. 9. Valente M, Fabry DA, Potts LG, Sandlin RE. (1998) Comparing the performance of the Widex SENSO digital hearing aid with analog hearing aids. J Am Acad Audiol 9(5):342-360. 10. Kochkin S. (2000) MarkeTrak V: Consumer satisfaction revisited. Hear J 53(1):38-3855. 11. Ross M. (1980) Binaural versus monaural hearing aid amplification for hearing impaired individuals. In: ER Libby, ed, Binaural Amplification. Chicago: Zenetron, 1-21. 12. Day GA, Browning GG, Gatehouse S. (1998) Benefit from binaural hearing aids in individuals with a severe hearing impairment. Br J Audiol. 22(4):273-7. 13. Byrne D, Noble W, LePage B. (1992) Effects of long-term bilateral and unilateral fitting of different hearing aid types on the ability to locate sounds. J Am Acad Audiol. 3(6):369-82.
16
14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35.
Balfour PB, Hawkins DB. (1992) A comparison of sound quality judgments for monaural and binaural hearing aid processed stimuli. Ear Hear 13(5):331-9. Jerger J, Silman S, Lew HL, Chmiel R. (1993) Case studies in binaural interference: converging evidence from behavioral and electrophysiologic measures. J Am Acad Audiol 4(2):122-31. Rothpletz AM, Tharpe AM, Grantham DW. (2004) The effect of asymmetrical signal degradation on binaural speech recognition in children and adults. Speech Lang Hear Res 47(2):269-80. Gimsing S. (1992) Utilization of hearing aids issued by the public health service. Hearing aid use in Ribe County Denmark. Scan Audiol 21(3):177-83. Pettersson E. (1987) Speech discrimination tests with hearing aids in telecoil listening mode. A comparative study in school children. Scan Audiol 16(1):13-9. Stoker RG, French-St George M, Lyons JM. (1986) Inductive coupling of hearing aids and telephone receivers. J Rehab Res Dev 23(1):71-8. Baumfield A, Dillon H. (2001) Factors affecting the use and perceived benefit of ITE and BTE hearing aids. Br J Audiol 35(4):247-58. Humes LE, Christensen L, Thomas T, Bess FH, Hedley-Williams A, Bentler R. (1999) A comparison of the aided performance and benefit provided by a linear and a twochannel wide dynamic range compression hearing aid. J Speech Lang Hear Res 42:6579. Kuk FK, Pape NM. (1993) Relative satisfaction for frequency responses selected with a simplex procedure in different listening conditions. J Speech Hear Res 36(1):168-77. Keidser G. (1995) The relationship between listening conditions and alternative amplification schemes for multiple memory hearing aids. Ear Hear 16(6):575-86. Dillon H. (2001) Prescribing hearing aid performance. In: Hearing Aids, New York: Thieme Medical Publishers, 234-281. Gatehouse S, Naylor G, Elberling C. (2003) Benefits from hearing aids in relation to the interaction between the user and the environment. Int J Audiol 42 Suppl1: S77-85. Larson VD, Williams DW, Henderson WG, Luethke LE, Beck LB, Noffsinger D, et al. (2000) Efficacy of three commonly used hearing aid circuits. J Am Med Assoc 284:1806-1813. Souza PE. (2002) Effects of compression on speech acoustics, intelligibility, and sound quality, Trends Ampl 6(4):131-165. Franck BA, van Kreveld-Bos CS, Dreschler WA, Verschuure H. (1999) Evaluation of spectral enhancement in hearing aids, combined with phonemic compression. J Acoust Soc Am 106:1452-1464. Hickson LMH. (1994) Compression amplification in hearing aids. Am J Audiol 3:51-65. Keidser G, Grant F. (2001) The preferred number of channels (one, two, or four) in NAL-NL1 prescribed wide dynamic range compression (WDRC) devices. Ear Hear 22:516-527. Van Buuren RA, Festen JM, Houtgast T. (1999) Compression and expansion of the temporal envelope: Evaluation of speech intelligibility and sound quality. J Acoust Soc Am 105:2903-2913. Yund EW, Buckles KM. (1995a) Enhanced speech perception at low signal-to-noise ratios with multichannel compression hearing aids. J Acoust Soc Am 97:1224-1240. Yund EW, Buckles KM. (1995b) Multichannel compression hearing aids: Effect of number of channels on speech discrimination in noise. J Acoust Soc Am 97:1206-1223. Boothroyd A, Springer N, Smith L, Schulman J. (1988) Amplitude compression and profound hearing loss. J Speech Hear Res 31:362-376. DeGennaro S, Braida L, Durlach N. (1986) Multichannel syllabic compression for
17
severely impaired listeners. J Rehab Res Devel 23:17-24. 36. Kuk FK, Ludvigsen C. (2000) Hearing aid design and fitting solutions for persons with severe-to-profound loss. Hear J 53:29-37. 37. Rosen S, Faulkner A, Smith D. (1990) The psychoacoustics of profound hearing impairment. Acta Otolarygol Supp 469:16-22. 38. Souza PE, Yueh B, Sarubbi M, Loovis C. (2000) Fitting hearing aids with the articulation index: Impact on hearing aid effectiveness. J Rehab Res Devel 37:473-481. 39. Woods WS, Van Tasell DJ, Rickert ME, Trine TD (submitted). SII and fit-to-target analysis of compression system performance versus number of compression channels. Ear Hear 40 Munro KJ, Patel RK. (1998) Are clinical measurements of uncomfortable loudness levels a valid indicator of real-world auditory discomfort? Br J Audiol 32(5):287-93. 41. Keidser G, Dillon H, Byrne D. (1996) Guidelines for fitting multiple memory hearing aids. J Am Acad Audiol 7(6):406-18. 42. Ricketts TA, Bentler RA. (1992) Comparison of two digitally programmable hearing aids. J Am Acad Audiol 3(2):101-12. 43. Ricketts TA, Henry P, Gnewikow D.(2003) Full time directional versus user selectable microphone modes in hearing aids. Ear Hear 24(5):424-39. 44. Walden B E, Surr RK, Cord MT, Dyrland T. (2004) Predicting hearing aid microphone preference in everyday listening. J Am Acad Audiol 15(5), 365-396. 45. Alcantara J, Moore B, Kuhel V, Launer S. (2003) Evaluation of the noise reduction system in a commercial hearing aid. Int J of Audiol 42:43-42. 46. Boymans M, Dreschler WA, Schoneveld P, Verschuure H. (1999) Clinical evaluation of a full-digital in-the-ear hearing instrument. Audiology 38(2):99-108. 47. Boymans M, Dreschler WA. (2000) Field trials using a digital hearing aid with active noise reduction and dual-microphone directionality. Audiology 39(5):260-268. 48. Galster J, Ricketts T. (2004) The effects of digital noise reduction time constants on speech recognition in noise. Poster presented at International Hearing Aid Research Conference, Lake Tahoe, CA. 49. Ricketts TA, Hornsby BWY (In press). Sound quality measures for speech in noise through a commercial hearing aid implementing digital noise reduction. J Am Acad Audiol 50. Walden BE, Surr RK, Cord MT, Edwards B, Olson L. (2000) Comparison of benefits provided by different hearing aid technologies. J Am Acad Audiol 11:540-560. 51. Greenberg JE, Zurek PM, Brantley M. (2000) Evaluation of feedback-reduction algorithms for hearing aids. J Acoust Soc Am 108(5 Pt 1):2366-76. 52. Kuk FK. (1991) Perceptual consequences of vents in hearing aids. Br J Audiol 25:163169. 53. Chung K. (2004) Challenges and recent developments in hearing aids. Part II. Feedback and occlusion effect reduction strategies, laser shell manufacturing processes, and other signal processing technologies. Trends Ampl 8(4):125-64. 54. Bentler RA, Tubbs JL, Egge JL, Flamme GA, Dittberner AB. (2004) Evaluation of an adaptivedirectional system in a DSP hearing aid. Am J Audiol 13(1):73-9. 55. Cord MT, Surr RK, Walden BE, Olson L. (2002) Performance of directional microphone hearing aids in everyday life. J Am Acad Audiol 13(6):295-307. 56. Ricketts TA, Dittberner A. (2002) Directional Amplification for Improved Signal-toNoise Ratio: Strategies, Measurement, and Limitations. In: M. Valente (ed.) Strategies For Selecting And Verifying Hearing Aid Fittings (2nd Edition), New York:Thieme Medical Publishers, 274-346.
18
57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64.
Ricketts TA, Henry P. (2002) Evaluation of an adaptive directional-microphone hearing aid. Int J Audiol 41(2):100-112. Ricketts TA, Hornsby BWY, Johnson EE. (2005). Adaptive directional benefit in the near field: Competing sound angle and level effects. Sem Hear 26(2):59-691. Turner CW, Hurtig RR. (1999) Proportional frequency compression of speech for listeners with sensorineural hearing loss. J Acoust Soc Am 106(2):877-86. Sakamoto S, Goto K, Tateno M, Kaga K. (2000) Frequency compression hearing aid for severe-to-profound hearing impairments. Auris Nasus Larynx 27(4):327-34. Dutt SN, McDermott AL, Jelbert A, Reid AP, Proops DW. (2002) The Glasgow benefit inventory in the evaluation of patient satisfaction with the bone-anchored hearing aid: quality of life issues. J Laryngol Otol Suppl (28):7-14. Hol MK, Bosman AJ, Snik AF, Mylanus EA, Cremers CW. (2004) Bone-anchored hearing aid in unilateral inner ear deafness: a study of 20 patients. Audiol NeuroOtol 9(5):274-281. Hol MK, Spath MA, Krabbe PF, van der Pouw CT, Snik AF, Cremers CW, Mylanus EA. (2004) The bone-anchored hearing aid: quality-of-life assessment. Arch Otolaryngol Head Neck Surg 130(4):394-9. McLarnon CM, Davison T, Johnson IJ. (2004) Bone-anchored hearing aid: comparison of benefit by patient subgroups. Laryngoscope 114(5):942-4.
C/2. 2.2. -2.3. ponthoz 1. Scollie SD, Seewald R. (2002) Evaluation of electroacoustic signals I: comparison with amplified speech. Ear Hear 23(5):477-487. 2. Scollie SD, Steinberg M, Seewald RC. (2002) Evaluation of electroacoustic signals II: development and cross-validation of correction factors. Ear Hear 23(5):488.498. 3. Martin R, Pirzamski C. (1988) Techniques for successful CIC fittings. Hear J 51(7):72,74. 4. Dillon H. (2001) Hearing aid earmolds, earshells and coupling systems. Hearing Aids, New York,Thieme Medical Publishers, 117-158. 5. Ricketts T. (2000) Directivity quantification in hearing aids: fitting and measurement effects. Ear Hear 21(1): 45-58. 6. Kochkin S. (2002) 10 year customer satisfaction trends in the US hearing instrument market. Hear Rev 9(11):17-26. 7. Mueller HG, Bright KE, Northern JL. (1996) Studies of the hearing aid occlusion effect. Sem Hear 17(1):21-32. 8. Baumfield A, Dillon H. (2001) Factors affecting the use and perceived benefit of ITE and BTE hearing aids. Bri J Audiol 35(4):247-58. 9. Hawkins DB. (1987) Clinical ear canal probe tube measurements. Ear Hear 8 (Supp 5): 74S-81S. 10. Hawkins DB, Alvarez E, Houlihan J. (1991) Reliability of three types of probe tube microphone measurements. Hear Instrum 42:14-16. 11. Hawkins DB, Montgomery A, Prosek R, Walden B. (1987) Examination of two issues concerning functional gain measurements. J Speech Hear Dis 52:56-63. 12. Humes L, Kim E. (1990) The reliability of functional gain. J Speech Hear Res 55:193197. 13. Stuart A, Durieus-Smith A, Stenstrom R. (1990). Critical differences in aided soundfield thresholds in children. J Speech Hear Res 33:612-615. 14. Dillon H. (2001) Prescribing hearing aid performance. Hearing Aids, New York: Thieme Medical Publishers, 234-281.
19
15. Hawkins DB, Cook J. (2003) Hearing aid software predictive gain values: How accurate are they? Hear J 56(7):26-34. 16. Kuk F, Ludvigsen C. (2003) Reconsidering the concept of the aided threshold for nonlinear hearing aids. Trend Ampl 7(3):77-97. 17. Macrae J, Frazier G. (1980) An investigation of variables affecting aided thresholds. Austral J Audiol 4:48-54. 18. Walker G. (1995) Technical considerations for sound field audiometry. In: Handbook of Hearing Aid Amplification. Vol.I. (ed. Sandlin, R) San Diego: Singular Publishing Group, 147-164. 19. Scollie SD, Seewald RC, Cornelisse LE, Jenstad LM. (1988) Validity and repeatability of level-independent HL to SPL transforms. Ear Hear 19(5):407-13. 20. Munro KJ, Davis J. (2003) Deriving the real-ear SPL of audiometric data using the "coupler to dial difference" and the "real ear to coupler difference". Ear Hear 24(2):10010. 21. Cox RM, Gray GA. (2001) Verifying loudness perception after hearing aid fitting. Am J Audiol 10(2):91-98. 22. Mueller G, Palmer C. (1999) Verification and validation of normal loudness perception. Instructional Course, AAA 11th Annual Convention, Miami Beach, FL. 23. Souza PE, Yueh B, Sarubbi M, Loovis C. (2000) Fitting hearing aids with the articulation index: Impact on hearing aid effectiveness. J Rehab Res Devel 37:473-481. 24. Dillon H. (2001) Prescribing hearing aid performance. Hearing Aids, New York:Thieme Medical Publishers, 234-281. 25. American National Standards Institute. (1996) Specification of hearing aid characteristics. (ANSI S3.22-1996). New York, NY. 26. Sung RJ, Sung GS, Hodgson WR. (1974). A comparative study of physical characteristics of hearing aids on microphone and telecoil inputs. Audiology 13(1):7889. 27. Ricketts TA. (2000) Impact of noise source configuration on directional hearing aid benefit and performance. Ear Hear 21(3):194-205. 28. Ricketts TA, Dittberner A. (2002) Directional amplification for improved signal-to-noise ratio: Strategies, Measurement, and Limitations. In: M. Valente (ed.) Strategies For Selecting And Verifying Hearing Aid Fittings (2nd Edition), New York: Thieme Medical Publishers, 274-346. C/4. ponthoz 1. Ross M. (2001) Aural rehabilitation: some personal and professional reflections. Hear Rev 8:62-67. 2. Abrams H, Hnath-Chisolm T, Guerreiro S, Ritterman S. (1992) The effect of intervention strategy of self-perception of hearing handicap. Ear Hear 13(5):371-377. 3. Abrams H, Chisolm T, McArdle R. (2002) A cost utility analysis of adult group audiologic rehabilitation: Are the benefits worth the cost? J Rehab Res Devel, 39(5):549-558. 4. Chisolm T, Abrams A, McArdle J. (In press) Short and long-term outcome audiologic rehabilitation. Ear Hear. 5. Preminger J. (2003) Should significant others be encouraged to join adult group audiologic Rehabilitation classes? J Am Acad Audiol 14(10):545-555. 6. Northern J, Beyer CM. (1999) Reducing hearing aid returns through patient education. AudiolToday 11(2):10-11. 7. Abrahamson J. (1991) Teaching coping strategies: A patient education approach to aural rehabilitation. J Acad Rehab Audiol 24:43-53.
20
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.
Wayner D, Abrahamson J. (1996). Learning to Hear Again: An Audiologic Rehabilitation Curriculum Guide. Austin: Hear Again. Beynon G, Thornton F, Poole C. (1997) A randomized, controlled trial of the efficacy of a communication course for first time hearing aid users. Br J Audiol 31(5):345-351. Montgomery A, Walden B, Schwartz D, Prosek R. (1984) Training auditory-visual speech recognition in adults with moderate sensorineural hearing loss. Ear Hear 5:3036. Rubenstein A., Boothroyd A. (1987) Effect of two approaches to auditory training on speech recognition by hearing impaired adults. J Speech Hear Res 30:153-160. Kricos PB, Holmes AE. (1996) Efficacy of audiologic rehabilitation for older adults. J Am Acad Audiol 7(4):219-229. Walden B, Erdman S, Montgomery A, Schwartz D, Prosek R. (1981) Some effects of training on speech recognition by hearing-impaired adults. J Speech Hear Res 24:207216. Kricos PB, Lesner SA, Sandridge SA. (1991) Expectations of older adults regarding the use of hearing aids. J Am Acad Audiol 2:129-133. Humes L, Wilson D, Barlow N, Garner C. (2002) Changes in hearing-aid benefit following 1 or 2 years of hearing-aid use by older adults. J Speech Hear Res 45(4):772782. Gatehouse. (1992) The time course and magnitude of peripheral acclimatization to frequency responses: evidence from monaural fitting of hearing aids. J Acoust Soc Am 92:1256-1268. Horowitz AR, Turner CW. (1997) The time course for hearing aid benefit. Ear Hear 18(1):1-11. Bentler R, Niebuhr D, Getta J, Anderson C. (1993) Longitudinal study of hearing aid effectiveness. II: Subjective measures. J Speech Hear Res 36(4):820-831. Saunders GH, Cienkowski KM. (1997) Acclimatization to hearing aids. Ear Hear 18(2)129-139. Cox RM, Alexander GC. (1992) Maturation of hearing aid benefit: objective and subjective measurements. Ear Hear 13(3):131-141. Robinson K, Summerfield AQ. (1996) Adult auditory learning and training. Ear Hear 17(3):51S-65S. Bode DL, Oyer HJ. (1970) Auditory training and speech discrimination. J Speech Hear Res 13: 839-855. Sweetow R, Henderson-Sabes J. (2004) The case for LACE, individualized listening and auditory communication enhancement training. Hear J 57(3):32-40. Sweetow R. (2005) Training the adult brain to listen. Hear J 58(6): 10-17. Tye-Murray N, Tyler R, Bong B, Nares T. (1988) Using Laser video disc technology to train speechreading and assertive listening skills. J Acad Rehab Audiol 21:143-152 Sims D, Kopra L, Dunlop R, Kopra M. (1985) A survey of microcomputer applications in aural rehabilitation. J Aud Rehab Assoc 18:9-26. Parker B, Arnet A, Eldred J. (1993) MacAid: A computer application in aural rehabilitation. JAm Rehab Assoc 26:13-24.
C/5. ponthoz 1. Hyde M L. (2000) Reasonable psychometric standards for self-report outcome measures in audiological rehabilitation. Ear Hear 21: 24S-36S. 2. Bentler R, Kramer S. (2000) Guidelines for choosing a self-report outcome measure. Ear Hear 2:37S-49S.
21
3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.
Ventry I, Weinstein B. (1982) The hearing handicap inventory for the elderly: A new tool. Ear Hear 3:128-134. Cox R, Alexander G. (1995) The Abbreviated Profile of Hearing Aid Benefit. Ear Hear 16:176-186. Dillon H, James A, Ginis J. (1997) The client oriented scale of improvement (COSI) and its relationship to several other measures of benefit and satisfaction provided by hearing aids. J Am Acad Audiol 8:27-43. Ware J, Sherbourne C. (1992) The MOS 36 item short-form health survey (SF-36): I. Conceptual framework and item selection. Med Care 30:473-481. Bergner M, Bobbitt R, Carter W, Gilson B (1981) The sickness impact profile: developments and final revision of a health status measure. Med Care 14:57-67. Bess FH. (2000) The role of generic health-related quality of life measures in establishing audiological rehabilitation outcomes. Ear Hear 21(suppl. 4): 74S-99S. World Health Organization (1999) Disablements Assessment Schedule. WHO, Geneva. Abrams H, McArdle R, Hnath Chisolm T. (2004) Functioning, disability, and quality of life in the adult hearing impaired. Poster presented at the International Hearing Aid Research Conference 2004, Lake Tahoe, CA, August 25-29,2004. Cox R, Alexander G. (1999) Measuring satisfaction with amplification in daily life: The SADL scale. Ear Hear 20:306-320. Gatehouse S. (1999) The Gasgow hearing aid benefit profile: Derivation and validation of a patient-centered outcome measure for hearing aid services. J Am Acad Audiol 10:80-103. Cox R, Alexander G. (2002) The international outcome inventory for hearing aids (IOIHA):Psychometric properties of the English version. Int J Audiol 41:30-35. Cox R, Alexander G, Beyer C. (2003) Norms for the international outcome inventory for hearing aids. J Am Acad Audiol 14:403-413. Cox R, Stephens D, Kramer S. (2002) Translations of the international inventory for hearing aids (IOI-HA). Int J Audiol 41:3-26.
A szakmai protokoll érvényessége: 2008. december 31. VII. Melléklet - Függelék: 1. A nagyothallás kivizsgálásának az algoritmusa 2. COSI (Client Oriented Scale of Improvement, a nagyothalló megitélése szerinti javulás) teszt
22
.
23
CLIENT ORIENTED
SCALE OF IMPROVEMENT
(COSI)
Név
kategória.
Audiológus Dátum :
A nagyothalló megítélése szerinti javulás A változás mértéke
Új
Végső eredmény A beteg képes hallani
Visszatérő 10%
1. Igény felmérése
25%
50%
75%
95%
Fontossági sorrend (hangkörnyezetek)
Kategóriák
1. Beszélgetés 1-2 sz.-el csendben 2. Beszélgetés 1-2 sz.-el zajban 3. Csoportos beszélgetés csendben 4. Csoportos beszélgetés zajban
5. 6.
9. 10.
Ajtócsengő, kopogtatás hallása Közlekedés zajának hallása
13. Kirekesztettség érzése 14. Felzakalatottság érzése vagy düh
7. 8.
11. 12.
Finomabb, szociális kapcsolatok Zavarban, butának érezni magát
15. 16.
Templom, értekezlet, találkozó Egyéb
majdnem mindig
legtöbb esetben
az esetek felében
esetenként
majdnem soha
kategória
sokkal jobb
jobb
kissé jobb
rosszabb
Specifikus igények
nincs különbség
2. Eredmény megbecsülése
