A GYILKOSSÁG ÉS ANNAK BÜNTETÉSE A KORÁNBAN ÉS A TÓRÁBAN

A GYILKOSSÁG ÉS ANNAK BÜNTETÉSE A KORÁNBAN ÉS A TÓRÁBAN

Adil Öksüz Az élet Isten számára az egyik legfontosabb érték, egy alapvető áldás, a lét tetőpontja. Az élet mindennek az eredete és a lényege; az élettel kapcsolatos bármely dolog feljebb való minden másnál. Minden élőlény kijelentheti: „minden létező dolog az én tulajdonom; a világ az otthonom; a világegyetemet Uram adta nekem ajándékba,” mivel az élet kapcsol össze minket mindennel, és az élet teszi lehetővé, hogy mindenből részesüljünk. Az élet, mely a lét fájának gyümölcse, a létezés keresztútját is jelenti egyben. Ha úgy tekintjük, hogy az élet mindennek középpontja, egy cél, melyre minden más irányul, az élet a legékesebb bizonyítéka az egyetlen Mindenható Isten egységének, a legszebb példája Kegyelmének, és Művészetének legösszetettebb darabja. Röviden, ha nem lenne élet, a lét elvesztené jelentését, és lehetetlen lenne megkülönböztetni a nemléttől. Az élet ilyetén fontossága az oka, hogy az élet, különös tekintettel az emberi életre - mely a lét legmagasabb rendű formája - nem mennyiségi, hanem minőségi értéket képvisel (vagyis az emberek számával nem osztható), ezért egyetlen ember élete az egész emberiség életét jelképezi. A Koránban is kifejezi, hogy egy egyén élete egyenértékű az egész emberiség életével, így aki egy embert megöl, az olyan, mintha az emberiséget pusztította volna el. Ennek folyományaként, aki egyetlen embert megment, az olyan mintha az egész emberiséget

118

Terror és öngyilkos merényletek: az iszlám szemszögéből

mentette volna meg (Szúra Máida 5:32). A Korán arra is kitér ennek az alapelvnek a részletezése kapcsán, hogy ugyanezt az előírást az izraeliták (az akkori zsidóság) is megkapták, vagyis az alapelv a Tóra része. A gyilkosság mind a Korán, mind a Tóra szerint főbenjáró bűnnek számít. Ez a tiltás egyike a legkövetkezetesebben előforduló és legszigorúbb előírásoknak, amely minden egyistenhívő vallásban létezik. Ha valaki életet ont, és ha az elkövető tette szándékos és gyilkossággal végződik, a Korán és a Tóra szerint is halál a büntetése (Korán: Szúra Bakara 2:178-179; Tóra: Kivonulás 21:12, Papi Törvények 24:17-18).1 A Tórában szereplő, felszólító módban álló Ne ölj! tiltás (Kivonulás 20:13) a tízparancsolatban a hatodik parancsolatként jelenik meg. Ez a szabály védelmezi a egyénnek az élethez való alapvető jogát, valamint hangsúlyozza az élet szentségének jelentőségét. A júdeizmus szerint „ölni” (qatl) annyit tesz, mint „bevégezni valakinek az életét.”2 A muszlim tudósok pedig a következőképpen határozták meg a qatl igét: „a testet a lélektől elválasztó tett”.3

A gyilkosság a Tórában és a bűn intézménye A Kivonulás (20:13) könyvében szereplő Ne ölj! utasítás a héber „r-ts-h” tőből ered. Ez a szó, ahogy azt Rashbam és Bekhor Shor is feltárták, kizárólag az „igazságtalan gyilkosság elkövetésére” használatos, így nem jelölhet büntetésként végrehajtott kivégzést vagy háború folytán bekövetkező halált. Akkor sem használatos ez az ige, ha az eset leírásában szereplő ige alanya (tehát a személy, aki elköveti a gyilkosságot) Isten, vagy az angyalok egyike. Ezt a tilalmat a Teremtés könyve 9:6 azzal igazolja, hogy: „Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.” Ez azt jelenti, hogy az élet szent, és adni és elvenni Isten kizárólagos joga. Így bárki, aki kiolt egy életet, az ezt a kizárólagos jogot csorbítja meg szörnyűséges tettével. Az sem tartozik az ember 1

Baruch, 1989, 167.

2

Suzan Alau et al. 2001, p. 156.

3

Jurjani, ta’rifat, „q-t-l” szócikk, p. 172; Abu al-Baka, Kulliyyat, p. 729; ragib, Mufradat, „q-t-l” szócikk, bilmen, III. fejezet, p. 17.

A gyilkosság és annak büntetése a Koránban és a Tórában

119

jogai közé, hogy ezért megbocsásson, és halálbüntetés helyett pénzbüntetést rójon ki, ahogy ezt a Számok könyve (35:31) is leírja.4 Míg a Tóra kimondja, hogy a gyilkosságok elkövetőit halálra kell ítélni, addig a Szóbeli Törvénykezés (a Talmud) tartalmaz néhány korlátozó intézkedést annak tekintetében, hogy mi számít e bűn kategóriájába. A Talmud szerint az elkövetőt közvetlenül a gyilkosság elkövetése előtt két személynek figyelmeztetnie kell arra, hogy amit tesz, az tilos, és halálbüntetés jár érte; az elkövetőnek pedig ki kell jelentenie, hogy ennek tudatában van. Továbbá ezeknek végig kell nézniük a tett elkövetését, tehát szemtanúvá kell lenniük. Még ezek után sem lehet kijelenteni a gyilkosság elkövetésének megtörténtét, akármilyen erősek is a bizonyítékok. Az ügyet egy 23 bírából álló vallási törvényszék elé kell vinni. Míg az egyszerű többség egy szavazattal elég ahhoz, hogy a gyilkosság elkövetését megállapítsák, ahhoz, hogy a gyilkost bűnösnek találják, két többségi szavazat szükséges. Még ha a gyilkost elítélő bírák névtelenek maradnak is, a büntetés végrehajtása nehézségekbe ütközik. R. Akiva és R. Tarfon egy olyan bíróságon dolgoztak, mely ilyen bűnökkel foglalkozott, és ott soha senkit nem ítéltek halálra. Annak ellenére, hogy a bíróságok általában nem rónak ki halálbüntetést, azokat, akiket bűnösnek találnak, hosszú börtönbüntetéssel sújtják.5 Napjaink Izraeljében gyilkosság elkövetéséért nem jár halálbüntetés.6

A gyilkosság és annak büntetése a Tórában A Tóra, csak úgy, mint a Korán, a büntetőjogban különbséget tesz a szándékos és a véletlen bűnelkövetés tette és büntetése között. A Tóra szerint a szándékos emberölés büntetése halálbüntetés (Kivonulás 21:12, 14, 23-25; Papi törvények 24:17-18; Számok 35:16-21; Második törvény 19:11, 21). A Tóra neves kutatói különböző értelmezéseket fűztek a büntetőtörvényekkel foglalkozó versekhez. A híres Tóra-magyarázó, Maimonides szerint, aki szánt szándékkel megöl egy embert, az vét a tízparancsolat ellen (Kivonulás 20:13; 21:20), és halálbüntetést érdemel. 4

Nahum M. Sarna, Bible Commentary: Exodus, Philadelphia: The JPS (Jewish Publication Society), 1991, 20/13, p. 113. 5

Besalel, Yusuf. Yahudilik Ansiklopedesi (A Júdaizmus enciklopédiája), II, 317.

6

Ibid. II, 318.


120

Ha a gyilkos valamely fémtárggyal vagy tűzzel követi el a gyilkosságot, akkor a büntetés kard általi lefejezés.7 A Tóra egy másik szakavatott magyarázója, Hirsh szerint az élet önmagában véve egy érték, minden más értéknél előbbre való; az az alapvető jelenség, mely összekapcsolja mindazt, ami a földön létezik. Ezt a következő állítások szemléltetik: Aki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon. De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hová meneküljön. (Kivonulás 21:12-13) Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. (Papi törvények 24:17)

Úgy tűnik, hogy ezekben a versekben kizárólag férfiakat említenek a gyilkosság áldozataként. A Talmud elemzői szerint a nők és a gyermekek megölése nem tartozik a qatl kategóriájába. A gyilkosságot az „agyonütés” tettével azonosítják, amennyiben e tett célja a gyilkosság volt. Mitöbb, az „ütést” és az ennek következményeként beálló „halált” elkülönítették a bűntettben való szándék tisztázása érdekében. A halálbüntetés itt a szándékos emberölésre vonatkozik. A nem szándékos emberöléssel a Tóra más részei foglalkoznak. Bár Hirsh az életet a legalapvetőbb értékként írja le, úgy érvel, hogy azok a fejezetek, melyek az élet értékével foglalkozó verseket magyarázzák,,nem érvényesek, ha az áldozat nő vagy gyermek, s az ilyen bűnért kiszabható büntetésről ezek a versek nem szólnak. Úgy tűnik tehát, hogy a Tóra néhány magyarázója egy felnőtt férfi életét máshogyan értékeli, mint egy nőét vagy egy gyermekét.8 Mindazonáltal Rashi (1040-1105), az ismert Tóra-magyarázó vitatja, hogy az idézett vers szövegében az „ember” és a „bármely személy” kifejezések elkülönüléséről ír, valamint rámutat, hogy „A két vers összehasonlításával világossá válik, hogy a hangsúly nem az elkövető személyén, hanem a gyilkosság elkövetésének módján (agyonütés) és szándékán van.” Rashi azon a nézeten van, miszerint, ha az áldozat nem is veszti életét a gyilkos szándékú ütést követően, az elkövetőt akkor is 7 Moses Maimonides. Code of maimonides, Book Eleven, the Book of Torts, Yale University Press: 1954. Héberről angolra fordította: Hyman Klein. Pp. 195-203. 8

Hirsh, II, 304.


121

halálbüntetéssel kell sújtani. A „ha valaki megüt egy személyt, és ezzel megöli, azt halállal kell büntetni” elve tehát csak akkor érvényes, ha az ütés halálos. Rashi szerint a vers ebből a szempontból nem tesz különbséget férfi, nő vagy kiskorú áldozat között, tehát akár nő, férfi vagy gyermek az áldozat, aki ellen a tettet elkövették, vagy el szándékozták követni, a tettesnek minden esetben halálbüntetés jár. A Tórában előforduló más, szándékos emberöléssel és annak büntetésével foglalkozó versek és a zsidó vallás tudósainak magyarázatai a következők: Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt halálra. (Kivonulás 21:14)

Rashi a következőket fűzi hozzá a vershez. Szerinte a következő tettek nem számítanak szándékos emberölésnek: hitetlenek megölése, egy beteg életének elvesztése orvosi kezelés során, a „40 korbácsütésre” ítélt bűnös halála a büntetés végrehajtása közben, egy gyermek halála apai fegyelmezés következtében, egy diák halála tanára fenyítése okán, vagy ha valakit egy olyan kő üt agyon, melyet valaki más megölésének szándékával hajítottak el. Ezek az indokai a halálnak határozottan elkülönülnek a szándékosan, alattomban és árulással elkövetett emberöléstől. Ha valaki aljas szándékból megöl egy embert, arra kivégzés vár, még ha egy zsinagógában tartózkodó rabbiról van is szó. Más szakértők szerint a Papi törvényekben (24:17-18) szereplő „egy ember” kifejezés bármely személyt jelölhet, beleértve nőket és gyermekeket is, tehát bárki is legyen az áldozat, a gyilkos mindenképpen halálra ítélendő. A vers végén álló „lelket lélekért” sor a törvény értelmét állatokra is kiterjeszti, és ezt úgy értelmezik, hogy egy megölt állat pénzbeli értéke a tulajdonos számára megtérítendő.9 Aki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, halállal lakoljon. Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (Papi törvények 24:21-22) A fent idézett vers egyértelműen megmutatja, hogy a Tóra különbséget tesz ember és állat között. A Tóra törvénye az emberi lényeket „személyként”, míg az állatokat „vagyontárgyként” kezeli. Így a halál9

Rosenberg és Cohen, 1947, 760.

122


büntetés csak ember ellen elkövetett gyilkosságért szabható ki. A vers befejezése felhívja rá a figyelmet, hogy az élethez mindenkinek egyaránt joga van, arra való tekintet nélkül, hogy az illető idegen vagy felebarát.10 A fent idézett aki barmot üt agyon kifejezés annyit tesz, hogy valaki halálos kárt okoz egy állatnak, mely ennek következtében életét veszti.11 Aki emberen ejt halálos sebet, mely az áldozat halálához vezet, arra hasonló büntetésekek várnak. Abban az esetben, ha valaki saját szüleit sebesíti meg, a kár, amit okoz, olyan elbírálásban részesül, mintha a szülő halálát okozta volna. Ha a szülő nem is veszti életét, a szülein halálos sebet ejtő személy büntetése halál.12 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. És ha kézben lévő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. Vagy ha kezében lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal hajít úgy valamit reá, hogy meghal; vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal; halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. (Számok 35:16-21)

Ezek a versek a gyilkosság tettével és körülményeivel foglalkoznak. Általános tájékoztatást adnak többek között a gyilkosságról, a használt eszközökről, a bizonyítékokról és a gyilkosság körülményeiről. A szöveg alapot ad bírósági meghallgatásokhoz, különösen a Számok 35:15 fejezet, mely részletesen leírja a fegyver méretét, anyagát, jellemzőit, azt, hogy milyen erőt fejtett ki a gyilkos használata közben, milyen volt az áldozat testi állapota, és az okozott sérülések.13 A gyilkosra kiszabott büntetést ez a sor hangsúlyozza a versben: gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.14 A gyilkos eszköz anyagát tekintve elsődleges a fém, egy kis darab fém ugyanis gyakran nagyobb kárt okoz, mint egy nagy darab fa. Amennyiben a sérülés halálos, az elkövető 10

Hirschler, p. 486-487.

11

Rosenberg és Cohen, 1947, 760; Rashi, III, 112b.

12

Rashi, III, 112b.

13

Hirschler, p. 643.

14



123

büntetése halál.15 Itt a felhasznált eszköz veszélyes volta, és az eszköz használójának szándéka kap jelentőséget a gyilkosság mérlegelésének szempontjából. A Számok 35:17-19 versei a fát és a követ is megemlítik eszközként, melyek normál méretben, rendeltetésszerű használat során nem okoznak halálos sérüléseket, ám ha méretük meghaladja az átlagosat, veszélyessé válhatnak.16 A vers vége leírást ad az ütés és ölés céljára használt fa vagy kő eszközről. A szöveg kihangsúlyozza, hogy a felhasznált eszköznek rendelkeznie kell az öléshez megfelelő méretekkel. Az ilyen eszközöket felhasználó gyilkosok büntetése kétségkívül halál. Még ha a gyilkos olyan szentélyekben keres is oltalmat, mint mondjuk egy zsinagóga, akkor sem menekülhet el a kivégzés elől, mert az áldozat közeli hozzátartozóinak joguk van őt megölni, bárhol is leljenek rá.17 A Tóra itt elemzett versei szerint tehát, amennyiben egy gyilkost a bírósági meghallgatáson bűnösnek találnak, és a bíróságon az áldozat hozzátartozói is jelen vannak, akkor a bíróság az elítéltet átadhatja a hozzátartozóknak. Ezzel együtt, abban az esetben, amikor a bíróság mégsem adja át az elítéltet, vagy az megszökik, abban az esetben az áldozat hozzátartozóinak joguk van a gyilkost megölni, bárhol leljenek is rá.18 Röviden, a Tóra bizonyos szempontok alapján az egyént felhatalmazza kivégzés végrehajtására. A halálbüntetést maga után vonó gyilkos szándékot jeleníti meg a Számok (35:20) következő sora: Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt. Cumash, Tóra-elemző szerint a Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt kifejezés annyit tesz: „valakit egy magas helyről lelöknek”19. Ha valaki fegyvert vagy ölésre alkalmas eszközt használ, a gyilkosság szándéka egyértelműbb, ezért a szövegben előbb van róluk szó, a 16.-18. versek elsődlegesen ezzel az esettel foglalkoznak. A későbbiekben felsorol még eseteket, melyek szintén halállal végződhetnek. Valójában bármely módszert is használja a gyilkos, a szándéka ugyanaz, ezért a büntetés is ugyanaz. A következő vers: Az olyan gyilkos életéért pedig, ne vegyetek el váltságok, aki 15

Hirsh, IV, 559.

16


17

Rashi, IV, 168.

18

Hirsh, IV, 559.

19


124


halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon (Számok 35:30) pedig nem hagy kétséget afelől, hogy a halálbüntetésnek nincsen más elfogadott alternatívája. Ez a vers bármely más lehetőséget, mint például a pénzbeli kártérítést, egyértelműen kizár.20 A qisas21 fogalma a Tórában is megtalálható. Például: De ha veszedelem történik: akkor életet életért adj. Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért; égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért. (Kivonulás 21:23-25) Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. (Második törvény 19:21) Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtsék rajta is. (Papi törvények 24:20)

A Qatl (gyilkosság) a Koránban A Korán számtalan verse tiltja a gyilkosságot. A Mindenható Isten az Iszrá fejezetben ezzel kapcsolatban azt parancsolja: És ne oltsatok ki jogtalanul emberéletet, ezt Allah tilalmasnak nyilvánította. Ha valakit szándékosan és jogtalanul ölnek meg, akkor a legközelebbi rokonának (jogai védelmezője gyanánt) hatalmat adunk a megtorlásra vagy kártérítés követelésére, de megbocsájtást is gyakorolhat. Ám az elégtétel során tartson mértéket! A jog e rendelkezéseivel már elég segítséget kapott. (Szúra Al-Iszrá 17:33)

A Korán egy másik verse leírja, hogy a nem igaz ügy érdekében elkövetett emberölés az egész emberiség elleni bűntettnek számít: … ha valaki megöl egy emberi lényt, anélkül, hogy [annak halála bosszú lenne] valaki másnak [a megöléséért], vagy megtorlás lenne azért, hogy a megölt romlást [okozott volna] a földön – akkor olyan az, mintha az összes embert ölte volna meg. (Szúra Al-Máida 5:32)22 20 Jacob Milgrom, Bible Commentary Series: Numbers, Philadelphia: The JPS (Jewish Publication Society), 1991. Verses 35:30, p. 295. 21

A vérbosszú-joga a Koránban, azonban a vérbosszú-állás helyett kártérítés követelése előnyösebb az Iszlám értékrend szerint. 22

A Talmudban található hasonló kifejezéseket lásd: Mawdudi, Tafhim, I/495: „Bárki, aki öl, egy életet vesz el Izraeltől, Isten könyvének szempontjából ez az egész világ elpusztítását jelenti. Aki pedig egy életet ment meg Izrael számára, az a Könyv szempontjából az egész világot mentette meg.” Sőt, a Talmud azt is feljegyezte, hogy a bírák általában így szólítják meg a tanúkat: „Aki egy embert ölt meg, azt úgy kell kihallgatni, mintha az emberiséget pusztította volna el.”


125

Más Korán versek pedig kimondják, hogy a bűnök mindenféleképpen büntetést vonnak maguk után, és az elkövetők az elkövetett bűnnek megfelelő büntetésben részesülnek (Szúra Al-Bakara 2:178-179; Szúra Al-Máida 5:45). Az iszlám szerint a jogellenes emberölés főbűn. A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) a gyilkosságot a hét főbűn közé sorolja, melynek elkövetői mind e világon, mind a túlvilágon büntetésben részesülnek: ezen a világon a qisas, a másvilágon pedig a pokol tüze jár nekik mindörökké.23 Az emberölés, amellett, hogy az emberek biztonságérzetét és a közösségeket súlyosan fenyegeti, az Isten által teremtett és számára kedves szolgáinak meggyalázása és az élet megsértése elsősorban. A qatl kifejezés annyit tesz, mint „megölni valakit, egy élőt megfosztani az élettől”. A tettet úgy is definiálhatjuk, mint „a lélek testtől való elszakításának okozása.”24 Azok, akik valakit megölnek, azt érik el, hogy az illető lelke elhagyja a testét. Az ilyen embereket gyilkosnak, a halottakat pedig áldozatnak tekintjük.25 Az iszlám szerint egy ember igazságtalan megölése egyike a legnagyobb bűnöknek, ezt csak a sirk (az egy Istenben való hit megkérdőjelezése) előzi meg.26 Az életet Isten adja; az Ő engedélye nélkül, vagy az Ő szabályainak figyelmen kívül hagyásával senki nem veheti azt el. Minden egyes ember élete szent és sérthetetlen, kivéve, amikor halálbüntetés jár valakinek, amit törvényes hatóság ítél meg. A büntetést csak erre jogilag felhatalmazott szerv hajthatja végre. Még a halálbüntetésre is, amely engedélyezi emberi élet elvételét, sokféle korlátozó szabály vonatkozik. Számos hadísz foglalkozik ezzel a témával. Álljon itt közülük egy pár: „Egy muszlim igazságtalan megölése Allah szemében nagyobb bűn, mintha az egész világot számolták volna fel.”27 „Ha a menny és a föld minden embere együttesen gyilkolna meg egy muszlimot, Isten bizonyo23

Bukhari, Hadud, 44; Muslim, Iman, 144-145.

24

Jurjani, Ta’rifat, p. 172; Abu al-Baka, Kulliyyat, p. 729; Ragib, Mufradat, „q-t-l”;Zuhayli, Fiqh al-Islami, VI, 217. 25

Bilmen, Ömer Nasuhi, Hukuk-u Islamiyye, III, 17.

26

Muslim, Iman, 144; Bukhari, Hudud, 44.

27

Nasai, Tahrim ad-Dam, 2.

126


san arccal lefelé dobná őket a pokol tüzére, hitvánnyá és megvetendővé téve őket.”28 „Semmi kétség, hogy véred és tulajdonod sérthetetlen.”29 Egy másik hadíszban a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) a „hét romboló jellegű tevékenységtől való elhatárolódásra” szólít fel: ezek közt van „az élet kioltása, melyet Isten szentnek teremtett”30. Egy következő hadísz arra figyelmeztet, hogy „aki megöl egy nem muszlimot, aki a muszlimokkal egyességet kötött, vagy egy olyan nem muszlimot, aki elfogadta az iszlám fennhatóságot, az nem juthat a Paradicsomnak még közelébe sem.”31 A muszlim tudósok különféleképpen csoportosították a gyilkosságokat. A hanafi iskola öt szempont szerint: szándékos gyilkosság, félig szándékos gyilkosság, véletlen gyilkosság, félig véletlen gyilkosság és közvetett úton (valakit/valamit felhasználva) elkövetett gyilkosság.32 A Hanbali és a Sáfi iskolák tudósai úgy vélik, három kategória létezik, a Maliki iskola gyakorlatát követői szerint azonban csak kettő. A következőkben a három alap gyilkossági és büntetési kategóriáról írunk részleteiben: a szándékos gyilkosság, félig szándékos gyilkosság és a véletlen gyilkosság eseteit különböztetjük meg.

A gyilkosság és annak büntetése a Koránban Miután a Korán úgy rendelkezik, hogy a gyilkosság vallásilag tiltott kihágás, megállapítja az ezért járó büntetést: ezen a világon megtorlás, ha az áldozat örökösei nem elégedettek a váltságdíj fizetésével, habár bátorítja a megtorlás elengedését, mint jótékonysági tettet (Szúra Al-Bakara 2:178; Szúra Al-Máida 5:45), a másvilágon pedig, amennyiben Isten nem bocsát meg a bűnösnek, a pokol örök tüze (Szúra An-Niszá 4:93; Szúra Az-Zumar 39:53). A hívők számára természetesen a másvilágon kilátásba helyezett büntetés számít a legsúlyosabbnak. A büntetés, amely az örökkévalóságban jár annak, aki elveszi valakinek az életét, egy tu28

Tirmidhi, Diyat, 8

29

Jurjani, Ta’rifat, p. 172; Abu al-Baka, Kulliyyat, p. 729; Ragib, Mufradat, „q-t-l”;Zuhayli, Fiqh al-Islami, VI, 217. 30

Bukhari, Ilmt, 37; Muslim, Hajj, 147.

31

Bukhari, Diyat, 30; Abu Dawud, Jihad, 153.

32

Udah, Abdulkadir. Al-Tashari al-Jinaiyy al-Islami, II, 8-9, Beirut; Muassasa al-Risale, 1996; Zuhayli, Fiqh al-Islami, VI, 221.


127

datos hívőt iszonyú félelemmel tölt el, hogy akár még csak gondolni sem mer rá; e szempontból tehát a túlvilági büntetések komoly erkölcsi elrettentő erőt jelentenek. Aki szándékosan öl meg egy hívőt, annak a gyehenna lesz a jutalma, s abban fog égni örökké. Allah haragszik rá, megátkozza őt és szörnyű büntetést készít elő neki. (Szúra An-Niszá 4:93)

A Korán egyetlen más bűntény elkövetőjére sem helyez kilátásba ehhez hasonló büntetést. A gyilkosságot és annak büntetését legátfogóbban elemző vers a következő: Ti hívők! Ölés esetén előíratott nektek az elégtétel: szabad a szabadért, rabszolga a rabszolgáért és nő a nőért. De ha valakinek elnéz valamit [az áldozat] testvére, akkor [a megtorló] követelése az elismert módon, [a tettes] fizetsége az előbbi részére illendő módon [történjék]! Ez könnyítés és könyörület Uratoktól [a korábbi vérbosszúhoz képest]. Ha valaki ez után megszegi az előírást, annak fájdalmas büntetés lesz a része [a túlvilágon]. (Szúra Al-Bakara 2:178)

Ez a vers megszabja, hogy a qisas, vagyis megtorlás, csak abban az esetben engedhető el, ha az áldozat egyik örököse megbocsát, és hogy ez (ti. a megbocsátás) a jobb és kedvezőbb megoldás. A megtorlás helyett megengedett, hogy a felek megegyezzenek egy bizonyos összegben (váltságdíj). Ez a vers tulajdonképpen azt jelenti ki, hogy mindenki egyenlő az „élethez való jog” szempontjából. Ez eltér a zsidó törvénykezéstől, mely nem fogadja el a megbocsátást, valamint a keresztény rendelkezéstől is, mely megtiltja, hogy a gyilkosságot vérbosszúval torolják meg. Azonkívül hangsúlyozza a pénzbüntetés elsődlegességét a megtorlással szemben, és véget vetett azon középkori arab törvényeknek és szokásoknak, melyek az élethez való egyetemes jogot figyelmen kívűl hagyva becsületbeli ügyekben engedélyezték a gyilkosságot.33 Muszlim tudósok szerint a Tóra eredeti szövegében nem volt szó megbocsátásról vagy pénzbeli kárpótlásról, csak halálbüntetésről.34 Valójában a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) ki is jelentette: „Izráel gyermekei számára nem létezett kárpótlás, csak megtorlás.”35 33

Yazır Elmalılı M. Hamidi. Hak Dini Kur’an Dili, 1/601.

34

Zamahshari, Kashshaf, al-Baqara, 178, I, 220; Radhi, Mafatih, al-Baqara, 178, II, 221, 225.

35

Bukhari,Tafsir, 23; Diyat, 8;

128


Ezt a hadíszt támasztja alá napjaink Tórájának következő verse is: Az olyan gyilkos életéért pedig, ne vegyetek el váltságok, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon (Számok 35:31).

A Tóra szerint a halálbüntetés anyagi kártérítéssel nem helyettesíthető.36

Megbocsátás és kárpótlás A muszlim törvénykezés lehetővé teszi a megtorlást az elkövetett bűnért; az igazság kölcsönösséget követel meg a sérthetetlen értékek védelmében (Baqara Szúra 2:94). Mindazonáltal nem parancsolja meg, hogy egy elkövetett sérelem esetén mindenképpen azzal egyenértékű dolgot tegyen az ember viszonzásul. A Korán számtalan verse int arra, hogy bocsássuk meg a rajtunk esett sérelmeket, mivel a megbocsátás erényesebb viselkedés. Például: Ne feledkezzetek meg arról, hogy nagylelkűek legyetek egymással! Allah látja azt, amit cselekszetek.(Szúra Al-Bakara 2:237) A jótett nem egyenlő a rossz cselekedettel. Olyasmivel hárítsd el azt, ami jobb annál. (Szúra Faszilet 41:34) Valamely rossztett fizetsége egy hozzá hasonló rossztett. Aki azonban megbocsát és kész a békülésre, annak Allahnál van a fizetsége. Ő nem szereti a vétkeseket. (Szúra As-sura 42:40) Ha valaki türelmesnek mutatkozik és megbocsát – az nagyon nagy erényről és határozottságról tesz tanúsítást. (Szúra As-sura 42:43)

Az iszlám arra is figyelmeztet, hogy egy kihágás elkövetéséért kijáró büntetés végrehajtásakor nem szabad átlépni a határokat (Szúra Al-Iszrá 17:33). Itt meg kell jegyeznünk, a közösségnek az egyént arra kell ösztönzie, hogy megbocsássa a rajta esett sérelmeket, azonban az egyes embereknek nem áll jogában megbocsátani a társadalom egészén esett sérelmeket. Ahogy a társadalom vagy kormányzat nem bocsáthat meg az egyén nevében, a személy sem gyakorolhatja ezeket a jogokat a társadalom nevében. A Korán a büntetés végrehajtásával kapcsolatban is 36

Rashi, IV, 170.


129

figyelmezteti a társadalmat arra, hogy annak során tartsa be a vallás által kiszabott határokat, tehát gyakoroljon mértékletességet: A szent hónap idején ne tegyetek tiltott dolgokat, és ha áthágja valaki azokat, a megtorlást alkalmazzátok. Ha valaki tiltott dolgot követ el ellenetek, ti is hasonlóképpen büntessétek őt. De féljétek Allahot, tudván, hogy Allah a mértéktartókkal van! (Szúra Al-Bakara 2:194)

A Korán a gyilkosság büntetésével kapcsolatban kiemel egy nagyon fontos dolgot, melyről a Tórában nincsen szó, ez pedig nem más, mint az áldozat hozzátartozóinak biztosított jog a megbocsátásra: Ti hívők! Ölés esetén előíratott nektek az elégtétel: szabad a szabadért, rabszolga a rabszolgáért és nő a nőért. De ha valakinek elnéz valamit [az áldozat] testvére, akkor [a megtorló] követelése az elismert módon, [a tettes] fizetsége az előbbi részére illendő módon [történjék]! Ez könnyítés és könyörület Uratoktól [a korábbi vérbosszúhoz képest]. Ha valaki ez után megszegi az előírást, annak fájdalmas büntetés lesz a része [a túlvilágon]. (Szúra Al-Bakara 2:178)

Mivel a büntetéstől lehetőség van eltekinteni, ez egy újrakezdési lehetőség is a gyilkos számára; az áldozat családja számára is vigasz, hogy lehetősége van elfogadni a fájdalomdíjat. Ez a három lehetőség (megtorlás, megbocsátás, fájdalomdíj) Isten kegyessége és vigasza a muszlim társadalomnak.37 E jogorvoslat lehetővé teszi a muszlimok számára, hogy anélkül találjanak megnyugvást és folytathassák életüket, hogy még egy életet elvennének.38 A Próféta (áldás és békesség legyen rajta) a következő szavakkal foglalta össze mindezt: Akit megölnek, még ha igazságtalanul is, a hozzátartozó a következő három lehetőség közül választhatnak: megtorlás, megbocsátás vagy fájdalomdíj. Ha egy negyedik megoldást választana, fogjátok a kezét (tartsátok vissza).39

Ha a gyilkos családja anyagi kárpótlást nyújt az áldozat családja számára, , akkor a megtorlás rögtön, még a bírósági meghallgatás előtt eltörlésre kerül, amennyiben mindkét fél előzetesen megállapodik abban, hogy így rendezik el az ügyet. Ezt követően mindkét félnek tartania kell magát a tradíciókhoz, ti. az áldozat családjának megbocsátást 37

Alusi, Ruha al-Maani, Baqara, 178, I, 51.

38

Qutb, Fi zilal al Qur’an, Baqara, 178, I, 164.

39

Abu Dawud, Diyat, 3, 4; Tirmidhi, Diyat, 13.

130


és kegyelmet kell mutatnia, a gyilkosnak pedig ki kell fizetnie a vérdíj összegét.40 Ha a gyilkosnak bármilyen anyagi ellenszolgáltatás követelése nélkül bocsátanak meg, akkor az áldozat családjának a továbbiakban is ehhez kell tartania magát, és a későbbiekben nem élhetnek semmilyen anyagi követeléssel.41 Mivel részleges megtorlás nem létezik, a megbocsátás is teljesnek számít, még akkor is, ha a hozzátartozók csak részben bocsátanak meg.42 Ugyanígy, ha az áldozat családjának bármely tagja megbocsát a gyilkosnak, akkor az az egész család részéről teljes megbocsátásnak számít.

Az elsőszülöttség és az öröklés jogától való megfosztás Az iszlám eddig felsorolt rendelkezésein kívül a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) szunnájában fennmaradt még egy rendelet, mely megtiltja, hogy a gyilkos az áldozat örökösévé váljon. A muszlim tudósok egyetértenek abban, hogy a gyilkosság akadályt jelent az elsőszülöttségi és az öröklési jog érvényesítésében. Feljegyezték, hogy a Próféta (áldás és békesség legyen rajta) a következőket mondta e témában: „A gyilkosnak nem lehet követelése.”43 Egy másik feljegyzés szerint pedig: „A gyilkos nem örökölhet semmit.” Így ha egy örökös vagy a végrendeletben szereplő bármely személy megöli az örökül hagyót, elesik a végrendeltben megjelölt jogos örökségtől. A Hanafi jogtudósok kikötik, hogy ehhez a gyilkosnak magának kell elkövetnie a bűntettet (mubasharat), nem pedig közvetetten vagy véletlenül kell legyen az okozója valaki halálának (tasabbub). Mubasharat esetén nem számít, hogy a gyilkosság előre megfontolt szándékkal vagy baleset következményeként történt.

40

Jassas, Ahkam, I, 184.

41

Ibn Humam, X, 239

42

Yazır, Bakara, 178, I, 604-605. Lásd: Radhi, Mafatih, Bakara, 178, II, 225-6.

43

Ibn Maja, Diyat, 14; Ahmad ibn Hanbal, Musnad, 1/49.


131

Felhasznált irodalom:

Baruch A. Levine. Bible Commentary Series: Leviticus, Philadelphia: The JSP (Jewish Publication Society): 1989. Suzan Alalu et al. Sara Yanarocak, Yahudilikte Kavram ve Deđerler (Fogalmak és értékek a Júdeizmusban), Istanbul: 2001, Gözlem Gazetecilik Basın ve Yayın A. Ş. Bilmen, Ömer Nasuhi, Hukuk-u Islamiyye ve Istılahatı Fıkhıyye Kamusu, Isztambul: Bilmen Basın ve Yayınevi. Nahum M. Sarna, Bible Commentary Series: Exodus, Philadelphia: The JSP (Jewish Publication Society): 1989. Yusuf Besael, Yahudilik Ansiklopedesi, (A Júdeizmus Enciklopédiája) II, 317. Moses Maimonides. Code of Maimonides, Book Eleven, the Book of Torts, Yale University Press: 1954. Rashi (Rabbi Solomon ben Isaac or Shlomo Yitzhaki). Rosenberg A. J., A. Cohen. Soncino Chumash, England: 1947. Hirschler, Gertrude. Ashkenaz: the German Jewish Heritage (Askenázi: A német zsidóság öröksége), New York: Yeshiva University Museum, 1988. Hirsh, Rav Samson Raphael, Commentary on Genesis 22:2, New York: Judaica Press, 1971. Jacob Milgrom, Bible Commentary Series: Numbers, Philadelphia: The JSP (Jewish Publication Society): 1989. Mawdudi, Tafhim. Udeh, Abdulkadir, At-Tashri al-Jinai al-Islami, Bejrút: Muassasa alRisala, 1996. Yazır Elmalılı M. Hamidi. Hak Dini Kur’an Dili. (Korán magyarázat) Kasani, Alauddin Abu Bakr Ibn Masud. Badaiu’s-Sanai’ fi Tartibi ashSharai’, VII, 351-352, Beirut: Dar al-Fiqr, 1996. Az-Zuhayli, Fıqh al-Islami. Jassas, Ahkam. Kurtubi, Ahkam, Nisa. Alusi, Ruhu’l-Maani, Baqara.

132


Sayyid Qutb, Fi Zilal al-Qur’an, Baqara, 178, I, 164. (A Korán árnyékában) Jabr Mahmud al-Fudaylat, Sukut al-Ukubat fi’l-Fıqhi al-Islami. (Szerk.: Ahmad Halifa), Amman: Dar al-Ammar, 1987. Ibn Humam, Fath al-Qadir.


133

134



135

136



137

138


A GYILKOSSÁG ÉS ANNAK BÜNTETÉSE A KORÁNBAN ÉS A TÓRÁBAN

Recommend Documents