A diák összeállításának forrásai (külön forrásmegjelölés nélkül is), egyben felhasznált irodalom: Horváth Imre: Közigazgatási szervezésés vezetéstan. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2002. Fábián Adrián: Közigazgatás-elmélet. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2010. Jenei György: Közigazgatásmenedzsment. Századvég, Budapest, 2005. Roóz József: Vezetésmódszertan. Perfekt, Budapest, 2001. Schleicher Imre: Vezetés a szervezetben. Vezetéstudomány 1996/10. sz.
Henri Fayol (1841-1925), francia, Bányamérnök Isztambulban született, uis apja Az Aranyszarv öblöt átívelő híd építőmérnöke 19 évesen bányamérnök Később 1000 fős bányaigazgató
◦ Vezetni annyi mint tervezni, szervezni, rendelkezni, koordinálni és ellenőrizni. ◦ tervezés: tervezni annyi mint előre látni.
◦ szervezés:
szervezni annyi, mint a szervezetet ellátni minden olyan anyagi és személyi feltétellel, ami a működéshez hasznos lehet, amely a feladatok leggazdaságosabb és legeredményesebb megoldását biztosítja.
◦ rendelkezés:
rendelkezni annyi, mint a szervezetet működtetni.
◦ koordinálás:
koordinálni annyi, mint az összes szervezési folyamatot harmóniába hozni a működés zavartalanná tétele és eredményessége érdekében.
◦ ellenőrzés:
az ellenőrzés a kiadott terv, utasítás végrehajtásának felmérése és értékelése.
„A vezetés a legrégibb művészet és a legújabb tudomány.”
A vezetés szervezeten belüli tevékenység. A vezetés személyiséghez kötött objektív funkció, amelyben a szubjektív tényezők súlya fordítva arányos a társadalmi fejlettséggel => minél bonyolultabb szervezet vezetéséről kell gondoskodni, annál fontosabbá válnak a vezetés elsajátítható, objektív elemei. A vezetéselmélet sem tekinthető homogén tudománynak, mivel számos más tudományhoz is kapcsolódó ismereteket tartalmaz.
A szervezéstudományban a vezetést az ember és ember közötti kapcsolatként, viszonyként értelmezzük. Aki vezet, az nem távolról irányít, hanem a többiekkel együtt halad a cél felé. A vezetés nem uralkodás, hanem a vezetettek szolgálata.
A vezetés tartalmi elemei:
◦ a vezető eldöntötte a célt az előzetes tájékozódást követően, és tudja hogy hova akarja vezetni a vezetetteket, ◦ a vezető ismeri a célhoz vezető utat és tudja, hogyan kell ezen az úton haladni, ◦ megtervezte a célhoz közeledés és érés módját a cél és a követendő út alapján, ◦ a vezető képes a vezetetteket rávenni arra, hogy vele együtt a célhoz vezető úton menjenek, ◦ a vezetettek elfogadják vezetőnek, hajlandók az általa kijelölt célt az általa meghatározott úton és módon közelíteni, elérni, ◦ a vezetettek képesek arra, hogy a vezető által elképzelt (megtervezett és megszervezett) módon kövessék őt HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 173-174.
A hatékony vezetők négy alapvető dolgot tudnak: 1. a vezető az az ember, akinek követői vannak, 2. a hatékony vezető nem az, akit szeretnek vagy akiért rajonganak => a népszerűség nem vezetés! => a vezetés az eredmények produkálása, 3. a vezetőnek példákat kell mutatnia, jó dolgokat jól csinálnia, hogy kövessék, 4. A vezetés felelősség és nem beosztás, nem privilégium vagy cím, nem cél, se nem pénz.
A vezetés feladata a szervezet optimális működésének és fejlesztésének együttes biztosítása. A vezetés feladatai:
képviselet, a feladatok kitűzése, optimális munkamegosztás és struktúra kialakítása, a szervezet működésének szabályozása, működési előfeltételek biztosítása, a feladatok végrehajtása és a folyamatok szervezésének biztosítása, ◦ ellenőrzési tevékenység, ◦ a szervezet fejlesztése és a változó körülményekhez való alkalmassá tétele. ◦ ◦ ◦ ◦ ◦ ◦
Feladat és szervezet
Munkafolyamat
Emberek
Környezet (belső-külső) Stratégiai szint Vezetési szint Operatív (munkahelyi) szint
Vállalat
Egyetemi kar
Minisztérium
Vezérigazgató, Vezérigazgatóhelyettesek
Dékán, Dékán-helyettesek, Gazdasági igazgató
Miniszter, Államtitkárok
Főosztályvezető, Osztályvezető
Tanszékvezető
Főosztályvezető, Osztályvezető
Művezetők, Osztályvezető, Csoportvezető
Osztályvezető, Csoportvezető
Osztályvezető, Csoportvezető
Felső vezető
Középvezető
Alsó szintű vezető
„A társadalomtudományban a hatalom éppúgy alapvető fogalom mint az energia a fizikában.”
Kényszerítés-alapú definíciók:
A vezetettek megegyezésén alapuló definíciók:
◦ M. Duverger: a hatalom az erőszak, a korlátozás és a kényszer jelensége. ◦ M. Weber: hatalmon „egészen általánosan egy vagy több embernek azt a lehetőségét értjük, hogy valamilyen közösségi cselekvésben más résztvevők ellenállásával szemben is érvényesítse saját akaratát.” ◦ Hobbes: „a legnagyobb emberi hatalom az emberek sokaságának együttes hatalma, amit közmegegyezéssel egy természetes vagy jogi személyben egyesítenek, s ez aztán mindazoknak hatalmával rendelkezik, akik az akaratától függenek. Ilyen pl. az államhatalom.”
Hatalomnak azt tekintjük, személy vagy csoport más csoportokat meggyőzéssel rábír valamely cselekvés eltűrésére.
amikor valamely személyeket vagy vagy kényszerrel megtételére vagy
A hatalom alatt lévők eredeti szándékaiktól függetlenül a hatalmon lévő akarata szerint cselekszenek. A hatalmi ráhatást eszközeikkel érik el: 1. ösztönzéssel, rábeszéléssel vagy fondorlattal
hatnak valakire => „saját érdekében”, előnyét remélve cselekszik a hatalommal rendelkező szándékának megfelelően, 2. valamilyen károsodás bekövetkezését kilátásba helyező kényszer fenyeget => törekszik elkerülni.
Aktív hatalom: a potenciális, pozitív befolyásolás képessége. Két lényegi tulajdonsága:
◦ a hatalmat gyakorló közvetlenül befolyásolja a másik felet és ◦ meghatározza a másik fél által követendő cselekvést. Banfield: „a hatalmon annak lehetőségét értjük, másokat arra késztessünk, hogy úgy cselekedjenek, gondolkodjanak vagy érezzenek, ahogyan kívánjuk.”
Passzív hatalom: a hatalmi pozícióban lévő képes védekezni, vagyis ki tudja zárni a másik fél azon cselekvéseit, amelyek sértik érdekeit.
Montesquieu: törvényhozó, végrehajtó, bírói hatalmi ág. Weber az uralom típusait legitimitás alapján különbözteti meg: legális, tradicionális, karizmatikus uralom. Marshall: ◦ fizikai erő: a legprimitívebb és legalapvetőbb az összes fegyverek közül. ◦ gazdasági hatalom, ◦ a propaganda vagy a pszichikai hatalom.
• A gazdasági hatalom:
az emberi javak megszerzésén és tulajdonlásán alapul, magában foglalja a gazdasági élet munkaszervezésében
az irányítást, a hierarchiát, a kényszerítés lehetőségét, az anyagi javakkal való rendelkezést, a javak elosztását és a fogyasztás rendjét.
befolyásolhatja az állam politikáját, a politikusok tevékenységét és birtokolhatja a médiumokat.
Az ideológiai hatalom: ◦ a társadalom tagjainak meggyőzését, az önkéntes engedelmességet és az alárendeltséget biztosítja. ◦ a világnézetet, a vallási nézeteket, a társadalom eszményeit és normáit jelenti. ◦ törekszik elérni, hogy a társadalom gondolkodása, a közösségek és egyének szemlélete, világnézete, szemléletmódja és beállítottsága megfeleljen az uralkodó hatalomnak. ◦ a fejlett társadalmakban intézményi formát ölt => az oktatás ideológiai meghatározottsága. ◦ kialakításának eszközei a médiumok.
A politikai hatalom: ◦ a társadalom kellő erőkkel rendelkező politikai szerveinek uralmát jelenti, ◦ szorosan kapcsolódik a gazdasági és ideológiai hatalomhoz, ◦ a gazdasági és ideológiai hatalom a politikai hatalom közvetítésével fejti ki társadalmi hatását ◦ a gazdasági, ideológiai viszonyok közösségi problémái a politikai viszonyokon keresztül fejeződnek ki.
A hierarchikus hatalom a szervezet munkamegosztásából és irányítási struktúrájából eredő törvényes hatalmat jelenti. Nem lehet izolálva a szervezet külső függőségeiből származó hatalomtól => a külső hatalom befolyását az határozza meg, hogy a szervezet mennyire függ a külső hatalom birtokosaitól.
HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 179.
Legitim hatalom: ◦ hatáskör, hatósági jogkör, ◦ a hatáskör jog arra, hogy a vezetők adott körülmények között irányítást gyakoroljanak bizonyos személyek fölött, ◦ az egyének és csoportok a társadalmi szervezetben elfoglalt helyük alapján rendelkeznek ezzel. ◦ pl. a jegyzőnek legitim hatalma van a polgármesteri hivatal dolgozói felett.
Kényszerítő hatalom: ◦ a hatalom tulajdonosa valamely cselekvést vagy cselekvéstől való tartózkodást pszichikai, érzelmi, vagy fizikai fenyegetéssel kényszeríti ki, ◦ ez a hatalom annál nagyobb, minél jobban félnek a beosztottak a büntetéstől, ill. minél szigorúbb eszközök állnak a pozícióban lévő rendelkezésére. ◦ pl. „kidobó” a szórakozóhelyen nem rendelkezik legitim hatalommal, de kényszerítővel igen. Legitim és kényszerítő hatalom egyszerre jelentkezik pl. a rendőri jelenlét során.
Jutalmazó hatalom:
◦ annak várható kedvezményezettje valami olyan anyagi vagy nem anyagi jellegű előnyöket remél, amire vágyik, ◦ a jutalmazó hatalma annál nagyobb, minél többre becsüli a jutalmazott a juttatást. ◦ pl. „pulykapénz” kilátásba helyezése esetén
Elvárásos hatalom:
◦ a hierarchikus hatalomnak egy rejtett, de atmoszférát teremető formája => ha az elvárást nem teljesítik, akkor más csatornákon kemény büntetésben részesíti a „renitenskedőt” ◦ az elváró hatalom birtokosa védett állapotban van, mert tevékenysége jogilag megfoghatatlan. ◦ hajlamos a hierarchizálódásra => „bizalmi lánc” ◦ pl. renitenskedő újságíró tevékenykedik egy lapnál, a tulajdonos pedig olyan új főszerkesztőt nevez ki, aki nincs jóban az újságíróval.
Szakértői hatalom:
◦ a szervezetben dolgozóknak azt a tudását, szakmai ismeretét jelenti, mely a szervezet működése szempontjából fontos, esetleg nélkülözhetetlen. ◦ a vezetői hatalom nem érvényesülhet a különböző funkciókat ellátó és az ezekhez szükséges szakismeretekkel rendelkező szakértői hatalom nélkül. ◦ nem váltható hatalomra az a tudás, amelyet relatíve sokan birtokolnak => törekvés, hogy az egyén nélkülözhetetlenné és lehetőleg „pótolhatatlanná” tegye magát. ◦ önálló kategóriája az információs hatalom: Crozier: a centralizált szervezetekben az alárendeltek az információk visszatartásában, az információ áramlásának bizonyos mértékű megakadályozásában érdekeltek. => minden tag rendelkezik bizonyos mértékű, de rendkívül változó minimális hatalommal azon személyek felett, akiknek sikerére az ő viselkedése is hat.
Követett hatalom: ◦ forrása a vezetőnek vagy a beosztottnak a vonzó, meggyőző egyénisége, karizmája, akihez a követő hasonlóak szeretnének lenni. ◦ az ilyen karizmával rendelkező személyiségnek parancsai, nézetei, magatartása követésre, utánzásra találnak, mert ő jelenti a vezérfonalat a megfelelő cselekvéshez. ◦ kialakításában jelentős szerepe van a rábeszélésnek, amely az emberek gondolatainak, véleményének és szokásainak megváltoztatását kívánja elérni. ◦ pl. a demagógok.
A hatásköri struktúrák erősítik a törvényes hatalom elosztását a hierarchia szintjei között. => biztosítják a jogot, hogy a vezetésben hatalmi eszközökkel mozgósítsák a beosztottakat szervezeti célok elérése érdekében. A hatalom elosztása azonban csak bizonyos esetekben illeszkedik pontosan a piramisszerű szervezeti hierarchiához. A bürokratikus szervezetben sem alakul a hatalom megoszlása a hierarchiának megfelelően => Crozier: a bürokratikus szervezeti rendszer kialakításánál döntőtényező az a szándék, hogy a hatalmi és függőségi viszonyokat megszüntessék. Eszményképe olyan világ, amelyben a résztvevőket személytelen előírások, nem pedig önkényes rendelkezések vagy személyes befolyások kapcsolják össze. Sajátos vonása a tisztviselők rögzített hatásköre.
A hierarchikus hatalom eltérítésének másik formája a testületek és szakapparátusok működésében nyilvánul meg.
◦ a bürokratikus szervezet jellegét tekintve végrehajtó szervezet, amelyet testület irányít => a testületeket, ill. annak tagjait általában politikai indíttatásból választották meg => hatáskörüknek szakmai kérdésekre való kiterjesztése nélkülözhetetlenné teszi a szakapparátustól kapott információik többségének elfogadását => A szakapparátus befolyása alá vonhatja a hierarchiában felette álló testületeket és ezzel mérsékelheti a testületek hierarchikus szabályok szerinti hatalmát. ◦ pl. szakigazgatási szervnél a túlzott szakmai vonal uralja el a hivatal működését.
A hatalom viszonylagos, csak meghatározott viszonyok között gyakorolható. A hatalom emberi kapcsolat, szervezeti és társadalmi viszony, nem pedig személyes tulajdonság, => a hatalomnak értéke van és a különböző hatalmi forrásokban megtestesülő érték más hatalmi fajtákra konvertálható. ◦ pl. a politikai hatalomnak gazdasági hatalommá történő átváltása, vagy gazdasági hatalom ellenében politikai befolyáshoz lehet jutni.
A hatalom hivatalos és nem hivatalos kapcsolatokon egyaránt múlik.
◦ Pl. nem hivatalos kapcsolat a „jó szomszédság” a polgármester és a közbeszerzésen induló vállalkozó között.
Egyszemélyi az a vezetés, melynél a vezetői hatáskör egyetlen személyt, a szervezet egyszemélyi vezetőjét illeti meg, függetlenül attól, hogy egyes személyek, csoportok, teamek vagy külső szakértők segítik a feladatai megoldásában. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 186.] A vezetőnek alárendelt valamennyi személy köteles végrehajtani a vezető utasításait, ő pedig teljes mértékben felelős a tevékenység minden eredményéért. A vezető a döntést egyedül hozza, de hatnak rá
◦ a munkatársai, alárendeltjei, ◦ a szakértők, akiket munkájába bevon.
A menedzser:
◦ kettős jelentése van: funkciót és magatartást is jelent. mint funkció, valamely vállalkozás hivatásos vezetője,
aki munkáját a tulajdonos bizalma alapján, annak megbízásából, bizonyos tulajdonosi jogokkal korlátozottan és visszavonhatóan felruházva, ennek megfelelő felelősséggel terhelve, a tulajdonosi érdek képviseletében, annak szolgálatában mint munkavállaló, munkabérért végzi. mint magatartás, a sokoldalú hozzáértést, a szakmai felkészültséget, a kellő gyakorlatot, a jó készséget és képességet, a környezetismeretet, a kapcsolatteremtőés kommunikációs képességet jelenti. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 187.]
◦ a menedzser profi vezetője a szervezetnek.
Elképzelés
Álmodozó
Menedzser vezető
Áldozat
Végrehajtó
Megvalósítás
Az egyszemélyi vezetés előnyei
gyorsabb és rugalmasabb, folyamatos vezetésre nyújt lehetőséget, jelentősen jobban szervezhető az egyszemélyi vezetés információellátása, az egyéni felelősség teljesebben érvényesíthető, az egyéni tudás és képességek kibontakoztatására nagyobb a lehetőség.
Az egyszemélyi vezetés hátrányai
a szervezet társadalmi környezetétől való izolálódás, a külső környezet és a belső szervezet általi befolyásolhatóság, hatalommal való visszaélésre ad alkalmat, az egyoldalú, szubjektív döntések meghozatalára nagyobb a lehetőség, az adminisztratív eszközök alkalmazását segíti elő.
A kollégium olyan személyek csoportja, akiknek joguk van valamilyen kérdést áttekinteni, ebben a kérdésben állást foglalni, beszámoltatni a vezető munkatársakat és feladatuk körében más tevékenységeket végezni. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. DialógCampus, Pécs, 2002. 188.] A kollegiális vezetés az egyszemélyi felelős vezetést és a testületi vezetést egyesíti. A kollégium tagjai: ◦ a kollégium elnöke, aki egyben az adott szervezet felelős vezetője, ◦ a kollégium elnökhelyettese, ◦ a fontosabb strukturális egységek vezetői, ◦ a kinevezett kollégiumi tagok. => egyenrangúak A kollégium az egyszemélyi vezetésnek tanácsadóvéleményező testülete.
A vezető köteles meghallgatni a kollégium tagjainak véleményét; javaslatait a kollégium elé terjeszteni => a véleménynyilvánítások után a döntést viszont egyedül alakítja ki. Opponensi módszer: az előterjesztett javaslatot vagy jelentést az előterjesztők átadják a kollégium egy vagy több tagjának bírálat céljára, akik írásban vagy szóban fejtik ki véleményüket. A kollegiális vezető testület eredményessége nagyban függ annak vezetőjének munkastílusától.
A testület az azonos feladattal bíró személyeknek közös cél elérésére létesített, rendszerint önálló jogi személyként működő szervezete.
[HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 189.]
Nem minden testület tekinthető vezető testületnek (pl. bizottságok, teamek). A testületek tagjai együttesen, testületi üléseken fejezik ki véleményüket és szavazással érvényesítik akaratukat. Az ilyen testületek működésének két fő formája:
◦ valamennyi testületi tag egyenlő rangú és jogú, mindegyik szavazat ugyanolyan értékű (politikai, közigazgatási szféra), ◦ a tagok szavazatának súlya különböző tényezőktől függően más és más lehet (gazdasági szféra).
A testületi vezetés hátrányai
A testületi vezetés előnyei
kedvezőbb lehetőséget nyújtanak a különböző együttműködési formák létrejöttéhez, korlátozzák az egyszemélyi döntés egyes hátrányait, ellenőrzötté teszi az egyszemélyes irányítású szervezetek és azok vezetőinek működését, érdekképviseletet valósít meg a szervezetben, nagyobb az esély arra, hogy a döntések körültekintőbbek, tárgyilagosabbak legyenek, megkönnyíti a döntések végrehajtását, megoszlik a vezetés felelőssége.
költséges, lassú reagálás, nehezen, vagy egyáltalán nem érvényesíthető az egyéni felelősség, a vezetői testület létezése önmagában is gyengíti az egyes vezetők tekintélyét, kedvezőtlenül befolyásolja ezáltal az utasítások végrehajtását => kettős hatalom létrejöttét is elősegítheti, a testületi vezetésre való hivatkozás lehetősége csábítja a vezetőket a kellemetlen döntések halogatására.
A vezetési módszer olyan sajátos eljárási mód, vagy ilyenek összefüggő halmaza, amely bárki által elsajátítható, alkalmazható. A vezetési stílus olyan személyhez kötődő tulajdonság, lényegében a vezetői hatalom gyakorlásának mikéntje, a vezető egyéniségétől függő, rá jellemző viselkedési forma, amely bizonyos szűk határok között választható, ill. változtatható meg. Az egyéni stílus és módszer az általános és egyéni tényezők kombinációjaként, szintéziseként jön létre.
[SCHLEICHER IMRE: Vezetés a szervezetben. Vezetéstudomány 1996/10. sz. 63.]
Vezetés kivételes beavatkozással: ◦ a vezetői feladatok és hatáskörök decentralizációjának elvére épül. ◦ Fayol: „Alkalmazása azt jelenti, hogy a vezetőhöz csak tömörített, összesített és feltétlenül összehasonlító jellegű információk kerülnek, amelyek azonban valamennyi vezetési kérdésre vonatkoznak.”
Célok alapján történő vezetés: ◦ lényege, hogy a szervezet tagjai számára a célok közös kitűzéséhez való részvételt biztosítja saját munkaterületükön, ◦ szándéka, hogy a szervezet tagjai minél jobban hasznosítsák szellemi képességeiket a szervezet egésze érdekében, a szervezet tagjai jobban azonosuljanak a szervezet céljaival.
◦ megvalósításának eszköze a célok rögzítése és az önálló szervezeti vezetőképzés.
Részvételen alapuló vezetés: ◦ a vezetés megengedi a beosztottakat bizonyos esetekben önállóan dönteni és cselekedni. Fő elemei: olyan információs rendszer, amely időben megfelelő viszonyítást ad a szervezet tevékenységéről, az alkalmazottak rendszeres képviselete valamennyi szinten, csatlakozás a mindenki által elfogadott közös elképzeléshez, a szervezet vezetőjének az alkalmazottak kreativitásába és felelősségérzetébe vetett bizalma. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 193.]
A vezetési stílus egyéni tényezői a vezető képzettségétől, gyakorlatától, neveltségétől és vezetői készségétől függenek. Nincsen ideális, minden alkalomra megfelelőnek bizonyuló vezetési stílus.
Autokratikus vezetés:
◦ hatalomra épülő, centralizált, ◦ keménykezű vezető, aki döntéseit egyedül hozza, utasításokat ad alárendeltjeinek, akiktől feltétlen engedelmességet követel. ◦ a hangsúly a feladatok teljesítésére helyeződik, ◦ a beosztottak következő tulajdonságait értékeli kedvezően:
alázatosság, kötelességtudat, feltétel nélküli engedelmesség és a vezető személyéhez kapcsolódó hűség.
◦ az autokrata jutalmakkal és büntetésekkel vezet, sokszor félelmet kelt beosztottjaiban. ◦ előnyös, ha gyorsan kell eredményt elérni. ◦ a munkateljesítményre gyakorolt hatása a munka jellegétől függ => rutinmunkáknál ez az előnyösebb. ◦ hátránya, hogy nem épít belátásból fakadó önfegyelemre, alig nyújt lehetőséget az önmegvalósításra.
Bürokratikus stílus: ◦ legális, kiszámítható és korrekt vezetési stílus. Klasszikus hivatali munkánál fordul elő. ◦ a vezető előírja alárendeltjeinek, hogy mit tegyenek, valamilyen rögzített cél érekében és nem önkényesen megfogalmazott szervezeti elgondolás alapján. ◦ nem engedi meg az egyéni kezdeményezést, az önállóságot. ◦ rugalmatlan azokban a helyzetekben, amelyekben a vezetőknek fel kell adniuk a merev szabályokat. ◦ beosztottjai is nehezen viselik el az alárendeltséget és a parancsok feltétel nélküli végrehajtását.
Patriarchális stílus: ◦ alapja az értékszemlélet azonosságából és a hagyományokból táplálkozó tisztelet. ◦ megjelenési formája: a rendszerint idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező vezető „atyaian” irányítja a többieket. ◦ előnye, hogy ha a dolgozók kielégíthetik anyagi szükségleteiket, általában hűségesek maradnak szervezetükhöz. ◦ hátránya, hogy a dolgozókat leszokatja az önálló gondolkodásról és cselekvésről. ◦ veszélye, hogy az alkalmazottak egyre több anyagi juttatást követelnek a vezetéstől és ha a követeléseket nem teljesítik, szembefordulnak a vezetéssel.
Demokratikus vezetés:
◦ a beosztottak széles körét bevonja a feladat meghatározásába, ösztönöz a véleményalkotásra, kezdeményezésre. ◦ decentralizált, de határozott vezetés jellemzi. ◦ a jövő feladatai mindenki által ismertek és ehhez megszerzi a dolgozók egyetértését és támogatását. Együtt készítik elő a döntéseket és a beosztottaknak információkkal támogatott döntési hatáskört ad. ◦ a vezetőnek a beosztással járó tekintélye másodlagos, elismerését szakképzetséggel, hozzáértéssel, vezetőkészséggel és személyes tulajdonágaival vívja ki. ◦ a leggyakoribb rendelkezési forma az utasítás. ◦ fontos jellemző az őszinteség, egészséges kritikai szellem, szabad véleménynyilvánítás. Szabad kezet ad a dolgozóknak munkamódszerük megválasztására. ◦ kollektív döntés alapján jutalmaz vagy büntet.
Liberális (laissez faire) stílus:
◦ legfontosabb jellemzője, hogy a vezető kialakítja a szervezet célrendszerét, majd hagyja, hogy alárendeltjei maguk cselekedjenek. ◦ a vezető csak a feladatok teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésével foglalkozik. Nem befolyásolja a szervezet tagjainak tevékenységét, csak ott avatkozik be, ahol elkerülhetetlenül szükséges. Keveset jutalmaz és keveset büntet. ◦ a liberális vezető nagyfokú munkát, kezdeményezőkészséget követel. ◦ akkor van rá kedvező lehetőség, ha a beosztottak becsvágyók, belső motivációkkal rendelkeznek, szakmailag képzettek és jelentős szellemi erőfeszítésre képesek. ◦ a szervezetek tagjai általában elvárják vezetőjüktől, hogy olyan szilárd, állandósult és kiszámítható vezetési stílusuk legyen, amelyre lehet építeni.
Az értekezlet a szervezet vezetésének egyik eszköze, ahol annak résztvevői tanácskozást, megbeszélést folytatnak a szervezet meghatározott kérdéseiről. Létjogosultságát az indokolja, hogy ◦ az egyes ügyek megoldásához egyszerűbb és gyorsabb eredményt nyújtanak mint bármely más megoldás, ◦ olyan feladatok ellátást teszik lehetővé, amelyek más úton kielégítően meg nem oldhatók. Az értekezletek főbb céljai: ◦ személyes kapcsolatok erősítése, az elvégzett vagy elvégzendő munka számbavétele, a résztvevők problémáinak, észrevételeinek és javaslatainak ismertetése, ◦ a gyors tájékoztatás, ◦ a vezetői döntések, ill. intézkedések kiadásának előkészítése, ◦ nagyobb feladatra vonatkozó vezetői elgondolások megvitatása, ◦ egyes, több szervezeti egységet érintő feladatok koordinálása, ◦ zavarok és váratlan események operatív elhárításának biztosítása, ◦ feladatok teljesítéséről szóló beszámolás és ellenőrzés, ◦ Hogy a vezető felmérje a helyzetet, tájékozódjon, ellenőrzést gyakoroljon és koordináló utasításokat adjon ki. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 196.]
A napirend kijelölésével kezdődik, azt követi a feladatok, a részvevők, a megközelítő időtartam, az értekezlet kezdési időpontjának meghatározása,a beszámoló és a határozattervezet előkészítése, a résztvevők felkészítése. Az értekezletek számát és kiválasztásukat a következő tényezők befolyásolják: ◦ ◦ ◦ ◦
a problémák köre, az érdekelt szervezeti körbe tartozók, a munkatársak szakképzettségének fajtája és színvonala, a résztvevők feltételezhető felfogása a tárgyalásra kerülő kérdésekről és az egymáshoz való viszonyuk.
Ez a hivatali tevékenység legdrágább formája => több ember egyidejűleg ugyanazt a munkát végzi. Minden értekezlet időráfordítása egyenesen arányos a résztvevők számával és az értekezlet időtartamával.
Vezetése:
Zárása:
◦ az értekezlet vezetője irányítja az értekezletet, koordinálja a résztvevők megnyilatkozásait, és összefoglalja az értekezlet következtetéseit, döntéseit. ◦ A vezető érzékeli, hogy az értekezlet hatékonysága egy ideig emelkedik és mikor ér el a terméketlen vitákhoz. ◦ A jó értekezletek legfőbb követelménye, hogy a végére a vezetőnek szilárd véleménye alakuljon ki a legjobb megoldásról. ◦ az értekezlet vezetőjének kell összefoglalni az eredményeket és meghozni a határozatot => jegyzőkönyv ◦ a döntés végrehajtásának leglényegesebb feltételei, hogy kijelöljék a felelőst és megadják a teljesítési határidőt. a szervezet minden tagja értesüljön az őt érintő és részére feladatot előíró határozatról.
Tárgyaláson bizonyos kérdések tisztázását, nézetek ismertetését, a vitás kérdéseknek az egymással vitában álló felek közös megoldására irányuló tevékenységét értjük. A tárgyalás olyan folyamat, amelyben legalább két fél találkozik egymással, hogy megoldják az előttük álló problémákat vagy a kettőjük között kialakult konfliktust. A tárgyalásoknak különböző stratégiai céljai lehetnek: ◦ tartós megállapodás elérése, ◦ közös érdekek kialakítása, ◦ együttműködés platformjának megteremtése, ◦ a további tevékenység legjobb irányainak kialakítása. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg Campus, Pécs, 2002. 198-199.]
A megoldandó probléma tanulmányozásával és az elérni kívánt célok megfogalmazásával kezdődik => több alternatívát szükséges kidolgozni, ill. meg kell határozni azokat a minimális eredményeket, amelyek elfogadása még lehetséges. Hány ember tárgyaljon? ◦ ha egy személy képviseli a szervezetet, úgy mód nyílik a gyorsabb döntésekre, határozottabb állásfoglalásokra. A felelősséget is csak egy személy vállalja. Az egyszemélyes tárgyalás közvetlenebb, nagyobb rugalmasságot biztosít. ◦ a csoport kidolgozottabb, objektívebb álláspontot tud képviselni. Mód nyílik a körültekintőbb állásfoglalásra és hatásosabb érvelésre. A többszemélyes tárgyalás a szakértelmet reprezentálja és lehetővé teszi az esetleges félreértések és félremagyarázások elkerülését.
Az eredményes tárgyaláshoz az alábbi előkészítő lépések célszerűek: 1. az ügyes tárgyaló rugalmas, inkább az alsó és felső elfogadhatóság határai között gondolkodik, míg a képzetlenebb a fix cél elérését tervezi. 2. a tárgyalás előkészítése során inkább témánként kell tervezni, nem nagyobb összefüggésekben. 3. meg kell tervezni és kigyűjteni a hasznosítható információkat: milyen vitás kérdések lehetnek, mit, hogyan és mikor célszerű alkalmazni. 4. elemezni kell a tárgyaláson részt vevő felek valós érdekeit függetlenül azok megjelenítésétől, 5. fel kell mérni az erőviszonyokat, összevetni a tárgyalás módszerével és az elérhető eredménnyel. 6. elemezni kell a tárgyaló felek személyiségvonásait. 7. meg kell találni a tárgyaló fél érdekeinek, személyiségének, érvrendszerének gyenge pontjait => a gyenge pontok kihasználása ígéri a legtöbb eredményt. 8. a tárgyaláson részt vevőknek szükségtelen részletekre kiterjedő utasítást adni. [HORVÁTH IMRE: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg-Campus, Pécs, 2002. 199-200.]
A tárgyalás helyszínének megválasztása lényeges körülmény => az „otthon” tárgyaló félnek helyzeti, pszichológiai előnye van. A tárgyalás első lépése a felhatalmazás megismerése. A tárgyalás során korlátozni célszerű a saját érvek számát, az egész érvrendszer ismertetését. Keresni kell a közös alapot a megállapodáshoz. Figyelni kell a másik fél magatartását, mivel lényeges információforrásul szolgálhat (a metakommunikációt is).
Taktikai elem lehet a tárgyalásokon a kérdések felvetése. ◦ a gyakori kérdésekkel fontos információkhoz lehet jutni, gondolkodásra serkenteni a többi résztvevőt, rámutatni az érvek gyengeségére és a tanácskozást a kívánt irányba terelni.
A jó tárgyalópartner kemény ember, nem bízik a másik félben, eltitkolja saját érdekeit és a számára elfogadható megegyezés alsó határát. Célja a kemény érdekképviselet, a saját érdekek érvényesítése. ◦ az ún. „gyenge” tárgyalópartner célja, hogy megállapodásra jusson és javuljanak a kölcsönös kapcsolatok. Igyekszik elébe menni a másik fél elvárásainak, engedményeket és ajánlatokat tesz.
A kemény tárgyalópartner módszere a pozíciós támadás, amely három stratégiából áll: ◦ követeli álláspontjának elismerését, ◦ támadja az ellenfél ötleteit és ◦ az ellenfelét képviselő tárgyalópartner személyét.
Pszichológiai hadviselés: -kényelmetlenség, kellemetlenség okozása, hogy menekülésképp előnytelen megállapodásba is belemenjenek - stresszhelyzet okozása kellemetlen környezettel, megjegyzésekkel, -Személyes támadás, gúnyolódás, sértegetés -Fenyegetés, pozícióbeli különbség hangsúlyozása. - Jó fiú – rossz fiú módszer
