TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004 A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése
A felsőfokú szakképzés keretében folyó kurzusok képzési és kimeneti követelményeinek általános áttekintése, jellemzése Készítette: Sediviné Balassa Ildikó
Pillérvezető: Elemiprojekt-vezető: Alprojekt: Elemi projekt: Feladat sorszáma: Dátum:
Temesi József Ütőné Visi Judit Országos Képesítési Keretrendszer 2. Az OKKR felsőoktatási szintjei leírásának előkészítése 2. 2. 2. 2010. március 9.
Tartalomjegyzék 1. Bevezető. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 2. A felsőfokú szakképzés meghatározása és jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 2.1 Felsőfokú szakképzés – meghatározások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2 A felsőfokú szakképzés a többciklusú képzési rendszerben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3 A felsőfokú szakképzések fejlesztése, tartalma és struktúrája. . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4 A „szereplők”: a képző intézmények, a képzésben részt vevők . . . . . . . . . . . . . . . . .
4 5 6 7
3. A szakképzési rendszer egészének fejlesztése.A rendszer meghatározó elemei . . . . . . . . . . . 9 3.1 Az új képzési rendszer jellemzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 3.2 Az új képzési szerkezet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 3.3 Az új szakképzések tartalma. A képesítési követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 3.4 Kimeneti (vizsgáztatási) követelmények a szakképzésben. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 4. Az FSZ-szakok képzési és kimeneti követelményeinek jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . 14 5. A képesítési követelmények, leírások szemléletének összevetése. . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.1 H asználható-e az OKKR tervezetében megjelenő deskriptor rendszer a képesítések leírásához?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 5.2 Alkalmas-e ágazati sajátosságok kezelésére? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 6. A tanulási kimenet kompetenciaalapú megközelítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 7. Összefoglalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 8. Terminológiai szótár (javaslat a korábbi kiegészítésére). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 9. Felhasznált szakirodalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28
2
1. Bevezető Európa egyes országaiban már több évtizede, más országokban csak néhány éve jelent meg a felsőoktatási tanulmányokba is beszámítható felsőfokú szakképzés, mely az érettségi utáni szakképzések között megkülönböztetve – a nemzetközi standardnak megfelelően – ISCED 5.5 szintként sorolható be. A felsőfokú szakképzés (FSZ) az 1998/99-es tanévben indult először hazánkban, majd egyre inkább teret nyert, s ma már az ide kerülő diákok (tanulók és hallgatók) a felsőoktatási hallgatók létszámhoz képest tekintélyes arányt, mintegy 13-14%-ot képviselnek. (2000-ben ez a szám 2% volt.) A térnyerés ellenére ez az arány még mindig kisebb volt, mint amennyire a kormányzat lehetőséget biztosított az államilag támogatott felsőoktatási beiskolázási keretszámok révén. A 2009/2010. tanév volt az első olyan sikerév, amikor a felsőoktatásban államilag finanszírozott létszámot a jelentkezők 100%-ig megtöltötték. (Ezt a létszámot természetesen még növeli a középiskolákba tanulóként felvettek száma.) Az eltelt tíz évről az alábbi tényszerűen bizonyítható eredmények sorolhatók fel: »» dinamikus létszámnövekedés az FSZ-diákoknál (hallgatók és tanulók) és a regisztrált intézményeknél (felsőoktatási, szakképzési); »» tartalmas és eredményes együttműködés kialakulása és működése az intézmények között (a „híd-szerep” megvalósítása); »» teljes körű és stabil jogi szabályozás; »» szakmai érdekvédelem, folyamatos kommunikációs fórumok biztosítása a szereplők és az együttműködők részére; »» szakmai innovációk megvalósulása. A felsőfokú szakképzés egyes szakmáiban ténylegesen szakképesítést szerzett diákok száma csak az utóbbi néhány évben érte el a munkaerő-piaci észlelhetőség kritikus szintjét. Nem voltak tehát kimutathatóak mindeddig a tényleges eredmények vagy egy-egy képzés sikertelensége. Ma már erre is szolgálhatunk releváns válaszokkal. Jelen helyzetelemzés keretében arra keressük a választ, hogy e kettős cél- és feladatrendszerrel működő képzéstípus (a szakképzés legfelső és a felsőoktatás legalsó rendszerelemeként) milyen jellemzőket hordoz és hogyan illeszthető az Országos Képesítési Keretrendszer egészébe.
2. A felsőfokú szakképzés meghatározása és jellemzői Az elmúlt tíz évben fokozatosan hazánkban is teret nyert a felsőfokú szakképzés (FSZ), amely egyszerre része a szakképzésnek és a felsőoktatásnak,1 de felsőoktatási programként nem változtatja meg az iskolai végzettséget (nem ad végzettségi „fokozatot”). Az érettségire épülő kétéves képzés során a részt vevők az Országos képzési jegyzékben (OKJ) szereplő szakképzettséget szereznek, amely képessé teszi őket a munkaerő-piaci elhelyezkedésre, de lehetővé teszi továbbtanulásukat is a felsőoktatás valamelyik alapszakán (Bachelor, BA vagy BSc) a tudás, illetve a tanulmányok során megszerzett kreditek egy részének beszámításával. 1 „Az európai normákkal összhangban általánossá tesszük a négyfokozatú képzési rendszert (akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés, főiskolai, egyetemi és doktori szint), meghatározzuk, hogy melyik szakon lehet többlépcsős, melyeken csak főiskolai, illetve csak egyetemi képzés folytatni…” (A felsőoktatás stratégiája. A kormányprogram felsőoktatási tézisei, 2003.)
3
A képzéstípusról alább felsoroljuk a legfontosabb jellemzőket (amely alapján meghatározható és elhelyezhető az oktatási struktúra egészében), majd pedig megadjuk a magyar és a más országok gyakorlatában használt legfontosabb (törvényi) definíciót is: »» A felsőfokú szakképzés meghatározása (definíció) »» A felsőfokú szakképzések helye a képzési rendszerben »» A felsőfokú képzések tartalma, stuktúrája és egyéb jellemzők »» Szereplők: a képző intézmények, a képzésben részt vevők (hallgatók és tanulók), munkaerőpiac és más fontos szereplők (akik jelentős hatással bírnak a rendszer egészének működésére és eredményességére)
2.1 Felsőfokú szakképzés – meghatározások A felsőfokú szakképzést Európa országaiban más és más módon definiálják. Vannak azonban olyan közös jellemzők, melyek alapján egyértelműen megkülönböztethető e képzéstípus a többi érettségi utáni (post-secondary) képzéstől. Az egységes nemzetközi terminológia az ISCED rendszer.2 Ez a rendszer, melynek legfontosabb kategóriái a program és a szint, lehetővé teszi a különböző országok oktatási rendszereinek összehasonlítását. A felsőfokú szakképzés speciális helyet foglal el, kettős szerepet tölt be: középfokú végzettségre épülő, harmadik szintű szakképzés (ISCED 5.5 szint). Ez a nemzetközi besorolás a szakképesítések közötti helyet határozza meg. A képzésben végzettek Európa egyes országaiban más-más szintű és megnevezésű dokumentumot, hazánkban „felsőfokú szakképzettséget” igazoló OKJ szakmai bizonyítványt kapnak. Magyarországi meghatározás, törvényi definíció A felsőoktatási törvény 1997-ben a következők szerint adta meg az akkori nevén akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés meghatározását: „Felsőoktatási intézmények által végzett, hallgatói jogviszonyt eredményező, illetve felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolában történő, tanulói jogviszonyt eredményező szakképzés, amely beépül a felsőoktatási intézmény főiskolai, egyetemi szintű programjába, és egyben olyan szakmai képesítést ad, amely az Országos Képzési Jegyzékben szerepel.” (124/E. § b) A 2006. március 1-jén hatályba lépett felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról) 147. § 7. pontja szerint – az új nevén – a felsőfokú szakképzés: „Felsőoktatási intézmények által hallgatói – valamint felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolák által tanulói – jogviszony keretében folytatott szakképzés, amely beépül a felsőoktatási intézmény alapképzésébe és egyben az Országos Képzési Jegyzékben szereplő felsőfokú szakképesítést ad.” OECD-meghatározás Az angol nyelvű meghatározás a következő: „Tertiary-type B programmes (ISCED 5B) are typically shorter than those of tertiary-type A and focus on practical, technical or occupational skills for direct entry into the labour market, although some theoretical foundations may be covered in the respective programmes. They have a minimum duration of two years full-time equivalent at the tertiary level.”3 2 Az oktatási-nevelési, illetve a képzési formák, programok egységes nemzetközi értelmezése érdekében három nemzetközi szervezet, a UNESCO, az OECD és az EU statisztikai céllal kidolgozta az oktatás nemzetközi szabvány osztályozási rendszerét (International Standard Classification of Education – ISCED), amelynek alkalmazását a tagországok és a társult országok számára kötelezővé tették. 3 Glossary of statistical terms (OECD).
4
A jogszabályi értelmezésen túl fontos ismerni komplexebb módon a jellemzőket és a tulajdonságokat. (A felsőfokú szakképzés rendszerrajzát a következőkben vázoljuk az egyes jellemzőkön keresztül.)
2.2 A felsőfokú szakképzés a többciklusú képzési rendszerben A Bologna-deklaráció aláírásával vállalt magyar kormányzati elkötelezettségnek megfelelően 2006. szeptember 1-jétől a felsőoktatásban – a kivételektől eltekintve – áttértünk a többciklusú képzési rendszerre. Ezzel párhuzamosan került sor az új Országos képzési jegyzék (OKJ) kidolgozására. A felsőfokú szakképzést tehát újra definiálni kellett a két rendszerhez viszonyítva, és el kellett helyezni a két rendszer találkozásánál. Az alábbi – dr. Veres Pál által készített – ábra a felsőfokú szakmai képzési rendszer – beleértve a felsőfokú szakképzés – szerkezetét ábrázolja a többciklusú képzés bevezetése után. „Az ábra jól szemlélteti az életen át tartó tanulás logikáját, a tanulás és munka egész életen át tartó párhuzamosságát, a súlypontok lehetséges változását.”… „Az oktatási rendszer akkor szolgálja leginkább az egyéni, társadalmi és munkaerő-piaci igényeket, ha minden szintjén és pontján nyitott és reális alternatívákat kínál a tanulni vágyók számára. Az ábra – a tényleges helyzetnek megfelelően – megmutatja a felsőoktatás és szakképzés kapcsolatát is, beleértve a korábbi tanulmányok beszámításának lehetőségét is.”4
A többciklusú képzési rendszer
Osztatlan képzés
6 szemeszter/ 180 kredit Doktori képzés (PhD)
2007.12.12.
Szakirányú továbbképzés + kompetencia
4 + szemeszter/ 120 kredit Mesterképzés (Master)
Munkaerőpiac
6 + szemeszter/ 180 (+30) kredit Felsőfokú Alapképzés (Bachelor)
4 szemeszter/ 120 kredit Felsőfokú Szakképzés
Dr. Veres Pál
Más OKJ-s képzés
4 Dr. Veres Pál tanulmánya alapján. (Budapest, 2008. június 30.)
5
23
2.3 A felsőfokú szakképzések fejlesztése, tartalma és struktúrája A képzések fejlesztése azonos módszertani alapokon – széles körű hazai partnerségben és nemzetközi szakértői együttműködéssel – történt. A PHARE-projekt általános célkitűzése a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatainak erősítése volt, s ezen belül egy olyan képzési struktúra kidolgozása és bevezetése, amely Magyarországon korábban nem létezett. A képzés megtervezéséhez egyrészt a modellt, másrészt az első programok beindításához az anyagi támogatást a PHARE-projekt biztosította. A képzés hossza a hasonló külföldi képzések alapján került meghatározásra (a mintául szolgáló külföldi képzések mind rövid ciklusúak, azaz minimum 4 szemeszteresek). Hasonlóan került sor a moduláris szerkezet kialakítására, amely a külföldi képzési rendszerekben a mobilitást hivatott biztosítani. A modulrendszer az alapja a kredittranszfernek, azaz a képzés további felsőoktatási tanulmányokba történő meghatározott mértékű beszámításának is. A konzorciumok vállalták, hogy a célok elérése érdekében erősítik a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatát új típusú képzések kereteinek megteremtésével, biztosítják a hallgatók bekapcsolódását a gyakorlati munkába, bevonják a gyakorlati szakembereket az oktatás folyamatába, illetve oktatáson és képzésen keresztül is elősegítik a technológiatranszfert, az innovációs folyamatot. Hangsúlyozni kell még, hogy a fejlesztésben részt vevő szakemberek a moduláris programfejlesztési módszertant, a DACUM5-módszert, annak gyakorlatát is megtanulták. Tíz évvel ezelőtt még sem a felsőoktatásban, sem pedig a szakképzésben nem volt moduláris rendszer, ezért ez az innováció igen jelentős hatással volt a fejlesztőkre és a fejlesztésben részt vevő intézményekre. A PHARE-program eredményeként létrejött képzések jellemzője6 a modularitás az alábbi kötelező szerkezeti arányok betartása mellett: »» Alapismereti, készségfejlesztő tantárgyi modulok (összes óraszám 15%-a) »» Szaktárgyi szakmai modulok (az összes óraszám 60%-a) »» Kiegészítő, választható, specializációs szakmai tantárgyi modulok (25%) »» A képzésben az előírt elmélet-gyakorlat aránya legalább 50-50%, de ajánlott az ennél nagyobb arányú gyakorlat A konzorciumok által fejlesztett képzések közül 13 képzés7 kapott OKJ-számot és rendelkezett MABakkreditációval, így – az akkor érvényes jogi szabályozás szerint – csak azok indítására került sor 1998ban. A nemzetközi projektben fejlesztett programok a fenti azonos struktúrával, jól kidolgozott tartalommal kerültek a képzőkhöz, megvalósításuk sikeréhez, az eredményes képzéshez a feltételek adottak voltak. A képzések átgondoltak, többségében a ma is meglévő munkaerő-piaci igényekhez igazodóak. A felsőfokú szakképzések az új OKJ-ben A képzési programokat, illetve azok strukturális, tartalmi és formai elemeit keretjelleggel az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről és az 1/2006. (I. 17.) OM rendelet (Az OKJ-ról és az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétel és törlés eljárási rendjéről) határozza meg.
5 A DACUM mozaikszó, egy angol nyelvű kifejezésből származik: Development A CurriculuM, amely a csoportmunkán alapuló foglalkozás/munkakörelemzést jelenti. A műhelymunka célja a sikeres munkavégzéshez szükséges kompetenciák meghatározása, valamint a hozzá kapcsolódó feladatok meghatározása : ’MIT CSINÁL’ az adott munkaterületen sikeresen dolgozó szakember? 6 2008. december 31-ig érvényes, a régi OKJ, hatályon kívül történő helyezéséig. 7 A Phare-programnak 19 nyertes pályázója 47 szak fejlesztését és alapítását tervezte. Az 1998/99-es tanévi indításkor a 13 engedélyezett programon kívül 16 várt indítási engedélyre és 4 program OKJ-számra.
6
A képzési program az új OKJ bevezetése után8 Mind a szakmai, mind a vizsgáztatási követelmények ún. „követelménymodulokban” megfogalmazottak. Az azonos szakmacsoportba tartozó szakmák rendelkeznek közös követelménymodulokkal, plusz minden elágazás vagy új szakma speciális modulokat is tartalmaz. A szakmai követelménymodulok a szakképzés egységes moduláris szerkezeti elemei, amelyek tartalmazzák a feladatprofilt és tulajdonságprofilt (szakmai ismeretek, szakmai készségek, személyes, társas és módszer-kompetenciák). A képzési programok strukturális elemei a tananyagmodulok (továbbontva tananyagegységekre és tananyagelemekre). Erről részletes elemzést készítettünk, lásd a következő részben. A képzések idegennyelv-oktatási sajátosságai Az új OKJ-szakmák indításával 2008. szeptember 1-jétől a nyelvi követelmények egységsebbé válnak. Minden szakmában kötelező az idegen nyelv/szakmai idegen nyelv tanulása/gyakorlása, de nincs kötelezően előírva a nyelvvizsga a szakmai vizsga megkezdéséhez, illetve a szakképesítő bizonyítvány kiadásához. Külső cégeknél végzett szakmai gyakorlat A szakmai gyakorlatra vonatkozóan a 79/2006. (IV. 5.) Kormányrendelet 3. § (4) bekezdés g) pontja rendelkezik: a szakképzési program kötelező elemeként a különböző képzési helyszíneken a teljesítendő gyakorlati óraszámok meghatározását írja elő. A képzés bemeneti és kimeneti követelményeinek meghatározása Kétféle módon és helyen történik meghatározásuk (ez a felsőfokú szakképzés létrehozása óta így van): »» A Szakmai és vizsgáztatási követelményekben (SZVK) a szakmai bemeneti követelmények és az OKJ-bizonyítvány megszerzésének feltételei rögzítettek. »» A felsőoktatási törvényben (Ftv.) és az annak végrehajtására vonatkozó rendeletben pedig a hallgatói jogviszonyba történő felvétel követelményei rögzítettek.9
2.4 A „szereplők”: a képző intézmények, a képzésben részt vevők A képző intézmények A felsőfokú szakképzés folytatásához nem jött létre új intézményrendszer. Az oktatásirányítás két, már meglévő, működő intézménytípushoz (felsőoktatási intézmények, szakközépiskolák) kötötte a feladatrendszert. A számok folyamatos változása mellett elmondható, hogy közel 300 szakközépiskola és 42 felsőoktatási intézmény rendelkezett indítási engedéllyel minimum egy szakmára vonatkozóan az új OKJ bevezetése előtt. A képzések indítására jogosult intézmények köre az új OKJ bevezetésével változott. Az adatok azt mutatják, hogy a felsőoktatási intézmények száma növekedett, míg a képzésekre együttműködési szerződést kötött szakközépiskolák száma folyamatosan csökken. (Elsősorban az önkormányzati fenntartású szakképző intézmények száma és aránya lett kisebb.) Ennek oka elsősorban a területi integrált szakképző intézmények (TISZK) létrejöttével és a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) korlátozó szerepével függ össze, de más indokok is szerepet játszottak. 8 Az új OKJ-szakmák bevezetése legkorábban 2008. szeptember 1-jétől történt az iskolarendszerű szakképzések esetében. 9 A felsőoktatási bemeneti követelmények eltérhetnek a tanulói és hallgatói jogviszony alapján. A hallgatói jogviszonyban, a felsőoktatásban az FSZ-képzésre kötelező felvételi követelmények érvényesek, míg a tanulói jogviszonyba történő felvétel a felsőoktatási intézmény és a közoktatási intézmény között létrejött együttműködési szerződés szerint lehetséges.
7
Regisztrált intézmények 1998–2009
A képzésben részt vevők (hallgatók, tanulók) Mint arról már írtunk, a felsőfokú szakképzés két intézményrendszerben folyik, így kétféle a diákok jogviszonya is: a képzésben részt vevők a felsőoktatási intézményben hallgatói, a szakközépiskolában pedig tanulói jogviszonyban vannak. Az utóbbi évek jelentős eredményeként értékelhető, hogy a diákok (hallgatók/tanulók) jogviszonyával járó előnyök, hátrányok, lehetőségek egyre jobban közelítenek egymáshoz. A jogi szabályozásban is arra törekedtünk, hogy ne legyenek tényleges különbségek. Ha a hallgatói és tanulói létszám összehasonlítását elvégezzük, az tapasztalható, hogy a képzés bevezetésének korai szakaszában a hallgatói létszám volt magasabb, majd a dinamikusan növekvő létszám megoszlása a 2001/2002. tanévben kiegyenlítődött. 2004-ig gyorsabban nőtt a tanulói létszám és jelentősen meghaladta a hallgatóit (2/3-1/3), és még az elmúlt tanévben is magasabb volt a beiskolázott tanulók száma, mint a hallgatóké. 2004-től ugyanakkor folyamatosan nő a hallgatók aránya (gyorsabban nő a hallgatók száma). A bolognai folyamat eredményeként létrehozott új felsőoktatási képzésstruktúra és az egyes képzési szintek államilag támogatott hallgatói létszámaránya miatt nagyobb hangsúlyt kapott a felsőfokú szakképzés. A kormányzat fokozatosan növelte a felsőfokú szakképzésre felvehető létszámot, miközben az utóbbi években csökkentette az alapképzésre felvehető támogatott létszámot. A képzésben részt vevők létszáma is azt mutatja, hogy míg a 2008/2009-es tanévben felvett hallgatók száma utolérte, addig a jelenlegiben túlszárnyalta a hallgatók létszáma a tanulókét (csak az első évre felvettek létszámára igaz, összesen a két évfolyam létszáma még nem ezt mutatja!).
8
Diákok száma a felsőfokú szakképzésben 1998-2009 között
3. A szakképzési rendszer egészének fejlesztése. A rendszer meghatározó elemei A szakképzési rendszer fejlesztésének második szakaszában van jelenleg Magyarország. Ma már értékelhető, és építhetünk a „Szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése” (HEFOP 3.2.1) befejezett projekt eredményeire. „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” (TÁMOP 2.2.1) projekt nagyon szoros kapcsolatban van az előző projekttel (arra épít és épül). Tekintsük át a befejezett fejlesztés (HEFOP 3.2.1) eredményeként létrejött új szakképzési rendszert (melyben az FSZ-képzések fejlesztése is megtörtént). A fejlesztés eredményét differenciáltan és célzottan mutatjuk be. Arra kívánunk válaszokat keresni, hogy milyenek (milyen módon leírtak) a képzési és kimeneti követelmények, továbbá az összehasonlíthatóságot keressük, a különbözőségeket és a kapcsolódásokat (egymásba épülést). Mindezekről a megfelelő leírásokat készítjük el a további elemzésekhez. Végezetül pedig arra keressük a választ, hogy a szakképzés (benne a felsőfokú szakképzés) fogalomrendszere, az összehasonlíthatóság és a kapcsolódások mennyire léteznek, milyen mértékben és hol lelhetők fel.
3.1 Az új képzési rendszer jellemzői Az új képzési rendszer szerkezete, tartalmi és módszertani fejlesztésének központilag definiált jellemzői a következők: »» kompetenciaalapú; »» moduláris; »» vertikálisan és horizontálisan is átjárható; »» további jellemzője a beszámíthatóság (formális, informális és nem formális módon szerzett tudás beszámíthatósága).
9
A fejlesztés maga rendszerszintű, mely jelenti, hogy a cél egy olyan szakképzés, mely: »» rész- és alap-szakképesítések, elágazások és ráépülések rendszere; »» követelménymodulokból épül fel; »» tananyagmodulokból épít; »» a rendszer magában foglalja az értékelés (vizsga) rendszerét is.
3.2 Az új képzési szerkezet A struktúrát tekintve négy szintet kell megkülönböztetnünk: »» globális (OKJ teljes szerkezet), »» szakmacsoportos (az egyes szakmák szakmacsoportba sorolása, a szakmacsoporton belüli közös modulok, közös építő elemek), »» a szakma szerkezete, »» a követelménymodul. Minden szintet és az összefüggéseket is kell ismerni ahhoz, hogy a tartalom, a képzési és kimeneti követelmények is áttekinthetővé váljanak. Az elemzéshez szükség lesz további „mélységekbe” menni, mert mind a képzési, mind a kimeneti követelmény valójában a követelménymodul további felbontásával válik megismerhetővé. Szerkezeti alapegység a követelménymodul10, melyből a szakmák felépülnek (minden szakma legalább egy követelménymodul, de általánosan 3-5 modulból épül egy szakképzés. A szakképesítés (egy szakma) lehet önálló (alapszakma), tartalmazhat elágazásokat és részszakképesítéseket, lehet ráépülése is. Az egy szakmacsoporthoz tartozó szakképesítéseknek lehetnek közös és többes moduljai és természetesen szakmaspecifikus modulja(i) is. A globális szint az OKJ teljes szakmastruktúra, mely alapképzések, elágazások, részképzések és ráépülések rendszere. A követelménymodulokról részletesen A szerkezet alapelemei (követelménymodulok) számozottak (kódoltak) és megtalálhatók a modul adatbázisban. A meglévő modulok megismerhetők, módosíthatók, felhasználhatók (beépíthetők más – újabb – képzésekbe) és lekérdezhetők (lásd Modultérkép az NSZFI weblapján: Képzési dokumentumok). A követelménymodulok azonosítása és felépítése: 4+2 kóddal és megnevezéssel lehet azonosítani (pl.: 1180-06 Korszerű munkaszervezés, 1181-06 Gazdálkodási, projektvezetési modul. A példaként említett két követelménymodul több FSZ-szak két alapmodulja). Egy adott követelménymodul további két alapelemre bontható: feladatprofilra és a tulajdonságprofilra. Ezeket a tartalom részben definiáljuk.
3.3 Az új szakképzések tartalma. A képesítési követelmények A szakképzések képesítési követelményeit egy igen hosszú elemzési folyamat végeredményeként ún. kompetenciaprofilban fogalmazzák meg. A szakképesítések kompetenciaprofilja a személy egységes kompetenciakészletét két vetületben, feladatkompetenciaként és tulajdonságkompetenciaként írja le.
10 A szövegben aláhúzott kifejezések, szavak a terminológiai szótárban megtalálhatók.
10
A feladatprofil Hogyan értelmezi a szakképzés a feladatkompetenciákat és a feladatprofilt? A feladatprofil leírja a szakképesítés megszerzését követő munkába álláskor a munkavállaló személyéhez köthető és „különösebb nehézségek nélkül” ellátható cselekvéseket, munkafeladatokat, elvárható tudást, mellőzve az esetenként a konkrét munkahelyi betanulás keretében megszerzendő kompetenciákat. A feladatprofil azoknak a munkafeladatoknak a felsorolása, amelyeket egy dolgozó a szakképesítés megszerzése, birtoklása révén tud elvégezni. A feladatprofil a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményének és központi programjának minden további részét is alapvetően meghatározza. A feladatkompetenciák meghatározásakor figyelembe kell venni »» a szakképesítés munkaerő-piaci helyzetét, a szakképesítésnek megfelelő munkatevékenység szokásos szervezeti kereteit, »» a szakképesítések között érvényesülő horizontális és vertikális munkamegosztást, »» az érintett dolgozók, célcsoportok feltételezhető sajátosságait, »» szakképesítés szintjét, képzési idejét és más adatait »» a szakképesítés tagolódását (a modulárisan kapcsolódó, valamint a rész-szakképesítéseket, továbbá az elágazásokat és ráépüléseket). A feladatprofil szerkezete A szakmai és vizsgakövetelmények követelménymoduljaiba tartozó feladatokat a teljes szakképesítés tematikus feladatprofiljának felosztásával készítették el. A tematikus feladatprofil háromszintű ágszerkezetbe tagolódik, feladatcsoportokból, azokon belül feladatokból, azokon belül műveletekből (feladatelemekből) áll. A tulajdonságprofil A tulajdonságprofil a szakképesítésnek megfelelő munkafeladatok elvégzésére való alkalmasságot, azaz a szakmai tudást a személyt jellemző tulajdonságok rendszerében írja le. Ebben a rendszerben kategóriaként a személy által birtokolt és alkalmazott szakmai ismereteket, készségeket-képességeket, valamint a személy viselkedésének, cselekvéseinek milyenségét jellemző módszer-, társas és személyes kompetenciákat alkalmazzuk. A tulajdonságprofil a szakképesítés megszerzését követő munkába álláskor szükséges, elsősorban a képzés, illetve munkatapasztalat révén megszerezhető kompetenciákat tartalmazza. A tulajdonságprofilban csak a munkával, a munka cél szerinti tevékenységeivel közvetlenül összefüggő tulajdonságokat kell szerepeltetni. A munkaviszony, a munkahelyi környezet szakmai munkatevékenységtől független vonatkozásaira nem kell kitérni. A tulajdonságprofil kategóriái, tagolódása: I. Szakmai kompetenciák, azon belül Szakmai ismeretalkalmazások Szakmai készségek, képességek ezen belül az információs készségek és az eszközhasználati készségek II. Személyes kompetenciák III. Társas kompetenciák IV. Módszer-kompetenciák 11
A szakmai ismeretek értelmezése: a szakképesítés szakmai követelményei között a tulajdonságprofil részeként kizárólag a munkatevékenység során közvetlenül használt, alkalmazott ismereteket kell szerepeltetni Egy ismeretalkalmazás típusát három jellemző együttes mérlegelésével kell megállapítani. »» Önállóság (vezetői, illetve szakmai irányítás, külső közreműködés, segítségek, források, eszközök igénybevételének lehetősége), »» Az alkalmazás gyorsasága (időfelhasználás lehetőségét) »» Az eredményességet (a tévedés nélküli alkalmazást, a hibátlanságot, a hiba, a tévedés javítását, az elvárt minőséget) kell vizsgálni, Az alkalmazási típus (A, B, C, D, E) megállapításakor a szokásos munkahelyi körülmények közötti ismeretalkalmazást kell elemezni, és a három szempont együttes mérlegelése után az ötféle típus valamelyikével minősíteni. Szakmai készségek a cselekvés automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül működő összetevői, elemei. Többnyire egy hosszabb folyamat eredményeképpen, jellemzően tanulás, gyakorlás révén fejlődnek ki. Több komponensből, például tanult ismeretekből, más készségekből, más rutinok, képességek működése révén állnak össze, alakulnak ki. A szakmai képesség komplexebb fogalom, a képességek az egyénnek a tevékenységekben, cselekvésekben megnyilvánuló tudása. Az adottságok alapján és tevékenység gyakorlása révén fejlődnek ki. A készségekkel összevetve a képességekben jelentősebbek a gondolkodási összetevők és a tudati irányítás. A szakmai készségek, képességek öt szintjét értelmezzük. Az 1. szintet az alapszintnek, a 3. szintet a középszintnek, az 5. szintet a felső szintnek, a 2. és a 4. szintet ezek közötti szinteknek tekintjük. Egyes információs készségek, képességek esetében a tartalom és a szint konkrétan meghatározott, illetve részletesen kidolgozott követelményeket jelent (ECDL-modulok). A szakmai készségek és képességek szintjét is szakmánként (követelménymodulokban) az SZVKban határozzuk meg. A MóTÁSze kompetenciák A szakképesítések tulajdonságprofiljában csak azoknak a szakmaspecifikus módszer-, társas és személyes kompetenciáknak kell szerepelniük, amelyek kiemelten szükségesek az adott szakma feladatainak ellátásához. Egy tulajdonságprofil és a feladatprofil alkot egy tartalmi egységet is, ennek megfelelően a képzési követelmények megjelenésének alapegysége a követelménymodul. A követelménymodulok – mint rendszerelemek – külön-külön modulonként követelménymodulra, együtt egy képzésre adják a tartalmat (plusz a bemeneti és kimeneti követelményeket). A teljes képzési tartalom definiálása az iskolarendszerű szakképzési évfolyamokra az ún. „központi programban” történik. (az FSZ-képzéseknél ezt „Mintaprogramnak” neveztük el, és valóban nem is készült minden képzésre, csak mintaként 12 ilyen FSZ-mintaprogram van).11 A tradicionális központi programoktól merőben eltérő új tartalomszerkezet és annak elemei még nagyon újak a szakképzésben is. Az új OKJ-képzésekre való áttéréssel a helyi programok átdolgozása, a szükséges és elengedhetetlen új oktatásszervezés és a tanulási folyamat átalakítása még nem történt meg teljesen, folyamatosan alakul, tanuljuk az alkalmazását.
11 A felsőoktatási törvény rendelkezése alapján az FSZ-képzések folytatásához a PROGRAM elkészítése a felsőoktatási intézmények feladata. Az NSZFI az FSZ Kollégium szakembereivel valóban mintaként készített el néhány programot.
12
3.4 Kimeneti (vizsgáztatási) követelmények a szakképzésben A magyar szakképzést a kimeneti szabályozottság jellemzi. Az OKJ megléte óta ez a filozófia nem változott. Ez jelenti a vizsgaorientált felkészítést, a képzési tartalom kimeneti követelményekre alapozott megtervezését. (Az eredményesség a bizonyítványok számán és természetesen az elhelyezkedési arányokkal mérhető.) A kompetenciaprofil leképezése a vizsgafolyamatra A szakképesítés szakmai és vizsgakövetelménye a követelménymodulban szereplő összes kompetencia felméréséhez a vizsgarész összes feladatát rendeli. Az egyes vizsgafeladatok készletének elkészítéséhez, a vizsgáztatás és a méré-értékelés szempontjainak megfelelően az egyes kompetenciákat, illetve összetevőiket célszerű konkrétan hozzárendelni a vizsgafeladatokhoz. A leképezés eredményeképpen kialakul, hogy az egyes kompetenciák melyik vizsgafeladatban, milyen más kompetenciák környezetében, melyik vizsgatevékenységgel járó vizsgafeladatban kerülhetnek elő. Ennek ismerete feltétlenül szükséges a vizsgafolyamat tervezéséhez, a vizsgára való felkészüléshez, valamint a szakképesítés munkafolyamatait arányosan lefedő feladatsorozatok összeállításához. A szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményét kompetenciamegnevezések modulokba rendezett halmaza alkotja. Egy kompetenciamegnevezés meghatároz egy munkafeladatot, vagy egy, a munkavégzéshez szükséges tulajdonságkompetenciát. A vizsgázó elvileg a szakképesítés teljes kompetenciaprofiljának felmérésére készül fel. A konkrét vizsgán azonban az egyes vizsgázók által elvégzett feladatok természetesen csak korlátozottan fedik le a szakképesítést. A központi feladat – elsősorban az írásbeli és az interaktív – a lehetséges teljes feladatkészletnek mindig csupán egyetlen konkrét egyede, a helyben a vizsgaszervező által meghatározott feladatok tartalmát pedig a helyi viszonyok határozzák meg. Az új OKJ szerinti szakképesítések és az új vizsgarendszer bevezetését követően néhány évig a kompetenciák szakmai szokásoknak megfelelő értelmezésével és a kompetenciaelvűség érvényesítésével megfelelő vizsgafeladatok készthetők. A szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményében az alábbi vizsgatípusok vannak:12 »» gyakorlati vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező tevékenység a szakmai vizsga során; »» interaktív (számítógépes) vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, általában számítógép használata mellett végzett vizsgatevékenység, amelynek során a számítógépes program a vizsgázó tevékenységét előre meghatározottan befolyásolja; »» írásbeli vizsgatevékenység: a szakképesítés birtokában végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, a vizsgázó által készített (kiegészített), papíron vagy elektronikusan rögzített vizsgaproduktumot eredményező tevékenység a szakmai vizsga során; »» szóbeli vizsgatevékenység: a szakképesítés megszerzése révén végezhető munkatevékenységgel azonos vagy azt pontosan modellező, vizsgáztató jelenlétében folyó, jellemzően szóbeli információközléssel járó tevékenység a szakmai vizsga során; »» vizsgarész: a követelménymodulban meghatározottak elsajátításának mérési és értékelési egysége, amely vizsgafeladat(ok)ból és ehhez rendelt vizsgatevékenység(ek)ből áll.
12 Részletek a szakmai és vizsgakövetelmények formai előírásairól szóló 1/2006 (VII. 5.) SZMM rendeletből.
13
A szakmai vizsga értékelése A szakmai vizsga értékelése valójában a követelménymodulok értékelése. A szakképzés rendszer célja, hogy ha a követelménymodulok bármelyikéből a tanuló/hallgató. eredményes vizsgát tesz, akkor annak igazolását bárhol felhasználhatja. A páros és közös modulok lehetővé teszik az adott követelménymodul vizsgájának eredményes korábbi letételét és hitelesítését. A teljes vizsgafolyamat értékelése egy hosszú, de előre jól definiált folyamat, melyben benne van a szakma (részképesítés) minden követelménymodulja. A vizsgafeladatok százalékos eredményeit a vizsgarész eredményének megállapításához a szakmai és vizsgakövetelményben rögzített súlyok szerint kell összegezni. Az egyes feladatok eredményét meg kell szorozni a súlyukkal, majd az így keletkező szorzatokat össze kell adni. Az így keletkező szorzatok százalékban kifejezve a vizsgarészek eredményét adják. A vizsgafeladatok tartalmi jellemzői: »» Minden feladattal, kiemelten a gyakorlati feladatok, a problémamegoldás, a feladat elvégzésének eredményét, módját, minőségét mérik és értékelik. »» A vizsgafeladatok újszerűek és elsősorban az adott szakmának megfelelő (azzal összefüggően az előforduló munkavégzési szituációk szerint) differenciáltak. Fontosnak tartjuk, hogy nemcsak az ismeretet kérik számon és mérik, hanem koncentrálnak a feladatokra, a valós környezetben való megoldására, a szakmai tudás, ismeretalkalmazás és a különböző MóTáSZe kompetenciák együttes értékelésére. A kompetenciák értékelésének jelenlegi (tényleges) gyakorlata A számszerű értékeléssel, a kidolgozott algoritmus alkalmazásával továbbra sincs probléma, de a különböző kompetenciák mérésének és értékelésének nincs meg minden feltétele (személyi feltételek, továbbá a mérőeszközök rendelkezésre bocsátása). Jelenleg már minden központi vizsgafeladat előír és „mérni” akar MóTáSZe kompetenciákat is, de ennek gyakorlata (a vizsgabizottság ezirányú tudása) még kívánni valót hagy maga után. Amit már gyakorlottabban végeznek a vizsgabizottságok, az a szakmai alkalmazási kompetenciák, egy-egy szakmában a komplex szakmai gyakorlati feladatok végzésének mérése, értékelése. A jelenleg folyó „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” (TÁMOP 2.2.1) program keretében a mérés-értékelés és vizsgarendszer alprojektekben megteremtik az eszközrendszert is a kompetenciák mérés-értékeléséhez.
4. Az FSZ-szakok képzési és kimeneti követelményeinek jellemzői Az előző fejezetekben a szakképzési rendszer kellő részletességgel történő bemutatására azért törekedtem, mert a felsőfokú szakképzés nem tér el attól, így ebben a fejezetben már csak a különbségekről számolunk be. A jelenleg indítható, érvényes OKJ szerinti felsőfokú szakképzési szakok nem egy szakmai konszenzus eredményeként jöttek létre, hanem egy elfelejtett intézkedés miatti kényszerű és gyors lépésként, mely konzerválta azokat a képzéseket, melyek a korábbi OKJ-ban benne voltak.13
13 A felsőfokú szakképzés 10 éve c. kiadványban (Kollégium Egyesület, Budapest, 2008) ezt részletesen elemeztük.
14
FSZ-szakok számának alakulása 1997–2009
Tekintettel arra, hogy 2006-ban az új OKJ-ban 24 szakmát szerepeltettek (mely valójában 72 képzés),14 ezeknek a kidolgozása meg kellett történjen ugyanolyan módszerrel, mint a többi szakképzésé. Az FSZ-szakmák megoszlása szakmacsoportonként
Az FSZ-szakok és azok képesítési követelményei (sajátos jellemzők) A szakmák közül több olyan szakot definiáltak egy képzés elágazásaként, melyeknek a közös követelménymodulja valójában nem közös. Ez nehezíti a szakmai ismeretalkalmazások és a kimenti követelmények (vizsgafeladatok) definiálását. (Ilyen szakma a „Mérnökasszisztens”, mely 13 elágazással rendelkezik. 14 Mint ismeretes minden elágazás egy önálló szakma, a kimenetként elért bizonyítványban is ez szerepel.
15
Az új OKJ-ban új szakmák is helyet kaptak, melyeket valódi munkaerő-piaci igény hozott létre (pl. Web-programozó, Általános rendszergazda). Az FSZ-szakmáknál nem volt munkaerő-piaci elemezés, csak annál a négy szakmánál, melyek korábban nem léteztek, csak az új OKJ-ba kerültek be. A munkaerő-piaci elemzések hiányában a „Feladatprofilok” összeállítása (az adott szakma gyakorlásához szükséges feladatok meghatározása) az eredeti szakmai elképzelésre (PHARE-program, a képzés korábbi definiálása az OKJ-ba kerüléshez) és a közben megszerzett képzési, vizsgáztatási tapasztalatokra alapozottan, esetleg a szakmai gyakorlatról szerzett visszajelzések alapján történt. Különös gondossággal járt el a PM és az OKM az SZVK-k kidolgozását illetően, ezért azokat a szakokat, melyekért e két minisztérium felel, egy évvel később lehetett csak elindítani (2008. szeptember helyett 2009. szeptemberben). További speciális tartalmak és megoldások a felsőfokú szakképzési szakoknál A részletes szakmai-tartalmi leírását, továbbá a kimeneti követelmények meghatározását minden szakmára külön-külön a Szakmai és vizsgáztatási követelmény tartalmazza. »» A képzések időtartamát a közoktatás számára a közoktatási törvény, míg a felsőoktatás számára minimális óraszámot a felsőoktatási törvény határozza meg. Minden képzés összes kreditszáma: 120, melyből minimálisan 30, maximum 60 kredit számítható be a felsőoktatási tanulmányokba. »» A szakmák egy jelentős részében kötelező, más szakmák esetében ajánlott az összefüggő 3 hónapos szakmai gyakorlat. »» Megfogalmaztuk a kurzusokban a gyakorlati képzés, továbbá a szakmai gyakorlat alapvető célját, feladatát. A tantárgyi gyakorlat minden esetben csak egy résztevékenység megoldására teszi alkalmassá a hallgatókat (pl. egy web-programozó a „Tervező grafika” tantárgy tanulása és gyakorlata után képes megtervezni pl. egy tartalomszolgáltató webportált, és tervezési munkájához minimum a tanult szoftvereket alkalmazni. A szakmai gyakorlat a tantárgyakban tanult valamennyi szakmai ismeret valós munkaszituációban történő együttes alkalmazására szolgál. A szakmai gyakorlat alapvető célja a munkavállalói kompetenciák fejlesztése vagy továbbfejlesztése tényleges munkahelyi környezetben is szükséges (elsősorban: tolerancia, együttműködés, csoportmunka, önmenedzselés, tanulási készség, szakmai és idegen nyelvi kommunikációs készség, pontosság, időbeosztás, felelősség). A tanult szakmai ismereteket és készségeket alapul véve alkalmazási szintre kell fejleszteni a szakmai tudást és a szakmához leginkább szükséges személyes, társas és módszer-kompetenciákat. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy aki például webfejlesztőnek tanult, és minden tantárgyban gyakorolta is annak elemeit (pl.: a programozást, a hang- és videokészítést), annak dolgoznia kell tudni egy tényleges munkaszervezetben, csoportban is, és meg kell tudnia oldani az éppen aktuális problémát, egy weblap tervezését, a programozási munkát vagy éppen a flashanimációk elkészítését. Ha szükséges, akkor csoportmunkában, alkalmazkodva a többiekhez, de önállóan is. Az a fontos, hogy egyénileg és csoportban is problémamegoldásokon dolgozik. »» A képzési és vizsgakövetelmények tartalmazzák a szakmai idegen nyelvi kompetenciák fejlesztési, mérési, értékelési előírásait, de nem tesznek kötelezővé nyelvvizsgát. Az FSZ általános és speciális jellemzőinek összefoglalása »» Az FSZ-képzések struktúrájának, tartalmának, továbbá a képzések kimenetének meghatározásánál azonos fogalomrendszeren és elveken alapuló, a szakképzés egészére meghatározott módszereket alkalmaztak a fejlesztők.
16
»» Azokat az FSZ-képzéseket is tartalmazza az új OKJ, melyekben nem vagy alig képeztek az elmúlt 10 évben.15 »» A szakképzés, így a szakmák fejlesztése is párhuzamosan folyt a bolognai rendszer kialakításával és bevezetésével, így az egyeztetések az FSZ-szakokon megszerzett kompetenciák beszámításáról és a kreditbefogadásról csak akkor történt meg, amikor mindkét „rendszer” fejlesztése befejeződött. »» Az FSZ-szakokon megszerzett kompetenciák és kreditpontok beszámíthatósága mint lehetőség adott, ugyanakkor a megszerzett és a felsőoktatás által elvárt kompetenciák igen eltérőek. Ez az eltérés elsősorban a kimeneti követelmények, elvárások különbségében keresendő. »» Az is tény – de nem ment fel bennünket a feladat megoldása alól –, hogy közvetlenül a felsőfokú szakképzés befejezése után a diákoknak átlagosan kevesebb mint 20%-a tanul tovább a felsőoktatásban. »» Az OKKR szempontjából a felsőfokú szakképzés speciális output „alrendszer-elem”, és mint szakma korszerűen megalkotott (ezt a funkcióját képes jól betölteni). A másik „feladatkör, hogy megfelelő inputja legyen a felsőoktatásnak. Ez is megoldott, de valójában nem egyeznek meg az alapcélok. A felsőoktatás csak az ismeretalapú tudást preferálja, míg a felsőfokú szakképzés a kompetenciaalapút.
5. A képesítési követelmények, leírások szemléletének összevetése A szakképzés képesítési és kimeneti követelményeinek jellemzője (ezzel együtt a felsőfokú szakképzésé is): kompetenciaalapú, míg a felsőoktatás esetében ez a jellemző: ismeretalapú. Az alapvető különbséget talán akkor tudjuk legjobban érzékeltetni, ha bemutatjuk, hogy miként történik a szakképzésben a képzések fejlesztése, az egyes képzések képzési és vizsgakövetelményeinek meghatározása. Ez a folyamat az alábbi: »» Munkakör/foglalkozás elemzése »» Feladatok meghatározása és a DACUM-tábla elkészítése »» Validálás »» Feladatok kiválasztása, feladatelemzés »» Kompenciaprofil összeállítása »» A modulok tartalmának meghatározása, cél-, és követelményrendszer »» Az alkalmazott mérési és értékelési módszerek kiválasztása »» Alkalmazott tanítás-tanulás módszerek meghatározása »» A kompetenciamodulok (képzés) tartalmának fejlesztése Az adott munkakör/foglalkozás kompetenciaprofilja az adott munkatevékenység során elvégzendő feladatok listája (feladatprofil) és a munkatevékenységet ellátó személy munkájának ellátásához elvárt tulajdonságainak (tulajdonságprofil) összessége. A kompetenciaprofil tartalmazza a szakma gyakorlásához, az egyes munkafel-adatokhoz, munkaműveletek elvégzéséhez szükséges kompetenciaelemeket, azaz ismereteket, készségeket és képességeket, viselkedésformákat.
15 Elemzést, számokat és a tényeket lásd A felsőfokú szakképzés 10 éve kiadványban (AIFSZ Kollégium Egyesület, Budapest, 2008.).
17
A képzési program megtervezésének az alapjául is a kompetenciaprofil szolgál, azaz a képesítési követelmény maga a kompetencaiaprofil. A kompetenciaprofil alapján határozhatók meg az egyes modulok kimeneti követelményei, majd ennek alapján állíthatók össze a konkrét mérési és értékelési feladatok. A modulonkénti mérés-értékeléssel együtt a komplex képzési kimeneti követelmények is meghatározásra kerülnek. A felsőoktatás is megfogalmazza a tudás összetevőjeként az ismereteket és a gyakorlati készségeket, képességeket (adott szak képzési követelményeként), illetve azok szükségességét, de a kimeneti követelmények meghatározásánál ez már nem tükröződik. Arra a felsőoktatás megadja majd a választ, hogy a leírt képzési követelményekből végül milyen eredményt látnak, de az bizonyos, hogy kimeneti követelményeket nem vagy csak igen ritka esetben írnak elő. Nem követelmény a felsőoktatásban valamit „tudni megcsinálni”, mindössze az a megfogalmazott elvárás, hogy a diák tudja elmondani vagy a diplomadolgozatában leírni, hogyan is kellene megoldani az adott feladatot. Ezt látom az egyik alapvető különbségnek a felsőoktatás és a szakképzés között. Ez adja egyébként a legtöbb vitaalapot a „tudásbefogadás”, kreditbeszámítás esetében is. Más típusú, más minőségű tudás jön létre a szakképzésben, ami nehezen vagy egyáltalán nem elfogadható a felsőoktatás részéről. Ezért van állandó vita a kreditbefogadás kapcsán a közös tantárgyi tematikák elfogadását illetően, vagy ha az vita nélküli megegyezés, akkor biztos, hogy a hallgató az OKJ szakmai bizonyítvány megszerzését illetően rosszul jár. Nem célozzák meg általában a felsőoktatási intézmények a szakmai alkalmazói tudást, csak a szakmai ismertek átadását.
5.1 Használható-e az OKKR tervezetében megjelenő deskriptor rendszer a képesítések leírásához? A (felsőfokú) szakképzésben az ajánlott deskriptor rendszer használható, felfogásában és kategóriarendszerét illetően nagyon hasonló, mely a szakképzés fejlesztésének alapkoncepciójából és fogalomrendszeréből látható. A megfeleltetéséről annak ismeretében, azok alapján lehet gondolkodni, hogy megismerjük a szakképzés kompetenciafelfogását, definícióját. A kompetencia fogalmának értelmezése. A kompetenciák, mint az ember cselekvésre való képessége, kétféle szemlélet alapján definiálhatók. Az egyik a forrás, az eredet, azaz a cselekvő személy sajátosságaként, tulajdonságaként való meghatározás, a másik szemlélet a cselekvés eredménye, produktuma, a személy megnyilvánulása, teljesítménye felől történő megközelítés.16 Az NFT 3.2.1 komponensének végrehajtása során feltétlenül szükséges volt a kompetencia fogalmának kettős értelmezését alkalmazni, amely kezdettől fogva koherens a – részben szintén az NFT keretében – jelenleg folyó más fejlesztésekkel, és illeszkedik valamennyi oktatási terület (közoktatás,
16 A hazai pedagógiai szakirodalomban, valamint egyes jogszabályokban (pl. Nemzeti alaptanterv, felnőttképzési tv., közoktatási tv.) található értelmezések, fogalomhasználat inkább a cselekvés eredete, azaz a tudások és személyi tulajdonságok alapján való, a szakképzés közelmúltjának fejlesztései (világbanki program) inkább a cselekvés eredményei, azaz a tevékenységek és az elvégzendő feladatok oldaláról közelítő definíciót használják. Több fogalomrendszer törekszik a kétféle értelmezés valamiféle „egymásba kötegelésével” (pl. a NAT kulcskompetenciák megnevezése), vagy nyelvi megfogalmazás révén megjeleníteni a személy cselekvéseiben szervesen összekötődő mindkét vetületet. Törvényszövegben is fellelhető definícióként, a felnőttképzési törvény megfogalmazásában a kompetencia „a személy ismereteinek, készségeinek, képességeinek, magatartási, viselkedési jegyeinek összessége, mely által képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére”.
18
szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás, nem formális tanulás), valamint a munka világa, a foglalkoztatás, a gazdaság és a kultúra területein szokásos fogalomhasználathoz. Mindezek megfontolásával alakult ki a szakképzés kettős kompetenciarendszere, melyben a „kompetenciaprofil” magában foglalja a „feladatprofil”-t és a tulajdonságprofilt. Egyszerűsítve: egy modulban és egy képzésben (annak több moduljában) a képesítési követelmények a kimeneti követelményektől (elvárásoktól) függenek, és ennek megfelelően mind a képzési, mind a vizsgáztatási követelményekben megjelennek a kompetenciafejlesztési kötelezettségek, kimenetként pedig a különböző kompetenciák mérése és értékelése. Fentiek alapján biztosan állíthatjuk, hogy azok az FSZ-képzések, melyek a legutóbbi elemzéseink szerint munkaerő-piaci igényeket elégítenek ki, beilleszthetők a javasolt deskriptor rendszerbe. Természetesen el kell készíteni a pontos megfeleltetéseket.
5.2 Alkalmas-e ágazati sajátosságok kezelésére? A felsőfokú szakképzés és a BSc szakokon (EKKR 5. és 6. szint) valójában jól kezelhetők (illetve szerintem nincsenek) ágazati sajátosságok, ha valós munkaköri feladatokból képezzük le azokat a feladatcsoportokat/feladatokat/munkaműveleteket és az elvégzésükhöz szükséges kompetenciákat. Módszertanát tekintve nem más egy építész, tanár vagy erdész esetében mindezek meghatározása, ha világosak a kimeneti követelmények, és azok köthetők valós munkakörhöz, foglalkozáshoz. Valójában más pl. egy „Moderátor” vagy egy „Mérnökasszisztens” esetében meghatározni és elemezni a tényleges feladatokat, de azt gondolom, hogy a szakképzés által alkalmazott módszerrel lehetséges. A módszer nemcsak jól alkalmazható, de ugyanakkor: »» Kiszűrhetők a párhuzamosságok (azonos vagy közel azonos képesítési és kimeneti követelménnyel rendelkező, azonos ágazatba – szakirányba – tartozó képzések) és össze is vonhatók (vagy modularizálhatók, ami ebben az esetben részleges összevonást eredményez). »» Meghatározhatók a fölöslegesen a képzési kínálatban lévő képzések, melyek meg is szüntethetők. Az ennél magasabb szinteken (7. és 8. szint) az ágazati sajátosságok kezelése más módszerrel képzelhető el.
6. A tanulási kimenet kompetenciaalapú megközelítése A tanulási kimenet meghatározása a szakképzésben (így a felsőfokú szakképzésben is) kompetenciaalapon történt. Nézzünk egy példát! Web-programozó képzés bemutatása Szakképzés szinten a jellemzők (ennél sokkal több jellemző) leírása kötelező, de most csak a képzési és kimeneti követelmények kompetenciaalapon történt leírását mutatjuk be egy konkrét példán. Adott tehát egy informatikai képzés, melynek konkrét célját megfogalmazta a szakértői csoport. A képzés célja (SZVK-ban meghatározott) A szakképesítés munkaterületéhez tartozó legjellemzőbb munkakörök, foglalkozások betöltéséhez szükséges kompetenciák elsajátíttatása. A cél elérése érdekében el kell sajátíttatni a munkakörben elvégzendő feladatokat, ki kell alakítani az azokhoz szükséges tulajdonságokat (alkalmazott szakmai ismeretek, szakmai készségek, képességek, személyes, társas és módszer-kompetenciák). 19
A képzési célt követően meghatározzuk azokat a feladatokat, melyek elvégzése képzési kimenetként elvárt. A feladatleírás konkrét munkafeladat(csoportokat), tevékenységeket, műveleteket tartalmaz a képzés egészére vonatkozóan. Ezeknek a munkafeladatoknak a részletezése a követelménymodulokban történik meg. Megjelöltem egy feladatcsoportot („Web-alkalmazás tervezés”), melynek természetesen további részleteit is feltárjuk. A szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása: »» Munkája során alkalmazza a korszerű számítástechnikai eszközöket »» Munkaszervezéssel kapcsolatos tevékenységet végez »» Munkája során környezettudatos magatartásformát tanúsít »» Munkavégzés balesetvédelmi előírásait ismeri, betartja, alkalmazza »» Szakmai idegen nyelvet használ feladatainak elvégzéséhez »» Jogi és szabványismereteket alkalmaz »» Részt vesz a tevékenységével kapcsolatos gazdálkodási feladatok ellátásában »» Projekt tervezésében részt vesz »» Előkészíti az alkalmazás fejlesztését »» Alkalmazást tervez »» Alkalmazást fejleszt Táblázatban is látható a képzés teljes tartalma, a követelménymodulok, melyekben „elosztottak” a képzési és vizsgáztatási követelmények.
azonosító
Az 55 481 04 0000 00 00 azonosító számú, Web-programozó megnevezésű szakképesítés szakmai követelménymoduljai
név
1180-06
Korszerű munkaszervezés
1181-06 2270-06
Gazdálkodás, projektvezetés
1188-06
Web-alkalmazás tervezés
1189-06
Web-alkalmazás fejlesztés
Web-alkalmazás fejlesztés előkészítése
Tekintsünk meg egy követelménymodult (annak részeit), melyben világosan látható a 3. fejezetben ismertetett struktúra és tartalom. 1188-06 Web-alkalmazás tervezés FELADATPROFIL (részlet) »» Kiválasztja a tervezett fejlesztéshez szükséges internet/intranet technológiát az elterjedt hálózati szabványok, protokollok ismeretében »» Meghatározza a forrásanyagok (szöveg, hang,mozgó- és állókép, grafika) előállításához és szerkesztéséhez szükséges szoftvereszközök paramétereit és szolgáltatásait »» Kiválasztja azokat az elemeket, amelyekkel kapcsolatban szerzői jogi teendők merülnek fel, kikeresi és értelmezi a szerzői joggal kapcsolatos hatályos jogszabályokat »» Meghatározza a internetes alkalmazások előállításához szükséges kliens oldali és szerver oldali fejlesztő eszközök, objektumorientált rendszerek paramétereit és szolgáltatásait »» Meghatározza a célközönséget, elemzi a felhasználói követelményeket, megfogalmazza a fejlesztési célkitűzést »» … 20
A feladatprofil tartalmazza, hogy konkrétan ebben követelménymodulban milyen szakmai feladatok ellátására kell felkészülni, és ugyanezeket a feladatokat kell kimeneti követelményként is megfogalmazni és elvárni. TULAJDONSÁGPROFIL (részlet) Szakmai kompetenciák: A típus megjelölésével a szakmai ismeretek: B Programtervezési módszertan B Adatszerkezetek B Strukturált tervezési eszközök, algoritmusok B Adatbázisok tervezése B Rendszerszervezés B Rendszertervezési módszerek B Internetes alkalmazások tervezése B Online multimédia-rendszer tervezése (látványterv, forgatókönyv, navigáció) B Webalkalmazások futtatási környezetének tervezése … A szint megjelölésével a szakmai készségek: 4 Hálózati rendszerhasználat 4 Alkalmazói programok használata … Személyes kompetenciák: Pontosság Társas kompetenciák Kapcsolatfenntartó készség … Módszer-kompetenciák: Logikus gondolkodás Kreativitás, ötletgazdagság … Az összefüggésekből látható a kompetenciaalapú tervezés, a munkafeladatból kiindulva meghatározottak a szakmai ismeretek, a szakmai készségek és adott feladathoz rendeltek a MótáSze kompetenciák. Kompetenciaalapú tanulási kimenet Minden FSZ-szakmára vonatkozóan az SZVK-ban meghatározottak az egyes követelménymodulok output mérés-értékelési szabályai. Ez tartalmát tekintve definiált, de a konkrét feladatokat illetően kevéssé kidolgozott (nem minden modulra és vizsgarészre készültek még el a feladatok). A modulvizsgákkal kapcsolatban két jellemzőt kell rögzíteni: »» Minden követelménymodul minimum egy, de általában több vizsgarészt tartalmaz, melyek közül kizárólag a gyakorlati vizsga az, melyet a képző intézmények készítenek el (ez nem vonatkozik a mestermunkára, szakdolgozatra, melynek követelményrendszerét és értékelési szabályait is központilag határozzák meg). »» A követelménymodulok összessége adja meg egy szakma, illetve YX követelménymodul kimenete eredményezi több szakma alapját, ezért van jelentősége a modulok önállóságának, adott modul kimeneti követelményeinek.
21
A terv egy valódi munkahelyi környezetben elvégzett munka, viselkedés és attitűd vizsgálata, annak kiderítése, hogy a tanuló mit tudott elsajátítani, mennyire önálló és mit tud megcsinálni, létrehozni, elmondani, megvalósítani, és a munkaszituációt illetően hogyan sikerült bizonyítania a meglévő és fejlesztett (továbbfejlesztett) tudását, kompetenciáit (a feladat elvégzésében hogyan és miben mutatkozik ez meg). Tény, hogy a szakképzési kimenetek mérési és értékelési rendszerének és tartalmának (adatbázis) fejlesztése még alig kezdődött el és most „vizsgázik” ez a rendszer először, hiszen az FSZ-szakok jelentős része másfél éve (2008. szeptember) indulhatott el. Bizonyára lesz olyan a rendszerelemek között, amit módosítani kell, de az már látható, hogy a szakképzés átgondolt kimeneti követelményeket tartalmaz. Maradva az eredeti példánál (Web-programozó), tekintsük át, hogy az utolsó követelménymodulban (szakmaspecifikus) mi a tervezett kimenet. Amit bemutatunk, az a szakdolgozat (vizsgadolgozat) meghatározása és értékelési szempontjai. 1189-06/5 vizsgafeladat: „Rendszerintegráció – szakdolgozat védése” A vizsgadolgozat elkészítésének főbb szempontjai A vizsgadolgozat tartalmának rövid meghatározása: »» egy szabadon választott témájú, adatbázis-alapú, interaktív, webalkalmazás fejlesztése; a fejlesztés menetét, a fejlesztői és a felhasználói dokumentációt, valamint az adminisztrátori útmutatót tartalmazó leírás elkészítése. A hallgatóknak a vizsgadolgozatot az alábbi szerkesztési, tartalmi előírások figyelembételével kell ös�szeállítaniuk: »» a webalkalmazásnak az interneten elérhetőnek és működőképesnek kell lennie; »» a webalkalmazásban fokozott figyelmet kell fordítani az esztétikus megjelenésre és az ergonómiára; »» a webalkalmazásban figyelmet kell fordítani az adatbiztonsági kérdésekre; »» a webalkalmazás tartalmazzon a vizsgázó által létrehozott, ill. szerkesztett: –– szöveges részeket, –– vektor- és pixelgrafikus képeket, –– animációkat, –– hang- és videoelemeket, –– navigációs rendszert (nem lineáris), –– interakciókat, –– adatbázist; »» mellékelni kell a webalkalmazás telepítéséhez szükséges fájlokat tartalmazó optikai adathordozót; »» a szakdolgozat szöveges részében kellő figyelmet kell fordítani a rendezettségre, a külalakra és a helyesírásra; »» a szöveges résznek tartalmaznia kell: –– feladatspecifikációt és rendszertervet; –– a fejlesztés menetét, tapasztalatait; –– továbbfejlesztési lehetőségeket, esetlegesen a megoldatlan problémákat; –– tesztelési tervet, eredményeket, következtetéseket; –– fejlesztői dokumentációt; –– a hardver- és szoftverkörnyezet specifikációját; –– az alkalmazás telepítésének, működtetésének útmutatóját; –– felhasználói útmutatót; –– a felhasznált irodalmak jegyzékét; 22
»» amennyiben a vizsgadolgozatban valamely egyéb forrásból idéz a hallgató, a lábjegyzetben egyértelműen fel kell tüntetni az erre való hivatkozást. Amennyiben a vizsgadolgozat nélkülözi a fent említett tartalmak bármelyikét is, az elfogadhatatlan, vissza kell adni átdolgozásra. A vizsgadolgozat bírálatának főbb szempontjai »» A feladatspecifikáció helyesen jelöli ki az internetes szolgáltatással elérendő célokat; »» a fejlesztett alkalmazás megfelel a megfogalmazott céloknak és célcsoportnak; »» a fejlesztett alkalmazás kellően komplex; »» az alkalmazás működőképessége, hibátlansága; »» az alkalmazás esztétikus megjelenése; »» az alkalmazás ergonómiája; »» az alkalmazás továbbfejleszthetősége; »» adatbiztonsági szempontok figyelembevétele; »» a tesztelés hatékonysága; »» a vizsgázó megfelelően alkalmazza a tanult ismereteket a következő területeken: –– szövegszerkesztés és tipográfia, –– képszerkesztés, –– animációkészítés, –– hang- és videoszerkesztés, –– online adatbázis kialakítása, –– webszerkesztés, –– programozás; »» a telepítéshez szükséges anyagok összeállítása; »» a szöveges rész áttekinthetősége, logikus felépítése; »» a szöveges rész külalakja, nyelvi helyessége; »» szakszerűség és alaposság a dokumentáció következő részeiben: –– feladatspecifikáció, rendszerterv; –– a fejlesztés menete, tapasztalatai, továbbfejlesztési lehetőségek; –– tesztelési terv, eredmények és következtetések leírása; –– fejlesztői dokumentáció; –– a hardver és szoftver környezet specifikációja; –– az alkalmazás telepítésének, működtetésének útmutatója; –– felhasználói útmutató; –– hivatkozások és irodalomjegyzék. A vizsgadolgozat védése Feladat a védésen: »» a vizsgadolgozat bemutatása; »» reflexió a bírálat megállapításaira; »» a védést vezető szakértő kérdéseinek megválaszolása. Az értékelés szempontjai: »» a fejlesztett alkalmazás szerkezetének és a modulok közötti funkcionális kapcsolatoknak érthető megvilágítása; »» a fejlesztett rendszerben alkalmazott megoldások szakszerű indoklása; 23
»» a szöveges részben foglaltak lényegének tömör összefoglalása; »» a bemutatás szakmai színvonala; »» a vitatott problémák kezelésének módja; »» nyelvi igényesség. A vizsgázó neve: ........................................................................................................................................... ÉRTÉKELÉS Pontszámok Vizsgadolgozat Max. Elért Az internetes szolgáltatás megfelel a megfogalmazott céloknak és célcsoportnak 4 A fejlesztett alkalmazás kellően komplex 4 Az alkalmazás működőképessége, hibátlansága 4 Az alkalmazás esztétikus megjelenése 4 Az alkalmazás ergonómiája 4 Az alkalmazás továbbfejleszthetősége 2 Adatbiztonsági szempontok figyelembevétele 2 A tesztelés hatékonysága 2 Szövegmegjelenítés, tipográfia 2 Képszerkesztés 2 Animációkészítés 2 Hang- és videoszerkesztés 2 Online adatbázis kialakítása 2 Webszerkesztés 2 Programozás 2 A telepítéshez szükséges anyagok összeállítása 3 A szöveges rész áttekinthetősége, logikus felépítése 3 A szöveges rész külalakja, nyelvi helyessége 3 Feladatspecifikáció, rendszerterv 5 A fejlesztés menete, tapasztalatai, továbbfejlesztési lehetőségek leírása 3 Tesztelési terv, eredmények és következtetések leírása 3 Fejlesztői dokumentáció 3 A hardver- és szoftverkörnyezet specifikációja 3 Az alkalmazás telepítésének, működtetésének útmutatója 3 A felhasználói útmutató 3 Hivatkozások és irodalomjegyzék 2 Védés Max. Elért Az alkalmazás felépítésének, a modulok közötti kapcsolatoknak érthető megvilágítása 2 A fejlesztett rendszerben alkalmazott megoldások szakszerű indoklása 2 A szöveges részben foglaltak lényegének tömör összefoglalása 2 A bemutatás szakmai színvonala 2 A vitatott problémák kezelésének módja 2 Nyelvi igényesség 2 Összes pontszám szakmai kompetenciák szerint 86
…………………………… dátum
…………………………… aláírás
24
A vizsgázó neve: ........................................................................................................................................... Szint 4 4 4
Szakmai készségek a szakmai és vizsgakövetelmény szerint Alkalmazói programok használata Információforrások kezelése Grafikus webszerkesztő szoftver használata Webalkalmazások létrehozására alkalmas integrált 5 fejlesztő környezet használata Összes pontszám készség szerint Egyéb kompetenciák a szakmai és vizsgakövetelmény szerint Fejlődőképesség, önfejlesztés Személyes Pontosság Határozottság Társas Fogalmazó kézség Logikus gondolkodás Módszer Kreativitás, ötletgazdagság Összes pontszám egyéb kompetenciák szerint Mindösszesen
…………………………… dátum
Max. 2 2 2
Elért
2 8 Max. 1 1 1 1 1 1 6 100
Elért
…………………………… aláírás
Ennek alapján azt gondolom, egyértelműen megfogalmazható, hogy mit vár a szakképzés tanulási eredményként. Meg kell tudni tervezni, el kell tudni készíteni egy webes alkalmazást. A teljes fejlesztési munkát dokumentálni szükséges, és el kell készíteni a felhasználói dokumentációt is. Ez csak akkor érhető el, ha meg tudjuk tanítani és felkészítjük a diákokat a problémamegoldásra, ismeretalkalmazásra, munkavégzésre. Ez az eredmény egy más típusú tudástartalom, mint ami a felsőoktatásban szerezhető. Meg kell tanítani tanulni és arra is, hogy mindenki ismerje az önmenedzselés lényegét és funkcióját. Ezek a kompetenciák alapjában véve arra szolgálnak, hogy az élethez, a feladatok megoldásához lehetőséget teremtsenek.
7. Összefoglalás A felsőfokú szakképzés szakmáinak egy része jól meghatározott képzési tartalommal, kompetencia kimenettel és a felsőoktatásba történő belépéshez input lehetőséggel rendelkezik. A szakmák másik részének fejlesztése megtörtént, de tartalmának meghatározása nem a DACUM-elemzés eredményként történt meg. Ezzel együtt a szakmák azonos fejlesztési módszer alapján jöttek létre és minden Szakmai és vizsgáztatási követelmény azonos módon határozza meg és tartalmazza a képzési kötelezettséget és tanulási kimenetet. INPUT Az FSZ-képzéseknél minden esetben van lehetőség inputként a meglévő tudás, és kompetencia elfogadására és beszámítására. Ez nem jelent problémát, ha az input a közoktatásból (gimnázium és szakközépiskola) származik, de más esetekben sem, ha igazolt tudás (szakmai előképzettség, szakmai érettségi jegy adott szakmai tárgyból, nyelvvizsga, OKJ-végzettség, ECDL-bizonyítvány stb.) elismeréséről van szó. A leggyakrabban a felsoroltak terjedtek el. Kevésbé ismert – ugyanakkor szükséges foglalkozni 25
megoldásával – a munkahelyi gyakorlati tudás, tapasztalat beszámítása (nehezen mérhető és értékelhető kompetenciák, ugyanakkor fontos lenne megoldást keresni rá). Természetesen voltak és folynak kísérletek minden típusú tudás elismerésére, az FSZ-szakok „lerövidítésére” (a felnőttek számára), másrészt az alapszakot abbahagyó fiataloknak is szeretnénk szakmaszerzési lehetőséget biztosítani azzal, hogy a BSc-képzésben megszerzett tudást számítjuk be az FSZképzésekbe. OUTPUT Az FSZ-képzésekből az alapszakokba való beszámíthatóságot törvény szabályozza. Ahogy erről már szóltunk, ez a teljes képzés 120 kreditjének maximum a fele, minimum 30 kredit. A beszámításnál vannak anomáliák, és létezik diszkrimináció is, de alapjában rendben van. Az egyik probléma az érettségi után nem azonos szint a megkövetelt bemenet. (A felsőoktatási törvény előírja a minimális pontszámot a hallgatói jogviszonyba felvetteknek, de ez nem vonatkozik feltétlenül a tanulói jogviszonyba bekerültekre. Ők gyengébb eredménnyel is bekerülhetnek.) A kimenet esetében a tanulási eredményeket a felsőoktatási intézmény csak akkor köteles elfogadni, ha a képzés saját intézményébe történt, vagy abban a középiskolában, amellyel együttműködési szerződést kötött. Webprogramozót pl. jelenleg 11 helyen képeznek az országban és kivétel nélkül mindenhol ugyanolyan vizsgáztatási követelmények alapján értékelnek a független vizsgabizottságok. (ennek ellenére a beszámítás nem kötelező, csak lehetőség) A tanulási kimenetet az SZVK egyértelműen határozta meg, ez elsősorban a munkavállalást célozza. A felsőoktatás az alapszakoknál (BSc) is elsősorban az elméleti tudást preferálja, melynek több indoka van, ebből csak kettőt említünk: »» Tanárainak egy része nem készült még fel az innovatív módszerek alkalmazására, csak a tradicionális ismeretátadásra, azzal pedig nem lehet kompetenciákat fejleszteni, mérni és értékelni. »» A felsőoktatás szakembereinek még mindig meggyőződése, hogy csak az általa tolmácsolt ismeret jelenti a TUDÁST. Így természetesen egyelőre még meg kell küzdeni és el kell fogadtatni, hogy az FSZ-képzésből az alapképzésbe transzferált tudás nem kevesebb, mint amit elvár a felsőoktatás, talán több is, de egy biztos: más a minősége, típusa. Elkezdődhet a közös gondolkodás…
8. Terminológiai szótár (javaslat a korábbi kiegészítésére) AIFSZ Az FSZ-képzések korábbi elnevezése. Feladatprofil A feladatprofil leírja a szakképesítés megszerzését követő munkába álláskor a munkavállaló személyéhez köthető és „különösebb nehézségek nélkül” ellátható cselekvéseket, munkafeladatokat, elvárható tudást, mellőzve az esetenként a konkrét munkahelyi betanulás keretében megszerzendő kompetenciákat. A szakképesítés feladatprofilja a szakmai szokásoknak, szabványoknak, jogszabályoknak megfelelő munkatevékenység alapulvételével, de konkrét teljesítményszintek, minőségi és mennyiségi jel26
lemzők megadása nélkül van meghatározva. Ez utóbbiakat várhatóan a vizsgafeladatok elkészítési, illetve értékelési útmutatói tartalmazzák majd. Felsőfokú szakképzés (FSZ) Felsőoktatási intézmények által hallgatói – valamint felsőoktatási intézménnyelk kötött megállapodás alapján szakközépiskolák által tanulói – jogviszony keretében folytatott szakképzés, amely beépül a felsőoktatási intézmény alapképzésébe és egyben az Országos képzési jegyzékben szereplő felsőfokú szakképesítést ad. Kompetenciaprofil Az adott munkakör/foglalkozás kompetenciaprofilja az adott munkatevékenység során elvégzendő feladatok listája (feladatprofil) és a munkatevékenységet ellátó személy munkájának ellátásához elvárt tulajdonságainak (tulajdonságprofil) összessége. A kompetenciaprofil tartalmazza a szakma gyakorlásához, a munkafeladatokhoz, munkaműveletek elvégzéséhez szükséges kompetenciaelemeket, azaz ismereteket, készségeket és képességeket, viselkedésformákat (azok összességét). A képzési program megtervezésének az alapjául is a kompetenciaprofil szolgál, azaz a képesítés követelmény maga a kompetencaiaprofil. A kompetenciaprofil alapján határozhatók meg az egyes követelménymodulok kimeneti követelményei, majd ennek alapján a állíthatók össze a konkrét mérési és értékelési feladatok. Követelménymodul Egy tulajdonságprofil és a feladatprofil alkot egy tartalmi egységet is, ennek megfelelően a képzési követelmények megjelenésének alapegysége a követelménymodul. A követelménymodulok – mint rendszerelemek – külön-külön modulonként követelménymodulra, együtt egy képzésre adják a tartalmat (plusz a bemeneti és kimeneti követelményeket). Mintaprogram A szakképzéséért felelős misztériumnak az NSZFI-vel és az FSZ Kollégiummal együttműködésben kidolgozott „központi programja” az új OKJ szakmákhoz (nem kötelező alkalmazni, a program elkészítése a felsőoktatási törvény szerint a felsőoktatási intézmény feladata). Módszer-kompetencia A munkatevékenység során a személy munkamódszerére, munkastílusára, problémamegoldására és gondolkodására jellemző, a személynek a munkafolyamat meghatározásában játszott szerepét, a tevékenységhez való viszonyát, valamint tevékenységének minőségét leíró ismérvek. MóTáSZe A módszer-, társas és személyes kompetenciák együttes megfogalmazásához használt mozaikszó/rövidítés. Szakmai ismeretek A munkatevékenység során közvetlenül alkalmazott, a műveletek sorrendjére, technológiai szabályokra, a műveletek során használt anyagok, tárgyak, eszközök egymásra gyakorolt hatására, az összetettebb eszköz- és forráshasználatra, az alkalmazott számszerű paraméterekre és minőségi jellemzőkre vonatkozó adatok, információk. A szakmai ismeret alkalmazási típusainak meghatározásához az önállóságot, a gyorsaságot, az eredményességet kell vizsgálni, és az ismeret alkalmazását e három szempont együttes mérlegelése után kell minősíteni. 27
Szakmai készség A szakképesítésre jellemző munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül működő összetevője, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhető tevékenység tartalmát tükrözi. Személyes kompetencia Azok a személyes tulajdonságok (adottságok, jellemvonások, értelmi és érzelmi viszonyulások), amelyek megléte elősegíti, illetve lehetővé teszi a munkatevékenység hatékony és eredményes elvégzését. SZVK Az OKJ-ban szereplő szakmákhoz a szakképzésért felelős minisztérium által rendeletben kiadott Szakmai és vizsgáztatási követelmény. (Az FSZ-szakok mindegyike is rendelkezik SZVK-val.) Társas kompetencia A munkatevékenységben részt vevőkkel, illetve ügyfelekkel (azon személyek, akikre a munkatevékenység irányul) való közvetlen kapcsolatot, a velük összefüggő cselekvéseket, különösen az együttműködés, a kommunikáció és a konfliktuskezelés milyenségét leíró jellemzők. Tulajdonságprofil Azoknak a tulajdonságoknak (alkalmazott szakmai ismeretek, szakmai készségek, képességek, módszer-, társas és személyes kompetenciák) a listája, amelyek birtoklása révén a személy képes a szakképesítés birtokában a munkafeladatok elvégzésére.
9. Felhasznált szakirodalom Halász Gábor: A munka átalakuló világa és a az oktatással szembeni igények. Az V. szegedi minőségbiztosítási konferencián elhangzott előadás (Szeged , 2001. XI. 05.). Hrubos Ildikó és munkatársai: Az ismeretlen szakképzés – Az akkrditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés kutatásának tanulságai. Oktatáskutató Intézet – Új Mandátum Könyvkiadó; Budapest, 2002. Oktatásstatisztikai évkönyvek Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet és az OKM e témával (EKKR, OKKR) kapcsolatos szakirodalma Petrovits Nándor: Útmutató a kompetenciák részletes leírásához. (NSZFI-szakértők számára készített anyag „ A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” TÁMOP 2.2.1 projekt feladatokhoz). Budapest, 2009. Sediviné Balassa Ildikó: A felsőfokú szakképzés 10 éve. AIFSZ Kollégium Egyesület jubileumi könyve, Budapest, 2008. Elektronikus: http://www.fsze.hu Szakképzés felsőfokon – interjú Rooz Józseffel, az AIFSZ Kollégiumának elnökével a munkaerő-piaci igényekről. Népszabadság, 2003. május 14. Diploma melléklet. Veres Pál: A felsőfokú szakképzés helye és szerepe a többciklusú képzési rendszerben. Budapest, 2007. december 6. Veres Pál: A felsőfokú szakképzés a felsőoktatás és szakképzés rendszerében. Eredmények, problémák és megoldások. Budapest, 2008. október 16.
28
