FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
A fizikai és a vegyi terhelés hatása az egészségre és a várható élettartamra Tárgyszavak: fizikai munka; egészségi állapot; káros hatások; foglalkozási ártalom; rákkockázat; kőolajipar.
Fizikai munka és állóképesség Közismert, hogy a mozgáshiány és a vele járó gyenge fizikai állapot növeli sok betegség (szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbaj, mozgásszervi panaszok) kialakulásának valószínűségét. Az is ismert, hogy a szabadidősportok, amelyek növelik a fizikai állóképességet, csökkentik az ilyen betegségek megjelenésének valószínűségét. A munkahelyek jellegétől függően a dolgozók által végzett fizikai tevékenység intenzitása és időtartama nagyon eltérő lehet. A fizikai munkát végzők gyakran azzal hárítják el a részvételt a szabadidősportokban, hogy már dolgoztak eleget a munkahelyükön, és fáradtak. Kérdés azonban, hogy a fizikai munka során végzett mozgás mennyisége és jellege valóban javítja-e az állóképességet és az egészségi mutatókat. Ennek próbált meg utánajárni az alábbiakban ismertetett vizsgálat. A vizsgálat módszertana A vizsgálatban 494 – 20 és 60 év közötti – férfi vett részt, mindanynyian horvát állampolgárok. A vizsgálandó személyeket körzeti orvosok kérték fel az önkéntes részvételre. A résztvevők különböző iskolai végzettségűek voltak, dohányzók és nemdohányzók egyaránt. A megkérdezettek közül egyeseket akut vagy krónikus betegségek miatt ki kellett hagyni a vizsgálatokból. Azokat a dolgozókat sem vizsgálták, akik rendszeres szabadidős sporttevékenységet végeztek, így a megjelentek 71,5%-át értékelték. A résztvevőkkel kitöltettek egy ún. Baecke-tesztet a rendszeres fizikai terhelés szintjének felmérésére. Ez 16 kérdést tartalmazott a munka, a sporttevékenység és a szabadidős tevékenység során fellépő fizikai terhelésre vonatkozóan. Ebből három indexet számoltak: a munka-
indexet, a sport-indexet és a szabadidő-indexet. Az indexek értéke minden esetben 0 és 5 között változott. A felmérés után a résztvevőket két csoportba osztották. Az első csoportba olyanok tartoztak, akiknek munka-indexe 3 alatt volt, ők a munkájuk során alacsonyabb terhelésnek voltak kitéve (n = 220). A többiek (n = 274, 3 fölötti munka-indexszel) az erősebben terhelt személyek voltak. A fizikai képességeket az EUROFIT-teszttel vizsgálták, amely a ruganyosságot, a robbanékonyságot, az ismétlődő erőkifejtést (felülések), a kézszorítás erősségét, a gyorsérintést, az egyensúlyt és a maximális oxigénfelvételt méri. A ruganyosságot nyújtózkodással, a robbanékonyságot a felfelé ugrással, az oxigénfelvételt az Astrand teszttel mérték. Az egyensúlyozó képességet 30 másodperces fél lábon állással tesztelték: minél kevesebb próbálkozásból sikerült ezt elérni, annál jobb volt az egyensúlyozó képesség. A gyorsérintéses vizsgálatban egy kézzel felváltva kell megérinteni két egymás melletti lemezt, és azt mérik, hogy ez adott idő alatt hányszor sikerül. Eredmények és következtetések A két csoport eredményeit az 1. táblázat hasonlítja össze. Az egyik csoport átlagos munka-indexe 2,32 (± 0,38), a másiké 3,62 (± 0,41) volt, a különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). A két csoport kora nem különbözött szignifikánsan (42,1 ± 8,4 év az egyik, 41,7 ± 8,4 év a másik esetben, p = 0,842). A vizsgálati alanyokat a 0 sport-indexűek közül választották ki, hogy ez ne zavarja az értékelést. A szabadidőindexek sem különböztek szignifikánsan (2,72 ± 0,59 és 2,64 ± 0,57 p = 0,327), ami arra utal, hogy a két csoport szabadidejét is hasonló terhelés mellett töltötte. A morfológiai vizsgálatok (pl. testtömegindex) alapján sem volt szignifikáns eltérés a csoportok között. A t-próbás statisztikai vizsgálat szerint szignifikáns eltérés volt a két csoport között a robbanékonyságot jellemző függőleges ugrás kivételével az összes motoros képességben. A 3-nál nagyobb munka-indexű alanyok a kézszorítás erejét leszámítva szignifikánsan rosszabbul szerepeltek. Az oxigénfelvétel sem különbözött szignifikánsan. Az erős munkahelyi terhelés a legtöbb esetben sok állást, járást, emelést jelent, vagy valamilyen kézi munkát. A vizsgálat arra utal azonban, hogy ezek a terhelések nem javítják a dolgozók fizikai állóképességét – sőt, az ismétlődő túlterhelés inkább fáradtságot és krónikus negatív változásokat okoz a szervezetben. Ebből az következik, hogy a fizikai munkát végző dolgozónak is célszerű szabadidős és munkahelyi sport-
tevékenységet szervezni, és őket az ezen való részvételre bíztatni – saját egészségük érdekében. 1. táblázat Az erősebb és gyengébb munkahelyi fizikai igénybevételnek kitett dolgozók fizikai képesség-vizsgálatának eredményei (átlagok, szórások, F és p értékek). Munka-index < 3,0 Munka-index ≥ 3,0 átlag (szórás) átlag (szórás) Függőleges ugrás (cm)
F
p
41,7 ( 9,2)
41,3 (10,4)
3,470
0,063
558,1 (98,3)
585,3 (84,6)
2,643
0,023
13,8 ( 3,2)
12,0 ( 5,1)
8,234
0,004
Nyújtózkodás (cm)
2,7 ( 8,9)
0,6 ( 9,9)
2,938
0,033
Egyensúlyozás (próbálkozások száma)
5,83 ( 9,07)
8,6 (10,9)
14,877
<0,001
Kézszorítás (N) Felülések (n)
Érintések száma (15 s alatt)
30,2 ( 5,4)
27,2 ( 5,9)
38,128
<0,001
Max. oxigénfelhasználás (ml/kg/min)
25,9 ( 6,4)
26,5 ( 6,4)
1,575
0,211
Kanadai olajipari dolgozók élettartama és rákhajlama Nemrégiben 1994-ig kiterjesztettek egy vizsgálatsort, amelyet korábban az 1964 és 1983 között alkalmazott kanadai kőolajipari dolgozók egészségügyi adatain végeztek, hogy lássák: változtak-e a tendenciák. A finomítókban dolgozó és kőolajjal érintkező dolgozók körében szignifikánsan megemelkedett a mezoteliomás megbetegedések száma, a marketing és disztribúciós dolgozók körében pedig az áttételes csontvelőrák (myeloma) és az aortatágulat – bár ebben az esetben nem volt szoros összefüggés sem az alkalmazás időtartamával, sem az alkalmazás kezdete óta eltelt idővel. A korábbi vizsgálatok a kitermelésben dolgozóknál több rosszindulatú melanomát, a marketing/disztribúciós dolgozók között pedig nagyobb valószínűséggel előforduló áttételes myelomát mutattak ki. Az utóbbi két esetben volt összefüggés a gyakoriság és az alkalmazás időtartama között, de nem volt összefüggés a szénhidrogénekkel való érintkezés becsült gyakoriságával. Az újabb vizsgálathoz használt minta valamelyest különbözik a korábbiaktól. Itt csak 1964 után felvett (kezdő) alkalmazottakkal foglalkoztak, ami jobban megfelel a modern munkakörülmények vizsgálatának, és csak olyan dolgozókat vettek figyelembe, akiknek alkalmazotti története
és expozíciója vegyi anyagoknak többé-kevésbé pontosan ismert. A rákos megbetegedések előfordulását a Kanadai Rákbetegség Adatbázis adataival vetették össze az általános élettartam statisztikák mellett. Mivel az alkalmazottak viszonylag fiatalok, a statisztikai evidencia korlátozott, kivéve a fiatalabb generációban is előforduló halálokokat és a rövid latenciájú megbetegedéseket. Az adatbázis kiválasztása A vizsgálatokhoz 1964. január 1 és 1994. dec. 31 között elsőként alkalmazott dolgozókat választottak ki, akikre vonatkozóan minden adat rendelkezésre állt. Azokat, akik 1964-ben nyugdíjba mentek, vagy akik már 1964-ben alkalmazásban álltak, kihagyták. Azok a dolgozók is kimaradtak, akik munkaidejük kevesebb, mint 90%-át töltötték a többiekhez hasonló vegyi terhelés mellett. A végső minta n = 25 292 dolgozóból állt, akik közül 18 360-an szerepeltek a korábbi vizsgálatban is. Az új mintavétel tehát kevesebb és fiatalabb dolgozóra vonatkozik. Követték az aktuális munkahely, az osztály, az osztályon belüli funkció és a munkakör változásait. A dohányzási szokások változását a gyári egészségügyi adatlapokról vették. Ebből csak annyit lehetett megtudni, hogy az illető valaha dohányzott-e, és ez az adat is hiányzott a vizsgált személyek 57%-ánál. A dohányzó/nemdohányzó csoportok közötti különbségek kb. 10%-ot értek el az egyes vizsgálati csoportokon belül. Az adatfelvételnél és -feldolgozásnál a GEP (helyes epidemiológiai gyakorlat) elveit követték. A vegyi terhelés (expozíció) becslésénél felhasználták az 1987-ben a kanadai kőolajiparban vezetett expozíció-nyomkövető és egészségügyi információs rendszert (ETHIS), amely a terhelés mértékét expozíciós csoportokba osztással (SEG kód = hasonló expozíciós csoport) jellemezte. A SEG-rendszert ipari higiéniai szakemberek állították fel interjúk és mérések segítségével. Az SEG kódok hatóanyagonként változhattak attól függően, hogy az adott anyagokra megállapított foglalkozási expozíciós határérték (OEL) hány százalékának lehetett kitéve az adott dolgozó, és az éves munkaideje mekkora részében. Az 1987 előtti adatokat becsülték a korábbi foglalkoztatási adatok birtokában. A vizsgált hatóanyagokat a következő szempontok alapján választották ki: • potenciális veszélyesség, • új hipotézisek kialakíthatósága,
• expozíció–hatás görbék hiánya emberi populációkon, • jó minőségű expozíciós adatok vagy becslések megléte, • expozíció gyakorisága. Mindezen kritériumok alapján öt vegyületet vagy vegyületcsoportot választottak ki: • szénhidrogén oldószerek/üzemanyagok (telített, aliciklusos és aromás szénhidrogének C5–C16, fp. 35–338 °C), • szénhdirogén kenőanyagok (olaj nyersanyagok és adalékolt, feldolgozott termékek, pl. gépolajok, kenőolajok, fűtőolajok, gépkocsi és ipari kenőzsírok stb.), • kőolajkoksz (számos feldolgozási folyamatban szerepel, pl. kokszolásnál, katalitikus krakkolásnál, reformálásnál, hidroformálásnál; közvetlen kokszporártalom és koksztartalmú katalizátorporexpozíció előfordul), • kén-hidrogén (sok feldolgozási lépcsőben előfordul – ez az egyetlen figyelembe vett „tiszta” anyag), • általános műveleti expozíció (ez a későbbi vizsgálatokban elmaradt, mert hatása nem bizonyult szignifikánsnak). A kumulatív expozíciót az alábbi képlet felhasználásával becsülték: ∑ ∑C × F ×Y
munka idő
ahol C = a koncentráció (a maximális megengedett OEL érték %-ában), F = az expozíció gyakorisága (az éves munkaidő hányadában kifejezve), Y = adott munkakörben eltöltött évek száma. A becsült értékek pontosságát nagy számú (460) ipari higiéniai felmérés adataival ellenőrizték, és jó egyezést találtak. A haláleseteket és azok okát részben a vállalati adatbázisok, részben a kanadai halálozási adatbázis segítségével állapították meg. A rákos halálozásokra nézve 1969 és 1994 között rendelkezésre álltak a rákregisztrációs adatbázis adatai. Az eredmények és értékelésük A felmérésben részt vevő személyek adatait a 2. táblázat összegzi. Viszonylag fiatal csoportról van szó, akiket általában kevesebb, mint 10 évig alkalmazott az olajipar. Mindössze a dolgozók 2%-a halt meg, és
csak 0,7%-uk rosszindulatú daganatos betegségben. 2%-nál állapítottak meg egy vagy több kezdődő rosszindulatú elváltozást. 2. táblázat A vizsgált – a kanadai kőolajiparban alkalmazott – dolgozók összesítő demográfiai és egészségi adatai Jellemző
Teljes minta férfiak nők
Teljes szám
17 230
8062
16 768 (97,3)
7953 (98,6)
462 (2,7)
109 (1,4)
325 (1,9%)
184 (2,3%)
1978,8
1978,9
29,1
27,5
1977,5
1977,8
Az alkalmazás átlagos időtartama (év)
8,8
6,4
A követés átlagos időtartama
16,8
16,7
268 290
125 522
Életben van (teljes %-a) Meghalt (teljes %-a) Egy vagy több tumorral regisztráltan megbetegedett személyek A felmérésbe történő belépés éve (átlag) Átlagéletkor a felmérésbe történő belépéskor Az alkalmazás kezdete (átlag)
Emberév, összesen
A halandóság kisebbnek mutatkozott, mint a hasonló korú átlaglakosságban, és csak az epehólyagrák esetében volt megfigyelhető nagyobb előfordulási valószínűség az országos átlaghoz képest (négy eset), de itt sem volt konzisztens összefüggés a végzett munka típusával. Nők esetében lépett fel méhrák miatti halálozás, de az előfordulási valószínűség nem haladta meg az országos átlagot. Egy mezoteliomás haláleset fordult elő (a várható érték 1,3 lett volna). Rosszindulatú elváltozást 501 dolgozónál figyeltek meg a rákregisztrációs adatbázis szerint, és ehhez még hozzávettek 8 további személyt, akiknél a megfigyelés kezdetét nem regisztrálta az adatbázis, de a halálokok között rosszindulatú neoplazmás elváltozás szerepelt. A rosszindulatú daganatok standardizált előfordulási arányai (SIR) nagyobbak voltak, mint a standardizált halálozási arányok (SMR), bár az összes rosszindulatú elváltozás együttes valószínűsége még így is alatta maradt az országos átlagnak. A férfiak esetében nem szignifikáns növekedés jelentkezett a krónikus limfoid leukémia esetében (bár itt mind a hat regisztrált eset hivatali munkát végzett) és az epehólyagrák esetében. Négy mezoteliomás esetet figyeltek meg a férfiak között – a várható érték 1,32 volt. Négyük közül kettő volt olyan dolgozó, akik hosszabb
ideig azbeszt hatásának lehettek kitéve – ami nem specifikus olajipari szennyező. Egy angioszarkomás esetet találtak egy rövid ideig ott dolgozó alkalmazottnál, aki azonban nem lehetett vinil-klorid hatásának kitéve. A kis esetszám miatt nem lehetett összefüggést megállapítani a munkában eltöltött évek és a betegség megjelenésének valószínűsége között. A férfiak esetében egyedül a vastagbélrák megjelenésének valószínűsége növekedett valamelyest a szolgálati idővel. Nők esetében a tipikus nőgyógyászati rákbetegségek valószínűsége nem nőtt az olajiparban eltöltött idővel. Specifikus anyagok hatásának vizsgálata A szénhidrogén oldószerek/üzemanyagok esetében nem mutatkozott növekvő veszély az expozíció növekedésével, egyedül az agytumor előfordulási valószínűsége nőtt meg – de nem szignifikáns mértékben – a közepes és a magas expozíciós csoportban. Hasonló (ugyancsak nem szignifikáns) tendenciát figyeltek meg a szénhidrogén kenőanyagok és az agytumor, valamint a vastagbélrák vonatkozásában. A vizsgált férfi dolgozók mindössze 15%-a volt kitéve koksz hatásának, ami kevés a részletes analízishez – bár a tüdőrákos esetek közül 12 ki volt téve ilyen hatásnak. Az említett 15% felénél nem állt rendelkezésre dohányzási adat, ezért nehéz volt eldönteni, hogy mennyi szerepet játszott a betegség kialakulásában a munkahelyi ártalom. A koksz, a szénhidrogén üzemanyag és kenőanyag hatását együttesen vizsgálva a tüdőrák előfordulási valószínűsége mintegy kétszeresre nőtt a legerősebb expozíciós csoport esetében. A kén-hidrogén esetében nem ismert rákkeltő hatás, ezért ott a légzőszervi betegségekből eredő halálozások előfordulási valószínűségét vizsgálták, de szignifikáns növekedést itt sem találtak, és a kis számok miatt a statisztikai analízis sem állt erős alapokon.
A vizsgálat tanulságai A dolgozók átlagos egészségi szintje kedvező, az általános halálozási és a rákos halálozási statisztikák jobbak az országos átlagnál. A mezotelioma esetében valamelyes növekedést tapasztaltak az országos átlaghoz képest, de csak 4 esetről volt szó, abból is kettő valószínűleg azbesztártalom volt. Mindenestre az azbesztexpozíció veszélyét az olajiparban (is) csökkenteni kell. Más vizsgálatoktól eltérően itt nem jelentkeztek nagyobb valószínűséggel a leukémia, limfoma és más, hasonló megbetegedések. Ugyancsak semmi jelét nem lehetett látni a
vegyszerexpozíció és a vesedaganat közti összefüggésnek. Némi jele mutatkozott annak, hogy az eltöltött munkaidő és a vastagbélrák megjelenési valószínűsége között van összefüggés, bár e betegség gyakorisága nem volt nagyobb az országos átlagnál. Ugyancsak voltak halvány jelei az expozíció mértéke és az agytumor, ill. a vastagbélrák megjelenési valószínűsége közti összefüggésnek szénhidrogén kenőanyagok esetében. A gyenge összefüggések is okot adnak azonban arra, hogy ezeket a betegségeket nagyobb figyelemmel szűrjék a dolgozók körében. A tüdőrák esetében bizonyos összefüggések mutathatók ki a kokszexpozícióval, de itt a hiányzó dohányzási adatok és a kis esetszám nehezíti meg a biztos következtetés levonását. A koksz önmagában elsősorban szén, de lehetnek benne többgyűrűs aromás vegyületek is, a katalizátorokkal összekapcsolt koksz pedig toxikus fémeket is tartalmazhat. Sajnos nem állt rendelkezésre részletes adat arra nézve, hogy az érintett dolgozók mikor, milyen összetételű koksz hatásának voltak kitéve, ezért még további vizsgálatokra van szükség. Az epehólyagrák esetében az előfordulási valószínűség nagyobb volt az országos átlagnál, de nem volt összefüggés az előforduló esetek munkakörei között, és az előfordulási valószínűség sem nőtt az alkalmazási idővel, ezért valószínűleg véletlen hatásról van szó. Összefüggés mutatkozott viszont a kénhidrogén-expozíció mértéke és a közlekedési halálesetek száma között a legerősebb terhelésnek kitett csoportban – ami esetleg a kénhidrogén neurológiai hatásával lehet összefüggésben. Itt megint további vizsgálatok szükségesek a gyanú megerősítéséhez vagy elvetéséhez. A javuló egészségügyi statisztikák egyre több lehetőséget nyújtanak arra, hogy felderítsék és kompenzálják a munkahelyi veszélyforrásokat, legyen szó akár vegyszerekről, akár egyéb fizikai behatásokról. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Ruzic, L.; Heimer, S. stb.: Increased occupational physical activity does not improve physical fitness. = Occupational and Environmental Medicine, 60. k. 12. sz. 2003. p. 983–985. Lewis, R. J.; Schnatter, A. R. stb.: Mortalitiy and cancer morbidity in a cohort of Canadian petroleum workers. = Occupational and Environmental Medicine, 60. k. 12. sz. 2003. p. 918–928.
