A dinamikai érzék fejlesztése A dinamikai különbségek megismerése, gyakorlása finomítja a gyermek hallását, kifejezőkészségét, tartalmasabbá teszi a zenei befogadótevékenységét. A halk és hangos különbségét mindig egymáshoz viszonyítva, hallható módon kell érzékeltetni: beszéddel, zörejekkel, mondókával, énekléssel, hangszeren. Ezek sokszori bemutatása alapján ismerjék fel a gyermekek a különbséget, később a halk és hangos fokozatait is nevezzék meg. A nagycsoportosoknál már kialakulhat az a készség, amikor akár a csoport, akár egy gyermek az óvónő segítsége nélkül is tud halkan vagy hangosan énekelni.
A halk-hangos megfigyelése kiscsoportban Énekes párbeszédet mutathatunk be zenehallgatás keretében. Például: „Hol jártál, báránykám?” – hangos, „zöld mezőben, asszonykám!” – halk.
Az erős és gyenge hang jellegének kidomborítására bábokat alkalmazunk: gazdasszony-kisbárány. Az egyik báb hangosan, erős hangon, a másik halkan, gyenge hangon énekel. Ezt a gyermekekkel is közöljük. A következő foglalkozáson újra előadjuk a dalt halk-hangos énekléssel. Melyik énekelt hangosan, melyik halkan? – a gyermekek beszámolnak megfigyeléseikről. Újra énekeljük, és kézjellel mutatjuk a halk és a hangos éneklést. Hangos – egymástól távolított tenyér, halk egymáshoz közelített tenyér. Más példákon is figyeljék meg a dinamikaváltást: „Ciróka, maróka, mit főztél?” – „Kását…” vagy „Esik az eső, hajlik a vessző” – halkan. „Haragszik a katona, mert megázik a lova” – hangosan. Mikor volt hangos, mikor volt halk az éneklés? – A gyermekek elmondják, azután kézjellel követik az éneklést.
1
A halk-hangos gyakorlása középső csoportban Halk–hangos mondókázással, énekléssel történik, amit járással és tapsolással társítunk. A gyakorlás fokozatai Rövid mondókát, illetve dalt végig halkan, majd végig hangosan mondanak. A hangos legyen kissé emelt, de nem kiabáló hang, a halk pedig valamivel visszafogottabb a szokásosnál. A nagyon halk éneklés ugyanúgy megerőlteti a hangszálakat, mint a túl erős. A mondóka, illetve dal közepénél váltsunk dinamikát. A mondókákat, dalokat értelem szerint osztjuk fel hangos-halk, vagy halk-hangos részekre. Példák: „Csigabiga, told ki a szarvadat” – halkan, kedvesen hívjuk. „Ha nem tolod, összetöröm házadat” – hangosan, ijesztjük.
A gyermekek körben állnak, arccal befelé, kezükkel szarvat utánoznak, egy gyermek a kör közepén áll. „Told ki”: karjukat felfelé nyújtják, még mutatóujjukat is kinyújtják; „Összetöröm”-től váltott lábbal (negyedekre) dobbantanak. A végén a körben álló egy másik csigát választ. „Kiszáradt a diófa, nem játszhatunk alatta” – ezt sajnáljuk, ezért halkan énekeljük. „Majd megújul tavaszra, majd játszhatunk alatta” – örömmel, hangosan énekelünk.
2
A gyermekek kézfogással körbe mennek. Egy gyermek középen áll. „Majd játszhatunk alatta”: a középen álló társat választ. Újraénekléskor táncolnak, a többiek tapsolnak hozzá, majd kiáll a körből, és a választott marad benn. Lehet 3–4 gyereket is középre állítani. Magasra tartják a karjukat, mint a faágak vagy fakorona. „Tüzet viszek, lángot viszek” – a tűz lángolását hangos énekléssel jelezzük. „Ki ne nézz, be ne nézz, kendő rajta” – elrejtjük a tüzet, halkan énekelünk. A gyermekek az óvónő kézjele szerint váltanak hangerőt. A jelzés módja: a váltás előtti lüktetésen nagyobb, intő jellegű mozdulattal közelítjük, illetve távolítjuk a tenyerünket.
A gyerekek körbe állnak, egy a körön kívül sétál a „tűzzel” – zsebkendővel. Titokban leejti valaki mögött, az felkapja és szalad a tűzvivő után. Az szalad, hogy visszaérjen az új kendővivő helyére. Váltást alkalmazhatunk ismétlődő részeknél is: Rajta kap (f), rajta kap (p). Gyakorlati alkalmazásra a Csön, csön, gyűrű játékban kerül sor: a játékszabály szerint a kereső gyermek mozgása diktálja a hangerőváltást.
A dinamikaváltás alkalmazása nagycsoportban Válasszunk rövid, kiscsoportos dalokat a szemléltetésre, és ezeken gyakoroljuk a hangerőváltást. Hangos – halk – hangos és halk – hangos – halk váltása értelem szerint; példák: Kipp, kopp, kalapács két motívum hangos, kettő halk, az utolsó kettő ismét hangos.
3
„Bújj, bújj, medve, gyere ki a gyepre” – hangos, „ha kijöttél szép csendesen, hogy a vadász meg ne lessen” – halk, „Bújj, bújj, medve” – ismét hangos.
„Kendő elejtő” – 4 ütem hangos, 4 ütem halk, 4 ütem hangos. „Bújj, bújj, itt megyek, tüzes lapátot viszek” – halk. „Egyet szólok, kettőt szólok” – hangos, „harmadikra rátalálok” – halk.
4
Váltás ütempáronként: „Szólj, síp, szólj, forró vízbe teszlek” – hangos, mert ijesztés, „onnan is kiveszlek” – vigasztalás, tehát halk, és így tovább; hasonlóan lehet váltani a Katalinkában is.
Váltás ismétlődő részletek szerint: Csicseri borsó – 4 ütem hangos, a második 4 ütem ismétlődő dallama halk, 2 ütem hangos, 2 ütem (ismétlés) halk, az utolsó 2 ütem hangos.
A gyermekek kézfogással körbejárnak. A „pattantyú”-ra mind leguggolnak. Kiolvasóként is használhatjuk. Figyeljék meg a gyermekek a dinamika váltását hangszeres és gépi zenén is! Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja magával a tempóváltást is. A két fogalompárt külön-külön gyakoroljuk, közben mindig figyeljünk és javítsuk a gyermekek hibáit. Szemléltetésül énekeltessünk rövid dalt ugyanabban a tempóban egyszer halkan, egyszer hangosan, járással együtt; majd lassú tempóban erősen, és gyors tempóban halkan. 5
Vázlatminta A foglalkozás típusa: Képességfejlesztési anyagot ismétlő foglalkozás (dinamikaváltás). Korcsoport: 5–6 évesek. Időpont: ősszel. A foglalkozás anyaga: Aki nem lép egyszerre; Kinyílt a rózsa; Nincs szebb a virágnál; Brahms: Altató (Édes álmot, jó éjt). I. Aki nem lép egyszerre – egymás mögött menetelés a terembe; éneklés egyre hangosabban II. 1. Kinyílt a rózsa – a gyermekek körben ülnek; az óvónő az első versszakot halkan, a másodikat hangosan énekli; a gyermekek kézfeltartással jelzik a dinamikát; vagy: a hangos éneklést hangos tapsolással a halk éneklést halk tapsolással (paskolással) kísérik. 2. Nincs szebb a virágnál– éneklés halkan, majd hangosan; körbejárás; az óvónő jelzésére váltják a dinamikát; először végigénekeljük a dalt egy dinamikával, később a dal közben is váltunk, végül soronként is megpróbáljuk a váltást. III. 1. Aki nem lép egyszerre – gyermekhangszerekből ritmuszenekart alakítunk; egy gyermek lesz a karmester, az ő jelzésére váltjuk a dinamikát. 2. Zenehallgatás: Altató – furulyán, halkan.
6
