A fogyasztóvédelem a pénzügyi szektorban Magyarországon és az Európai Unióban - avagy az acquis communautaire érvényesülése a magyar hitelpiacon A világgazdasági válság a magyar pénzügyi szektort érintő hatásairól A 2007-ben kezdődött pénzügyi, később a teljes világgazdaságot megrázó hatásúvá fejlődött válság az IMF szerint összhatását tekintve a második világháború lezárását követő éra legnagyobb világszintű recessziójába torkollott.1 Bár a válság gyökerei egyértelműen az amerikai „subprime” jelzálogpiac összeomlására vezethetőek vissza, a válság a világ országait eltérő mértékben és különböző területeken sújtotta, amelynek oka önmagában is rendkívül komplex elemzés tárgya mind a mai napig. 2;3 Magyarország különösen megszenvedte az egész világot érintő válságot, amelynek két talán leginkább érzékelhető területe a szuverén államadósság visszafizetésébe vetett bizalom ugrásszerű leértékelődése, és a magyar deviza jelentős értékvesztése mind az euróval, mind más devizákkal szemben. 4;5 Habár az első probléma felmerülését követően relatíve gyorsan születtek intézkedések (elsősorban a súlyos megszorításokat hozó, IMF-el kötött hitelszerződés), a második problémakör kezelésével kapcsolatban sokáig szinte semmilyen érdemi intézkedés meghozatalára nem került sor, és az akkut módon éreztette hatását minden érintett szereplővel. A magyar fizetőeszköz elértéktelenedése egyrészt erősen sújtotta az egész magyar gazdaságot, jelentős kihívás elé állítva az elsődlegesen export-import kereskedelemre épülő ágazatok szereplőit.6 Ennél is lényegesebb, és az állampolgárok mindennapjait közvetlenül érintő hatása volt a forint gyengülésének a pénzintézeti szektorban. A devizaalapú hitelek aránya azok 2003-as magyar piacon történő megjelenését követően ugrásszerű növekedésnek indult. 2006-ban az összes devizalapú hitel állomány elérte az összes forintalapú hitelállomány szintjét, azonban nem volt megállás, az emelkedés folyamatos volt, a devizalapú hitelek összegének 2010-es tetőzéséig, amikor is az összes devizahitel állomány hozzávetőlegesen 7.600 milliárd forintos értéket ért el. A folyamatot szemléletesen mutatja az alábbi grafikon7;8:
1
A folyamat tetőzését követően rendkívüli sajtóvisszhangtól kísérten éles vita bontakozott ki azt illetően, hogy vajon a kialakult helyzet pontosan melyik szereplő felelőssége. Egyesek a pénzügyi intézményeket, mások az adósokat, ismét mások pedig a 2010 előtti állami szabályozói oldalt tartották felelősnek.9 A jelen – részletekben folyamatosan megjelenő – tanulmánynak nem célja, hogy e vitát eldöntse, így az abban való állásfoglalás nélkül pusztán annyit kívánunk megjegyezni, hogy minden szereplő elemi érdeke az, hogy a helyzet megismétlődése elkerülhető legyen. Könnyen belátható, hogy a pénzügyi intézmények ügyfeleinek elsődleges érdeke, hogy bankjukkal szemben kizárólag olyan kötelezettséget vállaljanak, amelyet jó eséllyel tudnak majd a jövőben is teljesíteni. A felfokozott közhangulatban felmerülő érvekkel szemben – amely szerint a hazai bankok kizárólag rövidtávú hasznukat keresik, és ennek érdekében ügyfeleiknek kockázatos termékeket is értékesítenek, ha ez számukra jövedelmező – mérlegelendő az is, hogy a pénzügyi intézmények kifejezetten abban érdekeltek, hogy adósaik folyamatosan eleget tegyenek kötelezettségeiknek, hiszen egyrészt hosszú távon egyedül e modell fenntartható. Másrészt a nem teljesítő hitelek arányának növekedése nemhogy közvetlenül nem jövedelmező, de közvetetten a bankok aktivitásának csökkenését vonja maga után, amely értelemszerűen nem termelhet nyereséget.10 Végezetül ugyancsak nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az állam olyan szabályok megalkotásában érdekelt, amelyek egészséges egyensúlyt biztosítanak a piaci szereplők érdekei között, azaz figyelembe veszik a pénzügyi szolgáltatók üzleti érdekeit, de ugyanakkor megfelelő védelmet nyújtanak a fogyasztónak a náluk több információval rendelkező és minden tekintetben felkészültebb piaci szereplőkkel szemben. Összességében elmondható, hogy mára általános igényként fogalmazódik meg minden érintett részéről, hogy a múltban elkövetett hibákból tanulva, a megfelelő következtetések levonásával csökkenjen annak kockázata, hogy a devizalapú hitelekkel kapcsolatban kialakult helyzethez hasonló szituáció álljon elő a jövőben. Ezen célt jól szolgálhatja az elmúlt évek „devizahiteles-mentése”, az árfolyamgát bevezetése, a végtörlesztés, a devizahitelek gyakorlati kivezetése a piacról és természetesen maga az ún. „forintosítás”, valamint a devizahitelesekkel történő – e sorok megírásakor – folyamatban lévő „elszámolás” is. A pénzügyi-fogyasztóvédelemről A modern fogyasztóvédelem kutatói egészen a Bibliáig vezetik vissza a fogyasztóvédelmi eszmék eredetét „[a] mai értelemben vett fogyasztóvédelem kialakulása a fogyasztói társadalom kialakulásához kapcsolódik.”11;12 Ekkor ugyanis a megváltozott, személytelenebbé váló ipari termelés hatására nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági érdekkörükön kívül eljáró,
2
elsősorban vásárlói szerepkörben megjelenő magánszemélyek fokozottabb védelme szükséges, korlátozva ezzel a szabad piac és a szerződéses szabadság kialakult alapelveit. A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogintézmények hosszas fejlődésen mentek keresztül, míg napjainkra az egyes gazdasági ágazatok jogviszonyait szabályozó előírások már-már autonóm jogterületté váltak. Napjainkra tehát a pénzügyi fogyasztóvédelem egy olyan, az átlagos magyar állampolgár mindennapjait is jelentősen érintő területté avanzsált, amely fokozott figyelmet érdemel mind az állami szabályozói oldal, mind a kereskedelmi élet szereplői részéről. A közelmúltban a pénzügyi fogyasztóvédelem a jogszabályalkotás egyik jelentős fókuszpontjában állt mind az európai, de még inkább a haza színtéren. A jogalkotó a múlt hibáiból következtetéseket levonva igyekezett/igyekszik megfelelő jogszabályalkotással reagálni a létező problémákra, ugyanakkor szinte a lehetetlent megkísérelve próbálkozik megelőzni a problémák, a múltban kialakult, súlyos válsághelyzethez hasonló, a népesség és a gazdaság széles körét érintő kedvezőtlen hatások kialakulását. Ezt a jogalkotói tendenciát, illetve ennek lehetséges jövőbeli irányait részletesen elemezzük majd a későbbiek során. A fentiek mellett azt is látni kell (és a jelen tanulmány igyekszik is láttatni és példákkal alátámasztani), hogy a jogalkotó törekvései mellett, azok kiegészítéseként a hazai bíróságok is, így mindenekelőtt a Kúria ítélkezési gyakorlata is fogyasztóvédelmi irányba mutat. Amellett, hogy természetesen üdvözlendő e hozzáállás, véleményünk szerint tartózkodni kell attól, hogy a közmondásbeli ló túloldalára esve, a gazdasági folyamatok gátját képező szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat alakuljon ki. A fentieket egészíti ki az egyes tagállamok pénzügyi felügyeleti hatóságai - így hazánkban a Magyar Nemzeti Bank – és a kompetens Európai Uniós szervek által végzett tevékenység, azaz a pénzügyi intézmények felügyelete, amelynek jelentős szeletét adja a fogyasztóvédelmi megközelítés. Témamegjelölés és módszertan A fentebb kifejtettek alapján tehát úgy véljük, hogy mind a gazdasági élet szereplőinek, ideértve elsősorban a hitelintézeteket, mind az állami szabályozói oldalnak hasznos lehet egy olyan átfogó tanulmány, amely a pénzügyi szektor fogyasztóvédelmi szabályozására fókuszláva veszi számba a lehetséges szabályokat, illetve feltárja az esetleges hiányosságokat. Hazánk EU-tagsága okán úgy véljük, hogy mindenekelőtt a közösségi jog az, amely egy összehasonlító tanulmány alapjául szolgálhat. Egyrészről a hazai szabályoknak a magyar állam által vállalt nemzetközi kötelezettségekből adódóan összhangban kell lenniük a közösségi jogforrásokkal, amely összhang hiánya a közösségi jog által szankcionálható.13
3
Másrészről érdemes azt is figyelembe venni, hogy a hazai szabályoknak a hazai jogrendszer és gazdasági-társadalmai viszonyok specialitásai folytán bizonyos kérdésekre az általánostól eltérő választ kell adnia, természetesen a fentiekben is hivatkozott jogszerű keretek között. Így egyes esetekben felmerül egy az általános, közösségi szabályozásnál szigorúbb, adott esetben a fogyasztókra nézve kedvezőbb normarendszer szükségessége amely véleményünk szerint minden érintett szereplő érdeke. E tekintetben érdemes figyelembe venni azt is, hogy bár a közös piac megfelelő feltételek mellett természetesen lehetőséget ad a pénzügyi szolgáltatások határon átnyúló nyújtására illetve igénybevételére, különösen a fogyasztók körében, a jellemző magatartás továbbra is a hazai pénzügyi intézményekkel való kapcsolat kialakítása. Bár természetesen akadnak ellenpéldák, a mai napig sem jellemző, hogy magyar fogyasztók például tömegesen vennének fel jelzáloggal biztosított lakáshitelt mondjuk Bulgáriából. Egy 2006-os felmérés szerint az európai fogyasztók mindössze egy százaléka vett igénybe pénzügyi szolgáltatást a tagállamán kívül letelepedett pénzügyi szolgáltatótól. 14 Bár ez nem éppen friss adat, és valószínűsíthetően emelkedő tendencia mutatkozik e téren, összességében mégis beszédes, különösen, ha megemlítjük, hogy azonos időszakban a fogyasztók huszonhat százaléka hajtott végre más határon átnyúló tranzakciót.15 A jelen tanulmány célja, hogy rávilágítson a fenti speciális helyzetekre, azaz feltárja a magyar és a közösségi pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályozás egyes különbözőségeinek okát, illetve rávilágítson arra, hogy egyes esetekben a közösségi normák adta keretek között, az általánostól különböző magyar szabályozás elfogadása lehet szükséges. Ennek keretében a közösségi jog specialitására figyelemmel két vizsgálandó terület adódik. Egyrészről meg kell vizsgálni az irányadó a hazai jogszabályokat az úgynevezett elsődleges közösségi jogforrások tükrében. Másrészről nem kisebb fontossággal bír, hogy a hazai jogszabályokat (és jogalkalmazást) az úgynevezett másodlagos közösségi jogforrások szempontjából is elemzésnek vessük alá. Bizonyos esetekben továbbá az adott jogforrásokat (elsődlegeseket és másodlagosakat egyaránt) éppen a jogalkalmazó szervek munkája tölti meg érdemi tartalommal, vagy helyezi azt más megvilágításba. Erre tekintettel a tanulmány két nagyobb egységre oszlik a fentiek szerint, amelyek azonban nem egymástól élesen elkülönülő, hanem egymáshoz szerves kapcsolódó részek. A két nagyobb egység közül egyik sem nélkülözheti a leíró részeket, hiszen a vizsgálathoz mindenekelőtt szükséges egyrészről az irányadó elsődleges jogforrások, másrészről a másodlagos jogforrásokat alkotó intézmények bemutatása. Mindazonáltal, azon túl, hogy e deskriptív, összefoglaló jellegű kisebb részek önmagukban is jelentős információs értékkel bírnak a megfelelő érdeklődők számára, a jelen tanulmány keretei között elsődleges szerepük, hogy alapul szolgáljanak az gyakorlati, összehasonlító elemzéshez, amely az egész írás lényegi célja.
2
Reméljük, hogy a kutatás, az annak eredményeit folyamatosan bemutató blogposztok, majd végül maga az összegző tanulmánykötet hasznos információkhoz juttatja a gazdasági szereplőket (a pénzügyi intézményeken kívül ideértve a téma iránt érdeklődő fogyasztókat is), illetve iránymutatásként, gondolatindítóként szolgálhat a jövőbeni szabályok megalkotásához az állami szabályozó oldal részére is. Bízunk abban, hogy a téma jelentőségére tekintettel párbeszéd indulhat meg a két oldal szereplői között, amelynek során konstruktív keretek között mindkét fél kifejtheti véleményét a jelenlegi, és esetleg jövőben alkotandó szabályok alakításának mikéntjéről.
3
What’s a Global Recession? The Wall Street Journal. 2009. április 22. World Economic Situation and Prospects 2013". Development Policy and Analysis Division of the UN secretariat. Retrieved December 19, 2012. 3 The National Bureau of Economic Research: US Business Cycle Expansions and Contractions 4 „Az ország sebezhetőségét mind a befektetők, mind az elemzők, mind a hitelminősítők egyre jelentősebbnek látták. A hitelminősítők egymás után rontottak Magyarország adósság-besorolásán.” Eredendő bűnök – Magyarország és a pénzügyi válság Készítette: Mosolygó Zsuzsa /vezető közgazdász 2008. November http://akk.hu//kepek/upload/2009/eredendo%20bunok.pdf 5 Példakén: a HUF-EUR középárfolyam 2008. december 5-ről 2009. március 6-ra 257,13-ról 316,00-ra nőtt. Forrás: http://www.mnb.hu/arfolyamtablazat?query=2008.11.05.,2009.11.05.,1,AUD,BGN,BRL,CAD,CHF,CNY,CZK,DKK,EUR,GBP,H KD,HRK,IDR,ILS,INR,ISK,JPY,KRW,LTL,MXN,MYR,NOK,NZD,PHP,PLN,RON,RSD,RUB,SEK, SGD,THB,TRY,UAH,USD,ZAR 6 „A visszafogott importdinamikát elsősorban a belső kereslet visszaesése magyarázza. A belső keresleti tételek jelentős aránya importból származik (2008-as adatok alapján a lakossági fogyasztás 34 százaléka, a beruházások 52 százaléka import). Így a válság kezdetét követően a belső kereslet visszaesése az importot is visszafogta.” Bodnár Katalin−Molnár György−Pellényi Gábor− Szabó Lajos−Várhegyi Judit: A külkereskedelmi egyenleg dinamikája, az export és az import alakulása Megjelent: MNB Szemle, Különszám, 2013. október 7 Hozzávetőlegesen egyenként 3000 milliárd forint értékű állománynál találkozott egymással a két mutató 8 http://www.hitelmediator.hu/a-lakossagi-hitelezes-alakulasa 9 Példák a teljesség igénye nélkül: Szentkirályi Balázs : Ki a felelős a devizahitelezésért ? megjelent: 1 2
http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/10/18/ki_a_felelos_a_devizahitelezesert/http://www.hitelmediator.hu/alakossagi-hitelezes-alakulasa; Homár Krisztina: Mérlegen a valóság, avagy a hazai devizahitelezés
nyertesei és vesztesei; megjelent: Hitelintézeti szemle, különszám 2011. 10 http://kaslerarpad.hu/?p=5315 11 „Legyen hiteles a mérleged, súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” Leviták könyve 19. fejezet 36. vers 12
Globális környezeti problémák és társadalmi hatásuk II. Prof. Tamás János, Dr. Juhász Csaba, Dr. Pregun Csaba, Dr. Nagy Attila, Szőllősi Nikolett, Gerőczi Viktória, Fórián Tünde (2008) kiadó a: Debreceni Egyetem a TÁMOP 4.1.2 pályázat keretein belül 13 Magyarország Alaptörvénye E) cikk (1) Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében.
(2) Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján– az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. 14 Eurobarometer: Business attitudes towards cross-border sales and consumer protection Analytical report 2006 December http://ec.europa.eu/consumers/topics/flash_eb_186_ann_report_en.pdf 15 Eurobarometer: Consumer protection int the internal market Analytical report 2006 March http://ec.europa.eu/consumers/archive/topics/eurobarometer_09-2006_en.pdf
4
