Janikovszky Éva: Ha én feln tt volnék... Versek: Csík Csaba Színpadra alkalmazta: Vas-Zoltán Iván Szereplõk: Fiú, Gyerekek, Felnõttek (min. 6 lány, 5 fiú váltakozó szereposztásban) No1 Nyitány Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Én mindent szeretnék, de oly keveset szabad! Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Mit legjobban szeretnék, pont azt nem szabad! Azt mondják, kicsi vagyok, Pedig látszik, hogy k a nagyok. Járom a s r székláberd t, Hol magas nekem minden feln tt. Túl nagy a villa, túl nagy a kés. Túl nagy az asztal alatt a rés. Túl nagy a kulcslyuk, túl nagy a csend, Csak tudnám, hogy mi folyik bent? Figyelek, tanulok, megpróbálom, Mégis rossz, ahogy én csinálom. Nem sikerül, hogy jó legyek, Meddig leszek még gyerek! Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Én mindent szeretnék, de oly keveset szabad! Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Mit legjobban szeretnék, pont azt nem szabad! Gyereknek lenni gyönyör pillanat, Amíg gyerek vagy, becsüld meg magad! Gyereknek lenni gyönyör pillanat, Amíg gyerek vagy, becsüld meg magad! Túl nagy a villa, túl nagy a kés. Túl nagy az asztal alatt a rés. Túl nagy a kulcslyuk, túl nagy a csend, Csak tudnám, hogy mi folyik bent? Figyelek, tanulok, megpróbálom, Mégis rossz, ahogy én csinálom. Nem sikerül, hogy jó legyek, Meddig leszek még gyerek! Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Én mindent szeretnék, de oly keveset szabad! Gyereknek lenni, de hosszú pillanat! Mit legjobban szeretnék, pont azt nem szabad!
1
Kar: Fiú: Kar: Fiú:
Minden gyerek tudja... Még a legkisebb is... Hogy rossznak lenni sokkal mulatságosabb, mint jónak lenni! Folyton jónak lenni iszonyúan unalmas, és amellett fárasztó is. Ha sokáig ülsz mozdulatlanul egy széken, elzsibbad a lábad. Ha késsel-villával igyekszel enni, kirepül a hús a tányérodból. Ha egészen tisztára mosod a kezed, a többiek már rég asztalhoz ültek, mire elkészülsz. A feln ttek folyton csak azt mondják: Aranka néni: Legyél jó! Fiú: Meg azt, hogy... Nagymama: Ne legyél rossz! Fiú: Meg azt, hogy... Emil bácsi: Fogadj szót! Fiú: Meg azt, hogy... Nagypapa: Viselkedj rendesen! Fiú: Könny azt mondani. Mert hiába mondják azt a feln ttek, hogy... Feln ttek: Addig örülj, amíg gyerek vagy! Gyerekek: Minden gyerek tudja... Fiú: Még a legkisebb is, hogy... Gyerekek: Feln ttnek lenni sokkal jobb! Déneske: A feln tt azt a ruhát veszi fel, amelyik eszébe jut... Gyerekek: Ha t zoltószirénát hall, nyugodtan kihajolhat az ablakon. Borinka: Akármennyire kimelegedett, mindig ihat vizet. Fiú: Olyan halkan köszönhet, ahogy csak akar, o N 2 TV Film (zene)
és nem kell akkor lefeküdnie, amikor a legérdekesebb a tévé. De ez még nem minden. A feln tt azt csinál, amit akar, No 2/a Házibuli (zene)
Aranka néni: Nagymama: Nagypapa: Emil bácsi: Anya: Fiú: Aranka néni: Nagymama: Emil bácsi: Nagypapa: Anya: Fiú: Aranka néni: Nagymama: Emil bácsi: Nagypapa: Anya:
a gyereknek pedig azt kell csinálnia, amit a feln tt akar. A feln tt folyton rászól a gyerekre: Mosd meg a kezed! Vedd fel a pulóvered! Ne rágd a körmöd! A lábad elé nézz! Rakd el a játékaidat! És ha a gyerek nem fogad szót, akkor az következik, hogy: Hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed, így nem lehet asztalhoz ülni! Hányszor mondjam, hogy vedd fel a pulóvered, meg akarsz fázni? Hányszor mondjam, hogy a lábad elé nézz! Orra fogsz esni! Hányszor mondjam, hogy ne rágd a körmöd, még nézni is rossz! Hányszor mondjam, hogy rakd el a játékaidat, mindig én rakodjak utánad? És ha a gyerek még mindig nem fogad szót, akkor az következik, hogy: Mondd, édes fiacskám, hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed! Vedd fel a pulóvered! A lábad elé nézz! Ne rágd a körmöd! Rakd el a játékaidat! No3 Hányszor mondjam?
Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam még? 2
Hányszor mondjam, rendesen ülj! Hányszor mondjam, szépen egyél! Hányszor mondjam, töröld meg a lábad! Anyunak a kicsi cuki bogara legyél! Ne dobd a kádba! Ne vedd a szádba! Ne feleselj és bújj be az ágyba! Meg fogsz fázni, ha kitakarózol! Kösd be a cip d! Mért vakarózol? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam még? Ne beszélj a szavamba! Ne játszd az eszedet! Hozzá ne nyúlj, de mosd meg a füledet! Ne szopd az ujjad! Ha forró, fújjad! Ha ásítasz, tedd a szád elé a kezedet! Ne dobd a kádba! Ne vedd a szádba! Ne feleselj és bújj be az ágyba! Meg fogsz fázni, ha kitakarózol! Kösd be a cip d! Mért vakarózol? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam még? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam még? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondjam? Hányszor mondják még? Fiú: Lány: Borinka: Józsika: Ágika: Déneske: Gyerekek: Fiú: Nagymama: Lány: Nagypapa: Fiú: Gyerekek: Fiú: Józsika: Borinka:
És a feln ttek ezt olyan sokszor tudják mondani, hogy a gyerek mégiscsak szót fogad... És megmossa a kezét. És felveszi a pulóverét. És a lába elé néz. És nem rágja a körmét. És elrakja a játékait. És akkor a feln tt végre boldog. Van olyan feln tt, aki úgy boldog, hogy mosolyog, és azt mondja: Látod, fiacskám, tudsz te jó is lenni! De van olyan feln tt is, amelyik akkor is csak a fejét csóválja, amikor végre boldog, és azt mondja: Mondd, fiacskám, nem tudtál volna mindjárt szót fogadni? Nem tudom, miért van az, hogy a feln tt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát. Mi öröm van abban? Én egészen másmilyen feln tt volnék, és annyi mindennek örülnék. El ször is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én feln tt volnék, akkor... Sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék. Fehérkeszty s kezem végighúznám minden vaskerítésen. 3
Déneske: Lány: Fiú:
A fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot. Megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd el tt. És valószín leg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék kézzel legyet fogni. Józsika: Ha én feln tt volnék, akkor örökké tornacip ben járnék. Apa: A leves után mindig meginnék két pohár vizet. Ágika: Hátrafelé mennék az utcán. Lány: Minden kóbor macskát megsimogatnék. Fiú: És valószín leg nagyon éleseket füttyentenék, hogy miindenki megijedjen és odanézzen. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni. Anya: Ha én feln tt volnék, vendégségben mindig kalimpálnék a lábammal a széken. Nagymama: Sose fújnám ki az orrom, csak szipognék. Nagypapa: Sose törölném meg az ajtó el tt a sáros lábam. Aranka néni: Tartanék otthon egy igazi zsiráfot, aki az ágyam el tt aludna. Fiú: És valószín leg minden kertes ház kapuján becsöngetnék, de csak akkor, ha már nem félnék a harapós kutyáktól. No4 Ha én feln tt volnék Ha én feln tt volnék, bármerre mehetnék, Ami csak akarok, mindent megtehetnék! Vennék egy sportautót és furikáznék föl-le a lakótelepen, És aki jó volt, ülhet mellettem. Repcsimmel körberepülnék minden nap kétszer az Állatkert felett, És a zsiráfnak visszaintegetek. Csodálkozva néznek a szomszéd gyerekek, Jaj, ha egyszer valamikor feln tt lehetek! Elmennék, hogy kiderítsem, hol van a titokzatos északi sarok, Hadd lássák, hogy nagy tudós vagyok. Elfognék minden gonosz tolvajt, éljenek távol egy üres szigeten, És a sok elnök tortát süt nekem. Ha én feln tt volnék, bármerre mehetnék, Ami csak jólesik, mindent megtehetnék! Nagyot néznek majd a szomszéd gyerekek, Jaj, ha egyszer valamikor majd feln tt lehetek! Fiú:
Ha én feln tt volnék, megn sülnék, o N 5 Esküv (zene)
Ketten:
és olyan lányt vennék feleségül, aki sikít ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító és pfúj. Aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el, aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett. És er sen rá tudja kötni a zsineget, a kamionomra. Én meg a lány, akit feleségül vennék, annyit mászkálnánk négykézláb a padlón, amennyit csak jólesik, és közben olyan hangosan fújnánk a papírtrombitát, ahogy csak tudjuk. Mi ketten lennénk a feln ttek, és így senki se szólhatna ránk, hogy hagyjuk abba, mert meg rül. 4
Fiú:
Ha én feln tt volnék és megn sülnék, olyan lakásban laknék, ahol labdázhatok a szobában. Lány: Tölgyfát nevelhetek cserépben. Emil bácsi: Aranyhalat tarthatok a fürd kádban. Ágika: És soha semmit sem kell kidobni, mert mindennek akad hely, amit hazahozok. Józsika: Akár lehullott vadgesztenye... Déneske: Akár rozsdás vasszög... Borinka: Akár összecsomózott spárga... Apa: Akár eldobott villamosjegy... Lány: Akár beteg sündisznócska. Fiú: A házban, ahol laknánk, csupa olyan néni és bácsi lenne a szomszédunk, aki megengedi, hogy megfogjuk a kanárimadarát. Aranka néni: Játszál vele! Nagymama: Parancsoljatok! Lány: Megkínál bennünket a frissen sült sütemény szélével. Anya: Tessék, ez a tiétek. Lány: Elküld minket a boltba bevásárolni, és kapunk érte gumicukrot. Egy neked, egy nekem. Egy neked, egy nekem. Egy neked, egy nekem. Nagypapa: Hajrá! Csak keményen! Fiú: És mosolyogva bíztat minket, ha focizunk az ablaka alatt. (üvegcsörömpölés) Lány: Ez sajnos az ablak volt. Fiú: Ha én feln tt volnék és megn sülnék, sok gyerekem lenne, mert szeretek olyan játékokat játszani, amihez sok gyerek kell. A sok gyereknek én lennék a papája, és a lány, akit feleségül veszek... Lány: ...a mamája. Fiú: Én meg a lány, akit feleségül veszek, meg a gyerekek, egész nap csak játszanánk! Fogócskát! Lány: Bújócskát! És amikor még több gyerekünk lesz... Fiú: Akkor futóversenyt, dobóversenyt... Ketten: És rollerversenyt is rendezünk. Fiú: Mindig én fogok nyerni, és akkor a gyerekek büszkék lehetnek az apukájukra. A mi gyerekeink sose árulkodnának. Lány: Sose verekednének. Fiú: Sose sírnának. Lány: És sose akarnák elvenni a mi játékainkat. Fiú: Mert én nem szeretem az árulkodós, vereked s, sírós gyerekeket... Lány: Akik mindig el akarják venni a más játékát. Fiú: A mi gyerekeink mindig annyit rosszalkodhatnak majd, mint én meg a lány, akit feleségül veszek. Lány: De nem többet, mert az nem igazság. Fiú: Vendégségben mindnyájan egyformán fogunk kalimpálni a lábunkkal a széken. Lány: Ebéd el tt elosztjuk majd egymás közt a nagy tábla csokit. Fiú: Valamennyien hátrafelé megyünk az utcán. Lány: És mindegyikünk megsimogathatja a kóbor macskát. Fiú: Persze csak szép sorban, egymás után. Tavasszal minden gyerek egyforma léggömböt kapna, csak az enyém lenne kicsit nagyobb, mert én vagyok az apukájuk. Lány: Nyáron minden gyereknek egyforma nagy fagylaltot vennék. Fiú: Csak magamnak vennék kicsit többet, mert én vagyok az apukájuk. sszel minden gyerek beleléphetne a pocsolyába, de én lépnék bele a legmélyebbe, mert én vagyok az apukájuk. Lány: Télen minden gyerek felmászhatna a hóbuckákra. Fiú: De én másznék fel a legmagasabbra, mert én vagyok az apukájuk.
5
No6 Mert én lennék az apukájuk Hogyha egyszer gyermekeim lennének, Minden este jönnének a vendégek. A gyerekek fent lehetnek, ameddig csak jólesik, De köztük csak én maradhatnék fenn egészen reggelig. Sok gyereket szeretnék és úgy vigyáznék rájuk, Mert én lennék, mert én lennék, mert én lennék az apukájuk. Minden filmet megnéznénk a tévében. De a végén csak én lennék még ébren. Hogyha csókolóznak benne, azt csak én nézhetném meg, Meg talán még megengedném néhány feln tt vendégnek. Sok gyereket szeretne és úgy vigyázna ránk Mert lenne, mert lenne, mert lenne az apukánk. Együtt csinálnánk mindennap vacsorát. Májkrémb l és mézb l készült lakomát. Ki eszik több fasírtmasszát, ebb l állna a verseny, De a palacsintatésztát csak én ehetném sütés el tt nyersen. Sok gyereket szeretne és úgy vigyázna ránk Mert lenne, mert lenne, mert lenne az apukánk. Délután meg kimennénk az utcára. Mindenki a legszakadtabb cuccába'. Tapicskolnánk a tócsát, míg a cip nk meg nem tellenne, De a forró, nyúlós kátrányba csak én léphetnék bele. Sok gyereket szeretnék és úgy vigyázna ránk, Mert lenne, mert lenne, mert lenne az apukánk. Sok gyereket szeretne és úgy vigyázna ránk, Mert lenne, mert lenne, mert lenne az apukánk. Fiú:
Gyerekek: Fiú:
Ez így igazság. Mert ha k kapják a nagyobb léggömböt, a több fagylaltot, k léphetnek a mélyebb pocsolyába, k mászhatnak a magasabb hóbuckára, akkor mi öröm van abból, hogy feln tt vagyok? Csak lennék már feln tt! De most még ilyen kicsi vagyok, és ahhoz, hogy ilyen nagy legyek, még ennyit kell n nöm. És addig, amíg nem növök ennyit, szót kell fogadnom, és kezet kell mosnom, és fel kell vennem a pulóverem, és a lábam elé kell néznem, és nem szabad a körmöm rágnom, és el kell raknom a játékaimat, a többir l nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van. Ha majd feln tt leszek, akkor maszatos kézzel ülök asztalhoz, és mindig rövidujjú trikóban járok, és nem nézek a lábam elé, inkább orra esek, és tövig rágom minden körmömet, és szerteszét dobálom a játékaimat. A többir l nem is beszélve! Mert még nagyon sok minden van. Jaj, de jó lesz, ha már feln tt leszek! Csak egyet nem értek. Az én apukám és anyukám már feln tt. Mért mossa meg mégis a kezét? Mért veszi fel mégis a pulóverét? Mért néz mégis a lába elé? Mért nem rágja mégsem a körmét? Mért rakja el mégis rendben a holmiját? Meg fogom t lük kérdezni egyszer. o N 7 Míg kicsi voltam
Míg kicsi voltam, régesrég, Még ha gügyögtem is, értették. "Mondjad, drágám, igazad van! Ott van a néni a kirakatban!" 6
Kis tipeg mben sétáltam, Rengeteg új szót kitaláltam. Hogy civakodtak a feln ttek, Melyikük érti a legtöbbet? Nem volt gondom, míg kicsi voltam, Bármit tettem, bármit is mondtam. Azóta vannak velem bajok, Mióta nagy vagyok. Hogyha a cerkát felvettem, Máris rajzm vész lettem. "Ugye, milyen eredeti, édes kép!" Mondták, bár sosem értették. Hogyha a bögrém eltörtem, Négy pár kéz járt körülöttem. "Meg ne sebezze a csúnya cserép! Hátha a kis buta pont belelép!" Nem volt gondom, míg kicsi voltam, Bármit tettem, bármit mondtam. Azóta vannak velem bajok, Mióta nagy vagyok. Nem volt gondom, míg kicsi voltam, Bármit tettem, bármit mondtam. Azóta vannak velem bajok, Mióta nagy vagyok, mióta nagy vagyok. Fiú: Apa: Nagymama: Anya: Fiú: Nagymama: Fiú: Nagypapa: Fiú: Emil bácsi: Fiú: Apa: Fiú: Anya: Fiú:
Amíg kicsi voltam... És okos. És kedves. És szép. Mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Nagymama azt mondta: Istenem, akárcsak az anyja! Nagypapa azt mondta: Az ördögbe is, szakasztott az apja! Emil bácsi azt mondta: A megszólalásig szegény Jolán! Apukám azt mondta: Mintha csak magamat látnám! És anyukám azt mondta: Azért talán rám is hasonlít egy kicsit! Amíg kicsi voltam, és több eszem volt, mint egy nagynak, anyukám egy füzetbe írta be, hogy mikor fordultam a hasamról a hátamra, mikor ültem fel el ször, mikor álltam fel a járókában, mikor ittam el ször bögréb l, és mi volt az els szó, amit kimondtam. Fiú: Amíg kicsi voltam és aranyos, mindenki így beszélt hozzám: Anya: Anyuka egyetlen boldogsága! Nagymama: Nagymama szeme fénye! Aranka néni: Drága csillagom! Nagymama: Kicsi bogaram! Eszem azt az arany kezecskéjét. Nagypapa: Hadd pusziljam meg a talpacskáját! Apa: Mit hoztam az én kis madaramnak? Fiú: Amíg kicsi voltam és b bájos, apukám albumba ragasztotta a fényképeimet, hogy mindenki megnézhesse, milyen voltam háromnapos, kéthetes, négyhónapos és egyéves koromban. Ebben az id ben került az els kin tt tipeg cip m anyukám ágya fölé a 7
polcra. Ekkor vágott le a nagymamám egy fürtöt abból a gyönyör aranyhajamból. S ekkor tette apukám a tárcájába, amit neki rajzoltam. Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta, hogy megint mennyit n ttem, megint mit mondtam, és... Feln ttek: Nahát! Fiú: Milyen ügyes vagyok. És apukám lefényképezett az Állatkertben, a játszótéren, Cézárral, akit l nem féltem, és Aranka nénivel, akit l féltem. És az óvodai záróünnepélyen, ahol nekem tapsoltak a legtöbbet. Pedig a fényképeken az sajnos nem is látszott, hogy engem minden érdekel, hogy olyan eleven vagyok, mint a csík, és úgy vág az eszem, mint a beretva. Amíg kicsi voltam... Apa: És okos. Nagymama: És kedves. Anya: És szép. Fiú: Aki csak látott, mind azt mondta: Emil bácsi: Micsoda sikerült gyerek! Aranka néni: Igazán büszkék lehettek rá! Fiú: És bár a család úgy vélte, hogy... Apa: Ugyan már, hiszen mindegyik kisgyerek egyformán helyes. Fiú: Azért egymás közt mégis belátták, hogy: Anya: Igaz, ami igaz, ritka az olyan kisgyerek, amelyik egyformán okos és kedves és szép. Fiú: Mert ott van például a szegény Ilonkáék fia. Anya: Szervusz, Józsika! (Józsika nem válaszol) Fiú: Vagy ott van a szegény Istvánék lánya. (Ágika felvihog) És aztán a nagymamának eszébe jutott, hogy... Nagymama: Na és ott van a Déneske. Fiú: És abban mindenki egyetértett, hogy a... Feln ttek: Déneskér l jobb nem is beszélni! Fiú: Apukám meg anyukám ilyenkor szerényen mosolygott, és azt mondta, hogy... Szül k: Persze, még mindegyik kin heti magát. Fiú: Amióta megn ttem, és butaságokat beszélek, és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, azt mondja: Aranka néni: Ez volna a ti fiatok? Emil bácsi: Szinte hihetetlen! Nagypapa: Nem lehet ráismerni! Fiú: Amióta nagy vagyok... Anya: És üt dött! Nagymama: És nyegle! Aranka néni: És idétlen! Fiú: Csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek. o N 8 Kire ütött ez a gyerek?
Mióta nagyra n ttem, baj van velem. Ha meg se szólalok, az is szemtelen. Nem lehet szavam sem érteni, És a családot ez meglepi. Jár be hozzánk pár haver, de mind ilyen. Nem tudunk mi rendesen köszönni sem! Felnyerítünk, mormolunk, vagy hallgatunk, Nincs egész nap egy önálló mondatunk. Mióta nagy ló lettem, Anyuék se szeretnek engem. Nem sikerül, hogy jó legyek, Kire ütött ez a gyerek? 8
Mióta nagy ló lettem, Anyuék se szeretnek engem. Nem sikerül, hogy jó legyek, Kire ütött ez a gyerek? Asztalom felett a falra rajzolok. Muszáj lenyomnom ezt a Van Goghot. Ám apám az este rendre int: "Mi ez a firka már megint?" Ittam egy gyümölcsteát a meccs el tt, És a bögre – úgy siettem – összetört. Beszóltak, én meg vágtam egy pofát, Felnyalhattam érte mind a két szobát. Mióta nagy ló lettem, Anyuék se szeretnek engem. Nem sikerül, hogy jó legyek, Kire ütött ez a gyerek? Mióta nagy ló lettem, Anyuék se szeretnek engem. Nem sikerül, hogy jó legyek, Kire ütött ez a gyerek? Kire ütött ez a gyerek? Kire ütött ez a gyerek? Kire ütött ez a gyerek? Kire ütött ez a gyerek? Fiú: Nagymama: Fiú: Nagypapa: Fiú: Emil bácsi: Fiú: Apa: Fiú: Anya: Fiú:
Nagymama azt mondja: Én nem tudom, kire, de az anyjára biztos nem! Nagypapa azt mondja: Én nem tudom, kire, de az apjára biztos nem! Emil bácsi azt mondja: Szerencse, hogy szegény Jolán ezt már nem érte meg! Apa azt mondja: Most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni! Anya pedig azt mondja: Te vagy az apja, hát mért nem pofozod meg? És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás közt mégis belátják, hogy... Feln ttek: Ami sok, az sok! Fiú: Az türelmüknek is van határa, és... Feln ttek: Ez így nem mehet tovább! Fiú: Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen tovább. Nagymamám szerint: Nagymama: Valakinek, ugye, nevelni kellene ezt a gyereket, mert csak n , mint a dudva. Fiú: Nagypapám szerint: Nagypapa: Szigorúbban kellene fogni ezt a gyereket, mert els a kötelesség. Fiú: Aranka néni szerint: Aranka néni: Meg kellene válogatni, hogy kikkel barátkozik ez a gyerek, mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Fiú: Anya szerint: Anya: Többet kellene aludnia ennek a gyereknek, mert sosem alussza ki magát. Fiú: Apa szerint: Apa: Többet kellene tanulnia ennek a gyereknek, mert így nem viszi semmire. 9
Fiú: Emil bácsi: Fiú: Feln ttek: Fiú:
Emil bácsi szerint: Ez szomorú, mert ugye, a mi családunkban mindenki normális volt, és attól félek, hogy ez, sajnos, a Rezs vére. Megkérdeztem, hogy ki a Rezs , de abban mindenki egyetértett, hogy... A Rezs az nem tartozik rád! Abban az id ben sokat álmodtam a Rezs vel. o
N 9 Álom Rezs r l Rezs ! Jaj, ez a Rezs , ki lehet? Olyan ijeszt ez az eset. Ki ez a Rezs ? És mit csinált? Ezen járt az eszem egy egész éjen át. Rezs ! Lehet, hogy Rezs egy kegyetlen gengszter, Aki még bankot is rabolt nemegyszer. Vagy már rég belépett a maffiába, Azóta fél szemén kötés van, és falába. Rezs ! Lehet, hogy Rezs a jeti maga. Egészen sz rös, és rossz a szaga. Pókokkal alszik, és mocsárban él, És hogyha vadászik, vérszomjasabb mindenkinél. Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs
? Ki lehet ? Ki lehet ? Ki lehet ? Ki lehet
? ? ? ?
Rezs ! Rezs talán egy marslakó. Hat pár csápja iszonytató. Vagy hajókra les a messzi Bermudán. Ugye Rezs , te haza se jössz már, Sohase látunk itt, Óbudán? Rezs ! Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs
? Ki lehet ? Ki lehet ? Ki lehet ? Ki lehet
? ? ? ?
Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs Ki ez a Rezs
? Ki lehet ? ? Ki lehet ? ? Ki lehet ? ?
Yeah! 10
Fiú:
De aztán a nagymama mondta, hogy ne higgyek az Emil bácsinak, a Rezs jó gyerek volt, csak megszédült. És megmutatta a fényképét is. Azóta nem álmodok vele. Amióta nagy vagyok és üt dött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak. Pedig tudják, hogy ha hozzám szólnak, az... Feln ttek: Olyan, mintha a falnak beszélnék! Fiú: Nem tudom, a fal miért nem válaszol. Én azért nem, mert abból csak baj van. Én ugyanis tisztességesen válaszolni se tudok. Ha azt kérdezik t lem, hogy... Apa: Mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet? Fiú: Én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok. Ez persze nem tetszene nekik, mert már sokszor megmondták, hogy... Feln ttek: A fejed azért van, hogy gondolkozz vele! Fiú: Ezért inkább csak a vállamat vonogatom. Amire azt kérdezik, hogy... Anya: Csak tudnám, hogy kit l tanulod ezt a tempót! Fiú: Mintha magamtól nem jöhetnék rá valamire. A végén úgyis azt mondják, hogy... Feln ttek: Én nem tudom, hogy milyen gyerek vagy te! Fiú: Pedig k mindnyájan tudják, hogy milyen gyerek vagyok, csak én nem. Nagymamám szerint: Nagymama: Az a baj, hogy ideges ez a gyerek! Fiú: Nagypapám szerint: Nagypapa: Az a baj, hogy nem sportol ez a gyerek! Fiú: Aranka néni szerint: Aranka néni: Az a baj, hogy zárkózott ez a gyerek! Fiú: Emil bácsi szerint: Emil bácsi: Az a baj, hogy nem érdekli ezt a gyereket semmi! Fiú: Anya szerint: Anya: Az a baj, hogy túlterhelt ez a gyerek! Fiú: Apa szerint: Apa: Az a baj, hogy nem gondolkozik ez a gyerek! Fiú: De abban mindnyájan egyetértenek, hogy... Feln ttek: Nincs benned semmi jóérzés! Fiú: Én nem tudom pontosan, hogy mi az a jóérzés, de nekem mindig kapar a torkom, ha a válogatott meccsek el tt eljátsszák a Himnuszt, vagy gy zünk a versenyen, és felhúzzák a zászlót. Még most is a polcomon tartom az öreg macimat, és mindig visszadobom a halat, amit kifogok a vízb l. És az sem igaz, hogy nekem eszembe se jut, hogy segítsek valamit, mert a múltkor is buli volt Borinkáéknál. Óriási felfordulást csináltunk. És amikor már mindenki elment... Gyerekek: Szeva! Fiú: Csak én maradtam, persze a Borinka miatt, akkor elmosogattam, és a végén még a konyhát is felmostam. B. nagyi: Köszönöm! Fiú: Mondta is a Borinka nagymamája, hogy... B. nagyi: A Borinka lány létére példát vehetne rólad. Fiú: Amiért persze a Borinka bosszút állt, és megvárta a nagymamámat a közért el tt, és elvette t le a két szatyrot, és hazáig cipelte. Azóta én... Nagymama: Példát vehetnél még a Borinkáról... Fiú: Is! Nagymama: Aki ugyan nem egy szépség, de legalább van benne jóérzés! Fiú: Persze még így sem értik, hogy mit eszek én éppen a Borinkán... Anya: Mikor itt van az Istvánék lánya, aki itt lakik a szomszédban. (Ágika felvihog.) Apa: Vagy itt van a Déneske húga, aki mégiscsak komoly lány. Lány: Csókolom! Sziasztok! Segíthetek valamiben? Do you speak English? Csókolom! Sziasztok! Nagypapa: És mért nem barátkozol a Déneskével, mikor a Déneskét l csak jót tanulhatsz? Déneske: Hoztam gyilkolós programot! Fiú: Kösz. (Megragadják két oldalról) 11
Borinka: Apa:
Viszem. Mert az se normális, hogy folyton csak itthon penészedsz a rossz leveg ben, és görbe háttal ülsz a számítógép el tt. Anya: Bezzeg a te korodban nem heverésztem világos nappal a rekamién. Apa: És nem ültem görbe háttal a számítógép el tt. Anya: Hanem ebéd után azonnal nekifogtunk a leckének. Apa: Aztán ahogy befejeztük... Szül k: Szaladtunk ki a szabadba, és szívtuk a jó leveg t. Fiú: Énszerintem azért, mert se apukámnak, se anyukámnak nem volt számítógépe. Ha játszom, Emil bácsi csak sóhajt, hogy: Emil bácsi: Pedig kiskorodban mennyire szeretted a zenét! Fiú: Anyukámnak meg az jut eszébe, hogy... Anya: Azért az sincs rendjén, hogy neked nincsenek barátaid. Fiú: Mert nem hiszik el, hogy vannak, csak azok is otthon ülnek görbe háttal a rossz leveg ben, és naphosszat nyúzzák a számítógépet. Gyerekek: Esetleg heverészünk világos nappal a rekamién. Fiú: Apa azt mondja, hogy: Apa: Örülök, ha vannak barátaid, de szeretném látni, hogy kik azok. Fiú: Aztán amikor eljönnek, és látják ket, akkor meg nem szeretik nézni. Anya: Mert micsoda társaság ez, hogy egyik sem törli meg a lábát? Nagymama: De mindegyik zsebre dugja a kezét. Nagypapa: Hogy egyik se tud tisztességesen köszönni. Emil bácsi: És egyiknek sincs egy normális szava. Apa: Mert vagy nyerítenek, mint a lovak. Aranka néni: Vagy hallgatnak, mint a kukák. o N 10 Dal a barátokról
Apámék azt hiszik, nekem nincs barátom. Persze az a kérdés, mit is értünk baráton. Hogyha bármi gáz van velem, A barátom kéznél legyen. Röhögjön ki, megengedem, Majd jól hátbaverem. Családom bezzeg tudja, ki a jó példakép. Nem olyan lakli, léha, mint ezek itt, Kövessem inkább Déneskét! Hogyha rám ordít az apám, Mondjuk azt, hogy vegyük lazán. Fessük át a farmergatyót, Vagy foltozzunk tatyót! Nekem nem társaság egy kapafogú stréber, Aki mindig felvág az új, nyamvadt biciklijével. rjöngjünk a koncerteken, Focizni is jöjjön velem, Beszéljük ki a csajokat, És bulizzunk sokat! Mi együtt rjöngjünk a koncerteken, Röhögjünk a feln tteken. Beszéljük ki a csajokat, És bulizzunk sokat! Mi együtt rjöngjünk a koncerteken, Röhögjünk a feln tteken. 12
Beszéljük ki a csajokat, És bulizzunk sokat! Fiú: Borinka: Józsika: Anya: Apa: Anya: Apa: Fiú: Déneske: Fiú: Anya: Apa: Fiú: Apa: Anya: Nagymama: Nagypapa: Apa: Feln ttek: Fiú: Apa: Fiú. Borinka: Déneske: Ágika: Lány: Józsika: Fiú: Feln ttek: Fiú:
Az a baj, hogy anyukámnak és apukámnak az én koromban nem volt se számítógépe... Se CD-je. Se mobilja. De megvolt a magunk jó társasága. Akikkel kirándulni jártunk. Társasjátékot játszottunk. És értelmes emberek módjára beszélgettünk. Apa és anya barátaiból egyt l egyig nagy ember lett... (Betántorog) Kivéve azt, aki sajnos elkallódott. Amikor mindenki látta már itthon a barátaimat, akkor fogtam a számítógépet, hogy elmenjek a Blazsekhoz. Végre kimozdulsz, és nem ülsz itthon görbe háttal a rossz leveg ben. És nem is heverészel világos nappal a rekamién. De tudni akarta a barátom... Nevét! Címét! Utolsó bizonyítványát! És a papája foglalkozását! Mert engem ugyan nem érdekel, hogy ki kinek a fia, mert az nem számít, de azt el re megmondom, hogy nem viszed azt a számítógépet sehova. Mert nem azért vettük neked drága pénzen, hogy más elrontsa! Ez azért van, mert egyszer a Blazsek elvitte a számítógépet, és véletlenül éppen akkor romlott el. Apukám akkor is azt mondta, hogy: Tudtam, tudtam, el re megmondhattam volna! Mert a feln ttek minden el re tudnak! Azt is, hogy leesem onnan. Azt is, hogy összetöröm. Azt is, hogy felgyújtom. Azt is, hogy kiöntöm. Azt is, hogy megfázom. Azt is, hogy tönkreteszem. És azt is, hogy... Nem lesz ennek jó vége! Na, ugye! Csak azt nem értem, hogy akkor mért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz. o N 11 A feln ttek mindent el re tudnak
El re tudtam, el re tudtam, El re tudtam, el re tudtam, én. Ugye, megmondtam, hogy elfelejted. Ugye, megmondtam, de te leverted. Ugye el re megmondtam neked: Szétszakad, összetörik, elreped. Mondtam, hogy tedd el, Mondtam, hogy vedd fel, Neked mindig hiába beszél az ember! Ráfázik, aki sohase készül, Megmondtam el re, igazam lett végül! El re tudtam, el re tudtam, El re tudtam, el re tudtam, én. 13
Ugye, megmondtam, hogy nem érsz oda. Ugye, megmondtam, hogy siess haza! Ha korán kell kelned, feküdj le, kérlek! Meddig kell még prédikálnom, amíg megérted? Mondtam, hogy tedd el, Mondtam, hogy vedd fel, Neked mindig hiába beszél az ember! Ráfázik, aki sohase készül, Megmondtam el re, igazam lett végül!
El El El El El El
Mi lesz bel led? Mi lesz bel led? Mi lesz bel led? Mi lesz bel led így? re tudtam, el re tudtam, re tudtam, el re tudtam, én. re tudtam, el re tudtam, re tudtam, el re tudtam, én. re tudtam, el re tudtam, re tudtam, el re tudtam, én. Mi lesz bel led így?
Fiú:
Amióta nagy vagyok, és az ötéves húgomnak is több esze van, mint nekem, arra is kíváncsiak, hogy: Apa: Mondd, édes fiam, tulajdonképpen hogy képzeled te el az életet? Fiú: Az életet olyankor kéne elképzelnem, amikor nyúzom a számítógépet. Déneske: Amikor sárosan hagyom a cip met az el szobában. Józsika: Amikor kölcsönadom apukám fényképez gépét a Blazseknak. Borinka: Amikor kés n jövök haza. Lány: Amikor nem tudnak reggel fölkelteni. Ágika: Amikor sokáig vagyok a fürd szobában. Borinka: Amikor egész nap nézem a tévét. Fiú: És amikor már hétf n elköltöm a heti zsebpénzemet. Gyerekek: Nyalókára! Fiú: Persze ilyenkor nem tudom az életet elképzelni, mert mással vagyok elfoglalva. Józsika: Az életet akkor próbálom elképzelni, amikor leülök tanulni, mert olyankor van rá id m. Borinka: Vagy amikor kijövök a moziból, mert akkor van hozzá kedvem. Fiú: Vagy ha Borinka felfütyül értem, mert olyankor eszembe jut. Én szerintem az élet az egész t rhet . Déneske: És nem kell vele az embert folyton ijesztgetni. Ágika: Én egész jól érzem magam az életben. Lány: Ha nem is látszik rajtam. Fiú: Azért gondolom, hogy nem látszik, mert különben nem mondanák mindig, hogy más boldog volna, ha ilyen szép otthonban élhetne, ha ilyen drága télikabátban járhatna, ha nyelveket tanulhatna. Lány: Jess. Emil bácsi: Ha minden reggel kakaót ihatna, Aranka néni: ha ennyi könyve, játéka, ruhája lenne, Anya: és ennyit foglalkoznának vele a szülei. Fiú: Csak az a baj, hogy én már jódolgomban... Gyerekek: Azt se tudom, hogy mit csináljak. Fiú: Ez azért nem igaz, mert én jódolgomban mindig tudom, hogy mit csináljak. És azt is tudom, hogy feln tt koromban... Lány: Majd megenném még azt a sok finom ételt, amiben most csak turkálok! Borinka: Majd hálás leszek Aranka néninek, aki csak a javamat akarta! Józsika: Majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem! Ágika: Majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt! Déneske: És majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán! Fiú: Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta feln ni. 14
No12 Hogyan képzelem az életet? Az élet olyan, mint egy nagy sósperec, Amit, ha elrágcsálsz, lassan megehetsz. Kicsit száraz és kanyargós, s t néha visszaharap, Mégis jön el bb-utóbb egy újabb sódarab. Pörg s, kicsit rumlis, de nagyon izgis lehet, Hát így, valahogy így képzelem az életet. Ha akarod, olyan, mint egy klassz haver, Aki jól kiröhög és hátbaver. De ha te is nevetsz rajta, és nem húzod fel magad, Vidáman telik vele minden pillanat. Pörg s, kicsit rumlis, de nagyon izgis lehet, Hát így, valahogy így képzelem az életet. Híres is leszek, az tuti, Tévében szerepl , népszer muki. Olyan póló is lesz, amin ki lesz írva a nevem, És úgy isszák a turmixot, ahogy én szeretem. Pörg s, kicsit rumlis, de nagyon izgis lehet, Hát így, valahogy így képzelem az életet. Pörg s, kicsit rumlis, de nagyon izgis lehet, Hát így, valahogy így képzelem az életet. Fiú: Apa: Gyerekek: Fiú: Borinka: Ágika: Józsika: Déneske: Gyerekek: Fiú:
Hiába is kérdezi t lem apa: Milyen ember lesz így bel led? Mert én sem tudom! Pedig már sokszor gondolkoztam rajta. Lehet, hogy még növök öt centit... De hármat biztosan. És egy vagy két számmal nagyobb cip t hordok. És remélem, meger södnek a karizmaim, és szélesebb lesz a vállam. És szakállam is fog n ni! Dénes! De azért egy kicsit hasonlítok majd az apura, és egy kicsit hasonlítok majd az anyura, és ha majd k öregek lesznek, No13 Ha majd a szüleim öregek lesznek (aláfest zene)
és ott ülnek a parkban a padon, akkor újra mutogatni fogják mindenkinek a fényképemet. Apa: Ez pedig a nagyfiunk. Biztosan látta már a tévében. Anya: És olvasta az újságban, mert világhír . Feln ttek: Igen, az! Nagypapa: Aki elérte és bejárta és felfedezte! Emil bácsi: Megnyerte és túlszárnyalta és megdöntötte! Aranka néni: Megtalálta és elfogta és megmentette! Apa: Legy zte és felszabadította és kikiáltotta! Anya: Átélte és megírta és megzenésítette! Fiú: És akkor majd mindenki köréjük gy lik, és csak csodálkoznak és ámuldoznak, hogy: Aranka néni: Nahát, ez volna a maguk fia?! Emil bácsi: Szinte hihetetlen! Együtt: Büszkék lehetnek rá! Fiú: És akkor végre apukám se fogja azt mondani, hogy: (zene vége) Apa:
Tudtam, tudtam! El re megmondhattam volna! 15
No14 Finálé Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok. Az én utamon csak egyedül járhatok. Hadd legyek feln tt! Valamit hadd tegyek! Nem kísérhettek el! Egyedül megyek! Hagyjátok, hogy magam csináljam! Látni szeretném, hogy mit is csináltam! Indulok, ne féltsetek! Legfeljebb néha tévedek! Sohasem tudhatom el re, Feljutok-e majd a tet re. De ezt még senki se tudhatja, Az se, ki nekem a létrát tartja. Messze a cél és menni kell, Ha megyek, hamarabb érem el. Drukkoljatok, veletek vagyok, Ha melléfogok, bíztassatok! Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok. Az én utamon csak egyedül járhatok. Hadd legyek feln tt! Valamit hadd tegyek! Nem kísérhettek el! Egyedül megyek! Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok. Az én utamon csak egyedül járhatok. Én leszek az, aki túlélte, Én leszek az, ki végre elérte! Megdöntötte, megmentette, Megálmodta, felfedezte! Bejárta, kijárta, legy zte, Rádöbbent és megel zte, Kiderítette, túltett rajta, Belátta, rájött, elfogadta. Hadd legyek feln tt! Valamit hadd tegyek! Nem kísérhettek el! Egyedül megyek! Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok. Az én utamon csak egyedül járhatok. Hadd legyek feln tt! Valamit hadd tegyek! Nem kísérhettek el! Egyedül megyek! Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok. Az én utamon csak egyedül járhatok. Hadd legyek feln tt! Valamit hadd tegyek! Nem kísérhettek el! Egyedül megyek! VÉGE
16
