A háború filozófiája II. Fejezet az orvosi filozófia témaköréből Dr. Morvay Frigyes

Háborúról 2. A TERMÉSZETFILOZÓFIA ÚJ ÚTJAIN

A háború filozófiája II. Fejezet az orvosi filozófia témaköréből Dr. Morvay Frigyes A háborúról szóló előző fejezetben azt jegyeztem meg, hogy a háború antropológiai kérdéskör. E fejezetben az antropológia fogalma ugyancsak hangsúlyt kap azáltal, hogy a liberalizmus tévútjairól is szólva egybekapcsolom az elemzést a viktimológiával /l.alább/, így A SZEMLÉLET c. könyvemben az ORVOSI VIKTIMOLÓGIA fejezete teljesebbé válik. Teszem ezt azért is, mert a háború önmagában is viktimizáció / áldozatképző / és a liberalizmus is olyan ideológia, ami társadalmi jelenséggé vált korunkban, hogy holisztikusan átgondolva emberellenesnek minősíthető, azaz viktimogén tendenciája egyre nyilvánvalóbbnak bizonyul. A viktimológia – az áldozattáválás - a kriminalisztika egyik ága, ami mint viszonylag új tudomány, eredetét 1934-től számítjuk, amikor Hans von Hentig a Kölner Zeitung hasábjain megjelentette közleményét, melyben arról ír, hogy a bűncselekmények során a közérdeklődés a tettesre irányul és az áldozattal szinte senki sem törődik. A tudományág megszületésében a prioritás Hans von Hentigé, bár az áldozat szerepéről már Feuerbach is ír „Jelentős bűncselekmények hiteles bemutatása” c. könyvében /1828/, valamint Lombroso és Garofalo foglalkoztak a témával nemzetközi kongresszuson 1835-ben Párizsban. Orvosi szemmel a beteg is áldozat képében tűnik fel. Érdemesnek, sőt szükségesnek tartottam a kriminológiából áthozni a fogalmat az egészségügy és az orvostudomány területére, mivel gyakorlatunkban vannak olyan megfigyelések, melyek új szempontokra mutatnak rá az áldozattá válásban. A Bevezetéshez könyvem részletesebb történelmi adatokat tartalmaz, itt a tárgykör megalapozása már kész és az esszé végén irodalomjegyzék található. A biblia szerint az első emberpár a Sátán liberális befolyására vált áldozattá, tehát antropológiai értelemben e „ráhatás” történelmileg megelőzte a második viktimizáló történést: Káin testvérgyilkosságát, ugyanakkor fontos megjegyezni azt, hogy mindkét esetben más és más volt az antropológiai értelemben kimutatható célorientált motiváció. És csak hosszú idő után jutunk el a később megfogalmazott klasszikus liberalizmushoz, amit eredetében a francia forradalomtól számítunk, aminek szelleme a Szabadság – Egyenlőség – Testvériség jelszavakból fogant. E hármas jelző persze merő demagógia, belőlük a mai napig sem filozófiai értelemben, sem a gyakorlatban nem valósult meg semmi sem. Ismernünk kell a ránk leselkedő, a z embereket áldozattá tevő /viktimizáló/ veszélyeket, a közvetlen hatásformákat és ezért ideidézem Koestler mondatát: „AZ IDEOLÓGIAI HAZUGSÁG MORÁLIS ROMBOLÁSA FELMÉRHETETLEN.” XXX A háborúról szóló előző írásomat a következő megjegyzéssel fejeztem be: MIÉRT NINCS UTOLSÓ HÁBORÚ? – CSAK. Ebben a megjegyzésben a csak válasz azt jelenti, hogy embervoltunk kezdetétől valamitől nem tudunk szabadulni. Azt gondolom, hogy helyes úton járok, ha a háború és a viktimológia kérdéseit sajátosan és sajátos pszichológiává konvertálom. J.Huizinga Homo ludens c. könyvében /1990 / fejezetet szentel „játék és háború” címmel, melynek első sorában ezt írja: „Mióta a játékra és a harcra van kifejezés, mindig szívesen nevezték a harcot játéknak.” Szerintem a mai napig érvényes az a megállapítás, hogy a diplomácia is és a háború is az embermivolt játék-cselekedete. /l. előző fejezetben az egyenruháról szóló részt./ Ma már politológiáról, fejlett haditechnikáról, hadtudományról stb. 1

beszélünk és diplomáciai műveletekben képzünk ellenségképet, ürügy-keresést és találást tűzfészkek lehetőségére, melyek hátterét rejtett gazdasági érdekek képezik. Manapság a tömegpusztítás képessége talán féken tart bizonyos világégést, a nagyhatalmak változékonyan tömbösödnek, kitűnően működik a fegyverkereskedelem helyenként furcsa hátulütőkkel. Jelenleg ez a felszín. Idetartoznak vallásháborús jellegek, kisebb, de vérengzős kisnemzeti viszályok, melyekben ki-kivillan az álromantikus buzgalom, a megtévesztő lelkesedés. Csak néha látunk egy-egy diktátort, akinél fontosabb a hatalmi gőg, mint a népjóléti kormányzás és fontosabb a játékos ürügyképzés nagymennyiségű fegyverfelhasználáshoz, nagyszámú embertömegek rendkívüli szenvedésokozásához. Fontosabb a rejtett, vagy mondható titkos háború, ami ugyancsak hatalmi kérdés, de már minden eszköze más, konkrétan emberi gyengeségek kihasználása, mely mellett a társadalomtudományok, a szociológiák bőséges elméletei téves mezőkön járnak. A jelenséget találóan globalizmusnak hívjuk Ha akad útjában diktátor, ha akad útjában kormány, az már nem számít, félresöpört körülmény. Így jutunk el előbb a bolsevizmushoz, majd szövetségben a liberalizmushoz és azt gondoljuk, hogy csak politikai ideológiák között élünk és demokráciában. EZ A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ. Bármelyik földrészt tekintjük is, felmerül az a kérdés, hogy hol van az öncsodálatától felsőrendű főemlős, az ember? A válasz: a tömegben van, annak áramlatában, mint létszám. Hol van a dionüsos-i / sec.Nietzsche/, a mitológiai /sec.Kiss/, a misztériumi /sec.Morvay/? Csak halálraítélt kevesek személyében van jelen. Itt van az emberiség is, csupán a humánum elidegenedéssé vált és értelmének eszközével lesz önmaga viktimévé / áldozatává /. Ez a paradoxon nem oldható fel. A liberalizmusról, a „valamiféle ideológiáról”, annak árnyalt sokféleségéről hatalmas könyvtárnyi irodalom jött létre, míg ma már S.Springer a közleményében a neoliberalizmust a gazdasági erőszakkal és egyben a bűnözéssel minősíti egyenlővé. / The Violence of Neoliberalism /. ELJUTOTTUNK-E AZ IGAZSÁGHOZ? Idézem a Franciaországban 1915.05.18-án kiadott kimutatást az emberiség elleni bűntettekről, melyek a következők:  Gyilkosság  Kivégzés  Rabszolgasorba döntés  Elhurcolás, deportálás  Jogsértés  Elvetemültség  Üldözés – polgári, faji, vallási  Kirekesztés. A felsorolást 1992-ben kiegészítették a következőkkel:  Eltüntetés  Kínzás  Emberrablás  Bűnrészesség  Agymosás  Zsarolás  Erőszakos eszmeterjesztés  Sajtómanipulációk: elhallgatás, csúsztatás, hazugság, azért tárjuk fel mások bűneit, hogy leplezzük a sajátunkat  Tömeges bűntett, mint módszeres bűntett  Félelemkeltő kulcsszavak: a nép ellensége, osztályharc, koncentrációs tábor, forradalmi bíróság.

2

A kiegészítés különösen figyelemre méltó. Ide illeszthető Marx után szabadon: kísértet járja be Európát, a liberál-bolsevizmus kísértete – és ma már bejárta a Világot is. Az áldozattáválás, mint esély, az egyéni életünk és társadalmi létünk rizikója. Az áldozat ellentéte: a jutalmazott. A társadalomban a szerepek és szereplők folyamatos cseréje folyik. A bűnözőnek is, az áldozatnak is „holdudvara” van, amit még nem vizsgáltunk eléggé. Itt nem térhetek ki az általános szempontokra ahogy azt könyvemben megtettem, csupán utalok azokra a szempontokra, melyek az ORVOSI VIKTIMOLÓGIA tárgyát képezik. Így az időskor viktimológiája, - amit GERO-VIKTIMOLÓGIÁNAK neveztem - általában hatalmi-, erőszakcselekményekből áll, melyek származhatnak: egyéntől, családtagtól, intézményekből:  Rémhírek, tömegek megfélemlítése, telefonos trükkök  Hatalmi visszaélések hivatalokban, szociális otthonokban  Zsarolás, megalázás, befolyásolás, kigúnyolás, szorongáskeltés hosszú távon  Frusztrálás, teljesítménykényszer  Kifosztás, éheztetés  Hajléktalanná kényszerítés, szeretetlenség  Elhanyagolás  Eutanázia-cselekmények, bűntudatképzés  A közlekedés veszélyei  A falfirkák szerepe a szervezett bűnözésben /német irodalom/  Rideg nyugdíjba helyezés, veszteségokozás A pszichés ártalmakat pszichés megbetegedés követi Külön fejezetet írtam ERKÖLCSI VIKTIMOLÓGIA címen. Az erkölcsi viktim akkor nevezhető erkölcsi viktimnek, ha sérül:  Becsülete, erkölcsi tartása,  Lelki egyensúlya, érzelemvilága,  Személyi joga, méltánytalanság, prostitúcióra kényszerítés, nemi erőszak  Előrehaladási esélye, alkotásbeli lehetősége  Hagyománytisztelete, vallásszabadsága  Faji, nemzeti identitása, ha koncepciós vád éri, a trianoni igazságtalanság révén  Ha családi, kapcsolati erőszak áldozata  Nemzetgyalázás esetén és kollektív bűnösséggel címkézés esetén A felsorolások nem teljesek. Könyvemben egy fejezet szól a gyermekkor viktimológiájáról is, amit PEDOVIKTIMOLÓGIÁNAK neveztem el. A tanulmány azzal a kérdéssel kezdődik, hogy KI A MAGZAT, KI A GYERMEK? A társadalom szemléletében és éppen a neoliberalizmus nézőpontjából:  Semmibe vett a magzat: ha akarom megtartom, ha akarom elvetetem, ha akarom „megvásárolom, mint beültetettet”  A gyermek értékét tekintve másodrangú, félretolható, elrabolható, eladható. Általános értelemben:  A gyermek áldás, már a magzat is érték, bioszociális lény, az anyaság beteljesítője  A jövő záloga  Ártatlan és az óriások világában kezdi életét, esendő, gondozásra szoruló  Minden vonatkozásban „éretlen” és nem „törpe felnőtt”  Úgyszólván folyamatosan szorong,  Alapvető életeleme a vidámság, a nevetés, vágya a lelki komfort

3



Ha bánata van, ha ezt környezeti tragédia okozta, akkor arca, tekintete elszürkül, nem sír feltétlenül, de mimikája megrendítő. Viktimológiai értelemben a magzat és a gyermekemberek kiemelten veszélyeztetett helyzetű egyedeknek minősülnek. A viktimogén tényezők száma szinte végtelen, a részleteket illetően olvasható A SZEMLÉLET c. könyvemben a 162-170-ig terjedő oldalakon. Legyünk őszinték és állapítsuk meg, hogy a pedo-viktimológiai megelőzés nem sikeres. A neoliberalizmusban a gyermeknevelés szétzilálttá vált, a személyi jogok hangsúlyozása e téren hamisan cseng. Isten mentsen meg a gender-ideológia gyakorlatártól!/l.:Svédországban / Louse Arbour, az ENSZ emberi jogi főbiztosa a következőket írta a gyermekek áldozattáválásáról: „Minden társadalomban jelen van a jelenség, amit ugyan a csend fátyla takar, ám nem hagyható figyelmen kívül: a gyermekjogi egyezmény ellenére: a megelőzés elégtelen.” Az ENSZ jelentéséből kitűnik, hogy:  2002-ben 150 millió lány és 73 millió fiú szenvedte el az erőszakos nemi közösülés és a szexuális erőszak formáit.  140 millió lányt és nőt vetettek alá genitális /nemiszervi/ csonkításnak.  2004-ben 5,7 millió gyermek volt kényszermunkán  1,2 millió gyermek lett emberkereskedelem áldozata.  Magyarországon minden második héten megölnek egy gyermeket.  Magyarországon 1998-ban 222 gyermek lett közlekedési baleset áldozata. Különös ugyanakkor, hogy:  Már 2500 éve is foglalkozott a Római Jog a gyermeki jogokkal.  Szent László és Könyves Kálmán törvényeket hozott árvák és özvegyek védelmére  Mária Terézia szegényügyi igazgatás keretében rendelkezett gyermekekről.  1906-ban létrejött hazánkban a Gyermekvédő Liga és 1915-ben a Stefánia szövetség  1997-ben és azt követően a XXXI. Tv. Rendelkezik gyámügyi igazgatásról, melyben a 6.§ részletesen ír a gyermeki jogokról. /Azóta többszöri módosítás történt./  Létesültek krízis-otthonok, ún. Shelter-házak /gondozók/, családsegítők, segélyrendszerek. Mindezek mellett súlyosan romlanak a gyermek-viktimológiai statisztikák, aminek okai között amit rémísztőnek látunk az az összefüggés az állampolgárok mentális romlásával. Hozzáteszem: ha a társadalomban nincs igazságosság és következetesség, akkor nehéz eligazodni:  Igazság és hamisság  Szeretet és gyűlölet  Jutalmazás és büntetés  Magatartási normák és válságok között.  Azt mondjuk, hogy zavar, káosz van, a nemzet anómiás. A felelősségtudat a lelkiismeret kognitív kapcsolata, melybe az intés, illetve a dilemma beépül. A mérlegelés itt differenciálás értékkategóriák között. Erkölcsi pluralizmus nem létezik. A motivációk kérdését az értékválasztásnál kell keresni. „Amikor egy embert olyannak veszünk, amilyen, ezáltal elrontjuk; ha azonban olyannak tartjuk, mintha máris az lenne, akivé majd válnia kell, ezzel elősegítjük, hogy mindazzá váljon, amivé válni tud.” Goethe A társadalom számára fontos kérdés, hogy:  Lehet-e az embert „ rosszá” nevelni? Nem elég, ha Heller Ágnes mondatát tévesnek, hanem inkább veszélyesnek kell ítélni, miszerint: „mindenfajta erkölcs elfojtja az

4

emberi ösztönöket.” Ez elismerése annak, hogy az ember veleszületetten „ rossz” hajlamú az ösztöneiben. Az emberölési hajlam – mint eredendő bűn /szerintem/ – rossz hajlam ugyan, de nem ösztön.  Nem mondható, hogy van „bűnös nemzet”, noha vannak primitív és szertelenül gyilkoló csoportok, de nem nemzetek.  Hasonlóan nincs „felsőbbremdű nép”  Nincs „megélhetési bűnözés”  Nincs „felsőbbrendű árja”, mert, ha mindezt elismerjük, akkor megszűnik minden tolerancia és egyes agresszor diktátorok ártatlanok a történelemben. Amit ma szorongva látunk, hogy a migráció multikultúrális „zavarokat” okoz, hogy szomszédos kisnemzetek folytonos viszályban élnek, az egyedül és egyszerűen oktatási, nevelési kérdése annak, hogy „ahol vagyok és ahova kerültem, ott a környezetbe kell illeszkedni kultúrált alkalmazkodással és a befogadás hálájával”. Ezért a neoliberalizmus politikai ideológiáját nem „tökéletesített formában kiszolgálni” kell, hanem mást kell csinálni! OLYAN NEGYEDIK VILÁGHÁBORÚT KELL „CSINÁLNI”, AMI EMBERVOLTUNKAT NEMESSÉ ÚJÍTJA MEG – GLOBÁLISAN. 2015. május 20. E-mail: [email protected]

5