A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések Magyarországon és az Európai Unió néhány államában

Korintus Mihályné: A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések …

A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések Magyarországon és az Európai Unió néhány államában Korintus Mihályné

1. Bevezetés Az Európai Unió tagországai közt jelentős különbségek vannak a tekintetben, hogy milyen típusú és mennyi ideig tartó szabadság áll a szülők rendelkezésére gyermekük születése után. Léteznek uniós minimum kívánalmak az anyasági és a szülői szabadságokra vonatkozóan1, de ezek nem eredményezték a rendszerek uniformizálódását. Sőt, igen sokszínű a paletta.2 Egyes országok azt a megoldást választották, hogy hosszú gyermekgondozási szabadságot biztosítanak alacsony, meghatározott összegű juttatással párosítva. Mivel a pénzbeli támogatás kevés, ezek tipikusan az alacsony bérű, alacsony képzettségű anyák számára vonzóak. Ez a stratégia egyesek szerint (Cleveland–Krashinsky, 2003) hosszú távon nem jó megoldás. A munkaerő-piaci részvétel már önmagában is fejleszti a munkaerőt, hiszen a dolgozók továbbképzéseken vehetnek részt, és a megszerzett munkatapasztalatok hozzájárulnak a későbbi jobb produktivitás és magasabb bérek eléréséhez. Más kormányzatok viszont úgy vélekednek, hogy jobban megéri a kieső bért magasabb szinten pótolni a családon belüli gondozás-nevelés támogatása érdekében, mivel az intézményes kisgyermekellátás költséges. Nemzetközi tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy azoknak az országoknak jobb a gazdasági helyzete, ahol a szülőket munkahelyi kötődésük megtartására ösztönzik, és ebben a megközelítésben alakítják ki a gyermekgondozási szabadságok és intézményes ellátások rendszerét. Ott, ahol nagyobb arányú a női munkavállalás, magasabb a születési arány is (OECD–OKI, 2001: 24). A kisgyermekgondozás és -nevelés azonban mindenképpen költséges, akár családon belül oldják meg, akár intézményes formában. A családon belül a gyermek leköti egy felnőtt idejét, tehát lehetetlenné teszi annak teljes idős munkaerő-piaci részvételét. Minél magasabb az életszínvonal és minél magasabbak a bérek egy országban, annál nagyobb jövedelemkiesést jelent 1

Az 1992. október 19-i Council Directive 92/85/EEC és az 1996. június 3-i Council Directive 96/34/EC minimum sztenderdeket állapított meg az anyasági és a szülői gyermekgondozási szabadságok vonatkozásában. 2 Részletesebb áttekintést nyújtanak az OECD, és a Leave Policies and Research Network (http://www.sfi.dk/sw46603.asp) kiadványai.

65

Szerepváltozások

egy kisgyermek érkezése a családba. A magas színvonalú intézményes napközbeni gyermekellátás szintén drága, hiszen a jó minőségű szolgáltatás ismérve, hogy szakképzett dolgozók foglalkoznak a gyermekekkel, és magas a felnőtt/gyermek arány, vagyis, egy felnőttre kevés gyermek jut a csoportban. Mind a szakképzettség, illetve egyes országok és ellátás típusok esetében az annak eléréséhez szükséges felsőfokú végzettség, mind pedig a több dolgozó alkalmazása növeli az ellátás költségeit, amelyek legalább kétharmadát a bérköltségek teszik ki. Az utóbbi években Európa-szerte egyre több figyelmet kap a munka és a családi élet összehangolása, miközben szinte semmilyen információval nem rendelkezünk arról, hogy mi lenne a fizetett gyermekgondozási szabadság és az intézményes kisgyermekellátás optimális aránya. Kamerman (2000) szerint e tekintetben kulcskérdés a gyermekgondozási szabadság időtartama és a fizetés szintje. Ugyanakkor nem elhanyagolható a rendelkezésre álló napközbeni ellátás intézményeinek a száma és színvonala sem. A magas színvonalú, gyermekcentrikus, sokféle igényt kielégítő napközbeni ellátás hatékonyan segítheti a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek fejlődését (Melhuish, 2004). A gyermekgondozási szabadság időtartama és az ehhez kapcsolódó juttatás mértéke, az apák által igénybe vehető szabadság, valamint ez utóbbit segítő, illetve hátráltató szervezeti/munkahelyi körülmények foglalkoztatják mostanában leginkább a szakembereket és a döntéshozókat egyaránt. A Leave Policies and Research Network elnevezésű nemzetközi szakmai hálózat 2007. évi szemináriuma keretében is ezek a témakörök szerepeltek. Az ott elhangzottak, valamint a Network 2007. évi kiadványa3 alapján készült ez a tanulmány.

2. A gyermekgondozási szabadság időtartama Nemzetközi viszonylatban, a kisgyermekek gondozásához biztosított szabadságokat általában három nagy kategóriába sorolják: anyasági-, apaságiés szülői gyermekgondozási szabadság (Moss–Korintus, eds. 2008: v; OECD Family database, 20074). Anyasági szabadságra általában a munkaviszonnyal rendelkező édesanyák jogosultak (kivéve néhány olyan esetet, ahol bizonyos körülmények között, ez más személyekre is átruházható) a gyermekük születése előtti és utáni időszakban, az anya és az újszülött védelme érdekében. Tehát ezt az ellátást elsősorban egészségügyi és jóléti okokból vezették be. Apasági szabadságra általában csak az édesapák jogosultak,

3

Moss–Korintus (eds. 2008) Az adatbázis a következő internetes címen érhető el: www.oecd.org/els/social/ family/database .

4

66


röviddel a gyermek születése után. Ezt gyakran apa-kvótának is nevezik, mivel a szabadságnapok elvesznek, ha az apa nem veszi azokat igénybe. A szülői szabadságot általában megoszthatja az anya és az apa egymás közt, de van olyan ország, ahol a másik szülőre át nem ruházható jogosultságként vehető igénybe. A korábban kialakult rendszerekben a szülők döntése alapján dől el, hogy az édesapa vagy az édesanya marad-e otthon a kisgyermekkel. Az újabb kezdeményezések viszont olyan rendszer irányába mozdultak el, ahol a teljes szülői szabadság ideje valamilyen mértékben kötődik az anya, illetve az apa személyéhez, és csak egy része osztható meg a szülők választása alapján. Az EU monitorozási kritériumait alkalmazva Moss (2008a: 97) szerint, a Leave Policies and Research Network munkájában résztvevő 19 európai állam három nagyobb csoportba sorolható, aszerint, hogy hány hónap otthonmaradást tesznek lehetővé a szülőknek a korábbi keresetek kétharmadának, vagy nagyobb arányának biztosításával, minden típusú (anyasági, apasági és szülői) gyermekgondozási szabadságot figyelembe véve: • Az első csoportba tartoznak azok az országok, ahol a gyermekgondozási szabadság 9 hónapnál hosszabb. Ide sorolhatók: Izland (9 hónap), Finnország (11 hónap), Dánia (12 hónap), Norvégia és Szlovénia (12,5 hónap), Svédország (13 hónap), Észtország és Németország (15 hónap), valamint Magyarország, amely a 25 hónapos (a tgyás és a gyed időszaka együtt) gyermekgondozási szabadsággal messze kiemelkedik a többi ország közül. • A második csoportba tartoznak azok az országok, ahol a gyermekgondozási szabadság 4–6 hónap. Ide sorolhatók: Spanyolország, Lengyelország, Hollandia, Görögország, Franciaország, Belgium és Ausztria (4 hónap), Olaszország (4,5 hónap), Portugália és Írország (6 hónap), Csehország (6,5 hónap). • A harmadik csoportba pedig, azok az országok tartoznak, ahol az említett feltételekkel kevesebb, mint 2 hónap a gyermekgondozási szabadság: pl. Nagy-Britannia (1,5 hónap). Figyelembe kell azonban venni, hogy ez a kategorizálás nem abszolút értékű. Több országban korlátozva van a pénzbeli juttatás maximuma, tehát ennek köszönhetően sok családban valószínűleg nem kapják meg a kiesett kereset kétharmadát. A jelen tanulmány nem foglalkozik a fizetés nélküli szabadsággal és a gyermek betegsége idejére kapható szabadsággal, amelyek egyébként fontos elemei egy rugalmas családtámogatási rendszernek. Mindezekkel együtt, a fenti csoportosítás hasznos keretet nyújt az áttekintéshez. Az EU tagállamai különböző hosszúságú és támogatású szabadságokat biztosítanak tehát a szülőknek kisgyermekeik otthoni gondozásához, neveléséhez. Koránt sincs egyetértés azonban, arról, hogy mi a legjobb megoldás. A női munkavállalás mellett érvelők szerint a rövidebb, de jól fizetett periódus a megfelelő megoldás, míg mások szerint az otthon töltött hosszabb

67

Szerepváltozások

néhány év alapozhatja jobban meg a gyermek fejlődését. Emellett még sokféle megközelítés létezik, de általában leginkább ez a két véglet – vagyis a gazdaságpolitikai és a gyermekfejlődési szempont – polarizálja a nézeteket a viták során. A gazdaságpolitikának is legalább kétféle befolyása lehet, attól függően, hogy éppen a nők munkába állásának szorgalmazása, vagy éppen késleltetése-e a szempont. Az utóbbira jó példa a volt szocialista országokban a rendszerváltás után megjelent munkanélküliséggel összefüggő retorika, amely arról kívánta meggyőzni az édesanyákat, hogy a gyermek fejlődéséhez szükséges feltételek optimális biztosításához a legjobb megoldás a gyermekgondozási szabadság igénybevétele. Magyarországon is a gyermekfejlődési érvrendszert alkalmazták az első kormányzati ciklusban annak érdekében, hogy az anyákat gyermekük minél tovább történő otthoni nevelésére, gondozására ösztönözzék (Czibere, 2006: 69). Az utóbbi években az EU lisszaboni célkitűzéseivel összhangban, egyre inkább a nők munkaerő-piaci részvételi arányának növelése a kívánatos. Hazánkban is több kutató (pl. KSH, 2006; Frey, 2002, 2008; Bálint–Köllő, 2008) arra hívja fel a figyelmet, hogy a több évig tartó gyermekgondozási szabadság hátrányosan érinti a munka világába visszatérni kívánó nőket. Minél hosszabb ideig marad valaki távol, annál kisebb az esélye a folyamatosan alakuló munkaerő-piacra való vissza-integrálódásra. A három, vagy (több gyermek esetén) akár még több év távollét a munkából hátrányos lehet a gazdaság és a társadalom számára a nők alacsony munkavállalási rátája miatt, de hátrányos lehet a kisgyermekes édesanya számára is, mivel nehezen tud visszailleszkedni munkahelyére, vagy nehezen talál újra munkát, esetleg karrierje megszakad, lemarad mások mögött az újabb ismeretek megszerzésében. Az OECD is foglalkozik a kérdéssel, hiszen ahogy az a Magyarország számára kiadott 2007. évi javaslatában (OECD, 2007a) is megfogalmazódik, fontolóra kellene venni a szerintük igen hosszú gyermekgondozási szabadságok lerövidítését a kapcsolódó kifizetések módosításával együtt, valamint bővíteni kellene a napközbeni gyermekellátás férőhelyeinek számát. Mindezzel együtt az apasági szabadság növelését is szorgalmazzák (OECD, 2007b: 4, 12). Az ilyen típusú érvelések feltételezik, hogy az édesanyák munkavállalása a legjobb megoldás mindenki számára. A munkajövedelem valóban fontos, de nem mindenki talál munkát, és nem mindenhol áll rendelkezésre napközbeni gyermekellátás. Ugyanakkor, a gyermekek szegénységére vonatkozó számítások egyértelműen kimutatják, hogy hazánkban a gyermekgondozási szabadsághoz kapcsolódó pénzbeli ellátásokat is magában foglaló társadalmi transzferek jelentősen – mintegy 30%-kal – csökkentik a 0–15 éves gyermekek szegénységi kockázatát, ezek nélkül a 0–15 éves korcsoport 49%-a kerülne a szegénységi küszöb alá (KSH, 2008). Az EU Social Protection Committee indikátor munkacsoportjának számításai szerint a 0–17 évesekre vonatkozó sze68


génységi kockázat aránya 44% a szociális transzferek előtt (vagyis juttatások nélkül) (SPC indikátor munkacsoport, 2008). A viták és érvelések ritkán építenek az érintettek véleményére. Magyarországon például, nem voltak kiterjedt felmérések arról, hogy mi a lakosság igénye, mit választanának a gyermekes családok, ha csak rajtuk múlna. A kisgyermekek családban való nevelkedését tartanák-e jobbnak, vagy az ellátások olyan komplex rendszerét, amely nem csak a munkavállalást segítené, hanem teljes körű ellátást tudna nyújtani, amely egyben biztosítaná a gyermekek fejlődésének támogatását is? Feltehetően az aktuális igényük szerinti szabad választási lehetőség lenne a legvonzóbb számukra. Ehhez viszont hiányzik a szolgáltatások teljes körű kiépítettsége. A volt szocialista országokban általában hosszú időt biztosítottak az édesanyának az otthonmaradásra. A rendszerváltozás azonban változásokat hozott e téren is. A Leave Policies and Research Network 2007. évi budapesti szemináriumának keretében az egyik megvitatott téma azt a kérdést járta körbe, milyen hosszú legyen a szülők számára biztosított gyermekgondozási szabadság. Túl hosszú-e a három vagy több év távolmaradás a munkából? A Magyarországot esettanulmányként feldolgozó prezentációkhoz, Szlovénia és Csehország képviselője is csatlakozott saját országbeli tapasztalataival.5 Magyarországon a családtámogatási intézkedésekkel kapcsolatos konszenzus hiányának következtében a rendszerváltás utáni időszakban a kormányzati ciklusok során mindig váltakozott a szemléletet. Ennek eredményeképpen, a bevezetett intézkedések is más és más irányultságot mutattak a korábbiakhoz képest. Míg Magyarországon és Csehországban a gyermekek fejlődési szükségleteire helyezték a hangsúlyt, és elhanyagolták a női esélyegyenlőségi szempontokat, addig Szlovéniában sorozatosan valósultak meg a női munkavállalás támogatását célzó elképzelések, annak ellenére, hogy a konzervatív politikai pártok a hosszabb gyermekgondozási szabadság bevezetését szorgalmazták. Az utóbbiak gyermekszempontú érvelése hátterében fellelhető (volt) a pronatalista érvelés, azonban a születésszám emelkedése csak átmenetinek bizonyult. A Szlovéniában évtizedeken át a hosszú gyermekgondozási szabadságot preferálók és az annak csapdáira figyelmeztetők között húzódó viták eredményeképpen jelentős figyelem irányult ezen intézménynek a nők munkaerő-piaci helyzetére és karrierjére kifejtett negatív hatásaira. A szlovén rendszerváltás után végül felülkerekedtek a nők munkapiaci esélyegyenlősége érdekében érvelők. Csehországban a „tradicionális” családpolitika dominált 1990 után. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyermekgondozási szabadságok lehetséges befolyása a társadalmi (női) esélyegyenlőségre nem váltott ki politikai érdeklődést. Magyarországon és Csehországban alacsony a háromévesnél fiatalabb gyermeket nevelő nők foglalkoztatási aránya, és alacsony a rész5

Az előadások teljes anyaga megtalálható az International Review of Leave Policies and Related Research című kötetben (Moss–Korintus, eds. 2008).

69

Szerepváltozások

idős munka elterjedtsége is. 1990 előtt a gyermekgondozási szabadság és a kapcsolódó pénzbeli juttatás a családban nevelkedő gyermekek számától függött, ezáltal erősen pronatalista ösztönzőként hatott (Kocourková, 2008a). Szlovéniában ezzel szemben évtizedek óta magas a női foglalkoztatási ráta, bár ott sem elterjedt a részidős munkavállalás. 2003-ban a 20–49 év közötti, 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő nők 85%-a több mint 30 órát dolgozott hetente (Stropnik, 2008: 38) A kialakult támogatási rendszer jól tükrözi ezeket a különbségeket, bár mindhárom országban a fizetett és fizetetlen gyermekgondozási szabadságok, a pénzbeli ellátások, valamint a napközbeni ellátás – vagyis a gyermekek gondozását és nevelését biztosító különböző intézmények – alkotják azt a rendszert, amely a szülőket hivatott segíteni kisgyermekük felnevelésében. A gyermekgondozási szabadságokat és a hozzájuk kapcsolódó pénzbeli ellátásokat az 1. táblázat mutatja be a három országban. Magyarországon a családtámogatási rendszert tekintve, a pénzbeli ellátások túlsúlya a rendszerváltás óta nem változott. A gyermekgondozási szabadságok gyermekenként három évig tartó otthonmaradást tesznek lehetővé, amit túlnyomó többségben az édesanyák vesznek igénybe. A jelenlegi családtámogatási rendszer rugalmatlan a munka és a családi élet terén kialakítandó egyensúly megvalósításához, hiszen kevés igazi választási lehetőséget nyújt, nem elhanyagolható mértékben a munkalehetőségek és a napközbeni gyermekellátási helyek hiánya miatt az ország több részén. Míg a rendszerváltás óta a jobboldali kormányok nyíltan és konzekvensen vállalták a népesedéspolitikai célokat és a konzervatív családmodellt (s rendelték alá ennek a cél és eszközrendszerüket), addig a baloldali többségű kormányok inkább a gazdasági kényszerekhez és racionalizációs célokhoz igazodtak (Gyarmati, 2007). 2004 óta azonban az uniós irányelvek befolyása érzékelhető mind a retorikában, mind a tervezésben. Az EU részére készített Nemzeti stratégiai jelentések a szociális védelemről és a társadalmi összetartozásról (mind a 2006–2008 és a 2008–2010 közötti időszakokra vonatkozóan) is tanúsítják, több figyelem irányul – többek közt – a női munkavállalás segítésére, a női esélyegyenlőségre, és ezen belül a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére. Csehországban 2001 után alakult ki a rendszer, amelyben az anyák három évig fizetett szabadságon maradhatnak otthon, de a kapcsolódó támogatást a gyermek négyéves koráig kaphatják. Ennek következtében csak három évig garantált a munkahely, és ha valaki a negyedik évre is otthon marad, könnyen elveszítheti azt. Jelentősebb változások történtek az EU-csatlakozás óta. A családi élet és a munka összeegyeztetésének kérdése napirenden van. Részidős és rugalmas munkavégzés is lehetséges. A háromévesnél fiatalabb gyermekek számára azonban gyakorlatilag nincs „bölcsőde”, az óvodai rendszert fejlesztik.

70

Korintus Mihályné: A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések … 1. táblázat Gyermekgondozási szabadságok és a hozzájuk kapcsolódó pénzbeli ellátások Magyarországon, Csehországban és Szlovéniában Magyarország Anyasági szabadság Hossza

Pénzbeli ellátás (korábbi kereset arányában) Apasági szabadság Hossza

Pénzbeli ellátás

Szülői szabadság Hossza

Pénzbeli ellátás

24 hét (4 hét szülés előtt) 70%, nincs plafonérték.

5 nap, ami az első két hónapban jár a gyermek születése után. 100%, nincs plafonérték.

Csehország 28 hét (6–8 hét szülés előtt) 69%, max.: kb. 20 euró/nap. Nincs –

–

A gyermek 3 éves koráig (gyed és gyes együtt) jár. A legkisebb gyermek 3 és 8 éves kora között (gyet, a háromnál több gyermeket nevelők részére).

A gyermek 3 éves koráig jár.

Gyed 70% (plafon kb. 355 euró/hó); gyes kb. 105 euró/hó

Három opció: Az első gyermek 21 hónapos koráig kb. 305 euró/hó, majd utána a gyermek 48 hónapos koráig kb. 150 euró/hó. A második gyermek 36 hónapos koráig kb. 305 euró/hó. A harmadik gyermek 24 hónapos koráig kb. 455 euró/hó.

Szlovénia 15 hét (4 hét szülés előtt) 100%, nincs plafonérték (min. a minimálbér 55%-a: kb. 290 euró/hó). 90 nap (kb. 13 hét) 15 napot kötelező kivenni a gyermek 6 hónapos koráig 100% az első 15 nap (min. kb. 290 euró/hó; plafon kb. 3155 euró/hó), majd kb. 80 euró/hó a többi 75 napos időszakra. 260 nap (kb. 37 hét) teljes idős, vagy 520 nap részidős igénybevétel esetén. További 30 nap kettő, 60 nap három, ill. 90 nap négy 8 évesnél fiatalabb gyermek esetén. 100% (min. a minimálbér 55%-a: kb. 290 euró/hó; max. összeg van) Részidős igénybevétel esetén arányosan csökken.

Forrás: Moss–Korintus (eds. 2008) alapján.

71

Szerepváltozások

A gyermek gondozásához kapott szülői ellátás mellett Csehországban akár teljes munkaidőben is lehet dolgozni. Azonban ilyen esetekben a szülőknek maguknak kell gondoskodni a gyermek napközbeni ellátásáról a közpénzből fenntartott szolgáltatások hiánya miatt. A gyermekgondozásért kapott pénzbeli ellátás tehát akár függetlennek is tekinthető az igénybe vehető szabadságtól (Kocourková, 2008a). A rendszer reformja 2008-ban lépett életbe, amely választási lehetőséget biztosít a szülőknek. A szabadság időtartama határozza meg az ellátás mértékét: minél rövidebb ideig van fizetett szabadságon valaki, annál magasabb a vele járó összeg (Kocourková, 2008b). Magyarországgal és Csehországgal ellentétben, Szlovéniában mindössze egy év a gyermekgondozási szabadság, de széles körben elterjedtek a gyermekek napközbeni ellátásához kapcsolódó szolgáltatások. A háromévesnél fiatalabbak 40%-a számára intézményes kisgyermekellátást vesznek igénybe a szülők, míg ez az arány csak 8-10%-nyi Magyarországon, és csupán 3% Csehországban. A kirajzolódó kép tehát azt mutatja, hogy Szlovéniában rövidebb ideig tartó, de magasabb szinten fizetett gyermekgondozási szabadság, több elérhető napközbeni gyermekellátás van, és az édesapák is jelentős támogatást kapnak – mind a napok számát, mind az első 15 napi fizetés mértékét tekintve – amikor gyermekük születik. Ezzel szemben Csehországban hosszú, alacsonyabb szinten fizetett szabadság a jellemző, és a szülők csak elhanyagolható aránya tud igénybe venni napközbeni ellátást háromévesnél fiatalabb gyermeke számára. Az utóbbi évek reformja ma már választási lehetőséget biztosít a rövidebb, de magasabb szinten fizetett, és a hosszabb, de alacsonyabb szinten fizetett gyermekgondozási szabadságok közt, azonban az apák még ezt az ellátást nem vehetik igénybe. Magyarországon vegyes a rendszer, és úgy tűnik, hogy e tekintetben a másik két ország között helyezkedik el. A gyed viszonylag hosszú és aránylag jól fizetett, de a gyes hosszú és alacsony szinten fizetett ellátás. Magyarországon 2003-ban került be a Munka Törvénykönyvébe, hogy az apák öt munkanap fizetett szabadságra jogosultak a gyermekük megszületése utáni első két hónap során, bár ez nincs apasági szabadságként nevesítve. Ugyanakkor a kisgyermekes apák már hosszú ideje igénybe vehetik a szülői szabadságot. A három éven aluli gyermekek napközbeni ellátására kialakított intézményekben a férőhelyek száma alacsony, mindössze 10% körül alakul. A témában készült felmérések mindhárom országban (Kocourková, 2008a, 2008b; Stropnik, 2008; Frey, 2008; Korintus, 2008) azt mutatják, hogy a lakosság úgy gondolja, a háromévesnél fiatalabb gyermeket otthon a legjobb nevelni. Ugyanakkor, a többség nem ért egyet azzal, hogy a gyermek megsínyli, ha a hét nagyobb részét bölcsődében tölti, és sokan jelzik, hogy az édesanyáknak anyagi okok miatt vissza kell térnie a munkába (Pongrácz, 2005, 2008). Magyarországon és Csehországban a gyermekvállalás egyben az anyaság és a karrier közti választást jelenti. Nem elég rugalmas a rendszer 72


a munka és a családi élet közti egyensúly megteremtésére. Ezzel szemben Szlovéniában a magasabb munkavállalási ráta az édesanyák körében, és a napközbeni gyermekellátást igénybevevők magasabb aránya jelzi, hogy jobban sikerült ezt az egyensúlyt megteremteni. A Csehországban (és a korábban Németországban6) lezajlott változások is azt jelzik, hogy a hosszú gyermekgondozási szabadság korábbi formájában nem tartható fent, sem a társadalmi, sem a gazdasági igények szempontjából. Mindez azonban szükségessé teszi a szegénységben élők helyzetének és támogatásának újragondolását is (hiszen közülük sokuk családi jövedelmének jelentős részét a gyermekek gondozásához, neveléséhez kapott támogatások teszik ki), amennyiben a gyes hosszában és a kapcsolódó pénzbeli ellátásban változások következnének be. A három ország jelenlegi rendszere igazolni látszik azt az elméletet, amely szerint az aktuálisan meghozott kormányzati döntéseket korlátozhatják, illetve hasonló döntések irányába terelhetik a korábbi (múltbeli) döntések. Az ún. „path dependency” értelmében, ha egy ország elindult egy irányba, akkor a változtatások, a meglévő rendszertől való eltérések nagyon költségesek lehetnek.

3. Az apák számára rendelkezésre álló gyermekgondozási szabadság Sokféle társadalmi változás vezetett Európa-szerte a célzott apasági szabadság intézményének kialakulásához, amelyben kulcsszerepet játszik az édesanyák növekvő arányú visszatérése is a munkaerőpiacra gyermekük első életévének betöltése előtt, mely folyamat/jelenség eredményeképpen összemosódnak, esetenként felcserélődnek a hagyományos férfi és női szerepek. Moss (2008c: 83) szerint fontos azonban az apasági szabadság igénybevételének tágabb értelmezése, a férfiak felelősségvállalásának (növekedése) változása tükrében a gyermekek gondozása és nevelése folyamatában. Az apasági szabadság igénybevétele nem csak a gyermek gondozásának és nevelésének kiegyensúlyozottabb megosztására „ösztönöz és bátorít” az édesanyák és az édesapák között, de egyben egy nagyobb „társadalmi program” részeként is tekinthető, amely nem csak az apákra, hanem általában a férfiakra összpontosul. Ennek keretébe tartoznak még a gyermek betegsége idejére járó szabadságok igénybevételéről, a gyermek iskolai életében való fokozottabb részvételéről, illetve a férfiak nagyobb arányú foglalkoztatásáról a gyermekgondozási és -nevelési intézményekben kialakult diskurzusok. Az utóbbira példa Norvégia, ahol kormányzati célként fogalmazódott meg, hogy a 6 A változásokról részletes tájékoztatás található az International Review of Leave Policies and Related Research éves kiadványaiban, amelyek letölthetők a http://www.sfi.dk/sw46611.asp címről.

73

Szerepváltozások

bölcsődei-óvodai intézmények dolgozói közt hány százalékban szeretnének férfiakat foglalkoztatni. Tény, hogy Európa-szerte egyre több férfi kapcsolódik be aktívan gyermekei gondozásába, nevelésébe a családon belüli nevelésben csakúgy, mint az intézményes nevelés keretein belül. A különböző típusú gyermekgondozási szabadságok ezzel párhuzamos fejlődésének, megjelenésének folyamatát Moss (2008c: 79) a következőképpen vázolja fel: A gyermekgondozási szabadság lehetősége kezdetben csak a nők számára adatott meg. Későbbi fejlemény volt az apák gyermeknevelésben betöltött szerepére és ebbéli jogaira irányuló nagyobb figyelem. Elsőként Svédországban kapták meg az apák a lehetőséget arra, hogy kisgyermekükkel ők is otthon maradhassanak. A változások első hulláma azt eredményezte, hogy a gyermekgondozási szabadság „szülői szabadság”-gá minősült, vagyis az édesapák is jogosulttá váltak igénybe venni. A szülők tetszőleges arányban oszthatták meg egymás között az e célra felhasználható időszakot. Ezután vezették csak be az „apasági szabadság”-ot, amely a gyermek születése utáni időszakban csak az apák által kivehető napokat jelentette. Jelenleg az „anyasági” és a „szülői” szabadság mellett az „apasági” szabadság igénybe vétele is egyre általánosabbá válik. A Leave Policies and Research Network munkájában résztvevő európai államok többségében már létezik apasági szabadság. A jogosultság tekintetében azonban jelentős különbségek vannak. Nincs apasági szabadság, pl. Ausztriában, Csehországban, Németországban, Írországban, Olaszországban és Lengyelországban. Van, de alacsony szinten fizetett Nagy-Britanniában. Két hétnél rövidebb, de jól fizetett Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában és Magyarországon. Két hét és hat hét közti időtartamú Észtországban, Finnországban, Portugáliában, Szlovéniában és Spanyolországban. Csak három országban – Norvégiában, Svédországban és Izlandon – terjed ki az apasági szabadság időtartama két-három hónapra. Kezdeti bevezetése után az édesapák csak elvétve vették igénybe az apasági szabadságot. Ezért többféle intézkedést is hoztak, hogy motiválják őket. Egyes országokban ez a fajta gyermekgondozási szabadság nem ruházható át. Ha az édesapa nem vette (veszi) igénybe, veszendőbe megy. Újabban azonban néhány ország pozitívabb ösztönzőket vezetett be: az egyik esetben további szabadságos napokat kapnak az apák, ha az alapszabadságot igénybe veszik (pl. Észtország, Finnország, Németország, Olaszország); a másik esetben pedig plusz pénzbeli juttatással jutalmazzák őket (pl. Portugália, Baszkföld Spanyolországban). Portugália még tovább ment, egyszerűen kötelezővé tette. A legújabb fejlemények továbblépnek az elkülönülő jogosultságokon, és egy egységes gyermekszületés utáni fizetett szabadság képét vetítik fel, amely egyenlő arányban oszlik meg az anyasági, apasági és szülői (szülők választása szerint megosztott) szabadságok közt. Izland ennek az elképzelés74


nek az előfutára, ahol a nemrég bevezetett rendszer 9 hónap magas szinten fizetett (80%, de van plafonérték) szülési szabadságból áll, amelyből 3 hónapot az édesanya, 3 hónapot az édesapa vehet igénybe, és 3 hónapot tetszés szerint megosztva használhatnak fel a szülők. Az egyes országok beszámolói azt tükrözik, hogy az apák akkor veszik igénybe csak a rendelkezésükre álló szabadságot, ha kizárólag ők a jogosultak rá, és ha az magas szintű fizetéssel jár. Nem használják ki a lehetőséget, ha fizetés nélküli vagy alacsonyan fizetett szabadságról van szó. Nem veszik igénybe akkor sem, ha szülői jogosultság részeként van erre lehetőség, de mellette van nevesített apasági szabadság is. Elvétve élnek csak a jogukkal akkor is, ha a szülői szabadság mellett nincs apasági szabadság. Egyszóval, általában az édesanyák veszik igénybe a szülői szabadságot is. Kutatók (lásd pl. Haas, 2008: 44) szerint csak néhány országban észlelhető az a támogató vállalati/munkahelyi kultúra, amely aktívan segíti a szülők munkájának és a gyermeknevelésnek az integrálását, és egyben ösztönzi a gyermeknevelés gyakorlatának és felelősségének megosztását a szülők között. Az apákat bátorítani kell a szülői szabadságból való részesedésre, a munkaadókat pedig, a szabadság kiadására. A gyermekgondozási szabadságnak jelentős bérkompenzációval és az egyéb juttatásokra való teljes jogosultsággal kell járnia, és lejárta után a szülőt vissza kell venni a munkahelyére. Nem utolsó sorban, rugalmasan kell kezelni, hogy a szülők felváltva, és/vagy részidőben is igénybe vehessék a szülői szabadságot. Úgy tűnik Svédország rendszere áll jelenleg a legközelebb ehhez az ideális megoldáshoz. Ott tették lehetővé legelőször (1974-ben), hogy az apák is igénybe vehessék a szülői szabadságot, és Norvégia után másodikként vezették be az apasági szabadságot 1995-ben. Jelenleg a szülői szabadság keretében 60 nap az „anya-kvóta” és 60 nap az „apa-kvóta”. A maradék 360 napot a szülők egyenlő arányban vehetik ki, de át is adhatják egymásnak, amíg a gyermek iskolába nem kezd járni. A keresetük 80%-át kaphatják meg egy adott maximális összegig a kvótás időszakokra, és kb. 20 euró/nap kompenzációt a maradék 9 hónapra. A svéd kormány aktívan igyekszik támogatni és reklámozni, hogy az apák is vegyék igénybe ezeket a lehetőségeket. Kitűzött cél, hogy ugyanolyan arányban vegyenek ki gyermekgondozási szabadságot, mint az anyák. Minden erőfeszítés ellenére sem sikerült azonban ezt elérni. Bár a svéd apák 90%-a él valamilyen mértékben ezzel a lehetőséggel, mégis 2007-ben még mindig az anyák használták fel az összes kivett napok 79%-át (Haas–Chronholm–Hwang, 2008). Vajon miért alakul így? A kutatási eredmények (Haas, 2008: 45–49) azt mutatják, hogy a hagyományos modell szerint szervezett munkahelyek legtöbbje elismeri az anyaságot, de nem veszi figyelembe az apaságot. Pedig minél több bátorítást és ösztönzést kapnak az apák, annál hajlamosabbak igénybe venni a gyermekgondozási szabadságot. Gyakran hivatkoznak arra, hogy a munkahely nem támogatta őket eléggé, nehéz lett volna átszervezni a munkát. Ugyanakkor az 2003. évi Eurobarometer felmérés eredményei szerint (Haas, 2008: 47) az 75

Szerepváltozások

apákat a felettesek és a kollégák nagyobb nyitottsága és rugalmassága ösztönözné leginkább a gyermekgondozási szabadság kivételére. Általában a nagyobb vállalatok azok, amelyek könnyebben elengedik őket, hiszen több erőforrásuk van a kiesés kompenzálására, és méretük következtében nagyobb ismertségük miatt is fontos a számukra, hogy kedvező társadalmi megítélésben részesüljenek. A magáncégeknél dolgozó apák ritkábban mennek gyermekgondozási szabadságra, mint az állami cégeknél dolgozók. Érdekes, hogy a szolgáltatási szférában dolgozó apák is viszonylag nagyobb támogatásban részesülnek. Feltételezések szerint, ott várható az apák nagyobb ösztönzése a gyermekkel való otthonmaradásra, ahol több nő dolgozik. Mindenesetre, valószínűleg a munkáltatók gazdasági, pénzügyi helyzete esik leginkább a latba, hiszen nem bátorítanak senkit a munkából való kimaradásra, ha az gyengíti a vállalat helyzetét. Svédország esetében ugyan kimutatták (Haas, 2008: 56), hogy 1993 és 2006 között drámai mértékben növekedett az apák támogatottsága a vállalatok által kiadott szabályzatok száma, a munkatársak és a felettesek által biztosított támogatás mértéke, és az apák által kivett gyermekgondozási szabadságnapok száma tükrében. Ennek ellenére, még mindig igaz, hogy a legtöbb svéd vállalatnál nem tapasztalható az apák ösztönzése. Vagyis, semmi jele nincs annak, hogy bármilyen dokumentumban megfogalmazták volna, vagy intézkedésekkel könnyítették volna az apák részére a gyermekgondozási szabadság igénybevételét. A gazdasági érdekek még mindig útjában állnak a rugalmas megoldások elterjedésének. Úgy tűnik, a gyermekgondozási szabadságok konstrukciója alapvetően befolyásolja az igénybevételt. A Leave Policies and Research Network szemináriumán megfogalmazódott, hogy több kérdést kell még tisztázni a legmegfelelőbb megoldások megtalálásához, mint pl.: Mire használják az apák a gyermekgondozási szabadságot? Pihenésre, a gondozástól, neveléstől független tevékenységekre? Különbözik-e ahogy eltöltik a rövid, illetve hosszabb időre kivett szabadságokat? Jobban elriasztja-e a kereset kompenzációhoz társított plafonérték az apákat, mint az anyákat? Milyen mértékig lehet „kötelezni” az apákat arra, hogy ily módon is jobban részt vegyenek gyermekeik nevelésében? Hogyan lehet ösztönözni az apákat arra, hogy jobban érdeklődjenek gyermekük fejlődése iránt, többet legyenek vele egyedül, és kialakítsák „saját gondozási” módszerüket?

4. Következtetések Összegzésként tehát, milyen következtetéseket lehet levonni? Talán azt, hogy egyre inkább meghatározóvá válik az a nézet, amely szerint a kisgyermeknevelés felelősségét meg kell osztani. Az egyes országokban kialakult rendszereket az a felfogás alapozza meg, hogy az adott társadalom milyen felelősséget tulajdonít az anyáknak, apáknak, illetve a társadalom más tagjai76


nak a gyermekek felnevelésében. Míg korábban elsősorban a család, főleg az anya feladatának tekintették ezt, az újabb fejlemények tükrében megállapítható, hogy felismerik és elismerik az apák szerepének jelentőségét, valamint elmozdulás tapasztalható az állami szerepvállalás irányába is. Egyre több országban alakítják úgy a gyermekgondozási szabadságok rendszerét, hogy a kieső keresetet a korábbiaknál magasabb szinten pótolják, ezáltal is hozzájárulva a család életszínvonalának többé-kevésbé szinten tartásához, és ezzel párhuzamosan fejlesztik a napközbeni gyermekellátás rendszerét. A munka és a családi élet összeegyeztetése akkor lehet sikeres, ha választási lehetőségek vannak. Ha nem csupán az otthonmaradás vagy a munkavállalás – mint két véglet – között lehet választani, hanem többféle, megfelelő színvonalú ellátás és szolgáltatás segíti a megfelelő egyensúly megteremtését.

Irodalom Bálint M.–Köllő J. 2007: Gyermeknevelési támogatások. In: Fazekas K.–Cseres-Gergely Zs.– Scharle Á., szerk.: Munkaerő-piaci Tükör 2007. Budapest: MTA Közgazdaságtudományi Intézet – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, pp. 24–74. Cleveland, G. - Krashinsky, M. 2003: Financing ECEC services in OECD countries. Paris: OECD, www.oecd.org/dataoecd/55/59/28123665.pdf . Czibere K., 2006: Szociálpolitika. In: Szakpolitikák a rendszerváltás utáni Magyarországon, 1990–2006. Budapest: Rejtjel Kiadó. Frey M., 2002: A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevő és a családi okokból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetőségei és akadályai. Demográfia, XLV. évf. 4. sz., pp. 406–437. Frey, M., 2008: Hungary: possibilities of and barriers to the employment of women on child care leave. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 30–34. Gyarmati A., 2007: Népesedéspolitikai, szociálpolitikai, gyermekvédelmi értékek, célok, eszközök változása a magyar családtámogatási rendszerben a rendszerváltástól napjainkig. Budapest: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. Kézirat. Haas, L., 2008: Making fatherhood visible at work: trends in corporate support for fathers taking parental leave in Sweden. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 44–62. Haas, L.–A. Chronholm–P. Hwang, 2008: Sweden. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 333–345. Kamerman, S., 2000: Early childhood education and care: An overview of developments in the OECD countries, International Journal of Educational Research, no. 33., pp. 7–29. Kocourková, J., 2008a: The Czech Republic: normative or choice oriented system? Kézirat. Kocourková, J., 2008b: The Czech Republic: discussant comments. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 34–36. Korintus, M., 2008: Hungary: Views of the 22–35 years old population concerning parental leave and child care. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 15–21. KSH, 2006: Visszatérés a munkaerőpiacra gyermekvállalás után. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. KSH, 2008: Laekeni indikátorok, 2007. (A társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló jelzőszámok.) Statisztikai Tükör, II. évf. 104. sz.

77

Szerepváltozások Melhuish, E. C., 2004: A literature review of the impact of early years provision upon young children, with emphasis given to children from disadvantaged backgrounds: Report to the Comptroller and Auditor General. London: National Audit Office. Moss, P., 2008a: Introduction to country notes. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, p. 92. Moss, P., 2008b: Making parental leave parental: an overview of policies to increase fathers’ use of leave. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 79–84. Moss, P.–M. Korintus, eds. 2008: International Review of Leave Policies and Related Research, 2008. Employment Relations Research Series, no. 100, London (UK): Department for Business Enterprise and Regulatory Reform. OECD–OKI, 2001: Biztos alapokon. Kisgyermekkori nevelés és gondozás. Párizs–Budapest: OECD – Országos Közoktatási Intézet. OECD, 2007a: Economic Survey of Hungary, 2007. http://www.oecd.org/document/63/0,3343,en_33873108_33873438_38601087_1_1_1_1, 00.html (Letöltés dátuma: 2008. aug.). OECD, 2007b: Economic Survey of Hungary, 2007 – summary in Hungarian. http://www.oecd.org/searchResult/0,3400,en_2649_201185_1_1_1_1_1,00.html (Letöltés dátuma: 2008. aug.). Pongrácz T.-né, 2005: Nemi szerepek társadalmi megítélése. Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tapasztalatai. In.: Nagy I.–Pongrácz T.-né–Tóth I. Gy., szerk.: Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2005. Budapest: TÁRKI – ICSSZEM, pp. 73–86. Pongrácz, M., 2008: Hungary: mother’s role – employment versus family. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 22–29. SPC indikátor munkacsoport, 2008): Common Indicators. http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/common_indicators_en.htm (Letöltés dátuma: 2008. nov.). Stropnik, N., 2008: Slovenia: discussant comments. In: Moss, P.–M. Korintus, eds.: International Review of Leave Policies …, pp. 37–43.

78

A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések Magyarországon és az Európai Unió néhány államában

Recommend Documents