A fogyatékkal élık térhasználatának néhány problémája Békéscsabán Fabula Szabolcs∗ 1. A fogyatékosság vizsgálatának jelentısége A globalizáció nem új jelenség, azonban napjainkban egyre jobban megtapasztalhatjuk annak hatásait, így nem meglepı, hogy növekvı érdeklıdés övezi a témát. A IV. Alföld Kongresszus is a globalizációt és annak folyamatait állítja a középpontba, „Globalizáció és szegénység – térbeli kirekesztettség az Alföldön” címő panelvitáját pedig különösen fontosnak érzem, fıként a mai „válságos” idıkben. Ha „globalizáció és szegénység” kapcsolatát kutatjuk, figyelembe kell vennünk, hogy a globalizációnak – lévén egy általános fejlıdési folyamatról van szó – egyaránt vannak pozitív és negatív kísérıjelenségei. A piacgazdaság térhódításával azt tapasztalhatjuk, hogy a világ gazdagjai és szegényei közötti szakadék egyre szélesebb. Krémer (2004) szerint a szegénység fı oka tartós munkanélküliség és jövedelemhiány, azonban – nem véletlenül – a szegények között nagyobb eséllyel találunk nıket, etnikai kisebbséghez tartozókat vagy fogyatékkal élıket. A „térbeli kirekesztettség az Alföldön” véleményem szerint nagyon fontos téma, és ha valamely csoport sokat tud a térbeli kirekesztettségrıl, akkor az a fogyatékkal élıké, akiket gyakran gátolnak olyan térbeli akadályok, amelyekre az „egészséges” ember nem is gondolna (pl. egy magasabb küszöb vagy útpadka). A 2001-es népszámlálás idején 577 006 fı vallotta magát fogyatékkal élınek. Az Alföldön arányuk a teljes népességbıl mindenhol meghaladja az 5%-ot, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében 7% feletti, Békésben pedig 9%-nál is nagyobb (az egész országban a legnagyobb). Ez is mutatja, milyen nagy szükség lenne ilyen jellegő kutatásokra, sajnos azonban Magyarországon eddig nem igen volt erre példa. NyugatEurópában és Észak-Amerikában viszont már létezik egy részdiszciplína (disability geography) ennek vizsgálatára (lásd in Gleeson 1996; Kitchin 2000). Az elıbbiek tudatában végeztem azt a vizsgálatot, amelynek alanyai békéscsabai mozgáskorlátozottak és gondozóik voltak, és amely vizsgálat eredményeibıl itt is közlök részleteket. 2. Békéscsabai vizsgálat A felmérés során félig strukturált interjúk készültek, összesen 12 fıvel. Mivel a cél elsısorban a mozgáskorlátozottak térhasználatának megismerése volt, ezért az interjúk ∗
Fabula Szabolcs hallgató, Szegedi Tudományegyetem
1
készítésekor is erre a témára koncentráltam: a megkérdezettek milyen gyakran és legtöbbször milyen céllal hagyják el otthonukat, milyen módon közlekednek és miért, a közlekedés során milyen nehézségekkel kell szembenézniük (nekik és általában a mozgássérülteknek), a város mely részein fordulnak meg gyakrabban, mely helyeket látogatják általában és miért. Szerepelt a lakásra vonatkozó kérdés is, nevezetesen, hogy milyen átalakításokat kellett eszközölni, hogy önállóan is használni tudják. Természetesen az interjúalanyok konkrét egészségügyi problémájának (a fogyatékosság okának) a megbeszélésére is sor került, valamint az ok-okozati összefüggések feltárását segítve véleményt mondtak a társadalom és a politika (országos és helyi) hozzáállásáról is. Az elemzést végül a szociálgeográfiai alapfunkciók rendszere szerint végeztem el, a következı alfejezekre bontva azt: lakás; munka; szolgáltatás-ellátás; képzés és kultúra; szabadidı; közlekedés; közösségi élet. 2.1. Lakás A fogyatékkal élı emberek számára kiemelten fontos szerepe van a lakásnak, az otthonnak, ugyanis arányaiban jóval több idıt töltenek annak falai között, mint „ép” társaik. A lakáson (mint mikrotéren) belüli mozgás biztosításához, akár csak a lakáson kívül, szintén szükség van speciális megoldásokra, amelyek azonban csupán a nem-fogyatékos emberek számára azok, sérült társaink számára alapvetı szükségletet jelentenek. Ha a lakástípusokat nézzük, akkor elmondható, hogy a megkérdezettek többsége kertes családi házban, ikerházban vagy sorházban él, csupán egy interjúalanyom kivétel: otthona egy lakótelepi 8. emeleti panellakás. Az épületek akadálymentesítéséhez a mozgáskorlátozottak egy egyszeri, 150 000 Ft-os támogatást igényelhetnek, amit a legtöbben meg is tettek, de gyakori az önerıbıl való akadálymentesítés is. Az elsı lépés általában az ajtóknál található küszöbök megszüntetése, ami különösen a kerekesszékkel közlekedıknek nagyon fontos. Ezzel a helyiségek közötti szabad mozgás még nem feltétlenül biztosítható, gyakran az ajtók kiszélesítésére is szükség van. Elıfordul, hogy a lakás bizonyos pontjain korlátokat, kapaszkodókat szerelnek fel. Családi házaknál az épületbe való bejutáshoz gyakran kell rámpát építeni, aminek látványa a nem-fogyatékos embereknek furcsa lehet. 2.2. Munka A munkavégzés, a foglalkoztatás igen fontos szerepet játszik a fogyatékkal élık társadalmi integrációjában és önbecsülésük megszerzésében (visszaszerzésében), sajnos azonban jelenleg még igen alacsony körükben a foglalkoztatottak aránya. Aktív korú mozgáskorlátozott interjúalanyaim közül csupán egy dolgozik jelenleg, a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei 2
Egyesületénél vezet csoportos foglalkozásokat. Olyan is elıfordult, hogy valakit mozgáskorlátozott állapota miatt nem alkalmaztak, bár ezt természetesen nem közölhették ilyen nyíltan. A diszkrimináció tehát véleményem szerint jelentısen rontja a fogyatékosok munkaerı-piaci helyzetét. 2001-ben Magyarországon a fogyatékkal élık 9%-a volt foglalkoztatott, és több mint háromnegyedük (76,7%) volt inaktív keresı. A tervezési-statisztikai régiók közül a legjobb értékekkel a fejlettebbek, tehát Közép-Magyarország, a Közép- és Nyugat-Dunántúl állnak, míg legalacsonyabb a foglalkoztatottság az észak-magyarországi és észak-alföldi régiókban. A Dél-Alföld adatai az országossal közel egyezıek. 2.3. Szolgáltatás, ellátás A különbözı üzletekben, bevásárló központokban a legnagyobb problémát a forgókapus beléptetı-rendszer okozza, mivel a kis forgókapukon lényegében képtelenség kerekesszékkel vagy babakocsival keresztülmenni, ahol csak érzékelıvel ellátott kapu vagy fotocellás ajtó van, ott ez viszonylag könnyen megoldható. Azonban azok az interjúalanyaim, akik ilyen akadályokkal szembesültek, azt mondták, hogy az üzletek személyzete ezekben az esetekben járhatóvá teszi az utat, vagyis kihajtja a szóban forgó kaput. Szintén kedvezıtlen, ha nincs mozgáskorlátozottak számára kialakított bevásárlókocsi, ilyenkor kosárral kell megoldani a bevásárlást, viszont egyedül levık számára nehéz azt fogni (fıleg ha már kellıen le van terhelve) és mellette még a kocsijukat is hajtani. A közintézmények esetében a legnagyobb problémát a rámpák hiánya vagy nem megfelelı kialakítása, a felvonók kis mérete és a visszacsapódó rugós ajtók jelentik. A Békés megyei ÁNTSZ
felmérést
készített
2003-ban
a
megyében
található
közintézmények
akadálymentességérıl. A 279 intézménybıl mindössze 22 (!) volt teljesen akadálymentes, 23 részben, míg 234 egyáltalán nem volt az. 2005-ig valamennyi intézményben el kellett volna végezni az akadálymentesítése, de tapasztalataim szerint ez a mai napig nem sikerült. 2.4. Képzés és kultúra A békéscsabai önkormányzattól kapott adatok szerint 2008-ban a városban 8 iskola volt ellátva a mozgáskorlátozottak épületbe jutását segítı rámpával vagy emelıszerkezettel, míg 16 intézmény nem rendelkezett ilyennel. Mindenképpen pozitívum, hogy a városban mőködnek integrált oktatási intézmények, ahol a mozgáskorlátozott tanuló nem-fogyatékos társakkal lehet együtt. A megkérdezettek véleménye is kedvezı ezekrıl, hiszen legalább részben akadálymentesítettek, és az esetleges 3
hiányosságokat az iskolavezetés rugalmassága pótolja, például úgy osztják el a tantermeket az egyes tanórák és osztályok között, hogy a mozgáskorlátozott tanulónak minél kevesebb alkalommal kelljen az emeletre felmennie. Sajnálatos módon azonban van olyan iskola is, amely kimondottan megváltozott nevelési igényő diákok képzésére szakosodott, de nem rendelkezik felvonóval. Erre egyik interjúalanyom hívta fel a figyelmemet, akinek többször kellett gyermekét felülvizsgálatra az adott intézménybe, és mivel a felülvizsgálatot az emeleten tartották, kézben kellett felvinnie a lépcsın nagyjából 40 kg testtömegő gyermekét. Nem csodálkozhatunk, ha ezt „megdöbbentınek” és „felháborítónak” találja. 2.5. Szabadidı A funkciónak két elemét érdemes kiemelni Békéscsabán: a mozit és a színházat, mindkettı a szőkebb belvárosban található. Elıbbi egy szórakoztató- és bevásárló-központban (Csaba Center), ahol az akadálymentesítés megvalósult, az interjúalanyaim elmondásuk szerint szabadon tudnak közlekedni. A 2. emeleten lévı moziba kerekesszékkel könnyen be lehet jutni, ugyanis a személyzet szükség esetén szabaddá teszi az utat a kijáraton keresztül, ahol nincsen lépcsı (ez kicsit távolabb van a bejárattól). A Jókai Színházban pedig már külön páholyt alakítottak ki a mozgáskorlátozottak részére. Volt, aki az éttermeket említette meg, ugyanis véleménye szerint mindössze egy-két olyan van, amelyben nincsenek akadályok kerekesszékkel közlekedıknek. Egy vallását gyakorló interjúalanyom viszont a katolikus nagytemplomot emelte ki, amelynek kialakításával teljes mértékben elégedet. 2.6. Közlekedés A tömegközlekedésben alapvetı probléma a jármővekre való feljutás: a békéscsabai buszok nagyon kicsi hányada alacsony padlójú vagy emelıszerkezettel ellátott. 2004-ben például a Körös Volán Rt. mindössze 3 db ilyen autóbusszal rendelkezett! A csoport tagjainak többsége használ személyautót a városban való közlekedésre (is), a szülık gyakran így szállítják sérült gyermeküket. Természetesen a leginkább problematikus kérdés a parkolás, egészen pontosan a parkolóhelyek száma és minısége, továbbá a kijelölt parkolóhelyeknek az arra jogosulatlanok által történı elfoglalása. Ezeket szinte mindegyik válaszadó említette. A gyalogos közlekedésben a probléma legtöbb esetben a burkolattal van, ez pedig a város területének nagy részét érinti. Az interjúk alapján megállapítható, hogy a közvetlen 4
belvárosban kedvezı a helyzet (fıként a városháza épületétıl indulva a sétálóutca hosszában). Azonban vannak olyan utcák, ahol egy kerekesszékes „kénytelen az út szélén közlekedni, mert nem bír a járdára felmenni”. 2004-ben Békés megyében 43 forgalomirányító jelzılámpájából 20-at láttak el kiegészítı hangjelzéssel, az állami tulajdonú úthálózaton (1445 km) 28 átkelınél alakítottak ki védıszigetet, Békéscsabán pedig folyamatosan zajlik a járdaszegélyek lesüllyesztése, elsısorban a belváros környékén. 2.7. Közösségi élet Az interjúalanyaim érzései elég vegyesek, ha az ún. többségi társadalom tagjaival való érintkezésrıl van szó, de kétségtelen tény, hogy a szemlélet és a hozzáállás pozitív irányba mozdult el az utóbbi években. Az, hogy még mindig nem értük el a kívánatos szintet, 39 éves férfi interjúalanyom véleménye szerint nem csak az „egészséges” emberek hibája, hiszen az integráció érdekében a fogyatékkal élık is többet tehetnének, ha például gyakrabban mozdulnának ki és mennének emberek közé. Ebben különbözı környezeti akadályok gátolják ıket, amelyek felszámolásában nagy szerepet játszhatnak ık maguk is, a tervezési folyamatba való bekapcsolódásukkal. 3. Néhány következtetés A vizsgálat célja mechanizmusok és problémák feltárása volt, és úgy gondolom, a leírtak némileg elgondolkodtatók. Ha ugyanis egy megyeszékhely nincs kellıen felkészülve fogyatékkal élı lakosainak integrációjára, mit várhatunk a kisebb – költségvetéső, és Magyarországon általában rosszabb életkörülményeket biztosító – városoktól és falvaktól? Különösen úgy, hogy az Alföld az Európai Unión belül az egyik legkedvezıtlenebb helyzetben lévı térség.
Irodalom Gleeson, B. J. 1996: A geography for diabled people? – Transactions of the Institute of British Geographers. Royal Geographical Society, London 21. 2. pp. 387-396. Kitchin, R. 2000: Disability, space and society – in.: John Bale (series editor) Changing Geography. Geographical Association, Sheffield, UK Krémer B. 2002: Három kérdés, 10+1 tézis – a szegénységrıl és a globalizációról. Szociológiai Szemle 2002/4.: 190-202.
5
