Tematikus tanulmány a gyermekszegénységgel kapcsolatos szakpolitikai intézkedésekről 1 Az Európai Unióban (EU) a gyermekek 19%-át fenyegeti a szegénység. Bizonyos országokban négyből több mint egy gyermek szenved a szegénységtől és a nélkülözéstől, ráadásul a legtöbb országban őket jobban fenyegeti a szegénység, mint a népesség egészét. A szegénységben és társadalmi kirekesztettségben felnövő gyermekek esetében kevésbé valószínű, hogy jól teljesítenek az iskolában, jó egészségnek örvendenek, vagy hogy később jó álláshoz jutnak. Bennrekedhetnek a társadalmi kirekesztettség ördögi körében, amelynek az a következménye, hogy a probléma állandósul, és generációról generációra öröklődik. Ezek azok az okok, amelyek miatt az EU és tagállamai kiemelt fontosságot tulajdonítanak a gyermekszegénység elleni küzdelemnek. 2006 elején a Tavaszi Európai Tanács kötelezettséget vállalt arra, hogy „megtegye a szükséges intézkedéseket a gyermekszegénység gyors és jelentős csökkentése érdekében, esélyegyenlőséget biztosítva valamennyi gyermek számára, tekintet nélkül szociális hátterükre.” 2008-ban a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2 kiadott egy jelentést 3 a gyermekszegénységről, amely diagnózist adott a gyermekszegénység főbb okairól az egyes országokban. A jelentés 15 ajánlást is tartalmaz a gyermekszegénység és a gyermekjólét jobb megfigyelésére és értékelésére vonatkozóan. Gyermekszegénységi tendenciák Az EU 78 millió állampolgára közül a szegénységi küszöb alatt élő négy állampolgárból egy gyermek. 2005-ben az EU 27 tagállamában a 0–17 éves gyermekek 19%-át fenyegette a szegénység, míg a teljes népesség esetében ez az arány 16% volt. A legtöbb uniós országban tehát a gyermekeket jobban fenyegeti a szegénység, mint a teljes népességet. 1996 és 2001 között a 15 tagú Európai Unióban a gyermekszegénység aránya stabilan 19–20% volt, míg a teljes népesség esetében valamelyes csökkenés következett be (17%-ról 15%-ra). Egy OECD jelentés azt mutatja, hogy 1995 és 2005 között a gyermekszegénység csak Ausztriában, Magyarországon, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban csökkent. 4
1
Az EU szociális védelemmel és társadalmi integrációval kapcsolatos folyamata. Szakpolitikai tanulmány. Forrás: http://www.google.ro/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CB8QFjAA&url=http%3A%2F%2 Fec.europa.eu%2Fsocial%2FBlobServlet%3FdocId%3D2042%26langId%3Dhu&ei=fdGXVL1cg_JQqoWBoAs& usg=AFQjCNHMS2h2-GY_szKITtw1YVZt2qx0g&sig2=uLHre_S61CWjNx1pjL5dOg&bvm=bv.82001339,d.d24 (2014.nov.25.) 2 A szociális védelemmel foglalkozó bizottság magas rangú köztisztviselőkből álló csoport, amelyet 2000-ben hoztak létre, hogy együttműködési fórumként működjön az Európai Bizottság és a tagállamok között a szociális védelmi rendszerek modernizálásával és fejlesztésével kapcsolatban. 3 Gyermekszegénység és gyermekjólét az EU-ban: A jelenlegi helyzet és az előrefelé vezető út, Luxemburg. Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala, 2008. 4 Mivel csökkenthető leginkább a gyermekszegénység?, OECD, 2007.
1
Hogyan mérjük a szegénységet? „Az EU a szegénység egy relatív meghatározását használja: “azoknak a személyeknek az aránya, akik esetében az elkölthető jövedelem alatta marad a nemzeti medián 60%-ának.” A gyermekszegénység aránya az északi országokban, konkrétan Dániában és Finnországban a legalacsonyabb (mindkét ország esetében a szegénység által fenyegetett gyermekek aránya 10%). Azonban az unió országainak majd felében a szegénység által fenyegetett gyermekek aránya 20% felett van: Romániában eléri a 25%-ot, Lettországban a 27%-ot, Lengyelországban a 29%-ot. A gyermekszegénység aránya csupán néhány országban azonos vagy kisebb, mint a teljes népesség esetében fennálló arányok. Ezek az országok Belgium, Dánia, Németország, Ciprus, Szlovénia és Finnország.
30
A szegénység általi fenyegetettség aránya a 0–17 éves korú gyermekek és a teljes népesség körében, 2006-ban, %-ban kifejezve:
25
20
A teljes érintett lakosság %-a
15
10
0
EU-25 DK FI CY DE SI FR NL BE AT SE BG CZ SK MT EE LU PT IE EL ES UK IT LT RO HU LV PL
Forrás: EU-SILC (jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika) (2006), jövedelem éve: 2005; kivéve az Egyesült Királyságot (jövedelem éve: 2006) és Írországot (mozgó jövedelmi referencia-időszak); Bulgáriát és Romániát.
□ Gyermekek (0-17 év), •Teljes népesség.
A „szegény” gyermekek életszínvonala az Európai Unió területén jelentős eltéréseket mutat. A tizenöt „régi” tagállam közül tizenegyben 1500 és 2400 euró között változik az a havi jövedelem, ami alatt egy két felnőttből és két gyermekből álló háztartást a szegénység által fenyegetett családnak tekintenek. A 12 „új” tagállam esetében ez a jövedelem 500 eurónál kevesebb. Az eltérés akkor is jelentős, ha a megélhetési költségek területén fennálló különbségeket kiegyenlítjük. Luxemburgban ez a küszöbjövedelem 3000 euró, ami több mint tízszer magasabb, mint a legalacsonyabb küszöbjövedelemmel rendelkező Románia esetében (250 euró). 2
A gyermekszegénységet meghatározó legfontosabb tényezők: a háztartás jellemzői, a szülők munkaerő-piaci helyzete és a kormányzati beavatkozás hatékonysága A háztartás jellemzői: a szegénység leginkább az egyszülős háztartásokban vagy a nagycsaládokban élő gyermekeket fenyegeti A gyermek jövedelmi helyzetét annak a háztartásnak a mérete, összetétele és jellemzői (a szülők kora és képzettségi szintje) határozzák meg, amelyben felnő. Az egyszülős háztartásokban vagy nagycsaládban élő gyermeket általában jobban veszélyezteti a szegénység. Az EU-ban a szegény gyermekek 22%-a egyszülős háztartásokban, 25%-uk pedig nagycsaládokban él. Az EU-ban a gyermekek tizenhárom százaléka él egy szülővel, és három ilyen gyermek közül egyet fenyeget a szegénység. Az esetek 90%-ában az egyedülálló szülő az anya, az egyszülős helyzet kialakulásához vezető főbb okok (házasságon kívüli születés, különélés) azonban országonként eltérőek. A gyermekek több mint 20%-a él három vagy többgyermekes családban, és az EU átlagát tekintve 25%-ukat fenyegeti a szegénység. A nagycsaládok kevésbé jellemzőek a déli és bizonyos keleti országokban (így Görögországban, Spanyolországban és Szlovéniában), viszont ezekben az országokban a legmagasabb (30% körüli) a nagycsaládokban élő, szegénység által fenyegetett gyermekek aránya. Az ellenkezője igaz az északi és a Benelux országokra, ahol a nagycsaládok elterjedtebbek (az összes család 26–33%-a), de a szegénység általi fenyegetettség aránya alacsonyabb. A migráns vagy kisebbségi háztartásokban fel- növő gyermekek ugyancsak több nehézséggel szembesülnek, mint más gyermekek. Ugyanez igaz azokra a háztartásokra is, amelyekben az egyik vagy mindkét szülő fogyatékos, vagy kábítószer-függőségben szenved. Életkor és oktatás: A 30 évnél fiatalabb szülőkkel élő gyermekek esetében jelentősen magasabb a szegénység kockázata, mint az idősebb szülőkkel élő gyermekek esetében. 27%, ha az anya 30 évesnél fiatalabb, szemben azzal a 19%-kal, amikor az anya 30 és 39 év közötti, illetve azzal a 16%-kal, amikor 40–49 éves. Ez azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy a fiatalabb szülők általában kevesebbet keresnek az idősebb szülőknél: az ötvenes életévek közepéig a munkából származó jövedelem az életkorral együtt erősen növekszik. A fiatalok ugyancsak gyakrabban vannak állás nélkül. A szülők képzettségi szintje szintén hatással van a veszélyeztetettségre, ugyanis ez egyaránt érinti a szülők munkaerő-piaci és jövedelemi helyzetét, valamint a gyermek saját esélyét arra, hogy jól teljesítsen az iskolában. A szegény gyermekek 30%-a esetében a szülők egyike sem jutott el a középfokú végzettség megszerzéséig (szemben az összes gyermek esetében fennálló 16%-kal). Az alacsony képzettségű szülőkkel rendelkező gyermekek aránya a tagállamok közel felében tapasztalt 10%-nál is alacsonyabb aránytól a Máltán és Portugáliában tapasztalt 65%-ig terjed. Végezetül az, hogy képesek-e önállóan megélni, valamennyi család esetében azon múlik, hogy miképpen férnek hozzá a munkaerőpiachoz (és ebből következően a munkából származó jövedelemhez), a fenntartható lakhatáshoz, a társadalmi transzferekhez és az olyan szolgáltatásokhoz, mint például a gyermekgondozás. 3
Foglalkoztatási helyzet: Mivel a családok elsődleges jövedelemforrását rendszerint a munkából származó jövedelem jelenti, a szegénységet alapvetően meghatározza a szülők foglalkoztatási helyzete. A gyermeket nevelő háztartások számára az állástalanság jelenti a szegénység legfőbb kockázatát. Az állástalan, gyermeket nevelő háztartások 62%-át fenyegeti a szegénység. A 25 tagú EU-ban élő gyermekek mintegy 10%-a él olyan háztartásokban, ahol egyetlen felnőttnek sincs állása. Az EU munkaerőpiacain bekövetkezett általános javulás ellenére a legtöbb országban ez a helyzet 2000 óta nem javult jelentősen. Az állástalanság főként az egyszülős háztartásokat érinti, ugyanis számukra több nehézséggel jár a munka és a magánélet összehangolása. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az összes olyan gyermek védve lenne a szegénység által jelentett fenyegetéstől, akinek dolgoznak a szülei. A gyermekek tizenhárom százaléka él olyan háztartásokban, amelyekben a szülő ugyan dolgozik, de nem tud annyi jövedelmet szerezni, hogy annak szintje felette legyen a szegénységi küszöbnek. Spanyolországban, Lengyelországban és Portugáliában a munka melletti szegénység aránya több mint 20% fölé emelkedik. A szülőknek az a képessége, hogy munkából megfelelő jövedelemre tegyenek szert, részben a kereset szintjétől függ, részben pedig attól, hogy a ház- tartás felnőtt tagjai mennyit dolgoznak: egy vagy két szülő dolgozik-e, teljes vagy csak részmunkaidőben; egész évben folyamatosan vagy pedig nem. A munka melletti szegénység a munkaerő-piaci hiányosságokból (például bizonytalan állások, alacsony bérek és nem önkéntes részmunka), valamint a háztartás szerkezetét jellemző aránytalanságokból (pl. az eltartottak számához képest túl kevés felnőtt dolgozik) ered. Azokban a háztartásokban, ahol mindkét szülő dolgozik, a szegénység kockázata az EU átlagát jelentő 7%-ra csökken. Az egykeresős családok (akár házaspárokról, akár egyszülős háztartásokról van szó) jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának. Az EU-ban a gyermekek kétharmada esetében továbbra is a kétkeresős modell áll fenn. Az EU átlagát tekintve az egyik szülő részmunkaidős munkavégzése nem növeli a szegénység kockázatát azon gyermekek esetében, akik mindkét szülőjükkel élnek együtt. A részmunkaidőnek a háztartás jövedelmére gyakorolt hatása a szakképzettség szintjétől és a munkaórák számától függ, továbbá attól, hogy mennyire engedhetik meg maguknak a szülők a gyermekgondozás igénybevételét, illetve, hogy milyen egyéb támogató szolgáltatások állnak a szülők rendelkezésére. Általában azokban az országokban a legalacsonyabb a gyermekszegénység aránya (Ciprus és Szlovénia kivételével), amelyekben a legtöbbet költik szociális juttatásokra (a nyugdíjakat leszámítva), és vice versa. Az EU-ban a szociális transzferek áltagosan 44%-kal csökkentik a gyermekszegénység kockázatát. A gyermekszegénységre a legnagyobb hatást a közvetlenül a gyermekeknek szóló juttatások gyakorolják. Németországban, Cipruson, Ausztriában és Finnországban a családi juttatások egyharmaddal vagy még ennél is nagyobb mértékben csökkentik a gyermekszegénység kockázatát. A gyermekszegénységgel kapcsolatos végleges eredmények esetében fennálló különbségek azonban részben a piaci jövedelmen alapuló szegénység igen eltérő szintjeinek tudhatóak be, és ebből következően az állástalanság, illetve a munka melletti szegénység ezen országokban való elterjedtségétől függnek. 4
A megfizethető gyermekgondozás biztosítása fontos szerepet játszhat a családok munkaerő-piaci helyzetének javításában. A körülmények az EU területén ismét csak igen eltérőek, és különösen igaz ez a két évnél fiatalabb gyermekekre. Az alacsony keresettel rendelkezők számára a gyermekgondozási költségek jelentős terhet jelentenek mind a munkát vállaló második kenyérkereső, mind pedig az egyedülálló szülő számára. A tagállamok teljesítménye Az uniós tagállamokat a gyermekszegénység kezelése terén elért átfogó teljesítményük, illetve az alapján értékeltük, hogy miként kezelik a gyermekszegénységet befolyásoló három legfőbb tényezőt: az állástalan háztartásokban élő gyermekek, a munka melletti szegénység kockázatának kitett háztartásokban élő gyermekek, valamint a szociális transzfereknek a gyermekszegénységre gyakorolt hatása. Kormányzati beavatkozás A kormányzati segítség fontos szerepet játszik a gyermekszegénység enyhítésében. A gyermeket nevelő háztartások életszínvonalára kormányzati szakpolitikák széles köre van hatással. Az adó- és juttatási rendszerek közvetlenül támogatják a családok jövedelmét. Ilyenek például a fizetett állással nem rendelkezők számára biztosított minimális jövedelmek (munkanélküli járadékok, szociális támogatás, fogyatékossági támogatás) vagy valamennyi gyermeket nevelő háztartás jövedelmének kiegészítése, függetlenül attól, hogy a szülők állásban vannak-e vagy sem. Az oktatás (ingyenes iskoláztatás korai életszakaszban, az iskolai nap hossza), az egészségügy (ingyenes szolgáltatásokhoz történő hozzáférés gyermekek számára) és a lakhatás területén érvényben lévő szakpolitikák, valamint a gyermekgondozási szolgáltatások ugyancsak fontos szerepet játszanak. A gyermekszegénységgel kapcsolatban miként lehet elérni a legjobb eredményeket? A gyermekszegénységgel kapcsolatos eredmények az állástalanság, a munka melletti szegénység és a transzferek hatása közötti bonyolult interakcióknak tudhatók be. A legjobb eredményeket elérő országok azok, amelyek valamennyi területen jól teljesítenek, úgy, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférést és a támogató szolgáltatásokat (például a gyermekgondozást) a jövedelmek támogatásával kombinálják. A csoport: Ebbe a csoportba tartozik Ausztria, Ciprus, Dánia, Finnország, Szlovénia, Hollandia és Svédország. Ezek az országok a gyermekszegénységgel kapcsolatos alacsony rátákat úgy érték el, hogy a szülők jó munkaerő-piaci teljesítményét magas és hatékony szociális transzferekkel kombinálták. Az északi országok annak ellenére érték el ezt, hogy náluk magas az egyszülős háztartások aránya: ebben az esetben a gyermekgondozás biztosítása volt a kulcsfontosságú tényező. Cipruson a szociális transzferek alacsonyak, de ezt a hatást mérséklik az erős családi kötelékek. B csoport: Ezt a csoportot Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Franciaország, Írország és Szlovákia alkotják. A gyermekszegénység esetében ők viszonylag 5
jó, átlag alatti eredményeket érnek el. Ezekben az országokban a fő problémát az állástalan háztartásokban élő gyermekek nagy száma jelenti. A jelenség a gyermekek 8 vagy ennél is magasabb százalékát érinti. Ezzel szemben a dolgozó családok esetében a szegénység szintje alacsonyabb, mint más EU-országokban. Németországnak és Franciaországnak a gyermekszegénység kockázatait viszonylag magas és hatékony szociális transzferekkel sikerült korlátoznia, de a B. csoport valamennyi országának javítania kell a foglalkoztatásba történő bekerülést. C csoport: Ezt a csoportot Magyarország, Málta és az Egyesült Királyság képezik. Ezeknek az országoknak a gyermekszegénységgel kapcsolatban átlagos, vagy épp átlag alatti eredményei vannak, amelyek a szülők közötti állástalanság magas szintjeinek és a munka melletti szegénységnek tudhatók be. Az Egyesült Királyságban az állástalanság főként az egyedülálló szülőket, míg a többi országban leginkább a gyermeket nevelő házaspárokat érinti. A fő problémát az alacsony munkaintenzitás (például a részmunka) és az alacsony bér jelentik. Az Egyesült Királyság és Magyarország a kockázatok egy részét szociális juttatásokon keresztül kezeli, míg Máltán az erős családi kötelékek védik a gyermekeket. D csoport: Görögországban, Olaszországban, Litvániában, Lettországban, Luxemburgban, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyol- országban viszonylag magas a gyermekszegénység szintje. Esetükben alacsony az állástalan háztartásokban élő gyermekek aránya, viszont igen magas a családok körében a munka melletti szegénység. Ezekben az országokban a munka melletti szegénység fő tényezője az alacsony munkaintenzitás, amely alacsony bérekkel párosul. A szociális kiadások szintje és hatékonysága alacsony, az EU-ban a legalacsonyabbak közé tartozik. E negatív hatások mérséklésében a családi kötelékek és a generációk közötti szolidaritás játsszák a főszerepet. A legsikeresebb módszer A gyermekszegénység – és ennek enyhítése – a háztartásszerkezetek, a munkaerő-piaci feltételek, a kormányzati támogatás és egyéb tényezők bonyolult egymásra hatásának az eredménye. Ezért azok a leghatékonyabb szak- politikák, amelyek több fronton kezelik a gyermekszegénységet. Ezen felül azok a legsikeresebb országok, amelyek sikeresen kapcsoltak össze egy általános módszert (mint például a gyermekek utáni jövedelemtámogatást) a legsebezhetőbbeket megcélzó intézkedésekkel (mint amilyen például a hátrányos helyzetű területeken végzett gyermekgondozás). A sikeres országok a gyermekszegénység kérdésével valamennyi területen foglalkoznak, leginkább úgy, hogy a munkaerőpiachoz és a különböző (oktatási, egészségügyi) szolgáltatásokhoz történő hozzáférést lehetővé tevő szakpolitikákat a jövedelmek támogatásával kombinálják. A gyermekszegénység megelőzésére és kezelésére szolgáló szakpolitikák A gyermekszegénység a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolására irányuló szakpolitikák különösen fontos területét képezi, mivel: (1) a gyermekek a társadalom egyik legsérülékenyebb csoportját jelentik; (2) a gyermekszegénység kezelése megtöri azt a kört, amelyben a szegénység generációról generációra öröklődik, és ezáltal segít a szegénység átfogó enyhítésében. 6
A tagállamok különböző szakpolitikákat fogadtak el. Azok a leghatékonyabbak, amelyek az összes gyermek számára nyújtott általános támogatást a legsérülékenyebbeket megcélzó szakpolitikákkal kombinálják.
D CSOPORT
C CSOPORT
B CSOPORT
A CSOPORT
Táblázat: Az egyes országok által a gyermekszegénységgel kapcsolatban elért relatív eredmények és a gyermekszegénység kockázatát meghatározó főbb tényezők
élő gyermekek
Munka melletti szegénység: a munka melletti szegénységgel szembesülő háztartásokban élő gyermekek
A szociális transzferek (készpénzes juttatások a nyugdíjak nélkül) hatása a gyermekszegénységre
+
+
++
++
CY
+++
+
+++
+
DK
+++
+
+++
++
FI
+++
++
+++
+++
NL
+
+
+
+
SE
+
( ++ )
++
++
SI
++
+++
+++
++
BE
+
--
+++
+
CZ
-
--
+
+
DE
++
--
+++
+++
EE
--
--
+
-
FR
++
-
++
++
IE
-
---
+
+
SK
-
---
+
+
HU
---
---
-
+
MT
-
--
--
-
UK
--
---
--
+
EL
--
+++
--
---
ES
---
+
---
---
IT
---
++
---
--
LT
---
+
--
--
LU
--
+++
--
+
LV
---
-
--
--
PL
---
-
--
--
PT
--
+
--
--
A gyermekszegénység
Állástalanság: az
kockázatával kapcsolatos
állástalan háztartásokban
eredmények AT
Forrás: A szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentése a gyermekszegénységről és a gyermekjólétről – az adatok 2006-ra vannak aktualizálva – Luxemburg nem szerepel az elemzésben. Az országokat annak alapján csoportosítottuk, hogy esetükben melyek a legfontosabb kihívások (vagyis, hol szerepel a legtöbb „-” pontszám).
7
Hatékony erőforrások biztosítása a családok számára A háztartások jövedelmének támogatása A gyermeket nevelő családok jövedelmét bizonyos mértékig valamennyi uniós ország támogatja. Az adó- és juttatási rendszerek különböző módszerek felhasználásával osztják újra a jövedelmet a családok számára. Ilyenek például a családi összetételt figyelembe vevő juttatások (adókedvezmények, jövedelem felosztás stb.), a készpénzes juttatások (családi támogatások, munkanélküli járadék stb.), valamint a természetbeni juttatások (ingyenes szolgáltatásokhoz történő hozzáférés stb.). A családi juttatások a gyermeket nevelő családok számára adott összes készpénzes juttatásoknak átlagosan mintegy a felét képviselik. Ezek közé tartoznak a szülési szabadság alatt nyújtott jövedelemtámogatás, valamint a családi támogatások, amelyek célja a gyermeknevelés költségeinek részleges kompenzálása. 5 A legtöbb ország kombinálja az általános és a célzott juttatásokat. Az általános juttatásokat valamennyi gyermeket nevelő család megkapja, és ezek gyakran a család méretétől függnek. Ezeknek a rendszereknek azok a legfőbb előnyei, hogy segítenek a családok számára kedvező környezet megteremtésében, nem diszkriminatív jellegűek, és nem függesztik fel őket akkor sem, ha a szülők álláshoz jutnak. A célzott juttatások célja a legsérülékenyebb (alacsony jövedelmű, egyszülős, nagycsaládos, fogyatékos gyermeket nevelő stb.) családok támogatása. Céljuk a szociális transzferek újraelosztása a legrászorultabbak számára. Az alacsony jövedelmű családok esetében azonban ezek a munkavállalás vagy a többlet-munkavégzés ellen hathatnak. A szülőket érintő ilyen csapdahelyzeteket konkrét intézkedésekkel lehet kezelni. Az egyéb szociális juttatások ugyancsak támogatják a családi jövedelmeket. Az ilyen juttatások szintje bizonyos esetekben a háztartásokban élő gyermekek számától függ: munkanélküli járadékok, szociális lakásszolgáltatás, garantált alapjövedelem, minimálbérek stb. Természetbeni juttatások Számos tagállam támogatja a családokat díjtalan vagy csökkentett díjú szolgáltatások biztosításával. Ezek a szolgáltatások vagy általánosak, vagy a legrászorultabbakat célozzák meg. Bizonyos szolgáltatások közvetlenül a gyermekeket, mások viszont a családokat célozzák meg. Az előbbiekre példa az iskolai megelőző jellegű egészséggondozás, az iskolai étkeztetés vagy a szabadidős tevékenységek, míg az utóbbiakra a szociális lakásszolgáltatás. Rendszerint az integrált szolgáltatások a leghatékonyabbak. A szülők jobb munkaerő-piaci integrációja A legtöbb tagállam a családi jövedelem támogatásával segíti elő a szülők jobb munkaerő-piaci részvételét. A megtett intézkedések közé tartozik a jövedelem kompenzálása (adókedvezmények, vagy munka melletti készpénzes juttatások alacsony jövedelműek számára), illetve a gyermekgondozáshoz történő ingyenes vagy kedvezményes hozzáférés 5
Támogató dokumentum A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló közös jelentéshez, Brüsszel 2008.
(időt biztosítva ezzel a szülők számára a fizetett munkavégzés, képzés vagy álláskeresés számára). A képzési, illetve képesítést adó programok ugyancsak segítik a szülőket abban, hogy belépjenek, vagy a karrierjükben beállt szünet után ismételten belépjenek a munkaerőpiacra. Ezek az intézkedések esetleg a szülők bizonyos csoportjait célozzák meg, például az egyedülálló, a munkanélküli, az állástalan háztartásokban élő, vagy a második kenyérkeresőként dolgozó szülőket. Az országok hangsúlyozzák a munka és a magánélet közötti egyensúly megtalálásának fontosságát. A minőségi gyermekgondozás elérhetővé tétele alapvető fontosságú. Bizonyos országok hangsúlyozzák azt, hogy az iskoláskor előtti életkorban lévő gyermekek számára, valamint a tanórákat követő időszakra egyaránt megfelelő gyermekgondozást kell kialakítani. A tagállamok által megtett intézkedések egyaránt célozzák a gyermekgondozási ellátás mennyiségének bővítését (például az intézményes gyermekgondozási ellátás szélesítését) és minőségének javítását (több és jobban képzett személyzet biztosítását, a minőségi szabványok betartását). Bizonyos országok a gondozási lehetőségek széles körének támogatása révén nagyobb választási szabadságot biztosítanak a szülőknek. Más országok támogatják a rugalmas, igény szerinti gyermekgondozást (pl. a napi huszonnégy órában és a hét minden napján rendelkezésre álló gyermekgondozást), hogy kezelni lehessen a nem szokványos munkaidőben dolgozók, illetve az álláskeresők különleges igényeit. Finnországban minden gyermek jogosult arra, hogy az iskoláskort (7 év) megelőzően önkormányzati gyermekgondozást vegyen igénybe, szülei jövedelmétől, és munkaerő-piaci helyzetétől függetlenül. Az alacsony jövedelmű családok számára a gondozás ingyenes. A munkavégzéssel kapcsolatos családbarát rendelkezések bővítése ugyancsak fontos. Ily módon például a szülők kevésbé kényszerülnek rá olyan állás elfogadására, amely nem szokványos munkaidő-beosztással jár együtt. A munkaidővel és a szabadsággal kapcsolatos rugalmas rendelkezések megkönnyítik a szülők számára, hogy megtalálják az egyensúlyt a munka és a családi élet között. A szülői szabadságrendszerek hatékonysága attól függ, hogy fizetett szabadságról van-e szó, illetve kialakítható-e a szabadság optimális hossza. A túl rövid szabadság megnehezíti a munka és a családi élet összehangolását, míg a karrierben beálló hosszú szünetnek negatív hatásai lehetnek a szülők munkaerőpiacra történő ismételt visszatérésére, illetve azokra a feltételekre, amelyek alapján új állást találhatnak. Számos országban vannak olyan intézkedések, amelyek (a szakszervezetekkel együttműködésben) bevonják a munkáltatókat a vállalati/támogatott gyermekgondozás és a rugalmas munkavégzéssel kapcsolatos rendelkezések biztosításába. A gyermekek fejlődésének támogatása A gyermekszegénység kockázatának csökkentése érdekében alapvető fontosságú biztosítani azt, hogy egy gyermek ifjúsága alatt a lehetőségek maximális kihasználásával 9
fejlődjék. A tagállamok olyan szakpolitikákat dolgoztak ki, amelyek támogatják és védik a gyermekek fejlődését. Korai beavatkozás: Bizonyítékok igazolják, hogy az iskoláskort megelőző oktatás alapvető szerepet játszhat a családok társadalmi- gazdasági hátrányainak kompenzálásában, illetve a gyermek sikeres fejlődéséhez vezető út egyengetésében. Egyes országok növelték az iskoláztatás előtti oktatásra szánt költségvetési forrásokat (Írország, Egyesült Királyság és Olaszország), hogy bővíteni lehessen az oktatási szolgáltatások kínálatát az elmaradott városi és vidéki területeken. Mások célokat fogalmaztak meg a rendelkezésre álló helyek, valamint az iskoláztatást megelőző oktatásban dolgozó pedagógusok számának növelésére. A rendelkezésre álló helyek számának növelése, valamint a korai beavatkozás olyan eszközöket jelentenek, amelyekkel biztosítani lehet az esélyegyenlőséget a gyermek jövőbeli iskolai karrierjének hátralévő részében. Az iskoláztatás előtti időszakra történő összpontosítás szorosan összefügg azzal is, hogy a szülők képesek-e dolgozni. A gyermekgondozási szolgáltatások, illetve ezek elérhetőségének bővítése révén a szülők szabadabban léphetnek be a munkaerőpiacra. A korai iskolaelhagyás megelőzése: Az iskolát túl korán elhagyó emberek esetében nagyobb a munkaerőpiacról történő kiszorulás, az állással kapcsolatos bizonytalanságok, és az alacsony képzettséget igénylő foglalkoztatás kockázata. Az iskolából történő korai kimaradás olyan széles körű szociális probléma, amely nem csupán a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok között fordul elő, de a gazdag környezetből származó gyermekek esetében is. A gyermekek és fiatalok iskolai lemorzsolódásának számos oka van. Ezek közé tartoznak a középiskolába történő átmenet nehézségei, valamint az, hogy a családok nem képesek arra, hogy megfelelően viseljék gondjukat gyermekeinek. A korai iskolaelhagyók kezelésére szolgáló erőfeszítéseknek a kínált oktatási szolgáltatások minőségére, illetve arra kell összpontosítaniuk, hogy ez az oktatás mennyiben ad választ a modern társadalom kihívásaira. Szoros együttműködésre van szükség a különböző részt vevő felek (tanárok, szociális munkások, szakorvosok és családok) között, és a módszert az egyéni igényekhez és helyzetekhez kell igazítani. A végrehajtott intézkedések között megtalálhatjuk például a nehézségekkel szembesülő diákok számára nyújtott tanulási támogatást, a kombinált iskolai és állásrendszerek, továbbá iskolán kívüli oktatási struktúrák biztosítását, valamint a családok közötti együttműködést. Tanácsadás szülők számára A gyermekek megfelelő környezetének kialakításához a családokat támogatni kell szülői szerepkörükben. Ezért számos ország támogatja a szülői tanácsadást. A gyermek fejlődéséhez szükséges biztonságos környezet kialakulását segítő tanácsadásnak pozitív hatása van. Egészségügyi gondozás: Az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő elégtelen hozzáférés 10
miatt az alacsony jövedelmű családokba született gyermekek esetében valószínűbb a rossz egészségi állapot kialakulása. A szakpolitikák ezért arra helyezik a hangsúlyt, hogy egyenlő hozzáférést biztosítsanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz a fiatal gyermekek és családjaik számára. Számos tagállam vezetett be innovatív kezdeményezéseket. Ezek közé tartoznak a megelőző gondoskodással kapcsolatos intézkedések: például a gyermekek rendszeres egészségügyi vizsgálata, ingyenes anyasági és gyermekklinikák, valamint olyan iskolai egészségügyi tanácsadók alkalmazása, akik védőoltásokat adnak, fogászati kezelést nyújtanak, vagy a mentális egészséggel kapcsolatban adnak tanácsokat, a vegyi anyagokkal történő visszaélésről nyújtanak információkat, hozzájárulnak a szexuális és egészségügyi neveléshez, valamint elősegítik a helyes étkezési szokások kialakulását. Ahhoz, hogy ezek a kezdeményezések sikeresek legyenek, le kell küzdeni a pénzügyi korlátokat, és számos ország irányítja figyelmét arra, hogy miként lehet kezelni azokat, akiknek nincs egészségügyi biztosításuk. Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban léteznek nem pénzügyi jellegű korlátok is, például az elérhető szolgáltatásokról rendelkezésre álló ismeretek hiánya, a kulturális korlátok, valamint a régiók közötti szaktudásban megmutatkozó különbségek. A hatékony hozzáférés előmozdítását szolgáló stratégiákra még ott is szükség van, ahol általánosak a szolgáltatások. A sérülékeny emberek ugyanis gyakran nem veszik igénybe még a rendelkezésre álló szolgáltatásokat sem, ha megengedjük, hogy csupán a tájékozódásukat szolgáló saját eszközeikre hagyatkozzanak. Lakhatás: Egyre több család szembesül lakhatási nehézségekkel, ami negatív hatással van a gyermekek egészségére, jólétére és fejlődésére. Sok gyermek él nem megfelelő, vagy akár egészségtelen lakásban. Szükség van ezért olyan stratégiákra, amelyek a lakáshiánnyal, valamint a bérlők és vásárlók által megtapasztalt emelkedő árakkal foglalkoznak. A nyomornegyedek felszámolása, a szélesebb körű szociális lakásszolgáltatás támogatása, valamint a föld hatékonyabb igénybevétele több ország számára elsődleges fontosságú. Folyamatban van a gyermekek otthonukból történő kilakoltatásának megelőzésére (Svédország), vagy az ideiglenes szállásokon élő háztartások számának csökkentésére (Egyesült Királyság) szolgáló stratégiák kidolgozása. A legfontosabb célok közé tartoznak például a következők: feltétel nélküli menhely garantálása utcagyerekek vagy gyermeket nevelő családok számára; szociális lakások biztosítása olyan helyeken, ahol a kereslet meghaladja a kínálatot; a társadalmi sokszínűség elősegítése, hogy meg lehessen előzni a kirekesztés területeinek kialakulását, valamint a működő lakásbérleti piac elősegítése. A teljes jelentés az Európai Bizottság szociális védelem – társadalmi integráció honlapján található meg: http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/child_poverty_en.htm#childpoverty Sem az Európai Bizottság, sem a nevében eljáró személyek nem felelnek azért, hogy a jelen kiadványban foglalt információtartalmakat mások hogyan használják fel.
11
