FÜL-ORR-GÉGÉSZET A HALLÓKÉSZÜLÉK-ELLÁTÁS ALGORITMUSA A FELNÕTT NAGYOTHALLÓK ESETÉBEN AZ IDEGI EREDETÛ NAGYOTHALLÁS KIVIZSGÁLÁSA A HALLÓKÉSZÜLÉK RENDELÉSE ÉS ILLESZTÉSE • Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium • Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÉS AUDIOLÓGIAI KIVIZSGÁLÁS:
Bevezetõ HALLÓKÉSZÜLÉKET CSAK ABBAN AZ ESETBEN LEHET RENDELNI:
• általános fül-orr-garat vizsgálat (fül-orrgégész vagy audiológus szakorvos); • audiológiai szakvizsgálat: küszöb, beszéd, a kellemetlenségi küszöb vizsgálatai, timpanometria, stapediusreflex- és fáradásvizsgálat (audiológus szakasszisztens mér, audiológus szakorvos értékel, validál); • hallókészülék-indikáció orvos által igazolva (audiológus szakorvos).
• ha a beteg halláscsökkenése az audiológiai protokoll szerinti kivizsgálás eredménye alapján más módon nem javítható, mûtét nem végezhetõ, vagy a beteg a mûtétbe nem egyezik bele; • a betegnek a halláscsökkenés olyan kommunikációs problémát okoz, mely csak hallókészülékkel javítható; • a halláscsökkenés mértéke mindkét oldalon 500, 1000, 2000, 3000 Hz-en a 30 dB-t eléri vagy meghaladja (az audiológiai status és a beteg igénye és panasza alapján az audiológus szakorvos felelõsségére ez alól a szabály alól felmentés adható); • a beszédértés vizsgálatánál a szópróba eredménye 65 dB erõsítésnél 80% alatt van; • a beteg a hallókészülék viselését elfogadja; • ha a hallókészülék-rendelési algoritmus és
HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ELÕTTI FELADATOK: • a kommunikációs hiány, illetve az igény felmérésére COSI-teszt (Client Oriented Scale of Improvement, a nagyothalló megítélése szerinti javulás) használata; a beteg hallókészülék-viseléssel kapcsolatos fizikai (kézügyesség), pszichológiai (mentális status, gondozásra szoruló), szociológiai statusának (egyedülálló) rögzítése (audiológus szakorvos) (a COSIfelmérõteszt nemcsak papíron tölthetõ ki, hanem a NOAH3 integrált része is); • a fülkagyló, hallójárat és a dobhártya fizikai vizsgálata a lenyomatvétel sajátos szempontjainak figyelembevételével, az erõsítés következtében lehetséges bekövetkezõ eredmény elõrevetítése (reális elvárások) (audiológus szakorvos); • szükséges cerumen menedzsment (audiológus szakorvos); • kidolgozandó a dokumentáláshoz szükséges forma.
felírás – alább részletezett – lépéseinek mindegyikénél az audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos együttesen jelen vannak.
A hallókészülék indikálása fül-orr-gégész, illetve audiológus szakorvosi feladat, hallókészüléket csak audiológus szakorvos írhat fel. Résztvevõk: fül-orr-gégész szakorvos, audiológus szakorvos, audiológus/ elektrofiziológus szakasszisztens. A tevékenységek mellett zárójelben a szakdolgozók kompetenciáját tüntetjük fel).
2009. ÁPRILIS
81
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK A FENTI ADATOK ALAPJÁN A
• a próbahordáshoz szükséges információk átadása a be-ki helyezésre és kezelésre, gondozásra, tanácsadás részletesen.
HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA
(audiológus asszisztens végzi, audiológus szakorvos validál)
PRÓBAHORDÁSRA BOCSÁTÁS ÉS SZÜKSÉGES
Elektronikai, stílus, oldal, kétoldaliság, ventilálás, illeszték, háztípus, speciális tulajdonságok és egyéb szempontok szerint, figyelembe véve a páciens maximális igényeinek lehetséges kielégítését. A hallókészülék kiválasztásához szükséges a készülékek elektroakusztikai paramétereinek (hasonlóságainak és különbségeinek) ismerete, valamint a hallókészülék felírásával kapcsolatos törvények és rendeletek pontos ismerete.
ADMINISZTRÁCIÓ LEBONYOLÍTÁSA
(audiológus szakasszisztens)
FINOMILLESZTÉS (audiológus szakasszisztens végzi, audiológus orvos validál) Ha a beteg szubjektív megítélése alapján a készülék nem jó, el kell dönteni, hogy az adott készülék újabb beállításával a panasz orvosolható-e. Ha nem, akkor másik készülék kipróbálása szükséges. Esetlegesen kiegészítõ berendezésre lehet szükség a nagyobb megelégedettség eléréséhez (FM, telefonerõsítõ stb.). Ha a teljes elégedettséget nem is sikerül elérni, a betegnek további szoktató hordást és hallástréninget javaslunk.
MINTAVÉTEL-ILLESZTÉK (MOULD), HÁZ (SHELL) STB. (audiológus szakasszisztens végzi az audiológus szakorvos jelenlétében, jártassági vizsgát kell tenni minden hallókészülékkel bánónak)
A FÜL MÖGÖTTI VAGY A GYÁRTÓTÓL ÉRKEZETT, EGYEDI MINTA ALAPJÁN
ÚJRAPROGRAMOZÁS SZÜKSÉG SZERINT, A
KÉSZÍTETT KÉSZÜLÉK FIZIKAI VIZSGÁLATA
FELVÉTELÉVEL (audiológus szakasszisztens
(audiológus szakasszisztens):
végzi, audiológus szakorvos validál)
BETEG ISMÉTELT KIFOGÁSAINAK
• stetoclippel való meghallgatás és a kezelõszervek mûködésének ellenõrzése; a kontroll arra is kiterjed, hogy a gyártó figyelembe vette-e az igénylõ megrendelésben szereplõ elõírásait; • ha mód van rá, akkor a készülék elektroakusztikai tulajdonságainak mérõüregben való hitelesítése is ide tartozik.
ISMÉTELT PRÓBAHORDÁSRA BOCSÁTÁS A SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓKKAL (IDÕ KELL!). VÉGLEGES ILLESZTÉS, KORREKCIÓ (audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos): • verifikáció: javított beszéd szabad hangtérben (audiológus szakasszisztens beállít és az audiológus szakorvos validál); • kiegészítõ információk a kommunikáció lehetséges javítására, és a maradék hátrányok okainak magyarázatára (audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos); • a hallókészülék és a megfelelõ elemek felírása (audiológus szakorvos); • a validációs mérések ebben a stádiumban még nem mérvadóak, legalább 2–3 hónap kell a kommunikációs képesség javulásának mérésére.
A HALLÓKÉSZÜLÉK ILLESZTÉSE A KIVÁLASZTOTT GYÁRTMÁNY GYÁRTÓJA ÁLTAL RENDELKEZÉSRE BOCSÁTOTT ILLESZTÕSZOFTVER ALAPJÁN (audiológus
szakasszisztens végzi, audiológus orvos validál)
AZONNALI EREDMÉNY MÉRÉSE (audiológus szakasszisztens végzi, audiológus szakorvos validál): • javított küszöb szabad hangtérben;
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
82
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET KÉT HÓNAP MÚLVA KÖTELEZÕ KONTROLL
macroglobulinaemia, sarlósejtes anémia, tumor, autoimmun betegségek, demyelinisatiós kórképek, ototoxicus készítmények, trauma, vírusos és bakteriális gyulladások, fejlõdési rendellenességek.
Ha COSI-val kezdtük a beteg igényének felmérését, akkor a COSI-ban lehet rögzíteni a beteg észleléseit és ezek alapján megállapítani a valódi eredményességet.
KOCKÁZATI TÉNYEZÕK
Az idegi eredetû nagyothallás kivizsgálása, a hallókészülék-rendelés és -illesztés bizonyítékokon alapuló irányelve
Életkor, hipertónia, diabetes mellitus, otitis media idült formái, zaj, hyperlipidaemia, endokrin betegségek, celluláris immunitás gyengesége, genetikai okok. A kockázati tényezõk az oxigén- és nitrogéneredetû szabad gyökök felszabadulását gátló flavonoidokkal csökkenthetõ. Zajvédõ eszközök alkalmazása ajánlott zajos környezetben.
I. alapvetõ megfontolások
PANASZOK / TÜNETEK / ÁLTALÁNOS JELLEMZÕK
BEVEZETÉS
Panaszok: fokozatosan kialakuló egy- vagy
A modern hallókészülékek világában a hallókészülékkel való rehabilitáció célja a hallás javítása mellett a kommunikációs képesség javítása és annak a lehetõségekhez mérten való visszaállítása.
kétoldali, részleges vagy teljes halláscsökkenés, melyet gyakran kísér fülzúgás, teltségérzés, esetenként egyensúlyzavar, szédülés. Tünetek: a halláscsökkenés típusának megfelelõen különbözõ fokú sensorineuralis, vezetéses, ill. kevert típusú halláscsökkenés vagy teljes halláskiesés. A tüneteket kísérheti vestibularis hipofunkció vagy teljes kiesés, tinnitus.
AZ IRÁNYELVEK ALKALMAZÁSI / ÉRVÉNYESSÉGI TERÜLETE
Fül-orr-gégészet, audiológia.
CÉLCSOPORT
A BETEGSÉG LEÍRÁSA
Audiológus szakorvosok, fül-orr-gégész szakorvosok, audiológus/klinikai elektrofiziológus szakasszisztensek.
Érintett szervrendszerek: közép-, belsõ fül,
DEFINÍCIÓ
Genetikai háttér: bizonyos esetekben GJB2-
centrális hallópálya.
mutáció. A hallás teljes vagy részleges hiánya egyik vagy mindkét fülön, amely hirtelen vagy fokozatosan alakulhat ki.
Incidencia / Prevalencia / Morbiditás Az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok szerint 28 millió ember, a lakosság kb. 12%-a szenved halláscsökkenésben, és így ott ez az egyik leggyakoribb krónikus megbetegedés. A halláscsökkenés minden életkorban elõfordul, de míg 18 év alatt 1000 gyermekbõl 17-et, 65 év felett 1000 felnõttbõl 314-et érint. Az elõfordulási gyakoriság
KIVÁLTÓ TÉNYEZÕK Korral járó degeneratív folyamatok, hipertónia, anyagcsere-betegségek (pl. diabetes mellitus), vertebrobasilaris keringészavar, Bürger-kór, vasculitis, arterioszklerózis, spondylosis cervicalis, polyglobulia,
2009. ÁPRILIS
83
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK valószínûleg Magyarországon is hasonló. Pontos hazai adatok nem ismertek.
4. National Institute on Deafness and Other Communication Disorders (NIDCD). Hearing Aids. 2001, NIH Pub. No. 99–4340. Retrieved January 2004 from http://www.nidcd.nih.gov/health/hearing/hearngaid.asp. 5. American Academy of Audiology. Audiology Today, Joint Committee on Clinical Practice Algorithms and Statements, McLean, VA, 2000. 6. The National Guideline Clearinghouse. http://www.guideline.gov. 7. U.S. Agency for Healthcare Research and Quality. http://www.ahrq.gov. 8. American Speech-Language-Hearing Association. Preferred practice patterns for the profession of audiology. Rockville, MD, 1997. 9. Cox R. Waiting for evidence-based practice for your hearing aid fittings? It’s here! Hear J. 2004;8:10,12,14,16–17.
Jellemzõ életkor: idõsebb korban gyakoribb. Jellemzõ nem: nincs. Gyakori társbetegségek: hipertónia,
anyagcsere-betegségek (pl. diabetes mellitus), vertebrobasilaris keringészavar, Bürger-kór, vasculitis, arterioszklerózis, spondylosis cervicalis, polyglobulia, macroglobulinaemia, sarlósejtes anémia, tumor, autoimmun betegségek, demyelinisatiós kórkép, sclerosis multiplex.
AZ
II. Az idegi eredetû nagyothallás kivizsgálása
IRÁNYELV
EVIDENCIAMEGHATÁROZÁSA , AZ
DIAGNOSZTIKAI ALGORITMUSOK (lásd a kivizsgálás, algoritmus folyamatábráját a függelékben)
ALKALMAZOTT EVIDENCIABESOROLÁS ÉS TÁBLA
Az ajánlások fokozatának megállapítása
ANAMNÉZIS, CSALÁDI ANAMNÉZIS,
Szint Szintek meghatározása I. Randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalízise, II. III. IV. V. VI.
SPECIÁLIS FÜLÉSZETI ANAMNÉZIS
(gyógyszer, trauma, munkahelyi zajártalom, szédülés, fülzúgás), fizikális vizsgálat (malformáció, aplázia, komplex fül-orrgégészeti status, mikroszkópos fülvizsgálat), audiológiai vizsgálatok (hangvillapróbák, beszéd hallásvizsgálat, tisztahang-küszöb vizsgálata, küszöb feletti vizsgálatok, timpanometria, stapediusreflex-, reflexfáradásvizsgálat, otoakusztikus emisszió vizsgálata), otoneurológiai vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások, neurológiai, belgyógyászati, szemészeti vizsgálat.
szisztematikus referátumok Randomizált, kontrollált vizsgálatok Nem randomizált kontrollvizsgálatok Kohorsz- és esettanulmányok Esetsorozat és esettanulmányok Szakértõi vélemények
Ajánlások rangsorolása A B C D
I. vagy II. szint határozott következtetéssel III. vagy IV. szintû tanulmányok, vagy az I. vagy II. tanulmányból extrapolált bizonyítékok (olyan helyzetre általánosítva, ahol az nem teljesen releváns) V. szintû tanulmány vagy a III., IV szintû tanulmányból levont következtetés VI. szintû evidencia, nem meggyõzõ vagy következetlen tanulmányok bármilyen szinten, vagy bármilyen olyan tanulmány, amelynek magas az elfogultsági rizikója
Anamnézis: családi anamnézis, speciális
fülészeti anamnézis (gyógyszer, trauma, munkahelyi zajártalom, szédülés, fülzúgás), belgyógyászati alapbetegségek, neurológiai, pszichiátriai eltérések tisztázása.
IRODALOM 1. Eddy DM, Hasselblad V, Schachter R. Meta-Analysis by the Confident Profile Method: The Statistical Synthesis of the Evidence. San Diego, 1992, Academic Press. 2. World Health Organization. International Classification of Functioning, Disability, and Health. World Health Organization, Geneva, 2001. 3. Worrall L, Hickson L. Communication Disability in Aging: Prevention to Intervention. San Diego, 2003, Singular Press.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
FIZIKÁLIS VIZSGÁLATOK Komplex fül-orr-gégészeti status, malformáció, aplázia kizárására, hallójárati toalett elvégzésére, mikroszkópos fülvizsgálat.
84
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET DIAGNOSZTIKAI VIZSGÁLATOK (FELHASZNÁLT BIZONYÍTÉKOK, AZOK SZINTJEI)
Laboratóriumi vizsgálatok: kvantitatív,
kvalitatív vérkép, ionok, lipidek, vércukor, vírusszerológiai vizsgálatok, immunglobulinok, pajzsmirigyhormonok.
5. Rezes Sz, O’Donoghue G, Sziklai I. Az életkor szerepe a praelingualis süket gyermekek cochlearis implantáció utáni halláshabilitációjában. Fül-Orr-Gégegyógyászat. 2003;4:207–215. 6. Papp Z, Rezes Sz, Jókay I, Sziklai I. Sensorineural Hearing Loss in Chronic Otitis Media. Otology & Neurotology Inc. 2003;24:141–144. 7. Rikkert L et al. GJB2 Mutations and Degree of Hearing Loss: A Multicenter Study. Am J Hum Genet. 2005;77:000-000.
Képalkotó vizsgálatok: Stenvers-, Schüller-,
III. A hallókészülékrendelés és -illesztés
kétirányú nyaki gerinc-, kétirányú koponyafelvétel, koponya-, piramis CT, kontrasztanyagos (gadolíniumos) MRI-felvétel, carotis Doppler-vizsgálat, angiográfia.
Hallókészüléket csak abban az esetben lehet rendelni:
Egyéb: az esetleges laboratóriumi és képalkotó
• ha a beteg halláscsökkenése az audiológiai protokoll szerinti kivizsgálás eredménye alapján más módon nem javítható, mûtét nem végezhetõ, vagy a beteg a mûtétbe nem egyezik bele; • a betegnek a halláscsökkenés olyan kommunikációs problémát okoz, mely csak hallókészülékkel javítható; • a halláscsökkenés mértéke mindkét oldalon 500, 1000, 2000, 3000 Hz-en a 30 dB-t eléri vagy meghaladja (az audiológiai status és a beteg igénye és panasza alapján az audiológus szakorvos felelõsségére ez alól a szabály alól felmentés adható); • a beszédértés vizsgálatánál a szópróba eredménye 65 dB erõsítésnél 80% alatt van; • a beteg a hallókészülék viselését elfogadja; • ha a hallókészülék-rendelési algoritmus és felírás – alább részletezett – lépéseinek mindegyikénél az audiológus szakasszisztens és az audiológus szakorvos együttesen jelen vannak; • hallókészüléket csak audiológus szakorvos írhat fel.
vizsgálatok eredményei alapján neurológiai, szemészeti, reumatológiai vizsgálat.
Audiológiai diagnosztikai vizsgálatok Kötelezõ (minimálisan elvégzendõ) vizsgálatok: hangvillapróbák, beszédhallásvizsgálat, tisztahang-küszöb vizsgálata, timpanometria, stapediusreflex-, reflexfáradásvizsgálat. Kiegészítõ vizsgálatok: otoakusztikus emisszió, BERA, ECoG, küszöb feletti vizsgálatok, otoneurológiai vizsgálat.
Differenciáldiagnosztika: Menière-betegség,
ototoxicus gyógyszerek, infekciózus betegségek, autoimmun betegségek, belsõfültraumák, membránrupturák, vascularis okok, neurológiai betegségek, neoplazmák.
IRODALOM: 1. Sziklai I. Fülészeti panasz ellátásának háziorvosi gyakorlata. Háziorvos Továbbképzõ Szemle. 2004;9:28–31. 2. Sziklai I, Szilvássy J, Sziklainé HM, Csécsei Gy. Agytörzsi implantáció neurofibromatosis-2 okozta kétoldali hallóidegkárosodás miatt. Fül-Orr-Gégegyógyászat. 2001;3:19–23. 3. Tóth T, M. Pfister, Sziklai I. A Connexin 26 protein mutációja következtében kialakuló nem szindrómás nagyothallás. Fül-OrrGégegyógyászat. 2001;2:18–23. 4. Tóth T, Kupka S, Haack B, Riemann K, Braun S, Fazakas F, Zenner HP, Muszbek L, Blin N, Pfister M, Sziklai I. GJB2 mutations in patients with non-syndromic hearing loss from Northern Hungary. Human Mutations. 2004;23:631–632.
2009. ÁPRILIS
Résztvevõk: fül-orr-gégész szakorvos,
audiológus szakorvos, audiológus/elektrofiziológus szakasszisztens.
85
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK III/1. A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA
Kognitív és affektív eredmény elérésére kell törekedni. Kognitív pl., ha a nagyothalló jobban tud kommunikálni a házastársával csendes hangkörnyezetben. Egy affektív eredmény azonban, ha kevésbé érzi magát zavarban és stresszesnek beszélgetés közben, ha viseli a hallókészüléket. Ezek az eredmények mind mérhetõk, a fenti kérdõívek közül a COSI, a HHIE és az ECHO mindkét fajta karakterisztikára tartalmaz kérdéseket.
ELÕTTI FELADATOK
A beteg szerinti kommunikációs igény, a teljesítmény és a rehabilitáció számára alkalmas célok kiválasztása
Cél: ebben a szakaszban fel kell mérni a
nagyothalló egyéni kommunikációs igényét, valamint az erõsítésbõl eredõ realisztikus elvárásokat. A hallókészülék kiválasztásának folyamatában le kell fektetni a páciensspecifikus illesztés céljait. Mindezek a kommunikációs status felmérésének mintegy következményei. Arra kell törekedni, hogy az erõsítésnek a kommunikációra való jó hatása mérhetõ legyen. Ez a validációnak a kezdeti stádiuma, ahol a beavatkozás eredményeit kell megmérni és meghatározni.
A modern hallókészülék-tulajdonságok még csak fokozzák a beteg elvárásait a hallókészülékkel szemben. Ilyenek pl. az adaptív direkcionalitás, a környezeti zajcsökkentés és az automatikus telefontekercs. A célok vagy igények sorrendbe rakással történõ meghatározása segíti az audiológust ezen járulékos elektronikákat jelentõ igények szükségességének felmérésében.
Többféle módszer áll rendelkezésre, amely az egyéni kommunikációs igény és mûködés felméréséhez, valamint a páciens a hallókészülékkel szembeni elvárásainak igényeinek értékeléséhez segít. Ezek a nemzetközi szakirodalomban jól ismert COSI (a nagyothalló megítélése szerinti javulás), az APHAB (Abbreviated Profile of Hearing Aid Benefit), a HHIE (Hearing Handicap Inventory for the Elderly) és az ECHO (Expected Consequences of Hearing Ownership). Az életstílusra vonatkozó legkülönbözõbb kérdõívek szintén elérhetõek. Ezen eszközök használata könnyen adminisztrálható és gyakorlatias. Ezek használata segít annak eldöntésében, hogy az éppen esedékes igényhez milyen erõsítési tulajdonságokat kell felvonultatni, mint amilyenek pl. az iránymikrofon, a direkt audiobemenet, a környezeti zaj kezelése, FM-rendszer szükségessége stb. Az illesztést követõen ugyanezek a mérési módszerek használhatók fel az erõsítés hatására a nagyothalló számára jelentkezõ funkcionális elõnyök/elégedettség mérésére.
A Fül-orr-gégészeti Szakmai Kollégium a COSI, a nagyothalló megítélése szerinti javulás tesztjét javasolja a hazai standardnak. Papíron egy oldalon kitölthetõ, könnyen tárolható. A NOAH 3 szoftver részét képezi.
Útmutatás az evidenciatáblázathoz (lásd a következõ oldalon) 1. Minden beteg kap egy formális önértékelõ tesztlapot az illesztés elõtt, amivel megállapítható a kommunikációs igénye, tevékenységei és céljai. 2. A céloknak betegspecifikusnak kell lenniük, és tartalmazniuk kell mind a kognitív, mind az affektív jellemvonásokat. 3. Ezen eszközöknek az illesztés utáni adminisztrációja szükségszerûen igazolja az erõsítésbõl eredõ hasznot/megelégedettséget.
A fenti adminisztrációs eszközök használatának eredményeképpen a beteg céljainak realisztikus listáját lehet létrehozni.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
86
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET Útmutatás
Evidencia
Irodalom
Szint
Fok
1.
A betegspecifikus kommunikációs igényeknek és a hallókészülék sajátos tulajdonságainak részletezése (pl. iránymikrofon) önértékelésen alapuló felméréssel
1, 2, 3, 4
III.
B
1.
A hallókészülék-felhasználó elvárásainak felmérésére szolgáló tesztcsomag
1, 4, 3,
III.
B
1., 2.
A tesztcsomagnak a kognitív és affektív betegigényeket kell felmérnie
1, 2, 3, 4
III.
B
3.
Ennek a tesztcsomagnak azt a célt kell szolgálnia, hogy igazolja az erõsítést követõen a beteg céljainak és elvárásainak megvalósulását
1, 2, 3, 4
III.
B
Irodalom
2. Az összes betegnél tájékozódni kell az általános betegségi állapotról, a kézügyességrõl, a közelre látás képességérõl, a motivációról, valamint az erõsítéssel kapcsolatos korábbi tapasztalatokról.
1. Dillon H, James A, Ginis J. The client oriented scale of improvement (COSI) and its relationship to several other measures of benefit and satisfaction provided by hearing aids. J Am Acad Audiol. 19978:27–43. 2. Cox R, Alexander G. The abbreviated profile of hearing aid benefit. Ear Hear. 1995;16:176–186. 3. Ventry I, Weinstein B. The hearing handicap inventory for the elderly: A new tool. Ear Hear. 1982;3:128–134. 4. Cox RM, Alexander GC. Expectations about hearing aids and their relationship to fitting outcome. J Am Acad Audiol. 2000;11:368–382.
3. A kognitív képességek és a személyiség jegyeinek felismerése fontos az erõsítés hatékonyságának a felismerése szempontjából.
A nem auditoros igény felmérése Azon tényezõk, amelyek jelenléte befolyásolja az erõsítés eredményességét a kommunikáció szempontjából. Ilyenek a halláscsökkenés következtében kialakult negatív szociális és emocionális hiányállapot, az önbecsülés hiánya, a ráutaltság érzése stb. Ezek külsõ vagy belsõ okokra vezethetõk vissza. A belsõk pl.: kogníció hanyatlása, a figyelemkoncentráció csökkenése, a memória, a személyiségjegyek megváltozása (reménytelenség, motiváció, a rizikó vállalásának akarata), a kézügyesség romlása, a látási problémák stb. mellett az általános egészségi állapot, fülzúgás stb. A külsõ tényezõk a foglalkozás, a környezet, a hobbi stb.
Útmutatás az evidenciatáblázathoz (lásd a következõ oldalon) 1. Az audiológus szakorvosnak és szakasszisztensnek ismernie kell az összes olyan nem hallási tényezõt, amelyek a sikeres erõsítést befolyásolhatják.
2009. ÁPRILIS
4. Az audiológus szükség szerint a fent említett hiányosságok feltérképezésével szükség szerint specialistához küldi a nagyothallót (látásélesség, depresszió, dementia).
Irodalom 1. Weinstein B, Ventry I. Hearing impairment and social isolation in the elderly. J Speech Hear Dis. 1982;47:305–309. 2. Dye C, Peak M. Influence of amplification on the psychological functioning of older adults with neurosensory hearing loss. J Acad Rehab Audiol. 1983;16:210–220. 3. Harless E, McConnell F. Effects of hearing aid use on self concept in older persons. J Speech Hear Dis. 1982;47:305–309. 4. Mulrow C, Aguilar C, Endicott J, Velez R, Tuley M, Charlip W, Hill J. Association between hearing impairment and the quality of life of elderly individuals. J Am Geriat Soc. 1990;38:45–50. 5. Carabellese C, Appollonio I, Rozzini R, Bianchetti A, Frisoni G, Frattola L. Sensory impairment and quality of life in a community elderly population. J Am Ger Soc. 1993;41:401–407. 6. Dalton D, Cruickshanks K, Klein B, Klein R, Wiley T, Nondahl D. The impact of hearing loss on quality of life in older adults. Gerontologist. 2003;5:661–668. 7. Mulrow CD, Tuley MR, Aguilar C. Correlates of successful hearing aid use in older adults. Ear Hear. 1992;2:108–113. 8. Gatehouse S. The role of non-auditory factors in measured and self-reported disability. Acta Otolaryngol Suppl. 1991;476:249–256. 9. Gatehouse S, Naylor G, Elberling C. Benefits from hearing aids in relation to the interaction between the user and the environment. Int J Audiol. 2003;42(Suppl. 1):S77–85.
87
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK A HALLÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZE NEM FÜGGÕ BETEGIGÉNYEK FELBECSÜLÉSE
Útmutatás
Evidencia
Irodalom
Szint
Fok
1.
A halláscsökkenés súlyossági foka kapcsolatban van a csökkent életminõséggel idõskorban
6
IV.
B
1., 2.
A korral járó nem halláscsökkenésbõl adódó mûködési zavarok akadályozzák a napi kommunikációt, a hallókészülékkel való bánást, a készülék kezelését
10
VI.
D
1., 2.
A sikeres hallókészülék-használat egyéni mérési eredményei statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutatnak bizonyos alapvetõ faktorokkal idõskorban (a megélt funkcionális hátrány, képzettségi szint, a szedett gyógyszerek száma)
7
II.
A
1., 2.
A különbözõ személyiségû nagyothallók másként élik meg a saját maguk által elõadott hátrányos helyzetüket, illetve halláscsökkenésbõl eredõ mûködési zavarukat
13
IV.
B
2.
A beteggel folytatott kommunikáció során az orvosnak fel kell mérnie a beteg látási, kommunikációs teljesítõképességét
14
IV.
B
2.
Annak a betegnek, akinek látási és kézügyességi problémái vannak, nehézséget okoz a mélyhallójárati készülék (CIC) használata, kezelése
17
IV.
B
2., 3.
Az orvos és az asszisztens személyes munkastílusa, emocionális kifejezési módjai fontos szerepet játszanak a hallássérült személy teljes körû megelégedettségében
22
IV.
B
3.
A prognózist befolyásoló tényezõ az általános egészség és a közös háztartásban élõ családtag megléte
24
VI.
D
10. Erber NP. Use of hearing aids by older people: influence of non-auditory factors (vision, manual dexterity). Int J Audiol. 2003;2:S21–2, S25. 11. Hallgren M, Larsby B, Lyxell B, Arlinger S. Evaluation of a cognitive test battery in young and elderly normal-hearing and hearing-impaired persons. J Am Acad Audiol. 2001;12:357–370. 12. Kricos PB, Lesner SA, Sandridge SA. Expectations of older adults regarding the use of hearing aids. J Am Acad Audiol. 1991;2:129–133. 13. Cox R, Alexander G, Gray G. Personality and the subjective assessment of hearing aids. J Am Acad Audiol. 1999;10:1–13. 14. Erber NP. Hearing, vision, communication, and older people. Sem Hear. 2002;23:35–42. 15. Upfold L, May A, Battaglia J. Hearing aid manipulation skills in an elderly population: a comparison of ITE, BTE and ITC aids. Br J Audiol. 1990;5:311–318. 16. May AE, Upfold LJ, Battaglia JA. The advantages and disadvantages of ITC, ITE and BTE hearing aids: diary and interview reports from elderly users. Br J Audiol. 1990;5:301–9. 17. Stephens S, Meredith R. Physical handling of hearing aids by the elderly. Acta Otolaryngol Supp Stockholm. 1990;476:281–285. 18. Gatehouse S. Factors that influence the benefit from amplification in the elderly. Acta Otolaryngol Suppl. 1991;476:262–269. 19. Cox RM, Alexander GC. Expectations about hearing aids and their relationship to fitting outcome. J Am Acad Audiol. 2000;11:368–382. 20. Danhauer J, Mitsunaga F, Danhauer K. Wearers personality may enhance benefit of bilateral amplification. Hear J. 1991;44:22–31. 21. Wilson C, Stephens D. Reasons for referral and attitudes toward hearing aids: do they affect outcome? Clinical Otolaryngol. 2003;28:81–84.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
22. Scott B, Lindberg P, Melin L, Lyttkens L. Control and dispositional style among the hearing impaired in communication situations. Audiology. 1994;33:177–184. 23. Hallgren M, Larsby B, Lyxell B, Arlinger S. Cognitive effects in dichotic speech testing in elderly persons. Ear Hear. 2001;2:120–129. 24. Noble W. Non-uniformities in self-assessed outcomes of hearing aid use. J Am Acad Audiol. 1999;2:104–111. 25. Traynor RM, Buckles KM. Personality typing: audiology’s new crystal ball. Hear Rev High Performance Hearing Solutions. 1997;1:28–31. 26. Jerger J, Chmiel R, Florin E, Pirozzolo F, Wilson N. Comparison of conventional amplification and an assistive listening device in elderly persons. Ear Hear. 1996;6:490–504.
III/2. A HALLÓKÉSZÜLÉK KIVÁLASZTÁSA ÉS ILLESZTÉSE; A KÉSZÜLÉKELLÁTÁS TECHNIKAI SZEMPONTJAI
A hallókészülék kiválasztása A cél az, hogy a fentiek alapján, tehát a beteg audiológiai és nem audiológiai igényeinek felmérése alapján, valamint a járulékos tényezõket is figyelembe véve a legalkalmasabb stílusú és elektronikával rendelkezõ hallókészüléket válasszuk ki.
88
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET A kérdés nem az, hogy digitális legyen vagy analóg, hanem az, hogy olyan speciális tulajdonságokkal rendelkezzék, amelyek a beteg igényeit legjobban kielégítik. Tehát egyéninek kell lenni.
5. Közvetlen audiobemenet (direct audio input, DAI) és telefontekercs 6. Az erõsítés szabályozása 7. Frekvenciajelleg kialakítása 8. Kimenet és OSPL 90 9. Többszörös memória 10. Digitális zajcsökkentés (digital noise reduction, DNR) 11. Digitális feed-back elnyomás/törlés (digital feedback suppression/cancellation, DFS) 12. Kapcsolható direkcionális/ omnidirekcionális mikrofon
Útmutatás az evidenciatáblázathoz 1. Stílus/forma 2. Okklúzió (dugultságérzés kezelése) 3. Beteg által kezelt hangerõ-szabályozó 4. Egy- vagy kétoldali illesztés
Útmutatás
Evidencia
Irodalom
Szint
Fok
1.
Annak a betegnek, akinek látási és kézügyességi problémái vannak, nehézséget okoz a mélyhallójárati készülék (CIC) használata, kezelése
3
V.
B
2.
A nagy erõsítést igénylõ betegeknél egyrészt fordított viszony figyelhetõ meg az okklúziós hatás és a feedback között, másrészt a maximális erõsítés függ a hallókészülék formájától. A hallójárat térfogata a rágási mozgással extrém módon változhat. Ennek a térfogatváltozásnak a mértéke egyénenként változó.
4, 5
II.
B
2.
A feedback csökkenthetõ a digitális jelfeldolgozású algoritmusokkal (digital signal processing, DSP)
6
IV.
C
3.
A kompresszió használata növeli a betegek igényét a hangerõ megváltoztatására. Azok a betegek, akiknek a korábbi készülékében hangerõ-szabályozó volt, az új készülékben is igénylik a manuális hangerõ-szabályozót.
7–10
III.
B
4.
A kétoldali készülékillesztés általában a beszédértésben, lokalizációban és a hangminõségben jelentõs javulást eredményez, szemben az egyoldali illesztéssel.
11, 14
I.
B
4.
Néhány esetben az egyoldali illesztést kell elõnyben részesíteni a kétoldalival szemben
15, 16
IV.
C
5.
A telefontekercs és egyéb hallássegítõ eszközök segíteni tudják a hallókészülékkel való telefonhasználatot
17, 19
IV.
C
6.
A hiteles receptszerû illesztési elõírások ésszerû kiindulási pontok a célerõsítés meghatározásához lineáris esetben, és kevesebb sikerrel alkalmazhatók a nem lineáris hallókészülékek esetében, mert az elõírások idõt takarítanak meg. Tanulmányok igazolták, hogy adaptív módszereket használva hasonló erõsítés javasolható, azonban ezek a módszerek idõigényesek.
20, 24
I.
B
6.
Az alacsony kompressziós küszöbbel rendelkezõ készülékek jobb eredményt szolgáltatnak a lineáris csúcsvágással szemben (PC, peak clipping)
21, 25, 26
II.
A
6.
A kompressziós küszöbök széles variációja és idõállandói megfelelõk lehetnek
27
I.
A
6.
A beszédértésbeli különbségek kapcsolatba hozhatók a kompressziós csatornákkal
27, 33
I.
D
6. a
Nagyfokú és súlyos halláscsökkent egyéneknek a beszédértés szempontjából nem ajánlatos a magas kompressziós arány és a sok kompressziós csatorna. Ilyen esetekben a beszédet jobban értik korlátozó kompresszió és PC használatával két- vagy háromcsatornás készülékkel.
27, 34, 38
II.
B
6. b
Gyorsabb idõállandóval rendelkezõ kompressziós hallókészülék hasznosabb a jó kognitív funkciókkal rendelkezõ nagyothallók esetében
25
II.
A
7.
A beszédértés szempontjából és célerõsítés elérése érdekében a 7 csatornás kompressziós hallókészülékek elegendõk a legtöbb audiogram-konfiguráció esetében
39
II.
B
9.
A többszörös memóriát a frekvenciaválasz befolyásolása miatt a viselõk egy része elõnyben részesíti. Direkcionális mikrofon bizonyos speciális hangkörnyezetben ajánlott.
41, 44
II.
A
10.
A hangminõségre és a hallási komfortra a DNR kedvezõen hat, de jelenlegi 45, 50, 45, adatok szerint a beszédértésre nincs hasonló hatása 46, 50 A DFS magasabb erõsítést tesz lehetõvé. A szellõzõfurat (vent) méretének növelése 52, 54 javítja a viselõ saját hangjának minõségét.
II.
D
II.
B
II.
B
11. 12.
2009. ÁPRILIS
Az adaptív direkcionális mikrofontechnológia jobb beszédértést biztosít, mint a fix direkcionális mikrofonrendszer
89
44, 45, 48, 55, 59
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK
Irodalom 1. Upfold L, May A, Battaglia J. Hearing aid manipulation skills in an elderly population: a comparison of ITE, BTE, and ITC aids. Br J Audiol. 1990;5:311–318. 2. May AE, Upfold LJ, Battaglia JA. The advantages and disadvantages of ITC, ITE, and BTE hearing aids: diary and interview reports from elderly users. Br J Audiol. 1990;5:301–9. 3. Stephens S, Meredith R. Physical handling of hearing aids by the elderly. Acta Otolaryngol Supp Stockholm, 1990;476:281–285. 4. Kuk FK. Maximum usable real-ear insertion gain with ten earmold designs. J Am Acad Audiol. 1994;1:44–51. 5. Oliveira R, Hammer B, Stillman A, Holm J, Jons C, Margolis R. A look at ear canal changes with jaw motion. Ear Hear. 1992;6:464–468. 6. Greenberg JE, Zurek PM, Brantley M. Evaluation of feedbackreduction algorithms for hearing aids. J Acoust Soc Am. 2000;108(5 Pt 1):2366–76. 7. Dillon H, Storey L, Grant F, Phillips AM, Skelt L, Mavrais G, Woytowych W, Walsh M. Preferred compression threshold with 2:1 wide dynamic range compression in everyday environments. Austral J Audiol. 1998;1:33–44. 8. Knebal SB, Bentler RA. Comparison of two digital hearing aids. Ear Hear. 1998;4:280–289. 9. Valente M, Fabry DA, Potts LG, Sandlin RE. Comparing the performance of the Widex SENSO digital hearing aid with analog hearing aids. J Am Acad Audiol. 1998;5:342–360. 10. Kochkin S. MarkeTrak V: Consumer satisfaction revisited. Hear J. 2000;1:38:38–55. 11 Ross M. Binaural versus monaural hearing aid amplification for hearing impaired individuals. In: ER Libby, ed, Binaural Amplification. Chicago, 1980, Zenetron, 1–21. 12. Day GA, Browning GG, Gatehouse S. Benefit from binaural hearing aids in individuals with a severe hearing impairment. Br J Audiol. 1998;4:273–7. 13. Byrne D, Noble W, LePage B. Effects of long-term bilateral and unilateral fitting of different hearing aid types on the ability to locate sounds. J Am Acad Audiol. 1992;6:369–82. 14. Balfour PB, Hawkins DB. A comparison of sound quality judgments for monaural and binaural hearing aid processed stimuli. Ear Hear. 1992;5:331–9. 15. Jerger J, Silman S, Lew HL, Chmiel R. Case studies in binaural interference: converging evidence from behavioral and electrophysiologic measures. J Am Acad Audiol. 1993;2:122–31. 16. Rothpletz AM, Tharpe AM, Grantham DW. The effect of asymmetrical signal degradation on binaural speech recognition in children and adults. Speech Lang Hear Res. 2004;2:269–80. 17. Gimsing S. Utilization of hearing aids issued by the public health service. Hearing aid use in Ribe County Denmark. Scan Audiol. 1992;3:177–83. 18. Pettersson E. Speech discrimination tests with hearing aids in tele-coil listening mode. A comparative study in school children. Scan Audiol. 1987;1:13–9. 19. Stoker RG, French-St George M, Lyons JM. Inductive coupling of hearing aids and telephone receivers. J Rehab Res Dev. 1986;1:71–8. 20. Baumfield A, Dillon H. Factors affecting the use and perceived benefit of ITE and BTE hearing aids. Br J Audiol. 2001;4:247–58.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
90
21. Humes LE, Christensen L, Thomas T, Bess FH, HedleyWilliams A, Bentler R. A comparison of the aided performance and benefit provided by a linear and a two-channel wide dynamic range compression hearing aid. J Speech Lang Hear Res. 1999;42:65–79. 22. Kuk FK, Pape NM. Relative satisfaction for frequency responses selected with a simplex procedure in different listening conditions. J Speech Hear Res. 1993;1:168–77. 23. Keidser G. The relationship between listening conditions and alternative amplification schemes for multiple memory hearing aids. Ear Hear. 1995;6:575–86. 24. Dillon H. Prescribing hearing aid performance. In: Hearing Aids, New York: Thieme Medical Publishers, 2001, 234–281. 25. Gatehouse S, Naylor G, Elberling C. Benefits from hearing aids in relation to the interaction between the user and the environment. Int J Audiol. 2003;42(Suppl 1):S77–85. 26. Larson VD, Williams DW, Henderson WG, Luethke LE, Beck LB, Noffsinger D, et al. Efficacy of three commonly used hearing aid circuits. J Am Med Assoc. 2000;284:1806–1813. 27. Souza PE. Effects of compression on speech acoustics, intelligibility, and sound quality, Trends Ampl. 2002;4:131–165. 28. Franck BA, van Kreveld-Bos CS, Dreschler WA, Verschuure H. Evaluation of spectral enhancement in hearing aids, combined with phonemic compression. J Acoust Soc Am. 1999;106:1452–1464. 29. Hickson LMH. Compression amplification in hearing aids. Am J Audiol. 1994;3:51–65. 30. Keidser G, Grant F. The preferred number of channels (one, two, or four) in NAL-NL1 prescribed wide dynamic range compression (WDRC) devices. Ear Hear. 2001;22:516–527. 31. Van Buuren RA, Festen JM, Houtgast T. Compression and expansion of the temporal envelope: Evaluation of speech intelligibility and sound quality. J Acoust Soc Am. 1999;105:2903–2913. 32. Yund EW, Buckles KM. Enhanced speech perception at low signal-to-noise ratios with multichannel compression hearing aids. J Acoust Soc Am. 1995a;97:1224–1240. 33. Yund EW, Buckles KM. Multichannel compression hearing aids: Effect of number of channels on speech discrimination in noise. J Acoust Soc Am. 1995b;97:1206–1223. 34. Boothroyd A, Springer N, Smith L, Schulman J. Amplitude compression and profound hearing loss. J Speech Hear Res. 1988;31:362–376. 35. DeGennaro S, Braida L, Durlach N. Multichannel syllabic compression for severely impaired listeners. J Rehab Res Devel. 1986;23:17–24. 36. Kuk FK, Ludvigsen C. Hearing aid design and fitting solutions for persons with severe-to-profound loss. Hear J. 2000;53:29–37. 37. Rosen S, Faulkner A, Smith D. The psychoacoustics of profound hearing impairment. Acta Otolarygol Supp. 1990;469:16–22. 38. Souza PE, Yueh B, Sarubbi M, Loovis C. Fitting hearing aids with the articulation index: Impact on hearing aid effectiveness. J Rehab Res Devel. 2000;37:473–481. 39. Woods WS, Van Tasell DJ, Rickert ME, Trine TD (submitted). SII and fit-to-target analysis of compression system performance versus number of compression channels. Ear Hear 40 Munro KJ, Patel RK. Are clinical measurements of uncomfortable loudness levels a valid indicator of real-world auditory discomfort? Br J Audiol. 1998;5:287–93.
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET 41. Keidser G, Dillon H, Byrne D. Guidelines for fitting multiple memory hearing aids. J Am Acad Audiol. 1996;6:406–18. 42. Ricketts TA, Bentler RA. Comparison of two digitally programmable hearing aids. J Am Acad Audiol. 1992;2:101–12. 43. Ricketts TA, Henry P, Gnewikow D. Full time directional versus user selectable microphone modes in hearing aids. Ear Hear. 2003;5:424–39. 44. Walden B E, Surr RK, Cord MT, Dyrland T. Predicting hearing aid microphone preference in everyday listening. J Am Acad Audiol. 2004;5:365–396. 45. Alcantara J, Moore B, Kuhel V, Launer S. Evaluation of the noise reduction system in a commercial hearing aid. Int J of Audiol. 2003;42:43–42. 46. Boymans M, Dreschler WA, Schoneveld P, Verschuure H. Clinical evaluation of a full-digital in-the-ear hearing instrument. Audiology. 1999;2:99–108. 47. Boymans M, Dreschler WA. Field trials using a digital hearing aid with active noise reduction and dual-microphone directionality. Audiology. 2000;5:260–268. 48. Galster J, Ricketts T. The effects of digital noise reduction time constants on speech recognition in noise. Poster presented at International Hearing Aid Research Conference, Lake Tahoe, CA, 2004. 49. Ricketts TA, Hornsby BWY (In press). Sound quality measures for speech in noise through a commercial hearing aid implementing digital noise reduction. J Am Acad Audiol. 50. Walden BE, Surr RK, Cord MT, Edwards B, Olson L. Comparison of benefits provided by different hearing aid technologies. J Am Acad Audiol. 2000;11:540–560. 51. Greenberg JE, Zurek PM, Brantley M. Evaluation of feedbackreduction algorithms for hearing aids. J Acoust Soc Am. 2000;5(Pt 1):2366–76. 52. Kuk FK. Perceptual consequences of vents in hearing aids. Br J Audiol. 1991;25:163–169. 53. Chung K. Challenges and recent developments in hearing aids. Part II. Feedback and occlusion effect reduction strategies, laser shell manufacturing processes, and other signal processing technologies. Trends Ampl. 2004;4:125–64. 54. Bentler RA, Tubbs JL, Egge JL, Flamme GA, Dittberner AB. Evaluation of an adaptivedirectional system in a DSP hearing aid. Am J Audiol. 2004;1:73–9. 55. Cord MT, Surr RK, Walden BE, Olson L. Performance of directional microphone hearing aids in everyday life. J Am Acad Audiol. 2002;6:295–307. 56. Ricketts TA, Dittberner A. Directional Amplification for Improved Signal-to-Noise Ratio: Strategies, Measurement, and Limitations. In: M. Valente (ed.) Strategies For Selecting And Verifying Hearing Aid Fittings (2nd Edition), New York: Thieme Medical Publishers, 2002, 274–346. 57. Ricketts TA, Henry P. Evaluation of an adaptive directionalmicrophone hearing aid. Int J Audiol. 2002;2:100–112. 58. Ricketts TA, Hornsby BWY, Johnson EE. Adaptive directional benefit in the near field: Competing sound angle and level effects. Sem Hear. 2005;2:59–691. 59. Turner CW, Hurtig RR. Proportional frequency compression of speech for listeners with sensorineural hearing loss. J Acoust Soc Am. 1999;2:877–86. 60. Sakamoto S, Goto K, Tateno M, Kaga K. Frequency compression hearing aid for severe-to-profound hearing impairments. Auris Nasus Larynx. 2000;4:327–34.
2009. ÁPRILIS
61. Dutt SN, McDermott AL, Jelbert A, Reid AP, Proops DW. The Glasgow benefit inventory in the evaluation of patient satisfaction with the bone-anchored hearing aid: quality of life issues. J Laryngol Otol Suppl. 2002;28:7–14. 62. Hol MK, Bosman AJ, Snik AF, Mylanus EA, Cremers CW. Bone-anchored hearing aid in unilateral inner ear deafness: a study of 20 patients. Audiol NeuroOtol. 2004;5:274–281. 63. Hol MK, Spath MA, Krabbe PF, van der Pouw CT, Snik AF, Cremers CW, Mylanus EA. The bone-anchored hearing aid: quality-of-life assessment. Arch Otolaryngol Head Neck Surg. 2004;4:394–9. 64. McLarnon CM, Davison T, Johnson IJ. Bone-anchored hearing aid: comparison of benefit by patient subgroups. Laryngoscope. 2004;5:942–4.
A minõség ellenõrzése Cél: a hallókészülék ellenõrzése abból a célból, hogy az elõzõek alapján lefektetett követelményeknek megfelel-e. 1. Elektroakusztikai ellenõrzés: az elektroakusztikai adatok a betegdokumentációhoz csatolandók. 2. A kivitel és fizikai paraméterek ellenõrzése.
Illesztés és az eredmény azonnali meghatározása Cél: egy folyamat, mely alatt kialakul az optimális illesztés.
Illesztés a megfelelõ és cég specifikus programok szerint Útmutatás az azonnali eredményesség mérésére az evidenciatáblázathoz: 1. fizikai illesztés: a) behelyezés, kivétel; b) szubjektív komfort; c) mikrofonnyílások elhelyezkedése; d) hallható feedback nincs jelen; 2. okklúziós hatás; 3. az elõírt erõsítés mérése; 4. javított szabad hangtéri küszöb.
91
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK Útmutatás
Evidencia
Irodalom
Szint
Fok
1.
A ház kényelmesen viselhetõ kell legyen, és csökkentse a feedback veszélyét. A rosszul elhelyezett mikrofon csökkenti az irányultságot.
3–5,
III.
C
2.
A készülék viselõje saját hangjának minõsége a hallókészüléken keresztül problematikus maradt
6
II.
B
3.
A javított hangosságérzékelés mérése megbízható adatokkal szolgál, de a mérés hatékonysága még nem ismert
21, 22
III.
C
4.
A beszéd jobb meghallása kapcsolatba hozható a fokozott használattal
23
II.
A
4.
Klinikai tapasztalatokra alapozva kimondható, hogy a hangok túlzott meghallása nemkívánatos
24
VI.
D
Irodalom
20. Munro KJ, Davis J. Deriving the real-ear SPL of audiometric data using the „coupler to dial difference” and the „real ear to coupler difference”. Ear Hear. 2003;2:100–10. 21. Cox RM, Gray GA. Verifying loudness perception after hearing aid fitting. Am J Audiol. 2001;2:91–98. 22. Mueller G, Palmer C. Verification and validation of normal loudness perception. Instructional Course, AAA 11th Annual Convention, Miami Beach, FL, 1999. 23. Souza PE, Yueh B, Sarubbi M, Loovis C. Fitting hearing aids with the articulation index: Impact on hearing aid effectiveness. J Rehab Res Devel. 2000;37:473–481. 24. Dillon H. Prescribing hearing aid performance. Hearing Aids, New York:Thieme Medical Publishers, 2001, 234–281. 25. American National Standards Institute. Specification of hearing aid characteristics. (ANSI S3.22–1996). New York, NY, 1996. 26. Sung RJ, Sung GS, Hodgson WR. A comparative study of physical characteristics of hearing aids on microphone and telecoil inputs. Audiology. 1974;1:78–89. 27. Ricketts TA. Impact of noise source configuration on directional hearing aid benefit and performance. Ear Hear. 2000;3:194–205. 28. Ricketts TA, Dittberner A. Directional amplification for improved signal-to-noise ratio: Strategies, Measurement, and Limitations. In: M. Valente (ed.) Strategies For Selecting And Verifying Hearing Aid Fittings (2nd Edition), New York: Thieme Medical Publishers, 2002, 274–346.
1. Scollie SD, Seewald R. Evaluation of electroacoustic signals I: comparison with amplified speech. Ear Hear. 2002;5:477–487. 2. Scollie SD, Steinberg M, Seewald RC. Evaluation of electroacoustic signals II: development and cross-validation of correction factors. Ear Hear. 2002;5:488–498. 3. Martin R, Pirzamski C. Techniques for successful CIC fittings. Hear J. 1988;7:72, 74. 4. Dillon H. Hearing aid earmolds, earshells and coupling systems. Hearing Aids, New York,Thieme Medical Publishers, 2001, 117–158. 5. Ricketts T. Directivity quantification in hearing aids: fitting and measurement effects. Ear Hear. 2000;1:45–58. 6. Kochkin S. 10 year customer satisfaction trends in the US hearing instrument market. Hear Rev. 2002;11:17–26. 7. Mueller HG, Bright KE, Northern JL. Studies of the hearing aid occlusion effect. Sem Hear. 1996;1:21–32. 8. Baumfield A, Dillon H. Factors affecting the use and perceived benefit of ITE and BTE hearing aids. Bri J Audiol. 2001;4:247–58. 9. Hawkins DB. Clinical ear canal probe tube measurements. Ear Hear. 1987;8(Supp 5):74S–81S. 10. Hawkins DB, Alvarez E, Houlihan J. Reliability of three types of probe tube microphone measurements. Hear Instrum. 1991;42:14–16. 11. Hawkins DB, Montgomery A, Prosek R, Walden B. Examination of two issues concerning functional gain measurements. J Speech Hear Dis. 1987;52:56–63. 12. Humes L, Kim E. The reliability of functional gain. J Speech Hear Res. 1990;55:193–197. 13. Stuart A, Durieus-Smith A, Stenstrom R. Critical differences in aided sound-field thresholds in children. J Speech Hear Res. 1990;33:612–615. 14. Dillon H. Prescribing hearing aid performance. Hearing Aids, New York: Thieme Medical Publishers, 2001, 234–281. 15. Hawkins DB, Cook J. Hearing aid software predictive gain values: How accurate are they? Hear J. 2003;7:26–34. 16. Kuk F, Ludvigsen C. Reconsidering the concept of the aided threshold for nonlinear hearing aids. Trend Ampl. 2003;3:77–97. 17. Macrae J, Frazier G. An investigation of variables affecting aided thresholds. Austral J Audiol. 1980;4:48–54. 18. Walker G. Technical considerations for sound field audiometry. In: Handbook of Hearing Aid Amplification. Vol. I. (ed. Sandlin R). San Diego, 1995, Singular Publishing Group, 147–164. 19. Scollie SD, Seewald RC, Cornelisse LE, Jenstad LM. Validity and repeatability of level-independent HL to SPL transforms. Ear Hear. 1988;5:407–13.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
III/3. HALLÁST SEGÍTÕ KIEGÉSZÍTÕ ESZKÖZÖK (HEARING ASSISTIVE TECHNOLOGY, HAT)
Cél: ha a hallókészülék a kommunikációt nem segíti kielégítõen, akkor ezekhez kell folyamodni. Ezek közül több egyedülállóan, mások a hallókészülékkel együtt segítenek.
Indok: távoli beszéd értése, zajban értés stb.
1. Otthon: szemtõl szemben vagy csoportos, tv, rádió. 2. Közösségben (gyógyintézet, munkahely, utazás, pihenés, étterem, nyilvános helyek stb.).
92
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET
Gondozás és utókövetés
3. Iskolai körülmények: FM (rövidhullámú adó-vevõ): környezeti háttérzaj jelenlétében, visszhangos környezetben, háttérzajban, nagyobb távolságról való értéskor.
Kevés a bizonyíték arra, hogy az önmagát hátrányos helyzetben érzõ betegnél az egyéni alkalmazkodóképesség tekintetében elõnyt jelent a hallókészülék-viselés. Nem tisztázott, hogy a hallókészülék-viselés önmagában hosszú távon milyen elõnyt jelent a fenti vonatkozásban.
A hallást segítõ kiegészítõ berendezések: • FM (rövidhullámú adó-vevõ); • infravörös rendszer; • indukciós hurok rendszer; • telefonerõsítõ, telefontekercs; • szituáció specifikus eszközök (pl. televízió); • jelzõrendszerek.
Útmutatás az evidenciatáblázathoz 1. Ezért kellene illesztés utáni rehabilitációs találkozókon részt venni az új hallókészülék-viselõknek, a gyakorlottaknak, ha igénylik, vagy ha fel akarják újítani ismereteiket. 2. A nagyothalló elsõdleges kommunikációs partnerét be kell vonni a rehabilitációs folyamatba. 3. Csoportos vagy egyéni formában is lehet kivitelezni a rehabilitációt. 4. A következõ témák jöhetnek szóba: a) alapvetõ anatómiai, fiziológiai ismeretek a hallás folyamatáról; b) az audiogram értelmezése; c) a zajban való beszédértéssel kapcsolatos problémák; d) megfelelõ és helytelen kommunikációs szokások; e) kapcsolattartási stratégia (megelõzés és javítás); f) stratégia a meghallgatásra és javításra; g) a környezet kontrollja; h) reális elvárások; i) stresszkezelés; j) figyelés a beszélõre, szájról olvasás; k) hallássegítõ technológia; l) a partner felé irányuló viszony a segítésre; m) a partner viszonya a viselõ segítésére; n) a hallókészülék használata és kezelése; o) lehetõségek a közösségben; 5. A pácienset tájékoztatni kell arról, hogy a siker nem jön azonnal, és az erõsítéshez megfelelõ alkalmazkodás szükséges.
III/4. TANÁCSADÁS ÉS GONDOZÁS
Tájékoztatás (a hallókészülékkel és a viseléssel kapcsolatos), kontroll, utánkövetés, rehabilitáció A hallókészülékkel kapcsolatos tájékoztatás: • a hallókészülék ismertetése; • ki- és behelyezés; • áramforrás használata; • gondozás és tisztítás; • kényelem; • feedback; • telefonhasználat; • garancia.
A beteggel kapcsolatos tájékoztatás: • a hozzászoktatás ütemezése; • a célok és elvárások; • erõsítéshez való alkalmazkodás: család, társadalmi környezet, iskola, munkahely; • környezeti tényezõk: étterem, csoportok, mozi, televízió; • szájról olvasás; • egy- vagy kétoldali ellátás; • illesztés utáni ellátás, gondozás.
Kontroll a hallókészülék-illesztés után Szabad hangtéri beszédértés vizsgálat a véglegesen kiválasztott és utóillesztett készülékkel.
2009. ÁPRILIS
93
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK Útmutatás
Evidencia
Irodalom
Szint
Fok
1.
Minden új hallókészülék-viselõnek részt kell venni egy illesztés utáni audiológiai rehabilitáción
3
III.
B
1., 3., 4.
Az illesztés utáni rehabilitációs program mérhetõen növeli a beteg biztonságérzetét és csökkenti a fogyatékosság érzését
2
III.
B
1., 3., 4.
Az illesztés utáni rehabilitációs program mérhetõen növeli a beteg biztonságérzetét és csökkenti a fogyatékosság érzését
9
II.
A
1., 4.
A beszédértés javítására szignifikáns eredménnyel szolgáló technikák: aktív szöveghallgatás, hangos szövegmondás, újságfelolvasás
12
II.
A
1., 5.
A hallási mellett vizuális tréningek is segítik az audiológiai rehabilitációt, ezzel a beteg képes kiemelni a beszédbõl az értékes információkat
13
II.
A
2.
Fontos, hogy a beteg elsõdleges kommunikációs partnere(i) vegyen(ek) részt a rehabilitációs folyamatba
5
II.
B
3., 6.
Az egyénre szabott kommunikációs tréningprogram a beteg hallási fogyatékosságérzését és enyhén növeli a beszédértést
14
II.
B
5.
A tréning olyan környezetben végzendõ, mely hasonlít a nagyothalló nehéz hallási környezetéhez
22
VI.
B
Irodalom 1. Ross M. Aural rehabilitation: some personal and professional reflections. Hear Rev. 2001;8:62–67. 2. Abrams H, Hnath-Chisolm T, Guerreiro S, Ritterman S. The effect of intervention strategy of self-perception of hearing handicap. Ear Hear. 1992;5:371–377. 3. Abrams H, Chisolm T, McArdle R. A cost utility analysis of adult group audiologic rehabilitation: Are the benefits worth the cost? J Rehab Res Devel. 2002;5:549–558. 4. Chisolm T, Abrams A, McArdle J. (In press) Short and longterm outcome audiologic rehabilitation. Ear Hear. 5. Preminger J. Should significant others be encouraged to join adult group audiologic Rehabilitation classes? J Am Acad Audiol. 2003;10:545–555. 6. Northern J, Beyer CM. Reducing hearing aid returns through patient education. Audiol Today. 1999;2:10–11. 7. Abrahamson J. Teaching coping strategies: A patient education approach to aural rehabilitation. J Acad Rehab Audiol. 1991;24:43–53. 8. Wayner D, Abrahamson J. Learning to Hear Again: An Audiologic Rehabilitation Curriculum Guide. Austin, 1996, Hear Again. 9. Beynon G, Thornton F, Poole C. A randomized, controlled trial of the efficacy of a communication course for first time hearing aid users. Br J Audiol. 1997;5:345–351. 10. Montgomery A, Walden B, Schwartz D, Prosek R. Training auditory-visual speech recognition in adults with moderate sensorineural hearing loss. Ear Hear. 1984;5:30–36. 11. Rubenstein A, Boothroyd A. Effect of two approaches to auditory training on speech recognition by hearing impaired adults. J Speech Hear Res. 1987;30:153–160. 12. Kricos PB, Holmes AE. Efficacy of audiologic rehabilitation for older adults. J Am Acad Audiol. 1996;4:219–229. 13. Walden B, Erdman S, Montgomery A, Schwartz D, Prosek R. Some effects of training on speech recognition by hearingimpaired adults. J Speech Hear Res. 1981;24:207–216.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
94
14. Kricos PB, Lesner SA, Sandridge SA. Expectations of older adults regarding the use of hearing aids. J Am Acad Audiol. 1991;2:129–133. 15. Humes L, Wilson D, Barlow N, Garner C. Changes in hearing-aid benefit following 1 or 2 years of hearing-aid use by older adults. J Speech Hear Res. 2002;4:772–782. 16. Gatehouse. The time course and magnitude of peripheral acclimatization to frequency responses: evidence from monaural fitting of hearing aids. J Acoust Soc Am. 1992;92:1256–1268. 17. Horowitz AR, Turner CW. The time course for hearing aid benefit. Ear Hear. 1997;1:1–11. 18. Bentler R, Niebuhr D, Getta J, Anderson C. Longitudinal study of hearing aid effectiveness. II: Subjective measures. J Speech Hear Res. 1993;4:820–831. 19. Saunders GH, Cienkowski KM. Acclimatization to hearing aids. Ear Hear. 1997;2:129–139. 20. Cox RM, Alexander GC. Maturation of hearing aid benefit: objective and subjective measurements. Ear Hear. 1992;3:131–141. 21. Robinson K, Summerfield AQ. Adult auditory learning and training. Ear Hear. 1996;3:51S–65S. 22. Bode DL, Oyer HJ. Auditory training and speech discrimination. J Speech Hear Res. 1970;13:839–855. 23. Sweetow R, Henderson-Sabes J. The case for LACE, individualized listening and auditory communication enhancement training. Hear J. 2004;3:32–40. 24. Sweetow R. Training the adult brain to listen. Hear J. 2005;6:10–17. 25. Tye-Murray N, Tyler R, Bong B, Nares T. Using Laser video disc technology to train speechreading and assertive listening skills. J Acad Rehab Audiol. 1988;21:143–152. 26. Sims D, Kopra L, Dunlop R, Kopra M. A survey of microcomputer applications in aural rehabilitation. J Aud Rehab Assoc. 1985;18:9–26. 27. Parker B, Arnet A, Eldred J. MacAid: A computer application in aural rehabilitation. J Am Rehab Assoc. 1993;26:13-24.
2009. ÁPRILIS
FÜL-ORR-GÉGÉSZET III/5. AZ EREDMÉNYEK MEGBECSÜLÉSE
Cél, annak meghatározása, hogy a
hallókészülékkel hogyan csökkentjük az aktivitásbeli korlátozottságot, a beteg elszigetelõdését, és mennyiben sikerült az életminõséget javítani. Ez a fázis gyakran megfelel a hitelesítés folyamatának. A beteg specifikus igényeinek felmérésekor a legszükségesebb élethelyzeteket feltüntettük, ahol legnagyobb szükségét látta az erõsítésnek. Az eredmény méréseként a beteg önbevallása alapján a COSI-teszt segítségével megadhatjuk a rehabilitáció sikerességének mértékét.
Irodalom 1. Hyde M L. Reasonable psychometric standards for self-report outcome measures in audiological rehabilitation. Ear Hear. 2000;21:24S–36S. 2. Bentler R, Kramer S. Guidelines for choosing a self-report outcome measure. Ear Hear. 2000;2:37S–49S. 3. Ventry I, Weinstein B. The hearing handicap inventory for the elderly: A new tool. Ear Hear. 1982;3:128–134. 4. Cox R, Alexander G. The Abbreviated Profile of Hearing Aid Benefit. Ear Hear. 1995;16:176–186. 5. Dillon H, James A, Ginis J. The client oriented scale of improvement (COSI) and its relationship to several other measures of benefit and satisfaction provided by hearing aids. J Am Acad Audiol. 1997;8:27–43. 6. Ware J, Sherbourne C. The MOS 36 item short-form health survey (SF–36): I. Conceptual framework and item selection. Med Care. 1992;30:473–481.
2009. ÁPRILIS
7. Bergner M, Bobbitt R, Carter W, Gilson B. The sickness impact profile: developments and final revision of a health status measure. Med Care. 1981;14:57–67. 8. Bess FH. The role of generic health-related quality of life measures in establishing audiological rehabilitation outcomes. Ear Hear. 2000;21(suppl. 4):74S–99S. 9. World Health Organization. Disablements Assessment Schedule. WHO, Geneva, 1999. 10. Abrams H, McArdle R, Hnath Chisolm T. Functioning, disability, and quality of life in the adult hearing impaired. Poster presented at the International Hearing Aid Research Conference 2004, Lake Tahoe, CA, August 25–29, 2004. 11. Cox R, Alexander G. Measuring satisfaction with amplification in daily life: The SADL scale. Ear Hear. 1999;20:306–320. 12. Gatehouse S. The Gasgow hearing aid benefit profile: Derivation and validation of a patient-centered outcome measure for hearing aid services. J Am Acad Audiol. 1999;10:80–103. 13. Cox R, Alexander G. The international outcome inventory for hearing aids (IOI-HA): Psychometric properties of the English version. Int J Audiol. 2002;41:30–35. 14. Cox R, Alexander G, Beyer C. Norms for the international outcome inventory for hearing aids. J Am Acad Audiol. 2003;14:403–413. 15. Cox R, Stephens D, Kramer S. Translations of the international inventory for hearing aids (IOI-HA). Int J Audiol. 2002;41:3–26.
VI. Függelék: 1. COSI- (Client Oriented Scale of Improvement, a nagyothalló megítélése szerinti javulás) teszt
95
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
NAGYOTHALLÁS – HALLÓKÉSZÜLÉK CLIENT ORIENTED SCALE OF IMPROVEMENT (COSI) A NAGYOTHALLÓ MEGÍTÉLÉSE SZERINTI JAVULÁS
Név: ______________________________
Kategória______________ Új: ________________ Audiológus: _______________________ Visszatérõ: _________ Dátum : 1. Igény felmérése: _______________________ 2. Eredmény megbecsülése_______________________
Végsõ eredmény
majdnem mindig
legtöbb esetben
az esetek felében
esetenként
majdnem soha
A beteg képes hallani 10% 25% 50% 75% 95%
kategória
sokkal jobb
jobb
kissé jobb
Specifikus igények
nincs különbség
rosszabb
A változás mértéke
Fontossági sorrend (hangkörnyezetek) ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________ ____________________________________________________
Kategóriák 1. Beszélgetés 1–2 sz.-el csendben 2. Beszélgetés 1–2 sz.-el zajban 3. Csoportos beszélgetés csendben 4. Csoportos beszélgetés zajban
5. TV/Radio @ normál hangerõ 6. Ismerõs hang telefonon 7. Ismeretlen hang telefonon 8. Telefoncsengés másik szobából
9. Ajtócsengõ, kopogtatás hallása 10. Közlekedés zajának hallása 11. Finomabb, szociális kapcsolatok 12. Zavarban, butának érezni magát
13. Kirekesztettség érzése 14. Felzakalatottság érzése vagy düh 15. Templom, értekezlet, találkozó 16. Egyéb
Az irányelvrõl további információk kérhetõk: dr. Katona Erzsébet (
[email protected]) dr. Rácz Tamás (
[email protected]) dr. Répássy Gábor (
[email protected]) dr. Sziklai István (
[email protected]) dr. Tamás László (
[email protected]) dr. Zsilinszky Zsuzsanna (
[email protected]) Érvényesség: 2008. február 28.
FÜL-ORR-GÉGÉSZETI ÚTMUTATÓ
96
2009. ÁPRILIS
