A BV. TÖRTÉNETÉBŐL A fiatalkorúak büntetésvégrehajtásának válsága 1910— 1920 között
A javító-nevelés a gyakorlatban A Bn. 1908. évi XXXVI. törvény és végrehajtási rendelkezései 1910. ja n u á r 1-jen léptek hatályba. Az igazságügyi korm ányzat feladata m ost m ár a megvalósítás feltételeinek biztosítása lett. Kétségtelenül a fiatalkorúak fogházhálózatának ki alakítása m utatkozott a legnehezebb feladatnak, m ert a végrehajtás elmeleti es gyakorlati szakem berei egyaránt nélkülözhették még a megfelelő tapasztalatokat. Nem így a javítóintézetek, amelyek a Bn. hatálybalépésének évében m ár negyedszázados m últtal rendelkeztek, és - a szakirodalom ban felbukkanó kétségek el lenére — széleskörűen elism erték őket. , x „ A javítóintézeti hálózatot az igazságügyi korm ányzat a gyermek- es fiatalko ri bűnözés elleni harc fontos eszközének tekintette, s ezért példátlan erőfeszíteseket tett bővítése érdekében. Míg az 1903-ig létesített öt javítóintézet befogadokepessége 980 férőhely volt, addig 1912-ben m ár az állam i és m agán javítóintézetek 3250 em ber befogadását tették lehetővé. A meglévő öt intézet (Aszód, Kassa, K o lozsvár, R ákospalota, Székesfehérvár) férőhelyszám át mintegy 1200-al növelték, és további két javítóintézetet létesítettek (B udapesten és Szam osújvárott) össze sen 870 férőhellyel. . . , , ,, , f A Bn. 24. § (2) bek. felhatalm azása alapjan javito-nevelesre nemcsak a lenti intézeteket, hanem az igazságügyi korm ányzat által arra kijelölt gyermekmenhelyeket, nevelőintézeteket, továbbá testületek, egyesületek és m agánosok telepeit is fel lehetett használni. Ez utóbbiak — gyűjtőnevükön: m agánintézetek — szá m ára sajátos jogállást biztosítottak: elsősorban fenntartójuknak voltak alárendel ve ám m űködésüket azért az igazságügy-miniszter szakmailag felügyelte. A mi niszter az intézet fenntartójával szerződést kötött, melyben m eghatározták a m ű ködés feltételeit, követelményeit. A 27200/1909. IM. számú rendelet szerint a m iniszter visszavonhatta a javí tó-nevelésre adott jogosítványt, ha a szerződésben foglaltakat — figyelmeztetés után is — megszegték. A m agánintézetekben közvetlen utasítási joggal a minisz ter rendelkezett, az észlelt szabálytalanságok m egszüntetését csak az intézet veze tősége útján hajthatta végre. Végső esetben a m iniszter persze visszavetette az in tézet fenntartójától a nevelési jogot, és intézkedhetett a növendékek más intézet be szállításáról. A rendelet 2. paragrafusa összesen 12 m agánintézetet, mintegy 620 férőhellyel jelölt ki javító-nevelés céljaira. A fiúk szám ára kiszemelték Zinováralját, Loretton-telepet, Szegedet, G yulát, Püspöknádasd, D unaalm ás, Sopron és Kassa helységeket; a lányokat pedig M akóra, Szikszóra, Ecserre és Bárcara te1CPÍt A Bn. hatálybalépésekor tehát úgy tűnt, hogy a javító-nevelés feltételei biz tosítottak. A szakirodalom korábban szélsőséges értékelései — amelyek a javító 37
intézetet vagy tám adták joviális enyheségük m iatt, vagy m int a reszocializáció egyedül üdvözítő intézm ényét fogták fel — megszűntek, helyükbe a hatékonyabb végrehajtás érdekét szolgáló törekvések léptek. A javítóintézeti hálózat bővülésé vel pedig felm erült az a régóta dédelgetett elképzelés, hogy az egyes intézetek sa játos nevelési profilt öltsenek, hogy pedagógiai m ódszereikkel, m unkaoktatási, foglalkoztatási rendszerükkel alkalm asakká váljanak „hajlam aik és képességeik szerint” hom ogén beutaltak fogadására. E program m egvalósítása pedig felvetette egy központi ún. megfigyelő javí tóintézet szükségességének gondolatát, ahol ellátnák a beutaltak szakszerű „medico-pedagógiai m egfigyelését” és osztályozását. A szakirodalom ban később is rendszeresen felbukkanó kivizsgáló- és elosztóintézet gondolata soha nem való sul meg, de m int igény itt ötlik fel elsőként. A m unka ez idő tájt kétféle különleges kezelést igénylő csoportban folyik (m indkettő a budapesti gyűjtőfogház területén): a rászoruló beutaltak szűk körű gyógypedagógiai megfigyelése és nevelése form ájában, valam int az 1912-ben lét rehozott szigorított javító-nevelés keretében. Ez utóbbi létrehozására az kénysze rítette a korm ányzatot, hogy akadtak olyan fiatalkorúak, akik ellenszegültek a tanszem élyzetnek, káros hatást gyakoroltak a többi növendék erkölcsi állapotára vagy megszöktek. A 200 főnyi szigorított javító-nevelésre beutalt helyzetét kedve zőtlenné tette, hogy nem tudták őket a kívánt m ódon elkülöníteni a többi elítélttől, és a velük foglalkozó személyzet nem bírt speciális felkészültséggel. M indezek m iatt a korm ányzat ideiglenesnek, alkalom adtán továbbfejlesztendő nek tekintette az intézményt. A nevelőszemélyzet sajátos krim inálpedagógiai felkészítésének igénye m ár a Bn. hatálybalépése előtt is felm erült, szüksége az 1910-es években pedig tovább erősödött. A rendelet gondosan előírta a növendékek iskolai és valláserkölcsi, va lam int m unkaoktatását ellátók képesítési követelm ényeit, a nevelés központi alakjaitól, a családfőktől pedig nem kevesebbet, m int „családapai” m agatartást követelt. Kiderült, hogy az intézetekben a megfelelő pedagógiai légkör kialakítá sa nagyobb szakértelm et, odafigyelést sürget. U gyanakkor az igazságügyi kor m ányzat a nevelés végcélját illetően m értéktartó álláspontot fogalm azott meg: „céltévesztettek m indazok a törekvések, amelyek a javítóintézeti növendékből szerény, önfeláldozó, nemes lelkű stb., szóval kifogástalan em bereket akarnak nevelni. Ez túllő a célon, s veszélyezteti azt, am it m indenesetre el kell érni, ti. hogy megszűnjenek a társadalom ra veszélyesnek lenni.” Ami a nevelés legfontosabb eszközeinek beválását illeti, elégedettség kísérte az iskolai oktatást, m ert nem kívánt sokat nyújtani, m indössze olyan ism eretkört, „amilyenre egy értelmes m unkásnak, iparosnak vagy gazdának szüksége van”. A vizsgált időszakban a javítóintézeteknek a m unkaoktatás szem pontjából két tí pusa létezett: a korszerű tanm űhelyekkel és ipariskolákkal felszerelt kassai és aszódi intézet, valam int a szerényebb kézm űiparral rendelkező egyéb intézetek. Az elméleti oktatást ennek m egfelelően alakították ki. K assán és Aszódon szak oktatás, a többi helyen általános népiskolai oktatás folyt. Bár a tapasztalatok szerint a Kassáról, Aszódról elbocsátottak sokkal könynyebben találtak m unkát a szabad életben, az elszem élytelenítő, m onoton gép ipari m unkáltatást érő tám adások m iatt az igazságügyi korm ányzat védekező ál lásba szorult. Elismerte, hogy „főleg a kerti m unka gyakorol felette kedvező befolyást a növendékek jellem képzésére”, de mégse tanácsolta az iparoktatás mellőzését a javítóintézetekben, m ert az „intenzívebb keresetforrást szolgáltat” . Az iparoktatás ilyen defenzívába szorulását nem lehetett csupán pedagógiai érvekkel magyarázni, ugyanis a szabad iparosok konkurenciát láttak a fegyintézeti és javítóintézeti iparban. A nnak ellenére, hogy az igazságügy váltig bizony gatta, hogy az itt folyó term elés, m éreteinek csekélysége m iatt nem fenyegeti a 38
szabad iparosok érdekeit, mégis tartós közelharcra kényszerült a kereskedelmi minisztérium m al. E nézeteltérés — a Bn. hatálybalépését követő években — úgy ju to tt nyugvópontra, hogy az aszódi és kassai iparoktatás fenntartása mellett más intézetekben nem kezdem ényeztek ipari jellegű m unkáltatást. Mellesleg figye lemre m éltó m ozzanata a javítóintézeti m unkáltatásnak, hogy „a növendékek nem annyit dolgoznak, am ennyit elbírnak, hanem csak annyit, amennyi a m un kaszeretet felébresztésére, fenntartására s a kijelölt m unkanem elsajátítása céljá ból kívánatos” . , . , Az intézeti együttéléshez szükséges fegyelem és az életkori sajatossagokat toleráló bánásm ód ötvözése nem bizonyult könnyű feladatnak. A büntetés meg torló jellegét kiirtani szándékozó felfogás tiltotta az intézetekben a katonai szi gort, ugyanakkor a növendékek agresszivitására nehezen találtak ellenszert. K ü lönösen zavaróak voltak a töm eges szökések. Ez azután az intézetek többségét a rezsim rigiditása felé sodorta. Ennek negatív következményeit, ahogy egy korabeli jelentés m egállapítja, m ár a korm ányzat is érzékelte: „a növendékek a folytonos tanulás, m unka es fe gyelmezés folytán zárkózottá, elégedetlenné és rideggé válnak”. A veszedelmes időtöltéseket fel kell váltani hasznos szórakozásokkal. Ezért, folytatja a fent idé zett jelentés, „jónak látnánk intézeteinkben a m ozgófénykép-előadásoknak, a katonai zenének m int élethivatásnak, a testnevelésnek, az önképzőköröknek, tovabb á az ének és zenének m eghonosítását és rendszeres gyakorlását” . E kívánalm ak hitelesen tükrözik azt a szándékot, amellyel igyekeztek az intézetek pedagógiai légkörét megjavítani, felvillantva a nevelési lehetőségek, m ódszerek szeles válasz tékát Az igazságügyi korm ányzat némi m eglepetéssel konstatálta, hogy a magasz tos célzatú, a legfelsőbb körök által is tám ogatott pártfogó intézm ények gyakor latában megjelentek az első repedések. Az intézetekből elbocsátott fiatalkorúak elhelyezkedési nehézségeinek növekvő gondjait a Bn.-el létrehozott, felügyelő hatóságokkal m egerősített utógondozó szervezetek sem tudták csökkenteni. Ek kor vetődött fel először olyan átm eneti szállások és m unkaalkalm ak letesitesenek gondolata, amely garantálta volna a beilleszkedés szándékával kikerült, ám de a társadalom fogadókészségének hiánya m iatt újból veszélyeztetette vált fiatal ideiglenes elhelyezését. A patronázsm ozgalom teherbírásának első nagy próbaté tele volt ez, am ikor szembe kellett néznie a gazdasági fellendülésen túljutott or szág fenyegetően növekvő foglalkoztatási gondjaival. . Az igazságügy a javító-neveles m inden anom aliája ellenére eredm ényesnek ítélte az 1910— 1911-es éveket. A központi statisztikai hivatal adatgyűjtése szerint e két évben kísérletileg kihelyezett 385 fiatalkorú (324 fiú, 61 lány) közül 248 sor sát követték nyom on (93 eltűnt, 9 elhunyt). Ezek közül jó m a g av ise le tn e k bizo nyult 83, ingadozónak 2 és rossznak 15 százalék. A Bn életbeléptetésekor az igazságügyi korm ányzat úgy vélte, hogy a fiatal korúakkal szemben alkalm azott intézkedések gerince a javító-neveles lesz. 1913-ban im m ár — három év ítélkezési gyakorlata alapján — látható volt, hogy e várakozás nem teljesedik be. 1910-ben az alkalm azott intézkedéseknek 15%-a volt javító-nevelés, 1912-ben m ár m indössze 9%. U gyanakkor ugrásszeruen meg nőtt a dorgálások aránya. Az arányok e nem várt eltolódását egy ügyészi jelentes így m agyarázza: „a javítóintézetbe való beutalási eljárás körülm ényes, míg a mi nisztérium a fiatalkorút ide beutalja, addig nincs őt hol ideiglenesen elhelyezni — ezzel szemben a dorgálás egyszerű, gyorsan foganatosítható blankettam unka, és az ügyviteli statisztika szem pontjából mégiscsak ítéletnek sz á m it. . . a más irá nyú elfoglaltsággal túlterhelt bíráktól nem is lehet kívánni, hogy a könnyebb es egyszerűbb intézkedés helyett a körülm ényesebbet és nehezebbet válasszak . 39
Lám, az igazságszolgáltatás szerkezetének hiányosságai m ilyen könnyen le fékezik a reform gondolatokat, m ilyen gyorsan válnak délibábbá a leggondosab ban felépített elképzelések, ha azokat a hétköznapok kemény, apró m unkájával kell megvalósítani. Az igazságügyi korm ányzatot a továbbiakban az a remény ösztönözte, hogy a ham arosan életbe lépő törvény alapján a fiatalkorúak bírósá gain „gondosan kiválasztott és más m unkától teherm entesített kiváló bírák fog nak ítélkezni”.
A fogházbüntetés végrehajtásának problémái A felnőttkorúaktól elkülönített fogházbüntetések végrehajtása arra késztette az igazságügyi korm ányzatot, hogy főügyészségi székhelyenként elsősorban a — ki sebb befogadóképességű — törvényszéki fogházak közül jelöljön ki néhányat a fiatalkorú elítéltek befogadására. 1910-ig tizenhárom ilyen intézetet létesítettek (Brassó, Budapest, Győr, Gyula, Kassa, Kolozsvár, Lúgos, M arosvásárhely, Nyíregyháza, Nyitra, Pécs, Pozsony, Z om bor területén) — összesen 1200 férő hellyel (ebből 300 lányok számára). Az új fogházszisztém a életbelépésétől szám ított egy év m úlva — részben az ítélkezési gyakorlat, részben a fogházi vezetők értékelése alapján — m ár bizo nyos következtetéseket lehetett levonni a rendszer m űködéséből. Ezek többsé gükben kedvezőtlenek és távol esnek a Bn. és az FhR. szándékától. A törvényho zói elképzelés (lásd a 27300/1909. IM . számú rendeletet a fiatalkorúak fogház-, állam fogház- és elzárásbüntetésének végrehajtása tárgyában!) olyan ítélkezési gyakorlatot akart inspirálni, am ely a fogházbüntetést tartalm ában is alkalm assá tenné a nevelőhatások érvényesítésében. Ám a bírói gyakorlat — nem tudván elszakadni a korábbi tettarányos ítélke zés bejáratott form uláitól — zöm m el rövid, s így az FhR. fogházszisztém ájához nem illeszkedő ítéleteket hozott. Jól tükrözi ezt egy 1910-es ítélkezési statisztika.
A fiatalkorúak fogházbüntetésének időtartama Időszak
1— 15 nap 16— 30 nap 1 h ón ap on túl 1 éven túl
A A járásbíróság törvényszéki eljárásában eljárásban 70% 24% 6% —
40% 41% 10,5% 8,5%
E tekintetben nem hoztak jelentős változást a „békeévek” sem, annak el lenére, hogy a fogházra ítélt fiatalko rúak száma m egkétszereződött (mert közben a javító-nevelésre ítéltek létszá ma a felére csökkent):
Év szám
A fogházra ítéltek szám a
A javító-n evelésre ítéltek szám a
1910 1911 1912 1913
1923 2113 2786 2501
553 770 823 275
A fogházra ítélések között továbbra is a rövid tartam úak dom ináltak: Évszam
6 hónapnál kevesebbre ítéltek
1912 1913
1317 1523
1 évnél
többre ítéltek
135
68
(!)
A korm ányzat gondos előkészülete, amely átlagosan m ásfél-két év időtarta mú ítélettel számolva alakította ki a fiatalkorúak fogházhálózatát, feleslegesnek bizonyult. Az FhR. a fiatalkorúak szám ára kijelölt fogházak személyzetét állította a legnagyobb próbatétel elé. A fogházreform a felnőtt korúak büntetésvégrehajtá40
sát ellátó intézetek fegyelem re bejáratott reguláját igencsak váratlanul érte. A szakok, osztályok m űködésének progresszív m echanizm usa a rezsim keretein belül a fiatalk o rú elítéltek ú jfajta pedagógiai tudatosságú m egközelítését igényel te volna. M íg a jav ítóintézetek tevékenysége kapcsán m ár felhalm ozódtak bizo nyos krim inálpedagógiai tap asztalato k (és ezeket egy ugyan még erőtlen elm élet, de tám ogatta), ad dig a fogházszem élyzetet teljesen felkészületlenül érték az új igények. A p ro b lém ákat még fokozta, hogy a bíróságok ítélkezési gyakorlata következetében rendkívül nagy volt a fluktuáció. S azoknak a szám a, akikkel a m u n k át valóban el lehetett volna kezdeni — az FhR. szisztém ája szerint — egyegy intézetben alig h alad ta meg a 20-at, 30-at. Szőllősy O szkár, a két világháború közötti büntetésvégrehajtás egyik jeles szakem bere p o ntos szim ptóm át nyújt az FhR.-ről és végrehajtásáról: „túlzott osz tályozással és az egyes csoportokban, sőt a csoportokon belül is különböző eljá rási m ódok m egállapításával kockáztatta a rendelkezések végrehajthatóságát. Régi tap asztalás, hogy ugyanabban az intézetben különböző m ódon kezelni, élel m ezni, o ktatni a letartóztatottak egyes csoportjait — elegendő helyiség és sze m élyzet hián y áb an — úgyszólván lehetetlen. N álunk ilyenfajta szabályzat alkotá sánál elsősorban a m eglévő fogházviszonyokra kellene figyelem m el lenni, külö nösen olyan időben, am ikor új intézetek létesítésére nincsen semmi kilátás”. A kialakult helyzet az igazságügyi korm ányzatot a végrehajtási rendelet fe lülvizsgálatára késztette. Láday István királyi ügyész, aki egyike volt az FhR. m egalkotóinak, 1913 m árciusában a fiatalkorúak bírái, ügyészei, pártfogó-tisztvi selői előtt fújt visszavonulót. Ám a fogházszisztém a m egvalósíthatatlan elem eitől teljesen nem tu d o tt elszakadni. A m agyar rendszer szám os vonását az angol, am erikai m odell továbbfejlesztéseként fogta fel. így védelm ébe vette a fiatalko rú ak b efogadás utáni m agánelzárását, ha azt rugalm asan kezelik (ha tartalm a a fogoly m ag atartásátó l függ, és később valam ivel feloldják a szigorú egyedüllétet). N em helyeselte ugyanakkor a kötelező m agánelzárást a szabadítás előtt, m ert azt egy középkori szokás felelevenítésének tartotta. (E nnek alap ján még a X IX . században is alkalm azták a büntetés elején és végén a beköszöntő, illetve búcsúzó m egkorbácsolást.) L áday a m agyar szisztém a csoportosításra vonatkozó felfogását előnyösebbnek találta az angolokénál, m ert m értékletesen kevés, m indössze három (büntetlen előéletű, visszaeső és szokásos bűntettes) csoportot létesített, am elynek egym ástól való elkülönítése, oktatása, m unkáltatása — úgy m ond — nem ütközhet nehézségbe. Ládayt ebben nem igazolta az idő, ám az is kolai és m u n k ao k tatásra tett észrevételei m egszívlelendők: „a rendelet nem fut kos elérhetetlen ideálok után, hanem helyes gyakorlati é rz é k k e l. . . az iskolai o k tatás aszerint van m egállapítva, hogy m ennyi a fiatalkorú előképzettsége és m ennyi a büntetés tartam a . . . a m unkaoktatásnál pedig kizárólag a képzést te kinti feladatul és a jövedelm ezőséget egyáltalán nem tekinti szem pontnak” . L áday büszke arra, hogy a m agyar rendszerben a fogolynak két osztályon kell keresztülküzdenie m agát, míg az am erikai R eform atoryban csak egyen. Azt viszont a szisztém a hibájául rója fel, hogy a m agyar elítélt csak akkor szabadul hat, ha b üntetésének k éth arm ad át m ár letöltötte. Ezért javasolja, hogy a törvényhozás — közelítve a B orstalhez — tegye lehetővé a büntetés egynegyed vagy egyharm ad részének letöltése után a szabadítást. Az elítéltek érdekeltté tételének fokozása m iatt term észetesen azzal a m egszorítással, hogy erre csak az első osz tályból kerülhet sor. Ezzel párhuzam osan pedig kifogásolja, hogy nem vettük át a külföldi m egoldások jegyrendszerelem ét: nálunk a büntetés törvény szerint el engedhető egyharm ad részét oly m ódon kellett volna kapcsolatba hozni a jegy rendszerrel, hogy „az első osztályba való bejutás után m inden egyes jegy a b ünte tési időnek m egfelelő szám ú n ap p al való m egrövidítését jelen tse” . 41
Bármennyire is konstruktívak e javaslatok, hiányzott belőlük m iként az FhR. egész fogházfelfogásából — a m agyar viszonyok reális ismerete, a fogházak tárgyi és szellemi teherbíró képességének objektív megítélése. Az íróasztal m ö gött m egálm odott elvek — m int annyiszor a büntetésvégrehajtás történetében — gyakorlatba ültetésükkor szétzúzódtak a valóság m akacs próbakövén. A törvényhozás jó szándéka, világszínvonalú felkészültsége kevés, ha az igazságszolgálta tás jól kigondolt útján megfelelő szakapparátus hiányában nem lehet végigmen ni, vagy ha az amúgy is pénztelenséggel küszködő ország ráadásul kispolgári priidériával fordul el a rabok helyzetének anyagi finanszírozásától. Am ikor az igazságügy-miniszter 1913 elején m egfordult néhány fogházban, rájött: felesleges e bonyolult szisztém át fenntartani. Elrendelte, hogy az egy év nél hosszabb szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúakat vonják össze egy országos intézetbe. (Jobb m egoldás híján eleinte a budapesti gyűjtőfogházba helyezték el ő k e t) De nagyobb horderejű volt az a döntése, amely m ódosította az FhR.-t: a 46681/1913, illetve a 20396/1914. IM. számú rendelettel m egszüntette az elítéltek csoportba sorolását, egyszerűsítette az osztályozás rendszerét és a bünte tés szakokra bontását. . . A m ódosított szisztéma szerint a fiatalkorút legfeljebb harm inc napig lehe tett — megfigyelés alatt — m agánelzárásban tartani. Ezután közösségbe kerülhe tett, de csak a szigorú II. osztályba. Innen ju th ato tt a házi tanács határozata alap j á n — ha szorgalmával és jó m agaviseletével ezt kiérdem elte — az I. osztályba. A két osztályt egymástól elkülönítették, rezsim üket differenciálták: R ezsim beli jellem zők
I. osztály
II. osztály
Ruházat
saját
kincstári
Szab ad időtöltés
testgyakorlat, játék, ének, zene
k atonai rend és csuk lógyak orlatok , séta
Levélírás
hetente kétszer
k ivételesen
Látogatás
h eten te egyszer
k ivételesen
M unkaidő
napi 8 óra
napi 10 óra
M unkajutalom
k étszerese a 11. osztályba sorozottakénak
fele az 1. osztályba sorozottakénak
F eltételes szabadság
javasolh ató
nem javasolh ató
Az így bevezetett végrehajtási szisztéma kétségkívül közelebb állt a gyakor lati m egvalósíthatósághoz. Ám a m agyar törvényhozás — külföldön is ismertté vált - korszerű kezdem ényezése a fiatalkorúak fogházügyében rövid néhány ev alatt életképtelenné vált. Angyal Pál, aki növekvő aggodalom m al szemlelte a fej leményeket, önkritikusan jegyezte le: „A mi büntetőjogi s a fiatalkorúakat érintő krim inálpedagógiai kultúránk am olyan szappankultúra. H ónapokig elvitatkozunk egy-egy törvénytervezet alapgondolatán, a részleteket aggodalm asan illeszt jük egymáshoz . . . , de nem törődünk azzal, hogy a kérdéses intézm ény az életben hogy fest, m űködik-e egyáltalán”. Az FhR. 1913/14. évi rendeletének m ódosításait nem kiserte semm itele elemzés vagy agitáció, m indössze egy szűkszavú közlem ény adta tudtul 1913 ok tóberében az országos fogház kijelölését, de m ár jelezte is a m egoldás ideiglenes jellegét: „az eredm ényre nagyobb kilátást látszik nyújtani, ha egyes vidéki fogha zakba csak bizonyos típusú fiatalkorúak utaltatnak b e” . Az igazságügyi kor m ányzat a fiatalkorúak bíróságainak létesítésével akarta a rövid tartam ú foghaz42
b ü n tetések szám arányát csökkenteni. E koncepció jegyében az év végén a fiatal k o rú ak b efo g ad ására kijelölt kerületi fogházak fele részének ideiglenes fenntartasa m ellett áttért az országos fogházak szervezésére.
A fiatalkorúak bíróságainak létrehozása A fiatalk o rú ak anyagi b ü n tető jo g án ak korszerűsítését a törvényhozás által régóta tervbe vett, a szak iro d alom által pedig egyre jo b b a n sürgetett eljárásjogi reform követte. Az 1913. évi VII. törvény a fiatalk o rú ak bíróságáról (a továbbiakban F b .!) m in d en b ü n tető hatáskörrel rendelkező törvényszéken belül létrehozta 1914-től a fiatalk o rú ak önálló büntetőbíróságát. Ezekhez az igazságügy-m iniszter jelö lt ki b írák at, akik egyes bíróságként, első fokon já rta k el a fiatalk o rú ak b ű n ügyeiben. E különleges bíróságok szakítottak a klasszikus iskola tettarányos ítél kezési gyakorlatával és intézm ényesítették a prevenció elvét a gyakorlatban. A fiatalk o rú ak k al kapcsolatos ítélkezés a la p g o n d o la ta a nevelés, a m entés, a m egelőzés lett. Az Fb. in d o k lása így festett: „A m int az új anyagi jogszabályok a fősúlyt a nevelésre fektetik, úgy az alaki jo gszabályoknak sem felad ata többé, hogy a b író t egy-egy vád tárgyává tett tényállás m inden ap ró részletének felderí tésére kötelezzék. A főcél itt a cselekm énnyel való v o n atkozásban az egyéniség m egism erése.” A fiatalkorú b írájá n ak teh át a terhelt jö v ő b eli m agaviselete érd e kében kell a legcélravezetőbb intézkedést m egtalálnia, ehhez azo n b an m egbízha tó ism eretekre van szüksége, különösen a fiatalkorú erkölcsi és értelm i á llap o tá ról. Ami a fiatalk o rú életviszonyait illeti, arról a bíró által kijelölt pártfogó-tisztviselő, esetleg a p atro n ázs egyesület tagja tudósít egy környezettanulm ányban. M ind a jogi, m ind pedig a pedagógiai szakirodalom lelkesen üdvözölte e kivéí,el.?s b ü n tető ítélkezést, és féltő aggodalom m al tekintett a bíróságok akadozó m űködésére. E nnek az volt az oka, hogy a jö v ő b e tekintő új típ u sú ítélkezés egé szen m ás g o n d o lk o d ást, alapos pszichológiai, pedagógiai, szociológiai felkészült séget igényelt a b íráktól. Az Fb. a fiatalkorú terhelttel szem beni eljárásban szá m os nevelő célzatú egyszerűsítést engedélyezett. így például a bíró, ha m egism er te a fiatalk o rú ab n o rm is fejlődésének előidéző okait, ak ár tárgyalás nélkül is m eg állap íth atta a legm egfelelőbb javító-nevelő intézkedést. T árgyalás kitűzése esetén pedig elren d elh ette a nyilvánosság csökkentését, esetleg teljes m egszünte tését is. Az Fb. anyagi, jogi rendelkezéseket is tartalm azo tt: így többek közt a fogházbüntetés felső h atárát tíz esztendőről tizenötre em elte a 15. életévüket b e töltö tték esetében, ha cselekm ényükre a törvény halál- vagy életfogytig tartó fegyházbüntetést állap íto tt meg.
A háborús évek A h áb o rú 1914 d erek án tö rt ki, az év végén pedig m ár érzékelni lehetett — a vá rakozásokkal és a tu d o m ányos előrejelzésekkel ellentétben — a fiatalkorúak b ű nözésének riasztó em elkedését. Az 1914 nyarától 1915 februárjáig eltelt fél év alatt 30%-kal nőtt a fiatalk o rú ak elleni feljelentések szám a. M indezt kiváltotta az iskolai o k tatás szünetelése, a gyerekek csavargása, valam int az a tény, hogy a csa ládfő h a d b a v o n u lása anyagilag is h átrán y o san érintette a családokat, elerőtlenítette azok érzelm i, fegyelm ező funkcióját. De a h áb o rú nyom asztó pszichikai h atása is m egtette a m agáét. Ráth-Végh István az egyik korabeli folyóirat h asábjain így ír erről: „a levegő tele van izga lom m al, villam os feszültséggel, valódi és nagyított hírek já rn a k szájról szájra . . . 43
a leg n y o m orúságosabb a lelki h atáso k közül az az egyenesen m érgező erő, melylyel a legitim töm eggyilkosok hívei a fiata lk o rú ak kedélyére h a tn a k . E helyzetben okkal m erült fel a kérdés, vajo n a B n.-ben és az F b.-ben íntezm ényesült vívm ányok kiállják-e a történelm i te h e rp ró b á t? A fiatalkori b ű n elk ö vetések szám án ak gyors em elkedése szinte fe ld o lg o zh atatlan nyom ás ala ju tta tta az ú jo n n an létreh o zo tt fiata lk o rú ak bíróságait. A h á b o rú alatt m ásfele to rd u lo p atro n ázs erők m iatt egy-egy pártfogó-tisztviselőnek évente kb. 500 k ö rn y ezetta nu lm án y t kellett elkészítenie. A so ro z atb an gyártott, nagyreszt fogyatékos es m eg b ízh atatlan elő tan u lm án y o k nem n y ú jto ttak m egfelelő tám p o n to t a bira szám ára a fiatalk o rú egyéniségének m egism eréséhez. így a b írák nem tu d ta k elszakadni a b ű ncselekm enyek súly szerinti ertekelesétől és a rövid ta rta m ú szabadságvesztések kiszab ásán ak rossz hagyom anyatol. A fog h ázb ü n tetés v ég reh ajtásán ak m űködési zavarai, to v áb b á a rövid tartam ú fo g h ázb ü n tetés k iszab ásán ak m egkerülése m ár a h áb o rú első éveiben tö b b szö rö sére du zzaszto tta a javító-nevelésre ítéltek szám át: Jellem ző, hogy a h a t h o n a p o t m eg nem h a la d ó fog h ázb ü n tetések arán y a az igazságügyi k o rm ányzat m inden J a v ító -n ev elésre F ogh ázra ítéltek Év jó a k a ra tú intelm e ellenére — 1914-ben ítéltek szám a szá m a szám az ítéletek 78%-a, 1915-ben ped ig m ár 275 2501 1913 83%-a. így 1914-ben m indössze 111, 1050 2251 1914 1915-ben 142 fiata lk o rú t u ta lt a b író 1069 2332 1915 ság egy évnél hosszabb tarta m ú fog házbüntetésre. T erm észetesen h áb o rú s helyzetben — növekvő k rim inalitás ellenére — nem leh etett az in tézeth áló zato t bővíteni. E lső k én t a jav ító in tézetek b en m erültek fel férőhelygondok, ezeket azo n b an sajáto san o ld o ttá k meg. Az 1914 és 1915 között b efo g ad o ttak intézeti ta rta sa t lé nyegesen lerö v idítették, 1916 elejétől pedig az arra alk alm asak at k ato n ai szolga latra h ívták be. Az aszódi, a kassai, a kolozsvári és a szekesfehervari intézeteket u g y an ak k o r k ato n ai célokra vette igénybe a korm ány, s így csaknem ezer tővel csö k kentette a b efo g ad h ató létszám ot. , A k o ráb b i év tizedekben k ialak íto tt kedvező nevelői légkört a h a d ra lóg h ató nevelőszem élyzet eltávolításával csaknem felszám olták. A nevelői légkör ro m lá sával p árh u zam o san kedvezőtlenül alak u lt a m u n k áltatás, az m tezeti re n d hely zete is. V ám béry k eserűen állap ítja m eg az intézeti nevelőkről: „C salád fő in k sok kal in k áb b k ish iv ataln o k o k e típ u s m in d en félszegségével és kicsinyessegevel, sem m int a nevelés a p o s to la i. . . a szakképzés és en nek m egfelelő jav ad alm azas nélkül a m egélhetés nyom orúságával küszködő tan ító k tó l, akik h a so n líth a ta tla nul terh eseb b m u n k át végeznek, m int n épiskolai kollégáik, tö b b et alig is v a rh a tunk. E n n ek a p ro b lém á n ak a m egoldása elsősorban pénzkérdés, ezenfelül pedig a m egfelelő kiképzéstől és a m a teljesen hiányzó szakfelügyelettől függ.” N em segítette a jav ító in tézetek m u n k áját a h áb o rú s közvélem ény két ham is feltételezése a n ö v endékek elkényeztetéséről, v alam in t eltartásu k költségeiről. V ám béry — m iu tán 1916-ban m egism erkedik n éh án y intézettel — szenvedelyes han g ú cáfo lato t ír. B ebizonyítja, hogy a híresztelések ellenkezője igaz: a n ö v en dékek kenyér- és h ú sellátása jelen tő sen rom lott, anyagi és egészségügyi ellatasa a m in im álisra szorítkozott, s m indez rendkívüli helyzetbe so d o rta a jav ító in té zete ket, m elynek csu p á n egyik kísérőjelensége volt a szökések szám án ak állan d ó gyaP A h áb o rú s évek nem ho ztak m egnyugtató m egoldást a fiata lk o rú ak fogházügyében sem . Az FhR . m ó d o sítását (egyszerűsítését) követően a fo g h ázra ítélt fi atalk o rú ak létszám ának em elkedésével az igazságügyi k o rm ányzat fo lyam atosan 44
szélesítette a fiatalkorúak országos fogházhálózatát. 1917-ben m ár hat országos fogház — a fiúk szám ára Cegléd, G yőr, G yula, K olozsvár, a lányok szám ára K o m árom és N yítra — m űködik összesen m integy 550 elítélttel. A rendkívüli hely zetben term észetesen m egvalósíthatatlannak tűntek azok a korábbi célkitűzések, am elyek a fiatalkorúak elkülönített, szisztem atikus nevelésére irányultak. M indenütt a helyi lehetőségek és szükségletek diktálják a végrehajtás m ódo zatait. Jellem ző, hogy ezekben az években a fiatalkorúak zöme a felnőtt elítéltekkel együtt m ezőgazdasági m unkát végez. A háború a pártfogóm unkát is szétzilálta. A pártfogóm ozgalom fő ereje a rokkantak, sebesültek, árvák, özve gyek tám ogatását célozta meg. De sok esetben az is kiderült, hogy a lelkes agitációval létrehozott egyletek csupán a papiroson festenek szépen, az életben nem töltik be igazán feladataikat. A Bp.-i Felügyelő H atóság 1915. évi jelentése is ezt tanúsítja. A fiatalkorúak büntetésvégrehajtásának jóform án a Bn. hatálybalépésétől súlyosbodó gondjait még tovább fokozták a hosszú és egyre kilátástalanabb h á ború terhei. A fiatalkorú bűnelkövetők ügyétől lassan-lassan elfordultak a szak mai közélet képviselői m ás, szélesebb politikai és gazdasági dim enziójú kérdések felé. Akik mégis m egm aradtak a Bn. és az Fb. szellem ének védelm e m ellett — m int Vámbéry Rusztem , K árm án Elem ér, Finkey Ferenc —, utóvédharcokra kényszerültek, hitüket pedig m ár a háború utáni józanabb, konszolidáltabb kor szak rem énységéből m erítették. Vámbéry som m ás m egfogalm azása szerint „alapgon d o latáb an és szerkezetében az a koncepció, am elyet a Bn. és az Fb. m egvaló sítani igyekszik, életrevaló és egészséges. A legnyom atékosabb kifogás, amely ellene em elhető, a végrehajtásnak részint em beri, részint nemzeti gyarlósága”. Finkey is védelm ére kelt a két törvénynek, m ondván, hogy a fiatalkorúak krim inalitása elleni küzdelem m inél teljesebb és következetesebb végrehajtásukat követeli tőlünk. Fejlesztési javaslatai pedig a gyakorlatban elégtelennek bizo nyult eljárási és végrehajtási intézm ényeket veszik célba. A fiatalkorúak bírósá gai szám ára nagyobb önállóságot, a pártfogó-tisztviselőktől nagyobb odafigye lést, pedagógiai-erkölcsi „felnövekedést” követel, és nem utolsósorban az intézethálózat bővítését indítványozza. Véleménye szerint m enhelyekre, országosan 20-25 kisebb (50-60 elítéltet be fogadni képes) javítóintézetre, továbbá m inden ítélőtábla-kerületben egy-egy fiatalkorúakra specializálódott fogházra lenne szükség. A zoknak pedig, akik kétel kednek e program anyagi terheinek vállalhatóságában, a következőket írja: „a börtönügyi szakem berek körében rég elintézett kérdés, hogy a börtönügyi és még inkább a gyerm ekvédelm i és javítónevelési kiadások nem im produktívak, sőt a leghasznosabb és erkölcsileg dúsan jövedelm ező befektetések”, és ahogy rövidlá tás volt eddig is a börtönügyi intézm ények fejlesztését célzó kiadásoktól irtózni, úgy a háború után — szögezi le — ez még nagyobb hiba lesz.
A forradalmak időszaka Szinte csak napok teltek el az 1918-as október végi polgári dem okratikus fordu lat óta, m ár kritikus hangvételű írások kezdték tám adni az igazságügyi korm ány zat tétlenségét a fiatalkorúak — m egállíthatatlannak tűnő — krim inalitása miatt. A háború egyik legriasztóbb következm ényeként a hadiárvák szám a m eghaladta a százezret, az éhező, rongyos, fedél nélkül m aradt gyerekek ellátása azonnali in tézkedést követelt. Az „erkölcsileg fogyatékos” gyerm ekek, a kisebb-nagyobb bűncselekm ényt elkövető fiatalkorúak m egm entése, a javításukra m ozgósítható intézm ényrendszer pedagógiai kiüresedése előrevetítette a helyzet további rom lá sát.
A p o lg ári fo rrad alo m újító len d ü letéb en m egjelenő írások a fiatalo k b ű n ö zé sének m egelőzése érdekében az állam fokozott szociálpolitikai beavatkozását sürgették. D e em ellett „az erkölcsileg fogyatékosok” konzekvens pedagógiai b e folyásolását követelték, főleg K árm án Elem ér, aki az igazságügy hatásk ö réb e ta r tozó jav ító - és nevelőintézetek m űködési h ib ájáu l ró tta fel a tu d o m án y o s m egala po zottság fogyatékosságait. Úgy vélte, létre kell hozni egy differenciált intéz m én y hálózatot, am elyben egym ástól elkülönítve nevelhetők a m ás-m ás okból lezüllött fiatalkorúak. N ézete szerint a fiatalok krim in alitását h áro m fő tényező ok o zh atja: a gyen geelm éjűség, a p szich o p átia erkölcsi defektussal já ró esetei, végül a negatív k ö r nyezeti h atáso k b ó l eredő antiszocializáció. Az első két cso p o rtb a so ro lh ató fia talk o rú ak különleges gyógypedagógiai nevelést igényelnek, m íg a h arm ad ik cso p o rtb a tarto zó k k al szem ben „sem m iféle külön pedagógiai szabály nincs . . . csu p án bizonyos nevelési eszközök p ó tlása és kiegészítése. A gyerekek érdeke a rendes életbe való visszavezetés és nem az elkülönítés, am ely csak ott indokolt, ahol a fiatalk o rú egész szociális életének átalak ítása szükséges.” A szerző kiáb rá n d u ltá n nyilatkozik a jav ító in tézet állap o táró l, m erthogy b ü n tető jellegük nem szűnt m eg, a fiatalo k at ezekre a helyekre lényegében in tern álják , h o lo tt m aguk az intézm ények en yhébb fokú szabadságvesztés v ég reh ajtására szolgálnak. K árm án nézetei erőteljesen h ato ttak a T anácsköztársaság gyerm ekvédelm é nek szabályozására. A F o rrad alm i K orm ányzótanács a b ü n tető jo g elnyom ó fu n k ció ját felism erte és alkalm azta, u g y anakkor egyértelm űen elvetette a fiatal ko rú ak k al szem ben an n a k represszív, m egtorló jellegét. Szabó A ndrás helyesen állap ítja m eg: „a fiatalk o rú bűnözés leküzdésének jogi eszközeit a p ro letá r állam k u ltu rális nevelő fu n kciójának, az ifjúság szocialista nevelésének részeként, ki egészítő speciális eszközeként fogta fel és en nek m egfelelően szabályozta. K övet kezésképpen helyesebb a fiata lk o rú ak b ü n tető jo g a helyett a T anácsköztársaság igazságügyi gyerm ekvédelm éről és kisegítő szociális neveléséről b eszélni.” Az igazságügyi gyerm ekvédelem kisegítő jellege ab b a n állt, hogy intézm é nyeit csak ab b an az esetben ó h ajto ttá k igénybe venni, h a az erkölcsi rom lás ú tján sem az iskola, sem a tan ács, sem az egészségügy és népjólét intézm ényei nem vol tak képesek m ár m egállítani a fiatalkorút. A F o rrad alm i K orm ányzótanács L X X II. szám ú ren d elete nyom án egyelőre B udapesten jö tte k létre a gyerm ekvé delem szervei, az ún. gyerm ekbiztosságok, am elyek a fiata lk o rú ak bíróságainak, a p atro n á ló tisztviselőknek a koráb b i években tap asz talt m űködési hiányosságai következtében az ügy k ö zponti szerveivé váltak. A 18. életévét m ég nem b etö ltö tt fiatalk o rú ügyeivel a gyerm ekbiztosok foglalkozhattak, szükség esetén eltávolíth atták a fiatalk o rú t addigi környezetéből. A gyerm ekbiztosságot az alábbi intézetek segítették: a gyerm ekm entő o tth o nok, a m egfigyelő átm eneti o tth o n o k és a B udapesti K rim inálpedagógiai Intézet. A gyerm ekbiztosok m u n k áját pedig közvetlenül a p ártfo g ó k helyébe lépő gyer m ekőrök tám o g atták . A volt p ártfo g ó k szakm ai dilettan tizm u sáb ó l okulva gyer m ekőrré csak egy szociálpedagógiai tanfolyam elvégzése u tán lehetett kinevezni azt, aki elsajátíto tta a m egértő b án á sm ó d fortélyait, a szükséges elm életi, gyakor lati ism ereteket. A k o rm án y zó tanács rendelete — tö b b ek között — lehetővé tette, hogy a gyerm ekügyi biztosság a legm egfelelőbb intézeti nevelést írja elő a fiatalkorú egyénisége szem p o n tjából. E n n ek érd ekében vették tervbe egy, a k o r tu d o m á nyos eredm ényeit szintetizáló, differenciált n evelőintézet-hálózat létrehozását. Ez az aláb b i m ó d o n nézett volna k i: „ 1. Á tm eneti nevelő o tth o n o k oly gyerm ekek szám ára, akik környezetükben erkölcsi rom lás veszélyének v an n a k kitéve vagy társad alo m ellen es m agatar46
tást tan ú sítan ak , de sem testi, sem szellem i fogyatkozásban nem szenved nek; 2. m u n k ára nevelő intézetek ugyanilyen serd ü ltek szám ára; 3. intézetek erkölcsi fogyatkozásban szenvedő gyengeelm éjűek és gyenge tehetségűek szám ára; 4. intézetek erkölcsi fogyatkozásban szenvedő idegbetegek szám ára; 5. intézetek közveszélyesek szám ára.” A m egfelelő intézkedés (intézetbe helyezés) kiválasztása céljából alk alo m ad tán a gyerm ekbiztosságok nevelésügyi tan ác sad ó szerve — a K árm án Elem ér ve zette K rim in álp ed ag ógiai Intézet — végzett orvosi, lélektani, pedagógiai vizsgá latot. Az intézet szakvélem ényének m eghallgatása ném ely esetben kötelező volt. H a a T an ácsk ö ztársaság rövid fen n állása m iatt nem is v aló su lh attak meg a tervezett elképzelések, m egszívlelendő, hogy a gyerm ekvédelm et, az erkölcsi zül lés ú tjára so d ró d o tt fiatalk o rú ak k al való tö rő d ést az új forradalm i állam még é leth alálh arcán ak k ö zepette is fo n to sn ak ítélte. H a a fiatalk o rú ak büntetőjogi fe lelősségének fe la d ása és a felelősségnek a régi fö ld esú ri-k ap italista rendszerre való h árítá sa téves törekvés is; a deviáns fiatalok visszavezetése a társad alo m b a, e visszavezetés m ó dszereinek lelkes k u tatása figyelem re m éltó p éld a lehet a m a szakem bere szám ára.
Dr. Lőrincz József F elh aszn ált irodalom A n g y a l P á l: A fia ta lk o rú ak b írósága a háború alatt és a háb orú után. J o g tu d o m á n y i K ö zlö n y , 1917. év fo ly a m A fia ta lk o r ú a k bírái, ü g y é sze i és p á rtfo g ó tisz tv i se lő k részére re n d e zett to v á b b k é p ző tan folyam on ta rto tt elő a d á so k . E lső és m á so d ik sorozat. B u d a p est, 1913 és 1914. F inkey Ferenc: A fia ta lk orú ak k rim in alitásá nak n ö v ek v ése e llen i teen d ő in k . B ű n ü gyi S zem le, 1917. év fo ly a m K á rm á n E lem ér: A z erk ö lcsile g fo g y a ték o so k
ja v ító - és n ev elő in té zete in ek p ed a g ó g ia i reform ja. A G yerm ek , 1919. év fo ly a m N em es L ip ó t: A fiatalk orú ak b íróságáról sz ó ló 1913. évi V II. te. g yerm ek tan u lm án yi sz em p o n t b ó l. A G yerm ek , 1913. évfo ly a m R áth -V égh Istvá n : A h áb orú és a fiatalkorúak. B ű n ü gyi S zem le, 1915. év fo ly a m S za b ó A n d rá s: A fiatalk orú ak és a b ü n tetőjog. K özg a zd a sá g i és Jogi K ö n y v k ia d ó , 1961. S zö llő sy O szk á r: M agyar b örtön ü gy. B u d a p est, 1935. V ám béry R u sztem : A fiatalk orú ak b írósága a háború alatt és a háb orú után. B u d ap est, 1917.
47
