Köszönetnyilvánítás
A szerzôk és a fejezetszerkesztôk mellett az Irányelvek tartalmának és szerkezetének kialakításához nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a szakmai kollégiumok, a kollégiumok vezetôi, az általuk megbízott szakértôk, a szakmai és a civil szervezetek szakemberei. Segítô tanácsaiért, kritikai észrevételeiért, a minôsítési rendszer alapkoncepciójának kialakításához nyújtott támogatásáért köszönet illeti: Alberth Bélát, Balogh Sándort, Böszörményi Nagy Györgyöt, Csató Zsuzsát, Csiba Lászlót, Édes Istvánt, Gömör Bélát, Hamvas Antalt, Harcos Pétert, Hegedûs Lajost, Holló Gábort, Husz Sándort, Karsai Koppányt, Keller Évát, Lakatos Józsefet, Lányiné Engelmayer Ágnest, Losonczy Hajnát, Németh Endrét, Papp Zoltánt, Romics Lászlót, Sótonyi Pétert, Süveges Ildikót, Szász Károlyt, Tulassay Zsoltot, Vízkelety Tibort, Z. Szabó Lászlót. Az Irányelvek kimunkálásában igen értékes munkát végeztek az országos intézetek és az orvostudományi egyetemek szakmai mûhelyei, fórumai, melyek közül – mindegyik érdemeit elismerve és tevékenységét megköszönve – kiemelésre méltóak: az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Kullmann Lajos vezette szakmai kollektívája: Kertész Györgyi, Fehér Miklós, Till Attila; az Orvosi Rehabilitációs Társaság vezetôi és szakértôi, Klauber András és Katona Ferenc; a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Munka- és Foglalkozás-
egészségügyi Intézetének vezetôi és szakemberei: Ungváry György, Béleczki Lajos, Ékes Erika, Hudák Aranka, Mándy András; a Semmelweis Egyetem Foglalkozás-egészségügyi Tanszékének vezetôje, Morvai Veronika; a Semmelweis Egyetem II. és III. sz. Sebészeti Klinikájának vezetô szakemberei: Ihász Mihály, Nagy Lajos, Regöly Mérei János, Bátorfi József, id. Dubecz Sándor, Erdôs László. Az Irányelvek nem jelenhetett volna meg Kökény Mihály miniszter úr aktív támogatása és Kakuszi István közremûködése nélkül. Az egészségügyi tárca vezetô orvos munkatársai – Géher Pál és Kereszty Éva – nemcsak szakmapolitikai, hanem szakmai segítségükkel is hozzájárultak a könyv koncepciójának, tartalmának formálódásához. Az Irányelvek kimunkálásának központi mûhelye az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, s annak Országos Orvosszakértôi Intézete volt. Az OEP vezetôi az anyagi és a munkafeltételek biztosítása mellett szakmai és erkölcsi támogatást is nyújtottak a könyv megjelentetéséhez. Kiss József fôigazgató-helyettes (korábban az OOSZI fôigazgatója) és Lampé Zsolt, volt OEP fôigazgató orvosként is részt vettek mind az átfogó szakmai koncepció, mind a részletek kimunkálásában. A munkálatok bázisát jelentette az OEP Egészségügyi Szakértôi Fôosztálya, melynek munkatársai közül Hideg Lajost, Móricz Ferencet, Szabó Gyulát és Vajay Margitot illeti külön köszönet. Az Irányelvek anyagának rendszerbe foglalásához értékes szakmai segítséget nyújtottak az Or-
L
Köszönetnyilvánítás
szágos Orvosszakértôi Intézet nagy tapasztalattal rendelkezô szakértôi: Albel Anikó, Forrai István, Füzi István, Somlay Géza és Virágos Iván. A könyv megjelenéséhez az intézet vezetô munkatársai és a név szerint itt nem említett dolgozói odaadó munkájukkal járultak hozzá. Az Irányelvek anyagának megírásában, szakmai elbírálásában, szerkesztésében, végleges tartalmának, szerkezetének és formájának kialakítá-
sában közremûködôknek e helyütt is szeretném kifejezni köszönetemet munkájukért, támogatásukért, egyetértô vagy a jobbítás szándékával megfogalmazott kritikus észrevételeikért. Kérem, támogassák a közös munkával kialakított szakmai koncepció gyakorlati bevezetését és megvalósulását is. A szerkesztô
Elôszó
A fejlett gazdasággal és szociális ellátórendszerekkel rendelkezô országokban az egyik legfontosabb célként fogalmazzák meg a betegség, sérülés vagy rendellenesség következtében fogyatékossá, rokkanttá vált állampolgárok esélyegyenlôségének, különbözô társadalmi tevékenységekben való aktív részvételének biztosítását. A fogyatékossági törvénnyel, az esélyegyenlôség megteremtését szolgáló különbözô jogszabályokkal és intézkedésekkel, a fogyatékosok támogatási rendszerével, a rehabilitáció és az újbóli foglalkoztatás megvalósítására irányuló erôfeszítésekkel az elmúlt években hazánk is jelentôs lépéseket tett e cél megvalósítása felé. Az Európai Unióban, a jelentôsebb tengerentúli államokban (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália), valamint Magyarországon is napirenden van a megváltozott munkaképességûek, a tartós ápolásra-gondozásra szorulók ellátórendszerének fejlesztése. E korszerûsítésekhez kapcsolódik, azok szerves részét képezi az emberi szervezet funkciókárosodásainak, a fogyatékosságnak és a megváltozott munkaképességnek a szakértôi véleményezése, a véleményalkotás tudományos-szakmai alapjainak és szabályainak újrafogalmazása. A tartós egészségkárosodás, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség társadalmi kezelésének fokozódó nehézségeit a fejlett államokban is észlelhetô általános jelenségek mellett – a lakosság rohamos elöregedése, a krónikus betegségben szenvedôk számának emelkedése (paradox módon az eredményesebb gyógykezelés
következtében is), törekvés az élet minôségének javítására – Magyarországon tovább súlyosbítja a lakosság nemzetközi viszonylatban is kedvezôtlen egészségi állapota, az anyagi erôforrások szûkössége, és az átalakulóban lévô társadalmi viszonyok. Az elmúlt évtizedekben jelentôs szemléletváltozás érzékelhetô az egyén egészségi állapota, valamint személyes és társadalmi teljesítôképessége közötti összefüggések kérdésében. A korszerû holisztikus felfogás szerint a betegségek, a sérülések és az egyéb rendellenességek az egyén sajátosságainak megfelelôen, különbözô mértékû és jellegû funkciózavarokat és károsodásokat okozhatnak. Az érintett életkörülményeitôl, lehetôségeitôl jelentôsen függ, hogy az adott károsodás eredményezi-e a napi tevékenységek korlátozottságát, a fogyatékosságot, s ugyancsak a körülményektôl függ, hogy a tevékenység korlátozottsága vezet-e a társadalmi részvétel (pl. a munkavégzés) akadályozottságához. A WHO munkacsoportjai kialakították az emberi szervezet funkcióképességének, tevékenységének és részvételének – a pozitív és negatív oldalakat egyaránt tükrözô – osztályozási rendszerét, mely a közeljövôben A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO) címmel az Irányelvekhez csatlakozva jelenik meg. A kezdeti nemzetközi tapasztalatok alapján is elmondhatjuk, hogy az FNO hatékony eszköz lesz a lakosság egészségi állapotát jellemzô statisztikák készítésében, az egészségügyi szolgálta-
LIV
Elôszó
tók munkájának minôségi értékelésében. Klinikai és minôségbiztosítási eszköz lesz az egészségügyi rehabilitációban, nélkülözhetetlen lesz a fogyatékos állapotok, a rokkantság minôsítésében, kommunikációs eszközként eredményesen fogja szolgálni az említett kérdéskörökhöz kapcsolódó területek – az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a munkaügy, a lakóhely- és településfejlesztés stb. – közötti együttmûködést. Az osztályozás korszerû szemléletét tükrözve kerül kiadásra az Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez címû kiadvány, mely szakmai alapját képezheti a jövôbeni orvosszakértôi minôsítésnek. A mû egy rendszerben, komplexen értelmezi a vizsgálandó egyén szûkebb és tágabb környezetét, beleértve munkájának feladatait és körülményeit is. Tartalmazza az emberi szervezet funkcióira és azok károsodásaira vonatkozó alapvetô, korszerû klinikai ismereteket, a kivizsgálás és a gyógykezelés algoritmusait, a fogyatékosság és a rokkantság megelôzését szolgáló rehabilitációs tennivalókat, a károsodások és a munkavégzés kölcsönhatásaira vonatkozó útmutatásokat, különös figyelmet szentelve a munkahelyi kockázatok egészségkárosító hatásának és az egészségkárosodott munkavállalók foglalkoztathatósága kérdéseinek. A kiadvány ismerteti a szervezet fô rendszereinek strukturális és funkcionális károsodásait, azok kritériumait és értékelésük módját. Bemutatja, hogy a funkciók károsodásai hogyan befolyásolják az egyén napi tevékenységét, a fogyatékosságok jellegének, súlyosságának, osztályozásának és megelôzésének lehetôségeit. Az útmutató különös figyelmet szentel a munkaképesség-változás átmeneti és tartós formái leírásának. Az Irányelvek erénye – s ebben a hazai orvosi irodalomban egyedülálló –, hogy egységben, összefüggésükben jeleníti meg az egyes funkciók károsodására vonatkozó diagnosztikus, rehabilitációs, foglalkozás-egészségügyi és orvosszakértôi ismereteket. Az egészségkárosodásnak, a fogyatékosságnak, a munkaképesség átmeneti és tartós változásának (a keresôképtelenségnek és a rokkantságnak), a hozzájuk csatlakozó különbözô ké-
pességeknek (pl. gépjármûvezetésre való alkalmasság) és a korlátozottságoknak (pl. a tartós ápolásra való rászorultság) a véleményezése olyan komplex tevékenység, mely a legkülönbözôbb szakterületek részvételét, együttmûködését igényli. A kiadvány ennek megfelelôen különbözô szakembereknek készült: – a családorvos számára, aki a legtöbb ismerettel rendelkezve az igénylôk egészségi állapotáról, „egészségi életútjáról”, életének körülményeirôl elôkészíti az orvosszakértôi véleményezést, kivizsgálja, kivizsgáltatja az igénylôt; – a foglalkozás-egészségügyi orvos számára, aki a legtöbb információval rendelkezik az igénylô munkaköri feladatairól, munkaalkalmasságáról, a munka követelményeirôl; – a klinikus számára, aki a korszerû ismeretek és eszköztár birtokában kimutatja a károsodásokat és a vizsgált személy funkcionális képességeit; – az egészségügyi rehabilitációs szakemberek számára, akik sokrétû, sajátos eszközeikkel megakadályozzák vagy csökkentik a fogyatékosság és a rokkantság kialakulását; – az orvosszakértô számára, aki – értékelve a klinikai kivizsgálás és gyógykezelés adatait, a rehabilitáció lehetôségeit, a foglalkoztatás körülményeit és annak várható hatásait – szintetizáló véleményt készít; – az igazságügyi orvosszakértô számára, aki a jogorvoslati rendszer bírósági szakaszában újraértékeli a korábbi eljárásokban megfogalmazott orvosszakértôi véleményeket. A könyv azonban nem csupán az orvosok számára készült, hanem – a társadalompolitikusoknak, akiknek az egészségkárosodás, a fogyatékosság, a rokkantság bioszociális felfogása hasznos kiindulópontot nyújthat az új szabályozások kialakításában; – a foglalkozási rehabilitációt elômozdító munkaügyi szakembereknek, a megváltozott munkaképességûek tovább- és átképzését megvalósító pedagógusoknak;
Elôszó
– a táppénzt, a nyugdíjellátásokat, a fogyatékossági és egyéb szociális támogatásokat intézô szakembereknek; – az ápolás-gondozás különbözô területein dolgozóknak is. Úgy gondolom, a szakmai útmutatóban mindannyian találnak majd hasznos ismereteket, s alkalmazni tudják azokat a gondjaikra bízott személyek és a köz javára. Az átmeneti és a tartós munkaképesség véleményezésében érdekeltek – igénylôk, egészségkárosodottak, véleményezô orvosok, munkaadók, munkaügyi és szociális szakemberek, jogszabályalkotók és -alkalmazók – részérôl egyre gyakrabban merül fel az igény az egészségkárosodás, a fogyatékosság és a rokkantság átlátható, kiszámítható rendszerének a kialakítására. Egyéb célkitûzései mellett ennek a követelménynek a megvalósulását szolgálja az Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez címû kiadvány megjelentetése is. Célja a kommunikáció lehetôségének megteremtése a felvetett kérdésekben a különbözô szakképesítésû orvosok, az ellátórendszerekben tevékenykedô orvos és nem orvos résztvevôk között. Ezt szolgálja a kiadvány egyszerû, közérthetô, a bonyolult szakmai nyelvezetet lehetôség szerint kerülô, ugyanakkor a fogalmakat nem leegyszerûsítô, nem vulgarizáló szóhasználata. Az Irányelvek az emberi szervezet funkcióképességének, a fogyatékosságoknak, a megváltozott munkaképességnek a kimutatására, értékelésére vonatkozó komplex tudásanyag egy sajátos gyûjteménye, mely nem helyettesítheti a jogi szabályozás eszközeit. Ugyanakkor több is szakmai szabályok egyszerû gyûjteményénél – alkalmazkodik a társadalomtudományok azon haladásához, mely nélkülözhetetlen szerepet játszik abban, hogy az ember mint bioszociális lény mind maradéktalanabbul betölthesse egyéni és társadalmi szerepét. A kiadvány tartalma – az alapvetô szakmai-tudományos ismeretek, a foly-
ton változó vizsgálati és terápiás módszerek, a rehabilitációra, a foglalkoztatásra utaló ajánlások, az értékelés szempontrendszerei és ajánlásai – reményeink szerint ösztönzôleg hathat a korszerû ellátórendszerek mûködési szabályainak mielôbbi megfogalmazására. Az „irányelv” elnevezés is jelzi, hogy nem dogmákról van szó, hanem az élet változásaihoz idomulni tudó, de határozott irányultságú rendszerrôl. A könyv elkészítésében népes szerzôgárda vett részt – neves klinikusok, rehabilitációs, foglalkozás-egészségügyi orvosok, orvosszakértôk. Köszönetet mondok aktív, innovatív jellegû közremûködésükért. Kérem, hogy a továbbiakban is vegyenek részt az új ismeretek oktatásában, továbbfejlesztésében, gyakorlati alkalmazásában és – természetszerûleg – korrekciójában. Ugyancsak többen végezték a kiadvány szakmai elbírálását. Kiemelem e vonatkozásban a szakmai kollégiumokat, amelyek javaslataikkal hozzájárultak a szakterületüknek megfelelô részanyag sikeres kimunkálásához. A szakmai kollégiumok támogatták az Irányelvek újszerû felfogását, melynek révén az egészségkárosodáshoz kapcsolódó állapotok olyan véleményezési gyakorlata alakítható ki, mely képes megalapozni a károsodottak folyamatos társadalmi részvételét és létbiztonságát szolgáló, igazságos döntéseket. Köszönöm a kollégiumok eddigi munkáját, kérem, kísérjék figyelemmel a megfogalmazott elvek, követelmények, szabályok érvényesülésének gyakorlatát, vegyenek részt azok továbbfejlesztésében. Végezetül külön köszönetem fejezem ki Juhász Ferencnek, a kiadvány szerkesztôjének. A könyv nem készülhetett volna el kitartó, magas színvonalú munkája nélkül. Kérem, segítse a kiadványban megfogalmazott célkitûzések eredményes megvalósulását.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi miniszter
LV
LVI
Részletes rész
