Miskolci Egyetem VILÁG-ÉS REGIONÁLIS GAZDASÁGTAN INTÉZET Kocziszky György, Világgazdaságtan Tanszék
A háború hatása Európára és az USA-ra, különös tekintettel a foglalkoztatottságra és a termelékenységre.
Sedlák Gábor 2011
Tartalomjegyzék 1.
Bevezetés.......................................................................................................... 4
1.2. Témaválasztás indoklása ..................................................................................... 5 2. Bemutatás .............................................................................................................. 7 2.1. Az I. világháború ................................................................................................. 7 2.2. A II. világháború ............................................................................................... 11 2.3. A Vietnami háború............................................................................................. 17 2.4. A terror elleni háború........................................................................................ 20 3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével ............. 23 3.1. Elemzett indikátorok .......................................................................................... 23 3.2. Elemzés .............................................................................................................. 24 4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai .................................................................................................... 37 4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság................................................................... 37 4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón......................................... 38 4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években ............................................ 38 4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában ................................................. 39 4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések........................................................................ 40 4.2. Európa és az Európai Uniós régió .................................................................... 41 4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban .................................................................................................................... 42 4.4. Elırejelzések...................................................................................................... 50
2
5. Befejezés .............................................................................................................. 51 6. Irodalomjegyzék ................................................................................................. 55 7. Summary ............................................................................................................. 57 8. Táblajegyzék ....................................................................................................... 58 9. Ábrajegyzék ........................................................................................................ 59 10. Melléklet ............................................................................................................ 60
3
1. Bevezetés
Dolgozatomat, egy volt amerikai elnök idézetével kezdeném meg, mivel ez a kijelentés méltán tükrözi a mai állapotot.
„ Az egyik legkiszolgáltatottabb, legteljesebben irányított és dominált kormány lettünk a világonolyan, amely többé nem a szabad véleményen, többségi választó akaraton alapul, hanem domináns emberek egy kis csoportjának kezében van”
-Woodrow Wilson1914
4
1.2. Témaválasztás indoklása
Arra, hogy megírjam ezt a dolgozatot, több motiváció erıt éreztem, mint a többi beadványomnál. Szakdolgozatom megírásakor több motivációt éreztem arra, hogy bemutassam a háborúk hatásait az USA és az Európai Unió gazdaságára vonatkozóan. Az elsı befolyást a mai háborús helyzet keltette bennem. Lehet, mások szerint nem ezzel kellett volna foglalkoznom, de sokan el is felejtik, hogy mennyi minden van ezek mögött. A gazdaság szerepe nagyon fontos, bármelyik országról is beszélünk. A második inspiráló dolog munkám során az volt, hogy így mélyebb betekintést tudok nyerni ezeknek az országoknak a világban betöltött szerepébe. Az Európai Unió 2000-ben, létrehozott egy 10 évre szóló, fejlesztési és modernizációs programot, amelynek keretében fı célul tőzte ki, hogy 2010-re, a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává akar válni. Miért is kell ez a program? Az EU, el akarja feledtetni magával a 2000. év elıtt lévı idıszakot, mivel 1970-tıl 2000-ig tartó idıszak nem mondható valami sikeresnek. Az Európai Unió a program segítségével akarja elérni, hogy az egyre élesebb világgazdasági versenyben, megelızze fı vetélytársait, az USA-t és a TávolKeletet. Nem is tőnik elérhetetlennek az, az elképzelés, miszerint az EU legyızi az USA-t, hogyha így folytatja. Nem beszélve a TRIAD-ban nyújtott teljesítményérıl sem. Míg az EU nagyjából félúton van a célok elérésében, az USA messze lemaradt, erıfeszítése megsokszorozására van szükség. Vannak jelek arra vonatkozóan, hogy az USA növelni akarja erıfeszítéseit, azonban errıl biztos ütemterv és vállalás, eddig nem látott napvilágot. Egyértelmő, hogy az EU, az USA és Japán közül ki az, aki a legmeghatározóbb szerepet tölti be, ebben a kapcsolatban. Elsı az EU, második az USA, és csak utánuk következik Japán.
5
Rob Grespi1 Amerika a válság felé halad - 2008-as kitekintés címő cikkében így fogalmazott, „az USA gazdaságát néhány éven belül eléri a súlyos válság idıszaka. Az USA-t nem megfelelı, hozzá nem értı emberek irányítják.” Az Egyesült- Államokban zajló ingatlanpiaci, export és pénzügyi válság, a hatalmas költségvetési hiány, a kereskedelmi hiány és a rossz vezetés miatt, hatalmas árat fog fizetni ezért az ország. Dolgozatomban, több nagyobb részt különböztetek meg. Az elsı rész visszanyúl a történelemben, amelyben a három legnagyobb háborút fogom bemutatni, majd eljutunk a huszonegyedik század talán egyik legmegrázóbb eseményéhez, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadáshoz. Ettıl az idıponttól kezdve, már egy új háborúról beszélhetünk, a terror elleni háborúról, ami napjainkban is számos területen lezajlik. A második részegységben bemutatom, majd elemzem az Amerikai- EgyesültÁllamok és az Európai- Unió gazdasági fejlettségét a foglalkoztatottság és a munkatermelékenység aspektusából. Az utolsó részben, dolgozatom befejezésében, levonom a következtetéseket a témával illetıen, és kifejtem, hogy a jövıben mivel szeretnék tovább foglalkozni, milyen irányban fogok tovább kutatni. Témaválasztásomnak oka az volt, hogy úgy gondolom a gazdaság irányítására, és a hatalmas profit megszerzésére nincs is nagyobb lehetıség annál, mint hogy háborút kezdeményezzünk egy országgal szemben.
1
Befektető-közgazdász
6
2. Bemutatás
2.1. Az I. világháború
1914-ben tört ki az elsı világháború az angolok és a németek között, tehát Amerikának nem volt érdeke, hogy háborúzzon. Woodrow Wilson, volt amerikai elnök, kihirdette Amerika semlegességét, augusztus 19-én pedig a Kongresszushoz intézett üzenetében kifejtette, hogy az Egyesült Államoknak semlegesnek kell lennie ténylegesen és névlegesen, népe maradjon pártatlan gondolataiban és cselekedeteiben. Az elnök azonban nem tartotta be saját elveit. A háttérben már azon gondolkodtak, hogy hogyan lehetne Amerikát beléptetni a háborúba. Nagy-Britannia a háború kitörésekor zárlat alá vonta ellenfeleit, megtiltva minden hadviselést szolgáló termék, úgynevezett hadi dugáru, számukra történı szállítását. Ilyen termékeket a semleges államok hajóiról el is koboztak, hivatkozva a tengeri hadviselés szabályait rögzítı 1856-os párizsi és 1909-es londoni nyilatkozatra. Elvben a semleges államok minden más terméket szabadon szállíthattak, de 1915 elejétıl a britek az élelmiszert is hadi dugárunak nyilvánították ki. Németország nem tudott ellenblokádot kiépíteni a brit flotta túlsúlya miatt. Az angolhoz hasonló blokádpolitika vágya vezetett a német tengeralattjáró-program felgyorsításához. A gyors ütemben kiépített „búvárhajó-flotta” tette lehetıvé az ellenblokád legalább részleges érvényesítését. Az ellenséges hajókat, vagy a rakomány átvizsgálására tett felszólításnak nem engedelmeskedı semleges hajókat elsüllyesztették. Anglia 1914 novemberében az egész Északi-tengert hadizónának nyilvánította, amire válaszként Németország 1915 februárjában a brit szigetek körüli vizeket nyilvánította annak.
7
Ezek a lépések az akkori nemzetközi jog szempontjából is vitathatók voltak, gyakorlati végrehajtásuk pedig igen sok esetben kifejezetten jogsértı. Az Egyesült Államok a brit eljárást tudomásul vette, míg a németeknél tiltakozott.
Colonel Edward House ezredes és Anglia külügyminisztere között történt egy megbeszélés, ami arról szólt, hogy hogyan lehetne Amerikát bevonni a csatába. Arra jutottak, hogy a németek elsüllyesztenek egy óceánjárót amerikaiakkal a fedélzeten és ez akkora ügyet szül, amely az USA hadba lépését vonná maga után. 1915- A Lousitania nevő hajót német vizekre küldték, amit megtorpedóztak, felrobbant a több tonnányi robbanóanyaggal és 1200 emberrel együtt, amelybıl pár százan amerikai állampolgárok voltak. Mára bizonyított, hogy a hajó törvénytelen rakományt, hadianyagot szállított. A németek figyelmeztették az amerikaiakat, hogy csak saját felelısségükre szálljanak fel a hajóra. Mivel a hajót felrobbantották, ezért az USA belép a háborúba. Újabb incidensek és megegyezési kísérletek kudarca után Németország 1917. február 1-jével bejelentette, hogy minden Nagy-Britanniába tartó hajót meg fog támadni. A korlátlan tengeralattjáró-háborútól a német hadvezetés azt várta el, hogy az élelmiszer és nyersanyagszállítások megakadályozásával Angliát térdre tudja kényszeríteni. Várható volt, hogy Amerika válasza hadüzenet lesz, ami 1917. április 6-án be is következett. A hadba lépést az amerikai közvélemény többsége azért is fogadta egyetértéssel, mert egyrészt Németország – Amerika háborús részvételének korlátozása érdekében – szövetséget kínált Mexikónak, és a háborús gyızelem esetére megígérte az 1848-ban az Egyesült Államok által annektált2 egykori
2
hozzácsatolt, bekebelezett
8
mexikói területek visszacsatolását Mexikóhoz. Ezt a kódolt üzenetet a britek megfejtették. Másrészt az amerikai sajtó ekkorra már sikerrel terjesztette el a német katonák „bestiális kegyetlenkedéseirıl” szóló – utóbb kivétel nélkül alaptalannak bizonyulthíreket. Az elnök és környezete angol-francia szimpátiái és az amerikai nép hangulatának sikeres megváltoztatása volt tehát a két fontos tényezı az amerikai semlegesség feladásában. Számos szakértı szerint azonban a döntı egy harmadik tényezı az üzlet volt. Amerika számára a háború ugyanis óriási üzleti lehetıségeket kínált. A hadianyag mellett felszökött az élelmiszerek, az acél és textiláruk iránti hagyományos európai kereslet is. A blokád miatt elsısorban az antant-országok lettek az amerikai export felvevıi.
Amerika
szállításaival
elıször
kiegyenlítette
a
korábbi
közel
négymilliárdos tartozásait Angliának és Franciaországnak, de ezek levásárlása után sem Anglia, sem Franciaország már nem tudott fizetni. Ezért a magánbankok hitelszolgáltatásai
mellett,
1915-tıl
Wilson
engedélyezte
kölcsönkötvények
kibocsátását. Két év alatt az antant államai 2,5 milliárd dollár értékben vettek fel kölcsönt az amerikai pénzpiacon. Joggal jegyezte meg az egykori külügyminiszter, a pacifista Bryan, hogy a pénz a háború legveszélyesebb tényezıje. Amikor az 1917-es orosz forradalom elırevetítette annak árnyékát, hogy a keleti fronton szabaddá váló hadseregével Németország nyugaton kicsikarhatja a gyızelmet, Amerika nem vállalhatta a kockázatot. Az USA futott a pénze után, s a német tengeralattjárók mőködése csak jó ürügyet teremtett a hadüzenethez. Amerikának 323 ezer halottja lett. Ez az egész háború, körülbelül 30 milliárd dollárjába került, amit a jegybanktól vett kölcsön.
9
1. ábra: Az USA bevétele és kiadása Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés
1. táblázat Az USA bevétele és kiadása 1916 930 1333
Az USA bevétele (millió $) Az USA kiadása (millió $)
1917 2373 7316
1918 4388 15585
Forrás: eh.net alapján saját szerkesztés
Az 1. ábrából jól kivehetı, hogy nagyon költséges volt Amerika számára ez a háború. 1916-tól mérve, a háború végéig több mint tízszeresére nıtt az állam kiadása, míg bevétele alig gyarapodott. Egyértelmően megállapíthatjuk, hogy nem volt valami jó ötlet az Amerikai- Egyesült- Államok részérıl, hogy becsatlakozott az elsı világháborúba. Bár hiába azt mondom, hogy nem volt nyertese ennek a háborúnak, de a világháború után bekövetkezett gazdasági összeomlást, csak ık úszták meg. Kisebb nagyobb mértékben is, de minden hadviselı országot érintett ez a válság.
10
Ha más szemszögbıl nézzük, akkor egy nagyon okos húzás volt az USA részérıl, hogy csatlakozott. A háború Európában zajlott le, mindent szétrombolva. Neki „csak” az emberei vesztek és a felszerelés. Nem az ı országát bombázták le. Amint már említettem, az Egyesült- Államok kivételével mindenhol gazdasági összeomlás történt, amit kihasználva az USA lett a leggyorsabban fejlıdı ország, és gazdasági nagyhatalommá vált.
2.2. A II. világháború A következı háborút azzal kezdem, hogy bemutatom a második világháború kirobbanásának különbözı okait. Az 1929. évi és 1933. évi világgazdasági válság kiélezte az imperialista ellentéteket, 1931 és 1939 között háborús tőzfészkek jöttek létre a világ több pontján, helyi jellegő háborús konfliktusok és háborúk zajlottak le, amelyek a II. világháború közvetlen elıtörténetét alkotják. 1931 szeptemberében a japán imperialisták hadüzenet nélkül megkezdték Észak-Kína (Mandzsúria) meghódítását. 1933-ban Németországban Hitler vezetésével uralomra jutott a fasizmus. Ezzel a távol-keleti háborús tőzfészek létrejötte után kialakult a háborús veszély európai tőzfészke. A
hitleri
Németország
megszegve
1935-ben
a
Versailles-i bevezette
békeszerzıdést az
általános
hadkötelezettséget, 1936-ban pedig hadseregével megszállta a rajnai demilitarizált övezetet3, 1935-36-ban, a fasiszta Olaszország meghódította Etiópiát. 1935 és 1939 között Németország és Olaszország a fasiszta lázadókat támogatva katonai intervenciót4 hajtott végre a spanyol-köztársaság ellen.
3
Egyezményben meghatározott terület, melyen tilos katonai létesítményeket építeni és csapatokat tartani.
4
beavatkozás, közbeavatkozás, erőszakos beavatkozás (egy állam belügyeibe)
11
Az 1936. október 25-én kötött német-olasz szerzıdés alapján létrejött a „BerlinRóma” tengely, 1936. november 25-én pedig Németország és Japán megkötötte az antikomintern paktumot, amelyhez 1937. november 6-án Olaszországhoz is csatlakozik. Kialakult a világ újrafelosztásában érdekelt agresszív fasiszta hatalmak, az úgynevezett tengelyhatalmak katonai és politikai szövetsége (1940-tıl BerlinRóma-Tókió háromszög.) 1937. július 7-én Japán új támadást kezdett, amelynek célja egész Kína meghódítása volt. 1936-tól Hitler sikerei láttán egyre többen szeretnék Ausztriában az anschlusst. 1938. februárjában, Hitler utasítja Schuschnigg osztrák kancellárt, hogy nevezze ki belügyminiszterré Seiss-Inquartot. Schuschnigg március 13-ra népszavazást irat ki, független
maradjon-e
Ausztria
vagy csatlakozzon.
1939.
március
11-én
Németország követeli, hogy Ausztria álljon el a népszavazástól. 1938. március 12én a fasiszta Németország csapatai megszállták Ausztriát. A Távol-Keleten a Szovjetunió sikeresen visszaverte a Japán 1938. július 29-én indított fegyveres támadását (Hasszan-tói incidens). A nyugati hatalmak megbékéltetési politikájának eredménye volt az 1938. szeptember 29-ei müncheni konferencia (Chamberlaine, Daladier, Mussolini, Hitler). 1938. szeptember 30-ai müncheni egyezmény, amellyel megkezdıdött Csehszlováki feldarabolása. Feldarabolásának indoka a 3 millió német. A szudéta vidék Németországhoz kerül, Ausztria és Franciaország szavatolja az új határokat. Lengyelország megszállja Teschent. 1938. november 2-án megtörtént az elsı bécsi döntés (Hitler és Mussolini): Magyarország megkapja a Felvidék, magyarok lakta területeit
(cserébe
Magyarország
csatlakozik
antikomintern paktumhoz és megalakul a Volksbund5.
5
magyarországi németek náci szervezete
12
az
1939. március 15-én a Németek bevonultak Prágába, ezzel a korábbi megállapodásokat felrúgva, megszállta Csehországot és Morvaország egész területét, amelyekbıl német protektorátust létesített. Szlovákiából külön bábállamot hozott létre, Magyarország pedig megszállta egész Kárpát-Ukrajnát. Ugyancsak, 1939 márciusában, Németország elszakította Litvániától a Memel vidéket. 1939. április 7-én Olaszország megszállta Albániát. A német fasizmus ezek után hozzáfogott a Lengyelország elleni agresszió elıkészítéséhez. 1939. április 28-án Hitler érvénytelennek nyilvánította az 1934-es lengyel-német szerzıdést és az 1935ös
angol-német
flottaegyezményt.
Nagy-Britannia
és
Franciaország
ilyen
körülmények között kijelentette, hogy garantálja Lengyelország, Görögország, Románia és Törökország állami függetlenségét. 1939. augusztus 11-én Anglia és Franciaország tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval a német agresszió megállításával, kölcsönös segélynyújtási szerzıdés megkötésével kapcsolatban. Az angol és francia kormány azonban valójában nem törekedett ıszintén megegyezésre és együttmőködésre. Nehezítette a megegyezést a reakciós lengyel kormány is, amely elutasított minden érdemleges megállapodást a szovjet kormánnyal. Közben a Távol-Keleten 1939 májusában Japán a Halhin-Gol folyó térségében fegyveres támadást intézett a Mongol Népköztársaság ellen, amelynek az 1936-ai szovjet-mongol kölcsönös segélynyújtási szerzıdés értelmében a SZU segítséget nyújtott és a támadókat augusztus végén és szeptember elején visszaverték. A nemzetközi elszigeteltség kedvezıtlen helyzetben a SZU nyugaton és a TávolKeleten egyaránt háború fenyegette. Mivel a nyugati hatalmakkal azok hibájáról nem sikerült a megegyezés, a szovjet kormány a fenyegetı német és japán háborús agresszió elhárítása, valamint idınyerés céljából kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a német kormánnyal és 1939. augusztus 23-án megkötni a németek által javasolt megnemtámadási szerzıdést (Molotov és Ribbentrop).
13
• 10 évre béke • semlegesség a másik fél háborúja eset • nem vesznek részt a másik fél ellen irányuló katonai csoportosulásban • Délkelet-Európában teljes német érdektelenség • titkos jegyzıkönyv: Lengyelország felosztása A Szovjetuniónak ezzel sikerült meghiúsítania az imperialista hatalmak egységes szovjetellenes tömbjének kialakulását és idıt nyernie a védelemre való felkészüléshez. Németország 1939. augusztus végén fokozta Lengyelországgal szemben támasztott követeléseit, majd 1939. szeptember 1-jén megtámadta. Nagy-Britannia és Franciaország, a Lengyelországnak nyújtott garancia alapján, a német támadás megszőntetését követelte, ennek visszautasítása után, szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdıdött a második világháború. 1941. december 7-én a japánok megtámadták Pearl Harbort. Ezzel azt érték el, hogy az Egyesült Államok is belépett a második világháborúba. F. Roosevelt erre a napra azt mondta, „szégyenletes”. Nem a japánok támadási módszerére értette ezt, hanem, hogy nem csak hetekkel elıtte tudtak a támadásról, kiprovokálták azt. Amerikának háborúzni kell, a már megemlített profit szerzés érdekében. Henry Stimson6 lejegyezte egy 1941. november 25-én elhangzott beszélgetését az elnökkel. Arról beszéltek, hogy, hogyan kényszeríthetnék ıket az elsı lövésre.
6
az elnök háborús ügyekkel megbízott minisztere
14
Ez azért volt fontos kérdés, mert, ha elérik, hogy a japánok támadjanak elsıként, semmi akadálya nem lesz annak, hogy azonnal támadhassanak. Megemlítettem már, hogy az amerikaiak, illetve Roosevelt kiprovokálta a támadást. Olyan cselekedetei voltak, mint például: • beszüntette az üzemanyag szállítását Japánnak, • befagyasztotta az amerikai japán érdekeltségeket, • támogatta Kínát és segélyezte Angliát. Ezek a pontok megszegik a nemzetközi hadi törvényeket. Négy nappal a támadás elıtt ausztrál felderítık közölték, hogy japán sereg halad feléjük, de Rooseveltet nem érdekelte. Ezért a döntéséért súlyos árat fizettek. 2400 katona halt meg. A támadás elıtt az amerikaiak 83%-a volt a háború ellen. Azt követıen, egy millióan jelentkeztek önkéntes katonának a háborúba. Fontos itt megemlítenem, hogy Németországot két oldalról támogatták.
2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank Forrás: Sasuly R. [1952]
15
Az egyik oldalon ált az I.G Farben, mely Németország robbanóanyag készletének 83%-át állította elı, illetve a ciklon B gázt, amely milliók halálát okozta. Ennek a vállalatnak volt egy titkos partnere, a U.S. Standard Oil, amely Rockefeller7 kezében volt. Az ı általa szabadalmaztatott adalékanyag nélkül a német repülıgépek nem tudtak repülni. A londoni bombázás sem történt volna meg, ha Rockefeller 20 millió dolláros üzemanyag szállítmánya nem érkezik meg.
2. táblázat Germany & USA Olajtermelés 1942
1943
1944
Germany (millió tonna)
7,7
8,9
6,4
USA (millió tonna)
184
200
223
Forrás: angelfire.com alapján saját szerkesztés
Ebbıl látjuk, hogy Amerika mindkét háborúzó felet támogatta. A másik oldalon a New York-i Union Bank ált, amely nem csak Hitlert finanszírozta, hanem pénzmosóként is szolgált a németeknek. A bankot a törvényeknek megfelelıen felszámolták. Elnökhelyettese: Prescott Bush volt. Az elızı amerikai elnök nagyapja és az elıtte lévı elnök édesapja.
7
amerikai vállalkozó
16
2.3. A Vietnami háború Mint minden háborúnak ennek a háborúnak is voltak elızményei. A vietnámi háború 1957 és 1975 között zajlott
le.
Alapvetıen
az
elsı
indokínai
háború
folytatásának tekinthetı. Ezt a háborút a gyarmatosító Franciaország vívta Indokína visszaszerzéséért a Ho Si Minh vezette, Vietkong nevő függetlenségi mozgalom csapatai ellen. Míg a Vietkong a kommunista országok támogatását élvezte, addig a franciák a Truman-doktrína alapján az Egyesült Államoktól kaptak mind nagyobb pénzügyi és logisztikai segítséget, hogy a kommunizmus további térnyerésének elejét vegyék. A háború utolsó éveiben a költségek túlnyomó részét már az USA viselte. Ennek ellenére a gyarmati hadsereg képtelen volt úrrá lenni a helyzeten, s 1954. május 7-én Dien Bien Phu alatt döntı vereséget szenvedett. 1954. június 22-én megbukott a francia kormány és a háborút ellenzı Pierre Mendés-France került hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyőlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az indokínai kérdést, ellenkezı esetben lemond. Az 1954. július 21-én Franciaország és a Vietnami Demokratikus Köztársaság által aláírt genfi tőzszüneti egyezményben a franciák elismerték Vietnam függetlenségét és az országot ideiglenesen a 17. szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, köztük egy demilitarizált övezettel. A megállapodás szerint a francia csapatok a 17. szélességi foktól délre, a Viet Minh csapatai pedig attól északra tartózkodhatnak. Északon a Ho Si Minh vezette kommunisták vették kezükbe az ország irányítását, délen a franciák által támogatott Bao-Dai államelnök (korábban császár) kezében volt a hatalom. Az elnök a genfi értekezlet során az addig ismeretlen Ngo Dinh Diemet nevezte ki az ország miniszterelnökének Genfben a VDK, Franciaország, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió egy második megállapodást- úgynevezett végsı nyilatkozatot- is aláírt, amely szerint 1956 júliusában népszavazást kell tartani az ország újraegyesítésérıl és egy egységes kormány létrehozásáról.
17
Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a délvietnami kormány- Eisenhower amerikai elnök támogatásával- elutasította ennek megtartását, mondván, hogy a szerzıdés megkötésében nem vettek részt, s így a számukra nem kötelezı hatályú. Úgy tőnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott Koreáé. November 20-án a francia miniszterelnök washingtoni látogatása után bejelentették, hogy a franciák kivonulnak Indokínából, s hogy ezentúl helyettük közvetlenül a dél-vietnami kormánynak folyósítják az amerikai támogatását. Ezzel az Egyesült Államok teljesen magára vállalta a dél-vietnami fegyveres erık kiképzését. 1955. március 29-én a Nemzeti Felszabadítási Front Saigonban fegyveres felkelést robbantott ki Diem miniszterelnök uralma ellen. A dél-vietnami fegyveres erık 1955 októberére fojtották el a felkeléseket. Az Egyesült Államok, hogy a kormányt a felkelı gerillák elleni harcba segítse, katonai tanácsadókat küldött az országba. Észak-Vietnam, mely maga is segítséget kapott a Szovjetuniótól és Kínál, a Nemzeti Felszabadítási Frontot (röviden NFF vagy DNFF, ismertebb nevén Vietkong) támogatta fegyverekkel, hadianyaggal, tanácsadókkal, valamint reguláris csapatok küldésével. Az erısödı amerikai támogatás bizonyításáért Eisenhower elnök 1955-ben különleges megbízottat küldött Dél-Vietnamba Joseph Lawton Collins tábornok személyében, aki 100 millió dolláros segélyt ajánlott fel az új délvietnami kormánynak. Az USA 1964-ben deklarált8 háborút Vietnam ellen. 2 amerikai rombolót támadtak meg az észak- vietnami partoknál9. Ezután kitört a háború. Kutatásaim során megtudtam, hogy ez a csata meg sem történt. Ez is csak egy megrendezett színjáték volt, mint a többi, a háborúba való belépés érdekében. Számos akkori tiszt beismerte, hogy meg volt játszva az egész.
8
kihirdet, kijelent, kibocsát
9
Tonkin öbölbeli incidens
18
3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés
3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme Év
Kereskedelmi mérleg
Import 7006 5334 3837 4122 837 1289 3225 -1476
1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971
Export 18684 21366 25542 26812 33226 36043 39952 45563
25690 26699 29379 30934 34063 37332 43176 44087
Forrás: allcountries.org alapján saját szerkesztés
Ahogyan a többi háborúban is, a pénz volt a fıszerepben. 1966 októberében Johnson elnök eltörölte a szovjetunióval szembeni kereskedelmi korlátot. A szovjetek, az észak vietnami utánpótlások 80%-át adták. Az ábra és táblázat jól szemlélteti, hogy milyen volt az USA kereskedelme ebben az idıszakban.
19
Folyamatosan nıtt az import és az export érték, ami betudható a már megemlített kereskedelmi korlát megszőntetésének. Hét év alatt majdcsak nem megduplázódott az export kereskedelem. Számos más szabály is volt életben a „háború” ideje alatt, amit nem szőntettek meg, és ezért óriási veszteséget okozott az Államoknak. 1971 végére, az ország már negatív kereskedelmi mérleggel rendelkezett. Ennek az óriási hatalommal bíró országnak az lehetett a célja ezzel a háborúval, hogy ott tudjanak lenni egy olyan országban, amely stratégiai szempontból nézve, igen erıs. Inkább veszteséget termelt az országnak ez a tevékenysége, ami hosszú évekre elnyúlt. A háború folyamán 58 ezer amerikai és 3 millió vietnami katona halt meg.
2.4. A terror elleni háború Terror elleni háborúról 2001 után kezdhetünk el beszélni. Pontosabban 2001. szeptember 11. Amikor az országot terrortámadás érte. Nem szeretem ismételgetni magam, de véleményem szerint ez is egy, a történelembıl jól ismert terv része volt. A célpont Afganisztán és Irak. Van egy másik gond is, a terrortámadáson kívül. G. Bush elnök: „kijelentette, hogy 2001. szeptember 11. mindent megváltoztatott” (Soros Gy. 2007-121.) Ezzel elkezdıdött egy másik háború is, még pedig Te ellened. Az Amerikai Egyesült Államok egy Soros György szerint egy nyílt társdalom, ami most összedılni látszik. Elveszik a polgárok szabadságjogait, amik nélkül senkik lesznek. Kutatásom alatt készítettem egy riportot is, egy üzletemberrel, aki már több mint 10 éve él kint az USA-ban. A beszélgetés alatt megtudtam, hogy elég, ha csak azt mondják rád, hogy terrorista vagy és már visznek is. Egy hasonlóságot is fel véltem fedezni, amíg kutattam a könyveket. 1933- Hitler leégettette a Reichstag10-t, és ı is a terroristákra fogta.
10
német parlament
20
Bush szándéka az volt, hogy megingassa az országot, megszerezve az irányítást és a nyersanyagot, katonai bázisokat létrehozva. Ezek által lehetıség nyílik arra, hogy újabb támadásokat indíthassanak például Irán vagy Szíria ellen. Fı cél, az olaj megszerzése.
4. ábra: Az USA kıolajtermelése Forrás: eurostat alapján saját szerkesztés
4. táblázat Az USA kıolajtermelése Év
Termelés (ballon/nap)
Rang
2003 2004 2005 2006 2007 2008
8054000 8054000 7800000 7610000 7610000 8322000 Forrás: eurostat alapján saját készítés
21
2 2 3 3 3 3
Megemlítettem, hogy a 2001-ei terrortámadás valószínőleg álca volt. Ezekbıl az értékekbıl láthatjuk, hogy mi is lehetett az egyik ok, ami mögött ez a támadás állt szerintem. Az ábra és a táblázat 2003-tól mutat értékeket, de a kitermelés folyamatos csökkenése 2000 óta ismeretes. Azt is láthatjuk, hogy az állam kezdi elveszíteni pozícióját ezen a területen. Míg 2003-ban második volt a világranglistán, napjainkban már csak a harmadik helyet foglalja el. Ezért tenni kellett valamit.
Az Amerikai- Egyesült- Államok számos bázist létrehozott Irakban, amitıl azt várta, hogy az ország felett is át fogja tudni venni az irányítást. Véleményem szerint ez nem így történt, hiába szállták meg Bagdadot. Azt el kell ismerni, hogy sakkban tudták tartani az embereket, de nem tudták eltéríteni ıket a hitüktıl.
Részben sikeres volt Amerika azon tevékenysége, miszerint menjünk be, lázítsuk fel az embereket és hagyjuk, hogy megöljék egymást, részben nem. Mára elérkeztünk az új elnök megválasztásához. George Bush eddigi tevékenysége hozott is hasznot az országnak, és nem is. Ugyan úgy, mint a Vietnami háború. Fenn kellett tartani ezt a viszálykodást. Mivel Bush mandátuma lejárt és így új elnök került a helyére, befejezettnek látszik a háborúskodás.
22
3. A háborúk makrogazdasági összefüggései indikátorok segítségével Dolgozatomban, három szint közül is, a makroszintet választottam, ami alapján 2 nemzetgazdaságot, az Amerikai- Egyesült- Államok és az Európai Unió gazdasági fejlettségét hasonlítom össze az IMD11, elıre kiválasztott indikátorai alapján.
3.1. Elemzett indikátorok GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 18951995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve) A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél, 1938-1940 USA hadi kiadásai billió $ Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban, százalékban Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban, százalékban Munkatermelékenység éves átlagos növekedése százalékban EU-USA ipari munkatermelékenységének növekedése Növekedési különbség az EU és az USA között Forrás: saját szerkesztés
11
The World Competitiveness Yearbook
23
3.2. Elemzés
6000000 5000000 4000000 3000000 2000000 1000000 0 USA UK
1895
1920
1945
1970
1995
300000 110000
800000 110000
1000000 300000
3000000 800000
5000000 1000000
5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, Nagy-Britannia az EU-t képviselve) Forrás: Appendix C és Maddison (1995) alapján saját szerkesztés
Ez az ábra abból a szemszögbıl mutat érdemleges adatokat, hogy egészen a háborúk elıtti idıszaktól, a háborús idıszakon át tár elénk értékeket. Az Európai Unió képviseletében az Egyesült Királyságot vettem bele az ábrámba. Jól látható, hogy 1895-ben, azaz jóval az elsı háború kitörésének éve elıtt, a két nagyhatalom bruttó hazai terméke közeli értéket mutat. Azonban az elsı világháború hatására a két hatalom GDP-je abszolút mértékben különbözik egymástól. Míg az UK stagnált, az USA több mint kétszeresére növelte az adott indikátor értékét. Köszönhetıen annak is, hogy az Egyesült Államoknak sikerült növelnie befolyását számos országban.
24
A második világháború végére már Nagy-Britanniának is sikerült több mint kétszeresére növelnie a GDP-t, de akkor is elmarad az USA értékétıl. Míg Európa próbál feltámadni a háborús veszteségekbıl és fejlıdni, addig az USA újabb háborúba kezdett, de ez sem vetette vissza a fejlıdését. 1975 körül, amikor a Vietnami háborúnak vége szakadt, a két hatalom közötti ellentét közel háromszorosára nıtt.
USA 114,4
1 9 3 8 1 9 4 4
22
Egyesült Királyság Hollandia
-46,7 Németország 24,2 Franciaország -49,7
-100
-50
0
50
100
150
6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között Forrás: Appendix C. alapján saját szerkesztés
Ez az indikátor azt mutatja be nekünk, hogy hogyan is alakult a GDP mozgása Európában és az USA-ban, a második világháború idıszakában. Európának az volt a nagy hátránya az USA-val szemben, hogy amíg néhány országa lineárisan fejlıdik, addig van olyan országa, amely visszahúzza. Ilyen ország például Hollandia és Franciaország. A háború idıszakában ez a két ország hatalmasat bukott. Jól szemlélteti az ábra, hogy Németország és az Egyesült Királyság elkeseredve küzd, hogy tartsa a lépést az Államokkal. Míg az utóbbi két ország huszonkettı, huszonnégy százalékpontos növekedésváltozást produkált, addig az USA száztizennégy százalékponttal változtatta GDP-jét a második világháborúban. 25
Ez az érték egy hatalmas különbség Európával szemben, fıleg ha azt is beleszámítom, hogy a második világháború még csak ebben az idıszakban kezdıdött. Az USA tendenciája a következı években is töretlenül ívelt fölfelé. 5. táblázat Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél, 1938-1940
Országok
Mezıgazdasági
Nettó
dolgozók az aktív
kibocsátás/dolgozók,
népesség százalékában
mezıgazdasági és nem mezıgazdasági dolgozók százalékában
USSR
57
33
Németország
26
50
Egyesült- Államok
17
40
Nagy-Britannia
6
59
Forrás: Gatrell és Harrison (1993) alapján saját szerkesztés
A
táblázatban
szereplı
adatok
a
négy
nagyhatalom
mezıgazdasági
foglalkoztatottság és termelékenység százalékos értékét mutatja a második világháború kezdetekor. Olybá tőnik, hogy Oroszországon kívül egyik állam sem a mezıgazdaság fejlesztésében látja a jövıjét. Tanulmányaim szerint Németország, Nagy-Britannia és az Egyesült- Államok már a háború elıtt tudatosan nem a mezıgazdaságra összpontosított. A foglalkoztatottság aspektusából az USA és EU között szinte azonos az elképzelés.
26
A táblázat másik érdekessége a nettó kibocsátás mutató, amely már nem csak a mezıgazdaságra vonatkozik, hanem szinte minden területre. Ezért nem is meglepı, hogy az oroszok termelékenysége alacsonyabb, mint a többi három államnak. Remekül szemlélteti az imént leírt állításomat, miszerint az oroszok a mezıgazdaságnak éltek ezen idıszak alatt, míg Németország, Nagy-Britannia és az USA kibocsátása azért alakul ötven százalék körül, mert a mezıgazdaságot háttérbe szorítja és azokra a területekre koncentrál, amelyek elengedhetetlenek a háború lefolyása érdekében.
900 780 800 700 600 500 400 300 215210 180 150 200 11010013010080 95 98 100 60 100 30 0
1940 1945 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2008
USA 1940-2008
7. ábra: USA hadi kiadásai billió $ Forrás: Talbert et al. (2007) alapján saját szerkesztés
Az ábra azért érdekes, mert meglepı adatokra hívja fel a figyelmet. Jól látható, hogy az USA, mely területbe invesztált a mezıgazdaság helyett. A
második
világháborúnak
hatalmas
jelentısége
volt,
hiszen
hihetetlen
pénzmennyiséget fektettek be a hadi iparba, ezáltal ebben az idıszakban olyan technikai újításokat fejlesztettek ki, amellyel elınyt szereztek az európai országokkal szemben. Az 1955-1960-as években van némi nagyobb kiadása, de ez nem számottevı. A Vietnami háború kiadásai sem bizonyultak érdemlegesnek, bár ekkor már nem is kellett az USA-nak hatalmas pénzeket beletenni a háborúban, hiszen elı volt készítve minden, minden rendelkezésére állt. 27
Nem úgy, mint a hírtelen jött elsı és második világháborúban. 2000-ben a hadi kiadások alig érték el a hatvan billió dollárt, aztán jött a 2001-es hatalmas katasztrófa. Ez arra sarkalta az Egyesült- Államokat, hogy ismét elkezdje a katonai kiadásait növelni, amit az ábra is mutat.
70 63
60 50 40
41
30
32 25
37 31 28
43 39
Mezıgazdaság 29
Ipar Szolgáltatás
20 13
10
6
0 c.1900
c.1950
1971
1998
8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés
A következı két ábrán keresztül szemléltetem az Európai Unió és az EgyesültÁllamok foglalkoztatottsági megoszlását százalékban, a mezıgazdasági, ipari és szolgáltatási szektorban. A kiindulópont az 1900-as évek. A legnagyobb foglalkoztatottság a mezıgazdaságban volt, utána az ipar és a szolgáltatás. A háborúk bekövetkeztével, nem véletlenül az ipar került az elsı helyre, a mezıgazdasági foglalkoztatottság az utolsó helyre. A háborúk elteltével az EU-ban szinte teljesen leépítik a mezıgazdaságot és a szolgáltatási szektor veszi át a vezetı szerepet. Az 1990-es évek elején mind az átalakuló országok, mind az Európai Unió munkaerıpiacán jelentkeztek nehézségek. 1995 és 2001 között az EU-ban már nıtt a foglalkoztatottsági szint a 15-64 évesek korcsoportjában 60%-ról 64%-ra.
28
A legnagyobb, 10-11 százalékpontos növekedés Spanyolországban, Írországban és Hollandiában következett be. A legtöbb csatlakozó országban viszont a kilencvenes évek közepétıl tovább csökkent a foglalkoztatás. Ez alól csak Magyarország és Szlovénia kivétel. Az EU-ban jóval nagyobb arányban foglalkoztatnak férfiakat, mint nıket. Az eltérés különösen a mediterrán országokban mutatkozik. Az EU-ban a foglalkoztatottak 68-a a szolgáltatási szektorban dolgozik. Az ipar, építıipar 28%-ot foglalkoztat, a mezıgazdaság csupán 4%-ot. 1995 óta nem ment végbe jelentıs változás az EU-tagállamok foglalkoztatási szerkezetében. A mezıgazdasági foglalkoztatottak aránya az EU-ban és Magyarországon is csökkent. Ezzel párhuzamosan az EU-ban az iparban csökkent, a szolgáltatási szektorban nıtt a foglalkoztatás, nálunk viszont az ipar növelte a részesedését. A csatlakozó országokban a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya mindenütt meghaladja az EU-átlagot; a ciprusi és cseh ráta a legalacsonyabb (5% körüli), a lett, litván, lengyel
a
legmagasabb
foglalkoztatottak
aránya
(15,4-19,3% csak
közötti).
Cipruson
éri
A el
szolgáltatás az
EU
szektorban
szintjét
(71%),
Lengyelországban és Szlovéniában viszont a foglalkoztatottaknak csak alig több mint a fele dolgozik ebben a szektorban. A mezıgazdaság az átlagnál jelentısebb foglalkoztatási
szerepet
tölt
be
Görögországban
és
Portugáliában:
a
foglalkoztatottak több mint 10%-a dolgozik ebben a szektorban. A szolgáltatások jelentısége ezekben az országokban csekélyebb, 60% körüli. Az átlagosnál lényegesen kisebb arányú a mezıgazdasági foglalkoztatás Luxemburgban és az Egyesült Királyságban (1,6 és 1,4%). Magyarországon az EU szintjénél magasabb a mezıgazdaságban foglalkoztatottak aránya (6,2%), az iparban és építıiparban is nagyobb arányban (34,3%) dolgoznak, mint az EU legtöbb országában, a spanyol és az ír foglalkoztatási szerkezet hasonlít legjobban a magyarhoz. A részmunkaidıs foglalkoztatás szerepe megnıtt az utóbbi években az Európai Unióban. A férfiak közt közel 7%-os a részidıben foglalkoztatottak aránya, míg a nık egyharmada ilyen konstrukcióban dolgozik.
29
A részmunkaidıben dolgozók aránya Hollandiában a legmagasabb, 44%, a mediterrán országokban (Portugália itt is kivétel) a legalacsonyabb (5-9%). A csatlakozó országokban egyelıre kevésbé terjedt el ez a forma, egyedül Lengyelországban haladja meg a 10%-ot a részidıben foglalkoztatottak aránya. Magyarországon alacsony ez az arány, 3,3%. Egy másik atipikus foglalkoztatási forma, amely elterjedésétıl Magyarországon is a munkanélküliség csökkenését remélik, a távmunka. A kilencvenes években az Európai Unióban egyre nagyobb arányban dolgoztak otthonról a foglalkoztatottak, felhasználva a személyi számítógépet, a telefont és a faxot. A leginkább Finnországban, Svédországban és Hollandiában jellemzı ez a megoldás, a foglalkoztatottak több mint 15%-a dolgozik távmunkában. Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban viszont a 3%-ot alig haladja meg a távmunkások aránya. Magyarországon egyelıre gyerekcipıben jár ez a forma, alig 1-2%-os a távmunkában dolgozók aránya. 1995 óta a munkanélküliségi ráta az EU-ban átlagosan 10,7%-ról 7,6%-ra csökkent, bár egyes években Németországban és Görögországban mérsékelt növekedés is elıfordult.
A
munkanélküliségi ráta
Spanyolországban,
Finnországban
és
Görögországban a legmagasabb (több mint 10%), Luxemburgban, Hollandiában és Dániában (1,6-4,2%) a legalacsonyabb. A csatlakozók között kiugróan magas a lengyel (19,9%) és szlovák (18,7%) ráta, és a balti országokban is kedvezıtlen a helyzet. Lengyelországban 1994-ig nıtt a munkanélküliség, majd az 1998-ig tartó csökkenést újabb növekedés váltotta fel. Szlovákiában, Lettországban és Litvániában hasonló pálya mentén mozgott a ráta. 1995 óta folyamatos csökkenés a csatlakozó
országok
közül
egyedül
nálunk
következett
be,
2002-ben
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a ráta, 5,6%, ez 7 EU-tagállaménál és 8 csatlakozó országénál kedvezıbb. 1993-ban, amikor 11,9 %-kal tetızött a magyarországi munkanélküliségi ráta, csak 3 EU-tagállamnál és 2 csatlakozó országnál
voltunk
kedvezıbb
helyzetben.
A
munkanélküliség
szintjének
megítéléséhez tudnunk kell azt is, hogy az EU-ban jóval magasabb a gazdaságilag aktív népesség (vagyis a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együtt) aránya. 30
Míg nálunk ez 50% alatt van, az EU-ban 56%. A finnországi magas munkanélküliség a 63%-os aktivitási ráta fényében másként fest, mint a spanyol vagy a görög, ahol a magyarhoz hasonló a gazdaságilag aktívak aránya. De még az EU-ban is rontja a képet, hogy miközben a munkanélküliek száma 1995 óta 4,45 millióval csökkent, az inaktívaké 2,73 millióval nıtt. A fiatalok (15-24 évesek) munkanélküliségi rátája az EU-ban 14,6%, a legmagasabb az egyébként is legrosszabb munkanélküliségi rátával rendelkezı tagországokban. Hollandiában a legalacsonyabb, csupán 7%. A leendı tagok között a lengyel és szlovák adatok kiugróan magasak, Lengyelországban majdnem minden második, Szlovákiában majdnem minden harmadik fiatal munkanélküli. A magyar ráta Ciprus után a legalacsonyabb (11,2%). 9
EU-tagországban
a
nık
körében
magasabb
a
munkanélküliség,
míg
Németországban, Írországban, Ausztriában, Finnországban, Svédországban és Nagy-Britanniában a férfiak esetében. A csatlakozók többségében is a nık vannak kedvezıtlenebb helyzetben, a nıi munkanélküliségi ráta csak a balti államokban és Magyarországon alacsonyabb a férfiakénál. A felsıfokú végzettséggel rendelkezık körében a legalacsonyabb a munkanélküliek aránya, az egyedüli kivétel Luxemburg, ahol a középfokú végzettséggel rendelkezık munkanélküliségi rátája 2 százalékponttal alacsonyabb, Dániában pedig megegyezik a két csoporté. A középfokú végzettségőek munkanélkülisége csak Görögországban és Portugáliában haladja meg az alapfokú végzettségőekét. A férfiak munkanélkülisége az EU-ban a leggyakrabban a középfokú, míg a csatlakozók körében az alapfokú végzettségőeknél haladja meg a nıkét. Az EU-ban a tartós munkanélküliség csökkent a kilencvenes évek közepéhez viszonyítva. Míg 1995-ben az összes munkanélkülinek közel a fele 1 évnél régebben nem talált munkát, ez az arány 2002-ben már csak 40% volt. 1995-ben az olasz, a belga és az ír ráta volt a legmagasabb, 60% fölötti, ezek közül csak az írországit sikerült lényegesen mérsékelni (30%-ra).
31
Ma a skandináv országokban, Nagy-Britanniában és Ausztriában a legalacsonyabb a tartósan munkanélküliek aránya, 20% körüli. A csatlakozók körében Cipruson, Litvániában, Lettországban és nálunk csökkent ez a ráta: a magyarországi tartósan munkanélküliek aránya 54,8%-ról 44,8%-ra mérséklıdött. 2000-ben az EU-tagállamok a GDP-jük átlagosan 2%-át költötték munkaerıpiaci (ösztönzı, támogató) programokra. Kiemelkedı volt a dán (4%) arány, a belga (3,2) is magas volt, a görögök voltak a rangsor végén 1% alatti aránnyal. A transzferek legnagyobb részét, közel háromnegyedét az egyéni támogatások tették ki, 15%-ot a munkáltatók kaptak meg. A csatlakozás után a magyarok nem vállalhatnak minden tagállamban azonnal munkát. Ausztria és Németország elıreláthatóan két évig korlátozni fogja a magyar munkaerı beáramlását. Svédország, Dánia, Hollandia és Írország viszont nem tervezi, hogy korlátozásokat vezessen be. Az olaszok, spanyolok és görögök az elsı két évben még nem a közösségi vívmányok szerinti elbánást alkalmazzák majd, hanem saját nemzeti jogszabályaikat, de ezek várhatóan nem állítanak majd jelentıs korlátokat a magyarok elé. A két év letelte után biztosítani kell a szabad munkaerıáramlást, kivéve, ha az adott tagállam elıre bejelenti azt a szándékát, hogy korlátozni kívánja a munkavállalók beáramlását. Újabb három év elteltével a korlátozás csak akkor tartható fenn, ha az adott tagállam súlyos munkaerı piaci zavarokkal küzd.
32
80 71
70 60
60 51
50 40 30
38 32 30
33
Mezıgazdaság Ipar
31 23
20
Szolgáltatás
13
10 0 c.1900
c.1950
5
3
1971
1998
9. ábra: : Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban Forrás: European competitiveness report 2000 alapján saját szerkesztés
Ahogyan Európában volt, nem volt másképp az USA-ban sem. Ugyan az a helyzet áll fenn. A háborúk elıtti években a mezıgazdaság volt a húzó ágazat. Az ipar úgy vészelte át a háborúkat, hogy szinte semmit sem változott. A szolgáltatási szektor foglalkoztatottsága ellentétesen alakult a mezıgazdasági foglalkoztatottsággal. Az USA teljesen megszőnteti a mezıgazdasági foglalkoztatottságot, a szolgáltatásban pedig hetvenegy százalékban dolgoztatja az állampolgárokat. Mint az a táblázatból kiderül, az Egyesült- Államokban a nyolcvanas évekhez képest a kilencvenes évek folyamán nıtt a foglalkoztatottsági ráta a szolgáltatási szektorban. Ez az amerikai gazdaság által létrehozott új munkahelyek nagy számának volt köszönhetı. Miközben még a növekvı foglalkoztatottsággal jellemezhetı kilencvenes évek idıszakában is átlagosan évi félmillió állás szőnt meg, a keletkezett új munkahelyek száma bıven ellensúlyozta az elbocsátások volumenét. Pedig eközben a nem csökkenı erejő migrációs hullámok és a baby boom-generáció belépése miatt viszonylag gyorsan nıtt a munkaerı-piaci kínálat.
33
1970 és 1994 között a munkahelyek száma az Egyesült- Államokban 60 százalékkal nıtt (44 millió új munkahely), míg az európai munkahelyteremtés az állások számában csak 10 százalékos növekedést okozott (20 millió, új munkaalkalom). A neoliberális koncepció hívei-mint az közismert- hajlamosak az amerikai és az európai munkaerı-piaci teljesítmény különbségét az általuk üdvözítınek tekintett munkaerı-piaci rugalmasság javára írni. Egyes vélemények szerint az európai munkanélküliség két évtizede tartó folyamatos növekedését az okozta, hogy a munkaerı-piaci rugalmasság növekedését elıidézı reformok az európai kontinensen nem mentek eléggé messzire. Mások a bıkező európai jóléti államok fennmaradását teszik felelıssé, amelyek a jelentısebb összegő és hosszabb idıszakra fizetett munkanélküli segély, az államilag garantált minimálbérek és a rugalmasságot korlátozó egyéb tényezık intézményesítésén keresztül csökkentik a gazdaságok alkalmazkodóképességét, és ezáltal, a munkanélküliség kialakulásának és fennmaradásának
egyik
legfıbb
okát
jelentik.
Az
európai
és
amerikai
különbségeknek az európai munkaerıpiacok nem kielégítı rugalmasságára történı visszavezetésében élen járnak a legfontosabb nemzetközi intézmények, mint az IMF és az OECD. Ezek a szervezetek egy idı óta semmilyen, a témába vágó kiadványt nem jelentetnek meg anélkül, hogy ne figyelmeztetnék az európai országokat: ha nem csökkentik a minimálbéreket, a munkanélküli segély összegét és idıtartamát, ha
nem
hajlandók
“megreformálni”
a
munkavállalók
elbocsátás
elleni
védettségének, továbbá a “munkára való hajlandóság hanyatlását” okozó szociális támogatásoknak munkanélküliség”
a
rendszerét, gyors
akkor
felszámolására,
nem és
számíthatnak
a
az
munkaerıpiacok
amerikai
“strukturális
teljesítményéhez hasonló eredmények kialakulására. Azonban az amerikai és európai különbségek okainak vizsgálatában a munkaerıpiaci rugalmasság koncepciójának magyarázó erejét erısen gyengíti néhány, különösen a hosszabb távú elemzés számára könnyen belátható összefüggés.
34
Így például a nyolcvanas éveket megelızı évtizedekben, amikor az európai munkaerıpiac szintén jóval kevésbé rugalmasnak mutatkozott, az európai munkanélküliség végig sokkal alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban. Ez persze még nem zárja ki azt a feltételezést, hogy a hetvenes évek válságait követı új gazdasági feltételrendszer közepette a rugalmasság döntı szerepre tett volna szert a munkanélküliség és a foglalkoztatás színvonalának alakulására nézve. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy milyen átalakuláson mentek keresztül az európai munkaerı-piaci rendszerek a nyolcvanas évek kezdete óta. A kérdéskör összetettsége miatt esetleg nehéz pontosan megmondani, hogy milyen mértékben sikerült növelni a munkaerı-piaci rugalmasságot az európai rendszerekben az elmúlt 15–20 év folyamán. Egy azonban biztosan nem állítható: nevezetesen az, hogy 15 vagy 20 évvel ezelıtt a mai állapotokhoz képest nagyobb lett volna a európai munkaerıpiacok rugalmassága. Ebben az esetben viszont az európai gyakorlat önmagában is cáfolja a neoliberális feltételezést, amely szerint minél kevésbé rugalmasak a munkaerıpiacok, annál nagyobb munkanélküliségre lehet számítani. A háború utáni idıszak amerikai és európai fejlıdését elemezve úgy tőnik, döntıen nem a munkaerı-piaci rugalmasság mértékén múlik a foglalkoztatás színvonalának alakulása, a munkaerı-piaci egyensúly vagy egyensúlytalanság kialakulása. Ez persze természetesen nem jelenti azt, hogy a munkaerıpiac rugalmasságát növelve ne lehetne valamilyen mértékben hozzájárulni a regionális vagy iparági szők keresztmetszetek kiküszöböléséhez, a betöltetlen állások és a munkát keresı egyének egymásra találásának megkönnyítéséhez. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a gazdaságban álljanak rendelkezésre betöltetlen munkahelyek, mégpedig a dolgozni kívánó emberek létszámától nem túlságosan eltérı mennyiségben. Az amerikai munkanélküliség csökkenésének, a nagyobb számban teremtett új állásoknak a magyarázata is részben a gazdasági növekedés ütemkülönbsége. Az USA-ban a kilencvenes évek folyamán – az elızı évtized végén Angliában kialakult Lawson-boom-hoz hasonlóan – egy, az alacsony kamatlábakra, az olcsó fogyasztási és házépítési hitelekre alapozott fellendülés van kibontakozóban. 35
Másfelıl, míg a felszámolt munkahelyek között jelentısebb számban képviseltetik magukat a hagyományos, határozatlan idıre szóló, megfelelıen bérezett biztos állások, addig az új munkahelyek között sok az alacsony fizetéssel járó, munkaigényes és ezért alacsonyabb termelékenységet képviselı, részmunkaidıs, szolgáltató szektorbeli állás. A reálbérek a legjobb esetben is csak stagnálnak, miközben gyorsan nı a bérskála széthúzódása. Ennek következtében az Egyesült Államokban gyorsan nı a szegénység és a létbizonytalanság, még az állással rendelkezık körében is. Az összességében azért nem túlságosan eltérı növekedési ráták azt mutatják, hogy valójában itt is a GDP növekedésének elégtelen mértéke okozza a munkaerı-piaci problémákat, ugyanúgy, mint Európában – még ha a dolgozó szegények nagy létszáma, valamint a jóléti rendszer alacsonyabb színvonala miatt a munkaerıpiacról szóló hivatalos statisztikák alapján kialakult kép látszólag jelentısen eltér is az európai helyzettıl.
36
4. Az elmúlt évszázad háborúinak az európai és az amerikai gazdaságra gyakorolt hatásai
4.1. Termelékenység, foglalkoztatottság 4.1.1. Az Amerikai- Egyesült- Államok Valamikor a kilencvenes évtized elején kezdett kibontakozni az USA-ban az a jelenség, ami az Új Gazdaság nevet kapta. 1995-ben jelent meg az úgynevezett Netscape, ami az új világ szimbólumává vált. Nincs szükség nagy tömegő fizikai eszközre, telkekre, gépsorokra, épületekre. A jövı a tudásé, a kreatív embereket foglalkoztató internetes cégek meghódítják a gazdaság bástyáit, átveszik az uralmat a „hagyományos” iparágaktól, a tıkepiac bennük bízik, amit gyorsan növekvı üzleti értékük is bizonyít. Gyorsan növekedett a GDP, alacsony volt a munkanélküliség és az infláció. A kilencvenes éveket a hosszú fellendülés korszakának nevezhetjük. Egy olyan ciklus bontakozott ki, amit a csúcstechnológiai iparágak vezéreltek, mindenekelıtt az informatika és a távközlés. Ennek a ciklusnak a kilencvenes években átéltük a fellendülési idıszakát a 2000. évtıl kezdve viszont a trend megfordult. Az információs-távközlési szektorban látványosan felgyorsult a technikai fejlıdés. Rengeteg új termék és technológia jelent meg, amelyek terjesztéséhez, értékesítéséhez új üzleti modellek születtek. Az új, innovációs üzletek könnyen tıkéhez jutottak, heves versenybe kezdtek egymással, az új belépık szorongatni kezdték a régieket. Az USA érvényesíteni tudta a korai deregulációból, a rugalmas tıke és munkaerıpiacból, a lakosság vállalkozó szellemébıl, a könnyő cégalapításból származó elınyeit. A technikai innovációk bevezetésének hatására növekedni
kezdett
a
termelékenység.
A
vállalatok
megnövelték
az
információtechnológiai beruházásaikat annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a technikai fejlıdéssel. Az inflációt féken tartotta a termelékenység növekedése, a verseny élezıdése, az új technológiák árának gyors csökkenése. 37
Az új vállalkozások közül sokan megjelentek a tızsdén, az árfolyamok emelkedtek, a részvényvásárlási opciók a gyors meggazdagodás reményével motiválták a vállalatok vezetıit és alkalmazottait. Részvényeiket értékének folyamatos gyors növekedését látván az emberek gazdagnak hitték magukat és bátran vásároltak, egyre nagyobb mértékben hitelbıl. E rendszerben kiemelt szerepet játszott a kockázati tıke. A kockázati befektetıket csak a pénzügyi haszon érdekli: nem próbálnak meglévı termékeket és piacokat védeni, nem izgatja ıket a nemzetgazdaság biztonsága vagy az állami gazdaságpolitika. A kockázati alapok sokféle vállalkozással kísérleteznek, és mivel ezt különösebb érzelmi kötıdés nélkül teszik. Könyörtelenül kigyomlálják közülük a gyengébbeket. A kockázati tıkével termékennyé tett amerikai gazdasági talajon fantasztikus sebességre kapcsolt a technikai innováció. Az élezıdı, globalizálódó verseny mindenkit nagyobb tempóra kényszerített.
4.1.2. Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón 4.1.2.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években Teljesen szokatlan, hogy egy gazdasági ciklus folyamán a növekedési ütemek fokozódjanak. A GDP a kilencvenes évek elsı felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az évtized egészében 3,6%-kal - nıtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%-kal nıtt. Ezen belül az információs és kommunikációs technológiát tartalmazó tartós fogyasztási cikkek gyártásában 1991-95-ben átlagosan 5, 1995-2000-ben 7,7%-kal. A termelékenység növekedésében az intézményi és szervezeti változásoknak is nagy szerepe volt a technika mellett. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nıtt. Ez korábban nem tapasztalt növekedés.
38
Szokatlan az is, hogy a GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nõtt a fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A tartós fogyasztási javakra fordított összeg reálértéke évente 8%-kal, a pihenésre, rekreációra kiadott 7%-kal, a lakásépítési kiadás 11%-kal emelkedett. A szolgáltatásoké azonban csak kevesebb, mint 2%-kal. A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett növekedésétıl. Ez a megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! Emellett közrejátszott a költségvetés egyensúlyba kerülése, mely újabb pénzeszközöket szabadított fel. A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezıje a hatalmas mérető beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta az 1991. évi 13,4%-ról 1999-re 17,5 re nıtt. Az okok között itt is kiemelendı a költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tıke beáramlásának is. A számítógépek gyors erkölcsi kopása miatt a tıke/kibocsátás arány nem nıtt! Az
elméletben
megfogalmazottakkal
szemben,
6-8%-ról
4%-ra
csökkenı
munkanélküliség és stabil infláció mellett nıtt a gazdaság.
4.1.2.2. Strukturális változások az üzleti szférában A tızsdeindexek évi 15-20%-os, a reálgazdaság teljesítményét többszörösen meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsısorban a technológiai cégek jövıjébe vetett bizalom táplálta. Az IT iparágak súlya önmagában nem túl, jelentıs. A GDP-ben arányuk 1990 óta 6ról 8%-ra nıtt, a munkaerı 4%-át foglalkoztatják. Nagyobb a hatása az új technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhetı tetten. Nagyon fontos, hogy a gyártásban alkalmazzák a számítógépeket, az általuk vezérelt robotokat.
39
Az új technológiák hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott életre. Sok helyütt lerombolták a hierarchiát. A divatos kifejezés a leépítés (downsizing) és átalakítás (restrukturing) lett. Az új technika révén a már rugalmas munkaerıpiac még rugalmasabb lett. A vállalatok pénzügyi manıverei jelentısen bıvültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott. 1999-ben globálisan 4400 milliárd dollárt tettek ki, ebbıl 2319 milliárd volt az amerikai, ezen belül 1792 milliárd az amerikai felek közötti. Az egyesülési és felvásárlási hullám az IT forradalom által leginkább érintett ágazatok: a bankok és más pénzintézetek, valamint a telekommunikációs vállalatok. Kiemelendı, hogy a K+F finanszírozásában nı a vállalati szektor szerepepe: 1998ban a felét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendı a rekordmértékő profit és a nemzetközi verseny élezıdése. Ezzel párhuzamosan csökkent az állam szerepe. Az információs technológia által indukált permanens innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemzı a kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelı stratégiai szövetségek alakulása a nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak, ezeket
egyre
nagyobb
kockázati
tıke
segíti.
Legtöbbször
a
sikeres
kisvállalkozásokat elnyelik a nagyok, de néhány esetben, önmagukban növekedtek és még a tızsdére is bekerültek.
4.1.2.3. Külgazdasági összefüggések A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. Mértéke a nyolcvanas évek közepéig a GDP 1%-át tette ki, azután - bár a kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett - jellemzıen a 3% közelében van. A szolgáltatásforgalom - jórészt a jogdíjak és egyéb magánszolgáltatások folytán szufficites (1999: 80 milliárd dollár). Az áruforgalmi mérleg hiánya 350 milliárd dollár. Az exportban változatlanul a technika intenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerıvel elıállítható, fejlett technológiát képviselıtermékek aránya - pl. a számítógépeké.
40
A külkereskedelmi forgalomban 25-rõl 30%-ra nıtt a NAFTA súlya, az EU és DKÁzsia egyenként egyötödöt tesz ki, Japán 12%-ot. A transznacionális társaságokon belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több mint 40%-a, további 10% hozható összefüggésbe tevékenységükkel. A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldrıl érkezı tıke szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló értékpapírok voltak elıtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések (40%). A külföldiek kezén levı összes pénzügyi eszköz 1999-ben 6353 milliárd dollár volt, ami az összes amerikai pénzügyi eszköznek (87815 milliárd dollár) a 7%-a, a GDP-nek 68%-a. (Az USA külföldi pénzügyi eszközeinek értéke 3039 milliárd dollárt tett ki.) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa. Gazdasági növekedés mellett ez nem okoz gondot, amint azonban visszaesés következik be, a finanszírozás elviekben problémát vethet fel. A dollár árfolyama 1995-tõl kezdett erıteljesebben emelkedni. A magas kamatlábak és az Új Gazdaság iránti bizalom játsszák a fıszerepet. A globalizáció és a transznacionális vállalatok térnyerésével az áruk és a szolgáltatások kereskedelme és a tıkemozgások egyre áttekinthetetlenebbekké válnak, nehéz helyzetbe hozva a döntéshozókat és a kutatókat.
4.2. Európa és az Európai Uniós régió Az európai országok kontinensen kívüli nemzetekkel folytatott kereskedelmének aránya nem növekedett, hanem csökkent. Az EU létrehozása és fejlıdése ahhoz vezetett, hogy az EU mindinkább csak Európával kereskedik. Európa gazdasági értelemben újjáéledt, és a kereskedelem Európán belüli kereskedelem lett. Európa számára a globalizáció csupán „európaizálódást” jelent. Ugyanez a helyzet a nemzetközi befektetéssel is. Ez is jórészt az EU-ból származik, és nem hagyja el az EU határait. De hasonlót mondhatunk a kutatásról és fejlesztésrıl is.
41
E tevékenységek is megdöbbentıen kis mértékben globalizálódnak, és fıleg nemzeti keretek között maradnak. Miközben a mőszaki innovációk nemzetközi terjedése igen gyors és viszonylag akadálymentes, addig az adminisztratív és szervezési innovációk terjedéséhez 2-5-ször annyi idı kell, mint a mőszakiakéhoz.
4.3. A gazdasági helyzet sajátosságai az Egyesült Államokban és az Európai Unióban A szeptember 11-ei terrortámadás csak megerısítette a folyamatban lévı tendenciákat. A világ-gazdaság lassulása már 2000 második felében megkezdıdött, 2001 elsı felében a fejlett országokban összességében megállt a gazdasági növekedés, a harmadik negyedévtıl összesítve már visszaesés következett. Az OECD szerint a G7-ek GDP-je 2001-ben összesítve 0,2%-kal csök-kent. A világgazdasági folyamatok szempontjából – most még egyértelmőben, mint korábban – az Egyesült Államok tendenciái a meghatározóak. Az Egyesült Államok gazdasága az elsı negyedévben még 0,3%-kal (éves szinten 2,5%-kal) bıvült, a második negyedévben csak 0,1%-kal (évre számítva 1,2%-kal), a harmadik negyedévben pedig a GDP már 0,1%-kal csökkent (ezzel az egy éves index 0,8%-ra mérséklıdött). A negyedik negyedévre 0,4%-os csökkenést prognosztizáltak, ami azt jelentette, hogy az USA gazdaságai teljesítménye 2001 folyamán összesítve 0,1%-kal csökkent. A belsı és külsı feszültségek (negatív lakossági megtakarítási ráta, túlzott beruházási boom, túlfőtött tızsdeindexek, növekvı külkereskedelmi- és fizetésimérleg-hiány stb.) miatt az amerikai gazdaságvezetés a gazdaság lassítását, a kamatok emelését határozta el 2000 közepén. Akkor még reménykedtek a feszültségek levezetésében, a fokozatos lassítás (soft landing) lehetıségében, a recesszió elkerülésében. Ma már tudjuk, hogy az idıközben alkalma-zott jelentıs gazdaságösztönzı csomag ellenére ez nem volt lehetséges (hard landing).
42
A világgazdaság egyéb fontos térségei most szorosan követik az észak-amerikai tendenciát. Németország gazdasági fejlıdése már 2000 végén erıteljesen lassult, a folyó év második ne-gyedévében pedig stagnált a gazdaság, a harmadikban valószínőleg csökkent. Az Európai Unióban Franciaország, Olaszország és NagyBritannia jobban tartotta magát. GDP-jük a harmadik negyedévben is emelkedett, éves szinten 2% körüli növekedést mutattak. A negyedik negyedévi prognózisok – Nagy-Britannia talán kivétel – további lassulást tartalmaztak. Az Európai Unió összesített gazdasági teljesítménye 2001 elsı félévének végén még évi 1,7%-kal bıvült, az egész folyó évre számítva azonban feltehetıen ez már csak 1-1,5% körül volt. Megemlítjük, hogy más fejlett országok növekedése is mérsékelt; Ausztrália, Kanada, Svájc 2001. évi gazdasági bıvülése az elıbbi országban 2%, az utóbbi kettıben 1,5%. A fontosabb feltörekvı és fejlıdı országok gazdasági növekedése is lassult, illetve negatív lett. Latin-Amerika három meghatározó országa közül Brazília növekedése lényegében leállt, Mexikóé és Argentínáé negatív lett. A kontinens helyzetét a világpiaci kereslet, elsısorban az Egyesült Államok vásárlásainak visszaesése mellett érzékenyen érinti az Argentínában kibontakozott fizetési válság. A kontinens többi országában is jelentısen visszaesett a növekedés üteme. A válságszakasznak több olyan sajátosságát kell kiemelni, amely az elkövetkezı idıszakban várható tendenciákra is kihatással van. Az elsı ilyen fontos jellemzı az a tény, hogy a depressziós konjunktúrahullámok világmérető
összefonódása
erıteljesebb,
mint
korábban
volt.
A
konjunktúratendenciák a legfontosabb fejlett és fejlıdı térségekben korábban is összefonódtak, de esetenként egy-két éves eltolódással. Az elmúlt 30 év folyamán a legerısebb együttmozgás az 1974–75-ös recesszió és az 1986-os lassulás idején volt, bár a fejlıdı országok fejlettebb csoportjainak gazdasági növekedése ezekben az idıszakokban viszonylag kevésbé esett vissza.
43
Az
1978–1982-es
évek
és
az
1990–1992-es
évek
válságperiódusaiban
hektikusabbak voltak a mozgások. Figyelemre méltó, hogy a kilencvenes években, az évtized elején, majd az 1995-ös lassuláskor az Egyesült Államok dekonjunkturális mozgását kicsit késve, késıbb a fellendülését még nagyobb eltolódással, 1-2 év múltán követték egyes fejlett országok. Sajátos volt Japán mozgása a kilencvenes években. Miközben folyamatosan válságjelenségekkel küszködött, gazdasági hullámzása részben önállósodott. Az IMF egyik friss kutatása számszerősítve is igazolja, hogy az egyes országok konjunktúra-mozgása sok más tényezı között legközvetlenebbül az Egyesült Államok gazdasági helyzetétıl függ. A világ legtöbb országát felölelı regressziós számítás szerint a fejlıdı országok csoportja esetében a második helyen álló beruházásokhoz képest 4-5-ször szorosabb az összefüggés az USA egy fıre esı GDP-jének növekedése és az országok gazdasági növekedése kötött. Ugyanez a fejlett országok esetében „csak” 3-4-szeres. E kapcsolat erısségét kifejezı regressziós koefficiens értéke a legtöbb esetben az 1et közelíti, tehát rendkívül szoros az összefüggés, és mint a tanulmány kimutatja, az utóbbi két évtizedben vált sokkal szorosabbá. Az Európai Unió és a többi ország között is elég szoros a növekedési ütemek korrelációja, Japánnal azonban – nem meglepıen – gyenge. Ki kell emelni, hogy a fejlıdı országok gazdasági növekedése a fejlettek 1995–96-os lassulását követıen évrıl évre mérséklıdött, ami már akkor is megvolt világmérető felesleges kapacitásokkal és ezzel kapcsolatban a fejlettek importkeresletének 1996–97. évi mérséklıdésével, egyben a külkereskedelmi árak visszaesésével volt összefüggésben. Második jellemzıként említhetjük, hogy ez a mechanizmus, tehát a transznacionális társaságok világmérető termelı hálózata és hálózati elemeinek sokrétő és sokirányú kapcsolata, a hálózaton belüli kereslet (adott esetben importkereslet) nem csak a fejlıdı és fıleg a feltörekvı országok, hanem
a
fejlett
térségek
gazdasági
növekedési
ütemeinek
harmonizálódását is segíti, mégpedig erısebben, mint korábban.
44
közelítését,
A kilencvenes években hatalmas méreteket öltött nemzetközi vállalatfelvásárlások és összeolvadások tendenciálisan a konjunktúraciklusok egységesedése irányában hatnak. A harmadik tényezı tehát, amely a világgazdasági alapfolyamatokat jelentıs mértékben befolyásolja, a nemzetközi pénzügyi rendszer. A pénzügyi luftballon, amely a korlátlan és sokszor kiszámíthatatlan nemzetközi spekuláció terepe lett, s jelentısen növelte a világgazdasági folyamtok rizikóját. Mindenekelıtt alá kell húzni, hogy a tızsdeindexek 2000–2001. évi megtorpanása nem csökkentette lényegesen a pénzügyi szféra „túlfejlettségét, a 80-as évek végétıl stagnáló, inkább visszaesı japán index is 6-8-szoros szinten van a 80-as évek elejéhez képest, ami nyilvánvalóan többszörösen meghaladja a reálgazdaság növekedését és finanszírozási szükségleteit. S az amerikai tızsde még ennek is a kétszeresét kitevı magasságokba hágott. A válságszakasz sajátosságai között végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ki kell emelni, hogy a termelés és szolgáltatások strukturális problémái sokkal jobban elıtérben vannak, mint bármikor a recessziók során a II. világháború óta. 2001-re nyilvánvalóvá lett, hogy sok iparágban – a fejlett információs technológia alkalmazása ellenére – jelentıs a túltermelés, a készletek fel-duzzadtak. Még inkább világossá vált, hogy hatalmas felesleges kapacitások jöttek létre az iparban és a szolgáltatásokban. Az utóbbiról már a ’98-as válság idejétıl sejteni, tudni lehetett, ami-kor sok ázsiai nagyvállalat helyzete ingott meg, és a centrumok, elsısorban az Egyesült Államok transznacionális vállalatai tulajdonszerzési offenzívát indítottak Japántól Dél-Koreáig. A felesleges kapacitások kialakulása a kapitalizmusban természetes ciklikus folyamat, s a konkurenciaharccal függ össze. Extenzíven (a meglévı technika jobb kihasználásával) és intenzíven (új technika bevezetésével, munkaerıt, pontosabban munkabért megtakarító módon) bıvítik a termelést mindaddig, amíg az megfelelı kereslet mellett, megfelelı profittal kecsegtet. De az csak utólag derül ki, hogy eladható-e az áru. Addig beruháznak, a termelést az alacsonyabb bérő országokba telepítik át, új, alapjában véve azonos szükségletet kielégítı termékeket dobnak piacra stb.
45
Az információs technika elvileg csökkentheti a túlkínálatot és a túl-kapacitások létre-jöttét. A kilencvenes években azonban olyan folyamatok is zajlottak, amelyek fokozták a túl-felhalmozás, túl-befektetés lehetıségét. A hosszú sorból a következık tőnnek a legfontosabbnak: a speciális tényezık által meghosszabbított konjunktúraciklus; a nemzetközi méretekben is folytatott vállalatfelvásárlások és összeolvadások. A korábbi korszakoknál permanensebbé vált intenzív fejlıdés, azaz a technikai-technológiai verseny élezıdése az egyes ágazatok nagy transznacionális társaságai között; az 1995-tıl újra csökkenı profitok ellenére a finanszírozás megoldhatósága (konglomerátumon belüli szabad tıkék felhasználása, vállalati eladósodás fokozódása, alacsony kamatok stb.). A vállalati konglomerátumok méretének növekedésével a szerényebb profit és a kihasználatlan kapacitások elviselése, vagyis hogy nagyobb profittömeg mellett alacsonyabb profitrátával is megelégedtek. Tény, ami tény, 2001 elején úgy kezdtek el csökkenni az autóeladások – elsısorban az Egyesült Államokban –, hogy a 60 milliós világkapacitás évek óta csak 75%-ban volt kihasználva. 2001-ben földünkön 720 millió tonna körüli volt az acélkereslet és 835 millió tonna a terme-lés. Súlyos túltermelési válságban van a teljesen irreális technológia intenzív tızsdeindex-szárnyalás által is felfőtött információs és távközlési berendezéseket gyártó ipar. 2002-ben 20-30%-kal volt kisebb a termelése, mint a már lecsökkent 2001. évi. Minden bizonnyal a gyártók egész sora ment tönkre, illetve sok termelıüzemet zárnak be. A beruházások visszaesése kapcsán 30-40%-kal csökkent a termelı-berendezéseket gyártó gépipar megrendelés állománya az Egye-sült Államokban. Bajban vannak a kevésbé hatékony vegyipari vállalatok a kereslet és az árak csökkenése miatt. Már a szeptember 11-i terrortámadás elıtt egy-két évvel körvonalazódott, hogy a légiközlekedés több óriása pénzügyi nehézségekkel, felesleges szállító kapacitásokkal küszködik. A támadás csak az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy több nagyhírő cég végleg csıdöt jelentsen.
46
A turistaszolgáltatások nehézségei, a szállodák kihasználtságának világmérető csökkenése már közvetlenebb kapcsolatban van a merényletekkel és a háborús hangulattal, de a recesszió is mérsékli az igényeket. Ugyancsak tudni lehet egy ideje, hogy a hipermarket-hálózatok egy része nehézségekkel küzd, elsısorban az Egyesült Államokban (annak ellenére, hogy az információs technológia éppen a kereskedelemben növelte legerısebben a termelékenységet a 90-es években). A közlekedés igényeinek csökkenése, valamint az ipari recesszió visszavetette a szénhidrogének és a nyersanyagok keresletét, árát, ami sok gyengébben fejlett országnak okoz nehézséget. Az ipar termelési, jövedelmezıségi gondjai közvetve követhetık nyomon az ipari statisztikákban. Az Egyesült Államok ipari termelésének növekedési üteme már 2000 októberétıl határozottan visszaesett, s a többi fontos ipari országé 2-5 hónappal követte. Az USA ipari kibocsátása 2001 februárjától már csökkent, s októberben – éves szintre átszámítva – már 7%-os volt az ipari termelés visszaesése. Ugyancsak 2001 októberében Japánban 13%-kal volt kisebb az ipari kibocsátás, mint egy évvel korábban. Az európai ipar jobban tartotta magát. Szeptemberi, illetve októberi adatok szerint Németországban 2, Franciaországban 1, NagyBritanniában 4%-os volt az ipari termelés visszaesése. Ugyancsak ipari visszaesést eredményezett a feltörekvı és fejlıdı országok többségében a világmérető ipari dekonjunktúra. 2001. augusztusi–októberi adatok szerint a legsúlyosabb ipari válság a mikroelektronikai iparban legérdekeltebb országokban következett be. Nagyon röviden foglalkozni kell még a makro-egyensúlyi kérdésekkel és a szociális következményekkel is. A 2000. évi fellendülés nyomán megemelkedett energiaárak és részben az élelmiszerek drágulása kisebb inflációs nyomást okozott a fejlett országokban, és drágította a kisebb országok inputját is. Ez a folyamat 2001 közepére az ellentétjébe fordult. A kereslet visszaesésével az energiahordozók árai jelentısen csökkentek, az élelmiszerárak is rendezıdtek, sıt, általános világpiaci áresés kezdıdött, ami kiterjed a feldolgozóipari termékekre és a nyerstermékekre egyaránt.
47
Most nem az infláció a veszély, hanem az, hogy a dekonjunktúrához kapcsoltan megjelent és tovább erısödhet a defláció. Vagyis a csökkenı árak nyomás alá helyezik a profitot. Azaz az árak, a nyereség és a termelés egyidejő esése egymást erısítı negatív spirállá alakulhat. Fontos kérdés a kereskedelmi és nemzetközi fizetési mérlegek alakulása. Az Egyesült Államok aggodalomra okot adó, hatalmas kereskedelmimérleg-hiánya az utóbbi három évben meg-duplázódott (évi 430-440 milliárd dollárra nıtt). A hiány növekedése a jelenlegi gazdasági recesszió körülményei között azonban megállt, s az utóbbi hónapokban némileg csökkent az importtöbblete. Japán
hagyományos exporttöbblete
ugyanakkor rohamosan
csökkent, 2000 közepétıl számítva 2001 októberéig közel a felére (58 milliárd dollárra).
Franciaország
kisebb
mérleg-többlete
negatívba
fordult,
amíg
Németország az elmúlt egy évben még növelni is tudta export-többletét (szeptemberi adat szerint 68 milliárd dollárra, azaz „lehagyta” Japánt). NagyBritannia, melynek gazdasági folyamatai gyakran jobban hasonlítanak az Egyesült Államokéra, mint uniós társaiéra, ugyancsak duplájára növelte behozatali többletét az elmúlt években (közel 50 milliárd dollárra), ami nettó forrásbevonást jelent, és részben megmagyarázza viszonylag jó gazdasági növekedését. Itt kell megemlíteni, hogy a nemzetközi kereskedelem 2000 novemberében, éves szintre átszámítva, még 15%-os bıvülést mutatott, majd fokozatosan vesztett tempójából. 2001 augusztusa óta már csökken a kereslet és a nemzetközi forgalom. A WTO 2001-re a nemzetközi kereskedelem csupán 2%-os volumenbıvülését valószínősítette, de ehhez is hozzátette, hogy ez a szeptemberi terrortámadás után túl optimistának bizonyulhat. Az USA fizetésimérleg-hiánya és Japán mérlegtöbblete kereskedelmi mérlegük állapotát követi. Németország esetében viszont a jelentıs exporttöbblet ellenére 12 milliárd dolláros hiánnyal zárul a folyó fizetési mérleg, Franciaországban pedig éppen fordítva, a kereskedelmi-mérleghiány ellenére 22 milliárdos a fizetési többlet. Nagy-Britanniát is nettó pénzügyi forrásbevonás jellemzi (19 milliárd dollár).
48
Végül szólni kell arról, hogy 2001 közepe óta a munkanélküliség, mint minden kifejezett recesszió idején, gyorsan emelkedik a fejlett országokban. Az USA-ban az év elejétıl 4%-ról 5,4%-ra emelkedett, s úgy becsülik, hogy a következı évben akár 7%-ra is nıhet. (Az év utolsó hónapjaiban hetente közel félmillióval nıtt a regisztrált munkanélküliek száma). A vállalati racionalizálások szempontjából elkerülhetetlen létszámleépítés ilyen drasztikus üteme alaposan visszaüt az összkereslet csökkenésének formájában. Minél erısebb a túltermelés, annál erıteljesebb a relatív bérköltségek lefaragása elbocsátások és a reálbérek csökkentése útján. Nyugati elemzık is hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi helyzetben régen nem látott leépítések vannak folyamatban, ami a kereslet gyors beszőkülése útján hozzá fog járulni egy negatív spirál, negatív tendencia megerısödéséhez. Azt jósolják, hogy 2011 második féléve elıtt nem várható fellendülés a világgazdaságban. A munkavállalók nehezedı helyzete miatt már láthatóan erısödıben van a szakszervezetek hangja, amelyek piacvédelmet, protekcionizmust is követelnek. Ez esetenként – mint most az amerikai acélipar esetében – a vállalkozói lobbyk törekvéseivel találkozhat.
49
4.4. Elırejelzések 6. táblázat GDP állandó értéken (éves százalékos változás) Változatlan 2011
politikák esetén
Németország
1,7
Magyarország
3,1
Nagy-Britannia
1,9
Európai Unió
1,6
Amerikai Egyesült Államok
2
Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések
7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás) Változatlan 2011
politikák esetén
Németország
-0,3
Magyarország
0,9
Nagy-Britannia
1,3
Európai Unió
0,3
Amerikai Egyesült Államok
0,3
Forrás: 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések
50
5. Befejezés
Az Európai Unió és az USA kapcsolata, amely az úgynevezett nem preferenciális kapcsolatok közé tartozik, sajátos módon fejlıdött a háború évtizedeiben, majd fordulatot vett a kétpólusú rendszer összeomlása után, és újfajta kihívásokkal szembesült a XXI. század elején, amely két fél egymáshoz való viszonyát is megváltoztatta. Jellemezve az EU és az USA kapcsolatait, azt mondhatom, hogy a viszonyuk különleges. Az Uniót az Egyesült Államokhoz, semmilyen átfogó, kétoldalú szerzıdéses kapcsolat nem köti, mégis egymás legfıbb nemzetközi partnerei, a kétoldalú kereskedelem nagyságának és globális szerepüknek is köszönhetıen. A világ katonai és politikai vezetı erejét alkotják, ık adják a NATO zömét és legnagyobb tagállamait, az ENSZ vezetı hatalmait. Ez a két centrum ellenırzi a legfontosabb nemzetközi gazdasági szervezeteket (OECD, WTO, IMF-IBRD). Az EU számára az USA szoros katonai és stratégiai szövetséges, azaz stratégiaipolitikai érdekközösség köti össze ıket. Az USA mindezeken felül úgynevezett célmodell az Unió számára, az a maximális mérce, amihez igazítják az integrációs folyamat
elırehaladását.
Kapcsolatukat
természetesen
meghatározza,
mély
történelmi és kulturális kötıdésük is. Az EU számára az USA tehát egyben a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partner, ık a legnagyobb befektetık egymás országában és kölcsönösen intenzív kutatási és fejlesztési együttmőködést folytatnak egymással, de az egyik legfontosabb konkurens is. Az EU-USA viszonylatban, a formai kibékülés Bush elnök 2005-ös tavaszi brüsszeli látogatása során történt meg. Az Európai Unió, vezetı politikusai megfogalmazták, hogy reményeik szerint a demokrata adminisztráció egyenrangú partnereként fogja kezelni az Uniót.
51
Mindez nyilvánvalóan kölcsönös, amely a világgazdaság terén és politikai szempontból is realizálódik. Mindabban, amit leírtam, illetve bemutattam, úgy vélem, hogy valami nincs rendben, ebben a világban. Mennyi és milyen szörnyőségeket kell majd átélnünk. Mikre képesek még az emberek csak azért, hogy a saját maguk érdekeit nézzék. Kutatásaim során, volt idım elgondolkodni ezeken a dolgokon, és úgy érzem ez a téma, sosem fog kimerülni. Úgy gondolom, hogy ezt a témát, akár sok száz oldalon keresztül lehetne taglalni. Dolgozatomban azt vizsgáltam, hogy a háborúk milyen hatást gyakorolnak az Egyesült Államok és az Európai Unió gazdaságára, különös tekintettel a foglalkoztatottságra és a termelékenységre. Be kell látnunk, hogy jelenleg az Amerikai- Egyesült- Államok az egyik legnagyobb hatalom, amit még egy, a mai korra jellemzı gazdasági válság sem döntheti össze. A háborúk, és a mai helyzet kapcsán olyan érzésem van, ami szerint az EgyesültÁllamok bármit megtehet, amit akar. Nem igazán tudja tetteiben befolyásolni egyik nagyobb állam sem. Talán még a saját népe sem tud beleszólni a politikájába, bár errıl nem ık tehetnek. Soros György, a gyarlóság kora címő könyvének 144. oldalán egy gondolatában úgy említi ıket, hogy „feel good” társadalom, ami annyit tesz, hogy csak a jót látják a dolgokban, a rosszal nem törıdnek. Úgy gondolom, hogy ebben, a politikának, és az államnak is nagy szerepe van. Ezekbıl az adatokból arra a következtetésre jutottam, bár ennyi indikátorból még nem vonhatunk le érdemleges következtetéseket, mivel az Európai Unió foglalkoztatottsága egyre nagyobb mértékben nı, ami egy jobb irányba viheti, a gazdaságot. Úgy vélem, hogy ezt egy megfelelı munkaügyi reformmal lehetne elérni.
52
Kutatásaim szerint, mára az európai gazdaság tényleg jó úton halad afelé, hogy az erıs gazdasági növekedésének köszönhetıen, aminek egyik oka, hogy a termelékenység növekedése majdnem kétszeresére nıtt, mint az EgyesültÁllamokban. Az általam elemzett indikátorok alapján vontam le ezeket a konklúziókat. Az ábrákból jól látható, hogy merre halad az EU, ennek ellenére az Európai Bizottság vizsgálatai szerint megállapította, hogy az EU nem fogja versenyképességben lekörözni az USA-t 2010-ig, sıt még utol sem fogja érni. Nem beszélve arról, hogy egyes területeken a különbség még nagyobb lesz.
Mára beigazolódott, hogy mindez, idıre, nem valósult meg. Többek között annak köszönhetı, hogy az Európai Unió stratégiai céljai túlságosan szerteágazók voltak, illetve az évente a tavaszi EU csúcson rendszeresen felülvizsgált stratégiai célok idıközben egyre bıvültek. A másik ok, amiért a lisszaboni stratégia csorbát szenvedett az volt, hogy az Unió kevés központi forrást rendelt a megvalósításhoz és azzal számolt, hogy nemzeti szinten, elsısorban a magántıke bevonásával lehet a szükséges programokat finanszírozni.
Jogosan vetem fel a kérdést, hogy milyen lesz a világ 2025-ben? Amerikai elırejelzések szerint, a népszaporulat fogja eldönteni, hogy ki fogja irányítani a világot jövıben. Az elırejelzés szerint az elkövetkezı 10-15 évben a 7 kulcsjátékos mai sorrendje hatalom és befolyás tekintetében, valószínőleg nem fog megváltozni: USA, EU, Kína, India, Japán, Oroszország, Brazília. Ami nagy bizonyossággal be fog következni. Kína és India erıteljes fejlıdésével egy globális, multi-poláris rendszer körvonalazódik, amelyben egyre fontosabb szerepet játszanak a nem állami szervezetek is: mint pl. gazdasági, vallási szervezetek, bőnszövetkezetek hálózata. Tehát eltőnik a ma ismert nemzetközi közösség, amely nemzet-állomokból áll.
53
Ezek új játékszabályokat fognak jelenteni és gyengülni fog a nyugati fejlıdési modell vonzereje, erısödni fog viszont a kínai modell népszerősége. Az USA továbbra is vezetı nagyhatalom marad, de felnınek hozzá új világhatalmak is. Az Egyesült Államok a gazdasági és katonai versenyben lassítani kényszerül, belpolitikai prioritásai miatt. A folyamatos gazdasági fejlıdés és a világnépesség növekedése 1,2 milliárd lakossal nagy nyomást fog gyakorolni az energia, élelem és ivóvízforrásokra. A jelenlegi technológiai megoldások elégtelenek e probléma megoldásához. Közép-Kelet gyors fejlıdése veszélyes felfegyverkezést is fog eredményezni, és az USA mellett Oroszország, Kína és India is cselekedni kényszerül. Valószínőtlen a terrorizmus eltőnése, de csökkenhet, ha a Közép-Kelet gyors fejlıdése folytatódik és csökken a fiatalok munkanélkülisége ebben a térségben. Az új technológia gyors terjedése a még aktív terroristákat azonban veszélyesebbé teheti.
A jövıben, szeretnék más témával is bıvebben foglalkozni, mint például, az USAban végbemenı válság jelenségeivel, társadalmi és gazdasági következményeivel, valamint, a vállság kezelésének módszereivel. További kutatásaimban, nagy szerepet fog játszani, a terrorizmus hatásának vizsgálata, mind két nemzetgazdaság részérıl.
Mindent összevetve, mindegy, hogy a múltat, a jelent vagy a jövıt nézzük, minden a gazdaság, a pénz és hatalom körül forog.
54
6. Irodalomjegyzék 1. Sasuly Richard [1952]: IG Farben. Berlin 2. Levin N. Gordon [1970]: Woodrow Wilson and world politics : America's response to war and revolution. London 3. Gerhard L. Weinberg [1995]: A Global History of World War II. Cambridge University Press, Cambridge 4. Simpson Colin: A Lusitania elsüllyesztése 5. Myres Smith McDougal: The International Law of War 6. Stinnett Robert [2000]: Day of Deceit: The Truth about FDR and Pearl Harbor. Free Press 7. Stanley Karnow [1983]: The War Nobody Won. Foreign Policy Association 8. Soros György [2007]: A gyarlóság kora: A terror elleni háború következményei. Scolar kiadó, Budapest 9. Pool James [1979]: How financed Hitler? 10. Bonczóné Farkas Gabriella [2005]: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája az újonnan csatlakozott országok lehetıségei és problémái tekintetében 11. Farkasné Horváth Mária [2010]: Gazdasági helyzet és közigazgatás az Európai Unióban 12. Kun Erzsébet [2010]: Az USA és az Európai országok növekedési tényezıinek összehasonlítása az elmúlt 10-15 évben 13. Micse Zoltán [2010]: Az Európai Unió munkaerıpiaca 14. Böszörményi Krisztina [2008]: A gazdasági fejlıdés az USA-ban és az EUban 15. Bődi Adrienn Katalin [2009]: Hogyan alakul az USA munkaerıpiaca 55
16. Farkas Anett [2007]: Az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok elemzése 17. Kanócz Anikó [2003]: Az USA 90-es évekbeli gyors növekedésének tényezıi 18. Kasza Orsolya [2009]: Az USA gazdasági és munkaerı-piaci helyzete 19. Szabó Zetkó [2011]: Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 20. 2009-es ıszi gazdasági elırejelzések 21. ec.europa.eu/eurostat 22. www.google.com 23. www.eh.net 24. www.angelfire.com 25. www.allcoutries.org 26. www.tankonyvtar.hu/historia-2004-067/historia-2004-067-usa
56
7. Summary The European Union and the American United States, which is known as one of the non-preferential relations, has developed a special way in years of the wars, and then took a turn after the collapse of the bipolar system, and faced new challenges in the XXI century, which changed the relationship between the two parties. If I see the contact of the EU and USA, I can say that their relationship is special. There is no contract between USA and EU, in spite of this they are international partners to each other. They made up the world’s leading military and political power. They are the largest and most NATO member-states and the ENSZ (UN) leading powers from. This two center, control the most important international economic organizations. For example: OECD, WTO, IMF-IBRD). The USA is a close military and strategic ally for the EU, between them there is strategic political community of interests. The USA is an aim-modell for the EU. Their deep historical and cultural ties determine their relationship as well. The USA is also the most important economic and trading partner for the EU, they are the largest investors in each other’s countries, and they cooperate with each other in intensive research and development, but they are also one of the most important competitor. In the EU-US relations, the formal reconciliation, was happened at Spring 2005 Brussels occurred of President Bush. The leaders of the European Union said, that they hope, the Democrat administration will be treated them as an equal partner. This is obviously mutual, which is realize in the world economy and political terms as well. All that I wrote and presented, I guess that in this world, there is something wrong. How much and what kind of horrors will we have to experience? What other points can people do, just to look for their own interests. 57
8. Táblajegyzék
1. táblázat Az USA bevétele és kiadása ................................................................... 10 2. táblázat Germany & USA Olajtermelés ............................................................... 16 3. táblázat Egyesült- Államok kereskedelme ........................................................... 19 4. táblázat Az USA kıolajtermelése......................................................................... 21 5. táblázat Mezıgazdasági foglalkoztatottság és termelékenység a négy nagy erınél, 1938-1940 ................................................................................................................. 26 6. táblázat GDP állandó értéken (éves százalékos változás) .................................... 50 7. táblázat Teljes foglalkoztatás (éves százalékos változás) .................................... 50
58
9. Ábrajegyzék
1. ábra: Az USA bevétele és kiadása........................................................................ 10 2. ábra: I.G. Farben & N.Y. Union Bank ................................................................. 15 3. ábra: Egyesült- Államok kereskedelme................................................................ 19 4. ábra: Az USA kıolajtermelése ............................................................................ 21 5. ábra: GDP állása egészen a háborúk elıtti idıszaktól 1895-1995 (USA, NagyBritannia az EU-t képviselve) .................................................................................. 24 6. ábra: A GDP mozgása Európában és az USA-ban 1939 és 1945 között ............. 25 7. ábra: USA hadi kiadásai billió $........................................................................... 27 8. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az EU-ban százalékban .............................. 28 9. ábra: Foglalkoztatottsági megoszlás az USA-ban százalékban............................ 33
59
10. Melléklet
60
61
