A DIGITÁLIS ELJÁRÁSSAL KÉSZÜLT TEMATIKUS TÉRKÉPEK HASZNÁLATI LEHETŐSÉGEI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN. Kádár Enéh 1. Bevezetés

Földrajzi Konferencia, Szeged 2001

A DIGITÁLIS ELJÁRÁSSAL KÉSZÜLT TEMATIKUS TÉRKÉPEK HASZNÁLATI LEHETŐSÉGEI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN Kádár Enéh1 Bevezetés A digitális térképszerkesztés olyan, eddig nem létező lehetőségeket biztosít, melyek a komplex elemzéseket igénylő tudományok számára nélkülözhetetlenek, ezzel bővítve tovább a kartográfiai kutatási módszer eddig rendelkezésünkre álló módszereit. Az elemzések az összefüggések feltárásában önállóan is új eredményeket hozhatnak. Különösen azok a területek alkalmazhatják sikerrel ezeket, melyekben szoros tér- és időbeli kapcsolatok állnak fenn. Ilyen téma a környezetvédelem, ahol a különböző környezeti elemek és az ezeket terhelő emberi tevékenység ok-okozati összefüggései még csak részben feltárt összefüggésekkel jellemezhetők. Az általam készített Magyarország környezeti atlasza című munka egy egységes méretarány-rendszerben és ábrázolási módszerrel szerkesztett tematikus térképsorozat – ahol feldolgozásra kerül a környezet érzékenysége, állapota és terhelései egyaránt. A térképek a környezeti elemekhez kapcsolódó fejezetekre vannak felosztva és hozzájuk szöveges magyarázatok is kapcsolódnak, melyben nemcsak a tematika, hanem a rokon témakörök, térképi ábrázolásra nem alkalmas, de a környezet állapotát jellemző adatok felsorolása, illetve ezek rövid összefoglalója is szerepel. Az atlasz szerkesztési munkái 1995-ben kezdődtek doktori kutatási program keretén belül. A végső cél két különböző időkeresztmetszet 1995 és 2000. Év állapotának összehasonlítása. Az adatok gyűjtése és a használatban lévő szabványok nagy része országspecifikus, tehát a hazai állapotjelzők ritkán vethetők össze a külföldiekkel, ezért ezt nem tűzhettem ki célul, bár a szöveges magyarázatokban, ahol ez lehetséges, ezen aspektusokba is szeretnék betekintést nyújtani. Az 1995. évi jellemzők feldolgozása befejeződött, ami már lehetővé teszi az adott időpontra vonatkozó, statikus elemzést, amelyet az atlasz részletes magyarázó szövege igyekszik is megtenni. A kutatás most egy következő szakaszába lépett, melynek során a feladat a 2000. évi jellemzők összegyűjtése és feldolgozása. Értelemszerűen léteznek olyan paraméterek, melyek január 1-re vonatkoztatva elméletben már rendelkezésre állnak, de többségében aggregált adatokra van szükség, amelyek az eltérő mérőhálózatok, adatgyűjtő rendszerek és feldolgozási módszerek miatt csak egy-két éves késéssel lesznek elérhetők. Mivel digitális formátumú, az egyes tematikus tartalmak könnyedén jeleníthetők meg egyszerre, így egy hagyományos, nyomtatott formában megjelenő szakatlasznál annyival nyújt többet, hogy az olvasó szabadon választhatja ki, hogy mely témákat, témacsoportokat szeretné egyidőben megjeleníteni, fejezeti tagolástól függetlenül. Az atlasz gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a potenciális környezeti konfliktusok felderítésén túl a tájhasznosítás alapkoncepcióinak felállításában első lépcsőként funkcionálhat, bár konkrét tervezési alapanyagként való felhasználásra méretaránya (1 : 1 500 000, 1 : 2 500 000, 1 : 4 500 000) miatt nem alkalmas. Ennél sokkal fontosabb szerepet játszhat azonban az oktatásban, az általános iskolák felső tagozatától a felsőfokú intézmények alapozó képzéséig. További felhasználási lehetőségek rejlenek még az internetes

1

Kádár Enéh, térképész, térinformatikai rendszergazda referens, Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség, Budapest; [email protected]

1

Kádár Enéh: Digitális eljárással készült…

megjelenési formában, melynek szakmai és gazdasági vonatkozásai lassan hazánkban is körvonalazódnak. Az alkalmazott szoftverek, rendszertervezés A környezeti vizsgálatok egyik fontos módja a kartográfiai kutatási módszer. Napjainkra a számítástechnika már a kartográfiában is széles körben elterjedt: olyannyira, hogyha a hagyományos és a számítógéppel segített térképszerkesztést összehasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az utóbbi mára uralkodóvá vált, mert számos előnnyel rendelkezik. A digitális formátumú grafikus információk tárolása könnyű, a kivitelezés során pedig a mindenkori igényeknek megfelelően egyszerűen, rugalmasan alakíthatók. A megjelenítés területén is profi eszköztár áll a felhasználók rendelkezésére, legyen szó akár egy néhány vonalból álló térképvázlatról, vagy egy bonyolult szennyezettségi térképről. Mára az is világossá vált, hogy a digitális adatállományok további, nem kizárólag kartográfiai felhasználási lehetőséggel is bírnak. A korábbi hagyományos eljárás adta elemzési lehetőségek ezzel messzemenőleg kiszélesedtek (Márkus, 1994). Az adatelemzés lehetősége természetes igénye a földrajz bármely területével foglalkozó geográfusoknak és kartográfusoknak is. A térinformatikai rendszerek megteremtik a feltételét annak, hogy térbeli és időbeli, mennyiségi és minőségi adatokat gyorsan, gazdaságosan és nagy tömegben lehessen kezelni és feldolgozni. Ez a tény a szakemberek számára új lehetőségeket, a földrajz számára pedig fejlődést hozhat, hiszen a korábbi, nyomtatott adattárak elemzése igen hosszadalmas és általában sokkal költségesebb megoldás volt. Hazánkban a környezeti kutatások számára a számítástechnika gyors térhódításának, a térinformatikai alkalmazások előretörésének különös jelentősége van, mert időben egybeesnek a téma egyre nagyobb publicitásával (az Európai Uniós csatlakozás problémás kérdései nyomán a sajtó és a közérdeklődés szinte “divatossá” tette a szakterületet). A térinformatika a térbeli információk elméletével és feldolgozásuk gyakorlati kérdéseivel foglalkozó tudomány. A térinformatikai (térinformációs) rendszer pedig ezen információkkal kapcsolatos funkciók ellátására szolgáló információs rendszer, melybe beleértjük az információ megszerzését, rögzítését, generálását, tárolását, keresését, feldolgozását, átalakítását, csoportosítását, továbbítását, megjelenítését és megsemmisítését is (Detrekői – Szabó, 1995). Az információs rendszer elemei a hardware (továbbiakban: hardver), a software (továbbiakban: szoftver), az adat és a „lifeware”, vagyis az ember a maga szaktudásával, aki a rendszert kivitelezi, illetve felhasználja (DETREKŐI – SZABÓ, 1995; Elek, 1995). Az atlasz térinformatikai rendszerének tervezésekor figyelembe kellett venni a felsorolt elemek tekintetében meglévő korlátokat. Mivel nem állt rendelkezésemre munkaállomás, csakis PC-s (személyi számítógépes) környezetben kezdhettem a munkát. A lehetséges operációs rendszerek közül (pl.: UNIX, Windows NT stb.) a legkézenfekvőbb a DOS kiválasztása volt, hiszen a PC-ken ez a legelterjedtebb. Térinformatikai szoftver nagyon sokféle létezik, az adott feladat és a körülmények döntik el, hogy melyiket a legcélszerűbb választani. Több ok is a MapInfo mellett szólt: kis hardverigényű, alacsony árú, bár output lehetőségei nem elégítik ki a térképészeti igényeket (Ezek csak igen drága, bonyolult alkalmazások esetén [ARC/INFO, Mercator] nem jelentenek problémát.) Így a térképek megjelenítésével szemben támasztott feltételek kielégítéséhez más szoftver alkalmazása is szükségessé vált. A speciális térképészeti szoftverek esetében a különféle területek különleges grafikai igényei nem elégíthetők ki egyetlen szoftver segítségével – a célszoftverek általában nagyon drágák a speciálisan szűk piac következtében. Ezért szükséges 2


munkám során általános célú grafikus szoftver felhasználása. A CorelDraw kifinomult grafikai képességekkel rendelkezik, szinte minden kartográfiai ábrázolásmód reprodukálására képes, bár a hagyományos térképészeti gondolkodásmódtól eltérő a működési elve (Zentai, 1995). Ugyanakkor az azonos típusú tematikus háttértérképek és tartalmi rétegek rugalmas kezelésével szemben támasztott fontos követelményt könnyen teljesíti. Adatbevitel, a feladatkörök szoftverek közti megosztása Alapvetően két fajta adattípust használunk tematikus atlaszok szerkesztésekor: egyrészt szükségünk van grafikai adatokra (térképekre), másrészt attribútum adatokra, melyek esetemben a célszervezetek által (KöM: OMSZ, KGI; MTA: FKI, TAKI; MÁFI; VITUKI; OKI; KSH) gyűjtött aggregált adatok (Sümeghy – Kádár, 1997). Ezen információk beszerzése nem minden esetben zökkenőmentes, olykor szinte lehetetlen. A térképi adatok bevitele történhet digitalizálással, vagy már meglévő grafikus állományok importjával. Ez utóbbi megoldást én nem használtam. A grafikus állomány előállításához kétféle eljárást használtam: táblás illetve úgynevezett on-screen digitalizálást. Elméletben mind a MapInfo, mind a CorelDraw támogatja a digitalizáló tábla használatát, a gyakorlatban azonban az AutoCAD program bizonyult kedvezőbb megoldásnak. Az itt generált DXF állományokat mindkét szoftver képes olvasni, ugyanakkor más programok felé is átjárást jelent, hiszen nemcsak export, de import funkcióban is elérhető ez a file típus. Az adatmodellek legelterjedtebb formáját, az úgynevezett spagetti adatmodellt használja. Ennek lényege, hogy az objektumok (pontok, vonalak, poligonok) tulajdonságait egy egydimenziós lista formátumában őrzi. Ezért a poligonok oldalai redundánsan tároltak, azaz fizikailag kétszer is léteznek a listán, először mint az egyik, másodszor mint a másik poligon határoló vonala. Ez a rajzi állomány szerkesztésekor okozhat problémákat, illetve nagyon megnehezíti a szomszédsági és illeszkedési viszonyok vizsgálatát, hiszen csak szekvenciális keresés lehetséges. A vonalas elemeket felépítő vonalszegmensek rendszerint nem alkotnak logikai egységet, csak a grafikus képen látszanak annak (Detrekői – Szabó, 1995). A sok zárt objektumot tartalmazó topológiákban így a fájl mérete is nagyobb, mint más, ettől eltérő adatstruktúra esetén. Mivel ez esetben a szomszédsági viszonyok, egybevágóság stb. keresésének nincsen különösebb jelentősége, ez a hátrány elhanyagolható. Az objektumok paraméterei (pl.: kerület, terület, centroid) egyszerűen lekérdezhetők. A képernyőn megjelenő grafika részletessége igazodik a méretarányhoz és az ablak nagyságához, amelyek természetesen szabadon megválaszthatók. A megjelenítés ilyen formája a MapInfo kedvező tulajdonságai közé tartozik. A rajzi elemek (pontok, vonalak és felületek) tulajdonságainak (méretének, típusának és színének) megváltoztatására sok lehetőség áll rendelkezésre. A MapInfo rajzi állományainak CorelDraw-ba való beolvasására pedig a Windows Metafile alkalmazása bizonyult a legkedvezőbbnek, hiszen ez a topológia mellett a grafikus attribútumokat is képes hordozni. A térképi adatok digitális adattá való alakításának másik, általam gyakrabban használt módja a képernyőn való digitalizálás (on-screen digitizing) volt. Ebben az esetben a felhasznált térkép szkennelés után raszteres formátumban folyamatosan látható a képernyőn. Vonalas elemeit Bezier-görbék alkalmazásával (melyeknek használatát a térinformatikai szoftverek nem támogatják) alakítom vektoros állománnyá (CorelDraw). Főleg a térképeken nagy számban előforduló görbe vonalak (folyóvizek, tavak partvonalai stb.) esetében gyorsabb, könnyebben kezelhető megoldás ez, mint a táblás digitalizálás, melyet inkább polyline-ok (például közigazgatási határok) esetében alkalmaztam.

3


A térinformatikai rendszerbe az attribútum adatok bevitele is többféleképpen lehetséges. Egyrészt manuálisan, közvetlenül a program segítségével, másrészt dBASE formátumú állományok importjával. A programok nagy része, így a MapInfo is e formátumban tárolja a karakteres információkat, ami nagyban elősegíti az átjárhatóságot más adatbáziskezelőprogramok felé. Az egyes grafikai elemekhez tartozó rekordok egy egyszerű funkcióval (Info Tool), külön segédablakban is megjeleníthetők. A rajzi állomány tetszés szerinti kiválasztása attribútumok és grafikai tulajdonságok szerint is történhet. A szabványos lekérdezési nyelv (SQL) segítségével leválogatások, új adatcsoportok létrehozása, műveletek végrehajtása, térbeli lekérdezések is lehetségesek, akár több adatbázisból egyszerre is (Gross, 1994). Az SQL műveleteit több rendszer is használja és ez megkönnyíti a felhasználók dolgát. Térképszerkesztéskor az attribútum adatok használhatók automatikus kiíratású címkeként, amelyek pozicionálása többféleképpen lehetséges. Ugyanakkor mód nyílik egyedi feliratok (cím, magyarázó szövegek) készítésére is a teljes Windows-os betűkészletből. Ezek eredeti tulajdonságaikat megőrizve szintén közvetlenül transzformálhatók Windows Metafile segítségével a CorelDrawba. A táblázatos adatok egy része közvetve vagy közvetlenül (diagramok) a magyarázó szövegbe kerültek, más része egyéb módon is felhasználhatóvá válik majd (Lásd: 5. Megjelenési módok és lehetőségeik). Ellentétben a térinformatikai szoftverekkel, az attribútum adatok a grafikus alkalmazásokban természetesen nem “intelligens térképként” működnek, hanem mint a hagyományos kartográfiai feldolgozás esetében megszerkesztett jelekként generálhatók. Tematikus térképszerkesztés A tematikus tartalom földrajzi elhelyezkedésének azonosítására szolgálnak a tematikus háttértérképek (Klinghammer – Papp-Váry, 1983), amelyek a számítógéppel segített térképszerkesztés során tetszőleges alkalommal, egyszerűen másolhatók, természetesen a már megszerkesztett kiegészítő térképjelek és megírások ismételt felhasználása mellett is. A tematikus térképek szerkesztése a MapInfo-ban több lépcsőben, felhasználóbarát, könnyen érthető párbeszédablakok segítségével történik. A tematikus tartalom készülhet egyszerű szöveges adatok és bonyolult kifejezések, műveletsorok felhasználásával is. A tematikus ábrázolási módszerek közül választhatunk a jel-, a pont-, a felületi-, a kartogram- és a diagrammódszer között. Nem képes viszont a szoftver automatikusan izovonalak vagy álizovonalak szerkesztésére, hiszen ezek automatizálása csak nagyon bonyolult módon lehetséges (Klinghammer – Papp-Váry, 1991). Megadhatjuk a kategóriák értékeit, kerekítését, megszerkeszthetjük a jelmagyarázatot. Sokféle jelből választhatunk és szabadon állíthatjuk be a tematikus jelek méretét és színét is. Lehetőség van továbbá arra, hogy mi magunk definiáljunk egyedi paramétereket. A színek keverését azonban megnehezíti, hogy a módszerek között nem szerepel a nyomdatechnikában és az asztali tintasugaras színes nyomtatóknál használatos szubtraktív, avagy CMYK (= Cyan, Magenta, Yellow, blacK) módszer, mely a cián, a bíbor, a sárga és a fekete festékek egymásra nyomtatásából állítja elő a kívánt színeket (Klinghammer, 1991). A kedvezőbb grafikai tulajdonságok miatt éppen ezért a háttértérképek a CorelDraw segítségével nyerték el végleges formájukat. Miután a MapInfoban az attribútum adatokból automatikusan generált tematikus állományokat Windows Metafile alkalmazásával transzformáltam ezen rétegek “fölé”, szintén itt definiáltam a határoló vonalakat, illetve kitöltéseket CMYK színkeverés segítségével. A térinformatikai rendszerek további térképészeti jellegű problematikája a névírás kérdése. A magyar nyelvű operációs rendszerek, valamint az Unicode elterjedése a korábban használatos ASCII, illetve ANSI szabványnál 256-szor több karakter – így többek között a 4


speciális magyar betűkészlet – használatát is lehetővé teszi (Zentai, 1999). A nem outputorientált rendszerekben a nevek elhelyezése nehézkes, a leggyakrabban használt görbére illesztett, illetve szórt megírások csak grafikus programokban készíthetők el. Megjelenési módok és lehetőségeik Az atlasz egységes méretarány-rendszerben, tematikus háttértérképekkel, ábrázolási módszerekkel és szemlélettel, digitális formában készül. Ebből következően olyan lehetőségek adódnak, melyekkel egy hagyományos atlasz nem rendelkezik. A digitális adathordozón való megjelenítés az egyes ábrázolt témáknak a felhasználó igényei szerinti összehasonlítását teszik lehetővé (természetesen megfelelő hardver, szoftver és nem utolsó sorban az olvasó szaktudása nélkülözhetetlen). Tetszőleges számú és témakörbe tartozó réteg “helyezhető” egymásra megkönnyítve ezzel a térbeli tendenciák kirajzolását, vagy egy kisebb régió komplex elemzését. Ezen előnyök kihasználása csak megfelelő vektor alapú, célszerűen Windows-os környezetre épülő, felhasználó-barát, különösebb szaktudást nem igénylő és nem utolsó sorban olcsó segédprogram csatolása mellett képzelhető el. Igény lehet ugyanakkor már elterjedt térinformatikai környezetekben (például: Microstation, ArcInfo-ArcView, MapInfo) működő kiegészítő alkalmazásként való forgalomba hozatalra is. Bár az Interneten a vektor alapú megjelenés szerzői jogi kérdéseket vet fel, megfelelő védelem esetén akár raszter, akár vegyes: raszter-vektor alapú megjelenési lehetőségeket is számba kell venni. Elsősorban az oktatási intézmények nemzetközi viszonylatban is jónak mondható számítógépes hálózati elérhetősége az, ami ezt komolyan megfontolandóvá teszi. A digitális formátumú publikálási módokkal lehetőség nyílik továbbá a teljes térinformatikai adatállomány további felhasználására, általam meg nem jelenített, illetve nem vizsgált összefüggések keresésére, további elemzések elvégzésére is. A hagyományos, nyomtatott forma még ma is igen fontos adatközlési módszer, melyet a digitális feldolgozások mellett sem szabad túlhaladottnak tekinteni. A könyv formátum még ma is közelebb áll az olvasók igényeihez, hiszen ennek használatához technikai háttér és különösebb ismeret nem szükséges. A számítógéppel segített kartográfia további hátránya, hogy a nagyobb méretű térképek esetében sok információ elveszhet az olvasó számára, hiszen ha az egész lapot egyszerre jeleníti meg a monitoron, fontos részletek válnak érzékelhetetlenné, ha pedig minden információ olvasására alkalmas nagyítást választ, egyszerre nem láthat csak egy kisebb területet (Kádár, 2000). Szintén sokszor előforduló hiányosság egyes szoftvereknél, hogy a jelmagyarázat kezelése, megjelenítése nem alkalmazkodik elég rugalmasan a felhasználó igényeihez. A hagyományos nyomdászati termékek esetében – az érzékelés korlátain belül – egyszerre vizsgálhatók a nagyobb méretű lap átellenes szélein megjelenített részletek is, ugyanakkor a több különféle tematika egyszerre történő megjelenítésére is kínálkozik lehetőség. Egy átlátszatlan felületre (melyre a háttértérkép van nyomtatva) külön-külön helyezhető, átlátszó hordozókra nyomtatott tematikus tartam rendelkezne a digitális technológia szolgáltatta, felhasználói igényeket maximálisan figyelembe vevő előnyös tulajdonságokkal. Ilyen kiadvány készült is már: egy környezeti állapotot szemléltető atlasz [Klinghammer István (et al): Ráckeve üdülőkörzet környezeti atlasza (KDV KF – ELTE, BUDAPEST, 1993)], hiszen ezen a szakterületen alapvető követelmény több, gyakran egymással szoros összefüggést mutató paraméter egyidejű megjelenítése. Az ilyen típusú kiadvány előállítási költségei azonban magasak és mára a személyi számítógépek, illetve a kezelésükre vonatkozó ismeretek rohamos terjedésével a digitális megjelenítési forma is egyre kevesebb problémát vet fel.

5


Függelék MAGYARORSZÁG

KÖRNYEZETI ATLASZA

TARTALOM

Bevezető TERMÉSZETVÉDELEM 1. Védett területek A LEVEGŐ 2. A főbb légszennyező anyagok kibocsátása megyénként 3. A főbb légszennyező anyagok kibocsátása nagyobb városainkban 4. A főbb légszennyező anyagok ipari eredetű kibocsátásai 5. Ciklonpályák: januárban, áprilisban, júliusban, októberben 6. A szélirány gyakorisága és az átlagos szélsebesség áprilisban 7. A szélirány gyakorisága és az átlagos szélsebesség októberben 8. Néhány település levegőminősége (1995. nyári félév) 9. Néhány település levegőminősége (1995-96. fűtési félév) A VÍZ 10. A hasznosított ásvány- és gyógyvízforrások 11. A vízminőség-védelmi területek 12. A legfontosabb szennyvíz bevezetések 13. Közműolló 14. A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége és tisztítási fokozatai 15. Szennyvíztisztító művek 16. A felszíni vizek minősége I. 17. A felszíni vizek minősége II. 18. A felszíni vizek minősége III. 19. A felszíni vizek minősége IV. 20. A felszíni vizek minősége V. 21. A fő vízadó képződmények vízminőségi jellemzői 22. A vízműveknél vett vízminták ihatósági vizsgálatainak eredménye A TALAJ 23. Genetikai talajtérkép 24. Talajlepusztulás 25. A talaj termékenységét gátló tényezők 26. A korábbi szovjet katonai objektumok szennyezése 27. A felszíni földtani képződmények szennyeződésérzékenysége A HULLADÉK 28. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya 29. Az elszállított települési szilárd hulladék mennyisége és ártalmatlanítása 30. Az ismert hulladéklerakó helyek 31. A veszélyes hulladék mennyisége és megoszlása

6


Irodalom DETREKŐI ÁKOS – SZABÓ GYÖRGY (1995): Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó. pp. 13-32., pp. 170-171. ELEK ISTVÁN (1995): A térinformatika alkalmazási lehetőségei az ELTE földtudományi doktori képzésében. Kézirat. p. 13., pp. 18-19. GROSS MIKLÓS (1994): A vektoros GIS lehetőségei. in: Márkus Béla /szerk./: Bevezetés a térinformatikába. EFE FFFK Térinformatikai Tanszéke. p. 14/4. KÁDÁR ENÉH (2000): A tematikus térképek használati lehetőségei a környezeti problémák értékelésében. HUNGEO 2000 Konferenciakiadvány. KLINGHAMMER ISTVÁN (1991): A kartográfia kialakulása napjainkig. Akadémiai doktori értekezés. pp. 81-82. KLINGHAMMER ISTVÁN – PAPP-VÁRY ÁRPÁD (1983): Földünk tükre a térkép. Gondolat. p. 301. KLINGHAMMER ISTVÁN – PAPP-VÁRY ÁRPÁD (1991): Tematikus kartográfia. Tankönyvkiadó. pp. 3365. MÁRKUS BÉLA (1994): Térképek, térképelemzés. in: Márkus Béla /szerk./: Bevezetés a térinformatikába. EFE FFFK Térinformatikai Tanszéke. p. 2/9. SÜMEGHY ZOLTÁN – KÁDÁR ENÉH (1997): A MapInfo térinformatikai szoftver alkalmazásának lehetőségei az etnikai földrajzi problémák tematikus térképészeti ábrázolásában in: Geográfus doktoranduszok II. országos konferenciája ELTE Földrajzi Tanszékcsoport, Budapest [ISBN 963 463 2092] ZENTAI LÁSZLÓ (1995): Számítógéppel segített térképszerkesztés (A Közép-Európa Atlasz digitális fakszimile kiadása) [kandidátusi értekezés tézisei] http://lazarus.elte.hu/hun/hunkarta/ tezis/zentai.htm ZENTAI LÁSZLÓ (1999): DTP a kartográfiában, a Desktop Mapmaking http://lazarus.elte.hu /hun/dolgozo/zentai/publ/99mg.htm

7

A DIGITÁLIS ELJÁRÁSSAL KÉSZÜLT TEMATIKUS TÉRKÉPEK HASZNÁLATI LEHETŐSÉGEI A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN. Kádár Enéh 1. Bevezetés

Recommend Documents